36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2017. február 6. 16:17 | Link

Alíz

Szóltam Alíznak, hogy beszélgessünk már a jóslásról, meg, hogy neki mi a tapasztalata ezzel a dologgal kapcsolatban, nekem mi a tapasztalatom, meg ilyenek. Egyszóval egy csajos beszélgetés egy adott dologról, amely mindkettőnket érint, mert mind a ketten tanoncok vagyunk. Bár, szerintem ő jobb jóval, mint én, hiszen én nem vagyok semmiben sem annyira kiemelkedően jó, csak mindennek utána járok, utána olvasok. Igazából mondhatnám azt is, hogy egy példa van előttem, hogy így kellene készülni egy órára, nem pedig úgy, ahogy néha teszem én. Mert van, amikor nem készülök sehogy, vagy nem elég alaposan ahhoz, hogy mondjuk biztonsággal tudjak lefelelni abból. Vagy dolgozatot írni rossz jegy nélkül. Bár, nem is nagyon szoktak lenni dolgozatok, szóval az nem baj nekem.
Fejemben a Me against the world megy a Simple plan-től, miközben keresem a füzetemet. Mire megleltem, elég volt az órára pillantanom, hogy tudjam, késében vagyok. Futva megyek a megbeszélt helyre, a társalkodóba. A pulcsimat cipzározom fel, mikor odaérek. Közben felvettem amúgy a piros pulóveremet. Belépek és megkeresem a szemeimmel a lányt. Késtem pár percet sajnos.
- Szia! - Köszönök neki, majd leülök vele szemben. Kedvenc színeim közé tartozik a piros, így tök jó, hogy van itt kispárna, ami az általam olyannyira kedvelt színben pompázik.
- Hogy vagy? - Azért fő az udvariasság, mosolygok s rá. Nem elmebeteg módon, hanem vidám módon.
- Téged van, ami zavar amúgy? Amit néha napján kivennél a jóslásból? Mert én mondjuk a kártyásokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. február 6. 21:20 | Link



- Természetesen - bólogat kissé visszafogottan, hiszen egy balerina mégsem engedheti meg magának, hogy csak úgy lóbálja a fejét, hogy még a tincsei is elszabaduljanak netán. Azt már nem. Csak szépen, kecsesen, ahogy azt egy kifinomult lány teheti. Mosolya azért még örömteli, habár a fogai még véletlen sem villanak ki, csupán ajkai görbülnek határozottan felfele. Ha Alíz nem ugrik a nyakába, ő továbbra sem mozdítja ezért a kisujját sem, jó lesz így. Marad a helyén egyenes háttal, egymáson keresztezett bokával, már csak az ötórai tea hiányzik tulajdonképpen a teljes idillhez, csak hát öt óra éppenséggel elmúlt. Nagy bánatára, azt az időpontot ráadásul óra közepette érte meg, ami egészen kétségbeejtő, hiszen hogy hódoljon így az ember a jól bevált tradícióknak mégis?
- Áh, értem - állapítja meg olyan hangsúllyal, mint akinek már minden világos is. - Mikről tanultatok eddig? Gyanítom, hogy bizonyára megvannak az előnyben részesített helyi jellegű témák, és mégsem Merlinről tanultok fél éven át vagy a druidákról. Van egyáltalán ilyen híres helyi nevezetességetek egyébként? - érdeklődik az itteni tananyag iránt. A történelem kifejezetten érdekli, ami azt illeti, mindenféle korszakról előszeretettel olvas, néha még arról is elábrándozik, milyen lett volna másik korba születni. Kár, hogy az időutazás még az időnyerő ellenére is csak szép álom, amennyiben évtizedekről vagy éppen évszázadokról van szó.
- Ó, nahát - ad hangot csodálkozásának az újabb információ birtokában. - Tulajdonképpen én is, bár nem tudom pontosan, hogy félvérnek mondható-e, ha az apám tulajdonképpen kviblinek született - morfondírozik el hangosan, de gyorsan félreteszi, amint az egyenruháról esik szó.
- Tulajdonképpen... - illeszti ajkához az ujját elgondolkodva egy pillanatig, amíg a szavakat keresi. - Azt hiszem, sehol nincs a szabályzatban arra vonatkozólag semmilyen megkötés, hogy ne lehetne alakítani. Arra mégsem kényszeríthetnek, hogy ugyanúgy valaki silány divatérzékének a megnyilvánulását viseljük és egytől egyig rosszul nézzünk ki. Csak nem lehet túl sokat módosítani persze, de azért még... most támadt egy ötletem. Néhány apró kis változtatásba, mint egy csipke vagy szalag, nem hal bele senki - fejtegeti, mi is fordult meg a csinos kis buksijában éppen. Végtére is az az egyenruha roppant unalmas, és közel áll ahhoz, hogy kimerítse a ronda fogalmát is, szerinte legalábbis biztosan.
- Te sem panaszkodhatsz - mosolyog vissza elismeréssel adózva a változatos hobbik listájának. - Tudsz úszni? Meg szoktál futni? Ó, ha van kedved, csatlakozhatnál is. Az úszás például kifejezetten pihentető tud lenni egy alapos gyakorlás után. Van az iskolában medence? - érdeklődik. Még távol áll attól sajnos, hogy elmondhatná, mindent felfedezett, kérdezni azonban a legkevésbé sem szégyen végtére is.
- Valóban, a művészetek meg a mágiatörténet és az átváltoztatástan is. Neked? - kérdez vissza a beszélgetés hevében, lassan teljesen bele is feledkezik, olyan meglepően jól telik. Megigazgatja a haját, miközben mosolyogva bólint a fotózásra. - Az egy szép hobbi. Miket fotózol leginkább? - Fel is pattan közben, hogy kicsit megmozduljon, tétlenül ülni nem az ő műfaja, de a beszélgetést sem hagyja abba azért.
- Három éves koromban kezdtem, ami... tizenöt éve idestova - válaszol a kérdésre, összeszámolva a tánccal töltött éveket, majd ismét visszaül addigi helyére, egész kíváncsian hallgatva Alíz szavait.
- Pedig milyen érdekes lehet szavakkal alkotni... úgy értem, mágikusan. Sosem próbáltam én sem, nem is tudom, milyen igazából, vagy hogy kell elképzelni, talán maguk a bűbájok is így működnek, de írni én is csak úgy szoktam, papír, penna, ahogy mondod - magyaráz válaszul, majd a kérdés hallatán alig észrevehetően megvonja a vállát, és közelebb hajol a lányhoz, mint aki nagy titkot akar megosztani éppen.
- Egyszer... amikor a barátommal szakítottunk még Roxfortban, kipróbáltam, hátha segít túljutni rajta. Fárasztó vállalkozás. Az a sok rím meg a ritmus... meg úgy egészében... inkább olvasni szeretem őket. Na és te írtál már?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2017. február 12. 13:42 | Link

Scar&Fanni

Elégedetten és kissé illetlenül széles vigyorral néztem végig, ahogy Fanni hasra vágódik, és megszerzi a ceruzáját. Örülök, hogy segíthettem neki, így talán már rá tudunk koncentrálni a névválasztásra is. Visszaeresztettem a fotelt, amikor már kikerült alóla a lányka, és visszaültem.
- Megbeszéljük, rendben?
Nem is kevés ötletem van, és ha tényleg olyan jó, mint amilyennek hiszem, akkor ő az én emberem, hogy a házban elkészítse a dekorációt. Még csak bútoraink vannak, meg persze ruháink, pár személyes tárgy, de jó lenne néhány képpel feldobni a helyet. Viszont most tényleg térjünk vissza a jelenbe, beszélgetni még bőven lesz időnk.
- Igen, ez a #Kappa nagyon tetszik, ez az, ami kell nekünk!
Csapom össze én is elégedetten a tenyeremet. Ez a Kappás megoldás nagyon király, és így benne vagyunk mind a névben végül is. Többfélék vagyunk mi is, fiatalos, megjegyezhető és figyelemfelkeltő egyszerre. Ez a mi utunk.
- Milyen jót tett neki, hogy megszerezhette a ceruzát.
Vigyorgok rá Scarra, és abban a pillanatban el is kapom a pillanatot, amit ha Fanni nem is kap el, nekem munkaköri kötelességem, hogy észrevegyek, viszont tenni nem teszek semmit, hiszen nem csaphatunk át ebbe azonnal.
- Viszont az a nagy helyzet, hogy nekem három perc múlva a bejárati csarnokban kell lennem, különben átavanzsálhatunk lánybandába.
A múltkor összekaptunk egy kicsit, én voltam a rosszfiú, de a fenének se vállaltam volna fel napokkal később Norinának, így aztán most igyekszem a kedvébe tenni, és nem elkésni.
- Legközelebb akkor már próbálunk is ugye?
Fordulok a lányokhoz, miközben kifelé haladunk, kicsit lassítok, hogy előre engedjem Fannit és Scart, de utóbbinak megérintem a karját egy pillanatra.
- Héj, láttam, amit láttam. Ne intézzek valami vizsgálatot neked? Tudod, én most orvosira járok, és a gyakorlati helyeimen elég szabad kezet kapok. Nem kötelező, gondold át.
Persze nem kényszerítem, mert hát ki vagyok én ahhoz, de a rosszullétekre egyből elindul bennem a vezérhangya.
- Nos, hát akkor legközelebb. Fanni, majd kereslek.
Kacsintok egyet búcsúzóul, de aztán csak gyorsan elsietek a bejárati felé.

//Köszönöm a játékot  Kiss //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. február 12. 17:57 | Link

Lilith


- Szia! - köszöntem neki vissza, miután megérkezett. Nagyon feldobott a jelenléte, mert már iszonyatosan elálmosodtam a várakozásban, ráadásul a helyiségben úgy fűtöttek, mintha a pokolban lettem volna, emiatt is könnyen el tudtam volna aludni.
- Köszönöm jól, bár kissé álmosan. Te? - kérdeztem vissza, ám nem csak az illendőség végett, hanem mert valóban kíváncsi voltam, hogy hogyan érzi magát.
Ezután gyors fordulatot vett a téma, mert a jóslás került terítékre, ráadásul ez ügyben is egy igen érdekes és egyben furcsa kérdést kaptam tőle.
- Miért zavarnak a kártyások? - kérdeztem vissza meglepetten, mert erre a megnyilvánulásra egyáltalán nem számítottam, és nagyon érdekelt, hogy Lilith-nek mi nem tetszik velük kapcsolatban.
- Én semmit. Szerintem mindennek megvan a maga szerepe és nem hiába tartoznak bele a jóslásba bizonyos dolgok, amiknek valóban ott van a helyük - válaszoltam neki határozottan. Még sose gondolkodtam el ezen a kérdésen, de nem is vettem volna ki semmit belőle, mert nem véletlenül kaptak szerepet ezek a bizonyos jóslásformák a jóslásban.
- Neked melyik a kedvenc jóslásformád? - kérdeztem tőle, mert rettentően kíváncsi voltam, hogy melyiket preferálja.
Reméltem, hogy idővel sikerül majd megtanulnom azt, hogy a megfelelő módon tudjam kontrollálni a hirtelen bevillanó képeket éjszakánként, de tudtam, hogy semmit sem adnak ingyen, és nagyon keményen meg kell dolgoznom majd a sikerért.
- Na, és milyen tanársegédnek lenni? - kérdeztem tőle mosolyogva. A kispárnával játszottam közben, dobálgattam magam előtt, mert egyrészt nem akartam bealudni a meleg miatt, másrészt pedig jó mókának tartottam. Persze ettől függetlenül teljes mértékben Lilith-re összpontosítottam a figyelmemet, így időnként a párnácska is kicsúszott a kezemből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. február 24. 15:16 | Link

Rosie N. Fisher





- Remek - válaszoltam neki mosolyogva, I think this is the beginning of a beautiful friendship címszóval. A beszélgetésünk alatt megfigyeltem, hogy Rosie merevebb nálam és szinte minden mozdulatára ügyelt, fontos volt számára a rendezettség és a tökéletes megjelenés. Emellett remek társalkodópartnernek bizonyult, az a fajta ember volt, aki figyelt a másik mondandójára és valóban érdekelte a válasz.
- Merlinről és Nicholas Flamel-ről tanultunk idáig, valamint olyan általános dolgokról mint az okkultizmus és a boszorkányság - foglaltam neki össze röviden azt, amiről idáig tanultunk.
- Híres helyi nevezetességek? Hát elsőre a híres magyar halálfalók jutottak az eszembe. Nem tudok semmiféle kimagasló személyiségről vagy még nem tanultunk róla - mondtam neki zavartan. Sokszor elég tudatlannak éreztem magam ezzel az univerzummal kapcsolatban, de azzal is tisztában voltam, hogy eleve könnyebb dolguk volt tanulás terén azoknak, akik már ide születtek és nem a muglik között nevelkedtek. Próbáltam behozni ezt a lemaradást, sokat tanultam, de még mindig nem voltam elégedett a saját eredményemmel és arra törekedtem továbbra is, hogy minél több dolgot elsajátítsak a varázsvilággal kapcsolatosan.
Amikor Rosie a származásán elmélkedett én jobbnak láttam, ha bölcsen csendben maradok, nem akartam belefolyni ebbe a témába. Már csak amiatt sem, mert nem szívesen gondoltam vissza a múltammal kapcsolatos bizonyos dolgokra. Szerencsére ezután rögtön az egyenruhára terelődött a szó.
- Ez remek ötlet! Személy szerint nagyon örülnék egy kis csipkés díszítésnek! - lelkendeztem, mert ezekről a ruhákról ugyanaz volt a véleményem mint Rosie-nak.
- Hol tudnál elképzelni egy kis csipkét a ruhámon? - kérdeztem tőle mosollyal az arcomon. Bíztam benne, hogy a lány jó stílusérzékkel bír, legalábbis úgy gondoltam, hogy ért ahhoz, amit most itt előttem felvázolt az imént.
- Igen, szeretek futni és úszni is! Az Északi szárny alagsorában található az alagsori medence, ott lehet úszkálni. Szívesen csatlakozom hozzád, mert nagyon szeretek úszni - feleltem neki vidáman. Végre volt valaki, aki hasonlóképp szerette ezt a fajta sportágat, mert a legtöbb ismerősöm nem igazán rajongott se a sportért se az úszkálásért.
- Nekem a Jóslástan, az Asztrológia, a Legendás lények gondozása, a Rúnatan és a Művészetek a kedvenc tárgyaim - válaszoltam neki, miközben kényelmesebben elhelyezkedtem a fotelban és felhúztam a lábaimat is, míg a cipőimet a földön hagytam, mert nem akartam bekoszolni velük a kényelmes ülőalkalmatosságot.
- Mivel szeretnél később foglalkozni? - kérdeztem tőle érdeklődve, bár gyanítottam, hogy a művészettel vagy a tánccal lesz kapcsolatos a válasza, mert látszott rajta, hogy imádja mindkettőt. Könnyen el tudtam volna őt képzelni bármelyik szakmában, ráadásul azt csinálhatná főállásban, ami a hobbija. Persze megint elkalandoztak kicsit a gondolataim és nem is akartam előrevetíteni semmit sem, de most sikerült.
- Mindent, ami felkelti az érdeklődésemet, lehet az egy ember vagy akár egy élettelen tárgy is. Igazából egy képnek számos története van, attól függ, hogy ki milyen szemszögből vizsgálja és milyen sztorit körít mellé. Minden ember más, ezért mást ért egy-egy dolog alatt, illetve másképp szemléli a világot, más a véleménye, a nézőpontja és a többi. A képek pedig megadják azt a szabadságot az embernek, hogy kiélhessék a kreativitásukat és esetleg megismerhessék más emberek véleményét, valamint segítenek mások szemszögéből megismerni egy ugyanazon dolgot. Szerintem a fényképeknél a jól elkapott pillanat a leglényegesebb, hiszen az sokszor többet ér, mint egy egész történet, mivel az ragadja meg az igazi érzelmeket és ad egyedi, sajátos hangulatot a képnek.  Azért szeretem elsősorban a fekete-fehér képeket, mert azok a puritán valóságot ábrázolják, mindenféle körítés nélkül. Tulajdonképpen a két végletet szimbolizálják, mint a yin és yang, avagy fény és sötétség nem léteznek egymás nélkül. Kicsit sokat fecsegtem erről, bocsánat, ha untattalak volna - szabadkoztam kicsit, bár erről a témáról akár napestig is tudtam volna beszélni, mert nagyon szerettem.
- Valóban érdekes lehet szavakkal alkotni, bár én inkább maradok a hagyományos módszereknél írás terén - mosolyogtam a lányra. Ezután közelebb hajolt hozzám, hogy elmesélje, hogy amikor szakított a barátjával megpróbálkozott a versírással, de inkább olvasni szerette őket.
- Igen, írtam már. Ami azt illeti még most is írok, de nem vagyok elégedett magammal... írhatnék jobban is. Tulajdonképpen nincs is értelme írnom, de valamiért nem adom fel - válaszoltam neki pironkodva, mert valóban úgy gondoltam, hogy nem vagyok jó versíró, de hittem abban, hogy idővel javulni fog az írási készségem, ha eleget gyakorlok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 26. 16:48 | Link


nagyon Maja vagyok
február 23. csütörtök, vizsga után


Majácska eltévedt, és erre úgy ébredt rá, mint mikor Piroska meglátta a hét törpe házát. Nem igazán ez volt a célállomás, meg még a mese se stimmel. Szomorúan battyogott át a másik szárny irányába, miközben kifelé bámészkodott az ablakon. Buta kastély, buta folyosók és buta festmények. Akkora ez a hely, hogy egy térképpel, vagy ha működne GPS-szel is eltévedne az ember. A lépcsőházaknak a fele tévútra visz, ráadásul vannak random átalakuló lépcsők, ijesztő. Ezek után pedig az ember fordulhatna pár rendes, jó szándékú festményhez, de nem, ilyet sem találni. Maja kezdi megérteni miért van annyi kép és falrongáló, tökre megérdemlik. Volt valami debil, zöld ruhás néni az egyik képen, aki mindenre azt válaszolgatta, hogy "a virágok a barátaid". Bizarr. Mindenesetre sikerült végül jó útra térnie, a hátizsákjában mindenféle egészségtelen, de energiagazdag nasival. Bevetődött a kihalt társalgó közepén heverő szőnyegre két kanapéról csórt párnával, majd lassan kezdte meg a táskája bontogatását. Megigazította kicsit a felsőjét, ami a hossza miatt olyan hatást keltett, mintha nem is lenne alatta semmi, pedig volt egy csini fekete rövidnaci rajta, csak hopp, eltüntette a pulcsi.
Előbb lett vége a vizsgájának, mint Alízénak így bőven volt ideje a szöszkét bevárni, addig is agyalhatott rajta, hogy holnap reggel hogy oson be a koliba a kis meglepi cetlijeivel és képeivel, na meg este mit vesz fel. Ú, borzalmas gondjai voltak, tényleg. Bár igazából az éppen előtte heverő lapra már felfirkált egy piros-fehér ötlethalmazt amin jót vigyorgott. Elhasalva emelte meg hátul a lábait és kezdte a levegőben járatni, miközben dúdolgatott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. február 26. 19:02 | Link



Kinézet

február 23. csütörtök, vizsga után



Nagyon rendes volt az egyik Navis társam, mert tett nekem egy nagyobb szívességet, cserébe pedig reggel még a vizsgám előtt bekopogtatott az ajtómon, hogy vigyáznék-e a blökijére pár napig, mert egy olyan dolog történt az életében, ami miatt képtelen most az ebbel foglalkozni. Mindig is szerettem az állatokat, az ember négy lábú barátját pedig különösképp, így szívesen elvállaltam a kutya felügyeletét. Persze csak utána gondoltam bele, hogy van ám egy macskám is, úgyhogy aggódhattam, hogy hogyan fog egymással kijönni a két állat. Nem akartam visszamondani a dolgot, mert egyrészt hülyén vette volna ki magát, másrészt pedig most én voltam a soros a szívességek terén. Megbeszéltem vele, hogy amint visszaérek a vizsgáról, rögtön elhozom magammal tőle a kutyát. Nem igazán akartam vizsgák előtt elhozni, mert úgy voltam vele, hogy biztosan nem tudnék odakoncentrálni a vizsgára, ha folyton azon járna az eszem, hogy mikor tépik meg egymást a macskámmal vagy rosszabb... A vizsga szerencsére jól sikerült, a sok tanulás meghozta gyümölcsét, így vidám hangulatban mentem a kutyusért. Szerencsére barátságos eb volt rögtön megörült nekem, amikor meglátott, de nem is vállaltam volna el úgy az őrzését, ha azt mondta volna róla a gazdája, hogy egy igazi fenevad. A blökivel az oldalamon eszembe jutott, hogy megbeszéltem Majával egy találkát a társalgóban, ezért sebes léptekkel arra vettem az irányt. A kutyus szerencsére elég jámbor volt, egyelőre nem akartam kettesben hagyni a macskámmal a szobában, ezért vittem magammal a társalgóba. Amint beléptem láttam, hogy a barátnőm már ott vár, ami nem volt meglepő, hiszen neki hamarabb befejeződött a vizsgája.
- Szió Maja! Siettem, ahogy a tudtam, nézd kit hoztam! - hadartam neki gyorsan egymás után a szavakat, majd megmutattam neki a blökit, aki történetesen egy   shar pei volt.
- Nem harap, nagyon barátságos - mondtam neki miközben szorosan fogtam a pórázát, nehogy kedve támadjon elvándorolni valahova. Miután leültem a lány mellé, a kutyus rögtön a táskája felé próbált masírozni, ám a póráz miatt nem jutott el odáig.
- Mi van a táskádban? Valamire nagyon begerjedt az eb! - mondtam neki mókásan, bár sejtettem, hogy valami finomság lapul benne.
- Nincs nálad víz? - kérdeztem tőle, mert iszonyatosan szomjas voltam a sok loholástól, úgyhogy mondhatni kiszáradtam egy cseppet. Örültem, hogy letudtam a vizsgát, de azért izgultam, hogy hogyan fog kijönni a kutyus a cicámmal.
- A macska bizonyára nem lesz oda érte - mutogattam kissé kétségbeesetten az ebre, bár igazából még sose eresztettem össze Kloét egy nagyobb négylábúval.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. február 27. 00:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 27. 01:37 | Link


nagyon Maja vagyok
február 23. csütörtök, vizsga után


Nem is igazán tudja, mikor járt itt utoljára, talán amikor abba a... fiúba futott, akinek a nevére már nem emlékszik. A Csingbe. Az egy nagyon bonyolult és nehéz nap volt Maja számára és örül neki, hogy utólag csak egy rossz emlék. El is húzza a száját, ahogy kezdenek benne felderengeni az események. Akkor azért nem sokon múlt, hogy eltörjön az a bizonyos mécses és telesírja a tenyereit. Azóta kicsit edződött lelkileg talán, vagy csak sikerült megnyugodnia, nem igazán tudja eldönteni. Mindenesetre ismerős helyre jön, így bátran terül el a földön és lassan kezdi a táskáját kiüríteni. Chips, kekszek, gumicukor, nápolyi és az üccsik, amiket már nem volt ideje kihúzni, ugyanis ajtónyitódásra lett figyelmes.
- Lizus! Jaj, végre ideértél. Milyen volt a vizsga? Sikerült?
Rendes lány lévén egyből érdeklődik és kíváncsi is rá természetesen, egészen feldobott, hiszen ő maga a repüléstanról jött ki é egészen jónak érezte, Marki bácsi pedig azt mondta pár napon belül a végeredményt is meg fogják tudni. Egészen pozitív volt az utolsó vizsgája kapcsán, magát is meglepte. De lehet hogy csak ahogy kijött, úgy lehullt a stressz utolsó fátyla is. Aztán nagyjából ekkor eszmélt az arcába mászó kutyára. Felnevetett, ahogy megnyalta az arcát a jószág, majd a táskához fordult. A bontott kekszes zacsiból húzot elő párat, és a tenyerét a kutyuska felé tartva hagyta, hogy megszabadítsa őt tőle. Milyen édes teremtés.
- Olyan cuki! Mi a neve? Meddig van nálad? A táskám tele van kincsekkel, gondoltam kicsit ünneplünk, hogy vége a nehezének a vizsgáknak.
Mosolyogva pillogott barátnőjére, aztán a kérdésre egyelőre egykézzel nyúlt a táskájába hogy előhúzza a beszerzett fantát, aztán a coca colát, meg még egy spriteot is. Közben a kutyus elégedetten feküdt le előtte, úgy tűnt elérte édike a nirvanat. A keksz varázsa.
- Melyikből kérsz? Úúúú, hoztam az egyik kedvenc gumicukromból is! Különben meg... Kloé szerintem se fogja örömmel fogadni, de még bármi lehet. Nem tűnik a kutyus olyan macskakergetősnek, az jó, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. február 28. 14:52 | Link



Kinézet

február 23. csütörtök, vizsga után




- Maja! Sikerült, egyáltalán nem volt nehéz! - mondtam neki mindent elsöprő boldogsággal, majd megvakargattam a kutyus kobakját. Ünnepi hangulatba kerültem azáltal, hogy végre túlestem a vizsgák nehezén, és úgy láttam, hogy a barátnőm is hasonló hangulatba került, így teljesen egy hullámhosszon voltunk.
- Vacak! Pár napig nálam fog vendégeskedni Kloé legnagyobb bánatára - fűztem hozzá  a mondandómhoz, majd ahogy a kutyára emeltem a tekintetemet nyugtáztam magamban, hogy ez a név nem igazán illik hozzá, de hát mégiscsak a gazdája nevezte el így, úgyhogy remélhetőleg hallgat majd rá.
- Kérek egy kólát, mert mentem szomjan veszek - fejeztem ki Majának, hogy totál ki vagyok száradva, utána pedig jöhet a nassolás.
- Eszek gumicukrot és chipset is... kb. ebben a sorrendben.
Reméltem, hogy a lánynak igaza lesz és a kutyus nem fog rátámadni a macskámra, ami fordítva is elképzelhető lett volna, ha nem Kloéról van szó. Nem igazán volt aktív, nem is igazán érdekelte túlzottan semmi sem, olyan volt mint egy szobanövény azzal a különbséggel, hogy szőrös volt és időnként önálló életet élt... már ha nem aludt.
- Úgy legyen! Na és mi újság van úgy egyébként? - tettem fel a kérdést, miközben levetettem magam az egyik fotelba és már az üdítőmet ittam. Vacak békésen pihengetett, miután teleette magát a nasival, látszott rajta, hogy nagyon elégedett és jól érzi magát a társaságunkban. Örültem, hogy Maja sem félt tőle, bár nem nézett ki túl ijesztőnek, de sok olyan embert ismertem, aki eleve tartott a kutyáktól. Igaz nálam volt a póráza is, de most levettem róla, mert rendesen viselkedett és ahogy elnéztem egy ideig nem lesz túl aktív.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. február 28. 20:50 | Link


nagyon Maja vagyok
február 23. csütörtök, vizsga után


Vigyorgósan pillogott fel Alízra, kissé oldalra dőlve a hasonfekvésben, hogy ne a nyaka bánja. Nagyon lehetetlen dolgokat tudott produkálni néha, de most még csak az átlagos nyűglődés volt terepen. Semmi kitekert forma, hajlékonyságot bizonyító csavar vagy polgárpukkasztó hajlongás. Legalább azzal nem vádolhatják, hogy túlságosan is produkálja magát: észre se veszi általában ha sikerül mondjuk. Ahogy meghallgatta a választ együtt örült a lánnyal, neki is hasonlóan pozitív napja volt, legalább sok ok van ünnepelni.
- Akkor gratulálok neked is, alig hiszem el, hogy mindjárt negyedikesek leszünk. Mármint, főleg magamról. Egy kínszenvedés volt ez a tanulás...
Barátnője pontosan tudja milyen... szabadosan jár órára Maja és tanul, így érthető hogy az utolsó pillanatban való magolások teljesen leterhelik, és azt is tudja, hogy náluk a belső felcserélt, Alíz kívül szőke, Maja belül. De azért egy krumpli is tud néha okos lenni. A navis méhecske is igyekszik.
- Ha gondolod, úgy is a szomszédban vagy, alhat nálunk is a kutyus, meg akár te is, Kloé meg marad a ti szobátokban. Már ha gond lenne. Én mooost pááár napra tuti elutazok majd.
Egyből kivirult az arca, ahogy a menekülés kúszott terítékre. Bár ez most nem az, tényleg vége van a nagy strapának és szabadon "távozhat". Az örömet részben ez okozza, másfelől pedig Lewy. Azt pedig nem nagyon tudja behatárolni mikor fog visszakeveredni ide egyelőre, de majd kiderül. Közben az egyik kólát közelebb húzta, majd felvéve a lány kezébe nyomta. Nem akarná megkockáztatni hogy kiszáradjon itt szerencsétlen barátnője!
- Helyes, én is erre a sorrendre gondoltam, aztán lefojthatjuk nápolyival, hoztam vaníliásat meg csokisat. - Elkezdi kipakolni a táskáját még beszél, a zacsizörgés felkelti az eb figyelmét, de egész türelmesen forgatja csak a fejét, nagyon rendes. Ezért még két falattal megjutalmazza őt Maja, aztán karjaira támaszkodva feltápászkodik és törökülésbe ülve fogdossa a pociját. - Ouh. Tuti ki fognak nyírni edzéseken. Már látom előre, hogy megint mérlegre küldenek minket és jönnek a plusz körök. Tuti híztam, mióta tanulni kell tényleg folyton eszem!
Nevetve osztotta meg ezt a szörnyű tragédiát, miközben az érdeklődére elgondolkodott. Alíz nagyon jó lány, bízik benne és nagyon-nagyon imádja őt, meg olyan okos is. Eddig sem féltette tőle a kis titkait, most sem szándékozik. Talán még Ririvel hasonlóan nyílt a méhecskénk, illetve ugye Lotti, bár ott néha megijed egy-egy kérdéstől.
- Úúú, voltam teázni. Lewyvel, holnap lesz válogatott kviddicsmeccs és megyek vele, remélem hogy nyernek, majd jól kiszurkolom, mint nektek az Eridon ellen. Aztán meg tánciverseny van szombaton, az olyan eh, kicsit fura lesz, új lányokkal táncolunk, félek mit alkotnak. Nálad? Mik a terveid a következő napokra? - Mondta végig a kis mondókáját, aztán meg elvigyorodott és nevetni kezdett, de nagyon, próbálta mutogatni, hogy nem a beszélgetésen, csak eszébe jutott valami. Teljesen elkattant agyilag szerencsétlen lány. - Jajj, képzeld, múltkor láttam hogy vannak ilyen társkeresős izék, és képzeld találtam meg rajta háztársunkat is! Ki kéne neked is próbálni, tök vicces lehet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. március 1. 01:04 | Link



Kinézet

február 23. csütörtök, vizsga után



Majácska kényelmesen elhelyezkedett a szőnyegen a kispárnák társaságában, én pedig a fotelból élveztem a kényelmes semmittevést.
- Köszi! Én is nehezen tudom elhinni, hogy már negyedikesek leszünk. Hogy repül az idő, el se hiszem... mondjuk nem bánom, csak furcsa - válaszoltam Majának miközben épp egy fincsi gumicukrot rágcsáltam. Eper ízű volt, ráadásul a jobbik fajtából, így tudtam, hogy egy ideig biztosan nem fogok tudni betelni vele, és ha a lány nem figyel, akkor addig fogok enni belőle, amíg épphogy marad  néhány darab a zacskó legalján.
- Ó, ez remek! Mármint nem az, hogy elutazol, hanem, hogy ott alhatunk. Szerintem élni fogok a lehetőséggel, ha nem jönnek ki egymással. Mármint neked biztos jó lesz, hogy elutazol, látom teljesen ki vagy virulva. Ennek igazán örülök - mondtam Majának mosolyogva, miközben már egy maréknyi cukrot betoltam.
- Ó, vaníliás nápolyi! Azt nagyon szeretem! A súlyod miatt meg ne aggódj, nem látszik, hogy mennyit eszel, csak most megtömted a hasad, majd később lemegy az - válaszoltam neki megnyugtatásként, hiszen ő is olyasmi alkat volt mint én. Időnként én is rengeteget tudtam enni egyszerre, de szerencsére nem látszott meg rajtam, bár mostanság ritkábban kívántam a nassolást, ez pedig egy kivételes alkalom volt.
- Klassz, hogy így egymásra találtatok Lewyvel, ha te szurkolsz neki, akkor biztos, hogy nyerni fognak! A táncverseny is biztos jó lesz - fűztem hozzá, közben végiggondoltam, hogy egyáltalán nem volt tervem az elkövetkező napokra azon kívül, hogy végre megpróbáljam teljesen kialudni magam. Örültem Maja boldogságának és reméltem, hogy a fiú tényleg komolyan gondolja vele a dolgot és nem fogja átejteni. Mindenesetre összeillettek, már nagyon rászolgált Maja arra, hogy rátaláljon a nagy és igaz szerelem.
- Alvás. Egyelőre mást nem terveztem, szerintem pihenni fogok végre, már nagyon rám fér.
Szórakoztatott, hogy Maja ilyen derűs és én is elkezdtem nevetni vele a nagy semmin. Időnként rám is rámtört a nevetőgörcs, úgyhogy most kivihoghattuk magunkat, másrészt stresszoldásnak is remek módszer volt ez. Miután kinevettük magunkat Maja a társkeresésre terelte a témát.
- Ó, melyik háztársunk van fenn rajta? És mit kerestél te egy társkeresőn? - kérdeztem vissza meglepetten, majd kissé komolyabbra vettem a figurát és egy újabb röpke kérdéssel bombáztam a lányt.
- Miért kéne kipróbálnom? - húztam fel a szemöldökömet, miközben hitetlenkedve néztem a lányra.
Nem igazán értettem, hogy miért szeretné ennyire, hogy kipróbáljam, azt pedig pláne nem értettem, hogy mi vicces lehet egy ilyen platformon. Abbahagytam a gumicukor rágcsálását és ittam a kólámból, nagyon jól esett, mert már iszonyatosan szomjas voltam és a koffeintartalma már csak hab volt a tortán.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. március 3. 19:34 | Link



– Mi a druidákkal kezdtük az egész mágiatörténetet, meg volt persze Merlin is, érintettük futólag a rúnákat, boszorkányság, koboldháborúk, alkimisták, szóval ezek szerint mégiscsak más kicsit a tananyag. Meglehetnek a helyi jellegzetességei. Nemrég olvastam például, hogy volt itt egy király, aki valamikor a tizenharmadik században kijelentette, hogy boszorkányok nincsenek, hogy ne üldözzék őket. Róla eddig nem is hallottam, de ti csak tanultok róla, gondolom - töpreng el hangosan. Veszedelmes vele történelemről beszélni, mindig akad valami fontos megtárgyalnivalója e téren vagy megosztandó ismeretmorzsája. A származása kérdését aztán egész gyorsan letudják – úgy tűnik, Alíz sincs tisztában vele, minek is számít, ha az ember apja kvibli, az anyja meg mugli –, és rátérnek az egyenruhára. Örömteli mosollyal veszi tudomásul, hogy a navinés lány lelkesedik ötlete hallatán.
– Nos hát - szólal meg, de el is hallgat, ajkához illesztve mutatóujját, míg gondolkodik a válaszon. – Lehetne a galléron, de akár az egyentalár aljár is fel lehetne frissíteni egy kis színes csipkével, hogy ne mondhassák, nem hű az ember a házához. Egy kis ragasztóbűbájjal még akár a cipőn is megoldható, de természetesen csak mértékkel, mielőtt túl sok lenne – válaszolja végül, részletezve a fejében alakot öltő elképzeléseket.
– Meg lehetne szerezni valami ízléses házállatos ékszert is, icipici főnix-medált, unikornist, érted. - Felcsillan a szeme a gondolatra. Nem igazán hord ékszereket néhány egyszerű darabon kívül, végtére is a táncban csak akadályoznák legtöbbször, ám egyenruhához valami ilyen igazán illene. Szép is lenne, ha belegondol.
– Ó, az nagyszerű. Csatlakozz bármikor, egyedül nem annyira mókás - válaszolja széles mosollyal, tényleg örül ám, annyira, hogy a tárgyak említésére már csak bólogat, még mindig ennél a jóhírnél ragadva meg, hogy nem kell egyedül lubickolnia majd, ha úszni támad kedve.
– Tánccal lenne igazán jó, előadóművészettel, de azért szeretnék mellé talán egy tanári képzést. Nem is tudom még igazán, mi más lenne jó. Te? - kérdez vissza, ha már a jövővel kapcsolatos tervek kerülnek szóba.
– Ó, nem, nem... - Megrázza a fejét is, jelezve, hogy dehogy untatták. – Ez nagyon érdekesnek hangzik. Mutathatnál majd képeket, meg ha van kedved, akár fotózhatsz is tánc közben például - javasolja roppant önzetlenül - nem is forog körülötte a világ, szemernyit sem, á, dehogy -, és természetesen teljesen ártatlanul vetve fel, hiszen ezzel csak segíteni igyekszik a lánynak is, elvégre kéznél van máris egy téma, közben pedig ő is csilloghat. Mindenki jól jár, hát nem?
– Miért nem keresel egy tanárt... vagy hogy mondják ezt, olyan mentor félét, aki segít csiszolni a szavaidon? - kérdezi, ha már Alíz azt közli, nem elégedett az eredménnyel. Máris megoldást keres segítőkészen a proglémára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. március 4. 23:38 | Link


nagyon Maja vagyok
február 23. csütörtök, vizsga után


Csak egyetértően tudott a megállapításra Maja bólogatni, ő sem nagyon tudta elhinni. Azt meg még kevésbé, amit itt emberfeletti erővel produkált. Néha már olyan erősen érezte a vég közeledtét, hogy rendesen maga elé hallucinált embereket, és nem éppen a számára kedveseket. Egy pillanatra el is komorodott, de szerencsére a táskájába volt bújva, így mire kikeveredett, már mosolyogva pillogott a szőkére és a kutyára. Nehéz vizsgák is akadtak, amikre kevésbé emlékszik pozitívan, az Önismeret egyenesen fizikai és lelki sokkot okozott szerencsétlennek. Persze erről se a néni, se más nem tehet. Az általános iskolában már megtanulta, hogy ezt jól el kell hallgassa – ha ez nem is normális – különben csak felhasználják ellene, legyen szó társakról, vagy éppen tanárokról. Nem volt sosem az a diák, akinek könnyítették volna a dolgát.
- Tényleg, Riri is imádja a kutyusokat, ha feljön, ő is tökre fog örülni neki. Felüdülés neki is, a nővére, tudod a Sárkánytan tanárnő, kicsit fura.  - Maja kicsit fenntartásokkal kezeli Vivit, így a mondandójába is nehezen kezdett bele. Nagyon szereti a nőt, és egy plusz anyu simán neki, mégis néha rémületbe kerül attól, amit előhoz. - Mindenféle macskát gyűjt, tele van velük a fél ház. Egy-kettő még aranyos, de nála van vagy négy, öt. Múltkor kettőt majdnem nekem is adott, úgy meglepődtem, hogy annyit tudtam csak kérdezni, hogy garanciásak-e?
Nevetve fejezte be a sztorit, miközben a pocija simogatásával felhagyva legyintett. Tökre igaza van a barátnőjének. Két plusz körbe az edzésen eddig sem halt bele, szóval megoldja majd. De azért nyilván ad magára, hát mégis csak csinos lány akar lenni! Ahhoz meg lehet nem kéne féktelenül eszizni, főleg a mekis cuccokat, ha hazatéved. Bár zsírszegény tejszínnel eszi az édességeket legalább!
- Az, örülök. Tudod, nagyon szeretem, azt hiszem tééényleg nagyon. Tökre szoktam aggódni, mint nálatok is, nehogy valami nagyobb baja legyen. Nem egy sakkbajnokkal kerültem össze…
Pillanatra elhúzta a száját. Nem mert bánta, csak érzékeltetve a kviddics extremitását, amit már mindketten jól tudnak Alízzal. Volt a lány felett kapitány, bár csak rövid ideig, mindketten otthon vannak ebben a remek témában. - Különben, ha már kviddics, hatalmas gratuláció! Az ezüst megint megvolt, és nem sokon múlt. És azt hallottam a folyosón, te vagy az év felfedezettje is!
Böki meg játékosan a leányzó lábát még rávigyorog, nagy dolog ez, büszke, hogy ilyen ügyes Lizus. Közben megérdeklődte a terveket, amire a válaszok totálisan érthetőek voltak meggyőződve erről bólogatott hát. Aztán viszont jött a totális agybaj és vihogva érzékelte az igen érdekes kérdést.
- Hogy mit kerestem? Hát nem társat… ha azt mondanám, mostohaapát, az meg nagyon furi lenne. Anyunak az ilyen profilja ez, csak szeretem tudni mi a helyzet, mert magától nem mondja. Aztán nézelődtem és van az a mestertanonc, valami Balázs. Egyszer láttam a klubhelyiségben. Na, őt.
Mondja nagy vidáman, mintha legalábbis valami totálisan mókás dolog lenne, holott a történet eleje miatt inkább szégyellhetné magát. Turkálni a Veszna magánéletében? Ejnye Maja. De ki ne értené meg? Itt van ennyi idősen, egyszerre szeretné, ha az anyukája mellett lenne valaki, hogy ne érezze magát rosszul, mikor helyette Lewyt választja; és önző módon ott a másik oldal, hogy ne lépjen senki az életükbe, aki nem jó nekik.
- Csak eszembe jutott, jó buli lehet, hátha kifogsz egy szőke herceget! Igazán megérdemelnéd. Bár szerintem egy barna se lenne rossz melletted. Olyasmi, mint a volt prefitársad.
Ezerwattos vigyorral emelgette meg kicsit a szemöldökét Maja, majd egy haribo béka után nyúlt, és nyammogni kezdett rajta. Annyit beszélt, majdnem kihűlt a gyomra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. március 7. 17:45 | Link

Mark
avagy a fájdalmas bosszú

Tökéletesen nyugodt és csendes délutánnak ígérkezett. A vizsgák nehezebbik részét már letudta, csak olyan tárgyakból voltak már hátra a számonkérések melyek alapból sem tartoztak a legnehezebb kategóriába és elég jó is volt belőlük. Ennek következtében, vidáman és kiegyensúlyozottan indult el a társalgó felé, mert szokás szerint a feladatai elvégzése után nem tudott mit kezdeni magával.
Egészen addig tartott ez a nagy vidámság, míg be nem lépett az ajtón és körül nem nézett. Ugyanis az egyik ülőalkalmatosságon helyet foglalt Ő. Ő, akit szívből utál és megvet, és aki annyi bosszúságot okozott neki, holott nagyjából egy hete ismeri. De hogy röviden miket is tett ellene: rácsapta a kezére a könyvtárajtót, nyilván véletlenül,de azért nem kért bocsánatot, fellökte a folyosón és észre sem vette, másodszor is fellökte a folyosón és kiröhögte. Mindezt egy hét alatt. Így aztán érthető, hogy a vörös miért haragszik ennyire az idősebb fiúra. Egyébként nem egy bosszúszomjas alkat, de úgy érezte, itt szükséges a visszavágás. Igazából ötletei nem nagyon voltak, hogyan is adhatná vissza, ám eszébe jutott az egyik rém unalmas és nyálas tinifilm, melyet még valamikor a nyáron látott, melyben a főszereplő kis csaj konkrétan árnyékként követte a srácot, és mindenféle nyálas dumával tömte a fejét. S bár abban az esetben nem a bosszúvágy, hanem a rajongás fűtötte a csajszit, tökéletesnek bizonyult ez a haditerv.
Így aztán egy magányos fotel helyett, inkább megközelítette azt a kanapét melyen egyedül ült a célpont és elegánsnak szánt mozdulattal ledobta magát a srác mellé, és olyan közel ült hozzá, amennyire az utálat engedhette. Mézes-mázos műmosolyt varázsolt arcára és átgondolta, hogy a nevén kívül tud-e valami mást is róla, ám hiába.
- Szia Mark! - Természetesen minden magánhangzót szép hosszan ejtett, mint ahogyan a filmből is emlékezett rá.
- Hogy vagy? - Előbbi módszerét alkalmazta, így „Hooooooogy vaaaaaaagy?” lett a kérdésből. Igazából legszívesebben leütötte volna saját magát, azért amiért így beszél, de a cél érdekében bármit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mark Bolverk
INAKTÍV


Én vagyok a sötét oldal
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 284
Írta: 2017. március 7. 19:33 | Link

Vitéz Rebeka - nem ismerlek, haggyá' békén
Animal I Have Become


  Ez volt aztán a jó buli, igaz a tegnap reggelem nem volt túl kellemes, hiszen még most sem tudom felfogni, hogy a retekbe került oda az a két nőstény az ágyamba. Mindegy is, már vége. Igaz, ma reggel azért óvatosan körülnéztem ébredés után, nehogy rábukkanjak valamelyikre ismét a szobába... Rájuk uszítottam volna Wardot. Csizmazia meg már nem zavart, nem érdekeltem, ő se engem. Tökéletes kapcsolat két ember között.
  Még ma is a tegnapi sokkot próbáltam kipihenni, nem akartam a pincében penészedni a többiekkel, én levegőre vágytam, persze nem akartam kimenni a faluba egyelőre. Elsődleges célom a társalgó volt, hátha összefutok valakivel a házból és henceghetek neki a buliról, hogy milyen kár volt, hogy kihagyta, és bla-bla-bla. Nyilván el fog ájulni, mert… kihagyta, de hát így jár az, akit nem ismerek vagy mert gyökérnek tartom.
  Amint beléptem a szobába, nevéhez képest kihalt volt, alig voltak ott beszélgető diákok... talán öten-hatan ha voltak. Levágódtam hát lazán a kanapé közepén, mint azokban a hülye amcsi filmekben, amik gimisekről szólnak. Mit tudom én, milyen a besorolásuk... vígjáték? Tudja a franc. Szóval ott fetrengtem, vártam s csak egy vagy maximum két ember jött oda, hogy megköszönjék a bulit. Huh, nem gondoltam, hogy akarnak majd ismétlést. Na majd évkezdéskor, ha visszajöttem Norvégiából. Szerencsére gyűjtöttem egy kis pénzt, hogy azt anyának oda tudjam adni és remélem, egyszer lesz annyim, hogy kihozzam Oslo egyik hajléktalan szállójáról ide, Magyarországra.
  Már szemeimet is lecsuktam, hogy pihentessem őket, amikor egy ismeretlen nőstényhang ütötte meg a fülem elég közelről. Nem foglalkoztam volna vele normál esetben, de EZ hozzám beszélt. Ez rohadtul kimondta a nevemet. Próbáltam nem kimutatni semmiféle érzelmet, ezért fapofával, félszemmel rápillantottam. Amint rápillantottam, megállapítottam, hogy igen közel volt hozzám, mi a szar?
- Húzzál odébb, benne vagy az aurámban – fintorogva dörmögtem oda neki, s nem foglalkozva többet vele visszahajtottam a fejemet. Reménykedtem, hogy lesz annyira értelmes és felfogja az emberi nyelvet. Hiszen csak egy nőstény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárkánysüti| Emberápoló szolgálat társtulajdonosa
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. március 7. 21:13 | Link

Mark
ismersz te, csak még nem tudod

Ahha, szóval ez kellően idegesítő. Pedig még csak rá sem mászott rendesen, és mondjuk nem is fog, de jó tudni. Viszont azért erről a hangnemről sürgősen le kellene szoktatnia valakinek.
- Ha hozzám beszélsz, leszel kedves rám nézni, és érthetően beszélni. Köszöntem. - Azért valamennyi jó modor szorulhatott volna a srácba, de ha nem, hát nem, akkor épp itt az ideje, hogy megtanulja. Közben azért arrébb csusszant – na már a fiútól távolabb eső végbe, mert belé szorult annyi jó érzés, hogyha megkérik valamira, akkor azt teljesíti. Lábait keresztbe fonta és várt. Várt arra, hogy vajon az gyors illemlecke elérte Mark tudatáig, addig is körülnézett a teremben, vagyis inkább a diákokon, mert a terem felépítését már ismerte, hiszen gyakran megfordult errefelé. Rá kellett jönnie, hogy erre a szerelmes-üldözös bosszúra még többet kellene gyakorolnia így inkább visszaváltott a normális hangszínébe, és átlagos hosszúságba ejtette a magánhangzókat is.
- Egyébként attól még, hogy te nem ismersz engem, én ismerlek téged. Múlthéten csak háromszor kötöttem ki a gyenguszon miattad. Bár ez téged nem nagyon érdekel, de azért csak úgy mondom. - Első esetben ugye a keze miatt kötött ott ki, második esetben a bokája fordult ki, ahogy fellökte harmadik esetben pedig ráesett arra a kezére, ami az ajtóval is közeli barátságot kötött. Szóval visszatérő vendég lett a gyengélkedőn, és ennek ott cseppet sem örültek. A nevét meg igazából csak azért tudja, mert hallotta könyvpakolás közben, hogy a barátai így szólítják, és elraktározta az információt. Az sem zavarta különösebben, hogy jól láthatólag idősebb nála. Ezzel soha nem volt problémája, egészen kisgyermek korától, bárkivel elbeszélgetett, akivel akadt témája, és bárkinek visszaszólt, aki megjegyzést tett rá. Kortól, nemtől függetlenül,de azért a felnőttekkel mindig tisztelettudóan viselkedett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. április 14. 16:11 | Link

Rosie N. Fisher





- Hm, felettébb érdekes, biztosan fogunk róla tanulni - mondtam neki lelkesen, mert izgalmasan hangzott, amit a lány mesélt. Rosie tanult lány volt és látszott rajta, hogy szeret új dolgokat elsajátítani, ebben hasonlítottunk egymásra.
- Megcsinálnád nekem? Rád bízom a stílust, már ami a csipkék elhelyezkedését illeti, bízom a jó ízlésedben - válaszoltam mosolyogva Rosie-nak, amikor az egyenruha megreformálása került újra szóba. Úgy véltem, hogy a lány remek stílusérzékkel bír, ezt pedig a megjelenése is tükrözte, úgyhogy nyugodtan rá mertem bízni az egyenruhám átalakítását.
Nem igazán hordtam ékszereket, de ami a medált illette belegondoltam, hogy biztosan fantasztikusan menne az egyenruhához, úgyhogy rábólintottam a lány ötletére. Ékszerek terén főként fülbevalót hordtam vagy időnként nyakláncot, ha olyan ruhát vettem fel, amihez ment, de egyébként nem erőltettem ezeket a kiegészítőket.
- Rendben, akkor majd megbeszéljük, hogy mikor úszunk egyet - válaszoltam neki jókedvűen. Én is örültem annak, hogy végre lett társaságom az úszást illetően, mert már unalmas volt mindent egyedül csinálnom, legalábbis sport terén.
- Milyen tanári képzésre gondoltál? Történelem? - csillant fel a szemem, mert nekem is megfordult a fejemben a tanári pálya lehetősége.
- Én jóslással szeretnék foglalkozni és mellette tanítással, bár azt egyelőre még nem tudom, hogy mit szeretnék tanítani. Majd idő közben elválik - tettem hozzá kissé hadarva.
- Szuper ötlet. Így tudnék csinálni egy klassz fotósorozatot, amolyan dinamikusat, szóval benne vagyok. Mikor érsz rá? - kérdeztem tőle fellelkesülve, mert végre kaptam egy új témaötletet, amire rögtön rávetettem magam, mert kiváló volt gyakorlásképp és szórakozásként egyaránt.
- Nem rossz ötlet, de nem tudom, hogy ki tudna adni nekem ihletet. Tudod ez belülről kell, hogy jöjjön - magyaráztam Rosie-nak, úgy éreztem, hogy ennek a területnek a fejlesztésére csakis saját magam vagyok képes. Egyelőre ez viszont nem úgy valósult meg, amilyen tempót szántam ennek a dolognak.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. április 14. 16:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. április 14. 16:27 | Link



Kinézet

február 23. csütörtök, vizsga után



- Én kedvelem a nővérét, aranyos. A sárkányok is azok - tettem hozzá nevetve, majd összenéztem Majával.
- Igaz, hogy ennyi macska azért tényleg sok, nekem például bőven elég egy is belőle - mondtam a lánynak, miközben a pihenő kutyusra néztem.
- Köszönöm! - feleltem a kviddicses gratulációra, bár úgy éreztem, hogy még nagyon sokat kell fejlődnöm ezen a téren.
- Ó értem. Én nem igazán vagyok híve ezeknek az oldalaknak, mert mindenki azt ír magáról, amit akar így látatlanba. De remélem, hogy anyudnak szerencséje lesz - fűztem hozzá komoly hangsúllyal, majd tekintetemet újra a lányra emeltem.
- Aranyos vagy, de én úgy gondolom, hogy idővel majd adja magát a helyzet, nem szeretnék elébe menni a dolgoknak, majd alakul, ahogy alakul. Nem szeretnék semmit sem erőltetni - magyarázkodtam Majának, bár tudtam, hogy ő sem egyszerű eset és amit a fejébe vesz, azt általában véghez hajtja, de próbáltam megértetni vele, hogy ez pont egy olyan dolog, amit jobb, ha nem hajhász az ember. Elvoltam egyedül is, tudtam, hogy én sem vagyok egy könnyű eset, de reméltem, hogy idővel majd összetalálkozom egy olyasvalakivel, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok.
- Na és mit fogsz csinálni később, kitaláltad már, hogy mivel akarsz foglalkozni majd? - kérdeztem tőle kíváncsian. A kutyus a beszélgetésünk alatt már az igazak álmát aludta, békésen feküdt a padlón, kijátszotta magát előtte és tele volt a pocakja, szóval nem is volt kérdés, hogy mikor alszik el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. április 20. 22:56 | Link


nagyon Maja vagyok
február 23. csütörtök, vizsga után


- Én is. Néha olyan Tündérkeresztanya Vivi. Sokat segített az elmúlt hónapokban, csak furi. Bár én aztán nem szólhatok semmit…
Maja felnevetett szintén ahogy a szőke szemébe nézett, hiszen elég bizarr lett volna azt mondani, hogy ő bezzeg normális. Nem az, megvannak a maga kisebb vagy nagyobb hátrányai, de jól együtt tud élni ám velük. Legalábbis úgy néz ki. Hevesen bólogatott a tényre, hogyha már macska, az egy is elég. Eleve elgondolkodtató, hogy aki olyan sokat vesz magához egyszerre, nem pedig nagy szünetekkel, hogy tud megfelelően szeretni és gondoskodni annyi kis drága állatról. Közben pedig csak játékosan megbökte a lábát huncut mosollyal, ne szerénykedjen, volt kint Maja is drukkolni és figyelni, pontosan tudja, mennyit dolgozott ezért már most is.
- Amúgy igen, az emberek tök zizik. Nem nagyon mesélnek valódi dolgokat, akik igen, azok ritkák, ijesztő dolog. Én is remélem, talán úgy könnyebben venné azt is, hogy én sem csak vele vagyok már.
Harapdálta kicsit az ajkait egy sóhajjal, mert ugye azt Alíz is tudja, hogy ott van a barátja, meg azt is, hogy a sztárkviddicses nem éppen a korosztályuk. Nyilván sejthető, hogy ettől egy szülő se lenne elájulva, ahogy pedig halad ez az egész, nos, nehéz.
- Tök igazad van, én hiszek benne, hogy mindenki egyszer csak belesétál a nagy szerelembe és onnantól tudni fogja, hogy minden így kerek… - Meg abban is hisz, hogy ő ezt már kipipálta, bár voltak pillanatok, mikor úgy fájt a szívecskéje, de hosszú ideje nincs már ilyenen fejfájása. Sőt, ami az elmúlt napokat illeti, pláne. Viszont ennek ellenére se akarta erőltetni, csak egy kicsit kontárkodott bele az ötlettel. Közben a gumicukorért nyúlt és két békucit a pofijába tömve figyelt.
- Hááát… ez nehéz, annyira semmi elképzelésem nincs, amitől mindig kiakadnak az emberek. Azt tudom, hogy szeretnék táncolni… talán, ha elég ügyes leszek, a záróvizsgákra felkészülök a felvételire egy komolyabb művészetis suliba, ahol lehet. De őszintén nem tudom. Te gondolkodtál már merre? Vagy mivel?
Szívesebben hallgatta volna Alízt, olyan sejtése volt, hogy a szöszinek sokkal jobb vagy egészebb elképzelései vannak, amik rá is motiválóan szoktak hatni. Különben a lengyel kviddicses előtt ki rugdosta volna át olyan serényen Maját a vizsgán? Hát persze hogy Lizus! Közben még simizett egyet a lehunyt szemű kutyus buksiján, akinek láthatóan végkimerülésbe fulladt a délutánja, meg tudja érteni. Éppen javasolni akarta, ha kitárgyalják a fontos dolgokat, elindulhatnak vele, hogy kényelmesebb ágyikóba kerüljön, de eszébe jutott még valami. Mosolyogva aztán felnézett a barátnőjére, volt itt még, amit el akart mesélni.
- Úúú, valamit még szerettem volna, de ígérd meg hogy még köztünk marad - lelkesen pislogott, miközben ránézett a másik navinésre, majd, ha beleegyezést kapott folytatta. - Képzeld, Lewy megkérdezte, hogy lennék-e a felesége…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2017. április 30. 12:45 | Link

Vitéz Rebeka és Mark Bolverk

Mi történne életed legrosszabb napján a suliban? Lehúznák a nadrágod? Ellopnák a seprűdet, hogy aztán Bojarski egész órán megalázó gyakorlatokat végeztessen el veled a többiek harsány nevetése közepette? Esetleg két elsős bénázásának köszönhetően elszabadul egy olyan lökésgömb, melyet a felsőbb évesek tanítottak nekik, azzal a mondattal, hogy ezzel lányokat lehet locsolni? Nos Rebekánk és Markunk éppen ennek a hullámnak esnek áldozatul. Két elsős ugyanis a számukra tetsző lányokat készül "lelocsolni", amikor is a varázslat nem várt erővel robban ki - igen, még a tanítómesterek is meglepődnek -, és indul el fékezhetetlen útjára, méghozzá úgy, hogy az útjába kerülőket kíméletlenül ellöki. Végül a társalgó nyitott ajtaján berobbanva, a lány hátába csapódva válik semmissé. Ez azonban már nem segít rajta. Az erejének köszönhetően Rebi ráesik a szunyókáló fiúra, egy közelben tartózkodó Edictumos pedig ezt kihasználva azonnal lencsevégre kapja az esetet.


Íme a bagolykő új álompárja: Vitéz Rebeka és Mark Bolverk!



Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mark Bolverk
INAKTÍV


Én vagyok a sötét oldal
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 284
Írta: 2017. május 4. 21:36 | Link

Vitéz Rebeka - nem ismerlek, haggyá' békén
Animal I Have Become



 
Ha ló lettem volna akkor, tökre csak a fülemet mozgattam volna, tudjátok, amikor elhessegeti a legyet. Na, pont annyira érdekelt a kínja, hogy nézzek rá. Minek? Elég nőstényt láttam már, ugyan olyan mind, mint a többi csak a hajuk más. Meg egyik nagyobb, a másik kisebb. Nagy cucc. Szóval nem foglalkozva vele, próbáltam ismét pihenni egy picit, csak egy naaagyon picit. Aztán megint megszólalt. Nem igaz, hogy nem bírja befogni a lepcses száját? Komolyan azon gondolkodtam, hogy lefizetek egy elsőst, hogy lehúzza a zokniját és betömje vele a csaj száját, mert már kezdett felidegesíteni. Nem elég, hogy azt hitte barátok voltunk, de még követelőzött is. Mit képzelt magáról?
 Végül idegesen pattantak ki a szemeim és ránéztem. Egyenesen bele a szemeibe, egy gúnyos vigyort magamra erőltettem s reagáltam rá:
- Tééényleg? Csak háromszor? Legközelebb igyekszem egész hétre odaküldeni, hah! - a végére egy savanyú félkacaj is elhangzott a számból és itt úgy éreztem pontot is tettem a végére. Ezzel reméltem, hogy elijesztem magamtól és végre békén hagy. Azért a biztonság kedvéért még jobban a másik szélre húzódtam, jó volt ez így. Aztán jött végre az áldás és talán egy-két percre el is alhattam, mire valami robbanásszerűt hallottam kintről, de mire felkelhettem volna egy test csapódott hozzám vagy esett rám. Mindenesetre Rebeka volt az.
 Hirtelen köpni-nyelni sem tudtam, csak elkerekedett szemekkel néztem a mininőstényre, ahogy a karjaim között volt és... ha ő fel is nézett én lelöktem magamról majd úgy felpattantam -körülbelül két méterrel arrébb tőle-, mint annak a rendje. A hideg rázott, undort éreztem és... úristen, hozzám ért, a karjaim között volt. FÚJ. Azonnal mehetnékem támadt. Nem köszöntem neki, tulajdonképpen jobban el voltam foglalva a saját nyomorommal, mint az övével. Sarkon fordulva kisprinteltem az ajtón, egy megvető pillantással ajándékozva a két kormos arcú gólyát, majd tovább haladtam, hogy visszamenjek a pincénkbe és a szobámba. Soha többet nem próbálok a Rellonon kívül pihenni, csak a nőstények potyognak az égből, ahh...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárkánysüti| Emberápoló szolgálat társtulajdonosa
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. május 15. 14:22 | Link

Legújabb szerzeményem *-*  Love


Már a kilincsen a kezem, bennem meg az elhatározás, hogy kinyitva az ajtót, nemes egyszerűséggel ráborítom az asztalt valakire. Aztán visszatáncolok, na nem azért, mert nem lennék képes rá, ebben a szent pillanatban még csúnyább dolgokat is megtennék, épp csak eszembe jut, hogy a másik fél vélhetően mit sem tud erről - lévén közölte velem, hogy el se szokta olvasni az újságot -, és úgy érzem fairnek, ha miattam szembesül a ténnyel, hogy rá is kúszott a reflektorfényből, amit nekem tartanak fent ezek szerint.
Még idegesebb leszek, mert ha eddig lett volna esély arra, hogy kiküszöböljük azt a hibát, amit a szobában ejtettünk, most már annak lőttek. Tudom, hogy nem kívánja, hogy rajta csámcsogjanak, vagy ami még rosszabb, előtérbe helyezve őt, az ő múltjában áskálódjanak, mellettem pedig ez sanszos lehet.
- Nem láttad Dantét? - ragadom meg az egyik rellonos karját. Jelenleg nem tudom, hogy őt vagy engem lep-e meg jobban ez a cselekedet, de nem is gazán törődök vele. Amint megkapom a választ, megyek is a társalgóba. Lassan, időt hagyva magamnak, hogy legalább némileg lenyugodjak. Megfogadtam, hogy nem drámázok, de úgy néz ki, nekem már csak abból jut, hiába vágyom én annyira a nyugalmat, esélyes, hogy már sose fogom megkapni.
Nem telik sok időbe, míg azt az ajtót is meglelem, és most még kellemetlen szájízzel is nyitok be.
Egyből meglátom a kanapén fekvő rellonost, és a mellkasom szorítani is kezd, ahogy végigtekintek rajta. Összeszedem magam, nem fogok sírni, mikor még csak sejtem a következményeket, hisz annyira nem ismerem őt, hogy elkönyveljem, már nem tud meglepetést okozni.
Óvatosan ülök a kis helyre, ami mellette szabadult fel, és végig simítok az arcán óvatosan, kiélvezve a pillanatot, mert lehet, most tehetem meg ezt utoljára. És ha látom, kezd feleszmélni az éberálomból - annyira egyenletesen nem emelkedik a mellkasa, hogy ténylegesen aludjon -, a mellkasára helyezem az újságot.
- Gratulálok - a mosolyom minden, csak nem szívből jövő. Inkább belenyugvónak tudnám mondani. Mindenesetre nem szólalok meg, amíg el nem olvassa a cikket, aminél nyitva van, és amin az ő képe is díszeleg. Viszont végig az arcát nézem, nem akarok kihagyni egyetlen reakciót sem.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2017. május 15. 14:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. május 15. 15:03 | Link

Ráhel

Kora délutáni pihenőjét tartja, miután az ebédszünetnek vége, és most épp lyukas órájuk van. Tökéletes lehetőség tehát eldőlni valahol, ha nem is túl sok időre, legalább míg alábbhagy a kajakóma. Egyik alkarját szemmagasságban nyugtatja, hogy a szemhéjain átszűrődő fénytől is megkímélje magát. Az itt áthaladó forgalom háttérzaja igazából még altatja is inkább, mint zavarja. Boldog tudatlanságban heverészik tehát a társalgó kanapéján, legalább három ember elől foglalva a helyet, köszönghetően kamaszosan nyurga végtagjainak. Már majdnem teljesen elszenderedik, amikor az arcának hozzáférhető részét egy óvatos simítást érzékel. Meg is ráncul rá a szeme alatti izom, morcosan tikkelve a pihenést akadályozó tényezőre.
- Húzzel. - Morogja még mindig fel sem nézve, ám mikor az éberség felé sodródva továbbra is érzékeli a kanapét nyomó súlyt maga mellett, nagy nehezen leejti a szeme előtt nyugvó kezét maga mellé. Hunyorogva szúrja ki a szőke hajkoronát először, aztán ahogy fókuszál, tudatosulnak Ráhel vonásai is. Meg az, hogy a mellkasára pakolnak egy újságot.
- Mi a szar ez? Nem csináltam semmit. - Hát persze, hogy nem. De ez az első őszinte azonnali reakciója, valamiért. Pedig aztán tényleg nem tett semmit, ami számonkérésre adhatna okot. A nem őszinte mosoly, a láthatóan zaklatott feszültség mégis ezt a benyomást kelti. Álmosan felemeli az újságot, ha már elé készítették, hogy mire fel van ez a nagy idegesség. Aztán olvas. Nem fut át mindent részletesen, csak ahol a nevét kiszúrja a sorok közt, oda ugrik a tekintete. /Az iskola újdonsült rosszfiúja, nézd már, milyen hízelgő titulusokat kapsz. Ez csak simán béna. De legalább valaki jól szórakozik rajta, élvezd ki./
Hát nem túl hízelgő Ráhelre nézve a cikk, viszont legalább van elég gagyin hatásvadászul megfogalmazva, hogy legfeljebb az előkészítőben vegyék komolyan.
Ásítva visszalapoz az első cikkre az újságban, amikor kiszúrja ott is a nevét, a trollos eseményeknél. Nah, hát.. ez legalább jobban össze van szedve. Ehh, az a festmény fel sem tűnt neki, bár lehet, jobb is. Remélhetőleg nem keresik meg sértődött diákok vagy tanárok, hogy miért csukta vissza az ajtót. Ezt is épp csak végigfutja, aztán visszaejti a mellkasára addigi olvasmányát, és némi értetlenséggel néz fel Ráhelre, aki cseppet sem tűnik nyugodtabbnak azóta se.
- És? - Kis szünet, míg belegondol, hogy lehet, neki "és", de a navinésnek lehet sértő volt, hogy ilyen pasifalónak állítják be a cikkben. - Annyira nem vészes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. május 15. 15:27 | Link

Legújabb szerzeményem *-*  Love


Igazából számítok rá, hogy morcos lesz, ezért sem veszem fel azt a szép megjegyzést, amivel illet. Most legszívesebben én is ilyen vágnék bárki fejéhez, aki a közelembe merészkedik, de még mindig türtőztetem magam.
- De Dante... csináltál - hangom keserű, magamat okolom, mert belerángattam őt is ebbe. Hülye ötlet volt, hogy mi összekeveredtünk, vagyis ebben a pillanatban ezt érzem, és még a gondolat is megfogalmazódik bennem, hogy leveszem a válláról terhet, és kilépek, mielőtt még csúnyább dolgok kerülnének be a sulis újságba. Jó, komolyabban veszem ezt, mint mások, de tapasztaltam már, milyen olyan címlapon lenni, amit nem csak a kastélylakók olvastak. Mikor folyton ott díszelegtem Arlen mellett a képeken, nem voltam valami közkedvelt, sőt. Csak nem törődtem vele, a cetlikkel, a kéretlen és cseppet sem valós jelzőkkel, amik valamiért elszaporodtak, mikor Sebby is bekerült a képbe, hát most mi lesz még. Előre tartok attól, hogy valaki most már tényleg fellóghat, mert hogy a folyosókat járva szembesülnöm kellett azzal is, hogy Dante is közkedvelt személyiség a lányok között. És ha jobban belegondolok, ide is kísértek tekintetek, amik csoda, hogy nem nyársaltak fel.
- Ri... - kapom is az első megjegyzést, mikor három lány sétál el mellettünk, és hirtelen nem tudom melyik néz lekezelőbben a másiknál. Sóhajtva túrok a hajamba, próbálva leplezni, hogy mennyire betalált most még ez is.
- Nem vészes? Neked nem nagy ügy, hogy csak egy újabb név vagy a listámon? Hogy téged is úgy kezelnek, mintha a gyűjteményem egy darabja lennél? Az Istenért, bárkivel szóba állok, összehoznak, vagy még rosszabb, és Farkas, könyörgöm ő meleg - nem tudom, mikor pattantam fel, és kezdtem járkálni, az egyetlen, ami átkúszik az agyamra telepedett vörös ködön, az a szemközti falon lévő festmény hangja, ami épp padlót fog. Nem gyakran, de előfordul még, hogy a varázserőm is elszabadul, mikor robbanok, már pedig... még a hangom is megemelkedik.
- És hallottad, nem? Mindig ez van... tehetek bármit, nem leszek más a szemükbe, és ez neked nem nagy ügy? Könyörgöm, most épp téged hoztak hírbe velem... nem veheted ezt félvállról, mert még téged is megbélyegeznek - kétségbeesetten pislogok rá, de nem merek közelebb menni. Remeg mindenem, ahogy kitör az elfojtott indulat, pecekig csak meredek rá, míg legalább egy picit lenyugszom.
- Ha velem vagy, te is ezt kapod... cetlik, megjegyzések... nem kell neked ez Dante - motyogom, kivételesen lehajtva a fejem, mert igen... őt kímélem meg ettől.
Utoljára módosította:Mácsai Ráhel, 2017. május 15. 15:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. május 15. 16:12 | Link

Ráhel

Mivel eddig sosem járt nagyobb iskolákba, csak a minisztérium által biztosított különórákra, csoportokba, ezért nincs összehasonlítási alapja azt illetően, népszerűnek számít-e vagy sem. Ha véletlenül annak számítana, ez akkor is csak addig tart egy csomó esetben, amíg nem beszélnek három mondatot. A lányok legtöbbjének csak addig tetszik a rosszfiús imázs, amíg a saját bőrükön nem tapasztalják. Pár hónap, és testületileg rá fognak jönni, hogy még mindig sokkal jobbak az udvarias vagy mézesmázos latin kinézetű srácok, akik teszik a szépet.
- Pontosan, jó is önismeretet gyakorolni, ronda liba – szól a kisebb lánykoszorú után már-már álmos hangon, pedig nem szólalt volna meg, ha nem irritálná. Nem hősiességből, valahogy az „álljunk ki egymásért, mert érzelmi kötelékek és egyebek”-szerű ösztönök nem dolgoznak benne. Viszont nincs visszataszítóbb a szemében egy felsőbbségtudatban hentergő lánynál. Méterekre tőlük még valami sápítozás eljut hozzá, de már csak egy középső ujjat érdemel a dolog. Méghogy a nőkkel illedelmesnek kell lenni.
- Nézd, már elmondtam egyszer, nem különösebben érdekel, hogy mit gondolnak rólam mások. – És még mindig nem tudja átérezni, hogy Ráhelt viszont miért? Persze, mondta a lány, hogy vannak olyan lehetetlen céljai, minthogy lehetőleg mindenki szeresse. De ez úgy sem fog megtörténni, csak azért, mert lehetetlen. Egyébként ez így nem teljesen igaz, nem hagyják hidegen a valótlan megjegyzések, de amíg a háta mögött vagy papíron csinálják, nem szemtől szemben, tudja ignorálni. Ha pedig valaki majd neki, személyesen hozakodik majd elő ezzel, akkor majd betömheti az illető száját a saját törött orrából kiömlő vérrel.
- Ráhel.. – szusszan egyet, kezével a hajába túr, hátraigazítva a barna tincseket, a másikkal viszont fogja a lány derekát és addig húzza, amíg el nem dől mellé.
- Ez csak egy hülye iskolai újság. És néhány gyökér, kíváncsiskodó f.., akik arra szereznek maguknak örömet a szobájukban, hogy elképzelik más magánéletét. Ha valaki olyat tesz, ami tényleg felhúz, majd teszek róla, hogy ne legyen ép ujja, amivel leírja a baromságait.
Arcát belefúrja a lány nyakhajlatába, és nyom rá egy puszit, ha már ott van. Tényleg annyira számít teljességgel ismeretlen, vele egykorúak véleménye a lánynak? Meg.. amúgy is.. tulajdonképpen még dicséretnek is fel lehet fogni, ha azt hiszik, hogy ennyi srácot csak úgy dróton rángatva befűz magának. Tipikus férfi gondolat ez is, teljesen figyelmen kívül hagyva a jelző sértő vetületeit, ami egy lány, főleg Ráhel korában érzelmileg igenis megterhelő.

Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. május 15. 16:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. május 15. 16:37 | Link

Legújabb szerzeményem *-*  Love


És kezdődik. És már tudom, hogy ez addig tart, míg a következő szám meg nem jelenik, és csak imádkozhatok azért, hogy lekerüljön rólam a reflektorfény. Most még az is dühít, hogy Dante ezt félvállról veszi, noha egy halvány, hálás mosolyt megeresztek, mikor kiáll mellettem, még ha romantikus cselekedetnek nem lehet ezt elkönyvelni. Jól esik, csak a dühöm marad meg.
- De ez sem tarthat a végtelenségig, lesz mikor már érdekelni fog és rájössz, hogy miattam... mert én kevertelek bele, nem akarom, hogy megutálj te is - mert ez az egyetlen dolog, amitől annyira félek. Nem akarom elveszíteni, mert fontos nekem, fontosabb, mint amennyire szabadna, vagy amennyire a helyzet megkívánná, elvégre... ez az egész még túl korai, én meg annak ellenére, hogy megfogadtam nem, vágtázok ezen az úton, és marhára félek attól, hogy megint a földön kötök ki, nem biztos, hogy még egyszer visszatudnám magam verekedni a lóra.
Én nem tudom ezt olyan félvállról venni, de mindent megtennék azért, hogy képes legyek rá. De engem még mindig foglalkoztat mások véleménye, mert nem akarom, hogy így könyveljenek el. De senki, még csak lehetőséget sem ad arra, hogy felvázoljam a tényleges helyzetet, vakon hisznek valakinek, akiben még annyi bátorság sincs, hogy a saját nevét adja a cikkhez. És készpénznek vesznek mindent, amit valaki talán a hasára csapva talál ki, bele se gondolva abba, mit tesz azzal, akiről ír. Milyen undorító már ez?
Amint elfeküdni kényszerülök Dante mellé, helyezkedek kicsit, hogy kényelmes legyen. Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőlem, amit a szavai váltanak ki, aztán meg a jóleső borzongás, amit a közelsége vált ki.
- A múltkor azt kérdezted, segítene, ha azt mondanád, a barátnőd vagyok... most segítene... - harapok az ajkamba, felé fordítva a fejem, amennyiben eltávolodott a nyakamtól. Kezem a mellkasára helyezem, ujjaimmal lassú köröket rajzolva rá. Érzem, hogy folyamatosan leszek egyre nyugodtabb még.
- De csak, ha tényleg így gondolod, és nem csak "felőled"... tudom, vagyis sejtem, hogy ez sem jelent neked sokat, de nekem igen... és nem akarok mindegy lenni... - őszintén bízom benne, hogy megérti, mire is gondolok, mert ennél jobban nem tudnám megfogalmazni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2017. május 15. 21:45 | Link

Alexander 💕

Mennyi ideje is lehetünk itt? Tizenöt perce? Húsz, harminc, harmincöt? Talán már egy órája? Idejét sem tudom már, hogy ez az egész mikor kezdődött, vagy egyáltalán hogyan keveredtünk ide, a társalgóba, ennyi ember közé, mikor nyilvánvalóan valami csendesebb helyet kellene választanunk ehhez, nem pont a legforgalmasabbat, ráadásul délután, mikor mindenki tökre ráér. És az a mindenki pont ezt a helyet választja, hogy tanulás helyett a lábát lóbálja. ITT. Mondjuk megértem, én is sokszor csináltam már ezt és pontosan ugyanabban a fotelban gubbasztok most is, amelyikben szoktam, csakhogy ma nincs nálam se az állatsereg, se valami könyv, de még egy halom jegyzet se, csak a két kezem, amikkel a heves gesztikulálás közepette próbálom kiszúrni a rellonos szemét.
- Na ne mondd már ezt! - idegesen fújtatok és még a szemeimet is forgatom közben, hogy érzékeltessem, mennyire nem tetszik az, amit az előbb mondott. - Ez nem is igaz! Ti, férfiak vagytok azok, akik állandóan csak a testet nézitek! Legyen sovány, karcsú, vékonyabb a kisujjamnál, egy dekagramm felesleg sem lehet rajta, mert akkor már fújj, és hogy belemenjünk a klisékbe, legyen szőke hajú, kék szemekkel, mert az jelenti a tökéletességet...! - Azt hiszem nem valami nehéz felhívni magunkra a figyelmet, már csak Alexander kinézetéből adódóan sem, és biztosan vannak itt olyanok is, akik ismernek a kviddics meccsekről. Még jó, hogy időközben megszoktam a közönséget, így le sem véve a szemem a rellonosról folytatom is tovább.
- Teljesen rá vagytok kattanva erre a szépség dologra, manapság már minden nőt ez alapján ítéltek meg. Ráadásul... Jaj, bocsánat! - úgy kapok a fejemhez, mintha elfelejtettem valamit. - Arról pedig hadd ne kelljen mesélnem, hogy mi a véleményetek a mellméretről. Szerintem nagyon jól tudod, hogy miről beszélek - teszem még hozzá, mielőtt tiltakozni kezdene, aztán dühösen fonom össze a karjaimat magam előtt és mint aki jól végezte a dolgát, dőlök hátra a fotelben. Feljebb húzom eddig is az ülőalkalmatosságon tartott lábaimat, majd egy hatalmas sóhaj után ismét belekezdek, egyelőre nem törődve azzal, hogy ő esetleg akar-e valamit mondani. Pedig nem szép dolog más szavába vágni.
- Na de ha nem is a külső a legfontosabb, ott a másik: mi egy nő dolga. Egy nő ne dolgozzon, hanem legyen otthon, és főzzön, mert egy nőnek a konyhában a helye, nem? Főzni, takarítani, varrni kell és még mit tudom én mit gondoltok, hogy mi egy nő dolga, de azt hiszem nem is akarom megtudni... - ezt még elhadarom neki egy szuszra, majd levegőért kapva hallgatok el hirtelen, csillogó zöldjeimet továbbra sem véve le róla. Arcom egészen kipirosodott a magyarázás közben, de egy ideig most legalább csendben leszek, egyelőre azt hiszem elmondtam mindent, amit akartam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Palásthy H. Alexander
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 28
Írta: 2017. május 16. 00:17 | Link

Izabella

Nem éri fel ésszel, hogyan alakulhatott ki ilyen kép ebben a lányban a férfiakról. Már nem azért, de minden, amit itt elhadar, tökéletes leírása annak, mit gondol egy pasi. Merthogy egy pasit csak az érdekel, hogy néz ki egy lány, mennyire üres a feje, mennyire könnyen kapható és mennyire jól helyettesíthető lenne egy tablettás mosóporral, ha éppenséggel nem ütközne akadályokba a szexuális élete. Mert azért morbiditás ide vagy oda, nem ismer olyat, aki szexinek találna egy tablettát.
Ja igen, ne is kérdezzétek, ez a beszélgetés még bőven azelőtt kezdődött, hogy felocsúdhattatok volna, Alexandernek pedig nincs ínyére, hogy félbehagyja. Éppen ezért, életében talán azon ritka alkalmak egyikébe sorolnám ezt a beszélgetést, amikor nem konkrét céllal kért találkozót. Vagy folytatást. Hanem azért, hogy rendbe tegye a dolgokat. Feldúltan hallgatja a vádakat - mert kérem szépen ezek bizony azok! - és már készül is, hogy megszólaljon, mikor Izabella ismét közbevág. Hallatlan! Megvárja hát, hogy a levitás hölgyemény befejezze a sületlenségek sorolását, majd egy másodpercnyi szünetet sem hagyva veszi át a szót.
- Már megbocsáss, de nem hinném, hogy a férfiak ennyire korlátoltak és felszínesek. Te a kisfiúkról beszélsz, akik még csak most találták meg azt, ami a lábuk között himbálózik születésük óta, de hogy mire való, arról még bőven lenne mit tanulniuk - olyan indulatos, hogy a jól megszokott jó modor hiányzik a megfogalmazott gondolatokból. Lehetséges, hogy ezért lett rellonos? Mondjuk oda járnak a legszexibb hímek, szóval ő se kerülhetett volna máshová, csak felböffent ez a kérdés. Nevermind. - Egyébként mi az, hogy a mellméretről?! Talán inkább arról csicseregj madárkám, hogy mit gondoltok ti a férfiak... - mielőtt kiejthetné a száján azt a bizonyos vulgáris kifejezést, amelyre mindannyian gondolunk, feszülten beszívja ajkait. Nem, ennyire mélyre nem süllyed. - ... Khm, izomzatáról és egyéb méreteiről... Mert ugye "nem a méret a lényeg", de ha nem harminc centi, akkor ugyan mehet a pokolba, pedig, csak hogy tudjátok, egyáltalán nem jó, ha hatalmas. Több nő is mondta már, de persze a sorstársak nem hisznek nekik - nem mintha Alexandert érte volna valaha is sérelem. Az egojánál már csak a... öööö... khm. A disznótora nagyobb, na. Nem tudom körülírni, képzeljétek ide azt a szót, amit nem képzelhettek ide, mert kicsik vagytok. Helyes.
- Ami pedig azt illeti, nem mindenki a gyök kettes IQ-jú hölgyekre bukik, tudod, szeretjük, ha a káposztalevetekben úszkál egy agykezdemény is legalább. Ha pedig itt tartunk, ti vagytok azok, akik rendszeresen hangoztatjátok, hogy mi csak vedelni és szexelni akarunk, meg esetleg néha az autókra is gondolunk, de egyébként haszontalan jószágok vagyunk. Mert ugye a férfi mennyire mocskos, a napjának kilencven százalékában csak arra gondol. Véletlenül sem a munkájára, a gyerekeire, a feleségére vagy a párjára - most már ő is hadar és saját magát idegesíti fel. Annyi beszámolót hallott már a férfiak ócsárlásának témájában, hogy nem, ezt most nem hagyja szó nélkül. Most minden gondolatát kiereszti. - Bár való igaz, hogy az agyunkban kis dobozokban gondolkodunk, azért kikérem magamnak a férfiak nevében, hogy kizárólag a fentebb említettekre lennének tárolóink. Meg ugye az elvárások: legyen romantikus, de azért ne legyen nyálas. És nézzen ki jól, sportosan, izmosan, de ne az edzőteremben töltse az idejét, hanem veled. Azért is jó, ha szexi, mert a barátnőidnek villoghatsz vele, de ő ugye senkit ne vegyen észre rajtad kívül, de (!) legyen jóba a barátnőiddel, mert különben le is út, fel is út. És hidd el, sose kelnék fel innen, ha tovább sorolnám... - a legszörnyűbb, hogy tényleg tudná mondani. Annyi gondolat van még benne, amiket ki akar mondani, csak hát hadd fűzzön hozzá valamit az őrzőangyalka is. Nem mintha releváns lenne, amit mond, de értitek. Ez elvileg egy beszélgetés, vagy mi a szösz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2017. május 19. 23:11 | Link

Ráhel

Sóhajtva engedi ki a levegőt, miközben visszahanyatlik a feje a kanapé szövetére. Sajnos még mindig nincsenek irigylésre méltó adottságai a jóslástan terén, valljuk be, közelében sincs a látnoki érzékeknek. Ebből kifolyólag fogalma sincs, hogy mi lesz a jövőben. Épp ezért nem merné kijelenteni azt sem, hogy nem fogja később zavarni. Lehet, hogy lesz egy kattanása, amikor egyszer csak idegesítőek lesznek a megjegyzések. Lehet. Tökre nem biztos. Az ő szemszögéből nézve Ráhel már jóval előre aggódik valami olyasmi miatt, ami talán meg sem fog történni. Érthető a navinés aggodalma is, logikus tulajdonképp, csak az más, ahogy felfogják ketten a dolgot. Dante úgy van vele, hogy majd akkor lesz aktuális a probléma, amikor ténylegesen is megjelenik. A lehetőség önmagában még nem fenyegető. Nem túl jó hozzáállás ez sem, jellegzetesen az a fajta attitűd inkább, amely később egy rakás rossz döntést, meggondolatlanul kimondott vagy elhallgatott szót, valamint megszámlálhatatlan konfliktust szül. Ezzel szemben Ráhel aggódása sem jobb, de az meg túlságosan stresszes, mindig félni mindennek az esetleges kimenetelétől. Jellemző, hogy lányként Ráhel inkább a megannyi egymással párhuzamosan futó alternatívát látja, ezek miatt rágódik, míg a rellonos srác fekete-fehérben gondolkodik. Vagy igen vagy nem. Vagy érdekli valaki/valami vagy egyáltalán még a létezése iránt sincs affinitása. Az átmenetek ritkák és általában konkrét okuk van.
Ezért nincs is ezzel kapcsolatban mit mondania Ráhelnek. Megnyugtatni nem tudja, hogy az emberek nem fogják ezt mondani. De fogják, azért, mert emberek. Azt sem tudja mondani biztosra, hogy nem lesz elege egy ponton. Ugyanakkor benne jelenleg erősebb az a benyomás, hogy le se szarja. Meggyőzni sem fogja tudni arról, hogy nem kéne érdekelje mások véleménye - ez nem olyasmi, amit valaki tudatosan tesz.
Arra persze már rögtön hegyezi a fülét, amit Ráhel utána mond. Először automatikusan felszalad a szemöldöke a homloka közepéig, olyan hirtelen bejelentés ez. A legutóbbi reakció után túlzás lenne azt mondani, hogy látta előre. Mint már említettem. Nem látnok.
- Nem nagyon értem, miért segít, de az ajánlat áll, igen. - Nanáhogy, épp most adtak zöld utat. Legalább is ehhez. Igen-igen, sokat jelent, érti. Átérezni nem érzi át, de azt érti, hogy a lánynak igen.
- Nekem csak a kifejezés mindegy. Nem tudom, hogy miért szokása az embereknek mindig mindent konkrétan hívni valahogy. - Ráhel érezheti a tenyere alatt a mozdulatot, ahogy a fiú vállat von, de legalább ezúttal egyértelmű, hogy a gesztus nem a személyének szól.
- Nyilván nem rád értettem. - Valószínűleg a legközelebbi próbálkozása a.. hát bocsánatkérésnek még így sem nevezhető, mert éppenséggel nem érzi, hogy bocsánatot kéne kérnie, (és Ráhel sem érezteti, ezért még a külső inger is hiányzik) - de a magyarázkodásra talán. Lehet erős szó ez is, mindenesetre ritkán tesz rá kísérletet, hogy visszamenőlegesen kifejtse, miért mondott valamit korábban.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2017. május 19. 23:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mácsai Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2017. május 28. 20:01 | Link

Dante  Love

Nem tehetek róla, mindent mindig túlaggódok, és kombinálok magamban, amivel mindenki dolgát megnehezítem. Tudom, hogy le kellene szoknom erről, csak elfogadni a tényt, hogy valaki még a flúgosságom ellenére is kedvel, de a történtek után olyan nehéz hinni benne.
Hisz szerettem valakit, és csak annyi vágyam volt, hogy ő is engem, ez mégse jött össze, én meg minden kis apróság miatt komoly traumákat éltem át, csak mert fel lettek nagyítva a problémák. Ezt másodszor már nem akarom, és nem is firtatom, látva hogy Dante se kíván mást hozzáfűzni.
- Mert kell a tudat, hogy valaki a pletykák meg minden hülyeségem ellenére elfogad. Mert kell a tudat, hogy a tiéd vagyok... - motyogom, nem nézve rá, mert sejtem, ő ezt nem érti. Feleannyira se emóciális, mint én, és ez tulajdonképp tök jó dolog. Eddig is sikerült visszaparancsolnia az ostobaságokat a fejembe, mielőtt még kiszabadultak volna, és meghallgat, nem is tudja, ez milyen jól esik nekem.
- Mihelyst megnevezel valamit, már ismered. Az emberek meg félnek attól, amit nem ismernek, de tudod, nem? -ő már több mindent látott, biztos volt szerencséje ilyet is tapasztalni.
- Meg most, hogy a barátnőd vagyok, és ki is lett mondva, jogosan háborodhatok fel, ha például más lányok fenekét fogdosod - vigyorodok el, megnyugtatva őt, hogy ezt csak viccnek szántam, bár belegondolva... nem biztos, hogy boldog lennék, ha ilyet látnék.
- Tudom... átgondoltam utána, csak az aznap amúgy is katasztrófa volt, lehetetlenül viselkedtem, sajnálom - gondolok egyet, aztán nemes egyszerűséggel a csípőjére ülök, hogy aztán úgy csókoljam meg, és túrjak a hajába. Nagyon szeretem a haját.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. június 7. 09:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet