27. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Candyland fesztivál még tart, eredetileg szeptember 15-ig lenne lehetőségetek, de a sok futó játék és érdeklődő miatt arra kérünk titeket, hogy szeptember 30-ig zárjátok majd a játékaitokat!

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 1668
Írta: 2019. augusztus 24. 20:03 | Link

Elijah



Az egyik olyan hely felé tartok, amit rendszerint messzire elkerülök a kastélyban, mivel mindig tömeg van. Nem igazán kedvelem a tömeget. Most valahogy mégis társaságra vágyom. Nem kifejezetten beszélgetőtársra, sokkal inkább arra, hogy emberek vegyenek körül, akik elcseverésznek egymással. Nem kell nekem is részese lenni a dolognak, sőt. Csupán figyelném csendben őket, esetleg rajzolgatnék. Talán portrékat róluk. Ki tudja. A lényeg, hogy lefoglaljam magam.
Kezemben a kedvenc mappámmal toppanok hát be a helyiségbe, vetve egy gyors pillantást a környezetemre. Vannak itt bőven, helyes. Mindenki beszélget, kivéve egy heverésző alakot a kanapén. Talán alszik. Mindegy, tökéletes lesz a közelében lévő fotel nekem. Odamegyek hát, halkan leülök, hiszen nem szeretném megzavarni a relaxációban. A mappámat óvatosan leteszem a kis asztalkára, kibányászok belőle egy lapot, meg ceruzát, majd az egészet visszateszem a kemény irattartóra. Talpamat megtámasztom a fotelom szélén, felhúzott térdemnek fektetem a rögtönzött rajztáblámat és körbenézek megfelelő alanyok után. Erősen gesztikuláló párocska, nem. Könyvekbe bújt összeomlás szélén álló elsős, nem. Annál az ablaknál lévő srác érdekesnek tűnik. Valami rosszban sántikál. És persze, hogy észrevesz, és inkább gyorsan elrobog. Biztos észrevette a prefijelvényemet. Visszafordítom tekintetemet a díványon heverésző srácra, majd megvonom a vállam, miért is ne.
Gyorsan felvázolom a körvonalakat, amiket majd aprólékosan állok neki kidolgozni. Éppen a lábát igyekszem élethűen ábrázolni, amikor megmozdul. Összeszalad a szemöldököm és szemrehányóan nézek a modellemre. Tekintetem lassan megállapodik az arcán és a rosszallás azonnal boldog mosolyba vált.
- Eli! Szia! Ezer éve nem láttalak! – köszöntöm vidáman a srácot. Hiszen én őt ismerem! Hogyhogy nem ismertem fel? Oké, úgy azért nehezebb, hogy a karjával eltakarja a fél arcát. De akkor is! Az meg, hogy régen láttam, hát tiszta sor … vizsgaidőszak. Ilyenkor mindenki úgy jár-kel, mint egy zombi. Észre se vesszük sokszor a másikat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 699
Írta: 2019. augusztus 31. 15:04 | Link

Laura



Fogalmam sincs, hogy én most modellt döglök.
Épp még mindig magam lelkivilágát nyugtatom, meg azt, hogy nincs semmi gáz, túl kellene lépnem az egészen. Tudom, aki fél úszni, azt bevágják a medencébe, aki fél a magastól, felmegy a kilátóba, aki fél a tollas nyavalyáktól, annak itt egy torony, tele bagollyal. Tyúkudvar is lehetne, akkor sem lenne jobb, sőt, ott még kakas is lenne és mindenki tudja, milyen szemetek azok, a szemed is kicsípnék, ha arról van szó. Engem nem kergetett meg ilyesmi, gyereknek, izé, még gyerekebbnek városi voltam és csak csomagolva láttam, amikor meg már itt éltünk és valakinél volt, elkerültem a fenébe. De elmesélték a halál közeli élményeket, vagy a nénik azt, hogyan hajtják el a kisseprűvel. Talán nekem is kéne egy, amikor levelezni megyek, de lehet, nem díjaznák, elvégre, ott vannak saját madarak is, meg okosak, túl okosak és akkor biztos nagyon kapnék. Eeeeh... Szóval, legközelebb majd mást találok ki, vagy mást találok meg, illetve veszek majd valami könyvet, amelyben lehet pár pro tipp arra, mi a francot kezdjek én most ezzel. Lassan már nem foghatok mindent a gyerek dologra, és ha nem akarok körberöhögést reggelinél, amikor tányérnyi szemekkel bámulok a mellettem ülőre, mert épp oda száll egy... Aztán ki tudja, a legnagyobb macsók is félnek, ott van Mr. T. féle Bosco őrmester, ha jól emlékszem, őt lehetett csak altatva repülővel szállítani és közben meg akkora volt, mint egy hegy. Szóval, talán van még esélyem ezzel is ha nem is menőnek, de átlagosnak lennem.
De hát ugye engem most rajzolnak. Nem aludtam amúgy, de néha tök jó így képzelegni valamin, valami történeten akár. Vagy mert így hagytam magam. De zsibbad mindenem, így aztán ennek vége, kezem leengedem, lábam kinyújtom, igazából fel is ülhetnék, de azzal munka van és marha kényelmes. A szúró tekintet ha éget is, tök jól bírom, aztán a hangra már felkapom a fejem. Hú!
- Mmmmmh? - fordulok a rossz irányba elsőnek, aztán a másikba, és hát az ismerős arc már ott is előttem. Már ülök is fel, megkapaszkodva húzom fel magam és kócos fejemmel fordulok felé, arcom már vidámabb.
- Szia Lau! De örülök, hogy látlak. Ééééés.... igen. Sosem hittem volna, hogy ezt mondom, de betemetett a tanulás. Azt hittem csak elsőben sok, de... pfuhh... - grimaszolok. Itt úgy néz ki, az a könnyebb, utána minden csak meredekebb és merészebb. De azért figyeltem, néha odaintegettem neki, meg ilyenek.
- És veled mi újság? - figyelem, aztán a mappát. Szemöldököm felcsusszan kicsit, de kíváncsian. - Hát az ott?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 1668
Írta: 2019. szeptember 5. 19:08 | Link

Elijah



Nem szoktam embereket lerajzolni. Egyáltalán nem szoktam. De tehetek én róla, hogy itt se egy fa, se egy tó, se egy nyamvadt macska, hogy megörökítsem? Sőt, még egy icipici pókot sem látok. Tehát marad Elijah, mint modell. Egy mozdulatlanul heverésző Elijah. De hát persze, hogy nem marad ám úgy, szóval ennek a remek kis időtöltésnek is vége szakad.
A bosszúság örömbe vált át, ahogy fel is ismerem a fiút, az érzés látszólag kölcsönös. Sőt hallhatóan is, legalábbis azt mondja. És nincsen okom kételkedni a szavaiban. Felkuncogva veszem tudomást, hogy Elijah tanulásra vetemedett. Nocsak, változnak a dolgok. De hát végül is komolyodnak a dolgok, egyre közelebb kerülünk az alapképzés végéhez. Istenem de fura, nemrég még csak kis kavicsok voltunk, most meg már beledobnak minket a mély vízbe, hogy egy nagy csobbanással eltűnjünk a fenekén. Aztán vagy elsodor valamerre az áramlat, vagy ott maradunk.
- Ó jaj, akkor be kell szereznem egy ásót, hogy ki tudjalak szabadítani  - viccelődök a dolgon. A legtöbben valamiféle bűbájt említettek volna, vagy varázspálcát. De nekem mi jut eszembe először? A rendes hagyományos módszerű ásás. Tipikus. De úgy is csak metaforákban beszélünk, szóval végül is mindegy.
- Elsőben nehéz volt, és rengeteg az infó. Illeszkedj be a mágusvilágba, meg ilyenek. Azóta meg csak szimplán eszméletlenül sok a tananyag – közlöm vele az én meglátásomat ez ügyben. És igen, valóban sokat kell tanulni. Meg ugye van egy csomó más elfoglaltsága is az embernek, szóval tényleg nem meglepő, hogy csak hébe-hóba láttuk egymást a folyosón. Meg egy két rövid kis párbeszédecske is belefért, de ennél több nem nagyon. Különböző körökbe forgolódunk eleve. Egy leheletnyit felszalad a szemöldököm, amikor visszakérdez. Na nem azért, mert tolakodó lenne a kérdése, csupán próbálom végiggondolni, hogy mikor is találkoztunk utoljára.
- Hát, én öhm. Szintén rengeteget tanultam, rengeteget járőrőztem, és tyűha … igazából fogalmam sincs – hát ez minden volt csak nem összeszedett. Jézusom, miért nem tudok visszaemlékezni semmire sem?  Nyilván kismillió dolog történt velem, de mégis mennyit tud ebből a fiú? Lázasan töprengek tovább, de a túlzott agysejt igénybe vételtől megkímél egy újabb kérdéssel. Áh. Bólintok egyet, majd megfordítom a mappámat, hogy láthassa a félkész rajzot. – Ez itt te vagy. Jó időtöltésnek tűnt lerajzolni valamit.
Megrántom a vállamat egy icipicit, majd figyelem a reakcióját. Nem mestermunka, meg nyilván még távol sincsen készen, de az határozottan felismerhető, hogy egy ember van a képen. Sőt, szerintem az is, hogy Eli az. Nem igazán érzem úgy, hogy na most aztán lebuktam és szégyenkeznem kellene, amiért modellt kreáltam belőle. Valahogy kétlem, hogy ő is így tenne.
- Mint láthatod nem sikerült befejeznem, mert valaki megmozdult – mosolygok rá derűsen, erősen megnyomva a valaki szót. Nem mintha neheztelnék rá, így legalább van kivel beszélgetnem.
- Mik a terveid a nyárra?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Másodikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 301
Írta: 2019. szeptember 8. 00:21 | Link




Megbeszéltük Márkkal, hogy megnézem a verseit meg csevegünk kicsit, így küldtem neki egy baglyot a helyszínnel és az időponttal kapcsolatban. A választásom a Társalgóra esett, mert ott kényelmesen le tudtunk ülni, ráadásul mostanság alig voltak ott diákok, úgy látszott, inkább kimennek kihasználni a napsütéses időjárás utolsó napjait. A megbeszélt napon eléggé meleg volt, így egy egyberészes, ámde mégis kényelmes nyári ruhát választottam, a hajamat pedig mosás után kiengedve hagytam. Nagyon kíváncsi voltam Márk verseire, meg egyébként is kellemes társaságnak bizonyult a konyhában, így izgatottam róttam a folyosókat, hogy aztán odaérjek a megbeszélt helyszínre. Úgy tűnt, hogy elsőnek értem oda, rajtam kívül csak néhány diák lézengett a teremben, szóval eléggé nyugodt, háttérzaj mentes beszélgetésnek nézhettünk elébe. A vizsgák egy részével végeztem már, ráadásul elég jól sikerültek, már csak néhány volt hátra. Nagyon jó kedvem volt részben emiatt is, úgyhogy mosolyogva foglaltam helyet az egyik üres asztalnál. Mostanság eléggé lefoglalt a tanulás, így a barátaimmal sem volt igazán időm találkozni, amit nagyon sajnáltam. Megfogadtam magamban, hogy a közeljövőben, amint vége a vizsgáknak, időt fogok szakítani rájuk. Szerencsémre ők se nehezményezték, hogy nem igazán taliztunk egy ideje, hiszen ők is el voltak foglalva a vizsgák megírásával, teljesítésével. A nővéremmel is rég futottam már össze, úgyhogy küldtem neki egy baglyot még a találka előtt, hogy szívesen meglátogatnám a napokban. Türelmesen vártam a fiúra, bár kissé izgatott voltam, nem is tudom, miért, az ujjaimmal doboltam az asztalon feszültség levezetésként. Persze kicsivel előbb értem oda a megbeszélt időpontnál, de úgy voltam vele, hogy inkább korábban legyek a megadott helyszínen, mintsem késsek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zippzhar Márk Stefan
Diák Levita (H), Szertelen Szfinxek csapattag, DÖK tag, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 194
Írta: 2019. szeptember 8. 12:13 | Link

Dana
megjelenés

Nem rég kaptam egy baglyot Danától, a lánytól akivel a konyhában futotttam össze. Találkozni szeretett volna én pedig rögtön visssza is írtam, hogy ok, hogy a bagoly minél előbb közölhesse vele, benne vagyok.
Most pedig épp erre a találkára tartok. Megkerestem a verses füzetemet is, és azt lóbálom a kezemben, ahogy haladok a folyosókon. elhaladok néhány ismerős mellett, nekik köszönönök, aztán rákanyaradok a folyosóra, amiről a társalgó nyílik. Furcsállom, hogy alig van erre valaki, de nyilván, mindenkit lekötnek a vizsgák.
Halkan nyitok be, majd ugyanígy zárom be magam mögött az ajtót, miközben szétnézek. Hamar megpillantom Danát az egyik asztalnál ücsörögni.
- Szia! Régóta vársz? - kérdezem kissé ijedten, ahogy mellé lépek, mert az ujjaival való dobolás arra enged következtetni, hogy halálra utna már magát. - Ne hari. - Az órámra pillantok, de aszerint nem késtem, szóval kissé tanácstanalul nézek le rá, hogy mi is a helyzet. A füzettemet az asztalra dobom, aztán leülök én is.
- Hogy vagy? Kaptál azóta valami büntit? - kérdezem vigyorogva, hiszen legutóbb pont egy olyan helyzetben futottunk össze, amiért simán kerülhettünk volna bajba. Én szerencsére megúsztam, de nem tudom, ő épen vissszatért-e a navinében és hogy azóta mi más csínyt követett el. Egy dolog biztos, én már nem vagyok sárga, és így szerencsére teljesen normálisnak látszom.
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2019. szeptember 16. 06:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Másodikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 301
Írta: 2019. szeptember 8. 15:52 | Link




Vártam egy ideig, majd a fiú időben meg is érkezett. Láttam rajta, hogy kissé zavarban van, amiért már előbb ideértem, lehet megzavarta az is, ahogyan az ujjaimmal dobolok az asztalon, pedig nem annak szántam, aminek látszott.
- Szia! Egy kis ideje, de csak azért, mert mindig korábban érkezem mindenhova. Ja, a dobolásomat ne értsd félre, csak egy rossz szokás, nehéz nyugodtan megülnöm úgy általában bárhol is legyek, mindig pörgök - közöltem vele mosolyogva. Hát igen, Laura jól kitalálta a Duracell-nyuszi jelzőt, hiszen tökéletesen illett rám. Persze voltak időszakok, mikor eleve nyugisabb voltam, de valamiért nem ezek voltak jellemzőek rám.
- Remekül. Szerencsére megúsztam a visszafele utat bünti nélkül a konyhából. Azóta egyszer jártam este a medencénél csobbanás gyanánt, amelyet megintcsak megúsztam. Tényleg, te tudsz úszni? - kérdeztem tőle kíváncsiságból. Én nagyon szerettem, anno a szüleim beírattak egy tanfolyamra, annak köszönhettem a tudásom.
- Na, és veled mi újság? Látom, hoztad a verses füzetedet is! - csacsogtam neki lelkesen.
- Érdekes, hogy ilyen kevesen vannak ma a Társalgóban, olyan, mintha ciánoztak volna - néztem körben a teremben eltűnődve. Biztos mindenki a vizsgákkal volt elfoglalva, én mindenesetre nem vittem túlzásba a tanulást.
- Látom, szakítottál a sárgasággal - mondtam neki nevetve, majd kivettem én is egy füzetecskét a táskámból, amely ott volt a mellettem lévő széken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
Diák Eridon (H), Red Squadron csapattag, Színjátszós, Másodikos diák


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 699
Írta: 2019. szeptember 15. 00:39 | Link

Laura



Én is nevetni akarok azon, hogy tanulok meg ez veszi el az időm, csak nem tudok. Tudjátok, ez a tipikus szomorú de igaz valóság és csak együtt lehet élni, mert amúgy muszáj. Meg azért szerencsémre nem vagyok annyira stréber, hogy ne látszódjak ki a könyvek mögül 0-24, az mondjuk meglepne engem is és a végére sikítanék. Mindig kell önidő, meg társasidő, egészséges egyensúly meg minden zen cucc, vagy minek nevezik ezt. Persze, lesz még szebb is, néha hallom felsőbb éves diákoktól, hogy mik várhatnak ránk, rám és egyre jobban el kell fogadnom, hogy az ilyen édes és kellemes semmittevésre egyre kisebb időt fordíthatok, ha nem akarok tényleg a legrosszabb lenni. Mondjuk tény, meglátogathattam volna többet is, de mindig egy sráccal vagy más lányokkal láttam, én meg olyankor nincs merszem alapon csak integetek.
- Kérlek! Nagyon hálás leszek, mert én hiába kaparom, kemény. Aztán ha végeztünk, elássuk a könyveket – egyszer nekiálltunk még anyaországban matekkönyvet temetni, de végül nem volt merszünk, hogy össze is koszoljuk, mert aztán még azért is kapunk, ha már előtte a firkákat nem szerették. Vicces emlék, itt meg sokan vagyunk, ki figyelne ránk. Senki?
- Aha, igen. Pontosan így, örülök, hogy te megérted – sóhajtok fel, a beilleszkedés még most is tart ugyan, de már kisebb ütemben, mint akkor. Akkor sok infó, most sok anyag. Főleg, hogy ő egyel feljebb van, mint én, és ha ilyet mond, akkor alátámasztódik, hogy tényleg nem lesz időm. Sír a lelkem.
- Harmadik, ugye? Mennyire nehéz? Egy olyan egytől tízig tartó skálán – sejtem a választ, hogy huszonkettő, de azért hátha annyira nem vészes. Annyira. Igen, nekem ilyen gondjaim vannak, nem a csajügyek meg minden. Béna, ez van. Én mondjuk örülök. Lesz még elég más.
- Jaj tényleg, prefektus! Menő, mi? Hány büntit szórtál már ki? - itt akaratlan vigyorgok, én tök vicces dolgokat adnék. De én nem leszek prefektus, mert tuti olyankor aludnám a legszebbet, amikor kint kéne lennem. Meg példát mutatni, mikor szétszórt vagyok, bahh. Neeem, én nem. Nem is vágyom.
- Mondjuk én is kapkodom a fejem manapság, de velem lényegiben kevesebb. Na majd jövőre! - előre és tovább. Aztán dőlök felé kicsit, hogy jobban meg tudjam nézni, mit is alkotott. Azta. Hát felőlem lehetne ez a végleges is, nem csak vázlat, vagy akármi, már jól mutat. Nem azért, mert én vagyok, hanem mert tök jól csinálja.
- Szuperül sikerült elkapnod a hajkoronámat. Meg amúgy is. Tök ügyes vagy! Ha ezt tudom, maradok még és alszok maximum egy sort, de gondolom az a legjobb dolog, mert akkor nem moccanok – fogalmam sem volt, kattogott az agyam. Lehet szólt? Vagy tapsolt? Hű, remélem nem ignoráltam.
- Az a valaki szégyellje magát most menten. Ilyenre vetemedni... - értem ám a poént és vigyorgok egy sort. Tényleg ne haragudjon, nem direkt volt.
- Hűűűű... Muglinak lenni, kockulni, vásárolni cuccokat jövőre amiket elhozok, fürdeni, ilyenek. A szokásos valami nyaralás után szabadprogram, szerintem nem tudok majd válogatni és kapkodok mint a marha. Ti mentek valahova családdal, baráttal, akárkivel? - felhúzom a lábaim és törökülésben fordulok felé, hogy jobban halljak, mert az ettől függ, ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Zippzhar Márk Stefan
Diák Levita (H), Szertelen Szfinxek csapattag, DÖK tag, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 194
Írta: 2019. szeptember 16. 07:16 | Link

Dana
megjelenés

Szerencsém van, mert nem én késtem, ő jött előbb. És a magyarázata alapján nem is türelmetlen csak izgága. Bár megfordul a fejemben, hogy honnan vágta el, hogy ez volt a fejemben, de hamar el is vetem a legilimentor dolgot... Ahhoz szerintem még túl fiatal. Mondjuk sohasem lehet tudni. Valószínű, hogy csak az arcom volt nagyon átlátszó.
- Na akkor jó. Nem szokásom késni és egy pillanatra már azt hittem hogy. De ha csak te jöttél előbb, akkor nem vagyok gáz - fejtem ki szóban is az aggodalmam aztán ledobom magam egy székre.
- Engem sem kaptak el. Bár a húgom biztos sejti, hogy volt egy-két kisebb kihágásom, de mivel nem kapott el, nem adhatott ő sem büntit. - Vigyorgok, mert hát na. Ez van. Ha nem kaptak el, akkor büntetni sem lehet, nem igaz? - Tudok és szeretek is. Mondjuk itt még annyit nem voltam. Nem is tudom miért - Ezen valóban elgondolkozom, mert tényleg nem jártam le sokszor, pedig a lehetőség meg volt. Valószínűleg azért nem, mert nem volt megfelelő személy, akivel elhülyéskedhettem volna. De talán most... most megtaláltam. Azért persze várok, hogy esetleg ő ajánlja fel...
- Esténként jobb? - érdeklődöm még kíváncsian, ezzel is mutatva, valóban érdekel a téma, és attól sem zárkózom el, hogy esetlegesen a takarodó utáni időpontban teszteljem a dolgot. Főleg akkor, ha Dana megerősíti, hogy az valami miatt megfelelőbb, mint mondjuk napközben.
- Nem sok, meg vagyok a legtöbb vizsgával. Mondjuk a Jóslástan egy vicc volt, de hát jól kidumáltam magam. Azon kívül... - megvonom a vállam. Nem történt sok. Tulajdonképpen nem szeretem a vizsgaidőszakot, mert rendkívül unalmas. A legtöbb ismerősöm vagy parázik, vagy tanul. Kevesen vannak azok, akiket ez kevésbé érdekel. Gondolom szülői nyomás jár mindenkire. Nekem ebből a szempontból szerencsém van, mert nem erőltetik, de persze azt is tudják, hogy magamtól sem érem be K-nál rosszabbal. Aztán ki tudja. Még nincs meg minden eredményem, de bízom a legjobbakban.
- Igen, mert hát megígértem - bólintok rá a füzet dologra, - Igen. Gondolom a vizsgák. Én szerencsére a nehezén túl vagyok. A gemmológiától tartottam egy kicsit de szerintem azzal se lesz gond. Ami meg még hátra van az sima csiga - Mondom könnyedén, aztán elnevetem magam, mert én már el is feledkeztem a sárgaságomról..
- Na igen. Nem az én színem volt. Ne vedd rossz néven, de valahogy a kék jobban áll. Szerintem. - Aztán csak nézem, ahogy ő is elővesz egy füzetet, és az asztalra helyezi. Oldalra döntöm a fejem, és próbálom elolvasni a borítót, már ha van rá írva valami. - Te mit hoztál? - kérdezem kíváncsian és lelkesen várva a választ.

Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2019. szeptember 16. 07:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dana Straw Berry
Diák Navine (H), Uralkodó Unikornisok csapattag, Színjátszós, Másodikos diák


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 301
Írta: 2019. szeptember 16. 21:36 | Link




- Akkor ebben egyezünk, nekem sem szokásom késni - néztem rá mosolyogva. Bizony az arcmimikája, a vonásai elárulták, hogy kicsit izgult, mikor meglátott, hogy vajon elkésett-e vagy túl sokáig vártam-e rá, de végül megnyugtattam, hogy nem történt semmi, csupán én érkeztem ide korábban. Mindenesetre aranyos volt tőle, hogy foglalkoztatta a dolog, ez azt jelentette, hogy volt felelősségtudata és odafigyelt másokra, legalábbis az én szótáramban.
- Ó, szuper, akkor ezek szerint te is megúsztad a bünti-áradatot - válaszoltam neki rögvest. Nekem is szerencsém volt, hogy mostanság nem kaptak el, pedig lett volna rá alkalmuk, de idáig megúsztam.
- Ezt örömmel hallom. Én is imádok úszni - néztem rá mosolyogva, egy újabb közös vonást felfedezve bennünk. Ezek szerint lehet, hogy vevő lenne egy éjszakai úszkálásra a medencében? Végül is benne van mindenféle kihágásos dologban, miért is ne kérdezhetném meg tőle, hogy társulna-e egy esti fürdőzéshez?
- Esténként a legjobb... - néztem rá sejtelmesen, majd folytattam:
- A víz tiszta, senkivel sem kell osztozkodni a medencén, csend van és nyugalom.
Egyszerűen felvázoltam neki a helyzetet, mondhatni, lényegre törően, remélhetőleg kapni fog az alkalmon, hogy ezt ki is használja.
- Mondd csak, van kedved velem tartani az egyik alkalommal? Tök jó buli - érdeklődtem meg tőle boci szemeket rámeresztve, bár volt egy olyan belső megérzésem, hogy nem nagyon kell őt győzködni.
- Képzeld, a jóslástan nekem is simán ment. Pedig nem is készültem rá. Összevissza beszéltem mindenféle zöldségeket a tanárnak, és átengedett! Sose gondoltam volna, hogy sikerül, ráadásul K-t kaptam! - lelkendeztem a srácnak, bár ahogy hallottam, ő is megkapta a kiváló érdemjegyet, viszont amennyire idáig ismertem, ő tett is érte.
- Ó, szuper! Az ígéret  szép szó, ha betartják úgy jó - mosolyogtam rá. Tetszett, hogy Márk betartotta az ígéretét, de reméltem, hogy nem csak a versek miatt találkozott velem, ugyanis jobban meg szerettem volna ismerni. Úgy tűnt, hogy ő is szeret tilosban járni meg sok közös volt bennünk, kár lett volna, ha nem találkoztunk volna többet. Ismertem már pár emberkét a kastélyban, akik közel álltak hozzám, de mindig is szívesen tettem szert új kapcsolatokra, persze csak olyanokkal, akikkel közös hullámhosszon voltam. Egyébként pedig nagyon kíváncsi voltam a fiú verseire.
- Szuper, én is elég sikeresen túlvagyok már a vizsgáimon - mondtam neki, bár a sikertelen Gemmonológiát nem hoztam szóba, talán, mert szégyelltem egy részről, más részről pedig így is évfolyamot tudtam lépni, mert a többi a vártnál is jobban sikerült.
- Ebben tökéletesen igazad van - állapítottam meg nagy mosollyal az arcomon, miután Márkra emeltem a tekintetemet, bizony, még jobban állt neki az eredeti állapota, mint az a furi sárga szín.
- Nos, elhoztam az én béna verseimet. Ha már színt vallasz, csináljuk együtt. Említettem neked, hogy én is szoktam írni, több-kevesebb sikerrel, hát most megmutatom mikkel próbálkozom érvényesülni. De előtt lássuk a tiéd! - vettem magam elé a verses kötetemet, majd kíváncsian a fiúra néztem. Már alig vártam, hogy megismerhessem a verseit, bár az enyémeknél tutira nem lehetettek gyengébb minőségűek.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. szeptember 16. 22:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Juhász Laura
Prefektus Navine, Uralkodó Unikornis, Harmadikos diák


Érintés-fóbiás
online
RPG hsz: 420
Összes hsz: 1668
Írta: 2019. szeptember 18. 19:26 | Link

Elijah




No hát én azokat a felsőbb évesektől jövő információt valahogy messzire elkerültem ugyanis tőlük nem tudok semmit se. Pusztán józan paraszti ésszel következtettem ki, hogy csak nehezedni fog a dolog. Eleve ott lesz az a vizsga, aztán mehetünk tovább mestertanoncnak, meg el kell dönteni, hogy mit is szeretnénk kezdeni magunkkal, arrafelé szakosodni. Uh, belefájdult a fejem. A helyzet ugyanis az, hogy halvány lila fogalmam sincs arról, hogy milyen irányba kellene majd elhelyezkednem. Van nekem ennél nagyobb bajom is mostanság.
Ó, hát pedig nyugodtan odajöhetett volna hozzám, akár társaságba voltam, akár nem. Senki sem harapta volna le a fejét, de tényleg. Igaz, hogy én se mennék oda hozzá fordított esetben. Nem azért mert ne lenne merszem, sokkal inkább azért, mert nem szeretném megzavarni őket. Gondolom ő is így érti. Bagoly mondja verébnek…
- Elégetni egyszerűbb lenne őket, akkor nem kellene ásni – vetem fel huncutul vigyorogva, majd gyorsan megrázom a fejemet, jelezve hogy szimplán poénkodok. Nem ártanék egy könyvnek se, akár utálom azt, ami le van benne írva, akár nem. De nyilván csak elméleti síkon mozgunk éppen, úgy meg belefér, nem? Ugye ez pusztán elméleti dolog?
- Fú, hát … ha nem veszel fel extrákat, mint a legilimencia, vagy animágia, vagy hasonlók akkor nem annyira gáz. Az alap órák egész túlélhetők, mondjuk olyan 4-6os valahogy -mint a villamos- Ezekkel az extrákkal együtt már olyan 40es, ha épp eljutsz a vizsga szintre. Na az brutál. De csak egyszer kell túllenned rajta – felelem töprengve. Elég nehéz beskálázni egy egész évet, főleg úgy, hogy minden egyes évben újrakezdi az ember. Az első az volt vagy huszas, de aztán jött a második és azt már nem az elsőhöz viszonyítottam. Na ebből elég nehéz pontos képet kapnia szegény fiúnak, hogy milyen nehéz is. Na meg persze ez eléggé szubjektív ám. Meg nekem a tárgyak voltak a legkönnyebb és legegyszerűbb dolgok az egész évben. Szinte kikapcsolódás volt néha beülni órára és a tananyagra figyelni.
- Vannak jó dolgok benne, például imádok járőrőzni. Borzasztóan rettegtem tőle egyébként, de fantasztikusan jó az üres, csöndes kastélyban téblábolni. Büntit? Öö, talán kettőt. Mázlim van és nem botlottam olyan rendbontókba. Inkább példát mutatok – automatikusan visszamosolygok Elire, és eszembe is jut az egyik kirótt büntetőmunka.
- Képzeld szegény Béla kénytelen volt lepucolni a lelátók padjairól a rágót … körömreszelővel. Nem hőbörgött érte? A te házadba tartozik, tudod, az a kviddicses - avatom be végül a fiút a vicces büntimunka kiosztásba. És ennyire jó a névmemóriám. Fogalmam sincs, hogy milyen Béla. De a lényeg az, hogy nagyon rosszkor kezdett ki két prefektus lánnyal. Nagyon- nagyon rosszkor.
- Még soha nem rajzoltam embert, de öhm, kísérleti jelleggel nekiveselkedtem – osztom meg vele ezt az apró infót, hogy ő az első, aki megörökítésre kerül általam ily módon. Lepillantok a rajzra, amit visszafordítok magam felé és még egy picit átsatírozom az arcrészt. Oda nem vetődött ennyire erős árnyék.
Nem feltétlenül baj, ha mozogsz egyébként. Attól függ, hogy épp mit rajzolok le. Ha mondjuk a fejedet, akkor hadonászhatsz ahogy akarsz, nem zavar meg. Majd neked adom, akár kész lesz, akár nem.
Nem szóltam egyébként, se nem tapsoltam, nem csináltam semmit. Csak leültem rajzolni egy árva mukk nélkül. Az, hogy belemozdult egyáltalán nem baj, tényleg csak úgy pusztán szórakozásból álltam neki, nem pedig azért, hogy na márpedig őt most lerajzolom. Ez esetben nyilván rászóltam volna, hogy ne ficeregjen. De eleve, ekkor előre engedélyt is kértem volna.
Figyelmesen hallgatom, hogy miket tervez, szemöldököm egy résznél felszökik ugyan, de hamar megértem miről is beszél. Fürdeni, hát ez így elsőre hirtelen nem strandolásként, vagy hasonlóként hangzott, nem is értettem hirtelen. Aztán persze elmosolyodom, főleg azon, hogy úgy kezd el helyezkedni, mint amikor egy kisgyerek készül a mesehallgatásra.
- A mugliságot meg kockulást meg vásárlást azt meghagyom neked. Főleg a vásárlást. Hát, családdal én aztán nem megyek sehova se, az biztos. De Dankával, Edithel meg Thomasszal lemegyünk pár napra a Balcsira, ilyen előnyaralásként, aztán gondolom elnézek a táborba is, ami lesz idén. Mindig el szoktam ugyebár. Meg, haza is látogatunk majd. Sajnos muszáj lesz – biggyesztem le a számat egy kicsit. Elijah is tudja, hogy nem rajongok a szünetnek ezen részéért, sose tettem. Most amúgy egy kicsit izgatott vagyok a dologtól, ami talán valamennyire át is jön. Azt viszont nem veszem észre, hogy automatikusan többesszámot használtam. – A fennmaradó időbe nem tudom, gondolom ugyanazt, mint suli időben hétvégente. Mászkálok össze-vissza, pihenek, olvasok. Nemtom. Nagyon kíváncsi vagyok viszont, hogy milyen lesz a magyar tengernél. Te voltál már ott?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 21 ... 29 30 [31] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet