29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 34 35 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 530
Összes hsz: 2255
Írta: 2017. augusztus 12. 18:37 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Maja társaságában teljesen biztonságban éreztem magam és sikerült valamelyest lenyugodnom. Nagyon örültem, hogy itt volt nekem, mindig meg tudott nyugtatani és tudtam, hogy mindig, minden körülmények között számíthatok rá.
- Igen, az tényleg nem jó. Ezt még szorozd meg százzal - mondtam neki kimért hangon... tudtam, hogy csakis az tudja átélni a megpróbáltatásaimat, aki már osztozott benne, de azért díjaztam Majácska próbálkozásait is. Már csak azért is megnyugtatott, ahogyan nyilatkozott a dologról és jól esett az, hogy próbálta megérteni a gondomat.
- Szerintem közbelépne, ha veszélyben lennék, tuti számíthatnék rá - mondtam Majának, miközben arra gondoltam, hogy bizony nagyon igaz az, amit most felvázolt nekem.
- Igen, ezt teljes mértékben meg tudom érteni - válaszoltam neki bólogatva, mert ugyan nekem is kellett egy kis idő, mire a bizalmamba fogadtam valakit, ugyanis nem ment ez egyről a kettőre.
Szerettem Majában, hogy hasonlóak vagyunk, szinte azonos volt a gondolkodásmódunk, az értékrendünk, így remekül megértettük egymást.
- Köszi, most már sokkal jobban érzem magam - feleltem a lánynak boldogan. Sokat segített az, hogy meghallgatott és hogy kiállt mellettem. Nagyon örültem annak, hogy ilyen barátnőm van, és tudtam, hogy rá mindig számíthatok, bármi is történjék a közeljövőben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. augusztus 12. 20:03 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Elégedetlen sóhajjal bólogattam a kijelentésére, mert ugyan a matek meg semmi számos nem az erősségem, még én is tudtam, hogy az elképzeléseim mögé jó sok nullát kell számosítva pakolni, hogy meglegyen, mi is a való nála. Nem örültem, hogy ezzel bárki szembesülhet, annak meg pláne, hogy a barátnőm is sújtja, ha nem is a szó szoros értelmében ez. Nyilván felkészítették, mikor kiderült ez a tehetsége a velejáró nehézségek is tudottak lehettek, ettől még nem enyhül az egész.
- Igen, igen. Én azért bízom benne, hogy ilyenre nem lesz szükség. Még ha egy kicsit várat is magára, hogy fellélegezz. Talán oka van ennek is. Lehet, hogy nagyobb dolgokat kell majd a jövőben megálmodj és elviselj, és ez a vontatott, sok apró, de nagyon kellemetlen egy torna. Gondolj bele, kviddicsben is, minél nagyobb pofonokba szaladunk vagy gurkókba, utána annál könnyebb elviselni egy-egy könyököst, ami előtte nagyon rossz volt.
Néha össze meg vissza beszélek, csak azért, hogy ezzel mást jobb kedvre derítsek, de még akkor is, ha így van, én hiszek abban, hogy ez egy pindurit lendít előre. Nem nagyon tudok a táncon és a kviddicsen kívül mással példálózni, hozzá pedig a közös sportágunk áll még közel. Nyilván, ha elkezdek egy-egy mozdulatról hablatyolni, nem fog sokat érteni. Még ha esetleg már látta is tőlem valamelyiket, ám ezért nem hibáztatom. A neveikbe én is beleakadok, csak csinálni szeretem.
- Örülök, amúgy nyugodtan elnapolhatjuk a jegyzeteset, a felét lemásoltam, nem szoktunk egyébként se tovább jutni, tudod - nevettem fel. Mi is szokott lenni? Általában elterelem a dolgokat, rajzolok neki buta figurákat, vagy képregényeket. Múltkor csináltam olyan füzetszéli pörgetőset. Meg csacsogok neki a kutyusunkról Lewyvel, vagy arról, hogy mire tanítottam meg. Meg mutogatom a videókat. És négy óra alatt elérünk a feléig, jobb esetben. Most szerencsére nem is vagyok úgy elmaradva. Inkább kicsit izgatott vagyok, de ez más kérdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 530
Összes hsz: 2255
Írta: 2017. augusztus 12. 20:25 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, nagyon is igazad van - válaszoltam a lánynak. Végig sem gondoltam, de valóban az igazságot mondta ki.
- Azt tapasztaltam már, hogy a jó vég előtt át kell élni kisebbik rosszat - feleltem a lánynak. Maja nagyon jó tanácsokat tudott adni, ezért hálás is voltam neki.
- Valóban először az ember fejjel megy a falnak, majd aztán mikor megkapja a kötelező pofonokat, már könnyebben veszi az akadályokat.
Ez valóban egy profi megállapítás volt, mert könnyű volt számomra teljesíteni az adott feladatot, nem is igazán kellett feláldoznom semmit sem hozzá, aztán mégiscsak szembesülnöm kellett azzal, hogy révbe értem áldozatok nélkül.
- Örülök, hogy ilyen kreatív vagy - válaszoltam Majának teljes őszinteséggel. Irigyeltem, hogy egy ilyen felépített jövőképpel rendelkezik, és azt is, hogy valaki várja otthon, de én sosem voltam az a típus, akivel előre le lehetett egyeztetni, hogy mikor mit csináljon, hol legyen...
- Minden rendben van egyébként veled? - kérdeztem kíváncsian. Reméltem, hogy legalább neki bevált az élet és nem szorul majd semmiben sem magyarázatra, de egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj megkérdeznem tőle, hogy minden a legnagyobb rendben van-e.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 13. 00:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. augusztus 13. 16:31 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, némi rossz mindig lesz, mielőtt valami jó is jön, de attól lesz mindenki kicsit erősebb - jegyeztem meg egy nagy mosollyal a barátnőmre pillantva.
Örültem, hogy ugyan picit időbe telt, de az a nagyon balszerencsés és keserves hangulat nem uralkodott el fölötte. Sokkal jobban szerettem, ha boldog ő is, vagy legalább vidámnak látom és azt sugallja, mint máskor, hogy törhetetlenül erős. Mindig úgy gondoltam a másik navinésre, mint egy szilárd emberre, akit nem szorongat ennyi rossz belülről. Most, hogy így kimondásra került kicsit jobban sajnálta, hogy eddig nem kérdeztem ennyire bele, talán akkor ő is többször könnyíthetett volna a lelkén.
- Valahogy úgy, azért remélem most már tényleg csak a kicsit kellemesebb fog várni, ha lassan, de biztosan ráérzel a kontrollra. Vannak mások is így? Vagyis hát hasonló képességgel… egymást nem tudjátok valahogy segíteni?
Próbáltam még más lehetőséget is felvetni, mert bár én nagyon szívesen hallgatom meg és itt vagyok, de tény, hogy csak az tudja tökéletesen látni, mi folyik benne, aki ugyan ezt megéli. Hallottam Liv nénitől, hogy náluk az elemi mágusok egymást is segítik, de azzal nem voltam ennyire képben, mi a helyzet Alízzal és a képességével a suliban.
- Tudod, ha a tanulást kell elkerülni, vagy lekötni a fölös energiám…. Akkor mindenre képes vagyok - vigyorodtam el végül. Szeretem, hogy nem ér rossz azért, mert lustább vagyok az átlagnál, vagy nehezebben esem neki és jövök bele a tanulásba.
- Ühhüm, mondhatjuk. Volt egy kicsit borúsabb időszak, de azt hiszem most virul a napocska. Aztán kiderül - fogalmaztam kicsit ködösen. Ez nem volt szándékos teljesen, csak az, hogy egyelőre nem akartam semmi bizonytalanról beszélni neki. Mióta Anne szembesített vele, hogy szerinte babát várok, kicsit nehezebben akaródzottam erről beszélni. - Jaj, és hoztam ám neked valamit! Emlékeztem ám - mondtam viccesen fenyegetően a barátnőmnek mielőtt a táskámba másztam volna. Kihúztam egy nagy tábla csokit, azt, amelyik annyira ízlett neki, mikor legutóbb összeültünk és hoztam otthonról. A nagyiék környékén lakó kézműves csokikészítők amit művelnek, az egy csoda!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 530
Összes hsz: 2255
Írta: 2017. augusztus 13. 21:28 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Így van, ami nem öl meg, az erősít - feleltem nevetve a lánynak. Végre jobb kedvre derültem a beszélgetésünk alatt, ezt pedig tényleg neki köszönhettem. Biztonságban éreztem magam avégett, hogy rá mindig számíthatok és tudtam, hogy mindig mellettem fog állni.
- Van néhány diák, aki jóslástanonc, de nem igazán tudja onnan se átérezni senki sem a problémámat. Egyedül talán a tanárom, éppen ezért fordultam hozzá. Persze már az is sokat segít, ha beszélhetek az álmaimról, a gondjaimról, úgyhogy már így is sokat segítettél - szorítottam meg Majácska kezét. Nagyon jól esett, hogy kibeszélhettem magamból azt, ami fáj és ami miatt kétségeim vannak.
- Igen, ismerlek már - nevettem vele jóízűen. Tényleg értett hozzá, hogyan kell jobb kedvre deríteni a másikat.
- Ó! Borúsabb? Sajnálom... remélem, hogy meg tudjátok oldani - néztem Majácska szemébe immár komolyabb arccal.
- Ha gondolod nyugodtan beszélj róla, de tiszteletben tartom azt is, ha egyelőre nem akarsz nyilatkozni a témáról - mondtam neki jelentőségteljesen. Reméltem, hogy érzi, hogy mellette állok és nem erőltetem a témát, hiszen teljes mértékben rábíztam, hogy mit mond el nekem és mi az, ami még várat magára.
- De cuki vagy, köszi!!! Imádom ezt a csokit! - lelkesedtem fel hirtelen, amikor megláttam azt a tábla csokit Majácska kezében, amelyet annyira szerettem. Máris jobb kedvem lett tőle. Nagyon kedves volt a lánytól, hogy így gondolt rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. augusztus 14. 00:30 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Kezdtem úgy érezni magam, mintha Fela bácsi egy itala ránk lett volna löttyintve ilyen bölcsességet hozós és okosságot rejtős. Nem volt ez rossz, csak elég furácska. De azt hiszem most erre volt szükségünk. Alíz végre úgy tűnt jobban van, én meg jól éreztem magam a ténytől, ha ennyivel is, de hozzá tudtam járulni.
- Ó, értem. Mondjuk ez is érthető, minden ember más és más, a tanárod pedig már sokat látott ahhoz, hogy tényleg oda tudjon állni melléd és vezetni, már amennyire engedi a lehetőség. Ennek meg örülök, de nem kell ám idáig tartogatnod, nyugodtan mesélhetsz kisebbekről is bármikor. Ha sokat tartjuk magunkba a rosszat az állítólag nem jó - mondtam, ahogy aprót rántottam a vállamon. Néha nem ártana a saját tanácsaim és szavaim magamra nézve is levetíteni, de jelenleg nem éreztem úgy, hogy ennek lenne itt az ideje. Nem is akartam, jól megvoltam a kis hallgatós, csendes, elásós módszeremmel. Évek óta bevált, de nem mindenkinek menne biztosan.
- Meg, nem félek, hogy annyira rossz lenne a helyzet. Csak tudod, családi rendezvény, kicsit összeakadtak a dolgok. De most már rendezgettük a dolgokat. Olyan sosem volt még, hogy ne lett volna valahogy… - ráncoltam kicsit gondolkodva a homlokom. Nem emlékeztem a pontos kifejezésre, de valahogy így hangzik. Elmosolyodtam a felajánlásra, aztán beharaptam az ajkam bólintva, hogy amint lenne több, azt is hozzátenném. Egyelőre ezek voltak a tények. Anya és Lewy nem jöttek ki, én meg két szék közt nem akartam a pad alá esni, így, ha nem is szándékosan, de eldöntöttem melyikre teszem rá a teljes popsim. A jövőben meg kiderül ez mennyire volt jó ötlet. A helyzetemet meg még nekem is meg kellett emésztenem, így csak előhúztam a csokit, amivel meg akartam lepni. Egyébként is nagyon kiérdemelte.
- Tudom, muszáj voltam egy nagyobb táblát szerezni is neked, mikor otthon voltunk. És sokkal szívesebben foglalkozom finom csokikkal, mint holmi mumusokkal - nevettem el magam, ahogy becsukva a füzetem összerendeztem a dolgaim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 530
Összes hsz: 2255
Írta: 2017. augusztus 14. 17:11 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, szerintem ő már sok mindent megélt. Kicsit irigylem a lazaságát, az optimizmusát, és hogy lepereg róla szinte minden negatív dolog, na meg a türelmét... jó neki - mondtam sóhajtva a lánynak. Tudtam, hogy ezen a téren van még mit fejlődnöm, de azon voltam, hogy minél többet tanuljak és tudtam, hogy idővel akár többet is elérhetek az életben, csak kitartás és kellő elszántság kellett hozzá.
- Ez így van. Azért, ha segítségre van szükséged, szólj nyugodtan - tettem hozzá megnyugtatásul, bár szerintem ő is tudta, hogy mindig számíthat rám.
- Tényleg köszi, imádom ezt a csokit - feleltem neki vidáman. Jól esett, hogy támogatott mindenben és hogy mindig képes volt meglepni valami pozitív dologgal.
- Legközelebb folytatjuk a tanulást is, de most képtelen lennék rá, ne haragudj. Sokan jelent, hogy meghallgattál - válaszoltam a lánynak, miközben a csokit majszoltam. Nagyon ízlett, most is ugyanolyan finom volt, mint amikor először kóstoltam. Végre jobb hangulatba kerültem lelkileg, reméltem, hogy Majával örökre meg fog maradni a barátságunk, mert vele nagyon jól éreztem magam és tényleg önmagamat adhattam neki, sőt, már fél szavakból is megértettük egymást.
- Izgulsz a vizsgák miatt? - kérdeztem tőle, hiszen rohamos léptekben közeledett az év vége. Sokat tanultam, hogy sikerüljön teljesítenem a vizsgákat, de ennek ellenére még mindig nem éreztem azt, hogy valóban mindent tudnék, és rendkívül aggódtam, hogy vajon évfolyamot fogok-e majd lépni. Szerettem volna minden téren fejlődni, ezért is tűztem ki célomul, hogy jövőre még jobban belehúzok és talán akkor jóslástan terén is nagyobb sikereket érhetek majd el.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 14. 17:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
KARANTÉN


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4931
Írta: 2017. augusztus 14. 19:50 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Jó volt hallani, ha én sokszor nem is, de ő látja maga előtt a céljait, vagy legalább azt, merre szeretne pontosan fejlődni, mi az, amit tényleg el akar érni az életben. És hiába járt ez számára nehézségekkel én tényleg irigyeltem őt az esze mellett ezért a hozzáállásért is, mikor belőlem éppen hiányzott. Nagyon lelkes tudtam lenni, sőt, sok dologban volt kitartásom is, de ezt párosítani ahhoz, hogy a jövőm is tervezzem, ne csak éljek a vakvilágba… hát, azt hiszem még nem jött el az én időm. Nem tudom fog-e velem olyan történni, ami majd előre mozdít, talán már meg is esett, csak még nem érzem eléggé. Ki tudja.
- Úgy lesz, tudod, ezekkel a dolgokkal se mentem volna eddig semmire nélküled, már elsőben elkaszáltak volna mindenből. Bár akkor még vissza is vágytam a régi közegbe, bármennyire utáltam is azt a helyet - borzongtam meg egy pillanatra. Igazság szerint ott bántottak, elég sokat, ennek ellenére ez a hely új volt, fura, rengeteg emberrel, akikről semmit nem tudtam, a létezésükben se voltam biztos, még nem történt meg velem is az a bizonyos áttörés. Most pedig? Hiába nem vagyok a varázslók ékköve, nem tudnám anélkül elképzelni az életem, amim most van. Az utolsó hajszálamig a legapróbb fecnitől.
- Örülök, hogy ízlett múltkor is. Féltem akkor még, hogy jól választok-e, de nem is értem min aggódtam - közöltem nevetgélve, majd a tanulásra kanyarodtunk vissza. Én csak legyintettem, hogy ugyan, nem kell bocsánatot kérnie. Ha nem viszi el a témát ő, én hoztam volna valami remek tervet a délután elcsapására. Ebben egészen biztos vagyok. Szerintem ő is, így nem is fogja magát emiatt emészteni.
- Pfhu. Mint mindig, már előre érzem azt a görcsöt a pocimban és hányingerem van. Rettenetes. Nem akarok megbukni, ciki is lenne, pláne, hogy Lewy miatt amúgy is tökre figyel rám mindenki. Olyan fúj az egész… de remélem sikerülnek. Te? Készülgetsz már?
Matattam kicsit a dolgaimban pakolás közben, leginkább pótcselekvés volt, mivel a vizsgáktól függetlenül tényleg nem voltam éppen fényesen, morgott a hasam de a hétvégi után nem tudtam, hogy éhes vagyok vagy rosszul. A világ legrosszabb dolga. Végül egy mosollyal az arcomon néztem Alízt és a dolgait, aztán kisvártatva néztem a szemébe.
- Gyere, nézzünk valami hideg üdítőt, visszakísérlek a navinébe mielőtt elindulok haza. Jó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 530
Összes hsz: 2255
Írta: 2017. augusztus 14. 20:29 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Zárás


- Remélem, hogy te is megtalálod a számításaidat és azzal foglalkozhatsz majd, amit tényleg szeretsz csinálni - mondtam kedvesen a lánynak. Nagyon is rászolgált arra, hogy oda vigye az élet, ahová szeretné. Részben legalább sikerült neki, de drukkoltam neki, hogy a karrierje és a szociális élete is ugyanilyen jó legyen.
- Valóban remek választás volt - válaszoltam neki elismerően. Már alig maradt a csokimból, olyan finom volt, hogy nem is tudtam betelni vele, és már azon vettem észre magam, hogy a legvégénél tartok.
- Ezt gyorsan benyomtam, köszi, finom volt! - válaszoltam neki elégedetten, mert mindig is szerettem az ízletes ételeket, a finomságokat.
- Én is izgulok a vizsgák miatt, tökre meg tudlak érteni. Üljön majd össze később,  ha mindketten jobb passzban leszünk és segítek átvenni a tananyagot.
Természetesen felajánlottam a lánynak a segítségemet, mert tudtam, hogy együtt könnyebben birkózunk meg a tanulási mizérián, és így talán én is nagyobb kedvet kapok a tanuláshoz a társaságában.
- Remek ötlet! Gyere induljunk! - feleltem a lánynak, miközben becsuktam a füzetemet és elrendezgettem a dolgaimat. Szép sorjában elpakoltam mindent az asztalról, majd felkeltem a kényelmes fotelból, amiben már kicsit elgémberedtem. Miután összekaptam magam elindultam a lány társaságában, hogy megigyunk közösen egy-egy hideg üdítőt és hogy visszatérhessek a lakrészembe, aztán álomra hajthassam a fejem.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 14. 20:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 20. 18:34 | Link

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


- Nekem nem. Nem szeretem ha bajban vagy. Szólni fogok az érdekedben, a prefektusi szavamra talán még adnak, ezek után is. - Ami azt illette ebben nem voltam biztos. Nem egészen tudtam, hogy mi fog várni rám, miután South elé állok és közlöm vele, hogy megvertem valakit. Először feltételezhetően hinni sem fog nekem, pláne, hogy puszta kézzel tettem, de utána valamit kutya kötelessége lesz adni nekem. Ezt ha ő el is feledi majd, én keményen felemlegetem. Talán büntető munkát fog kiróni rám, talán átküldd a házvezetőhöz, aki rossz magatartás végett elveszi tőlem a jelvényem, megfoszt a rangomtól, s közben buzgón ecseteli, mekkorát csalódott bennem.  
Elhúztam ajkaim és gondterhelt ráncok ültek ki homlokomra. Nem féltem a következményektől, de utáltam a bizonytalan jövőket, melyek felhő mögé rejtették valódi énjüket, mint a sötét és tomboló viharok.
Nem gondoltam volna, hogy a lány szóval fog tartani. Én igyekeztem minél előbb elmenni, el a közeléből, hogy ne hozzak rá szégyent, ne legyen pletykák nyilainak szerencsétlen célpontja, de nem könnyítette meg a dolgom, pedig igazán megtehette volna, elvégre a szívem hevesen, vadul lázadt s eszem alig bírta visszafogni. A kalitka rácsai lassan kezdtek engedni a hatalmas erőnek. Túl gyenge voltam és túl erős egyben.
A hangjára megálltam, de nem néztem rá, ujjaim lehullottak a kötésről. Tudtam a valódi célját, mert ismert már eléggé ahhoz, hogy tisztában legyen a ténnyel, hogy nem azért indultam a tanári felé, hogy kimagyarázzam magam. Épp ellenkezőleg, nem akartam, hogy büntetlenül maradjon a bűnös, még akkor sem, ha magamról volt szó. Ebből nem engedhettem.
- "Valahol az Őszben megállunk, fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk: egymás husába beletépünk, s lehullunk az őszi avaron." - Míg mondtam a verset, mi minduntalan rá és rám emlékeztetett, addig a lábaimat bámultam, s meredten álltam, neki háttal. Az utolsó szó után csendet hagytam, nem szóltam, nem magyaráztam, nem folytattam más példázással, helyette újból elindultam. Tovább. Lassan.Mintha esélyt akartam volna adni - tudat alatt - hogy ha még van hang a torkában, mi kettőnket éltet, ne maradjon néma.  
Utoljára módosította:North West, 2017. augusztus 20. 18:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. augusztus 20. 20:17 | Link

Dráma 2.0


  Rossz volt látnia, hogy a fiú mennyire letört. Úgy érezte, hogy a szíve ketté hasad, a mellkasát pedig elönti a méreg, hogy ezt bizony ő okozta. Megint. Mint mindig. Mást sem csinált eddig, csak fájdalmat okozott a fiúnak. Pedig nem akart, nem, egyáltalán nen ez volt a célja. Csak a szeretetével úgy tűnik inkább megöli a körülöttelévőket.
  Tudta, hogy nem kéne, mégis újra megszólalt. Mert nem akarta, hogy a fiú megint otthagyja. Az agya csak kattogott, és próbálta lebeszélni magát arról, hogy megint teljesen hülyét csináljon magából, hiszen North egyértelműen jelezte, hogy nem akar már tőle semmit. De a szíve egyszerűen nem hagyta. És tessék. Ez lett a végeredmény. Egy versrészlet, amit a lány tökre nem értett. Sőt, amit megértett, az sem tűnt valami szívderítőnek. Éppen ezért értelmezte rosszul a lány.
  - Ez meg mit akart jelenteni? - kérdezte, és arca grimaszba fordult. Egymás húsába marnak? Marmint hogy folyton bántják egymást? Ésésés lehullunk? Talán ebbe fognak belehalni? Kinyírják egymást? Értette ő azt, hogy nem valami kedves ember, és hogy a szerettei gyakran elhagyják, de ezt nem kell ilyen durván kijelenteni. Neki is vannak érzései.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 20. 21:03 | Link

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


Megálltam. Megint. Mint valami busz, ami pillanatonként lefékezett, mert az utasok felszállni óhajtottak. Csakhogy itt nem akart senki a lábamra mászni, egyszerűen az érzelmeim kiszállni és a felszínre törni, ahol mindenki fül és szemtanújává válhat majd annak, ami bennem tombolt.
Nagyot nyeltem, a lány szemébe nem mertem nézni, így megint csak a bakancsomat néztem.
- Ady ezt a verset Lédának írta a kapcsolatuk végén. Ezzel akarlak elengedni. Mert el kell engednem téged. Lehetne úgy értelmezni a verset, hogy a madarak letépték egymás húsát, mindent, ami nem volt jó nekik, s a végén holtan de egyformán hullottak az avarra, ahol az idők végezetéig egymás mellett lesznek majd. Örökké, eggyé válva. De minden magyar mondatot ezerféleképpen lehet értelmezni, belemagyarázni valamit, ami nincs is ott.
Szeretlek Conroy. Mindig szerettelek, de ennyire még sohasem. A szívem zakatol, felülkerekedik az eszemen, mintha veszett lennék. Eddig tetszett, hogy mellettem voltál, magamra gondoltam ezért tartottalak ott, de most már nem tudok csak magamra gondolni, ami szintén a te hibád!
- ezt határozottan kihangsúlyoztam, dühödt hangsúly kíséretében, azután halkabban folytattam.
- Mégis milyen élet várhat egy szerelmes nőre egy labilis férfi oldalán? Újra bántani foglak, meg megint és megint. Emlékezz amikor bejelentettem az esküvőm. Kegyetlen voltam, igaz? Jobbat érdemelsz. Menj, keresd meg azt a betört képűt vagy valaki mást. Jobbat. Erősebbet. Mert én túl gyenge vagyok hozzád. - remegtem egész testemben a szomorúságtól, lassan a sírás kerülgetett, de azt már borzalmasan megalázónak találtam volna így csak igyekeztem minden kieresztett érzelmem visszanyelni.
Utoljára módosította:North West, 2017. augusztus 20. 21:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. augusztus 20. 21:20 | Link

Dráma 2.0


  Meg kellett tudnia, vissza kellett kérdeznie. Mert akárhogy is próbálta értelmezni azt a részletet amit hallott, mindig valami nagyon is negatív jött ki belőle. Aztán az első mondatoknál átkozni kezdte magát, hogy nem hagyta, hogy North inkább csak menjen a saját útjára. A pumpa pedig hol egyre feljebb ment benne, hogy az értetlenség vette át a helyét. Kezdte úgy érezni, hogy a fiú teljesen megzavarodott, és egyáltalán nem tudja, hogy mit akar.
  Aztán továbblépett a versrészleten, és kitört mint egy vulkán. A szöszi először nagy szemekkel nézte a fiút, mert egyszerűen nem tudta eldönteni, hogy ez most álom, vagy valóság. Annyiszor szerette volna már különböző emberektől hallani ezeket a szavakat, hogy mostanra már fel is mondott ezekkel az álmokkal.
  Nem tudott megszólalni, a hosszú monológ végén egy pillanatig csak állt, mintha az, hogy megmozdul lerombolná a falakat, és az egész képzelet, a pillanat összedőlne, és semmivé válna. De a szöszi vállalta a kockázatot, és reszketeg léptekkel indult el a fiú felé, majd mikor érezte, hogy biztosabb a lába, gyorsabb tempóra váltott. A fiú nyakába vetette magát, és ajkait a fiúéra tapasztotta. Szorosan összehunyta a szemét, és kezével a sötét fürtökbe túrt. Nem akarta, hogy végetérjen a pillanat.
  Elhúzódott egy kicsit, de nem túl messzire Northtól.
  - Ne akard eldönteni, hogy ki az, aki elég jó nekem, jó? - kérdezte, de ez inkább volt fenyítés, mint igazi kérdés.
  - Szeretlek North West, és az utóbbi hónapokban sem szűntelek meg szeretni - nézett mélyen a fiú szemébe. Amióta az eszét tudja nem hagyták el ilyen szavak a száját. Most pedig úgy érezte, hogy a legmegfelelőbb embernek mondta ki őket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 21. 19:12 | Link

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


Nem voltam a szavak embere, nem szerettem sokat beszélni, azt eszét unt asszonyoknak és cserfes kölyöklányoknak találták ki, mégis annyi mondandóm volt, hogy egyszerűen nem tudtam magamban tartani.
Mikor befejeztem mély levegőt vettem és vártam, de nem jött válasz. Csend volt, megállt az idő a folyosón, legalább is én úgy éreztem.
Nem bírtam tovább, muszáj volt megfordulnom, hogy ha a szavak nem is, legalább arca eláruljon valamit. Választ akartam, egyetlen jelet, hangot, mordulást vagy az ajtó bevágódását. Mindenképp negatívra számítottam. A jó nem jöhetett szóba, mégis, alig sikerült megfordulnom ő már a nyakamban volt.
Kicsi volt. Kicsi és ostoba. Sohasem tudott úgy bánni velem, ahogy megérdemeltem volna. A csók egyben volt ismerős és idegen. Rég nem éreztem már, s bár soha nem feledtem, nem gondoltam volna, hogy újból érezni fogom.
Önkéntelenül csókoltam vissza, testem nem kérdezte, szabad-e, lehet-e, csupán cselekedett. Csókolta kedvesét.
Picit fejem még követte ajkait, azután is, hogy elhúzódott, mintha nem lett volna elég a csókból. Lehunyt pilláim az első hangra nyitottam csak fel, s kék tekintetem elmerült a leányban.
A vallomás mosolyt csalt arcomra.
- Scarlett Conroy, te tényleg folyton a bajt keresed - hangom szelíden csengett, szinte kedvesen, amit a társaim tőlem nem épp megszokottként említenének. Ritkán használtam, mert kevésszer volt okom rá. Javarészt Csinn lehetett a fültanúja, anyám és Ramsay, a bakancsom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. augusztus 22. 21:51 | Link

Dráma 2.0


  Az érintése, a hangja minden úgy érte, mintha egy hosszú téli álomból végre felébredt volna. Testrészeit átjárta a melegség, pláne akkor, amikor meglátta a fiú mosolyát. A szíve szinte vajként olvadt szét közben.
  - Ez az, amiben jó vagyok - vont vállat egy pajkos mosoly kíséretében. Tudta, hogy most valószínűleg az egész társalgó őket nézi, de nem érdekelte. Csak az számított, hogy North végre megint ott volt neki, és még szereti is. Ez egy olyan tény volt, amit az esze nehezen tudott feldolgozni, a szíve mégis már régóta tudta. Ahogy azt is, ami pár pillanattal előbb elhagyta az ajkait. Ő is szereti a fiút.
  Újra közelebb hajolt hozzá leküzdve azt a kis tért is, ami kettőjük közé szorult, és lágyan, mint akiknek van idejük akár az örökkévalóságig is, megcsókolta őt.
  Belemosolygott a csókukba, ahogy újra tudatosult benne, hogy milyen szituációból is indult az egész. - De neked menned kell feladni magad. Nem szeretném, hogy miattam ne kapd meg a kijáró büntetést - vigyorgott rá. - Várni fogom, hogy vissza gyere - tette még hozzá, azzal megfordította a fiút. Beharapta az alsó ajkát, és úgy nézte mosolyogva, ahogy North eltávolodik. Ő pedig szinte a menyországban járt.

/Köszönöm *-*/
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 530
Összes hsz: 2255
Írta: 2017. szeptember 10. 16:31 | Link

Sheela



Megbeszéltük Sheela-val, hogy találkozunk a Társalgóban, hogy jósolhassak neki. Már múltkor is szó volt róla, hogy kártyát vetek neki, most pedig sikerült végre egyeztetnem vele egy olyan időpontot, amely mindkettőnknek megfelelt. Már 10 perccel korábban odaértem a helyszínre, ahol csak páran lézengtek. Leültem az egyik kényelmesnek tűnő fotelba, kiraktam az asztalra a kártyapaklimat, majd türelmesen vártam a lányt. Magamban azon töprengtem, hogy vajon milyen lesz a találkozás anyámmal, ha egyáltalán visszaír. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt amiatt, hogy nem avattam be Timit ebbe a dologba, de úgy gondoltam, hogy lehet nem is lesz az egészből semmi, ezért pedig felesleges lenne idegeskednie miattam. Abban se voltam biztos, hogy jó ötlet volt-e felvenni a kapcsolatot az anyámmal vagy sem... abban viszont biztos voltam, hogy nem fogok üdvriangásban kitörni, ha majd meglátom. Az apámról meg pláne nem tudtam semmit azon kívül, amit a nő leírt. Részben azért is akartam azt a találkozót, hogy többet megtudjak a múltamról és esetleg hátha felvilágosít majd a képességemmel kapcsolatban. Ha másért nem, akkor már azért megéri találkozni vele... Furcsállottam, hogy mégiscsak a nyomomra akadt, de azért gyanús volt az is, hogy ilyen sokáig várt vele. Tényleg ennyire tartott volna az apjától? Ez azért nagyon gáz. Biztos az a ki ha én nem típusú ember lehetett és az egész életét a külsőségeknek és a felületes kapcsolatoknak szentelte. Pff... ez szánalmas.
~ Mikor jön már Sheela? ~ - néztem türelmetlenül a velem szemben lévő faliórára. Nem akartam tovább egyedül lenni, jobban örültem volna a társaságnak, mert legalább az elvonja a figyelmemet a lélekőrlő gondolatoktól. Már eltelt az a tíz perc és idő volt, hogy a lány ideérjen, már ha pontos volt.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. szeptember 10. 16:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sheela Lengrond
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2017. szeptember 11. 23:23 | Link

Alíz

Épp csak közelgett a kedvenc évszakom, de már tűkön ültem. Vártam, hogy minden a lelkemmel megegyező színbe boruljon. Szeretem a világot, ahogy van, ám a legszebb mégiscsak hófehéren, jegyeztem meg magamban, miközben hasonló izgatottsággal készülődtem. Nemsokára mennem kellett Alízhoz a társalgóba, akinek kártyavetési lehetőségére mondtam a közel múltban egy lelkes igent. Előtte fogalmam sem volt, megéri -e élni vele, idővel viszont rá kellett jönnöm: változtam. Valahol megerősödtem, valahol pedig fenekestül felfordult az életem, pedig másokon nem láttam sok változást. Ezt inkább magamon belül érzékeltem, de esküszöm, hatalmas!
Valósággal beleremegtem a gondolatba, ahogy kék felsőmhöz, és szürke csőfarmeromhoz felkaptam a Navinés talárt, majd egy kis tükörben utoljára végignéztem az arcomon. Azt vettem észre, hogy kissé tartok az egésztől. Nem egészen tudom, mit várjak a helyzettől. nem tudom, mi jelent majd olyan támpontot, amire biztosan támaszkodhatok. Őszinte leszek magamhoz: a kérdések se fogalmazódtak még meg bennem. De tudom, mennem kell. Ott tudni fogom, mi lesz a helyes darab, amire a lapok választ adhatnak. Addig viszont marad ez a mérhetetlen izgalom, keveredve a félelemmel, és uhh.... elkések!!
Ijedten pattantam fel helyemről. Elraktam a kis faburkolatú tükröcskét, majd sietősen a Társalgóba eredtem, aminek ajtófélfájánál bekukucskálva rögtön észrevettem Alíz türelmetlen ábrázatát. Ajkaimba harapva lassan besétáltam, bocsánatkérő pillantások közepette. Ezután az órára pillantottam: két percet késtem, ha nem többet. De az idő számomra is idő...
- Ne haragudj! - kértem elnézést, ezúton hangosan, amint közelebb értem hozzá. Végül helyet foglaltam mellette. Megcsapott valami fura a kisugárzásában. Azonban, hogy mit is éreztem, képtelen lettem volna megfogalmazni. Nem voltam én tisztán érző, csak valaki, akinek nagy az empátiája a társai felé.
- Sokat vártál rám? - kérdeztem a feszült helyzetet enyhítő, majd tekintetem az asztalkán tornyosuló kártyapaklira siklott.
Utoljára módosította:Sheela Lengrond, 2017. szeptember 11. 23:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 530
Összes hsz: 2255
Írta: 2017. szeptember 12. 00:34 | Link

Sheela



Nagy megkönnyebbülést éreztem, amikor Sheela megjelent az ajtóban, egy kő esett le a szívemről, hogy végre nem kellett tovább egymagam ücsörögnöm. Talán még sose örültem ennyire a társaságnak, legszívesebben a lány nyakába ugrottam volna, de persze nem tettem, mert totál hibbantnak nézett volna. Hirtelen lefagytam, mert láttam, hogy Sheela-nak feltűnt a türelmetlenségem, ami igazából nem volt fair vele szemben, mivel csak pár percet késett és nem órák óta ültem itt. Hirtelen nagyon elszégyelltem magam, amikor bocsánatot kért a késésért.
- Nem haragszom, nem a te hibád - válaszoltam neki, miközben a tenyerembe temettem a fejemet és az asztal sarkát bámultam. Próbáltam harcolni az ellen, hogy ne mardosson a kétségbeesés anyám miatt, sőt, megígértem magamnak, hogy nem ez a téma lesz a középpontban, de egyszerűen képtelen voltam kiverni a fejemből ezt az egész szituációt, ami nemrégiben történt velem. Ráadásul elküldtem neki azt a fránya baglyot is és még semmilyen választ sem kaptam tőle. Lehet, hogy csak szórakozott velem valaki? Az kizárt... de akkor miért nem képes válaszolni?
- Sajnálom - kaptam fel a fejem, miközben szomorúan a lányra néztem, majd megköszörültem a torkom és a kártyapaklira emeltem a tekintetemet.
- Remélem, hogy neked jobban alakulnak a dolgaid, mint nekem - folytattam a mondandómat, miközben szép lassan elkezdtem a kártyapaklit keverni. Sajnos nem igazán álltam a helyzet magaslatán, mert az egyik kártyalap a földön landolt.
- Az Ördögbe! - emeltem fel onnan nagy komótosan. Rápillantva, majd megmutatva a kártyalapot megjegyeztem a lánynak egy hamiskás mosollyal:
- Szó szerint. Csak nehogy megégessem magam!
Ugyanis a lap az Ördögöt ábrázolta, hát igen, az élet mindig is érdekes humorral bírt, különösképp ha az ember alá kellett tennie.
Miközben tovább kevertem a kártyapaklit egyre kevésbé kezdett el az foglalkoztatni, hogy mit gondolt rólam a környezetem, de azért próbáltam magam tartani a lány előtt, nehogy még őt is elveszítsem. Szegény nem igazán érthette, hogy mi játszódott le bennem és hogy minek volt köszönhető a különös viselkedésem.
- Képzeld, anyám jelentkezett 17 év után - folytattam a mondandómat élcesen, miközben tovább kevertem a kártyalapokat.
- Jó, mi? Ennyi idő után eszébe jutott, hogy létezem... bocs, kicsit kivagyok, ne vedd magadra! - tettem le a lapokat az asztalra mélabúsan, de szerencsére a sírásig még nem jutottam el. Mondjuk nem sok hiányzott hozzá, de tartottam magam, amennyire tudtam, ugyanis nem akartam megint gyengének mutatkozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2017. szeptember 26. 17:18 | Link

Gálffy Erik

- Haha, Kornél, olyan vicces vagy.. - mondja egy D kosaras, szőke lány nevetgélve mellette, miközben ő valamelyik nyilvánvalóan érdekfeszítő történetét meséli el neki, eseménydús életéből. Az ajka telt, piros rúzzsal kihúzott, az illata édeskés lányos. A ruhája meg nagyon kivágott, amit kiemel az is, ahogy érdeklődve közelebb hajol hozzá.
- Ha tudnád, hogy nem csak ezek az előnyeim. - Kacsint. A csaj mosolyog, mintha valami nagyon frappánsat mondott volna. Gyanús. Még ő is tudja, hogy ez nem volt lenyűgöző. Végül elengedi, ha neki tetszett, hát nem lesz ám semmi jónak az elrontója.
- És mondd csak, nincs kedved egy privát szobát keresni, és...


Elvigyorodik álmában. A valóság kegyetlen, se d kosár, se szőke csaj, aki le van nyűgözve személyétől: mindössze kiterülve alszik a társalgó kanapéján. Volt itt fenn dolga, most épp valami korrepetáláson kéne lennie, mert nem járja, hogy ennyiszer megbukjon. Megint sikerült behúznia plusz egy évet a kastélyban, de már nem is számolja hanyadik lehet ez. Negyedik? Ötödik?
Mindig azt szokta mondani ilyenkor, hogy miért? A tanárok itthagynák az állásukat? Vagy bárki.. Neki kérem itt kiépített kliensköre van. Nem csak ő lesz nagyon szomorú (és nagyon pénztelen egy ideig, míg be nem rendezkedik máshová), de jópár ember itt még. Valahol a társadalom, a 21. század rovására is írható, hogy az ilyen Kornél-félék személye nem teljesen szükségtelen. Egy ideális világban csak egy vicceskedvű hülyegyerekkel lenne kevesebb a kastélyban. Azért részben még így is ez a helyzet.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2017. szeptember 26. 17:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Írta: 2017. október 6. 13:39 | Link

Révész Kornél

Van egy-két dolgom ami az itt töltött idő alatt igen gyorsan és igen hirtelen megfogyatkozott. Nem tett jót neki az új környezet, amit még mindig nem szoktam meg, se a rellnos kviddicses afterparty, ami igen jól sikerült. Egyébként pedig nem vagyok egy olyan típus se, aki nem ad szívesen ha van neki. Bár ezt igen csak ki kell érdemelni. Ne de szó szót követ, majdnem mindenem elfogyott. Így arra kényszerültem, hogy egy borongós őszi napon felkerekedjek és megkeressem az iskolában Révész Kornélt. Őt ajánlotta Dante az első napomon, mikor is "tárlatvezetést" tartott. Igen, még mindig úgy érzem magam ebben az iskolában, mintha egy múzeumban lennék. Azért amennyi diák idejár, ennek a kócerájnak már rég egy modern, felújított és korszerű épületnek kellene lennie. Értem én, hogy varázslók és boszorkányok járnak ide, de azért csak lehetne antik hatást kelteni modernebb dolgokkal. Könyörgöm, az évek haladnak és már a 21. században vagyunk, nem pedig a 16.-ban. De hát van akinek ez tetszik, én pedig majd múzeumi darabnak fogom érezni magam a továbbikban is. Mivel szorgalmi időszak van már, így az iskola megtelt diákokkal, akik igen segítőkésznek mutatkoztak. Ők is mind egy-egy kiállítási darabok ebben a múzeumban. A szám azért van, hogy kérdezzek és furcsa mód elég sokan tudták, hogy ki az a Révész Kornél. Könnyebben megtaláltam, mint gondoltam. Egy kissé szétcsúszott srácot kérdeztem meg utoljára, aki azt mondta, hogy valaki szerint bealudt a társalgóba. Majd a kis drága hozzátette, hogy meg kellene viccelni és ellopni tőle mindenét. Egész gyorsan sikerült a tudtára adnom, hogy erre nem igazán vagyok vevő, mivel ha már Kornél bevállalja a rizikót, akkor már a kedves "barátaiban" legyen annyi, hogy adnak a boldogságér némi juttatást. Mondjuk a lányok könnyebben vannak a juttatást nézve. Már megint hol jár az agyam?! Össze kell szednem egy nőt, különben meg fogok bolondulni hamarosan! Igen, ezt egyre inkább így érzem.
Benyitok a társalgóba és valaki ott hever a kanapén. Kizárásos alapon ő lehet Kornél, de ezt igen hamar ki lehet deríteni. Odalépek hozzá, majd egy nagyobbat lökök rajta, akkorát, hogy biztosan felébredjen. - Szevasz! Te vagy az a bizonyos Kornél?! -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sheela Lengrond
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 235
Írta: 2017. október 10. 22:13 | Link

Alíz

Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat.
- Rendben - mosolyogtam szelíden, de aztán elborzadtam.
Alízt szemrevételező nem csak a testtartására figyeltem, hanem az őt körülvevő színes mezőre is. A színek zavarosak voltak, a mélykéket viszont élesen láttam, és... éreztem. Olyan szinten éreztem, hogy a szívem helyben kitéptem volna! Talán még el is ásom, ha van nálam lapát.
Szükségtelen volt bármilyen szuperempátia. Amivel megáldott az ég, bőven elvitt a tényig, hogy a háztársamat kétségek gyötrik. Vagy amennyiben ezt nem vettem ki tökéletesen, a tekintetében megbúvó szomorúság akkor sem került el. Lelkem kezeivel pedig ráfogtam erre a hullámra. Ott lapult! Ott lapult az elméjében. A szívében. Minden finom mozdulatában.
Én pedig úgy ültem, öröknek ható, síri csendben, mint a megtestesült kőszobor. Őt figyelvén.
- Nincs se-.... - kezdtem bele, ám aztán elharaptam a mondat többi részét. Ha ezt mondom, valószínűleg még több olyan érzést hívok elő belőle, ami a legkevésbé segít. Várnom kéne, hogy maga meséljen arról, mi a csuda történt!
- Fogjuk rá - mondtam végül halkan. Mikor egy kártyalap leesett, nagyjából egyszerre hajoltunk le érte. Alíz viszont gyorsabbnak bizonyult.
Felém tartotta, majd picivel később megeredt a nyelve. A lappal összevetve a helyzetetet nekem rögtön lett volna egy komoly megjegyzésem, egyelőre viszont félre kellett dobnom az ötletet, hogy én ezt fel is vetem azonnal. Ugyanis a Navinés lányka hangulata rosszabbá vált. Igyekezett tartani magát, s ez addig folytatódott, míg kettőnk közül jó magam kezdtem hamarabb sírásba.
Néma könnyekkel átöleltem őt, hátha bevonhatom a magam "terébe". Hátha így erőre kaphatott, a házunk erejére. Abból is a szín a lényeg, a sárga, mely az örök napsütésre emlékeztet az élet viharaiban....
... Azt hiszem már tényleg nem véletlen, hogy ebbe a házba kerültem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2017. október 11. 03:26 | Link

Gálffy Erik

Pedig olyan édesdeden alszik. Mint egy király, aki csak a megfelelő (akármelyik megjelenést tekintve kellemes) királylány csókjára vár. Sem. Épphogy nem horkol, de ez is csak azért van, mert gyógyítók már tíz éves kora előtt megoldották az orrsövényferdülését. Amúgy sem halvány mosolya még inkább kiszélesedik. Alighanem az álom élvezetes fordulatot vett; ezért sem túl örömteli a lökés, amellyel kitaszítják a képzelet birodalmából.
- Mivan?
Ásítva hunyorog, próbál fókuszálni, ami hamarost sikerül is. Ezt a srácot nem ismeri, pedig nem tűnik elsősnek. Elsősök egyébként sem szokták zargatni, hiába nem egy ijesztő vagy tekintélyt parancsoló figura, van Kornélban valami eredendően sunyi. Még a nyilvánvaló szerencsétlenkedés mellett is tény, hogy évek óta úgy intézheti a kastély falain belül (és lényegében kívül is) az üzelmeit, hogy valaha komolyabban felelősségre vonták volna érte.
- Hát attól függ, melyik Kornélt keresed, van pár. Tavaly az 59. leggyakoribb férfi név volt. Ha a Révészt keresed, akkor.. - és itt széttárja a kezeit egy színpadias gesztussal - .. megtaláltad. És mielőtt bármit mondanál, biztos vagyok benne, hogy nem én voltam.
Mert miért másért kereshetné valaki, minthogy felelősségre vonja .. dolgokért. Amiket nyilvánvalóan ő tett, de persze egy aurori kihallgatás se lenne elég ahhoz, hogy verbálisan beismerje bűneit.
Utoljára módosította:Révész Kornél, 2017. október 11. 03:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gálffy Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 66
Összes hsz: 133
Révész Kornél
Írta: 2017. október 11. 18:25
| Link

Révész Kornél

Lehet nem a legkellemesebb dolog e kerek világban az én "férfias" arcomra ébredni, ami talán végre kezd borostásodni. Úgy fest hogy a nagyon későn érő típusok közé tartozom. Itt vagyok 20 éves és apró pici pelyhek vannak az arcomon a kő kemény, férfias arcszőrzet helyett. De a sok borotválás talán kezdi végre meghozni gyümölcsét.
A srác zavart tekintetéből arra a fenomenális következtetésre sikerült jutnom, hogy eléggé mélyen aludhatott és valami komoly mélységből ránthattam vissza ebbe a csúf valóságba. Kérdésemre kapok választ, de olyat amire nem számítottam. Felnevetek. Szeretem az olyan dolgokat, amik annyira váratlanok, hogy az ember még véletlenül se számít rá, mint például most. 59. leggyakoribb férfinév. Hát ez honnan a jó életből szedte most?! Már ezért megérte ide bejönni, ugyanis ezt is megtudtam, igaz nem voltam rá kíváncsi és boldog lett volna az életem ez nélkül az infó nélkül is, de jó pap holtig tanul vagy mi. A folytatás se az volt éppen amit várta, de legalább megtudtam, hogy ő az az 59.leggyakoribbférfinév akit én keresek. Szemöldökeim a magasba szöknek az utolsó mondat hallatán és érzem, hogy ez nem lesz egy könnyű szülés, sőt, lehet, hogy császár lesz a vége. Ha minden kérdésre ilyen hosszadalmas választ fog adni, akkor egy ideig itt leszünk.
- Remek. - közlöm majd a kanapé előtti asztalra ülök és előre hajolok. - Akkor te vagy az én emberem. - itt egy kisebb hatásszünetet hagyok, majd halkabban folytatom. - Azt csicseregték a madarak, hogy vannak neked bizonyos dolgaid, amikre nekem szükségem lenne eléggé sürgősen... Jól daloltak a madarak? - remélem meg fogja érteni, hogy mit is szeretnék, de még ennél is jobban remélem, hogy igenlő választ kapok. Muszáj nagyjából azonnal hozzájutnom egy kis boldogsághoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 530
Összes hsz: 2255
Írta: 2017. október 20. 16:27 | Link

Sheela



Nagyon sajnáltam a lányt, szó szerint rossz helyen volt rossz időben... sikerült rázúdítanom az összes negatív érzelmemet, a kétségbeesettségemet, a csalódottságomat, a keservemet, aminek meg is lett az eredménye, mert előbb elpityeregte magát, mint én.
- Jaj, ne haragudj! Nem akartalak megríkatni - mondtam neki, miközben megfogtam a kezét, és bizony belőlem is elkezdtek záporozni a könnyek. Most már nem csak magamat sajnáltam, hanem őt is, mert neki is elrontottam a hangulatát.
- Látod, mesteri módon el tudom cseszni mások jókedvét, ilyenkor egy sz*r embernek érzem magam - tettem hozzá, miközben előhúztam két zsebkendőt a zsebemből, az egyiket magamnak készítettem elő, a másikat pedig átnyújtottam a lánynak.
- Szóval hirtelen kaptam egy baglyot, amit anyám írt, hogy fel akarja venni velem a kapcsolatot - vázoltam fel neki a lényeget. Valamilyen morbid oknál fogva mindig nálam volt a levél, mióta megkaptam, így oda tudtam adni Sheela-nak, hogy elolvashassa.

"Édes kislányom!


Nem is tudom, mit írhatnék. Végre sikerült a nyomodra akadnom, miután alig pár naposan olyan hirtelen elszakítottak tőlem. Szerelemből fogantál, de apámnak más tervei voltak, ezért távoli rokonokhoz kellett utaznom, míg világra nem jöttél, aztán pedig nyomtalanul eltűntél a szemem elől. Attól tartottam, hogy képes és kitesz az erdőbe, annyira dühös volt, amiért kvibli az apád, de hála az égnek, amikor egy éve elhunyt, a hátramaradt iratai között akadt egy nyomravezető is. Annyira örülök. Szeretnélek látni is ennyi idő után, ha van rá mód.


Ölel szerető anyád,
Liliomfay Heléna"


- Na, mit szólsz hozzá? - kérdeztem tőle, miután kisírtam magam, kíváncsi voltam, hogy mit reagál erre a lány.
- Lehet, hogy találkoznom kéne vele, mert addig nem tudom lezárni a múltat, amíg folyton jelen van az életemben és ott az a sok kérdés, hogy vajon mi történt pontosan, miért így alakult az életem, örököltem-e a képességemet stb. - közöltem a szőkeséggel egy kis hatásszünetet tartva a mondandóm végén.
- Bocs, látod megint csak magammal foglalkozom. Mi a helyzet veled? Látom rajtad, hogy valami nem stimmel. Persze nem kell elmondanod, hogy mi a gond, ha nem akarod - mondtam neki nyugodt hangnemben, miközben teljes figyelmemmel a lányra koncentráltam. Közben hirtelen azt éreztem, hogy elfogott a rosszullét, elkezdtem szédülni és a gyomrom is elkezdett rendetlenkedni, úgyhogy felpattantam a helyemről és csapot-papot otthagyva rohantam a mosdó irányába.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2018. február 9. 15:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2017. október 27. 20:37 | Link

"Keep the camera" project

Vizsgaidőszak utolsó heteiben || Viselet || Fannival


Kezd kifutni alólam a talaj így a nagy záróvizsgához egyre közeledvén. Egyre magabiztosabbnak kellene lennem, elvégre sokat tanultam, ezzel ellentétben épp, hogy egyre inkább feszült és nyugtalan leszek, mert minden egyes nap rájövök, hogy mennyi mindent kellene még az agyamba vernem. Ennyire ideges még sosem voltam egy vizsgám előtt sem, melynek egyértelműen nem az az oka, hogy a VAV egy tárgyakat összesítő nagy vizsga. Nevelőapám, Áron megfenyegetése lehet minden bizonnyal a probléma forrása. Az év kezdetén fogalmam sem volt, hogy miként tudnék egy helyben ülni napokat és nem csinálni mást, csak magolni, de szerencsémre Fanni elég határozottan kéri, hogy magyarázzak el neki néhány dolgot és ezekből számomra is kiderül, hogy mi az, amit csak felszínesen tanultam meg. Meg hát… ha valamit én nem értek, akkor a navinés siet segítségemre és az egésznek az eredménye az, hogy egymást a székhez láncoljuk. Mégis aggodalommal tölt el a megpróbáltatás gondolata, ami tény, hogy természetes ilyenkor a végzősöknél.
Ma reggel nyolcra beszéltük meg, hogy találkozunk a társalgóban és egyeztetünk néhány témakört. Többnyire a kastélyon belül szoktunk találkozni, hol nálam, a szobámban, hol itt a társalgóban, feltéve, ha beszélgetős tanulást tervezünk, hol pedig a tanulószobában, ha többnyire csak arra kellünk egymásnak, hogy ne kalandozzon el a figyelmünk. Nem volt az elképzeléseim között, de úgy alakult, hogy ma is Gwennél aludtam, a csajszi viszont már hétkor elindul az egyetemre, ezért én sem tudok sokáig aludni, hiába próbál nagyon csendben elkészülni, ott motoszkál a fejemben, hogy úgyis lassan nekem is kelni kell. Negyed nyolckor már nincs arra időm, hogy elmenjek futni, úgyhogy elindulok a kastély felé.
Útközben beugrok két kávéért az egyik kávézóba, anélkül én úgysem tudnék működni és szerintem Fanninak is jól jön majd. Ahogy az várható is volt, vannak néhányan előttem, de ez most nem tud megfordulásra késztetni. Megvárom, míg lefőzik a két kávét, az álmos ácsorgás közben pedig a falra pillantok, ahol számos hirdetőplakát kapott helyet, látszólag a legfrissebbek is ott virítanak, úgyhogy sűrűn cserélgethetik. Végignézek futólag rajtuk, azonban az egyiken kissé hosszabb ideig pihentetem a szememet. Egy fényképezőgép rajza adja a dizájn jeles részét, míg egy kisebb ismertetőszöveg ad eligazítást a főbb mondanivalójáról, valamint az alján a fontos adatok is felsorolásszerűen helyet kaptak. Elé lépek és gyorsan végigfutom a sorokat. Érdekesen hangzik, és ha én nem utasítok el valamit kapásból, az egyrészt különlegességnek számít, másrészt előfordulhat, hogy valami jó is kisülhet belőle és hosszútávra leköti a figyelmemet. Közben szólnak, hogy készen vannak a kávék, úgyhogy, önző módon, leakasztom a falról a plakátot és összehajtva zsebre teszem, majd lépek is vissza a pulthoz, hogy fizessek.
A meleg dobozokat két kezemben szorongatva felsétálok a suliba. Megiszom a már éppen nem forró habos kávém negyedét, mikor a társalgóba térek. Két diák van bent, de szerencsére nem az asztalnál, úgyhogy én kényelmesen pakolok le rá. Leülök egy székre, hátradőlök és egyik lábamat keresztbe teszem a másik térdemen. Előveszem a füzeteimet is, de még semmi kedvem nekilátni tanulni, Fanni nélkül nem akarom elkezdeni már csak azért sem, amúgy is lehetetlen lenne az elkövetkező fél órában. Előcsúsztatom addig is a hirdetést, gondosan kihajtogatom és tüzetesebben átolvasom. Sosem szoktam hirtelen teljes lelkesedéssel állni egy ötlet elé, s most is érzem, hogy minden mással kellene foglalkoznom, mint egy régi hobbim felelevenítésével, de megfog a lehetőség és a verseny szelleme. Úgy érzem, hogy szívesen megpróbálnám a projektet, mindazonáltal egyedül semmiképp, akkor feltehetőleg azt mondanám magamnak, hogy van elég dolgom nélküle. Vacillálok és tanakodok, hiszen ez nem egy olyan döntés, amit elkapkodva kellene meghoznom, főleg nem most, tanulás órái között. Az öreg ajtó nyikorgására egyenesedem fel és nézek az érkezőre, Fannira. Leteszem füzeteim mellé a papírlapot és részben felé fordulok.
- Jó reggelt! Végre egy nap, amikor én érek ide elsőnek - köszöntöm és egyben el is vigyorodom néhány másodpercre, hiszen tényleg különleges ez a helyzet. Általában Fanni szokott rám várni és néha még mérgelődni is, amiért késve érkezem reggelente. Nem tudok könnyedén felkelni, hiába próbálom rászoktatni magam a reggeli futásra. Vizsgaidőszakban ez igencsak lehetetlennek bizonyul, de nem úgy, mint most! Fanni pontosan ismeri a reggeli szenvedéseimet, többnyire fél óráig csak bóbiskolok elfeküdve az asztalon, miközben percenként öntöm magamba a kávékortyokat. Gondolkodni esélytelen, esetleg valamit elmagyarázni már nem annyira megterhelő nekem. Aztán persze a fél óra aktiválási időszakom után én is bepörgök és odateszem magam. Ilyen vagyok, ez ellen nem lehet mit tenni, veszekedni sem érdemes és örülök, hogy néhány közös tanulás után Fanni erre hamar ráérzett, s mivel nem csinál belőle problémát, hanem elfogadja, így kialakulhatott köztük a máig tartó agyfejlesztő és magolós rituálék sorozata.  
- Vettem kávét - szólalok fel ismét, s megfogom a rendben egymás mellé helyezett kávés dobozok bontatlanját és Fanni elé rakom. Nem vagyok tapló, hogy csak magamnak vegyek, holott tudom, hogy találkozni fogunk, meg hát, Fanni kedves lány, jó fej, szóval ez abszolút normális dolog. Persze nem mindenkit engedek ennyire közel magamhoz. Tulajdonképpen rajta kívül alig vannak ilyen személyek, de még jó is… Kevés barátot akarok, de azok teljes mértékben megbízhatóak. Újra hátradőlök és elkényelmeskedek a félig puha alkalmatosságon. Megdörzsölöm a szemeimet, elvégre meglehet, hogy korábban keltem, de attól még ugyanúgy álmos vagyok nyolc óra előtt öt perccel is, sőt.  
- Mielőtt nekiesnénk ezeknek a csodáknak - mutatok a bájitaltan könyvre - vess egy pillantást erre - mondom és ezzel egy időben átnyújtom az általam eddig vizsgálgatott projekt hirdetőplakátját. Nagyjából két hete jöttünk rá egy unalmas délutánon sok óra magolás után, hogy mindkettőnket érdekel a fotózás. Bár én egy ideig szüneteltettem, de máig szívesen ragadok kamerát a kezembe és készítek szép, valamint beszédes képeket. Részben emlékeket örökítettem meg ez idáig, de most, hogy a verseny hirdetésének sorait olvastam, motivált lettem, hogy esetleg merőben más közönségnek is képeket, műveket alkossak, illetve megmérettessem magam, Fannival közösen. Párosként is lehet nevezni, van rá egy külön kategória, s ebben reménykedve nézem a navinés arcát, hogyan is viszonyul az ötlethez. Megértem, ha nem akarja, vagy sok a dolga és nem tudja bevállalni, lehet okosabb döntés is lenne a részemről is. Még én sem határoztam el magam véglegesen, így nem is kérdezek rá direktbe, hanem csupán nyugodtan, csendesen várom Fanni véleményét a projektről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maróti Fanni
INAKTÍV


Noelé, most, mindig, örökké
offline
RPG hsz: 112
Összes hsz: 731
Írta: 2017. október 29. 17:23 | Link



Annak ellenére, hogy a vizsgák egyre közelednek, kifejezetten nyugodt vagyok. Mármint az egész öt év alatt nem tanultam annyit, mint az utolsó pár hónapban, és mégis sikerültek valahogy a vizsgáim. Most, hogy készülök rájuk, sőt, egy levitással együtt tanulok, szinte biztos, hogy át fogok menni. Mivel művészeti szakot fogok választani továbbtanuláskor, annyira nem fontosak az egyéb tárgyakból továbbvitt jegyeim, ezért nem is izgulok miattuk annyira. Persze apám megnyúzna, ha megvágnának valamiből, vagy túlságosan rossz értékelést kapnék, még akkor is, ha neki magának fogalma sincs arról, hogy mikor volt az utolsó nagyobb koboldfelkelés vagy éppen mik a hatóanyagai a holdviolának. Azért a borzalmasról ő is tudja, hogy nem jelent jót.
Szóval attól, hogy a továbbtanulás tekintetében nem lenne rá szükségem mégis felkelek ma is, hogy találkozzak Zalánnal, és újfent eltölthessünk együtt egy tanulós napot. Vagy félnapot. Attól függ, meddig bírjuk.
Mivel a srácot nem zavarják a pólóim, legalábbis panasz még nem volt egyikre se, nem kell azon agyalnom, hogy melyiket vegyem fel. Bár a "Fuss, Forrest! Fuss!" némi mugli háttérismeretet is megkövetel, így talán varázslók között nem túl provokatív és még kevéssé vicces is, mégis ez akad a kezembe, így ezt felkapva indulok neki a mai tananyag elleni csatának.
Nem sietek túlzottan, mert tudom, hogy Zalán úgyis késni fog, és szokás szerint várhatok rá, úgyhogy ráérek kihallgatni a Fecsegő Dámákat, és még az akváriumba is belesek egy pillanatra. A társalgóba lépve azonban már ott találom a fiút. Nem is próbálom meg elrejteni mennyire meglep a dolog.
- Neked is jót! - köszönök rá végül mosolyogva, majd lehuppanok a mellette lévő helyre. - Pedig már kezdtem azt hinni, hogy csak hallucinállak. Szokatlanul friss vagy így korán reggel - heccelem egy kicsit, majd hálásan megköszönöm a kávét, ami bár már nem forró, de még mindig kellemesen meleg. A pohár köré fonom az ujjaim és beszívom a fekete lé jellegzetes illatát. Szeretek korán kelni, nem is okoz nehézséget, de azért nekem is jól jön ilyenkor egy frissítő koffeinlöket. Bár a pohárra némileg ferde szemmel nézek, végül annyiban hagyom, inkább arra figyelek, amit Zalán mutat.
- Mi ez? - veszem érdeklődve a kezembe a papírt, majd gyorsan átfutom a sorokat. Hirdetésnek tűnik, ráadásul fotózósnak. Festeni mindig is jobban szerettem, de a fényképezés kihívásai izgalommal töltenek el.
- Úúúú, ez de király! - kiáltok fel, amikor a végére érek, és még az sem zavar, amikor a többiek felől pisszegés hallatszik. - És lehet párban is - csúszik még ki a számon. Nem tudom Zalánnak lenne-e kedve hozzá, elvégre ő inkább hobbiként űzi a fotózást. Lehet a versenyfelhívást is csak azért hozta, mert tudja, hogy én szívesen részt vennék ilyesmin. Viszont nem az a fajta vagyok, akik csendben rágódik rajta, ezért nekiszegezem a kérdést:
- Megpróbáljuk közösen? Tuti érdekes lesz - kezdem is a győzködését, nehogy esélye legyen egyből nemet mondani.

felső
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2017. október 29. 22:27 | Link

"Keep the camera" project

Vizsgaidőszak utolsó heteiben || Viselet || Fannival


Nem várok sokat Fannira, mondjuk jól esik, hogy végre én érkezek hamarabb a társalgóba, minek köszönhetően megjelenne arcomon egy örvendő vigyor, ha nem fojtanám el. Így teljesen - látszólag - komolyan nézem a plakát sorait, majd a papírdarabot lehelyezve tanakodok tovább, hogy valóban jó döntés lenne-e belevágni egy ilyen lehetőségbe. Nagyobb kérdés inkább az, hogy mennyi időm lesz rá mestertanoncként. Szerintem ezt egészen szeptemberig nem fogom tudni meghatározni, viszont a nevezési határidő véges és még előtte döntenem kell. Az első lépés természetesen az, hogy megmutatom Fanninak és kikérem az ő véleményét. Ha ő nem vállalkozik rá, akkor ez részemről is eldőlt. Egyedül biztosan nem vágok bele!
Egészen energiával telve lép oda az asztalhoz és huppan le mellém Fanni, köszönök neki, s egyből fel is keltem a figyelmét, hogy ezúttal én vagyok itt hamarabb és, hogy ez mekkora szenzáció. Most is olyan laza, mint általában, van egy stílusa, ami nekem bejön, és anélkül, hogy az emberek többet képzelnének ezen egy szó mögé, egyszerűen csak csípem az egyéniségét. Látszik rajta a szabad gondolkodás, ami miatt kitűnik a legtöbb tizennyolc körüli lányok közül.
- Azért ne túlozzunk, tudnék aludni, de úgysem fogod hagyni, hogy fejem az asztal lapján koppanjon - felelem még mielőtt azt hinné, hogy egyből kész vagyok belecsapni a lecsóba és nekiállni tanulni. Amúgy meg jogos, amit mond, más napokhoz képest mintha derűsebb lennék, minek persze én már tudom az okát. A lehetőség izgatottá tett, bármennyire is próbálom magamat visszafogni és higgadtan átgondolni, hogy bele akarok-e vágni vagy sem.
Elé csúsztatom a neki szánt kávét, majd nem sokkal utána átadom a voltban talált hirdetés szórólapját is. Nem felelek szándékosan az érdeklődő kérdésére, mert már egyből elkezdi olvasni és feleslegesnek érzem csacsogni mellé többnyire ugyanazt, amit éppen értelmez, így inkább kényelmesen hátradőlök a székben és várom a reakcióját. Hevesebben kiált fel, mint ahogy hittem, a hirtelen hang az én füleimnek is furcsa, de egyáltalán nem bántó. Tudtam, hogy tetszeni fog Fanninak, ezért már-már elégedetten nyúlok az asztalon pihenő kávém felé. Ahogy hallom, ő is kiszúrja, miszerint lehet párban is jelentkezni és ez örömmel tölt el. Halványan elmosolyodom, aztán ajkaimhoz emelem a kávédobozt és iszok belőle néhány kortyot.
Ezúttal is lenyűgöz Fanni lazasága, pedig mások engem tartanak ilyen személyiségnek. Lehet mostanság mindent túl akarok gondolni, vagy csak annyi minden összejött, hogy meg kell válogatnom, hogy mit vállalok be a szabadidőmben. Fanni viszont mintha nem látná akadályát a lehetőségnek. Meglepetten nézek rá, holott nem is értem, hogy miért csodálkoztat el a kérdése. Lenyelem a számban lévő folyadékot, de azért a dobozt még a kezemben tartom, csak épp leengedem azt kényelmesen a combomig.
- Nagyon jól hangzik, de nem félsz attól, hogy visszahúználak? Én nem vagyok annyira jártas a művészetben, mint te. Nekem a fotózás csak egy régi hobbi - mondom, de nem a legőszintébb szavaimat ejtem ki. Meglehet, hogy tényleg nem vagyok elég tehetséges hozzá, tulajdonképpen ez nem is kérdéses, mert tudom, hogy egy profi fotográfustól fényévnyi távolságra vagyok. Már most sejtem Fanni válaszát, érzem, hogy ő bízna bennem, és ha netán tényleg nem nyernénk miattam, akkor is megbocsátana. Inkább magamtól tenném fel azt a kérdést, hogy tényleg készítek-e minőségi képeket, amivel egyáltalán fontolóra vehetném, hogy jelentkezzek egy versenyre. Van egy igen drága és ügyes kamerám, amit azonban már rég használtam és nem tudom, hogy milyen állapotban van. Vagy ezek mind-mind csupán kifogások és nekem kellene már lenyugodnom a sok életemben kialakult bonyodalom között, s engedni valós vágyaimnak.
- Megpróbálhatjuk. Végül is nincs veszteni valónk - felelem végül, egy komoly gondolkozás után. Igen, kimondtam. Hamarabb, mint hittem, de örülök neki, mert ahogy Fannit ismerem, nem hagyja, hogy egyhamar visszavonulót fújjak. A navinés szemeibe nézek határozottan, derűsen, ugyanakkor láthatja rajtam, hogy kettőnk közül ő lesz a vezéralak a mi duónkban.
- Ha itt végzünk, felszaladok majd a szobámba és megnézem a fényképezőm állapotát. Annyit nem ér, hogy vegyek egy újat, te is tudod, hogy nem olcsó kütyük ezek. De ha minden okés vele, akkor nevezhetünk - tudatom vele is a helyzetet, bár majdnem biztos vagyok benne, hogy semmi baja annak a gépnek. Közelebb hajolok hozzá, pontosabban a kezében lévő laphoz, hogy rápillantsak a szövegre és értelmezzem azokat a fontos információkat, amiket a dilemma előtt figyelmen kívül hagytam. Azt írja, hogy az egyes fordulókban témák lesznek megadva, de csak nagyon átfogóan, azokra kell beküldeni képeket, szóval egész verseny alatt nagy szerepet fog játszani a fantázia.
- Szerinted olyan témákra gondolhatnak, mint érzések - mit tudom én... "öröm" -, esetleg "ősz" és hasonlók? - teszem fel a kérdést, mert ő ebben jobban otthon van. Öhh, tulajdonképpen teljes mértékben otthon van, mert láttam egy-két festményét és ott helyben elgondolkoztam, hogy én mellette egy selejt hulladék vagyok, aki semmiben sem különleges igazán. Simán el tudom képzelni, hogy számos versenyt megnyert már és tudja hogy mennek ezek. Aztán ki tudja... lehet csak csendes magányos művészlélek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 6. 17:16 | Link

Adrian
Egy szép, holdvilágos hétfő este Cheesy
 
Jaj, de szép a holdvilágos éjszaka... ja, hogy ez nem egészen az a szám. Pedig szerettem ezt a népdalt, sőt, igazából a hardcore metálon és rockon kívül úgyszólván egyikkel se volt problémám, jól kijöttem a többi műfajjal. Jó lett volna valaki, akihez be tudtam volna társulni gitárosnak, habár mostanában a tanulás mellett bevallom, szégyenszemre, erre nem sok időm jutott.
A megüresedett társalgóban gyakoroltam, itt már úgy sem akadt senki, akit zavarhattam volna a gyakorlásommal, ha meg elalszom, hát úgy kell nekem. Eredetileg tilosban akartam járni de rájöttem, hogy nem értek a bájitalfőzéshez, és Fela bá' készletéből is hülyeség volt olyasmit lenyúlni, aminek a felhasználásáról mit se tudtam. Tényleg jobb lett volna, ha a kész főzet-ötletre hallgatok, de így jártam, minek van nekem akkora szám.
Csak ne jöjjön rá az öreg, hogy igazából én csentem el a hozzávalókat. Az lenne a legjobb, ha most szépen lesétálnék a pincébe, és bevallanám neki az igazságot, de, attól, mert eridonos vagyok, még nem feltétlenül biztos, hogy vakmerő is. Nem igazán vágytam egy hajleszedős kiadós kiabálásra, márpedig tuti kihúznám a gyufát ezzel, amúgy sem igen bírt a tanerő. Már csak az a kérdés, hogy jutott eszembe, hogy én másodikos létemre egy bitang nehéz hat-hetedéves tananyagra jellemző főzetet fogok elkészíteni?
Tényleg megéri nekem ez a kockázat egy olyan igazságért, amit nem is biztos, hogy annyira komolyan szeretnék tudni? Ami nem is biztos, hogy annyira helyes és jó ötlet, ha megtudom? Érdemes vállalni a veszélyt érte? Mi van, ha nem sikerül, és komoly bajom lesz a félresikerült főzet miatt?
Ezen merengtem gyakorlás közben, A Halestorm mugli banda Innocence számát gyakorolgatva, dúdolgatva. Ez még az elviselhető kategória nekem, csak mostanában kaptam rá, egy mugli származású évfolyamtársam mutatta még pár napja az együttest, a kedvéért megtanulok pár számot tőlük. Legalább bővül a repertoárom, csak énekelnem ne kelljen.

Utoljára módosította:Bálint Fruzsina Ingrid, 2017. november 6. 17:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
KARANTÉN


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. november 11. 15:46 | Link


jóval takarodó után

A hétfőim kellően hosszúak ahhoz, hogy a nap végére semmi kedvem ne legyen még járőrözni is kedvem. Ennek köszönhetően pedig, ha valaki egyáltalán megpróbál bűnbánó arcot vágni és kussolva eltűnni egy másik folyosóra, ami nem hozzám tartozik, elengedem annyival, hogy máskor jobban vigyázzon. Ennek persze alap feltétele, hogy csendben legyen. A termekbe is csak benyitok, vetek egy pillantást, aztán megyek is tovább. A társalgót szándékosan hagytam utoljára, innen már csak le kell mennem a földszintre, és irány haza, ahol jó esetben már valaki vacsorával vár. Igazán ennék már valamit, a fehérjerudaimon kívül.
- Why you hate me Jesus? - a plafonnak emelve szemeim sóhajtok fel, ahogy már az ajtó előtt meghallom a zenét. A büntetés kiosztása a legkisebb feladat, de ezt még le kell jelentenem, ami azt jelenti, hogy később fogok hazaérni mint gondoltam. Miért nem tudott a klubhelyiségében maradni? Élvezi, hogy feleslegesen maradok még egy fél órát a kastélyban, vagy mi? Unott arccal nyitok be, lomhán felemelem szemöldökeim, ahogy a lányra nézek.
- Nevet, évfolyamot - vontatottan mondom el, ahogy vállal az ajtófélfának dőlök, és összefonom karjaim a mellkasom előtt. Tudom, hogy eridonos, eltöltöttem már ott annyi időt, hogy legalább az arcukat felismerjem. Ennél több kötelességem nincs is, és én nem is akarom megjegyezni a nevüket, úgysem fogok a barátjuk lenni.
- Kérem a gitárod - kinyújtom jobbom felé, csak, hogy nyomatékosítsam, hogy most. Ha esetleg nem lenne egyértelmű, ezeknél sosem lehet tudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Bálint Fruzsina Ingrid
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 13. 23:40 | Link

Adrien

Ó, hogy az a mennybéli magasságos! Ennyit a mai napi gyakorlásomról… De komolyan, hogy lehet az, hogy amikor eltervezem, hogy oké, most én rosszalkodok, akkor bezzeg mindenki észrevesz? Még a prefik is. Miért, de miért utál engem ennyire Murphy?
- Bálint Fruzsina Ingrid. A fenébe, ismerjük egymást, legalább is én téged, Adrien – eredt meg a nyelvem. Nem biztos, hogy jó ötlet volt, lehet, hogy nem is ismert annyira, ahogy gondoltam, de talán arcról már csak-csak beugorhattam neki. Mondjuk, amilyen pocsék volt a társasági életem, nem igazán csodálkoztam volna, ha halványlilája se lenne, honnét szalajtottak, főleg, ha színarany. Mármint vérben. Jó, ez béna poén.  – Másodév.
- Ha muszáj… Nagyon vigyázz rá, kérlek! – átadtam, de azért reméltem, hogy nem tör elő belőle az exrellonos, és nem akar majd gonosz módon kárt tenni benne. Szegény kicsi gitárkám. Ez bőven elég bünti volt, de sejtettem, Zsófiból kiindulva, hogy extrán megkapom. Óvatosan helyeztem a kezébe, nehogy egy aprócska sérülés is essen rajta. Igazi kincs, még ha nem is a legmárkásabb darab, csak egy használt öreg róka, de attól még szépen szólt, hála a folyamatos karbantartásnak. A gitáromra extrán kényes voltam, ahhoz képest, hogy mennyire nem tartoztam a flancos csajok közé. Ha megengedhetném magamnak a sok piperecuccot, akkor se akarnék olyan lenni, hogy csak a külső alapján ítéljek meg másokat. Persze, számít, de azért mégse az lesz nálam a végső döntő ok, amiért kedvelek, vagy nem kedvelek valakit.
Adrient pl. most a gitárom elkobzása miatt nem igen szívlelem, de ha épségben meghagyja, akkor talán enyhülök, elvégre én voltam a hülye, hogy zajt csaptam, és lebuktam.
- Tudsz rajta játszani?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 ... 34 35 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet