36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Miza-cica
Írta: 2014. augusztus 16. 23:00
| Link

Egész éjszaka alig sikerült aludnom, mivel folyton kavargott a fejemben a sok idióta gondolat, egy csomó mindenről. Catről, Ricsi bácsiról, a vizsgáimról... És persze az egész házváltásos mizériáról is. Lehet, hogy mégiscsak a Levitában kéne maradnom. Szóval miután már harmadszor aludtam el az íróasztalomon a délután során, mintegy ötven perces periódusban, úgy döntöttem, hogy nem maradok tovább a Levita klubhelyiségben... amit mellesleg még bőven fel kéne fedeznem, de egyszerűen nincs hozzá sem energiám, sem ihletem. Inkább szépen felkaptam magamra egy pulcsit, összekötöttem a hajamat, majd az ajkam harapdálva elindultam világot, azaz kastélyt látni. Egy ideje Sebastiannak se híre, se hamva nem járt a szobám közelében, egyszerűen csak köddé vált és nem láttam. Remélem nem kapta el valami szegény pici cicámat. Szóval miután a fél kastélyon átvergődtem, pihenhetnékem volt, egyszóval fogtam magam és benyitottam a társalgóba. A portrék egyből mind beszélni kezdtek és osztogatták nekem a pletykákat, mire elmosolyodtam, de megráztam csak a fejem. Éppen nem volt itt senki, rajtam kívül persze, tehát lehet, hogy egy ideje nem volt társaságuk, akihez beszélhettek volna. Hagytam, hogy elárasszanak a dumájukkal, bár többnyire egymás szavába vágtak és így nem igazán értettem semmit abból, hogy mit szeretnének kihozni a történeteikből. Aztán már egymással kezdtek vitázni, hogy ez nem így volt, meg ez nem úgy volt, tehát míg ők marakodtak én elhúztam egy függönyt és leültem a párkányra, a fejemet az ablaknak döntve. Legalább itt nagyjából béke van, nincsen semmi baj, csönd és nyugalom, ha nem figyelsz a portrék örökös fecsegésére. Én könnyen ki tudtam zárni magam a társalgásból, ezt a tehetségemet tökélyre fejlesztettem hat és tizenkét éves korom között, mikor anyám állandóan motyogott valamit, főleg ha felöntött a garatra. Végeredményben azt hiszem, hogy egy kicsit elbambulhattam, mert a következő, amit hallottam, az az volt, hogy nyílik az ajtó és valaki belép. Ennyit arról, hogy egyedül vagyok. De ki lehet az?
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
RDJ <3 ~ avagy nyáladzópajtim
Írta: 2014. augusztus 18. 21:36
| Link

Lavia
Hairstyle


Már megint a kastély folyosóit róttam, mellettem pedig szokás szerint a juhászkutya sétált, aki az utóbbi időben nagyon sok helyre elkísért már. Most viszont szorosan mellettem lépdelt, amíg én a befont hajam végét birizgáltam. Mostanában egyre többet kísérleteztem a hajammal és szerettem össze-vissza fonogatni. Most viszont csak egy egyszerűbb fonást alkalmaztam, nem akartam nagyon belemenni a dologba. Szóval, a folyosón ténferegtem, Vatta pedig szorosan mellettem haladt. Egy idő után meguntam a hajammal való vacakolást és a kezeimet leengedve magam mellett tartottam őket. A folyosókon való mászkálás alkalmával volt időm elgondolkozni a vizsgáimon. Már jó sokból átmentem, még sem mindegyikből. Sikerülniük kell, nem okozhatok csalódást anyuéknak. Asztronómia, művészetek, számmisztika... mind-mind sikerült, még is voltak még vizsgáim. Megráztam a fejem és sóhajtottam egyet. Gyors léptekkel szeltem át az egyik folyosót, a következő pillanatban pedig már a nyugati szárnyban találtam magam. Meglepődve néztem le a lábamnál ácsorgó kutyára, aztán tovább lépdeltem. Nem is néztem igazából, hogy merre megyek, a lábaimra hagyatkoztam és hagytam, hogy oda vigyenek, ahová éppen akarnak. Különösebben nem érdekelt, hogy hol fogok kilyukadni, majd legfeljebb kóborlok még egy kicsit a kastélyban, eltévedni úgy sem tudok... vagy igen? Végigtrappoltam az első emeleti folyosókon, fellépcsőztem a másodikra és ott is végigmásztam mindent. Végül egy ismeretlennek tűnő ajtó előtt álltam meg és kíváncsian tekintettem rá. Nem volt ismerős, vagy is nem tudtam, hogy hova nyílik. A juhászkutyával az oldalamon közelebb léptem az ajtóhoz, lassan a kilincsre emeltem a kezem és benyitottam. Vatta rögtön előrenyomakodott és már akkor a szobában volt, mikor én még be sem néztem, hogy mi ez itt, van-e itt valaki, vagy ilyesmik. Bekukkantottam, miután ugye az őrült eb benyomult, de senkit sem láttam. Egy ideig a juhászkutya is csak esetlenül szaglászott, aztán hirtelen felkapta a fejét és az ablakhoz rohant. Megdermedtem az ijedségtől, a következő pillanatban pedig már rohantam is az elhúzott függönyhöz. Reméltem, hogy az ablak nem volt kinyitva, mert akkor csak egy pillanat kell a kutyámnak, hogy kiessen... jajj ne!
Utoljára módosította:Nemes L. Izabella, 2014. augusztus 18. 21:46
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Nyáladzás LVL 100
Írta: 2014. augusztus 26. 14:07
| Link

Iza-miza

Mikor már éppen azon voltam, hogy kidugom a fejem, hogy megnézzem ki nyitott be, hirtelen lépések hallatszottak. De nem hiszem, hogy emberi lépések lettek volna. Mi a fene lehet akkor? Ezzel a gondolattal oldalra sandítok, hogy mi ez, és ekkor egy hatalmas lény zuhant rám. Nagy és szőrös és... mi ez?! Ez valami állatka, de mi ez az állatka? Mi ez az állat és miért ül a hasamon? Nyálas is volt, nem csak szőrös, szóval igyekszem lepakolni magamról, többnyire sikertelenül. Ezek után meghallom az aggódó gazdi hangját, ami nagyon ismerősen cseng, de még nem igazán vágom ki ez. Gondolkodom, de sehogy sem akar beugrani az aggódó hang tulajdonosa.
- Nyugalom, a kisállat csak rám zuhant, nem ki az ablakon, senki nem esett ki. Mindenki jól érzi magát, bár egy kicsit nehéz ez a... kutyus. - nyüszítem, aztán nagy nehezen lepakolom magamról és kihajolok. Nem mást pillantok meg, mint Nemes L. Izát, ami egyből mosolyt csal az arcomra, a nehéz kutya ellenére is. Integetek neki és nagy nehezen feltápászkodva teszek arra egy-két lépést.
- Szia, Iza. Ezer éve nem láttalak, hogy vagy drága? - kérdezem vigyorogva és végigmérem. Nagyon tetszik a fonata, jól néz ki, egyszer talán kipróbálom. Ismét a kutyára nézek, majd rá. - A te kutyusod?
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
RDJ <3 ~ avagy nyáladzópajtim
Írta: 2014. augusztus 29. 18:15
| Link

Lavia



Ezt nem hiszem el! Már megint olyan dolgot csinált, amit nem lett volna szabad neki. Miért rohan folyton az ablakhoz? Általában, ha beléptünk valamelyik szobába, ő automatikusan az ott lévőhöz rohant, nem pedig az ablakokhoz... most viszont pontosan ezt csinálta. Kedvem lett volna sikítani, de csak egy apró morgással indultam el sebtében az ablakhoz, ahol a függöny mögül furcsa zajokra lettem figyelmes. Mintha valami esne... meggyorsítottam a lépteimet és épp akkor rántottam el a függönyt, amikor egy fej kukucskált ki onnan. A juhászkutya már azelőtt a földre ugrott, mielőtt én odaérhettem volna, így most árgus szemekkel figyelt ránk. Én viszont a fejre és az utána kibukkanó testre koncentráltam. Próbáltam felidézni, hogy ki is ült előttem. Amikor a nevemen szólított, összerezzentem, de lassan rájöttem, hogy kiről is van szó.
- Szia Lavia - mosolyogtam kedvesen. - Öhm... jól, köszi. Te?
Oldalra döntöttem a fejem és egy intéssel leültettem a kutyát. Most már értettem, hogy miért is indult olyan gyorsan az ablak felé. Nem kiugrani akart, csupán csak a lányhoz igyekezett olyan nagyon. Most már nem hibáztattam érte, de azért még sem volt szép dolog tőle, hogy így rám ijesztett. Nem volt éppen a reszortom minden nap kisebb szívrohamokat kapni.
- Igen. Vatta a neve - a neve hallatán a collie megcsóválta a farkát. Hátráltam egy lépést, hogy ha a kis gólyánk szeretett volna leszállni az ablakból, akkor tudjon. Nem számítottam igazából a találkozásra, csak egy csendes helyet akartam keresni, ahol végre nyugodtan egyedül lehettem volna. Persze akkor maradhattam volna a szobámban is, de az a fülledt levegő... pfüjj, nyomasztó. Biztos az iskolai könyveimtől van...
- Vizsgáztál már? - tereltem a témát egy nem túl kellemesebb, de annál beszélhetőbb dologra. Nem igazán akartam erről beszélni, de ezt legalább jól ki lehet filézni, így hát maradtam ennél.
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
Kis késés és még mindig nyál
Írta: 2014. szeptember 21. 10:42
| Link

Izabella

Elvigyorodtam azon,hogy szegény Iza mennyire meg is ijedt. Ha velem történt volna, biztosan nem lettem volna ennyi mókás kedvemben, mert aggasztó lehet, ha azt hiszed, hogy a kutyád ki fog esni az ablakon. Nekem szerintem ezért nem akartak háziállatot venni a szüleim. Kissé elmerengtem a dolgon, de nem sok időre, mire különösebben látszódhatott volna rajtam, már el is illant a hangulat és ismét a háztársamnak és az ő kisállatának szenteltem minden figyelmemet. Azon meg aztán pláne nevetnem kellett, mikor összerezzent attól, hogy kimondtam a nevét. Ennyire ijesztő volnék? Pedig fésülködtem, mosakodtam és nem is sírtam, hogy annyira rémisztő legyek. Legalábbis eddig senki nem ugrott ki az ablakon előlem, mondjuk ezt még Izabella sem tette meg, hála Merlinnek. A köszönésére csak futólag bólintottam, elvégre én már megtettem ugyanezt a gesztust, az meg hülyén venné ki magát, ha egyfolytában köszöngetnék neki öt percenként. Volt a mugliknál valami film, amiben egy pasi csak tíz másodpercnyi dologra emlékezett. Tíz másodperces Tom! Most akkor és öt perces Lavia vagyok? Fura lenne szerintem... De lehet, hogy másoknak nem lenne az, csak idegesítő. Összességében a kutyus nagyon is aranyos volt, az összes hibája az volt, hogy túlságosan izgága, de gyanítom ez csak azért van, mert még fiatal. Az összes kiskutya nagyon aktív, miután túlértek a "napi huszonhárom órát alszom, nem érdekel a külvilág, hagyjatok már békén! Nem megy? Akkor itt alszom" - korszakon.Óvatosan lehuppantam az ablakból, ha már egyszer ilyen előzékenyen arrébb vonult a drága prefektusunk, majd megsimogattam óvatosan a  kiskutya bozontos buksiját, mire csóválta még jobban a farkát.
- Vatta a neved? Aranyos. A szőröd az oka, hm? Te kis bundás... - dögönyöztem meg a kisállat fejét széles vigyorral. Tetszett a viselkedése, olyan üdítő jelenség volt ez a kis Collie. Nem sok kutyát hoznak az iskolába, pedig szerintem mindenkinek jobb kedve lenne tőle, ha lennének.
A vizsga szóra azonnal felkaptam a fejem és az arcom fájdalmas grimaszba rándult. Igen, ez egy fontos téma, ettől függetlenül még nem kell, hogy szeressem.
- Naná, hogy vizsgáztam. Szeretnék azért másodikos lenni, annak ellenére, hogy nem mutatom ki, mennyire izgulok a jegyeken. Eddig azt hiszem csak Várakozáson felüli és Kiváló jegyeket kaptam... -próbáltam meg felidézni a dolgozatokra firkantott rövidítéseket, több-kevesebb sikerrel. Megráztam a fejem, mert most nem akartam ezen gondolkozni, majd Izabellára néztem kérdőn.
- Neked hogy sikerültek?
Utoljára módosította:Lavia Stark, 2014. szeptember 21. 10:43
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
RDJ <3 ~ avagy nyáladzópajtim
Írta: 2014. szeptember 21. 12:28
| Link

Lavia



Elég egy rossz mozdulat, vagy egy szó és ez a kutya már is képes legyilkolni magát, persze nem önakaratból. Korához méltóan nagyon játékos és bohókás kutya, így talán a pirosak közé sorolnám, de mivel ő kutya, így nem jár iskolába, szóval háza sincs. Marad velem és ez így jó.
Egy kisebbfajta sokk ért, amikor a collie rakétagolyó szerűen kilőtte magát mellőlem  és az ablakhoz rohant. Utólag kiderült, hogy csak Laviához rohant olyan boldogan, de én akkor is nagyon megijedtem. Te jó isten, ha az ablak nyitva lett volna... Amikor a lány - a kutyával az oldalán - leszállt az ablakból, végre nyugodtan fellégezhettem és a sokk hatása alól is kikerültem már. Vagy talán szívrohamot kaptam volna... hmm, nem is tudom.
Mosolyogva figyeltem, ahogy a lány megdögönyözte a kutyát, aki heves farokcsóválásba kezdett, aztán beszélni kezdett hozzá. Szemeim felragyogtak, mikor a lány ajkait elhagyó szavak elsősorban a kutyához szóltak, ugyanis az emberek többsége bolondnak nézik azokat, akik beszélnek az állatokhoz, vagy is elsősorban engem. Pedig én mindig bizonygattam, hogy megértik, de hát mások ezt nem vették tudomásul.
- Hűű, gratulálok - ragyogtak fel újra a szemeim, mikor válaszolta a kérdésemre. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen jó vizsgaeredményei lettek és hát nekem is jól sikerültek... a többség. Igaz, hogy tavaly jobbak lettek, de még így is átmentem mindenből. Aminek kifejezetten örültem.
- Nekem is jók lettek. Sok kiváló és várakozáson felüli. Ja, meg egy elfogadható, de hát... mindegy - nevettem el magam a végére. Laviával sokkal felszabadultabban tudtam beszélgetni, mint másokkal, pedig hát vele is elég kevésszer találkoztam. A kékek többségével kevésszer találkoztam, mert vagy ők, vagy én tanultam... plusz még a kiddics, ott van akkor Vatta, meg most jött a prefektusság is...
- Hazautazol a szünetre? - tettem fel a költői kérdést, amire kapásból igen lett volna a válaszom, már ha nem én kérdeztem volna. Én mindenképp hazamegyek, látnom kell anyuékat és Vivient is. Őt muszáj. Sok mesélni valóm van neki, már ha hazajön...
Hozzászólásai ebben a témában

Lavia Stark
INAKTÍV


Puszedlis Vassárkány
offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 386
láv láv RDJ <3
Írta: 2014. szeptember 21. 13:28
| Link

Iza-Miza

Annak ellenére, hogy el voltam foglalva a kutyussal, azért nem kerülte el a figyelmemet, hogy mennyire megörült hirtelen valaminek. Nem igazán tudtam mire fel a nagy öröm. Talán annak örült, hogy a kutyája jól van, talán annak, hogy beszélek a kis döggel, igazából sejtelmem sincsen, de összességében felvidítottuk kicsit és ezt az eredmény én nagyon is büszkén könyveltem el magamnak. Még egy picit simogattam a Collie puha buksiját, közben persze a szemem sarkából figyeltem a mentoromra. Nem túl sokszor láttam őt mostanság, gondolom szokásához híven tanult, vagy ha éppen ő nem, akkor én tanultam, ez a Levitában sajnos gyakori ok arra, hogy egymást elkerüljük. Most viszont itt volt és ez mindenképpen feldobta az amúgy kifejezetten szürke délutánomat. Az idő is szürke, a kedvem is szürke, több hasonló színárnyalatra nem tartok igényt.
- Köszönöm, bár nem értem, hogy ebben mi a furcsa. Azt hiszem a házam igazán elvárhat tőlem ennyit. Hisz ez még csak az első év. - mosolyogtam, majd figyelmesen hallgattam, ahogy ő is elújságolta, milyen jegyei születtek. Felkuncogtam, majd még egyszer megvakargattam Vatta fülét kis mosollyal az arcomon.
- Ameddig nem buksz meg semmiből, szerintem addig nincsen ezzel semmi baj... Lehet, hogy ez csak az én véleményem, de nem lehet mindig mindent K-ra megírni. Aki az ellenkezőjét állítja, az a Levita él-szószólója is lehet, mert én nem tudnám Kiválóra teljesíteni az összes vizsgát, akkor sem, ha belegebedek. - sóhajtottam mélyet, aztán visszanéztem rá megint. Ez a hely viszonylag nyugis volt és a maga módján békés is, szóval azt hiszem, hogy ezt a helyet megőrzöm magamnak, mintegy vésztartalékként.
A kérdése kissé váratlanul ért, magam sem gondolkoztam még el ezen, legalábbis ezidáig nem. Az ajkamba haraptam, majd a padlóra pillantottam és vissza Izára. Megköszörültem kicsit a torkom, de ugyanúgy száraz maradt.
- Az őszintét megvallva sejtelmem sincs. Lehet, hogy igen, az attól függ, hogy Joli néni hazaért-e már Brazíliából... Ha nem, akkor szerintem biztosan nem megyek haza. Ha pedig hazaért, akkor lehet, hogy a nyarat Londonban fogjuk tölteni, tavaly legalábbis ezt beszéltük meg. Te? - mosolyodtam el halványan. Kissé érzékeny téma volt nálam minden, aminek a családhoz van köze, mert apám elhagyott, én meg elhagytam anyámat. Ez már nem zavart, csak az emberek néha meg tudnak botránkozni azon, hogy mennyire nem tud érdekelni mi folyik odahaza. Joli néni két havonta küldött nekem egy-egy képeslapot a világ négy sarkából, én írtam neki rendszerint egy rövid válaszlevelet, ez volt minden kapcsolatom év közben a keresztanyámmal. De jól volt ez így, mindketten így szoktuk meg és nem is akartunk ezen változtatni. Minden esetre a témát megpróbáltam valami kellemesebb felé terelni.
- Amúgy honnét szedted ezt az édes kis szőrgombócot? Kellett hozzá valami engedély, vagy...? Csak mert senkinél nem láttam még kutyát. Ugye, vatta? Te sem láttál kutyát? - dögönyöztem a kutyát leguggolva hozzá, ő meg eldobta magát, hogy vakargassam a hasát. Nevetve simiztem is.
Hozzászólásai ebben a témában


Könytárossegéd, Ex-levitás, Rellonos Blogger, Akadémista, DÖK-tag, Rellon Mentor
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
RDJ <3 ~ avagy nyáladzópajtim
Írta: 2014. szeptember 21. 18:31
| Link

Lavia



Lavia egész jól fogadta Vatta érkezését és nem is kezdett el sikítozni, ugrálni, meg miegymást csinálni, csak mert "rám ugrott egy kutyaaaa!!!". Na, ezeket az embereket nem értem a legjobban. Hogy miért félnek ennyire a kutyáktól, főleg attól, amelyik vagy hat fejjel kisebb nála. Lavia viszont egészen vidám arccal simogatta a kutyát, aki úgy csapkodott a farkával, hogy egy kisebb mini-hurrikánt hozott létre majdnem. Ragyogó szemekkel figyeltem a kis párost, közben pedig nem felejtettem el úgy vigyorogni, mint egy idióta. Tényleg nagyon aranyosak voltak együtt.
- Anyuék is folyton azzal rágják a fülem, hogy írjam ám a vizsgáim, mert ha nem lesznek jók, akkor nem engednek haza, de ők is csak viccelnek... remélem - döntöttem oldalra a fejem és az ajakamba harapva fájdalmas arcot vágtam. Hű, ha tényleg komolyan gondolták, akkor idén nem megyek haza. Oké, ez nagyon nem valószínű, de anyu nagyon komolyan leírta, hogy miket nem csinálhatok még, ha nem lesznek jók a vizsgáim... fél oldalt teleírt, én pedig azon agyaltam egész nap, hogy vajon komolyan gondolta-e, vagy sem.
- Mindig is el akartam jutni Londonba - morfondíroztam félhangosan, miután Lavia egész hosszan válaszolt a kérdésemre. - Én mindenképp hazamegyek, már ha anyuék hazaengednek.
Az utolsó szót már csak úgy mellékesen mondtam, különben a mosolyom még szélesebb lett, végül átcsapott nevetésbe. Az egyik kanapéhoz sétáltam és elgondolkodva lehuppantam rá. A mosolyom még az arcomon volt, azonban a nevetést már abbahagytam. Vatta rögtön otthagyta Laviát és a lábamhoz furakodva ledobta magát elém, fejét pedig a térdeire fektette.
- Nem - ráztam meg a fejem. - Úgy tudom, hogy kicsi kutyákhoz nem kell kérvény, legalább is eddig még nem szóltak, hogy Vatta miért van itt.
Tényleg nem szóltak még és így utólag belegondolva most már nem is érdekelt, hogy bárkit is zavart volna a kutya jelenléte. A buksijára csúsztattam a tenyerem és lassan végighúztam a kezem a hátán. A juhászkutya farka meglibbent, amikor kezem belefúrtam a bundájába és egy halk nyüszítés hallatszott az állat felől.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet