36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 21:55 | Link



A Nyugati szárny második emeletén haladva található a Társalgó. Az ajtóra nem fordítottak nagy figyelmet, egyszerű keret fogja körbe, s a kilincs is átlagos formára készült. Belépve azonnal észrevehető, hogy a teremben főként a kék szín dominál. A padlót borító szőnyeg sötétebb kék, míg a falak világoskék színre lettek kenve. A termet úgy méretezték, hogy akár száz diák is kényelmesen elférjen benne egy esetleges rendezvény alkalmával. A falakat természetesen itt is kisebb nagyobb képek borítják, melyek állandó szómenésétől személyes jellegű témákat, titkokat megbeszélni lehetetlen, mint ahogyan az itt való alvás sem esélyes éjfél előtt. A falak színe így alig látszik, hiszen a padlótól a plafonig szinte minden egyes centimétert beborítják a különböző varázslók megörökített változatai. Ablakból néhány darab található, egymástól körülbelül három méteres távolságra bemélyedve a falba. Finom zöld bársonyszövettel vannak borítva a párkányok, kényelmes ülőhelyként szolgálva ezzel. A függönyök bronz árnyalatú, vastag anyagból készültek. Több asztal található bent, valamint mindegyik köré néhány fotel és kanapé van csoportosítva, melyek ezüstös árnyalatot viselnek magukon. Az asztalokon aprósütemények, valamint különféle finom nedűvel megtöltött kancsók oltják a szomjazókat, különleges teakeverékektől kezdve a forró csokin át a gyümölcsnektárokig.
A jobb oldali főfalon található egy kandalló, téli időszakban a legkedveltebb berendezése a helyiségnek. Különféle apró tárgyakkal vannak díszítve, mint a házak címerállatainak kicsinyített másai. A kandalló előtt egy puha, és nagyobb szőnyeg található, mely sárga színt öltött- ide szoktak kuporodni az átfagyott fiatalok. Maga a kandalló arany, és ezüst színekből van keverve.
Különböző beszélgető sarkok is vannak kialakítva, gyaníthatóan már a diákok keze nyomán. A teremben ugyanis található rengeteg párna, piros és fekete színekben, némelyek a kanapék és fotelok közelében, mások a fal tövében. Ezek a legkönnyebben mozdítható ülőalkalmatosságok, így nagy népszerűségnek is örvendenek az ezüst színű berendezési tárgyak után.
Egy kétajtós nagyobb szekrény is található bent, tölgyfából kifaragott, már sötétre színeződött darab. Poharakkal és tányérokkal felszerelt, esetleg egy mumus is meghúzódhat az ősöreg berendezési tárgyban, így ajánlatos vele vigyázni!
A teremben a hangulat mindig kellemes, fáklyák szolgálnak fényforrásként, a diákok egyik legkedveltebb helye a kastélyban.
Hozzászólásai ebben a témában
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 4. 21:32 | Link

~ Nicholas ~


*Ezer éve nem jártam erre, na jó, azért olyan régen nem, elvégre nap mint nap elmegyek a helyiség ajtaja előtt, hiszen nem egyszer kell járőröznöm meg ilyesmik, de valahogy mostanság sohasem jöttem be, maximum takarodó után benéztem, hogy van-e idebent valaki. Általában nem találtam itt senkit, persze volt egy-két alkalom, hogy szabályszegőkre akadtam. Nem büntettem meg őket, elég büntetés volt, hogy elkísértem őket a hálókörletükig. Hogy most mit csinálok itt? A kandalló elé kuporodva, teásbögrét szorongatva melegszem és bámulok a tűzbe. Nincs valami meleg odakint, s nekem ki kellett szaladnom egy pár percre, ami azt jelenti, hogy sikeresen átfagytam. Ezért ülök most a kandalló előtt. Idehoztam magamnak egy párnát is, csak hogy puhább legyen a talaj, na nem mintha olyan nagyon kemény lenne. Jó itt. Senki nincs rajtam kívül, így csak a tűz pattogását lehet hallani a szobában.*
~Nem szeretem a rossz időt.~*Vajon van olyan, aki szereti? Az esővel semmi bajom, addig, amíg egy kellemes nyári zápor keretein belül esik, elvégre felfrissíti a levegőt, és olyankor az illatát is szeretem. A hóval is ki vagyok békülve, mert olyankor annyira szép a táj, viszont az ilyen nyálkás,hűvös, szeles, szeszélyes környezet nagyon el tud nyomni. Ez egyszerűen borzasztó. Persze a kedvem azért még jó, most is dúdolászva ücsörgök itt, az élet szép dolgain elgondolkozva. Ruházatom az évszakhoz egyezik, olyan szinten, hogy már hosszú ujjú felső és  hosszú nadrág van rajtam. Muszáj, mert nem szeretnék máris beteg lenni.*
~Merre lehet mindenki...~*Pár diákot láttam odakint, a Nap sugaraiban fürdőzni, de már volt egy kis szél is, így egy vastagabb pulcsiban, vagy egy vékonyabb kabátban ajánlatos kimenni. Rajtam ugye egyik sem volt, ezért is siettem annyira vissza. Néha belekortyolok a vegyes gyümölcsös, mézes teámba, ami már langyosra hűlt, de még így is melegít picit.*


Összeállítás
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. október 6. 19:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nicholas Brown
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 5. 21:56 | Link

Loise

Mostanában teljesen egybeolvadnak a napjaim. Unom már ezt az állandó sablonosságot és szürkeséget. Olyan, mintha nem is történne velem semmi, kivéve két hetente egyszer, amikor valakivel összefutok és egy kicsit eldumálunk. Régebben állandóan a társaság központjában szórakoztam, minden napra volt programom és soha nem unatkoztam. Én most is szívesen folytatnám ezt az életmódot, de valahogy nem jön össze. Tudom, hogy ez nagy részben tőlem függ és el is határoztam, hogy valamit kitalálok.
Mára egy újabb közösségi programot agyaltam ki: elindulok a folyosókon és ha találok valakit, akinek van kedve velem gitározni és énekelni egy jót, akkor a feladatot kipipáltnak tekintem. Már a Nyugati szárnyban járok, amikor beugrik a tökéletes helyszín. Hol is lehetne jobb közönséget és társaságot találni, mint a társalgóban?! Gyorsabbra veszem a lépteimet, de azért figyelek, hogy a lépcsőfordulókban ne essen baja a gitáromnak. Két perc múlva már a helyiség ajtaja előtt állok. Halkan kinyitom azt, de sajnos nem nagyon nyeri el a tetszésemet, amit odabent látok. Össz-vissz egy-két ember lődörög a teremben és egyikőjük se tűnik túl bizalomgerjesztőnek, kivéve egyvalakit. Lépek egyet jobbra, hogy jobban megfigyelhessem a szőkeséget, aki a teáját kortyolgatva üldögél. Ő is mintha kicsit magába lenne fordulva, de sokkal szimpatikusabb, mint a többiek. El is indulok felé határozott léptekkel, majd megállok közvetlenül előtte.
- Szia! Zavarlak? Mielőtt agyamentnek néznél, amiért csak úgy megszólítalak, inkább szólok, hogy tényleg nem vagyok normális, de szerintem jó értelemben. -vigyorogva nézek a szőkére és kíváncsian várom a válaszát. A legrosszabb ami történhet, hogy elküld a fenébe és ma se lesz társaságom... Szerintem megéri próbálkozni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 6. 12:22 | Link

~ Nicholas ~


*Fogalmam sincs merre járhatnak az Eridonos ismerőseim, így az élet nagy dolgain gondolkodva melegszem a kandalló előtt. Néha belekortyolok a teámba, s van amikor hátra pillantok egy-egy hangosabb szónál. Nem valami vidám társaság van itt, pedig általában kacagásoktól és szavaktól hangos a társalgó.*
~Biztosan az idő teszi.~*Minden bizonnyal az én hangulatom is ezért ilyen semmilyen. Persze érdekes is lenne ha itt nevetgélnék magamban Prefektus létemre. Egészen biztos, hogy őrültnek nyilvánítanának érte. Így hát nincs más választásom, mint a tűzbe bámulva merengeni. Szerencsére olyan negyed óra telik el így, mélabúsan, mert társaságot kapok. Egy fiú hang szólal meg mellettem, s én kissé bizonytalanul, de felpillantok.*
~Egész biztos, hogy nem hozzám jött, elvégre nem ismerős a hangja.~*Ám amikor felpillantok meglepve tapasztalom, hogy de bizony, én kaptam társaságot, méghozzá egy eridonos személyében. Látásból ismerem a srácot, azt is tudom, hogy Nicholasnak hívják, elvégre nekem úgymond ismernem kell szinte mindenkit házon belül. Még jó, hogy jó a memóriám. A srác bemutatkozás helyett valami ismerkedős szöveget nyom le arról, hogy ő milyen is önmeglátása szerint. Szimpatikus. Mosolyogva nyitom hát szólásra ajkaimat, s lágy, kedves hangon szólalok meg.*
- Nem zavarsz, nyugodtan foglalj helyet*Jól megnézem őt és a hangszerét is. Imádom a gitárokat, úgyhogy még egy plusz pont Nichnek.*
- Loise vagyok, téged hogy szólíthatlak?*Nem mondom neki, hogy tudom hogy hívják, elvégre lehet, hogy valami mániákusnak nézne, akinek az a heppje, hogy mindenkit megjegyez magának.*
- Mióta gitározol?*Nyilván nem azért hurcolja magával, mert most akar megtanulni, hiszen akkor nem társasággal teli helyre ment volna, legalábbis én a kezdetekben vagy a szüleimmel, vagy valahova elvonulva gyakorolgattam. Nem most volt már, az egészen biztos.*
- Játszol nekem valamit?*Lehet, hogy korai megkérnem ilyesmire, de nem bírom ki. Imádom a hangszer hangját és kíváncsi vagyok arra is mennyire megy neki a pengetés. Remélem énekelni is fog hozzá, persze ahhoz is gyakorlás kell, nem is kevés, elvégre nehéz hangszer mellé énekelni, pláne úgy, ha te játszol rajta közben. Tudom magamról, hogy nehéz volt megtanulni, hiába ment az éneklés már előtte...*

Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. október 6. 19:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nicholas Brown
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 7. 13:23 | Link

Loise

Az elmúlt pár napban bőven volt időm gitározni, ugyanis semmilyen tervezett programmal nem kellett számolnom. Szinte minden délután 2-3 órát gyakoroltam, ami mostanra hatásosnak bizonyult. Egy hónap alatt sikerült annyit fejlesztenem a gitártudásomon, mint az elmúlt fél évben összesen. A legelején rohamtempóval haladtam, szinte egyik napról a másikra tanultam meg az alapokat. Aztán jött egy időszak, amikor csak tökéletesítettem mindent, de úgy tűnik most újra a fejlődés szakaszban vagyok. Ennek persze nagyon örülök, mert ugye az ember haláláig tanul.
Mára is egy kis gitározást találtam ki, csak az eddigiektől eltérően közönséggel együtt. Sokkal jobb úgy zenélni, ha nem egyedül ülsz a szobádban, hanem van társaságod. Nehéz elmagyarázni, mert ez egy olyan érzés, amit csak az ismerhet, akinek volt már része benne. Legegyszerűbben úgy lehetne elmagyarázni, hogy béke van. Mindenki összedolgozik és nem számít, hogy milyen hangod van, csak a részvétel a fontos. Ha pedig részt veszel, akkor kapsz valami olyat, ami jó érzéssel tölt el és ad egy kis plusz energiát. Ezért imádom a zenét!
Hamarosan meg is találom a legelső áldozatot, aki a nem túl mindennapi bemutatkozásom után is szóba áll velem és ez mindenképp egy jó kezdet. Ismerősnek tűnik a lány és a neve is, de egyenlőre nem tudok rájönni, hogy honnan. Persze lehet, hogy csak képzelődök, ugyanis szokásom az ilyen, de idővel úgyis kiderül.
- Nagyon örülök Loise! Én Nicholas, de hívhatsz Nick-nek vagy Niko-nak is. Ahogy tetszik. -Egy kacsintással zárom a mondatot, majd leülök Loise mellé.
- Amúgy, nagyon szép neved van! Még soha nem hallottam, de bejön. -mondom egy mosoly kíséretében. Szerintem ez csak a beceneve, de lehet, hogy nincs igazam, ugyanis tényleg most hallom ezt először.
-Hú, ez egy jó kérdés! Azt hiszem 5-6 éve. Te játszol valamilyen hangszeren? -
Nagyon örülnék, ha egy zenésszel futottam volna össze, mert akkor közösen is játszhatnánk. Jó, erről persze még nagyon korai beszélni, mert lehet, hogy utálni fogjuk egymást. Mondjuk az első benyomásom pozitív, de bármi megtörténhet.
~Mekkora pesszimista vagyok...~
- Persze! De lehet, hogy nem lesz olyan jó... -Már amikor megkérdezte, tudtam, hogy mit fogok játszani. Ezt a dalt körülbelül egy hete tanultam meg, de nagyon szeretem játszani és énekelni is.
- Azért ha ismered, akkor segíthetsz! -vigyorgok Loise-ra. Az ölembe veszem a gitárt és elkezdek játszani. Eddig azt mondták, hogy jó hangom van, de szerintem bőven van mit javítani rajta. Azt viszont állíthatom, hogy imádok énekelni.

A Dal
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 7. 17:18 | Link

~ Nicholas ~


*Ez már nagyon hiányzott nekem. Végre valaki, aki mosollyal az arcán jön oda hozzám, ráadásul még egy gitár is van nála. Nagyon szimpatikus a srác, és már most úgy érzem, hogy kellemes lesz az elkövetkezendő egy-két órám. Kár, hogy nem Chuckkal futottam össze itt, de hát ahhoz vagy szerencse kell, vagy egy előre megbeszélt időpont és hely, mert különben sikeresen elkerüljük egymást.*
- Maradok a Nicknél*Jegyzem meg csak úgy, tisztázásképpen. Nekem a Niko olyan lányosnak tűnik, sőt egyik ismerősömet is így hívtuk és ő bizony lány volt. Ezt persze nem kötöm a fiú orrára, aki fogja magát és letelepszik mellém.*
- Ez csak becenév, a Héloise-ből jön, de köszönöm*A mosoly folyamatosan az arcomon van, elvégre miért is szomorkodnék, ha már társaságot kaptam?!*
- Szintén gitározom, azon kívül zongorázom és az éneklést is ide sorolnám*Azt inkább nem mesélem el, hogy mióta pengetek, mert lehet elbátortalanodna. Az ének pedig a hangszálak játéka, ami szerintem szintén tekinthető hangszernek. Lehet, hogy másoknak ez furcsa, de én ezt így gondolom.*
- Ugyan már, ha szívvel-lélekkel csinálod, akkor nem lehet baj*Ó, dehogyis nem lehet. Hány olyan lányt és fiút láttam már, akik mindenképpen énekelni szeretettek volna és olyan bot fülük és borzalmas hangjuk volt, hogy inkább egy barlang mélyén énekelhettek volna, jól elbújva mások elől, hogy ne sértsék azok hallószerveit.*
- Okés*Még bólintok is mellé, megerősítve ezzel azt, hogy ha ismerem a dalt, akkor mindenképpen fogok segíteni az éneklésben.*
~Vajon mit fog játszani?~*Amikor Nick elkezdi a dalt pengetni máris felcsillan a szemem. Ismerem, sőt nagyon is szeretem, csak eddig gitárral még sohasem játszottam el, hanem csak zongorával. Figyelem is rendesen a srác kezét, s próbálom nagyjából memorizálni az akkordokat, hogy majd el tudjam én is pengetni később, a szobámban. Magamtól is ki tudnám silabizálni, de így még könnyebb lesz. Amikor bejön az éneklős rész, lágy, kellemes, tiszta hangon csatlakozok a fiúhoz az énekben. Természetesen halkabban dalolok, hiszen nem szeretném elnyomni az ő hangját. Azt hiszem egész jó duettet nyomunk le így ketten.*
- Ez jól esett a lelkecskémnek, köszönöm*Azóta nem játszottam ezt a dalt még zongorán sem, amióta a nagymamám meghalt. Vele tanultam meg elzongorázni és énekelni ezt a számot és valahogy nem mertem azóta elővenni, de azt hiszem ezután már menni fog. Arcomon még mindig a kedves mosoly van, de tekintetemben megcsillan a szomorúság. Még mindig fáj, hogy itt hagyott minket.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nicholas Brown
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 8. 19:44 | Link

Loise

Áldom a sorsot, amiért nem maradtam a szobámban, hiszen akkor most nem találkoztam volna Loise-al és egy újabb unalmas délután várt volna rám. Ehelyett most itt vagyok és nagyon jól érzem magam, főleg, mert a lány is nyitott és érdeklődő. Mindig is szerettem az ilyen embereket, akik szívesen ismerkednek és szinte mindent bevállalnak, persze tiszteletben tartva a korlátokat. Biztosan azért vonzódom annyira az ilyen egyénekhez, mert magam is hasonló vagyok. Az tölt fel, ha társaságban lehetek és új arcokkal találkozhatok, ugyanis szerintem minden egyes ember valamiben különleges. Általában a találkák alkalmával ezeket a különlegességeket szoktam keresni és megfigyelni. Szerintem nincs is érdekesebb, mint a barátaink reakcióit tanulmányozni és később fölismerni a személyes vonásaikat. Lehet, hogy ez az egész így őrültségnek hangzik, de ha belegondolunk, akkor nagyon is sok értelme van. Persze ez az egyéni véleményem és ezt mindenkinek jogában áll megcáfolni.
- Nekem is az a kedvencem. Úgyhogy jól választottál! Már az elején plusz pont. -mondom elégedetten és kedvesen mosolygok a lányra. Örülök, hogy a Nick nyerte el a tetszését, mert ez illik leginkább rám és otthon is így hívtak a barátaim meg a családom. Loise megerősíti a ki nem mondott megállapításom, mi szerint ez csak a beceneve. Nekem még jobban is tetszik, mint a teljes, bár az is különleges.
- Csak őszintén! -
Hamar jön a témaváltás, amit nem is nagyon bánok, mert rögtön egy kellemes meglepetés ér. Álmomban se gondoltam volna, hogy ő is gitározik, de ezzel máris bevágódott nálam. Na persze nem mintha eddig nem lett volna szimpatikus...
- Mit is mondhatnék...?! A lábaid előtt heverek hercegnőm! -mondom neki nevetve, majd meg is hajolok előtte a hatás kedvéért. Ritkán találkozom olyan lányokkal, akik gitároznak is. Persze előfordul egy-kettő, de azok nálam máris bekerülnek a kedvencek közé. Lehet, hogy ez a gyengepontom, úgyhogy jó lesz vigyázni. Ráadásul a szőkeség kinézetre is eléggé ott van a topon. 
~Nagy bajban leszek én még...~
Loise kedvesen bíztat, hogy játsszak neki, úgyhogy nem is kell sokáig győzködnie. Veszek egy mély levegőt és belekezdek a darabba. Az elején kicsit remeg a hangom, aztán belejövök és az is sokat segít, hogy nem egyedül kell énekelnem. Mikor lehúzom az utolsó akkordot, valami kellemes boldogság járja át a szívem. Tényleg olyan, mint ahogy azt a lány is megfogalmazza.
- Ennek örülök! És gyönyörű hangod van! -bókolok. Nem szoktam olyat mondani egy lánynak, amit nem gondolok úgy, mert én is utálnám, ha az orromnál fogva vezetnének és játszadoznának velem. Sajnos már előfordult, de soha senkinek nem kívánom azt az érzést. Főleg amikor kiderül az igazság... Na ezért tisztelem ennyire a nőket, sőt minden embert. Loise-ra nézek, de nem igazán tetszik amit látok. Gyönyörű, rendezett arckifejezéssel ül, de valami még sincs rendben. Ez pedig a szeme... A szeme, ami soha nem hazudik.
- Mi a baj? -kérdezem komoran, de aggódva. Nem ismerem még a lányt, de nagyon tiszta lelkűnek tűnik, ezért zavar, hogy valami bántja őt és remélem, hogy elmondja, mert úgy talán tudok segíteni neki.
Utoljára módosította:Nicholas Brown, 2012. október 10. 18:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 9. 21:45 | Link

~ Nicholas ~


*Úgy tűnik, hogy Nick eléggé társaságkedvelő srác, elvégre önszántából odamegy egy úgymond idegenhez és cseverészni kezd vele. Szimpatikus benne ez, hiszen én is képes vagyok ilyesmire vetemedni, sőt viszonylag sokszor csinálok ilyesmit.*
- Plusz pont? Én csak piros és fekete pontról hallottam eddig*Mondom kuncogva. Persze tudom mire érti és én is szoktam használni ezt a szóösszetételt, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy valaki azt mondja, hogy egy illető mínusz pontot kapott nála. Azt valahogy nem használjuk, de akkor a plusz pontot miért használjuk? Érdekes ez a magyar nyelv az egészen biztos, még jó, hogy nekem egyből elkezdték ezt is tanítani, mert különben igen nagy bajban lennék. Mondjuk akkor több mint valószínű, hogy nem is ide járnék és nem is a szüleim lennének a szüleim. Na jó, ezt inkább hagyjuk, nem nekem való a filozofálás.*
~El sem hiszem hogy pasitól ilyet hallok.~*Hajlamosak néha elferdíteni a valóságot. Nem, nem mondom, hogy hazudnak, mert akkor még a végén valaki megsértődne, pedig akinek nem inge ugyebár az nem veszi magára. Nekem semmi bajom velük, nem arról van szó, sőt teljesen jól kijövök velük, jobban mint a velem egyneműekkel, de valahogy azt vettem észre, hogy nagy részük füllent csak azért, hogy magát jobb színben tüntesse fel és ezt még szépen fogalmaztam, mert ugye vannak a notórius hazudozók is meg a nagyképűek és flegmák, de inkább hagyjuk is, mert csak felmérgesítem magam. A lényeg, hogy Nick szerint az őszinteség fontos, persze lehet, hogy ő is csak füllent, de szerintem nem áll érdekében ilyesmi. Miért vagyok én most ilyen pesszimista?!*
- Azt azért ne*Nevetve pislogok a srácra az előbbi mondanivalója miatt.
~Én? Hercegnő?! Na meg még az övé is?! Jó vicc!~*Ilyesmi gondolatok kavarognak a fejemben, s vigyorgok, mint a vadalma, amikor is elkezdi játszani a választott dalt. A dalt, ami olyan sok emléket idéz elő bennem, s amit tiszta szívvel és hanggal éneklek.*
- Köszönöm szépen. Azért te sem panaszkodhatsz és szerintem a játékod is jó volt, bár én még csak zongorával kísértem eddig ezt a dalt, de ez így is szép*Tényleg tetszett, egész biztos, hogy ki fogom próbálni. A következő kérdés kicsit meglep, nem gondoltam volna, hogy ennyire feltűnő a fájdalmam. Bár egy jó emberismerőnek nem nehéz kitalálni, de az is lehet, hogy Nick csak ráérzett.*
- Nincs baj, csak...*Itt veszek egy mély levegőt, majd elmondom egy szuszra a lényeget.*
- Csak tavaly elvesztettem valakit, akivel nagyon sokszor énekeltem és játszottam ezt a dalt és azóta meg sem hallgattam*Itt tartok egy szusszanásnyi szünetet, majd még hozzáteszek valamit.*
- De tényleg jól esett újra hallani, olyan volt, mintha ő is itt lenne*Már lassan egy éve elhunyt mama, mégis fáj a mai napig. Nehéz feldolgozni az biztos.*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. október 10. 19:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nicholas Brown
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 10. 18:51 | Link

Loise

Loise társaságát nagyon kellemesnek találom és mostanra semmi kétségem nem maradt afelől, hogy jó ötlet volt ismét kimozdulni egy kicsit. Végre nem az unalmas és megszokott napjaim folytatódnak, hanem van egy kis esemény. Jó, persze ez most nem olyan nagy dolog, hogy leültünk beszélgetni, de mégis megismertem egy új embert. Amondó vagyok, hogy minél több barátod van, annál biztosabb, hogy nem maradsz egyedül.
- Akkor hallottál valami újat. De ha jobban tetszik, akkor nevezhetjük piros pontnak is, bár én nem ezt szoktam használni. -felelek vigyorogva. Nem értem, hogy miért nem hallott még a plusz pontokról eddig, de előfordulhat. Nekem is volt már olyan, hogy valaki egy számomra ismeretlen kifejezést használt, ami amúgy teljesen természetes, csak én nekem azelőtt senki nem említette és ezért furcsa is volt első hallásra. Mindenkivel előfordul, de ahogy már korábban említettem: "Az ember haláláig tanul."
Loise egy kicsit mintha meglepődne, amikor elmondom a véleményem. Gondolom nem is hiszi el elsőre, de majd ha jobban megismer, akkor ő is rájön, hogy ezt teljesen komolyan mondtam. Sajnos vannak, akik a komoly dolgokat kizárólag csajozásra használják és később kiderül, hogy a véleményük egyáltalán nem egyezik az általuk elmondottakkal. Na ezekből lesznek az óriási félreértések és pofára esések, természetesen a lányok részéről. Ergo érthető, hogy kevésbé bíznak a fiúkban.
- Jól van, csak vicceltem! -Még a végén itt mindent komolyan vesz, aztán nagy félreértésbe leszünk. Persze nem tagadom, hogy tetszik a lány, így első látásra, de azért nem fogom rögtön letámadni. Mondjuk volt már olyan korábban, de igyekezek visszafogni ezt a vágyat és egyben rossz tulajdonságot. Vannak olyan lányok, akiknek még tetszik is ha valaki rögtön belecsap a közepébe, de ő szerintem nem ezek közé tartozik. Igazából fél óra alatt nem tudok róla általános véleményt mondani. Lehet, hogy csak jó napja van és máskor meg mindenkivel bunkó. Nem mintha rögtön elítélném, de ki tudja...
- Köszi, ez kedves tőled. Én sajnos csak ezen az egy hangszeren játszok, de annál több időm van gyakorolni. Viszont most te jössz! Nagyon kíváncsi vagyok a tehetségedre. -mondom egy mosoly kíséretében, közben már nyújtom is felé a gitárt. Kíváncsi vagyok, hogy ő milyen szinten van hozzám képest. Simán el tudom képzelni, hogy valami virtuóz és rendesen le fog alázni, de nekem akkor is megéri. Legalább lesz valaki akitől tanulhatok itt a suliban.
Óvatosan rákérdezek a szomorúsága okára, de meg is lepődök, hogy milyen könnyen megnyílik nekem és beavat valami személyes tapasztalatába. Persze nem kérdezek rá, hogy kit vesztett el, így is eléggé megviseli a dolog.
- Ne haragudj. Nem tudtam, hogy ilyen érzelmi kötődésed van ehhez a számhoz. Gondolom, hogy nem egy vadidegennel akartad újra elénekelni, legalábbis első alkalommal. - Egyáltalán eszembe se jutott, hogy pont egy olyat sikerül választanom, ami nem csak egy átlagos dal az életében. Kicsit bűntudatot érzek emiatt, mert nem tudom biztosra megmondani, hogy ezzel megbántottam-e vagy csak az emlékezés érinti kellemetlenül. Remélem, azért nem olyan szörnyű a helyzet...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 10. 20:00 | Link

~ Nicholas ~


- Hát igen, annak ellenére, hogy kicsi korom óta tanulom a nyelvet, magyarul ez is anyanyelvem az angol mellett, azért néha meglátszik, hogy csak felnőttekkel beszélgettem magyarul, de azért mindent megértek*Na jó, volt már olyan akinek nem igazán értettem a mondandóját, de mint utólag kiderült majdnem minden szava szleng volt és ott sok olyan szót használnak, amit alapból teljesen máshogy értelmezünk. Ilyen még csak egyszer fordult elő és akkor is Pesten voltam, szóval meg sem lepődtem.*
- Mertem remélni, bár nem bánnám, ha a középkorban lennénk és hercegnő lehetnék, ezért is szeretem a bálokat, mert ott annak érezhetem magam*Miket nem fecsegek itt ki magamról, olyan mintha ezer éve ismernénk egymást. Persze mindenki tudja, hogy könnyen megnyílok és meg is bízom az emberekben, aztán utána koppanok. Sajnos nem tudok ezen változtatni, naiv vagyok, ez van.*
- Én?*Nagyokat pislogva, ártatlanul nézek Nickre, aki már nyújtja is nekem a gitárját. Na nem mintha félnék játszani vagy ilyesmi, csak meglepett, hogy odaadja egy "idegennek" a hangszerét, úgy hogy nem tudja hogy játszik a másik. Mi van, ha elszaggatja a húrokat vagy ilyesmi? Szerencséjére én nem ilyen vagyok, mások profinak mondanak és csodálkoznak azon, hogy még nincs egy zenekarom, vagy hogy nem csaptam fel énekesnőnek. Lehet, hogy lenne karrierem, de én először a tanulásra koncentrálok, s majd ha a sulinak vége lesz, akkor lehet megpróbálok betörni a zenészek világába. Milyen jó is lenne.*
- Dehogy haragszom, nem tudhattad*Annak ellenére, hogy egyáltalán nem vártam bocsánatkérést, nagyon jól esik a dolog. Ebből is látszik, hogy jó emberrel hozott össze a sors.*
- Örülök neki, hogy elénekeltük*Tényleg örülök, most már fogom énekelni otthon, karácsonykor. Megtanulom gitárral és eljátszom a szüleimnek, biztosan örülni fognak neki.*
- Hát akkor jöjjön a dal*Már el is kezdem pengetni a húrokat, először finoman, majd a dalnak megfelelően erősebben. Aztán jön az éneklős rész, amit ismét tiszta, kedves, lágy hangon adok elő, ahogyan az igazi énekesnők. Nagyon szeretem ezt a dalt, saját szerzemény.*

Szám: http://www.youtube.com/watch?v=NG2zyeVRcbs
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. október 10. 20:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nicholas Brown
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 11. 20:15 | Link

Loise

Elsőre nem sikerül fölfognom, hogy miért emlegeti a magyar nyelvtanulást, de hamar összeáll a kép. Furcsa azt hallani valakitől, hogy "már kicsi korom óta tanulom a nyelvet", hiszen ez a természetes. Ennek ellenére nekem is nagyon hasonló az életem.
- Komolyan? Ez kemény, mert én is két nyelven tanultam meg beszélni és ráadásul pont az angol volt a másik. Mondjuk nekem a magyar jobban megy, mert anyukámnak ez fontosabb volt. Vagyis nem is jobban megy, de magyarul gondolkodom. -
Kicsit meglepett ez a közös tulajdonság, de ennek is csak örülni tudok, mert ha egy kis angolra vágyom, akkor csak meg kell keresnem a lányt és szerintem ő is szívesen beszél a "másik" anyanyelvén. Erről jut eszembe, hogy még nem is tudom, hogy hol találhatom őt meg.
- Valahogy ez kimaradt szerintem, de ha szenilis vagyok, akkor nyugodtan fuss, sőt... -Egy pillanatra elvigyorodom, majd folytatom.- Szóval te melyik házban is vagy? -
Kicsit elviccelem a hercegnős dolgot, de elsőre mintha Loise komolyan is venné. Emiatt kicsi megijedek, de végül látom, hogy minden oké nála is, így egy szempillantás alatt eltűnik a korábbi aggodalmam.
- Ilyen romantikus típus vagy? Bálok, hercegnő... És hol a szőke herceg? -kérdezem kisfiús mosollyal az arcomon. Jó, beismerem, hogy kicsit burkoltan rákérdeztem, hogy van-e valakije, de remélem, azért neki nem tűnik fel. Valahogy pont kapóra jött a lehetőség, hát akkor miért ne élnék vele?! Mondjuk egyenesen is megkérdezhettem volna, de akkor úgy tűnne, mintha valami hátsó szándékaim lennének. Úgyhogy teljesen jó ez így!
- Naná, hogy te! Gondolom már említették, hogy tehetséges vagy, hát most kíváncsi lettem! -
Kicsit meglep, hogy a lány nem számít a felkérésre, mert valószínűleg mindenki, aki akár egy pillanatra is hallja őt énekelni, az a rajongója lesz.
- Köszi! -
Igen, tudom, hogy nem szokás megköszönni, ha valaki annyit mond neked, hogy nem haragszik, csak nekem vannak ezzel kapcsolatban korábbi tapasztalataim. Röviden annyi a történet, hogy egy számomra nagyon fontos személlyel elég komoly konfliktushelyzet alakult ki köztünk és az egy borzalmas időszak volt nekem. Azóta mindenkinek megköszönöm, ha megbocsát nekem, még ha előzőleg nem is haragudott. Ez egy megszokás és nem is fogok már változtatni rajta.
- Ennek én is nagyon örülök! Szerintem most volt a legjobb, pedig már sokszor és sok mindenkivel eljátszottam a Hallelujah-t. -Ez tényleg így igaz! Loise annyira átélte az egész előadást és olyan sok érzelmet adott bele, hogy ezáltal lett tökéletes az egész dal. Mondhatni értelmet nyert, bár én nem szoktam ilyen kifejezéseket használni.
Az első számnál, már csak az övé volt nagyobb meglepetés. Soha nem hallottam még ezelőtt, de nagyon tetszett. A lány pedig, mint egy igazi profi. Hajlítások, hangszín, ritmus, minden rendben volt. Egy tökéletes előadást láttam/hallottam és még a kíséret is remek volt. Először csak bámulok Loise-ra, majd igyekezek összehozni legalább egy értelmes mondatot.
- Hűha! -Na ez nem volt értelmes, próbálkozzunk újra.- Nagyon, nagyon ügyes vagy! Örömmel leszek az ezredik ember, aki megkérdezi: Mit keresel te még itt? -
Kedvesen elmosolyodom és büszkén megveregetem a vállam.
- Éreztem én, hogy ide kell ma jönnöm! Amúgy mi volt ez a szám? Ne nézz hülyének, ha ismernem kéne... -
Utoljára módosította:Nicholas Brown, 2012. október 11. 20:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2012. október 11. 21:32 | Link

~ Nicholas ~


*Amikor Nick bejelenti, hogy ő is két nyelvet tanult már kicsi korától, egyáltalán nem lepődöm meg, hiszen a neve angolosan hangzik, mi pedig magyarul beszélgetünk. Persze vannak olyanok, akik annak ellenére, hogy angol nevük van nem beszélnek angolul, de azért jó páran vannak itt olyanok, akik ebből a szempontból olyanok, mint mi.*
- Én kint laktam Londonban a suli előtt és ott szinte csak a családtagjaimmal beszélgettem magyarul, már aki tudott. A barátaim egyáltalán nem ismerték a nyelvet, úgyhogy főleg angolul kellett beszélnem*Az is csoda, hogy ilyen szépen megtanultam a magyart, legalábbis értem a "fiatalok nyelvét" is. A következő kérdésnél picit kikerekednek a szemeim, de aztán hamar visszaállnak alapállásba.*
- Ugyanabba amibe te*Válaszolok egy angyali mosollyal. Úgy tűnik még a Prefijelvénnyel sem vagyok feltűnő jelenség, hiszen akkor emlékezne rám Nick. Igaz most sincsen rajtam a kis kitűző, de azért délelőtt mindig rajtam van, meg délután és este is, ha járőrözöm. Én többször is láttam a srácot, nem értem hogy nem emlékezhet rám. Ez kicsit talán sértő is számomra, elvégre csak négy Prefektus van az Eridonban és abból én vagyok az egyik, ráadásul a hajam is elég szőke és göndör, de hát úgy tűnik így is elveszem a tömegben.*
- Eléggé az vagyok, bár nem nagyon van kivel kiélni magam. A herceg egyelőre még várat magára*Van most egy kapcsolatom kialakulóban, vagy valami olyasmi, de még nem igazán tudom mi lesz belőle. Tetszem Chucknak, ez egészen biztos, ő is szimpatikus nekem, de eléggé furcsa páros lennénk, legalábbis ránézésre. Persze szerelemben sohasem érdekelt mások véleménye, de ez még nem szerelem. Szóval valami alakulgat, de még én sem tudom mi lesz, ezért is nem terjesztem az igét.*
- Volt már rá példa*Megvonom a vállam, majd mosolyogva elveszem a hangszert. Nem túl nehéz, a húrjai egész finomak. Jól kidolgozottnak tűnik. Tetszik. Miután eljátszom a dalt boci szemekkel pislogok Nickre.*
- Őszintén szólva te vagy az első, köszönöm szépen*Már megint egy újabb meglepetés. Nagyon örülök, hogy ezt mondja, tényleg. Itt még senki nem dicsért meg ennyire.*
- És a tudást keresem itt, mert nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnék élni a hangomból, bár ki tudja*Félre húzom a számat, de persze ezt is mosolyogva. Most jó kedvem van, nagyon is.*
- Azon lepődtem volna meg, ha ismernéd. Saját szám és a szüleimen kívül még nem hallotta senki, legalábbis öt perccel ezelőttig. Te írsz dalokat?*Majdnem mindenki szokott írni dalokat, aki hangszeren játszik, maximum nem vallják be, mert félnek a csalódottságtól. Kíváncsi vagyok Nick mit válaszol. Még beszélgetünk kicsit, majd mindenki megy a saját útjára...*
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 12. 18:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 14. 12:26 | Link

Jade

Olvasni támadt kedvem, mivel hirtelen az unalom lett úrrá rajtam. Ezt a rossz időnek és az ősz beköszöntének könyveltem el. Nagyban sétálgattam a kastély hosszú folyosóin, valamiféle elfoglaltságot keresve. Mivel épp a Társalgó közelében jártam, úgy gondoltam tökéletes lenne leülni egy kicsit, valamint nassolni valami finomat. A manók általában kedveskednek a diákoknak valamivel, kikészítenek inni-ennivalót a beszélgetőknek. A henyélés mellett természetesen az a bizonyos könyv is ott lapulna a kezemben, aminek segítségével egy kicsit művelődhetnék. Mégsem a könyvtárba mentem, sokkal inkább kikaptam a zsebemből egy aprócska könyvet, amit még a mugli világban vásároltam, pontosabban egy pesti újságosnál. Ebben a könyv féleségben mindenféle volt. Lehetett vicceket olvasni, de voltak benne keresztrejtvények, vicces képek és sok egyéb más is. Különösen kedvelem a Tudtad-e rovatot, amelyben egy csomó érdekes és hihetetlen dolgot felsorolnak, részleteznek. A könyv felétől pedig valami rövid terjedelmű novellát vagy egy műrészletet, szép verseket olvashatnak azok, akik nem sajnálták a pénzüket és megvették. Jó vételnek tartom, egészen olcsó volt. És pont az ilyen esetekre vásároltam meg, még a nyáron.
Beléptem a Társalgóba, majd az egyik üres kanapén leheveredtem és kinyitottam a könyvet. A zsebemben egy picit elgyűrődött, no meg egy párszor már volt használva, de szerintem így jobb is ez a könyvecske. Elkezdtem olvasni a bevezetőt, aztán belekezdtem a maradék viccek elolvasásába, elemzésébe. Csend volt, nem zavart senki. Szempillantás alatt lekötött ezen tevékenység... Nem is volt másra szükségem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jade Mortin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 35
Írta: 2012. október 14. 18:23 | Link

Woodarn

Ma semmi sem ronthatja el a kedvem. Még csak most érkeztem és már is elkezdődött az iskolaév és a tanítás. Ez másoknak nem túl jó hír viszont nekem és jó pár elsősnek igen. Ugyanis ha sikerrel zárom az évet akkor már nem elsős leszek hanem másodikos és az mégis csak jobb mint elsősnek és mindenkinél kisebbnek lenni. Egyszóval csodás napom van,ez az életemben nincs sok ami ilyen felhőtlenül jó. Most talán még beleférne egy beszélgetés is. Ezért is kanyarodom a társalgó felé. Ott a szóbeszéd szerint szoktak lenni. Így hát félig reménykedve,félig eltökélten nyitom ki az ajtót. Szerencsére meg is pillantok egy könyve temetkező embert. Természetesen oda is megyek,persze számítva a kínos dolgokra.
-Heló! Jade vagyok,leülhetek melléd?
Szólítom meg a szokásos flegmatikus,de azért még sem bántó sajátos ismerkedő hangnememben. A szíves fogadtatásra nem várok. A kérdés pedig hogy zavarok-e fölösleges lenne. Évszázadokon át minden ismerkedés ezzel a kérdő mondattal kezdődik. Már azért fölösleges mert biztosan megzavarom abban amit éppen csinál. Jelenleg,de más helyzetekben is ez engem abszolút nem zavar. Ahogy a jövőmet nézem sosem fog. A tulajdonságaim ezen része is csak az én korántsem átlagos figurámat erősítik s erre én büszke vagyok. Arra is hogy mások véleménye nem zavar. Nem lepne meg ha ő is kifogásolná a piros fehér kockás ingem és a tépett,jobb napokat is látott farmerem. Akar akkor mondjon bármit,de visszaszólok úgy hogy sírva fakad. Ez nem nagymenőzés ez én vagyok akármit mondanak.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 24. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden életkornak megvannak a maga örömei,de ezeket sajnos mindig megkésve vesszük észre.
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 16. 16:02 | Link

Jade

Elmélyülten olvasgattam, amikor hirtelen egy betoppanó lány hangjára lettem figyelmes. Rendkívül magas hangja volt, legalábbis különbözött azoktól a női hangoktól, amiket az én fülem már megszokott. Biztos voltam benne, hogy elsőssel van dolgom. Meg is lepődtem, hogy felkeres valaki ilyenkor, ezen a helyen. Becsuktam a könyvet és szemügyre vettem a lányt, közben pedig elmosolyodtam. Talán tőlem akar segítséget kérni, vagy valami hasonlót gondolhattam. Aztán átfutott agyamon újból a mondat, amiből már tudtam a szándékát. Segítségkérésről itt szó sincs, nem tévedt ő el, csupán beszélgetni szeretne! Az pedig nem rossz dolog, én is szoktam csinálni. Az ember társas lény...
-Szia, én meg Woodarn. Persze, ülj nyugodtan -húzódtam kicsit arrébb a kanapén, hogy ő is kényelmesen odadobhassa magát mellém- Mi újság veled? Milyen az iskola és a tanév eddig? - érdeklődtem meg, hiszen még nagyon a tanév elején járunk. Mennyi ideje is vagyok már a kastélyban... Szörnyű, hogy milyen furcsa a sors. De hát ez van. Örültem, hogy társaságom akadt, de azt a könyvet sajnos épp egy érdekes résznél hagytam abba. A legrosszabb pedig, hogy elfelejtettem a lapszámot, így kotorászhatok egy csomót. Legközelebb... Legalább elfoglalom magam valamivel, ha legközelebb unatkozni kezdek. Lapok keresése felettébb izgalmas, vagy mégsem?
-Melyik házba jársz? Eridon?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jade Mortin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 35
Írta: 2012. október 16. 16:21 | Link

Woodarn

Idegesen várok mindaddig amíg nem válaszol. Ez szerencsére hamar bekövetkezett.
A kedvességére közönyösen reagálok, hiszen itt mindenki kedves ártatlan és kedves elsősnek hisz. Sajnálatos módon ezt az elején elfojtom.
-Woodarn. Hmmm.
Elég ritka neve van,legalábbis én még nem találkoztam ilyen nevű emberrel.  legalább ezzel is okosabb lettem. Hamar válaszolt hogy szabad hely van mellette. Igazából már nem tudom miért is akartam mellé ülni. Ha valaki igazat szólva mindenki kérdéseket tesz fel hogy hogyan érzed magad. Vele sincs másként és legszívesebben elhúznék de szükségem van beszélgetésre nehogy különcnek vegyenek.
Velem semmi újság nincs. Én mindig is Jade Mortin voltam és tudomásom szerint még mindig az vagyok. Az iskola és a tanév pedig olyan mint mindeddig bármely más iskola. Legalábbis szerintem. Ha ennyire kíváncsi vagy rá nem Eridon. Levita de te gondolom csalódott vagy hogy nem találtad el.
Fejezem be a szóáradatot. Az én sajátos különlegességem hogy a legdurvább mondatot olyan hidegen és kifejezéstelenül mondom el. Ezzel kiküszöbölhetem a hűtlen barátokat mint például volt osztálytársam Monica Rissem. Vele is tök jól elvoltam az első két éveben utána meg minden titkom kitálalta. Azóta vagyok enyhén szólva elővigyázatos. Ha utána kiderül hogy ez a Woodarn srác jó fej akkor én is az leszek. Ha meg nem nem vesztettem semmit. Szóval inkább megvárom mit szól és utána állapítom meg hova kerül a barát és ellenség listámon.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 24. 14:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden életkornak megvannak a maga örömei,de ezeket sajnos mindig megkésve vesszük észre.
Woodarn Collenwen
INAKTÍV


Portré
offline
RPG hsz: 45
Összes hsz: 317
Írta: 2012. október 22. 18:31 | Link

Jade

-Áh, nem baj. Nem baj, hogy semmi újdonság nincs, hiszen nem kell mindig új dolgoknak történnie körülöttünk. Legalábbis én így látom. Jade... Nem rossz név, honnan származol? És mit keresel éppen ebben a suliban? -érdeklődtem barátságosan, hogy szimpatikusnak tűnjek a lány előtt- Ú, nem baj. Majdnem... Rellonosnak nem néztelek volna. Levita, egy kék! Én is a Levitába járok, csak mellékesen. Kicsit csalódott vagyok, de a vigasz, hogy ugyanabba a házba járunk. És ez szerintem tök jó... De azért jól gondolom, hogy az első évfolyamra jársz, hm?
Kicsit megigazítottam magam, ahogy ültem. Közben szemeimmel végigtekintettem a helyiségen.
-Jó a suli, mi? -kérdezgettem tovább, hisz mindenképpen tudni akartam az ő véleményét is. Én is voltam elsős, kíváncsi vagyok Jade gondolkodásmódjára is. Szerintem ő is hasonlóan vélekedik az őt körülvevő világról, mint ahogy én vélekedtem akkoriban, amikor még kis srácként éltem a kastélyon belül. Hiába volt kicsit  hideg felém a lány, mégis úgy gondoltam, hogy ő igazából rendes is tud lenni, csak nehezen barátkozós típus. De nem aggódtam, találkoztam már sok rosszabb emberrel is. Egy elsős pedig nem jelentene gondot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jade Mortin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 6
Összes hsz: 35
Írta: 2012. október 24. 19:25 | Link

Woodarn

Mindig meglep mások pozitivitása,csupán azért mert én nem rendelkezem eme nemes érdemmel. Az övé kicsit talán még idegesít,ennyi kérdés ilyen kevés idő alatt?Gyorsan kell válaszolnom mielőtt még egy tucatot feltesz.
-A származásom? Hát senki sem szeret beszélni róla. Ahogy otthon kivettem színtiszta angol vagyok. Hogyha a családfámról kérdezel akkor két napos koromtól árva vagyok a nagynénémék nevelnek. De ha az iskolára vagy kíváncsi az előbb mondtam. Vagy nem értetted?
* Egy bagoly röppen át a folyosókon egy levéllel majd egyenesen leszáll Jadehez.*
Az igazán feltűnő baglyom egeret fogott. Vagyis szerintem,de sokszor jön ide megmutatni a zsákmányát. Ezúttal más jött,egy levél de nem otthonról.*
                               T. Jade Mortin!
        Nagynénje és családja ismeretlen körülmények között meghalt. Az iskolai szünidőben az Aire árvaházban. A temetésük négy hét múlva lesz de addig még köldök baglyot.
Szívélyes üdvözlettel: Kiera Vanessa Onight


Igazán boldog üzenet. Mielőtt megkérdezné mi az válaszolok.
-Azt mondtam volna nagynénéméknél? Most már nem. Tessék itt a levél ha akarod el olvashatod,de csak ha akarod.
Felé nyújtom az iromány és próbálom elő passzírozni azokat a dolgokat amit Miss Onightról tudok. Azt hiszem annak a jótékonysági intézménynek a vezetője aminek a nagynéném annyit adakozott. Kedves hölgy de nekem nem szimpatikus. Ez az én hibám de nem akarok rajta változtatni. Hallgatok és várom elveszi-e a levelet. Ha valaki ilyen levelet kap sírni kezd vagy valami. Én nem vagyok szomorú,sajnálom őket de valahogy számítottam rá. Szeretni szerettem őket és most is szeretem. Senki nem hihet gonosznak mert nem vagyok az,nem egy leányálom kegyelemből élni és szánalomból gondoskodó emberekkel lakni.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 24. 14:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden életkornak megvannak a maga örömei,de ezeket sajnos mindig megkésve vesszük észre.
Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 11. 18:27 | Link

Bátyus <3

Hajjaj Ma a fejemre koppintott reggel a bagoly, ami egy levelet hozott anyutól. Az volt benne, hogy Olika nem válaszolt az egyik sürgős levelére. (Anyu Olikának hívja mindig a bátyust, amit persze ő többnyire nem díjaz, de ilyenek a szülők.) Szóval én bagoly fordultával üzentem anyának, hogy tessék szépen megnyugodnia, kézbe veszem a dolgokat. Ami egészen pontosan annyit jelent, hogy a dugi tartalékaimat előveszem az ágy alól és kiveszem belőle Oli kedvenc édességét.
 ~ Háhá, ez mindent megold! ~
Örömittas vigyor és már vígan ugrálok is le a lépcsőkön. El kell mennem a bagolyházba, mert bizony nekem nincsen baglyom és valahogy üzenni kell annak a nagy mamlasznak, hogy másszon el a társalgóba. Szóval hát fogom magam és a szoknyácskám zsebébe rejtett levelet a bagoly lábára kötözöm, ami még egy kis jutalmat is kap tőlem, majd elrepül én pedig elmegyek a konyhába.
 ~ Kell egy fehér csokis forró csoki! ~
Utam során ez az első gondolat, ami megfogalmazódik bennem, mint rendelés. Szóval amikor odaérek a manózugba szólok is a köpcösebbiknek, hogy mit is kérek, aztán leülök az egyik asztalhoz. Mert egy jó forró csokira várni kell. Tyutyu, aki eddig a nyakamban csüngött, mint a szuperhősök köpenye most a másik székre kerül. Már kinőttem a babázós korszakomból, szóval nem is ültetem őt le úgy, hogy a keze és a feje az asztalon legyen. Helyette elterül a szék egész ülőkéjét elfoglalva ezáltal.
 - Jaj, de lusta vagy, Tyutyukám! -
Dorgálom meg, de tudom, hogy nem egy élőlény, de azért jól esik anyáskodni felette, ahogy azt anya is teszi mindig felettem. Főleg amikor kicsi voltam és leettem magam. Imádtam mindent összemajszolni, főleg mások haját.
A forró csokira nem kell szerencsére órákat várni, így hamar megkapom a bögre forró boldogságot. Egy buksi simivel jutalmazom meg hálaképpen a manót, majd immáron nem ugrálva, Tyutyut ismét a nyakamba tudva megyek a társalgó felé, ami innen már nincs is olyan messze. Azt hiszem. De még mindig képes vagyok ebben a lépcső és ajtórengetegben eltévedni.
Szóval, ha minden igaz és miért ne lenne az, a konyhából való távozásom után már a társalgóba sétálok be, ahol az első dolgom az, hogy belesüppedjek a legkényelmesebbnek kinéző fotelbe és úgy teszek, ahogy apa szokta egy fárasztó nap után. Kezeimet a karfára helyezem, kicsit túljátszva a helyzetet és kifújom a levegőt.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 24. 14:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bácskay Olivér
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2012. november 11. 19:35 | Link

Hella <3

Egy kicsit már kezdett megkattanni az utóbbi napokban. Nála ezek a bátyó-ösztönök egyébként is meglehetősen erősek voltak mindig is, ráadásul hozzá volt szokva, hogy otthon mindig Hella közelében lehetett. Azonban rá kellett jönnie, hogy ahogyan Hella ide került az iskolába, elkezdett önállósodni, és egyre kevésbé volt arra szüksége, vagy igénye, vagy a fene tudja micsodája, hogy Olivérrel találkozzon. Ez először akkor tűnt fel Olivérnek, amikor Hellát lassan már négy napja nem látta, de még csak a folyosókon sem, sőt, még a nagyteremben sem futottak össze egy puszira, vagy legalább egy mosoly erejéig.
Éppen ezért, az öröm helyett már-már bosszúságot érzett, amikor Hella levele bepottyant a szobája ablakán. Nem azért, mert nem szerette volna látni, hanem mert idáig tartott. Szinte dühösen rántott magára egy farmert és egy piros rövid ujjút, majd bosszúsan bevágva maga mögött az ajtót indult el az Eridon körletéből. Mindenesetre, igyekezett félretenni a sértődöttségét, és megindult a társalgó felé, ahova hívva lett.
A folyosókon végigflangálva néha benézett egy-egy terembe ahol ismerős hangokat hallott, beköszönt egy-két barátnak és ismerősnek, de alapvetően szakadatlanul igyekezett a társalgó ajtaja felé sietni. Ezer éve nem járt a helyiségben, neki ugyanis nem volt túlzottan szüksége a társalgóra, hogy bárkivel is társalogjon, jött az magától.
~ Tedd félre a sértődöttséged... ~
Győzködte magát, de persze tipikus Eridonos mivoltát most sem tagadta meg. Nem igazán tudta az érzéseit elnyomni magában, világ életében béna volt benne. Savanyú mosollyal lépett be a helyiségbe, tekintetével a húgát kereste.
- Hahó! - zuttyant le mellé, miután megpillantotta, majd érdeklődő tekintetét a lányra szegezte, ám morcos hangulatára való tekintettel, a beszéd-áradat egyelőre nem indult meg belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bácskay Hella
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. november 20. 22:09 | Link

A kis morcos <3

Gyerekeknek kedve jó, édes élet Haribo... Dudorászom magamban a mugli reklámzenét, amit az egyik kislánytól hallottam, amikor anyuék valami nagy bulit csapnak nálunk. Nagyon megtetszett és ha éppen eszembe jutnak a gumimacik, akkor mindig ezt kezdem el dúdolni. Bár ez most éppen nem vág a forró csokimhoz, amit jókedvűen szürcsölök. Igen, jó hangosan szívom be a folyékony boldogságot. Otthon sose szabadott ilyesmit csinálnom, így most kihasználom az alkalmat és ha egyedül vagyok, akkor minden olyan dolgot művelek, amit nem szabad. Egyszer például a rágót felragasztottam az asztalra. De egy manó észrevette és még azon nyomban le is vette és morgolódott rám. De nem baj, jó volt kicsit kipróbálni milyen dolog is az, ha az ember nem kis angyalka. Mert hát Bátyuskám mellett nekem illett annak lennem. Egy kissé ördögi angyalkának.
És ha már a bátyusnál tartunk, akkor az éppen most morcolódik be a társalgóba, ahol lezuttyan mindösszesen egy köszönést elmorogva. Felrántom szemöldökömet, a poharamat lerakom és a szám elé kapom a kezemet.
 - Mindig is tudtam, hogy egyszer ki fognak cserélni az ufók, de azért reméltem, hogy nem ilyen leszel. Na várj, mindjárt segítek rajtad. Ez majd meggyógyít! -
Kapom elő a zsebemből a csoki és cukorkapakkot, amit Olinak hoztam és nagyon fontoskodva ki is bontom a csokit és a szájába dugom, mint ahogyan a kisbabának szokták a bébi papit.
 - Na már jobban vagy? Vagy Be kell vetnem Tyutyut is? -
Kapom fel a hűséges szuperhős segédemet, Tyutyut és Oli felé közelítek vele, aztán inkább úgy döntök, hogy én ugrok az én nagy szuperhősöm ölébe egyik kezemben a cukorkákkal másik kezemben a plüsskutyámmal és megölelem az én nagy mamlasz bátyusomat.
 - Hiányoztál, tudod-e? Kerestelek a minap. Mikor is volt az? Jaj, elfelejtettem. Tudod, memóriában nem vagyok valami jó. De mindegy, szóval a múltkor, de senki se tudta, hogy hol vagy és meg nem tudok elmenni az Eridonba. -
Lebiggyesztem a számat és visszabújok a nyakába a kis táncoslábúnak, de nem tart sokáig a bújás, mert megint eszembe jut valami, amit sürgősen el kell mondanom neki.
 - Azért hívtalak ide, mert anya írt, hogy te nem válaszolsz neki, mert irtómirtó fontos lenne, hogy még ma adj neki valami hogy is hívjákra választ. Te biztos tudod mire gondolt. -
Megrántom a vállam, aztán végre tényleg befogom a lepénylesőmet egy kicsikét, mert eddig igencsak megvontam Olika szólásszabadságát.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. november 29. 19:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. november 20. 22:16 | Link

Robi

Nédda', kit hozott ki a lágy déli szellő a vackából! Igen, én magam is nagyon furcsának tartom, hogy nem éjjel kettőkor indulok el valamerre kóricálni. De hát a változatosság gyönyörködtet - állítólag. Majd most kiderítjük.
Igazából halvány milkalila fogalmam sincs arról, hogy mégis mit szeretnék csinálni és hogy ezt a sok mindent mégis merre szeretném végrehajtani. Nem baj, gondolkozzunk egy picikét, mi lenne, ha a másodikra mennénk a társalgóba? Hmm, nem rossz ötlet, akkor esetleg el is indulhatnánk arrafelé. Csak ön után hölgyem. Nem, nem, csak ön után.
Miután ezt a kis belső párbeszédet Kiva és Myra lejátszották, tényleg megindulok a kigondolt cél irányába. Igen, kicsit ciki hogy picikét skizofrén vagyok, de ez még nem a túl súlyos eset. Legalábbis szerintem. Lehet hogy egy doki már ettől is frászt kapna, pedig szerintem az egyik legjobb társaság önmagunk. Néha elengedhetetlen, hogy ilyet is csináljunk. De lehet ezt is csak azért gondolom természetesnek, mert a kerekeim egyet kattannak előre, kettőt meg hátra.
Bekukkantok az ajtón és örömmel tapasztalom, hogy nincs bent senki. Igen, furcsa ezt egy emberközpontú, társaságszerető Eridonostól hallani, de nem tudom, mostanában jól esik. Na nem mintha annyit járnék társaságba, az órákról is rendszerint kimaradok. Ez egy ilyen korszak.
Az egyik asztalhoz csoszogok (igen, vegetatív üzemmód aktív), töltök magamnak egy nagy bögrébe kávét és lehuppanok az egyik kényelmesnek látszó fotelbe. Lassan szürcsölni kezdem a fekete kenyeremet. Nem olyan régen keltem fel, kell egy kis lendület, hogy meginduljon a napom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2012. november 26. 15:34 | Link

Kiva Faraday

Nagyon rosszul aludtam az éjjel, csak forgolódtam, minden bajom volt. Az okát ugyan nem tudtam, de tény, hogy ezért hullafáradtan ébredtem. Egy erős kávé talán helyreráz, bár akkor is erősen kétséges, hogy lesz kedvem bemászni az első tanórámra.
A reggeli kávémat nem kívántam egyedült elfogyasztani, ezért a társalgó felé vettem az irányt. Biztos lesznek páran, akik ott dekkolnak. Talán egy nyomingert jól meg is szívathattok, és rögtön visszatérne az életkedvem.
Egyelőre azonban nem tűntem valami tettre késznek, a kialvatlanság rendesen meglátszott rajtam. A társalgó is kihalt volt, csak az egyik fotelben üldögélt egy lány. De hisz ez Kiva, a csapatkapitányom! Remek, pályán kívül még úgyse nagyon volt lehetőségem társalogni vele. Talán most. Bár ki tudja, érthető okokból eléggé ingerül állapotban voltam, és tudtam, hogy ilyenkor a legjobb, ha messzire elkerülöm azokat, akiket nem szeretnék megbántani.
- Jó reggelt kapitány! – köszöntöttem, de hiába próbáltam jókedvet erőltetni magamra, az egész olyasmire sikeredett, mint amikor valaki megszólal, ha álmából hirtelen felkeltették.
- Melyik itt a legerősebb kávé? - tettem fel a kérdést meglehetősen idegesen, a kancsók között kutatva. Pillanatok alatt türelmetlenné váltam.
- Alig aludtam valamit, hátha helyre ráz. – adtam egy kis magyarázatot az ideges viselkedésemre. Áh, tudtam én, hogy kár bárkivel is szóba elegyednem.      
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2012. november 28. 22:24 | Link

Robi

Annyiszor, de annyiszor elhatároztam már magamban, hogy reggelente korábban kelek és lemegyek futni; formában kéne maradni, ha már egyszer kapitány vagyok. Na, ebből annyi maradt, hogy délben kelek és fertőzöm magam a kávéval. Legalább már nem cigizek, arról szerencsére leszoktam otthon, anyám kettőbe elhasított volna, ha a kicsi mellett rágyújtok. Szóval örök hála, öcsikém!
Ha már a csapatnál tartunk, össze kéne egy kicsit rázni a srácokat. Alig ismerem őket és szerintem az érzés kölcsönös lehet, ez alól persze Emy kivétel, őt kellőképpen régóta ismerem. Egyszer majd csinálunk egy nagy gyűlést valahol és leülünk dumcsizni.
Komolyan mondom, csak gondolnom kellett erre a dologra és máris megjelenik az egyik csapattagunk. Ő a mi kis agytröszt hajtónk, Robi, ő szokta kidolgozni a hajtók támadásait, értékes ember. Nélküle és Leonie nélkül nem tudom hogy tudnám vezetni a csapatot, sokkal tartozok nekik.
-Magának is, katona! - mondom egy mosoly kíséretében. Vidámabb lettem a társaságtól, amit igazából nem gondoltam volna. De ha már így alakult, akkor fogadjuk örömmel a jó dolgokat.
Mintha nem lenne minden rendben a sráccal, kicsit idegesnek látszik, vagy nem tudom mi lehet vele. Mindenesetre eléggé furcsa.
-Eléggé szétziláltnak tűnsz. Van valami baj? - a jó modorom meg az aggódásom a felszínre törnek és beszéltetnek. Ez az!
-Ó, értem. Tudom milyen érzés. Egyébként javaslom hogy a zöld kancsóból tölts magadnak, erős mint a lórúgás.
Közben a kezemben lévő bögrére mutatok, aztán pedig felmutatom a hüvelyk ujjamat, hogy nagyon tuti a dolog.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2012. november 28. 22:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Bácskay Olivér
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 11
Írta: 2012. december 3. 17:35 | Link

Hella (:

Érdekes, hogy Hella milyen szinten gyorsan vette észre, hogy Olivérrel nem stimmelt valami. Hiába, erre vannak a testvérek, azért az a sok-sok együtt eltöltött év látszik, nem lehet letagadni belőle semmit. Olivér kicsit elfintorodott, nem igazán vette jó néven Hella hozzászólását, bár csalt egy kisebb mosolyt az arcára.
A szemöldökét felvonva kísérte figyelemmel, hogy a húga mit ügyködött, s pár pillanat múlva elő is bukkant egy bizonyos kis csomag, Olivér pedig nemhogy megenyhülni látszott, de a jókedve szinte egyik pillanatról a másikra tért vissza. Na ezt már szeretjük.
- Köszönöm, hugi. - nyomott egy cuppanós puszit Hella arcára, majd mosolyogva a kezébe vette a csomagot, és ki is húzott belőle egy hosszú, kígyó formájú gumicukrot. A legjobb, nyami.
Aztán Hella feltett egy kérdést, ami Olivér számára kicsit ijesztően hatott. Meglehetősen tartott tőle ugyanis, hogy az ominózus plüss elő fog kerülni. Nem igazán ápolt túl jó kapcsolatot Tyutyuval, bizonyos ismeretlen - vagy ismert, de ki nem mondott - okoknál fogva, így gyorsan, szinte gondolkodás nélkül vágta rá:
- Felesleges, remekül érzem magam, kedves. - közben bíztatóan rá is mosolygott a lányra, hogy még véletlenül se jusson eszébe a képébe tolni a plüsst. Persze a világ minden kincséért sem osztotta volna meg a lánnyal a kutyával kapcsolatos ellenérzéseit, ez csak amolyan magánvélemény volt, amelyet könnyedén el is tudott nyomni. De azért ha nem volt muszáj, nem mutatkozott Tyutyuval, főleg nem az iskola területén. És ha valamelyik barátja belépne, miközben Hella egy plüssel próbálja őt felvidítani? Élete végéig azon röhögne a negyedik és ötödik évfolyam, hogy Bácskay Olivér még babázik. Na csak az kéne még, inkább a zombi apokalipszis.
- Nem is tudtam, hogy kerestél. - nézett kicsit morcosan, így már kezdett  érthetővé válni, hogyan kerülték el egymást, de azt nem tudta, hogy a háztársai miért nem szóltak neki, hogy a húga kereste. Ők is tökéletesen tudják, hogy Hella a legtöbb dolog felett állt Olivér értékrendjében.
- Igen, sejtem miről van szó, de nincsen kedvem az ostoba kérdezősködésre válaszolni. Megint rám kent pár levitás valami undorító csínyt, amihez semmi közöm, aztán most anyuék követelik, hogy valljam be, hogy én voltam. Hát egy nagy francot.- mondta indulatosan, miközben idegesen dobolt a lábaival. Hogy a jó virágos életbe mennének el a levitások...
Utoljára módosította:Bácskay Olivér, 2012. december 3. 17:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2012. december 10. 16:14 | Link

Kiva Faraday

A zöld kancsó volt válasz a kérdésemre. Rájöhettem volna magamtól is.  
- Óh, hát persze, hogy a zöld a legerősebb. - utaltam arra, hogy a Rellon színe is zöld, már pedig a Rellonnál erősebb és nagyszerűbb ház számomra nem létezett. Kivának vagy leesett vagy nem, hogy mire céloztam, igazából egy eridonostól nem vártam el, hogy felfogja a rejtett tartalmat.
Töltöttem magamnak egy bögrébe, majd elhelyezkedtem az egyik Kiva melletti fotelban. A kávés bögrét egyelőre csak a kezemben fogtam, élveztem a melegét. Most néztem végig rendesen a lányon, és hozzám hasonlóan ő is eléggé nyúzottnak tűnt.
- Hallod, te sem tűnsz ám valami energiától duzzadónak. - jegyeztem meg az észrevételemet, majd belehörpintettem a kávéba. Tényleg erős volt, egy kicsit meg is könnyeztetett, meg kellett törölnöm a szemem.  
- Csak nem az éjjel csapattad szét magad? - tettem hozzá a megállapításomhoz a kérdést. Igazából még nem voltam vele tisztában, hogy milyen éjszakai élet folyik az iskolában, milyen lehetőségek vannak, ha éppen szórakozni szeretnék. Mondjuk nagy a szigor papíron, nem tudom mennyire lehet észrevétlenül kijátszani a takarodót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 15. 15:43 | Link

Caius vagy Randy, passzolom, melyik RolleyesDec. 19.


Ha még egyszer meghallok valami karácsonyi nyekergést, amit az itteniek nagylelkűen zenének neveznek, felkötöm magam, komolyan.
Mindig is utáltam ezt az ünnepet, jobban, mint az összes többit, bár nem mintha nálunk ezek az ünnepek annyira eltértek volna egy átlag hétköznaptól, csak arra világít rá, hogy vélhetőleg soha nem fogom megtudni, milyen egy családdal, egy baromi nagy fa körül álldogálni. Igazából fát is csak képekről láttam mondhatni, mivel Grogoryék nem ünnepeltek, talán hálásnak is kéne lennem ezért, de a hálám és Gregory még véletlenül sem kerülhet egy lapra.
Az elhatározásom, miszerint lemegyek a kocsmába, és majd pár alkoholistával ünneplek, vagy Endrével, elbukott, mivel Endre felszívódott, kint meg olyan hideg van, hogy eszem ágában nincs szétfagyni, még leérek a faluba. Az előbbi nem tépázta meg a lelkem, mármint az, hogy Endrével nem találkoztam, még örülök is neki egy kicsit. Én tudtam, hogy az csak az év egyik kivételes estélye volt, mikor is hajlandó voltam ledobni az álarcom, és ennek ő is szemtanúja lehetett, de a maszk újra rajtam van, és nem hiszem, hogy mostanában lefogom dobni, főleg így az ünnepek között, mindig felhúz....

A kastélyt járkálom körbe, mert szégyen, nem szégyen még mindig nem sikerült teljesen felfedeznem. Hála égnek, mostanában indokolatlan dührohamokat sem kapom, így a múltkorit sem tudom betudni semminek, tényleg csak felhúztam magam valamin... szimplán, és ennek valaki más látta kárát, de már mit számít? Elmúlt nem, hát akkor mit lovagoljak még ezen.
Így nyitok be az egyik ajtón, és megkönnyebbülésemre, egy társalgóhoz hasonló valamit találok... üresen. Na ez az, ami halvány mosolyszerű valamit csal az arcomra. Kapok kávét, és még csak meg sem kell szenvednem érte, plusz senki nem akar csak úgy szimplán megismerni, amitől még most is herótom van, még annak ellenére, hogy voltak páran, akiket én magam kerestem fel, mint mondjuk Lyra, de ő csakis segített, nem volt személyeskedés, életem egyik legjobb délutánja volt. És igen, még mindig  azt kívánom, bár több ember lenne ilyen.
A kávémhoz jutva fogom magam, és kényelmesen leülök az egyok fotelbe, és nyugodtan kortyolgatni kezdem.
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2012. december 16. 10:49 | Link

Ophelia
December 19.


Izgatott, csillogó szemmel rontok be a Társalgóba, ugyanis a folyosón az a pletyka szállt, hogy van itt egy igazi hóember. Mármint persze nem élő meg minden, de hóból, jégből, meg minden. Vigyorogva rontok be a Társalgóba, és jártatom körbe mohón a szemem. Uramisten, olyan vagyok, mint egy 5 éves kisfiú. Hát igen, gyermeki lelkem ilyenkor karácsonykor bizony előtör. De a csillogás a szememből és a széles, várakozó vigyor hamar eltűnik, hiszen néhány tálca süteményen, a kandalló ropogásán, forró csoki és mézeskalács illaton és egy számomra ismeretlen lányon kívül nem sok minden van a Társalgóban. Még karácsonyfa sincs, nem hogy hóember. Csalódottság ül ki az arcomra, és állok meg az ajtóban, ami lassan becsukódik mögöttem.
- Hát ez nem jött össze... -motyogom magamban, végül tekintetemet a számomra - még - ismeretlen leányzóra emelem.
- Szia! Nyugi, nem vagyok őrült, bocs, hogy így betörtem. Azt pletykálták, hogy egy igazi hóember van idebent, de ezek szerint tényleg pletyka volt. - jegyzem meg és levetődöm az egyik fotelba, a kandallóhoz közel. Eszembe sem jut, hogy esetleg zavarnám a lányt, vagy ilyesmi. Persze, ez egy közös helyiség, szóval elég kínos lenne, hogyha a csajszi fogná magát és elküldene innen engem.
- Amúgy mizujs? - fordulok felé vigyorogva és átnyúlva a fotel karfáján, a kezemet nyújtom a lány felé, kissé kitekeredve:
- Caius Randy Woodrow, hívj ahogy akarsz, mindhárom nevemre hallgatok. -mutatkozom be vigyorogva, a szokásos szövegemmel. Hű, de régen mutatkoztam már be bárkinek is. Általában a saját korombeliekkel lógok, őket pedig már ismerem.
- Eridon. - teszem hozzá büszkén a házamat is, majd kíváncsian pislogok a lánya, hogy vajon totálisan idiótának néz-e, vagy csak egyszerűen bolondnak és gyerekesnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 16. 12:40 | Link

Caius Dec. 19


Teljesen kikapcsol az agyam, ami jó, de ugyanakkor meglepő is. Nem hittem volna, hogy lesz ebben a porfészekben olyan hely, ahol még én is elviselhető tudok lenni, persze azzal is tisztában vagyok, hogy ez csak egy ideiglenes állapot, de most szemet hunyok efelett, és élvezem, amíg tart.
Még a kávé is finom, de meg merem kockáztatni, hogy ezt csak az elvonási tünetek mondatják velem, hisz már jó ideje nem voltam a faluba. Mellesleg ide még a karácsonyi vinnyogás se szűrődik be nagyon, hivatalosan is ez lett a kedvenc helyem.
Épp kortyolnék egy újabbat az italomból, mikor valaki szó szerint beront. Félrenyelek, ezért hangos köhögésbe kezdek, és ha a szemeimmel ölni tudnék, a srác már tuti holtan esne össze. Mert igen, egy eléggé látszólag hiperaktív srác készült a frászt hozni rám, teszem hozzá sikerrel. Na ennyit arról, hogy ez lesz a kedvenc helyem.
A mentegetőzés hallatán felvonom a szemöldököm, mint aki tényleg kételkedik a srác épelméjűségébe, persze nekem egy szavam nem lehet, ezen téren én sem mondhatom magam full normálisnak, de az már egy másik sztori, és köze nincs ahhoz, hogy veszettül keresnék egy hóembert... na mindegy.
- Az érdekes lenne-  vágom hozzá egyből, még a szemöldököm is felszalad. Persze már megint ez a fránya mugli gondolkodás. Én úgy gondolom, ha itt lenne hóember, hosszútávon már csak egy tócsát csodálhatnának, de persze, ki tudja, mire képesek még ezek.
Úgy tűnik, mégse eléggé visszataszító a kisugárzásom, mivel a srác fogja magát, és leül. Ilyenkor jön a kérdés, vajon, mit ronthattam el. Esküszöm, próbálom én mindenféle módon távol tartani magamtól az embereket, de mint ahogy mellékelt állapot is mutatja, ez csak nem akar összejönni. És akkor most agyalhatok, hogy hogy lehetnék még ennél is visszataszítóbb, hisz a srácot is úgy méregetem, hogy lássa bármikor képes vagyok pálcát rántani, ami igaz is, csak használni nem nagyon tudnám, de itt leszögezem, hogy fejlődtem, már  van pár átok, ami simán megy.
Felvont szemöldökkel meredek a kézre. Erről le kéne szoktatni úgy mindenkit, mert... mert az nem járja, hogy én legyek a bunkó, csak mert nem áll szándékomban mindenkivel fizikai kontaktust létesíteni, sőt... Aztán mégis csak egy sóhajtás kíséretében a kezem nyújtom én is.
- Ophelia.... és Navine- halvány mosolyszerű valami suhan át az arcomon, ahogy eszembe jut, Endre szerint a süveg nem tévedett még soha akkorát, mint mikor engem oda osztott, lehet még a végén igaza lesz.
- Mellesleg... ha hóembert   szeretnél látni, javasolom építs egyet, nem hiszem, hogy itt megmaradna- teszem hozzá bár erősen kétlem, hogy ez őt érdekelné. Majd az ajkamba harapok. Vajon mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy elhúzzam a kezem, és még taplónak se tűnjek közben? Micsoda jó kérdéseim vannak...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2012. december 17. 12:01 | Link


Az izgatottságom hamar csalódottságba megy át, hiszen a keresett hóember bizony nincs itt. Nem is tudom, hogy ki kezdte ezt a pletykálást, de elég valószínű, hogy egy elsőst akartak behülyíteni és végül egy ötödévest sikerült. Mekkora ciki! Ahogy jobban belegondolok és a kandalló felé pislantok, elég nagy bűbáj kellene ahhoz, hogy ne olvadjon el a hóember ebben a kellemes melegben. Csalódott arckifejezéssel vetődök le az egyik fotelba és ekkor látom meg, hogy nem vagyok egyedül. Remek, butaságomnak még nézője is akadt. Semmi baj, úgysem ismer és remélem, hogy nem is fog ismerni. Mivel még csak arcról sem ismerős, így biztosan nem évfolyamtársam és nem is eggyel jár alattam. Talán ennyi előnyöm van.
- Persze, hogy érdekes lenne. Ezért is rohantam, hogy megnézzem. Elég komoly bűbáj kellene ahhoz, hogy egy hóember ne olvadjon el. De valószínű, hogy tényleg csak pletyka volt az egész... Illetve hát biztos. *vetek egy kósza pillantást a Társalgó egyik üres sarkába, ahol tökéletesen elférne egy hóember. Közben bemutatkozom a leányzónak, aki szintén megteszi, de a gondolataim már messze járnak.
- Örvendek Ophelia. - ismétlem meg a lány nevét mosolyogva, majd a lány arcára nézek, elgondolkodva.
- Bár, ha Petrifikus totalussal befagyasztjuk a hóember, akkor lehet, hogy nem olvadna el... - kezdek el hangosan gondolkozni és bizony már tervezgetem, hogyan is hozzam be ide.
- Mit gondolsz? Hanyad éves vagy? -kérdezek rá azért a biztonság kedvéért, hiszen hogyha egy elsőssel hozott össze a sors, akkor nem feltétlen kellene ilyen fogós kérdéseket feltenni neki. A kérdésére viszont most én nézek úgy rá, mint valami idiótára. Értetlenül meredek rá, majd elnevetem magam:
- Az tök snassz, abban nincs semmi izgalmas és érdekes. Odakint hóból bárki tud hóembert építeni, nemde? - kacsintok vigyorogva lányra.
Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. december 24. 18:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet