36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 4. 10:37 | Link

Losonczy Alina
Meglepetés!

Egy manószerű, sárga, antennás, TV pocakos lényecske császkál jobbra meg balra a társalgó előtti folyosón, ugyanis nagyon-nagyon eltévedt. Méretre egy járó babát már túlnőtt, meg a gnómokat is, bár szerencsére fele annyi rossz szándék se szorult belé, mint ez utóbbi lénybe. Puha talpacskája hangjai nem hallhatóak, így nem is lenne csoda, ha esetleg egy sietős gyermek elsodorná az útból. Kezd egyre jobban elkeseredni, mert mióta kidugta a fejecskéjét a csomagból nem találja se Poo-t, se a többieket. Elég elszomorító, se Tinky Winky, se az említett kis piros, sem Dixi. Ráadásul a hasába épített kis mozgóképmutató is bedögölhetett, mert bár azt mondták rendben van, nagyon nem úgy néz ki. Rossz érzése is van tőle. Kétségbeesett, szomorú, hatalmas kiskutya szemekkel mered előre a padlóra csücsülve, mert nagyon nem boldogul egyedül, pedig szívesen felfedezné a helyet, de csakis a barátaival, akik így sosem lesznek meg. Olyan jó lenne most valaki, aki átöleli, vagy megszeretgeti kicsit, meg segít neki rájönni, hol a csudában van ő a többiekhez képest. Ráadásul még éhes is. Tubbiepuding, ezt ismételgeti benne a belső hang, szinte hívogatná magához, de fogalma sincs, hogy hogyan juthatna hozzá. Nem létezik, hogy ennyire béna legyen, és ilyen apróságon elbukja a célállomást, mert ugye azt továbbra sem felejtette, hogy miért is jött ő ide, erre a nagy és érdekes helyre, ami tele van láthatóan is szeretetre és cukiságra vágyó emberekkel. Közelebb kell hozni őket ehhez, mert egyik-másik olyan képet vág, mintha most harapott volna egy jó nagyot holmi éretlen citromba, majd még véletlenül extra sós vizet is ivott rá!
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. április 4. 18:51 | Link

Sárga manószerű cukiság

Alina céltalanul rója az iskola folyosóit. Igazából nem találja sehol sem a helyét, és fogalma sincs, hogy mit is keres. Csak megy, amerre a lábai viszik, és egy teljesen ismeretlen folyósószakaszra téved. Na jó, neki ilyen ismeretlen helyet nem nehéz találnia, hiszen alig pár napja érkezett, és a Gólyalakon, a nagytermen és a Levita klubbhelyiségén kívül nem sok mindent látott a kastélyból. Tudatalattia talán pont ezért készteti arra, hogy úttalan utakon járjon.
Gondolataiba feledkezik, olyannyira, hogy majdhogynem felbukik az előtte ülő sárga manóféleségbe. Lábai gyökeret eresztenek, hiszen ő még sohasem találkozott ilyen lénnyel. Bár máguscsalád sarja, mégis szinte minden varázslatos lény vagy tárgy képes ámulatba ejteni.
Szóval ahogy ott áll, nézi az édes, dudni sárga kis csöppséget és ellenállhatatlan vágyat érez, hogy megszólítsa, majd jól megölelgesse őt. Előbbire rá is szánja magát, utóbbival kapcsolatban viszont arra az elhatározásra jutott, hogy vár még vele egy kicsit, nehogy túl ömlengősnek tűnjön.
-Szia te kis csöppség! Csak nem eltévedtél?
Széles mosolyra húzódik ajka, és csak nézi a földön csücsülő drágaságot. Úgy dönt ő is lehuppan mellé, hátha így jobban megnyílik neki. Szemügyre veszi a manócska pici arcát, melyről azt olvassa le, hogy jó a sejtése, a kis teremtés eltévedt. Éppen ezért készségesen ajánlja fel segítségét.
-Ha gondolod szívesen segítek tájékozódni a kastélyban, és segítek megkeresni a szüleidet vagy a barátaidat is!
Bíztató szemekkel nézi a kis árvát, és reméli, hogy elfogadja patronálását.
Utoljára módosította:Losonczy Alina, 2014. április 4. 23:42
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 23:36 | Link

Losonczy Alina
Meglepetés!

Lala már szinte teljesen kétségbeesett, ez kiült az arcocskájára is, még az antennácska is elkomorultan hajlott meg ettől a negatív kedvtől, ami körüllengte a kis tubbiet. Pityergésbe nem fogott, ám amikor a hasában lévő kis TV-től sem várhatott vigaszt összekuporodva rogyott a földre, a barátaira és a szép dolgokra, ugrándozásokra, pudingra gondolva nyugtatgatta magát, még nem egy szőke leányzóra lett figyelmes, akinek igen csak útjába került. A lány sem volt felvillanyozva, mégis a segítséget ajánlotta, ettől kicsit összekapta magát. Felegyenesedett, nem is volt olyan pici, mint egy plüss, még ha vattából is volt a belseje. Egy halvány mosollyal nézett a lányra majd valami kommunikáció félébe kezdett.
- Nagyterem, Poo, Dixi, Tinky Winky!
Azzal lehajtotta a fejét, látszott rajta, hogy csak egy hatalmas ölelésre vágyik most, ezen kívül pedig az tűnt fel neki, hogy a lánynak milyen érdekes és hívogató arcocskája van, szinte szólította őt, hogy ha a lány felvidításként megölel, jól megpuszilja, össze-vissza nyalogassa. Felé nyújtotta apró, sárga mancsát, remélve, hogy tényleg segít neki, hiszen, már majdnem elbukta a küldetést, de még ő is hasznos lehet, de jó lenne kideríteni miért is nincsenek vele a többiek.
- Lala szomorú!
Ezt kimondva elindult a lány felé, remélve, hogy kölcsönösen felvidítják és cukizzák egymást majd, hogy mindenkinek szép és boldog napja lehessen. Tekintetét, azokat a hatalmas szemeit, a lányéba fúrta, szinte árva gyermekként, elhagyatott, édes kiskutyaként mutatva magát neki, hogy célját elérhesse.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Losonczy Alina
INAKTÍV


Mikulikánus<3 | Linzerke^^
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 3263
Írta: 2014. április 6. 10:07 | Link

Lala

Alina sokáig nézte reményt és bíztatást sugárzó szemekkel a kis csöppséget, mire annak arcára egy halvány mosoly ült ki. A kis szőkeség legnagyobb meglepetésére az árvácská még valami kommunikáció félével is megpróbálkozott, de a lány nem sokat értetett belőle, ami nem csoda, hiszen csak szavak voltak egymás mellé téve. Gondolkozik, gondolkozik, és ismételgeti magában a neveket, aztán egyszer csak koppan a tantusz. a nagyterem neve is elhangzott! Tehát a dráaság a nagyterembe szeretne menni, mert valószínű ott vannak a barátai.
Alina annyira el volt foglalva azzal, hogy megfejtse a kis sárgaság üzenetét, hogy szinte észre sem veszi, hogy a manócska ismét szomorú. Nem bírja továbbb, megölelgeti őt. Melegség járja át a szívét. Pár percig karjaiba zárja, aztán hirtelen felpattan, és sugárzó mosollyal nyújtja kezét a csöppségnek, és közben magyarázza mit eszelt ki.
-Gyere Lala! A nagyterem nincs olyan messze! Megkeressük a barátaidat, illetve, ha már ott vagyunk harapunk is valamit! Van mindenféle finomság, puding, sütemény, és ha szerencsék van jut még nekünk finom kakaó is! Gyere szívem, ne várassuk tovább a barátaidat, se a korgó pocakodat!
Kézen fogja a kis árvát, és apró léptekkel elindulnak kitűzött céljuk felé.
Hozzászólásai ebben a témában

faggatósdi
                              

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet