30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 34 35 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 9. 01:09 | Link

másik Kornél

Bárcsak neki is azért kellett volna lelépnie, mert elege volt a kastélyból. Felesleges lenne ez kifejtenie, mindkettőjüknek nyilvánvalóak az indokok. Olivér azok közé az emberek közé tartozott, akivel Kornél tisztázta a helyzetet. Szívesebben ment volna úgy el, hogy nem szól senkinek semmit, de mégsem tette meg. De azt sem gondolta volna, hogy ilyen sokáig elhúzódik a dolog.
-Reménykedhet az ember, nem?
Vigyorog egy sort, miközben a fejét ingatja. Miután kezet fogtak nekidől a legközelebbi falnak, hogy szemben legyen a beszélgetőpartnerével. Az illem így kívánja és ez az a helyzet, ahol ezt be is tartja. Ritka dolog és máskor nehezére is esne, de a kíváncsisága és a barátság ami összeköti a rég nem látott ismerőssel a keserű részét elűzi az illedelmes vagyok témának.
-Úgy ismersz te engem? Mindig hazugságomra emlékszem. Mostanában amúgy sem volt lehetőségem rá.
Szereti, ha nem betegségként kezelik a dolgot. Nem szeret róla beszélni és az esetek többségében le is tagadja, de most az egyszer kivételt tesz és nem fújja fel a dolgot.
-Mikor jöttél vissza?
Majdnem biztos volt benne, hogy Olivér is lelépett egy időre. Abban nem biztos, hogy pontosan miért, de nem is fontos. Most már itt vannak, mind a ketten, újra játékban. Nevetnie kell, ha eszébe jut az a rengeteg hülyeség, amit együtt csináltak. Olivér mindig nagyobb spíler volt, ezt kár lenne tagadni, persze őt sem kellett félteni, de Kornél inkább a balhésabb dolgokban volt előrébb. Világ életében csöndes őrült volt, ha épp nem valami sértés jött ki a száján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. július 9. 17:21 | Link

Kornél

Amíg távol voltunk a kastélytól, mindkettőnknek volt elég dolga, nem igazán akadt időnk a levélírásra vagy a személyes találkozásra. Mindketten tisztában voltunk vele, hogy ha baj van, vagy esetleg segítségre van szüksége, a másik tudatná, nem véletlen voltunk már ennyi ideje barátok. Mindkettőnknek akadtak bizalmi problémái, amiért kevesekkel ápoltunk közeli kapcsolatot, de egymással mégis eléggé jóban voltunk. Hosszú évek munkája volt, na meg mi, maroknyi pasi a kastélyban tartsunk össze.
- Remény hal meg utoljára. - Visszavigyorgok rá és ismét elfoglalom helyemet a bársonyozott ablakpárkányon, felé fordulva, hogy beszélgethessünk. Éppen elég időt töltöttünk távol a kastélytól, és ezzel egymástól is ahhoz, hogy most bőven legyen miről beszélni. Alapjáraton egyikünk sem tartozott a közlékeny emberek közé talán sohasem, de meg volt az a társaság, amiben talán egy kicsit megnyíltunk és beszéltünk az életünkről, problémáinkról.
- Akkor lenne baj, ha nem emlékeznél rájuk. - Sosem tekintettem rá úgy, mint egy beteg emberre, számomra a hazugságok, amik a szájából elhangzottak, inkább csak szórakozásnak tűntek. Addig nem volt bajom, ameddig nekem nem hazudott, ha pedig megtette, az esetek többségében az sem zavart, elfogadtam olyannak, amilyen, ahogy ezt ő is megtette velem. Mindkettőnknek akadtak kis stiklijei, amivel mások számára lehetetlen volt a velünk való barátkozás, ezért is jöttünk ki jól. Az évek alatt volt elég alapja az egész dolognak közöttünk, sok mindent éltünk át és sok balhéból keveredtünk már ki, amikbe én általában a csajok, ő pedig az őrültség miatt keveredett.
- Kábé egy hete. Gondolom te sem sokkal régebben. - Ha hosszabb ideje itt lenne, mint én, már hallottam volna a nevét legalább néhány embertől, azonban ez nem történt meg. Ami azt illeti, eddig egyetlen egyszer került szóba, akkor is az csak a folyosón csíptem el két pletykás kislánynak a beszélgetését. Itt lehetetlen az információszerzésnek más módja, úgyis ezek a személyek tudják a legjobban, hogy kivel mi történik.
- Hallom megint összeakadtál Kath-tel. - Személy szerint a csajjal semmi gondom nem volt, nem is nagyon ismertem. Azt tudtam, hogy Kornélnak volt már köze hozzá korábban is, bár túl közlékeny nem volt a dologgal kapcsolatban, ahogyan mással sem, de ez sosem jelentett gondot. Amit el kellett, azt elmondtuk.
Utoljára módosította:Séllei K. Olivér, 2013. július 9. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. július 13. 20:12 | Link

Sharlotte

- Ne aggódj, nem teszek semmi olyat, ami zavarna téged.
Nincs semmi baja. Legalábbis velem. Csodálkoznék is, ha lenne velem valami baja, hisz nem is ismerem. Talán egyszer kétszer láttam az iskola területén, de többször nem. Akkor meg miért engem szemelt ki áldozatául, akin kitöltheti haragját, vagy idegességét? Van itt sok más diák, és mégis engem szemelt ki. Próbálok nem figyelni rá, és folytatni, amit abbahagytam, de ez nem igazán sikerül. Percenként felpillantok, és a lányt nézem, akinek pillantása szinte mindig akkor talál meg, mikor én is ránézek. Remegésem is próbálom elfojtani kisebb nagyobb sikerrel, de az idegesség egyre jobban átveszi az uralmat felettem. Kicsit megkönnyebbülök, mikor figyelme egy magazinra terelődik a sok közül. Remélem ez az állapot addig tart, míg én nem végzek. Most már kicsit nyugodtabban folytatom a munkámat, de időnként azért felpillantok a lányra, hogy elkönyveljem magamnak, még mindig a magazinnal van elfoglalva. Sajnos ez az állapot nem tart sokáig, mert igen hamar megunja, és szemét újból rám szegezi. Nem folytonosan engem néz, de sokszor rám pillant, és ez nagyon frusztráló érzés tud lenni. Legalábbis számomra az. Nem tudom mások hogyan reagálnának erre, de én egy idő után elvesztem a türelmem, és tőlem nem megszokott módon, a szokásosnál is hangosabban szólalok meg.
- Elárulnád, mégis miért nézel így? Ha tényleg bajod van valakivel, akkor ne rajtam töltsd ezt ki, mert én nem akarok a te céltáblád lenni! - mondom, de hamar meg is bánom, és térdem közé temetem fejem, így várom a lány reakcióját. Nem is értem, hogy törhettem ki így, ez egyáltalán nem én vagyok.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 15. 14:03 | Link

másik Kornél

Az egyik lábát felhúzva, talpát a falnak vetni, próbál találni egy kellemesebb pozíciót, mivel ez a beszélgetés hosszú lesz. Le is ülhetne, de egyelőre nem érzi szükségét a dolognak. Van ereje bőven, na meg, elég sokat állt ahhoz egy helyben az utóbbi időben, hogy megszokja a dolgot, így nem feszélyezi különösebben a dolog. Hallgatja a haverját, vigyorral a képén. Hát persze, megszokhatta volna már, hogy itt még a falnak is füle van és mindenki tud mindenről abban a pillanatban, ahogy az megtörténik. Mit lehet akkor itt titokban csinálni? Nyilván semmit, de azért mégis csak jobb lenne egy kis magánszféra, ez az ő élete és nem a kukkolóké.
-Ugyan már, ha másban nem is, ebben profi vagyok.
Mesteri szinten műveli a dolgot. Ha akarja, akkor lebukik, ha nem, akkor nem. A hazugságoknak is vannak árnyalatai, meglátása szerint, ahogy súlyuk is. Ő ezeket soha nem érezte mérvadónak, mindig tisztában volt azzal, mekkorát hazudik, de nem érdekelték ennek a következményei. Volt, hogy nem megfelelően jött a hazugság, többször is, ilyenkor gyorsabban lebukik, azonban máig vannak olyan dolgok, amikről mindenki azt hiszi, igazság, pedig nem.
-Három napja vagyok itt, de abban a pillanatban, ahogy megérkeztem, egy csaj nekemjött görkorcsolyával a bejárati csarnokban. Tuti, hogy Navines volt, vagy Eridonos. Normálatlan banda, unatkozik, hát eltöri a kezét lábát, csakúgy szórakozásból, mert az jobb lesz.
Bár nagy baja nem esett a kalandtól, azért mégiscsak érdekes, pont egy olyan kastélyban próbálkozni ezzel a sporttal ami tele van lépcsőkkel és bukkanókkal. Nem a legjobb pálya, de vannak olyan csököttek, akik nem tudnak mit kezdeni a nyomorult kis életükkel. A lány nevének említésére elvigyorodik, megrázza a fejét és a cipőjét kezdi fixírozni.
-Kicsi Kathy még mindig a legjobb csaj a suliban, bármit mondasz haver. Dögös, okos és nem olyan mint a többi, aki csak úgy megadja magát azért mert megvillantod a bicepszedet.
Igen, célzás volt, Olivérre. Kettőjük közül ő a nagyobb csajozógép. Kornél szereti inkább fű alatt intézni az ilyen dolgait, ellentétben a párkányon ülővel. Rápillant, hátha magától is megered a nyelve és mesél ő is valamit. Kornél nem annyira tájékozott az ilyen dolgokkal kapcsolatban, nem szokott hallgatni a pletykákra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. július 18. 17:07 | Link

Kornél

Tény, viszonylag sok idő kimaradt, ha jól számolom, négy-öt hónap, de akár az is lehet, hogy fél év. Nem vagyunk nők, hogy minden egyes találkozásunkat napra pontosan számon tartsuk, mi még arra sem voltunk rákényszerülve, hogy az iskolától távol töltött idő alatt levelezzünk. Eljön itt mindennek az ideje, az elmúlt időszak eseményeinek megtárgyalásának is. Mindketten tele voltunk hibával, voltak bakijaink, és a viselkedésünk, szokásaink nem éppen a kifogásolhatatlan kategóriába tartoztak. Így hát rákényszerültünk, hogy legalább egymást toleráljuk, másokat nehezen vettünk volna rá erre.
Szeretem az iskolai légkört, mindig is élveztem, hogy itt legalább egy kicsit távol lehetek a problémáim okozóitól, ha már a gondolatoktól nem is. A kastély hatalmas hátrányai közé tartoztak azonban a pletykák, és az, hogy itt mindenki azt hiszi magáról, hogy ő mindent száz százalékosan tud, valamint ezeknek a sokszor kitalált történeteknek a terjesztői, vagyis nagyrészt a 14-16 éves kislányok, akiknek nem akad jobb dolguk szabadidejükben, és úgy gondolják, hogy ezekkel belophatják magukat egymás szívébe.
- Sohasem állítottam másképp. - Rávigyorgok, és kényelmesen hátradőlök az ablakpárkányon. Kortyolok a kávémból, és megállapítom, hogyha az embert beszéltetik, az ébredés határozottan könnyebben megy, mintha csak a nem is annyira hideg ablaküveg próbál magamhoz téríteni. Plusz előny, hogy a második bögre színtiszta koffein is kezdi kifejteni a hatását, éberebbnek érzem magamat, mint mikor beléptem ide. Kornél képességeiben nem kételkedem, tisztában vagyok vele, hogy ha akarna, jelen pillanatban is úgy hazudhatna az arcomba, hogy észre sem venném mit tesz. Ez valahogy sosem zavart, és bár nem gondoltam magamat könnyedén átverhetőnek, tudtam, hogy ő bármikor megteheti.
- Nem tudnak már mit kezdeni magukkal. - Ebben az egy hétben, amit itt töltöttem, én is találkoztam már olyan emberekkel, akiknek komolyan megkérdőjeleztem a józan eszük létezését. Voltak idegesítőek, nem eredetiek, valamit csak úgy szimplán buták is, náluk tudtam, hogy az volt az első és a legutolsó találkozásunk egyben, többet nem fogok egy másodpercet sem a társaságukban tölteni.
- Van amikor még azt sem kell megvillantani. Például volt az a Rellonos prefektus csaj. - Megvonom a vállamat, akkor ott határozottan könnyen megkaptam a lányt. Azóta igyekszem nagyobb fába vágni a fejszémet, ahol esetleg dicsőség is, ha az alany felkerül arra a bizonyos listára. A "hadműveletet" annál a lánynál kezdtem, akit talán a legnehezebb megpuhítani az egész iskolában, de ki tudja, lehet, hogy kitartó leszek ezzel az üggyel kapcsolatban.
- Viszont akadnak olyanok is, akik miatt fáj a fejem, rendesen. - Vigyorgok. Nekem egyáltalán nem probléma, hogy nem adják meg magukat olyan könnyen, mint mások, sőt. Élvezem a kihívást, ilyenkor próbálgathatom, hogy mire vagyok képes egy jó estéért. A fő ok, amiért ezek a bizonyos csajok ennyire nehezen kaphatók az, hogy annak ellenére, hogy rengeteg energiát ölök bele a megszerzésükbe, még mindig nem akarok semmi komolyat. Az nem is én lennék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. július 21. 14:55 | Link

másik Kornél

Soha nem szeretett úgy gondolni magára, mint potenciális hazudozóra. A gondolat viszont, hogy bármikor, bárkinek úgy tud hazudni, mint a vízfolyás, örömmel töltötte, mintha valami fegyver lenne a kezében, amit senki nem tud elvenni tőle, hiszen a pálcájától bármikor megfoszthatják. De nem mindig tekintett ajándékként rá, megverte a balsors rendesen, hiszen elég elbaltázott gyerek lett, ezzel ő maga is tisztában volt, legalábbis akkor, amikor magánál volt. Olivér kijelentésére csak megvonja a vállát, elereszt egy gyöngének sem éppen mondható nevetést, de nem reagál, talán pontosan azért, ami az előbb az eszébe jutott.
-Mond meg nekem, ki a jó ég hoz ide egyáltalán görkorcsolyát. Soha nem fogom tudni megérteni ezt a gondolatmenetet.
Összevonja a szemöldökét a cipője orrát kezdi bámulni. Soha nem volt korcsolyája, nem is tartott rá igényt. Ő az ilyen közönséges dolgokból kimaradt. A fél gyerekkora azzal ment el, hogy apja gyepálta, nem volt ideje és ereje olyan dolgokkal foglalkozni, mint játszani és gyereknek lenni. Legszívesebben mindig az anyja szoknyája mellett lett volna, egészen addig amíg rá nem ébredt arra, hogy az sem segít raja. Furcsa, hogy pont egy ilyen helyzetben gondolkodik el ezen. Hogy jutott el ide a görkorcsolyától?
-Mindig van egy-két ilyen példányt. Csak rávigyorogsz és már villant is, elég szánalmas.
Gazdag arcmimikája legjavát kívánná megmutatni, de csak egy gyors fintorra futja neki, talán azért mert tudat alatt biztos benne, hogy ez a téma nem érdemel többet. Mindenhol vannak könnyen kapható lányok, ami ugyan praktikus, de nem sok izgalom van benne. Legtöbbször elkerüli az ilyen teremtéseket, neki az ilyenek túl könnyűvérűek, ő pedig szeret válogatni, nem is akárhogy.
-A baj csak az vele, hogy nem éri meg a fáradtságot ami belefektetek, imád drámázni, nekem meg bőven elég az én bajom.
Mielőtt még rákérdezne, ki az a valaki, kifejt egy gyors véleményt a dologról, hogy később ne kapjon kérdéseket a nyakába. Hiába a szép arc, ha mögötte minden olyan furcsa és bonyolult.
-Kitalálom. Szőke, hangos és szívesen tapos az idegeiden.
Szinte biztos volt benne, hogy egy rugóra jár agyuk. Olivér számára már senki nem jelentett kihívást és ha neki valaki fejfájást okozott, az csak egy valaki lehetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Séllei K. Olivér
INAKTÍV


Illuzionista
offline
RPG hsz: 220
Összes hsz: 2702
Írta: 2013. július 21. 23:22 | Link

Kornél

Valamilyen szinten mindig is csodáltam Korlét a "képességéért". Sohasem irigyeltem tőle, hallottam éppen elég dolgot, amiért nem akartam, hogy én is rendelkezzek vele, ugyanakkor tetszett maga a dolog. Mindig gátlástalanul hazudni, ráadásul úgy, hogy az eseteknek nullához közeli számában bukik csak le, mindig is a vágyaim közé tartozott. Nem arról van szó, hogy én nem voltam képes hazudozni - ha tenni kellett a szépet a lányoknak, majdnem ugyanolyan profi voltam benne, mint ő -, egyszerűen csak nem voltam annyira kiváló benne. Tisztában vagyok vele, hogy meg van az árnyoldala is, éppen ezért nem voltam rá irigy. Az egésznek a kényszeressége kikészített volna, éppen ezért bőségesen elég volt nekem képességnek az illúziómágia. Azzal is meg tudtam védeni magamat, ha éppen felforrósodott a lában alatt a talaj, és határozottan kevesebb volt az árnyoldala a dolognak, mint az ő esetében.
Csak megvonom a vállamat válaszképp, én sem értettem soha, hogy mi értelme van a mugli cuccok becipelésének az iskolába. Lehet, hogy megnyugvást nyújt valakinek, ugyanakkor eléri, hogy valamilyen szinten kinézzék a többiek maguk közül. A varázsvilágban még ha nem is tiltakozott mindenki a varázstalan dolgok jelenléte ellen, de nem kedvelték őket. Ismeretlenek voltak nekik, és köztudott, hogy az ember az ismeretlen dolgoktól fél és tart a leginkább. Éppen ezért tartozik a legnagyobb félelmek közé a sötétség; amit nem látunk, azt nem is ismerjük.
- Az. Nincs bennük semmi kihívás. - A dolog meg ugyebár akkor a legizgalmasabb, ha meg kell küzdeni az adott személyért. Közben megismerhetjük egymást, és bár a végén úgyis ejtve lesz a csaj, de ki tudja, akár valami érdekeset is megtudhatok. Egyszer-kétszer előfordult már, hogy éppen ebből az ismerkedésből kifolyóan jutottunk el odáig, hogy még egyszer-kétszer "összefussunk". Ugyanakkor káros is lehetett a dolog, éppen ezért elő is fordult, hogy amikor nagyon láttuk a különbözőségünket, nem fecséreltük az időt bájcsevejre. Az a kapcsolatnak nem nevezhető valami pedig még most is tart közöttünk.
- Van, hogy megéri a fáradtságot. - Megvonom a vállamat közben. Furcsa lehet ezt pont az én számból hallani, de tényleg így gondolom. Akadnak lányok, akikért megéri küzdeni, különösen az ő esetében, aki nem is hagyná ott őket. Én is küzdök, bár én csak egy éjszakáért az esetek többségében. Őt ismerve nem érné be ennyivel, hanem többet akarna, azért pedig, ha tényleg összejön, még akár meg is érheti küzdeni.
- Talált, süllyedt. - Vigyorogva válaszolok, nem lep meg, hogy leesett neki kiről is van szó. Kevés olyan ember van a kastélyban, aki még engem is megfogna, ő pedig ismer, nem volt hát nehéz dolga.
- Kegyetlen az a nőszemély - jegyzi meg fejcsóválva. Néha már én is eljutok odáig, hogy úgy gondolom, nem éri meg a fáradtságot, de aztán feléled bennem a versenyszellem, és már "csakazértis" alapon támadom, és akarom megszerezni továbbra is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 21. 18:38 | Link

Emma Smiley

Vidáman sétáltam ki a Szirének hajléka nevezetű szobán. Ma volt másodjára rajtam az a nyaklánc, amit a bátyámtól kaptam. Igazából még mindig nem tudom, miért adta,  de aranyos dolog volt tőle, mert nagyon tetszik. Egy igazi arany láncon egy kis tündérlányka formájú medál díszeleg. Hát ez az én gyönyörűséges nyakláncom! Erősen megmarkoltam a tündérlányt aztán elindultam ki a szabadba. Engedtem, hogy fújja a hajamat a lágy szellő, hagytam, hogy fellibbenjen a rózsaszín szoknyácskám. Az ilyen időjárás nekem nagyon kedvező általában, és most is nagyon. Végig jártam a kastélyt. Egy ismerős arcra vártam, de senki fontos, közelebbi ismerősömmel nem találkoztam. A Nyugati szárny felé igyekeztem, a második emeleti társalgót kerestem. Mikor odaértem, lassan kinyitottam az ajtót és bekukkantottam, hátha itt van Amanda, vagy esetleg Lau, de egyikőjüket sem láttam. Leültem egy puffra és akkor elkezdtek a fejemben kavarogni a gondolatok. Annyi minden jutott hirtelen eszembe, hogy nem bírtam leállni.
~Vajon létezik olyan, hogy egy ember teljesen kiüríti az agyát, és nem gondol semmire?~
Szerintem ez lehetetlen! Próbáltam már párszor, hogy ne gondoljak semmire, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Vagy csak bennem van a hiba? Az is meglehet. Egyébként megkezdődtek a vizsgák, és holnap nekem is lesz egy. Lehet, hogy most a szobámban kéne magolnom, de ez tavaly sem jött be, szóval most tanultam és lazítok egy kicsit. Muszáj néha pihenni! Teljesen elbambultam, mert annyi mindenen gondolkoztam, hogy a szemem is megakadt egy fiú arcán, de igazából nem őt figyeltem, csak úgy néztem magam elé. Remélem, nem hiszik azt, hogy megőröltem!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 21. 18:48 | Link

Blanka

Már egy ideje a hálókörletemben ücsörögtem, és a sok könyvet olvasgattam. Már fájt a fejem a sok dologtól, ezért ki akartam enni egy kicsit levegőzni, de menet közben meggondoltam magam.
~ Lehet, hogy csak egy kis társalgás hiányzik!~ úgy gondoltam, ha beszélgettem egy kicsit valakivel, akkor majd utána tanulok. Magamhoz vettem néhány tankönyvet, és a mellkasomhoz szorítva léptem ki a szobából. Farmerben, és egy kék színű pólóban voltam, aminek az egyik ujja lecsúszott a karomra. A nyugati szárnyba vettem az irányt, mert ott mindig találtam ismerős arcokat, vagy éppen új, ismerkedni vágyó embereket. Gyorsan lépkedtem a lépcsőkön, így hamar betoppantam a hangulatos helyre. Nem voltak olyan sokan, mint amennyien szoktak, de azért voltak egy páran.
Utoljára módosította:Bajai Emma, 2013. augusztus 21. 18:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 21. 19:08 | Link

Emma Smiley

Persze nem bírtam abbahagyni a folytonos gondolkozást, bárhogyan próbáltam. Ekkor bejött egy lánya a társalgóba, aki annyira ismerősnek tűnt. Pontosan úgy nézett ki mint az unokatestvérem, Bianka, de nem az lehetetlen, hogy ő itt legyen.
~Most megkérdezzem, hogy ő az, vagy ne?~
Magamban tipródtam egy kis ideig aztán, minden mindegy alapon odamentem az éppen betoppanó lányhoz. A hangom hangos volt, de kicsit azért bizonytalan.
-Szia. Te vagy az Bianka? -kérdeztem vidáman. Csak remélni tudtam, hogy nem tévesztem össze senkivel, mert akkor elég furcsa lenne, hogy a saját unokatestvéremet nem ismerem meg rendesen.
~Csak legyen ő, csak legyen ő!!!~
Kíváncsian fürkésztem az ismerős arcot, de mikor jobban megnéztem, már nem is tűnt olyan ismerősnek.
~Biztos, hogy nem ő az!! Te jó és, szegény most biztosan zavarba jön tőlem... Szegénykém!~
Elsősnek tűnik. Tisztára úgy néz ki, mint én elsős koromban, csak persze nem olyan a bőrszínünk, meg a hajunk se, de az arckifejezésünk megegyezik.
~Ez vicces!~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 21. 19:15 | Link

Blanka


- Sajnálom, de nem én vagyok! - mondtam, és amikor megláttam a lány pillantását gyorsan hozzátettem.
- A nevem Emma! De a barátaimnak csak Em vagy Emmy! - mondtam, és ekkor rájöttem, hogy nem is hagyom szóhoz jutni szegényt, ezért csak kezet nyújtottam felé. De ekkor kihullottak a könyvek a kezemből, és mind a padlóra estek. Lehajoltam, hogy felkapkodjam őket a kezembe. Először az önismeret könyvemet, majd a bájitaltan. Nem volt ás a földön, de tudtam, hogy magammal hozta az elfelejtett varázslatok könyvet is. Körbe tekintettem, hogy merre lehet, és a lány kezében találtam meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 22. 10:23 | Link

Emma Smiley

Egy kicsit elkalandoztam, mert eszembe jutott, milyen volt kezdőnek lenni itt, a Bagolykőn. Annyira elvarázsolt ez az egész hely, most meg már megszokottan és lazán sétálgatok a folyosókon. Bár szerintem, igaz, hogy már két éve vagyok itt, de még nem voltam minden helyiségben, ez szinte biztos. A gondolataimból a lány ránt ki, akiről kiderül, hogy nem is az unokatesóm. Sőt, még a neve sem Bianka. Kicsit elkezdtem remegni. Szerencsére neki még nem mondtam el, hogy azt hittem, ő az unokatesóm, mert akkor biztos hülyének nézne, hogy nem bírom felismerni a saját rokonomat. Éppen mondtam volna erre valamit, mikor tovább folytatta és bemutatkozott.
- Bocsánat! Akkor Emma, értem. - szólaltam meg. A lány felém nyújtotta a kezét, gondolom, hogy kezet rázzunk, de abban a pillanatban kizuhantak a könyvek a kezéből. Rögtön utánuk vetette magát, én már csak egy könyvét tudtam megmenteni. Megnéztem a címét.
Elfelejtett varázslatok
Különös. A lány kereste ezt a könyvet, mert gondolom észre sem vette, hogy én már megfogtam. Végül meglátta a kezemben.
-Tessék! -nyújtottam át neki az Elfelejtett varázslatok -at. -Egyébként én Blanka Carson vagyok, de rengeteg becenevem van. Például Blanki, Blani, Blankicsek, Blankácska, és még sorolhatnám. Hívj nyugodtan úgy, ahogy  tetszik!- mutatkoztam be én is, de ezúttal nem próbálkoztunk a kézfogással, mert egyikőnk sem akarta, hogy megint kihulljanak a könyvek a kezéből. -Másodikos vagyok egyébként. Te elsős?- ezt még muszáj volt hozzátennem. Hihetetlen még számomra is, hogy másodikos vagyok. Milyen öreg vagyok már...
~Talán kicsit túl sokat fecsegek? Á, megszokhatták tőlem...~
-Eridonos vagyok. És te? Szeretsz olvasni? Nem rég érkeztél? Melyik szobában laksz? Ha még nincs szobád, költözhetnél hozzánk, a Szirének hajlékába!!- csacsogtam tovább. Közben még egyszer végig mértem a lányt.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2013. augusztus 22. 10:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 22. 12:15 | Link

Blanka

A kérdések közepette kezdtem eltévedni.
- Őőő...én igen, elsős vagyok, és nincs hálótermem! Még csak most érkeztem! - mondtam, és elmélyülten gondolkodtam, hogy vajon még mit kérdezhetett. Nem jutott eszembe a többi kérdés, ezért elégedetten mosolyogtam, mert azt hittem mindent megválaszoltam. De a lány pillantásából ítélve még közel sem jártam a kérdések végének. Ekkor ugrott be egy másik mondata.
- Ja igen, én is Eridonos diák vagyok! - az órára pillantottam, és rá kellett jönnöm, hogy már tizenöt percet vesztettem. Elakartam menni a lány mellett, hogy leüljek tanulni, de nem volt hozzá szívem. Elég magányosnak tűnt. Meg azért nem árt egy kis pihenés még! Holnap csak Bájitaltan vizsgám lesz! Azt pedig már úgy is tudom.
- Nem ülünk le valahová? - kérdeztem, mikor észrevettem a beálló csöndet a beszélgetésünkben.
- És te mit szeretsz csinálni? Ez a kedvenc helyed a suliban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 23. 18:10 | Link

Emma Smiley

Azt hiszem kicsit sokat kérdeztem egyszerre Emmától, mert teljesen elvesztette a fonalat. Nem is csodálom. Tényleg ilyen sokat kérdezek? Te jó és, ezen változtatnom kéne. Lehet, hogy azért nem bírnak engem általában az emberek, mert túl sokat fecsegek? Hogy lehetek ilyen és, hogyhogy ezt nem vettem észre eddig és miért nem szólt erről nekem senki??
-Jöhetnél a mi szobánkba!- ajánlom fel, bár lehet, hogy ezek után semmi kedve nem lenne velem egy szobába költözni. -A Szirének hajlékában lakok!-magyarázok. Aztán eszembe jut, hogy vissza kell fognom magam mostantól, tehát inkább befogom a számat és megvárom, mit fele az imént feltett kérdésáradatomra. A lány az órájára nézett és egy pillanatra azt hittem, biztosan megzavartam, és most feltartom, de aztán megkérdezte, leülünk-e valahová és így már nem tűntem olyan rossznak.
~Biztosan csak ellenőrizte, meg van-e még az órája...~
Hát persze, tuti ez történt... Blanka, ne légy naiv! Leültem a közeli kanapéra, Emma meg leült velem szemben.
-Az időm háromnegyedét beszéléssel, negyedét pedig olvasással töltöm, általában! - válaszoltam egyik feltett kérdésére. -A legeslegkedvencebb helyem a szobánk meg a könyvtár! -mondom nevetve. -A szobánk azért, mert ott azt csinálok amit akarok, és nagyon szépen be van rendezve, meg, mert jó fejek a szobatársaim. A könyvtár pedig azért, mert nagyon szeretem a könyveket, és nagyon szeretek olvasni is, szóval ott minden héten beugrok minimum háromszor!- fecsegek. Most legalább nem kérdeztem, hanem beszéltem. -Vannak már itt barátaid? Egyébként, hogy tetszik ez az iskola?-teszem fel az újabb kérdéseket. Most direkt csak kettőt, hogy tudjon is válaszolni mindre. Közben leveszem a szandálomat és felteszem a lábaimat a kanapéra. Törökülésbe helyezkedek, majd kényelmesen hátradőlök, míg hallgatom Emmát.
~Ki hitte volna, hogy ilyen jól elleszek ma délután?~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 23. 20:31 | Link

Blanka

- Hát...van már egy-két barátom, de még nem sok! Nem rég jöttem, szóval nem is számította, hogy ennyi lesz! A régi sulimban sem volt sok barátom! - ekkor jöttem rá, hogy olyan dologról beszélek, amit nem igazán akartam megosztani mással. A múltamat. Hogy lehet rá ilyen hatással ez a lány? Egyszerre feldob, és nem érzem, hogy nem vagyok idevalósi. Energizál a jelenléte! Rámosolyogtam, hogy tudja inden rendben van, aztán válaszoltam a másik kérdésére.
- Az iskola pedig nagyon fura! Nem is tudom...Szép, de attól még nem érzem igazán, hogy idevalósi lennék. Az én szülei emberek...vagyis muglik! - ekkor esett, hogy már megint túl sokat mondtam, de egyszerűen olyan jó volt valakinek elmondani. Ezért még megbüntetem magam! Már így is ellógok a szobából, ahelyett, hogy tanulnék a holnapi és az azutáni vizsgámra.
- Te nem tanulsz? Csak mert úgy látom mindenki teljes erejével erre koncentrál! - vizslattam körbe a pillantásomat. Mindenki kezében könyvek tornyosultak. Volt aki a földön ült, és körülötte szétszórva helyezkedtek el a könyvek. Előtte pedig egy papírnak látszó valami amit nem ismertem, amire sietősen jegyzetelt. Biztosan az anyagot. Legalábbis a megjegyezni való dolgokat. Annyira furának tartottam, hogy itt az emberek nem használnak golyóstollat, hanem az igazi tollal írnak. Mint a régi időkben. Szerettem elnézni a sok embert, akik mind óriási ruhákban járták az estélyekre. Annyira jók azok a filmek, és azok a könyvek is! Mint a Büszkeség és balítélet! Gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy a lány már válaszolt, és most az arcomat fürkészi! Biztosan szánalmasan néztem ki.
- Bocsi, de elmerültem a gondolataimban! Mit is mondtál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 23. 23:32 | Link

Emma  Cheesy

Emma egészen megnyílík előttem. Mármint, látom rajta, hogy mikor kimondja a mondatot, kicsit meglepődik saját magán. Lehet, hogy ő nem olyan közvetlen, mint amilyen én vagyok! Egy kicsit zavarba jövök, mert azt gondolom, rosszat kérdeztem vagy a kérdésemmel kihoztam belőle valamit, amit nem kellett volna. Emma mosolyog.
~Minden oké!~
Érdekes amit mond. Nekem is furcsa volt a hely először, de mivel az egyik bátyám is ide járt, meg különben is, varázsló családból származom, így nem volt nehéz megszokni.
-Ó, de tanulok ám, csak gondoltam lazítok egy kicsit, meg rápihenek a holnapi Bájitaltan vizsgámra. Úgy érzem rendesen megtanultam! Még lefekvés előtt átolvasom a jegyzeteimet, meg még talán reggeli közben átfutom a sorokat, de tanulni már nem fogok. -magyarázom Emmának. Igazából ez nem volt így megtervezve, csak közben találtam ki, de szerintem ezt fogom alkalmazni, ha más nem jut az eszembe. -Tudod ez úgy van, hogy van akinek ez az első vizsgája, mint például neked és ők sokat tanulnak, aztán másodikra majd megtapasztalják, hogy hogyanis kell ezt csinálni. Persze van olyan aki csak évek múlva lesz rutinos ebben. Nálam például úgy van, hogy tavaly nagyon izgultam és nem bírtam rendesen a tanulásra koncentrálni, mert annyira izgultam! Most mindig lenyugtatom magamat tanulás előtt és így mindjárt könnyebb az egész. Meg én nem azt csinálom, hogy egész hajnalban tanulok, aztán reggel csoda ha felébredek, hanem legkésőbb este tízkor befejezem a tanulást és jól kipihenten folytatom más nap!- beszéltem folyamatosan. Megnéztem a lány arcát, hogy hogyan fogadja ezt a sok információt és rájöttem, hogy nyilván kicsit elkalandozott, mert egészen érdekes arcot vágott, majd megkért mondjam el újból. Kicsit bosszankodtam magamban aztán elismételtem egy kicsit tömörebben a gondolataimat.
-És te, hogy állsz a tanulással egyébként? -kérdeztem a végén, hogy ő is szóhoz juthasson.
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2013. augusztus 24. 11:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 24. 10:57 | Link

Blanka

- Én egészen jól állok, bár azért nem tudok mindent, és nagyon nehéz bepótolni az egész éves anyagot! Gondoltam már arra is, hogy évet ismételek, és akkor kicsit jobban megismerem a sulit, de a tanárok nyaggatnak, hogy ne ezt tegyem. - mondta, és elégedett voltam a válaszommal, mert most semmi olyat nem mondtam amit nem szerettem volna megosztani.
- Akkor te csak így vagy itt, vagy vársz is valakit? - kérdeztem, mert felmerült bennem, hogy netán nem is akar velem lenni, csak lefoglalom, és már alig várja, hogy elmehessen a barátaival találkozni. Bár magamban reménykedtem benne, hogy nem akar elmenni. De azt is tudtam, hogy ha át akarok menni a vizsgákon, akkor bele kell húznom a tanulásba. Sohasem éreztem ezt a kettős érzést, mert nem voltak igazi barátaim. Úgy érzem ez a suli a nekem való, bár még mindig nem barátkoztam meg azzal a gondolattal, hogy varázsló vagyok. A lány még nem is tudott válaszolni, amikor nagy nyájasan Áfonya a talpig fekete cicám, és felugrott az ölembe.
 - Ő itt Áfonya! - mutattam be a lánynak. - A legkedvesebb barátom az utóbbi években! Tudod, én nem vagyok nagy barátkozó... - már megint túl sokat mondtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 11:26 | Link

Emy  Cheesy

-Szóval, te nem rég jöttél és már is vizsgázol? -kérdeztem. -Én is a vizsga előtt jöttem egy picivel, de én inkább újrajártam a kilencediket! Persze, akkor lett egy barátnőm, aki szintén kilencedikes volt, amikor én is, így együtt vizsgáztunk.- mesélem. Amandával azóta ismerjük egymást, mióta ő megjött az iskolába. Na jó, végül is csak két éve, de nekem már az is egészen sok. Igazából örülök, hogy összebarátkoztam Amandával, mert együtt tanulunk, együtt készülünk a vizsgára, egy szobában lakunk, és sok mindent csinálunk még együtt. Úgy látszik Emmának még nincs egy ilyen barátnője, de akkor hátha engem megkedvel és én is tudok neki bármiben segíteni! Mondjuk én olyan vagyok, hogy ha valakivel egy picit beszélgetek és már is megszeretem az illetőt. Emmát már is barátomnak éreztem, pedig még csak pár perce beszélgettünk. Éppen válaszolni akartam Emma feltett kérdésére, mikor egy csupa fekete cica szökkent fel Emma combjára.
~Hm... Ő vajon ki lehet?~
-Áfonya? De aranyos neve van! Meg ő maga is nagyon rendes kiscicának tűnik!- nevettem fel. -Értem. Egyébként nem tűnsz visszahúzódó lánynak! Aranyos vagy!- jelentem ki. Emma nagyon rendes lánynak tűnik. Mivel még új, és nincs sok barátja, talán ezért azt hiszi, hogy vele van a baj, és ezért gondolja magát nem túl barátkozósnak. Pedig szerintem nem így van. Biztatásképpen hirtelen felindultságból megöleltem Emmát és ezzel a mozdulattal majdnem össze is nyomtam az ölében csücsülő Áfonyát. Nem tudtam Emma mit szól ehhez a hirtelen mozdulathoz, ezért egy kicsit zavarba jövök és elkezdek Áfonyához beszélni.
-Bocsi, hogy majdnem agyonnyomtalak!-kezdtem.-Hogy vagy? Jaj, fáj a lábad? Jaj, kis Áfonya! Nem akartalak bántani...-suttogtam a fekete cicához hajolva.
~Remélem nem néznek hülyének az emberek!~
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 24. 11:36 | Link

Blanka

- Nyugi...majd kiheveri! Úgyis olyan lusta cica! - mosolyogtam. Kicsit furcsa volt, hogy Blanka megölelt, mert még csak nem rég ismerkedtünk meg. De azért jól esett, hogy van már barátnőm. Úgy tűnik benne megbízhatok, és akár még a családi hátteremet is elmesélhetem. Ő nem fogja tovább adni. Úgy éreztem megbízhatok benne. Lenéztem Áfonyára, és meglátta, hogy a pulcsim teljesen felgyűrődött, így megigazítottam, de közben a macska kiugrott az ölemből. - Tudod, úgy érzem, hogy simán megbízhatok benned! Ugye jól gondolom? - kérdeztem, mire a lány egy furcsa pillantást vetett rám.
~Valami rosszat mondtam?~ aggodalmaskodtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 24. 11:51 | Link

Emmuci Angel

A lány az ölelést nem úgy fogadta, ahogy gondoltam. Szerencsére kellemesen csalódtam benne. Persze nem gondoltam bunkónak vagy ilyesmi, csak azért mégis mit várjak el egy lánytól, akivel pár perce beszélgetek és már is a nyakába borulok?! Amikor kijelentette, hogy megbízik bennem, egy kicsit azért furcsán néztem rá.. Persze nem azért, mert én meg úgy gondolom, ne bízzon meg bennem, hanem mert olyan gyorsan történik minden. Nem azért, szeretem a pörgést, de egy kicsit furcsa, hogy már is megbízik bennem. Igazából, nagyon örülök ennem a ténynek, mert én is úgy érzem, hogy megbízhatok benne. Ha viszont ő elmond nekem egy bensőséges dolgot, abban csak az a baj, hogy én nem tudom "viszonozni" , mert nekem nem nagyon van ilyen gondom, vagy ilyesmi, amit megtudnék osztani vele.
-Jól gondolod!- válaszolok boldogan a kérdésére. -Nyugodtan elmondhatsz nekem bármit, tudod nem vagyok az a fajta, aki hall valamit és már is elkezd pletykálkodni!-mondom. Itt a bagolykőn nem sokan vannak akik megbíznak bennem, de nem azért, mert azt hiszik pletykás vagyok, hanem inkább azért, mert én nem vagyok itt valami népszerű diák, sőt...
~Na mindegy, most ezen nem kezdek el keseregni!~
Elültem már a lábamat ezért inkább letettem a földre és úgy ültem hátradőlve a kanapén. Így hallgattam, mit mond Emma.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 24. 21:25 | Link

Blankácska Cheesy

- Tudod...én mugli családból szárazom. - magamban azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg jó ötlet e elmondani, hogy honnan jövök, és hogy mit éltem át.
~Még csak pár perce találkoztam a lánnyal!~mondta az egyik hang a fejemben.
~De olyan kedves, és megértő! Biztos nem adja tovább!
~Nem mondhatod el neki! Azt tervezted, hogy senkinek nem mondod el!
~De ha barátokat akarok szerezni muszáj.~ gondoltam végig mindent, és folytattam.
- Nagyon szép családban éltünk egy darabig, de...aztán egyre sűrűbbé váltak a veszekedések. A szüleim aztán elváltak, és én apumhoz kerültem, míg Eszter a kishúgom anyuhoz. Apa ezek után gyakran ivott, mivel nem ment neki a munka, és kesergett anyu miatt. Aztán...egyik nap teljesen részeg volt amikor hazajött. Általában megvárta míg kijózanodik, és csak utána jön haza. Meg akart ütni, de én nem hagytam. Elmenekültem otthonról, és anyához menekültem. Ott várt rám a levél az iskolától. Mintha előre tudták volna, hogy oda megyek. Az egy menekülési lehetőség volt. Szegény kis Eszter...könyörgött nekem, hogy ne menjek, mert anyu sem volt a legjobb állapotban. De én azért is csak eljöttem. Már bánom, hogy mégis otthagyta. Mit tud csinálni? Egyedül cipeli a felnőttek gondját. Szörnyű nővér vagyok! - jelentettem ki, és arcomat tenyerembe borítva sírtam el magam. A nyakláncom a nyakamban lógott, és megnyugtatóan csapódott a tenyerembe. Hajam az arcomra zúdult. Jó érzés volt kimondani, de egyben rossz is, mivel rájöttem, hogy milyen rossz testvér is vagyok. Nem jó arra gondolni, hogy vajon hogy érzi magát Eszter. Hirtelen támadt egy ötletem. Levelet fogok írni a húgicámnak. Biztos örülni fog neki, és 10 éves fejjel már el is tudja olvasni. Felkaptam a fejemet. Szemem körül piros folt éktelenkedett, és arcomra rászáradt a könny.
- Van lehetőség rá, hogy levelet küldhessünk? - kérdeztem a megszeppent lánytól. ~Biztos el lehet juttatni a levelet hozzá!
Utoljára módosította:Bajai Emma, 2013. augusztus 24. 21:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 25. 16:26 | Link

Emmuci  Kiss

Emma egy nagy dolgot mond el magáról. A családi hátterét. Igaz, nem régóta ismerjük egymást, sőt, alig egy szűk félórája, de mégis olyan jó hallgatni őt, és olyan jó azt érezni, hogy megbízik bennem! Büszke vagyok magamra, hogy ezt tudtam kihozni egy lányból. Hogy magával vetekedjen, hogy mit mondjon el nekem és mit nem. Noha nem az volt a fő célom, hogy mindent kiszedjek belőle, de jó, hogy őszinték vagyunk egymással. Aztán mégis megbántam a dolgot, mikor Emma elkezdett sírni. Őszintén megsajnáltam!
-Nyugi!-csitítgattam. Először nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet megsimogatni a fejét, de végül próba-szerencse alapon csak megtettem. Reménykedtem, hogy ne üvöltsön le és küldjön el melegebb éghajlatra. -Ha érdekel, szerintem nem vagy rossz nővér!-mondom őszintén.-Én is elmentem volna, hiszen menekülni akartál és jött a lehetőség. Még jó, hogy kihasználtad!Honnan tudod, lehet, hogy ha nem jössz el, akkor még az nap kórházba kerülsz mondjuk és Eszter akkor is egyedül marad! Bármi megtörténhet!-próbálom megnyugtatni. Nagy a valószínűsége, hogy én is otthagytam volna, bármennyire is megbántam  volna utána.
~Ilyen az élet!~
-Ez remek ötlet! Küldjön neki levelet! Én tudom hol a posta. Ha gondolod, itt gyors megírhatod, aztán elmehetünk együtt feladni a levelet!-ajánlom fel. Persze, ha egyedül szeretné megoldani azt sem bánom, de azért szeretnék ott lenni vele!
-Tudod, hogy hol tartózkodik jelenleg?-kérdezem a biztonság kedvéért. AZ a legfontosabb, hogy hol lakik nem? Különben, hogy küldenénk el a levelet?
Utoljára módosította:Blanka Carson, 2013. augusztus 25. 16:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 25. 23:10 | Link

Blanka

- Igen! Persze, hogy tudom! Anyunál lakik. Remélem ég mindig ugyan ott! - mondtam.
~ A remény hal meg utoljára! ~ A gondolataimba merültem, majd a lány felé fordultam.
- Egy pillanat és jövök! Hozok egy lapot és egy tollat! - mondtam, és már fel is pattantam a helyemről, felkaptam a könyveim, mert gondoltam, hogy tanulni már úgy sem fogok, és felrohantam az ideiglenes helyemre ahol a cuccaim is voltak. Gondoltam, hogy szükségem lesz majd borítékra, így volt nálam egy pár. Bár én azt hittem, hogy amikor nagyon honvágya lesz, akkor fogom elővenni őket. Megragadtam egy íróeszközt, és már mentem is vissza a társalgóba. Szerencsére a lányt még ott találtam. Odasétáltam hozzá, és leültem az előző helyemre.
- És most hogyan kezdjek bele? - kérdeztem, mert fogalma sem volt róla. Nem akartam csalódást szerezni Eszternek, de úgy éreztem, ha most nem írom meg a levelet, akkor soha sem fogom. Hajamat a fülem mögé tűrte, és a tollat a kezembe véve hajoltam a lap fölé. Így kezdődött az egész: "Kedves Eszter!" Aztán csak úgy tódultak a szavak a lapra. Mindent leírtam olyan "Ami a szívemen az a számon" alapon. Egész végig csöndben írogattam, majd mikor befejeztem a körmölést, kihúztam magam, és a lapra meredtem, majd becsomagoltam a borítékba.
- Kész! - jelentettem ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Blanka Carson
INAKTÍV


Blani, Blanesz^^
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 361
Írta: 2013. augusztus 26. 14:31 | Link

Emmus  Cheesy

-Én is nagyon remélem, hogy még ott van a húgod, mert ha nem akkor sajnos nem tudjuk eljuttatni hozzá a levelet! -gondolom végig a dolgokat hangosan. Amíg Emma elment papírért és tollért, addig én végig gondoltam a ma délutánomat. Az elején még nem gondoltam volna, hogy ma postára is fogok menni, vagy, hogy egy lány sír és nagyjából sikerül megvigasztalnom.
~Olyan jó érzés!~
Megmarkoltam a kis tündérkét a láncomon és az suttogtam, hogy: "Köszönöm!" Biztos voltam benne, hogy ez a bátyám műve volt! Na igen, én egy kicsit nem vagyok normális, szóval támadnak érdekes gondolataim... Emma hamar visszaért és úgy láttam örül, hogy megvártam őt, de ez csak természetes, miután eddig itt voltam vele.
-Csak írd le, amit mondtál nekem az előbb! Őszintén! -tanácsolom. Mindegy, hogy mit ír, a lényeg, hogy őszinte legyen! Amíg írt, én végig mértem őt. Gyönyörű barna haja volt. Az egyik mugli barátnőmnek is hasonló a haja, Sarah-nak. Ő mindig azzal jött, hogy neki milyen gyönyörű haja van, és, hogy mindenki őt dicséri.Most jöttem rá, hogy mennyire igaza van! Tényleg gyönyörű az ilyen haj! Na, majd, ha hazamegyek Atlantába, akkor elmondom neki, hogy igaza van! Emma, miután végzett a levélírással szépen becsomagolta a teleírt papírt a borítékba.
~Milyen precíz!~
Bezzeg én, amikor végzek a levélírással mindig csak hajtok egyet rajta és belegyűröm a hófehér borítékba.
-Remek!-mosolygok. -Akkor szerintem indulhatunk is!- mondom és feltápászkodok kényelmes helyemről.
-Jössz?-nézek le rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-Egy idióta vagyok.
-Nem Papa. Csak ember.
Bajai Emma
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 256
Írta: 2013. augusztus 26. 16:04 | Link

Blanka

Amikor meglátta, hogy kész vagyok feltápászkodva szólt hozzám. Én is felálltam vele együtt, mert úgy éreztem így helyes. A kezemben még mindig ott csücsült a boríték, és benne a levelem. Megkérdezi mehetünk-e. Én egy másodpercig habozok, és a kezemben tartott irományra vetek néhány pillantást.
- Mehetünk! - mosolyogtam rá, majd együtt kisétáltunk az épületből. Közben a sok kép mind vizslató pillantásokat vetett ránk, hogy vajon most hova megyünk, és mit fogunk csinálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Az élet nem egy zenelejátszó, ahol tudsz választani,
Hogy mit akarsz lejátszani, hanem egy rádió,
Ahol élvezned kell azt, amit játszanak."[/
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. szeptember 1. 20:47 | Link

Axel

Ma, vagyis épp csak most támadt egy furcsa ötletem. Mondjuk számomra nem is annyira furcsa, de másnak lehet, az furcsa lenne. Valószínű csak én vagyok ilyen elmeroggyant, hogy ilyen az eszembe jusson. De mindegy is, a lényeg az, hogy az jutott az eszembe, természetesen így a vizsgaidőszak kellős közepén, hogy rajzolom a kastély egyes helyszíneit. Vagyis csak a kedvenceimet, és azokat, ahol sokszor megfordulok órákon kívül persze. Tudom, hogy már este van, és hamarosan takarodó is, de nekem most jut eszembe, hogy elmenjek a társalgóba. Ilyenkor már úgy sincsenek ott sokan, így nyugodtan tudok rajzolni. Elindulok hát a társalgó felé egy halványrózsaszín mackónadrágban, és pink melegítőfelsőben. Mindemellett a lábamon egy rózsaszín, Helokitty-s papucs díszeleg. Mondhatom elég szép látványt nyújthatok én a kastély folyosóin, még a festmények is súgdolóznak, de én ezzel.nem izgatom magam, csak megyek a célirány felé. Hamar el is érek a társalgóba, ahol rajtam kívül csak két lány van, akik nagy valószínűséggel rellonosok, mert eléggé röhögnek, mikor belépek. De legalább van bennük annyi tisztelet, hogy próbálják elfolytani örömüket. De én ezzel nem foglalkozom, hanem odamegyek az ablakpárkányhoz, lerakom a rajzfüzetet, és a ceruzát, majd felugrok - mert én csak úgy tudok felmászni oda - és kinézek az ablakon. Csodaszép innen a kilátás, nem mellesleg a társalgó is jól látszik innen, pont tökéletes szögben van. Kinyitom hát a füzetet, és elkezdek rajzolni.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2013. szeptember 1. 20:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 1. 21:07 | Link

Keiko

- Izééé... Izééé... hová bújtál el, te szőrcsomó? Tudom, mennyire szereted a cellulózt, kapsz tőlem papírt, ha előbújsz és ellehetsz a zsebemben. Naaa... Izééé... kérlek szépen, gyere már elő. *nem látni kinek beszél, csak mondja a magáét, benézve minden sarokba, minden bútor alá és elérhető zugba. A tenyerében magokat rázogat, kukoricát, búzát meg hasonló finomságokat, ebből talán sejthető, hogy valamiféle kedvencet keres éppen, történetesen egy Mus musculust, vagyis egy cincogó közönséges házi egeret szürke bundával. Még otthon fogták vagy fél éve, és nem hagyta a macskának levadászni, inkább összebarátkoztak. A szőrcsomó a keresztségben az Izé nevet kapta az Addams family folyton kéznél lévő önálló életet élő kézfeje után, bár most első hallásra talán úgy tűnhet, mintha elfelejtett volna valamit és keresné a megfelelő szót. Az új környezettől megijedt szegényke, hát most őt keresi étellel és mindenféle szerinte Izé számára nagyon is kecsegtető ígéretekkel győzködve, hogy bújjon már elő. A folyosón elég messzire jutott az egér nyomában, és az imént egy rózsaszín pacát látott valahol a horizont perifériáján, miközben a folyosó zugait pásztázta. Cincogást nem hall, így nem kizárt, hogy a pöttöm egér beszabadult azon az éppen kinyitott ajtón, így benyit oda is. Mellékesen fekete farmerben és sötétkék kapucnis felsőben nem is különösebben volt feltűnő a folyosón, most is a biztonság kedvéért megköszörüli a torkát. *
- Hello... khm, khm... nem láttatok véletlen egy egeret? Izééé... itt a vacsorád. Bújj már elő, kérlek. Tanulnom kellene, nincs most időm bújócskázni veled. *sóhajt egyet, miközben máris az egérhez beszél, és megint nekilát minden zugba benézni, ahová csak esélyesen elbújhat egy ilyen kis szőrcsomó, nem különösebben törődve azzal, ha netán riadalmat okozott a bejelentésével, meglepve nem lenne tőle, hiszen néha még a húga is visít, ha meglátja Izét szabadon.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. szeptember 1. 21:29 | Link

Axel

Teljesen belefeledkezem a rajzolásba, nem is törődöm a külvilággal, csak arra a néhány másodpercnyi időre, míg felpillantok a készülő rajzomból, és az tényleg csak néhány másodperc. Az a két lány is foglalkozik tovább azzal, amivel érkezésem előtt, vagyis valakit jól kibeszélnek. Nem tudom, hogy kit, mert a neve egyáltalán nem ismerős, de nem tetszik, ahogy beszélnek róla, így próbálok nem is foglalkozni velük. Emlékeztetnek a régi sulimba járó jónéhány lányra, ájuk ugyanígy kibeszéltek mindenkit, aki csak az eszükbe jutott. Bár legtöbb alkalommal.én voltam a téma tárgya, de mindig próbáltam nem figyelni rájuk, és ez általában sikerül is. És most is ezt teszem, egészen addig, amíg be nem lép egy srác, egy igen fura kérdéssel, mire a lányok kimennek. Biztos nem szeretik az egereket, sőt talán még félnek is tőlük. Jó, mondjuk én sem csípem annyira azokat a kós rágcsálókat, de addig jó, és addig marad ép a körülöttem lévő emberek dobhártyája, míg nincs a közelemben az egér. Addig viszont teljesen nyugodt, és higgadt vagyok. Rajzolok tovább ügyet se vetve a srácra,aki tovább keresi a kis "háziállatát" egészen addig, míg valamit meg nem érzek a lábam mellett. Aztán halk cincogást is hallok, mire enyhén felemelem a lábam és meglátom az egeret, aki épp rám néz. Ettől aztán annyira megijedek, hogy egy hatalmasat sikítok, s ijedtemben még az ablakpárkányról is leesek. Kicsit beverem a fejem, és a füzetem is a fejemen landol, d én még egy pár percig nem mozdulok, csak próbálom feldolgozni,hogy mi is történt az imént. Az a kis szőrgombolyag eléggé megijesztett, nem is gondoltam volna, hogy pont engem talál meg, de hát ilyen az én formám. Aztán kicsit összeszedem magam, és felülök, szememmel azt a srácot keresem, akié az a kisegér, mitől az imént sokkot kaptam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Axel S. Sjölander
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 1. 21:51 | Link

Keiko

*Izé ma estére megszökött. Annyira új neki még minden itt, hogy egyszerűen nem találja a helyét, vagy legalábbis ő a gazdájaként erre gyanakszik. Nincs itt Knut, nem lehet beszabadulni Harriet szobájába sem, és a ketrecért nem igazán rajong, de mások meg azért nem rajonganak, ha a ketrecen kívül szabadon mászkál. Találniuk kell majd valamiféle kompromisszumot, vagy nem lesz a dolognak jó vége, először azonban meg kell találnia Izét, még azelőtt, hogy valakire a frászt hozná rá és elszabadulna a pokol. A társalgóig követi a nyomát, ahonnan a kérdését követően két lány azonnal távozik is, csak az imént látott rózsaszín ruhás lány marad az ablakpárkányon ülve. Ha jól látja rajzol éppen. Ő alaposan igyekszik mindenhová benézni, ahová elbújhat a szőrmók, ám még feléig sem ér a lehetőségek átvizsgálásának, amikor a lány felsikít és leesik az ablakpárkányról néhány pillanat leforgása alatt. A zűr forrása nem más, mint Izé, aki mindezek hatására összekuporodott az ablakpárkány közepén és vacog, mintha mindjárt megfagyna.*
- Végre megvagy, te kis rosszcsont. Nincs semmi baj... itt a vacsorád, és ne csinálj többet ilyet. *felemeli a párkányról a szöszmöszt, beleteszi bal tenyerébe, amelyben ott van a finom rágcsálnivalója, és jobbját felemelve pontosabban mutatóujja hegyével megsimogatja Izé hátát, hogy ne vacogjon tovább, csak ezután fordul a lány felé, nyújtva a kezét, hogy felsegítse ha kell, és segít felszedni a lehullott dolgait. *
- Ne haragudj. Nem akart bántani, csak nagyon új neki még a hely. Ismerkedni akart csak veled. A húgom hálószobája óta nem látott ennyi rózsaszínt és nagyon szereti. Izének hívják egyébként, én meg Axel vagyok. Remélem, nem ijesztett meg nagyon. *mondja a lánynak bűnbánó arckifejezéssel, aztán visszafordul Izéhez kicsit, és ismét megsimogatja, mert a kedvence még mindig vacog éppen. *
Utoljára módosította:Axel S. Sjölander, 2013. szeptember 2. 08:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. szeptember 1. 22:15 | Link

Axel

Már egész jól haladok a rajzzal, majdnem be is fejezem, legalábbis az alapját, a fontosabb részeket, mikor egy srác lép be a társalgóba, és az egér szó hallatán a két lány, aki rajtam kívül itt volt, rögtön el is húzzák a csíkot. Így még talán jobb is, ért legalább nem kell figyelmen kívül hagynom semmit, és senkit ahhoz, hogy csak a társalgót rajzoljam meg, semmi ne zavarjon bele. Én viszont maradok, nem igazán zavar srác jelenléte, még az egéré sem, egészen addig, míg a lábam közelébe nem megy, akkor aztán egy igen hangos sikítás kíséretében a földre esem, a rajzfüzetem még a fejemre. A kezdeti sokk, és ijedtség nem múlik el egyhamar, még akkoriban remegek kicsit, mikor az a fiú mellém lép, és felsegít, de a cuccaimat már magam szedem fel a földről, és rakom vissza az ablakpárkányra. Végül sikerül valahogy leállítanom a remegésemet, és így kicsit le is nyugodok.
- Nincs semmi baj. - mondom egy halvány mosollyal az arcomon, de azért hangom még mindig remeg egy kicsit, de egy nagy nyelés után már az is elmúlik,és így folytatom. - Csak kicsit váratlanul ért, és igazából ezért ijedtem meg. - próbálok mentegetőzni, és remélem ék is hiszi. Így már van alkalmam kicsit közelebbről is szemügyre venni a kis állatkát, és így már nem is tűnik olyan ijesztőnek, sokkal inkább aranyos. Szegényké talán jobban megijedt mint én, hisz ő még mindig úgy remeg, nekem még már semmi bajom. - Amúgy nagyon aranyos. És miért épp Izé a neve? - érdeklődőm,közben kicsit közelebb hajolok az egérhez, s kicsit bátortalanul, remegő kézzel megpróbálom megsimogatni, majd egy mosoly kíséretében felnézek a srácra, kinek mint utóbb kiderült, Axel a neve.
- Az én nevem meg Keiko. - Mutatkozom be, majd visszaugrom a párkányra, és onnan nézem Axelt, és a kis Izét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 8 ... 16 ... 34 35 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet