29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél jellegű, házi teaszakértő ^^
offline
RPG hsz: 754
Összes hsz: 2606
Írta: 2019. augusztus 24. 20:03 | Link

Elijah



Az egyik olyan hely felé tartok, amit rendszerint messzire elkerülök a kastélyban, mivel mindig tömeg van. Nem igazán kedvelem a tömeget. Most valahogy mégis társaságra vágyom. Nem kifejezetten beszélgetőtársra, sokkal inkább arra, hogy emberek vegyenek körül, akik elcseverésznek egymással. Nem kell nekem is részese lenni a dolognak, sőt. Csupán figyelném csendben őket, esetleg rajzolgatnék. Talán portrékat róluk. Ki tudja. A lényeg, hogy lefoglaljam magam.
Kezemben a kedvenc mappámmal toppanok hát be a helyiségbe, vetve egy gyors pillantást a környezetemre. Vannak itt bőven, helyes. Mindenki beszélget, kivéve egy heverésző alakot a kanapén. Talán alszik. Mindegy, tökéletes lesz a közelében lévő fotel nekem. Odamegyek hát, halkan leülök, hiszen nem szeretném megzavarni a relaxációban. A mappámat óvatosan leteszem a kis asztalkára, kibányászok belőle egy lapot, meg ceruzát, majd az egészet visszateszem a kemény irattartóra. Talpamat megtámasztom a fotelom szélén, felhúzott térdemnek fektetem a rögtönzött rajztáblámat és körbenézek megfelelő alanyok után. Erősen gesztikuláló párocska, nem. Könyvekbe bújt összeomlás szélén álló elsős, nem. Annál az ablaknál lévő srác érdekesnek tűnik. Valami rosszban sántikál. És persze, hogy észrevesz, és inkább gyorsan elrobog. Biztos észrevette a prefijelvényemet. Visszafordítom tekintetemet a díványon heverésző srácra, majd megvonom a vállam, miért is ne.
Gyorsan felvázolom a körvonalakat, amiket majd aprólékosan állok neki kidolgozni. Éppen a lábát igyekszem élethűen ábrázolni, amikor megmozdul. Összeszalad a szemöldököm és szemrehányóan nézek a modellemre. Tekintetem lassan megállapodik az arcán és a rosszallás azonnal boldog mosolyba vált.
- Eli! Szia! Ezer éve nem láttalak! – köszöntöm vidáman a srácot. Hiszen én őt ismerem! Hogyhogy nem ismertem fel? Oké, úgy azért nehezebb, hogy a karjával eltakarja a fél arcát. De akkor is! Az meg, hogy régen láttam, hát tiszta sor … vizsgaidőszak. Ilyenkor mindenki úgy jár-kel, mint egy zombi. Észre se vesszük sokszor a másikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Rivalló Rúnakígyók csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 799
Írta: 2019. augusztus 31. 15:04 | Link

Laura



Fogalmam sincs, hogy én most modellt döglök.
Épp még mindig magam lelkivilágát nyugtatom, meg azt, hogy nincs semmi gáz, túl kellene lépnem az egészen. Tudom, aki fél úszni, azt bevágják a medencébe, aki fél a magastól, felmegy a kilátóba, aki fél a tollas nyavalyáktól, annak itt egy torony, tele bagollyal. Tyúkudvar is lehetne, akkor sem lenne jobb, sőt, ott még kakas is lenne és mindenki tudja, milyen szemetek azok, a szemed is kicsípnék, ha arról van szó. Engem nem kergetett meg ilyesmi, gyereknek, izé, még gyerekebbnek városi voltam és csak csomagolva láttam, amikor meg már itt éltünk és valakinél volt, elkerültem a fenébe. De elmesélték a halál közeli élményeket, vagy a nénik azt, hogyan hajtják el a kisseprűvel. Talán nekem is kéne egy, amikor levelezni megyek, de lehet, nem díjaznák, elvégre, ott vannak saját madarak is, meg okosak, túl okosak és akkor biztos nagyon kapnék. Eeeeh... Szóval, legközelebb majd mást találok ki, vagy mást találok meg, illetve veszek majd valami könyvet, amelyben lehet pár pro tipp arra, mi a francot kezdjek én most ezzel. Lassan már nem foghatok mindent a gyerek dologra, és ha nem akarok körberöhögést reggelinél, amikor tányérnyi szemekkel bámulok a mellettem ülőre, mert épp oda száll egy... Aztán ki tudja, a legnagyobb macsók is félnek, ott van Mr. T. féle Bosco őrmester, ha jól emlékszem, őt lehetett csak altatva repülővel szállítani és közben meg akkora volt, mint egy hegy. Szóval, talán van még esélyem ezzel is ha nem is menőnek, de átlagosnak lennem.
De hát ugye engem most rajzolnak. Nem aludtam amúgy, de néha tök jó így képzelegni valamin, valami történeten akár. Vagy mert így hagytam magam. De zsibbad mindenem, így aztán ennek vége, kezem leengedem, lábam kinyújtom, igazából fel is ülhetnék, de azzal munka van és marha kényelmes. A szúró tekintet ha éget is, tök jól bírom, aztán a hangra már felkapom a fejem. Hú!
- Mmmmmh? - fordulok a rossz irányba elsőnek, aztán a másikba, és hát az ismerős arc már ott is előttem. Már ülök is fel, megkapaszkodva húzom fel magam és kócos fejemmel fordulok felé, arcom már vidámabb.
- Szia Lau! De örülök, hogy látlak. Ééééés.... igen. Sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de betemetett a tanulás. Azt hittem csak elsőben sok, de... pfuhh... - grimaszolok. Itt úgy néz ki, az a könnyebb, utána minden csak meredekebb és merészebb. De azért figyeltem, néha odaintegettem neki, meg ilyenek.
- És veled mi újság? - figyelem, aztán a mappát. Szemöldököm felcsusszan kicsit, de kíváncsian. - Hát az ott?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél jellegű, házi teaszakértő ^^
offline
RPG hsz: 754
Összes hsz: 2606
Írta: 2019. szeptember 5. 19:08 | Link

Elijah



Nem szoktam embereket lerajzolni. Egyáltalán nem szoktam. De tehetek én róla, hogy itt se egy fa, se egy tó, se egy nyamvadt macska, hogy megörökítsem? Sőt, még egy icipici pókot sem látok. Tehát marad Elijah, mint modell. Egy mozdulatlanul heverésző Elijah. De hát persze, hogy nem marad ám úgy, szóval ennek a remek kis időtöltésnek is vége szakad.
A bosszúság örömbe vált át, ahogy fel is ismerem a fiút, az érzés látszólag kölcsönös. Sőt hallhatóan is, legalábbis azt mondja. És nincsen okom kételkedni a szavaiban. Felkuncogva veszem tudomást, hogy Elijah tanulásra vetemedett. Nocsak, változnak a dolgok. De hát végül is komolyodnak a dolgok, egyre közelebb kerülünk az alapképzés végéhez. Istenem de fura, nemrég még csak kis kavicsok voltunk, most meg már beledobnak minket a mély vízbe, hogy egy nagy csobbanással eltűnjünk a fenekén. Aztán vagy elsodor valamerre az áramlat, vagy ott maradunk.
- Ó jaj, akkor be kell szereznem egy ásót, hogy ki tudjalak szabadítani  - viccelődök a dolgon. A legtöbben valamiféle bűbájt említettek volna, vagy varázspálcát. De nekem mi jut eszembe először? A rendes hagyományos módszerű ásás. Tipikus. De úgy is csak metaforákban beszélünk, szóval végül is mindegy.
- Elsőben nehéz volt, és rengeteg az infó. Illeszkedj be a mágusvilágba, meg ilyenek. Azóta meg csak szimplán eszméletlenül sok a tananyag – közlöm vele az én meglátásomat ez ügyben. És igen, valóban sokat kell tanulni. Meg ugye van egy csomó más elfoglaltsága is az embernek, szóval tényleg nem meglepő, hogy csak hébe-hóba láttuk egymást a folyosón. Meg egy két rövid kis párbeszédecske is belefért, de ennél több nem nagyon. Különböző körökbe forgolódunk eleve. Egy leheletnyit felszalad a szemöldököm, amikor visszakérdez. Na nem azért, mert tolakodó lenne a kérdése, csupán próbálom végiggondolni, hogy mikor is találkoztunk utoljára.
- Hát, én öhm. Szintén rengeteget tanultam, rengeteget járőrőztem, és tyűha … igazából fogalmam sincs – hát ez minden volt csak nem összeszedett. Jézusom, miért nem tudok visszaemlékezni semmire sem?  Nyilván kismillió dolog történt velem, de mégis mennyit tud ebből a fiú? Lázasan töprengek tovább, de a túlzott agysejt igénybe vételtől megkímél egy újabb kérdéssel. Áh. Bólintok egyet, majd megfordítom a mappámat, hogy láthassa a félkész rajzot. – Ez itt te vagy. Jó időtöltésnek tűnt lerajzolni valamit.
Megrántom a vállamat egy icipicit, majd figyelem a reakcióját. Nem mestermunka, meg nyilván még távol sincsen készen, de az határozottan felismerhető, hogy egy ember van a képen. Sőt, szerintem az is, hogy Eli az. Nem igazán érzem úgy, hogy na most aztán lebuktam és szégyenkeznem kellene, amiért modellt kreáltam belőle. Valahogy kétlem, hogy ő is így tenne.
- Mint láthatod nem sikerült befejeznem, mert valaki megmozdult – mosolygok rá derűsen, erősen megnyomva a valaki szót. Nem mintha neheztelnék rá, így legalább van kivel beszélgetnem.
- Mik a terveid a nyárra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 852
Írta: 2019. szeptember 8. 00:21 | Link




Megbeszéltük Márkkal, hogy megnézem a verseit meg csevegünk kicsit, így küldtem neki egy baglyot a helyszínnel és az időponttal kapcsolatban. A választásom a Társalgóra esett, mert ott kényelmesen le tudtunk ülni, ráadásul mostanság alig voltak ott diákok, úgy látszott, inkább kimennek kihasználni a napsütéses időjárás utolsó napjait. A megbeszélt napon eléggé meleg volt, így egy egyberészes, ámde mégis kényelmes nyári ruhát választottam, a hajamat pedig mosás után kiengedve hagytam. Nagyon kíváncsi voltam Márk verseire, meg egyébként is kellemes társaságnak bizonyult a konyhában, így izgatottam róttam a folyosókat, hogy aztán odaérjek a megbeszélt helyszínre. Úgy tűnt, hogy elsőnek értem oda, rajtam kívül csak néhány diák lézengett a teremben, szóval eléggé nyugodt, háttérzaj mentes beszélgetésnek nézhettünk elébe. A vizsgák egy részével végeztem már, ráadásul elég jól sikerültek, már csak néhány volt hátra. Nagyon jó kedvem volt részben emiatt is, úgyhogy mosolyogva foglaltam helyet az egyik üres asztalnál. Mostanság eléggé lefoglalt a tanulás, így a barátaimmal sem volt igazán időm találkozni, amit nagyon sajnáltam. Megfogadtam magamban, hogy a közeljövőben, amint vége a vizsgáknak, időt fogok szakítani rájuk. Szerencsémre ők se nehezményezték, hogy nem igazán taliztunk egy ideje, hiszen ők is el voltak foglalva a vizsgák megírásával, teljesítésével. A nővéremmel is rég futottam már össze, úgyhogy küldtem neki egy baglyot még a találka előtt, hogy szívesen meglátogatnám a napokban. Türelmesen vártam a fiúra, bár kissé izgatott voltam, nem is tudom, miért, az ujjaimmal doboltam az asztalon feszültség levezetésként. Persze kicsivel előbb értem oda a megbeszélt időpontnál, de úgy voltam vele, hogy inkább korábban legyek a megadott helyszínen, mintsem késsek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2019. szeptember 8. 12:13 | Link

Dana
megjelenés

Nem rég kaptam egy baglyot Danától, a lánytól akivel a konyhában futotttam össze. Találkozni szeretett volna én pedig rögtön visssza is írtam, hogy ok, hogy a bagoly minél előbb közölhesse vele, benne vagyok.
Most pedig épp erre a találkára tartok. Megkerestem a verses füzetemet is, és azt lóbálom a kezemben, ahogy haladok a folyosókon. elhaladok néhány ismerős mellett, nekik köszönönök, aztán rákanyaradok a folyosóra, amiről a társalgó nyílik. Furcsállom, hogy alig van erre valaki, de nyilván, mindenkit lekötnek a vizsgák.
Halkan nyitok be, majd ugyanígy zárom be magam mögött az ajtót, miközben szétnézek. Hamar megpillantom Danát az egyik asztalnál ücsörögni.
- Szia! Régóta vársz? - kérdezem kissé ijedten, ahogy mellé lépek, mert az ujjaival való dobolás arra enged következtetni, hogy halálra utna már magát. - Ne hari. - Az órámra pillantok, de aszerint nem késtem, szóval kissé tanácstanalul nézek le rá, hogy mi is a helyzet. A füzettemet az asztalra dobom, aztán leülök én is.
- Hogy vagy? Kaptál azóta valami büntit? - kérdezem vigyorogva, hiszen legutóbb pont egy olyan helyzetben futottunk össze, amiért simán kerülhettünk volna bajba. Én szerencsére megúsztam, de nem tudom, ő épen vissszatért-e a navinében és hogy azóta mi más csínyt követett el. Egy dolog biztos, én már nem vagyok sárga, és így szerencsére teljesen normálisnak látszom.
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2019. szeptember 16. 06:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 852
Írta: 2019. szeptember 8. 15:52 | Link




Vártam egy ideig, majd a fiú időben meg is érkezett. Láttam rajta, hogy kissé zavarban van, amiért már előbb ideértem, lehet megzavarta az is, ahogyan az ujjaimmal dobolok az asztalon, pedig nem annak szántam, aminek látszott.
- Szia! Egy kis ideje, de csak azért, mert mindig korábban érkezem mindenhova. Ja, a dobolásomat ne értsd félre, csak egy rossz szokás, nehéz nyugodtan megülnöm úgy általában bárhol is legyek, mindig pörgök - közöltem vele mosolyogva. Hát igen, Laura jól kitalálta a Duracell-nyuszi jelzőt, hiszen tökéletesen illett rám. Persze voltak időszakok, mikor eleve nyugisabb voltam, de valamiért nem ezek voltak jellemzőek rám.
- Remekül. Szerencsére megúsztam a visszafele utat bünti nélkül a konyhából. Azóta egyszer jártam este a medencénél csobbanás gyanánt, amelyet megintcsak megúsztam. Tényleg, te tudsz úszni? - kérdeztem tőle kíváncsiságból. Én nagyon szerettem, anno a szüleim beírattak egy tanfolyamra, annak köszönhettem a tudásom.
- Na, és veled mi újság? Látom, hoztad a verses füzetedet is! - csacsogtam neki lelkesen.
- Érdekes, hogy ilyen kevesen vannak ma a Társalgóban, olyan, mintha ciánoztak volna - néztem körben a teremben eltűnődve. Biztos mindenki a vizsgákkal volt elfoglalva, én mindenesetre nem vittem túlzásba a tanulást.
- Látom, szakítottál a sárgasággal - mondtam neki nevetve, majd kivettem én is egy füzetecskét a táskámból, amely ott volt a mellettem lévő széken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Rivalló Rúnakígyók csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 799
Írta: 2019. szeptember 15. 00:39 | Link

Laura



Én is nevetni akarok azon, hogy tanulok meg ez veszi el az időm, csak nem tudok. Tudjátok, ez a tipikus szomorú de igaz valóság és csak együtt lehet élni, mert amúgy muszáj. Meg azért szerencsémre nem vagyok annyira stréber, hogy ne látszódjak ki a könyvek mögül 0-24, az mondjuk meglepne engem is és a végére sikítanék. Mindig kell önidő, meg társasidő, egészséges egyensúly meg minden zen cucc, vagy minek nevezik ezt. Persze, lesz még szebb is, néha hallom felsőbb éves diákoktól, hogy mik várhatnak ránk, rám és egyre jobban el kell fogadnom, hogy az ilyen édes és kellemes semmittevésre egyre kisebb időt fordíthatok, ha nem akarok tényleg a legrosszabb lenni. Mondjuk tény, meglátogathattam volna többet is, de mindig egy sráccal vagy más lányokkal láttam, én meg olyankor nincs merszem alapon csak integetek.
- Kérlek! Nagyon hálás leszek, mert én hiába kaparom, kemény. Aztán ha végeztünk, elássuk a könyveket – egyszer nekiálltunk még anyaországban matekkönyvet temetni, de végül nem volt merszünk, hogy össze is koszoljuk, mert aztán még azért is kapunk, ha már előtte a firkákat nem szerették. Vicces emlék, itt meg sokan vagyunk, ki figyelne ránk. Senki?
- Aha, igen. Pontosan így, örülök, hogy te megérted – sóhajtok fel, a beilleszkedés még most is tart ugyan, de már kisebb ütemben, mint akkor. Akkor sok infó, most sok anyag. Főleg, hogy ő egyel feljebb van, mint én, és ha ilyet mond, akkor alátámasztódik, hogy tényleg nem lesz időm. Sír a lelkem.
- Harmadik, ugye? Mennyire nehéz? Egy olyan egytől tízig tartó skálán – sejtem a választ, hogy huszonkettő, de azért hátha annyira nem vészes. Annyira. Igen, nekem ilyen gondjaim vannak, nem a csajügyek meg minden. Béna, ez van. Én mondjuk örülök. Lesz még elég más.
- Jaj tényleg, prefektus! Menő, mi? Hány büntit szórtál már ki? - itt akaratlan vigyorgok, én tök vicces dolgokat adnék. De én nem leszek prefektus, mert tuti olyankor aludnám a legszebbet, amikor kint kéne lennem. Meg példát mutatni, mikor szétszórt vagyok, bahh. Neeem, én nem. Nem is vágyom.
- Mondjuk én is kapkodom a fejem manapság, de velem lényegiben kevesebb. Na majd jövőre! - előre és tovább. Aztán dőlök felé kicsit, hogy jobban meg tudjam nézni, mit is alkotott. Azta. Hát felőlem lehetne ez a végleges is, nem csak vázlat, vagy akármi, már jól mutat. Nem azért, mert én vagyok, hanem mert tök jól csinálja.
- Szuperül sikerült elkapnod a hajkoronámat. Meg amúgy is. Tök ügyes vagy! Ha ezt tudom, maradok még és alszok maximum egy sort, de gondolom az a legjobb dolog, mert akkor nem moccanok – fogalmam sem volt, kattogott az agyam. Lehet szólt? Vagy tapsolt? Hű, remélem nem ignoráltam.
- Az a valaki szégyellje magát most menten. Ilyenre vetemedni... - értem ám a poént és vigyorgok egy sort. Tényleg ne haragudjon, nem direkt volt.
- Hűűűű... Muglinak lenni, kockulni, vásárolni cuccokat jövőre amiket elhozok, fürdeni, ilyenek. A szokásos valami nyaralás után szabadprogram, szerintem nem tudok majd válogatni és kapkodok mint a marha. Ti mentek valahova családdal, baráttal, akárkivel? - felhúzom a lábaim és törökülésben fordulok felé, hogy jobban halljak, mert az ettől függ, ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2019. szeptember 16. 07:16 | Link

Dana
megjelenés

Szerencsém van, mert nem én késtem, ő jött előbb. És a magyarázata alapján nem is türelmetlen csak izgága. Bár megfordul a fejemben, hogy honnan vágta el, hogy ez volt a fejemben, de hamar el is vetem a legilimentor dolgot... Ahhoz szerintem még túl fiatal. Mondjuk sohasem lehet tudni. Valószínű, hogy csak az arcom volt nagyon átlátszó.
- Na akkor jó. Nem szokásom késni és egy pillanatra már azt hittem hogy. De ha csak te jöttél előbb, akkor nem vagyok gáz - fejtem ki szóban is az aggodalmam aztán ledobom magam egy székre.
- Engem sem kaptak el. Bár a húgom biztos sejti, hogy volt egy-két kisebb kihágásom, de mivel nem kapott el, nem adhatott ő sem büntit. - Vigyorgok, mert hát na. Ez van. Ha nem kaptak el, akkor büntetni sem lehet, nem igaz? - Tudok és szeretek is. Mondjuk itt még annyit nem voltam. Nem is tudom miért - Ezen valóban elgondolkozom, mert tényleg nem jártam le sokszor, pedig a lehetőség meg volt. Valószínűleg azért nem, mert nem volt megfelelő személy, akivel elhülyéskedhettem volna. De talán most... most megtaláltam. Azért persze várok, hogy esetleg ő ajánlja fel...
- Esténként jobb? - érdeklődöm még kíváncsian, ezzel is mutatva, valóban érdekel a téma, és attól sem zárkózom el, hogy esetlegesen a takarodó utáni időpontban teszteljem a dolgot. Főleg akkor, ha Dana megerősíti, hogy az valami miatt megfelelőbb, mint mondjuk napközben.
- Nem sok, meg vagyok a legtöbb vizsgával. Mondjuk a Jóslástan egy vicc volt, de hát jól kidumáltam magam. Azon kívül... - megvonom a vállam. Nem történt sok. Tulajdonképpen nem szeretem a vizsgaidőszakot, mert rendkívül unalmas. A legtöbb ismerősöm vagy parázik, vagy tanul. Kevesen vannak azok, akiket ez kevésbé érdekel. Gondolom szülői nyomás jár mindenkire. Nekem ebből a szempontból szerencsém van, mert nem erőltetik, de persze azt is tudják, hogy magamtól sem érem be K-nál rosszabbal. Aztán ki tudja. Még nincs meg minden eredményem, de bízom a legjobbakban.
- Igen, mert hát megígértem - bólintok rá a füzet dologra, - Igen. Gondolom a vizsgák. Én szerencsére a nehezén túl vagyok. A gemmológiától tartottam egy kicsit de szerintem azzal se lesz gond. Ami meg még hátra van az sima csiga - Mondom könnyedén, aztán elnevetem magam, mert én már el is feledkeztem a sárgaságomról..
- Na igen. Nem az én színem volt. Ne vedd rossz néven, de valahogy a kék jobban áll. Szerintem. - Aztán csak nézem, ahogy ő is elővesz egy füzetet, és az asztalra helyezi. Oldalra döntöm a fejem, és próbálom elolvasni a borítót, már ha van rá írva valami. - Te mit hoztál? - kérdezem kíváncsian és lelkesen várva a választ.

Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2019. szeptember 16. 07:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 852
Írta: 2019. szeptember 16. 21:36 | Link




- Akkor ebben egyezünk, nekem sem szokásom késni - néztem rá mosolyogva. Bizony az arcmimikája, a vonásai elárulták, hogy kicsit izgult, mikor meglátott, hogy vajon elkésett-e vagy túl sokáig vártam-e rá, de végül megnyugtattam, hogy nem történt semmi, csupán én érkeztem ide korábban. Mindenesetre aranyos volt tőle, hogy foglalkoztatta a dolog, ez azt jelentette, hogy volt felelősségtudata és odafigyelt másokra, legalábbis az én szótáramban.
- Ó, szuper, akkor ezek szerint te is megúsztad a bünti-áradatot - válaszoltam neki rögvest. Nekem is szerencsém volt, hogy mostanság nem kaptak el, pedig lett volna rá alkalmuk, de idáig megúsztam.
- Ezt örömmel hallom. Én is imádok úszni - néztem rá mosolyogva, egy újabb közös vonást felfedezve bennünk. Ezek szerint lehet, hogy vevő lenne egy éjszakai úszkálásra a medencében? Végül is benne van mindenféle kihágásos dologban, miért is ne kérdezhetném meg tőle, hogy társulna-e egy esti fürdőzéshez?
- Esténként a legjobb... - néztem rá sejtelmesen, majd folytattam:
- A víz tiszta, senkivel sem kell osztozkodni a medencén, csend van és nyugalom.
Egyszerűen felvázoltam neki a helyzetet, mondhatni, lényegre törően, remélhetőleg kapni fog az alkalmon, hogy ezt ki is használja.
- Mondd csak, van kedved velem tartani az egyik alkalommal? Tök jó buli - érdeklődtem meg tőle boci szemeket rámeresztve, bár volt egy olyan belső megérzésem, hogy nem nagyon kell őt győzködni.
- Képzeld, a jóslástan nekem is simán ment. Pedig nem is készültem rá. Összevissza beszéltem mindenféle zöldségeket a tanárnak, és átengedett! Sose gondoltam volna, hogy sikerül, ráadásul K-t kaptam! - lelkendeztem a srácnak, bár ahogy hallottam, ő is megkapta a kiváló érdemjegyet, viszont amennyire idáig ismertem, ő tett is érte.
- Ó, szuper! Az ígéret  szép szó, ha betartják úgy jó - mosolyogtam rá. Tetszett, hogy Márk betartotta az ígéretét, de reméltem, hogy nem csak a versek miatt találkozott velem, ugyanis jobban meg szerettem volna ismerni. Úgy tűnt, hogy ő is szeret tilosban járni meg sok közös volt bennünk, kár lett volna, ha nem találkoztunk volna többet. Ismertem már pár emberkét a kastélyban, akik közel álltak hozzám, de mindig is szívesen tettem szert új kapcsolatokra, persze csak olyanokkal, akikkel közös hullámhosszon voltam. Egyébként pedig nagyon kíváncsi voltam a fiú verseire.
- Szuper, én is elég sikeresen túlvagyok már a vizsgáimon - mondtam neki, bár a sikertelen Gemmonológiát nem hoztam szóba, talán, mert szégyelltem egy részről, más részről pedig így is évfolyamot tudtam lépni, mert a többi a vártnál is jobban sikerült.
- Ebben tökéletesen igazad van - állapítottam meg nagy mosollyal az arcomon, miután Márkra emeltem a tekintetemet, bizony, még jobban állt neki az eredeti állapota, mint az a furi sárga szín.
- Nos, elhoztam az én béna verseimet. Ha már színt vallasz, csináljuk együtt. Említettem neked, hogy én is szoktam írni, több-kevesebb sikerrel, hát most megmutatom mikkel próbálkozom érvényesülni. De előtt lássuk a tiéd! - vettem magam elé a verses kötetemet, majd kíváncsian a fiúra néztem. Már alig vártam, hogy megismerhessem a verseit, bár az enyémeknél tutira nem lehetettek gyengébb minőségűek.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. szeptember 16. 22:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Bogolyfalvi lakos, Ötödikes diák


Nyárfalevél jellegű, házi teaszakértő ^^
offline
RPG hsz: 754
Összes hsz: 2606
Írta: 2019. szeptember 18. 19:26 | Link

Elijah




No hát én azokat a felsőbb évesektől jövő információt valahogy messzire elkerültem ugyanis tőlük nem tudok semmit se. Pusztán józan paraszti ésszel következtettem ki, hogy csak nehezedni fog a dolog. Eleve ott lesz az a vizsga, aztán mehetünk tovább mestertanoncnak, meg el kell dönteni, hogy mit is szeretnénk kezdeni magunkkal, arrafelé szakosodni. Uh, belefájdult a fejem. A helyzet ugyanis az, hogy halvány lila fogalmam sincs arról, hogy milyen irányba kellene majd elhelyezkednem. Van nekem ennél nagyobb bajom is mostanság.
Ó, hát pedig nyugodtan odajöhetett volna hozzám, akár társaságba voltam, akár nem. Senki sem harapta volna le a fejét, de tényleg. Igaz, hogy én se mennék oda hozzá fordított esetben. Nem azért mert ne lenne merszem, sokkal inkább azért, mert nem szeretném megzavarni őket. Gondolom ő is így érti. Bagoly mondja verébnek…
- Elégetni egyszerűbb lenne őket, akkor nem kellene ásni – vetem fel huncutul vigyorogva, majd gyorsan megrázom a fejemet, jelezve hogy szimplán poénkodok. Nem ártanék egy könyvnek se, akár utálom azt, ami le van benne írva, akár nem. De nyilván csak elméleti síkon mozgunk éppen, úgy meg belefér, nem? Ugye ez pusztán elméleti dolog?
- Fú, hát … ha nem veszel fel extrákat, mint a legilimencia, vagy animágia, vagy hasonlók akkor nem annyira gáz. Az alap órák egész túlélhetők, mondjuk olyan 4-6os valahogy -mint a villamos- Ezekkel az extrákkal együtt már olyan 40es, ha épp eljutsz a vizsga szintre. Na az brutál. De csak egyszer kell túllenned rajta – felelem töprengve. Elég nehéz beskálázni egy egész évet, főleg úgy, hogy minden egyes évben újrakezdi az ember. Az első az volt vagy huszas, de aztán jött a második és azt már nem az elsőhöz viszonyítottam. Na ebből elég nehéz pontos képet kapnia szegény fiúnak, hogy milyen nehéz is. Na meg persze ez eléggé szubjektív ám. Meg nekem a tárgyak voltak a legkönnyebb és legegyszerűbb dolgok az egész évben. Szinte kikapcsolódás volt néha beülni órára és a tananyagra figyelni.
- Vannak jó dolgok benne, például imádok járőrőzni. Borzasztóan rettegtem tőle egyébként, de fantasztikusan jó az üres, csöndes kastélyban téblábolni. Büntit? Öö, talán kettőt. Mázlim van és nem botlottam olyan rendbontókba. Inkább példát mutatok – automatikusan visszamosolygok Elire, és eszembe is jut az egyik kirótt büntetőmunka.
- Képzeld szegény Béla kénytelen volt lepucolni a lelátók padjairól a rágót … körömreszelővel. Nem hőbörgött érte? A te házadba tartozik, tudod, az a kviddicses - avatom be végül a fiút a vicces büntimunka kiosztásba. És ennyire jó a névmemóriám. Fogalmam sincs, hogy milyen Béla. De a lényeg az, hogy nagyon rosszkor kezdett ki két prefektus lánnyal. Nagyon- nagyon rosszkor.
- Még soha nem rajzoltam embert, de öhm, kísérleti jelleggel nekiveselkedtem – osztom meg vele ezt az apró infót, hogy ő az első, aki megörökítésre kerül általam ily módon. Lepillantok a rajzra, amit visszafordítok magam felé és még egy picit átsatírozom az arcrészt. Oda nem vetődött ennyire erős árnyék.
Nem feltétlenül baj, ha mozogsz egyébként. Attól függ, hogy épp mit rajzolok le. Ha mondjuk a fejedet, akkor hadonászhatsz ahogy akarsz, nem zavar meg. Majd neked adom, akár kész lesz, akár nem.
Nem szóltam egyébként, se nem tapsoltam, nem csináltam semmit. Csak leültem rajzolni egy árva mukk nélkül. Az, hogy belemozdult egyáltalán nem baj, tényleg csak úgy pusztán szórakozásból álltam neki, nem pedig azért, hogy na márpedig őt most lerajzolom. Ez esetben nyilván rászóltam volna, hogy ne ficeregjen. De eleve, ekkor előre engedélyt is kértem volna.
Figyelmesen hallgatom, hogy miket tervez, szemöldököm egy résznél felszökik ugyan, de hamar megértem miről is beszél. Fürdeni, hát ez így elsőre hirtelen nem strandolásként, vagy hasonlóként hangzott, nem is értettem hirtelen. Aztán persze elmosolyodom, főleg azon, hogy úgy kezd el helyezkedni, mint amikor egy kisgyerek készül a mesehallgatásra.
- A mugliságot meg kockulást meg vásárlást azt meghagyom neked. Főleg a vásárlást. Hát, családdal én aztán nem megyek sehova se, az biztos. De Dankával, Edithel meg Thomasszal lemegyünk pár napra a Balcsira, ilyen előnyaralásként, aztán gondolom elnézek a táborba is, ami lesz idén. Mindig el szoktam ugyebár. Meg, haza is látogatunk majd. Sajnos muszáj lesz – biggyesztem le a számat egy kicsit. Elijah is tudja, hogy nem rajongok a szünetnek ezen részéért, sose tettem. Most amúgy egy kicsit izgatott vagyok a dologtól, ami talán valamennyire át is jön. Azt viszont nem veszem észre, hogy automatikusan többesszámot használtam. – A fennmaradó időbe nem tudom, gondolom ugyanazt, mint suli időben hétvégente. Mászkálok össze-vissza, pihenek, olvasok. Nemtom. Nagyon kíváncsi vagyok viszont, hogy milyen lesz a magyar tengernél. Te voltál már ott?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2019. szeptember 22. 21:17 | Link

Dana

Bólintok a késős dologra. Ez már a sokadik dolog, amiben hasonlítunk. Na de ez csak jó. Legalábbis jobb, mintha teljesen más véleményen lennénk. A kihágásaink és a nem kapott büntieink kibeszélésre is csak bólogatok. Lassan olyan leszek, mint egy bólogatós kutya, amit a muglik az autóikba tesznek. Nem mintha ez baj lenne. Egyébként is nem kell túl ragozni a témát, a fejem mozgatásával is megkapja az egyetértő választ és látja, hogy figyelek, egyetértek. Ez persze nem jelenti azt, hogy csöndben tervezek lenni, csak a témát nem kívánom tovább fűzni. Rengeteg más dolog is van amiről beszélhetünk.
Mint például az úszás.
- Jól hangzik. Egészen meghoztad a kedvem - mosolyodom el szélesen a medencézés kapcsán. És egyre több ötletem is támad, de ezeket gyorsan ki is verem a fejemből, mert belepirulnék, ha tovább gondolnám, azt meg azért mégsem kéne. Aztán pedig ő maga veti fel, hogy menjünk együtt. - Lenne, szuper ötlet! Mikor? - kapok a lehetőségen, bár lehet kissé gyorsabban mint kéne. De ezen utólag már nehéz változtatni. Magamnak viszont jó kis megjegyzés, hogy ne legyek ilyen túllelkes.
- Haha, dettó. Én sem vittem túlzásba a készülést. De megjósoltam, hogy K-t kapok, és bejött - kacsintok rá a lányra, és ismét nevetni kezdek. Mert valóban, jósolnom kellett és őszintén fogalmam sincs hogy mit jelentenek a különböző vonalak, meg hasonlók. Mármint persze, átolvastam, de én nem látom hogy ez hogy jóslás, szóval csak összehordtam mindenfélét, hogy melyik vonal miért és tádá.
A füzetemre esik a pillantása, én pedig könnyedén jegyzem meg, hogy a verseim azok, hiszen megígértem. A reakciójára csak elmosolyodom, de nem fűzök hozzá semmit. Őszinte embernek tartom magam, és betartom a szavam mindig.
- Akkor nyugodtan eldumálhatunk egész délután. Nem lesz lelkiismeret furdalásunk, hogy "óóó nem tanultunk" pedig kellett volna. - A mondatom közepén kicsit elváltoztatom a hangom így egészen nyávogós lesz, de aztán visszaváltok. Megint csak nevetve kicsit. Jó, hogy valaki olyannal beszélhetek, aki nem stresszel rá a vizsgákra. A levitában a többség igencsak szeret aggódni miattuk, pedig szerintem egyáltalán nincs rá okuk.
- Én nem mondtam, hogy az enyémek jók, szóval ne bénázd le a tieidet. - Dorgálom meg kissé játékosan, de aztán a füzetem után nyúlok - Oh, ezeket már el is felejtettem. Na jó, ezek gázak, azóta jobb vagyok, de kezdjük az elejéről, nem?
Elnevetem magam, ahogy az első kis próbálkozásaimat látom. A versek alatt ott a dátum is, így látható hogy már 4-5 éves versikékről van szó, amikor még készültem idejönni. A négy házzal próbálkoztam, siralmasan. De na. Odaadom neki a füzetkét, hadd olvassa el, az első négy verset.

versek
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 852
Írta: 2019. szeptember 22. 21:55 | Link




Klassz volt, hogy Márkban és bennem ennyi közös vonás volt, örültem, hogy megismerkedtünk, hiszen kevés olyan ember volt, akivel egy hullámhosszon voltam. Sőt, mondhatni egy-kettő, de ennyire velük sem... uh, miken nem agyalok?
Rögtön felkaptam a fejem, mikor a srác közölte, hogy bizony benne lenne egy kis éjszakai fürdőzésben, erre a reakcióra széles mosoly ült ki az arcomon.
- Komolyan? Tök jó! Akkor küldök majd egy baglyot, hogy mikor és hol tali, aztán ne felejtsd el a fürdőnacit! - közöltem vele mókásan. Bizony, az úszáshoz elengedhetetlen a fürdő-felszerelés, mondjuk legutóbb váratlanul ért a dolog, de azt is remekül megoldottam. Imádtam az esti úszkálást, olyankor senki sem zavart meg, nem volt tömegnyomor a medencében és valahogy megvolt a maga sajátos hangulata az egésznek.
- Ó, szupi! Egy jós veszett el benned ezek szerint! - mosolyogtam rá. Jó fej volt nagyon és még humorérzékkel is megáldotta a sors. Volt egy kis lelkiismeret furdalásom, hogy nem mondtam meg neki a rossz jegyemet, bár nem hittem, hogy nagy jelentősége lett volna, de igazából sose tudtam elsajátítani azokat a tárgyakat, amelyek kevésbé érdekeltek. Azokban semmi kihívást nem láttam és egyébként sem voltam az a magolós típus. Gyorsan el is hessegettem ezt a gondolatot...
- Haha, igen, hát lelkiismeret furdalásom emiatt tuti nem lesz! - nevettem el magam, mikor meghallottam az elváltoztatott hangját, annyira mókás volt. Mindig is kedveltem azokat, akik nem vették túl komolyan a dolgokat. Ez azt jelentette nálam, hogy volt felelősségérzetük, de azért el tudták magukat engedni és nem stresszelték magukat túl.
- Igenis, tanár úr - válaszoltam neki mosolyogva, boci szemekkel. Tök jól elhülyültünk. Tudtam, hogy igaza van, hiszen hajlamos voltam időnként alulértékelni magam, de valóban úgy gondoltam, hogy nem voltak túl jók a verseim.
- Nos, nézzük csak azt a verset! - köszörültem meg a hangom, komolyra vettem a formát, majd megigazítottam az arcomon a képzeletbeli szemüvegemet. Csak, hogy kellőképp komor legyen a benyomás, amely persze nem volt az...
- Wow, hát ez irtó jó! Nagyon aranyos, szerintem legalábbis... szerintem első próbálkozásra remek, kellően szellemes és a házak leírása is tetszik! - néztem rá mosolyogva csillogó szemekkel. Tényleg szupernek tartottam, az már rajta múlott, hogy hisz-e nekem vagy sem.
- Akkor most én jövök... de ne nevess ki, ez a versem az első időszakokból van, mikor elkezdtem az írást - közöltem vele pironkodva, nem is mertem ránézni, úgy csúsztattam eléje az említett művet.
- Ezt a verset a nővéremnek írtam, mikor lelépett tőlünk. Vele volt a legjobb a kapcsolatom, mindig mindent megbeszéltünk, szoros volt a kapocs közöttünk, de egy nap megváltozott minden, aztán lelépett. Azóta már rendeződött a dolog, ide járt suliba, én is ide jöttem, ráadásul egy házba kerültünk, igaz mostanság kevesebbet találkozunk, mivel már végzett, de legalább helyrejöttek a dolgok - meséltem neki komoly arccal újra a szemébe nézve, és ezúttal valóban igazán mély érzelmeket tükrözött a tekintetem. Annak idején nagyon megviselt a nővérem hiánya, az, hogy nem volt kivel megosztanom a bánatomat, örömömet, gyötört az az érzés, hogy talán végképp elveszítettem őt. Kevés ember tudta ezt, neki is elmondtam végül, mert valamilyen fura módon megbíztam benne, másrészt pedig úgy éreztem helyesnek, ha adok egy konkrét magyarázatot a vershez.


versek
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. szeptember 22. 22:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cameron Blanc
Diák Eridon (H), Ötödikes diák


Your local deceptionist:3
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 146
Írta: 2019. október 14. 20:22 | Link



Ha valaki azt hitte, hogy majd idén már nem lesznek problémáim a mágiatörivel, hisz már a kezdetektől itt vagyok, tévedett. Nagyon nagyot. Pont ugyanannyira nem élem az egészet, mint tavaly. Sőt, talán picit jobban. Hosszú, órákba nyúló, unalmas órák, tele évszámokkal meg jelentéktelen emberek jelentéktelen tetteivel. Ráadásul már az első két hét után iratnak is velünk egy röpdogát a héten. Jó lenne ha tanulnék rá kicsit, lévén, hogy az órákon való figyelés nem sikerült eddig. Guess what, éppenséggel nem ezt teszem. Szerintem nem is én lennék, ha nem halogatnám az egészet az óra előtti utolsó szünetig. De hát mit tudnék tenni? A kastélyban való mászkálás és semmit, de még annál is kevesebbet tevés sokkal, de sokkal izgalmasabbnak tűnik. Ne ítélkezz, amíg nem próbáltad!
Körülbelül úgy késő délután felé tévedek be a második emeleti társalgóba, egyenesen a nagyteremből jőve. Alig lézengenek itt páran, a legtöbben még mindig vacsoráznak, itt még csak azok pihengetnek akik ugyanolyan gyorsan betömték magukba a cuccot, mint én. A küszöbön betoppanva lepacsizok egy évfolyamtársammal; még múlt évben lettünk jóba, mikor tanítottam neki valami nagyon egyszerű trükköt amivel jól lehet csajozni. Nem akarok hencegni, de azóta már többször láttam ugyanazon lány társaságában, ez nem lehet véletlen. Az eredmények magukért beszélnek. Hölgyek, urak, ha társkeresési tanácsra van szükségetek tudjátok hol találtok.
Nemsokkal utánam jelenik meg egy elsős levitás lányka, és egy sarki asztal előtti fotelben foglal helyet egy könyv társaságában. Jól ismerem már Karolát. Az évnyitón összefutottunk, meg aztán többször is segítettem neki tájékozódni kastélyon belül. Hirtelen ötlettől vezérelve lépek oda mellé és csapok le az előtte lévő asztalra egy pakli kártyát, olyan erővel, hogy ha nem látott mikor jöttem, jó eséllyel összerezzenjen hirtelen.
- Nagyon szép estét Karola - foglalok helyet a vele szemben lévő fotelben szélesen vigyorogva. - Van egy gyűrűd kölcsön? Kisujj eskü visszaadom - teszem fel a minden bizonnyal cseppet sem várt kérdést. Szokásom random hülyeségekkel fárasztani az embereket, de ez most más. Csak úgy ég bennem a kreativitás, úgyis megígértem már, hogy egyszer mutatok egy bűvésztrükköt neki is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


avi: Felix Mallard
Bossányi Karola
Prefektus Levita, DÖK tag, Levita úrhölgy, Másodikos diák


Bosska | Karcsi
offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 551
Írta: 2019. október 15. 21:18 | Link

Cameron

Álmomban nem ettem még ilyen finom almás pitét, mint ami a vacsoraasztalnál gőzölgött. Pedig odahaza a házimanónk volt az egyik legügyesebb szakács, akit csak ismertem, ő is isteni finom falatokat tudott készíteni, de ez a pite egész biztosan vetekedett az övével. Olyannyira ízlett, hogy rögtön két szeletet fogyasztottam el, hála Jutkának, akibe már egyetlen falat sem fért a csirkecomb után.
A kiadós vacsora után már egy almát sem tudtam elfogyasztani, csupán néhány korty vizet gördítettem le a torkomon, aztán felkapva az almát, kezemben egyik kedvenc olvasmányommal indultam el a társalgó felé, hogy ott pihenjem ki a vacsorát.
A gondolataimat sikerült elrabolnia a kötetnek, hisz nagyon érdekelt, hogy vajon ki lehetett a kincstolvaj, aki kiürítette a könyvtárszobában elrejtett széf tartalmát. A regény egyébként mugli világra épült, s Benettől kaptam kölcsön, hogy így is ismerkedhessek a varázstalan világgal. A kalandon kívül persze volt minden ebben a történetben, dráma, romantika és még több izgalom. Kíváncsi voltam, hogy vajon Margareth összejön-e Valmonttal, s hogy bevallja-e neki Valmont mindazt, amit a nő bátyjával tett.
Olyannyira lekötött ez a világ, hogy nem is nagyon vettem észre, kik lézengenek a társalgóban. Kiválasztva az egyik kényelmes, ablak melletti fotelt, ledobtam magam, s már nyitottam is fel a könyvet, hogy tovább olvashassam az izgalmas sztorit.
Már a negyedik fejezetbe kezdtem bele, éppen egy nagyon izgi rész jött, amikor szó szerint a frászt hozta rám Cameron azzal, hogy olyan nagy erővel lecsapta elém azt a pakli kártyát.
- Merlin szakállára! - sikkantottam fel, mire néhányan felénk is kapták a pillantásukat.
- Cameron, a szívbajt hoztad rám - amint megláttam a fiú vonásait, máris megenyhült a szívem, rá nem tudtam haragudni, amennyire sikerült kiismernem, tudtam hogy kicsit szórakozott, legalábbis nekem néha annak tűnt.
- Egy gyűrűm? Miért, meg akarod vele kérni a kezem? - nevetve reagáltam a furcsa kérdésre, de nagy szerencséjére mindig volt rajtam egy gyűrű, amit még a szüleimtől kaptam, egy egyszerű, apró virágmintás fehérarany gyűrű.
- Szerencséd, mert van, de biztos hogy jól meggondoltad, itt mindenki előtt akarod?- még mindig nevettem, bár volt egy olyan érzésem, hogy Cameronnak egész más tervei vannak ezzel a gyűrűvel.
Megpróbáltam lehúzni, s némi erőlködés után sikerült is (hiába, sok volt az a két pite így estére).
- Tessék, de nagyon vigyázz rá. Mire is kell? - kíváncsian néztem fel rá, bíztam benne, hogy nem csinál semmi rosszat, ezért is adtam neki oda a gyűrűmet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2019/20.Ősz/Tél legaktívabb gólya
Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 5. 19:24 | Link

Sigrídur

Megjelenés



Épp semmi dolgom nem volt, úgyhogy elhatároztam, hogy találkozom az egyik diáktársammal a társalgóban, hogy adjon egy kis korrepetálást bájitaltanból. Ő kiválóan teljesített belőle, szóval kétség sem fért hozzá, hogy vágja a témát. Megetettem, megitattam Hápit, majd miután elkészültem, elindultam célirányosan a Társalgó felé. Elég sokan voltak, de nem olyan vészesen rengetegen, hogy ne lett volna pár szabad hely. Helyet foglaltam az egyik szimpatikus asztalnál, majd elővettem a bájitaltan tankönyvemet a jegyzeteimmel együtt. Türelmesen várakoztam, figyeltem a körülöttem lévő embereket. Az egyik asztalnál egy baráti társaság ült, valami társassal játszottak, a másiknál egy turbékoló gerlepár, a harmadiknál egy csajbanda, akik vígan heherésztek-haharásztak. Volt egy kis hangzavar a teremben, de nem volt zavaró, mert magukhoz mérten mindenki moderáltan nyomta a mondandóját. Én meg csak vártam, és vártam, de úgy tűnt, hogy a másik fél megfeledkezett a találkánkról. Már vagy fél óra is eltelt és sehol senki... legalább egy baglyot küldhetett volna, hogy közbejött valami, vagy az is lehet, hogy valóban kiment a fejéből a korrepetálás. Bosszúsan elpakoltam a cuccaimat az asztalról, majd kivettem a táskámból egy képregényt, melyet elkezdtem olvasgatni. Mivel segítségre ma már nem számíthattam, úgy voltam vele, hogy legalább akkor kellemesen fogom elütni az időt, ha már idefáradtam. Nem igazán volt kedvem visszamenni a szobámba, mert csak szétuntam volna az agyamat. Szociális életet sem tudtam éppen élni, mert mindenki marha elfoglalt volt, úgyhogy belevetettem magam a képregény kreálta világba. Annyira belemélyedtem a sztoriba, hogy még az sem zavart, hogy a közelben ülő csajok egyre hangosabban viháncoltak. Egész jól elvoltam, végül is feltaláltam magam, ha kellett, a jelen helyzetben is rájöttem, mivel lehet legjobban elütni az időt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sigrídur Merope Einardóttir
KARANTÉN


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 5. 21:41 | Link



Kezdett már nagyon unalmassá válni a napokban, hogy mást se csinált csak tanult. Tanult a szobájában, tanult a háza klubhelyiségében, tanult a könyvtárban. Épp itt volt az ideje, hogy a változatosság kedvéért most kimozduljon... és tanuljon valahol máshol. Ez a valahol máshol pedig végül egészen különös módon valahogy a Társalgó lett.
Kényelmes, hangulatos, ezt rögtön észreveszi, amint belép. Egészen otthonosan érzi magát... ha nem volna ez a szokatlanul nagy tömeg. El is bizonytalanodik. A hangos nevetéseket és a zsibongást hallva elgondolkodik, hogy talán sarkon kellene fordulnia, és valami nyugodtabb helyet keresnie. De ha már itt van...
Felsóhajtva indul meg az őt körülvevő tanonc sokaságban. Egyszerű tornacipő van rajta, farmer és egy szürke kapucnis pulóver, meg persze a fekete talár, vörös szegéllyel, haja pedig szokás szerint hatalmas, barna bolyhos mivoltában sörényszerűen áll a szélrózsa minden irányába vállaira omolva.
Zöld színű, vászon oldaltáskáját a kezében fogja. Látszik, hogy pattanásig tele van tömve könyvvel, pergamennel, pennával, és más hasonló egyéb dolgokkal. Nem lenne rossz megszabadulni tőle úgy, hogy lehelyezheti valahová, ahol kipakolhat... aztán majd meglátja mennyire reménytelen itt bármi is. És tulajdonképpen nem is volna túlságosan sürgető, hogy tanuljon. De majd elválik.
Elindul hát, kicsit kanyarog erre-arra, s bár észrevesz néhány helyet, ahová leülhetne, azok vagy nem túl jók a tanulás szempontjából, vagy épp arrafelé ülnek a leghangosabbak. Végül észrevesz egy szőke lányt. Valamit olvas... képregényt? Magában van látszólag és egészen szimpatikusnak tűnik. Nem lát mást, akihez leülhetne. Talán nem lesz gondja vele a lánynak, ha megkérdezi, elé toppan hát.
- Szia! - mosolyog le rá, s megvárja, amíg az rápillant, ha figyelemre méltatja.- Bocsi, hogy zavarlak... leülhetek ide? - mutat az asztal melletti szabad székre.- Ígérem többet nem foglak zargatni!
Csak az áldásra vár, és akkor máris elkezd szorgosan le és kipakolni, majd pedig lehuppan. Persze ki tudja, talán nem is kapja meg. Helyet is foglalhat a lány a barátainak, mert többnyire olyan mindenkinek van, rajta kívül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 6. 19:30 | Link

Sigrídur

Megjelenés



Egész jól kikapcsolódtam a képregénnyel, bár kicsit még mindig bosszantott, hogy a másik fél még csak válaszra sem méltatott, így potyára jöttem el a megbeszélt helyszínre. Elhatároztam, hogyha legközelebb találkozom vele, mindenképp megemlítem neki a sérelmemet, szégyellje csak magát. Bár az is elképzelhető volt, hogy hirtelen közbejött neki valami, és nem volt ideje ezt jelezni felém, de ha majd találkozunk, úgyis kiderül az igazság. Miközben olvasgattam, odajött hozzám egy ismeretlen lány, és megkérdezte, leülhet-e az asztalomhoz.
- Szia! Persze, foglalj helyet nyugodtan - néztem fel rá az újságomból, majd folytattam a mondókámat:
- Nem zavarsz, amúgy Dana vagyok.
Közben a csajbanda még hangosabbra vette a hangerőt. Legszívesebben leütöttem volna őket vagy csupán odakiabáltam volna nekik valami szépet, de mivel nem a könyvtárban voltunk, így joguk volt hangoskodni, ha jól esett nekik.
- Ha viszont tényleg itt maradsz, kénytelen leszel értesülni a legújabb pasizási szokásokról - néztem mindent eláruló tekintettel a csajok asztala felé. Nem tudtam, milyen szándékkal jött a Társalgóba a lány, de ha tanulni, akkor bizony nagyon rossz helyet választott magának. Nem tudtam, hogy tud-e hangzavarban is tanulni, én az a fajta ember voltam, aki csak a legnagyobb csendben tudta elsajátítani a tananyagot. Opciónak az maradt, ha zavarta a ricsaj, hogy vagy rájuk borítja az asztalt, aztán magyarázkodhat a tanároknak, vagy beszélgetünk, vagy kikapcsolódik más módon. Így első blikkre szimpatikus volt, bár nem szerettem elhamarkodottan megítélni másokat, mert sokszor a látszat csalt. Reméltem, hogy a viháncoló társulat hamarosan más vizekre evez, de egyelőre úgy tűnt, hogy remekül elvannak itt legnagyobb bánatomra a közelemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sigrídur Merope Einardóttir
KARANTÉN


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 6. 20:18 | Link



- Köszi - pillant hálásan a lányra, amikor megkapja az engedélyt. Le is csüccsen az egyik szabad székre, viszonylag közel a másik lányhoz, de azért nem pont mellé, hogy ne zavarja, majd leteszi ölébe táskáját és elkezdi szépen komótosan kipakolni a könyveit, miközben elhangzik a bemutatkozás. Mosolyogva pillant a másikra.
- Én Sigríður - viszonozza, de azért nem bonyolódik hosszas csevejbe. Bár a lány azt mondta, hogy nem zavar, lehet, hogy csak illemből mondta ezt, és azért ő mégsem szeretné zaklatni. De talán tényleg nem zavarhatja annyira, ha még mindig beszél hozzá. Dana? Ezt mondta, igen, Danának hívják.
- Mi, hogy, mit? - jön is nyomban zavarba, felkapva a fejét, és azonnal elvörösödik. Milyen pasizási tanács? Hol? Miért? De hamar leesik neki a dolog szerencsére, Dana pillantásának hála, így még jobban elvörösödve és zavarba jőve pillant a hangos lányok csoportja felé.
- Oh...
Hát ezt jól benézte. Na nem baj. Megpróbálja magát valamivel kivágni, hogy ne legyen annyira ciki ez a helyzet.
- Hát... legalább valaki tudja hogyan kell... - vigyorodik el, még mindig vörösen, és megrántja a vállait. Kész. Na ennyi. Hát ez az igazság. Neki tényleg halvány lila gőze sincs a dologról, és igazából még nem is gondolkozott rajta soha. Kellenek egyáltalán szokások a pasizáshoz? Mit takar egyáltalán a pasizás? Nem úgy van az, hogy a fiú elkezd udvarolni és... és és... és valami? Van ennek valami szokása? Zavarba ejtő gondolatok, mindez talán meg még az arcára is kiül, hogy még gázabb lehessen a szitu.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 6. 20:38 | Link

Sigrídur

Megjelenés



Érdeklődő tekintettel kísértem végig, ahogyan a lány kipakolta a tanulnivalóját. Úgy tűnt, hogy okosodni jött ide, de a szomszéd asztal ricsajától számomra ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Bár nem voltam a helyében, nem tudhattam, mennyire zavaróak számára a külső tényezők. A neve hallatán hirtelen felkaptam a fejem, hiszen nem mindennap hal egy ilyen különleges nevet az ember.
- Te jó ég! Izlandi vagy? Én is onnan származom! - néztem rá nagy szemekkel, összecsapva a tenyeremet, annyira meglepődtem.
- Melyik városban élsz? - kérdeztem tőle érdeklődve, hiszen idáig nem igazán futottam össze izlandiakkal pár embertől eltekintve.
- Én Reykjavík - közöltem vele ezt a számomra fontos információt.
- Ja, hát a pasizási stratégiákat - ismételtem meg a lánynak, bár a csajok végigvihogták ezt a részt is, mely számomra roppant idegesítő volt.
- Sokszor az, aki a legjobban állítja, hogy tökéletesen tud valamit, az a legtudatlanabb - világosítottam fel a lányt, aki láthatóan zavarban volt. Ezt az észrevételemet eszem ágában sem volt megemlíteni neki, mert nem akartam még cikisebb helyzetbe hozni. Egyébként tisztában voltam vele, hogy mindenki másképp reagált bizonyos helyzetekre, aranyosnak találtam, hogy így belepirult a témába.
- Egyébként minden szituáció más, szerintem nem lehet előre megtervezni semmit, van, mikor a lány kezdeményez, van mikor a fiú... az egész helyzetfüggő. Na, meg minden kapcsolat más - tettem hozzá elgondolkodva. A mi helyzetünk elég rendhagyó volt Mihail-al, össze sem lehetett hasonlítani másokéval, de nem is akartam. Úgy vettem észre, hogy Sigrídur még új volt a témában, de nem akartam tapintatlan lenni vele, így nem is hozakodtam elő a témával. Régebben egyáltalán nem ez volt jellemző rám, előszeretettel hoztam zavarba embereket, de egy ideje valami megváltozott bennem, és ennek nem tudtam, hogy mi az oka.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sigrídur Merope Einardóttir
KARANTÉN


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 6. 21:19 | Link



Nem jelent neki különösebb problémát a hangzavar... bár, ha ez továbbra is masszívan így fog menni, lehet mégis az lesz, ki tudja. De talán sosem derül már ki, ugyanis a szőke lány, Dana arca hirtelen felderül, és olyan kérdés hangzik el, amire igazán nem számított. Azonnal el is képed látványosan.
- Hogy mi? Igen, de honn... neee!
Azonnal felnevet, amint tudatosul benne a dolog. Ne ne már! Tényleg? Mennyi volt az esélye, hogy egy izlandi lány mellé ül le? Azt sem tudta, hogy egyáltalán van még izlandi lány az iskolában, vagy egyáltalán a környéken rajta kívül. Észre sem veszi mikor vált át az anyanyelvére, de máris úgy darálja sokkal élénkebben és vidámabban a dolgokat. Látszólag szegény könyvek egy csapásra feledésbe merülnek.
- Háhá! Ez hihetetlen! Tényleg izlandi vagy te is? És pont itt találkozunk? Apum izlandi, én ott születtem, anyum meg magyar... Saját kis birtokunk van amúgy, Húsavíktól nem messze, dél-nyugatra... tulajdonképpen majdnem vele szemben... nahát! Nem hiszem el!
Most aztán nézhet mindenki, hogy mégis milyen manónyelven karattyol... vagy karattyolnak, ha Dana is elkezd így beszélni. Tényleg észre sem veszi, hogy izlandiul beszél már, de sokkal felszabadultabb lesz tőle.
- Ó, de jó! Reykjavíkban él a nagybátyám is! Bestiaszakértő, a minisztériumnál. Szoktam Raykjavíkban járni! Olyan szép város!
Csak úgy árad belőle a szó. Dana talán nem is gondolta volna, hogy elszabadítja ezzel a fenevadat. De tényleg hihetetlenül örül neki, hogy ekkora szerencséje lehet. Így már kevésbé kényelmetlen a fiúkról is beszélni. Máris úgy érzi, mintha ismerné a lányt.
- Hát... én ezt sem tudom - vigyorog. Hát ez így van, tényleg nem tudja. De a kapcsolat dologgal nyomban egyetért.
- Igen, szerintem is - mondja nagy büszkén kihúzva magát, mint egy szakértő, a tudattól, hogy végre van valamilyen véleménye a dologról, amit ki tud nyögni. Bár ez csak eddig terjedt.
- Mondjuk... milyen az, amikor egy lány kezdeményez? Nem túl ciki? Hogyan kell azt?
Tulajdonképpen ezzel el is árulja a választ Dana rejtett gondolataira, vagyis inkább megerősíti azokat, tudatlanul. Hogy valóban nagyon új a témában. Igazából talán még szerelmes se volt. Nem, egészen biztosan nem volt az. De egy tündérmeséből született, ahogyan édesanyja mesélte neki a történetüket. Talán csak azért nem volt, mert mindig valami hasonlót várt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 6. 21:36 | Link

Sigrídur

Megjelenés



Nagyon lelkes lett a lány, mikor meghallotta, hogy én is Izlandról származom. Rögtön meg is eredt a nyelve, amit iszonyatosan díjaztam. Át is váltottunk az anyanyelvünkre, iszonyat jól esett végre ezen a nyelven beszélni valakivel. Tényleg nagyon kicsi a világ, hiszen mekkora esély volt rá, hogy egy honfitársam foglal majd helyet ezen a széken itt mellettem?
- Bizony! Mindkét szülőm izlandi, egy nagy kertes házban élünk, van négy fiú testvérem és egy nővérem - közöltem a lánnyal mosolyogva.
- Igen, gyönyörű város, imádom! Mit dolgoznak a szüleid? Édesanyám a vendéglátásban tevékenykedik, édesapám sportfogadásokkal foglalkozik - meséltem neki lelkesen.
- Bizony, amelyik kutya ugat, az nem harap, így tartja a közmondás is. Van benne valami - közöltem vele mosolyogva, mert ez remek hasonlat volt a lánytársaság szószólójára nézve, legalábbis én így gondoltam.
- Dehogy ciki. Például a mostani kapcsolatomnál én hívtam randira a fiút. Aztán egész jól alakult az egész. Egyáltalán nem bánom, hogy mertem kezdeményezni, hiszen, ha nem teszem, lehet semmi sem lett volna a dologból - meséltem neki nagy mosollyal az arcomon. Igaz nem tudtam, hogy hova tart a dolog, mi lesz belőle, de legalább valami elindult, ami igazán fontos volt számomra.
- Na, és neked tetszik itt valaki? - kérdeztem tőle vigyorogva. Sosem lehetett tudni, attól, hogy zavarba jött a témától, még elképzelhetőnek tartottam, hogy megakadt a szeme valakin. Miután kiderült róla, hogy izlandi, sokkal közvetlenebb kötelék alakult ki köztünk, mint előtte, legalábbis én úgy éreztem, hogy ő is jobban megnyílt az irányomba, ezt a reakciót pedig én is viszonoztam feléje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sigrídur Merope Einardóttir
KARANTÉN


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 6. 21:59 | Link



- Igen? Hogyhogy ide kerültél a Bagolykőre? Ilyen sok testvéred van? Ez tök jó, én egyke vagyok - lelkendezik és érdeklődik máris. Persze izlandiul, ahogyan már Dana is. Tényleg mereszthetnek rájuk innentől nagy szemeket, ha szerencséjük van, talán még a hangos lány csoport is meghallja és meglepődik, hogy kicsit csendesebbé váljanak ezáltal. Ki tudja. Viszont a kérdés, hogy mit dolgoznak a szülei, zavarba hozza egy kissé. Most ébred csak rá ugyanis, hogy jelen időben beszélt az édesanyjáról. Pedig ez elég kényes téma. Már nem csak miatta, hanem általában azért is mert mindig lelombozza vele a hangulatot, most pedig annyira megörült. Próbál valami megfelelő köztes állapotot találni a válasz boldogságszintjét illetően.
- Nekem... édesanyám gyógyító volt, de már nem él... - fog bele de próbálja máris tovább terelni a témát. Nem azért mert nem beszélne róla, ha úgy adódik beszél ő, csak tényleg nem akarja ezzel a "szegény kis félárva" dologgal elrontani a hangulatot. Bármilyen szánalmasan és önzően is hangzik. Bár édesanyja minden percben hiányzik neki... tudja, hogy azzal, ha most elszomorodik, nem hozza vissza és neki sem okozna örömet.
- Apa az Izlandi Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik, a Mágus-Mugli Kapcsolatok Ügyosztályán, másodállásban pedig segédauror. A nagybátyám pedig bestiaszekértő, szintén a minisztériumban. A rezervátumokba jár ki trollokat meg manókat regulázni meg ilyenek - vigyorodik el. Jó is, hogy közben a pasizásra terelődik a szó.
- Gondolod, hogy csak a szája nagy? - kap is a dolgon. Végülis most arról beszélnek a saját nyelvükön, amiről csak akarnak, valószínűleg senki más nem fogja érteni rajtuk kívül. Mennyi az esélye annak, de tényleg mennyi, hogy még egy izlandi akárki van itt a szobában rajtuk kívül? Vagy akárcsak olyan, aki tud izlandiul.
- Tényleg? Akkor neked már van is... barátod? Hány éves vagy? Én még csak tizennégy... elsős Eridonos - újságolja is el büszkén, mert hát ez olyasvalami, ami tényleg büszkévé teszi. - Anyukám is ide járt, ő is Eridonos volt. Hogy nekem?
Na, ettől, izlandi nyelvi szabadság ide vagy oda, csak zavarba jön újfent, és fülig pirul.
- Ne... nem gondolkoztam rajta... - vallja be halkabban beszélve ösztönösen.- Amúgy se hinném, hogy én tetszenék bárkinek is...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 7. 19:53 | Link

Sigrídur

Megjelenés



- A nővérem is ide jött tovább tanulni, vele a legjobb a kapcsolatom a testvéreim közül. Szóval boldogan jöttem utána, meg anyámék szerint elég jó neve van az iskolának. A sok testvérnek is megvan az előnye és a hátránya - néztem rá mosolyogva. Nagyon szerettem a tesóimat, de időnként jobb szerettem volna egyedül lenni, volt egy időszak, amikor sokat civakodtunk, de az a lényeg, hogy szívből szeretjük egymást.
- Sajnálom - biggyesztettem le ajkaimat, nem gondoltam volna, hogy megint sikerült kényesebb témába nyúlnom. Bár sajnos ehhez jól értettem, hogy mindig fejjel mentem a falnak, sose gondoltam bele, hogy ez milyen következményekkel járhat. Szerencsémre úgy tűnt, hogy nem sértődött meg rám a lány, bár nem ismertem a családi hátterét, majd tovább mesélte, hogy mivel foglalkozik az apja és a nagybátyja.
- Wow, ezek elég izgalmas szakmák. Te tudod már, mi szeretnél majd lenni? Én még nem gondolkodtam el azon, mivel foglalkoznék legszívesebben, ráérek még ezen agyalni - csacsogtam lelkesen a másik félnek. Időnként körbesandítottam a teremben, és elég mókás volt látni a többiek értetlen és csodálkozó arckifejezését, miközben a saját nyelvünkön beszélgettünk egymással.
- Igen, az ilyen embereknek általában a csupán a szájuk jár, nincs mögötte valóságtartalom. Aki valóban ért valamihez, általában nem kérkedik vele, bár ez intelligenciától is függ. Szerintem inkább feltűnési viszketegségben szenved az illető - néztem a nagyszájú lányra, akinek szinte be sem állt a szája, csodálkoztam rajta, hogy hogy nem fullad meg, mert még levegőt is alig vett, annyira nyomatta a rizsát.
- Hát, ez az egész dolog elég komplikált, így nem jelenteném ki, még minden képlékeny, az elején tartunk valaminek, aminek nem tudjuk mi lesz a vége - feleltem neki sejtelmesen. Végül is elmondtam neki a lényeget.
- Ejnye, egy hölgytől nem illik ilyet kérdezni! Harmadéves vagyok egyébként - nevettem el magam, semmi titkolni való nem volt a koromat illetően, de ezt nem hagyhattam ki.
- Az Eridon is jó ház, vannak ott barátaim. Én szeretem a saját házamat, a Navine-be is tök jó fej emberek járnak - mondtam neki vidáman, majd belegondoltam, hogy elég sok barátot szereztem mindenféle házból, és rájuk mindig számíthattam.
- Tudom, hülye kérdés volt. De majd idővel úgyis összefutsz olyannal, aki megdobogtatja a szíved. Egyébként meg ne légy kishitű, teljesen rendben vagy, lesz majd olyan fiú, aki szívesen randizna veled - közöltem vele határozott hangnemben. Látta rajta, hogy kicsit zavarba jött a témától, így inkább nem folytattam tovább az eszmefuttatásomat ez ügyben, hiszen a lényeget elmondtam neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sigrídur Merope Einardóttir
KARANTÉN


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 8. 16:22 | Link



- Igen, én is hallottam, hogy jó neve van, meg hát ezért is van valszeg itt egy csomó külföldi diák is! Akkor a testvéred is itt van? Ez tök jóóó! Nehéz volt megtanulni a magyart? - érdeklődik tovább, de közben sajnos jön, ami előbb utóbb mindig elszokott jönni az elmúlt négy és fél évben. Siggi csak egy szomorkás mosollyal megrázza a fejét, jelezve, hogy "semmi baj", de ezzel már próbál is átlendülni a másik témára. Szerencsére nem nehéz, mert úgy tűnik csak úgy árad belőlük a szó!
- Hát... fogalmam sincs - vigyorog - Nem tudom... gondolkoztam azokon, ami a családomban van meg volt eddig ugye... mágus-mugli... meg bestiaszakértő... meg gyógyító... de még azt se sikerült kiderítenem melyik a kedvenc tantárgyam - von vállat derűsen. De ő is úgy véli, mint Dana, hogy tulajdonképpen még teljesen ráér.
Ő is körbenéz, és látja az értetlen arcokat. Nem tudja nem elnevetni magát rajtuk.
- Vajon mit gondolhatnak, miről beszélünk és milyen nyelven? - bukik is ki belőle a kérdés nevetve, de már rá is térnek a legfontosabb tini témára: a pasikra. Természetesen!
- Hű, te nagyon okos vagy! - kerekednek is el a szavai a lány választékos beszédét hallva. Hála az égnek! Nem csak hinfitársa, de még okos is, lány is... ebből még bármi lehet! - Nem értek ezekhez, de azt hiszem jól látod! - jegyzi meg vidáman.
- Komplikált? Miért? - kérdezi hirtelen, de ekkor rádöbben, hogy talán túl indiszkrét volt már. - Oh, bocsi, ne haragudj... semmi közöm hozzá!
Inkább felnevet azon, hogy Dana "felháborodik" amiért megkérdezte a korát. De el is árulja azután, hogy harmadéves. Nem is olyan nagy a korkülönbség köztük, pedig nagyobbat gondolt volna, olyan bölcsnek tűnik beszédpartnere.
- És milyen a Navine? Anya mesélte régebben, hogy volt egy Navinés barátnője, aki nagyon kedves és segítőkész volt mindig.
Azonban ezután már jócskán a pironkodáson van a sor.
- Oh... hát... úgy gondolod? Nem is tudom... de köszönöm... talán majd... - fixírozza elszántan a térdét. Ő és egy fiú? Olyan furcsa ötlet! Mit csinálhatnának együtt, ami kifejezetten fiú- lány dolognak számít? Jó, nem ostoba ő, tudja, hogy nem csak a kézfogásról van szó... de annyira bizarr belegondolni!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 8. 17:38 | Link

Sigrídur

Megjelenés



- Bizony, ha nem lenne jó híre, bizonyára nem érdeklődne ennyire ember utána. Anyámék nagyon büszkék rá, hogy ide járunk, az elején kicsit ódzkodtam tőle, hogy milyen lesz az oktatás, hogyan fogok beilleszkedni, de aztán végül egész jól sült el minden - meséltem az Eridonosnak vidáman.
- Amúgy mi a beceneved? Ne érts félre, semmi bajom a neveddel, de biztosan nem csak Sigrídur-nak szoktak hívni, tuti van valami más változata - de vajon mi lehet? Erősen gondolkodtam magamban, igaz nem számított a hazámban ez iszonyat ritka elnevezésnek, de az ismeretségi körömben senki sem volt, akit így hívnának, mind ez idáig. Sigrí? Vagy Sig? Vajon mi lehet a becézési formája?
- Bőven ráérsz még ezen gondolkozni, még van rá jó pár éved, hogy eldöntsd, mivel szeretné foglalkozni a jövőben. Szerintem idővel ez majd magától ki fog alakulni - néztem rá bátorítóan.
- Jó kérdés, kinek mi járhat a fejében. Szerintem mindenki másra gondol, még az is lehet, hogy azt hiszik, valami titkos összeesküvésről van szó, vagy épp ördögi terveket szövögetünk - húztam széles mosolyra a szám csillogó szemekkel.
- Kevesen trafálnak bele, tuti sokan más nyelvekre gondolnak, de úgy tűnik, erősen gondolkodnak rajta, milyen nyelven zajlik a kommunikáció kettőnk között. Azért jó látni, hogy időnként nem csak tanulásra használják az agyukat - vigyorogtam a lányra cinkosul.
- Köszi, ez nagyon hízelgő, hogy okosnak tartasz, de amit az előbb elmondtam, az csupán az én álláspontom, más máshogy vélekedik a témáról. De így a szép és jó, unalmas lenne az élet, ha mindenki egyformán gondolkodna - tekintettem a lányra jelentőségteljesen. Ő is elég érett gondolkodású volt a korához képest, ez pedig hatalmas pozitívum volt, ezt pedig idővel a javára fordítva hasznosítani is tudja majd. Ahogy beszélgettünk, egyre szimpatikusabbá vált a lány, ráadásul még humorérzéke is volt.
- Semmi gond, majd egyszer elmondom, bár ahhoz nagyon meg kell kedveltetned magad velem! - néztem rá komoly tekintettel, majd pár másodperc után elnevettem magam.
- Csak vicceltem, mármint az elhangzottak második felével kapcsolatban - feleltem neki mosolyogva. Úgy voltam vele, hogyha még később is találkozunk párszor, és idővel kiderül róla, hogy megbízható, akkor én is jobban meg fogok nyílni neki.
- Imádom a Navine-t, mondhatni ez a második családom. Nagyon összetartó a társaság, remek a hangulat, a vezetőség pedig fantasztikus. Odafigyelnek ránk, különféle programokkal kedveskednek, mindig meghallgatják az embert, ha valami problémája van. Örülök, hogy oda kerültem, a nővérem is oda járt egyébként, ő is nagyon szerette - csacsogtam neki nagy beleéléssel.
- Biztos vagyok benne! Tessék kicsit több önbizalmat magadra szedni. Hagy ne soroljam fel, mit gondolok rólad pozitív értelmében. Na, de majd mellettem megedződsz, rád fér még egy kis magabiztosság - biztattam a lányt, hiszen tényleg csupán egy kis löket hiányzott neki ahhoz, hogy minden a helyén legyen, minden a legnagyobb rendben volt vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sigrídur Merope Einardóttir
KARANTÉN


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 10. 14:32 | Link



Figyelmesen hallgatja a lányt, de hamar visszatérnek rá valamilyen formában.
- Siri, Sigga, Sig, Sigi, de leginkább Sigginek szoktak - vigyorog.
Ezek után érintenek még jó pár témát, például előjön a jól ismert "mi leszel, ha nagy leszel" dolog, majd jót nevet azon, hogy a saját nyelvükön kitárgyalják, miféle összeesküvésre gyanakodhat mindenki körülöttük, nem értve őket. Dana úgy tűnik nem csak okos és csinos, de vicces is, Siggi pedig nem tud nem szüntelenül szélesen vigyorogni már. Egyet is ért, valóban unalmas lenne minden, ha nem gondolkodnának másként az emberek. Bárcsak mindegyikőjük ennyire tisztában lenne vele, mint Dana, és ezért senki sem akarna a másiknak esni mindenféle ostobaság miatt. Tiszteletben tarthatna mindenki mindenkit, és úgy működhetne a világ, ahogyan kéne.
Ennek ellenére azonban Sig rögtön olyan dologra tapint, amire nem kellett volna. Mentségére legyen mondva, hogy tényleg elnézést kér. Dana pedig megint elmésen vágja ki magát belőle, és szerencsére egészen hamar le is esik neki a vicc ahhoz, hogy elnevethesse magát.
- Nem baj az! - mondja. - Ha meg kell kedveltetnem. Végül is először mindenkinek meg kell kedveltetnie magát mindenkivel, hogy lehessen belőle bár mi más - mondja ő is ki a nagy bölcsességét, ami épp kibukik belőle. El is terelődik a szó az iskolai házakra, Siggi pedig kíváncsian hallgatja, Dana miként vélekedik a saját házáról. Talán ő is így fog róla majd beszélni pár év múlva. Aztán Dana újra zavarba hozza. Fülig is pirul a pozitív tulajdonságok felsorolásának gondolatára. Viszont valami megragadja a figyelmét. "Mellettem megedződsz". Mintha Dana ezzel máris azt fejezné ki, hogy talán barátok lehetnek. Hogy máskor is fognak majd találkozni, nem csak összefutni véletlenül. Hogy lehet, hogy végre lesz valaki, akivel tényleg, igazán beszélgethet. Nem is tudja mit mondjon erre, elakad a szava. Csak kedvesen, zavartan mosolyog, csillogó szemekkel nézve a másikra. Hát akárhogyan is lesz ez végül, annyi biztos, hogy nagyon jólesett ez most neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 10. 21:46 | Link

Sigrídur

Megjelenés



- Rendben, akkor Siggi leszel, a többi nekem kicsit olyan furi - feleltem a lánynak, miközben végighallgattam, mik is a lehetőségek. Még a legutolsó tetszett leginkább, az előzőek valahogy távol álltak tőlem, mert valahogy kevésbé illettek a lányra. Legalábbis ez volt az én meglátásom, másnak nyilván más... Idő közben elég sok mindenről esett szó, elégedettséggel töltött el, hogy az eleinte félénk lány egyre jobban kezdett oldódni a társaságomban. Szerencsére humorérzéke is volt, mert rögtön lereagálta a mondandómat.
- Ez így igaz - mosolyogtam rá, közben valami azt súgta, remekül ki fogunk jönni egymással.
- Na, és te mivel töltöd a szabadidődet? - kérdeztem tőle kíváncsian. Nem igazán tudtam, hogy mivel szereti elütni az idejét, mivel még csak most találkoztunk először, úgyhogy szerettem volna jobban megismerni.
- Van valamilyen állatkád? Nekem van itt egy kacsám, Hápi - folytattam a szóáradatot és kérdezgetést. Reméltem, hogy nem zavarja, hogy szeretek beszélni, de ha több időt tölt majd a társaságomban, akkor jó, ha tudta előre, mire számíthat. Közben a lánybanda a közelünkben végre kezdett lecsendesedni, amit nagyon díjaztam, mert olyan volt már, mintha egy idióta műsor szólna a háttérben, bár tulajdonképpen a nagy felhajtás, amit levágtak részemről annak számított.
- Legközelebb elnézhetnénk majd a faluba, ha van kedved az egyik szabad hétvégén - mondtam lelkesen Siggi-nek. Végül is volt csomó lehetőség, számtalan üzlet, beülős hely, simán el lehetett ott ütni az időt. Úgy tűnt, hogy a lánynak egyáltalán nem volt ellenére, hogy találkozzunk még, így bátorkodtam feldobni egy programlehetőséget. Végül is mit veszíthetek? Legrosszabb esetben "kikosaraznak", nagy ügy, túlélem... az elutasítás mindenfajta kapcsolatban benne volt a pakliban lehetséges opcióként. Én pedig az "aki mer, az nyer" elvet vallottam. I think this is the beginning of a beautiful friendship. (Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete).
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sigrídur Merope Einardóttir
KARANTÉN


Az izlandi lány
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 45
Írta: 2019. december 11. 17:07 | Link



- Hát ezek a megszokottak
- von vállat vigyorogva a lány. Tényleg különösen hangzik így más nyelvekre magában lefordítva a dolog, de még fel se tűnt neki eddig, olyan megszokott volt. A mugli iskolában is, ahová járt még azelőtt, volt másik két másik Sigríður is, ott az egyiküknek Siri, a másiknak meg Sigga volt a beceneve, ő pedig így lett Siggi. Bár már előtte is gyakran hívták így odahaza, de ekkor lett ténylegesen ez.
- Hogy mivel?
Elhangzik közben egy kérdés, egy egészen egyszerű kérdés, ami mégis meglepettséget vált ki belőle. Rég nem hallotta ez a kérdést, olyan régen, hogy már nem is tudja rá a választ. Látszik, hogy gondolkodóba is esik.
- Hát... leginkább tanulok...
Borzalmasan unalmasan hangzik ez. Pedig ő egyáltalán nem unalmas! Össze kell szednie gyorsan még pár dolgot, legyenek bármilyen egyszerűek is.
- Szoktam főzőcskézni... olvasni, zenét hallgatni, meg rajzolni, magamban énekelgetni... szeretek táncolni, de azt is csak úgy... magamban...
Egyre szánalmasabban hangzik ez így.
- Meg szeretek felfedezni, sétálni, túrázgatni, bár itt még nem voltam semerre a környéken... na és te? - kérdez inkább gyorsan vissza, mielőtt túl cikivé válna a helyzet. Amúgy is egészen biztos benne, hogy Dana fényévekkel jobb dolgokat szokott csinálni, amik sokkal érdekesebbek. De az állat téma az már sokkal jobban hangzik!
- Ó, kaptam egy hóbaglyot, amikor elkezdődött a suli! - mondja is nagy örömmel. - Snjórnak hívják. Meg a nagybátyámnak van egy németjuhásza, Prometheus. Egy kacsa? Miért pont egy kacsa? - kérdezi nevetve. Bár látszik rajta, hogy ezzel nem kinevetni akarja a másik lányt, egyszerűen csak tényleg mulattatja a gondolat, hogy egy kacsa van a dologban. Erre igazán nem számított, de hát úgy tűnik ez a nap tele van meglepetésekkel. Mint ahogyan az hamarosan újfent bebizonyosodik.
- A faluba? Velem? Tényleg?
Látszólag valóban meglepett. Nem hitte volna, hogy egy ilyen napon találkozik egy honfitársával, aki egy ilyen aranyos, szép és okos lány, és még ő maga is ajánlja fel, hogy máskor is találkozzanak. Ez hihetetlen! Nem szalaszthatja el a lehetőséget!
- Persze! Még sosem jártam lent a faluban, de már régóta szerettem volna! - lesz széles és ragyogó a mosolya.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Negyedikes diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 463
Összes hsz: 852
Írta: 2019. december 14. 02:52 | Link

Sigrídur

Megjelenés


- Neked bizonyára megszokottak, számomra nem, mert még sosem volt ilyen nevű ismerősöm - feleltem neki pironkodva. Az ismeretségi körömben tényleg nem volt ilyen nevű egyén, ezért is találgattam, mely lenne számára a megfelelő becenév, ami nekem is tetszik.
- Bizony, mivel - néztem rá határozottan, szemöldökömet felvonva várva a választ, valamilyen szinten aranyos volt a határozatlansága.
- Főzőcskézni? Na, egyszer engem is megtaníthatnál - kaptam fel a fejem rögtön, mikor a lány elkezdte sorolni a hobbijait. Nem igazán voltam jó ebben a műfajban, de gyorsan tanultam, reméltem, hogy Siggi segít majd fejleszeni ez a hiányosságomat. Rajzolni egész jól tudtam, énekelni kevésbé, táncolni meg egyenesen imádtam. A kirándulást, túrázást sem vetettem meg, mindkét opció élhető volt számomra.
- Felfedezni? - csillant fel a szemem erre a szócskára rögtön.
- Akkor majd elviszlek egy felfedező körútra prefektusként, csak el ne szóld magad senkinek - kacsintottam az Eridonos-ra vidáman.
- Hát, én szeretek kirándulni, izgalmas dolgokat átélni - utaltam ennél a kihágásaimra, olasz nyelvet tanulni, táncolni, sportolni, úszni - soroltam fel, ami épp eszembe jutott. Nem volt semmiféle különleges hobbim, de azért elmondtam neki mindent, ami úgy nagy általánosságban foglalkoztatott.
- Az nagyon hasznos állat és cuki. Na meg a német juhász is az - válaszoltam neki mosolyogva.
- A nővéremnek is van egy kacsája, nagyon édes, rögtön megtetszett, mikor megláttam, aztán elhatároztam, hogy nekem is kell egy kis tollas. Aztán a menhelyről sikerült végül beszerezni - meséltem neki büszkén.
- Bizony, oda, veled - próbáltam követni a lányt és a megfelelő sorrendben válaszolni neki, hogy tisztában legyen vele, tényleg el akarok majd látogatni a társaságában a faluba.
- Remek, akkor épp itt az ideje, hogy eljuss! - néztem rá vigyorogva, bírtam a lelkességét, nagyon jó fej volt így első benyomásra. Úgy látszott, hogy sikeresen fellelkesítettem, ráadásul nagy volt rá az esély, hogy személyében új barátra tegyek szert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Diák Navine (H), Navinés pásztor, Navinés blogger, Szárnyaló Okkamik csapattag, Ötödikes diák


Bébi Bruce Wayne
offline
RPG hsz: 235
Összes hsz: 970
Írta: 2019. december 26. 22:06 | Link

Born to Be Wild
Part I.


Az ablakon kinézve nem látszódott más, csak a nagy feketeség, mint egy féreglyuk. Ha elég ideig figyelte az ember, akkor olyan dolgokat láthatott bele, amik ott sincsenek, vagy ami még rosszabb, el is aludhatott. Persze Zsombinak már nem az a legnagyobb félelme, hogy elalszik, de továbbra sem szerette. Olyankor mindig vissza-vissza látogatott arra a helyre, pedig amúgy sem volt már messze az ideje a távozásnak. Látszódott a kastélyon is, ahogy ki-kiszállingóztak a diákok, kik már hazamentek, kik egy utolsó partit csaptak. Ő pedig ott ült, és azt a hatalmas űrt figyelte.
Tekintete végigjárta az unalmas kis szobát, és egy idegenen állapodott meg. Amióta visszatért, nem volt kenyere a lakókkal való beszélgetés. Mindig attól félt, hogy valamelyik tudja merre is járt az utóbbi egy évben, és talán még saját magánál is nagyobb hülyének gondolja. Vagy ami még rosszabb, felhozza azokat a bizonyos tabu témákat. Viszont most épp itt volt az ideje kibújni a csigaházból, és elkezdeni élni. Ha valami rosszul sülne el, holnap majd kikezelik belőle az intézetben.
- Haver, te nem unod el itt az életed? Mit szólnál egy kis mókához?
- kérdezte Zsombor, és közben leszállt a párkányról, ahol addig ücsörgött. - Van egy oltári tervem arra, hogy dobhatnánk fel az estét. Benne vagy? - kérdezte pajkos mosollyal lépve oda Benetthez, hátha amannak nem lenne nyilvánvaló, hogy kihez beszél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] 32 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet