36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 35 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2020. január 29. 20:15 | Link

A potensional new friend

Akármennyire is barátságos és vidám a természetem, valójában nem vagyok egy társasági ember. A legtöbb szituációban, ahol emberek is vannak, legszívesebben elhánynám magam az idegességtől és ekkor még nem vettük számításba a tömeg erejét. Ennél csak az a rosszabb, mikor egy idegennel vagy kettesben egy szobában. Pont úgy, ahogy most is. Jaj.
Mosolygós tekintetem a fiúra emelem, és még épp sikerül elkapnom mondatainak utolsó hányadát. Pislogok egy párat bambán, hogy sikerüljön feldolgoznom a magyar adta nehézségeim árán a mondandójának lényegét, majd én is megteszem azt, amit ő. Bemutatkozok. Kezemben a ceruza megremeg, tenyerem izzadni kezd a nem kért figyelemtől. Gyomromban már épp kezd kialakulni az a már oly’ jól ismert csomó, mikor megszólal és nyugtatni kezd. Mondjuk, nem sokat segít, hisz egy vadállatot is babusgathatsz, az attól még harapni fog. Na, mindegy. Kedves tőle.
Bőszen bólogatni kezdek a válaszára, mi szerint ismerkedni jött ide. Nagyon kis aranyos, az már más tészta, hogy nekem kifejezetten nem ez volt a tervem, de ha így alakult, akkor egy cseppet sem bánom. Felpattanok, majd hódolva régi elhagyhatatlan japán illemszabályaimnak, meghajolok előtte. Nem olyan mélyen, mint egy tanárnál vagy felsőbb személynél szokás, de azért nem is olyan alacsonyan, hogy sértésnek vehesse. Átlagosan.  
- Lenni harmadikos, de ebben az évben jönni. Eddig tanulni Japán – magam felé fordítom a füzetet, majd tanulmányozni kezdem, hogy jól írtam e le minden szót. A ragozással még mindig bajaim vannak, de azt kiszúrom, hogy az utolsó frázis hibás. – Japánban – húzom át az egyszerű Japán szócskát, majd írom felé a helyes megfelelőjét. Mégis csak ragad rám valami az órák alatt. Lehet, ha nem csak rajzolgatnék, akkor még többet is értenék nem csak a varázsvilághoz, de magához a nyelvhez is.
- És te? Lenni elsős? – Teszek fel én is egy kérdést, persze csak írva, hogy valamivel oldjam a feszültséget. Lehet, csak beleképzelem, sőt biztos is, de mintha kicsit feszültebb lenne a légkör. Ilyen az én szerencsém, egyszer próbálok barátkozni, akkor sem megy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ian Fraser Kilmister
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. január 30. 17:09 | Link

Dai


  Nagyon visszahúzódó fiú, szinte már nagyon gyanús, de szerintem nagyon is jó indulatú. Legalábbis eddig ezt vettem le abból a kis időből, mióta itt van. Lehet a szorongásai miatt nem tud megszólalni, ha emberrel kellene beszélni. Szerintem egyáltalán nem, ha az emberekkel való kapcsolatfelvétel lenne gond, nem is jönne ide. Valami más van ebben. Nem vagyok tapintatlan, nem hozom szóba, majd kiderül minden.
 - Elsőéves vagyok, de ezt már mondtam a bemutatkozásnál. Navinés. Nem rég kezdtem itt, kicsit egyedül érzem magam, de most már kezdek megismerni embereket. Át kell szoknom, hogy itt tanulok. Ezt az egész varázslós dolgot. Hiába vagyok aranyvérű, szüleim, nagyszüleim mugliként éltek, így én is. Nem is tudom miért hagytak fel ezzel az egésszel. Rendes varázstalan állásuk van, abban a közegben élünk. Ezért kell mindent tanulnom. Te honnan jöttél? Mesélsz egy kicsit magadról? Persze, ha szeretnél, én nem erőltetek rád semmit. -
 Mesélek neki magamról, ezt még nem tettem eddig senkinek, bár nem sok emberrel találkoztam a kastélyban. Nem tudom, Dai szimpatikus, pedig furcsa, a pozitív értelemben. Szerintem nagyon is jó társaság, jobban meg fog nyílni, ahogy többet beszélgetünk. Kíváncsi vagyok rá, ő hogyan is került ide. Hiszen, ha jól vettem ki, ő Japánból jött ide.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2020. február 1. 12:25 | Link

A potensional new friend

Idegességemben forgatni kezdem ujjaim között a ceruzát. Ide-oda billegetem, furcsa maszatokat teremtve a kezem alatt megbúvó papírra. Lábaim szorosan egymás mellett terülnek el a kanapé puha anyagában, testtartásom egyenes és merev. Még a hülye is láthatja rajtam, mennyire nem érzem magam kényelmesen. Nem tehetek róla, ha annyi piszkáláson és iskolai bántalmazáson esel keresztül, mint ahogy azt én is tettem, akkor elveszted az emberekbe vetett hitedet. Ennél fogva pedig szorongani kezdesz mindennemű emberi közeledéstől. Megértem, hogy a fiú csak jót akar, meg hogy ő is barátokat szeretne, csakúgy, ahogy én is, mégis számomra ez nagyon nehéz.
- Lenni aranyvérű? Azta! – Csillannak meg a szemeim a szóra, amint tudatosul bennem az a sok-sok elmondott dolog, amik az elmúlt pár másodpercben hagyták el a másik száját. Jómagam félvér családból származom, sőt egy elég különlegesből, hisz édesapám volt a família varázslója, ő meg ugye elég hirtelen hagyott el minket, bármilyen szó vagy tanács nélkül. Szóval egészen a Mahoutokoróig nagyon nem is tudtam, hogy milyen lehetőségek állnak előttem. Ahogy leolvastam a szájáról, Ian sem. Bár gondolom még mindig egyszerűbb úgy, hogy valamennyire sejted, hogy mágikus képességekkel rendelkezel. Nem úgy, mint én. A nővéremhez hasonlóan jómagam is kviblinek hittem, ahogy anya is. Ezért nem is nagyon fordított arra időt, hogy elmagyarázza a varázsvilág létezését. Meg aztán ki hitte volna el, azok után, hogy egy teljesen mugli környezetben nevelkedik fel.
- Én jönni Japán. Járni Mahoutokoro, de lenni nagyon kevés pénz és nevelkedni szegény körülmények közt, így keresni új otthon. Magyarország. Sokáig hinni magam kvibli, de amúgy lenni félvér – a ceruza csak úgy füstöl a kezeim között, ahogy az fenti mondatokat a papírra varázsolom. Érdekes, hogy eddig Ian még nem kérdezett rá, hogy a kommunikációnak miért e változatát használom. Úgy összességében ez az egész iskola érdekes, hisz ha jól számolom, október óta, amikor érkeztem, talán jó, ha egy ember tette fel nekem ezt a kérdést. Ez pedig nagyon is szép húzás, hogy nem kell magam feltárni olyan személyek előtt, akiket nem is ismerek. Persze a tanáraim tudnak a hiányosságaimról, de az más. Ők a tanerő tagjai.
Arcomra félénk, halvány mosoly kerül, ahogy szépe lassan, de kezdek feloldódni. Ezt köszönhetjük az engem átjáró melegségnek, ami a kandallóból árad, meg annak is, hogy a fiú elég jó társaság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 2. 09:23 | Link

Aurora

Hogyha elsős lennék, valószínűleg sírva kirohannék a szobából, most viszont csak a nyakamat húzom be, és kicsit megszeppenve bólintok.
 - Én játszok az egyik iskolai csapatban. - Nem erőltetem a témát, mert gondolom nem lenne jó olyanról beszélni, amiről nem szeretne. Bravó Sherlock. Ezt az összefüggést napokba telhetett felfedezni.
 A kínos csendet elkerülendő, új kérdést teszek fel.
 - Eddig milyen volt az iskola? Szereztél már barátokat, esetleg ellenségeket? - Honnan a crup füle mögül szerzett volna ellenSégeket? Ellenfeleket talán, de azokat is csak varázslósakkban, hiszen nem kviddicsezik. Mindegy, nem szívhatom vissza azt az egy betűt. Kár, de talán így is jó.
 Amennyiben a lány újra ordítozni kezd, komolyan elfogok gondolkozni, hogy ráküldök egy némító, vagy halkító ártást. Természetesen csak hogyha beleegyezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ian Fraser Kilmister
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. február 2. 10:31 | Link

Dai


  Már többet mond el magáról, ami jó, mivel érdekel a személye, honnan jött. Japánból származik, sajnálom, hogy az anyagiak miatt kellett eljönniük. Örülök annak, hogy itt van, szerintem jó helyen van az iskolában. Fel fog ő itt oldódni, csak neki több idő kell.
 - Szép kultúrával rendelkeztek. Számomra sok a szabály nálatok, de ebben rejlik a szépsége is az egésznek. Ami nagyon szimpatikus, az a tisztelet, ami nálatok nagyon fontos, ez jó dolog. -
 Elmondom a kis véleményemet neki. Mesél a családjáról, neki sem mondták el milyen családból származik, a varázslat szempontjából. Szóval, van egy közös pont kettőnkben.
 - M is mugliként éltünk eddig, vagyis szüleim még mindig. Ahhoz képest, hogy aranyvérűek vagyunk. Nem nagyon szeretem ezt kidomborítani, milyen is család varázslóság szempontjából, hiszen nem ez a lényeg. Inkább az elsődleges számomra, milyen vagy a másikkal, aki más közegből jön, mint én. Így mindegy milyen a származása. Nekem is akkor mondták el mi a helyzet, mikor átadták a levelet, hogy felvételt nyertem ide. Szeretek muglik közt lenni, bár már tudom mi volt a furcsa dolgaim mögött, amikor valami megmagyarázhatatlan dolgot tettem. Nem tudtam, hogyan is csináltam, és mi váltotta ki. Az utóbbira valamelyest lehet következtetni. Te szerettél az emberek közt élni? -
 Mesélek a kettőnk közös pontjáról, én hogyan vélekedem erről, és hogyan éltem meg. Nem merek sokat beszélni, nem akarom untatni, hogy idő előtt elmeneküljön mellőlem. Inkább rákérdezek, mi az ő véleménye, ő hogyan élte meg eddig a dolgokat. Kíváncsian várom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2020. február 2. 20:37 | Link

A potensional new friend

Kezdek már kicsit megnyugodni, hírül sem vagyok olyan stresszes, mint amikor a fiú megszólított. Ezt annak is köszönhetjük, hogy beszélgetésünk során sok olyan dolog kiderül, ami mindkettőnkben megvan. Ha pedig tudsz a másikról valami olyat, ami hozzád is köthető, akkor kicsit már közelebb érzed magadhoz az illetőt, ergo a feszültséged is csökken. Vagyis nálam ez így szokott lenni. Mondjuk, az még mindig nem nyugtat, hogy aranyvérű. Jó, megértem, hogy mugliként éltek, de akkor is. Az tiszta vérűek, mind bunkók voltak velem, és nem meglepő módon ők voltak azok is, akik odahaza bántalmaztak. A vécébe nyomott fej és az összekötött cipőfűző már-már a mindennapjaimmá vált.
- Igen! Lenni kicsit szigorú, de csak akkor, ha nem ebben nevelkedni fel. Én már megszokni – bólogatok bőszen kultúrámról való véleményére. Valóban, azt mondják sokan, hogy az is elég, ha egy ázsiai anyával nősz fel, nemhogy még egy ugyanolyan komoly elvárásokkal teli országban, amilyen Japán is. De ahogy Iannek is írtam, mivel én ebben nevelkedtem fel, nekem ez a normális. Persze furcsának találtam, hogy mikor ebbe az iskolába kerültem, mennyire nyitott volt minden. Számomra a kijárási tilalom és a többi apró kis szabály, ami az évfolyamtársaimnak maga volt a pokol, csak egyszerű kis kompromisszumok voltak egy jobb élet reményében. Így hát nem is ellenkezem a rendszer ellen.
- Lenni nagyon igazad – helyeselek bőszen a kis monológjára. Jómagam is úgy gondolom, hogy a vér nem minden, hogy attól, hogy aranyvérű vagy, még nem kell egy bunkó parasztnak lenned, aki lenéz minden más háttérrel rendelkező embert. Bárcsak más is így látná, mint Ian. Tudok már itt is egy pár olyan alsó vagy felsőévest, aki túl pökhendi, csak a vérminősége miatt.
- Anya lenni mugli, a nővérem pedig kvibli. Sokáig hinni rólam is azt, hogy varázstalan – osztom meg a családi hátterem többi részletét a fiúval. – Szóval igen, szeretni ott élni. És te? Neked lenni milyen nem tudni arról, hogy lenni varázsló?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ian Fraser Kilmister
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. február 2. 21:12 | Link

Dai


Kezd felengedni Dai, és ez jó. Szerintem kezdi jól érezni, vagyis nem érzi olyan feszültnek magát. Egyre többet kérdez, aminek örülök, hiszen ez azt jelenti, hogy jó társaságnak tart, és bízik bennem. Elmondja, hogy belülről nem érzékelte olyan szigorúnak a japán neveltetést, mint ahogy azt a kívülállók szokták. Mesél arról, hogy szeretett a muglik közt élni, ebben hasonlítunk.
 - Akkor van egy közös bennünk. Én is szerettem az emberek közt élni. Nem olyan régen tudtam meg, hogy különbözök tőlük, de nem tartom így sem különbnek magam attól, hogy tudok varázsolni. Sosem szerettem az ilyen megkülönböztetést, de ezt már mondtam. Ott is megvan az a lenézettség, mint a varázslótársadalomban. Van, ami sehol sem változik, hanem ugyanúgy megvan, legyen az ember bárhol. -  
 Mondom ezt neki szomorúan sóhajtva, hiszen az ilyen mind elborzaszt. Nem tehetek róla, az ilyen mindig felháborít.
 - Mivel nem tudtam, hogy varázsló vagyok, így nem volt semmiféle negatív érzésem emiatt. Hiányzik az ottani világ, hiszen azt szoktam meg, ott vannak a barátaim. Előre tekintek, mert itt is találok barátokat, szimpatikus embereket. Olyanokat, mint te Dai. Ellenségei, és olyan emberek, akiket nem annyira bírsz mindenhol lesznek, de szerintem ez a világ rendje. -
 Vázolom a helyzetet a fiúnak. Nem akartam ilyen hosszú monológot mondani, de így sikerült. Remélem nem untatom. Látszólag egyre jobban érzi magát. Kár lenne, ha elveszne itt a tömegben, szerintem egy nagyon értékes ember. Én annak tartom őt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. február 2. 21:20 | Link

Dana

- Tényleg? Miket csinálsz? Mármint a prefiségen kívül? - érdeklődöm, mert ez eddig nem került szóba, és ha mi például találkozni akartunk, akkor mindig ráért. Nem volt sosem halasztás, vagy csúsztatás. Szóval furcsállom, hogy elfoglalt, mert persze én sem biztos, hogy tudnék munkát vállalni a suli mellett. De őszintén, nekem még nem is igazán fordult meg a fejemben. Szünetekben anyának segítek a boltban és olyankor mindig kapok tőle egy kis zsebpénzt, nem annyira kicsit. De na. Mégis csak más.
A mozi és az opera is megbeszélésre kerül, s így már biztos, hogy mozgalmas és izgalmas évünk lesz. Sok sok művelődéssel és érdekes programmal. Mosolyogva bólogatok neki, hiszen én is nagyon várom.
A versek kapcsán aztán előkerül egy szerelmes-elválós verse, s ennek kapcsán kezdünk beszélgetni. Én is megemlítem a saját kis bugyuta szerelmemet. Azt hiszem az nagyon gyerekes volt és nem hasonlít ahhoz, amin Dana esett át. De megértem, amit mond. Hogy ő versben-írásban szereti kiönteni az érzéseit.
- Nekem azt hiszem nem volt olyan... hmm... megrázó, vagy erős érzelmi kötődés, hogy verset írjak róla. De azt hiszem értelek. Én a verseimet inkább kedvtelésből írom. Neked meg egyfajta önkifejezés. - mondom elgondolkozva aztán hozzáfűzöm - Meg fogom én is próbálni. Kíváncsi vagyok mi sül ki belőle, ha komolyan próbálok írni - kissé zavartan a hajamba túrok. Ritkán szoktam beszélni az érzéseimről, de azt hiszem Danával vagyunk annyira jóban, hogy ezt-azt már megemlíthetek. - Majd ha lesz valamim kikérem a véleményed! - toldom még hozzá, aztán ő témát vált, én pedig el kell hogy gondolkodjak.
- Mit nem szeretek? - hümmögök, ahogy gondolkozom, aztán csak egy nagyon egyszerű dolgot tudok mondani - Nem szeretem, ha valaki hazudik - meg is vonom a vállam. Ennyi. Hát azt hiszem, igen. Más nem jut eszembe - Na és te? Mit nem szeretsz? - dobom vissza a kérdést, hátha így eszembe jut nekem is még valami.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 10. 00:01 | Link




- Hű, hát elég sok mindent. Segítek mentorként az újoncoknak, írok a Navis suliújságba, kviddicsezek, illetve benne vagyok a színjátszós csoportban - meséltem a fiúnak nagy lelkesen. Mindig is okosan be tudtam osztani az időmet, így mindig hagytam lehetőséget a szórakozásra is és a barátokkal való találkozásra. Egyébként is egy igazi Duracell-nyuszi voltam, szóval a pihenés nálam általában másodlagos dolog volt.
- Na, és te miket csinálsz? - kérdeztem tőle mosolyogva. Kíváncsi voltam a feladatköreire, ha már én is elmondtam neki, hogy mikkel foglalatoskodom a tanuláson kívül.
- Szerintem nagyon jók a verseid, ne becsüld le őket. Ha ez vigasztal, én se vagyok megelégedve a sajátjaimmal, van még hová fejlődnöm. Sosem lehet elég jó az ember - néztem a szemébe komoly tekintettel. Reméltem, hogy egy nap leszek annyira jó, hogy nem lesz semmiféle hiányérzetem, már ami a műveimet illeti.
- Van benne valami, ugyanis számomra a versírás egyenlő az önkifejezéssel. Tökéletesen rávilágítottál a lényegre. De szerintem azzal sincs semmi gond, ha az ember csupán szórakozásból, kedvtelésből ír - válaszoltam neki biztató hangnemben.
- Hát, egyszer mindent el kell kezdeni - néztem rá somolyogva arra utalva, hogy egyszer majd kipróbálhatná, milyen az, ha valami komolyat próbál alkotni, mint ahogyan azt ő maga is említette.
- Rendben, szívesen véleményezek - sandítottam rá vidoran, ugyanis szívesen segítettem annak, akinek csak tudtam, versek terén pedig igazán hazai pályán éreztem magamat. Közben kicsit komolyabb témákra eveztünk, megtudtam, mit nem szeret Márk.
- Azt én se szeretem, ha valaki hazudik. Nem szeretem az unalmat, az értetlenséget, a felesleges féltékenykedést, a túlzott agressziót, a gyávaságot, a megfutamodást. A legnagyobb ellenségeim a pókok - összegeztem a srácnak ami eszembe jutott hirtelen.
- Na, és van valami komoly célod a jövőt illetően? Nekem igazából nincs, úgy vagyok ezzel, hogy majd alakul minden, tervezni meg felesleges, mivel általában másképp alakulnak a dolgok, mint ahogyan azt az ember elképzelte - közöltem Márkkal, miközben becsuktam a verseskötetemet magam előtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
INAKTÍV


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 227
Összes hsz: 1491
Írta: 2020. február 11. 17:13 | Link

Dana

- Jah, hogy ezeket? - nevetek kicsit aztán bólogatok - én a színjátszó helyett a DÖKben vagyok, de a többi nekem is megvan. Plusz korrepetálok is pár diákot. Nyáron szoktam még dolgozni, meg szünetekben - magyarázom a lánynak, hogy én hogy teszek szert zsebpénzre, ha mégis kell. Persze azok alkalmi munkák és nem elegendőek egy házra, szóval teljesen megértem. De talán ha félre rak, minden ilyen kis apróságot akkor legalább pár hónapig könnyebb. Vagy nem tudom.
- Nem, nem írom le. Inkább csak úgy mondanám, hogy mivel más a hátterük, nem igazán lehet őket összehasonlítani. De ha írok a tiedhez hasonlót, akkor szólok - felelem a versekkel kapcsolatban és ezzel tulajdonképpen le is zárjuk a témát. Helyette egy másik kerül szóba és így el is gondolkozom, de hirtelen nem sok minden jut eszembe. Inkább vissza is dobom a kérdést és Dana egy egész sor érdekes dolgot mond, amikre csak helyeselni tudok.
- Oh igen, ezeket én sem szeretem. Mondjuk a pókokkal nincs bajom. Kicsik, nem tudnak sokat ártani - megvonom a vállam. Ez valami lány dolog, hogy félnek valamitől, ami ezerszer kisebb és tökre nem veszélyes. Mondjuk ha Ausztráliában lennénk, érteném. De itt? Na mindegy. Ráhagyom.
- Hmm... Nem igazán. Inkább sodródom az árral. Szeretnék majd világot látni... meg sokat tanulni még, mert egyelőre nem tudom, hogy mi akarok lenni. - megvonom a vállam. Tudom nagyon kreatív vagyok. Nyet. De ez van.
Ekkor csippan az órám, és a kijelzőre pillantva meg kell állapítanom, hogy bizony elég régóta beszélgetünk, és nekem sajnos mennem kell.
- Bocsi, még dolgom van. Korrepetálnom kell - mondom vigyorogva, azzal felállok - erről jut eszembe - Fordulok vissza a lányhoz - azzal is kereshetsz pénzt. Persze nem sokat. De minden cent számít - kacsintok rá a lányra, azzal felkapom a verses füzetem és intek neki.
- Szia! Majd írj, vagy írok a mozi miatt! - mondom még gyorsan aztán kihúzok a szobából, hogy visszaérjek a levitába.


//köszi a játékot *-* várom a folytatást *-*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Joyce A. Han
INAKTÍV


"Racionáltalan" szám
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 8
Írta: 2020. február 16. 18:19 | Link

Angelica


"Én játszok az egyik iskolai csapatban." Nah erre Joy nem igazán tudott túl témához kapcsolódót mondani, de mivel a focimániája felülkerekedett rajta - mint mindig - muszáj volt feltennie a kérdést:
- Véletlenül focicsapat nincsen? - és persze ezen a kérdésen, ahogy eljutott az agyáig hogy hoppá, ez egy varázslóiskola, ő maga kezdett el nevetni. - Ne haragudj, elfelejtettem, tudom, ez nem mugli iskola. Amúgy itt ismerik a focit? - komolyan nem tudta. Nyilván nem szaladt körbe (még) a kastélyon és kérdezett meg mindenkit arról, tudja-e mi az a foci. Bár most ezt így a fejébe vette, és amint tudja meg fogja valósítani. Még mindig nem fél attól hogy hülyének nézik.
És sulis kérdések. Jajj szegény Joy. Mindig megfogják az ilyen kérdések.
- Hát... eddig tetszik, nem is olyan nehéz. De fogalmam nincsen igazából mi lesz később. Barátokat nem nagyon, ott van az tesóm, akiről fogalmam nincs épp mit csinál, de eddig ő az egyetlen barátom... aki az ikrem is egyben. Ellenségeket sem, de biztos vannak már most akik nem kedvelnek. Tudod nem mindenkinek van ízlése. - dobja hátra a barna haját. Ő állt be először a sorba ahol egot osztogattak. Meg abba is, ahol a hangerőt adták, a környezete hatalmas nagy örömére. De persze az erő sorba kicsit elkésett. Hupszika.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 17. 20:22 | Link

Dana


Már csak alig néhány nap volt Valentin napig, nekem pedig még mindig fogalmam sem volt arról, hogy mivel is lephetném meg Danát. Igaz, volt néhány ötletem, de nem tudtam eldönteni, hogy a sok közül mi lenne az, aminek igazán örülne. Azt hiszem, egy kicsit már el voltam szokva az efféle dolgoktól, hisz jó ideje nem is ünnepeltem ilyesmit.
- Segíts, te mit adnál a csajodnak, ha Valentin nap lenne?- az egyik évfolyamtársamtól érdeklődtem, aki rögvest rávágta, hogy gyűrű. Attól persze azonnal lesápadtam, mert csak az hiányozna, hogy azt higgye, el akarom jegyezni, vagy ilyesmi. Kizárt.
Meg is csóváltam a fejem, mire széttárta a karjait, majd úgy döntött, hogy a távozás mezejére lép, s ott hagy engem. Végül, egyedül maradtam a könyveimmel, s azt hiszem, lassan ideje volt visszasüllyednem a tanulmányaim közé, ha nem akartam megbukni a közelgő pszichológia vizsgán. Ez persze nehezen ment, mert továbbra is azon agyaltam, hogy ugyan mivel is lepjem meg Danát. Lehet, hogy mégis gyűrűt kellene vennem, mint ahogyan azt Lóri javasolta? Áh, nem, az tényleg túl személyes lenne, és lehet hogy megijedne. A nyaklánc már jobb, vagy fülbevaló, tetkó...hm, és ha befizetném egy tetkóra? Vajon tetszene neki?
Nagyon sok ötlet kavargott a fejemben, közben a ceruzámmal elkezdtem jegyzetelgetni ezeket az ötleteket a könyvem hátsó lapjára, s ha épp semmi nem jutott az eszembe, akkor rajzolgatni kezdtem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 17. 21:26 | Link




Közeledett a Valentin-nap, annyit tudtam róla, hogy a szerelmesek ünnepe, de még sosem volt alkalmam senkivel megünnepelni, most viszont változott a helyzet. Erősen gondolkodtam rajta, hogy mivel lephetném meg a páromat, de egyelőre csak sablonos dolgok jutottak eszembe, az pedig nálam szóba sem jöhetett. Szerencsére még volt időm ezen agyalni, de azért ott motoszkált bennem a tudat, hogy azért jó lenne hamarosan kiötölni valami jó kis meglepit számára. Mondjuk arra gondoltam, hogy amit közölni fogok vele, az is nagy meglepi lesz, hiszen fogalma sem volt róla, hogy beneveztem a DÖK-ösök által szervezett licitálásos jótékonysági eseményre. Mondjuk biztos voltam benne, hogy már hallott erről, hiszen lépten-nyomon minden tele volt aggatva jelentkezésre buzdító plakátokkal. Úgy egyébként is nagyon meg volt hirdetve az egész, én pedig úgy gondoltam, miért is ne vehetnék részt ezen, végül is a jótékonykodáson van itt a hangsúly. Jelentkeztem is az eseményre, bár utólag belegondolva lehet, jobb ötlet lett volna, ha a fiúnak is szólok erről a szándékomról, bár akkor még jó ötletnek tűnt az egész. Nem tudtam, hogy hogyan fog reagálni rá, de reméltem, hogy nem csap majd túl nagy patáliát, mivel mégiscsak bedobtam magam a licitre. Nem tudtam, hogy mikor lesz rá a megfelelő alkalom, hogy ezt közöljem vele... tisztában voltam azzal, hogy jobb lenne minél gyorsabban, mielőtt mástól értesül a dologról vagy saját maga jön rá. Úgy tűnt, hogy Fortuna mellém állt, nem kellett már sokáig agyalnom ezen, mivel a Társalgóban összefutottam a fiúval. Épp bőszen alkotott valamit, legalábbis ezt következtettem ki, mikor messzebbről megláttam őt a nyitott könyve felett ceruzával a kezében. Mivel úgy láttam, nem vett észre, gondoltam, meglepem. Halkan mögé osontam, majd kezeimmel gyorsan eltakarva a szemeit, lágyan belebúgtam a fülébe:
- Na, ki van itt?
Bíztam benne, hogy nem ijesztettem rá vagy nem látott meg előbb, majd izgatottan vártam a reakcióját.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 17. 21:59 | Link

Dana
//A felsorolásban nincs vessző direkt, mert széthúzza az oldalt.//

Fülbevaló hajtű váza virág képkeret kép zenedoboz nyaklánc cigarettatartó öngyújtó ruha sál fehérnemű szexi fehérnemű sminkcucc karpánt óra torta szív alakú bigyó macis valami cicás valami szívecskés cucc rózsa edény seprűtartótok  pálcatartó kisállat kacsás cucc bizsu parfüm könyv.
Ha épp nem firkáltam, akkor próbáltam listába szedni az ötleteimet, s minden gondolatomat a könyv hátsó lapjára vetettem. Kezdtek is gyűlni szépen az ötleteim, az egyiknél egy kicsit el is merültem a fantáziámban, aztán rájöttem arra, hogy a fehérnemű talán sokkal inkább nekem ajándék, mint sem neki, bár az a legjobb ajándék, ha mindkettőnknek meglepi, így utóbbit végül mégis fennhagytam a listán.
Már éppen újabb szót véstem volna a lapra, amikor váratlanul kezek simultak az arcomra, hogy eltakarják előlem a világot, s amint meghallottam a fülembe kúszó, kellemes hangot, röpke káromkodás hagyta el a számat és sietve csaptam össze a könyvet.
- Bakker...izé, öh szia - talán nem éppen ilyen fogadtatásra számított, de a fene gondolta volna, hogy éppen a nagy ajándékötletelés közben lep meg majd hátulról Dana.
- Hát te? - bízva abban, hogy nem látta, mit firkáltam, kezeimet a kézfejére csúsztattam, majd gyengéden ráfogtam, s elhúztam a szemeim elől, hogy aztán ránézhessek a lányra.
- Azt hittem, hogy könyvtárban vagy - tényleg láthatta a meglepettséget az arcomon, s talán az is feltűnhetett neki, mintha sumákolnék. Persze, igyekeztem  végig vigyorogni, közben megfogva a karját, közelebb húztam magamhoz, így volt lehetősége becsüccsenni az ölembe.
Utoljára módosította:Závodi Soma, 2020. február 17. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2020. február 18. 19:19 | Link

A potensional new friend

Most már sokkal vidámabban bólogatok mondandójára. Tényleg van bennünk közös, s lehet, kicsit szigorúnak tűnik elsős létére a fiú, mégis jó társaság. Benne jelen van az az érettség, ami nekem tizenhat évesen sem adatott meg, s ez jó, mivel így legalább kiegészítjük egymást. Több, kevesebb sikerrel. Persze én nem nagyon tudok hozzászólni dolgaihoz, legtöbbször csak próbálkozom valami okosat írni.
- Engem bántani sokszor. Lenni Mahoutokoro kemény, társak lenni kegyetlen, azért mert nem hallani – írom le a szavakat, majd kezdek el füleimre mutogatni. Általában nem szeretem felhozni a témát, főleg nem a lelki trauma miatt, ami kialakult bennem, s eredményezett számomra nem csak rémálmokat, de igen komoly szintű szorongást, hogy évekig pszichológushoz kellett járnom. Meg persze a siket témát is kerülöm, elég rendesen ebből kifolyólag. A beszédről már lemondtam, mert egyszerűen nem merek megszólalni, nehogy az is egy új okot adjon az emberek számára, hogy piszkálhassanak. Elég kegyetlen egy világban élünk, ezt még naivitásom ellenére is belátom.
- Mint… - akad el egy pillanatra a ceruza a kezemben, ahogy Ian mosolygós arcát nézem. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki szimpatikusnak talál. Túl abszurd, túl hihetetlen számomra. – Én? – Végül mégis leírom a bűvös kérdőjeles szót, aztán meg csak percekig forgatom ujjaim között a grafitot, számat beharapva a zavartságtól. Füleim égnek a fejembe tódult vértől, lábaimat keresztezem egymáson, karjaimat védekezőn magam mellé szorítom, hogy kisebbnek látszódjak a külvilág számára.
Mégis mi jó bennem? Miért akar Ian pont velem lógni? Semmi különleges sincs rajtam se a személyiségemben, csak egy nyomi wannabe artist vagyok, akinek abszolút még magánélete sincs. Mások ilyen idősen sokkal érettebb, sokkal világot jártabb és sokkalta, de sokkalta menőbbek, mint én. Pont olyanok, mint amilyen a fiú is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 18. 20:44 | Link




- Hüpp - hagyta el a szócska a számat, ennél azért szívélyesebb fogadtatásra várta részéről.
- Hát én? Épp erre jártam, aztán megláttam, hogy itt vagy és valamin nagyon dolgozol. Mi jót alkotsz? Tanulni se láttalak ám még ennyire lelkesen! - tekintettem rá nagy szemekkel kérdően, majd elejtettem feléje egy nagy mosolyt. Kicsit furának tűnt, mint akit épp megzavart valamiben a jelenlétem, nem igazán értettem, hogy mi válthatta ki belőle ezt a reakciót.
- A könyvtárban? Tudod, hogy oda csak akkor teszem be a lábam, ha nagyon szükséges. Múlt héten Lena-val már áttanulmányoztam a bájitaltant, úgyhogy most nem volt semmi dolgom ott. Egyelőre pihentetem a tanulást, már zsong a fejem az egésztől - feleltem neki panaszosan, majd becsüccsentem az ölébe. Nem tudtam mire vélni ezt a furi viselkedést, úgyhogy elgondolkodtam rajta, hogy egyáltalán elújságoljam-e neki azt, amit közölni akartam vele.
- Ha zavarok, akkor elmehetek. Nem gond, majd beszélünk egy másik alkalommal. Csináld csak, amit elkezdtél - mormogtam neki durcásan, kicsit behisztiztem rajta, hogy miért nem örült a fiú a véletlen találkozásunknak. Úgy éreztem, hogy nem őszinte a mosolya, mintha takargatna valamit előlem. Reméltem, hogy nem komoly a dolog, de volt egy olyan sanda gyanúm, hogy esze ágában sem volt szóba hozni a témát. Nem sok értelmét láttam annak, hogy faggassam, azzal szerintem csak felkorbácsoltam volna a kedélyeket. Nagyon rosszkor futottam belé ezek szerint, arra gondoltam, hogy jobb, ha inkább odébb állok, hagyom alkotni...
- Majd talizunk máskor, legközelebb kérek tőled időpontot - álltam fel majd elkezdtem elindulni a kijárat felé magamban duzzogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 18. 21:02 | Link

Dana

Tudhattam volna, hogy a társalgó nem a legmegfelelőbb hely arra, hogy a privát dolgaimat intézzem, amit egyébként bármikor bárki észrevehet. Pechemre éppen Danának kellett idesodródnia most, mikor a vele kapcsolatos ajándékötleteimet írogattam össze, így nem csoda, hogy rám hozta a frászt, s szó szerint zavarba hozott. Meglepetést akartam, nem pedig azt, hogy beleolvasson a jegyzeteimbe, ezért is csaptam össze azonnal a könyvet, amint meghallottam a hangját. Tényleg váratlanul ért az érkezése, nem is tudtam ezt palástolni, s bár próbáltam leplezni a dolgot, Dana azért elég szemfüles volt ahhoz, hogy észrevegye, valami nem stimmel.
- Ja, semmit, semmit nem alkotok, csak tanultam, és jegyzeteltem. Pszichológia-feleltem szűkszavúan, a könyvet pedig gyorsan be is rejtettem az oldalamhoz, hogy még csak esze ágába se jusson azt kikapni a kezeim közül. Ehelyett inkább az ölembe invitáltam a lányt, megfogva a kezét oda is húztam, s ha végre kényelembe helyezte magát,akkor rámosolyogtam.
- Ja értelek, abból gondoltam, hogy nemsokára itt vannak a vizsgák szóval...megleptél - vontam vállat, tényleg nem számítottam az érkezésére. A helyzet az, hogy alapból örültem volna neki, így viszont bennem volt a félsz, hogy talán meglátta a soraimat. Lehet, hogy emiatt, de úgy érezhette, hogy annyira nem örülök neki.
- Micsoda? Nem zavarsz - némi értetlenség kúszott az arcomra, ahogy a lányra pillantottam, mert kissé morcosnak tűnt, sőt, ki is mászott az ölemből, amit ismét csak értetlenséggel fogadtam.
- Hogyan? Ne csináld már, Dana...- hihetetlen. Úgy tűnt, hogy Dana nagyon is megsértődött, bár fogalmam sem volt, hogy ennek mi lehet az oka, de egyszer csak benyögött egy gúnyos megjegyzést, s már viharzott is volna el. Ezt viszont nem hagytam, magam is felpattantam és utána sietve, enyhén megszorítva a karját visszahúztam, s magam felé fordítottam.
- Neked meg mi bajod van? Mi volt ez az időpontos dolog? Nem kell időpontot kérned, hát bármikor találkozhatunk...én most is örülök neked - szelíden mosolyogtam rá, miközben a tenyerem az álla alá csúsztattam, s hüvelykemmel simítottam végig az arcán.
- Mi a baj cica? - érdeklődtem, miközben tekintetébe fúrtam a pillantásom, gyanús volt nekem ez a lány. Vagy lehet, hogy én voltam túl bunkó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 18. 21:33 | Link




Nagyon rosszul jött ki ez a szituáció, egyrészt nem akartam eleve Somát azzal piszkálni, hogy mit rejteget előlem, másrészt eleve idegesebb voltam a bejelentésem miatt. Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy mikor mondjam el neki a licites dolgot, azt se tudtam, hogyan fog reagálni rá. Az viszont körvonalazódott bennem, hogy  nem ártana minél előbb tudatni ezt vele, mielőtt ő jönne rá. Bár most a találkozásunkból határozottan azt szűrtem le, hogy semmiről sem tud, mert akkor már szóba hozta volna. Vagy lehet, hogy már tudja, és emiatt megorrolt rám? Talán ezért viselkedik ilyen furán? Bár elképzelhető, hogy semmi köze ennek az egészhez, csak túlgondolom a dolgot... A hisztimet meglepően jól fogadta, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ezek után ma még szóbaáll velem. Azt hittem, hogy hozzávág még valamit a fejemhez, majd hagy kisétálni az ajtón, de nem így történt... ezt pedig nagyon méltányoltam benne, ezzel is azt támasztotta alá, hogy igazán fontos vagyok a számára.
- Sajnálom, kicsit elkapott a hév, csak úgy éreztem, hogy zavarlak. De örülök, ha nem - néztem rá vissza bűnbánó szemekkel. Milyen édes volt, hogy így törődött velem, számomra ez újdonság volt, jó érzéssel töltött el, hogy ilyen nagy szerepet töltök be a másik életében.
- Ha már így összefutottunk, szeretnék neked mondani valamit. Biztos hallottál már róla... tudod, van az a DÖK-ös esemény, ami arról szól, hogy licitálni lehet bizonyos emberekre, akiket aztán a nyertesek elvisznek vacsorázni egy jótékonysági est keretében. Nos, jelentkeztem rá, szóval rám is tudnak licitálni a résztvevők - közöltem vele remegő hangon, ajkaimat harapdálva. Kicsit sem voltam ám ideges, mit fog szólni ehhez. Arra gondoltam, hogy biztosan féltékeny lesz valamennyire, netán kinyilvánítja a nemtetszését, hiszen ez az egész eléggé rendhagyó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 22. 19:13 | Link

Dana


Tényleg nem értettem a lány heves reakcióját, mert korábban nem úgy ismertem meg, mint aki ilyen hamar megsértődne a dolgokon. Igaz, én sem viselkedtem vele eddig furán, most viszont épp a legrosszabbkor érkezett, amit nem tudtam palástolni előtte, s feltehetően ezzel bánthattam meg őt. De még sem mondhattam neki azt, hogy ó, jó hogy jössz, gyere és ülj csak le, válasszuk ki együtt az ajándékodat. Ez azért elég hülyén jött volna le, s inkább úgy döntöttem, hogy titkolózom előtte, mint sem leleplezzem az ötleteimet.
- De nem zavarsz, tényleg nem - így utólag, most hogy már rejtve volt előtte a könyv, s nem azt lapozgattam, valóban nem zavart. Előtte is inkább csak a lebukástól féltem, s attól, hogy beleolvasott a soraimba.
- Csak nagyon elmerültem a tanulásban, a pszichológia amúgy is nehéz, és hirtelen nem számítottam rád, ennyi történt - adtam némi magyarázatot egy kedves mosollyal, miközben ujjaimmal végig simítottam az arcán, majd egy hajszálat a füle mögé simítottam.
- Na de gyere, és mesélj, mi a helyzet? - kézen fogva húztam vissza a kanapéhoz, majd ha leült, én is mellé telepedtem, s kíváncsian fürkésztem a pillantását. A mondandójával egy kicsit azért meglepett, mert hallottam ugyan a DÖK-ös licitálásról, de nem gondoltam azt, hogy majd ő is benevez erre a rendezvényre. Magam részéről nem voltam biztos abban, hogy a rendezők a befolyt összeget valóban arra költik, amire, de aztán ki tudja. Mindenesetre, az én fejemben meg sem fordult az, hogy részt vegyek egy ilyen rendezvényen.
- Aha, tudom, láttam a hirdetését. Jól van, reméljük hogy tényleg a menhely és a rászorulók részére megy, nem pedig valaki másnak a zsebébe - jegyeztem meg nevetve, miközben újra a lányra pillantottam. Láthatta rajtam, hogy ez a dolog egyáltalán nem zavar, hisz tényleg nem idegesített fel. Csupán egy vacsoráról volt szó, s amúgy is egy szimpla kis játéknak fogtam fel ezt az egészet. Az már más kérdés, hogy nem hittem a dologban, de emiatt nem akartam a kedvét szegni, ha már jelentkezett, érezze jól magát.
- Na és hol lesz a vacsi, valami jó helyen? Azt is fizetik?- kíváncsiskodtam, miközben hátradőlve kényelembe helyeztem magam a kanapén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 22. 19:46 | Link




Nagyon megkönnyebbültem, hogy végül nem vesztem össze Somával a hisztim miatt. Tudtam magamról, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, sosem voltam az, hamar felkaptam a vizet mindenen, de szerencsére a párom derekasan állta a sarat a mostani kitörésemnél.
- Oké, elhiszem. A pszichológia amúgy is elég idegőrlő tantárgy, lehet én is hasonlóképp reagáltam volna - válaszoltam eltűnődve. Simán el tudtam végül képzelni, hogy én is így viselkedtem volna a helyében, ha egy ilyen nehéz, magolós tárgyat kellett volna elsajátítanom. Miután helyet foglaltunk a kanapén, elmeséltem neki, hogy jelentkeztem a DÖK-ös licitálós eseményre, majd kissé aggodalmasan vártam, mit fog reagálni erre. Kissé meglepett, hogy leragadt annál, kinek a zsebébe megy a pénz, az pedig cseppet sem aggasztotta, hogy egy másik fiúval fogok vacsorázni. Szép dolog a bizalom, de úgy éreztem, hogy egyáltalán nem érdekli az egész... vajon már nincs is úgy oda értem, ha ennyire hidegen hagyja ez a dolog?
- Biztos vagyok benne, hogy jó helyre fog menni a befolyt összeg - néztem rá határozott tekintettel. Nem hittem, hogy másvalaki fogja lenyúlni azt a pénzt, ami a jótékonykodás során kerül összegyűjtésre, bár lehet én voltam túl naiv.
- A pizzériában lesz, és igen, fizetik - feleltem neki kurtán szemöldököm felvonva. Érdekes kérdései voltak, annyi biztos, nekem tuti ezen kattogott volna az agyam, ha mondjuk az ellenkezőjét közli velem.
- Azt nem tudom, hogy kivel fogok még vacsizni, szóval nagy meglepi lesz - néztem rá jelentőségteljesen, hátha kiugrasztom a nyulat a bokorból. Nem akartam, hogy nagy jelenetet rendezzen emiatt, a hátam közepére sem kívántam azt, csupán jól esett volna, ha ad valamiféle jelet irányomba, hogy még mindig érdeklem. Azért mégiscsak egy másik férfival fogok vacsorázni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. február 22. 20:13 | Link

Dana


- Oké-oké, nézd el nekem. Csak láttam én már simlis alakokat, de igazad van. Ha a suli szervezi, akkor egész biztosan jó helyre fog kerülni az a pénz - rámosolyogtam a lányra, közben kezemet a combjára csúsztattam, hogy ezzel is megnyugtassam, nem feltétlenül a legrosszabbat nézem ki a közösségből. Azt hiszem, mivel elég vacak családban nőttem fel, s egy apának nem nevezhető alak mellett, valamiért mindig ott volt bennem a kételkedés, s a bizalmatlanság, ha efféle, anyagias dolgokról volt szó. De a lánynak valószínűleg igaza volt abban, hogy ez a pénz jó helyre fog majd kerülni.
- Hm, a pizzéria az klassz hely, úgy tudom, hogy nem rég újították fel, és amúgy is az egyik legjobb kaja a pizza. - jegyeztem meg egy mosollyal, az külön tetszett, hogy ingyenes a vacsora. Nem tudom, hogyan sikerült ezt elérnie a szervezőknek, de elismerésem.
- Akkor megússza a srác anyagilag - fűztem még hozzá nevetve, s tényleg nem izgatott az, hogy ugyan ki fog licitálni Danára. Jó, egy-két alak volt, akinek nem örültem volna, de valamiért volt egy olyan érzésem, hogy Benedek nem csinálna ekkora baromságot, Mihail meg...nos,abban biztos voltam, hogy Dana vele még csak be sem ülne abba a pizzériába.
- Ja tényleg, mert ez a licit lényege, igaz? Hogy aki többet licitál, az visz haza..vagyis, vacsizni - egészítettem ki nevetve. - Reméljük, hogy valami jó humorú gyerek lesz, nehogy végig unatkozz azon az estén - fűztem hozzá nevetve, bár ekkor már megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy talán ez lehetne a meglepetés. Ha nem gondolja azt, hogy majd én is licitálok. Szuper, egy ajándék kilőve. Már csak egy másikat kellett kiagyalnom, ami kézzel fogható.
- Ja képzeld, ezt meg még nem is mondtam neked, de...úgy néz ki, hogy hétvégén megyek a Mennydörgők meccsére, tök király, nem? Múlt hétvégén, amikor fent voltam Pesten tudod, a haverom születésnapját megünnepelni, na akkor futottam össze ezzel a csajjal, akiről kiderült, hogy ő is ott játszik, és meghívott. Szóval tök jó, tuti, hogy jó meccs lesz - meséltem izgatottan Danának, hisz tudtam, hogy ő is nagyon szereti a kviddicset.
Utoljára módosította:Závodi Soma, 2020. február 22. 20:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ian Fraser Kilmister
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. február 23. 11:14 | Link

Dai


Dai egyre szimpatikusabb, ahogy látom, ő is kezd egyre jobban felengedni a kezdeti feszültségből. Távolságtartó, szerintem túlzottan is. Amint elmondja, hogy nem hall, egyből be is igazolódott a sejtésem. Számomra nem gond, de eltudom képzelni, miket élhetett, vagy még mindig él át a diáktársai közt. Nem minden gyerek tudja tolerálni ezt a dolgot sajnos.
- Igen, szimpatikus srác vagy. Számomra nem gond a dolog, jelezd amennyiben valami gond van. Megpróbálok segíteni. -
 Szüleim mindig úgy neveltek, hogy segítsen az ember a másikon, hiszen azért vagyunk. Vannak gonosz emberek, olyanok, akiknek semmi nem elég. Meg kell válogatni, ki érdemli meg a segítséget, ki nem.
- Soha nem értettem, miért kell a másikat bántani olyan dolgokért, amin segíteni kellene. Nem értik a dolgokat, szerintem ez a probléma. Félnek az olyan emberektől, akik nem olyanok, mint ők, ezért inkább piszkálják. -
 Nem ragozom tovább. Nem szeretném felkavarni a dolgokat a fiúban. Remélem elfogja fogadni a felajánlásomat. Hozzám bármikor fordulhat, amiben tudok segítek neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nakahara Daisuke
INAKTÍV


Wannabe artist boi
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 184
Írta: 2020. február 24. 21:52 | Link

A potensional new friend

A szavak még így leírva is égetnek. Félek attól a szótól, hogy siket, attól hogy az miket von maga után. Nem arról beszélek, hogy zavarna, hogy nem hallok. Nem, ahhoz már rég hozzászoktam. Ami valóban bántja belsőmet, az mások reakciója. Hisz az nem jó, ha bántanak, de azt is szeretném elkerülni, hogy sajnáljanak. Otthon éppen elégszer megkapom, hogy nem engednek saját utamra, mert túlságosan féltenek. Ami szép meg minden, de mikor már lassan tizenhét éves leszel, akkor egy kicsit sok.
- Kö… - megint elakad a ceruza a kezemben, másodpercekig csak bámulok a már majdnem betelt papírra, mígnem lapozok egyet, és lefirkantom japánul és magyarul is a köszönömöt. Aztán bőszen elkezdek mutogatni rá, hogy valóban nagyon hálás vagyok, nézd még az anyanyelvemen is leírtam neked, hogy mennyire nagyra tartalak. Mert így van. Piszok mód hálás vagyok a fiúnak, amiért ő nem olyan, mint a legtöbb srác ismerősöm odahaza és sajnos itt a kastélyban is. Nem, ő kedves, és törődő, noha picit számomra merev. Szó se essen róla, én vagyok az antiszociálisság mintadiákja, szóval pont nekem nincs jogom beleszólni abba, hogy milyen valaki. Mégis, egy tizennégy éves fiúcskának nagyon érett viselkedés ez. Csak baja ne essen miatta. Könyörgöm.
- Valóban. Kár, hogy más nem így látja – forgatom meg még egyszer az íróeszközt, miután a papírra kerültek a szavak. Aztán szemem felcsillan, mikor ismét a fiúra tekintek. Nagyon is szép, szinte már helyes ebből a szögből, nekem meg úgy is gyakorolnom kell a félalakos rajzok produkálását. Szóval üsse kő!
- Lerajzolhatni? Lenni nagyon fotogén – teszem még ezt is mellé, nehogy tolakodásnak vegye ajánlatom. A világért sem szeretném elrontani a kialakult hangulatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. február 28. 14:24 | Link




- Szerintem oda fog, bár igazából van benne valami, amit mondasz. De bízom benne - feleltem Somának elgondolkodva. Végül is nem látunk a színfalak mögé, ebben nagyon igaza volt, de mertem remélni, hogyha már a suli szervezte ezt, akkor valóban jó helyre fog kerülni a pénz. Ezen nem is kattogott tovább az agyam, hiszen nem volt semmiféle ráhatásom az egészre.
- Kíváncsi leszek, milyen lett a pizzéria felújítás után. Azóta nem jártam ott, egyszer tényleg elmehetnénk mi is - néztem jelentőségteljesen a másikra, eleve jobban örültem volna neki, ha vele mehetnék oda, de nem hittem, hogy részt venne ebben a licitálós eseményben. Nagyon úgy tűnt, hogy el van foglalva a tanulással, meg egyébként is furin viselkedett, de ezt már nem tettem szóvá, nem akartam összeveszni vele emiatt.
- Hát, én is remélem, hogy jó humorú lesz, nem pedig nyomulós fajta - sóhajtottam egy nagyot, marhára nem hiányzott, hogy egy olyan partnert fogjak ki, mint például Benedek. Ebbe bele sem gondoltam, mikor jelentkeztem a licitre, abban pedig biztos voltam, hogy Soma se díjazná a dolgot, erre a témára egyébként is érzékenyebb volt mostanság. Ezen pedig nem is csodálkoztam a történtek fényében...
- Milyen csajjal? - kaptam fel a fejem, mikor mesélte, hogy kviddics meccsre megy hétvégén. Ezzel nem is volt gondom, hiszen én is szerettem ezt a fajta sportágat, az említett nőszeméllyel sem volt, amíg megmaradt a játékánál. Azonban az érdekelt, hogy miféle nő hívta meg a meccsre, reméltem, nem volt semmiféle hátsó szándéka. Bíztam Somában, bár nem ismertem a körülményeket meg a lányt se. Mindenesetre sose fogtam őt rövid pórázra, oda ment, ahova akart, ezzel pedig én is így voltam, hiszen megbíztunk egymásban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 4. 20:29 | Link

Süveges Lili

Outfit

A vizsgáim java részén túlestem már, így a felszabadult időmben úgy döntöttem, nyitni fogok végre mások felé. Úgy akartam zárni az utolsó alapképzéses évem, hogy több embert ismerjek, és ne csak a jó fej, de felejthető csajszi legyek, aki nem tett semmi érdemlegeset.
Éppen ezért vállaltam újabban korrepetálást, illetve felkaroltam fiatalabbakat, akikről úgy láttam, van bennük potenciál, megéri energiát fektetni beléjük.
Magánénekórákat adtam hétvégeken, vagy csak szimplán leültem olyanok mellé beszélgetni, érdeklődni, akikkel korábban nem tettem volna.
Ma könnyed, tavaszias, szoknyás szerelést választottam, és tíz perccel a megadott találkozó időpontja előtt értem a társalgóba, szerencsére ritkán fordult elő, hogy késtem volna valahonnan.
Egy kisebb kosárkát cipeltem a kezemben: a manóktól a konyhában kértem némi szendvicset, rágcsálnivalót, és üdítőket, hogy kellemesebbé tegyem a társalgást. Egy kis nassolnivaló, ha csínján bánunk vele, hozzáadhat a hangulathoz.
Az asztalra ízlésesen tálaltam, majd a retikülömből előszedtem a napló-noteszomat. A5-ö méretű, keményfedeles, ebbe jegyeztem fel minden teendőt és határidőt, egyszóval az életem értelme, a kis szervező-tervezőm. Egyszerű, zöld színű.
- Szia! – integettem Lili felé barátságosan, amint megérkezett.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. március 7. 21:33 | Link


~ Brigu ~



Lili pálcájával a kezében indult útnak, a megadott időpont előtt nem sokkal, de nem eléggel ahhoz, hogy sietség nélkül oda is érjen, ahova kellett. Magyarán késésben volt, de ő ezt még nem tudta, mert nem számolta bele, hogy az ok, amiért a pálcája elő volt húzva, kissé hátráltatni fogja.
Ugyanis eldöntötte pár napja már, hogy amikor csak lehetősége adódik, gyakorolni fog. Ha egy ajtó keresztezi útját, és zárva van, zárnyitó bűbájjal próbál továbbjutni rajta. Ha nyitva találja, akkor pedig előbb bezárja, és utána kinyitja, mintha eleve zárva találta volna. Ha lebegtethet valamit kicsit, azt is meglebegteti, és utána megy tovább. Úgyhogy kicsit lassan haladt, de a varázslatok már egészen jól mentek neki ennek hála, szóval ő elégedett volt.
Kísérletezgetett, egyre nagyobb meg bonyolultabb igéket próbálgatott, a határait feszegette, és ha úgy tetszik, mai kirándulásának tárgya is ilyesmi volt, csak ehhez ismét segítségre volt szüksége. Úgy vette észre ugyanis, hogy már az ő korában is a lányok.. hát, nőiesebbek. És nem is feltétlenül a testi adottságaik miatt, hanem a mesterséges kiegészítéseknek hála, mint mondjuk a smink. Vagy a ruha. Lili egyikkel se különösebben foglalkozott még, jól érezte magát farmerben és pólóban, és a haját se mindennap fésülte meg rendesen, nemhogy hosszú perceket szánt volna arra, hogy szépen kihúzza a szempilláit és felvigyen a szemhéjára némi festéket. De egyébként talán a mozgáskultúrájára is ráfért volna némi finomhangolás.
És így került kapcsolatba egy idősebb lánnyal, aki már elsajátította ezen dolgok minden csínját-bínját, és Lili tőle remélt némi útmutatást. Ha csak arra megtanítja, hogyan mosolyogjon kevésbé idétlenül, már jól járt, legalábbis így okoskodott.
Nem késett nagyon látványosan, de azért kicsit megváratta az ötödikest, de erre már csak akkor ébredt rá, mikor odaért a társalgóba, és meglátta az órát.
- Szia! - integetett vissza és már csörtetett is oda hozzá, miután észrevette. - Bocsánat, sokat vártál? Elvarázsolgattam az időt..
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2020. március 8. 10:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. március 9. 20:51 | Link

Dana


- Én se jártam ott azóta, de remélem, hogy feldobták valamivel, mert nekem az előző stílusa annyira nem jött be - jegyeztem meg, amikor a pizzéria esett szóba. Az efféle kajáldákban szerettem az egyediséget, a kreatív ötleteket, a színeket és a formákat, s a falra másztam, ha mondjuk fehér volt minden fal, és egyszerű, menza jellegű bútorok sorakoztak egymás mellett. A félszeműben simán el tudtam volna képzelni egy-két kaktuszt a sarokban, és egy cowboy alakot, aki rossz arcával csalogatja befelé a vendégeket.
- Amúgy igen, elmehetünk majd valamikor - rámosolyogtam Danára, értettem a célzást, s ami azt illeti, már az én fejemben is megfordult az, hogy beülhetnénk valahová. Gondolataim közt azért felvillant Budapest is, meg Pécs és arra gondoltam, hogy talán elvihetném majd a lányt néhány klassz mugli romkocsmába is. Közben szó esett a licitről, s arról, hogy mi is várható majd azon a napon, s hogy vajon ki fog majd licitálni a barátnőmre. Persze, magam már eldöntöttem, hogy én is bedobom az erszényt, de erről nem akartam tájékoztatni őt, legyen majd meglepetés, most meg higgye azt, hogy valaki más viszi haza aznap este.
- Ha nyomulós lesz, majd lebokszolod - jegyeztem meg nevetve, semmi féltékenység nem volt bennem, bíztam Danában, s biztos voltam abban, hogy nem lenne képes megcsalni mással, ahogy én sem tenném ezt vele. Pedig lehetőség akadt volna, hisz Dana gyönyörű lány volt, és egész biztos, hogy pályázott rá néhány srác, magam részéről meg ismertem néhány csajt, aki könnyedén adta volna magát, ha úgy akarom. S ha már a csajok, majd elfelejtettem mesélni a lánynak a hétvégi programomról, de még szerencse, hogy bevillant, így el is meséltem neki, hogy milyen klassz meghívást kaptam.
- Nem hiszem, hogy ismered...bár, a Mennydörgők csapatában játszik, ja meg modellkedik is. Myrának hívják. Múltkor, amikor a haveromat látogattam meg a születésnapján, akkor botlottam belé az utcán. Egy fószer csesztette, de kisegítettem a kínos helyzetből. Aztán dumáltunk, és kiderült hogy kviddicsezik, ráadásul nem is akármelyik csapatban. Szóval hálából meghívott a meccsre - meséltem nagy lelkesedéssel, s meg is feledkeztem arról, hogy Danát meghívjam magammal. - Szóval tök király lesz, már elképzeltem, hogy milyen is lenne egy ilyen csapatban játszani. Mit gondolsz, kinézel belőlem egy sztárjátékost? - vagány pózban pillantottam néhány másodpercig a lányra, majd elnevettem magam, s a derekánál fogva húztam közelebb, hogy egy csókot leheljek az ajkaira.
- Na baba, nincs dolgod? Mert nekem lenne - kérdeztem a fülébe súgva játékosan, hisz nem akartam lekoptatni, de mégis csak neki kerestem ajándékot valentinra, az idő pedig egyre csak sürgetett.
Utoljára módosította:Závodi Soma, 2020. március 9. 20:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. március 9. 21:21 | Link




- Nos, igazából nekem se volt a szívem csücske az a hely. A kajáik viszont nagyon finomak, szóval remélem, hogy sikerült feldobniuk az új dekorációval, átalakítással - feleltem a srácnak elgondolkodva. Valóban rá fért már egy kis felújítás arra a helyre, hogy több vendégük legyen a tulajoknak.
- Szuper! Akkor majd megbeszélünk egy időpontot, aztán elmegyünk oda! - közöltem vele vidáman, gondolatban pedig már ott jártam, hogy mit is egyek majd. Pedig még előttem állt egy másik este is, amelyben egy vadidegen srác lesz a partnerem. Pontosabban beszélgetőpartnerem...
- Abban biztos lehetsz! Tudod jól, hogy nem hagyom magam, ha csesztetnek! - kacsintottam mosolyogva Somára, majd közelebb hajolva hozzá egy lágy csókot leheltem az arcára. Tudta azt, hogy bennem megbízhat, ez pedig kölcsönös volt, habár tudtam, hogy lett volna bőven vevő a srácra, mégsem féltékenykedtem ok nélkül. Annak egyrészt nem volt értelme, másrészt csak megölte volna a kapcsolatot. Persze időnként vissza kellett fogni magam, mert igencsak heves természet voltam, de nyomós ok nélkül nem voltam féltékeny a másikra.
- Nem ismerem. Wow, az nagyon klassz, hát érezd jól magad. Én az egyik haverommal fogok találkozni, a szülinapja lesz. Elvisz majd valami táncos helyre. Biztos jó buli lesz - válaszoltam neki mosolyogva, hiszen el is ígérkeztem már a másik félnek, így pedig, hogy fiúval mentem el, kevésbé voltam mások zargatásának kitéve.
- Belőled? Simán - karoltam át a nyakát, majd huncut mosollyal az arcomon tekintettem íriszeibe. Belegondolva simán kinéztem a fiúból, hogy akár még sztárjátékos is lehetne belőle, hiszen megvolt hozzá a tehetsége.
- Héj, ilyen hamar rám untál? Ejnye, hogy te milyen rossz fiú vagy! - haraptam be ajkaimat játékosan, majd megharaptam a fülcimpáját, és kibontakoztam az öleléséből.
- Rendben, tanulj csak tovább! Nagyon a lelkemre venném, ha miattam nem mennél át a vizsgákon. A pszichológia pedig egyébként is szívatós egy tárgy. Sok sikert, édes - integettem feléje, miközben eltávolodtam tőle, majd dobtam neki egy csókot a levegőbe, aztán kiléptem az ajtón.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. március 9. 21:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Závodi Soma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 175
Írta: 2020. március 9. 21:38 | Link

Dana


Ebben az egész kapcsolatban az volt klassz, hogy megbeszélhettünk bármit, s a másik nem akarta kivájni a szememet. Igaz, oka sem lett volna rá, de volt már korábban olyan kapcsolatban is részem, ahol bizony felütötte a fejét a féltékenység. Szerencsére nálunk ez nem volt jellemző, legalábbis nem sűrűn, bár az igaz, hogy akadtak pillanatok, melyeket nehezebben viseltem. Például, ha valaki közelebb került hozzá, azt nehezen emésztettem meg, s volt is példa rá, hogy kiakadtam. Az elmúlt időszakban viszont szerencsére nem történt semmi ilyen, s Benedek után talán még szorosabbá vált a kapcsolatunk.
Dana szerencsére nem vette zokon, hogy nélküle fogom tölteni a hétvégét a meccsen, egyáltalán nem volt féltékeny, ami jól esett, már csak azért is, mert ezzel is a bizalmát jelezte.
- Köszönöm, de nélküled azért nem lesz az igazi - vallottam be egy szelíd mosollyal, ahogy a tekintetét fürkésztem, s megérintettem ujjaimmal az arcát. Egy picit azért furcsálltam, hogy ilyen könnyen elenged, de aztán emlékeztettem magamat arra, hogy Danával ezt is meg lehet beszélni. Még mindig mosolyogtam, amikor szóba hozta a bulit, s nem mondom, hogy nem merült fel bennem a kérdés, hogy melyik haverja is viszi el buliba, de nem kíváncsiskodtam. Ha akarja, majd úgyis mesél róla bővebben.
- Remélem, hogy jól fogtok szórakozni - mondtam mosolyogva, s ahogy átkarolta a nyakam, úgy húztam magamhoz egyre közelebb, hogy megcsókoljam.
- Ugye? De este találkozhatunk - vigyorogtam vissza rá szemtelenül, kiélveztem játékosságát, s még búcsúzóul adtam neki egy hosszú csókot, hogy véletlenül se feledkezzen meg rólam, míg a haverjaival szórakozik.
- Úgy lesz, tanulok, tanulok! - ismételtem magamat nevetve, visszaintettem neki, majd ha eltűnt, újra felnyitottam a könyvet, s tovább agyaltam az ajándékokon.
- Oké, romantikus sz..rok kilőve. Mi a fenét adjak? Bahhh - nyögtem magam elé, s tovább agyaltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 13. 12:32 | Link

Süveges Lili

Tíz percet késett. Ez még nem nagy ügy, de azért nem árt, ha megtanulja, hogy az elegancia és a kifinomultság része, hogy pontosak vagyunk, és tiszteletben tartjuk a másik idejét. Azt hiszem, tudom is, hol kezdem Lili mentorálását a felnőtté válása útján. A felelősségre tanítom meg legelőször, és a pontossá az egyik fő eleme ennek.
- Szia! Tíz perc késés, ezzel elvettél magadtól tíz perc fejlődésre szánható időt – figyelmeztettem, nem, még csak meg se emelem a hangomat, csupán az órámra pillantottam.
- És mi ez a csörtetés? – Egek, sok dolgom lesz vele, de talán nem reménytelen eset, kikupálom én ezt a kislányt, hogy remek tagja legyen a varázstársadalomnak. Látszik, hogy nem tanították meg neki az alap etikett ismeretét, vagy ő hagyta tudatosan figyelmesen kívül.
- Húzd ki magad, fejet fel, és finoman, siklás, nem csörtetünk, mint egy haszonállat-csorda! - Magyaráztam, belelendülve az okításába.
- És mosolygunk csak, nem vigyorgunk teli szájjal, azt hagyd meg a kisgyerekeknek Már nagylány vagy, és így idegesnek is tűnhetsz kívülről – Ej-ej. Nem lesz ez így jó.
- Ma csak ismerkedni fogunk először, felmérjük, hol tartasz jelenleg, és mit szeretnél elérni. De egyet előre elmondok: több késés nem megengedett, mert annyi fekvőtámaszt fogsz teljesíteni utána, ahány percet késtél. – Ez egy remek edzőgyakorlat is, és közben meg fogja tanulni, hogy a késés nagy hiba.
Egy igazi hölgy nem tesz ilyet, vagy ha igen, akkor megpróbálja legalább öt perc alá redukálni az időtartamot, amit mulaszt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben

Oldalak: « 1 2 ... 23 ... 31 32 [33] 34 35 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet