36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 15. 16:05 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Megbeszéltem Majával, hogy délután találkozunk a társalgóban, hogy segítsek neki az LLG leckében. Éjszaka megint volt pár rémálmom, és habár bevetettem mindent, egyelőre nem sikerült teljes mértékben kontrollálnom őket. Tudtam, hogy időt kell adnom magamnak, mert semmi sem megy egyről a kettőre, erőltetni pedig semmit sem szabad. Viszont ennek köszönhetően nagyon keveset aludtam, az altatóm is fogytán volt már, úgyhogy nem voltam túl jó passzban. Nem akartam lemondani a találkánkat, mert Maja számított rám és fontos volt, hogy a segítségére legyek a lecke és a tananyag elmagyarázásában, úgyhogy akármilyen ramatyul is éreztem magam, erőt vettem magamon, lehörpintettem egy kávét, majd elindultam a társalgóba. Megint korábban érkeztem kicsit a megbeszélt időpont helyett, de ez egyáltalán nem zavart, mert legalább egy kicsit tudtam pihenni, amíg a barátnőre vártam. Rögtön kiszemeltem magamnak a helyiségben az egyik hosszabb, kényelmesnek tűnő kanapét, majd miután rávetettem magam, hamarosan el is nyomott az álom. Ez körülbelül tíz percig tartott, aztán felriadtam arra, hogy az egyik diák a másik fotelból leejtette a vaskos könyvét a padlóra, ami lent landolva óriási puffanó hangot hallatott.
~ A fenébe! ~ - mérgelődtem magamban, mert végre jól aludtam volna és idegesített, hogy erre kellett felriadnom, de tudtam, hogy úgyse pihenhettem volna sokáig, csak addig, amíg a barátnőm meg nem érkezik. Erőt vettem magamon, kipakoltam az írószereimet és a tankönyveket az asztalra, aztán vártam, hogy Maja megérkezzen.

Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 16. 15:15 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Hiába a tanulás és a leckeírási kötelesség, kivételesen elég vidáman topogtam a folyosókon előre, hiszen Alízhoz siettem. A padlót figyeltem, meg a lábam elé leginkább, nem szeretem, mikor azt látom, hogy megnéznek, vagy hozzám próbálnak szólni. Voltak már furcsa beszélgetéskezdemények, amikből csak ki akartam menekülni. Viszont úgy tapasztaltam, ha nincs szemkontaktus és látványosan sétálok tovább, akkor annyira nem piszkálnak, hála az égnek. A hajam piszkálgattam, ahogy a karommal magamhoz szorított könyvre lógott, aztán a szokásos kis késésemmel nyitottam be a társalgóba. Hirtelen rémülten néztem magam elé, mert egy fiú meg éppen kifelé jött és pont szembe jött velem. Oldalra léptem, így ő elment, mi pedig kettesben maradtunk. Vigyorogva szeltem át a távolságot kettőnk közt, aztán megölelve meg két uszival üdvözöltem a barátnőmet. Lehuppantam mellé, és miután a holmikat a kezemből letettem, a csuklómon lévő hajgumit kezdtem a hajamba csomózni, meg ne süljek. Rettenetes idő van.
- Mi a helyzet, csajszi? Olyan fáradtnak tűnsz, délutáni szundi volt? - Néztem rá kicsit aggodalmasabban a szokásosnál. Előfordul, hogy látom rajta, nincs a toppon, vagy azt, hogy nem alhatott jól, ez bárkivel megeshet, de nála ez valami több volt. Most pedig, valljuk be, nem úgy nézett ki, mint egy magát kialudt, boldog lányka. - A besorolás alá nem tartozó lényekből azt mondta Lewy a dementorokat majd átvesszük együtt, szóval a mumussal kezdhetnénk a házit, mert az infizéket meg már keresgettem, az annyira nem veszett ügy asszem.
Kicsit tereltem már így az elején a tanulás felé a dolgot, ami rám pont nem jellemző, de kicsit vonakodtam a legutóbbiak után, hogy mennyire feszegessem nála, mi lehet a baj. Úgy éreztem elég nagylányok vagyunk, hogy ami olyan, azt kérdések nélkül is megosszuk valahogy a másikkal. Bár pont én beszéltem, mikor a tegnapi este hatása alatt voltam még mindig, de arra nem voltam készen, hogy erről bármit fecsegjek, pláne az iskola falai között.
- Vagy várjunk még egy kicsit a kezdéssel?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 16. 19:13 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Nagyon örültem, amikor megláttam Maját az ajtóban és miután üdvözöltük egymást kicsit úgy éreztem, hogy jobb passzba kerültem. Nem is tudtam igazából megfogalmazni, hogy ez minek volt köszönhető, de a lány valami olyan vibráló energiával rendelkezett, amit én is átvettem tőle és kissé felrázott ebből a szörnyű állapotból. Ám ez nem volt elég, hiszen rögtön kiszúrta, hogy nem vagyok valami fitt.
- Öhm, hát... igeeeeen.... úgy is mondhatjuk... térjünk rá a tanulásra - mondtam neki kicsit morcosan. Úgy éreztem, hogy egyfajta pajzsot építettem magam köré, amin senki sem volt képes áthatolni, de ezzel a barátnőmmel való őszinte kommunikációtól is elzártam magam. Ez pedig egyáltalán nem volt az ínyemre.
- Rendben. Egyelőre nem szeretnék litániát tartani erről a témakörről. Inkább azzal a kérdéssel kezdeném, hogy mi a mumusod? Mi az, ami leginkább megrémiszt? - kérdeztem tőle oktató jelleggel, majd ásítottam egy nagyot és vártam a válaszát.
~ A fenébe, mindjárt leragadnak a szemeim, ezt a szívást. ~ - dünnyögtem magamban, majd minden maradék energiámat összeszedve megpróbáltam a lányra összpontosítani.
Amíg vártam a választ, megint úgy éreztem, hogy magába szippant az álmosság, és pár percre becsuktam a szemeimet. Ezután hirtelen felriadtam és a lány csodálkozó arcával találtam szemben magamat.
- Ó, bocs! Nem volt akaratlagos! Tudod, rohadtul elegem van abból, hogy nem tudok normálisan aludni, kész csődtömegnek érzem ilyenkor magamat - áradt belőlem a panasz, amit igazából eszem ágában sem volt a barátnőmre zúdítani, de nem bírtam már visszatartani az elkeseredettségemet.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 18. 14:17 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Túlzás lenne azt mondani, hogy pörgök, mint a búgócsiga, de egész jól éreztem ma magam. Csend volt és béke, egyelőre a hétvége vonzatai sem bántották a lelkemet és a bizonytalan tegnapi hírek is elég jól kitartanak még örömmel bennem. De persze azon túl, hogy reggel olyan négyszeresen szeretgettem szét indulás előtt Lewyt, ez másban nem mutatkozott még meg. Viszont azt bántam, hogy nem adhatok belőle mondjuk Alíznak egy kicsit.
- Ühm, rendben. De azért, ha van valami, szólsz, ugye? Tudod, hogy szívesen hallgatlak meg és segítek - szögeztem le, bár sok szükség nem volt rá. Tudom, hogy tudja, de nem bírok a számra ülni, ha olyanról van szó, akit szeretek. Éreztem, hogy nagyon nem akarja, így csak elengedtem egyelőre és inkább a csini Stitches füzetem fellapoztam, felírtam a címet, aztán mielőtt a szokásos órai rajzomba fognék koncentráltam inkább.
- Hű. Uh. Ez nehéz, elég sok dolog ijesztő… de mi az ami nagyon-nagyon? Azt hiszem, ha nem tudnék mozogni, ha lebénulnék mondjuk. Mármint az milyen tehetetlenség, és mindenről, amit szeretek le is kellene mondani végleg. Ez lehet mumus? Vagy csak mondjam szimplán, hogy Fela bácsi, mikor büntimunkára akar küldeni - elvigyorodva néztem rá, de kiszúrtam, mennyire fáradt. Nem akartam megbámulni, ne érezze magát rosszul vagy nyomás alatt, így a füzetembe írogattam pár alap dolgot az ő jegyzeteiből át, amíg kicsit rendezhette magát.
- Ugyan, semmi baj. Ez nagyon rossz lehet. Az álmoktól van? Mármint… azoktól? Még mindig nagyon rossz a helyzet? Ahj - érdeklődtem aggodalmasan tőle, ahogy letettem a ceruzát és félig felé fordultam, megfogtam a kezét, hogy bátorítóan megszorítsam. Ha tudnék, segítenék biztosan.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 18. 21:03 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Persze, szólok - mondtam neki őszintén. Tudtam, hogy mindig segítőkészen állt hozzám és azzal is tisztában voltam, hogy számíthatok rá, bármi is történjék, ez pedig rendkívül jó érzés volt.
- Végtére is simán lehet mumus... Fela bá' meg pláne - mondtam neki kissé jobb kedvűen, még egy röpke mosolyt is sikerült elhintenem feléje. Talán jobban ki kellett volna fejtenem a mumus témát, de iszonyat nehezen fogott most az agyam így kialvatlanul. Maja megintcsak ráérzett a dologra, egyből leesett neki, hogy mi a bajom...
- Nos... igen... az álmoktól nagyon nehezen tudok aludni. Nagyon rossz és tök ciki. Ilyenkor ingerültebb vagyok a kelleténél és könnyen megbántok olyanokat, akik meg sem érdemelnék. Jó lenne, ha már teljes mértékben képes lennék kontrollálni az álmaimat. Persze a tanárommal dolgozunk rajta, de igazából én vagyok az, aki ez ellen tenni tudna, mégis kevésnek érzem magam... pedig még segítséget is kaptam tőle. Szörnyű az egész szitu... sokszor reménytelennek érzek mindent. Pedig fejlődnöm kéne - fakadtam ki akaratlanul. Csak úgy áradt belőlem a panaszáradat a lány felé, pedig nem akartam a saját problémáimmal terhelni, mégis jól esett, hogy elmondhatom neki mindazt, ami nyomaszt.
- Áh, ezen úgyse lehet segíteni... nekem kellene jobban csinálnom vagy másképp, nem tudom. De ez így hosszú távon nem mehet tovább - tettem hozzá egy reménytelen sóhaj kíséretében. Tudtam, hogy valamit elszúrtam, pedig próbáltam követni az instrukciókat. Persze azért már jobb volt a helyzet, mint eleinte, de még mindig nem tudtam elérni, hogy teljes mértékben saját magam kontrolláljam az álmaimat. Ez pedig iszonyat idegőrlő és bosszantó volt. Nem abból a fából faragtak, hogy feladjam, de sokszor úgy éreztem, hogy kevés vagyok ehhez, ám ennek ellenére túl akartam lendülni ezen a dolgon, és bebizonyítani saját magamnak, hogy igenis képes vagyok rá.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 22. 23:01 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Eléggé érezhető volt Alízon, hogy nincs minden rendben, de tényleg nem akartam túl vájkálós lenni, így egy darabig inkább csak biztosítottam róla, hogy hé, itt vagyok, ha bármi van, meg leszek is. Ehhez legalább tényleg oda tudok állni érdemben, nem úgy, mint mondjuk néha az LLG-hez. Megsimogattam a vállát, aztán inkább rátértem az anyagra, miközben infókat másoltam.
- Ühhüm, szerintem akkor valami ilyesmi. Írta Liv néni, hogy erről is kell írni, hogy miért az, hogy lehet, meg hogyan képzeljük el ennek a megjelenését. Ezt nem egészen értem. Valami mumusos átváltozásról beszélt… - néztem rá tanácstalanul. Nem akartam piszkálni vagy ilyesmi, de mindig voltak buta kérdéseim. Azt nagyon sajnáltam, hogy éppen most is, amikor a lehető legkevésbé tűnt alkalmasnak. Egy nagyobb sóhajjal tettem le a tollam, majd át is karoltam a barátnőm.
- Úgy sajnálom, hogy nem tudok benne rendesen segíteni. Nincs erre valami jó meditáció, vagy olyan bájital, ami nem árt, de segít? Nem értek hozzá nagyon, de mikor nagyobb kviddicses balhé van, ilyeneket mi is szoktunk kapni… - kezdtem bele megnyugtatásképpen, hogy biztos lehet megoldást találni. Én reméltem és hittem benne, mint mindig. - És a tanár bácsi mit szól? Vagyis ő nem tudott javasolni valamit? Gondolom tudj, milyen nehéz ez az egész neked… - fordultam felé és néztem a szemeibe a kérdésemet követően. Elgondolkodtatott, hogy mennyire hasznos egy diáknak, ha ilyen megterheléseknek van kitéve, pláne akaratlanul. Ez a képesség nem olyan, amit kér valaki, csak megkapja és neki kell kihoznia belőle valami jót. Ez meg nehéz lehet, nekem legalábbis úgy tűnik.
- Alíz, te bánod a képességed különben? Mármint, nem lehet egyszerű, ha tudnád lekapcsolnád, vagy azért ez a szenvedés még megéri? Olyan erős vagy, nem is értem. Én már tuti beleőrültem volna.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 25. 18:41 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, a mumus simán megtestesítheti a félelmeid legmélyebb bugyrait - válaszoltam rá, de a többit valahogy fel sem sikerült fognom, amiket még hozzáfűzött a mondandójához. Na nem azért, mert hadart vagy össze-vissza beszélt, hanem mert egyszerűen képtelen voltam a tananyagra koncentrálni.
- Ne haragudj, nem vagyok ma formában - mondtam neki cuki Csizmás Kandúros tekintettel. Ezt még a Shrek mesében láttam, úgyhogy most úgy voltam vele, hogy ideje lesz bevetni a barátnőmnél. Nem pont így akartam letesztelni a hatását, de akaratomon kívül is tökéletes alkalom volt ez arra, hogy éljek vele.
Miután Maja látta, hogy "menthetetlen" vagyok, rögtön pártfogásba vett és átkarolt, ami rettentően jól esett, mert tudtam, hogy rá mindig számíthatok és örültem, hogy ezt most éreztette is velem.
- Csak altató van, de nem használhatom minden este... nem akarok függő lenni. De anélkül pokoli az egész. Persze régebben rosszabb volt a helyzet, de még most is sokat szenvedek ezzel a problémával. Kaptam hozzá segítséget, de még mindig nem tudom teljesen elérni azt, hogy irányíthassam az álmaimat. Saját magamon kellene még csiszolnom, fejlesztenem ez ügyben. Rajta vagyok a dolgon, de nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik - mondtam panaszosan a lánynak.
- Időnként legszívesebben megszüntetném a képességeimet, időnként pedig örülök, hogy vannak, mert szerintem nem hiába rendelkezem velük. Biztos, hogy nem véletlenül kaptam ezt a képességet, tudom, hogy dolgom van még vele. Ráadásul, ha megtanulnám kontrollálni az álmaimat, akkor segíthetnék is akár másoknak, akik hasonló "gondokkal" küzdenek. Könnyű út lenne mindent magam mögött hagyni, de szeretném uralni az álmaimat. Nem egyszerű az egész... - válaszoltam Majának a hangomban némi elszántsággal. Volt már lehetőségem arra, hogy azt mondhassam, nem kérem a képességemet, legalábbis látszólag volt... de akkor is azt választottam, hogy kitartok a végsőkig és megtanulom kontrollálni, ez pedig adott némi motivációt olyankor, amikor úgy éreztem, hogy az egész világ ellenem van, és már nem bírom tovább cérnával.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 7. 19:02 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Éreztem én, hogy nagyon nem oké itt semmi, de nem tudtam mennyire szabad firtatnom. Igaz, hogy a legjobb barátnőmről van szó, de velem is megesik, hogy valamit még saját magamnak is nehezen vallok meg, nem még másnak. Mi van, ha nála is ez a helyzet? Nem akarok erőszakos se lenni, de rossz látni, hogy így szét van szerencsétlen csúszva. Az anyag nagyobbik felét nem is firtattam csak illedelmesen lemásoltam róla, Liv néni már ezt az igyekezetem is bizonyosan értékelni fogja majd.
- Nincs semmi baj, előfordul - mosolyodtam el bátorítóan, aztán eltoltam magamtól a holmim és hátrébb csúsztam a kanapén. Pár pillanatig akaratlanul is a pocim vizslattam, aztán egy szuszi után néztem rá ismét hallgatva, mi is a helyzet.
- Ez nagyon nem hangzik jól. Vannak ilyen teák, amik altatósabbak, meg légzőgyakorlatok… mármint gondolom nem segít sokat, de hátha. - Mindig próbálkozom valami előrehaladást elérni, vagy legalább kicsit segíteni, de eléggé vakvágánynak látszott, el is szomorodtam ettől. Megfogtam a kezét és finoman megszorítva simiztem meg, hiszen bármilyen rossz is legyen én itt vagyok, hogy kibeszélje magából, vagy ha valamire szüksége van, kérhessen. - És ez a fejlesztés, hogy megy? Nehéz? Vagy csak hosszadalmas folyamat?
Korábban is érdeklődtem már nála, de ennyire behatóan azért nem. Vagy jól elrejtette előlem a problémáit, vagy tényleg elég butuska és vak voltam, reméltem, hogy inkább az előbbi és csak ő ügyes. Felsóhajtottam hallva, mit is tenne a képességével, mert meg tudtam érteni. Fogalmam sincs én ezzel hogyan bírnék együtt élni. Leginkább sehogy, az első pár álom után csak billegnék a popsimon a sarokban, átkarolnám a lábam és sírnék, még valaki ki nem kapcsolja. Remélném, hogy ki lehet. Őt sem és Lucát sem értem sokszor hogyan tudnak ezzel így élni.
- Szerintem menni is fog. Nem nagyon ismerek mást a környezetünkben, aki ilyen erősen akarna és tudna dolgokat véghez vinni. Ráadásul te jót akarsz vele tenni, abban meg a sors is mindig segít egy kicsit. Szerintem jobbra fog fordulni, csak talán nem ma vagy holnap. Én azért itt vagyok, ha kell, ugye tudod?
Miközben elgondolkoztam a fejem felé fordítva kerestem a tekintetét. Fontosabbnak gondoltam túlesni azon, hogy kicsit megnyugtassam a lelkét, ha másban nem is tudok jeleskedni, mintsem a tanulást erőltetni. Azt amúgy se szeretem. Majd otthon még Lewy alszik a gyógyszereitől bepótlom Volttal.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 7. 19:51 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Köszi - mondtam neki egy halovány mosolyt ejtve az arcomon... Szerettem Majában, hogy nagyon megértő volt és mindig képes volt átérezni a helyzetemet, bármiről is volt szó...
- Igen, próbálta ma teákat meg még a jógára is rávetemedtem, de valahogy ezek is kevesek ahhoz, hogy igazán jól tudjak aludni. Az se megoldás, ha minden nap altatózom - mondtam neki elkeseredve, mert nem akartam gyógyszerfüggő lenni, de sokat segítettek a bogyók a nyugodt alvásban, ám azzal is tisztában voltam, hogy az sem állapot, ha folyton szedem őket, mert totál eltompítják az agyamat... persze ez volt a könnyebb megoldás számomra, de volt bennem annyi erő, hogy ne szedjem folyton ezeket a szereket.
- Mindkettő - nehéz is és hosszadalmas is egyben. Kaptam már szimbólumot is az álmaim irányításához és gyakorlatot is, azt is csinálom több-kevesebb sikerrel. Sajnos nincs elég türelmem hozzá, biztos az a gond, pedig tényleg kitartóan csinálom - válaszoltam a lánynak elkenődve. Nagyon jól esett, hogy ilyen gondoskodó volt velem, ennek hála a kelleténél egy kicsit erősebben szorítottam meg a kezét, de nem akartam neki fájdalmat okozni:
- Bocs, nem akartalak így megszorítani - hüppögtem neki bánatosan.
- Mostanában még az álmaim is "erősebbek" a kelleténél, ez pedig kikészít - tettem hozzá szomorúan. Nem sok kellett ahhoz, hogy elbőgjem magam előtte, de egyelőre még tartottam magam, hiszen kemény fából faragtak.
- Köszönöm... nagyon sokat jelent, hogy itt vagy nekem... amit pedig mondtál, bízok benne, hogy a sors segíti azt, aki jót akar. Olyan jó dolgokat tudsz mondani, Maja - mondtam neki hálásan, végre sikerült egy kis lelket öntenie belém, mielőtt elsírom magam. Most láthatta, hogy eléggé kibuktam, de azért próbáltam kontrollálni az érzelmeimet, pedig egyszerűbb lett volna minden, ha jól kibőgöm magamat.
- Szerinted sikerül valaha is túllendülnöm ezen? Attól félek, hogy talán idő előtt belebolondulok... talán nem szabadna ennyire komolyan vennem ezt az egészet, de az álmaim erős kihatással vannak rám - mondtam neki, miközben újra megszorítottam a kezét, de immár sokkal finomabban, mert arra is figyeltem, hogy ne kapjon el a hév. Örültem, hogy meghallgatott és hogy nem nézett hülyének. Úgy éreztem, hogy ennél jobb barátnőt nem is kívánhatna magának az ember.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 7. 19:51
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 10. 15:31 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Ahogy mindig, úgy most is megpróbáltam összekaparni minden pozitivitásom, és a hétfőhöz képest most határozottan jó kedvemben voltam, talán a tegnap hatása, nem tudom. Kicsit mintha mostanra csapódott volna le bennem mindaz, ami lehet, hogy vár rám és a férjemre, ez pedig egy nagyobbacska csodácska közeledése, az örömmel jár. Hatalmassal.
- Elhiszem, én is nagyon utálom a gyógyszereket, hamar rá lehet kapni, meg ha sokat szedi az ember, elveszti a hatását is asszem, nem jók... A múlt hétvégén szedtünk egy csomó levendulát, holnap hozok neked, friss, és segíti a békésebb pihenést. Szerintem azt is kipróbálhatnád!
Kiszélesedett a mosolyom a hálájára, pedig nem volt erre szükség részéről, tudja ő is. Ez a barátok dolga, nem csak a jóban osztoznak, akkor sem, ha az nehéz és szomorítós. Olyan lenne, ha ezért most hanyagolnám vagy elkerülném a szöszit, mintha a családom között való választási kényszert azzal intézném, hogy egyik résszel sem törődök tovább. Bár ez picit más, itt csak jó meg rossz van, ott meg rossz és kisebbik rossz a lelkemnek.
- Én hiszek benne, hogy a nehézségei ellenére neked menni fog. Tudod, nekem a tánc volt olyan, hogy valami sosem stimmelt. Volt lány, aki jobb volt, volt, hogy nehéznek bizonyult egy mozdulat, olyan is, hogy képtelennek éreztem magam rá, hogy jól sikerüljön. De hé, nem szoktuk feladni, különben tuti első nap kirohantunk volna Felagund bácsi órájáról is. Ha azokat négy éve viseljük, ez már gyerekjáték kell legyen…
Nem gondoltam magamról, hogy annyira bölcs lennék, vagy éppen okos, egyszerűen kimondtam, amik eszembe jutottak és amit éreztem. Furcsa volt Alízzal így szembesülni, általában ő az erősebb, mindig hisz benne, hogy valahogy lesz, most viszont nagyon el volt keseredve, ami nem volt szimpatikus. Elmosolyodtam a szabadkozására, aztán átkaroltam a vállait és oldalról nekibillentem. Nincs itt baj!
- Szerintem igen. Lehet, hogy több idő lesz, mint gondoltad, de okkal kapnak az emberek ilyen erőt, és pont azok, akik. Szerintem, ha nem hinne benned a tanár bácsi, meg ha te magadban nem bíznál eléggé, eddig se jutsz. Erős vagy, csak idő kell... De hogy érted, hogy hatással? Nagyon a lelkedre veszed? Rosszak, amiket látsz?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 10. 18:20 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen a gyógyszerekkel tényleg az a gond, hogy könnyen rájuk szokhat az ember... ó, a levendulának nagyon örülnék! Köszi! - mondtam neki vidámabban, hiszen az mégiscsak egy természetes gyógymód, aztán hátha lesz valami hatása. Bíztam benne, hiszen jókat hallottam róla, és sok embernek hatásos volt.
- Igen, igazad van, nem is akarom feladni - feleltem neki határozottan. Ezzel egy kis lelket öntött belém. Egyáltalán nem bántam meg, hogy megnyíltam neki, egyébként is bíztam benne, nemhiába volt a legjobb barátnőm. Kicsit elszégyelltem magam, amiért így kitörtem, de tudtam, hogy felesleges lett volna emiatt magyarázkodnom, hiszen én is emberből vagyok és nálam is elszakadhat bármikor az a bizonyos cérna, mint mindenki másnál.
- Az a baj, hogy nagyon intenzíven élem meg őket, mintha én is részese lennék kívülállóként. A rémálmok viselnek meg a legjobban, amikor valami rossz történik valakivel... az kihat mindenre. Plusz van, hogy ezekből két-három rövidebb intervallumú, de nagyon intenzív álom is jut egy éjszakára - mondtam panaszosan. Amikor át kellett élnem ezeket, akkor az eléggé megviselt, de nem válogathattam meg az álmaimat. Sokszor keltem fel kialvatlanul, amin még a sok elfogyasztott kávé sem segített.
- Szerencsére vannak olyan kivételes éjszakáim is, amikor nem álmodom, vagy csupán 1-2 jó végkifejletű álmom van, de sokszor vegyes az egész, a rosszabbakat pedig nem tudom kiszelektálni, meg ugye azok is jósló jelleggel érkeznek, szóval nem is lenne értelme... az lenne az igazi, ha kontrollálhatnám őket vagy kevésbé viselnének meg. De ugye mivel intenzíven átélem, ez az opció lehetetlennek tűnik számomra - magyaráztam a lánynak.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 11. 22:17 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Holnap hozok be neked mindenképpen, most mi is raktunk a szobába Lewyvel, szeretem az illatát, meg…tényleg jó. Szerintem egy kicsikét legalább ez is segít majd - biztattam azért pluszban, mert érzékeltem, hogy ez nem valami sok. Nem tudtam többet nyújtani, azt is tudom, hogy ő nem várt el mást, a támogatásom meg megkapta és fogja is, mint mindig. Törtem azért a fejem még kicsit hátha beugrik valami nagyi kincsestárából, neki mindig és mindenre volt megoldása, szeretem is érte, még akkor is, ha furi dolgokat itatott velem. Én ezt nem terveztem a barátosnémmal, egyszerűen próbáltam lelkileg odaállni mellé, így talán egy kis hadviseléssel a pozitív irányba billentve. Megnyugtatott, hogy a sírásig nem jutottunk, mikor az kitör, magamból kiindulva persze, már nem sokat segít, ha megsimizem a hátát.
- Ez tényleg rettenetesnek hangzik, én már a rémálmoktól is rosszul érzem magát, nem még akkor, ha tudom, hogy esetleg ez nem csak egy sima agyszülemény. De ha sikerül kicsit kontroll alá venni, akkor ez hogy változik? Kikapcsolod, mint a TV-t? Mármint, bocsi, hülyén hangzik tudom, csak én nem értek ezekhez… a legnagyobb képességem, hogy meg tudom nyalni a könyököm… - fintorodtam el elrejtve egy mosolyt, hogy aztán rá figyelve elgondolkozzak. Igazság szerint nagyon nem hiányzott az életemből ez, és megérteni is meg tudtam, Alíz miért szenved vele. Viszont azt hiszem kijelenthetem, hogy a szőkében nálam több kurázsi van, én biztosan nem bírtam volna eddig sem cérnával.
- Ez tényleg nem jó, de ezt a bácsi is tudja, aki tanít, ugye? Mármint gondolom, ha érezné, hogy nem bírsz el vele, segítene máshogy, biztos tud, ő az okos tanárok közé tartozik! - Mindig is tudtuk, hogy nem vagyok a világ legtalpraesettebb lénye, ezért a képzettebb, okosabb és ügyesebb embereket mindig jobb döntéshozónak és problémamegoldónak tartottam, néha magam helyett is, amiből születtek problémáim, de ez mindegy is. - Amúgy mit szoktál tenni az álmokkal? Mármint senkinek nem is meséled el őket, vagy csak a jókat? Mármint… tudom, hogy nehéz volt a táncos dolgot is megbeszélnünk, azért kérdezem, hogy az azért segít utólag, ha kibeszéled, vagy nyomaszt tovább?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 11. 23:02 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Oké, köszi - feleltem hálásan Majának, mert hittem benne, hogy valamennyit segíthetnek a levendulák, de az még jobban esett, hogy ennyire segíteni akart nekem. Végre nem éreztem magam egyedül és jól jött egy kis plusz segítség, pláne lelkileg.
- Nos, az álomkontroll annyit jelent, hogy képes vagy valamilyen szinten uralkodni az álmaid felett, valahogy fel tudod mérni, hogy ez "csak" egy álom és így nem visel meg annyira. Érdekes, hogy én is tisztában vagyok vele, hogy ezek csupán álomképek, nincsenek befolyással rám, de amikor álmodok és átélem őket, akkor intenzíven történik az egész, mintha én is az aktív megfigyelője, szereplője lennék az egésznek, és ez iszonyatosan megvisel. Pedig tudom, hogy ez nem a valóság... egyelőre - szóval érted - próbáltam elmagyarázni a helyzetemet Majának több-kevesebb sikerrel. Tudtam, hogy aki nincs ebbe benne, annak nehezebb átéreznie, bár a lány empátiakészsége kiváló volt, de így is képtelenség volt átérezni azt, amin keresztül mentem egy-egy álom során.
- Nos, próbál segíteni, de a tudtomra adta, hogy ezzel elsősorban nekem egyedül kell megbirkóznom. Ad útmutatást, tanácsot, kaptam tőle különböző segédeszközöket, de többet nem tehet. Awwww, pedig ő már olyan fejlett szinten van, amiről én szó szerint csak álmodhatok. Persze felnézek rá, mert mégiscsak jóval előttem jár és a tanárom, de szerintem ő is tisztában van azzal, hogy nem vagyok egy egyszerű eset... rendes tőle, hogy még nem mondott le rólam ennek ellenére - fejtettem ki a véleményemet a lánynak, ha már rákérdezett erre a dologra.
- Nem mindenkinek mesélek az álmaimról. Csak azoknak, akik közel állnak hozzám és akikben megbízom. Nem csak a jókról szoktam mesélni, hiszen a rosszak is ugyanúgy hozzá tartoznak az álomképeimhez - válaszoltam a barátnőmnek őszintén. Talán könnyebb lett volna, ha több embernek elmondom, de valahogy nem vitt rá a lélek, egyrészt sokan hülyének néztek volna emiatt, másrészt nem mindenki érdemelte ki a bizalmamat.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 12. 17:52 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Próbáltam mosolyogni és a vállán simítva végig párszor meg is nyugtatni kicsit őt, hogy bár tökéletesen biztos nem érezhetem át a helyzetét, amennyire tőlem telik, igyekszem megtenni. Beleképzelhetem magam abba, amit most átél, ettől még csak halvány képzeteim vannak arról, tényleg mennyire része már ez a mindennapjainak és nem a jó értelemben. Picit halványul az arcomon az a mosoly, de nem szontyolodom el, legalább egyikünk maradjon pozitívabb, nem?
- Nem az, de mégis, mint amikor nagyon mélyen alszunk… asszem. Egyszer zuhantam álmomban és arra ébredtem, hogy az ágyneműbe voltam préselődve…nagyjából sejtem csak, milyen lehet, de ez nem jó, nagyon nem hangzik ember és lélekbarátnak.
Kicsit összeakadt a nyelvem közben, nem is volt véletlen a dolog, mert nehezen találtam a szavakat. Nem akartam kukán ülni mellette, de egyszerűen időbe telt, hogy az agyam kapcsoljon. Én lassabb és némileg butább is vagyok a szőkénél, hajszínek ide vagy oda, ez pedig sokszor kitűnik. Kezdek lassan beletörődni, hogy az egyetlen, amit tehetek, az a meghallgatása, meg majd az a kis levendulacsokor.
- Ez érthető valahol, ha mindent megoldanak helyettünk, sosem jövünk rá az ízére… mármint ezt már én is tapasztaltam. De gondolom azért tényleg közbelépne ha nagy veszélyben lennél, nem? Nehéz, látom, hogy megsínyled, de tartod magad, mert képes vagy rá még. Talán ettől is érez téged - jogosan - erősnek.
Nem voltam sokat olyan helyzetben, hogy a terelgetésem helyett kilökjenek, hogy gyerünk, tudsz repülni, de ha mi viszünk, sosem érzel rá. Mint mikor kilökik a kis fiókákat. Mondjuk múltkor mikor Lewy megjegyezte, hogy szerinte mennyire egyedül is vagyok, kicsit éreztem a szelét annak, hogy valaki lassan, de biztosan taszítani fog egyet a popómon, hogy vegyem észre magam. De én tényleg így élve érzem magam jól, én csak a kerítésig meg vissza szeretek kalandozni igazán. Azon túl nem mennék egyedül, ha nem muszáj.
- Ez is érthető, én se szívesen beszélnék olyan emberekkel, akiket nem ismerek. Sőt… lehetőleg soha nem tenném. Így is zizinek néznek engem mondjuk, hát még ha álmodnék és ilyen maradnék - mutogattam a kezeimmel köröket a fejem mellett. Néha elég buggyantnak néznek engem, ő is tudja. Szóval nem hiszem, hogy neki ezen aggódnia a kéne, de a bizalmát meg tudom érteni, hogy nem adogatja csak úgy oda.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 12. 18:37 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Maja társaságában teljesen biztonságban éreztem magam és sikerült valamelyest lenyugodnom. Nagyon örültem, hogy itt volt nekem, mindig meg tudott nyugtatani és tudtam, hogy mindig, minden körülmények között számíthatok rá.
- Igen, az tényleg nem jó. Ezt még szorozd meg százzal - mondtam neki kimért hangon... tudtam, hogy csakis az tudja átélni a megpróbáltatásaimat, aki már osztozott benne, de azért díjaztam Majácska próbálkozásait is. Már csak azért is megnyugtatott, ahogyan nyilatkozott a dologról és jól esett az, hogy próbálta megérteni a gondomat.
- Szerintem közbelépne, ha veszélyben lennék, tuti számíthatnék rá - mondtam Majának, miközben arra gondoltam, hogy bizony nagyon igaz az, amit most felvázolt nekem.
- Igen, ezt teljes mértékben meg tudom érteni - válaszoltam neki bólogatva, mert ugyan nekem is kellett egy kis idő, mire a bizalmamba fogadtam valakit, ugyanis nem ment ez egyről a kettőre.
Szerettem Majában, hogy hasonlóak vagyunk, szinte azonos volt a gondolkodásmódunk, az értékrendünk, így remekül megértettük egymást.
- Köszi, most már sokkal jobban érzem magam - feleltem a lánynak boldogan. Sokat segített az, hogy meghallgatott és hogy kiállt mellettem. Nagyon örültem annak, hogy ilyen barátnőm van, és tudtam, hogy rá mindig számíthatok, bármi is történjék a közeljövőben.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 12. 20:03 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Elégedetlen sóhajjal bólogattam a kijelentésére, mert ugyan a matek meg semmi számos nem az erősségem, még én is tudtam, hogy az elképzeléseim mögé jó sok nullát kell számosítva pakolni, hogy meglegyen, mi is a való nála. Nem örültem, hogy ezzel bárki szembesülhet, annak meg pláne, hogy a barátnőm is sújtja, ha nem is a szó szoros értelmében ez. Nyilván felkészítették, mikor kiderült ez a tehetsége a velejáró nehézségek is tudottak lehettek, ettől még nem enyhül az egész.
- Igen, igen. Én azért bízom benne, hogy ilyenre nem lesz szükség. Még ha egy kicsit várat is magára, hogy fellélegezz. Talán oka van ennek is. Lehet, hogy nagyobb dolgokat kell majd a jövőben megálmodj és elviselj, és ez a vontatott, sok apró, de nagyon kellemetlen egy torna. Gondolj bele, kviddicsben is, minél nagyobb pofonokba szaladunk vagy gurkókba, utána annál könnyebb elviselni egy-egy könyököst, ami előtte nagyon rossz volt.
Néha össze meg vissza beszélek, csak azért, hogy ezzel mást jobb kedvre derítsek, de még akkor is, ha így van, én hiszek abban, hogy ez egy pindurit lendít előre. Nem nagyon tudok a táncon és a kviddicsen kívül mással példálózni, hozzá pedig a közös sportágunk áll még közel. Nyilván, ha elkezdek egy-egy mozdulatról hablatyolni, nem fog sokat érteni. Még ha esetleg már látta is tőlem valamelyiket, ám ezért nem hibáztatom. A neveikbe én is beleakadok, csak csinálni szeretem.
- Örülök, amúgy nyugodtan elnapolhatjuk a jegyzeteset, a felét lemásoltam, nem szoktunk egyébként se tovább jutni, tudod - nevettem fel. Mi is szokott lenni? Általában elterelem a dolgokat, rajzolok neki buta figurákat, vagy képregényeket. Múltkor csináltam olyan füzetszéli pörgetőset. Meg csacsogok neki a kutyusunkról Lewyvel, vagy arról, hogy mire tanítottam meg. Meg mutogatom a videókat. És négy óra alatt elérünk a feléig, jobb esetben. Most szerencsére nem is vagyok úgy elmaradva. Inkább kicsit izgatott vagyok, de ez más kérdés.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 12. 20:25 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, nagyon is igazad van - válaszoltam a lánynak. Végig sem gondoltam, de valóban az igazságot mondta ki.
- Azt tapasztaltam már, hogy a jó vég előtt át kell élni kisebbik rosszat - feleltem a lánynak. Maja nagyon jó tanácsokat tudott adni, ezért hálás is voltam neki.
- Valóban először az ember fejjel megy a falnak, majd aztán mikor megkapja a kötelező pofonokat, már könnyebben veszi az akadályokat.
Ez valóban egy profi megállapítás volt, mert könnyű volt számomra teljesíteni az adott feladatot, nem is igazán kellett feláldoznom semmit sem hozzá, aztán mégiscsak szembesülnöm kellett azzal, hogy révbe értem áldozatok nélkül.
- Örülök, hogy ilyen kreatív vagy - válaszoltam Majának teljes őszinteséggel. Irigyeltem, hogy egy ilyen felépített jövőképpel rendelkezik, és azt is, hogy valaki várja otthon, de én sosem voltam az a típus, akivel előre le lehetett egyeztetni, hogy mikor mit csináljon, hol legyen...
- Minden rendben van egyébként veled? - kérdeztem kíváncsian. Reméltem, hogy legalább neki bevált az élet és nem szorul majd semmiben sem magyarázatra, de egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj megkérdeznem tőle, hogy minden a legnagyobb rendben van-e.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 13. 00:56
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 13. 16:31 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, némi rossz mindig lesz, mielőtt valami jó is jön, de attól lesz mindenki kicsit erősebb - jegyeztem meg egy nagy mosollyal a barátnőmre pillantva.
Örültem, hogy ugyan picit időbe telt, de az a nagyon balszerencsés és keserves hangulat nem uralkodott el fölötte. Sokkal jobban szerettem, ha boldog ő is, vagy legalább vidámnak látom és azt sugallja, mint máskor, hogy törhetetlenül erős. Mindig úgy gondoltam a másik navinésre, mint egy szilárd emberre, akit nem szorongat ennyi rossz belülről. Most, hogy így kimondásra került kicsit jobban sajnálta, hogy eddig nem kérdeztem ennyire bele, talán akkor ő is többször könnyíthetett volna a lelkén.
- Valahogy úgy, azért remélem most már tényleg csak a kicsit kellemesebb fog várni, ha lassan, de biztosan ráérzel a kontrollra. Vannak mások is így? Vagyis hát hasonló képességgel… egymást nem tudjátok valahogy segíteni?
Próbáltam még más lehetőséget is felvetni, mert bár én nagyon szívesen hallgatom meg és itt vagyok, de tény, hogy csak az tudja tökéletesen látni, mi folyik benne, aki ugyan ezt megéli. Hallottam Liv nénitől, hogy náluk az elemi mágusok egymást is segítik, de azzal nem voltam ennyire képben, mi a helyzet Alízzal és a képességével a suliban.
- Tudod, ha a tanulást kell elkerülni, vagy lekötni a fölös energiám…. Akkor mindenre képes vagyok - vigyorodtam el végül. Szeretem, hogy nem ér rossz azért, mert lustább vagyok az átlagnál, vagy nehezebben esem neki és jövök bele a tanulásba.
- Ühhüm, mondhatjuk. Volt egy kicsit borúsabb időszak, de azt hiszem most virul a napocska. Aztán kiderül - fogalmaztam kicsit ködösen. Ez nem volt szándékos teljesen, csak az, hogy egyelőre nem akartam semmi bizonytalanról beszélni neki. Mióta Anne szembesített vele, hogy szerinte babát várok, kicsit nehezebben akaródzottam erről beszélni. - Jaj, és hoztam ám neked valamit! Emlékeztem ám - mondtam viccesen fenyegetően a barátnőmnek mielőtt a táskámba másztam volna. Kihúztam egy nagy tábla csokit, azt, amelyik annyira ízlett neki, mikor legutóbb összeültünk és hoztam otthonról. A nagyiék környékén lakó kézműves csokikészítők amit művelnek, az egy csoda!
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 13. 21:28 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Így van, ami nem öl meg, az erősít - feleltem nevetve a lánynak. Végre jobb kedvre derültem a beszélgetésünk alatt, ezt pedig tényleg neki köszönhettem. Biztonságban éreztem magam avégett, hogy rá mindig számíthatok és tudtam, hogy mindig mellettem fog állni.
- Van néhány diák, aki jóslástanonc, de nem igazán tudja onnan se átérezni senki sem a problémámat. Egyedül talán a tanárom, éppen ezért fordultam hozzá. Persze már az is sokat segít, ha beszélhetek az álmaimról, a gondjaimról, úgyhogy már így is sokat segítettél - szorítottam meg Majácska kezét. Nagyon jól esett, hogy kibeszélhettem magamból azt, ami fáj és ami miatt kétségeim vannak.
- Igen, ismerlek már - nevettem vele jóízűen. Tényleg értett hozzá, hogyan kell jobb kedvre deríteni a másikat.
- Ó! Borúsabb? Sajnálom... remélem, hogy meg tudjátok oldani - néztem Majácska szemébe immár komolyabb arccal.
- Ha gondolod nyugodtan beszélj róla, de tiszteletben tartom azt is, ha egyelőre nem akarsz nyilatkozni a témáról - mondtam neki jelentőségteljesen. Reméltem, hogy érzi, hogy mellette állok és nem erőltetem a témát, hiszen teljes mértékben rábíztam, hogy mit mond el nekem és mi az, ami még várat magára.
- De cuki vagy, köszi!!! Imádom ezt a csokit! - lelkesedtem fel hirtelen, amikor megláttam azt a tábla csokit Majácska kezében, amelyet annyira szerettem. Máris jobb kedvem lett tőle. Nagyon kedves volt a lánytól, hogy így gondolt rám.
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 14. 00:30 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Kezdtem úgy érezni magam, mintha Fela bácsi egy itala ránk lett volna löttyintve ilyen bölcsességet hozós és okosságot rejtős. Nem volt ez rossz, csak elég furácska. De azt hiszem most erre volt szükségünk. Alíz végre úgy tűnt jobban van, én meg jól éreztem magam a ténytől, ha ennyivel is, de hozzá tudtam járulni.
- Ó, értem. Mondjuk ez is érthető, minden ember más és más, a tanárod pedig már sokat látott ahhoz, hogy tényleg oda tudjon állni melléd és vezetni, már amennyire engedi a lehetőség. Ennek meg örülök, de nem kell ám idáig tartogatnod, nyugodtan mesélhetsz kisebbekről is bármikor. Ha sokat tartjuk magunkba a rosszat az állítólag nem jó - mondtam, ahogy aprót rántottam a vállamon. Néha nem ártana a saját tanácsaim és szavaim magamra nézve is levetíteni, de jelenleg nem éreztem úgy, hogy ennek lenne itt az ideje. Nem is akartam, jól megvoltam a kis hallgatós, csendes, elásós módszeremmel. Évek óta bevált, de nem mindenkinek menne biztosan.
- Meg, nem félek, hogy annyira rossz lenne a helyzet. Csak tudod, családi rendezvény, kicsit összeakadtak a dolgok. De most már rendezgettük a dolgokat. Olyan sosem volt még, hogy ne lett volna valahogy… - ráncoltam kicsit gondolkodva a homlokom. Nem emlékeztem a pontos kifejezésre, de valahogy így hangzik. Elmosolyodtam a felajánlásra, aztán beharaptam az ajkam bólintva, hogy amint lenne több, azt is hozzátenném. Egyelőre ezek voltak a tények. Anya és Lewy nem jöttek ki, én meg két szék közt nem akartam a pad alá esni, így, ha nem is szándékosan, de eldöntöttem melyikre teszem rá a teljes popsim. A jövőben meg kiderül ez mennyire volt jó ötlet. A helyzetemet meg még nekem is meg kellett emésztenem, így csak előhúztam a csokit, amivel meg akartam lepni. Egyébként is nagyon kiérdemelte.
- Tudom, muszáj voltam egy nagyobb táblát szerezni is neked, mikor otthon voltunk. És sokkal szívesebben foglalkozom finom csokikkal, mint holmi mumusokkal - nevettem el magam, ahogy becsukva a füzetem összerendeztem a dolgaim.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 14. 17:11 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, szerintem ő már sok mindent megélt. Kicsit irigylem a lazaságát, az optimizmusát, és hogy lepereg róla szinte minden negatív dolog, na meg a türelmét... jó neki - mondtam sóhajtva a lánynak. Tudtam, hogy ezen a téren van még mit fejlődnöm, de azon voltam, hogy minél többet tanuljak és tudtam, hogy idővel akár többet is elérhetek az életben, csak kitartás és kellő elszántság kellett hozzá.
- Ez így van. Azért, ha segítségre van szükséged, szólj nyugodtan - tettem hozzá megnyugtatásul, bár szerintem ő is tudta, hogy mindig számíthat rám.
- Tényleg köszi, imádom ezt a csokit - feleltem neki vidáman. Jól esett, hogy támogatott mindenben és hogy mindig képes volt meglepni valami pozitív dologgal.
- Legközelebb folytatjuk a tanulást is, de most képtelen lennék rá, ne haragudj. Sokan jelent, hogy meghallgattál - válaszoltam a lánynak, miközben a csokit majszoltam. Nagyon ízlett, most is ugyanolyan finom volt, mint amikor először kóstoltam. Végre jobb hangulatba kerültem lelkileg, reméltem, hogy Majával örökre meg fog maradni a barátságunk, mert vele nagyon jól éreztem magam és tényleg önmagamat adhattam neki, sőt, már fél szavakból is megértettük egymást.
- Izgulsz a vizsgák miatt? - kérdeztem tőle, hiszen rohamos léptekben közeledett az év vége. Sokat tanultam, hogy sikerüljön teljesítenem a vizsgákat, de ennek ellenére még mindig nem éreztem azt, hogy valóban mindent tudnék, és rendkívül aggódtam, hogy vajon évfolyamot fogok-e majd lépni. Szerettem volna minden téren fejlődni, ezért is tűztem ki célomul, hogy jövőre még jobban belehúzok és talán akkor jóslástan terén is nagyobb sikereket érhetek majd el.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 14. 17:12
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 14. 19:50 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Jó volt hallani, ha én sokszor nem is, de ő látja maga előtt a céljait, vagy legalább azt, merre szeretne pontosan fejlődni, mi az, amit tényleg el akar érni az életben. És hiába járt ez számára nehézségekkel én tényleg irigyeltem őt az esze mellett ezért a hozzáállásért is, mikor belőlem éppen hiányzott. Nagyon lelkes tudtam lenni, sőt, sok dologban volt kitartásom is, de ezt párosítani ahhoz, hogy a jövőm is tervezzem, ne csak éljek a vakvilágba… hát, azt hiszem még nem jött el az én időm. Nem tudom fog-e velem olyan történni, ami majd előre mozdít, talán már meg is esett, csak még nem érzem eléggé. Ki tudja.
- Úgy lesz, tudod, ezekkel a dolgokkal se mentem volna eddig semmire nélküled, már elsőben elkaszáltak volna mindenből. Bár akkor még vissza is vágytam a régi közegbe, bármennyire utáltam is azt a helyet - borzongtam meg egy pillanatra. Igazság szerint ott bántottak, elég sokat, ennek ellenére ez a hely új volt, fura, rengeteg emberrel, akikről semmit nem tudtam, a létezésükben se voltam biztos, még nem történt meg velem is az a bizonyos áttörés. Most pedig? Hiába nem vagyok a varázslók ékköve, nem tudnám anélkül elképzelni az életem, amim most van. Az utolsó hajszálamig a legapróbb fecnitől.
- Örülök, hogy ízlett múltkor is. Féltem akkor még, hogy jól választok-e, de nem is értem min aggódtam - közöltem nevetgélve, majd a tanulásra kanyarodtunk vissza. Én csak legyintettem, hogy ugyan, nem kell bocsánatot kérnie. Ha nem viszi el a témát ő, én hoztam volna valami remek tervet a délután elcsapására. Ebben egészen biztos vagyok. Szerintem ő is, így nem is fogja magát emiatt emészteni.
- Pfhu. Mint mindig, már előre érzem azt a görcsöt a pocimban és hányingerem van. Rettenetes. Nem akarok megbukni, ciki is lenne, pláne, hogy Lewy miatt amúgy is tökre figyel rám mindenki. Olyan fúj az egész… de remélem sikerülnek. Te? Készülgetsz már?
Matattam kicsit a dolgaimban pakolás közben, leginkább pótcselekvés volt, mivel a vizsgáktól függetlenül tényleg nem voltam éppen fényesen, morgott a hasam de a hétvégi után nem tudtam, hogy éhes vagyok vagy rosszul. A világ legrosszabb dolga. Végül egy mosollyal az arcomon néztem Alízt és a dolgait, aztán kisvártatva néztem a szemébe.
- Gyere, nézzünk valami hideg üdítőt, visszakísérlek a navinébe mielőtt elindulok haza. Jó?
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 14. 20:29 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Zárás


- Remélem, hogy te is megtalálod a számításaidat és azzal foglalkozhatsz majd, amit tényleg szeretsz csinálni - mondtam kedvesen a lánynak. Nagyon is rászolgált arra, hogy oda vigye az élet, ahová szeretné. Részben legalább sikerült neki, de drukkoltam neki, hogy a karrierje és a szociális élete is ugyanilyen jó legyen.
- Valóban remek választás volt - válaszoltam neki elismerően. Már alig maradt a csokimból, olyan finom volt, hogy nem is tudtam betelni vele, és már azon vettem észre magam, hogy a legvégénél tartok.
- Ezt gyorsan benyomtam, köszi, finom volt! - válaszoltam neki elégedetten, mert mindig is szerettem az ízletes ételeket, a finomságokat.
- Én is izgulok a vizsgák miatt, tökre meg tudlak érteni. Üljön majd össze később,  ha mindketten jobb passzban leszünk és segítek átvenni a tananyagot.
Természetesen felajánlottam a lánynak a segítségemet, mert tudtam, hogy együtt könnyebben birkózunk meg a tanulási mizérián, és így talán én is nagyobb kedvet kapok a tanuláshoz a társaságában.
- Remek ötlet! Gyere induljunk! - feleltem a lánynak, miközben becsuktam a füzetemet és elrendezgettem a dolgaimat. Szép sorjában elpakoltam mindent az asztalról, majd felkeltem a kényelmes fotelból, amiben már kicsit elgémberedtem. Miután összekaptam magam elindultam a lány társaságában, hogy megigyunk közösen egy-egy hideg üdítőt és hogy visszatérhessek a lakrészembe, aztán álomra hajthassam a fejem.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 14. 20:30
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet