36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. május 29. 14:57 | Link

Ráhel

Na hát, hogy ő problémákat nagyítson fel, az nem gyakran történik meg. Van helyette más rossz: nem sokkal jobb megoldás teljesen ignorálni is azokat. Mint ahogy azt már sokkal hajlamosabb megtenni. Ez igazából mondjuk addig nem is foglalkoztatja, amíg nem lesz ebből egyszer ténylegesen baja. Márpedig igazából ez csak várat magára. Egyszer bele fognak futni valami jelentős véleményütközésbe, amit nem lehet majd csak úgy diplomatikusan kikerülni, az lesz csak igazán nagy próbája a kettejük, hát.. ismeretségének? Kapcsolatának? (Lehet egyáltalán ezzel a szóval dobálózni úgy, hogy az "hivatalosan" három perce tart?
Egyébként meglepően a második felét nagyon is érti. Mármint a "tiéd" részt. A birtoklás az megy neki, azt a fogalmat nagyon is jól ismeri. Mivel lágy, lekerekített, árnyalt érzéseket annyira nem ismer, maradnak a szögletes, durva, végletes fogalmak, amelyik csupa birtokos jelzőből állnak. A lélek mélységeit nem érti, de azt igen, hogy mi az övé - a tulajdon-analógia sokkalta tisztábban megragadható. Abban nincs olyan, hogy az egyik így látja a másik úgy, nincs "de-én-azt-hittem", nincs "az-csak-úgy-volt". Elégedett félmosolyra húzza a száját, és bólint.
- Így már világos.
Viszont az, hogy az emberek mitől félnek és mitől nem, nos.. tapasztalatai azok ugyan vannak, de azok rendhagyóak ahhoz, hogy ne mutassanak hasonlóságot azzal, amit Ráhel állít. Tekintve, hogy ő kutatókkal töltötte a gyerekkora nagy részét, akik nemhogy nem féltek tőle, de vizsgálatról vizsgálatra, tesztről tesztre citálták. Ahogy Dante látja, az emberek, amit nem ismernek, attól nemhogy félnek, de legszívesebben szanaszét szednék, míg az utolsó molekuláját meg nem ismerik.
- Nem.. - szoktam lányok fenekét fogdosni. Így fejezné be a mondatot, de aztán eszébe jut, hogy amikor elmennek a haverjaival bulizni, akkor azért volt már rá példa. Fiúból van ő is, no. Ráadásul kamaszból, akinek a jómodort nem nagyon tanították sose, és ha már táncbol valakivel a tömegben.. mindegy is most ez. A lényeg, hogy nem fejezi be a mondatot, csak egy döccenő után folytatja. - .. kell ettől parázni.
Hirtelen mozdulattal ül fel Ráhel, alig van ideje elengednie annyira, hogy ne akadjanak össze, de a lánynak is sikerül úgy manővereznie, hogy egyetlen pillanat alatt fölé kerekedjen. Nem tesz túl jót az egyébként sem világklasszisokat súroló türelmének az ilyesmi, bár jó hír, hogy ha elfogy, ebben az esetben nem dühkitörést eredményezn, csak némi férfiúi frusztrációt. Ha már Ráhel is előzékenyen a hajába kapaszkodott, elmélyíti a csókot, egyik tenyerét a navinés tarkójára csúsztatva. Nem kell hozzá sok idő, hogy megunja az ellenyomott szerepet, és Ráhellel együtt, anélkül, hogy eltávolodna tőle, felül - mindjárt jobb, a magasságkülönbség miatt most egy kicsit neki kell lejjebb hajolnia.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. június 7. 09:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. május 31. 22:13 | Link

Dante  Love

- Tényleg? - ezen őszintén meglepődök. Mármint azon, hogy érti, és nem vágja a fejemhez, hogy menjek a francba, vagy valami.
- És nem zavar? Mármint... tudom, hogy a pasik azt szeretik, ha valaki nő... de.. én még nem - és jó sok idő kellett ahhoz, hogy ezt be is lássam. Vagyis a belátással nincs is gond, az elfogadással volt komoly probléma. Fel akartam nőni, azt hittem, menni fog, de nem.
- és nem tudom úgy irányítani a dolgokat, meg ilyenek... megpróbáltam, de nem ment... - hajtom le a fejem félszegen. Nem akarom, hogy ez gátló tényező legyen, de azt viszont igen, hogy tudja. Bár sejtem, ezzel már így is tisztában van, na mindegy.
- Megfogadtam, hogy nem is fogok. De nem olyan egyszerű ám, sőt... - sóhajtok fel, de azért elmosolyodok, jelezve, hogy ez nem akkora katasztrófa, mint a tény, amit írnak rólam, és ami nem is tény igazából. Még csak a közelében sem jár.
Amit teszek, az pedig ösztönösön, nem is gondolkodok igazából, csak úgy jön magától. És nem is lövök mellé, lévén a rellonos nem lök le magáról, ez pedig megnyugtat.
Egyébként meg szeretem őt csókolni, meg úgy hozzá érni is, az olyan... olyan valami, amit még nem is igazán éreztem. Csak megteszem, mert lehet, mert nem szúr le, vagy valami és ez jó érzés.
Ahogy az is, mikor fölém kerekedik, bele is kell mosolyognom a csókba, amit aztán csak nagy erőfeszítések árán tudok megszakítani, de muszáj, mert...
- forgalmas helyen vagyunk... kár - motyogom, neki is tudtára adva ezt, és az elkeseredés tényleg kicseng egy kicsit. Inkább a mellkasába fúrom a fejem, úgy bújok hozzá, még a szemem is behunyom. Egy pillanatra talán sikerül is.
- Jövőhéten nem vacsorázol velünk? Be akarlak mutatni Zójának, csak ő lenne ott, vagy ez még korai? - pislogok fel rá nagy barna szemeimmel, de hát nincs mit tenni. Zója már tud róla, így érthető, hogy kíváncsi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2017. június 17. 19:02 | Link

Alexander 💕

Hogy hogyan jutottunk el idáig, azt már pontosan én sem tudom. Arra még emlékszem, hogy Alexander hívott, mert mindenképpen tisztázni akarta ezt a helyzetet, de hogy ebből miképp alakult ki ez a heves vitázás, azt már nem tudom. Nem igazán szeretek senki torkának nekiugrani, de most úgy érzem, muszáj megvédenem magam és az igazam, mert egyszerűen nem hagyhatom, hogy úgy érezze, neki van igaza. Egyszerűen csak muszáj nekem győztesként kijönnöm ebből, még úgy is, ha azért fejjel lefelé kell kilógatnom az ablakon, csak hogy nekem adjon igazat. Mert a téma, ami miatt megy a cicaharc, már ősidők óta éket ver a párkapcsolatokba. Na jó, nem egészen, de akkor is lehetne itt estig sorolni, hogy kinek miért és miben van igaza.
Kifulladva hadarok el mindent, ami rögtön így az eszembe jut, aztán mint aki jól végezte a dolgát, dőlök hátra a fotelben. Némán pihegve hallgatom a rellonos okfejtését a másik oldalról, de egyáltalán nem hat meg az, amit mond. Tulajdonképpen megismétel engem, csak a saját szemszögéből mondja, meg kicserélget pár szót, hogy a férfiak által nézett pontokat sorolja fel. Nem igazán tetszik ez nekem, de most már nem fogok közbevágni, csak hagyom, hogy hadd mondjon el mindent. Addig legalább ki tudom fújni magam és gondolkodni is azon, ezek után mit fogok majd mondani.
- Óóó, pedig külön kérlek, sorold még, mire gondolsz. Égek a vágytól, hogy megtudjam milyen szörnyű kritériumoknak kell nektek megfelelnetek - ironizálni próbálok vagy valami olyasmi, de nem is figyelek igazán arra, amit mondok, máris azon jár az agyam, hogy mit fogok legközelebb a fejéhez vágni. Nem akarom ezt annyiban hagyni, de figyelnem kell, hogy mit mondok, mert ha olyanra kerül sor, amit könnyen visszafordít ellenem, semmi értelme sincs ennek az egész 'én győzök' dolognak.
- Egyébként is az teljesen hülyeség, hogy nem lennétek ennyire korlátoltak. Találkoztál te már a mai huszonévesekkel? Néha már én érzem rosszul magam, hogy milyen módon kezelnek néhány lányt. A külső már semmi ahhoz képest, hogy miket kell megtenniük egyeseknek ahhoz, hogy jöjjön értük a szőke herceg és elvigye őket fehér lovon. Még szerencse, hogy nekem már nem kell emiatt aggódnom, mert akkor tuti, hogy egyedül halnék meg - ez utóbbit már csak dühösen morgolódva teszem hozzá, de azt inkább magamnak, mint neki mondom. Mert ugye aki boldog párkapcsolatban él, annak nem fáj a feje semmi miatt. - Manapság stresszesebb elkezdeni járni valakivel, mint sikeresen átjutni a VAV-on - a fejemet csóválva dőlök ismét előre, mert azért mindenkinek mégsem kell ezt hallania. És most tekintsünk el attól a ténytől, hogy valószínűleg percek óta minket bámulnak, mert jobb dolga nyilván senkinek sincs.
- De tudod mi vágja ki nálam teljesen a biztosítékot? Az, ahogy kezelik egyesek a nőket, és most nem arra gondolok, hogy fogyókúrázzon egész életében, csakhogy a pasija felvághasson valamelyik haverjánál, aki nyilván le akar csapni a csajra, mert jól néz ki. Nem, én arról beszélek, hogy mennyire semmibe veszik néhányan őket. Lenézik a lányokat, a jelenlétükben megy az így szeretlek, úgy szeretlek, aztán mikor a csaj lelép, már megy az anyázás és úgy beszélnek róla, mint egy utolsó ribancról, pedig szerencsétlen nem tett semmit. Igen, vannak szükségleteitek, de az a legszomorúbb, hogy valaki ennél tovább már nem megy. Szó sem lehet érzelemről vagy valódi párkapcsolatról, mert az már vagy ciki, vagy tart két hétig, vagy pedig csak arra kell a csaj, hogy a sört hozza és éjjelente ébren tartsa a srácot.
Azt hiszem ennyit még életemben nem beszéltem egyhuzamban egy férfival, mindenféle pirulás vagy szemlesütés nélkül. Igazán büszke lehetnék magamra egy másik helyzetben, piros pont nekem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. július 1. 15:57 | Link

Ráhel

Vállat von, ha majd zavarja, úgyis mondja Ráhelnek - ez a gesztus pedig ezúttal elkönyvelhető egyszerű beleegyezésnek. Tényleg? Tényleg. Szilárdan kialakult képe sincs arról, hogy mi jön be neki, az, ha valaki eléggé lány ahhoz, hogy hétköznapi értelemben manipulálható legyen, és ne kelljen folyton amiatt aggódni, hogy merre kanászodik. Vagy ha valaki érett, kiforrott jellemmel és véleménnyel a dolgokról. Az biztos, hogy nem szereti, ha játszmáznak vele. "Most ezt csinálom, hogy aztán te valami olyasmit lépj." vagy "most féltékennyé teszlek jól". Lószart. Nem koslat senki után, nem hajlandó bioönbizalomhomokzsákot játszani. Erre vannak sokkal kiéhezettebb srácok.
- Nem baj, hogy nem megy, majd intézem én a dolgok alakulását. - Enyhén sonivisztán hangzik, pedig semmilyen átgondoltság nincs a szavai mögött - sem szándékosság. Csak természetes így, ebben a formában, hogy Ráhel ne foglalkozzon ilyenekkel, neki is könnyebb, ha az ő kezében összpontosul furcsa kis kapcsolatuk kontrollja.
Sóhajtva hátrahúzódik, nem tud vele vitatkozni, tényleg egy forgalmas hely, és bár mint mondta, nem érdekli, mit ír az újság, konkrétan provokálni sem provokálná az iskolai lapot. Beletúr a hajába, ebből már megint nem lesz sehogy semmi, mire eljutnának a szobáig, addigra Ráhel úgyis elbizonytalanodna. Jó, persze, nem biztos, de benne van a pakliban.
Már megint nem lesz semmi. Ch. Annyira nem, hogy Ráhel már tovább is kanyarodott mindenféle olyan.. otthonos gondolatra, minthogy vacsorázzanak együtt Zójával. Zójával. Az iskolai pszichológussal. Nyilván nem hivatalos státuszában, de akkor is, idegenkedik az agyturkászoktól, túl sokszor kellett elviselnie a kutató pillantásokat. Amikor egyértelműen meg akarják fejteni.
- Hát.. nekem mindegy, ha szeretnéd. Szólok előre, hogy a szülők nem szoktak kedvelni. Szóval annak tudatában szervezd le, ha leszervezed.
Lehet, hogy még kényelmesebb is lenne, ha Dwayne is jönne, de ezt már nem teszi hozzá, ismervén Ráhel hozzáállását a férfihoz. Pedig lenne valami rokonlélek-féleség a nagy nőuralomban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. július 3. 10:33 | Link

Dante

Tetszik, nagyon tetszik, hogy nem kerít akkora feneket a dolgoknak, mint én. Nyugodtan rá merem bízni magam, ami azért furcsa, mert ezt azért nem osztogatom úgy, mint mások a cukorkát, főleg nem akárkinek.
- Rendben - sóhajtok fel, kicsit talán meg is könnyebbülve, mert így talán kevesebb az esélye annak, hogy elszúrom. Tényleg nem akarom elszúrni, mert ez most jó. Feleannyi feszültséggel se jár, és tök jó élvezni, hogy csak van... csak nekem, és nem kell kismillió emberrel osztoznom rajta. Aztán meg még figyel is rám, ami hatalmas luxusnak minősül az én mércémmel mérve.
Bűnbánón nézek rá, mert tényleg sajnálom, hogy itt vagyunk, de... talán jobb is így. Oké, tudom, hogy a kezdeti feszültségnek nem kellene lennie, de az első alkalom, nos sokkal inkább ösztönös volt, mint megfontolt. Nem mondom, hogy bánom, mert azt marhára nem tudom bánni, csak így... most már más a felállás, számomra legalább is. Azt sejtem, hogy a rellonos nagyon nem kerít neki akkora feneket, amekkorát én.
És látom az arcán is a csendes beletörődést, és jelen pillanatban nem tudok hirtelen eldönteni, hogy rosszul érezzem magam, vagy hagyjam itt a francba, mert ha mindez csak azért van, akkor talán nem is kérek belőle. Zavaros még ez az egész, és csak azt tudom, hogy meg akarom próbálni. Hány ember tovább lépett már, és lett boldog, talán... talán én is.
- De Zója más... ő majdnem mindenkit kedvel, és nem turkál az agyban, ha család van. Vagyis nem mindig - vonok vállat, boldogan mosolyogva rá, hisz magamban már tervezem is a dolgokat.
- Megyek, szólok is neki - rendesen felspannolt ez, szóval felpattanva, csak egy rövid puszit nyomok a szájára, aztán el is libbenek onnan szépen, hogy közöljem anyámmal azt, ami történt.


//  Love //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 15. 16:05 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Megbeszéltem Majával, hogy délután találkozunk a társalgóban, hogy segítsek neki az LLG leckében. Éjszaka megint volt pár rémálmom, és habár bevetettem mindent, egyelőre nem sikerült teljes mértékben kontrollálnom őket. Tudtam, hogy időt kell adnom magamnak, mert semmi sem megy egyről a kettőre, erőltetni pedig semmit sem szabad. Viszont ennek köszönhetően nagyon keveset aludtam, az altatóm is fogytán volt már, úgyhogy nem voltam túl jó passzban. Nem akartam lemondani a találkánkat, mert Maja számított rám és fontos volt, hogy a segítségére legyek a lecke és a tananyag elmagyarázásában, úgyhogy akármilyen ramatyul is éreztem magam, erőt vettem magamon, lehörpintettem egy kávét, majd elindultam a társalgóba. Megint korábban érkeztem kicsit a megbeszélt időpont helyett, de ez egyáltalán nem zavart, mert legalább egy kicsit tudtam pihenni, amíg a barátnőre vártam. Rögtön kiszemeltem magamnak a helyiségben az egyik hosszabb, kényelmesnek tűnő kanapét, majd miután rávetettem magam, hamarosan el is nyomott az álom. Ez körülbelül tíz percig tartott, aztán felriadtam arra, hogy az egyik diák a másik fotelból leejtette a vaskos könyvét a padlóra, ami lent landolva óriási puffanó hangot hallatott.
~ A fenébe! ~ - mérgelődtem magamban, mert végre jól aludtam volna és idegesített, hogy erre kellett felriadnom, de tudtam, hogy úgyse pihenhettem volna sokáig, csak addig, amíg a barátnőm meg nem érkezik. Erőt vettem magamon, kipakoltam az írószereimet és a tankönyveket az asztalra, aztán vártam, hogy Maja megérkezzen.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 16. 15:15 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Hiába a tanulás és a leckeírási kötelesség, kivételesen elég vidáman topogtam a folyosókon előre, hiszen Alízhoz siettem. A padlót figyeltem, meg a lábam elé leginkább, nem szeretem, mikor azt látom, hogy megnéznek, vagy hozzám próbálnak szólni. Voltak már furcsa beszélgetéskezdemények, amikből csak ki akartam menekülni. Viszont úgy tapasztaltam, ha nincs szemkontaktus és látványosan sétálok tovább, akkor annyira nem piszkálnak, hála az égnek. A hajam piszkálgattam, ahogy a karommal magamhoz szorított könyvre lógott, aztán a szokásos kis késésemmel nyitottam be a társalgóba. Hirtelen rémülten néztem magam elé, mert egy fiú meg éppen kifelé jött és pont szembe jött velem. Oldalra léptem, így ő elment, mi pedig kettesben maradtunk. Vigyorogva szeltem át a távolságot kettőnk közt, aztán megölelve meg két uszival üdvözöltem a barátnőmet. Lehuppantam mellé, és miután a holmikat a kezemből letettem, a csuklómon lévő hajgumit kezdtem a hajamba csomózni, meg ne süljek. Rettenetes idő van.
- Mi a helyzet, csajszi? Olyan fáradtnak tűnsz, délutáni szundi volt? - Néztem rá kicsit aggodalmasabban a szokásosnál. Előfordul, hogy látom rajta, nincs a toppon, vagy azt, hogy nem alhatott jól, ez bárkivel megeshet, de nála ez valami több volt. Most pedig, valljuk be, nem úgy nézett ki, mint egy magát kialudt, boldog lányka. - A besorolás alá nem tartozó lényekből azt mondta Lewy a dementorokat majd átvesszük együtt, szóval a mumussal kezdhetnénk a házit, mert az infizéket meg már keresgettem, az annyira nem veszett ügy asszem.
Kicsit tereltem már így az elején a tanulás felé a dolgot, ami rám pont nem jellemző, de kicsit vonakodtam a legutóbbiak után, hogy mennyire feszegessem nála, mi lehet a baj. Úgy éreztem elég nagylányok vagyunk, hogy ami olyan, azt kérdések nélkül is megosszuk valahogy a másikkal. Bár pont én beszéltem, mikor a tegnapi este hatása alatt voltam még mindig, de arra nem voltam készen, hogy erről bármit fecsegjek, pláne az iskola falai között.
- Vagy várjunk még egy kicsit a kezdéssel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 16. 19:13 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Nagyon örültem, amikor megláttam Maját az ajtóban és miután üdvözöltük egymást kicsit úgy éreztem, hogy jobb passzba kerültem. Nem is tudtam igazából megfogalmazni, hogy ez minek volt köszönhető, de a lány valami olyan vibráló energiával rendelkezett, amit én is átvettem tőle és kissé felrázott ebből a szörnyű állapotból. Ám ez nem volt elég, hiszen rögtön kiszúrta, hogy nem vagyok valami fitt.
- Öhm, hát... igeeeeen.... úgy is mondhatjuk... térjünk rá a tanulásra - mondtam neki kicsit morcosan. Úgy éreztem, hogy egyfajta pajzsot építettem magam köré, amin senki sem volt képes áthatolni, de ezzel a barátnőmmel való őszinte kommunikációtól is elzártam magam. Ez pedig egyáltalán nem volt az ínyemre.
- Rendben. Egyelőre nem szeretnék litániát tartani erről a témakörről. Inkább azzal a kérdéssel kezdeném, hogy mi a mumusod? Mi az, ami leginkább megrémiszt? - kérdeztem tőle oktató jelleggel, majd ásítottam egy nagyot és vártam a válaszát.
~ A fenébe, mindjárt leragadnak a szemeim, ezt a szívást. ~ - dünnyögtem magamban, majd minden maradék energiámat összeszedve megpróbáltam a lányra összpontosítani.
Amíg vártam a választ, megint úgy éreztem, hogy magába szippant az álmosság, és pár percre becsuktam a szemeimet. Ezután hirtelen felriadtam és a lány csodálkozó arcával találtam szemben magamat.
- Ó, bocs! Nem volt akaratlagos! Tudod, rohadtul elegem van abból, hogy nem tudok normálisan aludni, kész csődtömegnek érzem ilyenkor magamat - áradt belőlem a panasz, amit igazából eszem ágában sem volt a barátnőmre zúdítani, de nem bírtam már visszatartani az elkeseredettségemet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 18. 14:17 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Túlzás lenne azt mondani, hogy pörgök, mint a búgócsiga, de egész jól éreztem ma magam. Csend volt és béke, egyelőre a hétvége vonzatai sem bántották a lelkemet és a bizonytalan tegnapi hírek is elég jól kitartanak még örömmel bennem. De persze azon túl, hogy reggel olyan négyszeresen szeretgettem szét indulás előtt Lewyt, ez másban nem mutatkozott még meg. Viszont azt bántam, hogy nem adhatok belőle mondjuk Alíznak egy kicsit.
- Ühm, rendben. De azért, ha van valami, szólsz, ugye? Tudod, hogy szívesen hallgatlak meg és segítek - szögeztem le, bár sok szükség nem volt rá. Tudom, hogy tudja, de nem bírok a számra ülni, ha olyanról van szó, akit szeretek. Éreztem, hogy nagyon nem akarja, így csak elengedtem egyelőre és inkább a csini Stitches füzetem fellapoztam, felírtam a címet, aztán mielőtt a szokásos órai rajzomba fognék koncentráltam inkább.
- Hű. Uh. Ez nehéz, elég sok dolog ijesztő… de mi az ami nagyon-nagyon? Azt hiszem, ha nem tudnék mozogni, ha lebénulnék mondjuk. Mármint az milyen tehetetlenség, és mindenről, amit szeretek le is kellene mondani végleg. Ez lehet mumus? Vagy csak mondjam szimplán, hogy Fela bácsi, mikor büntimunkára akar küldeni - elvigyorodva néztem rá, de kiszúrtam, mennyire fáradt. Nem akartam megbámulni, ne érezze magát rosszul vagy nyomás alatt, így a füzetembe írogattam pár alap dolgot az ő jegyzeteiből át, amíg kicsit rendezhette magát.
- Ugyan, semmi baj. Ez nagyon rossz lehet. Az álmoktól van? Mármint… azoktól? Még mindig nagyon rossz a helyzet? Ahj - érdeklődtem aggodalmasan tőle, ahogy letettem a ceruzát és félig felé fordultam, megfogtam a kezét, hogy bátorítóan megszorítsam. Ha tudnék, segítenék biztosan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 18. 21:03 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Persze, szólok - mondtam neki őszintén. Tudtam, hogy mindig segítőkészen állt hozzám és azzal is tisztában voltam, hogy számíthatok rá, bármi is történjék, ez pedig rendkívül jó érzés volt.
- Végtére is simán lehet mumus... Fela bá' meg pláne - mondtam neki kissé jobb kedvűen, még egy röpke mosolyt is sikerült elhintenem feléje. Talán jobban ki kellett volna fejtenem a mumus témát, de iszonyat nehezen fogott most az agyam így kialvatlanul. Maja megintcsak ráérzett a dologra, egyből leesett neki, hogy mi a bajom...
- Nos... igen... az álmoktól nagyon nehezen tudok aludni. Nagyon rossz és tök ciki. Ilyenkor ingerültebb vagyok a kelleténél és könnyen megbántok olyanokat, akik meg sem érdemelnék. Jó lenne, ha már teljes mértékben képes lennék kontrollálni az álmaimat. Persze a tanárommal dolgozunk rajta, de igazából én vagyok az, aki ez ellen tenni tudna, mégis kevésnek érzem magam... pedig még segítséget is kaptam tőle. Szörnyű az egész szitu... sokszor reménytelennek érzek mindent. Pedig fejlődnöm kéne - fakadtam ki akaratlanul. Csak úgy áradt belőlem a panaszáradat a lány felé, pedig nem akartam a saját problémáimmal terhelni, mégis jól esett, hogy elmondhatom neki mindazt, ami nyomaszt.
- Áh, ezen úgyse lehet segíteni... nekem kellene jobban csinálnom vagy másképp, nem tudom. De ez így hosszú távon nem mehet tovább - tettem hozzá egy reménytelen sóhaj kíséretében. Tudtam, hogy valamit elszúrtam, pedig próbáltam követni az instrukciókat. Persze azért már jobb volt a helyzet, mint eleinte, de még mindig nem tudtam elérni, hogy teljes mértékben saját magam kontrolláljam az álmaimat. Ez pedig iszonyat idegőrlő és bosszantó volt. Nem abból a fából faragtak, hogy feladjam, de sokszor úgy éreztem, hogy kevés vagyok ehhez, ám ennek ellenére túl akartam lendülni ezen a dolgon, és bebizonyítani saját magamnak, hogy igenis képes vagyok rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. július 22. 23:01 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Eléggé érezhető volt Alízon, hogy nincs minden rendben, de tényleg nem akartam túl vájkálós lenni, így egy darabig inkább csak biztosítottam róla, hogy hé, itt vagyok, ha bármi van, meg leszek is. Ehhez legalább tényleg oda tudok állni érdemben, nem úgy, mint mondjuk néha az LLG-hez. Megsimogattam a vállát, aztán inkább rátértem az anyagra, miközben infókat másoltam.
- Ühhüm, szerintem akkor valami ilyesmi. Írta Liv néni, hogy erről is kell írni, hogy miért az, hogy lehet, meg hogyan képzeljük el ennek a megjelenését. Ezt nem egészen értem. Valami mumusos átváltozásról beszélt… - néztem rá tanácstalanul. Nem akartam piszkálni vagy ilyesmi, de mindig voltak buta kérdéseim. Azt nagyon sajnáltam, hogy éppen most is, amikor a lehető legkevésbé tűnt alkalmasnak. Egy nagyobb sóhajjal tettem le a tollam, majd át is karoltam a barátnőm.
- Úgy sajnálom, hogy nem tudok benne rendesen segíteni. Nincs erre valami jó meditáció, vagy olyan bájital, ami nem árt, de segít? Nem értek hozzá nagyon, de mikor nagyobb kviddicses balhé van, ilyeneket mi is szoktunk kapni… - kezdtem bele megnyugtatásképpen, hogy biztos lehet megoldást találni. Én reméltem és hittem benne, mint mindig. - És a tanár bácsi mit szól? Vagyis ő nem tudott javasolni valamit? Gondolom tudj, milyen nehéz ez az egész neked… - fordultam felé és néztem a szemeibe a kérdésemet követően. Elgondolkodtatott, hogy mennyire hasznos egy diáknak, ha ilyen megterheléseknek van kitéve, pláne akaratlanul. Ez a képesség nem olyan, amit kér valaki, csak megkapja és neki kell kihoznia belőle valami jót. Ez meg nehéz lehet, nekem legalábbis úgy tűnik.
- Alíz, te bánod a képességed különben? Mármint, nem lehet egyszerű, ha tudnád lekapcsolnád, vagy azért ez a szenvedés még megéri? Olyan erős vagy, nem is értem. Én már tuti beleőrültem volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. július 25. 18:41 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, a mumus simán megtestesítheti a félelmeid legmélyebb bugyrait - válaszoltam rá, de a többit valahogy fel sem sikerült fognom, amiket még hozzáfűzött a mondandójához. Na nem azért, mert hadart vagy össze-vissza beszélt, hanem mert egyszerűen képtelen voltam a tananyagra koncentrálni.
- Ne haragudj, nem vagyok ma formában - mondtam neki cuki Csizmás Kandúros tekintettel. Ezt még a Shrek mesében láttam, úgyhogy most úgy voltam vele, hogy ideje lesz bevetni a barátnőmnél. Nem pont így akartam letesztelni a hatását, de akaratomon kívül is tökéletes alkalom volt ez arra, hogy éljek vele.
Miután Maja látta, hogy "menthetetlen" vagyok, rögtön pártfogásba vett és átkarolt, ami rettentően jól esett, mert tudtam, hogy rá mindig számíthatok és örültem, hogy ezt most éreztette is velem.
- Csak altató van, de nem használhatom minden este... nem akarok függő lenni. De anélkül pokoli az egész. Persze régebben rosszabb volt a helyzet, de még most is sokat szenvedek ezzel a problémával. Kaptam hozzá segítséget, de még mindig nem tudom teljesen elérni azt, hogy irányíthassam az álmaimat. Saját magamon kellene még csiszolnom, fejlesztenem ez ügyben. Rajta vagyok a dolgon, de nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik - mondtam panaszosan a lánynak.
- Időnként legszívesebben megszüntetném a képességeimet, időnként pedig örülök, hogy vannak, mert szerintem nem hiába rendelkezem velük. Biztos, hogy nem véletlenül kaptam ezt a képességet, tudom, hogy dolgom van még vele. Ráadásul, ha megtanulnám kontrollálni az álmaimat, akkor segíthetnék is akár másoknak, akik hasonló "gondokkal" küzdenek. Könnyű út lenne mindent magam mögött hagyni, de szeretném uralni az álmaimat. Nem egyszerű az egész... - válaszoltam Majának a hangomban némi elszántsággal. Volt már lehetőségem arra, hogy azt mondhassam, nem kérem a képességemet, legalábbis látszólag volt... de akkor is azt választottam, hogy kitartok a végsőkig és megtanulom kontrollálni, ez pedig adott némi motivációt olyankor, amikor úgy éreztem, hogy az egész világ ellenem van, és már nem bírom tovább cérnával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. augusztus 2. 20:23 | Link

Dráma 2.0


  Minthogy jobb dolga nem volt a két órája között, szépen beült a társalgóba, és a magánál tartott könyvet kezdte el olvasgatni. Az ablakban ült, mert elég sokan voltak bent. Vagyis hogy egy nagy fiúcsapat foglalta el a kanapét, az egyszer biztos volt.
  A szőke egyik szót olvasta a másik után, amikor valaki mellé lépett, és megköszörülte a torkán. Scar először azt gondolta, hogy az ismeretlen majd csak elhúz, de végül nem így lett.
  - Szia! - szólította meg a lányt, mire Scar csak felnézett a könyvéből. - Az a helyzet, hogy azok a srácok, akikkel vagyok azt mondták, hogy nem fogok soha egy csókot kapni tőled. Mert te rám sem hederítenél - vont vállat, mire a szöszi elmosolyodott.
  - És mond csak, mennyit kapsz, ha mégis nyernél? - emelte föl a szemöldökét.
  - Hát.... - kezdte vakargatni a tarkóját.
  - Felezzünk, és megteszem - ajánlotta a lány, és becsukta a könyvet.
  - Legyen - mondta, mire a szőke felállt, és a fiútól pár centire állt meg.
  - Tegyük szebbé a napukat - csókolta meg az ismeretlent, és közben annak hajába túrt, már csak megszokásból is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 2. 20:46 | Link

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


Kezdett végre minden helyre állni. Nem házasodtam meg, de lett két testvérem, nem hagytam már ki a konfliktusok és az utazás miatt órákat no meg heteket, és a tanulást sem kellett rendre hanyagolnom, annyi szabad időm volt, mint tengerben a víz.
Egyedüli bökkenője egyedül Conroy volt. Először úgy tűnt minden rendeződni látszódott közöttünk, azután mégse.
A társalgó nem tartozott azon helyek közé, ahol gyakran megfordultam. Általában nem szerettem beszélgetni kölyökkel és mivel itt javarészt csak azok voltak, kerültem a dolgot, de most kénytelen voltam. Kerestem valakit egy órával kapcsolatban.
Megálltam az ajtóban és belestem. Szemeim kutatón végig pásztázták a társalgót, majd valamin megakadt a tekintetem.
Conroy. Meg még valaki, de miért hajolt annyira közel a... Na ebből nem fog enni az a rákpofájú!
Nem egészen emlékeztem, hogy kerültem a kölyök mögé, hogy aztán megragadjam a nyakánál fogva, hátrarántsam, el a lánytól és akkorát üssek a képébe, hogy ha nem vágtam volna el a sarokba időben, még a vérért is megláttam volna.
De lényeg, hogy megtettem, s tekintetem villámokat szórt, dühödt volt és vérben forgott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. augusztus 2. 21:17 | Link

Dráma 2.0


  A karjai körül egyszercsak eltűnt a fiú. Scar először fel sem fogta, hogy mi történik, csak akkor, amikor megpillantotta az ismerős fekete tincseket. Mielőtt bármit reagálhatott volna, North már be is húzott az ismeretlennek.
  - Mi az Isten, North?! - kiálltott fel a szőke a mögöttük lévő tömeggel együtt, és gorsan odasietett a vérző orrú sráchoz. - Jesszusom, jól vagy? - kérdezte meg.
  - Hát, eléggé fáj, de azt hiszem megleszek - fogta az orrát a fiú.
  - Neked meg mi bajod van? - ordított, ahogy visszanézett Northra, miután megbizonyosodott róla, hogy az ismeretlen jól van. Azt sem tudta, hogy hirtelen mi ez az egész. Hihetetlen mértékben felháborodott a fiún, hiszen már semmi joga nem volt ahhoz, hogy megtegye. Hónapokkal ezelőtt ugyanis a fiú szakított vele, és habár tudott róla, hogy az esküvője elmaradt, a fekete mégsem kereste. Ez pedig egyértelműen annak a jele volt, hogy nem is érdekelte őt a szőke.
  - Szerintem el kéne menned a gyengélkedőbe. Sajnálom - küldte el a szőke az ismeretlen fiút, mielőtt az elvérzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 2. 21:46 | Link

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


Nem fordultam a kölyök felé sem a tömeg felé, akik engem néztek, tudtam, hogy ennek majd következményei lesznek, elvégre prefektus voltam, a rend őre, a szabályokat betartató kopó, egy példa.
Dühös voltam, az pedig nem enyhítette, hogy Scar azt a mimóza alakot védte. Én nem voltam agresszív, sem erős, sem bátor, mégis el tudtam intézni átkok nélkül. Ez a legaljánál is lejjebb volt.
Odasietett ahhoz a hiénához. Összeszorítottam állkapcsom, sarkon fordultam és a kijárat felé indultam, úgy éreztem itt már nem volt dolgom.
A tömeg szétnyílt előttem, senki sem állított meg. Ijesztő külsejű, ijesztő pletykákkal összevont rellonost ki is akarna megállítani?
Egyedül a hangra torpantam meg, már egészen az ajtóban. Felé fordultam, kezeim ökölbe szorultam. Dühödt képpel néztem rá, tenyereim ökölbe szorultak.
Talán ez nem volt a legjobb ötletem, mert egy mitugrász egy " szólok egy tanárnak " suttogás után elindult az ajtó felé.
A karjánál ragadtam meg.
- Nem bántok senki mást, ne rinyálj már! - mordultam rá és elengedtem.
- Te meg gondolkodj el milyen söpredékeknek osztogatod a csókjaidat. Túl jó vagy egy ilyen békának... - jegyeztem meg, hátat fordítva neki. Távozni óhajtottam. Befejezettnek tekintettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. augusztus 2. 22:00 | Link

Dráma 2.0


  Nem akarta elhinni azt a vadságot, ahogy a fiú viselkedett. Persze, látta már, hogy milyen az ismeretlenek előtt, és amikor mérges. De az már régen volt, azóta megismerte a fiú másik, gyengébb oldalát is. De akár ijesztő volt, akár nem, ez máskor sem zavarta a lányt.
  - Azt képzeled, hogy neked még van bármiféle jogod arra, hogy ilyen tanácsokat osztogass nekem? - kédezte meg, és a fiú után indult. - Azt hiszed bármit is tudsz rólam? - folytatta, de a fekete nem állt meg. Ekkor a vállánál megragadta a fiút. - Nézz rám! - ordított. Nem bírta elviselni a tényt, hogy a fiú még csak figyelembe sem vette őt. Se most, se akkor, amikor leütötte azt a szerencsétlen gyereket.
  - Miért? - kérdezte, amikor úgy érezte, hogy a fiú már rá koncentrál. Ebben az egy szóban ott volt minden. Az utóbbi hónapok, amikor hiába várta a fiú jelentkezését. A most kialakult szituáció, de még az utóbb odavetett mondatra is vonatkozott a kérdés. Egyszerre vot túl kevés, és túl sok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 2. 22:24 | Link

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


Mindenki minket bámult és a jelenetünket, de akkor észre sem vettem, hogy más is volt a szobában a lányon kívül, pedig talán ha körbelestem volna, talán még a lámpaláz is elfogott volna, meg a tömegiszony.
Nem voltam hajlandó válaszolni a lány kérdésire, csak töretlenül meneteltem kifelé, még néhány lépés volt, már fél lábbal tényleg kinn voltam, mikor pici ujjak fonódtak a vállamra és kénytelen voltam megfordulni.
A kérdés meglepett. Azt hittem lepofoz, vagy elküld egy melegebb éghajlatra. Ez viszont elég szerény és szelíd kérdés volt, amire a válaszom napestig mondhattam volna egy huzamban.
Ajkaim válaszra nyitottam, de nem tudtam szót csiholni, mivel mikor kicsit, bátorításért lelestem a kötésre, és vele együtt a kezemre, vér csillant meg rajta.
Máris felfordult a gyomrom. Elsápadtam, és megpróbálva kikecmeregni a lány kezeiből igyekeztem minél  előbb kiérni a folyosóra és az ajtó előtt álltam meg, kicsit meggörnyedve.
Igyekeztem mély levegőket venni, majd kifújni és újra be, megnyugodni, és nagyon nem arra a néhány vércseppre koncentrálni, ami a kezemet nyomta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. augusztus 2. 22:33 | Link

Dráma 2.0


  A válaszra várt. Az arca arról árulkodott, hogy most bizony nem fogja engedni a fiúnak, hogy csak úgy lelépjen. Erre választ kell adnia, és kész. Tudnia kellett a szőkének.
  Látta az óvatlan pillantást, amit a fiú vetett, minden egyes mozdultára figyelt. És pontosan ezért látta a szemében megcsillanni a páni félelmet. Azonnal elengedte, amint látta, hogy Northnak erre van szüksége, de biz Isten nem hagyta volna magára most. A harag szinte azonnal elszállt, és helyét átvette az aggodalom.
  - Hey, nézz rám - állt meg előtte a szőke, és az arcába hajolt, hogy még ha szeretne, akkor se nézhessen máshova. - Lélegezz mélyen, ki-be - mondta olyan nugodt hangon, ahogy csak tudta, és közben kezével megfogta a másikét. Lassan, apró mozdulatokkal elkezdte leszedni a fiú kezére jutó vért, úgy, hogy lehetőleg a másik ne legyen ennek tudatában.
  - Csak engem nézz, és nem lesz semmi baj - fojtatta a lány, ha a fiú mégis megérezte volna az ujjai mozgását.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 5. 22:13 | Link

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


Én tényleg el akartam volna mondani, miért tettem mindazt az idegen kölyökkel. Miért bántottam, kikelve magamból, miért viselkedtem úgy, mint egy elméjét vesztett állat, miért rúgtam fel mindent amit prefektusként a tenyeremen kellett volna viselnem, de az összes szó megakadt torkomban, mikor lenéztem kézfejemre. Odalenn vér vöröslött, már lassan alvadt, de még egészen jól kivehető volt. A gyomrom felfordult, a lábam megrogyott.
Conroy nem tartott vissza vagy legalább is nem éreztem ellenállást, miközben remegve elhagytam a helyiséget.
Nem jutottam messzire, az ajtó mögött megálltam, begörnyedtem, majd a falnak dőltem, a vállam odakoccant az ajtófélfának, de ezt a fájdalmat akkor nem is igazán érzékeltem, fel sem fogtam semmit.
Hangok kúsztak oda fülemhez, szőke tincseket láttam, bőrt, kék szemeket. Pislogtam néhányat, hogy a valóságot meg tudjam különböztetni a képzelettől, féltem, hogy amit láttam pusztán a rémület szülöttje, de azután sem múlt, ott volt. Hanggal, arccal, valós érintésekkel.
- Miért? - motyogtam. A kérdésem épp ugyan az volt, mint amit ő kérdezett tőlem, de a hangsúly megváltozott. Értetlenség csengett ki belőle, döbbenet, magyarázat követelés. Annyit bántottam őt, mégis folyton ott volt, hogy felkaroljon és segítsen. Annyi hülye szokásom volt, fóbiám, félelmem, ami a többi ember szemében taszító volt, fura, no meg ciki. De őt ez nem érdekelte. De miért nem érdekelte?
Engedelmeskedtem neki. Mélyen beszívtam a levegőt, azután kifújtam. Kezdtem megnyugodni, szívem már nem lüktetett oly hevesen, hogy lassan bordáimon is rést üssön, a lábaim is kezdtek megerősödni, s felvenni a versenyt a testem súlyával. Majd megéreztem kezemen a kezét. Azonnal lenéztem volna, de a hang, a hangja megállított. Tudtam mit csinált, de biccentettem és csak őt figyeltem. Folytattam a mély légzést és csak az arcára koncentráltam.
Annyira de annyira rég nem láttam már ennyire közelről, hogy lehetett valami még ilyen közelről is ennyire tökéletes?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. augusztus 5. 22:37 | Link

Dráma 2.0


  Éppen csak eldöntötte, hogy most bizony kemény lesz és kíméletlen, amikor North arca elfehéredett. Na igen, egyértelmű volt, hogy az a komoly akarat itt megtört, és helyét a törödés és aggodalom vette át.
  A kérdés alig hallatszott, a fiú inkább csak suttogta. A szőke mégis tökéletesen értette. Hiszen ott volt tőle nem sokkal. Kék szeme rávillant, de aztán inkább a vérfoltra esett. Ő maga sem tudta rá a választ. Nem volt erre ésszerű magyarázat. Szerette és kész. De ezt nem mondhatta ki, hiszen a fiú otthagyta. Talán nem is akarja már őt, és ezért nem üzent azóta sem.
  Összeszorította a száját ahogy gondolkodott a válaszon, aztán úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja. Csak megnyugtató mondatokat mondott inkább, és törölgette a vércseppet.
  - Látod? Máris jobb nem? - kérdezte a lány mosolyogva, és a fiú kezét megmutatta a tulajdonosának. Az egész pillanat olybá tűnt, hogy csak a kettőkjüké. És nem. Ellen kellene állnia, és ezt tudta. Megszakította a szemkontaktust, és szabad kezével egy kósza tincset a füle mögé tűrt.
  - Fogadás volt. A fiúval feleztük volna amit nyer - jegyezte meg csak úgy mellékesen. Tudta, hogy nem kötelessége megosztania a másikkal, de mégis szerette volna, ha a másik nem hiszi azt róla, hogy elfelejtette, még akkor sem, ha a fekete azt tette.
  Lazított a kézfogáson, és arra várt, hogy a fiú törje meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
North West
INAKTÍV


Drámakiráály
offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 707
Írta: 2017. augusztus 6. 23:16 | Link

Conroy, akinek a pasija képe már nem túl ép


A kezemre pillantottam, tiszta volt, sehol semmi vörös, vérre emlékeztető maszat. A lány kérdésére lassan bólintottam, s kezdtem már egészen visszanyerni önmagam, kívülről és belülről is.
Amikor már éreztem, hogy valóban nem lesz bajom elléptem oldalra, el mellőle és el a puha kezeitől. Úgy éreztem nem érdemeltem meg és ő sem érdemelt minden kedvesség ellenére valami rosszat viszonzásképp a sorstól, én pedig nem adhattam mást.
Újból biccentettem. Szóval fogadás volt. Reméltem, hogy nem volt olyan bolond, hogy ilyennel összejöjjön, de ha lett is volna, valahol legbelül tudtam, hogy nincs beleszólásom.
- Menj vissza, most már jól vagyok és mondj odabenn amit csak akarsz, hogy kimentsd magad a helyzetből, mert ennek lesznek következményei. Prefektus ütött diákot. Ne keveredj bele az én oldalamon. - jegyeztem meg. Nem tudtam, hogyan tehetném jóvá, amit az előbb tettem, s valamiféle fura módon próbáltam kompenzálni.
- Most megyek, felkeresem So...Máté tanár urat és feladom magam. Remélem a kastélyban fogom találni. - jelentettem ki, s ezzel lezártnak is akartam tekinteni a beszélgetést. Újfent nem akartam választ adni arra, miért nem kerestem, miért nem próbáltam visszaszerezni, megint el akartam lógni a válasz alól, a felelősség alól, ami ezzel járt.
Megindultam a folyosón, kicsit lassan, öntudatlanul is a fáslit markolva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#burzsuj #jégangyalka # legjobb tul.:East öccse
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. augusztus 6. 23:32 | Link

Dráma 2.0


  Elhúzódott a lánytól, ő pedig rögtön érezte ennek a hiányát. A hideg széltől libabőrös lett a karja. Védekezésképp a saját ölelő karjaiba zárta magát. Bólintott a fiú megjegyzéseire, de a fejében csak egyetlen gondolat lebegett. Hogy North már nem szereti. Ő megadta az esélyt, de elengedte a kezét. Ez is annak a bizonyítása volt, hogy a fekete már nem érez semmit.
  - Nem....nem fogok hazudni. Bajba pedig épp elégszer kerültem, szóval nekem már mindegy - vont vállat, és egy halvány mosolyt eresztett meg. Nem volt őszinte, inkább csak amolyan fáradt, elnyűtt mosoly.
  Hogy is lett volna ő jó Northnak? Hiszen egy igazi bajkeverő, aki ott ütközik a szabályokkal, ahol tud. North ennek az ellentéte. És most már látszik, hogy rossz hatással is van rá. Vagy valami olyasmi. Emelett pedig még annyi minden van, amiről a fiú nem tud. Hiszen nemrég jött ki a börtönből is, és nem hitte, hogy ez North tudomására jutott volna.
  Jobb is lesz ez így, a szőke tudta. Ahogy azt is, hogy neki is el kéne enednie a fiút, csak egyszerűen pokoli nehéz.
  Bólintott, és még szorosabban maga köré zárta a karjait, mintha ezzel megvédhetné magát a szavaktól és tettektől, amelyek egyértelműen jelzik, hogy Nrth már nem akar semmit tőle. Aztán vissza indult a terembe. De az ajtóban megtorpant.
  - Nem kell semmiben segíteni? Jó vagyok, ha ki kell dumálni magad - vont újra vállat, mintha ez semmi volna. Pedig ez egy teszt volt. Mert ha vele akart volna lenni, talán kapva kap a fiú a lehetőségen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 7. 19:02 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Éreztem én, hogy nagyon nem oké itt semmi, de nem tudtam mennyire szabad firtatnom. Igaz, hogy a legjobb barátnőmről van szó, de velem is megesik, hogy valamit még saját magamnak is nehezen vallok meg, nem még másnak. Mi van, ha nála is ez a helyzet? Nem akarok erőszakos se lenni, de rossz látni, hogy így szét van szerencsétlen csúszva. Az anyag nagyobbik felét nem is firtattam csak illedelmesen lemásoltam róla, Liv néni már ezt az igyekezetem is bizonyosan értékelni fogja majd.
- Nincs semmi baj, előfordul - mosolyodtam el bátorítóan, aztán eltoltam magamtól a holmim és hátrébb csúsztam a kanapén. Pár pillanatig akaratlanul is a pocim vizslattam, aztán egy szuszi után néztem rá ismét hallgatva, mi is a helyzet.
- Ez nagyon nem hangzik jól. Vannak ilyen teák, amik altatósabbak, meg légzőgyakorlatok… mármint gondolom nem segít sokat, de hátha. - Mindig próbálkozom valami előrehaladást elérni, vagy legalább kicsit segíteni, de eléggé vakvágánynak látszott, el is szomorodtam ettől. Megfogtam a kezét és finoman megszorítva simiztem meg, hiszen bármilyen rossz is legyen én itt vagyok, hogy kibeszélje magából, vagy ha valamire szüksége van, kérhessen. - És ez a fejlesztés, hogy megy? Nehéz? Vagy csak hosszadalmas folyamat?
Korábban is érdeklődtem már nála, de ennyire behatóan azért nem. Vagy jól elrejtette előlem a problémáit, vagy tényleg elég butuska és vak voltam, reméltem, hogy inkább az előbbi és csak ő ügyes. Felsóhajtottam hallva, mit is tenne a képességével, mert meg tudtam érteni. Fogalmam sincs én ezzel hogyan bírnék együtt élni. Leginkább sehogy, az első pár álom után csak billegnék a popsimon a sarokban, átkarolnám a lábam és sírnék, még valaki ki nem kapcsolja. Remélném, hogy ki lehet. Őt sem és Lucát sem értem sokszor hogyan tudnak ezzel így élni.
- Szerintem menni is fog. Nem nagyon ismerek mást a környezetünkben, aki ilyen erősen akarna és tudna dolgokat véghez vinni. Ráadásul te jót akarsz vele tenni, abban meg a sors is mindig segít egy kicsit. Szerintem jobbra fog fordulni, csak talán nem ma vagy holnap. Én azért itt vagyok, ha kell, ugye tudod?
Miközben elgondolkoztam a fejem felé fordítva kerestem a tekintetét. Fontosabbnak gondoltam túlesni azon, hogy kicsit megnyugtassam a lelkét, ha másban nem is tudok jeleskedni, mintsem a tanulást erőltetni. Azt amúgy se szeretem. Majd otthon még Lewy alszik a gyógyszereitől bepótlom Volttal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 7. 19:51 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Köszi - mondtam neki egy halovány mosolyt ejtve az arcomon... Szerettem Majában, hogy nagyon megértő volt és mindig képes volt átérezni a helyzetemet, bármiről is volt szó...
- Igen, próbálta ma teákat meg még a jógára is rávetemedtem, de valahogy ezek is kevesek ahhoz, hogy igazán jól tudjak aludni. Az se megoldás, ha minden nap altatózom - mondtam neki elkeseredve, mert nem akartam gyógyszerfüggő lenni, de sokat segítettek a bogyók a nyugodt alvásban, ám azzal is tisztában voltam, hogy az sem állapot, ha folyton szedem őket, mert totál eltompítják az agyamat... persze ez volt a könnyebb megoldás számomra, de volt bennem annyi erő, hogy ne szedjem folyton ezeket a szereket.
- Mindkettő - nehéz is és hosszadalmas is egyben. Kaptam már szimbólumot is az álmaim irányításához és gyakorlatot is, azt is csinálom több-kevesebb sikerrel. Sajnos nincs elég türelmem hozzá, biztos az a gond, pedig tényleg kitartóan csinálom - válaszoltam a lánynak elkenődve. Nagyon jól esett, hogy ilyen gondoskodó volt velem, ennek hála a kelleténél egy kicsit erősebben szorítottam meg a kezét, de nem akartam neki fájdalmat okozni:
- Bocs, nem akartalak így megszorítani - hüppögtem neki bánatosan.
- Mostanában még az álmaim is "erősebbek" a kelleténél, ez pedig kikészít - tettem hozzá szomorúan. Nem sok kellett ahhoz, hogy elbőgjem magam előtte, de egyelőre még tartottam magam, hiszen kemény fából faragtak.
- Köszönöm... nagyon sokat jelent, hogy itt vagy nekem... amit pedig mondtál, bízok benne, hogy a sors segíti azt, aki jót akar. Olyan jó dolgokat tudsz mondani, Maja - mondtam neki hálásan, végre sikerült egy kis lelket öntenie belém, mielőtt elsírom magam. Most láthatta, hogy eléggé kibuktam, de azért próbáltam kontrollálni az érzelmeimet, pedig egyszerűbb lett volna minden, ha jól kibőgöm magamat.
- Szerinted sikerül valaha is túllendülnöm ezen? Attól félek, hogy talán idő előtt belebolondulok... talán nem szabadna ennyire komolyan vennem ezt az egészet, de az álmaim erős kihatással vannak rám - mondtam neki, miközben újra megszorítottam a kezét, de immár sokkal finomabban, mert arra is figyeltem, hogy ne kapjon el a hév. Örültem, hogy meghallgatott és hogy nem nézett hülyének. Úgy éreztem, hogy ennél jobb barátnőt nem is kívánhatna magának az ember.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 7. 19:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 10. 15:31 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Ahogy mindig, úgy most is megpróbáltam összekaparni minden pozitivitásom, és a hétfőhöz képest most határozottan jó kedvemben voltam, talán a tegnap hatása, nem tudom. Kicsit mintha mostanra csapódott volna le bennem mindaz, ami lehet, hogy vár rám és a férjemre, ez pedig egy nagyobbacska csodácska közeledése, az örömmel jár. Hatalmassal.
- Elhiszem, én is nagyon utálom a gyógyszereket, hamar rá lehet kapni, meg ha sokat szedi az ember, elveszti a hatását is asszem, nem jók... A múlt hétvégén szedtünk egy csomó levendulát, holnap hozok neked, friss, és segíti a békésebb pihenést. Szerintem azt is kipróbálhatnád!
Kiszélesedett a mosolyom a hálájára, pedig nem volt erre szükség részéről, tudja ő is. Ez a barátok dolga, nem csak a jóban osztoznak, akkor sem, ha az nehéz és szomorítós. Olyan lenne, ha ezért most hanyagolnám vagy elkerülném a szöszit, mintha a családom között való választási kényszert azzal intézném, hogy egyik résszel sem törődök tovább. Bár ez picit más, itt csak jó meg rossz van, ott meg rossz és kisebbik rossz a lelkemnek.
- Én hiszek benne, hogy a nehézségei ellenére neked menni fog. Tudod, nekem a tánc volt olyan, hogy valami sosem stimmelt. Volt lány, aki jobb volt, volt, hogy nehéznek bizonyult egy mozdulat, olyan is, hogy képtelennek éreztem magam rá, hogy jól sikerüljön. De hé, nem szoktuk feladni, különben tuti első nap kirohantunk volna Felagund bácsi órájáról is. Ha azokat négy éve viseljük, ez már gyerekjáték kell legyen…
Nem gondoltam magamról, hogy annyira bölcs lennék, vagy éppen okos, egyszerűen kimondtam, amik eszembe jutottak és amit éreztem. Furcsa volt Alízzal így szembesülni, általában ő az erősebb, mindig hisz benne, hogy valahogy lesz, most viszont nagyon el volt keseredve, ami nem volt szimpatikus. Elmosolyodtam a szabadkozására, aztán átkaroltam a vállait és oldalról nekibillentem. Nincs itt baj!
- Szerintem igen. Lehet, hogy több idő lesz, mint gondoltad, de okkal kapnak az emberek ilyen erőt, és pont azok, akik. Szerintem, ha nem hinne benned a tanár bácsi, meg ha te magadban nem bíznál eléggé, eddig se jutsz. Erős vagy, csak idő kell... De hogy érted, hogy hatással? Nagyon a lelkedre veszed? Rosszak, amiket látsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 10. 18:20 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen a gyógyszerekkel tényleg az a gond, hogy könnyen rájuk szokhat az ember... ó, a levendulának nagyon örülnék! Köszi! - mondtam neki vidámabban, hiszen az mégiscsak egy természetes gyógymód, aztán hátha lesz valami hatása. Bíztam benne, hiszen jókat hallottam róla, és sok embernek hatásos volt.
- Igen, igazad van, nem is akarom feladni - feleltem neki határozottan. Ezzel egy kis lelket öntött belém. Egyáltalán nem bántam meg, hogy megnyíltam neki, egyébként is bíztam benne, nemhiába volt a legjobb barátnőm. Kicsit elszégyelltem magam, amiért így kitörtem, de tudtam, hogy felesleges lett volna emiatt magyarázkodnom, hiszen én is emberből vagyok és nálam is elszakadhat bármikor az a bizonyos cérna, mint mindenki másnál.
- Az a baj, hogy nagyon intenzíven élem meg őket, mintha én is részese lennék kívülállóként. A rémálmok viselnek meg a legjobban, amikor valami rossz történik valakivel... az kihat mindenre. Plusz van, hogy ezekből két-három rövidebb intervallumú, de nagyon intenzív álom is jut egy éjszakára - mondtam panaszosan. Amikor át kellett élnem ezeket, akkor az eléggé megviselt, de nem válogathattam meg az álmaimat. Sokszor keltem fel kialvatlanul, amin még a sok elfogyasztott kávé sem segített.
- Szerencsére vannak olyan kivételes éjszakáim is, amikor nem álmodom, vagy csupán 1-2 jó végkifejletű álmom van, de sokszor vegyes az egész, a rosszabbakat pedig nem tudom kiszelektálni, meg ugye azok is jósló jelleggel érkeznek, szóval nem is lenne értelme... az lenne az igazi, ha kontrollálhatnám őket vagy kevésbé viselnének meg. De ugye mivel intenzíven átélem, ez az opció lehetetlennek tűnik számomra - magyaráztam a lánynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 11. 22:17 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Holnap hozok be neked mindenképpen, most mi is raktunk a szobába Lewyvel, szeretem az illatát, meg…tényleg jó. Szerintem egy kicsikét legalább ez is segít majd - biztattam azért pluszban, mert érzékeltem, hogy ez nem valami sok. Nem tudtam többet nyújtani, azt is tudom, hogy ő nem várt el mást, a támogatásom meg megkapta és fogja is, mint mindig. Törtem azért a fejem még kicsit hátha beugrik valami nagyi kincsestárából, neki mindig és mindenre volt megoldása, szeretem is érte, még akkor is, ha furi dolgokat itatott velem. Én ezt nem terveztem a barátosnémmal, egyszerűen próbáltam lelkileg odaállni mellé, így talán egy kis hadviseléssel a pozitív irányba billentve. Megnyugtatott, hogy a sírásig nem jutottunk, mikor az kitör, magamból kiindulva persze, már nem sokat segít, ha megsimizem a hátát.
- Ez tényleg rettenetesnek hangzik, én már a rémálmoktól is rosszul érzem magát, nem még akkor, ha tudom, hogy esetleg ez nem csak egy sima agyszülemény. De ha sikerül kicsit kontroll alá venni, akkor ez hogy változik? Kikapcsolod, mint a TV-t? Mármint, bocsi, hülyén hangzik tudom, csak én nem értek ezekhez… a legnagyobb képességem, hogy meg tudom nyalni a könyököm… - fintorodtam el elrejtve egy mosolyt, hogy aztán rá figyelve elgondolkozzak. Igazság szerint nagyon nem hiányzott az életemből ez, és megérteni is meg tudtam, Alíz miért szenved vele. Viszont azt hiszem kijelenthetem, hogy a szőkében nálam több kurázsi van, én biztosan nem bírtam volna eddig sem cérnával.
- Ez tényleg nem jó, de ezt a bácsi is tudja, aki tanít, ugye? Mármint gondolom, ha érezné, hogy nem bírsz el vele, segítene máshogy, biztos tud, ő az okos tanárok közé tartozik! - Mindig is tudtuk, hogy nem vagyok a világ legtalpraesettebb lénye, ezért a képzettebb, okosabb és ügyesebb embereket mindig jobb döntéshozónak és problémamegoldónak tartottam, néha magam helyett is, amiből születtek problémáim, de ez mindegy is. - Amúgy mit szoktál tenni az álmokkal? Mármint senkinek nem is meséled el őket, vagy csak a jókat? Mármint… tudom, hogy nehéz volt a táncos dolgot is megbeszélnünk, azért kérdezem, hogy az azért segít utólag, ha kibeszéled, vagy nyomaszt tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. augusztus 11. 23:02 | Link


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Oké, köszi - feleltem hálásan Majának, mert hittem benne, hogy valamennyit segíthetnek a levendulák, de az még jobban esett, hogy ennyire segíteni akart nekem. Végre nem éreztem magam egyedül és jól jött egy kis plusz segítség, pláne lelkileg.
- Nos, az álomkontroll annyit jelent, hogy képes vagy valamilyen szinten uralkodni az álmaid felett, valahogy fel tudod mérni, hogy ez "csak" egy álom és így nem visel meg annyira. Érdekes, hogy én is tisztában vagyok vele, hogy ezek csupán álomképek, nincsenek befolyással rám, de amikor álmodok és átélem őket, akkor intenzíven történik az egész, mintha én is az aktív megfigyelője, szereplője lennék az egésznek, és ez iszonyatosan megvisel. Pedig tudom, hogy ez nem a valóság... egyelőre - szóval érted - próbáltam elmagyarázni a helyzetemet Majának több-kevesebb sikerrel. Tudtam, hogy aki nincs ebbe benne, annak nehezebb átéreznie, bár a lány empátiakészsége kiváló volt, de így is képtelenség volt átérezni azt, amin keresztül mentem egy-egy álom során.
- Nos, próbál segíteni, de a tudtomra adta, hogy ezzel elsősorban nekem egyedül kell megbirkóznom. Ad útmutatást, tanácsot, kaptam tőle különböző segédeszközöket, de többet nem tehet. Awwww, pedig ő már olyan fejlett szinten van, amiről én szó szerint csak álmodhatok. Persze felnézek rá, mert mégiscsak jóval előttem jár és a tanárom, de szerintem ő is tisztában van azzal, hogy nem vagyok egy egyszerű eset... rendes tőle, hogy még nem mondott le rólam ennek ellenére - fejtettem ki a véleményemet a lánynak, ha már rákérdezett erre a dologra.
- Nem mindenkinek mesélek az álmaimról. Csak azoknak, akik közel állnak hozzám és akikben megbízom. Nem csak a jókról szoktam mesélni, hiszen a rosszak is ugyanúgy hozzá tartoznak az álomképeimhez - válaszoltam a barátnőmnek őszintén. Talán könnyebb lett volna, ha több embernek elmondom, de valahogy nem vitt rá a lélek, egyrészt sokan hülyének néztek volna emiatt, másrészt nem mindenki érdemelte ki a bizalmamat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 12. 17:52 | Link


#outfit | július 20. csütörtök | délután - órák után


Próbáltam mosolyogni és a vállán simítva végig párszor meg is nyugtatni kicsit őt, hogy bár tökéletesen biztos nem érezhetem át a helyzetét, amennyire tőlem telik, igyekszem megtenni. Beleképzelhetem magam abba, amit most átél, ettől még csak halvány képzeteim vannak arról, tényleg mennyire része már ez a mindennapjainak és nem a jó értelemben. Picit halványul az arcomon az a mosoly, de nem szontyolodom el, legalább egyikünk maradjon pozitívabb, nem?
- Nem az, de mégis, mint amikor nagyon mélyen alszunk… asszem. Egyszer zuhantam álmomban és arra ébredtem, hogy az ágyneműbe voltam préselődve…nagyjából sejtem csak, milyen lehet, de ez nem jó, nagyon nem hangzik ember és lélekbarátnak.
Kicsit összeakadt a nyelvem közben, nem is volt véletlen a dolog, mert nehezen találtam a szavakat. Nem akartam kukán ülni mellette, de egyszerűen időbe telt, hogy az agyam kapcsoljon. Én lassabb és némileg butább is vagyok a szőkénél, hajszínek ide vagy oda, ez pedig sokszor kitűnik. Kezdek lassan beletörődni, hogy az egyetlen, amit tehetek, az a meghallgatása, meg majd az a kis levendulacsokor.
- Ez érthető valahol, ha mindent megoldanak helyettünk, sosem jövünk rá az ízére… mármint ezt már én is tapasztaltam. De gondolom azért tényleg közbelépne ha nagy veszélyben lennél, nem? Nehéz, látom, hogy megsínyled, de tartod magad, mert képes vagy rá még. Talán ettől is érez téged - jogosan - erősnek.
Nem voltam sokat olyan helyzetben, hogy a terelgetésem helyett kilökjenek, hogy gyerünk, tudsz repülni, de ha mi viszünk, sosem érzel rá. Mint mikor kilökik a kis fiókákat. Mondjuk múltkor mikor Lewy megjegyezte, hogy szerinte mennyire egyedül is vagyok, kicsit éreztem a szelét annak, hogy valaki lassan, de biztosan taszítani fog egyet a popómon, hogy vegyem észre magam. De én tényleg így élve érzem magam jól, én csak a kerítésig meg vissza szeretek kalandozni igazán. Azon túl nem mennék egyedül, ha nem muszáj.
- Ez is érthető, én se szívesen beszélnék olyan emberekkel, akiket nem ismerek. Sőt… lehetőleg soha nem tenném. Így is zizinek néznek engem mondjuk, hát még ha álmodnék és ilyen maradnék - mutogattam a kezeimmel köröket a fejem mellett. Néha elég buggyantnak néznek engem, ő is tudja. Szóval nem hiszem, hogy neki ezen aggódnia a kéne, de a bizalmát meg tudom érteni, hogy nem adogatja csak úgy oda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°

Oldalak: « 1 2 ... 14 ... 22 23 [24] 25 26 ... 34 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet