37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Gyengélkedő - Kelevitz Maja Nerella hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. július 15. 19:49 | Link


Miután kijutottunk a megroggyant toronyból, a gyógyítók rögtön kezelésbe vettek mindenkit, akinek szüksége volt rá. Sokan egy karcolás nélkül kijutottak, sokan pedig nagyobb sérüléseket szenvedtek, és sokáig ápolásra és felügyeletre van szükségük. Én azok közé tartozom, akiket néhány napra a Gyengélkedőn látnak el.
Már jó néhány óra eltelt a baleset óta, a legtöbben alszanak. Fogalmam sincs, hogy jött álom a szemükre. Apu meglátogatott, ami némiképp megnyugtatott, és Will is azt javasolta, hogy aludjak, de az én szemem nem akar lecsukódni, pedig már éjfél is jóval elmúlt.
Az ágyamon fekve az ablak felé nézek. A beszüremlő fény félhomályba borítja a szobát, amiben sokadmagammal próbáljuk kipihenni a fáradalmakat, és a megpróbáltatásokat. Nem hiszem, hogy ez bármelyikünknek is könnyű lesz. A sérülések be fognak gyógyulni előbb-utóbb, de a lelkünkben okozott sebek nagy része nyitva marad majd. Az enyémben legalábbis biztosan.
Nagyon sok dolgot érzek egyszerre. Álmosságot, kimerültséget, félelmet, aggodalmat. Hiába vagyok már biztonságban, hiába fekszem egy meleg ágyban, a kezeim remegnek. Volt időm végiggondolni magamban a nap eseményeit, és őszintén, büszke vagyok magamra. Ez az egész azt bizonyítja, hogy van remény, ki tudok lábalni anyu halálának árnyékából. Hiszen nem roppantam össze, nem tepert le egy pánikroham sem, pedig bőven lett volna oka rá. Sőt, még arra is volt merszem, hogy Jinnel visszamenjek megkeresni a testvérét, aki él, jól van, többé-kevésbé, és most a velem szemközti ágyon piheg.
Igyekszem kiüríteni a fejemet, úgy bambulok a homályba. Pihennem kéne, de egyszerűen nem megy.
A csendet hirtelen megtöri Jae kapkodó légzése, majd egy közelében fekvő lány csendes sírása. Biztosan felébredt Jae motoszkálására.
Visszafordítom a fejem az említett két diák felé, és lassan felülök az ágyamon. Mindenem sajog, és a lábamba belenyillal a fájdalom, mire szinte némán felszisszenek.
- Minden rendben? - Suttogok Jae és Lily felé, közben a pálcám után nyúlok, és egy Lumossal halvány fényt varázsolok a terembe -, Nyugodj meg, nincs semmi baj. A gyengélkedőn vagyunk, itt már biztonságos - suttogom megnyugtatóan, elsősorban a szipogó lányt próbálva csitítani. Nem lenne jó, ha felébresztené a többieket.    
     
Utoljára módosította:Kelevitz Maja Nerella, 2018. július 15. 19:51 Szál megtekintése
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. július 15. 20:30 | Link

A füst még mindig kaparja a torkomat, a sérült lábam miatt pedig alig bírok Cath mellett csoszogni a folyosón. Próbálok nem ránehezedni teljesen, bár alacsony vagyok, és a magasságomhoz mindössze 54 kiló párosul, azért igyekszem nem teljesen kifárasztani.
Szinte azonnal odasietett hozzám, amint alkalma volt rá, pedig a vonatút óta alig párszor találkoztam vele. Némán sántikálok mellette, a karomat átdobva a vállán. Nem tudnék megszólalni. Se a belélegzett füst, se a fáradtság, se a fájdalom nem hagy szóhoz jutni. Könnycseppek szaladgálnak le egymás után, csípve a felszakad számat, és az arcomon lévő karcolásokat. Remeg az ajkam, és kapkodom a levegőt. Most, hogy kijutottam és biztonságban vagyok, már nyugodtan elgyengülhetek. Volt egy olyan pillanat odabent, amikor azt hittem, hogy leülök a lépcsőre, és semmi nem érdekel a továbbiakban, de összeszedtem magam.
Cath egészen a Gyengélkedőig kísér, ahol már egy-két komolyabb sérüléseket elszenvedett levitás fekszik, sírdogál, vagy éppen eszméletét vesztve hever az ágyakon.
Az ablak melletti ágy szabad, így Cath segítségével odavánszorgom, és végre vízszintbe helyezem magam. A lábaimat nem rakom fel, az túlságosan fáj, inkább csak lógva hagyom.
Pár szót beszélek a lánnyal, mielőtt kimenne, hogy megnézze, tud-e még segíteni valahol. Biztosított róla, hogy ideküldi a bátyját hozzám, hogy biztosan jó kezekben legyek. A vonaton szóba került Will is, ahogy az is, hogy én milyen rokonomhoz érkezem az iskolába, így Cath lett az első, akinek nagy vonalakban beszéltem róla, hogy mit is keresek az országban.
A lehunyt szememből még mindig megállás nélkül folydogálnak a könnyek, de a légzésem kezd visszaállni a normál tempójába.
Remélem, apu hamar értesül róla, hogy már a gyengélkedőn vagyok, nem akarom, hogy halálra izgulja magát, vagy beugorjon utánam a romok közé.
Szál megtekintése
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. július 15. 21:24 | Link


Összerezzenek, amikor egy mély férfihangot hallok a fejem mellől, pedig lágyan szól hozzám, annyira, hogy kedvem lenne megölelni, amikor az arcomhoz ér, hogy letörölje a könnyeimet.
A kezét a tarkóm alá csúsztatja, hogy megemelje a fejemet, arrébblökve az összekuszálódott, vakolatot, port, és egyéb nyalánkságokat tartalmazó hajzuhatagomat.
Kinyitom a szemem, és némiképp megpróbálom lenyugtatni magam, és a sírástól kapkodó légzésemet normalizálni. Fogalmam sincs mit tartalmaz az üvegcse, amit a polcról leemel, de gondolkozás nélkül nyelem, ahogy azt a számba önti apránként. Olyan kisugárzása van ennek a férfinak, hogy szinte rögtön nyugodtabbnak érzem magam, a könnyek is elapadnak. Cath szerencsés, hogy ilyen bátyja van. Biztos nagyon jó testvér.
Willnek igaza volt, tényleg rágóhoz, vagy fogkrémhez tudnám hasonlítani a kék lötty ízét. Egyáltalán nem volt rossz, és a légzésem is rögtön könnyebb lett tőle. Hálásan pislogva nézek fel rá, és letörlöm az utolsó könnycseppemet is, ami már a nyakamon igyekezett lefelé a párnahuzatra.
Bólintok Will kérdésére. Apa. Ő az egyetlen, akit tud értesíteni, és akit szeretnék itt látni. Soha eddigi életemben nem volt mellettem más, anyán kívül, ha beteg voltam. Ő virrasztott mellettem, fogta a kezem, és nyugtatgatott, hogy minden rendben lesz. Ő már nem tud itt lenni az ágyam mellett, de apa igen. Neki kell átvennie anya helyét.
- Igen... - Próbálgatom a hangom -, az apukámat. Kedves Antalt... hívd ide, kérlek.
Nem sokan tudják az iskolában, hogy az Eridon házvezető helyettese az apukám, vagy hogy egyáltalán van egy ilyen idős lánya, de nem törődöm most ezzel. Ugyan a légzésem könnyebb lett, erőm még nincs túl sokat beszélni.
A lábamat még mindig lógasztva hagyom, bár jó lenne, ha fel tudnám rakni, mert ha nem áramlana bele a vér, talán kevésbé fájna.
- Minden rendben, de a lábam - mutatok le rájuk -, lehet hogy eltört.
Egyelőre ez a legnagyobb fájdalmam, a többit meg se érzem.  
Szál megtekintése
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. július 16. 21:40 | Link


Hiába nyugtatgatom a lányt, és csatlakozik hozzám Jae is, csak nem akar elcsendesedni a sírása. Egy pillanatig úgy tűnik, megnyugszik, de újra rákezdi. Egyáltalán nem lep meg, és nem is ítélem el ezért. Ha nem sírtam volna ki már az összes könnyemet korábban, most én is a leányzóval tartanék.
Megpróbálom mozgásra bírni a lábaim, hátha azzal, hogy a lány mellé megyek, meg tudom nyugtatni. Szívszorító végignézni a többieken is. Mindenki leharcolt, a sírástól bedagadt szemekkel, kialvatlan tekintettel.
Már épp letornázom az egyik lábam, mire nyílik az ajtó, és pár ismeretlen diák csörtet be a szobába. Ingatom a fejem. Minek kell felverni a többieket is? Végre nagy nehezen a legtöbben álomba tudták sírni magukat, erre fel kell verni mindenkit? Nem mutatom a fejrázáson kívül semmivel a nemtetszésem, nincs erőm, se kedvem veszekedésbe kezdeni.
A lábamat visszatornázom a helyére, közben még mindig világítok a pálcámmal. Hátha a vendégek jelenléte eltereli a lány figyelmét a sírásról.
Fanni kérdésére nem válaszolok, de hálásan pislogok felé, bár kevés az esély rá, hogy a szoba másik felében látja ezt a gesztust. Én nem lakom a kastélyban, bárhová is kerül a Levita székhelye ezek után, nem sok időt fogok ott tölteni, de az ábrándozás talán segít megnyugtatni a többieket.
Jae ötletére csak elhúzom a számat, de végül is igazat kell adnom neki. Ha meg tudjuk oldani, hogy a többiek ne ébredjenek fel rá, akkor az ébren lévők hangulatát biztos feldobná egy kis zene.
- Valaki, aki fel is tud állni, tud valami bűbájt erre? - kérdezem, mert nekem se eszembe nem jut ilyen, se lábra állni nem igazán tudok, hogy bűbájokat szórjak az alvókra.
Szál megtekintése
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. július 24. 17:07 | Link


Ez a zenélés mégiscsak jó ötlet volt. Fogalmam sincs mikor, de elaludtam a gitár lágy hangjára, és csak most, órákkal később ébredek fel. Már hajnalodik, és a derengő napfény bevilágítja a szobát.
Ahogy kinyitom a szemem, már csukom is vissza. Az ablak felé fordulva ébredek, a fény pedig elvakít egy pillanatra. A fejemre húzom a takarót, amíg a táncoló foltok eltűnnek, és próbálom feleleveníteni a korábban történteket.
Arra még emlékszem, hogy a göndör hajú srác elvégezte a bűbájt, és zenélni kezdett. Közben egy lány is bejött a szobába, és Lilyhez rohant, akit végül neki sikerült megnyugtatnia. Ezek után már minden kiesett.
A sárga és lila foltok eltűnnek a szemem elől, én pedig kibújok a takaró alól. Melegem van, és a levegő is fogytán. Sokan vagyunk, hamar elhasználtuk az oxigént. Felülök az ágyban, óvatosan lelógatom a lábam a szélén, még mindig az ablak felé fordulva, háttal mindenkinek. Nem is tudom, ébren van-e valaki, de addig nem is érdekel, amíg nem nyitok ablakot.
A lábam már sokkal jobb, mint tegnap, bár lehet, hogy amíg pihenettem, és felpolcolva hagytam, kiáramlott belőle a vér, és ez az oka. De nem, Will kezelése hatásosnak bizonyul, mert ahogy rálépek, rögtön érzem, hogy szaladni is tudnék, ha akarnék. Persze nem akarok, és azért az fájna még, de feldob a tény, hogy javult. Közelebb lépek az ablakhoz, mezítláb, félrerúgva a - régen - fehér, most piszkos és vérfoltos cipőmet az útból. Elfordítom a kilincset és bukóra nyitom az ablakot.
Visszaülök az ágyra, és akkor látom meg a szöszke lányt, átellenben a szoba másik felén. Nyugodtan fekszik az ágyon, de megérzem a pillantását, ahogy a végignéz mindenkin, beleértve engem is.
Biztatóan elmosolyodom, és integetek, majd egy "szia" köszönést tátogok neki. Nem akarok hangosan beszélni, a suttogást pedig nem hallaná meg a szoba másik felében.  
 
Szál megtekintése
Kelevitz Maja Nerella
INAKTÍV


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 101
Összes hsz: 1826
Írta: 2018. augusztus 25. 14:59 | Link


- Igen, az - biccentek egy aprót.
Nem kezd el kérdezősködni apuról, pedig az arckifejezése elárulja, hogy a fejében mindenféle gondolatok cikáznak, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Nincs most itt az ideje annak a beszélgetésnek.
Meglep, hogy Cath még mindig itt van, azt hittem, hogy visszament segíteni. Ő előbb tudta, mint bárki más, hogy az apámat jöttem megkeresni ide, de az neki is új információ, hogy a saját HVH-ja az. Odakapom a fejem, hogy lássam a reakcióját, de már csak egy hosszú, vörös hajzuhatagot látok kilibbenni az ajtón. Sóhajtva lehunyom a szemem egy pillanatra. Remélem, nem sértődött meg, hogy elhallgattam előle ezt az apró részletet. Bár a vonaton még nem tudhattam, hogy eridonos, és azt sem, hogy apu pont annak a háznak a házvezető-helyettese, vagy hogy egyáltalán betölt bármiféle posztot azon kívül, hogy tanár. Elhessegetem a gondolatot, hogy azóta eltelt pár nap, ami alatt elmondhattam volna neki.
Will biztosít róla, hogy minden rendben lesz, én pedig egy félmosolyt erőltetve az arcomra, bólintok. Egy pillanatra szinte elfelejtem, hogy a lábam majd szét szakad, úgy fáj, amikor megsimítja a gubancos hajamat, és megfogja a kezem...
- Nem hoztak be egy kék hajú fiút? - Hirtelen jön a kérdés, talán Will gondoskodó érintése juttatja eszembe. Megemelem egy picit a felsőtestem, hogy körül tudjak nézni a szobában, de Jint nem látom - Egyszerre jöttünk ki a toronyból... az öccse is velünk volt... - visszadőlök az ágyra, és megnyugtatom magam, hogy ha engem megtaláltak, akkor a mellettem a padlóra eső másik kettőt is észrevették. Nyilvánvaló.
Közben Will elenged, és egy ollóval a lábam felé igyekszik.
- A Maját - Ennyi telik csak tőlem, ami a válaszadást illeti, mert közben felemelem a fejem annyira, hogy lássam mi történik. Ahogy a nadrág elválik a lábamtól, felszisszenek. Nem szép. Csoda, hogy egyáltalán elfért a farmerban, így, elefántláb méretűre dagadva.
A látványtól bágyadtan bólogatok csak, amint Will elmondja, mi fog történni. Hátradőlök, és kiiszom a második bájitalt is. Ha ettől függ, hogy mennyire fogom érezni a fájdalmat, akkor nem tanácsos otthagyni.
Alig telik el pár pillanat, és a testem kezd lassan elzsibbadni. Könnyűnek érzem magam, a tekintetem pedig minduntalan elhomályosodik, mert azt is fárasztónak találom, hogy állandóan fókuszáljak valamire.
Talán egy-két perc ki is esik, mert mire legközelebb érzékelem a környezetemet, apu áll fölöttem, és fogja a kezemet.
- Minden oké, apu, nyugi - fordítom felé az arcom. Felnézek rá, kettőt látva az aggodalmas tekintetéből. Most tényleg minden okénak tűnik, legalábbis idebentről, ebben a puha és kellemes lebegésben.
Szál megtekintése
Gyengélkedő - Kelevitz Maja Nerella hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet