27. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 29 30 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Nemes L. Izabella
Egyetemi hallgató, Szertelen Szfinxek csapattag, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 736
Összes hsz: 20867
Írta: 2016. február 28. 14:39 | Link

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Ahogy megjósoltam, valaki már nyitotta is ki az ajtót. Nem néztem fel, igazából nem is nagyon érdekelt, hogy ki jött be, majd úgyis el fog menni. Szándékomban állt hallgatni, és úgy tenni, mint aki jó mélyen alszik, álmaiban pedig egy teljesen más helyen jár - ami nem Svédország. Szóval én ugye úgy gondoltam, hogy az idegen majd szépen el fog innen menni és békén hagy, vissza tudok térni eredeti elfoglaltságomhoz, de nem így lett. Lépteket hallottam, egyre közelebb ért hozzám, és mikor már úgy döntöttem volna, hogy akkor én kinyitom a szemem megnézni kinek állt szándékában zaklatni, az idegen megszólalt. Én meg reflexből csaptam hátra a combja felé és elröhögtem magam.
- A hangodból ítélve te sem vagy valami kipihent. Hosszú volt az éjszaka? - végre kinyitottam a szemeim épp akkor, mikor Zétény az egyik párnáért nyúlt. Arcomra gúnyos mosoly kúszott fel abban a pillanatban, hogy kiejtettem számon a kérdést, lábaimmal arrébb húzódtam, hogy fel tudja venni a párnát. Eszem ágában sem volt felülni, hogy ő is odaférjen a kanapéra, meg hát körülöttünk állt még vagy három, de neki feltétlen a földre kellett feküdnie. Mondjuk nekem mindegy, én elvoltam ott a kényelmes heverőn.
- Nem is a barátom - húztam össze magam, már amennyire fekvő helyzetben az ember képes összehúzni magát. Jobb kezem a homlokomra támasztottam, és tüntetőlegesen a plafont kezdtem el bámulni. Azon tűnődtem, hogy tudnám elmagyarázni Zéténynek, hogy Adriannal nincs köztünk semmi, csak sokat ivott, nekem az az egy pohár is megártott, és mivel vele jöttem, vele is mentem. Meg megcsókolt. Ennyi. Csak ezt az én drágalátos barátom sosem hinné el nekem, ha így adnám be neki, szóval kellett egy B-terv is.
- Nincs mit mesélnem - tártam szét karjaim fekve, aztán jobb kezem ismét a homlokomra került. - Elhívott, én beleegyeztem, ittunk, beszélgettünk, jól éreztük magunkat. Nem tudom mit kellene mesélnem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 1574
Írta: 2016. február 28. 18:39 | Link



Iza feküdt ott, nekem meg muszáj volt rákérdeznem. De tényleg, nem hiszem, hogy azt hiszi, hogy tízből tíz esetben egyszer sem tenném fel a kérdést. Biztos vagyok benne, hogy mind a tízszer feltenném, és ismer annyira, hogy ő is ezt higgye. A combom felé üt, de csak reflexből húzódok kicsit visszább, viszont hagyom, hogy eltaláljon. Vele együtt nevetek, a kérdése persze jogos, de csak ingatom a fejem.
- Teljesen kipihent vagyok, egy jót aludtunk. Anne kicsit becsiccsentett, hazakísértem, szépen betakartam, aztán aludtam én is – osztom meg vele a rá tartozó részt, amíg párnát kerítek magamnak. Az a néhány puszi, meg a hasmutogatás igazán ártatlan volt, főleg ebben a korban. Azért láttam rajta az elégedettséget a gúnyos mosolyán át, el tudtam képzelni, hogy mi játszódhatott le a fejében. Tuti fel fogom hozni a vizsgákat ezek után…
- Persze, hogyan is lenne az. Nemes Lilien Izabella egy pasival csókolózik egy bulin, teljesen szokványos látvány – vágok vissza, mert én már nem is tudom, hogy hány éve ismerem. Három? Na, ilyet én még nem láttam tőle, de nem ítélem el, arról szó sincs. Csak újdonság számomra.
- Aha, hát a srácon nem úgy látszott, hogy nem akar semmit. Persze csak nyugodtan tagadd, de szerintem meg kéne próbálnod. Jó kis páros voltatok látszólag. Ennyiszer még sosem láttalak elpirulva – vigyorgok tovább, és feltámasztom a könyökömre a fejem. De tényleg, nem hiszem, hogy egy kis ital ennyire lazává tette volna Izát, ahhoz azért több kell. Sőt egyáltalán nem tűnt úgy, mintha első találkozás lett volna.
Végül kiterülök a kandalló elé, és nem piszkálom tovább, bár megtehetném, de most inkább hagyom.
- Remélem, mellém kerülsz a tablóra – jut eszembe, jó lenne, még egy kicsit meg is bűvölném, hogy nyelvet nyújtsak rá, ő meg vágja a szokásos arcait rá. Mekkora tuti lenne már?!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 29. 08:39 | Link

A házisárkány és a házi kutya esete

Nati kissé fáradtan, de boldogan vitte le reggel az új ebét, Maszatot, aki már korán ébresztette egy kiadós folyékony termékkel, meg hatalmas kutyaöleléssel, azon szándékkal, hogy rávegye gazdiját egy kis sétára a parkban. A szokásos reggeli készülődés után egyből a társalgóba jöttek föl, mert nem akarta alvó csikótársait a kislány megzavarni a napirendjébe újabban bevezetett kutyaneveléssel.
Szerencsére megengedték, hogy Maszat maradhasson, azzal a feltétellel, hogy megneveli a jószágot, és pórázra szoktatja.
- Maszat, ül! – próbálta rábeszélni, már kilencvenedik alkalommal, mikor újabb társaságuk akadt. Nem számított más korán kelőre is, de hát a bajkeverők sosem alszanak, szokták mondani… legalábbis a fiúkkal kapcsolatban éltek a kislányban ilyesmi sztereotípiák, amik lerombolásra várakoztak.
Maszat persze, nemcsak nem engedelmeskedett, de még megkísérelte az újonnan érkező egyed letarolását szeretetrohamával. – Bocsi, igyekszem megnevelni…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 642
Összes hsz: 6108
Írta: 2016. február 29. 10:27 | Link

Csermey Natália Babett

A hetek óta tartó kínzó, olykor izgatott, máskor ideges várakozás néhány nappal ezelőtt ért véget. A vizsgaidőszakra a tőle telhető legnagyobb szorgalommal készült fel, annyi szorgalmit és gyakorlati projektmunkát vállalt és teljesített, mint az elmúlt öt évben soha. Eltökéltsége, hogy az alapképzést kitűnő eredményekkel zárja, legyen annak bármi is az ára, azóta sem csitult, sőt, még csak most csúcsosodik ki.
- Hali - dünnyögi az orra alatt, álomfejtés tankönyvéből éppen csak kipillantva, az ajtót sarkával csukva be. - Úgy látom ráfér még egy-két lecke.
Hangja dörmögős, rekedt, az állathoz le sem hajol, annak mancsai akkor csúsznak le farmerjáról, mikor ő továbbsétál és a társalgó sarkában árválkodó fotelbe dobja magát. Noha szereti az állatokat, most nincs kedve kutyázni, amit a fiatal lányka remélhetőleg nem vesz bunkóságnak, de ha mégis, nos, jelenleg azzal sem akar törődni.
Elhelyezkedik, lábait feldobja a puha karfára, s a kötetet a szamárfülnél kinyitva újfent elmélyül az érzékszervi ingereknél. Olykor hunyorog, máskor az orrát mozgatja, tekintete gyorsan szeli a sorokat. Az olvasottak alapján idén szokatlanul könnyű vizsgára számít.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Nemes L. Izabella
Egyetemi hallgató, Szertelen Szfinxek csapattag, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 736
Összes hsz: 20867
Írta: 2016. február 29. 11:53 | Link

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Nem hitt nekem. Hát természetesen miért is hitt volna nekem, elvégre nem én voltam a legjobb barátja, akinek még akkor is hiszünk, amikor amúgy nem. De, jó, igazat adtam neki abban, hogy tényleg nem volt ez rám jellemző, és meglephette volna, de hát ki kérem magamnak, ő meg hirtelen eljegyzést csinált a buli elején...! Az elején! Nem is a közepe felé, vagy mikor már kicsit többet ittak, nem, ő józan fejjel térdelt le és tette fel a nagy kérdést, ami még úgy nem is lenne baj, csak... neki már van menyasszonya. Meg hát nekem nem is szólt róla!
- Sokat ivott - rendeztem le ennyivel azt a részt, amelyben kitért arra, mit műveltünk a buli vége felé. Persze, nagyon is tisztában voltam vele, hogy látta mit csináltunk Adriannal, főleg az italos asztalnál ácsorogtunk, az meg elég közel volt a kanapéhoz, amin meg ők ültek. Tudtam nagyon jól, hogy néha odanézett, úgysem bírta volna ki. És akkor így én is felhozhattam volna neki a lánykérést, meg hogy be sem avatott a tervébe, hogy jól a szemére vethessem milyen hülyeségre készült. Elvégre neki mégiscsak ott volt Lyra, még akkor is, ha ki tudja hogyan álltak abban a pillanatban.
- Mi nem látszott úgy rajta? - visszanéztem Zétényre, tekintetemmel az övét kerestem, hogy mocskos módon, de azt használjam zsarolásként, amit úgy szeret: zöld szemeimet. Nem volt valami szép dolog, de ha van valami, aminek ez a gyerek nem tud ellenállni, az a szépség. És én egoista módon próbáltam kihasználni mindazt, amit abban a pillanatban ott ki tudtam használni. Magától amúgy sem folytatta volna a gondolatmenetét, engem viszont eléggé kíváncsivá tett, és tudni akartam mindent arról, mit gondol Adrianról.
- Miért gondolod, hogy melléd kerülök? A levitásokat felülre rakják, az első sorba, hogy mindenki lássa kik teljesítettek idén is a legjobban - csak mosolyogni tudtam azon, amit mondott, természetesen nem vettem komolyan. Nekem teljesen mindegy volt, hogy ki mellé raknak, csak sikerüljön a VAV, és mehessek tovább mestertanoncnak. Apropó, mestertanonc. - Maradsz továbbképzésen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Zétény
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 1574
Írta: 2016. február 29. 13:13 | Link



Iza most is cuki volt, mint mindig, ezért is eshettem bele anno úgy, hogy észre sem vettem. De azt hiszem, hogy elmúlt már ez az érzés, vagy legalább erősen visszahúzódott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vonzódom hozzá, de Anneliehez is vonzódom, meg van egy csomó lány. Na, de mindegy, próbálja meteni a menthetőt, és ez becsületére váljon.
Sokat ivott, mondja, én nem hiszem igazán. Az biztos, hogy egy percre sem tudta levenni Izáról a tekintetét, de legalább nem volt túl pofátlan. Szóval nem csak az ital miatt volt olyan, de jó, nem faggatom tovább róla. Aztán beveti a szemeit, mert kíváncsi, és jól tudja, hogy elérheti nálam vele azt, amit akar. Persze ez övön aluli, és lehet, hogy még behajtom valahol rajta.
- Ne villogtasd a smaragdjaid, mert belém forr a szó… Szóval látszott, hogy tetszel neki és többet akar, mint ismerkedni. Biztos vagyok benne, hogy nem ez az első találkozásotok, ahhoz túl közvetlen volt és nem pofoztad meg érte – én még élénken emlékszem az első esetre, amikor megcsókoltam csak azért, mert nekem úgy volt jó. Nagyon kiakadt és nagyon csapkodott, itt ilyenről szó sem volt. Sőt nem láttam azt sem, hogy nagyon ellenkezett volna, de… hagyjuk a témát, térjünk át az iskolára, sokkal unalmasabb és kevésbé kínos.
- Tényleg? Hát Akkor a Rellon lesz felül Izus, vagy nem láttad a pontversenyt mostanában? Lehetsz alattam – röhögök fel, a teljesen kétértelmű mondatomra. Szegénynek, ezt most eléggé öngól volt, mert két és fél ezer ponttal vezetünk az Eridon előtt, és a Levita az utolsó, ha jól emlékszem kétezer pontjuk sincs. Az más kérdés, hogy a végzősökkel mi van, talán még én is szereztem néhány pontot idén, pedig nem volt szándékos esküszöm…
- Azt még nem tudom. Nem sok minden tartana itt, az a helyzet. Lassan meg kell kezdenem apám mellett a tanulást a cégeinknél, nem biztos, hogy még pár évet itt akarok veszíteni – vonom meg a vállam fintorogva. Gőzöm sincs, hogy maradjak-e, vagy sem, vagy egyáltalán mi legyen. Lyrával még mindig nem vagyunk egy hullámhosszon, Anelliet lehet, hogy hamarabb el tudnám venni, mint őt. Nem is sajnálom tőle azt a szép gyűrűt.
- És te milyen szakra mész? – érdekel, hogy mi szeretne lenni, igaz mondta már, de az évek során, vagy akár az utolsó hetekben is lehet változás a mi korunkban. Lehet, hogy maradni fogok emiatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 29. 18:44 | Link

A házisárkány és a házi kutya esete

És a fiú jött, nem zavartatta magát túlzottan, mert valami nagyon érdekeset olvashatott. Nati legalábbis úgy vélte, hogy azért olvashatta, mert érdekes.
- Hát… igen. Nemrég lett csak az enyém, nem hiszem, hogy előtte bárki is foglalkozott volna vele, kóbor kutyus volt – mesélte, bár kissé elgondolkodott, hogy talán mégsem kellett volna. Talán nem is érdekelte annyira a másikat az, hogy milyen lehetett Maszat előélete. – Bocs, biztos zavar a fecsegésem.
Lesütött szemekkel meredt Maszatra, mérgesen próbált rá nézni, hogy meghassa az ebet, de azért örült, hogy végre akadt egy ember, aki nem kapott kis-nagy frászkarikát a méretes, majdnem a lánykával egy magasságú eb láttán, sőt, még nagyjából hidegen is hagyta, hogy az a bizonyos négylábú szeretetrohammal akarta megkínálni. Nati ezt annyira nem vette bunkóságnak, Maszat annál inkább. A kissé még idomítatlan kutyus csalódottan, halkan nyüszögött egyet-kettőt, majd úgy döntött, hogy ha tetszik, ha nem, a gazdija ölébe felül a fotelbe.
- Maszat, hé! Nem mész le innét? – kissé győzködhette a kutyát, mire le tudta tessékelni, és rábeszélni, hogy ő maradjon csak lenn, a pihe-puha szőnyegen, míg ő végre kiolvassa a tankönyvét. A Mágiatörténeten és a Legendás Lények Gondozásán már rég túl volt, utóbbiból kapott egy igen szép V-t. Kíváncsi volt, vajon a Csermey-kvartett többi tagja hogy boldogulhatott a vizsgákkal… náluk Emmus néni viszonylag gyorsan javított, és ennek örült a legjobban, nem kellett annyit idegeskedni a jegyek miatt.
Álomfejtés… ha minden igaz, akkor a fiú valami ilyesmit tanulhatott. Nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá. – Az álomfejtés milyen tantárgy? Tanulhatják kicsik is?
Mit tegyen szegény aprócska leányzó, szeretett tanulni, új és érdekes dolgokat megismerni. Kicsit ő maga is furcsállta, hogy az Eridon helyett a Navinébe került, de nem bánta, így több a szabadsága, és nem lehetett rásütni, hogy na, már megint egy Csermeyt kaptunk a nyakunkba… márpedig a többiek mind bajkeverésről voltak inkább híresek, Dávid különösen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 642
Összes hsz: 6108
Írta: 2016. február 29. 19:46 | Link

Csermey Natália Babett

Csak éppen, hogy kezd belemerülni az egyébként nem túl izgalmas, tőle igencsak távol álló tudományba, mikor a kutya gazdája újra megszólal. Először fel sem pillant rá, úgy tesz, mintha rosszul, illetőleg egyáltalán nem hallaná, de hiába. A fiatalnak tűnő lányka nem hagyja abba, szavait továbbfűzve mesél a szerencsétlen, ezidáig magányosan kóborló jószágról.
Noel ide-oda billegő lábfeje megáll a mozdulatban, feje előtűnik a könyv mögül, majd kisvártatva kisandít a lapszél mögül, hogy megbizonyosodhasson arról, a lány valóban hozzá, és nem Maszathoz, az oly nagyon szeretett ebhez beszél.
- Aha - jegyzi meg, még az első gondolat után, az azt követő fecsegéssel kapcsolatos részt egyszerűen jobbnak látja figyelmen kívül hagyni. Helyette visszasüpped a kényelmes fotelba, bokái újra mozogni kezdenek. Úgy hiszi, legalábbis jó reményeket fűz hozzá, hogy most majd eljut a fejezet végéhez. Hát... majdnem sikerül.
A kutya ugyanis nem hagyja békén gazdáját, addig szenved, míg fel nem jut az ölébe, mire a lány hangos kiáltással kezdi letessékelni magáról. Noel egy hosszú pillanatra lehunyja zöld szemeit, és szamárfület hajtva az aktuális oldalra, összecsukja vaskos könyvét.
- Lehet nem ártana megkérned egy hozzáértőt, hogy segítsen neked a nevelésében - mondja lassacskán, kissé ugyan érdektelenül, de semmiképpen sem bunkón. - Vagy nemt'om.
Ő aztán hangyafingnyit sem ért ezekhez a dolgokhoz, náluk otthon a testvérei és az édesanyja tanították a kutyákat, így az ő reszortja az ellenőrzés maradt, miszerint ügyesen mennek-e már a parancsszavak, vagy még van min dolgozni. Általában volt min.
- Nem, ha jól tudom, ezt a tárgyat majd csak ötödévesként veheted fel - pillant le a könyvborítóra, majd vissza a lánykára. - Elsős vagy? Hogy megy a vizsgaidőszak? Sikeresen veszed az akadályokat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. február 29. 20:07 | Link

A házisárkány és a házi kutya esete

- Hát… jobb, ha a szüleim egyelőre még nem tudják, hogy önkényesen magamhoz vettem, nyugi, engedélyezték a tanáraim – célzott a HV és a HVH-nénikre, akiket nagyon bírt a kis vöri.
A nagyfiúnak természetesen igaza van benne, hogy jobb lenne, ha Natika szakértőhöz fordulna, na de ki az, aki itt ebben a nagy kastélyban ért a kutyákhoz? Azért minden embert csak nem támadhat le ezzel, eddigi tapasztalatai alapján a méretes bernáthegyi csupán megriasztotta diáktársait a szeretetrohamával.
Aztán a válaszra elkerekedik a szeme. – Ó!
Pedig neki van Jóslástanja is. Az pedig hasonlíthatott ahhoz, bár egészen nem volt biztos benne, hogy mennyi köze lehetett egyiknek a másikhoz. – Igen, elsős vagyok, eddig LLG-ből kaptam egy V-t. A mágiatöri viszonylag jól ment, csodálkoztam is, hogy csak egy ilyen szövegértős kérdésbigyusz volt benne. Amitől félek, az a bűbájtan, ott sokkal többet kell tudni, nem csak elméletben.
A kislány jobban feloldódott úgy, hogy látta, nem bántotta meg a fiút érdeklődésével.
Aztán támadt közben egy ötlete is: - Mit szólnál, ha segítenénk egymásnak? Nem tudom, mennyire segít, de ha felolvasnád azt az érdekes könyvet, te is tudnál tanulni, és én is tanulnék valami újat.
Kissé bizonytalan, hogy ez az ötlet mennyire fog tetszeni az ezek szerint ötödikes fiúnak, de inkább így megkérdezi, minthogy később megbánja az elszalasztott tanulási lehetőséget. A család legkisebb gyerkőceként neki igazán nagyot kellett dobbantania, hogy a sok nagy között észrevegyék, bár igaz, hogy Petra és Dominik annyira nem álltak messze tőle korban, de így, hogy az Eridonba kerültek még tavaly, és ő meg nem, még messzebb érezte magától a tesóit.
A leányzón látszott, hogy kissé később érő típus, ezt már beszédjén is észre lehetett venni.
Végül is ráért, még csak tizennégy éves, volt még bőven ideje megkomolyodni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 642
Összes hsz: 6108
Írta: 2016. március 2. 09:41 | Link

Csermey Natália Babett

Ő aztán nyugodt. Valószínűleg nem azon fog elkezdeni aggódni, hogy az idegen elsőévesnek tűnő lánykának megengedték-e kutyát, vagy sem. Amíg nem az ő gondja, és az állat nem az ő pincebéli szobájában randalírozik, neki aztán édes mindegy. A magyarázkodásra fél szemöldöke árnyalatnyit feljebb húzódik, de nem szólal meg. Feleslegesnek tartja, hogy újabb semmitmondó aha és ja hangozzon el, helyettük csak bólint egyet, jelezvén: felfogta. Pillantása a kutyára esik, de nem sokáig figyeli, hiszen a lány csakhamar újra csacsogni kezd. Bebizonyosodik a végzős igaza, a másiknak az idei élete első vizsgaidőszaka. A várakozáson felüli eredményére halványan, biztatóan elmosolyodik.
- Gratulálok - mondja, mire eszébe jutnak saját, már sikeresen teljesített vizsgái. - Nem minden vizsgád lesz ilyen egyszerű. Vannak tanárok, akik kifejezetten élvezik, hogy látnak minket órákig szenvedni egy-egy nehezebb feladattal.
Szavai alatt önkéntelenül is legutóbbi bájitaltan vizsgájára gondol, ahol mind az elmélet, mind pedig a gyakorlat nehéznek bizonyult, és amit bár hibátlanul teljesített, hazudna, ha azt állítaná, hogy nem izzadt bele.
- A bűbájtantól ne félj, Szikszai tanár úr az egyik legsegítőkészebb oktató az egész iskolában - egészíti ki mondanivalóját, majd elutasítóan megcsóválja fejét. - Szívesen odaadom a könyvet, ha szeretnéd megnézni, de én nem fogok belőle felolvasni neked. Nem vagyok az a csoportban tanuló fajta.
Lábait ritmusosan mozgatja, s miután elhallgat, fejét is hátrahajtja. Jobbjával beletúr frissen vágott, még szokatlan hajába, élvezi annak könnyed, egészen más érintését.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

valami vége néha valami kezdetét jelenti
 és
valami kezdete néha valami végét



Nemes L. Izabella
Egyetemi hallgató, Szertelen Szfinxek csapattag, Végzett Diák


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 736
Összes hsz: 20867
Írta: 2016. március 6. 10:58 | Link

Zétény
- Rellon buli másnapján; délután

Mint úgy mindig, most is sikeresen elértem a célom szemeimmel, és nem is volt több dolgom vele, mint figyelni a szavaira. Persze, ő is megjegyezte, hogy ez mennyire övön aluli volt, még úgy is, hogy csak burkoltan célzott rá, de láttam a szemeiben, hogy azért élvezte egy kicsit. Én is élveztem, mint mindig, amikor így kellett valamit kiszednem belőle, mert magától persze, hogy nem mondta volna el. De nem értettem, hogy miért nem. Nem szokásom kifecsegni másoknak ilyeneket, az meg megint egy másik, hogy nem is tudnám kinek kifecsegni. Nem, mintha nem lenne pár diák, akik lesik Zétény minden lépését és tudni akarnak minden egyes pillanatról az életében, de akkor sem én lettem volna az informátoruk.
- Honnan tudod, hogy nem pofoztam meg? - kérdőn fordultam felé, tényleg érdekelt a reakciója. Ők előbb leléptek, mint mi, és ehhez még az is hozzátartozik, hogy miután mi elhagytuk a termet, senki sem -Zétény meg pláne nem- látott minket onnan, azt sem, hogy merre mentünk. Az ő válasza ettől függetlenül nagyon is érdekelt, hisz utána még ezer meg egy alkalmam lett volna rá, hogy pirossá varázsoljam az arca valamelyik felét, Adrian ne csak a kék felsőtestével villogjon.
- Ne kiabáld el, és különben is. Mi még így is nyertesek vagyunk, nem tudtad, hogy mi írjuk idén is a legtöbb kiválót? - nem, a visszavágás egyértelműen nem volt az erősségem, és ezt most a rellonos is első kézből megtapasztalhatta. Én inkább az a párnákkal támadó fajta voltam, meg most már inkább az elemi mágiára koncentráltam, mint a vizsgákra. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem hajtottam annyira a legjobb eredményre, de akkor sem kaptam idegbajt, mikor elfogadható vagy várakozáson felüli lett egy-egy vizsgám. Azt hiszem kezdtem felnőni, és komolyabb dolgokkal foglalkozni.
- Maradok kviddics szakon, ha felvesznek. Meg gondolkoztam a pszichológiában és a gyógyításban, de hármat egyszerre nem akarok, meg szerintem nem is lehetne, lassan döntenem kéne a kettő között. Csak nem tudom melyiket szeretném jobban csinálni - ülő helyzetbe tornáztam magam, helyet adva ezzel a rellonosnak is a kanapén. Jobb lábam felhúztam, átkaroltam a kezemmel, állam a térdemre hajtottam. Zöld szemeim ismét ráemeltem, kerestem a tekintetét, hogy amint megtalálom, visszatérhessek ahhoz a kérdéshez, ami annyira foglalkoztatott.
- Tényleg megkérted Anne kezét? - ez egy nagyon is fontos kérdés volt, elvégre ő már vőlegény, még akkor is, ha a menyasszonyával nem állnak túl jól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
Egyetemi hallgató


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2016. március 6. 18:08 | Link




Az este nem aludtam éppen jól. Az agyam folyamatosan pörgött, s minden apró zajra felébredtem - éber félálomban forgolódtam pár óráig, hogy aztán hajnali ötkor felkeljek, és mással kössem le magam.
A rúnatan vizsgával meglepően hamar végeztem. Elég könnyű volt - előbb kijöttem. Legelsőként léptem ki a teremből, bár a fáradtságtól szinte járni nem bírtam, úgyhogy egy közeli helyiség felé vettem az irányt. A társalgóban nem volt senki, mindenki vizsgát ír gondolom. Beljebb léptem hát, és levetettem magam a kanapéra, de már ekkor éreztem, hogy mindjárt elnyom az álom; fejemet egy párnára hajtottam...
Az öntudatlanság lassan szippantott magába, egyre mélyebbre süllyedtem ebbe az állapotba, mígnem elszenderedtem, aztán mély álomba merültem.
Egy sötét helyiségben találtam magamat. Körülnéztem - egyetlen fénycsóva vetült rám, mintha reflektorfényben ülnék, s körülöttem vaksötét volt. Semmit sem láttam. Nyomasztott a hely, fogalmam sem volt, hogy kerültem ide, de féltem felállni az ülő helyzetből. Valahogy mégis tudtam, hogy fel kéne állnom onnan, de tagjaim lefagytak, és csak ültem ott; furcsa, motoszkáló zajokat hallottam, ami miatt görcsös félelem markolt a gyomromba. Muszáj lenne felállnom.
Összeszedtem magam, és megpróbáltam kinyújtóztatni a lábamat, a kezemet - de amikor átléptem a szabályos kör alakú fény határát, a saját testrészeim teljesen eltűntek a szemem elől. Ijedten kaptam vissza végtagjaim, és pillantottam fel a fény forrását keresve - olyan volt, mintha egy kör alakú lyukból jönne az éles, fehér fény. Ismét kinyújtottam a kezem, most nem ért bele a sötétségbe, és felfedeztem, hogy fekete-fehéren látok.
Nyikordult valami, felpattantam. Meg kéne szólalnom.
- Hahó... - kiáltottam bele a szörnyű hangokba, mire egy halk suttogás hangzott fel valahonnan. - Hahó! Ki az? - kérdeztem. Nem jött válasz.
Mögöttem valami gurult a padlón, mintha fémből lett volna, így arrafelé fordultam, de nem mertem kilépni a fényből. Szívem eszeveszetten dobogott. Még a végén itt fogok meghalni.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. március 6. 18:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. március 6. 20:11 | Link

Szépvölgyi Richárd

Ahogy meglátta - meg-nem-látta - a sötétséget maga körül, rögtön tudta, hogy álmodik.
Neki soha nem esett nehezére elkülöníteni az álmokat a valóságtól; inkább furcsállta, amikor valaki az ellenkezőjéről mesélt, hogyan érezte teljesen élethűnek és valóságosnak az alvás közben látott jeleneteket, hogy mennyire rettegett attól, ami történhet. Rian pont fordítva tapasztalta mindezt - ő a valóságtól félt, s az álmokban érezte otthon magát.
Megpróbált szétnézni maga előtt, de semmiféle fénypontot nem látott; csak azt tapasztalta, hogy teste emberinek érződik, valamint hogy áll. Megfordult hát, hátha arra több szerencséje lesz, s ekkor pillantotta meg a fénysávban ülő monokróm fiút. Puhán, néma léptekkel indult el felé, könnyedén gördülve meztelen talpának boltozatán; valamiért mindig mezítláb kezdte az álmokat, és bár ha nagyon erősen koncentrált, tudott adni magára egy cipőt, még nem érezte szükségét.
Az egész légkör nyomasztó volt, s látta a fiún a félelmet, ő maga azonban csak kényelmetlennek érezte - ezt igazából soha nem tudta hova tenni, hogyan jelenhetnek meg eltérő minőségű érzelmek, ha ez elvileg az ő álma, de minden ilyesmit csak feljegyzett a többi furcsasághoz, amit ilyen téren tapasztalni szokott.
Noha gyakran beszélt az álomalakokkal, egyelőre nem szólt, csak a sötétségben meghúzódva várt. A fényben ülő fiú próbált barátkozni a környezetével, de látszott rajta a szorongás, egyértelmű volt, mennyire fél - aztán jöttek a hangok.
A nyikorgásra kissé megrezzent, de inkább a meglepetés miatt, viszont Rian hátán is végigfutott a hideg a suttogás hallatán, egyfajta kellemetlen, mélyről jövő ellenérzés, a valami-nincs-rendben tapasztalata. A hang felé fordult, de továbbra sem látott semmit, csak a fénykörben lévő, immár álldogáló fiút, aki szemmel láthatóan egyre rosszabbul érezte magát - a további zajok pedig cseppet sem segítettek az állapotán.
Nyitotta a száját, hogy mondjon valami nyugtatót, ám be is zárta szinte nyomban, hiszen a hangja csak tovább rémisztené a másikat, amíg nem látja, akivel beszél. (Rian úgy tapasztalta, álmai szereplői meglehetősen emberien viselkedtek legtöbbször.) Ahogy elképzelte a jelenetet, az is elég ijesztően hatott volna, ha egyszer csak megjelenik mondjuk a keze, de a teste többi része nem látszik...szóval inkább más módszerekhez folyamodott. Koncentrált, tekintetét a fényre függesztette, s minden gondolatával azt sugározta felé, hogy kezdjen el terjedni - mivel Rian meglehetősen közel állt, a fény csak egy-két métert mozdulna, ami már felölelné az ő alakját is.
 - Nem foglak bántani - szögezte le, ha láthatóvá vált, két kezét az ártatlanság univerzális jeleként maga elé emelve; hangja egyenletes, kellemes zöngéje nyugodtan hömpölygő folyamként csendült a furcsa zajok kontrasztjában.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
Egyetemi hallgató


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2016. március 6. 20:55 | Link




Ezek a hangok... az összes apró kis zaj egytől egyig végigfutott a gerincemen, és minden egyes apró sejtemet összeugrasztotta. Mintha hideget éreztem volna valahol halványan, de nem pontosan tudtam eldönteni, mim fázott és miért. Csak annyit éreztem biztosan, hogy egyre alaptomosabb zajok voltak körülöttem, és ez az egész egyre inkább olyanná vált, mintha a fénycsóván kívül légüres tér lenne körülöttem. De hát ez nem lehetséges.
Bár, tulajdonképpen mégis csak lehetséges. Hiszen akkor sem fulladnék meg.
Szinte el sem tudom hinni, hogy a sötétség lehet ennyire tömör. Sosem láttam még ilyet - instant feketeség, amibe mintha semmi sem tudna belehatolni, csak ez a fehér világosság, ami engem vesz körbe, és fekete-fehérnek mutat. Lehetséges egyáltalán, hogy egy ilyen tömör valamiben hangok keletkezzenek?
Egy fekete lyukba kerültem volna?
A fénycsóva mozdult egy aprót. Tekintetem rögtön a kör szélére ugrott, de az nem mozdult tovább - talán öt centi lehetett, ennyit tágult, és nem értettem, miért. Hol az istenverte fenében vagyok? És mik ezek a lassú, vontatott hangok körülöttem? Ezt árulja el nekem valaki, mert mindjárt szívrohamot kapok.
Hirtelen egy fiú lépett be a fénykörbe, én pedig halálra rémültem, és majdnem kiestem a biztonságot adó világosságból. Megszólalt, s mintha hangja mögött a zajok eltörpültek volna, s bár hirtelen összerezzentem, a fiú és a jelenléte mégis nyugtató volt és kellemes, mintha egy pillanat erejéig eltűnt volna az engem fenyegető veszély a sötétből. De a zajok csak elhalkultak, nem pedig elnémultak.
- Ki vagy te? - kérdeztem, miközben csak néztem rá, s hangom visszhangot vert, ellentétben az előbb az övével. Sőt, ha jobban hallgatom, minden visszhangzik, csak ez a hang nem tette eddig. - Hol vagyunk?
Nagyon reménykedtem benne, hogy a másik tudja, merre lehetünk. Bár... az is lehet, hogy a tömör sötétségből belépő ismeretlenekkel talán nem kéne barátkoznom. A távolban mintha megint egy halk suttogást hallottam volna, kirázott a hideg. Csak ki akartam jutni innen, de a sötétségbe nem mertem kilépni. Féltem, hogy elvesznék, és sosem találnék vissza a fénycsóvához, vagy hogy az kialudna. Megint felnéztem - honnan világít ez a fény? Vagy miért világít egyáltalán?
Olyan jó lenne, ha legalább ezek a hangok nem lennének. A sötét kevésbé ijesztő, mint az ismeretlen hangok, amik körülvesznek. Mintha erősödtek volna; mintha megint egyre hangosabban hallottam volna őket. Tagjaim megfeszültek. Nem akarom, hogy bárki sikoltson, de valamiért úgy sejtettem, talán hamarosan fog.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2016. március 6. 21:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Adrian Blythe
INAKTÍV


Rian
offline
RPG hsz: 26
Összes hsz: 273
Írta: 2016. március 8. 12:49 | Link

Szépvölgyi Richárd

Elégedetlenül ráncolta a homlokát - mi ez, hogy csak egy-két centit mozog a fénysáv? Máskor olyan valóságtól elrugaszkodott furaságokat tudott bevinni az álmaiba -, de nem zavartatta magát túl sokáig, néhány könnyed lépéssel belopta a hátralévő távolságot.
Némiképp őt is zavarták a hangok, elvégre jellegüket tekintve egyáltalán nem lehetett őket megnyugtatónak nevezni, de inkább csak kíváncsiságát piszkálta ez az egész, minthogy félelmet keltett volna benne. Inkább fogta fel a helyzetet furcsa kalandnak, még akkor is, ha a másik álomalak szemmel láthatóan egyáltalán nem így vélekedett erről az egészről...
Ahogy belépett a fénykörbe, megérzése - miszerint mindenféle hívatlan megjelenéssel csak halálra fogja rémíteni szegény egyébként is tépázott idegrendszerű fiút - igazolódni látszott, ám a nyugodt kísérőszavak talán rendelkeztek némi ellensúllyal.
Rian enyhe aggodalommal figyelte, ahogy a másik összerezzen és egyre szaporábban szedi a levegőt; nem tudta, pontosan mi az, ami ennyire szörnyű a jelenetben, de nem is kellett pontosan tudnia ahhoz, hogy érezze a mélységét.
Kissé megköszörülte a torkát, mielőtt válaszolni kezdett volna, tekintetével végigmérve a vézna, kissé elálló fülű fiút; volt egy halovány érzése, mintha már látta volna a kastélyban, bár ez részéről nem volt annyira meglepő. Álmainak szereplői valamiért többnyire az iskola diákjai közül kerültek ki, mintha tudatalattija szándékosan igyekezne történetbe foglalni a napközben látottakat.
 - Riannek hívnak - mutatkozott be, hadakozva a késztetéssel, hogy kezét nyugtatóan a másik vállára tegye. - Hát, az az igazság, hogy valószínűleg nem sokkal többet tudok, mint te - válaszolta kissé elgondolkozva, nem tudva, mennyit oszthat meg a fiúval. Nem volt benne ugyanis biztos, hogy az álmok pontosan milyen szabályok szerint működnek, hová tűnnek az alakok, ha ő felébred, vagy hogy egyáltalán hogy lehetnek ennyire önállóak és emberiek. Tartott tőle, hogy ha esetleg bevallaná az igazságot, csak rontana a helyzeten - hiszen ha ez csak egy álom, de nem lehet csettintésre felébredni belőle, az esszenciálisan azt jelenti, hogy a fiú akármennyi ideig beragadhat ebbe a jelenetbe, valamint hogy ez az énrész tulajdonképpen csak itt létezik - akármi is legyen az igazság az álomalakokról és a pontos valóságukról -, tehát az álom vége egyet jelentene az elmúlásával.
Nos, ez olyasmi, amivel nem kezd társalgást egy átlagember.
Figyelte, ahogy a fiú a fénysávot vizsgálja, próbálva rájönni, mit keres ott és milyen szabályok szerint működik.
 - Nem hiszem, hogy eltűnne, ha kilépsz. Vagy legalábbis én láttalak a sötétségből is - jegyezte meg, bár azért nem volt ő sem biztos a dolgában, csak tippelgetett. - De az is lehet, hogy követ téged - vetette fel egy vállvonás kíséretében, az emelkedő hangerejű zajok nyomán tekintetével az áthatolhatatlan sötétséget pásztázva. Nem kellett odanéznie, hogy érezze, ahogy a fiú megfeszül mögötte, s az ő hátán is végigfutott a hideg.
 - Tudom, gyenge vigasz, de nem vagy egyedül. Azért vagyok itt, hogy segítsek - szólt, sokkal nagyobb magabiztossággal, mint amit valójában érzett, hangja mégis stabilan csengett.

Utoljára módosította:Adrian Blythe, 2016. március 8. 12:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csermey Natália Babett
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. március 10. 20:42 | Link

Noel

Maszat hála az égnek, sikeresen lenyugodott, mikor észrevette, hogy hiába bökdösi orrával a kislány lábát, az ugyan oda sem figyelt rá, mivel jobban lekötötte a nagyfiú, azaz Noel.
- Hát, remélem, hogy nem lesz várakozáson felülinél rosszabb az eredmény, mert ha nagy leszek, nekem szükségem lesz a Bűbájtanra. – Persze, mert a kis céltudatos Nati már tudta jól, hogy milyen irányban szeretett volna továbbmenni. Kétféle terve volt: becsatlakozni az anyja talárszabászatába Egerben, vagy pálcakészítőnek tanulni. Ami még felsejlett benne, az a kviddics-kommentátor, de hát sajnálatos módon nem éppen kedvence a sport, viszont ez nem jelenthette azt, hogy ne tudna akár ott is érvényesülni a talárszabászattal… a kviddicstalárokra specializálódni nem lenne olyan rossz ötlet. Ezt fel is jegyezte magának gondolatban, bár még ráért jócskán a döntéshozatallal.
- Meddig lehet/érdemes várni a döntéssel, hogy milyen irányba tanuljunk tovább? – tette fel az újabb, talán okos, talán nem annyira kérdést. A nagyok tanácsaira, mondásaira bizony érdemes odafigyelni, sok hasznos információra tehet így szert az ember lánya/fia.
- Neked melyik tárgy a kedvenced? - ezt már inkább csak az érdeklődés, barátkozás kedvéért pakolta hozzá, ha már itt vannak alapon. Egészen megkedvelte a rellonosokat, főleg a kis kétnapos, esti buli után, úgyhogy őt igazán nem zavarja a tény, hogy kit melyik házba osztották. A rang, a hovatartozás neki lényegtelenné vált, számára a tettek fontosabbak lettek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
Egyetemi hallgató


aeromágus gyógyítótanonc
offline
RPG hsz: 404
Összes hsz: 1022
Írta: 2016. március 20. 21:24 | Link




Mitől is félek tulajdonképpen? Mit hiszek, mi vár a sötétben? Démonok? Nem. Azok őszintén nem töltenek el aggodalommal, hiába tűnik hülyeségnek. Az emberektől jobban félek, ami azt illeti. Bizonyos emberektől...?
Gondolatmenetemet a fiú hangja törte meg, én pedig ránéztem. A nevét megtudtam, Riannak hívják, mondta, én pedig bólintottam.
- Richárd. - mutatkoztam be rapidan, szemeim pedig ismét a sötétséget kezdték kémlelni. Mitől is félek én? Amint erre a kérdésre megtaláltam a választ (mert hogy sikerült rájönnöm), még inkább összehúztam magam. Ez nem tetszik. Nagyon nem tetszik nekem.
Rian ismét megszólalt, én pedig ránéztem, mikor meghallottam a felvetett ötletet. Hát igen, azt én is sejtettem, hogy ki kéne lépnem innen, volt valami ilyen megérzésem, csak hogy nem biztos, hogy okvetlenül szeretném megtenni. Viszont ő már volt ott kint, onnan lépett be, és őt sem bántotta semmi, amíg a fénykörön kívül volt.
A stabilitás, amit éreztem a másik hangjából, megnyugtatott valamelyest. Sóhajtottam egyet, s kinyújtottam kezem a sötétbe. Nem éreztem semmilyen hőmérséklet-változást, se emberi alakot magam előtt, se semmit. Kattant mögöttünk valami, mintha padlóléc recsegett volna; ahogy lenéztem a lábam alá, csak egy fehér, semleges anyagot láttam, nem pedig deszkákat. Valahogy ez adott erőt ahhoz, hogy kilépjek a fényből - felemeltem a lábamat, mintha lassítva láttam volna a jelenetet, aztán a törzsem is kikerült a fénykörből.
A villany pedig felkapcsolódott, és egyszeriben egy konyhában találtam magam, ami fogalmam sincs, milyen konyha volt, mégis pontosan tudtam, hogy ez most a Merkovszky-házban lévő konyha. Pedig nem az volt, egyáltalán nem úgy nézett ki. De mégis. Na.
Meghallottam a hátam mögül egy hangot (egy ajtó mögül), hogy Ricsi, megcsináltad a reggelit? Öt perced van!, és ez a hang leginkább Annelie hangjára hasonlított. Közben pedig láttam, hogy Rian is ott áll a helyén, mint ahol az előbb. Mi a fene.
Ekkor a pultra néztem, ahol megjelent nagyjából száz tojástartó, tömérdek sonka, hagyma és társai, rengeteg étolaj, mintha egy hadseregre kéne főznöm. Én meg csak bámultam. Ezt most tényleg mind meg kéne csinálnom? Ennyi idő alatt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2016. április 3. 22:42 | Link

Lucy Elliston


Kicsit el szerettem volna vonulni a világtól, de az utam mégis a társalgóba vezetett, amit nem bántam, mivel csak néhány ember lézengett arra. Tetszett maga a hely, barátságosan volt kialakítva, bár a berendezésen valamennyit alakítottam volna személy szerint, mert pöttyet eltért az ízlésvilágomtól. Természetesen a bútorok tökéletesen megfeleltek arra a funkcióra, amire szánták őket, emiatt nem panaszkodhattam, bele is vágódtam az egyik fotelba, amely nem egy mai darab volt, de legalább a kényelmemet szolgálta. Elégedettséggel töltött el, hogy sikeresen évfolyamot léptem és kineveztek házsegítőnek, valamint pásztornak. Szimpatikus házba kerültem, a diákok többsége barátságos volt és végre lett saját szobám is, így nem kellett már a közös hálóban aludnom. Szerettem volna, hogyha minden ilyen idilli marad, de tudtam, hogy az élet általában mást hoz, mint amit várt az ember és tele van kemény megpróbáltatásokkal. Nagyon örültem, hogy végre sikerült beilleszkednem a Navine házba, egyelőre innen ismertem a legtöbb embert, amit egyáltalán nem bántam. Sok gondolat foglalkoztatott egyszerre, de próbáltam kicsit lazítani és kikapcsolódni, hogy ne kattogjon folyamatosan az agyam. Igazság szerint hozhattam volna magammal egy izgalmas könyvet, hogy leköthessem magam vele, de szerencsétlenségemre üres kézzel távoztam a szobámból. Valamennyire nyugodtsággal töltött el, hogy alig vannak a társalgóban, de azért egy-két ismerős arcot szívesen fogadtam volna, bár ahogy körbenéztem elégedetlenül nyugtáztam, hogy sehol senki, akivel beszédbe elegyedhetnék. Egyelőre be kellett érnem azzal, hogy üldögélek a kényelmes fotelban és üres tekintettel bámulok magam elé, ez is több, mint a semmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Széplaki Alíz
Írta: 2016. április 4. 19:40
| Link

A térképemmel a kezemben bóklásztam mindenfele. Az igazgató adta mondván, hogy ezen kitudok igazodni és nem kell folyton emberek segítségét kérnem. Mondjuk én meg a térkép soha nem voltunk barátok, így csak lézengtem minden fele. Ekkor egy feliratot véltem felfedezni: "Társalgó"
- Hmmmm… Talán ott sok új embert megismerhetek - indultam el a térképen mutatott út felé. Nagy nehezen némi segítség után eljutottam a ''társalgóhoz". Zsibongást hallottam bentről, így kétségem sem volt afelől, hogy ide tilos bejárni. Némi habozás után ugyan, de benyitottam. A látvány, ami elém tárult lélegzetelállító volt. Az összes fal kék színben pompázott, igaz, alig látszódott a sok festménytől. Bent kényelmes ülőhelyek voltak, ahol rengeteg diák elfért. Akár egy meseország. A tekintetem pásztázta a helyet, ahol csak néhány diák lézengett itt-ott. Az egyik ülőgarnitúrán a pásztoromat, Széplaki Alízt láttam. Nagyon gondolkodott valamin, de fáradtnak is tűnt. Úgy gondoltam, most inkább nem zargatom, hanem jobban felfedezem a helyet. Az asztalokon aprósütemények voltak, amiktől egyből korogni kezdett a gyomrom, így gyorsan vettem egyet. Majd újra a pásztorom felé fordultam. Akartam tőle kérdezni valamit, így néhány perc után eldöntöttem, hogy én bizony megszólítom. A második nehéz dolog, hogy hogyan. Mire megszólítanám, el is megy.
- Megoldom - indultam felé, majd megálltam előtte.
Szia Alíz! Lucy vagyok - nyújtottam felé a kezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2016. április 4. 21:05 | Link

Lucy Elliston


Gondolataimból egy ismerős hang térített vissza a valóságba, aki nem volt más, mint az én aranyos kiscsikóm Lucy, akinek a pásztora voltam. Örültem, hogy találkoztunk, mert mióta a felügyeletem alatt állt a szívemen viseltem a sorsát, szerencsére a lány gyorsan tanult és szépen fejlődött, már egész jól megismerte az iskola egyes részeit és még a színjátszókörbe is belépett.
- Szia Lucy! Hogy vagy? Beilleszkedtél már nagyjából közénk? Remélem, hogy jól érzed magad itt! -válaszoltam neki kedvesen és viszonoztam a kéznyújtását, majd intettem neki jelezvén, hogy üljön le az egyik fotelba és nyugodtan helyezze kényelembe magát, hiszen úgy kellemesebb beszélgetni mint állva.
Szemeztem az asztalokon lévő aprósüteményekkel, de nem voltam annyira éhes, hogy elmenjek odáig, igazából belustultam kicsit, nagyon jól elücsörögtem ott a helyemen, szóval eszem ágában sem volt akár egy lépést is tenni az édességek felé. Szerencsére nemrég ettem, úgyhogy nem is bírtam volna többet falni, amit egyáltalán nem bántam, mert mindig is próbáltam odafigyelni az alakomra, bár olyan típus voltam, hogy akármennyit ehettem, nem szaladtak fel rám gyorsan a kilók.
~ Biztosan a közös hálóban helyezték el Lucy-t, de ha összebarátkozik néhány diákkal, akkor lehet saját szobája is üresedés esetén. Még nagyon új itt, de biztos vagyok benne, hogy hamar beilleszkedik és megszokja ezt a helyet.~
Biztatóan mosolyogtam a lányra, mert nekem is jólesett ha kedvesek voltak velem a többiek és tudtam, hogy egy újoncnak sosincs egyszerű dolga, de szerencsére remek házba került, ahol a diákok többsége barátságos és szívélyes, szóval mindenki a segítségére volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Széplaki Alíz
Írta: 2016. április 4. 21:34
| Link

Örömmel ültem le az egyik ülőhelyre.
- Öm minden rendben velem elég rendesek az emberek itt főleg, ha egy olyan bénának kell folyamatosan utasítást adni, mint például nekem - nevettem fel halkan. Láttam, hogy nagyon vizsgál engem vagy csak rám nézett és közben más merre jártak a gondolatai. Feltűnt, hogy az aprósüteményekkel nagyon szemezz nekem meg újra megszólalt a hasam.
- Nem lehettek éhes - motyogtam döbbenten. Ettem egy sütit meg reggeliztem is és még ott volt ugye bár az ebéd is...Lehet, hogy a túl sok járástól éhes leszek? Ki tudja…
- Szerinted normális az, ha éhes vagyok pedig reggeliztem, ebédeltem meg minden? - fordultam meggondolatlanságul a pásztorom felé ezzel kérdéssel. Majd amint megtettem meg is bántam így inkább elfordultam és a szoknyás egyenruhámat néztem.
Soha nem szerettem a szoknyákat, kicsi korom óta kerültem ahol szoknyát kötelező volt egyáltalán venni. De amióta kiderült, hogy varázsló vagyok vagy is örököltem édesanyám génjeit, azóta mindennap szoknyában kell lennem. Ugyan is ez "előírás". Örülök, amikor nadrágba öltözhete-
- Lucy! Már megint hol jár az agyad? Itt van a pásztorod melletted, te meg a szoknyádon gondolkozol - szidtam le újból magam. Tény és való volt, hogy csak azért vizsgáltam a szoknyám, mert egy nagyon hülye kérdést tettem fel neki. Remélem nem hallotta, mert nem akarok beégni előtte.
- ÁÁ felejtsd el - legyintettem végül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2016. április 5. 22:36 | Link

Lucy Elliston


- Örömmel hallom, hogy rendes veled mindenki. Ne tartsd magad bénának, az elején én sem ismertem ki magam az iskolában. Sőt, minden teljesen új volt a számomra, mivel muglik között nőttem fel, szóval majd beletanulsz a dolgokba idővel. Szerintem talpraesett vagy, megállod a helyedet és segítséget is kapsz hozzá. -feleltem neki, nem értettem, hogy miért tartja magát ennyire kishitűnek, mert egyáltalán nem tűnt bénának. Nem látszott rajta az sem, hogy ne lenne kellő önbizalma, de ki tudja, hogy mit rejt belül a határozottságot sugalló felszín.
- Szerintem teljesen normális. Nekem is vannak olyan napjaim, amikor elfog a farkaséhség és szinte mindent felfalnék, ami csak az utamba kerül. Sokszor érzem én is azt, hogy hiába eszem, egy kis idő elteltével újra éhes vagyok. Furcsa, nemdebár? -kérdeztem vissza mosolyogva, miközben kedvesen a lányra néztem. Valóban sokszor megtapasztaltam ezt a dolgot, de szerencsére tudtam magamon uralkodni, mert erős önuralommal rendelkeztem és megálltam, hogy ilyenkor ne faljak fel mindent. Erre büszke voltam, mert legalább figyeltem az alakomra és ez ügyben nagyon határozott voltam, reméltem, hogyha idősebb leszek, akkor is ilyen alakom lesz. Persze tisztában voltam vele, hogy ezért a későbbiekben tenni is kell, de szerettem a sportot és majdnem mindennap tornáztam, úgyhogy ezzel nem volt gond, világéletemben örökmozgó típus voltam. Szép időben is inkább kinn szerettem lenni, mint a négy fal között, télen pedig szerettem hógolyózni és hóembert építeni.
Láttam, hogy közben Lucy is eltűnődött valamin, nem firtattam a dolgot, hagytam, hogy magától visszatérjen a valóságba, nem akartam megzavarni a gondolatmenetét. Mikor hirtelen megszólalt, hogy felejtsem el a dolgot, megint csak mosolyogtam, aranyosnak tartottam, hogy zavarban volt kicsit, mert saját magamra emlékeztetett.
- Hogy megy a tanulás? Milyen tárgyakat vettél fel? -kérdeztem tőle érdeklődve, mert kíváncsi voltam, hogy mi iránt érdeklődik tanulás terén. Én is felvettem jó pár tárgyat, úgyhogy lesz mit tanulnom, de egyáltalán nem bánom, mert mindegyik érdekel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Széplaki Alíz
Írta: 2016. április 7. 19:59
| Link

- Örülök, hogy nem csak én vagyok, annyira szerencsétlen - vonok vállat. Soha nem mondtam magamra, hogy mindig mindenben tökéletes vagyok. Igazság az, hogy szinte soha nem ismertem el a saját magam tehetségem. Ezért van az, hogy az emberek sokszor azt gondolják, hogy tele vagyok önbizalommal, pedig sokszor kapkodok utána, hogy kapjam vissza a maradékot is.
- Tantárgyakat? Felvettem eddig az Illemtant, Önismeretet, Átváltoztatástant, Repüléstant, Legendás Lények Gondozását, Mágiatörténetet, Mítoszok és legendákat, Mugli-és mágusismeretet, Művészeteket, Elemi Mágiát - soroltam. Bár így végig mondva soknak tűnt, így remélem, nem nézz valami okoskának amiért ennyi tantárgy érdekel. Bár lehet, leadom valamelyiket, amíg még lehet.
- És neked? - mosolyodtam a pásztoromra. Biztos neki kevesebb, mert több dolga lehet, hogy itt vagyok neki én, és még, mert már másodikos.
Alíz úgy tűnt sokat sportol, mert gyönyörű alakja volt nem úgy, mint nekem, aki hol fogyott, hol hízott. Sportolni nem szerettem soha, mert minden sporteszköz ellenem van, azt tudom. Na, jó az az igazság az, hogy eddig akármit elkezdtem baleset lett belőle. Törés, véraláfutás, zúzódás és ilyesmik.
- Azt is elárulod, hogy mennyit sportolsz vagy is... - fontoltam át a kérdést.
- Mit sportolsz, mert engem utál, mindenféle sport szóval tudsz valami jó tanácsot adni? - fordultam kérdőn felé. Azt hiszem kicsit sok kérdést tettem fel neki egyszerre..-
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 7. 20:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2016. április 8. 20:52 | Link

Lucy Elliston


- Ugyan, ne mondj ilyeneket! Minden új diáknak kell némi bátorítás és hidd el, hogy elsőre senki nincs tisztában pontosan az itt zajló dolgokkal. Idő kell mindenhez, később te is tapasztaltabb leszel. -válaszoltam megnyugtatásul a lánynak, hiszen mindenkinek jól esett egy kis támogatás, igaz még én is kezdőnek számítottam valamilyen szinten, hiszen a mugli világ után számomra itt minden újdonság volt. Már egész sok dolgot megismertem az iskola falai között, ráadásul sikeresen le is vizsgáztam, szóval elégedett voltam az eredményemmel, mert tényleg beleadtam mindenbe apait-anyait.
- Az igen! Jó sok tárgyat vettél fel! Ügyes vagy! Hajrá és írj sok szorgalmit, hogy megnyerhessük az idei házversenyt! -bátorítottam Lucy-t lelkesen, majd folytattam a mondandómat:
- Én ezeket a tárgyakat vettem fel idén: Bűbájtan, Repüléstan, LLG, Mugliismeret, Művészetek.
Ennyi tárgy egyelőre elég volt, mert még más teendőim is voltak a tanulás mellett és ezen felül még mindig ismerkednem kellett a varázsvilággal, de már egyre több dolgot tudtam meg róla, úgyhogy nem okozott különösebb gondot ez az egész procedúra.
- Én heti öt alkalommal szoktam aerobic-ot és fegyencedzést űzni, azaz saját testsúlyos edzést. Részben ennek köszönhetem az alakomat, de nagyobb részben annak, hogy odafigyelek mindig, hogy mit és mennyit eszek. Ez a legfontosabb, hiszen a sport formál, de a tiszta étkezés tartja fenn az ideális testsúlyt, szóval életmódváltás szükséges ehhez, nem pedig fogyókúra, mert onnan gyorsan vissza lehet zuhanni a mélypontra. -válaszoltam a lánynak határozottan, mert ebben a témában nagyon otthon voltam és örültem, hogy megoszthatom a tudásomat vele.
- Tehát figyelj oda az étkezésre, ne egészségtelen ételekből tevődjön össze a napi menüd, legyen elég szénhidrát, fehérje és vacsoraidőben pedig nyugodtan étkezhetsz, de a szénhidrátot olyankor már hagyd ki, vagyis ehetsz túrót, joghurtot, tojást, húst, zöldséget, de hagyd ki a súlygyarapító ételeket. -válaszoltam neki és ránéztem biztatóan, hittem benne, hogyha változtatni akar az életmódján, akkor kellő kitartással és elszántsággal sikerülni fog neki idővel szép eredményt elérnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Elliston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 34
Széplaki Alíz
Írta: 2016. április 9. 19:32
| Link

- Hmm, igazad lehet - gondolkodtam el. Lehet, hogy mások is szerencsétlenül kezdték az új napunkat, nem csak én.
Sejtettem, hogy kevés tantárgyat vett fel, hiszen neki nincs annyi ideje, mint nekem, de lehet, én leadok még párat, nem akarok a vizsgákra, folyton-folyvást rohanni.
- Azta. Jó sok mindent sportolsz. - bólintottam elismerően. Nem volt vitás, hogy még a házi rendjére is figyel. Bezzeg én, csoki csokival, gyümölcs csokival, meg minden félét össze eszek. Lehet ezért nem sikerül soha, a fogyókúra.
- Azért érdeklődtem, mert engem nagyon utálnak a sportok és sporteszközök. Kiskoromban a szüleim sok helyre elvittek, de a végén vagy eltört valamim, vagy zúzódás volt az egész testem. De most, hogy mondod, az aerobicot talán az még menne... - méláztam el, miközben a fejemben az aerobicom menetét terveztem.
Először is kell akkora hely, hogy tudjak egyáltalán mozogni. Másodszor is zene is kell. Harmadszor meg kell valaki, aki segít...
- Öm izé Alíz? Segítesz, esetleg ha tényleg nagyon nem vagy elfoglalt, én nem akarok még egy plusz munkát, de segítesz az aerobicban? - pillantottam felé félve. A hangomon is hallható lehetett, a félénkség, hiszen egy oktávval feljebb volt, és még nagyon bátortalan is volt. Remélem, segít, de ha nem nem hibáztatom érte, biztos jobb dolga is van, mint engem edzeni.
Utoljára módosította:Lucy Elliston, 2016. április 9. 19:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 9. 21:53 | Link

Szakács Ágota-Beáta


Rach befejezte az aznapi leckéit, kissé már zsongott az agya a sok feladványtól, ezért úgy döntött, hogy kiszellőzteti a fejét és elnéz valamerre, hogy emberek között legyen. Nem volt kedve a szobájában ülni egyedül, a barátnői pedig jelenleg nagyon elfoglaltak voltak, szóval nem akarta őket zavarni. Felvette sötétkék farmerét, fekete topját, piros kockás ingét és fekete tornacipőjét, haját pedig kiengedve hagyta. Az útja egyenesen a társalgóba vezetett, ahol ismerős arcok után kutakodott, de szerencsétlenségére egy ismerősét sem találta a helyiségben. Duzzogva visszavonulót fújt, de ott maradt, helyet foglalt az egyik kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosságban és várta, hogy hátha erre téved valaki, de nem sok esélyt adott a dolognak, mivel a terem szinte kongott az ürességtől. Egyedül egy kisebb baráti társaság foglalt helyet tőle jóval messzebb, akik nagyon jó kedélyűek voltak, mert rengeteget nevettek. Biztosan mókás volt a téma, az látszott rajtuk, hogy már régóta ismerik egymást és a lánynál valamivel idősebbek voltak, a csapat két fiúból és egy lányból állt, jól elvoltak egymással. Rach-nek is hiányzott a baráti köre, de egyelőre nem tudott mit tenni, mert mindenki elfoglalt volt, úgyhogy elővette az egyik barátnője nemrég érkezett levelét és elolvasta:

"Hella Rach!

Hogy vagy? Jó lenne, ha itt lennél most velünk, nagyon hiányolunk! Igazából nem sok minden történt, mióta nem találkoztunk, örültünk annak, hogy a szünetben haza tudtál látogatni egy kicsit és legalább cseveghettünk egy jót. A bátyád miatt ne aggódj, tud magára vigyázni, nagy fiú már. Nem tudunk róla semmit, hogy hová tünedezik el időnként, de szerintem csaj lehet a dologban, mert mindig boldogan, feldobódva tér vissza, úgyhogy nem hinném, hogy rossz kezekben lenne, bár időnként az is feltűnik, hogy idegesebb a kelleténél, szóval nem tudom hova tenni a dolgot, de ne izgulj, szerintem aggodalomra semmi ok. Tudod, sokat látogatom a családodat, ugyanis én korrepetálom a húgodat német nyelvből, már egész jól megy neki, büszke lehetsz rá. Ezáltal pedig sokszor találkozom a bátyáddal is, a szüleid pedig nagyon hiányolnak, de jól vannak és ez a lényeg. Remélem, hogy hamarosan ütközünk!

Pussz: xxxAshleyxxx


Rachel erős honvágyat érzett, miután elolvasta a levelet, igaz nemrég volt otthon, de újra szívesen hazautazott volna. Örült, hogy barátnőjével minden rendben van, hiányzott neki a sok kellemes együtt töltött idő, a bolondozások, a nevetgélések, a komoly beszélgetések és úgy ánblokk minden. Ezzel az érzéssel ücsörgött az iskola falai között, és arra gondolt, hogy a teremben lévő baráti társaság legalább együtt lehet és nincs magára utalva, ő pedig kissé elveszve érezte magát, de próbálta ezt nem kimutatni a külvilág felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 2169
Írta: 2016. április 9. 22:56 | Link

Lucy Elliston


- Köszi, hát igyekszem! -húztam ki magam büszkén, ugyanis jól estek a lány elismerő szavai és örültem, hogy segíthettem neki. Már évek óta űztem az aerobic-ot, úgyhogy otthon voltam a témában, reméltem, hogy Lucy-nak is tetszeni fog ez a fajta sportág, emellett pedig futottam is időnként.
- Szívesen segítek az aerobic-ban, de kitartónak kell lenned, ha szeretnél némi változást elérni, az nem elég, ha csak az elején vagy lelkes. -válaszoltam őszintén a lánynak, hiszen számos embert láttam az órákon, akik az elején aktívan jártak sportolni, de amikor elfogyott a lelkesedés, vagy rövid időn belül nem értek el semmilyen eredményt, akkor feladták, nem várták ki, hogy megtörténjen idővel a változás, ugyanis nem minden megy vezényszóra. A sikerért igenis meg kell küzdeni, nem jön csak úgy magától és nem adja magát könnyen, meg kell érte szenvedni és mindez időbe telik. Aki nem tudja kivárni, az lemorzsolódik és ugyanúgy tengeti az életét mint előtte, sose fogja elérni a célját ezzel a mentalitással. Nem akartam elszomorítani Lucy-t, bíztam benne, hogy érett már annyira, hogy megérste a dolog lényegét és reméltem, hogy nem fogja feladni már az elején és ki fog tartani, hogy elérhesse a célját. Legalábbis én nagyon drukkoltam neki, de tisztában voltam vele, hogy rajta múlik az egész.
- Minden hétköznap edzeni fogunk, tehát heti öt alkalommal. Háromszori aerobic és kétszeri futás. Ez nagyon jó kondit ad és erősíti az állóképességedet, de ha tartósan fogyni is szeretnél, akkor oda kell figyelned a tiszta étkezésre. Ha gondolod, akkor majd átrághatjuk, hogy mit ehetsz és mit nem, de írhatok neked egy enyhébb diétát is kezdésnek, hogy ne legyen olyan nehéz átállni az új étrendre. -ajánlottam fel a segítségemet Lucy-nek, hiszen szerettem volna, ha eredményesen zárul az edzésünk és eléri a végén a célját, tehát nem csak jó állóképességet szerez, hanem mellette megtarthatja a karcsú alakot is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szakács Ágota-Beáta
Tanár, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 10. 00:39 | Link

Rachel Octavia Amber


Kissé rozsdás ismeretekkel rendelkezem a kastélyt illetően. De se baj, ki a kutyát is érdekli ez? Elég nekem megoldani a sorozatos eltévedések, bukdácsolások és keresgélések rejtélyét. Azt hiszem egy idő után, - még pár napot adok magamnak - jobb lesz. Csupán próbáljam meg a jó oldalát szemlélni, érezhetem magam megint valami nyamvadt elsősnek. Hűha, az sem tegnap volt. Örömmel tölt el, hogy az is eltelt, ez sem lehet annál rosszabb. Ha mégis, valamivel meg kell majd magam vigasztaljam.
Szerencsémre a Nyugati szárnyat még mindig a réginek látom. Sőt, még tapasztalom is. Így elégedett mosollyal az arcomon baktatok végig a folyosón tornacipőben, fekete farmerban és szintén fekete ingben. Jelvényem a zsebemben van, nem kell minden szembejövő ember orrára kötni, hogy újra prefektusnak választottak. Kellenek a meglepetések, az olyan dolgok amiket nem tudhat minden diák. Elvégre ki volt hirdetve, de attól lehet még mázlim a figyelmetlenségükkel. Világ életemben kisebb figyelem hiányban szenvedtem, de mindig ügyesen kárpótoltam a felhalmozott ismereteimmel. Eddig mindig kihúztam magam a csávából, remélem innentől sem lesz másképp.
Társalgó. Ez az, erre van szükségem. Emberek közelsége, annyira mégsem lehet rossz. Végig simítok hajamon, a szokás nagy úr, majd lenyomom a kilincset. Kissé meglepődöm, hogy az ajtó nyikorog, remélem ezzel senkit se zavarok meg semmiben. Amint belépek rájövök felesleges volt az aggódás, hiszen egy baráti társaságot egyáltalán nem érdekelt az ajtó, folytatták tovább a nevetgélést, röhögést. Hát igen, akinek még van olyan. Személy szerint én ott tartok, hogy az egyik ismerősömből, barátnőmből lett a házvezetőm, a másikból pedig a házvezető-helyettes. Nekem is valamilyen tanárnak kéne lennem, ha nem mentem volna el csak úgy. Nem sajnálom az elmúlt éveket, tapasztalatot szereztem, rendeztem a különböző kapcsolataimat és még több építettem ki a kastély falain kívül. Kár, hogy őket nem lehet ide behozni. Úgy néha napján nem érezném magam magányosnak. Elveszett éppen nem vagyok, mert a teendőim nem engedik.
Szétnézek, kutakodok valaki után aki nem tartozik a vidám társasághoz. Szerencsével járok, egy lány foglalt helyet az egyik ülőalkalmatosságon. Közeledek feléje, miközben felfedezek mellett még helyeket. Úgy látszik mégsem vagyok magányra ítélve, ahogy ő sem. Nem is néz ki valami antiszociális, egoista bunkónak akihez hozzá se lehet szólni, mert abban a szent percben leharapja a fejedet utána a kezedet és azon gondolkodik melyik következő testrészedet is csócsálja meg unalmában. Amennyiben tévedek, utolsó szó jogán szeretném megosztani a kastély lakóival.
- Szia. Foglalt ez a hely? -
Csak nem fog igent mondani a kérdésre, bár azért megvárom a válaszát és ha nemleges, helyet foglalok a következő ülőalkalmatosságon. Meglátom a lány kezében a levelet, így gondolom belezavartam valamibe. Igaz nem látok se pergament, sem pennát, ebből leszűrtem, hogy elolvasta vagy újraolvasta. Milyen jó, legalább nem fogom kényelmetlenül érezni magam a válasz levél megírása közbeni zavarással. Igazi jótét lélek lettem az elmúlt időben, ugye? Még egy ilyen nincs belőlem, azt hiszem nem is kéne.
- Bea vagyok. -
Nem árt egy bemutatkozást is megejteni. Sőt, még kezet is nyújtok, hátha nem utasítja el. Kissé az elmúlt időszakban felvettem az üzleti élet, főleg a mugli üzleti élet szokásait. Emiatt csak nem fog kinézni maga mellől. De ha mégis, sosem voltam az az ember aki túlságosan érdekelt a környezete véleménye. Már amennyiben nem építő jellegű kritika volt az adott vélemény. Rámosolygok, elvégre nem kéne rosszul indítani az ismeretséget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. április 10. 15:45 | Link

Szakács Ágota-Beáta



Rach arra eszmélt fel mély gondolataiból, hogy hirtelen ott termett előtte egy lány, aki le szeretett volna ülni az egyik fotelba. Nagyon udvarias volt, mert még meg is kérdezte tőle, hogy szabad -e a hely, úgy látszik, hogy még nem veszett ki mindenkiből az udvariasság.
- Szia! Ülj le nyugodtan, nem foglalt. -mosolygott vissza a lányra, aki hamarosan az illemszabályoknak megfelelően bemutatkozott neki. A Rellonos viszonozta a kézfogást, hiszen ő is így szokott megismerkedni másokkal.
- Örvendek, Rachel Octavia Amber vagyok. Hívj csak Rach-nek vagy Rachel-nek! -válaszolta neki kedvesen, majd kényelmesen elhelyezkedett a fotelban és maga elé tette a levelet az asztalra.
- Honnan jöttél és melyik házba jársz? -érdeklődött a lánytól, mert kíváncsi volt rá, hogy mit kell róla tudni, ezért teljes figyelmével Beára összpontosított, közben pedig arra gondolt, hogy végre találkozott valakivel, aki rendesnek tűnik és ez enyhítheti jelenlegi magányát.
- Én Amerikában laktam egy ideig, de apám új munkája miatt elköltöztünk Magyarországra, úgyhogy ez van. Egyébként a Rellon házba járok. -mondta el magáról a fontosabb információkat, hogy tisztában legyen vele a lány, mivel ő is ugyanezt kérdezte tőle.
Egy kis idő elteltével újra a levélre pillantott, amely ott feküdt előtte az asztalon. Gőze se volt, hogy mit írhatna vissza a barátnőjének, jelenleg semmilyen fontos esemény sem történt az életében, a bátyjáról pedig nem sok információ derült ki, csak találgatások sora volt, amit Ashley részletezve közölt vele. Ebből nem tudtott semmi értelmesre sem következtetni, tisztában volt vele, hogy a teljes igazságot kizárólag Nathan ismeri. Ő pedig egyelőre nem akarta megosztani ezt vele, hiába puhatolózott nála, amíg otthon tartózkodott, nem is akar erőszakoskodni ez ügyben, úgyhogy inkább úgy volt vele, hogy kivárja a dolgot, hátha máshonnan megtud még néhány infót az ügyről, de egyelőre várakozása haszontalannak bizonyult.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. április 10. 18:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szakács Ágota-Beáta
Tanár, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 87
Összes hsz: 5015
Írta: 2016. április 10. 21:58 | Link

Rachel Octavia Amber


Helyet foglalok, kezet rázok vele, egészen jól indul ez az egész. A végén még megszerzem a legújabb kebelbarátnőmet. Sőt még be is mutatkozott, a teljes nevét tudom meg. Na jó, azt hiszem nekem is azt kellett volna mondanom. Mindegy, ha rákérdez én szívesen elárulom. Addig is felesleges ilyen információkkal terhelném, elvégre ki tudja fogunk-e még találkozni.
- Örvendek Rachel. -
Fejezem ki én is az örömömet megismerkedésünk alkalmával. És konstatálom, hogy nem csak engem sújtottak a szüleim két keresztnévvel. Ő is hasonlóban jár, csak éppen angol eredetű nevekkel ajándékozták meg. A magam részéről én tökéletesen meg vagyok elégedve a magyar nevemmel, aztán ki tudja, valaki szép fiú kerül elő és nagy sebbel lobbal olyan idegen nevet rittyentünk nekem, hogy senki se fog rám ismerni. Az lesz még egy érdekes helyzet.
- Milánóban születtem, Németországban élek és a Navine sorait gyarapítom. -
Azt gondoltam nem kell visszakérdezzek, hisz ha kíváncsi rám, ő is hasonló módon megossza a kérdésére a választ. A külföldi diákok nagyon gyakoriak a tanodában, így meg sem lepődöm mikor elmondja, hogy Amerikában élt. Azon sem, hogy az édesapja áthelyezése miatt kellett költözniük. Sosem tudtam milyen érzés lehet ez, garantáltan nem valami jó. Hisz ott kellett hagyjon minden megszokott dolgot az életéből, a barátaitól kezdve el egészen odáig, hogy a napi rendje. Itt más az élet, mások az emberek, bár biztosan hozzá szokott már. Nagyon más választása nem volt már.
- Beilleszkedtél már a magyarok közé? Na és a tanodába? -
Érdeklődöm, mosolygom. Elvégre ebből baj úgy sem lehet és a barátkozás, ismerkedést éppen nem büntethetik a felügyelők. A szabályzat módosításban nem szerepelt, hiszen többször áttanulmányoztam a megfelelő "munkavégzés" miatt. Egyébként tényleg kíváncsi vagyok a válaszaira, nekem elég régen volt ilyennel dolgom. A beilleszkedés könnyen megy amúgy, de az elfogadás már nem tudom mennyire. Mármint, hogy a környezetem hogyan és mennyire is tolerál engem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 29 30 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet