A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

A kellemetlen vizsgaidőszaki parát mi sem tudja jobban elsimogatni mint a szépítő ebédidei alvás, majd egy gyors zuhany és friss, üde poficsinosítás. Én is átestem ezen, ahogy a tiszta és málnaillatú hajammal végiglibegtem az eridonon, majd lévén ott nem volt senki és semmi érdekes, lecammogtam megnézni mi újság az emeleteken. A másodikon szinte azonnal útba akadt nekem a társalgó, ahova be sem tettem volna a lábikóim, ha a nyivafelejtett ajtón át nem látom meg a lányt.
Bizony, pont Őt. Minden problémám megoldását, kérdésem megválaszolóját és a nekem szükséges egyedi tanácsadót. Túlzok? Ugyan már. Én is tökre képes vagyok ilyenekre, és ha rám igaz, akkor másra is. Éppen ezért mit sem ell gondolkodni!
- Esztikeee! - Az utolsó métereken még hátradobtam a sötét hajam, aztán kitárva teljesen az ajtót széles vigyorral betopogtam, majd be is löktem magam mögött, ahogy a kanapéra vágódtam jó közel mellé, nem is igazán foglalkozva a körülményekkel. Legalábbis azzal, én most alkalmas időt találtam-e. - De jól néz ki ez a rúzs? Milyen árnyalat? Ezer éve keresek egy szép vöröset, tudod, nem az "utcalányos"-t és nem azt a "jaj, de gót csaj vagyok"-ot, hanem a köztest, azt a szépet. Hol vetted?
A támlának dőlve félig el is pihentem mellette a lábikóm felhúzva magam alá. Egyrészt én elég jól tudtam ki ő, és szerintem ez fordítva sem szorul bemutatkozósra. Nem kellett úgy tegyen, mintha ismerne, de neki nem is kellett. Túl sok dolgot tudtam. És amit tudok, az bizony úgy is van!
- Mi újság veled? Gergőc biztos üdvözölne, ha láttam volna én meg most jól átadnám, de nem tudom merre jár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=734116#post734116][b]Wittner Stella - 2018.09.14. 21:47[/b][/url]

A kellemetlen vizsgaidőszaki parát mi sem tudja jobban elsimogatni mint a szépítő ebédidei alvás, majd egy gyors zuhany és friss, üde poficsinosítás. Én is átestem ezen, ahogy a tiszta és málnaillatú hajammal végiglibegtem az eridonon, majd lévén ott nem volt senki és semmi érdekes, lecammogtam megnézni mi újság az emeleteken. A másodikon szinte azonnal útba akadt nekem a társalgó, ahova be sem tettem volna a lábikóim, ha a nyivafelejtett ajtón át nem látom meg a lányt.
Bizony, pont Őt. Minden problémám megoldását, kérdésem megválaszolóját és a nekem szükséges egyedi tanácsadót. Túlzok? Ugyan már. Én is tökre képes vagyok ilyenekre, és ha rám igaz, akkor másra is. Éppen ezért mit sem ell gondolkodni!
- Esztikeee! - Az utolsó métereken még hátradobtam a sötét hajam, aztán kitárva teljesen az ajtót széles vigyorral betopogtam, majd be is löktem magam mögött, ahogy a kanapéra vágódtam jó közel mellé, nem is igazán foglalkozva a körülményekkel. Legalábbis azzal, én most alkalmas időt találtam-e. - De jól néz ki ez a rúzs? Milyen árnyalat? Ezer éve keresek egy szép vöröset, tudod, nem az "utcalányos"-t és nem azt a "jaj, de gót csaj vagyok"-ot, hanem a köztest, azt a szépet. Hol vetted?
A támlának dőlve félig el is pihentem mellette a lábikóm felhúzva magam alá. Egyrészt én elég jól tudtam ki ő, és szerintem ez fordítva sem szorul bemutatkozósra. Nem kellett úgy tegyen, mintha ismerne, de neki nem is kellett. Túl sok dolgot tudtam. És amit tudok, az bizony úgy is van!
- Mi újság veled? Gergőc biztos üdvözölne, ha láttam volna én meg most jól átadnám, de nem tudom merre jár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=734255#post734255][b]Vajda Eszter - 2018.09.16. 13:36[/b][/url]

Abban soha nem kételkedtem, hogy én át fogok menni a vizsgáimon, abban viszont már igen, hogy az öcsém át fog menni a vizsgáin -- pedig esküszöm, hogy nem annyira hülye mint amilyennek látszik, csak lusta - pont ezt szokták mondani azoknak a gyerekeknek a szülei is, akik pontosan olyan hülyék, mint amilyennek látszanak --, viszont ki vagyok én, hogy megakadályozzam az élete elrontásában, tanulni akkor sem tanulnék helyette, ha lenne rá mód, ennek fényében pedig olyan léleknyugalommal vetem át egyik lábam a másikon, miközben előre dőlök a társalgó egy kanapéján, és könyökölök nőiesen a combomra, amilyennel azt maga Jézus tehette a sivatagban. Felpattintom a kis sminktükör tetejét, letekerem a vörös lipkit tetejét, majd a lehető legnagyobb precízséggel kezdem azt körbekenni a számon, hogy aztán épp csak időben tartsam el ahhoz, hogy Stella lendülete-súlya-levágódása-létezése ne lökje fel legalább az agyamig, amit végül is egy lesújtó oldalra pillantással jutalmazzak.
Gyűlölöm, ha Esztikének szólítanak, de ezt persze a világért sem kötném az orrára.
- Kylie küldte a születésnapomra - egy finom vállvonással fordulok vissza a miniatűr tükröm felé, hogy folytassam a rohadt fontos tevékenységem, egy elégedett bólintással konstatáljam, hogy ismét tökéletes munkát végeztem, majd felé fordítva fejem billentsem a lány felé a tükörrel együtt. - Ki szeretnéd próbálni?
Nem mondom, hogy barátnők vagyunk, de a tény viszont, hogy Gergő már a barátaim közé sorolandó, részesíti őt némi előnyben az iskolai társadalom nagy hányadával szemben.
- Biztos örülnék neki - fogjuk rá, hogy amit produkálok, az már egy egészen kedves mosoly. Mondjuk. Hozzám képest.
- Mi szél hozott? - nem tudom, hogyan kérdezhetném kedvesebben azt, hogy mit akar tőlem - sehogy -, de ha már ennyire szívélyesen pattant ide, egészen biztosan akar valamit, szóval ja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=734257#post734257][b]Wittner Stella - 2018.09.16. 14:28[/b][/url]

Eszter nem olyan lány volt, mint akikkel amúgy itt találkozni szoktam. Persze biztos sok az aranyos meg kedves köztük, de nagyon csúnya ruhákat tudnak felvenni, van aki a sminkről is azt hiszi, hogy annyiban kimerül, ha felken egy ízes, ragacsos ajakbalzsamot. Nem éreztem túlságosan otthon magam itt pont ezért, persze voltak csajszik, akikkel jól el tudtunk ezen merengeni, meg nekik én is csináltam ezt-azt, főleg a fülbevalókara és a karkötőkre szoktak nagyon csillogni a szemek. Én is kedvelem őket. Ennek ellenére most ahogy lezsuppantam a kanapéra, egyből széles vigyorral meredtem.
- Uh, menő. Velük is kapcsolatban álltok, vagy csak mert így... tudod... neved lett - célozgattam, magamhoz képest nagyon finoman a tényre, hogy nem csak a kozmetikumok miatt tudja bárki, ki az a Vajda Eszter. Én mondjuk több frontról is tudok róla, szóval tökre nem is érdekelnek a plusz pletyik, de az érdekel, mi szólt nagyobbat. Kíváncsi vagyok, na. - Igen, eléggé jónak néz ki. Te szereted is, vagy csak így elvagy vele? Régóta használod az ő dolgait?
Az érdeklődésem már majdnem teljesen ártatlan volt, de azért nem merültem ki ennyiben, igyekeztem valamit kihozni a helyzetből, mert már jól tudtam, hogy a lány nem az lesz, aki nagy csevegésbe kezd akárkivel. Még Gergőt is bedobtam, ami úgy tűnt jót tett. A bátyám fura szerzet, számomra legalábbis, talán mert többet voltam Dáviddal, de úgy érzem rá jobban hasonlítok.
- Csak megláttalak és gondoltam beköszönök - kezdtem bele nagy vidáman - és ha már itt vagyok, arra gondoltam, te úgyis nagyobb vagy meg tudsz ezt-azt. Érdekelne pár dolog.
Nem szoktam zsákbamacskát árulni, így egyből ki is borítottam a mentális kis retikülöm, hogy nem, nem bájolognék vagy a sminkre pályáznék rá. Mondjuk ez utóbbi tényleg érdekelt, és már egészen jól álltam fejben egy új bevásárlólistával. Nemsokára jön a fizu, úgyis el fogom költeni, már látom.