36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. november 3. 23:22 | Link

- ¤ -
Zippzhar Mária Stella
- ¤ -

Mikor hálálkodni kezd, amiért ráírtam és amiért megtiszteltem őt a jelenlétemmel, csak amolyan "ugyan, nem tesz semmit" mosollyal felelek, álszerényen, némileg talán túl is játszva. Imádom ezeket a helyzeteket. Amikor a másik csak úgy issza a szavaimat, reménykedve pislog felém és tőlem függ. Néha nem kevés munkám van abban, hogy így alakuljanak a dolgok, máskor az élet csak úgy ezt hozza. Mint most.
- Biztos nagyon megijedhettél, mikor nem találtad - feltételezem, szinte együttérző arccal, pedig csak arról van szó, hogy szeretném nyújtani a percet. Szeretnék még a jelenleginél is nagyobb súlyt adni a veszteségének. Amíg pedig a jelvényének hiánya csak tovább erősödik benne, én jóízűt kortyolok a teámba. Különben egy levitástól hallottam a faliújságos hirdetményről. Mindenről tudok, amiről tudnom érdemes és ami a hasznomra szolgálhat. Elég időt töltöttem már itt a tanodában ahhoz, hogy egy megfelelő informátori kört alakítsak ki, illetve, hogy tudjam, mikor hol érdemes ott lenni, ha értesülni akarsz a kastély történéseiről.
- Mi történik, ha egy prefektus elveszti a jelvényét? Igényelhet újat? Vagy kap érte valamilyen megrovást? - érdeklődöm csevegő hangon, egyik lábamat kényelmesen átvetve a másikon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. november 6. 20:08 | Link

Jonathan Gerhard van den Bergh ▪

- Hát igen - biccentek, és akaratlanul is újra lepereg előttem ahogy feltúrom a szobám, mindegyre rménykedve, hogy a következő könyv, ruha, vagy füzet alatt megtalálom amit keresek. A felhúzott térdemre támasztom az állam, miközben kezeimmel átkulcsolom a sípcsontomnál, ezzel önkéntelenül is mutatva a védtelenségem. Nem tűnik fel, hogy bármilyen érzelme megjátszott vagy eltúlzott lenne, egyszerűen benne látom a helyzet megoldását, így hiszek neki. A pletykákra vele kapcsolatban immár semmit sem adok, és bár van benne valami kicsit furcsa, gyanakodás nélkül osztom meg vele, amit tegnap kiderítettem.

- Beszéltem tegnap ezzel kapcsolatban Elle nénivel, a házvezetőnkkel, - miközben beszélek, az államat felemelem a térdemről, hogy érthetőbb legyek - és azt mondta, hogy ha nem kerül elő, lehet igényelni másikat, bár eltarthat egy ideig mire rendeződik a dolog. Ettől függetlenül ugyanúgy prefektus maradok, és végezhetem a dolgomat, de mozgósítják akit csak tudnak, hogy megtalálják ha csak lehetséges.
A megrovásra kicsit elhúzom a számat, hiszen bár Elle néni nem mondott semmit, fogalmam sincs az Igazgató Úr hogyan döntene. - Elvileg nem kapok semmit...- rázom meg végül a fejemet, majd rátérek az engem leginkább érdeklő részre.

- A leveledben azt írtad lehetséges, hogy tudsz róla valamit, és ezért hívtál ide... - kezdek bele vontatottan - Tényleg tudsz segíteni? - szalad fel egy icipicit a szemöldököm, hiszen nem értem miért nem hozta fel magától, vagy úgy egyáltalán, miért nem ezzel kezdte. Lehet nincs is nála, csak hallott valamit, és azért nem mondta még. Önmagamat győzködöm, és egyszerre intem türelemre, miközben legszívesebben felállnék, és izgatottságomban egyszerűen csak rákiabálnék: "Mondd már el!"
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. november 8. 20:33 | Link

- ¤ -
Zippzhar Mária Stella
- ¤ -

Pontosan azért nem kezdem a lényeggel a mondókámat, mert tudom, hogy ő arra vágyik a legjobban. Az a bizonyos mézesmadzag. Részemről szeretem nem csak egyszer elhúzni a másik előtt, hanem még egy párszor. Nem csoda, hogy nem feltételez rólam semmi rosszat, hiszen kiválóan alakítom a nyájasan érdeklődőt. Aztán kezdem közeledni látni a percet, amikor lassan a tárgyra térhetünk.
- Úgy hiszem, tudok, igen - bólintok és kortyolok a teámból.
- Csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy a megfelelő emberhez kerül vissza. Remélem, ezt megérted - magyarázom faggatózásomat, miközben komótosan előveszem talárom belső zsebéből a levitás prefektusi jelvényt és átnyújtom neki. Amit mondtam, annak persze nyilván semmi értelme, hiszen köztudott, kik a prefektusok és tudjuk, hogy ő az, úgyhogy nincs mit ellenőrizgetni, csak jól hangzott.
- A Nagyteremből kifele jövet találtam rá - mesélem el neki ezt az igen színes és izgalmas történetet a féltett kincsének megleléséről, aztán miután átadtam az értéket, hátradőlök ismét és iszogatom tovább a teámat, várva a nagy örömködést és legfőképpen a végtelen hálát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2018. november 10. 21:57 | Link

Jonathan Gerhard van den Bergh ▪

Nagyon nagy önuralomra van szükségem ahhoz, hogy ne kiáltsak fel. Hirtelen ez az egy (azaz három) mondat megoldotta minden gondomat. Mint aki nem is hiszi el amit lát nyúlok és veszem át a kis kitűzőt, hüvelykujjammal végigsimítva a hűvös "P" betűn. Némán, csillogó szemmel emelem a szemem elé, eltartom magamtól, majd fel a fény elé, de nem káprázik a szemem, valóban visszakaptam. Tenyereimbe zárva mellkasomhoz szorítom, miközben csukott szemmel, megkönyebbülésemben kiszökik belőlem egy mély sóhaj. Gondosan tűzöm fel a taláromra, a szívem fölé, és csak utána fordulok a fiú felé.
- Köszönöm! Nagyon hálás vagyok amiért megtaláltad! - s ez így is van. A korábban szótlanul végighallgatott rövid magyarázata cseng a fülemben újra és újra. Nagyterem előtt... Bárki megtalálhatta volna ott, és csak szerencsém volt, hogy éppen olyan akadt rá, aki becsületesen visszaadta.

Bár a faliújságos cetlire nem akartam kiírni jutalmat a megtalálónak, most mégis elkezd motoszkálni a fejemben, hogy vajon vár-e ezért cserébe valamit. De mégis hogyan kell megkérdezni az ilyet? Zavartan, a szemébe bele-bele nézve, majd azt elkerülve nyöszörgök ki valami kérdés-féleséget.
- Szólj ha van valami amiben segíthetek cserébe... - ez talán megfelel, talán nem, de piros arcom biztosan elárulja, hogy nem igazán érzem magam biztos terepen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Jonathan Gerhard Van den Bergh
INAKTÍV


belgian prince
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 825
Írta: 2018. november 11. 12:14 | Link

- ¤ -
Zippzhar Mária Stella
- ¤ -

Igen, igen. Ez vagyok én. Jonathan Gerhard Van den Bergh, a Becsületes Megtaláló. Ilyen szép nagy betűkkel. Finom, öntelt mosollyal bólogatok a hálálkodásra, amiről úgy érzem, végtelenül kiérdemeltem. Igaza van a kis prefektusnak, hiszen ki tudja, mi lett volna, ha bárki más akad rá? Lehet, hogy az illető rögtön visszaadta volna neki, mindenféle fölösleges kör nélkül? Úgy, hogy nem teszi ki idegőrlő várakozásnak a levitást és meg sem próbál hasznot húzni a helyzetből? Belegondolni is szörnyű! Micsoda pazarlás lett volna!
- Ne aggódj, szólni fogok! - biztosítom erről habozás nélkül és mivel csak ezt a mondatot vártam, kiiszom az utolsó korty a teámat és már állok is fel a helyemről.
- Örülök, hogy segíthettem. További kellemes napot - engedek meg azért még magamnak egy ilyen mélyen udvarias és kicsit sem őszinte búcsúzást, így vésve magam a prefektus emlékezetébe, hogy egy percig se habozzon majd teljesíteni, amit egyszer kérni fogok tőle. Mások bélyeget meg varázslókártyákat gyűjtenek, én méregdrága ereklyéket, valamint szívességeket. Néha őrlődöm is, melyikeket szeretem jobban. Dehát nem muszáj választani, nem igaz?
Igazítok taláromon, biccentek a levitásnak és felszegett fejjel távozok a társalgóból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A legrellonosabb diák - 2017 ősz/tél
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 3. 19:11 | Link

Adél


Mi a legrosszabb, amit mondhatnak azzal kapcsolatban, hogy az első huszonnégy óra döntő? Ha azt mondják, hogy az első negyvennyolc az. Negyvennyolc óra még sosem telt el ennyire lassan. Ma egész nap a kastélyban vagyok, Willel, de nem nagyon hagytam el a gyengélkedőt, mert ott akartam lenni a közelében. Rajta is láttam a feszültséget, ahogy a választ várja, ahogy híreket remél. Nem tudok lent lenni a házban, nem akarok az ajtón túl sem lenni. A bátyám vére, Cath vére, a bátyám vére, Cath vére... elég! A fejem zsibbad, hányingerem van, érzem a fémes szagot. A padló úgy nyelte a vért, mintha muszáj volna neki. Will véresen takarít, és amikor meglát, a tekintete. Rosszul vagyok, taszít az emlék szaga, taszít a fertőtlenítő szaga.
Végül, bár nem akarok, mégis kijövök a gyengélkedőről, de nem akarok messze menni. Will azt javasolja, hogy a társalgót nézzem meg, megígérem neki, hogy ott maradok, hogy amikor majd indulunk, vagy amikor kap majd valamilyen hírt, ott leszek. Ha nem ott, akkor visszamegyek hozzá. A folyosón némán haladok, nem nézek rá senkire, nem tudom, hogy mit mondjak. Hallom a suttogókat, hallom Cath nevét, főleg az övét. Egyszerre akarok figyelni, és kizárni a hangjukat, mégis, tudni akarom, hogy mit gondolnak, anélkül, hogy hallgatózáson kapnának.
Bent minden csendes, a tűz békésen ropog, és én érzem, hogy reszketek. Eddig nem fáztam, de most nagyon. Közel húzódom a tűzhöz, egy nagyobb párnát az ölembe fektetve, felhúzom a lábaimat és összegömbölyödök. Nézem a tüzet, ahogy táncol, ahogy egymást nyaldossák a lángok. Emlékszem arra, ahogy Denis megérintette Cathet, félve, szeretve, emlékszem, ahogy csókolóztak, ahogy boldogok voltak. Boldogok voltak. A könnyek úgy indulnak meg a szememből, mint a kanapén, amikor Will elmondta, hogy mi történt, hogy miért van mindenhol annyi vér. A bátyám elment, eltűnt, Cath talán soha többet nem tér magához, és ez az egész az én hibám, mert nem mertem megtenni, mert azt ígértem, hogy elmondom Denisnek, mégsem tettem. A könnyek sírássá erősödnek, és én a párnába fúrom a fejem. Fel akarok ébredni ebből a rémálomból, és azt akarom, hogy vége legyen mindennek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 3. 19:54 | Link



Olyan érzelmek kavarognak benne, melyeket már nagyon régen nem éreztem. Vagyis úgy a pontos, hogy van köztük olyan, melyről azt hittem, hogy eltűnt valahol. Az idegesség sajnos jól ismert  érzés,  mint ahogy a lila foltok okozta kelletlenség is. Nem tudok mit kezdeni magammal. Őszintén szólva néha eszembe jut Denis, az, hogy lelépett, nem tudtam megállítani, ami pedig egy újabb kudarc számomra. Utálom a kudarcot és azt az érzést ami vele jár. Dühös vagyok magamra és Denisre is. Mivel a szobánkban kész csaj buli jött össze, amire én nem voltam vevő, így valami nyugis helyet mentem keresni. Megyek amerre a lábam visz, benyitok mindenhova, de sehol sincs üres hely. Káromkodom magamban, majd benyitok a társalgóba. Úgy fest, hogy üres a szoba, így bemegyek és becsukom magam mögött az ajtót. Beljebb lépkedek és ekkor veszem észre, hogy valaki mégis van idebent. Méregetem egy kicsit. Ismerősnek tűnik, majd össze is rakom a képet.
- Szia hó gömbös lány! Hát beléd meg mi ütött? – lépek közelebb hozzá. Van lelkem, bármennyire is hihetetlen, valamint nagyon nehezen viselem a síró embereket. Ő márpedig eléggé egyértelmű, hogy nem túl boldog. Látom, ahogy remeg a sírás miatt, hiába temette fejét egy párnába.
- Mi van az emberekkel, hogy mostanában mindenki sír? Denis, most ő… Hócipőm… - aztán kapcsolok, hogy ezeket, mind hangosan mondtam ki. Nekiállhatnék mentegetőzni, de akkor lehet még rosszabbul jönnék ki belőle, na meg az nem az én pályám. Leülök a leányzó mellé, majd elveszem tőle a párnát.
- Na mesélj… Ki bántott? - arcomra erőltetek egy mosolyt, majd nagy szemekkel pislogok rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 3. 20:13 | Link

Adél


Az érzések, amik bennem vannak, folyamatosan kavarognak, olyan megállíthatatlanul, mintha az lenne a céljuk, hogy teljesen felforgassák a gyomrom, és elhányjam magam. Will nagyon kedves volt velem, és amikor este megkérdeztem, hogy jobb lenne-e, ha inkább elmennék máshova, úgy nézett rám, mintha őrült lennék. Az elmúlt hónapokban egy másik család részévé váltam, és olyan könnyen, hogy szinte észre se vettem. Maga a tény, hogy egy családdal étkezem, eljárok vásárolni vagy sétálni velük, Codyval játszom, és sokszor az én ölemben alszik el, olyan dolgok, amiket azt hittem sohasem tapasztalok meg, és amiket nem akartam elengedni. De a bátyám majdnem megölte a húgukat, és ez nem olyan dolog, amin ennyire könnyen túl lehet lendülni. Vagyis, remélem, hogy csak majdnem, hiszen még mindig nem tudunk semmit.
A saját gondolataimba temetkezve nem hallom azt, hogy valaki bejön, csak amikor a párnát húzza el tőlem. Reménykedek és félek is, hogy Will az, megígértem neki, hogy nem erőltetem meg magam feleslegesen, de mégsem tudok ennek megfelelni, hiszen borzalmas ez az egész. Felnézek arra, aki elvette a párnámat, és nem Willt látom, hanem egy lányt, akit  be tudok azonosítani, hiszen, mindenkit, akivel találkoztam eddig, felírtam a naplómba. Írtam róluk, így tudtam, hogy ki ő. A hógömbös lány, aki nem is akarta megvenni a gömböt, amit én aztán megvettem, és ami azóta is otthon néz rám vissza. Norinának tetszett a gömb, azt mondta, örül, hogy végre elkezdem díszíteni a környezetem.
- A nővérem kórházban van, és nagyon rossz az állapota.
Mondom végül csendesen szipogva, zsebkendőt véve elő a pulóveremből. Kifújom az orrom, megtörlöm a szemem, és nem tudom, hogy mit kell ilyenkor tenni vagy mondani, általában miattam aggódnak, és most én aggódok valami más miatt. Ez még új.
- Idegesítettem a bátyámat, így inkább eljöttem, hogy ne zavarjam, amíg várjuk a híreket.
Mivel hivatalosan azt mondtuk mindenkinek, hogy Will egyik testvére vagyok, ezért nem mondhatom azt, hogy a bátyám kishíján megölte a lányt, akinek a ruháit hordom és akinek a testvérénél lakok, mert megszöktem otthonról. Remélem ettől a kis színjátéktól nem lesz tudathasadásom, mert még a végén letagadhatatlan leszek a Brightmore-ok között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 16:11 | Link



Igen, ezek azok a dolgok, melyekkel nem tudok mit kezdeni. Sajnálom, együtt érzek, tudom, hogy rossz, de képtelen vagyom normális ember módjára együtt érezni. Sajnos én már csak ilyen elcse***tt vagyok. Egy ideig csak csendben hallgatok és próbálom kitalálni, hogy mit is kellene most mondanom vagy tennem. Megölelgetni nem fogom, se megsimogatni vagy egyéb ilyen cselekményt elkövetni ellene. Egy teljesen idegen lányról beszélünk, de még a közeli ismerőseimet sem szívesen ölelgetem.
- Mi történt vele? – kérdem, mivel jobb nem jut az eszembe. Mivel így hátha okosabb leszek, talán képes leszek valami értelmes reakciót is kifacsarni magamból. Nem tudom, hogy ki a bátyja. Itt vagyok már négy éve, de nem sok mindenkit ismerek. Én inkább megvagyok a magam kis világában, ahova nagyon nehezen engedek be bárkit is. Névről lehet, hogy rémlene, lehet arcot is tudnék kötni hozzá, de még ez sem biztos.
- Figyelj, biztos jól lesz majd, bár amennyire össze vagy itt törve még én sem hiszem el amit mondok. – közlöm vele, és újra megállapítom, hogy nem én vagyok a legjobb vigasztaló. Törökülésbe helyezkedek a kanapén úgy, hogy szembe legyek a leányzóval, akinek nem emlékszem a nevére. Bemutatkozott egyáltalán? Én bemutatkoztam? Fene se emlékszik rá. Úgy ragadt meg, hogy ő a gömbös lány, a kis cuki. Egyébként tényleg nagyon kis cuki feje van, olyan szerethető. Úgy fest a cuki külső olyan belsőt takar, mint amire számítottam is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 6. 09:40 | Link

Adél


Nem nehéz Payne-nek mondani magam. Az elmúlt hónapokban inkább váltam azzá, mint ami Brightmore-ként voltam. Végre egy élő, lélegző emberré lettem, akire ráugrik egy mókus, megölel egy fát, vagy akit meg akarnak dobni hógolyóval. Az elmúlt időszak olyan sokat adott nekem, hogy azt nem tudom, hogy életem során még valaha viszonozni tudom-e. Tick-Tock, ugyebár. Denis már tudja, hogy ki vagyok, de Denis elment, ki tudja meddig nem lesz itt, és nem akarom megbonyolítani a helyzetet. Will kérdezte, hogy mit szeretnék, én pedig Willtől, hogy szeretné-e, ha elmennék. Nem sértődtem volna meg, ha azt mondja, igen, hiszen az én bátyám az, aki majdnem megölte az ő húgát, és talán az egész még nehezebbé vált, amikor Will átkarolt, és azt mondta, nem lesz semmi baj. A kezeink a szőr húzódott a testvéreink ráalvadt vérétől, akik közül csak az egyik sétált el a saját lábán, ám ő, mégis engem vigasztalt, sőt, próbálta oldani a feszültséget is, ahogy azt mondta, Cath és Denis olyanok, mint egy olaszos temperamentumú házaspár, ez most egy kicsit hevesebb időszak az életükben. Will mindenkit szeret, mindenkit megért, mindenkit megment, nem tudom, hogy csinálja, nem értem.
- Rossz helyen volt, rossz időben és betört a feje.
Felelem végül csendesen szipogva. Csak ennyit szabad mondanom, mert mi sem tudjuk, hogy mi lesz ebből az egészből. Gondolom minden azon múlik, hogy mi lesz Cath sorsa. Nem akarom, hogy bármi is legyen, azt akarom, hogy ez az egész ne történjen meg. Az én hibám, én nem mertem elmondani Denisnek, hogy ki vagyok, én táncoltam vissza, és én köteleztem rá a legjobb barátját arra, hogy hazudjon neki. Ha meghal, minden lerombolódik, Denis engem is gyűlölni fog, mert miattam történt.
- Nincs kedved valami másról beszélgetni?
Kérdezem szipogva, újabb zsebkendőt előhúzva. Elég a belső önmarcangolásom, nem kell még szóban is. Mindenki annyira véd, hogy az már szinte ijesztő, és lelkiismeretfurdalást is okoz.
- Mi volt ma az ebéd?
Teszem fel a legbugyutább kérdést, ami csak eszembe jut, és ami remélem el is tereli a gondokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 6. 16:03 | Link



Felszisszenek, mikor elmondja, hogy mi is történt a nővérével. Sose tört még be a fejem, de gyanítom, hogy nem egy túl kellemes érzés. Akaratlanul fejemhez érek, beletúrok hajamba és kicsit megvakargatom a fejbőrömet. Szerencsére azonban a leányzó nem várja el, hogy hosszas eszmecserét folytassunk a tragédiáról mely érte.
- Hál’ Isten! – csúszik ki a számon véletlenül, megkönnyebbülök. Amúgy se menne túl jól a kis lelkének ápolása, abban sajnos nem vagyok jó. Igaz, most is minden tőlem telhetőt megtettem, de csak ennyire futotta. Még az se jut eszembe, hogy adjak egy zsebkendőt neki, pedig a farzsebem tele van velük, mivel elég rendesen megfáztam múltkor.  Tüsszentek egyet, majd még egyet és még nagyjából ötöt egymás után. Közben kissé megemelkedem és kihúzok egy zsebkendőt, elfordulok majd nem túl nőiesen de orrot fújok.
- Bocsánat! – fordulok vissza felé, majd a feltett kérdésére is válaszolok. – Hát azt sajnos nem tudom, mert nem ebédeltem ma. Ezt az étkezést sokszor kihagyom, bár most így meg tudnék enni egy jó pizzát. – egy mosolyt erőltetek arcomra, mely furcsa mód eléggé őszintének hat. Egyébként nem ok nélkül jutott eszembe a pizza, ugyanis a cuki, de fura nevű fiú is könnyen megeshet, hogy ott van. Fiú... férfi. Tudom, hogy esélyem sincs nála, felfogtam, de attól még annyira édes, hogy belehalok.
- Te nem ennél egyet őőőő….? – kérem a leányzótól, majd végigfut az agyamon, hogy nem is tudom mi a neve. Érzem, ahogy picit elpirulok, de reménykedem, hogy befejezi majd helyettem a mondatot. Gáz vagyok! Kicsit hátrébb csúszok, mivel már nem igényli valószínűleg a közelséget, bár lehet eddig sem tette, csak én gondoltam azt. Mivel én is nehezen viselem, ha mások túl közel vannak hozzám, számomra is sokkal komfortosabb, ha megtartom a tisztes távolságot. Így már a tenyerem se izzad.
- Egyébként te ide jársz? Nem rémlik, hogy láttalak volna itt a suliba. – kérdem tőle, majd fejemet hátradöntöm a támlának és úgy nézek rá.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
offline
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. január 7. 08:23 | Link

Adél


- Annie.
Segítek neki felpillantva rá. Nem haragszom azért, amiért örül, hogy témát módosítottunk. Nem szívesen beszélgetek erről, mert éppen elég sokkoló volt a tegnap, a vér látványa. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd pont Denis vérén csúszom el. Tudom, hogy elment, Will ezt is elmondta, és csak remélem, hogy nem a szüleinkhez indult. Nem akarom, hogy bajuk essen, éppen elég zűrt okoztam már így is, a létezésemmel.
- Nem mutatkoztunk be az első találkozásunkkor, így én sem tudom a te neved.
Segítem ki, egy kicsit kiszélesítve gyér mosolyomat. Egy másik zsebkendővel a szemem alatt felitatom a könnyeimet. Amióta a sminkelést is gyakorlom, mindig olyan holmikat kapok, amit szupertartósak, ugyanis az elején elég sokszor lettem pandaszerű, attól, hogy bekönnyezett a szemem. Azóta csak olyanokat használok, amire azt mondják, nem lesz baj vele. Szeretnék jól kinézni, nem akarom, hogy az emberek szemében egyből megjelenjen a sajnálat, mert látják rajtam, hogy nem vagyok egészséges, így ezekkel a kozmetikumokkal sokkal jobban hasonlítok olyanokra, akik feje felett nem lóg a halál kaszája, és az apró zsinór, ami még tartja, bármikor elszakadhat.
- Will azt kérte, hogy maradjak ezen a folyosón, tudod, ha valamit hallunk, akkor egyből megyünk is be. Csak már nagyon nem szerettem volna a gyengélkedőn ülni.
Sokat vagyok kórházban, így ha nem is zavar a hely, a szagok, a tisztaság, azért igyekszem kerülni, mert az összes rossz emlékem előjön. A másik pedig, hogy nem tudtam Will közelében lenni. Ő kedves velem, annak ellenére, amit Denis tett. Reggelire amerikai palacsintát sütött nekem, és még ki is díszítette, hogy mosolyogjon. Hogy lehet egyáltalán így Will közelében lenni? Szerintem sehogy.
- Nem, én csak eljöttem meglátogatni a testvéreimet, és így lakom a bátyámnál. Magántanuló vagyok.
Féligazság, mivel csak egy testvéremet jöttem meglátogatni, és nem a bátyámnál lakom, hanem a gyógyítónál, aki adott egy szobát, és egy kicsit más életet, mint ami eddig volt, hogy találkozhassam a bátyámmal, aki viszont nincs itt. Ennyit arról, hogy én sosem hazudok. Amúgy sosem, csak ebben az egyben, de ebben muszáj, főleg az adott körülmények között.
- Miért nem szoktál ebédelni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrey Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 8. 19:19 | Link



A lány besegít és így végre megtudom, hogy mi is a becses neve. Biccentek egyet, ezzel nyugtázva a dolgot, majd fejemben folyamatosan ismétlem,hátha így megragad. Sajnos a névmemóriám szörnyű, sőt még annál is rosszabb. De megnyugszom, mikor kiderül, hogy most nem velem van a gáz, hanem a bemutatkozás el is maradt. Egy nagyot sóhajtok a lány mondata után.
- Szendrey Adél néven futok, de jobban szeretem, ha Lédának hívnak. – azt nem kezdem el ecsetelni, hogy ennek az az oka, hogy apa mindig Adélnak, míg anya Lédának hívott. Az valahogy sokkal dallamosabb és szebb. Arról pedig nem is beszélve, hogy Ady egyik nagy szerelme is Léda volt, Ady pedig az egyik kedvenc költőm. Mondjuk nem előzi meg Arany Jánost, de elég szorosan fej-fej mellett haladnak. Meg lenne még  pár költő, aki fel tudnék sorolni. Szóval igen, szeretem az irodalmat, a költészetet.
A leányzó nem annyira beszédes, mint legutóbb, de még így is készségesen válaszol és kérdez és mesél. Megtudok néhány fontosnak mondható dolgot róla, illetve a helyzetéről, amikre én csak lelkesen biccentek néhányat. Nem nagyon tudok mit mondani ezekre a dolgokra, mivel nem ismerem a pontos történetet. Olykor butus mód mosolygok egyet, de érzem, hogy meg kellene szólalnom, szóval megerőltetem magam.
- Hát megértem, hogy nem szeretsz a gyengélkedőn lenni. Engem biztos frusztrálna a betegek látványa, még ha nincsenek is sokan. – közlöm, majd kicsit megvonom a vállam. Aztán végül eljutunk az étkezési szokásaimhoz. Elmosolyodom.
- Hát igazság szerint mindig elfelejtem, hogy már annyi az idő és lekések róla. De van, hogy szimplán nem tetszik az adott menü vagy nem vagyok éhes. Egyébként mi lett a hó gömb sorsa?
Nem nagyon tudom, hogy miről is tudnék beszélgetni egy idegennel, de nem fogom itt hagyni, az eléggé lelketlen dolog lenne.

Egy ideig még elidőzünk és beszélgetünk vele, de egy idő után kezdet kellemeltlen lenni a dolog. Ezt mindketten éreztük, szóval hamarosan távozóra fogtam, és Anniet otthagytam egyedül. Azért remélem, hogy már jobb a hangulata egy fokkal. Elbattyogtam a szobámig, majd elmerültem egy újabb könyv rejtelmeibe.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 27. 18:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. január 20. 21:57 | Link

Dana Straw Berry


Nem tudom hogy hogy nem szoktam még meg a törött kezemet, de ma reggel kaptam egy kisebb szívinfarktust hogy úr isten mi történt a kezemmel? Jó, jó félálomban voltam, de akkor is nem tudom hogy nem jöttem rá hogy eltörtem a korcsolyapályán.
És mai csodás délután megszületett a fejemben hogy hát de rég jártam a társalgóban, megnézem nem-e robbant fel vagy építették át. Vagy nem-e lett a helyén Csokiánia. Az milyen király lenne már! Csak úgy gyanútlanul besétálnának a diákok, aztán a csoki mennyországba találnák magukat. Bárcsak ez történne!
De mikor belépek, akkor ugyan olyan minden, mint mikor legutóbb itt jártam. Pedig már tökre beleéltem magam abba, hogy a csodás álombolygóm vár itt! Bár ki tudja, lehet hogy majd mikor bemegyek valahova máshova, akkor ott lesz! Nem lehet tudni előre! Ki tudja, lehet hogy ha leülök valahová, akkor jelenik meg Csokiánia.
Leülök, de nem termek az álombolygómon. Nem baj, addig is itt maradok a valóságban, valós emberek között akik nem engedik hogy megegyék őket. Remélem nem engedik, mert az azért elég para lenne.
Az egész helyiségben alig vagyunk. Pedig azért szoktak itt lenni ha jól emlékszem! Gondoltam egye fene odamegyek egy egész szimpatikus leányzóhoz.
- Szia! - mondom hatalmas vigyorral az arcomon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. január 20. 22:13 | Link

Moon Jun Seo



Mostanság elég eseménytelenül teltek a napjaim és tele tanulással. A Navine nagyját sikerült megismernem, de a testvéremen kívül még mindig elég magányosnak éreztem itt magam. Valahogy arra számítottam, hogyha ott hagyom a szülői házat, akkor végre jobban fogom érezni magam és önállosulhatok, de nem azt kaptam, amire számítottam. A házbéliek nagyon befogadóak voltak, de egyelőre nem sikerült szert tennem olyan emberre, akivel mindent átbeszélhetek, megoszthatom a titkaimat, a gondolataimat stb. Nem is erőltettem persze a dolgot. Mindig nagyon felvillanyozott, amikor a tesómmal talizhattam, olyankor végre úgy éreztem, hogy a családommal vagyok és nem vagyok magamra utalva. Ezen a napon is sokat kellett tanulnom, úgyhogy elhatároztam, hogy kicsit kiszellőztetettem a fejemet egy tábla csoki társaságában. Az utam egyenesen a társalgóba vezetett, leültem egy szimpatikus helyre és elkezdtem majszolni a csokimat. Egy fekete nadrágot viseltem világoskék pulóverrel és fekete magasszárú csizmával. A hajamat kiengedve hagytam, gondosan megfésülve. Nagyon meglepődtem, amikor egy ismeretlen diák odajött hozzám, hiszen általában senki sem kereste a társaságomat.
- Öhm... szia? - kérdeztem vissza. Kicsit cikin éreztem magam, talán a pirosság is megjelent az arcomon, hiszen egyáltalán nem számítottam társaságra.
- Kérsz csokit? - nyújtottam felé a tábla csokimat, amelyből alig ettem még valamit. Talán ez a gesztus elfeledteti vele, hogy ilyen bénán viselkedtem, legalábbis ebben reménykedtem. Közben egy kínos mosolyt ejtettem társalkodó partnerem felé, még sose voltam ennyire zavarban, mint most, igazából nem is tudtam, hogy mire fel viselkedtem ilyen furán. Végül is benne volt a pakliban, hogy bárki megszólíthat és odaülhet hozzám a társalgóban, csak nem voltam erre felkészülve.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. január 21. 21:37 | Link

Dana Straw Berry


Gondolatban még ezen a kérdezve köszönésén kuncogok egy aprót, de hangosan nem, nem szeretném megsérteni. Félreértés ne essék, szerintem aranyos volt.
Mikor megkérdezi, hogy kérek-e csokit három másodpercig gondolkodok. Lehet nem kéne, mert már így is elég felesleg van rajtam... de egy kocka nem árthat. Nem, egy kocka sosem árt. Vagy árt? Vajon mennyi csoki lehet egy kockában? Hát nyilván egy kocka, de hogyha megolvasztanánk, és egy felületre kennénk akkor mekkora területre kenhetnénk rá hogy egyenletesen legyen mindenhol? Na jó, ezt ki fogom próbálni! Akkor, amikor szerzek csokit, és konyha közelébe jutok. Bár kicsit nagyon veszélyes vagyok a konyhában. Csak egy kicsit. Vagy inkább annyira nagyon hogy jobb ha a tűzoltók és a mentők készenlétben állnak. Sose tanulnék meg így sütni és főzni. De akkor mi lesz velem? Fagyasztott kajákból mégse élhetek majd felnőtt koromban, de még most gyerekkoromban sem! Jó, itt azok a cuki manókák főznek, egyem a (szerintem) nem létező zuzájukat olyan aranyosak! Meg olyan jókat főznek.
- Igen, kérek szépen de csak egy kockát. - vigyorgok továbbra is. Ma megint olyan egyfolytában vigyorgok kedvem van, csak tudnám hogy miért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. január 21. 23:20 | Link

Moon Jun Seo



Kicsit megszeppenve láttam, hogy hirtelen erősen elkezdett gondolkodni, mit is válaszoljon. Nálam nem volt kérdés sose, ha édességhez jutottam, mindig éltem vele, de szerencsére ez nem látszott meg az alakomon. Anyáék sokszor kérdezgették, hogy hova tűnik el az a sok édesség, amiket elfogyasztottam. Hát én se tudtam erre érdemleges választ adni nekik, de hogy rajtam nem rakódott le, az biztos. Mondjuk elég sokat mozogtam, ez is biztos közrejátszott a dologban. Végül a másik diák kért egy kockát a finomságból.
- Tessék, törjél belőle amennyit gondolsz  - nyújtottam feléje a tábla csokit. Nem tudtam, hogyan reagált volna, ha én magam töröm le, valaki nem szereti, ha más hozzányúl a "részéhez" vagy finnyásabb, úgyhogy mivel nem ismertem őt, rá hagytam ezt a feladatot.
- Mondd csak, mitől van ilyen jó kedved? - kérdeztem tőle elcsodálkozva, mert feltűnt, hogy egyfolytában vigyorog.
~ Talán nyert a varázslottón? Jó jegyet kapott? Megdicsérte valaki? Shoppingolt? Mondjuk a vásárlás engem is mindig feldob. Vagy talán valami varázslat hatása alatt áll? ~
- Nekem is adhatnál abból a csodaszerből - tettem egy utalást a jó kedv lehetséges kiváltó okára visszamosolyogva. Közben én is ettem még egy kockát a csokimból. Tudtam, hogy ez is gyorsan el fog fogyni, sose tudtam megállni, hogyha édesség van előttem, ne faljam be az egészet.
- Leülhetsz ám, nem harapok... annyira - közöltem vele komoly képet vágva, majd újra elmosolyodtam. A kezére pillantva láttam, hogy valami nem stimmt, de voltam annyira jól nevelt, hogy nem kérdeztem meg tőle pár mondatnyi kommunikáció után, hogy milyen baleset történt vele. Meg valaki amúgy se szeret bizonyos dolgokról beszélni, úgyhogy gyorsan újra a csokoládéra vetettem a pillantásomat.
- Milyen kihalt ez a hely, látszik, hogy mindenki tanul vagy van jobb dolga is, mintsem hogy itt legyen. Te nem unod szét az agyad itt? - kérdeztem tőle kissé elhaló hangon. Kicsit lehangoló volt számomra, hogy egy csokoládé társaságában kellett elütnöm az időmet, úgyhogy nem is bántam idő közben lett csevegő partnerem, még az se zavart, hogy egyáltalán nem ismertem.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. január 23. 20:19 | Link

Dana Straw Berry


Leszerencsétlenkedek egy kockát a csokiból, és mosolyogva megköszönöm.
- Nekem szinte mindig jó kedvem van! - vigyorgok. Nem tudom hogy miért, én így születtem. Vagy csak azért, mert mindenben a jót látom? Csak azt tudom hogy folyton jó a kedvem! Jó, azért volt már rossz kedvem, de az ritka nálam.
Leülök, de ugye... ugye nem fog megharapni? Remélem nem, nem szeretem a harapást. Kivéve a kajába harapást, mert az finom. Kivéve ha olyan a kaja, ami nem finom! Vagy csak nem ízlik. Eszembe jut hogy még be se mutatkoztunk egymásnak. Nem baj, nem baj, majd most!
- Amúúúgy Moon Jun Seo vagyok! - hát kicsit későn mutatkoztam be, nem? Nem, sosincs késő semmihez se!
- Nem unom szét, ha csak ülök itt, mert azt is szoktam, akkor se unatkozok, álmodozás a barátom. - nevetek. Nagyon jó szokott lenni egy fárasztó nap után a társalgóban álmodozni. Akkor is, ha a helyiséget beszélgetésre találták ki. Végül is, ha csak egyedül vagyok itt, akkor kivel beszéljek? Annyira ép még az eszem, hogy nem a fallal! Vagy az asztallal, esetleg a kanapéval. Az milyen fura lenne már! Hacsak nem élnek ezek. Milyen lehet egy élő kanapé? Nem akarom megtudni, szerintem attól is ugyan úgy kirázna a hideg, mint azoktól a mozgó festményektől. Hogyha a festék megszárad, akkor hogy tud mozogni? Jó, ez csak az én mugli felfogásom, erre biztos van valami varázslat, vagy varázsfesték, ecset vagy vászon, esetleg mindegyik? Nem tudom, és nem is tudom honnan tudhatnám meg. Még sose kérdeztem meg senkitől, úgyhogy ki tudja? Lehet valaki tudja!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. január 26. 20:24 | Link

Moon Jun Seo



- De jó neked! - válaszoltam neki somolyogva. Nem tudtam eldönteni, hogy ez az örökös jó kedv és mosoly csak egy álca részéről a külvilág felé vagy valóban ennyire pozitív kisugárzású és jókedélyű a beszélgetőpartnerem. Persze tudtam, hogy felesleges ezen morfondíroznom, hiszen egyáltalán nem ismertem, de azért átfutott a fejemben ez a gondolat.
- Örvendek. Dana Straw Berry - nyújtottam feléje a kezem bemutatkozásként.
- Ó, Moon mint a hold? Na, és hogy szoktak hívni? Melyik a keresztneved vagy beceneved? - kérdeztem tőle zavarosan vigyorogva. Sajnos nem tudtam eldönteni, hogy vajon melyik lehet a keresztneve, így egyelőre a "holdgyermek" becenevet adtam neki magamban, ha már benne volt a nevében az éjszaka világító égitest.
Közben eszembe jutott, hogy lehet, hogy a kézfogás nem igazán illett a képbe, mert mindenki másképp üdvözli a másikat és valakinek igénye se volt rá. Megvártam inkább, hogy reagál erre a gesztusra.
- Ó értem, akkor fantáziából nincs hiányod - utaltam az álmodozásra, miután válaszolt a kérdésemre.
- Mesélj kicsit magadról. Honnan jöttél, merre tartasz? - kérdeztem tőle sejtelmesen, miközben egy újabb kockák törtem a csokimból. Közben érdekfeszítően néztem rá, hogy lássa, valóban érdekel, amit mond, nem csak amolyan "töltsük ki az időt valamivel" stílusban nyomom a kommunikációt. A társalgóban körbenézve nem változott a helyzet, most is eléggé kihalt volt, sőt, két ember el is hagyta a helyiséget, szóval rajtunk kívül alig lézengett valaki körülöttünk. Annyira nem bántam a dolgot, mert legalább nem kellett hallgatnom mások duruzsolását és végre nyugi volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. január 29. 21:23 | Link

Dana Straw Berry


Mikor odanyújtja a kezét, akkor először nem jövök rá, hogy hoppá már tizenhárom éve Magyarországon lakok és itt a kézfogás van bemutatkozásnál. De nem baj, igazán megszokhatnám már, és kézfogás.
- Szép neved van! Olyan különleges hangzása van! A Moon a vezetéknevem, a Jun Seo pedig a keresztnevem. De bárhogy szólíthatsz! - megszoktam már hogy sokan Moon-nak hívnak, azt könnyebb is megjegyezni. A keresztnevem meg olyan fura kiejtésű is. A Moon meg könnyebb, az olyan mint a hold angolul. Csak én továbbra se vagyok angol, hanem koreai! Bár ez gondolom látszik. Tudtommal az angolok nem húzott szeműek, de ki tudja? Lehet van köztük is húzott szemű. Bár annak gondolom vannak ázsiai ősei, mert azért az embernek nem lesznek csak úgy húzott szemei. Vagy nem tudom, bármi megtörténhet. Az is lehet hogy átvarázsolják mindig magukat, de amúgy meg a szemeik húzottak. Bár nem, a muglik nem tudnak továbbra se varázsolni. Azaz remélem. Ki tudja?
- Dél-Koreából jöttem, azt még nem tudom hogy merre tartok, csak azt tudom hogy Magyarországon szeretnék maradni még jó sok ideig. Te? - kicsit megkönnyebbülök, hogy kérdezett, mert ezután lehet megállt volna akkor a beszélgetés. De lehet hogy valami világmegváltó dolog eszembe jutott volna. Hát ezt már nem tudom meg soha! Maximum egy másik dimenzióban, ahol az álomvilágomban élhetek, és nem a Föld nevű bolygón. Ha lenne egy olyan dimenzió, akkor én odaköltöznék! Az ottani énemmel helyet cserélnék, lehet hogy ő meg a Földről álmodozik mindig. Vagy lehet nincs is másik dimenzió. De az is lehet, hogy Csokiánia létezik, viszont még nem fedezték fel. Ahogy a volt földrajztanárom szokta mondani mugli általánosban, a világegyetem olyan hatalmas, hogy emberi ésszel felfoghatatlan. De ki tudja? Lehet nem is olyan hű de nagy. De az biztos, hogy legalább annyi a mi napunkhoz hasonló égitest létezik, amennyi csillag van az égen, merthogy azok a csillagok. Olyan érdekesek ezek a dolgok! Múltkor olyan jó volt mikor az álmom után csillagok repkedtek körülöttem, aztán meg végignézhettem a saját csillaghullásomat. Csodálatosan szép volt! Az üveg ami utána nálam volt még ott van az ágyam mellett, és minden este az adja az éjjeli fényt. Szeretem hogy ott van, mert félek a sötétben, de a többiek meg nem tudnak nagyon kicsi fénynél is elaludni! Ezzel meg én pont fordítva vagyok. Nincs valami olyan megoldás, hogy ők teljes sötétben én meg kis fény mellett alszok el? Jó lenne ha lenne, de nem hiszem hogy van. Bár ki tudja, mágiával lehet meg tudja valaki csinálni. A mozgó festmények után mindent kinézek a varázsvilágból. Hogy az ördögben tudnak mozogni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. február 3. 13:40 | Link

Moon Jun Seo



Láttam, hogy a társalkodó partnerem kicsit hezitált a kézfogásnál, majd egy idő elteltével viszonozta azt. Jót mosolyogtam magamban, de nem rajta, hanem a tényen, hogy mennyire mások a szokások mindenhol. Itt természetes volt ez a bemutatkozási forma, a szüleim pedig belém nevelték az udvariasságot.
- Rendben, akkor Moon-nak foglak hívni - közöltem vele vidáman. Ezt egyszerűbb volt megjegyeznem és a hangzása is tetszett.
- Wow, az klassz. Ott még nem jártam. Jobban tetszik Magyarország, mint a hazád? - kérdeztem tőle érdeklődve. Azt tudtam, hogy egy fejlettebb országból jött, legalábbis mugli téren jóval előrébb jártak szinte mindenben, mint ezen a helyen.
- Izland. Nagyon szeretem azt a helyet. Vissza is vágyom valamennyire, de azért jó távol lenni a szülői háztól - magyaráztam neki gyors gondolatmenetemet.
- Na, és vannak tesóid vagy egyke vagy? - kérdeztem tőle, ha már a származásról esett szó. Én örültem, hogy nem egyke voltam, de persze biztosan annak is meg voltak az előnyei. Közben arra lettem figyelmes, hogy két idősebb diák nekiállt veszekedni a velünk szemben lévő asztalnál. Nem túl kedves szavakkal illették egymást és egy könyvet ráncigáltak ide-oda, úgy tűnt, hogy mindkettejüknek arra fájt a foguk.
- Micsoda emberek. Ez olyan gyerekes dolog. Képesek egy könyvön civakodni - állapítottam meg komor hangsúllyal. Sose érettem, hogy lehet kis hülyeségeken vitatkozni és bolhából elefántot csinálni. Persze időnként velem is előfordult ez, mint mindenki mással, de akkor sem értettem a kiváltó okát az egész hercehurcának. Főleg nem idősebb korosztálynál, mert gyerekeknél megszokott volt, hogy képesek egy tárgyon is civakodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. február 8. 13:34 | Link

Dana Straw Berry


- Okey. Én hívhatlak téged Eperkének? - kérdezem. Inkább rákérdezek, mert nem biztos hogy tetszik neki ez a név. Szerintem aranyos, de nem mindenki szereti az aranyos dolgokat, ami nem is baj. Nem lehet mindenki egyforma, akkor itt lenne a világvége! Vagy csak furcsa dolgok történnének, de nekem világvége lenne. Milyen lenne már ha mindenki ugyan olyan lenne? Nem túl jó, az tuti biztos!
- Sokkal jobban, nem is szeretek hazamenni. - a hazamenninél az ujjaimmal idézőjelet mutatok - Én Magyarországot tekintem az otthonomnak, mert itt élek már két éves korom óta. - nem is nagyon emlékszek milyen volt az élet Koreában. Azt tudom csak, hogy milyen visszamenni. Néha az se jut eszembe hogy melyik városban éltünk. A család busani, de Szöulban születtem, de akkor sem biztos hogy Szöulban is éltünk!
- Izland szuper hely lehet, még sose voltam ott. - de egyszer úgy elmennék oda. Nem tudom hogy hogyan, de valahogy biztos el tudnék valamikor jutni! Vagy nem, fogalmam sincs mit hoz a jövő, az is lehet hogy holnap már világ se lesz. Nem tudhatni!
- Van egy nővérem és egy húgom. Nőuralom van otthon! - nevetek. - Ami amúgy nem baj. - teszem gyorsan hozzá. Sose zavart hogy én vagyok az egyetlen fiúgyermeke anyuéknak. Apa sokszor vitt el valami fiús dolgot csinálni ketten, amiket még élveztem is, hogy kisajátíthatom ott apcit.
- Mintha csak két volt osztálytársamat látnám mugli iskolából. - fú de nem szerettem őket. Egyszer azon vesztek össze, hogy ugyan azt a zenét hallgatták egyszerre! Meg nem csak egymással veszekedtek, hanem velem is. Egyszer az egyikőjük azon próbált velem civakodni, hogy nem hallgattam magyar zenét. Nem hallgatok azóta se nagyon magyar zenéket, nekem nem tetszenek annyira. Biztos van olyan ami tetszene, de nem hallottam még. De ki tudja? Lehet hogy pont holnap hallok egy olyan zenét!
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2019. február 10. 17:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. február 9. 19:47 | Link

Moon Jun Seo



- Persze! Hisz a nővérem is így hív! - hangzott el rögvest a válasz. Végül is ez a szó benne volt a nevemben és csöppet sem zavart, ha így hívnak, sőt, még imponált is. Szerintem nagyon cuki elnevezés volt.
- Ó, értem - válaszoltam neki kurtán. Nem tudtam elképzelni, hogy ennyire ne legyen valaki kíváncsi a szülőhazájára, de valahogy a srác visszajelzéséből kivettem, hogy ő bizony nem az, szóval jobbnak láttam nem firtatni a dolgot.
- Igen, valóban az. Én nagyon szeretem, időnként hiányzik is. De tudod, azért jó távol lenni a szülői felügyelettől valamilyen szinten - tettem hozzá csendesen.
- Klassz! Akkor legalább többen vagytok! - feleltem válaszként. Én is örültem, hogy nem egyke voltam, hiszen így nem voltam teljesen magamra utalva és tudtam, hogyha bármi gebasz beüt, később számíthattam a tesóimra. Persze ez fordítva is ugyanígy volt.
- Hát sok ilyen eset van itt is - utaltam keserűen az imént lezajlott eseményekre. Fura volt látni, hogy ennyi idősen ilyen gyerekesen tudnak viselkedni az emberek.
- És mi leszel, ha nagy leszel? Tudod már? - tettem fel a kérdést a fiúnak. Én még semmit sem tudtam a jövőmről, de sok olyan emberkét ismertem, akik már előre tudták, hogy mik szeretnének lenni a későbbiek folyamán.
- Mi a hobbid? - folytattam tovább a társalgást. Egyszerűen csak érdekelt, hogy mit szeret csinálni Moon a szabadidejében.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. február 10. 16:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Moon Jun Seo
INAKTÍV


"Bár a bőrünk sárga, lélekben kékek vagyunk"
offline
RPG hsz: 126
Összes hsz: 1408
Írta: 2019. február 10. 17:13 | Link

Dana Straw Berry


A szülői felügyelet az olyan dolog, hogy lehet jó és lehet rossz is néha. De azért a szülők szülők, szeretik őket általában. Bár ki tudja? Lehet hogy mindenki utálja a szüleit valahol mélyen. Ki tudja? Én mondjuk alig tudok valakit utálni, hiába mondom azt hogy utálom.
Hogy mi leszek ha nagy leszek? Hmm... ezen nem is nagyon gondolkoztam. Na jó, minden este ezen jár az eszem, és sok ötletem van.
- Szeretnék nyitni egy éttermet, vagy egy cukrászdát. Vagy egy virágboltot, csak ne egy irodába kelljen meghalnom. Neked vannak terveid? - cukrászda meg étterem mondjuk van annyi mint nem tudom mi. De... nincsen koreai étterem a közelben. Hmmm... ki tudja, lehet hogy ha végeztem az iskolával nyitok egyet, nem tudom mit hoz a jövő! Az is lehet, hogy végül pedig egy irodában végzem. Fuj, azt nem akarok, soha soha soha!
- Régebben kosárlabdáztam, most pedig hát nem tudom, a csillagok nézegetése annak számít? - mert azt szoktam elég gyakran. Néha elég furán néznek rám ha éjjel még ott ülök az ablaknál, és a csillagokat meg a holdat figyelem. Olyan érdekesek. Mostanában sokat olvasok is ilyen témákban, meg amúgy is, főleg mióta levitás lettem. - Neked? - sok érdekes hobbi létezik, lehet hogy Eperkének valami nagyon extrém hobbija van, és csak pislogni fogok rá. Ki tudja? Lehet hogy motorozik! Vagy vagy vagy cápára vadászik! Jó, mondjuk Magyarországon hogyan? A Balatonban sincs cápa, tudtommal. De lehet van, csak nem tudok róla! Az milyen lenne már. Úr Isten, többet oda se mennék. Vagy nem tudom, attól függ van-e mindenhol cápi.
Utoljára módosította:Moon Jun Seo, 2019. február 10. 17:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
offline
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. február 10. 17:42 | Link

Moon Jun Seo



Láttam, hogy a srác erősen elgondolkodott, mikor válaszoltam neki a szülői felügyeletes dologgal, így hozzátettem még egy gondolatot:
- Nos, én nagyon szeretem a szüleimet, remek a kapcsolatunk, de azért jó távol lenni tőlünk úgy értve, hogy nem figyelik minden lépésemet és nem szabályoznak annyira.
Igazából nem tudom minek magyarázkodtam, csak úgy éreztem, hogy ezt még feltétlenül közölnöm kell vele, nehogy félreértse a dolgot és azt higgye, hogy nem jó a kapcsolatom az őseimmel. Bár igazából azt se kellett volna közölnöm vele, ha úgy lett volna, de mégis úgy éreztem, hogy muszáj kinyilatkoztatnom magam.
- Ó, ezek remek tervek. Legalább tudod mit akarsz. Mondjuk egy speckó étteremben simán el tudlak képzelni. Na, és főznél is vagy csak tulajként lennél jelen? - kérdeztem vissza rögtön. Simán kinéztem a fiúból, hogy akár még főzni is beállna, mert miért is ne?
- Igazából én még nem gondolkodtam ezen, de például imádom az állatkákat, viszont annyira nem jók a jegyeim, hogy állatorvos legyen és nem vagyok túl kitartó a tanulásban sem. Olaszul tanulgatok, az érdekel, lehet, hogy aztán valami olaszos melóm lesz. De szeretek aerobikozni is, szóval akár edző is lehetek, ha úgy alakul. A lehetőségek tárháza végtelen - feleltem neki álmodozó hangnemben.
- Fogadjunk, hogy a Csillagászat a kedvenc tantárgyad! Biztos nagyon kedvel téged Várkonyi bá' - válaszoltam somolyogva, mikor megtudtam, hogy Moon imádja a csillagos égboltot kémlelni. Nem is volt ebben semmi kivetni való, én is szerettem időnként a sötét eget vizslatni.
- Én szeretek sportolni, aerobikozni szoktam, olaszul tanulni, olvasni izgalmas regényeket, chatelni a telómon. Szóval semmi extra, időnként szeretek olajat tenni a tűzre, hogy ne legyen unalmas az élet. Hisz úgy jó, ha zajlik, nemde bár?  - mondtam neki, miközben széles mosolyra húztam az ajkamat.
- Neked van mobilod? Bírod a mugli cuccokat? - tettem fel a következő kérdésemet érdeklődő tekintettel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2019. április 25. 09:20 | Link

Mei Watts
~ Péntek, kora este~

Rendeltem egy jóféle pásztorpite-pizzát, ezúttal nem volt kedvem lemenni a faluba érte, túl sok lecke és egyéb feladatok hárultak a nyakamba. Igen, azt hiszem, idén is túllőttem a célon, de na, olyan csábítónak hangzottak az új tárgyak, párat felette közülük, csak úgy kíváncsiságból. Ha nem tetszik, legfeljebb leadom őket.
Ezúttal farmer van rajtam, meg egy lenge, de ízléses kék felső. Igen, az időjárás már van olyan jó, hogy ne kelljen a nagykabát, hála Merlinnek, és az a jó benne, hogy azon ritka alkalmakkor, amikor találkozni tudunk Evgenij édesemmel, akkor igazán csinos tudok lenni. Mellette muszáj is adnom magamra, és a ő kedvéért igen, képes voltam megváltozni, hogy a médiában ne jelenhessen meg róla botránycikk a barátnőjével kapcsolatban.
Ez kihatással lenne a sportkarrierjére, és túl jó ahhoz, hogy én ilyen tegyek vele. Ma még a Nagyterembe se ruccantam le kajálni, annyira lekötött a lecke, de na, a muglik világára kíváncsi voltam mágus szemszögből. Jó ez a tárgy, és Béres tanárnő is jól tanít, ha még engem is le tud kötni az óráján.
Jaj, csak jönne már az a kaja, kegyetlenül éhes vagyok. Figyelem, ki sétál be egy hatalmas pizzásdobozzal. Biztos, ami biztos alapon borravalót is tettem hozzá az árhoz, ha már kihozzák ide, akkor legyen jutalma a futárnak.
Pláne ilyenkor, este hét óra tájban.
Ahw, éhes vagyok. Tereld a gondolataid, Dina, legyél most jó lány, bírd ki türelemmel! – mantráztam magamban.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. április 25. 18:54 | Link

Dina
#péntek ❀ #Meicó



A mostani péntek egy kicsit húzós, egész sok címet kaptam. Suli után lementem és utána szerintem nem is tudtam leülni. Nem is emlékszem, hogy volt már rá példa, hogy háromnál több pizzát kellett egyszerre vinni. De még így sem tudtam megállni, hogy ne száguldozzak.
Kicsit meglepődtem, amikor a kastélyba kértek egy kört. Már nem azon, hogy a tanodából valakinek nincs kedve lejönni, magában a faluban sincsenek nagy távolságok. Én is lusta lennék átmenni, de általában a kviddics pályához szoktam vinni pizzát, nem pedig magába az épületbe. A folyosón sétálgatva próbáltam felidézni Edinát, de semmi. Közös óránk biztos nincs, akkor csak emlékeznék rá, de szerintem még csak nem is levitás.
A társalgóba érkezve nem volt nehéz kiszúrni. Jó páran felfigyeltek rám, a pizza elég rendesen vonzza a figyelmet, de már elég jól ismertem az éhes szempárt. Mosolyogva mentem felé, le is csüccsentem mellé. Frank talán nem fogja leszedni a fejem egy aprócska szünet miatt.
- Bodza Edina, igaz? - kérdeztem finoman. - És itt is van a pásztorpite, nagyon jó választás volt - fűztem még hozzá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2019. április 25. 21:05 | Link

Mei

Ééés igen, megtalált a pizzás futárlány. Nem kellett hevese lóbálnom a kezem, az éhségtől kopogó szemem elég volt hozzá. Na, jó, annyira nem gáz a helyzet, csak egyelőre a leckék mellől nem akartam felemelni a hátsóm kajáért, úgyhogy félig-meddig lustaságból felhozattam mással.
De nem vagyok smucig alak, megfizetem az árát ám.
- Szia, ide! Ó, már kóstoltam, tudom, hogy milyen, de köszi a megerősítést. Csüccs le pár percre, ha van időd, csak nem harap a boss – paskoltam meg a mellettem levő széket az asztalnál, ahol ültem. Kényelmesebb volt itt tanulni.
- Itt is az összeg, ez pedig a borravaló – a pizza árát és az emlegetett kis pluszt a markába nyomtam. Öt galleon, ennyit még rá tudok áldozni a zsebpénzemből így, hó végéhez közelítve. Aztán spórolnom kell, ha nem akarok totál lenullázódni. – Mi újság, hogy vagy?
Érdeklődtem, mert az udvariasságot nem hanyagolom el. Természetesen még tartottam ezt a jó-gyerek üzemmódot, de nem ringatom sokáig abban a népet, hogy nyugalom van és csönd. A-a. Tervezek, méghozzá igen érdekeset. Csak úgy, hogy lehetőleg Kedves ne csapasson ki utána, mert nem olyannak ismerem, aki elfelejtené, amit beígért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2019. május 22. 22:44 | Link

Dina
péntek ❀ Meicó


Azért egy pillanatra elgondolkoztam, hogy milyen lenne Frank mérgesen. Még nem volt hozzá szerencsém, és őszintén remélem, hogy nem is lesz. A harapásait meg szerintem az aktuális nőjének tartogatja, de persze én nem pletykálok.
- Köszi - vettem el tőle a pénzt. Szívem szerint visszaadtam volna a borravalót, ha nem lett volna illetlenség. Én csinos fizetést kapok önmagában, nem szeretem másoktól elvenni pluszba a pénzt.
- Elég komoly a mai nap, főleg egy dupla jóslástan után - megforgattam a szemeimet. - Mármint kedvelem Huszthyt, ne érts félre. De most komolyan, milyen "szimbólumot" kellene látnom abban, hogy egy kártyalapon a csöves tart egy lámpát? - apró sóhajjal dőlök hátra. Érdekes órák voltak, csak épp én nem voltam fogékony a jövőbelátás mágiájára.
- Na és veled mi újság? Hogyhogy pizza lett a mai menü?
A sportolók általában nem akarnak időt pazarolni arra, hogy felmenjenek a kastélyba enni, vagy épp túl fáradtak hozzá. Na meg valahogy szóval akartam tartani, hogy ne kelljen azonnal visszaindulnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2019. augusztus 21. 20:55 | Link

Laura



Tudom, hogy itt nagy a zsongás mindig a festmények miatt, de most mégis ide csoszogok be és ledobom magam a kanapéra és elfekszem mentem. Nem figyelek arra, ki és mit mondd, vagy épp kik vannak még bent, csak egy nagy sóhajjal engedem ki a feszültséget.
Megint felmentem a baglyok közé, megint nem esett jól. Itt vagyok már két éve és ezzel nem tudok megbarátkozni. Nem szerettem a magasat sem, most már ha lenézek akár a csillagvizsgáló toronyból, nem zavar, nem szédülök. Nem bírtam az utazást sem, most már alszom a kocsiban, vonaton. De pár madárral nem tudok megbarátkozni. Sőt, menekülőt fújok, amint csak lehet, de most hirtelen nem találtam senkit sem, hogy megkérjem, küldje el nekem a levelet haza. Megírtam, mikor indulok vissza, meg, hogy túléltem a vizsgákat és szerintem meg sem buktam. Nemigen szokták meg ők sem, hogy néha így levelezünk, de anya szerint nagyon szépek ezek a madarak és olyan régies meg filmes érzete van az egésznek, ő jobban élvezni ezt, mint én. Pedig nagyon örülnék, ha lenne egy mágikus biciklivel ellátott postás, heti egyszer beteker, felveszi a cuccokat és huss! Lehet, én leszek majd ez és segítek azoknak, akik hasonlóan nem akarnak repülő tollas zsákokat használni bármire.
Még egy sóhaj, már jól vagyok és meg sem csípett egyik sem. Múltkor sikerült, azt hittem, leesik majd az ujjam, úgy fájt. A barátságosabb madarak felé fordultam, azt mondták, azok alacsonyabban vannak és mondtam nekik pár kedves szót. Vagyis remegő hanggal, cincogva kértem meg, hogy vigye el ezt a kis papírt és nagyon köszönöm. Többre nem volt erőm és idáig szaladtam.
Felülök végre, és körbenézek. Annyira csak nem feltűnő, hogy épp chillezem le a bensőmet. Kócos tincseimet lelapítom, hogy ne nézzek úgy ki, mint aki talált egy konnektort és bele is csókolt, majd hátradőlök. Lement az év nehéz része, most pár nap pihi. Kell ennél több? Aztán majd valami kellemesebb programot is kitalálok majd, nem akarok egész végig ücsörögni és most olvasni sem, annyit írtam a napokban, hogy a betűket most pihentetem. Enni mehettem volna mondjuk, vagy pancsolni az akváriumos szobába, amiről meséltek de a pánik ide űzött. No nem baj, pár percet még kibírok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.

Oldalak: « 1 2 ... 20 ... 28 29 [30] 31 32 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet