36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Alexander Delacroix
INAKTÍV


*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
Írta: 2017. január 12. 17:41 | Link

Rebi

- Az biztos. Hát mindkettőt szerettem, a Krav Maga megtanítot megvédeni magam ha bunyóba keverednék, a Karatén keresztül pedig kitanulhattam egy fegyvert amivel már jól bánok. Azt is gyakoroltam a legtovább, egyébként. Szerintem eljutottam arra a szintre, hogy testi kontaktus esetén.. - megtorpantam egy pillanatra, hogy felvonjam a szemöldököm és eleresszek egy oldalmosolyt - ..mármint a rosszabik fajta esetén meg tudjam védeni magamat. Innentől kezdve az átkokra és a mágiára kell koncentrálnom. Hogy állsz a párbajozással? - kérdeztem érdeklődve, erről még nem nagyon beszélgettem senkivel sem a suliban. És tőlem még az is felettébb meglepő, hogy senkivel sem kerültem olyan összetűzésbe a három évem alatt, hogy pálcát rántsunk egymásra.
- Igen. - haboztam egy kicsit - Szerzett egy durvább fejsérülést, de azóta legalább leszállt rólam. - sóhajtottam egyet, szinte azonnal visszaugrottak a képek a jelenetről. Nem is tudom mit kezdtem volna magammal, ha Nadya-nak akkor bármi komolyabb baja esik, még ha értem is vállalta volna be. Az az én dolgom.
- Je vois, akkor nálad is létezik ez az erősebb testvéri kötelék. Mellesleg ha azt mondtad volna, hogy a tejet öntöd előbb, szinte biztos, hogy azonnal itt is hagytalak volna. - reagáltam le a válaszait a felettébb spontán kérdéseimre.
- Aha! Ezért sem fogadtad el a gumicukromat. - bigyesztettem le a számat - Az viszont meglep, hogy még soha nem voltál szerelmes. - ennél a résznél picit elkomolyodtam, de akisebb mosoly továbbra sem tűnt el az arcomról. - Mást tippeltem volna így végigmérve téged. Mellesleg majd valamikor énekelhetnél nekem, ígérem, teljesen őszintén meg fogom mondani, hogy jó-e, eloszlatom a kételyeket. - vigyorogtam, a támlára döntve a fejem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. január 12. 19:54 | Link

Alex

- Értem. Tehát a tanulság: ne állj le verekedni Alexszel mert úgy is laposra ver. -  vigyorodott el. - Viszonylag jól megy a párbajozás. Nem mondom, hogy én vagyok az év párbajozója, de azért meg tudom védeni mag. Fogjuk rá...  - Szerencsére még nem került sor arra, hogy bárki ellen is használja ezt a fajta tudását, hiszen inkább a szavak embere, mint sem a tetteké.
- Szegény. Nem mondom, hogy nem az Ő hibája volt, meg hogy nem érdemelte meg - mert hát mit szól bele a te dolgaidba? - de azért sajnálom. Történt már máskor is, hogy hirtelen felindulásból megütöttél valakit? - azért kíváncsi volt, hogy mennyire féljen, bár egyenlőre nem igazán tartott a navinéstől.
- Igen, létezik. Kölcsönös imádás és féltés van volt és lesz közöttünk mindig is. Elképzelhetetlen most már hogy nélküle létezzek. De megnyugodhatsz, ha te mondtad volna, akkor már nem beszélgetnénk itt. - nevetett.
- Ne vágj ilyen fejet, nem szeretheti mindenki az édes dolgokat. Miért ilyen meglepő ez? Még csak tizenhat vagyok, nem érek még rá? Különben meg, ha találkozok a megfelelő sráccal, akkor meg úgyis beleszeretek. Egyébként érdekel, hogy mit gondoltál volna rólam. - mondandóját végig vigyorogva adta ugyan elő, de tudta, hogy igazából a mai világban ez már meglepő dolog.
- Megnyugodhatsz, ha rajtam múlik egy ideig még biztos nem hallasz majd énekelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Delacroix
INAKTÍV


*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
Írta: 2017. január 12. 20:32 | Link

Rebi

Derűsen felnevettem a mondat hallatán, bár kötve hiszem, hogy bárkit is képes lennék laposra verni. Maximum picit, mértékkel.
- Értem, kíváncsi vagyok, milyen átkokat szórnál rám, majd mindenképpen ejtsd meg egyszer. - mondtam oldalra pillantva, el is gondolkodtam azon, hogy élesben tudnék-e egyáltalán olyan hatásosan gondolkozni és harcolni. Magamat ismerve valószínűleg a tízedik kábító átok után kapnék észbe, hogy ez már nem vicc.
Felvontam a szemöldököm a lány szavait hallva és kicsit kényelmetlenül mozogtam a székben. Körbepillantottam, majd megköszörültem a torkomat.
- Hát nem hirtelen felindulás volt, a nővéremet próbáltam megvédeni, ahogy mondtam. - húztam el a szám - Senkit sem bántanék ok nélkül. - bólintottam megerősítésképpen. Persze nem mintha akkor ott nem lettem volna dühös a férfire, de ha a nővérem nem megy neki, akkor én sem. Gyorsan a derűsebb témákra térve folytattam a társalgást.
- Igen, meglepő - ráncoltam a szemöldökömet, mintha ez olyan egyértelmű lenne - Tudom, 16 vagy, de én sem azt kérdeztem, hogy túl vagy-e már a 13. házasságodon amit lehetőleg illegálisan kötöttél külföldön több férfivel egyszerre, hanem csupán azt, hogy voltál-e már szerelmes. - nevettem fel egy picit. - Így végignézve rajtad ki ne hinné azt, hogy több száz fiú bepróbálkozott már nálad. - döntöttem oldalra a fejem.
- Ja, és rendben, akkor nem rajtad fog múlni - húztam össze a szemem vigyorogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. január 13. 15:02 | Link

Alex

- Nos, amíg nem lesz arra igen alapos indokom, hogy megátkozzalak – már pedig kötve hiszem, hogy lesz – addig nem foglak elátkozni. - mondta szemforgatva. Azért annyira tényleg csak ritkán lehet kihozni a sodrából, hogy el is átkozzon valakit. Ahhoz valamit a bátyjával kéne tenni, hogy elég dühös legyen egy párbajhoz.
- Bocsánat, nem úgy értettem. Néha, na jó gyakran, előbb jár a szám, mint az agyam, és ilyenkor meggondolatlanságokat beszélek. - nézett bocsánatkérő bociszemekkel a fiúra. Tényleg nem akarta ilyen helyzetbe hozni, és semmi olyat sem mondani amivel esetleg megbánthatta. Nem egy ilyen természet, az biztos.
- Na és honnan tudod, hogy nem voltam még férjnél tizenháromszor külföldön illegálisan? Szerelem nélkül is lehet házasodni – keresztbe font karokkal és komoly képpel meredt Alexre, de nem bírta sokáig, kirobbant belőle a nevetés. - - Na jó, ez poén volt. De egyébként mint már tudod, még nem voltam szerelmes, és a próbálkozók száma egy volt. És így ennyi. Ja amúgy a kérdésedre a válasz: mondjuk én.  Na de ha én elmondtam mindezt neked, akkor bizony te mesélsz, hogy hogyan is állsz a lányokkal. Vagy fiúkkal, én aztán nem tudhatom. -  vigyorodott el. Természetesen nem ítélkezne, mert ugye minden embernek joga van a boldogsághoz.
- Nem is tudtam, hogy be akarsz törni az Eridon lány szobájába. Mert esetleg ott hallhatsz énekelni. Bár a szobatársaim nem igen értékelnék, ha csak úgy random felbukkannál, de azért sok sikert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Delacroix
INAKTÍV


*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
Írta: 2017. január 13. 15:52 | Link

Rebi

- Ezt jó tudni. - biccentettem a lány felé, legalább nem kell kósza Tarantallegra bűbájra számítanom amikor hátat fordítok. Bármit, csak a táncot ne.
- Pas de problème, gondoltam, hogy nem ilyen célzattal mondtad. Meg nem is a szavaid miatt szontyolodhattam el - már ha ennyire látványos volt - inkább csak annyi, hogy én se vagyok rá büszke. - vontam vállat. De előbb utóbb biztosan túl fogok lépni ezen, simán túl kellene. Ha ilyen "csekély" incidens is leköti az agyam, akkor felesleges edzenem magam a jövőbeli esetleges összetűzésekre.
- Hoppá, ebbe bele se gondoltam - nevettem, mert csakugyan bevillant előttem egy kép a háremről. Gyorsan el is hesegettem.
- Szegény egyes számú próbálkozó, mi történt? A jó öreg viszonzatlanság, vagy mélyebb történet is van emögött? - néztem kérdőn. - Ouais, lehet, hogy te így gondolod, de bárkit megkérdeznél, biztosan mást mondana. Szóval valóban egyedül lehetsz ezzel a tippel. - tártam szét a kezeimet.
Egy csöppet elkerekedett a szemem, aztán összeráncoltam a szemöldököm, és hatásszünet szerű csend ereszkedett közénk. Hirtelen nem tudtam mit feleljek, hiszen még nem is ismerem úgy igazán a lányt, és bőven jöttem már ki ilyen helyzetből rosszul.
- Ja, ööö - megköszörültem a torkom - Igen, volt egy srác, de végül nem alakult túl jól a dolog, nem.. egymásnak lettünk teremtve. - foglaltam össze óvatosan, majd bólintottam egyet a végére.
- Nem mellesleg most ötletet adtál, úgyhogy te, és a szobatársaid legyetek készenlétben, mert bármikor megjelenhetek. - közöltem teljesen komoly arccal a lánynak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2017. január 13. 19:21 | Link

Aislinn

Ez a hét hihetetlenül fárasztó volt, nem is hittem volna, hogy egyszer véget ér. Pedig véget ért! Szinte már útban a klubhelyiség felé nekiálltam átöltözni, de persze nem kell rosszra gondolni, csak a nyakkendőmtől és a taláromtól szabadultam meg. Muszáj volt, különben attól féltem, hogy még a végén megfojt. Egész héten igyekeztem feltornázni a jegyeimet olyan szintre, hogy a tanáraim ne kapjanak agybajt, amikor a vizsgaidőszak elkezdődik. Muszáj jól teljesítenem.
Na nem azért, mert csak akkor vesznek fel a Oregonba, mármint de, csak akkor, viszont a szüleim, mint mindig, most is a legrosszabbkor vannak egy véleményen, így én már szépen le is tettem arról, hogy az államokban tanuljak tovább. Marad Pécs, vagy a Bagolykő. Nagy dilemma, és lassan be kell adni a jelentkezést. Horror az élet ezen szakasza. Visszaérve a szobámba, túl a mai fárasztó napon, úgy éreztem, hogy vennem kell egy gyors zuhanyt, és muszáj szundítanom egyet vacsora előtt. Két órát csak. Akárki akármit is mond, a legjobb a két órás alvás. Olyan voltam, mint akit fejbe vágtak, egyből elaludtam, és mikor kinyitottam a szemem, éreztem, hogy meghódíthatom az egész világot.
Ezzel az elszánt és friss lendülettel indulok most neki a folyosóknak is. A vacsora még odébb van, öt fele jár, az utolsó tanóráról is kicsengettek már jó ideje, így hát a legtöbben most a klubhelyiségükben vannak, vagy a szobájukban, és nagy valószínűség szerint ugyanúgy pihennek, mint ahogy én tettem. Kerestem Gracet, gondoltam váltok vele pár szót, de sehol sem találtam, így úgy döntöttem, hogy inkább sétálok egyet, és megnézem, hogy mi a helyzet a társalgóban. Páran lézengenek azért ott, de senki olyan, akit ismerhetnék, így csak lehuppanok a kedvenc fotelembe, egy nagy, zöld példányba, fekete fa kerettel, a lábam felpakolom a hozzá illő puffra, és magamhoz húzom azt a könyvet, amit hetekkel ezelőtt hagyott ott valaki. Mondjuk a rúnatan nekem nagyon ködös, nem is igazán értem, hogy mi van odaírva, de mindenesetre olvasgatni kezdem, fel – felpillantva belőle, hátha valaki ugyanúgy egyedül marad, mint én, és akkor szóba elegyedhetünk egymással.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aislinn Gallagher
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 5
Írta: 2017. január 13. 19:54 | Link

Minnie

Eddig soha nem örültem a hétvégének úgy, mint a mai nap. Életem egyik legkimerítőbb hetét tudhatom a hátam mögött, hiszen most töltöttem itt az első napjaimat új diák ként. A rengeteg új tantárgy és információ lefárasztott minden egyes nap és hiába terveztem, hogy felfedezem az épületet, sajnos ez a mai napig csak terv maradt. Na de majd ma! Ahogy végére értem a tanóráknak a hosszabbik utat választottam a szobám felé és útközben rábukkantam egy teljesen átlagos ajtóra. Először magam sem értettem miért torpantam meg előtte, de rájöttem, hogy az eszem megint előrébb járt, még így teljesen kimerülten is. A tanórákon való pusmogásokból hallottam, hogy ezen a folyosón van a Bagolykő társalgója, ahova mindenki járni szokott.
Pár pillanatig toporgok a kilincs felett...Megigazgatom a taláromat és táskámat a vállamon, majd mély levegőt veszek és kitárom az ajtót. Nem is értem, miért szeppentem meg a küszöb előtt, hiszen az a célom, hogy ismerősöket szerezzek magamnak és erre keresve se találnék jobb helyet. Körbenézek a helységben, nem sok embert látok. Ettől megkönnyebbülök. Nem szeretem a nagy tömeget és ismerem magam annyira, hogy tudjam: ha több tíz ember látványa fogadott volna, automatikusan sarkon fordultam volna.
Végigfut a tekintetem a szépen kidolgozott bútorokon és a gyönyörű kandallón. Kiszemelek magamnak egy helyet, egy ablak melletti kényelmes karosszékben, ahonnan kilátás nyílik az udvarra. Ahogy lehuppanok a vászon táskámat leejtem magam mellé és kikotrom belőle a vázlatfüzetemet, majd szépen csendesen úgy döntök, elkezdek firkálgatni. Ennél jobb péntek délutáni programot el se tudnék magamnak képzelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. január 13. 20:37 | Link

Alex

- Na látod. De persze nem történt semmi ilyesmi. - Vigyorogva csóválta a fejét végiggondolva, hogy rövid ismeretségük alatt mennyi hülyeséget összehordtak már. Még hogy tizenhárom férj akikkel külföldön kötött illegális házasságot... Jó vicc.
- Szegény egyeskével kb. háromszor találkoztunk, de rá kellett jönnöm, hogy igazából nem illünk össze, így finoman a tudtára adtam, hogy ki van kosarazva. - Viszonylag élénken élt még Gy emléke tavalyról vagy tavalyelőttről már nem is igazán emlékezett, hogy mikor is ismerkedtek meg.
- És elhiheted, ha nem lennék rém lusta most felállnék és megkérdeznék valakit, de mivel szörnyű lusta vagyok, ezért a kérdés megválaszolatlan marad. - vigyorogva körbenézett a termen, hátha akad valaki elérhető közelségben, de nem igazán látott egy olyan hímnemű egyedet sem, akitől megérdeklődhette volna.
- Világos. Mármint az, hogy miért mentetek szét meg az is, hogy a nővéred apja miért szólt be. Mármint teljesen jogtalanul tette, hiszen mindenkinek joga van a boldogsághoz, de így az indok már érthető. Ebből már úgyse jövök ki jól... Szóval csak azt akarom mondani, hogy én a testvérem védelme nélkül is neki mentem volna, ha ilyen miatt beszól. Miért fájt ez neki? - tette fel a nagy költői kérdést, melyre egyébként nem várt választ. Mélyen elítélte az olyan embereket, akik azért nem nézik jó szemmel a másik ember kapcsolatát, mert „mások” mint Ő, ami persze nem így van. Hiszen minden ember egyenlő és egyforma.
- Oké. Azt esetleg elárulod, hogy mikor készülsz bármire is? Csak hogy tudjam, mikor nem kéne a csajos dolgokat megbeszélni meg ilyenek. - utolsó mondatát majd' egy oktávval magasabban nyávogta, mint eredeti hangszíne, hogy elérje a plázacicás hangszínt. Így sem sikerült egészében, de azért hasonlított valamelyest.
- Na de most komolyan. Mire készülsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2017. január 13. 21:21 | Link

Aislinn

Hiába olvasom a betűket, és hiába formálnak értelmes szavakat, mégsem állnak össze mondatokká, nem megy. Ha mégis, akkor meg nem fogja fel az agyam. Nem fáradtság ez, csupán figyelmetlenség, ha nem érdekel a téma, nem érdekel a történet,akkor kényszeríteni sem tudom magam, hogy odafigyeljek. Elsőbe még minden tárgyat felvettem, ma már csak azok vannak meg, melyek tényleg érdekelnek. Na meg persze a VAV, a rettegést kínáló záróvizsga, a varázstani alapok. Fogalmam sincs, miképp fogom teljesíteni.
Nézem a belépőket, nézem a kisétálókat. Figyelem az embereket, érdekes, hogy az, aki tavaly még elkerülte a másikat, most mit meg nem ad azért, hogy egy kicsit közelebb férkőzhessen ahhoz, aki nagy valószínűség szerint hozzásegíti majd az eredményes vizsgákhoz. És mi lesz azután? A szünetben? Ki tudja.
Újabb arc érkezik, egy lány, akit eddig még nem láttam, érződik rajta, hogy új, nem olyan határozott a járása a közegben, mint amikor már visszajáró az ember, a társalgó meg egy olyan hely, ahova sokszor visszajár az ember. Itt köttetnek a legjobb új kapcsolatok. Mivel óráról jön, így még az egyenruhájában van, vagyis azt is könnyedén meg tudom állapítani, hogy egy házba járunk. Figyelem, ahogy az ablakhoz megy, leül, egyedül van. Remek!
Elégedetten összecsapom a könyvet, ami úgyis csak azért volt a kezembe, hogy ne üljek itt olyan szerencsétlenül, felkelve végigsimítok a felsőmön. Anyától csórtam, neki olyan nagyon jól állt, hát gondoltam, majd nekem is nagyon jól fog. Hát nem. Persze szerencse, hogy legalább bénán nem áll, de testalkatilag látványosan mások vagyunk. Nem baj, majd legközelebb felpróbálom, mielőtt lenyúlom. Ezt meg azt hiszem, ha hazamegyek, majd simán csak bedobom a mosásba. Most viszont ez másodlagos, inkább a lány felé lépek, és leülök a vele szembe lévő székre.
- Szia, látom új vagy itt. Mina vagyok.
Nyújtom felé a kezem, széles mosollyal, kedvesen. Szeretek új ismeretségeket kötni, és szeretek segíteni is. Ez pedig sokkal izgalmasabb, mint a rúnatan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aislinn Gallagher
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 5
Írta: 2017. január 13. 21:50 | Link

Minnie

Ösztönösen összerezzenek, ahogy rám köszön a lány. Olyan hirtelen és ijedten pillantok fel, mint egy riadt őz. Amire még rátesz egy lapáttal a hatalmas barna őzike szempár, amivel a természet megáldott. Zavaromban fel akarok állni és úgy kezet nyújtva bemutatkozni-így számomra elegánsabb-mire a lány leül a velem szemben álló székre. így ebből a kis akciómból egy külső szemlélő számára érthetetlen mechanizmus lett. Pár másodpercig rágódok a mondataimon, mivel is kezdjem el a beszélgetést. Számomra ez mérföldkőnek számít, ő az első, aki önszántából szóba áll velem.
- Pedig próbáltam titkolni, hogy új vagyok! - félénk mosolyra húzódik a szám és reménykedek, hogy az estelen kis poénomat megérti. Majd kezet rázva vele, bemutatkozok - Nagyon örvendek, Aislinn vagyok! Te melyik házba jársz? - teszem föl a kérdést és közben összecsukom a kezemben tartott füzetet, mert erre már úgysem lesz szükség.
Utoljára módosította:Aislinn Gallagher, 2017. január 13. 21:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Delacroix
INAKTÍV


*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
Írta: 2017. január 13. 22:03 | Link

Rebi

- Jól van, megpróbálom elhinni - nevettem. Igazából ha még nem ismersz annyira valakit, akkor sok mindent tudsz róluk feltételezni, de ezek a feltételezések sokkal viccesebbekké válnak ha éppen csak egy picit megismered őket.
- Ó, a szívtipró, nem is tudom, elkezdjem-e előre sajnálni szegény ketteskét. Még jó is, hogy nem kérdezel meg senkit, bár tényleg megemelném a kalapom ha meg mernéd csinálni. - Rólam köztudott, hogy sok bajt keverek, de általában csak messziről, az árnyékban. Nem szoktam lebukni, maximum sokkal később. De szemtől szembe nem merek túl sok mindent csinálni, elég nehezen szólítok meg ismeretleneket is alapvetően. Tökéletes példa a lány aki előttem ült, hiszen nemrég a frászt hoztam rá.
- Hát igen, nem volt túl egyszerű helyzet. Még szerencse, hogy a lánya nem vette át ezt a mentalitást. - bólogattam magam elé meredve, hiszen ha Nadya is ellenem lenne a családom azon ágáról, meg is őrülnék.
Nagy kő esett le a szívemről, a lány teljesen normálisan és természetesen reagált, felüdülés volt ilyet látni. Visszaszökött a maradandó mosoly az arcomra.
Végül a komoly arcot csak egy ideig voltam képes tartani, kitört belőlem a nevetés.
- Még ki kell találnom egy tervet, nem gondoltam teljesen komolyan, de most felkeltetted az érdeklődésem. Alapból érdekelt az Eridon klubhelyisége, de akkor már elérem a lányok szobáját is. - nevettem - Milyen titkok rejtőzhetnek ott, például csak ilyen hangon beszéltek egymással? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet. Komolyan elgondolkodtam egy picit, vajon lenne rá mód, hogy bárhogyan is bejussak oda?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2017. január 13. 22:30 | Link

Aislinn

Kuncogva legyintek arra a kijelentésére, hogy igyekezett titkolni. Az nem olyan egyszerű, főleg nem egy olyan vén rókával szemben, mint amilyen én vagyok, de ezt nem tudhatja. Érezhető, hogy magán a mundaton, és nem rajta kuncogok. Az nem én lennék.
- Áááh, az szinte lehetetlen.
Na jó, nekem helyzeti előnyöm volt mivel már tíz évesen e falak között voltam, mint a pszichológus és a defenzor lánya, aztán tanárok lánya, majd házvezető - helyettesek lánya. Észre se vettem, és olyan karriert futottak be a szüleim, hogy még, mialatt én felnőttem. Valahogy az is csak úgy megtörtént. Rengeteg idő telt el azóta, és így belegondolva, ez ijesztő.
- Örülök, hogy megismerhetlek, Aislinn. Milyen érdekes a neved, még sosem hallottam, honnan származol?
Mondjuk a név sok esetben teljesen mindegy, hiszen az én nevem is, írásában magyar, holott apám nevét viselem, aki amerikai. Csak így lehetett, persze Sean már rendesen használja. Furcsák a jogszabályok, mondjuk a lényeg nekem főleg az, hogy apa nevét viselem.
- Levita.
El is felejtettem hirtelen, hogy rajta ott az egyenruha, ami segít nekem, rajtam viszont nincs semmi, ami segítene neki, hiszem még a felsőm is lila és fehér volt, a nadrágom meg fekete, talán csak a medál a nyakamban sejtetném amit apától kaptam, de az meg természetesen a ruhám alatt van ilyenkor.
- Mióta vagy itt? Milyenek az első napok?
Látszott rajta, hogy nem a legfrissebb, gondolom neki több órája volt ma, mint nekem. Én jelenleg kicsattanok az energiától, hála a délutáni alvásnak, ő viszont, szegény nincs ilyen jó helyzetben, és ha nem lett volna az a mindent kiűző két óra pihenés, hát akkor bizony elég nagy gondban lennék most én is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. január 14. 09:27 | Link

Alex

- Nem vagyok szívtipró, csak őszinte. Most jobb lett volna, ha szegény srácot hitegetem? Így egy kicsit talán fájt utána a lelke, de szerintem hamar rendbe jött. És elhiheted, hogy simán odamennék bárkihez, ha nem lenne ilyen kényelmes a fotel.  - vállvonogatva újra körbenézett, de még mindig nem akadt a közelben egy olyan ember sem, akinek feltehette volna a kérdését.
- Elhiszem. Szörnyű lehetne tudni, hogy a testvéred egy előítéletes alak. De akkor mi szerencsére mindketten jól jártunk ilyen szempontból, hiszen ezek szerint a tesóink kedvesek és jó fejek. - mosolyogva idézte fel magában testvére arcvonásait, hiszen már régen nem találkoztak személyesen, és igencsak hiányzott már neki. Reménykedett benne, hogy a tanévek közötti szünetben végre hazalátogat.
- Nem kell semmilyen terv. Maradj csak a Navine klubbhelyiségében és ne is próbálj meg bejönni. Amúgy nem is tudom, hogy mit csinálnának a szobatársaim. Lehet kiátkoznának, de lehet, hogy nem csinálnának semmit. Nem tudom, kissé kiszámíthatatlanok és néha őrültek, de én azért imádom őket. - Már látta is maga előtt, amint a fiú benyit a szobába, a drága szobatársai pedig válogatás nélkül szórják rá az átkokat ijedtségükben. Muszáj volt felnevetnie ezen a képen, hiszen igencsak vicces volt.
- Egyébként semmilyen titkok nem rejtőznek ott, és nem is beszélünk ilyen hangon egymással, de azért én nem kifejezetten örülnék, ha egyszer csak felbukkannál. Bár mondjuk, úgyse fogsz tudni bejutni még a klubbhelyiségünkbe sem, de azért sok szerencsét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. január 14. 11:36 | Link

Rosie N. Fisher





- Tényleg? Sokan nem szeretik, de akkor ebben egyezünk - válaszoltam neki mosolyogva, majd a barátok szó hallatán felhúztam a szemöldökömet és visszakérdeztem:
- Ó! Barátok?
Nagyon meglepődtem, mert az itt tartózkodásom során még sosem történt velem ilyen, hogy valaki szinte rögtön a barátom akart lenni. Most találkoztunk először és ez a lány máris a bizalmába akart fogadni. Még sosem volt dolgom hasonló jelenséggel, mindenesetre hízelgő volt, hogy ennyire szimpatikus voltam neki. Úgy gondoltam, hogy megér egy próbát az egész, hiszen nagyon pozitív benyomásom volt róla így elsőre, aztán reménykedtem benne, hogy ez továbbra sem fog változni.
- Benne vagyok, miért is ne? - feleltem neki lelkesen egy széles mosollyal az arcomon, így láthatta, hogy valóban komolyan gondoltam ezt. Nem voltam az a nagy érzelemkinyilvánítós típus, főleg nem elsőre, így nem ugrottam külön a nyakába, hogy kimutassam az örömömet, mert arra gondoltam rögtön, hogy nem biztos, hogy ezt ő díjazná. Annyira még nem ismertem ezen a téren, így nem tudtam, hogy mennyire zavarja őt, ha valaki elsőre belemászik a személyes szférájába, mivel ahhoz olyan körülmények kellettek és olyan passzban kellett lenni hozzá, ami ezt lehetővé teszi - mármint az én esetemben mindig is így volt.
- Tanítanak, de odáig még nem jutottunk el - mondtam neki kicsit pironkodva, hiszen neki teljesen természetes volt, hogy Potter itt nagyon híres és népszerű.
- A mugli világban csupán mesehős - tettem hozzá, hogy értse, pontosan mire is gondoltam.
A varázstalan család kifejezésre kissé elfintorodtam, ez nekem elég kényes téma volt, amit még a mai napig nem sikerült teljesen feldolgoznom. Próbáltam neki diplomatikus választ adni, hogy azért tisztában legyen a helyzetemmel, de mégse tudjon meg túl sokat.
- Félvér vagyok, a mugli világban nevelkedtem. Szóval még mindig sok újdonságot tartogat számomra ez az univerzum. Na és te? - kérdeztem vissza, hiszen megütötte közben a fülemet az "is" szócska, ezek szerint nem egy aranyvérűvel volt dolgom, aki már jártas ezen a területen, ettől pedig egy kicsit megkönnyebbültem, hogy akkor talán ebben is hasonlítunk.
- Persze, ez sem utolsó szempont - feleltem neki immár jobb kedvűen, majd hozzátettem:
- Csak azt sajnálom, hogy muszáj viselni az egyenruhát, de ez ellen úgysem tudunk semmit tenni.
Nem repdestem az örömtől az egyenruha kötelező viselését illetően, de benne volt a szabályzatban, úgyhogy nem volt mese, muszáj volt hordani.
- Te aztán tudsz élni! - mondtam neki lelkesen, amikor a hobbijaira terelődött a téma. Látszott a lány alakján és a mozdulatain is, hogy balettozott, hiszen elképesztően kecsesen mozgott és remek formában volt.
- Szeretek olvasni, sétálni, úszni, futni és verseket írni. Tudom, csupa hétköznap, unalmas elfoglaltság - húztam mosolyra a számat, majd feltettem Rosie-nak egy újabb kérdést:
- Na, és melyek a kedvenc tárgyaid? Azt már tudom, hogy a művészet is köztük van. Szörnyen rajzolok, de fotózni szeretek - tettem még hozzá ezt az információt a mondandómhoz.
- Nagyon tetszik a balett, bár még sosem próbáltam, az tény, hogy gyönyörű és nagyon kifejező tánc. Hány éve balettozol? - érdeklődtem, mert egyszerűen kíváncsi voltam rá, hogy mióta műveli a táncművészet ezen formáját.
- Nos, én az írás klasszikus formáját használom, tudod én még főként még mindig mugli fejjel gondolkodom. Papír, penna, ihlet és a gondolataim - nekem csupán ez kell ahhoz, hogy megalkossak egy verset, nem foglalkozom ezen a téren mágiával - válaszoltam neki őszintén. Nekem ez épp elég volt ahhoz, hogy alkossak, nem volt szükségem ehhez semmiféle sajátos mágiára, de ezt a lány már kitalálhatta a válaszomból is.
- Te írtál már verset? - kérdeztem tőle, mert kíváncsi voltam rá, hogy hogyan áll ezzel a területtel Rosie.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. január 14. 17:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aislinn Gallagher
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 5
Írta: 2017. január 14. 15:12 | Link

Mina

Igazán jól esik Mina érdeklődése és a fáradtságom ellenére fellelkesülök. Azért is, mert közös házba tartozunk és mert elsőre nagyon szimpatikusnak találom. Ad egy kis biztonságérzetet, hogy végre megismertem egy embert, akinek feltehetem a kérdéseimet.
-A szüleim írek, azért ilyen a hangzása. A keresztnevem ősi kelta név, azt jelenti, álom. Édesanyám adta nekem.-kezdem a magyarázatot-Nos, ez volt az első hetem itt és eléggé kimerített. Nagyon tetszik minden, gyönyörű az épület és élvezem azt, hogy végre mágiát tanulhatok.
Egy levegővételnyire megállok és végig fut az agyamon, nem beszélek-e túl sokat így elsőre. De, ahogy ránézek a lányra megnyugszom és végig gondolom, hogy ha nem lenne kíváncsi, biztos nem ült volna ide. Pár másodpercre elmélázok és visszaemlékszem arra, milyen volt eddig mugli iskolába járni, ahol nem beszélgethettem a többi diákkal a mágiáról. Borzalmas volt. Mivel arany vérű családba születtem, kisgyermek korom óta tudtam a mágia létezéséről és szerves része volt a minden napjainknak. 4 éve, mikor Magyarországra költöztem a Nagyihoz, berögződése volt, hogy mugli iskolába járjak és ismerjem meg a szokásaikat. Így is cselekedtem, de sose éreztem magaménak azt a közeget. Ezért is örültem meg nagyon, amikor megkaptam a levelem. Észrevétlenül rázom meg a fejem, hogy saját magamat ébresszem fel a mélázásból.
-Öhm...te honnan származol és mióta vagy levitás?-fordulok hozzá kíváncsian. A válaszra várva összegömbölyödök a kis fotelban és felhúzom a térdeimet.
Utoljára módosította:Aislinn Gallagher, 2017. január 14. 15:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Warren Mina
INAKTÍV


CsöppWarren | Kávéslány
offline
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
Írta: 2017. január 14. 17:29 | Link

Aislinn

- Nagyon szép jelentése van, megvallom őszintén, a sajátomat nem is tudom, hogy mit jelent.
Valahogy sosem kérdeztem meg anyát, hogy én miért éppen Mina lettem. Azt tudom, hogy nem sok hozzám hasonló van, mondjuk anya neve sem éppen gyakori, de neki legalább a felmenői miatt lehet magyarázni.
- Hogyhogy ilyen későn érkeztél?
Eléggé elcsodálkozott, amit mondott, de igyekeztem nem a leesett állammal folytatni a beszélgetést. Vannak később csatlakozók, mert később mutatkozik meg a mágiájuk, vagy éppen máshol tanultak, és ide költöztek, vagy mert a szülők viaskodtak, elég sok minden közre szokott játszani ebben. Egy biztos: Szegénynek van mit behoznia, hiszen lassan itt az év vége, mintjárt jönnek a vizsgák. Nem csodálom, hogy kimerült, első nap elkezdeni sem könnyű, hát még akkor amikor valaki belecsöppen a dolgok közepébe.
- Umm... anyukám anyai részről orosz származású, apukám pedig magyar. Akkor találkoztak, amikor a dédnagypapám a vélákat kutatta. Nagypapám segített neki, és a nagymamámmal a megismerkedésükkor egymásba szerettek.
Azt persze nem teszem hozzá, hogy azért ismerkedtek meg, mert a nagymamám is véla volt, innen következik, hogy anyukám félig, én pedig negyed részt örököltem ezt a "csodálatos" képességet.
- Apukám pedig amerikai, amikor anyukám vézett a Bagolykőben, kiutazott egy nyárra Amerikába, eltévedt egy erdőben, apukám kimentette, és közel tíz hónapra rá megszülettem.
Bizony, a kis barátkozás után szinte azonnal megfogantam, ezzel csúnya útra terelve a szüleim kapcsolatát. Ennek mondjuk annyira nem örülök, hiszen nálam jobban senki sincs, aki végre azt várja, hogy jöjjenek rá, mennyire jó nekik együtt, és öregedjenek meg együtt.
- A kezdetektől fogva. Anyukám is a Levita ház tagja volt. Már tíz éves korom óta a kastélyban, illetve a faluban lakom. Anyukám Önismeretet tanít és az iskolai pszichológus, apukám pedig defenzor, vagyis ő védi az iskolában a rendet. Úgyhogy én amolyan tanárgyerek vagyok.
Kicsit megvonom a vállam, néha jó és néha rossz ez, vannak tanárok, akik mondjuk összerúgták a port apámmal, és ezért rajtam vezetik le a felesleges morgásukat vagy csak simán tudják, hogy tanárgyerek vagyok, és ki vannak élezve ránk.
- Milyen tárgyakat vettél fel?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2017. január 14. 23:05 | Link



Sóhajtva fordulok hátra, hogy bevárjam a lányt, aki lohol utánam. Nem tudom, mit akarhat, és miért csinálok ilyet, nincs kedvem az emberekhez, mégis megállok. Talán érdekel miért kiabálja mindenki előtt egy ismeretlen, ázsiainak szánt nevet. Megbizonyosodom róla, hogy nekem szólt, avagy én lennék az a bizonyos Chi. Összehúzott szemöldökkel pillantok le rá, majd válaszolok kérdésére.
- Daisuke vagyok, és nem én vagyok, mert nem úgy neveztek el a szüleim. De látom te is kevered az ázsiaiakat, ahogy az Európaiak többsége – újabb sóhaj hagyja el ajkaimat, nem értem mi ebben olyan nehéz, vagy a többi ember, akik felismerik a különbségeket, ők túl különlegesek és nem átlagosak, ez is megeshet. Gwennek olyan egyszerűen megy, Szofi sem erőlteti meg magát, Lanetta sem kevert össze eddig senkivel, akkor nem lehet olyan nehéz. Mindegy, nem gondolkozom ezen, még a végén felhúzom magam.
Szája lefelé görbül, mire engem elfog az emberség. Néha tudok kedves lenni, ez azon egyik pillanata lesz, mikor egy idegennek segítek, nem barátnak. Kiveszem kezéből a füzetet, és magam elé tartva próbálom elolvasni az írást, viszont ez nagy problémát okoz, olyan ronda. Nem mondom, hogy fiú írta, lányok is tudnak így írni, azonban több mint valószínű.
- Ezért nem szabad odaadni a füzeted olyannak, akit nem ismersz jobban – mondom a lánynak, miközben belelapozok, hátha van benne árulkodó jel. Nem találok ilyesmit, ezért visszaadom neki a papírból készült tárgyat, és felajánlom segítségemet. Ma nagyon jó kedvemben lehetek, nem gyakran teszek ilyet, szóval becsülje meg a lányka, máskor nem biztos, hogy lesz ilyen.
- A Rellonban nem ismerek mást, aki lehetne, a Levitában kell lennie, ahol van több ismerősöm is, ha akarod, megkérdezhetek egyet, kettőt, hogy tud-e valamit
– nem tudok ennél többet tenni érte, Zalánnak kommunikálok ezzel kapcsolatban, neki biztos lesz ötlete ki ez a titokzatos Chi, és nem, most nem jut eszembe a kékek prefektusa, akinek hasonlóan hangzik a neve, az túl egyszerű lenne. Elindulok a szfinxek klubhelyisége felé, remélve, hogy követ, ha nem, nekem az is jó, megyek a saját dolgomra.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Delacroix
INAKTÍV


*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
Írta: 2017. január 14. 23:29 | Link

Rebi

- Jó, persze, igaz, csak sajnáltam egy kicsit - nevettem - És nehogy odamenj bárkihez, még csak ez kellene! - fintorogtam belegondolva. Mivel én nem merném megcsinálni, már csak külső szemlélőként is égne az arcom.
- Igen, csomóan nincsenek jó viszonyban a testvéreikkel, civakodnak, meg ilyenek. Persze ilyesmi nálunk is előfordul, de alapjáraton elválaszthatatlanok vagyunk, és meg is őrülnék nélküle. A mostani őrültségemnél jobban. - bólogattam egyetértően. Így belegondolva már jó régóta nem találkoztam a testvéremmel, nagyon zsúfolt hét volt tanulás szempontjából, ezen a pénteki napon tapasztaltam meg először a pihenés ízét.
- Jaj, csak egy szürreális, hirtelen jött felvetés jött. - nevettem fel a gondolatot firtatva - Néha a saját klubhelyiségem és hálókörletem megtalálása is bonyolultabb feladatnak bizonyul, nemhogy betörjek másokhoz. - Pedig már harmadikos vagyok, mégsem túl jó a tájékozódásom a kastély területén belül. Még olyan helyeken sem, ahol már egyébként ezerszer jártam. Hát igen, van amihez sosem fogok érteni.
- Érdekes, csak azért feltételeztem, mert mi fiúk a hálókörletben kizárólag ilyen hangsúllyal kommunikálunk. - közöltem tárgyilagos hangon, bólintva. Nem tartott sokáig a komoly arc, amikor elképzelte a jelenetet a szobatársaival. Felkeltem a székből és ugráltam egyet kettőt mellete, eléggé elültem magam.
- Mik a terveid mára? Hétvégére? - kérdeztem, felvont szemöldökkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. január 15. 15:08 | Link

Alex

- Jól van, jól van. Akkor a mai közvélemény kutatás elmarad. Pedig tuti vicces lett volna az emberek fejét látni, mikor felteszem nekik a kérdést. Szerinted nem? Bár ahogy a fejed elnézem, nem igazán. -  A fiú fintorát látva muszáj volt elnevetnie magát, egyszerűen túl szórakoztató volt a látvány.
- Szörnyű lehet egy ilyen testvéri viszony. Bele sem merek gondolni... - Már csak a gondolattól végig futott a karjain és a hátán a hideg. Igaz, hogy nem lányok voltak mind a ketten, de igazából bármit meg tudott beszélni a bátyjával. Igaz mostanában csak levélben, de akkor is.
- Igen, tényleg elég hihetetlen és lehetetlen ötlet. Meg persze szórakoztató is. Mondjuk az azért gáz, hogyha még a saját hálókörleted sem találod meg. Javasolnám a térkép rajzolást, hátha úgy nem tévedsz el. Bár, kitudja...  - tette hozzá még gonosz vigyorral az arcán.
- Ebben eddig is teljen biztos voltam. Annyira jellemző a fiúkra ez a hangnem, hogy csak na. Csalódott is lennék, ha ez nem így lenne. -  arcán széles vigyorral mondta ki eme három mondatot.
Kérdő és hitetlenkedő fejjel nézte, ahogy Alex a maga száznyolcvan valahány centijével ugrál a fotelja mellett, de inkább a kérdés megválaszolására koncentrált.
- Még nem igazán tudom. Ha ma beesek a szobámba, akkor talán olvasok. Hétvégére sincs konkrét tervem. Nyilván tanulok, meg esetleg gitározom, olvasom és együtt lógok a  barátaimmal. Szabad hétvége lévén még az is lehet, hogy lemegyek a faluba korizni. Na és neked van már ötleted a hétvégi programot illetően?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. január 16. 15:26 | Link

Daisuke 😂
ruccancs
szünet utáni első tanítási nap


Csi vagy Csu, vagy Csa… Majának nagyon nem a név számított abban a pillanatban, bár határozottan előrébb lett volna, ha megjegyzi. De tudja, hogy azért nem jegyezte meg, mert ki se tudta mondani. Szóval ezen hamar átlépett és kérdően figyelte a srácot – igen, miután hallotta a hangját ebben legalább biztos volt -, aki még be is mutatkozott neki. Erős koncentrálás közepette ráncolta a homlokát, és formálgatta a szót szájával. Úgy hangzott a név mint valami halfajta… vagy rosszabb, egy régi autómárka, amit kivontak a forgalomból! Na mindegy, látott itt már jó sok fura nevet, nem ezen fog megakadni, majd ő jól kimondja! Természetesen.
- Daske…Daiskskske. Dé. Te leszel a nagy Dé. Rendes a szüleidtől, bár nem tudom melyik a jobb. Többen is vagytok kettőnél itt? - Kitágult pupillákkal meredt a fiúra, egy kicsit közelebb is hajolt, hogy jól megnézze az arcát, hátha őt legalább megjegyzi majd, könnyebb lenne az élete. – Mert tökre hasonlítotok. Nincs egy ikred? Vannak különbségek?
Tett fel egy újabb adag kérdést, mert addig se kellett a világ végét feszegetnie magában, mert most nagyjából úgy érezte magát, mintha az közeledne. Eddig sem volt éltanuló, szó se róla, de ha még ezt a viszonylag jó eredményét is elkezdi rontani, biztos, hogy leszedik a fejét, és nem Domi bácsi büntetése lesz az egyetlen, amitől majd szenvednie kell. Semmifélétől nem tenné, ha lehet. Pláne most, holnap délután is edzés, aztán meg megy haza a nagy vacsira. Abba inkább bele se gondol, mert ennél is jobban kétségbeesik. Sóhajtott egyet, mire a fiú megjegyzésére csak bólogatott. Bár ő csak rendes akart lenni, mert állítólag a fiú lemaradt, gondolta lemásolja és visszaadja az órai jegyzeteit, aztán bumm, mégse. Vagyis ez így nem igaz, adott neki egyet, csak rosszat.
- Hát… annak nagyon örülnék, de szerinted meglehet még? Az ebéd utáni második órára kelleni fog már, alig van idő, ez meg tök nagy hely. - Lemondóan fonta össze karjait maga előtt, aztán Csi után pillogva elindult lassan. – Én egyébként Maja vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Alexander Delacroix
INAKTÍV


*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
Írta: 2017. január 16. 16:03 | Link

Rebi

- Valóban nem, nyugodtan sort keríthetsz erre is, amikor már a Navine klubhelyiségében vagyok, távol az eseménytől. - vágtam kétségbeesett arcot, miközben körbeszemléltem én is a társalgót, nehogy akadjon egy potenciális személy.
- A "csakazértis" mechanizmus életbe lép ilyenkor bennem, szóval óvatosan a "lehetetlen" szócskával. - vontam fel a szemöldököm. - Még a végén tényleg pörögni fog a gyanuszkópotok egy este miattam. - vontam vállat nevetve, függetlenül attól, hogy elképzelésem sem volt, ez hogyan történthetne meg. Talán majd összehaverkodom egy Eridonos leányzóval és rajta keresztül megejtem a bűnt Rebi kikészítésének érdekében. Kicsit elvigyorodtam ahogy elképzeltem a jelenetet. Á, úgyis csak hipotézis.
Kicsit ugráltam még egy helyben, majd cseppet sem zavartatva elkezdtem nyújtózkodni. Igazából mozoghatnékom van, talán tényleg ki kellene próbálnom a Kviddicset most már. Szégyen lenne úgy lépni ki az iskola falai közül, hogy még egyszer sem volt seprű a lábam között. Az alapvető repüléstan oktatáson kívül, persze. De egyelőre jó lesz az erőnléti terem is, azt már jól bejártam.
- Szerintem lemegyek majd edzeni egy kicsit, meg szeretnék gyakorolni pár rontást és átkot - mondtam, elmerengve. - Et bien sûr, tunyulok és olvasok, ahogy mindig. Talán betörök az Eridonos lányok hálókörletébe, de azt kezdem unni, mindennapos dolog. - tettem hozzá, szemet forgatva.
- Szeretsz korizni? Nekem mindig kell egy cirka 20 perc, hogy bele tudjak jönni. - ebben a pillanatban esések sokasága cikázott végig az agyamon. Nem volt kellemes egyik sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. január 16. 19:52 | Link

Alex

- Lehetetlen, hogy betörsz az Eridonba. Az meg még lehetetlenebb hogy eljutsz a lány hálóig. És a lehetetlen amúgy is tökre lehetetlen. - angyali mosollyal arcán mondta eme két mondatot. Már csak heccből használta ennyiszer a lehetetlen jelzőt. - Na jó, zárjuk le ezt a témát. Ha sikerül bejutnod – amit egyébként kétlek – ügyes leszel, ha meg nem, akkor is. Kész, passz, pont. - gyors és hatéározott befejezés.
- Ne is mond. Én már annyiszor próbáltam magam rávenni, hogy levonszoljam magam ez edzőterembe, de helyette mindig akadt valami nem túl fontos dolgom ami miatt azt mondtam, hogy áh majd holnap. Ilyen „fontos” dolog például a gitárom bűvölése, olvasás meg ilyesmik. Meg sem tudom számolni, hányszor történt már meg ez az eset. - vigyorogva próbálta felidézni ezen alkalmak számát, de úgy harmincnál feladta a számlálást.
-  Ja egyébként várunk szeretettel, csak majd emlékeztess, hogy erről szóljak a szobatársaimnak is. Mert hát azért szegényeket igen csak váratlanul érné. - szemforgatva válaszolt az utolsó kijelentésre.
- Igen, nagyon szeretek korcsolyázni. Viszonylag jól is megy azt hiszem. Ez is egy amolyan tesós program volt, míg én ugye ide nem kerültem a bátyám pedig ki nem ment külföldre tanulni. És idén voltál már lent a faluban? Ha nem, akkor még márciusig lemehetsz korizni egyet. Sőt, ha gondolod még el is kísérlek. - utolsó mondatát csak félig szánta viccnek, félig komolyan gondolta. Az már a srácon múlott, hogy hogyan is értelmezi, vevő volt mindkét variációra. Igazából nem is tudta, melyik verziónak örülne jobban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. január 17. 21:07 | Link

Lilith



Lilith küldött egy baglyot, hogy hogy találkozzunk a társalgóban egy kis csevegésre a jóslással kapcsolatosan. Nem volt ellenemre a dolog, egyébként is örültem, ha megvitathattam olyasvalakivel ezt a témát, aki maga is részese ennek. A lány is tanonc volt, így legalább már volt egy közös vonásunk, bár más szempontból kevésbé ismertem. Felvettem a fehér pulcsimat, az egyik sötétebbik farmernadrágomat, tornacipőt választottam a szettemhez, aztán elindultam a társalgó felé. Szokás szerint én értem oda először, bár természetesen megint jóval a megbeszélt időpont előtt hagytam el a szobámat. A társalgóban nem voltak túl sokan, ez már a sokadik alkalom volt, hogy nyugodtan tudtam válogatni a helyek között. Miután körbenéztem és felmértem a terepet, bele is vetettem magam az egyik szimpatikus fotelba. Az ölembe vettem az egyik piros színű kispárnát és kényelmesen elhelyezkedve, azt szorongatva vártam a diáktársamat. Ahogy telt-múlt az idő egyre lejjebb csúsztam a fotelban, kissé elkapott az álmosság, de próbáltam azért nem bealudni, úgyhogy pár ásítás után erőt vettem magamon és visszahuppantam a helyemre. Belegondoltam, hogy már nagyon rég találkoztam Timivel, csupán írni szoktunk egymásnak, de örültem volna, ha a téli szünetben el tudtam volna látogatni hozzá, bár nem úgy alakultak teljesen a dolgok, ahogy elterveztem. Először kicsit mérges voltam rá, és nem értettem, hogy miért fontosabb neki a fellépés, minthogy lásson engem, aztán amikor újból tiszta fejjel tudtam gondolkodni, akkor beláttam, hogy mégiscsak egy igencsak lényeges eseményen adta elő a többiekkel a táncát, ezért nem tudtam rá tovább haragudni. Egyébként is nagyon lelkes volt, amikor írta nekem, hogy fellépnek, arról pedig nem tehetett, hogy rossz volt az időzítés. Nagyon hálás voltam neki, hogy befogadott és új otthonra leltem, de a szívem mélyén nem voltam képes a valódi otthonomnak tekinteni a helyet, pedig ha ő nem hoz el arról a szörnyű helyről, akkor bizonyára nem így alakult volna az életem. Örültem, hogy a lányának tekintett, de sose tudtam anyának hívni, nekem mindig csak Timi maradt, pedig igazán megérdemelte volna, hiszen mindent megtett értem, nem úgy mint az, aki megszült, aztán magamra hagyott. Igazából saját magamat sem értettem, de nem is akartam hamis, ámító érzéseket táplálni magamban. Aztán ott voltak az álmaim, is, amikkel egyáltalán nem volt egyszerű megbirkóznom, de szerencsére kaptam hozzá segítséget, azt pedig tudtam, hogy rajtam áll, hogyan élek vele. Miután visszatértben gondolataimból a valóságba, ránéztem az órámra és láttam, hogy idő van, vagyis Lilith bármikor betoppanhat a helyiségbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Delacroix
INAKTÍV


*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
Írta: 2017. január 21. 12:16 | Link

Rebi

Úgy tettem, mintha tikkelne a szemem, ezzel is jelezve az frusztrációt amit a lány szavai okoztak. Ilyenkor jön elő belőlem, hogy lehet tényleg a Rellonba kellett volna kerülnöm.
- Ha! Soha nem szabad Alexet provokálni! Jamais! - húztam össze a szemem picit mosolyogva. Jó, igen, tisztában voltam vele, hogy tényleg lehetetlenség amiket viccből összehordtam, de na. Nem szeretem ha az orromra kötik, úgyhogy valamit tennem kell ellene. Majd a nyílt napokon mondjuk. - Jó, legyen. Szeretek ügyesni. - bólogattam, majd elgondolkoztam, hogy ez értelmes-e egyáltalán magyarul.
- Ó, igen, ismerős, csak nálam az edzőterem mindig elveszi az időmet a tanulástól. - húztam el a számat a drasztikus tényt közölve. - De amúgy ha gondolod egyszer tényleg lejöhetnél oda, körbevezetnélek. - bólintottam, komolyabbra fordítva a szót. Szerettem ott lenni, rengeteg lehetőség volt a sportra, csomó sportpálya is volt, edzőgépek, minden más.
- Jól van, bár hidd el, a szobatársaid tuti nagyon is örülnének nekem. - kacsintottam, majd felnevettem amikor a lány felajánlotta a közös korcsolyázást. - Ha komolyan montázst szeretnél látni arról, hogy ezerszer a szebbik felemre esik, akkor persze, mehetünk. - Teljesen komolyan gondoltam egyébként, sok mindenhez van alapvető érzékem, de a korcsolyázáshoz és a téli sportokhoz még csak a legminimálisabb mennyiségben sincs. Visszahuppantam a székre, most már kényelmesebben ültem a kisebb tornámat követően.
- Cserébe akkor viszont tényleg muszáj lesz énekelned nekem. Kíváncsi vagyok a hangodra. - tértem vissza ehhez a kérésemhez. Nekem semmi affinitásom nincs a zenéhez sajnos, hallgatni szeretem, viszont ha én zenélek, azt jobb ha nem hallja meg senki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. január 22. 17:48 | Link

Alex

- Soha nem mondd, hogy soha! - vágott vissza az egyik igencsak gyakran használt szólással.
- Szeretsz ügyesni? Nem ügyesnek lenni? Csak mert annak, hogy szeretek ügyesni nem sok értelme van. De persze ahogy gondolod. - vont vállat. Azt azért sejtette, hogy nem egészen azt akarta mondani, mint amit végül mondott. De hát ha már ilyen helyzetbe került, akkor muszáj volt szurkálódnia egy kicsit.
- Akkor jól kifogtuk egymást. Én, aki inkább tanul, mintsem rávegye magát az edzésre és te aki inkább az edzőterembe menekül a tanulás elől. Csodás. Majd még megfontolom az ajánlatot, és elfogadom az idegenvezetést. - kicsit viccesebbre vette a figurát, így a mondandójának végére.
- El hiszem, el hiszem. - zárta rövidre a témát, mert nem volt kedve a továbbiakba is erről vitatkozni.
- Egy élmény lenne. Bár mondjuk, szerintem engem is simán magaddal rántanál egy-két óvatlan pillanatban. De azért megérné végig nézni, komolyan mondom. - önkéntelenül is elvigyorodik a gondolatra. - Meg persze azért megpróbálnálak megtanítani rendesen korizni, és akkor nem esnél el annyiszor. - vállat vonva figyelte a fiút, mit mond az ajánlatra.
- Chhh... Nem érvényes. Teljesen igazságtalan. - puffogott tettetett dühvel. - Nem fair a kérésed. De ha ez kell ahhoz, hogy lássam amit százszor fenékre huppansz a jégen, ám legyen. De van egy feltételem: csak és kizárólag azután vagyok hajlandó teljesíteni a kérésed, miután koriztunk. Megegyeztünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2017. január 22. 21:46 | Link

Will és Scar
#outfit(szemüveg nélkül) #zene


Sosem voltam arról híres, hogy nyugodtan bírtam volna ülni a fenekemen egy helyben. Igazi örökmozgónak számítok még a pirosak körében is. Hosszútávon nem igazán sikerült bárkinek is lekötnie engem, még Lazriellnek sem, akivel amúgy nagyon sokat rajzoltam, még amikor idekerültünk. Sajnos mostanában már annyiszor nem találkozunk a kastélyban. Lehet, problémái vannak, csak fél őket elmondani másnak. Sajnálom, mert segítenék neki, csak az a baj, hogy az iskolán kívül nem igazán kéne bajba kerülnöm, vagy valami hasonló. Ez a tanúvédelmi program igencsak megköti a kezem, de talán jobb is így. Mármint nem úgy, hogy nem csinálhatok olyan sok izgis dolgot, csak… ha azok a halálfaló figurák elkapnak, apa térdre kényszerül, velem meg kitudja mi lesz. Áh, nem is gondolok ilyesmire, nem szabad! Csak a jót szabad bevonzani, csak a jót!
Szóval ja, leestem vagy mit csináltam a fotelről –mindenesetre fájt- ám kincset találtam. Legalábbis a magamfajta egy kopott ceruzát is úgy kezel, mintha ezreket érő műtárgy lett volna. Ráadásul Scart hallva a bandanév öletem sem igazán jött be neki, Will pedig pártatlannak vallotta magát vagy mi. Ám amikor mondta, hogy valami varázslény bigyó jól hangozna benne, elkezdtek forogni a fogaskerekeim.  Sajna a cerkát nem értem el, felültem lebiggyesztett szájjal nyüszögve, hogy a cerkát nem kaparintottam meg, és nem is tudom megkaparintani. Aztán felnéztem és máris megpillantottam, ahogy Will nekem próbált segíteni nekem. DRÁGA MAUNI, DE KEDVES! Pont jó szögben billentette meg a bútort, hogy a vékonyka kis kezemmel gyorsan kimarhassam a porcicák szerető öleléséből.
- ÚRISTEN, DE IMÁDLAK! – fokozatosan elvékonyodott hanggal jelentettem ki, fülég érő mosollyal. Úgy beszéltem, mintha folyamatosan fogyott volna el a levegőm, s én hülye elfelejtenék lélegezni. Ekkor felálltam, leporoltam a térdeim és visszahuppantam a helyemre, ahol tüzetesebben megvizsgáltam a ceruzát, grafit volt.
- Persze, hogy rajzolok, csak mond kit-mit és egyezkedünk! – hevesen bólogattam, majd tekintetemet Scarletre irányítottam – Egyébként nekem az Own Way vagy mi annyira nem tetszik, oké az illik mindenkire, de nekem annyira tömeghatása van, bocsesz. Viszont a Will ötlete tetszik, hogy beletegyünk mágikus lények nevét, ha már varázslók és varázslinák vagyunk, csapassuk bele! – kacsintottam egyet.
- Esetleg a „Manti-kór” hogy tetszik? Vagy a „#KAPPA”? – a kappának több jelentése is volt, legalábbis én többet ismertem. Amit a mi nevünk jelentett volna, azt a szarkazmust jellemezné, amit a fiatalok gyakran használnak az interneten. A nyári szünetben, amikor LoL-oztam sokszor láttam a chaten, hogy ironizáltak a másik statisztikájával kapcsolatban, ráadásul a kappa egy varázslény is. Végtelen kreativitás, kappa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Alexander Delacroix
INAKTÍV


*yawns in french*
offline
RPG hsz: 24
Összes hsz: 82
Írta: 2017. január 26. 17:23 | Link

Rebi

- Oh, igen-igen, ügyesnek lenni - pirultam el egy picit. Nagyon nem szerettem azt a picit megalázó érzést amikor látványosabb hibákat vétek. Mindegy, sokszor volt már, túllépek rajta.
- Helyes! Gyere le, csomó mindent lehet csinálni. Milyen sportot szeretsz? Vagy csak simán lehet a gépeket is használni erősítésnek - bólintottam izgatottan. Sokszor volt már olyan, hogy egyedül mentem le, és a zene jó társaság tud lenni, de néha unalmas úgy edzeni, hogy nincs kihez hozzávágni a közeli gumilabdákat.
- Még szép, ha már zuhanok és ott vagy az egy méteres körzetemben, nehogy azt hidd, hogy megúszod. - Ez amúgy már szokásom volt, többször is ezért nem akartak velem korizni jönni, vagy ha jöttek, akkor is elkerültek és távolról nézték végig azt a 20 perces esés-sorozatot amit addig produkáltam, amíg bele nem jöttem. Persze utána már jól megy, bár ez nem azt jelenti, hogy azonnal megcsinálok egy hátrakoszorút a jégen.
- Jól van, elfogadom az ajánlatot, lehetsz a tanárom, mais non, nem hiszem, hogy túl sok sikerrel fogsz járni - biccentettem nevetve. Hát igen, van amihez semmilyen körülmények között nem fogok érteni. Síelni például még nem próbáltam, de nem is tervezek, erősen bojkottálok minden téllel kapcsolatos dolog ellen. No meg biztos vagyok benne, hogy az sem menne jól, úgy látszik a csúszkálás nem az én művészetem.
- Áll az alku! - nyögtem ki egy kis agyalás után. Bár ha a lány nem tartja be az ő részét a megállapodásnak, az biztos, hogy behajtom rajta. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy már sötét van, el is repült a délután. Kicsit kezdett már üresedni a társalgó, bár abban biztos voltam, hogy senki sem aludni ment.
- Na jól van, akkor még hallok felőled. Mikor menjünk korizni? - vontam fel a szemöldököm, átdobva a táskám pántját a vállamon. Sejtelmesen elmosolyodtam, te jó ég, mibe mentem bele... Aludhatok egy hónapig jéggel a fenekem alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. január 28. 22:24 | Link

Bandázunk

  Éppen Will javaslatát hallgatta, amikor meghallotta, amint Fanni a szőnyegre esik. Persze a hangos puffanás sem maradhatott el, amitől az egész szituáció még viccesebb lett.
  Mosolyogva figyelte az egész komikus jelentet, ahogy a másik két bandatag a ceruza megkaparintásáért vív küzdelmes harcot. Úgy tűnt, ha így haladnak soha nem lesz meg az a név. De az igazság szerint ez egyáltalán nem feszélyezte Scart. Nevet bármikor lehet találni, lényeg, hogy az első fellépésük előtt döntsék el. De hogy még csak egy próbájuk sem volt eddig, így nem volt olyannyira sürgető a kérdés.
  A helyzet rendeződött, és a szőke felpakolta lábait az asztalra, és kényelmesen hátra dőlt a kanapéban. Kézfejébe fektette a fejét, így kicsit oldalvást nézte az éppen beszélő eridonost.
  - Nekem a #KAPPA tetszik. Olyan...mai. Szlenges. Senki nem jönne rá. És mint hogy rock banda leszünk, egy kissé ironikus. Már ha az egyetemi lányházakat nézzük, amik botrányosak - nyilvánított véleményt. Hirtelen elfogta a fáradtság. Nem is tudta, hogy pontosan miért is. Talán nem volt elég levegő a helyiségben. A hangok lehalkultak, mintha a víz alól hallgatná őket. Szinte biztos volt benne, hogy megint a melodimágiaság játszadozik vele, de túl kimerültnek érezte magát ahhoz, hogy foglalkoztassa a tény. Egy pöppet lehunyta a szemét, de rögtön utána ki is nyitotta. Ez így nem lesz jó, és ezt tudta is nagyon jól. Valami gáz van vele, de rendbe kell szednie magát. Felült rendesen, és kicsit hunyorgott, hogy kitisztuljon a feje. Egy kicsit segített, de nem túl sokat. Abban reménykedett, hogy ez az egész a másik kettőnek nem tűnik majd fel, és mindenki majd megy a saját dolgára. Ő maga például egyenesen az ágyába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Ward Weaver
INAKTÍV


#freedomformen #teamcsövesbánat
offline
RPG hsz: 257
Összes hsz: 614
Írta: 2017. január 29. 08:56 | Link

Kompenzáló kanapés-lány

Először a pólómra futtattam a tekintetemet, majd a kanapéra, hogy aztán még párszor megismételjem, de azért annyira nem volt nagy a hasonlóság. Egy sóhajjal letudtam, hiszen nem veszhettem bele csak azért, mert véletlenül rám ült. Azaz megtehettem volna, de akkor lehet megríkatok egy alsóbb évfolyamos, Navinés lányt.
- Ami azt illeti, én sosem voltam az igazán, szóval nem volt nehéz elfelejteni. Anno mugli oviba jártam, nálunk nem volt ilyen, hogy "előkészítő". Amúgy... Nem kell parázni, senki nem fog megenni - ráztam meg a fejemet, miközben átvettem a teát és egy félmosoly szerű valamit is az arcomra erőltettem. Asszem, hogy nem érzem jól magam, vagy nem tudom, máskor legalább leordítottam volna a fejét egy hasonló trükkért.
Mivel olvastam Robert Langdon széria összes kötetét, pontosan képben voltam vele, hogy miről is van szó, hát csak biccentettem helyeslően, mennyire igaza van benne.
- Az igen váratlan és ütős húzás volt, én is elég nehezen tértem magamhoz - jegyeztem meg szórakozottan, miközben bepakoltam a könyvjelzőm a kötetbe és inkább letettem. Végül felvontam a szemöldökömet és kissé elmosolyodva néztem a lányra, hogy aztán a könyvre bökjek kérdő pillantással.
- Honnét veszed, hogy nem tud róluk? - érdeklődtem. Hiszen ameddig az ember nem találkozott vele személyesen és kérdezte meg, nem lehet biztos a dolgában. Lehet, hogy csak olyan ember, aki letette a pálcát valamilyen oknál fogva. Vagy kvibli! Az ilyen fejtegetések mindig izgalmasak tudnak lenni. Ezek után én is a teámba kortyoltam, ami meglepő módon nem volt mérgezett. Sőt, egészen jó íze volt.
- Mindenkinek ez a véleménye elsőre, pedig tényleg szeretek olvasni... - nevettem fel halkan, hogy aztán pókerarccal kezet rázzak vele. - Ward vagyok. Ward Weaver. Remélem nem minden ismeretséged indul ilyen döcögősen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. január 29. 19:31 | Link

Alex
(zárás)

- Igazából nem is tudom, hogy milyen sportot szeretek. A kviddicsen kívül nem próbáltam ki még túl sok mindent, így nem mondhatnám, hogy van kedvencem. De így belegondolva egy általános, mindent átmozgató edzésterv kéne nekem, hogy vissza szokjak a sport világába. -  egy apró bólintás is társult előbbi mondatához, amolyan önkéntelenül megszokott mozdulatként.
- Szörnyű vagy. Nem is szeretném tudni hány ártatlan ember csodálhatta meg a jeget közelről a te hatásodra. De én tutira nem szeretnék köztük lenni, szóval majd kitalálok valami haditervet vagy technikát, hogy hogyan maradjak állva. Ebben biztos lehetsz. - arcán elszánt vigyor terpeszkedett, és már rögtön ki is gondolt vagy három variációt.
- Szeretnél fogadni? Akkor is megtanítalak hogyha lehetetlen eset vagy. És tutira sikerrel járok. - félig elszánt félig kihívó arccal nézett a fiúra, hiszen eléggé biztos volt magában és a képességeiben. Mert ugye fő a magabiztosság.
- Helyes. Akkor te el jössz velem korizni én meg utána énekelek neked valamit. Mind a kettőnk részéről elég kedvezőtlen, de a másik fél számára szórakoztató egyesség. Csodás, mit ne mondjak. - kissé talán gunyorosra sikeredett utolsó mondata, bár csak félig szándékosan.
- A legközelebbi szabad hétvégén? Szerintem akkor a legalkalmasabb, de ha van valami más ötleted akkor szívesen fogadom. - Látva, hogy Alex már menni készül, össze kaparta mag mellől a táskáját, és elindult a kijárat felé.
- Akkor még találkozunk. Szia! - szólt vissza féltávról, majd elindult az Eridon toronyba, hogy lepakolja cuccát, és el mehessen vacsorázni.



/Köszöntem :3 /
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 12 ... 20 21 [22] 23 24 ... 32 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet