A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely. Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát. A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább. Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban. Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt. A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve. A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet. A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak. Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember. Gyógyítók:
- Anastasia Strakhova
- Szentmihályi L. Izabella
- Thorsten Löwenherz
Gyógyítósegédek:
- Catherine Hope Brightmore
Kedves Diákság!1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen. 2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.
|
|
|
Jenny Miles INAKTÍV
offline RPG hsz: 52 Összes hsz: 536
|
Írta: 2015. január 11. 15:27
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=451489#post451489][b]Jenny Miles - 2015.01.11. 15:27[/b][/url] Lorelai K. Riviera*Meleg takaróval a hátán, amit szobatársa terített rá, érkezik a gyengélkedőre. Pár napja, egy havas délutánon a társaival való kinti hócsatában, úgy tűnik, sikeresen megfázott. Amilyen makacs természetű, úgy volt vele, hogy kipiheni, természetesen a suli mellett. Azonban nemhogy jobban, de egyre rosszabbul lett. Mostanra már alig áll a lábán, melege van és izzad egy-két napja, de még mindig nem tervezte ő, hogy ide jöjjön. Ma reggel viszont, amikor felébredt, egyre jobban elkezdett fájni az oldala, és alig kap levegőt, nehézkesen lélegzik. Pont, mikor egy langyos zuhanyzást vitt véghez, a tükörben észrevett valami furcsát. Ahol a fájdalmat érzi a bal oldalán, nemcsak, hogy piros az egész bőre, de még fehér kiütések is leledzenek, egyre nagyobb terjedelemben. Tudja, hogy ez már nem játék, hiszen egy egyszerű megfázástól ezek nem jelennének meg. Félve attól, hogy valami komolyabb baja történt, elindult a gyengélkedőre, de minden lépésnél egyre gyengébbnek érzi magát. Megkönnyebbülten sóhajt fel, ahogy belöki az ajtót. Érdekes módon nincs bent senki, mint beteg, így a legközelebbi ágyra lehuppan. Kifulladva veszi még nehezebben a levegőt, nem tett jót neki ez a séta. Úgy gondolja, egy-két perc múlva összeszedi az erejét, és bekopog a gyógyító irodájának az ajtaján.*
|
|
|
|
Jenny Miles INAKTÍV
offline RPG hsz: 52 Összes hsz: 536
|
Írta: 2015. január 13. 16:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452436#post452436][b]Jenny Miles - 2015.01.13. 16:00[/b][/url] Lorelai K. Riviera*Nemhogy erőre nem kap, inkább csak rosszabbul érzi még jobban magát, a fertőtlenítő szagot, ami terjeng a kórteremben, eddig sem bírta, de most még annyira sem. Továbbra is ücsörög, bal kezét az oldalán tartja, keze melegsége úgy néz ki, jót tesz neki, egy picit enyhül tőle a fájdalom. Felkapja a fejét, ahogy meghallja az ajtó nyitódását, és megpillantja a fiatal nőt. Eddig úgy tudta, hogy a mostani gyógyító egy férfi, bár szerencsére nem sokszor kellett ide járkálnia az évei alatt. A nő kérdéséből ítélve mégis csak ő lesz az, aki segít rajta. Megkönnyebbülten sóhajt fel picit, hogy mégse kell felállnia, és neki bekopognia az ajtón. Még mindig nehezen véve a levegőt rekedt hangon szólal meg, és igyekszik összefüggő mondatokat alkotni.* - Üdv. Nem a legjobban. *Hangja kissé halk, de igyekszik pár mondatban összefoglalni, mit is keres itt.* - Pár napja megfázhattam, először nem terveztem idejönni, azonban csak rosszabb lett. Eléggé melegem van, izzadok, és ma reggel óta fáj a bal oldalam, főleg, ha mélyebb levegőt veszek. Az meg kissé nehézkesen jön össze, mert nem a legjobban kapom a levegőt. Nemrég pedig ezt találtam. *Kissé remegő kézzel húzza fel a felsőjét az oldalán, megmutatva piros bőrén a kiütéseket, és igyekszik mély levegőket venni.*
|
|
|
|
Jenny Miles INAKTÍV
offline RPG hsz: 52 Összes hsz: 536
|
Írta: 2015. január 13. 17:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452448#post452448][b]Jenny Miles - 2015.01.13. 17:20[/b][/url] Lorelai*Kissé ellazulva dől beszéd közben az ágy háttámlájához, eléggé kifárasztotta már ez a pár mondat is. Eddig el se tudta volna képzelni magáról, hogy egy egyszerű megfázás ennyire le tudná gyengíteni, hogy még a megszólalás is nehezére esik. Ahogy meghallja a kérdést, kicsit el is pirul, ami annyira nem látszik meg az arcán a pirosodás miatt.* - Elnézést az udvariatlanságért. Jenny Miles vagyok, harmadéves mestertanonc. *Egyre nehezebben veszi a levegőt, kapkod utána. Kissé riadtan figyeli a nőt, amikor feláll, nem akarja, hogy otthagyja egyedül, de a hangja és a mondatai kissé azért megnyugtatják. A fertőzés szócskán elgondolkodik. Az órái során megtanulta már azt, hogy ha arról van szó, akkor bárkit megfertőzhetett, akivel mostanában érintkezett, és azért nem kevés emberről van szó. Mikor a nő visszatér, hagyja, hogy teljesen elfektesse, a bűbájára megkönnyebbül egy kicsit, már könnyebben veszi a levegőt, bár még mindig nem az igazi. - Milyen fertőzés ez? *Kérdezi halkan, és figyeli a buborékszemű gömböt maguk körül. Igyekszik nem pánikolni, de azért a szemein és a hangján észrevehető, hogy nem a legnyugodtabb. Felhúzza újra a felsőjét, és hagyja, hogy az oldalára fordítsa Lorelai, és megkönnyebbülten sóhajt fel a hűsítő érzésre, meleg bőrének nagyon jólesik a hideg.* - A Levitába. Ön is itt tanult? *Igyekszik másra gondolni, nem csak a meglévő bajra.*
|
|
|
|
Jenny Miles INAKTÍV
offline RPG hsz: 52 Összes hsz: 536
|
Írta: 2015. január 13. 19:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452478#post452478][b]Jenny Miles - 2015.01.13. 19:07[/b][/url] Lorelai*Halványan elmosolyodik, egész kedvesnek tűnik a nő, bár inkább azt kívánná, hogy nem ilyen helyzetben találkoztak volna először. Biztos benne, hogy sokat tudna mesélni neki a gyógyításról, amire más esetben figyelni is, de most úgyse tudna annyira koncentrálni, amennyire egyébként szeretne. Azért érdeklődve figyeli a nő válaszát a kérdésére, amiből sok újat nem tudott meg, de az mindenesetre kicsit megnyugtatja, hogy időben érkezett.* - Egyáltalán hogyan kaphattam el ezt? Hiszen csak megfázásom vollt. *Mondja halkan, nem erőlteti túl magát, a beszéd is nehezére esik most. Elgondolkodva figyeli a nő mozdulatait, kicsit megnyugtatja az, hogy Lorelai szerint még időben érkezett. Még jó, hogy nincs a hátán szeme, azért az már jobban idegesítené, hogy több helyen is vannak rajta kiütések, nemcsak az oldalán.* - Vannak ismerőseim a Navinében nekem is. Mikor végeztél? *Kíváncsiságát azért nem tudja leplezni, bármennyire is nem érzi jól magát, a természetét nem vetkőzi le.* - Egész jó, bár nem mondhatom, hogy minden a kedvencem. *A nő következő kérdésén elgondolkodik, majd felmutatja a tenyerét, amin egy apró, félig gyógyult vágás látszik.* - Vacsora közben pár napja megcsúszott a kés a kezemben. Milyen különleges dologra gondolsz? *Kérdezi, miközben figyeli a nő tevékenységét. Már előre tudja, valószínűleg valami förtelmes ízű bájitalt kever, azok mindig azok.* - Az megnyugtató, hogy tudod, mi a baj. *Mormogja félhangosan, kissé könnyedebben veszi a levegőt, de még mindig nem teljesen jól.*
|
|
|
|
Jenny Miles INAKTÍV
offline RPG hsz: 52 Összes hsz: 536
|
Írta: 2015. január 13. 20:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=452495#post452495][b]Jenny Miles - 2015.01.13. 20:14[/b][/url] Lorelai*Érdeklődve figyeli a nő válaszát, kezd kicsit jobban lenni, már a kiütések sem viszketnek igazán, még a bőre melegségét azért érzi kicsit. Az őszinteségre biccent, úgy van vele, hogy jobb tudni az igazságot, mint nem tudni semmit.* - Főleg, hogy nem érkeztem túl későn, ennyire mazochista nem vagyok. Milyen Japán? Sosem jártam még ott. *Fut arcára egy halovány mosoly. Megnyugtatja a nő pozitív viselkedése, bár tudja, hogy gyógyítóként ez a dolga, de ő úgy látja, különösen jól ért az emberekhez Lorelai. Néha azért oda-odatéved a keze az oldalához, ahol érzi a viszketést, meg akarná vakarni szívesen.* - Sárkánykutató szakon vagyok, de pedagógiát is szeretnék tanulni, szívesen oktatnék az előkészítőben. *Kissé elfintorodik a bájital szagára, de nem annyira láthatóan, viszont a nő kérdésére felkapja a fejét.* - Azt hiszem, csak a kést, meg maximum egy zsebkendőt, amit utána kidobtam. *Gondolkodik el, majd óvatosan megfogja a nő kezét, és feltornázza magát ülő helyzetbe. Pár másodpercig csak ül, hogy meg tudja-e tartani magát, kicsit erősebbnek érzi már a testét, így átveszi a bájitalt.* - Remélem, nem csak elvileg. *Szól kissé aggódó hangon, de vesz egy levegőt, majd lehúzza a bájitalt. Elfintorodik a furcsa ízre, az erdei gyümölcs és a borzasztó íz keveréke érdekesen hat, majd torkához kap, ahogy érzi végigfolyni az égető érzést. Pár percig csak így ücsörög, egyelőre nem érez semmilyen hatást, de légzése kezd egyenetlenebbé válni újra.*
|
|
|
|