A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=639093#post639093][b]Ward Weaver - 2016.11.14. 20:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=639237#post639237][b]Kaisch Ráhel - 2016.11.14. 23:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=639504#post639504][b]Ward Weaver - 2016.11.16. 00:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=640913#post640913][b]Somoskői Lilla - 2016.11.20. 16:54[/b][/url]

Bólintok egyet, hogy megértettem. Kár ezt tovább ragozni. Írok nekik levelet, mindenki megnyugszik, helyre áll a béke. A béke, amit Alíz szerint én borítok fel azzal, hogy nem írok nekik, holott ő borítja fel azzal, hogy minden áldott nap ír. Mert amíg nem volt itt, teljesen jó volt anyuéknak, hogyha havonta csak egyszer hallottak felőlem és sem Olivér, sem Teó nem írt nekik ennél gyakrabban. Az egészet ő rontja el, és hiába reménykednék, hogy lassan majd nála is beüt az igazi tinédzserkor, hogy majd nem akar minden egyes nap velük levelezni... Biztos vagyok benne, hogy Alíz ebben sem lesz átlagos. Úgyhogy nem marad több ötletem, mint alkalmazkodni a helyzethez, bár elég kelletlenül teszem. Szerencsére ez nem látszik rajtam.
Mikor a lustaságát emlegeti, csak elfintorodom. Na igen, nem ártania valamit mozognia neki is, de én vele ellentétben nem érzem úgy, hogy nagyon bele kellene szólnom abba, mihez kezd magával. Egyedül a barátkozási szokásait nem tudom szó nélkül hagyni, mert az tényleg rémesen fontos, de hogy hogyan eszik, mennyit mozog, miként öltözködik... Eszem ágában sincs beleszólni.
Nehezen tartom vissza a felháborodásomat, mikor a válaszát meghallom. "Aki megüti a szintemet"?! Mégis mit képzel magáról ez a lány? Nem értem, honnan jön a beképzelt duma, de rohadtul zavar. Egyikünket sem arra nevelték a szüleink - aranyvérű származás ide vagy oda - hogy önteltek legyünk. Legyen szó műveltségről, származásról, nem szabadna ennyire felsőbbrendűnek tartania magát. Egyelőre halkan, de nagyon kimérten válaszolok neki, hogy elkerüljem, hogy felrobbanjak mérgemben.
- Ha már a Levitások sem "ütik meg a szintedet", akkor talán jobb is, ha nincs túl sok barátod, csak csalódást okozna mindegyik - mondom, enyhe gúnnyal másolva korábbi szóhasználatát.
Alíz inkább rólam kérdez, mintsem a saját helyzetét feszegesse, amit a szituációra való tekintettel teljesen meg tudok érteni. Nem tervezem az orrára kötni a szerelmi életemet, azt pedig ő is nagyon jól tudja, hogy ezerszer szociálisabb típus vagyok nála. Igaz, mostanában nem foglalkoztam eleget a barátaimmal. Hálás vagyok Rachelnek, amiért ezt még egyszer sem rótta fel nekem. A kérdés azért kicsit vicces, hiszen az én érdeklődésem főleg annak szól, hogy ő új még itt. Nekem azonban ez a környezet már kicsit sem új, itt élek három éve.
- Volt három évem beilleszkedni közéjük, jól megvagyok velük - válaszolom röviden, bár ennyit ő is láthat a hétköznapokon, mikor összefutunk a folyosón, mert igen, a háztársaim társaságában látni a legtöbbet.
- Semmi különös - hazudom szemrebbenés nélkül, jelezve, hogy ennek nem szeretnék több szót szentelni. Nem fogom az orrára kötni, ez van. Egyébként akkorát még csak nem is füllentek, elvégre Ákosra sok szó illene, de a "hódoló" aztán biztos, hogy egyáltalán nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=641415#post641415][b]Kornai Viktória - 2016.11.22. 17:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=642465#post642465][b]Somoskői Alíz Evelin - 2016.11.26. 14:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=643091#post643091][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.11.27. 20:50[/b][/url]

Olyan jól betelepedtem, abba a fotelbe, amit az érkezésemkor kinéztem magamnak. Kellemesen puha volt, még úgy is, hogy már nem egy diák pihentette rajta a hátsóját előttem. Igen, egy kiült fotel volt, viszonylag jó állapotban. Onnét figyelgettem Willt és az éppen betoppanó, valamint hadaró Scarlettet.
Amint kitért az ő kis képességére, csak őőőzni kezdtem. Nagyon jól tudtam, hogy miről volt szó, szóval rögvest rákérdeztem, hogy ne süketüljek meg, ha énekléskor is ilyen veszélyes a hangja.
Szerencsére megnyugtatott Scarl, hogy ilyenkor egyáltalán nem veszélyes ránk, ráadásul Will is gyógyítónak tanult így ez csak egy plusz megnyugvás volt számomra. Vigyorogva, ujjongva felemeltem mindkét karomat ökölbe szorított kezekkel ezzel együtt leverve a fejemről a kalapomat is.
- Ez az! - kijelentettem - Legyünk a The Tragedy of Angels, avagy az angyalok tragédiája! Na? Na? Na? Ez nem lányos és elég csibész is, nem?
Heves ötletelésbe kezdtem, már meg sem hallottam Will kérdését, annyira rám tört az ötperces hiperaktivitás.
- Vagy…. ha nem tetszik, kitalálhatunk mást. Van még soooooook sok sok sok ötletem - Folytattam, miközben már felugrottam a fotelből, az egyensúlyomból kiesve megborultam és egy csattanással a földön kötöttem ki, a kezeimmel igyekeztem tompítani a fájdalmamat. Nem sokat segített, de legalább az orrom nem tört el.
- Jól vagyok! - nyújtottam fel a kezemet, s elidőztem még ott - Jéé, ott egy ceruza Will alatt! - Lecsúsztattam a hátsómat is a fotelről, mármint azokat a részeimet, amik fenn maradtak és a srác lábaihoz kúszva a ceruzáért próbáltam benyúl az ujjaimmal, mivel a kezem nem fért be csak félig a bútor alá.
- Ahh, nem érem el... - felültem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=643758#post643758][b]Scarlett Conroy - 2016.11.29. 18:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=644736#post644736][b]Széplaki Alíz - 2016.12.03. 20:13[/b][/url]

Iszonyat keveset aludtam az éjjel, mondhatni, csak forgolódtam, úgyhogy amikor felkeltem, már tudtam előre, hogy egy "csodás" napnak nézek elébe. Az órákat nagyjából túléltem, ebédszünetben pedig étkezés helyett inkább lehajtottam a fejem az egyik asztalra és szundítottam egyet. Persze nem tartott sokáig ez a nyugalmi állapot, de egy kicsit segített rajtam. A többi órát korgó gyomorral szenvedtem végig, majd amikor vége volt a tanításnak, rohantam a konyhába, hogy bekapjak valami életmentő kaját, ami történetesen pár szendvics volt. Miután jóllaktam, visszamentem a szobámba és ejtőztem még egy kicsit, ami történetesen kifejezetten jól esett. Megbeszéltem az egyik diáktársammal, hogy találkozom vele a társalgóban, mert visszaadom neki a könyvét, amit kölcsönvettem tőle. Felvettem a terepszínű nadrágomat, a szürke felsőmet, hozzá fekete cipőt, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Alig vártam, hogy visszaadhassam a könyvet, mert egyébként is utáltam másoktól kölcsönkérni dolgokat, de ez most elkerülhetetlen volt. Reméltem, hogy időben megérkezik és gyorsan túlleszünk rajta, de csalódnom kellett, mert én értem oda előbb. Persze ezt már megszoktam, mert általában mindig én érkeztem meg elsőként a megbeszélt találkozókra. Belevetettem magam az egyik kényelmes székbe és vártam az illetőt, hogy végre megérkezzen. Vártam, vártam, már majdnem elbóbiskoltam a fotelban és még mindig nem érkezett meg.
~ Nagyszerű! ~ - dühöngtem magamban, egyáltalán nem örültem annak, hogy ideráncigált a semmiért, amikor aludhattam is volna még nyugodtan. Nyilván közbejött neki valami vagy csak egyszerűen késett, nem tudom, hogy mi volt az oka annak, hogy még mindig nem érkezett meg. Úgy gondoltam, hogy adok még neki egy kis időt, hátha befut még, addig pedig a könyvvel az ölemben üldögéltem a meleg helyiségben, és vártam a csodára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=645228#post645228][b]Ardai Kolos - 2016.12.04. 21:11[/b][/url]

Indulatosan beletúrt a hajába, és ezzel az erővel hátat is fordított a lánynak. Sóhajtott egy mélyet. Érezte, amint elönti a méreg, és ha egy kicsit tovább engedi magában áramlani az érzést, a végén még olyat tesz, amit egy életre megbánna. Igyekezett hát kicsit megnyugodni.
Leengedte jobb kezét, baljával még mindig erősen magához szorította a lejátszóját. Nagyapja egyetlen, kézzel fogható hagyaté... Nem. Ő még otthon van és pihen. Semmi baja azóta.
Visszafordult a lányhoz, hogy végre lezárja ezt a vitát, amikor eljutott a tudatáig a következő mondata.
- Már megbocsáss, de egy sajnálomot minimum kipréselhetnél magadból azok után, amit tettél! - fújtatott, mint egy bika. Tudta, hogy ha nem nyugszik le azonnal, a vörös köd elborítja a tudatát.
- Ja és egyébként is, ha nem vetted volna magad észre, legalább olyan hangerővel beszélsz, mint én! - tette még hozzá idegesen, majd egy újabb kör oxigénbevitel után úgy döntött, hajlandó megbocsájtani a vétkesnek.
- Tudod mit? Akkor legyen! Legalább egy fél tekercsnyi bocsánatkérő levelet várok a tetteidért! Aztán esetleg el is felejtem ezt a nevetséges históriát, világos?- váltott normál hangerősségre Kolos. Hozzá akarta tenni, hogy jó lenne, ha pár tekercsnyi leckéjét is megírja, de tisztán látta, hogy a tolvaj jóval fiatalabb volt nála, nem biztos, hogy megérte volna a fáradozást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=645908#post645908][b]Rosie N. Fisher - 2016.12.07. 12:02[/b][/url]

         ~ kinézet ~

Tanítás végeztével egészen fellélegzett, hogy megszabadulhat az egyenruhától, aminek pusztán annyi értelmét látja, hogy a minden egyéniséget és ízlést nélkülöző társai nem igazán válhatnak nevetség tárgyává, hiszen mindenki egyformán a vezetőség silány divatérzékének bizonyítékát viseli. Az egyetlen változatosságnak tekinthető apróság csupán a házak színei a sálon, nyakkendőn, vagy éppen a szoknya, netán a térdzokni szegélyén. Ki nem állhatja. Pedig tudatában van, hogy nem is áll olyan rosszul neki, sőt, a házszínek még illenek is vörös hajához és nem sápasztják még jobban már amúgy is fehér bőrét, de mégiscsak olyan egyhangú viselet, na meg olyan szürke. Jólesik belebújni barackszínű pulóverébe, akárcsak a kényelmes nadrágba, amiben jobban látni minden kecses vonalát, mint abban az A vonalú, egymásra vasalt ráncokból álló szürke szoknyában valaha is lehetne. A rózsaszín sálat csak azért csavarja a nyaka köré, mert meglepően védtelennek érzi nyakát az ódon falak hűvös levegőjével szemben, tekintve, hogy szoros kontyba csavart haja nem szolgál semmiféle védelemmel. A violinkulcs alakú medált nem rejti el, búcsúajándék volt szobatársaitól, bár ez még nem lenne elég ok, hogy viselje, ha például ronda lenne. A medál viszont véleménye szerint meglehetősen szép, és természetesen hozzá illő választás, hát nem is rejtegeti személyes tárgyai menedékéül szolgáló ékszeres ládikája mélyén. Csizmáiban egész hangtalanul közlekedik, mintha nem lenne egyébként is pehelysúlyú és nem tanulná már közel másfél évtizede a könnyed, libegő léptek és a szárnyalás sajátos művészetét. A társalgót természetesen társaság reményében veszi célba. A magányos bolyongás sem utolsó lehetőség, közben még a kastély szeme előtt egyelőre rejtett csodáit, titkos zugait is felfedezhetné, ám mégis valami másra vágyik, valami többre. Jólesne egy kis csillogás, csöppnyi figyelem, egy érdeklődő tekintet legalább, ami kíváncsian követi mozdulatait. Ha léptei nem is, az ajtó nyikorduló hangja elárulja, amint benyit, és felcsillanó tekintetében szinte azonnal át is veszi a csalódottság a röpke öröm helyét. Hiszen ez majdhogynem üres.
- Eltévedtem volna? Azt hittem, ez a társalgó, de inkább tűnik magányos lelkek menedékének. A folyosón is nagyobb az élet - szólal meg körbepillantva, amint becsukta maga mögött az ajtót.
- A kilátás viszont egészen megjárja - állapítja meg a következő pillanatban az ablakhoz libbenve, és megtámaszkodik a párkányon, lábujjhegyre emelkedve, úgy nyomja neki majdnem az orrát az üvegnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=646132#post646132][b]Széplaki Alíz - 2016.12.07. 23:11[/b][/url]

Már kezdtem megunni a várakozást, amikor végre kinyílt az ajtó és lelki szemeim előtt már láttam, ahogyan a diáktársam belép rajta, majd elindul felém a könyvéért bocsánatkérések közepette, ám sajnos nem ez történt. Egy idegen lány lépett be a helyiségbe, aki rögtön hangot adott a nemtetszésének.
- Magányos lelkek menedéke? - kérdeztem vissza vigyorogva, tetszett ez a megjegyzés, ezért simán megszólítottam, hiszen már úgyis kezdtem magam unni a könyv társaságában. Legszívesebben pihentem volna még egy kicsit az ágyamban ahelyett, hogy itt rostokoljak, de nem volt választásom, mert ez az időpont és helyszín lett megbeszélve a lánnyal, ráadásul egyébként is nehéz volt őt utolérni.
- Hát, az biztos! - helyeseltem, bár kissé csalódott voltam, hogy nem az jött meg, akire vártam. Megfordult a fejemben az is, hogy lehet, hogy soha nem fogok megszabadulni ettől a könyvtől, amúgy is utáltam a kölcsönkért dolgokat sokáig magamnál tartani, de jelen helyzetben úgy tűnt, hogy egyelőre ki kell békülnöm ezzel a szomorú ténnyel.
- Nem láttál erre jövet egy magas, hosszú, barna hajú, barna szemű lányt idétlen vigyorral az arcán? - érdeklődtem a lánytól, mert hátha találkozott vele futólag út közben, akkor pedig lenne némi reményem arra, hogy egyszer ideér.
Nagyon örültem volna neki, ha végre belép azon az ajtón, de valahogy már nem hittem abban, hogy mi ma találkozni fogunk.
~ Azért dobhatott volna egy baglyot vagy valami... ~ morogtam magamban, mert igazán dühítő volt, hogy erre se volt képes. Persze bármi közbejöhetett neki, de akkor is én szívtam most meg az egészet. Legszívesebben behajítottam volna a szobájába a könyvet, de ezt ugye mégsem tehettem meg, úgyhogy arra jutottam, hogy várok még egy kicsit, és ha nem jelenik meg hamarosan, akkor elvonulok a szobámba pihenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=646473#post646473][b]Rosie N. Fisher - 2016.12.09. 12:28[/b][/url]

Csalódottan hordozza körbe tekintetét a társalgón, amely ebben az időpontban majdhogynem üres. Vajon hol lehetnek az emberek, töpreng el egy pillanat erejéig, de nem igazán foglalkozik a válasz megtalálásával mégsem, hiszen az éppen olvasó lány visszakérdez elhangzó szavaira. Még a mosolyt is hallani véli a hangjában, amitől picit jobban kihúzza magát máris. Nem kárpótolja ugyan a társaság hiányáért, hogy értékelik a humorát, és figyelemmel követik a szavait, de mégiscsak jobb, mintha nem is figyelnének rá.
- Mondhatni. Nincs éppen túlnépesedés, már amennyiben nem rendelkezel több személyiséggel netán - válaszolja, sütkérezve a figyelemben, amit éppen neki szentel a másik. Simogatja a lelkét, hiszen tudja, hogy itt mégsem tudhatják még azért széles körben, hogy ő Rosie Fisher. Az itt töltött időt tekintve még abban is kételkedik, hogy azt tudnák, cserediák Roxfortból. Meglehet, hogy csak egyszerű új diáknak tekintik, akinek éppen az országba költöztek a szülei vagy valami ilyesmi. A gondolatra aprót szusszan, ám különösebben nem akadályozza pillanatnyi boldogságát mindez. Rengeteg idő áll még előtte, hogy megmutassa, több, mint egyszerű diák. Értékeli a helyeslést, mosolyogva pillant hátra válla fölött, hogy ezt megmutassa, majd a párkányt hátrahagyva kényelmes ülőhelyet keres magának a lány közelében, bokáit finom mozdulattal keresztezve, hátát kihúzva, és érdeklődve pillant a másikra, egészen a kérdésig. Szemöldökét kissé csalódottan vonja fel, szinte el sem hiszi, hogy ezt tőle éppen megkérdezték. Lerázza azonban megrökönyödését egy gyors mozdulattal, visszatessékelve arcára mosolyát.
- Ez meglehetősen átlagos leírás. Azt hiszem, több ilyen lányt is láttam, de nem biztos, hogy azt is, akit keresel - válaszol hangjában leheletnyi türelmetlenséggel, noha másrészt egészen elégedett magával, hogy igen segítőkészen nem tagadta meg a válaszadást.
- Rosie vagyok, Rosie Fisher, griffendéles cserediák - mutatkozik be máris, igyekezve visszaterelni a beszélgetést számára érdekesebb vizekre. - Mindig ilyen sokan vannak itt? Különben mit olvasol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=647132#post647132][b]Széplaki Alíz - 2016.12.11. 20:54[/b][/url]

A lány felfigyelt a szavaimra, úgy tűnt, hogy nagyon unja az egyedüllétet és inkább csatlakozna hozzám egy pár szó erejéig.
- Az már biztos. Mondjuk időnként akár öt embert is kiteszek, legalábbis mások azt mondják rólam, de különösebben nem érdekel a véleményük - válaszoltam a lánynak, majd bemutatkoztam neki:
- Széplaki Alíz vagyok, Navinés! Már, ha ez számít valamit - haraptam el a mondandómat, mert nem voltam arról meggyőződve, hogy bárkit is a háza alapján kellene megítélni. Sose bírtam az előítéleteket, de szerencsére idáig zömében jó indulatú, normális diákokkal hozott össze a sors.
- Nos, ő amolyan nem is tudom, szóval tök átlagos, könnyed beleolvad a tömegbe. Nincs semmi olyan ismertetőjegye, amiről egy idegen megismerné. Szóval nem csodálkoznék, ha esetleg elmentél volna mellette. Egyébként imád tanulni és rendkívül művelt, és nálam van a könyve, amitől nagyon szeretnék már megszabadulni - mondtam a lánynak, bár kicsit úgy éreztem, hogy elég sokat fecsegtem egyhuzamban, de most épp beszédesebb hangulatban voltam. Végre felrázott valaki az unalomból, mert az imént még majdnem bealudtam. Volt egy olyan érzésem, hogy ma már biztosan nem fogok találkozni a diáktársammal, de sebaj, úgy voltam vele, hogy majd máskor megkapja azt a nyavalyás könyvet.
- Örvendek, Rosie! Szép neved van! Ó, Griffendél? Mesélnél róla? - kértem tőle kitörő lelkesedéssel, mert rögtön eszembe jutott erről a kedvenc Harry Potter kötetem, amelyet még Timitől kaptam ajándékba. Kicsit szégyelltem magam, hogy ilyen tudatlan vagyok, de nem gondoltam volna, hogy ebben a világban is létezik Roxfort, igaz sosem kérdeztem senkitől. Azt már meg se mertem kérdezni a lánytól, hogy maga a "kis túlélő" is valódi ebben az univerzumban vagy sem, mert biztos totál hülyének nézett volna. Inkább a bölcs hallgatást választottam és érdeklődve tekintettem rá, amint leült mellém, hiszen kíváncsian vártam, hogy mit lehet tudni arról az intézményről, ahová járt. Közben kaptam két újabb kérdést is, amire gyorsan válaszoltam:
- Többen szoktak itt lenni, nem értem miért kong az ürességtől ez a hely, lehet, hogy mindenki kidőlt, nem tudom. Mindenesetre nem ez a szokványos állapot - igazából bele sem gondoltam, hogy miért vannak itt ilyen kevesen, bár én örültem neki, mert legalább nem kellett hallgatnom a hangzavart, amit a sok diák okozott, mivel időnként ez bizony rém idegesítő volt számomra.
- Ez egy tankönyv, rém unalmas, száraz anyag, a különböző seprűmárkákat mutatja be részletesen és érdektelenül - folytattam a válaszadást Rosie-nak. Egyáltalán nem érdekeltek a seprűk, csak a kviddics miatt kértem kölcsön ezt a művet, hogy jobban tisztában legyek azzal, hogy mire ülök fel, ha már én is beszálltam ebbe a sportba. Idáig csak a sepregetésre használtam ezt az eszközt, sosem gondoltam volna, hogy akár járműként is üzemelhet és ezen fogok fel-alá cikázni. Egyre több olyan dologgal találkoztam, ami a mugli világból kiindulva nagyon bizarrnak tűnt, de szépen lassan kezdtem feldolgozni azt a sok új információt, és hatást, amiket ebben az univerzumban elsajátítottam és megtapasztaltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=648536#post648536][b]Rosie N. Fisher - 2016.12.16. 00:59[/b][/url]

- Ötöt is? Igazán kellemes társaság lehetsz - szögezi le nyomban, és jégkék árnyalatban játszó tekintetében az arcán megjelenő mosoly járulékos csillogása keveredik hirtelen felébredő kíváncsigásával. Igaz, hogy csupán egyetlen emberhez van szerencséje, de ha ilyen sokat kitesz, az már majdnem felér egy kisebb társasággal. Márpedig neki lételeme a társaság, az egyedüllét pedig mumussal felérő kellemetlen állapot, így esze ágában sincs kihagyni a lehetőséget, hogy beszélgessen a rá figyelni hajlandó diáktársával, csillogva kicsit, végtére is ragyogó ékköve ha nem is az angol koronának, de a teszleksüveg egy divatosabb, ékesebb változatának mindenképpen.
- Örvendek - nyújtja máris előre légies mozdulattal a kezét a bemutatkozás pillanatában, hiszen így illik, aztán ölébe ejti a kézfogást követően újra, hogy visszatérjen a társalgásuk fonalához. - Kaptam egy viszonylag részletes összefoglalót az iskoláról, amiből számomra az derült ki, hogy az a magyar Hugrabug. Igaz? - kérdez rá, hogy ezzel lehetőséget adjon a válaszadásra, ne csak egymagában beszéljen. A monológnak nem sok értelmét látja, mégsem egy Shakespeare-dráma hősnője.
- Nos akkor ezt túl is tárgyaltuk - állapítja meg mosolyogva, és már tereli is a beszélgetést, hogy ő maga is bemutatkozhasson. Nem szeret lemaradni semmiben sem, jobban kedveli, ha inkább ő az első, legyen szó a tanulmányairól, vagy éppen az illemről, így tulajdonképpen kissé sértetten veszi tudomásul, hogy csak második. Ki is húzza magát, picit mereven hátrafeszítve a vállait, megemelve az állát, amíg csak a következő pillanatban nem kárpótolja mégis a Griffendél iránti érdeklődés.
- Lássuk csak - fog neki, megigazítva néhány képzeletbeli hajszálat, hiszen hosszú hajából egyetlen szál sem merészkedik ki gondosan felcsavart, szorosan rögzített, szigorú kontyából, de a mozdulatot mégiscsak igényli, mielőtt ujjait lazán fűzné össze kezeit térdére ejtve.
- Hasonlít az eridonra. Vörös meg arany a ház színe, de oroszlán a jelképe főnix helyett, és csupa okos meg bátor ember jár oda. Még Harry Potter is ott tanult, meg Granger és az összes Weasley, vagyis a varázslótársadalom színe-java egy kis túlzással - foglalja össze a hirtelen eszébe jutó információkat. - Ó, és van egy egyszerre szórakoztató meg ijesztő házszellemünk, Sir Nicholas de Mimsy-Porpington, de mindenki csak a Félig fejnélküli Nicknek hívja a kissé balul sikerült lefejezése eredményeként - magyaráz teljes beleéléssel, elég sűrűn pillantva közben Alizra, hogy lássa, milyen hatást is keltenek a szavai.
- Ó, értem - jelenti ki megkönnyebbülve, kényelmesebben dőlve hátra kissé ültében, amikor választ kap a társalgóra jellemző átlagos népsűrűséget illetően. A seprűmárkákra felhúzza aztán a szemöldökét. Még mindig fájdalmasan érinti, hogy nem tud repülni, de esze ágában sincs a gyengeségeit megmutatni, inkább lerázza magáról az egészet, és laza mozdulattal legyint.
- Csakis az lehet. Mi mást szoktál még olvasni tankönyveken kívül. Szereted az irodalmat? - tereli a témát inkább igyekezve a könyveknél maradni, de mégsem beszélni azokról a fránya ciroktákolmányokról, amik egyszerűen nem hajlandóak felemelkedni sem neki, nemhogy a levegőbe emelni őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=650069#post650069][b]Széplaki Alíz - 2016.12.22. 20:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=652154#post652154][b]William Eric Payne - 2016.12.30. 14:54[/b][/url]

Már épp megszólalnék, hogy nekem tetszik a The Tragedy of Angels, ám épp csak kinyitom a szám, Scar már ki is fejezi a nemtetszését. Azért vetek egy bátorító pillantást Fanni felé. Szerintem nem volt rossz, elég tragikus tudok lenni, viszont a másik kettő is szimpatikus, amit a rellonos mond. Ez a baj velem, hogy az ilyenekben minden jó, egészen addig, amíg a nevünk kerüli az édességek és barbie babák méltatását. Semmi jónak nem vagyok az elrontója, de az ilyen irányzatokat túlzásnak érzem.
- Én az ilyen elnevezésekhez nem vagyok elég kreatív. Rám eddig mindegyik passzolt.
Legalábbis ha hiszünk a gonosz pletykáknak, hogy egy érzelemmentes, sőt szív nélkül született szobor vagyok. Aljas pletyka lányoktól, akiknek a közeledését észre kellett volna vennem. Most meg persze, hogy van párom, egyből mindenki rossznak állít be. Fene se érti a világot.
- Tudom, hogy ezzel nem vagytok beljebb. Igazából a menő mágus bandák legtöbbjének szerepel egy mágikus lén vagy egy komolyabb mágusvilág beli esemény a nevében szerintem, nekünk is bele kellene tennünk valamit. Valamelyik dallamos, de megjegyezhetőt, ami nem rövid, de nem is hosszú. Ashwinder vagy billywig.
Van egy pár ilyen. Ezeket mindig egész könnyen megjegyeztem, és egész jól szerepeltem velük, mert mindegyikhez költöttem egy kis versikét. Persze nem olyan nagy számok, hogy abból egy nap verseskötet legyen, de magamban mondta a verset, egész jól tudtam felelni vagy éppen varázstani alapismeretek vizsgán brillírozni.
- Hömp?
Épp csak egy pillanatra pillantottam el a lányokról, csak, hogy egy kicsit megmozgassam a fejem, mire visszapillantottam, Fanni már nem volt sehol. Bealudtam volna? Csak így, hirtelen? Esküszöm az előbb még éber voltam, és csecsemő sem vagyok, hogy beálljon a tejkóma. Már épp megkérdezném Scart, hogy ugyan hová lett az eridonos, amikor amaz felkiált, én meg úgy megijedek, hogy majdnem eltaposom.
- Fanni?
A lány mellettem térdel, ami azért elég zavarba ejtő tud lenni, ha az ember nem számít a jöttére, és popóját kinyomva harcolt valamivel ami a székem alatt van. Felpillantok Scarlettre, majd vissza Fanni hátára, és amikor felül, és megjegyzi, hogy nem éri el, készségesen felállok, és a fotel mögé lépve, vigyázva, hogy ne csapjam arcba őt, magam felé döntöm, annyira, hogy kényelmesen ki tudja szedni a ceruzát.
- Remélem, hogy rajzolsz nekem cserébe valami szépet.
Kacsintok is felé egyet a kijelentésemmel, majd visszaeresztem az ülőalkalmatosságot, és visszahelyezkedem rá.
- Figyelünk, főnökasszonyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=652252#post652252][b]Rosie N. Fisher - 2016.12.31. 05:19[/b][/url]

- Meglepetést? Hmm... - illeszti mutatóujját ajkához elgondolkodva, tekintete egy pillanatra a semmibe réved, majd széles mosollyal néz újra a lányra. - Szeretem a meglepetéseket. Lehetnénk barátok - szólal meg nyomban egészen lelkesen, és csak azért nem ugrik ennek jeleként a másik nyakába, mert ő olyat nem tesz, vagy legalábbis csak ritka alkalmakkor. Megvárja inkább, amíg mások ugranak az ő nyakába (hogy aztán hűvös nyugalommal, méltóságteljesen követelje vissza magának lehetőleg a személyes terét, ha olyan a kedve).
- Hogy érted, hogy itt? - pislog aztán értetlenül. Tényleg fogalma sincs, hogyan érti ezt a kérdést Alíz, hiszen Potter az egész varázsvilágban híres. - Itt nem tanítanak mágiatörit? Vagy inkább helyi jellegzetességet tanultok? Esetleg itt valami mesehősnek mondják, mint mondjuk Beowulfot? Nem értem, miért olyan hihetetlen, hogy létezik - fejti ki, miért is nem tud napirendre térni a kérdés fölött egy mosollyal, esetleg bólogatással. Egészen kicsit talán még a büszkeségét is sérti, hogy Potterről beszélnek, de ha ez ennyire érdekli a lányt, rajta nem múlik, válaszol a kérdésekre.
- Ó, hogy te is varázstalan családból származol? - kérdezi gyanakodva, amikor a lények is szóba kerülnek. Mi tagadás, ő sem ismert sok mindent, mielőtt a Roxfortba került volna, úgyhogy ha igen a válasz a kérdésére, ezen a tapasztalaton osztoznak. Meg is könnyebbül már előre, hogy legalább nem egy mindent ismerő aranyvérűvel van dolga.
- Naná, persze, hogy örültem. Szerintem az a legjobb ház. Mindig élet van - válaszol lelkesen a hozzá intézett kérdésre. - Igaz, eleinte csak azt tudtam, hogy vörös meg arany a ház színe, az pedig csak kiemeli a vörös hajamat, de már csak ezért is nagyon lehet örülni. Fontos szempont - magyarázza komolyan, hiszen neki ez igenis számít most is. Nem mindegy, hogyan fest, ha már úgyis valami ronda egyenruhát kénytelen hordani.
- Ó, rengeteg mindent. Balettozom, meg olvasok, és imádom a társaságot is. Otthon rengeteg időt töltöttünk a barátaimmal a faluban is, meg az iskola különböző részeiben. Itt még kevés embert ismerek, de ezen változtatunk - részletez kicsattanó örömmel, hiszen beszélhet magáról, de mégiscsak jónak látja, hogy vissza is kérdezzen aztán. - Na és te?
- Óh - veszi tudomásul a választ, igyekezve érdeklődést mutatni. Egészen hosszú listát kapott, aminek felét ha vissza tudná mondani ebben a percben, de legalább válaszolhat a kérdésre, ami azért gyorsan eltereli szerencsére a gondolatait újfent. - Lássuk csak... irodalomból a fantasy, romantikus történetek, klasszikusok, történelmi regények érdekelnek és a versek, meg aztán a történelem, mágiatöri, művészettöri, zenéről szóló könyvek -  sorolja ujjain számolva szórakozottan a lista feléig a könyveket, majd belefelejtve engedi vissza ölébe a kezét, folytatva a felsorolást eme segítség nélkül is.
- Meg szívesen olvasok olyan könyveket, amik a mágia művészetben való szerepéről, használatáról szólnak, mint az illúziómágia vagy melodimágia, vagy mágikus táncművészet, szóval mindenfélét, aminek csak köze van a művészethez - teszi még hozzá csillogó tekintettel. Roppant mód érdekli a művészet, és ezt valami nagyon nemes dolognak éli meg a maga részéről. Egy helyben ülni azonban nem igazán bír sokáig, most sem, így pillanatokon belül már a fotel karfájára támaszkodva emelgeti a lábát kecsesen.
- Szereted a balettet? Olyan szép koreográfiák vannak és annyira kifejező... - lelkesedik. - Vagy inkább az írás az a művészeti ág, amiben jeleskedsz? Azt hiszem, annak is van sajátos mágiája, bár nem sokat olvastam eddig még róla. Igaz ez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654166#post654166][b]Czettner L. Maja - 2017.01.07. 23:08[/b][/url]

Sok mindent lehet mondani Majáról, de azt éppen nem, hogy túl összeszedetten futott volna neki a szünet utáni első tanítási napnak. Valahol - azt sem tudja, hol, kinél, mikor - az ünnepekben elhagyta az egyik beadandót, amit mágiatörténetre ma kellett volna leadnia, aztán sikeresen eltűnt a táskája a szobájából, bár az is lehet, hogy Lottinál van… vagy Ririnél, fogalma sincs. Reggel a nagy kapkodásban kifordítva vette fel a pólót is, a fülbevalója meg beakadt a pulóverébe. Egy órán át küzdött vele, mint a hal, ami a horgon akadt vergődött, de megoldotta. Utána - kisebb szívroham közepette - mentette meg a láncát, amit majdnem a hajával együtt rántott le magáról, mikor a szekrényajtó rácsukódott oldalról. Morcosan és kissé morogva esett be az első órára, miközben a jegyzetei között turkálva még mindig reménykedett, hogy előjön a fogalmazása, amikor is… eljött a felismerés. A füzet színe is fura volt, de annyira el van varázsolva, hogy különösen fel sem merült benne ezen agyalni, de mikor kinyitotta valami nagyon fura jeleket talált. Elkezdte a füzetet minden irányba forgatva méregetni, grimaszolt mellé; hol közelebb húzta, hol távolabb tolta. Hát mi a szentséges banán ez!
- A kínai fiú! Vagy valami olyasmi… - Hangosan mondta, annyira, hogy a mellette elsétáló tanárnő szúrós pillantásokkal díjazta, társai meg érdekesen méregették. Belesüllyedt a padba, aztán eldöntötte, hogy megkeresi, akinél az ő füzete lehet, benne a délutánra kellő fogalmazással. Még lehetnek csodák.
Liv néni szabadsága miatt a legendás lények gondozása elmaradt, így a klubhelyisége helyett a folyosókat szelte, nézelődve. Nem sokra emlékezett, sőt, neki elég egyformák voltak a Csingek meg a Csángok, de hirtelen pillantott meg egy célállomásnak tűnő rellonost a társalgóba belépni. Stimmelt a haj, a külső, a minden! Hát ki más lehetne?! Futólépésre váltott, majd szinte beesve az ajtón, egyből szerencsétlen karjáért kapott, hogy fordíthassa a maga irányba.
- Te, Csiiii. Segííííts! Ez a tiéd. - mondta kétségbeesve, majd a kezébe nyomta a füzetet. Amúgy se tudta kimondani a nevet, meg elolvasni se, így ha nem is a gazdáját kapta el, ő úgy gondolja mégis.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654234#post654234][b]Tanizawa Daisuke - 2017.01.08. 13:42[/b][/url]

Tanulnom kéne, de mindenhol túl sok a zaj, és a nemkívánatos személy, főleg egy helyet. Nincs kedvem senkihez, vagyis beszélgetni nem szeretnék, mégis megtalálnak az emberek az idióta kérdéseikkel. Az előbb egy rellonos kislány jött oda hozzám, hogy merre találja a Levitát, én viszont nem mondtam semmit, még a végén megkérne, hogy mutassam is meg neki. Akár az öcsémet is meglátogathatnám, beszélgethetnék vele, azonban fogalmam sincs, merre van, lehet Gwennel tengeti az idejét, vagy másik testvéreivel, majd holnap írok neki baglyot, akkor úgyis vasárnap lesz. Még nem szóltunk Sorának, nemsokára muszáj lesz, megejteni azt a beszélgetés, mindazonáltal lehet, a másik húga sem tud a fejleményekről. Nem akarja ő sem elsietni ezt, lassan kell beadagolni nekik a hírt. Össze kell üljünk beszélni, bár akkor nem erről a témáról beszélnék vele.
Szorongatom a könyvet egyik kezembe, miközben lehajtott fejjel lépdelek előre. Nem akarok senkivel találkozni, azt sem figyelem merre megyek, amerre a lábam visz. Egyik terembe érve hallok egy női hangot, amire egy pillanatra felfigyelek, aztán rájövök, hogy nem nekem szól, egy kínait keres a lányka. Olyan nemzetiséget még nem láttam a suli falai között, leginkább japánok és koreaiak vannak jelen, meg oroszok is, ami Ázsiához tartozik, meg egy tajvani kék is van, látásból ismerem. A vagy valami olyasmire mégis felkapom tekintetem, sóhajtok egyet, ahogy általában ilyenkor. Nem érdekel, hogy nem tudja a nemzetiségemet, általában így vannak a magyar, és más nemzetiségű emberek. Nem lenne nehéz, ha kicsit odafigyelnének, de mindegy, hagyjuk ezt.
- Csi? Komolyan? Legalább a nevét tudhatnád annak, akit keresel, aki nem én vagyok – válaszolom a navinésnek, akit láttam a kajánál, meg máshol is, azonban a nevét nem tudom, annyira nem érdeklődtem utána. Elveszem a füzetet, érdeklődő pillantással nézem a tulajdonos nevét, összehúzom szemöldökömet.
- Ilyen ronda írást még nem láttam, nem tudom elolvasni az írást, bocsi – nem tudom, miért kérek bocsánatot, nem is akartam segíteni neki. Szegény lánynak nehéz dolga lesz, amíg nem találja meg a megfelelő személyt, addig nem jön rá ki ír így, ha én nem, más sem fogja tudni elolvasni. Sóhajtok egyet, ahogy az arcára nézek és kedvesen egy kérdést intézek felé.
- Segítsek meglelni a megfelelő személyt? – nem értem magam, miért kell ez? Mindegy, már nem vonom vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654375#post654375][b]Czettner L. Maja - 2017.01.09. 00:34[/b][/url]

Minekutána sikeresen beégette magát relatív sok ember előtt, jobbnak látta, ha már menni lehet, akkor utánanézni a felfedezésének. Az agyában csak annyi kattogott, hogy egy fiú volt – vagy marha rövid hajú és deszka lány, ami elég furi lenne, de ki tudja -, meg Csing, de ennyiben kimerült a tudomány. Elég lehangolt sóhajok hagyták el a folyosón a száját, mégnem bevetődött a társalgóba azután a nagybetűs Csiii után, akit valószínűleg erősen félrediagnosztizált.
- Nem Csi? Hogy hívnak? Nem te vagy? De miért nem? De úgy nézel ki!
Értetlenkedik grimaszolva egy sort, bár beláthatná, hogy saját hiba, mért futna egyből megoldásba? Lebiggyeszti az ajkait, miközben el is engedi szerencsétlen karját, menten zavarba is jön és visszahúzva a saját táskáját szorongatja az oldalán inkább a kacsóival. A füzetet nem annyira akarja visszakapni, nincs benne semmi, vagyis van benne minden, de csak mintha egy ötéves rányomdázott volna az áfonyától kék nyálával és elkente volna. Egyrészt ronda, másrészt nem is betűk! Vagy ha azok, tuti nem létezőek, valami titkosírás…jelnyelv. A jelnyelv használható erre, vagy csak a nem írhatóra? Akkor, ha nem, nem baj, inkább tanácstalanul pillog.
- Tényleg nem tudod? De akkor hol van a Csi. Elvitte a füzetem, benne volt a dolgozatom, ami mára kell. Biztos nagyon sok büntit kapok Domi bácsitól, ha nem adom le. Sose szabadulok, nem mehetek el edzésre, vagy nem találkozhatok Le… legjobb barátnőkkel!
Egy kicsit talán elkeseredett vinnyogás lett a vége, de annyira halkan makogta, hogy csak ketten hallhatták úgy is. Nem heves lány, bár most bugyognak a szavak ki a száján. Kicsit lenyugodni kezdett, vett pár mély levegőt is. Aztán eszébe jutva, hogy nem nagyon kéne több butaságot mondani, próbált előrébb lendülni a füzetre mutogatva.
- Azt hiszem levitás, vagy rellonos, valami hideg szín volt tuti a ruháján… ismersz ott valakit, akié lehet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654513#post654513][b]Kaisch Ráhel - 2017.01.10. 16:57[/b][/url]

Tény, nem ez volt életem egyik legjobb indítása, sőt… De a helyzeten változtatni már nem tudok, és a bocsánatkérés sem úgy sült el, ahogy a nagy könyvekben meg van írva. Szerencsétlen vagyok, valljuk be.
- Hát… a pólód színe nagyon egybevág a kanapééval -  lehet, csak az ebet kötöm a karóhoz, de ezt muszáj megjegyeznem, még ha utána az ajkamba is harapok, nehogy még valami kijöjjön. El kell fogadnom, meg kell emésztenem, hogy ezen a helyen is lehet saját véleményem, csak nem biztos, hogy hangoztatni is szabad.
Persze a teát megcsinálom neki is, ennyi jár alapon.
- Tényleg sajnálom, nem vagyok ennyire béna, csak ez az új hely… teljesen más, mint a Shanes. Gondolom, te már el is felejtetted, milyen érzés, egy apró hangyának lenni itt, akit aztán bárki eltaposhat… - csak nem áll be a szám, de legalább nem kell ránéznem, legalább is csak akkor, mikor odaviszem neki a lötyit. Most már figyelek arra, hogy mellé üljek, meg ne csináljak semmi hülyeséget. Az mára bőven elég volt.
- Az Inferno annyira nem jött be, bár a téma jó, csak… nem is tudom – vonok vállat, és nem, cseppet sem tartom furcsának, hogy ilyesmikről beszélek.
- Egyébként meg ezt terveztem olvasni. zseniális ötletnek tűnik, hogy rejtett kódokkal kelljen rájönni valamire, bár az Angyalok és Démonok ennél azért jóval ütősebb volt, komolyan kiakadtam a végén, mert nem rá számítottam – bizonyára érti, mire célzok, hisz elvileg már olvasta.
- Szerintem Brown a halálfalókról is tudna komoly sztorikat írni, már ha tudna a létezésükről  - mosolyodok el halványan, aztán iszok a teámból, nehogy kihűljön itt nekem.
- Ne értsd félre, de marha fura könyvet látni a kezedben, te inkább a „lógassuk fel a gólyákat bárhová” típusnak tűnsz, bár Zója mondta, hogy nem szabad skatulyázni, de akkor is. Egyébként Ráhel vagyok… - nyújtok neki kezet, mert így szokás, én meg nem akarok udvariatlan lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654578#post654578][b]Alexander Delacroix - 2017.01.10. 22:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654596#post654596][b]Vitéz Rebeka - 2017.01.11. 07:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654599#post654599][b]Alexander Delacroix - 2017.01.11. 11:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654611#post654611][b]Vitéz Rebeka - 2017.01.11. 16:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654620#post654620][b]Alexander Delacroix - 2017.01.11. 18:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654633#post654633][b]Vitéz Rebeka - 2017.01.11. 20:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654666#post654666][b]Alexander Delacroix - 2017.01.12. 09:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=441&post=654699#post654699][b]Vitéz Rebeka - 2017.01.12. 16:53[/b][/url]