36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 37 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. március 14. 14:30 | Link



Vedd el
Utoljára módosította:Ombozi Boróka, 2020. március 29. 19:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. március 19. 00:10 | Link

Born to Be Wild
Part III.


Alig itták ki a kis fiolákat, máris kezd látszódni a hatás. Míg Beninek inkább külső elváltozások jelennek meg, addig Zsomboron a belső kezd el rohadni - mint általában.
- Tudod ha veszel egy köpönyeget, még el is hinném, hogy ő vagy. Vagyvagy az a másik. Tudod, aki abban a filmben volt, amiben a főgonosz úgy nézett ki, mint Trump és akkor mentek az időben és jajj nekünk is kéne, adnék egy jó kis huszadik század elejét... neked melyik a kedvenced? - tette fel a kérdést, de mielőtt a másik megszólalhatott volna, már folytatta is. - Nem is fontos. Csak menjünk valahova. Úgy most. Például vehetnénk alkoholt, már senki nem kérdezné vagy-e tizennyolc, és lehetne, hogy még a tanárok is tisztelettel szólnának hozzád. Jajj kezd fájni a szám - kezdte el érezni a kellemetlen mellékhatását a dolognak. Az még semmi, hogy sokat beszél, amit alapjáraton nem szokott, de hogy még emiatt elkezdjen fájni az állkapcsa is... látszik, hogy nem volt hozzászokva.
- Menjünk le a konyhába, a manók biztos összedobnak valami ételt neked a múltszázadból, mondjuk egy jó kis... várjuk honnan származol? Mármint nem te, hanem Merlin. Anglia? Jajj anglia most olyan szép. Még sose voltam, de nagyon mennék - és ez így folytatódott tovább megállás nélkül. Azt felfogta, hogy Beni mit mondott neki, mégsem tudta miért is poénkodik. Még az ő elméje sem dolgozta fel a tényt, hogy a szokásosnál sokkal többet beszél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. március 22. 14:44 | Link


~ Brigu ~



Mikor keresztezték útjaik egymást Brigivel, még nem sejtette, hogy egy kvázi kiképzőtisztet fog személyében kapni, legalábbis arra számított, hogy elcseverésznek majd mindenféle dolgokról, és közben Lili jól megtanulja, hogy kell szépen hölgyként viselkedni.
Volt ugyan példa otthon, édesanyja, és nővére is, de a fiú testvéreivel mindig többet játszott, az apjához is közelebb állt, egyszerűen így nőtt fel, nem szándékosan, vagy hanyagságból kifolyólag lett fiús lány. De, úgy okoskodott legalábbis, hogy az jó pont, hogy próbál ezen kicsit változtatni.
Nem arról van szó, hogy ki akart volna önmagából fordulni, vagy nem szerette így magát, csupán úgy érezte, nem árt, ha tud konvervatívabb közegben is boldogulni. Elég sok máguscsalád volt meglehetősen múltszázadi gondolkodású.
Szóval valami ilyesmi volt a motiváció, és véletlenül pont talált valakit, aki ebben segíteni akart.
De miután kissé elkésve Lili befutott, az üdvözléstől kicsit megszeppent. Nem volt az a könnyen megbántható fajta, és nem is taposott a lelkébe azért a másik, de azért annyira elég volt, hogy Lilkó levegőt is elfelejtsen venni pár pillanatig.
- Ó.. sajnálom, bocsánat. Izé.. jöjjek be újra? - kérdezte, miután az instrukciókat emésztve felocsúdott.
- Siklani nem biztos, hogy tudok, abban a szellemek az ügyesek - mondta, megpróbálkozva egy mosollyal is, hátha az is megy a másik lány magyarázata alapján. Kicsit erőltetett volt, mert vissza kellett belőle vegyen, de nem teljesen, így mintha félúton egyensúlyozott volna egy kötélen, kissé mozgott is a szája sarka le-föl, ahogy próbálta a megfelelő mosolyt beállítani.
Elraktározta magában szépen, hogy többé nem késhet, meg úgy sehonnan se, ami elhatározásnak persze kiváló volt, de egyelőre voltak kétségei felőle, hogy mindig be is tudja majd tartani.
- Nem kések többé, becsszó! És nem leszek csorda sem, bár a boci csorda elég aranyos tud lenni. Láttál már olyat? Vagy elefántokat! Nincs bennük semmi mágia, de ilyen nagy fülekkel repülni is lehetne.
Máris elkalandozott, tudta jól, de csak miután már megtörtént.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ajtay Brigitta Luca
INAKTÍV


Brigica| Brí| Brigu| "Briganti"| ABLak
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 157
Írta: 2020. március 25. 15:03 | Link

Lili


Ráijesztettem, pedig nem ez volt a célom. Mi ez a nyámnyila reakció? Így könnyen célpontjává fog válni a bully-knak, ha esze van, akkor mielőbb levetkőzi ezt a begubózó magatartást.
- Semmi baj, de próbáld meg, igen, ezt szeretném – javítottam a stílusomon. Talán így nem riad vissza túlzottan a feladattól, elvégre nem egy nagy ördöngösség. Állj az ajtóhoz. Fejet fel, hasat be, mellett ki, állj egyenesen.
Viccelődött, úgyhogy megnyugodtam, hogy nagyon nem gázoltam a kölyök lelkivilágába. Ebben a korban hajlamosak mindent személyes támadásnak venni, és aztán még inkább elhatárolódni az ötlettől, hogy szőnyeg alá söprés helyett a problémamegoldást válasszák.
- Nem, nem, nem kötéltáncolsz. Nem vagy olyan magasan, inkább fogd fel úgy, hogy mintha balettoznál. Szépen, kecsesen, a hátadnak fontos a jó tartás, mert különben öreg korodra ilyen görbén fogsz mászkálni, aztán járhatsz vele ortopédiára, meg mozgásterápiákra - mutattam be a nem helyes tartást.
A mosolya nem az igazi. Olyan erőltetettnek hat, nem természetes, mintha kínosan ügyelni akarna arra, hogy ne mondjon ki valamit, amit nem igen kéne. – Természetesebben. Gondolj valamire, ami boldoggá tesz, miközben a mosolyt gyakorlod.És mostantól vezess egy úgynevezett határidőnaplót. Ha valahonnan késel, tegyél oda mellé egy fekete pontot. Az a cél hogy ne legyenek ilyen pontok benne, és ezt minden találkozásunk alkalmával mutasd be. Látni szeretném a fejlődésed. Most pedig mit szeretnél gyakorolni, a bemutatkozást, vagy maradjunk a tartásjavításnál? Esetleg a stílusfejlesztésben merülnél el? – tértem is a lényegre. Az már egy nagy lépés, hogy elfogadta kritikát, és a hibákért bocsánatot kér. Sokan még erre se képesek, elismerni, hogy tévedtek, bakiztak, pedig sokkal jobban járnának vele. Egy csomó probléma megoldódik ezzel, és ráléphet az ember a javulás útjára.
Mindig van hova fejlődni.
- Haszonállatok nem aranyosságukért vannak tartva. Ne kalandozz, sok a dolgunk ma, de igen, már láttam elefántokat. Még jó, hogy nem tudnak repülni, elég a sárkányokat a helyükön tartani, hogy ne keltsenek pánikot a muglik között – jót derülök a lány gyermeteg képzelgésein, azért igyekszem csiszolni rajta, hogy érettebbé váljon, és kifinomult társaságban is helyt tudjon állni, ne illethessék rosszalló intrikákkal.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csak a saját hozzáállásunk az, amit irányítani tudunk az életben
Jason Henry Payne
INAKTÍV


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
Írta: 2020. március 28. 08:14 | Link

nőstényördög
pletyka, pletyka | hawaiime | ha jó a kedved...

egyedül neked
Utoljára módosította:Jason Henry Payne, 2020. március 28. 08:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer
Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. március 29. 20:55 | Link



Vedd el
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. április 8. 20:31 | Link


vagyis Arab éjszaka

Kéne egy tükör. Nagy, széles, amiben mindenhol látszódom, nem csak a homályos ablaküvegen át. Bár épp elég tragikus látvány az is. A bőröm is öregedni kezd, mintha valóban létezne a reinkarnáció, és most beleszületek egy aggastyánba. Én most meg fogok halni? Ezt kérdezhetem magamtól, teljesen jogosan. Pár másodperc alatt öregedtem laza hetven évet, vajon a szívem hogy fogja ezt bírni... Ki ne rémülne halálra ettől? Sokféle bájitalt el tudtam képzelni, na de hogy pont nekem kell ezt kifognom, az valami borzalom. Annyi a szerencse, hogy belül még mindig friss, tizenöt évesnek érzem magam. A gatyámba mondjuk nem merek belenézni, sőt. Jobb, ha ezúttal féken tartom a kíváncsiságomat. El akarom felejteni, hogy belementem ebbe a hülyeségbe. Mérgesen Zsomborra pillantok, és épp elordítanám magam, mikor leesik a tantusz.
- Nem... vagyok... éhes. De mi? Én? Merlin? Most komolyan meghülyültél? Mondd azt, hogy igen. Mert ha a bájital, akkor sürgősen ki kell találnunk valamit. Bólogatni még tudsz? Ha érted, amit mondok, bólogass egy nagyot, okés? Vagy mutass egy lájk-jelet! Igen, az jobb lenne - állok meg előtte, és lassan, érthetően magyarázva tukmálom bele az információt a fejébe. - Nos, tudsz esetleg valami varázslatot, ami segíthetne most rajtunk? Vagy menjünk a gyengélkedőre? Valamit csinálj már, ha az előbb olyan nagy volt a szád! - vágom hozzá szemrehányóan. Megvakarom az államat, és gondolkodóba esek. Magamtól hirtelen semmi jó nem jut eszembe, valószínűleg túlságosan izgulok. De Várffy meg ne tudja, hogy elloptuk a fiolákat, mert akkor végünk, repülök a suliból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. április 19. 12:08 | Link


~ Brigu ~



Föltette ugyan a kérdést, de véletlenül sem gondolta volna, hogy Brigi majd azt mondja, hogy igen, jöjjön be újra. El is kerekedett kicsit a szeme, és motyogott maga elé egy okézsokét, mielőtt visszasietett volna az ajtón túlra. Mielőtt kilépett volna rajta, még hallgatta az instrukciókat, és bólogatott mellé, mint aki érti, pedig annyira azért nem volt világos, csak miután egy hasonlatot kapott.
Ó, balett! Olyat már látott!
- Jajj, azt tudom! Mármint nem tudok balettozni, de van egy.. valakim, aki igen, és láttam, hogy csinálja.
Kicsit mondjuk megint elbizonytalanodott, mert a tánc előtt be kell melegíteni, megnyújtóztatni a végtagokat. Remélte, hogy a hölgyként való mozgásnak nem előfeltétele a fél órás bemelegítés, mert úgy egész biztos mindig mindenhonnan csúnyán el fog késni. És ha késésben volt, úgy szaladhatott, és akkor eleve kár volt az egész, és egyszerűen elébe mehet azzal, hogy eleve csak odafut, ahova kell.
Gyorsan elhessegette a későbbi problémát, és inkább megpróbálkozott a balett kecsességét a járására alkalmazva lépdelni, újra, a már megtett úton Brigi felé. Ezúttal sokkal lassabban, kimértebben, és úgy látszatra természetellenesebben mozgott, meg-megremegett a lába, de fejét felszegve, egyenes háttal haladt, és úgy érezte, már csak valami nagyon flancos ruha kéne rá, és mehetne divatbemutatóra.
Közben a mosolyt is gyakorolta, próbált nem a mosolyra magára koncentrálni, hanem valamire, ami kiválthatja azt, és ilyen szerencsére talált bőven, csak aztán vissza kellett fognia magát, hogy mégse vigyor legyen a végeredmény.
Többé-kevésbé sikerült is a dolog, és mikor megérkezett Brigi elé, úgy érezte, valamiféle nagy feladatot vitt véghez, és most mindjárt kap egy fejtaptapot.
A kérdésen, hogy mit is gyakoroljanak, elgondolkodott kissé, és igazából fogalma sem volt néhány pillanat hallgatás után sem, hogy mit feleljen erre. Kapott még egy kis fejmosást az elkalandozásáért (pedig az elefántok igenis tök jók!) aztán összeszedte a gondolatait, és úgy felelt:
- Stílusfejlesztés.. az mi? És a bemutatkozás? Izé, az nem jó, hogy szia, Lili vagyok..?
Ideges kis mosolyt eresztett, valamiért úgy sejtette, hogy nem, nem jó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. április 20. 00:19 | Link

Born to Be Wild
Part III.


Hogy hallotta-e a mondatokat, amelyek a szájából jöttek? Igen. De hogy felfogta-e? Kétséges. Voltak gondolatfoszlányok, amik megmaradtak, de hogy pontosan mi következett mi után, arról semmi fogalma nem volt. Mintha csak valami furcsa kényszer lett volna úrrá rajta, ami miatt be nem állt a szája.
Csak nyomta a dumát, valami teljesen másról, miközben agyában próbálta feldolgozni mi is történik. Illetve valamit jelezni Benettnek, hogy amúgy ezek a dolgok nem úgy vannak, mint ahogy látszik, és ő egyáltalán nem akarja komolytalanul venni a problematikát.
- Ha már az utazásnál tartunk, akkor Afrikába is elmennék. Lehet, hogy meleg van ott, viszont a kultúrájuk nagyon érdekes, és több mint két ezer nyelv van ott. Hát mennyi ideig tartana nekem azt mind megtanulni... - miközben magyarázott, hevesen bólogatni kezdett, ahogy társa mondta neki, hogy tegye. El akarta neki mondani, hogy szerinte ki fog ürülni ez a szervezetükből, hogy csak várni kéne valamennyit, de nem tudott megszólalni. Vagyis beszélni igen, meg nem állt a szája, csak arra nem volt hatással, hogy miről beszél.
Koncentrált, nagyon erősen, elméjében elképzelte a szavakat, és fejben ki is mondta őket.
- Igaz, hogy az európai nyelvek közül se tudok sokat, mondjuk jó lenne GYENGÉLKEDŐ megtanulni egy-kettőt, mielőtt Afrikában.... - sikerült. Szinte maga se hitte el, de sikerült kinyögnie azt az egy szót. Fejben már ki is találta, hogy mit kéne nekik mondani, csak éppen nem tudta ezt közvetíteni társának. Semmiképpen nem vonhatták bele Várffyt. Inkább valami titkos üzenetről és valószínűsíthető diákcsínyekről kellett volna beszámolniuk. Remélte, hogy ha Benett nem is tud az elméjében olvasni, kitalálja ezt magától is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó


still alive
offline
RPG hsz: 413
Összes hsz: 579
Írta: 2020. április 29. 15:56 | Link


vagyis Arab éjszaka

Tehát a taktika nemes egyszerűséggel az, hogy megpróbálom kierőltetni Zsomborból, vagyis az Arab éjszaka fedőnevű bűntársamból-bajtársamból a válaszokat. Ha verbálisan képtelen is érdemi kommunikációra, kell hogy legyen valami mód, amivel végül is szót tudnánk érteni. Jól jöhetne még egy penna, hozzá pergamen, és akkor esetleg megpróbálhatnánk azt, hogy írni vajon tud-e normálisan. Bár a szavai alapján a gondolataiban is lehet némi zavar. Látom persze, hogy kínlódik, erőlködik a megértetéssel, egyelőre annyi sikerül a részéről, hogy már nem hord össze annyi zagyvaságot. Ugyanúgy őrültségnek hangzik, amiket mond, mármitn elég extrém és légből kapott elhatározások. Na jó, előtte is az volt tőle, hogy lopjuk el a fiolákat, úgyhogy nem csodálkozom semmin. De legalább viszonylag értelemmel bírnak a szavai.
- Tehát érted! Szuper! - tapsikolok örömömben, amint az utolsó mondatát követően a megbeszéltek szerint bóloganti kezd. Még ugrándozni is kedvem lenne, csak ilyen idős testben nem merek. Meg is húzogatom a szakállamat, mert olyan furcsa érzés. Vajon tényleg ez vár rám hamarosan, amint jobban beindulnak a hormonok?
- Akkor... nyomás a gyengélkedőre. Ha van egy kis szerencsénk, hamar kimegy a hatása, annyira sokat nem hiszem, hogy ittunk a bájitalból. Majd azt mondjuk, hogy diákcsíny áldozatai lettünk. Rólam nem hiszem, hogy rosszat feltételeznének... de utoljára vettél rá ilyen hülyeségre - panaszkodom hangosan, ahogy karon fogva őt a gyengélkedő felé indulunk. Aggódom, de hát nem hiszem, hogy ez az állapot ne tartana tovább néhány óránál. Legrosszabb esetben. Haragszom Zsombira? Igen... De úgy kevésbé, hogy ő járt rosszabbul. Végül is izgalmas volt letérni a helyes útról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. május 20. 19:11 | Link

Állítólagos barátnőm


Vizes hajjal, csapzottan lépek be az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő helyek egyikébe. Gőzöm sincs, hogy miért pont ezt a helyet választottam, holott jobban kedvelem a csendet és a magányt. Talán a barátságos, meleg, vidám hangulat miatt, amit maga a szoba áraszt magából. Talán mert nem gondoltam bele, hogy valószínűleg sokan lesznek most. Főleg mert odakinn szakad az eső.  Már gyógynövénytan óra alatt leszakadt az ég, és akárhogy is fohászkodta az istenekhez csak nem akart elállni. Ahogy a társaim cinkos összepillantásai, vigyorgása sem, amint meglátnak. Az életem egy csapásra megváltozott azóta a nap óta. Az idióta suliújság megjelenése óta.
Indulatosan dobom le magam az egyik sarokban álló, megüresedő kanapéra, az eddig kezemben tartott összegyűrt újságlapot az asztalra dobom. Naná, hogy az Edictum és naná hogy az a pletyka, amiben összeboronálnának valami kiscsajjal. Nem érdekelnek a pletykák, mindig is hidegen hagytak, mondjanak akármit is rólam, nem zavar. Az sem érdekel ha folyton beszólnak miatta, vagy folyton az arcomba nyomják az ominózus cikket. De ez zavar. Nem ismerem a kiscsajt, és pontosan ez az, ami bosszant. Nem az, hogy nem ismerem, hanem hogy egy kislány. Egy elsős kislány. Ezt is elmondták a társaim egy párszor, nem ám én jártam utána, ugyan dehogy. És hogy ez miért olyan zavaró? Mert attól is kiakadtam, hogy a kishúgom, aki már negyedikes, hozzáment egy velem egykorú sráchoz. Nem szabad akaratából nyilván. De na, értitek akkor, hogy mi a problémám. Kisimítom a lapot, de csak hogy újra összegyűrjem, majd egy jól irányzott mozdulattal a kandallóba dobom. Át pár diák feje felett. Kezemmel a nyakamban lógó fényképezőt babrálom miközben figyelem őket. Időnként észrevétlenül lencsevégre is kapom őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 21. 09:44 | Link

Kedves feltételezett barátom

Lin óvatosan, halkan lépett be a Társalgóba. Szerencsére, talán először az iskolában töltött ideje alatt, időben odaért valahova és nem tévedt el ötször útközben. Elképzelése sem volt, mire számítson ettől a beszélgetéstől - a lány inkább a "nem törődöm vele" taktikát választotta a megjelent cikkel kapcsolatban, és ez úgy-ahogy be is vált. Az első napokban még pletykáltak, megpróbáltak belőle minél több infót kihúzni, de miután Lin következetesen nem vett tudomást az évfolyamtársairól, kénytelenek voltak beletörődni, hogy a pletyka itt véget is ér. Őszintén nem is értette, mire számítottak tőle a többiek, a nagy részével eleve nem voltak baráti kapcsolatban sem, persze, az amúgy nem-létező szerelmi életét tiszta valószínű, hogy pont velük osztaná meg.
Gyorsan végigfutott a szeme a termen - szinte mindenhol ült valaki. Hát, ha további pletykát akart szítani a srác, vagy látványos beoltást tervez, tökéletes helyet választott - állapította meg. Felfedezte néhány évfolyamtársát is, nagyon jó, most már biztosan holnap is ezt fogja hallgatni.
A srác, akivel állítólag összejött, az egyik sarokban ült, eltéveszthetetlen volt, még úgy is, hogy abban a pillanatban az arcát nem is igazán látta a fényképezőgéptől. Pár másodpercig mérlegelt, vajon mekkora a valószínűsége, hogy a fiú ki fog akadni, aztán "csak-túl-kell-esni-rajta" alapon lehuppant mellé. Hálát adott az égnek, hogy szinte soha nem látszik semmilyen érzelem az arcán.
- Hali - megkockáztatott egy halvány mosolyt és figyelt arra, hogy a hangja teljesen semleges és kedves legyen - Lin vagyok, és remélem, nem utálsz már előre a cikk miatt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. május 21. 18:49 | Link

Állítólagos barátnőm


Holnap is, meg holnapután is, meg azután is. Az ilyen eseteket egy jó darabig emlegetik. Főleg ha ennyire speciális. Engem meg megbélyegeznek, mint pedofilt. Remek kilátások mondhatom. És még ennél is rosszabb lehet, ha a kis fruska el is hiszi, amit írtak. Mert tételezzük fel, hogy látott a folyosón (ami simán lehetséges) és megtetszettem neki, belém bolondult (még ez is előfordulhat). Vagy félreértelmezte, hogy rámosolyogtam valahol (kizárt, hogy ilyet tettem. Nem szokásom rámosolyogni az emberekre csak úgy), vagy beszélgettünk, ráköszöntem (pláne kizárt, emlékeznék rá). Szóval ő belém van zúgva, erre kijön az Edictum, hogy mi egy pár vagyunk és most tökre azt hiszi, hogy ez így is van. És elkezd követni mindenfelé meg ilyesmi szerelmes tinilányos cuccok. A haverjaim igencsak fantáziadúsan ecsetelgették ezeket, mert hát persze, hogy az ő fejükben fordult meg az egész. A kiscsaj tökre nem tűnik kép alapján ennyire naivnak, de a fene se tudja. Nem ismerem, akár lehet ilyen is. Szóval ezt tisztázni kéne.
Ilyesmi gondolatok szorulnak teljesen a háttérbe, amint elkezdek fényképezni. Onnantól kezdve, hogy a lencsén át látom a világot már maximálisan arra koncentrálok. Megváltozik minden, a részletek hangsúlyosabbak lesznek, és csak a sztori van, amit el szeretnék mondani, mesélni, megmutatni a világnak. Kár, hogy totálisan unalmasak az itt ücsörgő diákok. A legérdekesebb talán az a göndörhajú srác, aki nem elől kötötte meg a nyakkendőjét, hanem oldalt. Mondhatom iszonyat izgalmas. A kis négyzetbe bámulva pásztázom tovább a helyiséget, mígnem fel szalad mindkét szemöldököm. Bejött a szobába A Lány.
A vonásait tanulmányozom, ahogy megtorpan, ahogy körbenéz, ahogy hezitál. És magamban hálát adok Merlinnek, hogy teljesen néma a masinám. Ha nem használok vakut, akkor észre sem lehet venni ha ellövök egy képet. Márpedig megállás nélkül teszem ezt most, célkeresztben tartva a világos tónusú lányt. Teljesen az ellentétem. Folytatom a sorozatkép készítést, amiből ő vajmi keveset vehet észre ugyanis vagyok már annyira profi, hogy a modelljeimnek ne tűnjön fel, hogy őket nézem. Most sem egyenesen rá irányul a fényképezőm. Amint mellém telepszik leeresztem lassan a masinát és felé fordulok. Nem túl barátságos az arckifejezésem, de hát a suli nagy része ilyennek ismer, nem hiszem, hogy meglepődnek már. Egy aprót biccentek felé az állammal, szemöldököm ismét felkúszik, és nem kell zseninek lennie hogy értelmezze a ki nem mondott kérdést: na, mi van?
- Hello – köszönök vissza hitetlenkedő szusszanás után. Tényleg van olyan, aki használja azt a köszönést, hogy hali? Még hozzá lány? Érdekes. Amit utána mond meg még inkább az.  – Milan, de ezt már tudod. Miért, kéne? Te terjesztetted el vagy te adtál hozzá tippeket?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 22. 10:16 | Link

Kedves feltételezett barátom

Az első fél percig elhitte, hogy az is egy opció, hogy jót nevetnek az egészen és ennyi. Főleg, hogy a fényképezőgépből feltételezte, hogy egy hasonlóan visszafogott művészlelket lát maga előtt. Aztán Milan először felébiccentett - már erre meglepődött egy cseppet, véleménye szerint ez egy elég fellengzős szokás, de amikor kis szünet után megszólalt, Linnek minden olyan elképzelése szertefoszlott, hogy ezt a beszélgetést barátságosan le lehet folytatni. Hát, úgy néz ki az emberismeretén van még mit javítani.
Őt vádolja az egészért? Már miért kreálna egy ismeretlennel love storyt magának? Oké, persze, megértette, miért lehetnek oda érte a lányok, nem nézett ki rosszul, meg egy kicsit az anyja olvasmányaiból Darcy ugrott be a kiállásáról, van akinek ez a stílus biztosan bejön, de Lin nem tartozott ezen lányok közé. És Sukkamieli szerelmére, még az egész varázsvilág is félig-meddig ismeretlen volt számára, és igen, csinált néha kisebb őrültségeket, de ekkorákat azért nem. Meg a saját hülyeségei a legtöbb esetben egyáltalán nem tartalmaztak se random embereket, se szerelmi sztorikat. A lány nagyon igyekezett nem felhúzni magát rajta, végtére is tényleg félreértelmezhető módon indított, de közel sem ez volt a célja vele.
- Ha hiszed, ha nem, még csak nem is hallottam rólad a cikk megjelenéséig, nemhogy én terjesztettem volna - hangja egyre fagyosabb. Ha ilyen stílusban kell ezt letisztázniuk, akkor így. - Azért mondtam ezt, mert pont úgy nézel ki, mint aki erősen szeretne valakit leütni vagy beoltani, gondoltam, jobb letisztázni, hogy ez már ismeretlenül is ellenem irányul-e vagy csak a szituáció ellen - magyarázta meg a bemutatkozó szavait.
Néha sokkal egyszerűbb lenne a művészeten keresztül kommunikálni szavak helyett, kevesebb lehetőség nyílna félreértésekre. Kíváncsi volt a fiú képeire, hiszen azok letükrözhették a lelkivilágát, viszont már kizártnak tartotta, hogy ennek jelét adja, még a végén azzal is erősítené a flegma kiállását.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. május 23. 13:19 | Link

Állítólagos barátnőm


Jól hitte a lány, valóban benne volt a pakliban az, hogy jót nevetünk az egyiken. Csak éppen akkor nem így kellett volna nyitnia. Feldobni annak a lehetőségét, amit elültettek a fülemben. Egyébként még így is megvan a lehetősége a dolognak. És bár nem a legbölcsebb dolog az első benyomások alapján ítélni ( az én esetemben meg aztán pláne nem), nem téved túl sokat. Művészlélek vagyok. Talán egyszer majd belát a felszín alá, talán egyszer engedem neki. Vagy valaki másnak. Addig is marad ez a cseppet sem kedves és barátságos stílus.
Nem, dehogy vádolom őt. Csupán megkérdeztem, hogy ő áll-e mögötte. Igaz, elég pokróc módon. De ez csak egy kérdés volt. Ha kiderül, hogy igen, na akkor majd meglátja a különbséget. A válaszát várva figyelem a vonásait, magamban elismerően biccentve. Alig rezdül az arca, nem lehet leolvasni róla semmit. Márpedig általában ennyi is elég ahhoz, hogy a beszélgetőtársaimból igencsak erőteljes reakciót váltsak ki. Érdekes és tanulságos, hogy kiből mit. Lin egy rejtély. És az is marad, amíg meg nem szólal. Nem húzódik vissza megadóan, nem kezd el idegesítően hebegni. Nem. Ő finoman ugyan, de visszatámad, megvédi magát. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ugyanis beletrafál a dologba.
- Én sem hallottam rólad – válaszolom vissza egy kissé enyhébb hangon. Nem ő terjesztette, nem csinált semmit sem a lány, úgyhogy az ég adta világon semmi okom sincsen balhézni vele. Bocsánatot ugyan nem fogok kérni, de némi magyarázatot azt azért adhatok. – És elhiszem neked.
Ugyan miért ne tenném? Idejött, hogy tisztázza a helyzetet, kiáll magáért, szerintem meg merné mondani, ha lenne hozzá köze.
Nézd, nincs nekem semmi bajom veled. A szituáció, nos hát nem mondanám hogy repesek az örömtől, de gyilkos hangulatom nem támad tőle - lehet hogy ez bántóan hangzik, hogy nem tetszik a gondolat, hogy őt a barátnőmnek tartják, de ez megint csak nem a személye ellen irányul. A kishúgom lehetne. Remélhetőleg sejti, hogy csak ezért bosszant a dolog. Ha nem, hát majd elmagyarázom neki legfeljebb. Meglátjuk.
Elég érdekes volt a felütésed viszont és már bocs de nem fogom azt mondani, hogy minden oké amíg nem tudok többet a dologról. Semmi közöd sem volt hozzá, szóval miért utálnálak? Miért fontos az neked, hogy utál-e valaki, akit nem is ismersz? – ez is érdekes kérdés. Nem ismer, nem hiszem, hogy szándékában állna ezen úgy különösebben változtatni, miért számít hát hogy utálom-e? Még ha utálnám is sem tennék ellene semmit. Nem terjesztenék róla dolgokat, nem lökném fel a folyosón. Lehet, hogy lazán kinézik belőlem az emberek az ilyeneket, de dehogy ártanék egy kislánynak. Kissé félrebiccentem a fejem és úgy tanulmányozom tovább, szinte derűs arckifejezéssel. Szinte … hol van ez még az igazi derűs, vidám, kedves, barátságos vonásaimtól, amit oly kevesen ismernek. Inkább nevezzük ezt kevésbé morcosnak. Vajon most fog valamiféle érzelem látszódni azon az alabástrom arcon?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 25. 10:29 | Link

Kedves feltételezett barátom

Lin magában átkozta önmagát, hogy ennyire rosszul kezdte az egészet, de soha nem volt jó a társas kapcsolatokban - az lett volna a meglepő, ha sikerül tényleg barátságosnak és kedvesnek lennie. Ezért újdonságnak hatott számára, amikor a srác, úgy tűnt, megenyhült, legalábbis a hangja és a mondanivalója ezt tükrözte. Bocsánatkérést nem is várt a lány, Lin nem is látta volna értelmét, hiszen valamilyen szinten azért érthető volt Milan morgós stílusa, és amíg csak bunkó stílusa van, de nem balhézik, addig teljesen oké volt a szituáció. Tisztában volt azzal, hogy vele sem lehet könnyű problémákat megbeszélni, hiszen míg Milan szavakkal rátámad az emberre, addig ő higgadtan és érzelemmentesen reagál, minden kis arcizmát kontrollálva, amin nehéz lehet kiigazodni.  
- Köszönöm - válaszolt. Bár ha nem hiszi el, azzal sem tudott volna nagyon mit kezdeni, de az biztos, hogy jelentősen megkönnyíti az elkövetkezendő perceket.
Annál több pozitívumra a helyzet lereagálására, hogy nem támad tőle gyilkos hangulata, Lin a kezdés után nem is számított, ez már egy jó pont. A lány szinte már elmosolyodott. Amúgy is, ki repesne a gondolattól arra, hogy összehozzák egy nála fiatalabb random lánnyal? A szőkeségnek ötlete nem volt, mennyivel lehet nála idősebb a fiú, de egy pár évvel biztosan. Nem kérdezett utána, a többiek véleményét pedig erősen igyekezett ignorálni, de ha sokkal, biztosan ez is alapja lehet annak, hogy ennyire felkapták a témát.   - Persze, megértem, hogy nem ez volt életed álma, nekem sem - tényleg nem. Ennél még azt is könnyebb lett volna kezelnie, ha az derül ki, hogy ő az, aki időnként fest a folyosó falaira. Arra csak kapott volna egy adag büntetést, és probléma megoldva. De ha szó szerint vele nincs baja, azzal már lehet valamit kezdeni.
- Mi lenne, ha megpróbálnánk tiszta lappal kezdeni? - Linnek ötlete nem volt, hogy ezzel most mennyire lő mellé, de egy próbát megért, sőt, egy halvány mosolyt is megkockáztatott.
Miért fontos az, hogy ne utálja valaki, akit nem is ismer? Elgondolkoztató kérdés volt, de Milan valahogy félreértette az egész kijelentése lényegét. De láthatóan nem sértésnek szánta, mert egyre kedvesebb volt az arckifejezése.
- Nem szó szerint az a fontos ebben, hogy mit gondol rólam egy ismeretlen ember, hanem az, hogy jelen esetben ez határozza meg a beszélgetés egészét. Ha eleve erős előítéletekkel lennél irántam, teljesen mindegy lenne, mit mondok, úgy sem tudom megváltoztatni a hozzáállásodat. És igen, tudom, ezt a legtöbb ember tapintatosabban intézte volna, vagy csak a reakcióidból próbálta volna kiolvasni, de nekem ez viszonylag nehezen megy, gondoltam így egyszerűbb lesz - picit megrántotta a vállát.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. május 28. 19:51 | Link

Állítólagos barátnőm


Nem sokat árul el a lány arckifejezése, voltaképpen semmit sem, de a hangszíne és a tekintete egész barátságos.  A szavait ugyan furán válogatja meg, de a magyarázat után már érthetőbb a dolog. Őt is belerángatták ebbe, hát vágjunk hozzá jó képet együtt. Ami nagyjából úgy fest, hogy én vágom a képeket, ő meg hozza a jót bele.
Aprót biccentek, inkább csak tudomásul véve, hogy megköszöni, amit mondok. Hiszek neki, mindaddig hinni is fogok, amíg be nem bizonyosodik, hogy nem mond igazat. Mondani azonban nem mondok rá semmit. A szívesen az olyan idiótán hangzik jelen helyzetben, meg nem is azért közöltem vele, hogy hiszek neki, hogy ő megkönnyebbüljön. Csupán közöltem mi a helyzet. Hogy ne parázzon azon, hogy vajon elhiszem-e vagy sem. Valahogy úgy érzem, hogy foglalkoztatná ez a gondolat, lehet hogy tévedek. Ártani mindenesetre nem ártok ezzel a kijelentéssel.
Szegény kislány, belecsöppen abba a tipikus esetbe, amikor morcos, ijesztő, morgós medveként indítok, majd megenyhülök és egész normálisan festek. Szegény kislány nem tudja, hogy ha eléggé közel állna hozzám akkor eleve nem is így reagálnék, nagyon nem így. Azt sem tudja, hogy jobb így neki, és mindenki másnak, hogy nem engedem őket közel magamhoz. A kisugárzása változik a szöszinek, sokkal megkönnyebbültnek hat, noha semmi változás nem olvasható le az arcáról.
- Nem-e? Hát nincs szükséged egy nagy, morcos srácra aki elijeszt a közeledből mindenkit, akit kell? – vigyorgok rá a lányra, ugratva őt. Tekintetem is barátságos, az arckifejezésem is, hangszínem pedig egyértelműen elárulja, hogy viccelődöm. Na meg hogy önkritikát gyakorlok, tényleg marhára ijesztő vagyok. Egyébként nem hiszem, hogy különösebben szüksége lenne Linnek testőrre, olyannak fest, aki meg tudja védeni magát.
- Tiszta lappal? Rendben – nem egészen értem ugyan, hogy miért akarna tiszta lappal indulni, hiszen nekem tényleg semmi bajom nincsen vele. Sem azzal, ahogy idejött, ahogy hozzám szólt. Oké, neki lehet velem ilyen jellegű gondja, de már normálisabb vagyok vele. És mióta is „ismerjük” egymást? 5 perce? Talán ha egy sor szerepel azon a lapon, de ha ő tiszta lappal szeretne kezdeni, ám legyen.
- Gondolhatok én rólad bármit, lehetőséged mindenképpen lenne arra, hogy változtathass a véleményemen. Nem utállak előre azért, mert valaki mondd valamit rólad, vagy jelen helyzetben rólunk. Majd akkor foglak utálni, ha te adsz rá okot, ha megerősíted az elhangzottakat. Ezért kérdeztem vissza – értem amit mond, és a legtöbb esetben tényleg úgy is van, ahogy mondja. Ám nálam nem. A mondandója második felére egy félmosoly kíséretében csóválom meg a fejemet. – A legtöbb ember ide se jött volna, vagy eliszkol a reakcióimtól. Másban olvasni meg eleve nehéz, amire ráteszek egy lapáttal, úgyhogy nem csoda ha nem sikerült. Szóval, Lin. Nem egy szokványos név.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. május 30. 12:36 | Link

Kedves feltételezett barátom

Csodával határosnak tűnt, hogy Milan arcán egy nagy mosoly jelent meg és viccelődik. Lin most már teljesen nem tudta hova rakni a srácot, az elmúlt pár percben bemutatta, milyen ha morog, milyen ha elkezd megenyhülni valaki felé, és most még mosolyog is. A szőkeség arra lett volna őszintén kíváncsi, milyen lehet a valódi természete, amit a barátai ismernek - vajon vidáman szarkasztikus, hangulatváltozásos, távolságtartó vagy képes csak szimplán magától kedves is lenni?
- Basszus, lebuktam, ez volt a titkos vágyam, légyszi csapj fel a személyes testőrömnek - válaszolt, miközben hangja csepegett a szarkazmustól - A csúnyán nézés és az emberek ignorálása nekem is megy, köszi, még ha morgásban tiéd is minden érdem - szállt bele az ugratásba.
Mintha meglepődött volna a tiszta lap felvetésen, de Lin szükségesnek tartotta, hiszen az első benyomás egyikük részéről sem volt túl pozitív, és bár lehet, hogy ezen találkozás után még csak beszélgetni se fognak soha, a szőkeség furcsa módon elkezdte majdhogynem kedvelni a srácot, talán pont azért, mert ennyire kiismerhetetlennek és cseppet szeszélyesnek tűnt, érdekes felfogással.
-Ez egy jó dolog, ha így gondolod, de nekem a tapasztalataim azt mutatják, hogy nehéz megváltoztatni bárkinek is a véleményét, és néha nem is feltétlenül érdemes  - alapvetően logikus volt, amit Milan mondott, viszont Lin legtöbbször egyáltalán nem igyekezett bárkinek is a nézőpontját eltérően láttatni, főleg, ha önmagáról volt szó. - Nem vagyok egy ijedős fajta - vigyorgott rá a srácra.
A következő mondatára a lány bólintott.
- Linnea, eredetileg, skandináv név. Finn felmenőim vannak apai ágról, és ezért nálunk mindenkinek itthon is kimondható, de skandináv nevei vannak - magyarázta. - És mi újság veled? Mármint félre ne érts, a Milan relatíve gyakori név, de van egy olyan érzésem, hogy nálad is van egy sztori.

Utoljára módosította:Dobó Linnea, 2020. május 30. 12:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. június 1. 20:12 | Link

Állítólagos barátnőm


Az ő arcáról nem lehet leolvasni semmit, az enyém úgy változik, ahogy az áprilisi időjárás. És mindezt teljesen szándékosan. Csak hogy érezze és tudja, hogy tényleg úgy is gondolom, ahogy mondom. Ha ugyanúgy morgolódva, az egész világra dühös tekintettel néznék rá, nem hiszem, hogy tényleg elhinné, hogy semmi bajom sincs vele.
- Annál azért jóval több dologra vagyok képes, de, ahogy gondolod – vonom meg  vállamat tettetett sértődöttséggel. Még hogy morgás. De legalább vette a poént, az is valami. Sokan képtelenek követni az ilyen változásaimat, Linnek viszont megy.
- Á, mondassz valamit. Akkor vedd úgy, hogy csak egy felületes képet alakítok ki valakiről, egy benyomást, ha úgy jobban tetszik. Amin még lehet alakítani, még ha sokszor felesleges is. Vagy jobb lett volna ha inkább meg se próbálta volna az illető – igaza van a lánynak. Az a helyzet, hogy igaza van, és már belátom, hogy kissé pontatlanul fogalmaztam. De persze ezt nem mondom neki, nehogy már itt elbízza magát nekem. Kezd oldódni már így is, egy kis ugratás, egy mosoly. De leginkább a szavai kötnek le. Tudom milyenek a korabeli lányok, tudom milyen a felfogásuk, Lin sokkal érettebb személyiségnek tűnik. Persze vannak igazán kis aranyos, naiv megszólalásai.
- Nem? – kérdezek vissza egy félmosoly kíséretében. Nem lenne nehéz a frászt hozni rá, megfélemlíteni, de nem vagyok szadista. A látszat ellenére. Meg amúgy is, palástolná a dolgot. Legyen neki gyereknap, nem kezdek el „vitatkozni” ezen. – Hát jó.
 A fényképező szíjával játszadozva figyelem vonásait, ahogy a származásáról beszél. Tehát egy részben finn, ez magyarázza a színeit. Aprót biccentek is, majd kérdőn húzódik fel a szemöldököm amikor visszakérdez. Azon, ahogy visszakérdez. De arra még várnia kell.
- Linnea – ízlelgetem a nevét, a hangzását, és arra jutok, hogy illik hozzá. Főleg mert még véletlenül sem magyar, vagy angol kiejtéssel mondom. Lágyan, mintha csak egy indián szó lenne, egy szó ami őt magát jelenti. Nálunk nincsen olyan, hogy csak egy név. Minden egyes szó tökéletesen passzol ahhoz, amit kifejezni hivatott. – Gyakran mutatkozol be a beceneveddel vadidegeneknek? A családodból sokaknál kiütközött ennyire az északi rokonság? – bökök a mutatóujjammal az arca, a haja felé, jelezve hogy pontosan mire gondolok.  Majd elkomorodok, ahogy eldöntöm, hogy megkapja a felelet a kérdésére. Egy kis részt a hatalmas nagy egészből.
- Szóval ezek szerint nem fogom tudni beadni neked, hogy minden angol így néz ki – nem értem félre, a kinézetemhez pont hogy abszolút nem passzol a nevem. Belsőbb körökben nem véletlenül nem is használom azt. – Apám és az egész pereputtya angol. Édesanyám viszont félig indián. Húgomon csak részben látszik, én egy az egyben úgy festek, mint az őseim – vázolom fel röviden a helyzetet majd némi tűnödés után hozzáteszek még valamit: - Nayati, ez a másik nevem. Ez már nem annyira gyakori.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 4. 19:05 | Link

Kedves feltételezett barátom

A lány egyre jobban kezdett szórakozni a kialakult helyzeten, már teljes mértékben feladta, hogy megpróbálja kitalálni Milan következő reakcióját.
-Bocsi, vannak még további rejtett mélységeid az emberek elriasztásában? Taníts, mester - folytatta szarkasztikus stílusban - bár magában be kellett ismernie, hogy képességnek nem egy utolsó dolog lenne, ha inkább tartanának tőle, minthogy csak nemes egyszerűséggel nem tudnak vele mit kezdeni. Remélte, hogy nem lépte túl azt a bizonyos határt az ugratással.  
- Oké, ez így korrekt - bólintott Milan magyarázatára, és közben ráébredt, hogy az a furcsa és egyben pozitív csalódás is az egész beszélgetésben, hogy a fiú minden szavát komolyan átgondolja és reagál rá, sőt, még csak a meglepődés sem látszott rajta Lin beszédstílusa miatt.
Évődő visszakérdezésével a lánynak megfordult a fejében, hogy most jött el az a pillanat, amikor valaki halálra ijeszti (bár még Lin sem tudta elképzelni erre a saját reakcióját, elájulna-e vagy csak megkövülve nézne, hiszen a szőkeség esetében ez erősen valószínűtlennek tűnt), de meglepetésére Milan ráhagyta a témát. Lehet tart attól, hogy majd visítva felugrál - tűnődött el rajta.  - Köszi, hogy meghagysz ebbéli hitemben, de ahogy rávilágítottál, még nem rohantam el előled sem - válaszolt továbbra is kis mosollyal az arcán.
Ahogy kimondta a teljes keresztnevét, olyan...todellinen. Egyben különleges és egyedi, de olyan igazi. Egy pillanatra a lány szinte megborzongott. - Mivel sokkal szokványosabb és jobban megjegyezhető, igen - csak akkor mondta az egész nevét, amikor valaki olyan nála idősebbel beszélt, akit biztosítani akart arról, hogy tiszteli. Nos, Milan nem tartozott ebbe a kategóriába, sőt, eddig Bagolykövön talán csak egy embernek mutatkozott be rendesen. - Többségében igen, az egyik öcsémnek van szőkésbarna haja, szóval neki még van esélye, hogy ne nézzék elcseszett albínónak - gondolkozott el - és az egyik húgomnak barna szeme van. - kissé nagy a család, de édesanyja kinézetéből egyikük sem örökölt sokat, hiába mondják azt, hogy többségében a sötétebb színek a dominánsak.
Bár nem találkozott még sok angol származásúval (vagy nem tudott róla), azért nem teljesen tűnt valószínűnek, hogy Milan csak és kizárólag brit felmenőkkel rendelkezzen. - Hát... elég nehezen - felelt. Az indián ősök viszont sok mindent megmagyaráztak Linnek. Viszont, amikor a fiú erről beszélt, megint komolyabbnak és megfontoltabbnak tűnt - vajon nem szeret erről beszélni? Vagy talán csak nem random ismeretleneknek. - Nayati. Gyönyörű név. - jegyezte meg, remélve, hogy jól ejtette ki. A biztos tudattal, hogy most megvan az esélye, hogy kihúzza a gyufát a kérdéssel, folytatta - Esetleg... mit jelent?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. június 8. 20:23 | Link

Állítólagos barátnőm


Nagyon helyes! Nem szeretem ha könnyen átlátnak rajtam, nem akarok én nyitott könyv lenni. Egyébként nem vagyok ám nagyon bonyolult, de ezt nem kell tudnia.
- Persze hogy vannak! Sokat kell még tanulnod, ifjú padawan – vágom rá egyből titokzatos arckifejezéssel. Nem lépte túl a határt, dehogy. Tudom, hogy csak szórakozik, ahogy én is. Részben. Mert persze megvannak ezek az úgymond rejtett képességeim, csak éppen eszem ágában sincsen bemutatni, vagy elmondani a lánynak. Talán jobb is ha azt hiszi, hogy csak szórakozom.
Bólintok egyet csupán, hiszen persze, hogy korrekt. Talán pont azért ilyen korrekt, mert Lin érettebb, vele lehet rendesen beszélgetni, és elég érdekes a világnézete ahhoz, hogy még érdemes is legyen efféle véleménycserékbe bonyolódni.
- Így van – válaszolom csendesen, komolyan. Még nem rohant el. A reakciója nem annyira érdekelne, semmint az, hogy mitől ijed meg, mitől fél. Az tud igazán érdekes lenni. A visítva felugrálásban, vagy elsápadva leblokkolásban nincs semmi izgalmas.
- Szokványosabb. Hm – csóválom meg a fejemet – Te sem vagy szokványos, akkor a nevednek miért kéne annak lennie? Aki számít úgy is megjegyzi a teljeset – fűzöm hozzá, majd érdeklődve hallgatom a további szavait. Tehát elég érdekes családja van, kinézetileg mindenképpen. Aztán hirtelen összehúzom a szemem a kifejezést hallva. Ezzel jöttek neki, ezzel szekálják vagy szekálták, hogy ő egy albínó? Legszívesebben visszakérdeznék, de aztán még sem teszem. Hagyom egyelőre a témát.
- Nem is értem, hogy miért nem hiszi el nekem senki – mosolyodom el halványan. Az indián ősökről pont, hogy szeretek beszélni. Az angolokról nem. De nem tudhatja a lány, nem legilimentor, ezek szerint.
- Kösz, Nagymamám ötlete volt – árulom el neki, mintegy jutalomképpen a majdnem tökéletes kiejtésért. Meg mert nem számítottam dicséretre tőle. Kérdőn vonom fel a szemöldököm, ahogy hezitálva felteszi a kérdést, majd félrebiccentett fejjel fürkészem. A kis kíváncsi.
- Esetleg? Ő, aki birkózik. Ezt jelenti – válaszolom majd egy halk sóhaj után úgy döntök kifejtem neki jobban. – Az indiánok nem feltétlenül születésükkor kapják a nevüket, sokkal inkább akkor, amikor már látszik a jelleme valamelyest. Nagyanyám látta, hogy sokat fogok küzdeni az életem során, harcos típus vagyok, aki nem elégszik meg dolgokkal, aki tesz ellenük, értük. A te neved mit jelent? És mond csak, zavarna ha csinálnék rólad pár képet? – érkezik a magyarázat után rögtön két kérdés. Kicsit meg is emelem a fényképezőt, ám a miértjét a dolognak nem fejtem ki. Vajon mit felel, vajon hogy reagál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 13. 10:37 | Link

Kedves feltételezett barátom

Elnevette magát Milan válaszára - valahol sejtette, hogy az elpoénkodott szavak mögött van rejtőző igazság is, de nem akart rákérdezni, örült annak, hogy végre szinte már majdnem baráti, de legalább kedélyes ismerősi stílusban beszélgetnek.
Egy pillanatra meglepődött a srác véleményéről a nevével kapcsolatosan. Mondjuk, abban van igazság, hogy ő sem szokványos, nemhiába nehezen illeszkedik be a legtöbb közösségbe.
- Hát köszi, ezt bóknak veszem - reagálta le pár másodperces döbbent csendet követően. - De oké, következőleg kipróbálom, megpróbálok valakinek a teljes nevemmel bemutatkozni - bólintott felé, majd elgondolkozva folytatta - Viszont valamilyen szinten ellent mondasz önmagadnak. Vagy lehet más oka van. De... - habozva, hogy folytassa-e, de végtére is, még eddig se harapta le a fejét a fiú, nem biztos, hogy annyira könnyű kiborítani, mint elsőre tűnt. - Te hogyhogy a Milant használod?
- Így szinte ismeretlenül is biztos vagyok benne, hogy a jelentése alapján is nagyon illik hozzád - jegyezte meg, viszont volt egy dolog, amit nagyon nem értett az egészben, de mivel semmit nem tudott az indián kultúráról, így ez nem volt meglepő. - De ha csak utólag adnak nevet, hogy szólítják a gyerekeket az első pár évben? Nyugodtan szólj, ha túl sokat faggatlak és abbahagyom - megeresztett még egy félmosolyt, hogy egy kicsit elvegye az élét annak, hogy lassan már ki sem fogy a kérdésekből.
- Az én nevemnek nincs ilyen különleges jelentése, vagy citromfát takar, vagy egy örökzöld, halványrózsaszín virágot, ami északon terem.
A második kérdésre meg kellett állapítania magában, hogy a srác tényleg csupa meglepetés. Végig látta, hogy a fényképező a fiú keze ügyében volt, de nem akart rákérdezni, mert sokszor ő sem tudta nagyon lereagálni, ha a művészetét faggatták. Alapjában véve szinte soha nem szokták fotózni, és bár egy szó sem esett róla, Lin automatikusan összekapcsolta a fényképészetet azzal a feelinggel, ahogy ő alkot.
- Öhm...megtisztelnél vele - szólalt meg végül. - Nyugodtan állíts be, vagy szólj, hogy mit szeretnél, vagy bármi - tette hozzá.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. június 16. 19:24 | Link

Állítólagos barátnőm


Hümmögve adom beleegyezésem a dologba, ha neki úgy jó, hát vegye bóknak a szavaimat. Nem sértésnek szántam az egyszer biztos. Csak szimplán az igazat mondtam, amit ő is nagyon jól tud. Lehet, hogy ritkán hallja pozitív értelemben, szóval, meghagyom neki ezt most. Legyen gyereknap.
- Jó a kérdés, a válasz pedig roppant egyszerű. Ki kell érdemelni, hogy valaki a másik nevemen szólíthasson – vonok vállat nyugodtan. Nem fogom akárkinek megengedni, hogy az indián nevemet használja. Nem, addig nem, amíg nem ismerjük egymást eléggé, amíg nem bizonyította, hogy méltó rá. Hogy érti mit jelent azt a nevet használni. Ha a lány most nekiállna úgy szólítani kijavítanám. Idővel talán én javítom ki, hogy hívjon csak Nayatinak, vagy Nay-nek. De ott még nem tartunk. Lehet, hogy beképzeltnek tűnök most, de nem igazán érdekel, hogy minek tart.
- Igen, illik. Nem szokott tévedni ilyenekben a nagymamám. Igazából, semmiben sem – felelem majd felvonom a szemöldököm, ahogy tovább kíváncsiskodik. Egész felbátorodott, az arca is kifejezőbb. A sok kérdése nem zavar, inkább mulattat. És tényleg úgy tűnik, hogy érdekli is a válaszom. – Az igazi nevet kapja később, amikor már jobban kifejlődik a személyisége. Addig olyat használnak, ami akkor illik rá. Kedveskedő becézéseket, vagy amik egyedivé, különlegessé teszik és csak rá jellemzők, a születése körülményei miatt vagy hasonlók. Például ha valaki rögtön mosolyogva jön a világra akkor ebből alkotnak valami névszerűséget neki. Kevés gyerek születik, hiszen kevés a létszáma a törzsnek. Könnyű azt a 2-3 esetleg 4 gyereket megkülönböztetni egymástól.
Bő lére eresztem a magyarázatot, bár nem vagyok abban biztos,hogy tényleg érthető, felfogható ez, amiről beszélek. Valamennyire nyilván, de sokkal könnyebben megérthető, ha látja az ember a törzset, látja a körülményeket, ahogy élnek. Ha ismeri a kultúrájukat. Ezt szeretném én valamennyire a világ elé tárni fényképekkel.
-  Nipisátssaisskii* – mormolom alig hallhatóan az első szót, ami eszembe jut a neve jelentéséről: *Virágom. Egy pillanatra megérintem a pólóm alatt rejtőző faragott totememet, és röviden, de határozottan fejet hajtok. Egyfajta indián üdvözlési forma ez, amikor látod a másikat. Nem úgy, hogy itt ül előtted, hanem ténylegesen, igazán. A szelleme, a lelke válik láthatóvá. Pont ezért nem engedem, hogy bárki használja az indián nevemet. Túl sok hatalmat ad az illető felett. – Nem tudom ugyan, hogy néz ki az a virág, de biztos vagyok benne, hogy az az igazi jelentése. Hozzád illő, és igenis különleges.
Na most már aztán igazán jó lenne valamiféle más vizekre evezni, mert a végén még tényleg azt fogja hinni, hogy bókolok neki, vagy hogy akarok tőle valamit.  Maximum annyit, hogy felfogja végre, hogy igen is hogy különleges, a neve, a megjelenése, a személyisége. Ő maga. Majd talán megmutatom neki a képeket, amiket csináltam róla, hátha akkor másként látja magát.
- Köszi, de nem állítgatlak én sehova – mosolyodom el az engedély után. – Természetes közegben szoktam fotózni, mindennapi tevékenységek, elrévedő tekintet ilyesmi. Nem szeretem azt, hogy megmondom, hogy mikor mit és hogy csinálj. Nem adja vissza a lényeget az olyan kép. Szóval csak tedd, amit tennél én meg néha ellövök egy képet. Nem lesz vaku, sem hang, az arcom elé sem emelem, nem fogod észrevenni, hogy mikor örökítelek meg – magyarázom neki, miközben a megfelelő szögbe döntöm az ölemben tartott gépet. Nem kell ránéznem ahhoz, hogy tudjam mikor jó a beállítás. Még mielőtt azonban ténylegesen lefotóznám, pillantásommal a beleegyezését kérem. Lehet, hogy ezeknek a tudatában zavarban lenne, zavarná, ha fogalma sincs mikor készül róla kép. Nem gond, ha nagyon szeretné csinálok én hagyományos képet róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 18. 21:31 | Link

Kedves feltételezett barátom

Automatikusan bólintott egyet a válaszra - Lin szemében nem tűnt ettől még önteltebbnek a fiú, inkább csak... olyan Milanos felelet volt, már ha ennyi ismeretség után kijelenthet ilyet. A szőkeségnek meg sem fordult a fejében, hogy megpróbálja Nayatinak szólítani. Bármennyire is kezdte elengedni magát mellette, azért nem akarta egy rossz megszólalásával felidegesíteni.
Az elmondottak alapján kíváncsi lett volna, vajon hányan élhetnek egy rezervátumban, ha ilyen kevés gyerek van, de erre nem akart rákérdezni, tartott attól, hogy érzékeny pontra tapintana.
- Érdekes lehet az indián kultúra után, vagy mellett, az európait is egyszerre látni - reagálta le az első dologgal, ami eszébe jutott, bár csak félig-meddig a témához illően. Annyira más volt, mint bármi, amiről hallott eddig. Eddig nem úgy tűnt, mintha bármi problémája lenne azzal, hogy Lin ennyit faggatja, szóval a lány nyugodtan folytatta, egyre jobban kezdte érdekelni, milyen lehet ilyen környezetben felnőni. - Sokáig éltél kint? Vagy még mindig oda mész haza? - kicsit oldalra döntve a fejét fürkészte a fiú reakcióját. Bármennyire is ő is két különböző országból származik, még mindig közelebb állhatnak egymáshoz, mint Milané.
Bár Lin nem értette, mit mondott Milan, a következő mozdulatainak félig tisztelet, félig üdvözlet feelingje volt számára. Már maga a szó hangzása is, de az egész jelenet egyszerűen gyönyörűnek érződőtt. Vajon ez lehet az ő neve az indiánok között? Amit utána mondott, azon a lány főleg meglepődött és hálát adott az égnek, hogy soha nem pirul el, így most sem. Nem gyakran fordult elő, hogy valaki rá tegyen kedves megjegyzéseket. Vagyis, valójában a nevére, de... szóval, végülis rá. Emlékeztette magát, hogy ez minden bizonnyal a fiú kultúrájában nem annyira személyes, mint számára tűnt.
Kiitos ystävällisistä sanoistasi - válaszolta halkan. Fel sem tűnt neki, hogy finnül válaszolt és köszönte meg az egészet, gondolkodás nélkül váltott nyelvet, ahogy mindig, amikor valami hirtelen történik. Ezek után pláne nem tudta hova tenni a fiút, nagyon gyorsan változtatta a stílusát és a nyitottságát. Lint valahol a szivárványra emlékeztette a zuhogó eső mellett.
Egy cseppet megkönnyebbült arra, hogy nem beállított képei lesznek, szörnyen nem gondolta magát modell-típusnak. Nagy valószínűséggel amúgy is azért szeretne róla képeket készíteni, mert kirí a szinte fehér hajával és úgy összességében is. Halvány mosollyal bólintott, jelezve, hogy így teljesen rendben van, amúgy sem lett volna tisztában azzal, hogy mit is kellene másképp csinálnia. - Bár így gondolom gyakran készítesz beleegyezés nélkül is képeket - jegyezte meg. - Amúgy... csak kíváncsiságból, hobbiművészet vagy hivatásszerűen foglalkozol vele?

Utoljára módosította:Dobó Linnea, 2020. június 18. 21:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. június 20. 16:23 | Link

Állítólagos barátnőm


El kell ismernem – csak így magamban persze – hogy okos ez a lány. Elég magas labda volt, ez a neves dolog, sokan bele is estek volna a hibába, hogy továbbra is tartják magukat a témához. Legalább annyira, hogy hányan hívnak úgy. Vagy valami hasonló. Lin viszont ejti a dolgot.
A rezervátumosra nyugodtan rákérdezhetne, bár valószínűleg lassan eljutnék arra a pontra, hogy válaszolok ugyan, de javaslom neki, hogy egyszer nézze meg a saját szemével, hogy jobban meg is értse ezeket. Más irányba tereli a beszélgetést, méghozzá nagyon is érdekes irányba.
- Képzeld el fordítva. Hogy az európait ismered, abba nősz fel, valamennyit tudsz az indián kultúráról. Majd menj közéjük és élj velük hosszabb ideig. Na az a nem semmi. Tanulj meg mindent újra, felejts el egy rakás marhaságot, amit beléd sulykolnak születésedtől kezdve. Ha ráérzel a dolog, akkor hamar menni fog. És utána visszatérni … - harapom el a mondat végét, mert csak nem kéne durva káromkodásba kezdenem. Szerintem sejti, hogy milyen visszatérni utána. – Van, akinek nem való. Van, akinek nagyon is. És az utóbbiak feladata megmutatni az előbbieknek, hogy mit nem vett észre, mi mellett ment el. Túl sok a szabály, és túl sok a hülye szabály itt egyébként. Az indiánoknak más az értékrendjük, egyszerűbben mégis tartalmasabban élnek. Majdnem két évet töltöttem velük, sajnos. Azért jöttem el, hogy beteljesíthessem a küldetésemet – na ez elég idiótán hangzott, de mivel be akarom mutatni a világnak a népemet a fényképeimen keresztül így talán érthető ez a kifejezés – de oda fogok hazamenni, ha végzek. Szünetekben anyámhoz megyek, talán egyszer őt is rá tudom venni, hogy jöjjön el, nézze meg a népünket. Nagymamám élt velük, amíg meg nem ismerkedett nagyapámmal és őmiatta eljött.
Megköszörülöm a torkomat, hiszen elég hosszadalmas monológot levágtam itt, és általában szűkszavú vagyok. Nem is tudom, mikor dumáltam én utoljára ennyit egy huzamban. Kezd most már sok is lenni belőlem.
- Te jártál Finnországban? Tartjátok a kapcsolatot az ottani rokonokkal? – terelem rá inkább a szót, miután a fényképezős dolgot megvitattuk. Vagy legalábbis én elmondtam, amit akartam. A beleegyezését is megkaptam, szóval most jön az a rész, hogy különféle helyzeteket teremtek. Beszéljen egy kicsit, meglátjuk megfog-e valami az arcában.
- Okos. Itt általában úgy szoktam, igen. De nem mutogatom másoknak, nem használom fel. Ha ilyen szándékaim vannak, akkor persze engedélyt kérek rá. És mielőtt megkérdeznéd, nem tudom, hogy a képeid jutnak-e olyan sorsra vagy sem. Viszont mivel itt ülsz velem szemben, mégsem illett volna a tudtod nélkül lefotózni téged. Az más ha a folyosón mászkálsz, vagy belépsz egy terembe, ha ülsz kinn a réten – hiszen akkor csak egy valaki. Ismerem ugyan, de akkor nem beszélgetőtárs, hanem egy a sok diák közül. Lehet, hogy ez furának hathat, de szerintem érteni fogja. Az viszont felettébb érdekelne, hogy mit gondol, miért akarom őt lefotózni. De ahelyett, hogy megkérdezném csak elmosolyodok halványan, észrevétlenül készítve közben egy képet. – Hivatásszerűen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. június 28. 18:34 | Link

Kedves feltételezett barátom

Elgondolkozva emészti pár másodpercig Milan szavait. Nem lehet könnyű helyzete egyik helyen sem, de úgy tűnik, mintha a rezervátum kultúrája, értékrendje, sokkal közelebb állna hozzá, mint az európai életszemlélet. Ezt valamilyen szinten a lány meg is tudja érteni - a magyar kultúra és társadalmi szabályok időnként neki is furcsának tűnnek, pedig azért neki ugyanerről a kontinensről van csak összehasonlítási alapja.
- Ha egyszer nyilvános kiállításod lesz, örülnék neki, ha esetleg szólnál. Bár személyesen is érdekelne az indián kultúra, de van egy olyan érzésem, hogy sok minden már a fényképeidből át fog jönni róla - válaszolja. A fiú elhivatottságából és lelkesedéséből adódóan a szőkeség biztos volt benne, hogy valami nagyon maradandót alkot.
- Legtöbbször ezt a kérdést el szoktam intézni annyival, hogy Pesten nőttem fel - viszont Milan is részletesen válaszolt, ezért nem érezné fairnek, ha ebben az esetben is ennyiben hagyná - De igen. Finnországban születtem, ezért ragadt rám a nyelv, és még mindig az az elsődleges nyelvem, bár valamennyit svédül is beszélek. Az első pár évben sokat ingáztunk. Apám a lelke mélyén soha nem tudott beilleszkedni Magyarországra, de a nyarakat kivétel nélkül itt töltöttük. Három-négy éves lehettem, amikor véglegesen Pesten telepedtünk le, de időnként apuval és a nagyobbik öcsémmel még járkáltunk ki, aztán tíz éves koromban, amikor apám... - egy pillanatig hezitál, keresi a jó szót rá, mert szó szerint nem tudja kifejezni, mi történt, majd marad inkább a hivatalos és egyben legegyszerűbb verziónál - eltávozott, többet nem mentünk ki, sőt, senkiről nem tudok kint semmit. Anyám nem igazán rajong se a varázsvilágért, se a finn kultúráért - arca rezzenéstelen, csak egy apró mozdulattal megvonja a vállát. Tessék, többet mondott Milannak a történetéről, mint eddig bárki másnak itt, talán csak Sári tudhatja róla mindezt, de Lin ebben sem volt teljesen biztos.
- Köszi az őszinteséget - bólint rá. - Jó lehet. Hivatásszerűen új dolgokat alkotni - most már amúgy is minden mindegy alapon, hiszen már úgyis sok mindent elárult magáról, hozzáteszi - Én legfeljebb az esetleges büntetés terhe mellett csinálom - halványan el is mosolyodik hozzá, megint cseppet érdekesen sikerült megfogalmaznia a mondanivalóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. július 1. 14:57 | Link

Állítólagos barátnőm


- Rendben, szólok majd. De attól még, hogy sok minden érzékelhető a képeimből, szóval személyesen azért más. Ha van rá lehetőséged menj el hozzájuk, nézd meg őket személyesen – bólintok egyrészt beleegyezően, másrészt pedig nyomatékosítva. Ne csinálja azt, hogy csak mert a képeim alapján kialakul benne egy kép a kultúráról nem megy el. A legnagyobb butaság lenne, rengeteg élményről, tapasztalatról maradna le.
Figyelmesen hallgatom a beszámolóját a családjáról. Igazából eléggé meghat, hogy rendesen válaszol és nem csak úgy felületesen, ahogy másoknak szokott. Nem vártam el tőle, hiába mondtam én el neki annyi mindent. Egyébként az sem volt túl sok, de hagyjuk. A megtorpanásakor felszalad a szemöldököm, és amikor folytatja készítek pár képet róla. Érdekes. Érdekes szóválasztás, érdekes ez a hűvös viselkedés, és a tárgyilagosnak ható magyarázat. Van egy olyan sejtésem, hogy a kedves papa nem elhalálozott.
- Nem lehetett könnyű nektek akkor. Anyukádnak sem, hisz a lánya varázsló. A testvéreid is mind azok? – érdeklődök tovább, szándékosan figyelmen kívül hagyva az édesapát és a hozzá kapcsolódó dolgokat. Taplóság lenne belekérdezni, hogy mi van vele, mi lett vele. Sajnálkozni meg nem fogok, gőzöm sincs, hogy ő hogy élte meg. Hogy nem-e jobb így neki, nekik. Meg nem tudom mi történt, akkor meg pláne nem fejezem ki az együttérzésemet. – Tetszett amúgy ott? Állítólag szép hely. És elképesztően érdekes a kultúrája, történelme.
Próbálom megtudni, hogy mennyire áll hozzá közel az a világ. Mert hogy az anyukája hogy van vele az világos, de nem ővele beszélgetek. Attól még Linnek tetszhet, csak nem tartja a kapcsolatot ő sem az őseivel, hisz nem tették eddig. Ez eléggé ismerős egyébként.
- Új dolgokat alkotni mindig jó, ha értessz is hozzá valamelyest, meg ha élvezed csinálni. Viszont, mondcsak, mit alkotsz te, amit nem tűr meg a házirend? Vagy a törvény? – vigyor terül el az arcomon, az a fajta, amit egy ragadozó arcán jelenne meg ha tudna mosolyogni, amikor bekeríti a zsákmányt és pontosan tudná, hogy most aztán megvan, innen nincs kiút, menekvés. Ugyanis nagyon téved a lány, ha azt hiszi, hogy ezt ennyibe hagyom. – Várj, csak mivel a falnak is füle van … - emelem fel az ujjamat, jelezve, hogy ne szóljon egy szót se, miközben a másik kezemmel előhúzom a pálcát és kicsit megemelem kettőnk között. – Disaudio! – motyogom halkan a varázsigét. Szeretem ezt a bűbájt, meg azt is, hogy tökre nem látszik semmiféle hatás, mégis védett tér alakul ki körülöttünk, senki nem hall minket a továbbiakban. – Oké, most már nyugodtan mondhatsz bármit, a sok idiótának körülöttünk csengeni kezd majd a füle ha ki akar minket hallgatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. július 11. 13:30 | Link

Kedves feltételezett barátom

- Természetesen - vágja rá automatikusan. Persze, teljesen más lehet azért élőben látni egy, az eddig ismertektől eltérő kultúrát. Ha lesz rá lehetősége, biztos, hogy ilyen helyeket szeretne meglátogatni és nem a népszerű turistaközpont városokat.
Arra számít, hogy Milan rá fog kérdezni, mi történt az apjával, hiszen a legtöbben ezt tették volna, de őszintén megkönnyebbül, hogy nem teszi. Nem feltétlenül azért, mert annyira fájó emlék, hanem mert nem tudna rá releváns választ adni.
- A nagyobbik öcsém és húgom biztosan, ők már kezdenek fejfájást okozni a mugli általános iskolában - feleli mosolyogva. Múltkor Aleksei számolt be neki levélben, hogy sikerült porrá őrölnie az egyes matekdogáját. Amivel nem is lett volna semmi baj, ha a papír nem a tanár kezében lett volna, a naplóba való beírás pillanatában. - A kicsiknél még nem tudjuk, de erősen gyanús, hogy ők sem ússzák meg. Neked a húgod is varázsló? Vagy van még rajta kívül testvéred? - kérdez vissza.
- Igen, gyönyörű. Bár én az emberek felfogását szeretem a legjobban kint, mi a sisu szóval jellemezzük - megáll, keresi a megfelelő kifejezést, hogy át tudja adni, miben is különleges - Kívülálló szemével furcsának tűnhet, de egyben távolságtartóak és nyitottak... - soha nem tudja, hogy ha erről beszél, a "mi"-t vagy az "ők"-öt használja - Nem tudjuk értelmezni a small talkot, de ha rákérdezel valamire, őszinte választ kapsz. A csendnek kultúrája van, ahogy az egymás közti bizalomnak és a kitartásnak is. - picit ellazulnak a vonásai, ahogy erről beszél. Nem biztos benne, hogy teljesen érthető, amit mond, de nem kezd el magyarázkodni. - Bizonyos szempontból számomra könnyebb az ottani gondolkodásmód.
Milan ragadozó mosolya nem hagy kétséget, hogy ezzel a megjegyzésével felkeltette az érdeklődését. Lin elneveti magát, de megvárja, amíg a fiú varázsol. Egy pillanatra meglepődik, nem hitte volna, hogy ilyen egyszerű ez a bűbáj. - Ennyire azért nem nagy dolog, legtöbbször csak házirendet sértek. Jó, magánterület esetében minden bizonnyal törvényt is - teszi hozzá nagy mosollyal. - Nem csinálok belőle amúgy nagy titkot, csak azokban az esetekben, amikor van esély rá, hogy kicsapjanak miatta. Graffitiket rajzolok. - kíváncsian várja a fiú reakcióját. Vajon vandálkodásnak fogja-e gondolni, vagy művészetnek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Milan Nayati Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2020. július 14. 20:30 | Link

Állítólagos barátnőm


Érzékelem a megkönnyebbülését, noha nem igazán ad látható jelet rá. Inkább sejtem, vagy nevezzük ösztönnek. A következő téma jónak bizonyul, egész vidáman válaszol a tesóival kapcsolatban. Megeresztek egy halvány mosolyt, ami inkább annak szól, hogy nem igazán vagyok képbe a mugli sulikkal kapcsolatban. De abban nem kételkedek, hogy kitűnnek a tömegből a lány testvérei. Még ha nem is lenne bennük mágia is kitünnének.
- Ők is ide fognak járni? – kérdezek tovább majd gyorsan biccentek egyet, aztán őszinte csodálkozás ül ki az arcomra. Van-e még testvérem? Ezt a kérdést nem szoktam hallani.
- Nem hallottál még a Payne-klánról? – érdeklődöm szemforgatva a megnevezéstől, amit használok. Az vagyunk, nem tudok rá jobb szót. De hogy miért és hogy lettünk az, na az az ami kiakaszt. – Elvileg 15en vagyunk, bár ki tudja, lehet hogy amióta utoljára próbáltam megszámolni őket, azóta lett még pár újabb Payne-poronty. Én csak egyet nevezek testvéremnek, Editet. A többi csak féltesó. Apám nem egy monogám típus – vázolom fel röviden a családi históriát. Őszintén remélem, hogy nem kell felsorolnom a többiek nevét, egy ideig üldögélnénk itt, mire eszembe jutna mindenki. – Meg persze vannak már unokaöccsök, húgok szóval elég sok Payne rohangál a világban. Talán mind varázsló vagy boszorkány, de nem vagyok benne biztos.
Nem szoktam foglalkozni velük őszintén szólva. Anyámmal igen, a húgommal is, most már a férjével is kénytelen leszek, hisz egész jól kijönnek, de körülbelül ennyi. Minél kevesebbet kell faterral meg a többiekkel együtt lenni annál jobb. Leszokhatna az öreg az éves karácsonyi felhajtásról is!
- Ez elég jól hangzik. Tisztelik a másikat gondolom és nem ártják bele magukat abba, amihez semmi közük – bólogatok egyetértően. Értem a szavait, értem azt is, hogy mit próbál velük kifejezni. Tökéletesen megértem. A finnek is olyan nomád népforma, teljesen más a világszemléletük, mint a délebbi országoké. – Ezen nem lepődök meg, szabad vagy te is.
Furán hangozhat, de nem magyarázom meg, hogy értem. Ha valóban úgy van, ahogy mondja, hogy közelebb áll hozzá az a fajta mentalitás, akkor érteni fogja. Vagy legalábbis érezni magában a jelentését. Ha meg nem, akkor meg minek magyarázkodjak?
- Nem kéne még nagyobb bajba kerülnöd, mint amibe eddig kerültél. És hidd el, hogy itt nem ajánlott nagyon nyíltan beszélni ilyen dolgokról – jegyzem meg. Igenis hogy nagy dolog. Ha ’csak’ házirendet sért is. Itt nagy dolog. Itt kicsapják ha sok balhét csinál. Na tessék, és még törvényt is szeg, egyre jobb. A tényleges választól kissé meghökkenek, ám ez nem látszik a vonásaimon.
- Hova és milyeneket? – kérdezek vissza kiismerhetetlen hanggal és arckifejezéssel. Mindkettő lehet ugyanis, lehet vandalizmus is, ha mondjuk csak a monogramjait firkálgatja ide-oda, na annak nem sok értelme van. Ha viszont valami értelmesebbet, főleg ha rendes rajzokat, képeket, na akkor az már művészet. A hova meg inkább azért lényeges, hogy hol tudom megnézni a műveit. Ugyanis szándékomban áll ezt tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. július 16. 18:20 | Link

Kedves feltételezett barátom

- Gondolom igen, nem hinném, hogy túl sok más lehetőségük lenne - feleli elgondolkozva. Az anyja már Lin esetében is erősen ellenezte az iskolát, de az, hogy Finnországba járjon, még nagyobb vitát váltott ki - Bármennyire is szeretne anyám nekik egy átlagos mugli szakközepet, ha Alekseien múlik, az első héten kicsapják megmagyarázhatatlan viselkedési zavarok miatt - picit elhúzza a száját. Ezen indok szerepelt az öccse eddigi összes osztályfőnöki vagy szaktanári figyelmeztetésében. Márpedig azokból nem volt kevés.
A szőkeség meglepődik a kérdésen. Payne-klán? Értetlenül rázza meg a fejét. Amikor már azt hiszi, hogy kezd valamennyire belerázódni a varázsközösségbe, mindig rá kell jönnie, mennyire hiányosak az ismeretei.
És még úgy gondolta, ők vannak sokan testvérek. Nos, a tizenöthöz képest határozottan kis család.
- keresi a jó szavakat, de nem biztos benne, hogy mit is lehet erre mondani - Súlyos lehet akkor a kapcsolatod édesapáddal - jegyzi meg végül. Lehet, hogy magyarul nem ez a leghelyesebb jelző rá, de valahogy Milan szavaiból erre következtet. - Akkor gondolom szét vagytok szóródva teljesen a világban. - teszi hozzá. Furcsa lehet, főképp, ha a többséggel nem is igazán tartják a kapcsolatot. Lin már azt sem tudná elképzelni, milyen lehet egy ennyire...csélcsap apa, nemhogy a szerteágazó rokoni szálakat.
- Pontosan, viszont ezzel együtt mégis kevesebb a tabutéma - bólint a lány is - valahol örül neki, hogy végre valaki megérti. Milan következő szavait félig bóknak, félig ténynek veszi, egy halvány mosollyal reagál rá, de ez nem csak rá igaz. - Ahogy te is.
Tudja, hogy igaza van, már többen is mondták, sőt, volt olyan, aki eleve azt javasolta, hogy inkább a házvezetője engedélyét szerezze be a graffitihez. De Lint valahogy nem vitte rá a lélek, félig-meddig még ezt a tilosban járást is élvezi. - Észben tartom - természetesen, csak az nem biztos, hogy meg is fogja fogadni.
- A hova a könnyebb kérdés, bármilyen üres falfelületre. Van már egy-egy kevésbé ismert folyosókon, illetve a faháznál. De azért csak mértékkel játszom ki a szabályokat, itt a kastélyban még nem rajzoltam olyan felületre, ami mellett mindenki nap mint nap elmegy - még. Bár ez nagyrészt Sárinak köszönhető, aki beszélte már le elvetemült ötletekről. - Mennyit mond neked Banksy neve? - próbálja egy egyszerűbben megfogható oldalról nézni a "milyeneket" kérdést. - Ő a példaképem ebben. Van egy-egy olyan graffitim, ami inkább csak művészeti szempontból van, de olyan is, ami kicsit kritizál. Soha nem szöveggel, csak képekkel - talán így megfoghatóbban hangzik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 24 ... 32 33 [34] 35 36 37 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet