37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. május 16. 21:12 | Link
Benedek

- Nekem a szépirodalom nem a szívemcsücske. Ahogy a varázsvilág irodalma sem. Jobban szeretem a jó öreg mugli könyveket, amikből rengeteget olvastam már. - Ennyi volt még a vélemémye, amit elakart még mondani ebben a témában.
- Igen, tényleg lehetne kicsit változatosabb a sportterén a mágusvilág. Nem is értem, miért hiszi azt mindenki, hogy a mugli sportok rosszak és ha nem kviddicsezel, akkor nem sportolhatsz semmi mást. Mondjuk esetleg még táncolhatsz, de ezen kívül aztán már tényleg semmi. De ez meg nem éppen mágus sportág. - fejti ki a véleményét, jó hosszan. Valahogy kicsit hosszúra sikerült ez a vélemény kifejtés, de hát na. Hosszú kérdés, hosszú válsz. Ez a saját véleménye, és hiába szerette a kviddicset, nem bánta volna, ha kicsivel nagyobb a választék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2016. május 18. 11:37 | Link
Csermey Natália Babett

Kényelmesen hátradőlve, lábait kinyújtva hallgatja a kis vöröst, tekintetét le sem veszi folyton csacsogó szájáról. Hihetetlenek ezek a navinések! Iménti gondolata újra meg újra felsejlik agya egy hátsó szegletében, hiszen már-már biztos abban, hogy egy másik ház gólyája nem merne ennyit beszélni - egy hatalmasra nőtt, unott arcú rellonoshoz legalábbis.
A fotelban szétzuhant végzős bólint egyet, s közben azon mereng, hogy a lány fejében vajon megfordul-e a gondolat, hogy erre ő esetleg nem is kíváncsi? Bizonyára nem. Mint ahogy az sem, hogy olykor aranyat ér a csend, és férfikorba érő idegenekkel ne legyen ennyire nyílt. Idővel majd megtanulja.
Mélázásából egy újabb kérdés ébreszti fel. Lustán pislant egyet mielőtt zöldes szemeit a másikra emelné, majd egy észrevétlen, aprócska sóhajt követően válaszra nyitja ajkait.
- Én ebben az évben döntöttem el véglegesen, hogy a jövőben sárkányokkal szeretnék foglalkozni - mondja, és kissé feljebb tornázva magát a fotelban tovább is fűzi szavait. - De valaki már ötéves korában tudja, hogy gyógyító akar lenni. Időd addig van, míg ötödévesként - ha maradni szeretnél mestertanoncnak - kötelezően szakot nem kell választanod.
Vállait megrántva pillant vissza könyvére, de az ujját sem tudja megmozdítani, hiszen Natáliából úgy soroznak a kérdések, mint egy jól felépített kiképzőtábornokból. Noel felsandít rá, vesz egy mély levegőt, majd lehunyja szemeit, s jobbját arcához emelve ráérősen megdörzsöli orrnyergét.
- A bájitaltan és a sárkánytan - feleli készségesen, de az egyébként is rávalló türelmetlenséget egyre erőteljesebben érzi elhatalmasodni magán. Nem, nem, hiába, képtelen tovább maradni és ezzel a kislánnyal beszélgetni olyan témákról, amik bár kedvesek, édesek és a társaság láthatóan lelkes, neki most minél gyorsabban friss levegőre van szüksége, különben a Navine házvezetője Merlinre, hogy szénné égve kapja vissza a Csermey lányt.
- Ne haragudj, de... - emelkedik fel, s mondatát be sem fejezve, a másik felé csak könyvét mutogatva indul el az ajtó irányába. - Minden jót, hajrá, meg...
Szabad kezével int, és már kint is van a társalgóból, hogy sietős léptekkel visszavonuljon a kastély legszentebb helye felé, a pincébe.


// Köszönöm a játékot! Smiley //
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2016. május 18. 11:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 18. 21:23 | Link
Norbi

Frayec napok óta nyugtalanul viselkedik és néha teljesen úgy csinál, mintha egyáltalán nem ismernénk már egymást hosszú idő óta. Holott van annak már talán két éve is, vagy több, a lényeg azonban csak annyi, hogy nem hajlandó velem gyakorolni. Pedig a felügyelőket sem láttam már egy ideje, így most alkalmam nyílna arra, hogy ismét töretlen lelkesedéssel vessem bele magam az elemi mágiába, ahhoz viszont szükségem lenne a rasekra. Aki passzív-agresszív magatartást tanúsít körülbelül azóta, hogy Adriannal szakítottunk.
Fogalmam sincs, mit vártam ettől az egésztől. Egy percig sem gondoltam, hogy könnyű lesz. Hiszen bárhogy is nézzük, ebben az egészben én hibáztam, méghozzá nagyon nagyot. Megbántani senkit sem akartam, mégis én lettem az, aki a legnagyobb pofont kapta. Adrian szavai még napokig visszhangoztak a fejemben, egyszerűen nem hagytak nyugodni. És ott volt még a harmadik fél is, aki a legtöbbet szenvedett úgy, hogy nagyon sok mindenről nem is tudott. Ezt tényleg én rontottam el, de nagyon.
Az egyik ablakban ülök, hátam nekidöntöm az ablak melletti falnak. Felhúzott térdeimre fektetem karjaim, állam megtámasztom rajtuk. Percek óta az üres kandallót bámulom, mellettem Frayec fekszik és tulajdonképpen ugyanezt csinálja. Mindketten hallgatunk, pedig már elég ügyesen kommunikálunk egymással, most mégis inkább hagyjuk, hogy a körülöttünk lézengő pár rellonos és eridonos hangja legyen a hangosabb. Az ajtó néha kinyílik, majd hamarosan be is csukódik, amire nem is figyelek; az emberek jönnek és mennek. Tüntetőlegesen bámulom a fekete kandallót, pilláim akkor sem rebbennek, mikor az egyik lány hangosabban kiált fel. Az utána következő hangos nevetés tanúsítja, hogy semmi olyasmi nem történt, ami miatt nekem feltétlenül a szigorú prefektust kellene játszanom. A hangos nevetésük, a belőlük csak úgy áradó vidámság és szeretet rontja el még jobban a kedvem, a depresszív hangulatomon már semmi sem tudna javítani. Azt hiszem itt az ideje, hogy ismét meglátogassam Michelle-t és önző barátnő módjára elraboljam, hogy kezdjen valamit velem, mert ez így nem állapot. Az ajtó pedig pont ebben a pillanatban nyílik ki ismét, én pedig, mintha csak tudnám, hogy ki lép be rajta, felpillantok. És íme, ott áll Ő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 19. 12:31 | Link
Sebestyén


Rachel sejtette, hogy a fiú nincs tisztában azzal, hogy pontosan mikor van Lufi születésnapja, mert mivel talált macskáról van szó, csak nagyjából lehet megsaccolni, hogy körülbelül mennyi idős lehet. Ez a gondolat a névnaptár kapcsán jutott az eszébe, azt nem tudta, hogy létezik -e ilyen fajta macskanév, de nem tartotta elképzelhetetlen dolognak.
- Jó kérdés, szerintem azzal kell felvenni a kapcsolatot, aki a névnaptárért felelős, úgy tudom, hogy nem csak hasraütésszerűen működik az, hogy melyik névnap melyik napon van. Az egyik barátnőm mesélte, akinek szintén macskája van, hogy állítólag, ha hivatalosan be akarod jegyezni a naptárba a nevet, akkor utánanéznek a név eredetének, ha pedig kitalált név, akkor is megpróbálják olyan hónapra és napra tenni, amihez valamilyen formában kapcsolódhat. Ha pedig nem szeretnéd formálissá tenni, akkor kiszemelsz egy szimpatikus napot és felírod egy papírra. - felelt Rach, remélte, hogy ezzel a kis információval tudott valamennyire segíteni Sebinek. A névnaptár utána a siklóra és a cicára terelődött a szó, Rachel nagyokat mosolygott, miközben elképzelte magában, ahogyan Lufi Nagini farkát kergeti...sejtelme sem volt róla, hogy mit szólna a kis kedvence ehhez az akcióhoz.
- Hát nem tudom, hogy örülne -e neki Nagini, de mondjuk elég nyugodt természet, lehet, hogy le sem tojná. - tette hozzá, miközben kényelmesebben elhelyezkedve a fotelben rátette lábát az előtte lévő kis asztalkára. Tudta, hogy ez iszonyatosan ellentmond az etikettnek és sokan rossz szemmel néznék ezt, de  nem érdekelte, most csak arra koncentrált, hogy neki mi a legjobb.
- Van benne valami, amit mondasz. Amelyik kutya ugat, az nem harap. A legtöbb embernek nagy a szája, de amikor ténylegesen bizonyítani kéne, rögtön inába száll a bátorságuk és inkább visszavonulót fújnak. - helyeselt a srác kijelentésére, ezzel ugyanis teljes mértékben egyetértett és elég sok emberrel találkozott már, akire ez az állítás tökéletesen igaz volt. Belegondolt abba, hogy a bátyja viszont kivétel volt ez alól, mert neki nemcsak a szája volt nagy, hanem a merészsége is, hiszen nem félt nekimenni a nála nagyobbaknak vagy erősebbeknek sem, de ő tényleg a kivételek közé tartozott.
- Van testvéred vagy egyke vagy? - érdeklődött a lány, mert az előbbi elmélkedéséből kiindulva rájött, hogy miért is ne tehetné fel Sebinek ezt a kérdést, hiszen nem ütközött ezáltal semmilyen kényes témába sem.
- Na igen, a cirkusznál minden jobb, ott agyonra egzecíroztatják szerencsétlen állatokat. - bólogatott bőszen a Rellonos, ugyanis szerinte a cirkuszi sorban lévő teremtmények is rabszolgasorsban részesültek és szabadság nélküli életre lettek kárhoztatva.
- Annyira nem rajongok a cirkuszért. - tette hozzá röviden fancsali képpel.
- Ha pozitívan reagálnak az örökbefogadási akciódra a szüleid, akkor nincs mitől tartanod, majd ha úgy érzed, megírod nekik a sztorit, nem kell semmit elsietni. - felelte Rach, mert a fiú helyében ő is várt volna addig, amíg úgy nem érzi, hogy nyugodtan közölheti a szüleivel, hogy egy új szőrös taggal bővült a család.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. május 21. 20:42 | Link

Szigorúan tanítás után vagyunk, amikor már mindenkinek lehet szabadon járkálni anélkül, hogy félnie kellene a felügyelőktől. Benézve a volt szobájába gyorsan levedlette magáról a kötelező iskolai felszerelést, s átöltözött egy sokkal kényelmes kék farmerbe meg egy szürke felsőbe. Jelenleg épp a folyosón vég keresztül, szlalomozva a rengeteg iskolatársa között, köszönve mindenkinek, akit ismer. Vagyis megpróbálja. Épp csak azért akar benézni a társalgóba, mert ha jól emlékszik, itt hagyta legutóbb az egyik könyvét, és haza szeretné vinni. Vagyis az apja házába, ahol lakik.
Megérkezve az ajtóhoz megkönnyebbülten sóhajt fel, hogy nem kell tovább tolakodnia, majd miután kifújta magát, be is nyit.
Egy pár személy kivételével nagyjából üres a hely, csendes és nyugodt. Ennek örömére elmosolyodva indul meg a hely felé, ahol sejti, hogy hagyta a szóban forgó könyvet. Aztán ahogy megpillantja a számára ismerős hátat, újra elmosolyodik, és eldönti magában, hogy a kötet még várhat. Most még nem igazán foglalkozik azzal, hogy háztársa valószínűleg most is leginkább egyedül akar maradni - elvégre nem Kamilla lenne, ha nem menne oda hozzá. Végül is, ha nagyon nincs szükség a társaságára, még mindig el tud tűnni.
Nagyon reménykedve abban, hogy nem téveszti össze valaki teljesen idegennel a fiút lépked oda csendesen, s öleli át hátulról a másik nyakát, meg teszi szőke fejét a rellonos feje tetejére.
- Mi a baj?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2016. május 21. 22:10 | Link
Farkas Kamilla

Felzaklatottan érkeztem a társalgóba. A Szoffal történt vitánknak nem volt alapja a meglátásaim szerint, megint túlreagálja a dolgokat. Az édesapja foglalkozni szeretne vele, amit engednie kéne, ha már az anyja nem tesz semmit, az egészsége érdekében. Nem értem miért utasítja vissza a segítséget, pedig csak a javát akarjuk. Nem értem a nőket, de ez már régóta így van, nem most fog változni.
A mai nap folytatása csak akkor lehet jobb számomra, ha nem szól hozzám senki. Ezek után ténylegesen el akarom kerülni a többi hozzám hasonló élőlényt, csak az állatokat fogom megtűrni magam mellett. Talán nem a társalgó a legmegfelelőbb hely, de nem figyeltem merre megyek, így itt kötöttem ki. Szerencsére nincsenek itt sokan, akik mégis, azoknak van saját társaságuk, és nem foglalkoznak velem. A rellonosoknak nem közkedvelt helye ez, egy darab zöld sem ül itt, aki esetleg ismerhetne. Leginkább nálam fiatalabbak vannak a helyiségben, akik nem ismerhetnek, annyira nem vagyok népszerű személy. Megvannak az előnyei, ha nem szeretsz emberek közé menni, és inkább a klubhelyiségben, vagy a szobádban ücsörögsz. Sajnos van, aki nem akarja, hogy egyedül legyek, és őt Kamillának hívják. Jól ismerem, sokszor letámadott már azelőtt is, aminek nem mindig örültem, de mit lehet tenni, valaki már csak ilyen. Felpillantottam rá, és úgy válaszoltam:
- Hát te meg, hogy kerülsz ide? - kérdezem nagy szemekkel, kissé idegesen. Nem neki szól, de tudhatná, hogy utálom az ilyesmit. Csak a húgomnak megengedett, hogy letámadjon. Lerázom magamról, majd összecsukom a könyvet, amit a kezemben pihent eddig. Nem fogom ma ezt elolvasni, főleg, ha még vagy ötvenen támadnak le, hogy mi a bajom, vagy nem tudom még mivel. Írjam a homlokomra, hogy egy kis magányra vágyom?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

BANG! | Irresistible | Illuminated
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. május 21. 22:58 | Link

Elgondolkodva hallgatja, miképp mozog ez a dolog a valóságban. Mert azt tudja, hogy nálunk, embereknél hogy megy, de ott is előfordulhat olyan, amikor valami különleges nevet akarnak bejegyeztetni. Azt hallotta, hogy nem mindent engednek, ami jó is, hiszen a cifra nevek nem épp komolyságra utalnak, főleg, ha mondjuk állásinterjún kell bemutatkozni. Nem lenne egy jó ómen, ha azzal nyit a leendő főnök, hogy az ember arcába röhög, mert épp Kukának nevezik, vagy rosszabbnak. Mindegy is. Szerencsére a macsekoknál beleférnek ezek a mókás nevek, sőt, valamikor még dicséret is jár a kreativitásért, hogy meglelte az illető a nevet.
- Ühüüüüm. És itt is van olyan? Vagy itt nem foglalkoznak macskanevekkel? – érdeklődik, és kevés esélyt is lát arra. Maximum olyasvalaki, akinek ez valami hobbija, talán lehet, hogy a házi kedvencek neveit felírják, és összesítik. Ez is túl fura lenne, tekintve, mennyien vannak itt, és sok irányba menne a sorozat. Mindegy is. Már nem tudja visszaszívni azt, amit kimondott.
- De amúgy értem a logikát. Jópofa akkor, mármint, hogy gondolnak az állatokra is. Sok helyen családtag, és a családtagoknak van névnapjuk. Itt, ebben az országban, valahol tudtommal nincs, sok helyen. Lehet, én kinézek csak valami napot, nem hiszem, hogy a faluban találnék cica-névnaptárat. – ha mégis, az lesz a csoda. Biztos vannak furcsa, és teljesen hétköznapi dolgok is az üzletekben, egyszer majd meg is nézi a kínálatot. Addig is viszont marad a jelenben, és koncentrál. Lufi jól alszik, már kezdi felvenni a tipikus, alvó cica pózt, kicsit kitekerve, kényelmesen. Nem is zargatja, mozdulatlanul ül, nem is akar nagyon fészkelődni sem, nehogy ezzel is megzavarja. Addig sem kell rohanni utána, ugyebár.
- Biztosan reagálna egy pattogó szőrcsomóra. Másképp nem úgy, hogy elmegy onnan. – mondja, miközben figyeli, ahogy a láb felkerül az asztalra. Anyja az ilyet sosem díjazta, de nincs itt, ő pedig még mindig egy helyben marad inkább, meg hát, nem is biztos, hogy kényelmes lenne, tekintve, hogy a lábai rövidek, és a legtöbbször csak kényelmetlenül lóg, és belesajdulnak a tagjai, így, ezt kihagyja, de nem is teszi szóvá.
- De utána meg simán letagadják, hogy ők ugyan nem tettek ilyet, hova gondolok. Volt egyszer egy ilyesmi. A srác később úgy mesélte el mindenkinek kb, hogy ő kitartott, meg végig ott volt, holott az első alkalommal meglépett. – persze, nem mószerolta be végül, kicsi volt nagyon, de nem is erősítette meg. Sosem érti, mire jó ez, ha elfutott, elfutott, inkább bevállalja azt, ami igaz.
- Három is, és a nővéreim. – jó lenne őket látni, de majd szünetben, addig meg még sok kaland, vagy épp kicsit unalmas nap vár rá, amit majd elmesélhet otthon. A cirkuszra már csak bólogat, hiszen érhető, hogy ő sem a legjobb dolognak tartja, inkább nem is húzza tovább, mert elromlik a kedv, és akkor annyi.
- Szerintem a héten megírom nekik. Nagyon nem is akarom halogatni a dolgot, az sem jó. Sem beállítani csak úgy. Amúgy is régen írtam, mi van velem. – majd holnap megejti az utat, miután lekörmöli a levelet. Minél hamarabb, annál jobb, ez tény.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 21. 23:30 | Link
Sebestyén



- Nos, itt nem hinném, hogy ilyesmivel foglalkoznának, szóval szerintem akkor jársz a legjobban, ha bejegyzel a naptárba magadnak egy napot, amelyiken a cicád nevét megünnepled. - felelte Rach a srácnak, mert azon a véleményen volt, hogy a varázsvilágban egyáltalán nem divat a macskanevek megünneplése.
- Az viszont tényleg pozitív dolog, hogy családtagként tartják számon egyes helyeken a macskákat. - helyeselt, miközben élvezte, hogy végre nincsen semmi dolga és nyugodtan elterülhet a fotelban.
- Az biztos, hogy reagálna, bár nem vagyok tisztában azzal, hogy pozitívan vagy negatívan fogadná -e a társaságát, de szerintem az előbbi feltételezés találna célba. - válaszolta a Rellonos teljes meggyőződéssel, mivel szerinte a siklója teljesen ember és állatbarát, emiatt sem támadna rá más élőlényre.
- Ismerősek ezek az elferdített történetek, persze, hogy ezek a gyáva férgek találják ki, akik az első adandó alkalommal megpattannak, ha baj van. Egyszóval szánalmasak szerintem. - fejtette ki a véleményét Rachel szánakozva a fiúnak, ugyanis ezeket a gyáva, nagyszájú embereket nem tartotta semmire. Számára teljesen életképtelenek voltak, úgyhogy szánalmasnak tartotta őket.
Látta, hogy Sebi végigmérte csöndben, ahogyan az asztalra helyezte a lábát, de díjazta benne, hogy nem tette szóvá ezt, végül is nem az ő dolga volt, nem rá tartozott, és ezek szerint tisztában volt ezzel.
- Klassz, hogy ilyen nagy családod van! - reagált Sebi válaszára, majd hozzátette:
- Nekem egy bátyám és egy húgom van.
- Legalább akkor olvasgathatnak rólad bőven. - helyeselt Rach, mert végül is igaza volt a fiúnak, hülyeség lett volna húzni a témát, legalább így gyorsan megírja nekik és akkor le lesz tudva a dolog.
- Van már valami elképzelésed, hogy mit fogsz csinálni a jövőben? - tette fel a kérdést Rachel, miközben Sebire nézett és érdeklődően várta a választ.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. május 21. 23:33 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. május 22. 00:46 | Link

Hát, nem tévedett nagyot, sőt, beletrafált, mondhatni válaszolt saját magának, mintha csak hangosan feltett volna egy kérdést, miközben kényelmesen ücsörög. Sejtette, de jobb a dolgokat olyasvalakitől hallani, aki némileg jobban képben van a dolgokkal, azáltal, hogy régebb óta van már itt. A lányon meg látszik, hogy nem elsőéves – vagy ha igen, akkor nem tudja annak nézni -, de tény, hogy ebben nem akadékoskodik. Sok másban sem szokott, de előfordul.
- Kár, pedig vicces lenne. Sok-sok bagolynév, macska, kutya, béka, kígyó, és még ami van. Mondjuk.. vannak a kastélyban kutyák? Mármint.. így valakinél? – ráncolja a homlokát, mert hát nemigen látott egy csahost sem, mióta megérkezett. És nem az, hogy idebent, a falak között, hanem odakint, az udvaron sem, pedig hely akad bőven egy sétára. Vagy akár egy egész maratonra. Ha valakinek van ekkora udvara, akkor kutyafarmot is nyithat, és még akkor is elférnek mellette bőven. Lehet azonban, hogy nemigen hoznak ide nagyobb testű állatot, azért napközben, tanórák alatt nehezebb „eltárolni”, mint Lufit, aki egy nagyobb pulcsi zsebébe simán belefér még.
- Egyiptomban meg istenként tisztelték őket! Csináltak múmiacicákat is. – nos, ilyen az, ha valami érdekli, és beleolvas. A mitológiák órára pedig csak jól jönnek. Sajnos ezt nem osztályozza senki, de tudja, hogy eljön az a nap, amikor majd nagyon jól fog jönni neki. Reméli.
- Lufi sem harapna nagyot. Mondjuk még annyira nem is tud. Az ujjamat szokta rágcsálni, de nem vészes. Na majd egyszer, ha úgy adódik, bemutatjuk őket egymásnak. Persze, ha neked is jó. – ha szelíd az állat, márpedig úgy értette, hogy az, nem lesz baj. Ha pedig nem kedveli majd a macsekot, megsimizi saját maga, elvégre régen volt már sikló az ujjai között, és az sem olyan, amilyen a lány kedvence.
- Egypárszor még látni fogunk olyat. Itt majd futhatnak a prefektusok elől, mert nem akarnak büntetőmunkát. – ő sem, igyekszik elkerülni, de ha egyszer úgy adódik, akkor bevállalja, és ha viszont elfut előle, azt is. Maximum arra lesz büszke, hogy sikerült meglógnia. De ez a jövő zenéje.
– Az is szép nagy család akkor. Szerintem jó, ha van testvér, még akkor is, amikor épp kitolnak velem, vagy haragszom rájuk. Olvasnivalót meg bőven adok nekik. Ők meg majd viszonozzák. Ahogy ismerem őket, kapok egy listát arról, hogy hova dugjam be az orrom, meg remélem a szupertitkos helyeket is elárulják egyszer. – nem aggódik, ha mégsem, felderíti, amennyit megtalál, és majd elhenceg vele. A kérdésre azonban kicsit homlokráncolva néz előre. No igen, a nagy kérdés, amit otthon is megkap a rokonoktól, ott meg még nem, de majd pár év múlva. De jelenleg sok minden forog a fejében, dönteni képtelen lenne, ha most itt állna előtte egy papír, amit ki kellene töltenie.
- Még nagyon nem tudom. Az ereklyekutató jól hangzik, vagy auror. De inkább az első.. Néha a kviddics-en is forog az agyam de áhh. Majd előtte feldobok egy érmét, és lesz ami lesz. Neked jobban megy a tervezgetés, mint nekem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 22. 01:27 | Link
Sebestyén


- Persze, az egyik Navinésnél láttam kutyát, szóval tuti, hogy vannak itt ebek! - válaszolta Rach teljes őszinteséggel. A minap látta épp, hogy egy szőke hajú lány egy nagyobb méretű kutyust sétáltatott kinn a szabadban és ez már nem az első eset volt, hogy kutyás gazdit látott az iskola falai között.
- Igen, olvastam róla, hogy Egyiptomban a macskákat istenként tisztelték. - mondta Rachel Sebinek. A mugli történelemben tájékozott volt, hiszen minden információt fontosnak tartott begyűjteni hőn gyűlölt ellenségeiről.
- Rendben, én benne vagyok a bemutatásban! - felelte lelkesen a lány, hiszen semmi akadályát nem látta annak, hogy miért is ne mutathatná be Nagini-t a cicának, sok rossz nem sülhet ki a találkozásból.
- Na igen, büntetőmunkát senki sem akar. - válaszolta mosolyogva a lány. Idáig szerencséje volt, mert sokszor kinn tartózkodott takarodó utána és volt egy repüléses mókája is a barátnőjével, ami rosszul is végződhetett volna, de a sors kegyes volt hozzá és ép bőrrel, prefektusmentesen megúszták a történteket.
- Szerintem is jó, hogy vannak testvérei az embernek, nagyon hiányoznának, ha nem lennének, akkor totálisan egyedül érezném magam. - jelentette ki a Rellonos, nagyon örült neki, hogy két testvére is volt, mert el sem tudta volna nélkülük képzelni a mindennapjait. Ezek szerint Sebinek is több testvére volt, szóval ebben a témában közös nevezőre jutottak.
- Az ereklyekutató valóban érdekesen hangzik. Én még nem döntöttem el, hogy pontosan mi akarok lenni, de idáig a fotográfia érdekel a legjobban, szóval elképzelhető, hogy abba az irányba fogok továbbmenni. - felelte a lány, remélve, hogy a szülei sem lesznek a dolog ellen, hiszen, ha azt akarják, hogy a lányuk boldog legyen, akkor jobb, ha nem állnak az útjába.
- Hogy sikerült idáig beilleszkedned? Szert tettél már barátokra? - érdeklődött Rachel, bár ahogy elnézte a fiút arra a következtetésre jutott, hogy a természetéből adódóan sok barátja lesz ebben az intézményben.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. május 22. 02:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. május 22. 15:19 | Link
Rebeka

 Jó hallani, hogy hasonló a gondolkodásunk, véleményünk a sport terén. A három ház közül valahogy az Eridonosokkal értem meg magam a legjobban. Levitásokkal is jó a kapcsolatom, azzal a kevéssel. Valahogy a Rellonosok kiesnek a látókörömből, és nem tudom miért, hiszen nem kerülöm őket, csak így jött ki, hogy nem beszélgettem eleddig eggyel sem.
- Elsősorban nem is az a probléma, hogy a mugli sporttól független, külön játékunk van. Nekem az a problémám, hogy azokat a sportokat sem lehet itt játszani, amit a muglik játszanak, mintha tudatosan lenne visszatartva a lehetőség ezekre. Rajtunk is múlik a dolog, lehet, csak kérvényezni kellene, és meg is adnák a lehetőséget. -
 Fejtem ki a témát Rebekának, kíváncsi vagyok, neki mi a véleménye erről. Azt gondolom, hasonló lehet az enyémhez, az előző hozzászólásaiból ítélve. Majd elmondja, mit gondol.
- Te jól érzed magad a házadban? Úgy érteve, hogy a süveg szerinted is jól döntött? Kis statisztikát szeretnék gyűjteni, érdekel ez a dolog engem. Úgy látom, néhány kivétellel, minden diák a legjobb helyre került a négy ház közül. Én is maximálisan jól beilleszkedtem, és nagyon jól érzem magam a Navinében. -
 Témát váltok, ami meglepheti a lányt, ahogy a téma is. Nem tapintatlanságból kérdezem, csak érdekel, hogy jól érzi magát abban a házban, ahová tették. Úgy látom, néhány kivétellel, hogy a diákok nagyon a helyükön érzik magukat, ahova beosztották őket. Így vagyok vele én is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. május 24. 17:29 | Link
A szív gyilkosa

Az elmúlt időszakban nem volt boldog. Mit nem volt boldog... Egyenesen boldogtalan volt! Szóismétlés? Megengedem magamnak, mert azt hiszem ezt a búskomor szempárt nem lehet máshogy jellemezni, mint úgy, hogy boldogtalan. De rá kellett jönnie, hogy az élet sajnos sem Izabellával, sem nélküle nem áll meg, így jó egy hétnyi tömény depresszió után hókon csapta magát, hogy "szedd össze magad fijam, mit művelsz te more?" és már vissza is tért a régi Norbert. Kívül. Belül halott és sivár... Ja, nem. Nem az.
Igazából baromi jól néz ki és érzi is magát. Tudjátok mit csinál? Yaristához küldött egy baglyot, hogy segítsen neki felkészülni a következő kviddics mérkőzésre, belevetette magát a buliba és sikerült is ideiglenesen összeszednie valami navinés szőke bigét, akit rövid úton ki is hajított. Merthogy a csaj valami életre szóló románcot képzelt, Norbert meg úgy gondolta, hogy elfelejti a bút, amit egy bizonyos nőszemély okozott neki. Így tehát az esküvő elmaradt, a pofon viszont nem, de megérte. Ím újonnan és gyógyultan, hetykén nyitja ki a társalgó ajtaját, hogy kicsit elvegyüljön a többiek között.
Ja igen, merthogy a társadalmi élete haldoklik. Illetve nem, abban az egy hétben haldoklott, azóta meg dolgozik, hogy visszakerüljön ismét a megszokott pörgésbe és azt hiszem elmondhatom, hogy ez sikerült is neki. Szóval épp belép a helyiségbe, amikor ösztönszerűen találja meg tekintete Izabelláét, aki elég... Nyúzottan néz ki. Az eridonos persze fantasztikusan, mint mindig, de a lány látványa megüti azért. A mosoly, amivel indított kissé lohad, majd elkapja a fejét. Kínos.
Mielőtt még azt tenné, amit tennie kéne, vagyis hogy eredeti terve szerint besétál a társaságba és ontja magából a jobbnál jobb poénokat, helyette előkapja a farzsebében tartott Zabhegyezőt és nem messze Izabellától lehuppan egy fotelbe, hogy olvasson. Az mellékes, hogy egy betűt sem fog fel, mert perifériájában látja a gyönyörű szőke hajat, ahogyan a smaragd zöld szemeket is, de úgy dönt, Adrian problémája, ha a barátnője szomorú. Neki semmi joga nincs ahhoz, hogy odamenjen. Különben sem szeretné elkövetni újra ugyanazt a hibát, mert köszöni szépen, de elég volt egyszer az a megaláztatás, amit átélt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 24. 18:27 | Link
Norbi

Nem így képzeltem az első találkozást. Őszintén szólva sehogy nem képzeltem el, de ez még a vártnál is rosszabbul sült el. Ha valaki azt mondja nekem, hogy Norbi majd üdén és vidáman betoppan azon az ajtón és rögtön velem találja szembe magát, én annak ellenére röhögöm ki, hogy jelen pillanatban még a nevetés fogalmát is elfelejtettem. Legszívesebben sírnék igazából, és ahogy meglátom az eridonost, aki ennél jobban nem is lehetne, ismét érzem a remegést a gyomrom tájékán. Azt azonban nem tudom eldönteni, hogy ez a sírás vagy Norbi látványa miatt van-e.
Igazából fogalmam sincs, hogy mit vártam. Nem szóltam neki a rellonosról, amiatt berágott rám, aztán mi szakítottunk, Norbi pedig nem is festhetne jobban. Nagyon úgy néz ki, hogy bármi is történt köztünk, őt egy kicsit sem érdekli a mostani állapotom, engem viszont nagyon is zavar, hogy teljesen megszűnik a valahol a múlt héten elveszett kommunikációnk. Figyelem, ahogy némán ül le egy fotelba és kezd el olvasni, erre persze már Frayec is felfigyel. Hiába utál már napok óta, ha valami történik, arról ő sem szeretne lemaradni.
Nem vagyok tisztában a következő lépésekkel. Egyértelműen látni sem akar, bár legalább bejött a terembe és nem fordult ki azonnal vissza a folyosóra, ahogy meglátott. Ez viszont nem változtat a tényen, hogy nem fog beszélgetést kezdeményezni, bármennyire is szeretném most ezt. Le sem veszem róla a tekintetem, hátha sikerül bármifajta reakciót kiváltanom belőle; egy pillantás, egy szó, még az is jobb lenne, ha elküldene innen, de legalább beszélne. Tisztáznom kell vele a dolgokat, elvégre erre a találkozásra várok már mióta, hogy beszélhessek vele. És hiába nem képzeltem el semmit, hiába várom most a kezdeményezését bármiben, makacsul bámulja a könyve oldalait. A szívem szakad bele ebbe a látványba.
Miután semmi jelét nem mutatja az érdeklődésnek, elkapom róla a tekintetem és az ablak másik végébe húzódó rasekra pillantok. Frayec szemei megvetéssel vannak tele, már amennyiben egy állat szemei tele lehetnek bármilyen érzelemmel. De mégis ez az egyetlen, ami miatt végül rászánom magam a kezdeményezésre. Csak előtte felkészítem magam az elutasító válaszokra.
- Norbi - kiszállok az ablakból és közelebb lépek hozzá, itt azonban megakadok. Tanácstalanul harapom be alsó ajkam, karjaimat összefonom magam előtt, miközben csak arra várok, hogy rám nézzen. - Beszélhetnénk? - hangom és kezem is megremeg beszéd közben, de bármennyire is gyorsan túlesek ezen a két szón, a java még csak most jön. Minden idegszálammal azon vagyok, hogy ne menjek közelebb hozzá és leguggolva elé mondjam a szemébe mindazt, ami az elmúlt hétben fogalmazódott meg bennem. Kezdve azzal, hogy borzasztóan sajnálok mindent, folytatva a szakítással, a történet pedig remélhetőleg nem egyikünk kiborulásával fejeződik be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. május 24. 18:55 | Link
A szív gyilkosa

Minden idegszálával arra koncentrál, hogy maximálisan közömbös legyen. A jelek szerint ez sikerül is neki, pedig olyan gondolatok is végigcikáznak fejében, hogy oda kéne menni, magához kéne ölelnie és megkérdeznie, hogy mi a baja. De azt mégsem teheti meg, mert milyen lenne már a múltkori után? Azok után, hogy ő lett átverve, talán neki kéne sírnia és őt kéne megvigasztalni, meg a darabokra hullott szívét összeragasztgatni! Mégis Izabella néz ki nyomorultul nem ő és higgyétek el, ennek nem az az oka, hogy Norbert nem szerelmes belé most is halálosan. Ó, dehogynem, nagyon is, csak épp nem akarja, hogy mindenki rajta röhögjön, hogy háhá, a kis nyomi, akit jól átvert valami kiscsaj. Meg mekkora gáz már, hogy szerelmes, pedig tök reménytelen az egész.
Mellesleg nem is nagyon figyelt a pletykákra, amik közben esetleg keringhettek róla, Adrianről, főleg Izáról. Elhatárolódott és ez így volt jól, hiszen kellett a regenerálódáshoz, hogy kicsit kívülről lássa a dolgot. Tudja, hogy ő is hibázott, körültekintőbbnek kellett volna lennie, de már mindegy. Amit viszont a legutóbb elmulasztott, most nem teszi, biztosan egy ujjal sem ér hozzá a levitáshoz.
Amikor a nevét hallja azon az édes hangon, amit úgy imád, megdobban a szíve, de csak nagyon lassan, mondhatni kínkeservesen lassan pillant fel, ráadásul tök közömbösen. Mert bármennyire is halott a szíve jelenleg és bármennyire is pokolba kívánja ezt a helyzetet, továbbra is tiszteli és becsüli a lányt. Csak ugye elég rossz, hogy a barátját megcsalta, ráadásul vele, de... Ettől igyekszik jelenleg elvonatkoztatni.
- Ha szeretnél, beszélhetünk - bólint egyet és fejével a másik ülő alkalmatosságra bök, hogy üljön csak le. Talán úgy könnyebb lesz, mert egyértelműen látszik, hogy mindjárt összeesik az idegességtől. Pedig igazán felesleges, boldog a barátjával, nem kellenek ezek a bánatos szemek. Hacsak nem valami rokona halt meg, nem nagyon tudja elképzelni, mi lehet az oka annak, hogy beszélniük kell. Meg igazából akkor sem érti, mert ott van neki Adrian, a hős barát... Féltékeny? Áh, dehogy. Csak már zöldül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 24. 19:32 | Link
Norbi

Mély levegőt veszek a földet érés pillanatában, mert bármennyire is akarok én beszélni vele - ezek szerint ő velem nem igazán -, nehezemre esik normálisan közeledni felé. Egyelőre egy cseppnyi érdeklődést nem mutat irányomba, ami azért nem is kicsit bánt a történtek ellenére. Bármennyire is szeretnék gyorsan túlesni ezen a dolgon, már akkor bebizonyosodik a reményem ellenkezője, mikor Norbi felpillant. Majdnem összeesek, ahogy belenézek a szemébe, hangja ennél közömbösebb már nem is lehetne és mikor egy kicsit abba a hitbe ringatom magam, hogy mindjárt sikerül majd mindent megbeszélnünk, kétségbeesetten keresem ismét a tekintetét. Az egyetlen dolgot ebben a pillanatban, amitől egyszerre nyugodhatnék meg és kerülhetnék az ájulás határára. Ekkora paradoxonról még nem is olvastam, nem hogy nem éltem át.
- Figyelj, én... - lassan ereszkedem le a fotelba, karjaim még mindig összefonva tartom magam előtt, egy másodpercig lepillantok rájuk, azonban Norbi kérésének eleget téve felnézek rá, mikor ismét beszélni kezdek. Vagyis az elején még hadarok és ismét mindenről magyarázok, de végül sikerül kinyögnöm, amit akarok. - Én sajnálom. Mindent, amit tettem és mondtam, vagy amit éppen nem mondtam, csak akartam, de ott álltál és egyre közelebb jöttél, én meg... A lényeg az, hogy bármennyire sincs erre most szükséged, szeretném, ha tudnád, hogy tényleg bánom a dolgot. És ezt most nem csak azért mondom, hogy megsajnálj vagy valami. Hidd el, arra van most nekem a legkevésbé szükségem - valami halk nevetésféleséget hallatok, majd komoran folytatom a beszédet. - Igazából azt sem tudom, hogy ez téged mennyire érdekel még, vagy hogy egyáltalán valamikor érdekelt-e. Mert engem érdekel és valahol mélyen zavar is, ami történt. Viszont ha visszacsinálhatnám, én... mindent ugyanúgy tennék - hogy erre kapok-e bármilyen reakciót? Nem tudom. Egyszerűen képtelen vagyok most bármit is kiolvasni a szemeiből vagy az arckifejezéséről, de talán ez jobb is így. Míg érzelmeket keresek Norbi arcán és az ölembe ejtett ujjaim tördelem, Frayec az ablakban ülve figyel minket. Tekintetem le sem veszem a fiú arcáról, látni akarom annak minden rezdülését, akár egy halovány jelét is annak, hogy érdekli egy kicsit a mondandóm.
- Adrian és én... - nehezemre esik kimondani a szavakat, mély levegőt kell vennem rövid mondatom közepén. - szakítottunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. május 24. 20:02 | Link
A szív gyilkosa

Kérdőn vonja fel a szemöldökét a magyarázkodás kezdetére. Merthogy ez magyarázkodás lesz és még csak most fog elkezdődni, arról nem beszélve, hogy ki tudja meddig fog tartani. Természetesen egyenesen a lány szemébe néz és elvárja ugyanezt, mert ennyi kijár neki, hogy a gondolataival éljek, melyek jelenleg uralják elméjét.
És ahogy belekezd, Norbert szíve úgy facsarodik össze. Persze mit várt? Izabella megbánta azt a csókot. Talán zavar van az erőben a palijával és emiatt most el kell mondania, hogy köztük soha nem lehet semmi, meg mennyire helytelen volt és bánja. Ebben a pillanatban az eridonos is sajnálja azt a pillanatot, azt a kósza gondolatot, aminek megfogalmazódásaképp elcsattant az a csók. Egy csalódott mosoly jelenik meg arcán, ahogy hallgatja a lányt. Ennyit jelentett neki az egész, egy hibát, amit egy megbánással semmissé tud tenni, de Norbert nem. Neki fontos volt az istenért, mert szereti! És bármennyire is undorodom ettől a romantikus dumától - mert tényleg -, ő komolyan gondolta és, ha megtehetné, még a következmények ismeretében is megtenné. Ott mélyen ezt érzi, de az eszére hallgatva tudja, hogy tilos lett volna.
Megcsóválja fejét a levitás utolsó mondatára. Már nem tudja elhinni neki. Valahogy olyan hamisnak tűnik az egész, amit annyira szeretett. Szerette Iza tisztaságát, őszinteségét, egyszerűségét és magától értetődését, hogy csak van és megtestesíti azt, amit Norbi keres. - Tudod Iza... - lehajtja a fejét és a könyv sarkát babrálja, mielőtt felnézne és megcsóválná a fejét. Nehéz folytatnia. - Már nehezen tudom elhinni, hogy ugyanezt tennéd. És azt sem hiszem, hogy én ugyanezt tenném. Hülye voltam, mert úgy csókoltalak meg, hogy fogalmam sem volt, foglalt vagy-e vagy sem. De igazán nem kell sajnálkoznod azért, hogy akár az én, akár a saját lelked megnyugtasd. Vettem az adást és kiszálltam - széttárja karjait és hitetlenül elmosolyodik. Nem gondolja, hogy volna folytatása itt bárminek, főleg ennek a beszélgetésnek.
Épp ezért lepi meg, ahogy Iza belekezd a mondandójába. Amúgy is haldokló szíve kővé dermed. Most végig kell hallgatnia, hogy mennyire szeretik egymást, meg a többi és... Szakítottak. Tessék? A lányra emeli a tekintetét és jóízűen felnevet. Annyira mélyről és olyan keservesen vidáman, amilyet ritkán hallani mondjuk bárkitől. Hirtelen rájön, hogy nem tud együtt érezni Izabellával és a fájdalmával. Csak azt tudja, hogy Izabella ezek szerint sem azt az Adrian gyereket, sem pedig őt nem szereti, ezért a csalásért pedig képtelen nem kegyetlen lenni.
- Tudod drága, ezt hívják úgy, hogy két szék között a pad alá - hagy némi szüntetet, de nem azért, hogy a levitás megszólalhasson, ó de nem ám. Hanem hogy legyen ideje feldolgozni a hallottakat. - Hogy te szakítottál vele vagy ő veled, az teljesen mindegy. Megcsaltad, én pedig az egész életemet olyan szülők között éltem, akik ugyanezeket a köröket futották. Nem tudlak sajnálni és azt sem tudom, hogyan érezzek irántad, miután először egy kis erre-arra jó voltam, utána a dolgok rosszabbra fordultával ismét engem keresel. Én is találtam magamnak utánad búfelejtőt, de én nem leszek a tiéd. Ha majd képes leszel engem szeretni úgy igazán, akkor lesz értelme bármiről is beszélgetnünk, mert én barátként nem tudlak szeretni. Ennyi - ismét széttárja karjait, hogy válaszoljon a másik, ha akar, de ő nem nagyon tud már mit hozzátenni ehhez. Hiszen ismét megalázkodott félig és kimondta, hogy szerelmes a lányba, de nem fog pitizni. És örökké várni sem. Iza viszont most nem azért ül itt, mert őt szereti, hanem mert a másik épp nem szereti. Ebből ismételten köszöni, de nem kér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 24. 20:35 | Link
Norbi

Képtelen lennék a szemébe nézni mindezek után, ha nem kérte volna tőlem pontosan egy ugyanilyen nyomorult helyzetben ezt. Nem tudom, hogy mindezt csak az illem miatt szeretné betartatni velem, vagy így akar elkerülni egy esetleges hazugságot, de sikerül eleget tennem a kérésének és elmondani így, amit el akarok mondani. Sosem tudtam hosszasan beszélni egy adott témáról, mindig is inkább röviden intéztem el a dolgot, de még emlékszem, olyan is volt, hogy egyáltalán nem akartam megszólalni semmilyen helyzetben. Most azonban minden régi szokásom a sutba dobva ered el a nyelvem, és bár az elején még a mondataim sem függnek talán össze, csak sikerül kinyögnöm, hogy mit akartam mondani. És pont ezért kapom Norbitól a második pofont. Mert naivan azt hittem, hogy egy kis tartózkodás után majd megbocsájt, vagy legalábbis úgy tesz, mintha egy kicsit is elkezdene megbocsájtani nekem.
Némán hallgatom a szavait, pilláim néha lesütöm, majd újra feltekintek rá. Nem szeretnék neki több fájdalmat okozni, és még a gyönyörű mosolya ellenére is kénytelen vagyok belátni, hogy igaza van. Mindenben. Ezt az egészet én rontottam el ott, amikor engedtem neki. El kellett volna mennem. Meg kellett volna mondanom, hogy nem lehet. Megakadályozhattam volna, hogy ez lecsapódjon ránk. Még Norbira is, aki a tudta nélkül keveredett bele ebbe a helyzetbe, most pedig úgy száll ki belőle, hogy én jóformán észre sem veszem. Lesütött szemekkel dolgozom fel a kapott információt, és hiába vizsgálom meg minden oldaláról a történetet, neki van igaza. Teljes mértékben, nekem pedig ezt muszáj lesz elfogadnom. Ahogy azt is, hogy ezzel nem csak tönkretettem a kapcsolatom, de örökre elvágtam magam Norbinál.
Abbahagyom az ujjaim tördelését és inkább egymásba fonom őket, pilláim mellett előrehulló hajam is takarja félig az arcom. Most már kezdem belátni, hogy tényleg az előtörő naivságom volt az oka, hogy azt hittem majd meg tudjuk ezt beszélni. Norbi olyanokat vág a fejemhez, hozzáteszem ezt is(!) teljesen jogosan, amitől ismét visszatérek a történet elemzéséhez. A többiekkel nem is foglalkozva bámulom egymásba font ujjaimat, míg az eridonos folytatja a beszédet. Minden egyes szóba beleremeg a gyomrom, a torkomat fojtogatni kezdő gombóc hirtelen nő meg, szemeim megtelnek könnyel. Nem akarom, hogy ennyi legyen. Nem akarom csak így befejezni.
Megrázom a fejem és miután felemelem, letörlöm a könnyeim is. Nem akarok többet sírni. Már semmit sem akarok többé.
- Norbi, te... pontosan mit is érzel irántam? - bár minden erőmmel küzdök a válasza ellen, mert nem akarok még egy olyan helyzetet, mint korábban volt Zéténnyel, valahol titokban mélyen mégis azt akarom, hogy ugyanúgy válaszoljon, mint a rellonos. Paradoxon, mondom én.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2016. május 24. 21:28 | Link
A szív gyilkosa

Szeretne elnéző lenni, szeretne mindent helyre hozni, de mélységesen dühíti, hogy Izabella mindössze annyit fogott fel, hogy megbánta, ami történt. És mégis melyik részét? Hogy megcsalta a barátját? Hogy az eridonos megcsókolta? Vagy netán azt, hogy mindez a kedves Adrian tudtára jutott? Akárhogy is, a lány továbbra sem ért semmit abból, amit a fiú el akar neki magyarázni.
Látja, hogy mekkora arcul csapás minden szava, mégsem áll le. Nem tud. Bántotta őt a lány, megalázta, fáj neki az egész, most pedig ideje, hogy megtudja, milyen is ez valójában. Az ambivalens érzések végeláthatatlanul küzdenek bensőjében, hogy vajon folytassa-e, amit elkezdett, vagy már elegendő csapást mért Izára? Amúgy is ripityára tört szívének ugyan megnyugvást nem jelent, ha a lányé is szilánkokban hever, az elégtétel ez esetben mégis azt a reménysugarat adja, hogy egyszer majd rájön a másik, mit tett. És hogy ezzel mit okozott.
Beletörődést. Ennyit lát a lányon, semmi mást. A könnyek, amik ismét végigfolynak az arcán azért persze meglágyítják szívét. Olyannyira, hogy majdnem mozdul, hogy felitassa őket. Minden igaz szó és kegyetlenség ellenére még mindig szereti, mert nem tudja nem szeretni. Ez nem igaz. Őt nem lehet nem szeretni. Mégsem mozdul végül, csak ül és vár.
És ekkor megérkezik a kérdés. A Kérdés. Összepréseli ajkait és fogalma sincs, hogyan mondhatná ezt ki itt, a társalgó közepén, mindenki előtt. Csak néz Izabella szemeibe és megpróbálja összeszedni magát, de egy idő után az érzések megjelennek íriszeiben. A bánat, a keserűség, de közben a mérhetetlen vágy a lány iránt is. Ez az egyveleg egy hihetetlenül mély örvényt alkot, amiből nincs kiút.
- Valami olyasmit, amit nem érdemelsz meg ezek után. Azt, amit a gyakorlóteremben is éreztem. Amit azóta is érzek - hangja halk, fejét pedig ezek után elfordítja, ujjai elfehérednek a könyvön, de nem mondja ki. Képtelen rá. Pedig csak annyi lenne: szeretlek. Oly sokszor kifolyt már ajkain, annyiszor hangzott már el, most mégsem képes rá. Nem tudja kimondani úgy, hogy biztos abban, nem viszonozzák.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2016. május 24. 22:03 | Link
Norbi

Végiggondolhatnám én ezt százszor is, átrághatnám magam rajta minden egyes lehetőséget megvizsgálva, mégis ott lyukadnánk ki, ahol most tartunk. Az lenne a legegyszerűbb, ha újrakezdhetném az egész évem. Mert minden akkor csapódott le rám, mikor mestertanoncként beléptem a kapun; a felügyelők miatt összekaptam a szüleimmel, Vivien már nem is tartózkodik Magyarországon, itt van a szakítás Adriannal és most ez a Norbi-dolog. Minden hibám közül, amit valaha vétettem eddig az életben, talán ezt bánom most a legjobban. Norbi szenved, látom rajta, mikor néha engedni látni. Miattam szenved, emiatt pedig én is. Holott én vagyok az egyetlen, aki itt meghozta azt a rossz döntést, csak azért, mert abban a pillanatban engedett valamilyen érzésnek.
Én már nem is tudom pontosan, hogy ki iránt mit érzek. Sosem voltam szerelmes, és mindaz, amit Noel mondott róla, nekem édeskevés volt. Tudom, hogy ha ő igazat mondott, akkor nem voltam még szerelmes, azt azonban nem említette, hogy mi ennek az előzménye. Hogy mikor jössz igazán rá. Hogy mikor tudod biztosra, ez szerelem. Én nem ezt érzem, és lehet, hogy egy ideig még nem is fogom. Norbi szavait csak lassan fogom fel, könnyeim közben ismét elerednek. Akaratomon kívül bántottam meg, pedig ez lett volna a legutolsó dolog, amit vele akartam tenni.
- Norbi, te.. - megakadok, ma már nem is tudom hányadszor. Elhallgatom a mondatom többi felét, képtelen lennék ezek után még bármit is kérdezni tőle. Megkaptam mindenre a válaszom, sőt olyanokra is, amiket nem kérdeztem meg.
Ahogy ismét felpillantok Norbira, már nem találom a szemeit, sem a szép mosolyát. Rám sem bír nézni, amit teljesen megértek, csak a jelenlegi helyzetben nekem nagyon is arra van szükségem, hogy rám nézzen. Akárhogy. Szomorúan, dühösen, megvetéssel teli tekintettel, csak még egyszer utoljára...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. május 25. 17:53 | Link
Benedek

- Egyetértek veled, habár nem tudom mit szólna az iskolavezetőség, ha közölnénk, hogy mondjuk akarunk egy focipályát. Vagy akármilyen ás sportpályát. Vicces lenne látni az arcukat. Habár ha aláíratnánk egy petíciót akkor biztos nem lenne ellenvetésük. Meg hát a legtöbb diák a tanárok háta mögött minden búját-baját elpanaszolja, fel van háborodva meg minden más. De ha esetleg odakerül a sor, hogy mindezt nekik is el kéne mondani akkor meg érdekes módon semmi bajuk sincs. - mondta el saját véleményét, jó hosszan megfogalmazva. Mert a legtöbb diák tényleg ilyen volt, és ezt nyíltan is vállalta. Mert hát a tanárok háta mögött sokkal könnyebb kibeszélni valamit, meg felháborodni. Csak túl gyávák voltak elmondani a véleményüket a barátaikon kívül másnak is.
-  Nagyon jól érzem magam az Eridonban. Hamar beilleszkedtem, sok új embert, és jó barátot ismertem meg. És még az is kiderült, hogy idejár a testvérem akiről igazából nem is tudtam. És abszolúte helyén valónak érzem a süveg döntését, ha választhattam volna, akkor is  oda járnék. Miért kérdezed egyébként? - Először ugyan kissé meglepte a hirtelen témaváltás, de azért készséggel válaszolt a feltett kérdésre.    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. május 29. 13:36 | Link
Rebeka

 Hasonló véleményen vagyunk az eddigi témák mindegyikén. Még nem ismerjük egymást annyira, hogy kijöjjenek az eltérések, amit nem negatívan értek, mert mindenben biztosan nem értünk egyet. Rossz is volna az.
- Nem tudom milyen bűbájjal van a süveg megvarázsolva, de nagyon jól teszi azt, amit. Nem hallottam eddig, hogy mellé fogott volna. Mindenki megvan elégedve a beosztásával, akivel beszéltem erről. -
 Beszélek még a házakról, az oda való beosztásról. Rebeka is meg van elégedve, hogy az Eridon ház tagja, és jól is érzi magát. Én is eltudom mondani ezt a Navinéről.
- Neked mi a kedvenc tárgyad? Nekem a mugliismeret. Sokan furcsálják, hogy mugliként éltem, varázstalan emberek között, és mégis ezt kedvelem a legjobban. Szerintem is érdekes. Azért is vettem fel, mert kíváncsi voltam, és vagyok is, hogy a varázsló világ hogyan látja a muglikat, és az ő társadalmukat. Nem akarlak téged ilyen iskolai dolgokkal untatni a szabadidődben, mikor pont ezekből akarsz kiszakadni. -
 Beszélek itt össze mindent, és majd csodálkozok azon, hogy valami indokkal elmegy a lány, mert un engem. Ezért is próbálom a mondandómat lényegretörően elmondani.
Utoljára módosította:Partay Alfréd Benedek, 2016. május 29. 13:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. május 29. 18:59 | Link

- Akkor csak én kerülöm el az ebeket, úgy látszik. Nincs velük bajom, bár nem egyszer kergettek meg a kóbor kutyák, de oda se neki. Nem haragudtam meg rájuk. – vonja meg a vállát, mert eddig megúszta anélkül, hogy egy is akár egy jókorát harapott volna a fenekébe, vagy valamely más tagjába. Inkább tisztes távolságban maradt tőlük, nem piszkálta a kerítéseket, és a többi. Okosabb volt annál, hogy, mint sok kölök, kövekkel dobálja őket, meg ilyesmi. Némelyik valóban megijed ettől, de ha legközelebb odakerül, nem felejti el. Legalább is, ezt mondták neki, aztán, hogy mi igaz belőle. A történelem része lelkesíti fel végül jobban, mivel nem épp kutyatudós, nem akar a részletekbe mélyedni. Bőszen bólogat a feltételezésre, és meg is érti, ahogy lepillant az ölében fekvő pamacsgombolyagra. Legszívesebben ő is festegetné a falra a portréját.
- És, ha megöltek egy cicát, azért járhatott halálbüntetés is. Meg volt egy istenük is, akit macskafejjel ábrázoltak, szóval őket nagyon levették a lábukról a macskák. – beleéli magát nagyon, azonban igyekszik nem előre szaladni, és minden butaságot mesélni. Előbb még többet kell erről olvasnia, és csak a lényeg ragadt meg benne. Mint mindenkiben. Sebestyén nem túl motivált, ha tanulni kell, viszont, amikor valami érdekességre bukkan, le sem lehet szinte lőni. És ezzel most is így van, de nem kezd bele részletesebben addig, ameddig nem látja, hogy szabad az út. Addig is bőven van ideje összeszedni a gondolatait.
- Szuper! Akkor majd valamikor megdumáljuk, és elhozom Lufit. Nem én futok majd utána legalább. Lehet, kéne neki póráz.. – hümmög párat, elgondolkodva, hogy mennyire lenne ez jó ötlet. Egyáltalán létezik-e. Tuti, maximum a nagyon kicsi kutyákhoz való, de Lufi még annál is kisebb, még babacica, és nem lenne okos dolog, viszont előbb megszokna. Jaj, dilemma.
- Buta ötlet lenne őt ilyen pórázhoz szoktatni? Vagy cicákat nem lehet? – kérdi meg végül hangosan, mivel sosem fél, és nem is szégyelli a tanácskérést akkor, ha valamit nem tud. Sokan nem szeretik ezt tenni, de szerinte nagyon praktikus. Hátha kap egyszer olyan tanácsot, amivel nagyot kaszálhat. Na de az nem a büntetőmunka lesz, így nem is meg bele, csupán bólogat.
- Én is. Mondjuk ahol lakom, sok a korombeli, így nem unatkoztam volna, de velük is, meg a tesómmal is tudtam játszani. Mondjuk a barátaimmal többet, mert fiúk, és na.. – nemigen volt híve a babázásnak, de ez érthető. Jó, biztos voltak olyan fiúk, akiknek jobban bejött, de ő mindig is az volt, aki ameddig lehetett, kint volt, és ott mulatta az időt, hogy nyakig koszos lehessen.
- A fotózás mókás dolog, sok szépet lehet látni. Nekem nincs érzékem hozzá, próbálkoztam vele, de sosem volt jó. Se a mozgó, se a normál. Remélem, a kutatásban több lesz. – bizakodik, és még van bőven ideje meglátni, mi, és hogyan fog neki menni évek múlva. Akkora tudja csak meg, addig nő, erősödik, és kialakul mindene.
- Hú. Nagyon jól! Eddig szerencsére olyan emberekkel akadtam össze, akik nem menekültek el előlem, és még válaszoltak is. Erős még a barát kifejezés, de alakul. Remélem, sikerrel járok. Neked gondolom már sok van itt, hányadikas is vagy? – van tippje, de inkább megvárja a választ, az a biztosabb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. május 30. 20:44 | Link
Sebestyén


- Nos, én is inkább macskapárti vagyok, persze a kutyákat is kedvelem, de valahogy az aranyos szőrgombolyagok közelebb állnak hozzám. - felelte mosolyogva a Rellonos.
- Valóban nagyon levették őket a lábukról. - utalt az egyiptomi korszakra a lány, majd hozzátette:
- Nekem egyébként a viking éra a kedvencem, mindig is tetszett a temetkezési szokásuk és, hogy nem féltek a haláltól, azaz dicsőség volt számukra harcban meghalni, szóval szembenéztek vele.
Tudta, hogy ez nem illett a macskás témához, de ha már a történelemről is csevegek, akkor úgy volt vele, hogy megemlíti ezt az információt.
- Kifejezetten macskák számára is létezik póráz, szerintem simán megveheted a kisállat kereskedésben, ott árulnak ilyen eszközöket. Nagyon kicsi cicáknak még nincs tudtommal, de ha már eléri a felnőtt, kifejlett méretét, akkor vehetsz neki egyet és kinn is tudod sétáltatni. Csak hát nem árt neki minden oltást beadatni, a kinti tartózkodás veszélyes lehet neki a sok fertőzés, macskabetegség és egyebek miatt, szóval szerintem csak azután engedd ki, ha megkapja az összes oltását. - javasolta Rach, mert belegondolva ez tűnt a leglogikusabb lépésnek.
- Biztos, hogy a fotózásban nem mindenki tarol, de a kutatásban biztosan több esélyed lesz, pláne, hogy érdekel is a téma. - felelte neki magabiztosan, biztos volt benne, hogy akit érdekel a jövőbeli munkája, akkor abban profi lesz.
- Van egy pár barátom itt, másodikos vagyok. - válaszolta Rachel Sebinek, majd visszakérdezett:
- Melyik a kedvenc tárgyad?
Nem volt benne biztos, hogy szeret tanulni a srác, de azt gyanította, hogy neki is van bizonyára olyan tárgy, ami könnyebben megy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. május 31. 22:18 | Link

- No igen. A kutyák is tudnak mókásak lenni, csak a legtöbb nagyon nagyra nő, és nekem lehetetlen lenne sétáltatnom őket. A pici kutyákkal jobban kijövök, de a macskák világa az egyszerűbb. Ők nem rántják ki a karom, ha sétáltatni akarom őket. Maximum rohanok csak utánuk. – mint ahogy nemrég is tette. Le is pillant a delikvensre, de nem veszi a célzást, ahhoz l jól pihen. Amúgy nem szokott vitázni olyanon, hogy kutya, vagy macska. Felesleges. Mindkettő olyan kedvenc, aki családtagnak minősül, és szeretve vannak. Nem akar senkivel sem ellenségeskedni, mert mind a kutyának, mind a macsoknak megvannak az előnyei, hátrányai. Kinek mi könnyebb. A kutya nagyobb mozgásterű, jobban tanítható, mások szerint okosabb is, de látott már buta ebet, szóval nem általánosít. A macska lustább, öntörvényű, és.. macska. Más-más világ. És ez a fajta különbség is tök jó.
- Jól csinálták. Mondjuk manapság is, csak nem olyan nagy mértékben. Mondjuk, olyan törvény simán lehetne, hogy akik bántják őket, vagy épp más állatot, akkor csúnya büntetés legyen a vége, de piramist nem szeretnék építeni. – talán később nagy állatvédő válik belőle, ha mugli lenne, akkor tuti, de így majd ez hozzácsapódik ahhoz, amivé majd kinövi magát. Így lett nevelve, szerencsére, nem arra, hogy bármit megtehet, amit csak akar, és amikor. Viszont inkább visszakanyarodik arra a témára, amit a lány megkezdett, nem kívánkozik a törvénykezésbe jobban belekeveredni.
- A vikingek. Nem sokat olvastam róluk. Még. De akkor majd kiveszek valami könyvet, és elolvasom, hogy milyen szokásaik voltak. Nem hangzik rosszul. – az ilyesmit amúgy is szereti, az meg nem árt, ha ragad valami rá a koszon kívül. A mítoszok közé, meg amiket órán bújnak, csak hasznos lehet egy ilyesfajta ismeret.
- Áhhá! Jó, persze, megakartam amúgy is várni, míg nagy lesz, addig majd a zsebembe is el tudom tenni. Mármint, abba a pulcsiba, ahol nagy a zseb, nem bántom szűk hellyel. – javítja ki magát, majd bólogat a többi dologra, miszerint majd szurik is jönnek. Annak Lufi tuti nem fog örülni, de inkább az egészség.
- Rendben van. Majd keresek egy jó doktor nénit, hogy megkapja őket, meg valami nagyon finom nasit, hogy kiengeszteljem. Köszi a tanácsokat! Tényleg kezdő vagyok benne. – reméli, majd valamikor meg tudja hálálni neki ezeket, más nem azzal, hogy követi, betartja, és a cicc egészséges marad, mint a makk. Így, hogy nem otthon van, jól jön az, ha valaki ellátja őt tippekkel, azok mindig is kellettek neki.
- Reméljük, tényleg menni fog. Az meg tök jó, ha már van pár. Sosem gondoltam azt, hogy rossz, ha nincs olyan sok. A kevesebb néha több. – mert ők tutira azok. Neki egy kis csokor mindig tökéletes, a nagyok között elveszik. De ki hogy gondolja, valakinek az a fontos, hogy sok legyen, és nem a minőség.
- Hűűű.. A Legendás Lények, és a Mitológiák és Vallások. Te valamelyikre jársz? Vagy mások a kedvenceid? – hátha valahol ütközik az órarendjük, ha az évfolyam nem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Marieanne Isabelle Beauvoir
INAKTÍV


Belle | Isa | Hercegnő
offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 417
Írta: 2016. június 2. 15:56 | Link


Nem igazán volt gondom a beilleszkedéssel a suliba. A levitások barátságosak voltak és még egy nyelvet is beszéltünk néha. Ugyan kissé még nehézkesen ment a magyar nyelv elsajátítása, azért igyekeztem a szókincsemet is fejleszteni. A suliban való járkálással is haladtam, már nem kellett a térképet is magammal cipeljem, hogy mikor forduljak balra és mikor jobbra. A társalgó felé igyekeztem egy francia- magyar szótárral és a tananyaggal a hónom alatt. Tényleg kellemes egy hely, ahogy azt mesélték nekem. Beérve letettem a tananyagot magam mellé és helyet foglalva nekiláttam a szótár átbogarászásának. Persze a képek a falon nem voltak olyan kedvesek, hogy csendben maradjanak, de sikerült kizárnom őket és ezzel együtt rákoncentráltam a könyvemre. Hamarosan pár új szóval lettem gazdagabb a magyar szavakból. Persze kiejteni ezeket volt muris, nem pedig fejben mondogatni.  Fejben minden könnyebb…  Az egyik portré mondatára lettem figyelmes, amikor a suliban történt dolgokat kezdték magyarázni. Elég érdekes volt, így a könyv helyett ez kötötte le a figyelmemet.  Elég sokáig ezzel foglalkoztam, de végül vitába torkollott az egyik téma, így hamarosan elég hangos veszekedésnek lettem fültanúja közöttük. Muris volt, ezért sem álltam neki összepakolni, hanem inkább az általuk használt szavakat próbáltam értelmezni és megjegyezni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Takács Dália Anna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. június 3. 22:00 | Link
Mary és a Portrék

Nem rég érkezett az iskolához, és nem nagyon örült, hogy be kell illeszkednie. Nagyon sokáig gondolkodott, hogy biztos megéri-e jelentkeznie, mert már egyszer, amikor hasonló helyzet volt, nem volt önbizalma, ezért mindenki piszkálta. Bár, itt nem nyúlhattak hozzá egy ujjal sem, meg itt nem bánthatják a mássága miatt, ezért minden aggodalma felesleges volt.
Most, hogy végre túl van a nehézségeken, kezdhet is beilleszkedni, de most azonban  nem tudja, hogy hol kezdje. Mindig is problémás volt abból a szempontból, hogy nem tudott könnyen dönteni a dolgokban. Talán ez a legnagyobb hibája.
Hatalmas elmélkedése közben hangos civakodást hallott, ezért odasiettet, bár inkább odasiklott. Ahogy odaért, látta, hogy a társalgóban van, és a portrék civakodnak. Valamint, ott van egy lány, akit még nem látott ezelőtt errefelé, ami nem is volt csoda, hisz nem rég óta érkezett ő is, és látszólag a különös lány is, mert egy szótár volt nála, amit látszólag az előbb olvasott, mert most már érdeklődve figyelte a portrékat.
- Üdv, Portrék! Meg persze szia! Dália vagyok, kopogószellem.- köszönt neki, és kezet nyújtott, amit el is húzott, mert, hát valljuk be, viccesen nézhetett ki. Egy szellem, aki kezet nyújt. Ügyes vagy Dália! Csak így tovább! Te aztán igazán tudod, hogy kell elijeszteni egy újoncot!
- És, te ki vagy?- toldotta oda, félénken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 4. 15:41 | Link
Sebestyén


- Ez jogos! - válaszolta a lány nevetve, gondolatban elképzelte, ahogyan Sebit egy hatalmas, dán dog húzza maga után sétáltatás közben a pórázon. Egyértelmű, hogy a srácnak esélye sem lenne megállítani a kutyust.
- Igen, ezzel én is egyetértek, de a piramisépítést azt én is inkább kihagynám! - helyeselt mosolyogva a Rellonos, mivel nem lett volna ínyére az egész napos fizikai munka, meg hát mégiscsak aranyvérű varázsló családból származott.
- Helyes! Érdemes megismerkedni a világukkal, a szokásaikkal, sok érdekes dolgot tudhatsz meg még róluk, de nem mondok ennél többet, majd utánajársz. - mondta Rach a vikingek kapcsán, akikről sokat olvasott és valóban érdekes információkra tett róluk szert.
- Ez jó ötlet, zsebre téve simán elviheted bármerre. - felelte a sárkányka, majd a cicára pillantott, aki még mindig békésen szundikált.
- Ebben igazad van, inkább legyen kevés jó barátja az embernek, mint sok hátba támadós ál barátja, az érdekembereket sosem csíptem. - jelentette ki Rachel, neki már volt bőven tapasztalata ebben a témában, kapott anno hideget és meleget is, sőt, első kézből a saját bőrén tapasztalhatta meg, hogy milyenek is ezek az emberek. Azóta óvatosan volt az emberi kapcsolatok kiépítésében, de azért nem zárkózott el senkitől sem nyitottságának és barátkozó személyiségének köszönhetően, viszont már sokkal reálisabban mérte fel a dolgokat és nem bízott meg első alkalommal senkiben sem teljesen.
- Én ezek közül a Legendás Lényekre járok, de még fel van véve jó pár tantárgy, ezeket tanulom még: Bájitaltan, Gyógynövénytan, Mugli- és Mágusismeret, Önismeret, Illemtan, Jóslástan és Művészetek. Mi a véleményed a tanárokról? - tette fel válaszadás közben az újabb kérdést, miközben érdeklődve Sebire nézett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. június 4. 17:46 | Link

Bőszen bólogat a dologra, miközben mosoly húzódik az ajkaira. Érti, hogy min nevet, és ő is jót mulatott magában ezen, főleg azon, ahogy magára a sétára gondolt. Nem vette rossz néven a nevetést, valahogy sosem teszi, néha még együtt is nevet a delikvenssel, ha nem esik le neki időben, hogy hoppá, ő a vicc tárgya. Ez a ritkább, szerencsére.
- Nem lenne olyan vészes. Nekünk van mágiánk, az nagy segítség lenne. Persze, emellett sem vágyom rá, csak megjegyeztem, hogy mi könnyebben boldogulnánk, mint a rabszolgák akkoriban. – kivéve, ha nem büntetnék annak használatát. Ezt azonban inkább megtartja magának, meg egy képzeletbeli történésnek. Úgy néz ki, soha nem is fog megtörténni a dolog, nincs rá se jel, se esély, hogy valakinek valaha ilyen áron lesz szüksége piramisra. Vagyis, reméli.
- Rendben van, utána is fogok. Most már tuti! Ha legközelebb összefutunk, akkor meg jól kitárgyaljuk! – abban biztos lehet, hogy megteszi. Ha valami érdekesnek tűnik, és megleli azt a személyt, aki szintén így véli, akkor máris nagy az öröm. Szereti megosztani új tudását másokkal, persze, ez nem azt jelenti, hogy random leszólít valaki, hogy „Mit szólsz a római demokráciához?”,, vagy ilyesmi. Na az lenne még csak szép. Szerencsére csak ismerős arcok elé vág be, és kezdeményez valamit. Addig meg mesél Lufinak, amikor ketten vannak csak. Jó hallgatóságnak tűnik, ha épp nem talál valamit, amit pofozgathat. A kölykök élete már csak ilyen, igaz, ő nem pofozgatott semmit, de kalandozni, futkározni most is szeret. Viszont az üldögélést csak társasággal szereti, mint most.
- Szerintem ezzel sokan így vannak. Ez a jó hozzáállás, a tesóim is mondták, hogy vigyázzak, és figyeljek. De eddig még nem találkoztam ilyen alakkal. Szerencsére. Neked akadt már ilyesmivel dolgod? Hogy ismerted fel? – érdeklődik, hátha kap olyan tanácsot, amit fel tud használni. Reméli, nem lép bele semmi olyanba, ami rossz emlék a lánynak, és elszomorítja. Nem az a célja, csupa érdeklődés.
- Mugliismeretre én is járok! – húzza ki magát, mert az is egy érdekes tárgy számára. Jelenleg is van célja belőle, mióta olvasott valamit egy leckében. - Tök jó dolgok vannak a mugliknál. Olvastam egy játékról, amit szeretnék venni. Ismered a Tetrist? – ő nem, csak látta a képet, és érdekli. A hivatalosan már elavult technika számára azonban csúcs, Sebestyén a ’90-es évek dolgaitól el fog ájulni, ha megismeri. No de pont ez a lényeg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. június 4. 20:58 | Link
Sebestyén


Úgy látta, hogy Sebi kiszagolhatta, mire gondolhat, de szerencsére vele együtt nevetett, igazából semmi rosszat nem gondolt a fiúról, csak murisnak vélte magát az elképzelést, miszerint egy nagy kutyát "sétáltat".
- Igen, a mágiával minden könnyebb. - helyeselt Rach, bár ő legtöbbször jobban szerette a kihívásokat és amit saját maga által meg tudott oldani, azt meg is csinálta, például egy zár kinyitását hajtűvel és hasonló cifraságokat. A pálcáját jól kezelte, de csak akkor vetette be, ha már tényleg nagy szükség volt rá, vagy éppen unatkozott és mókázni akart.
- Szuper! Kíváncsian várom ezzel kapcsolatban a véleményedet és az észrevételeidet! - mondta lelkesen a Rellonos, örült neki, hogyha mással is meg tudta beszélni azokat a dolgokat, amik igazán érdekelték és még nagyobb örömre adott okot az, hogyha az illetőt is legalább ugyanannyira érdekelte és lelkesítette a téma, mint őt.
Sebi következő kérdésénél kissé elkomorodott, mert eszébe jutottak a régi idők árnyoldalai, a hamis barátok és ígéreteik. Nem tudta először, hogy válaszoljon -e a srácnak, csak bámult rá némán, majd a kezeit tördelte, de végül erőt vett magán, mert a fiú is válaszolt neki, csak annyi volt köztük a különbség, hogy Sebi ez ügyben még nem érte semmi negatívum, nem kellett senkiben sem csalódnia.
- Hát...szóval...mindegy! Belecsapok a közepébe! Volt pár olyan ember, akikben nagyot csalódtam, ők még Amerikában voltak a barátnőim, legalábbis azt hittem róluk, hogy azok. Egy iskolába jártunk, jól elvoltunk, mindig mindent meg tudtunk beszélni és úgy éreztem, hogy számíthatok rájuk. Aztán őket áthelyezték egy másik suliba, mert egy időben elköltözött a családjuk a szomszédos kertvárosba. Érdekes módon utána már egyáltalán nem keresték a társaságomat, beilleszkedtek az új környezetbe, új barátokat találtak maguknak, engem pedig szépen elfelejtettek. Az a vicc az egészben, hogy csak egy órányi távolságra költöztek tőlünk és mégis csak addig voltam jó nekik, amíg egy helyen laktunk. Tudod furcsa dolog, hogy amikor úgy érzed, hogy minden jel arra utal, hogy igazi, elválaszthatatlan barátok vagytok, és közbelép egy kis távolság, akkor vége az egésznek. Azt hiszem, hogy mégsem voltak igazi barátok. Van még néhány barátnőm Amerikában és velük a mai napig tartom a kapcsolatot, a távolság nem akadály, pedig most sokkal messzebb vagyok tőlük, mint anno azok az ál barátok. Na, hát ez van, de az élet megy tovább. - vett egy mély levegőt a mondandója végén, majd újra mosolyt varázsolt az arcára és mintha misem történt volna, folytatta a társalgást:
- Ó igen, jól mondod, a mugliknak valóban vannak hasznos kütyüik. - válaszolta Rach, majd gondolatban hozzátette:
~ Még ha maguk mégsem azok. ~
- Nem ismerem a Tetra... mit? Még nem hallottam erről...mi a lényege? - kérdezte érdeklődve a lány, mivel még sosem volt dolga ehhez hasonló dologgal, de úgy gondolta, hogy mindenféleképpen szélesebb lesz a látóköre, ha megtudja, miről is van szó pontosan, így érdeklő tekintettel várta a fiú válaszát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. június 5. 19:23 | Link


Nem feltétlenül letámadás az, amit csinál, annyira azért nem durva a helyzet. Nem egy eridonos, még így se, hogy elég sok kötődése van a házhoz.
Magára vehetné a fiú reakcióját, tényleg megtehetné, viszont inkább elengedi a füle mellett a hangvételt amivel beszélnek hozzá. Annál több esze van, tudja, hogy a végtelenségig sértődhetnének meg egymásra emiatt, és amúgy sincs kedve veszekedni. Szóval ugyan visszavesz egy kicsit, nem szívja különösebben mellre a dolgot.
- Csak erre jártam és mivel depressziós vagy megint, gondoltam kedves leszek. - ha elmondaná az igazat, miszerint tényleg valami füzetért jött simán megkapná, hogy akkor keresse meg és menjen útjára. Szóval inkább csak a részleges igazságot mondja el.
- Szóval. Mi a probléma? - persze nem kötelező neki elmondani, ő csak kíváncsi, meg tényleg jót akar. Mert most kivételesen kedves, de ha még sokáig gorombáskodnak vele a nagy kedvességében visszagorombáskodik.
És ha még a "letámadás" nem lett volna elég, le is ül mellé, hogy hadd akaszkodjon rá, mert úgy szép az élet.
- Rég láttalak. - jelenti ki, csak úgy mellékesen. Oldalra fordítja a fejét, úgy néz a fiúra, miközben maga alá húzza lábait. Mert a cipője nem annyira koszos, és amúgy is, egy pálcaintéssel el lehet rendezni a dolgot, ha mégis marad maszat a kanapén. Na meg nem azért vannak a takarítók se, hogy csak úgy létezzenek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 8 ... 16 17 [18] 19 20 ... 28 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet