A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=712223#post712223][b]Kedves Antal Nimród - 2018.01.20. 16:00[/b][/url]

Dante

Pff, nem alakulhatok át, pedig mennyivel kellemesebb lenne az ablakpárkányon heverészve megvárni, amíg felébred ez a szerencsétlen kölyök, mint ebben a kényelmetlen székben. Chh. Számat húzva mozgolódok kicsit, hátha jobb lesz kicsit, de ez sem változtat semmin. Beletörődő szusszanással egybekötve nyújtom előre a lábaimat, hogy a bokáimat egymáson keresztülvessem, az ujjaimat pedig összefonom a gyomrom magaslatában. Kissé lejjebb csúszok a széken mindehhez. Egyelőre elmegy így, amíg Csipkejózsika az igazak álmát alussza. Még szerencse, hogy a gyógyító szerint semmi baja, csak kimerült. Rendesen hazavágta a kísérlet az átalakulásra, már ami az energiatartalékait illeti, azért csuklott úgy össze, mint valami instabil kártyavár. Szerencse, hogy nem sikerült valami extra mellékhatást is kifognia és nem ébred majd agyarakkal példának okáért vagy, tudom is én, pikkelyekkel az arcán, hogy aztán kuriózumként lehessen mutogatni egy üvegfal mögött. Egy örökkévalóságnak tűnő várakozást követően kipattannak végre a szemei és fel is ül. Hagyom, hadd realizálja, hol is van, és hogy is van. Már az arcát tapogatja, amikor végre megmozdulok rendesen felülve a székben és megköszörülöm a torkomat.
- Hát ez egy kicsit korai próbálkozásnak bizonyult, de megnyugodhat. Azt mondta a gyógyító, hogy nem maradt vissza semmi a szerencsétlen átalakulási kísérlet után. Vagy legalábbis semmi látványos. Az még kiderülhet, hogy elkezd extra színeket látni vagy jobb lesz a hallása vagy a szaglása, nem tudom. Szóval, hogy ha bármi furát tapasztal, akkor első dolga lesz szólni nekem, vagy nem lesz következő próbálkozás. Különben az ereje figyelemre méltó, ezt el kell ismernem, csak ez most nem bizonyult elegendőnek - közlöm vele, bár nem vagyok benne biztos, hogy mindent felfog még belőle.
- Ami pedig az új rituálét illeti, mostantól minden egyes alkalommal ellenőrizni fogom. Nem vállalom, hogy aztán csökött denevérszárnyakkal vagy szamárfülekkel masírozzon itt fel-alá a végén. Még az engedélyem is rámenne. Értve vagyok?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=713643#post713643][b]Kedves Antal Nimród - 2018.02.05. 22:27[/b][/url]

Weiler Dante

- Elvileg - mondom enyhe éllel a hangomban, azzal a szándékkal, hogy ezzel a szóval le is zárom ezt a kérdést, eldöntve, hogy gyakorlatilag bizony nagyon is korainak bizonyult ez a próbálkozás. Szétnyitom az ujjaimat közben, hogy aztán ujjbegyeimet összeérintve pislogjak magam elé elgondolkodva. Fuh, most érzem csak én is azért, hogyan oldódik tagjaimban a feszültség, ahogy tudatosul bennem is, hogy hála Merlinnek semmi komoly baja. Hiába jelentette ki már a gyógyító korábban, meglehetősen rémes volt ez az idő, amíg arra vártam, hogy magához térjen és ne nyihogni kezdjen vagy ugatni vagy tudom is én, akarjon két pofára zabálni nyers húst.
- Bizonyára a saját különlegesnek tekinthető helyzete is közrejátszott. Azaz biztos vagyok benne, hogy az is oka legalább részben annak, hogy így alakult ez a próbálkozás. Jelenteni fogom a minisztériumnak, és elölről kezdjük a rituálét. Egyelőre még megfigyelés alatt marad az elkövetkező tizenkét órára, pihenjen csak, az órák alól tőlem kap felmentést és beszélek a házvezetőjével is, csak hogy elkerüljünk minden lehetséges kellemetlenséget. Mint mondtam, bármi furcsát észlel vagy érez, szóljon nekem vagy a gyógyítónak, amíg itt van - közlöm vele, és felemelkedek a székről, hogy aztán zsebre dugva a kezemet közelebb lépjek.
- Azért már majdnem büszke vagyok magára, Dante, de ne szálljon el túlságosan ettől, mert csak majdnem - közlöm megnyomva az utolsó szót, és kihúzom a zsebemből a balkezem, hogy egy pillanat erejéig amolyan atyaian megveregessem a vállát.
- Bármi kérdés, óhaj, sóhaj, mielőtt még itt hagyom a gyógyító karmai között? Habáááár... benézek még a délután folyamán, és ha kiengedték, keressen meg, elbeszélgetünk, aztán kap új mandragóra levelet - mondom, ismét zsebe, mélyére süllyesztve a kezemet, hogy az ott lapuló apróságok rengeteg között kotorászhassak kényelmesen. Megnyugtató érzés valahogy, tudva, hogy a saját kacatjaimat hurcolom magammal mindenfelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=732801#post732801][b]Kedves Antal Nimród - 2018.08.23. 23:31[/b][/url]

Maja és Will

Ugyan hivatalosan semmi köze már a minisztériumhoz, a gyakorlatban ez egyáltalán nem így van. Csakhogy ez a gyakorlat alárendelődik annak a célnak, amelynek köszönhetően már második tanéve élvezi a tanítás mindenféle gyönyöreit - vagy inkább szenvedi, de ez csupán részletkérdés meg főként egyéni probléma -  ahelyett, hogy a humán transzfiguráció kutatásának szentelné minden idejét. Persze, mondaná, hogy jó nagy hülye volt, amiért ezt az egész akciót előléptetésnek élte meg, de tulajdonképpen az volt, hiszen így már szinte aurornak számít és minden információt a megfigyelési osztálynak szolgáltat be. Most is a minisztériumban tett éppen egy kitérőt azzal az ürüggyel, hogy megpróbál szerezni az iskola számára egyet legalább azon varázstárgyak közül, amelyek az átalakulást megelőzően is képesek megmutatni, milyen állatalakja lesz a leendő animágusnak, de persze azért megivott egy kávét is a volt főnökével és elmondta, hogy éppen nem történt semmi érdekes már egy ideje, amit jelenthetne. Alig fél órája tért vissza, hogy két nyakláncot és egy karperecet helyezzen el az Átváltoztatástan tanteremben, hogy majd érdekesség gyanánt a kíváncsi tanoncok megszemlélhessék a saját alakjukat, illetve a minisztérium által alkalmazott varázstárgykészítők zsenialitásának megtestesülését is megcsodálhassák, majd pedig Majára várva holmi házvezető-helyettesi tevékenységeket intézzen el, de éppen csak megérkezett, máris egy patrónussal találta szembe magát. A hódot nem volt nehéz felismerni, de ezt csak még egyértelműbbé tette a hang, amikor a közvetített üzenetet átadta. Megomlott a Levita tornya azalatt, amíg ő nem volt itt. Kérik is a jelentést róla holnapra. El is káromkodja magát hirtelen nem egyszer, közben olyan idegesen és aggódva ráncolva a homlokát, hogy látványosan taszítóbb lesz, mint egyébként szokása, és az asztal szélébe kell kapaszkodnia, hogy össze ne törjön valamit. Ez a tetves iskola, hát ez nem a lányának való. Roxfortba kellene járnia, a fenébe is, de most nem költözhet el csak úgy Angliába, hogy Maja ott tanulhasson. Idegesen szusszantva indul útnak nyomban, maga sem tudja merre, fújtatva közben, ujjai ritmikusan szorítva ökölbe és engedve ki, azzal a reménnyel, hogy elkap egy házvezetőt, hogy megrázza a talárjánál fogva, mielőtt még hangyává változtatja és megtapossa azon nyomban. Hogy lehet ilyet megengedni? Vagy lehet, hogy a gondnokot kellene elkapnia, amiért nem figyelt eléggé a bűbájokra? A francba is. Ez nem lehet igaz. Vajon mi lehet Majával. A doxi essen az egészbe, elátkoz itt mindenkit, ha csak egy hajaszála is meggörbült a lányának. Hát átviszi az Eridonba, hogy ragyásodjon meg az összes felelőtlen vezetőségi tag, hogy egy padlásszörny szépségkirálynő lehessen mellettük. Úgy fújtat, mint egy gőzmozdony, még el is trappol az eridonos leányzó mellett, aki pedig megpróbálja megállítani. Szüksége van némi kitartásra, mire sikerül, és elismerés neki, hiszen ez nem éppen az eridonosok fő erénye, ezt meg kell vallani. Végül hajlandó követni, de csak azért, mert azt mondja, Maja a gyengélkedőn van és jó kezekben. Hála Merlinnek. Beérve már át is szeli azt a pár métert az ajtótól az ágyig, leülve annak a szélére és két keze közé fogja Maja kezét, hogy aztán aggódva pislogjon le rá.
- Mi történt? Mégis hogyan? Komolyan átkérlek az Eridonba, mert ez így a legkevésbé sincs rendben. Sőt a Rellonba, mert az pincében van és esélytelen, hogy beomoljon. Hogy vagy? Hol fáj, kincsem? - érdeklődik számtalan kérdést zúdítva szegény lányra teljesen hirtelen. - Mi baja? Rendbe fog jönni? - fordul aztán a gyógyító felé nemsokára, erre talán ő tud inkább válaszolni, mint a szakértő a témában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854081#post854081][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.10. 17:26[/b][/url]

Kicsit átrendezte az Eridon klubhelyiségét az ősz jegyében, mielőtt még beköszönt a Halloween. Olyan sok mesét néz meg olvas a lányával, hogy csak úgy tobzódik az ötletekben, mivel lehet lekötni az eridonosok figyelmét, és most ki is élt néhányat. A világító almákra például egészen büszke. Reméli, örülni fognak a főnixek majd, hogy milyen nagy átalakításokat végzett egy-két átváltoztató varázslattal. Amint az utolsó átváltoztatást is elvégezte, eszébe jutott az is, hogy ha már ilyen későn itt van még, Ella pedig ma a nagyszüleit boldogítja egyébként is, megnézhetné itt van-e Násztya a betegszobán. Már nem találkozott a nővel egy ideje, és nem beszéltek meg semmi konkrétumot, úgyhogy a biztonság kedvéért átalakul. Macskaként legfeljebb azt hiszik róla, ha éppen valaki más lenne bent, hogy csak valaki kedvence és elkóborolt. Már ruganyos léptekkel, magát kihúzva lépdel végig a megfelelő folyosón a betegszobáig, igazi büszke, nagyra nőtt maine coon, pont akkora egóval, mint ő maga.
- Miaúú - nyávogja el magát az ajtó előtt, majd két lábra állva kicsit meg is kaparássza, míg eléri a kilincset, abban a reményben, hogy ki is nyílik az ajtó, nem tartja varázslat zárva. Ki tudja, mi változott ugye, amíg nem volt itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854117#post854117][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.11. 22:04[/b][/url]

Már éppen rácsimpaszkodik a kilincsre, amikor bent is lenyomják azt, és majdnem esik egy nagyot. Szerencsére egy macska mindig a talpára érkezik, és ez alól ő sem kivétel, így máris négy tappancsán ácsorogva pillant fel a nőre. Nahát. Jól sikerült megválasztani az estét. Nem járt még utána, hogy hány gyógyító van, de ha Násztya még a kutatáson is dolgozik, biztos benne, hogy nem ő az egyetlen.
- Miaú - nyávog hangosan köszönés gyanánt, barátságosan dörgölve fejét a nő lábához. Végtére is most állati alakjában ez így természetes neki. Igaz, vissza kellene alakulnia, eredetileg úgy tervezte, de egy kis simogatásnak sosem tud ellenállni. Emlékei szerint egyébként is mesélte a legutóbbi találkozásukkor, hogy animágusként nagyranőtt szürke maine coon kandúr, és az ismertető jegye szerencsére nem túl feltűnő módon egy forradás az egyik elülső mancsán. Lehet, hogy elfelejtette volna? Azért reméli, hogy ha visszaalakul, nem kap frászt tőle. Azért remélhetőleg mégsem akkora meglepetés a jelenléte, miután már hivatalosan is visszatért az Eridon házvezető helyettesi pozíciójába a kutatási szabadságot követően, na meg animágiát oktatni. A nyakában a nyakörvön ezúttal az áll szerencsére, hogy az irodájába tessék visszajuttatni, ha elveszne, mégse lenne jó, ha valaki Bertánál vagy éppen a menhelyen adná le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854242#post854242][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.15. 13:07[/b][/url]

- Miaú - helyesel. Megy ő boldogan, dorombolva a simogatásra válaszul. Egyelőre ebbe még bele is feledkezik. Annyira sikerül néha átengedni magát az állati ösztönöknek - ha beleszámol, mégiscsak pár év híján közel negyven éve tölti ideje egy részét macskaként -, hogy bele is feledkezik az egészbe kellemesen, és nem alakul vissza emberi alakjába. Pedig úgy beszélgetni könnyebb lenne nem mellékesen. A tonhal konzerv említésére kap csak észbe igazán, kár lenne miatta veszni hagyni egy macska úri vacsoráját. Megrázza a fejét, oda-vissza ingatva, olyan vehemensen, hogy ha most vizes lenne esetleg a bundája, biztos, hogy eláztatna maga körül mindent, aztán pillanatok alatt vissza is alakul.
- Khm... - köszörüli meg a torkát, részben a figyelmet magára felhívandó, hiszen a nő már keresi is az emlegetett konzervet, részben pedig azért, mert a nyávogással történő kommunikációt követően már amolyan megszokásává vált. Kell valami pontos határ, mielőtt esetleg így is nyávogva igyekezne közölni, mit szeretne.
- Egy teának jobban örülnék, ha választhatok - szólal meg. - Ne haragudj, remélem, nem ijesztettelek meg nagyon. Kicsit bele tudok feledkezni a... hát szóval, a macska bennem szereti a simogatást - magyarázza hirtelen némileg zavartan. Általában vagy végig macska marad, vagy még azelőtt megmutatja, kicsoda, hogy bárki elkezdhetné megvakargatni a füle tövét. Na meg a lánya a kivétel, neki bármikor átváltozik, félig apa, félig házi kedvenc. Mindenki jól jár vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854269#post854269][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.15. 18:52[/b][/url]

Roppant aranyos a nő, ahogy megszeppen, bár azért kissé ő is zavarba jön. Tényleg nem akarta megijeszteni. Ennek eredményeként némileg elvörösödve, kurta nevetéssel igyekszik oldani a feszültséget, miközben kicsit színpadiasan meghajol, mintha műsor végén köszönne el a közönségétől.
- Hát öhm... tádámm. Úgy emlékszem, mintha már mondtam volna, és én tényleg egy macska vagyok, nem csak lélekben - magyarázza még mindig vigyorogva, mert hát azért valljuk be, büszke kandúr a javából. Tényleg rémlik neki, hogy beszéltek már erről, de végül is régen került már sor arra a beszélgetésre, azóta egész könnyen elfeledhette.
- Köszönöm szépen - mondja a teára, közben meg tekintetével követi a nőt. - Ó, de csinos kis szamovár - állapítja meg aztán még. - Egyébként hadd kérdezzem már meg, milyen gyakran vagy ügyeletben? Én most két napot az egyetemen töltök, a hétfőt meg a keddet, a többit pedig itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=854911#post854911][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.21. 22:31[/b][/url]

- Legalább emlékezetesre sikerült a belépőm - nevetgél kissé zavartan, megvakargatva a tarkóját is. Na igen, ilyenkor derül ki, mi mindenről hiheti az ember, hogy a másik emlékszik rá, miközben már régen kiment a fejéből. Lehet, hogy a kínos pillanataira sem emlékszik már senki? Legalábbis Doriánt kivéve, mert az az ember olyan, mint egy elefánt, random tud régi fiaskókat felhánytorgatni, hogy ő biztos el ne felejthesse. A sógora azonban külön kategóriaként kezelendő már a kezdetektől fogva, ezt sem szabad elfelejtenie, emlékezteti magát. Jelen pillanatban pedig határozottan kellemesebb társasága van Doriánnál, akit azért még mindig csak az egyetlen és imádott húga kedvéért visel el többnyire.
- Sok a munka? Hogy haladnak a kutatásaid? - érdeklődik inkább, de már választ is kap. - Ó, milyen konferencia készül? Sűrűnek hangzik, de ugyanakkor izgalmasnak is - állapítja meg, és letelepszik közben az egyik székre, lábát kinyújtóztatja, majd bal bokáját a jobb térdére helyezi. Az úgy kényelmes.
- Értem - veszi tudomásul bólogatva, hogy mikor is lesz még itt a nő, majd megrázza a fejét a kérdés hallatán.
- Dehogyis. Gyakran megkérdezik egyébként a diákjaim is, hogy milyen, ha simogatnak, meg persze azt is, hogy kívánom-e az egeret macska alakomban, amire a válasz nem. Ez meg... hát... nem is tudom, jó. Eeeez... olyan, hát na... mintha az ember haját simogatnák, amit annyira nem szoktam szeretni, de ezt... élvezem. Meg amúgy dorombolni is tudok, ez is gyakori kérdés ám - magyarázza. Ha nem lenne amúgy a szavak kereséséből egyértelmű, hogy zavarba jött a témától - pedig nem szokott -, akkor abból is látni, ahogy lassan a vörös folt terjedni kezd arcán füle tövétől indulva. Ezt így talán nem gondolta végig, amikor macska alakban tette tiszteletét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=855081#post855081][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.10.24. 18:18[/b][/url]

Olyan mérges, hogy már vöröset lát. Inkább nem is akar az egészre gondolni. Szerencsétlen másik gyereket meg se kérdezte, jól van-e, ott hagyta a prefektusokra. Reméli, valaki kapcsol is, ő most egyelőre erre a gyerekre figyel, aki kicsit rosszabbul járt. Még az hiányzik, hogy aztán holnap a szülei is megérkezzenek, vagy esetleg egyenesen az oktatási nyavalyához forduljanak a minisztériumban... ehh, csak még idegesebb lesz, ha csak rágondol. Még Hellára is rámorran zsigerből, majd inkább szusszan egyet, amint felfogja a szavait. Elmormog egy kurta "sajnálom"-ot, hogy a vége már nem is hallatszik, és ölbe veszi az elsőst, mert hát ki az a hülye, aki elvárja, hogy így vígan felsétáljon vele egy egész emeletnyit a gyengélkedőre. Fogalma sincs, mi lesz még ebből, de van egy olyan sanda gyanúja, hogy ez sem a legjobb tanév lesz, amit valaha látott, ha már így kezdődik. Még az első nap se ért véget, és már abban is biztos, hogy ezzel a házvezetővel se lesznek örök barátok. Nem mintha különösebben erre vágyott volna, Dorián is az agyára ment. Most viszont még az is lehet, hogy vissza fogja sírni azt az idióta sógorát, mert annak a nagy tuloknak legalább három gyereke van meg egy felesége, aki úgy látja el a baját, hogy attól koldul, ha valami irdatlan nagy marhaságot csinál. Mégiscsak egy Kedves nőt vett feleségül. Az legalább kicsit másik irányba lendíti, hogy eszébe jut a húga. Mit is tenne most ő? Valószínűleg megpróbálná megnyugtatni a kislányt, mert hát még az, alig pár évvel idősebb Ellánál, aki maga is mindjárt elsős lesz. De hát ő se nyugodt. Azt reméli, hogy majd Násztya lesz az, aki - úgyis olyan angyali teremtés -, nem csak arról bizonyosodik meg, hogy rendben van, hanem kicsit a lelkét is pátyolgatja. Meg se szólal végig a Nagyteremtől a gyengélkedőig vezető úton egyébként, ami lehet, hogy nem jó ötlet, de az is lehet, hogy az. Nem igazán tudja, mit is mondhatna. A "semmi baj" olyan hülyeségnek tűnik. Ellának se mondaná. Könyökével nyomja le a gyengélkedő ajtajának kilincsét, majd cipője orrával löki meg az ajtót, mire az kicsit nagy lendülettel vágódik ki előtte.
- Köszöm - dünnyögi Hellának az összemosódott szót, ami "köszönöm" szeretne lenni, de ő meg mintha enné a hangokat éppen. Pedig az étvágya már bőven rég elment. Reméli, itt a nő és nem kerülték el egymást éppen. Addig is ott toporog az ajtóban, mintha az bármit megoldana. Hogy kellett neki elvállalni ezt a posztot, a jó ég áldaná meg a hülye fejét, maradt volna az egyetemen csak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=855859#post855859][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.11.04. 22:26[/b][/url]

- Bocsánat - dünnyögi kicsit zavartan, kicsit el is vörösödve. Azért mégsem az volt a célja, hogy életre szóló kellemetlen élménnyel ajándékozza meg. Sőt. Az igazat megvallva, az a helyzet, hogy bár nehezen vallaná be, kedveli a nőt. Nagyon is. Már egy ideje tépelődik rajta, hogy miért is ne hívhatná újra randira, a múltkor is milyen jót beszélgettek. Van ugye az az aprócska tény, hogy sose volt nagy szerencséje a nőkkel, de a fenébe is, a válás már tíz éve történt, Réka meg teljesen másfajta nő, mint Násztya. Tekintetével követi a nő mozdulatait, majd a kérdésen elmosolyodik. Nem ő az első, aki ezt kéri, de nem szokott ebbe belemenni máskor, legfeljebb morcos fejrázással szokta jelezni, hogy nem. Esélytelen.
- Ha szeretnéd, persze - válaszolja, miközben alig tudja visszafogni magát, hogy ne vigyorogjon, elvégre elég egy szolid mosoly is. Ehh, tényleg meg kellene kérdeznie, mielőtt még elkezdi túlgondolni a dolgokat és inába szállna a bátorsága. A fenébe is, még a mumusa is az, hogy elutasítják, de erre most nem tud varázsigét küldeni, amitől a félelmén nevetni tudna. Vesz inkább egy nagy levegőt.
- De mielőtt átváltozom... szóval... én azt szeretném kérdezni, hogy volna... lenne-e kedved egy... izé, hát gondoltam, meghívnálak vacsorára. A lányaim szerint egészen jól főzök - kérdezi meg, zavara nyilvánvalóan átjön, ahogy a szavakat keresi, az utolsó mondatot pedig már csak dünnyögi, és inkább át is alakul macskává, úgy nem látni, hogy amúgy fő a feje. Kicsit már bánja is, a kérdést, úgyis biztos mindjárt nem lesz a válasz, esetleg egy talán, valami jó kifogás. Ki tudja. Felugrik a székre, és ha már az volt a kérés, hogy dorombolna-e, meg is mutatja, milyen szépen megy ez és hangosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=856039#post856039][b]Dr. Kedves Antal Nimród - 2022.11.07. 18:49[/b][/url]

Nem is tudja, mikor érezte magát ilyen furán. Az biztos, hogy Anna eddigi próbálkozásai egyszer sem végződtek még így. Az esetek 99 százalékában az első randiból sosem lett második, de még azt sem ülte végig, inkább talált valami kifogást és lelépett. Utána meg napokig tapintható volt a feszültség közte és a húga között, pedig egyébként imádja Annát, mindig is ő volt és lesz az ő egyetlen kishúga. Merlinre, még a hülye sógorát is elviseli a kedvéért. Csak ezt az állandó szervezkedést nem tudta elviselni, hogy ő meg az anyja folyton találtak valakit, akivel ismerkedhetne. Pedig a jó ég áldja meg, ő igazán képes egyedül is nevelni Ellát. Ez a legutolsó alkalom azonban a ritka kivétel lett, a fennmaradó egy százalék, most pedig mintha újra tapasztalatlan fiatal lenne, mint amikor még Maja anyjával ismerkedett. Mondjuk ha belegondol, nem is egy tapasztalt nőcsábász, valahogy ebben soha nem volt igazán szerencséje. Maja anyjával elváltak az útjaik hamar, tizenhat évvel később tudta meg, hogy van egy lánya, amikor Maja bekopogott az irodájába. Réka meg olyan volt, amilyen, Ella az egyetlen jó, ami abból a kapcsolatból származott. Anna szerint elmehetett volna régen pszichológushoz, mert nyilván megviselte a válás, de ő már csak azért se akarta. Azt meg végképp nem tudja, mi volt ezúttal más, hogy azóta se szült veszekedést a dolog. Talán az, hogy Násztyát már régóta ismeri tulajdonképpen, nem valaki új volt, most pedig itt ücsörög és éppen randira hívja. A választ meg sem várva alakul át állati alakjába, remek lehetőség, hogy elrejtse, mennyire zavarná egy esetleges nemleges válasz. A tényleges válasz viszont kedvező, amire egy nyávogással reagál, a nő kezéhez dörgölve a fejét, és ha már azt kérdezte úgyis, hogy megmutatná-e, hogy tud dorombolni, de meg ám. Még hangos is. Nincs is nagyon kedve visszaalakulni, azért szeret ő macskaként létezni, ami kellemes is, ha az ember társasága kedveli is a macskákat. Az egyetlen gond csak az, hogy így nem tud beszélni. Kénytelen mégis újra emberi alakot ölteni.
- Az remek... akkor ööö... szombat este? Hat óra? Budanekeresden lakom az Árnyas úton. 21-es szám. Mondtam már, hogy Budanekeresd? - kérdezi. Á, kicsit sincs zavarban. Ugyan, dehogy. Ő? Soha, semmikor. Nem is vörös a feje, mindenki rosszul lát. - Azt hiszem, mennem is kellene, mielőtt a lányom aggódni kezdene. Örültem és... kellemes estét! - dünnyögi, miközben mintha nem tudná, most mosolyogjon-e vagy ne, vagy mi legyen, inkább illedelmesen, kicsit ódivatúan kezet csókol a nőnek, és megy is a dolgára. Mintha lenne bármi is. Ki kellene találni, mi legyen a vacsora szombaton.