A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=699178#post699178][b]Dr. Riley Meyers - 2017.09.02. 13:54[/b][/url]

Az éjjel baglyom jött.
Az ilyesmi ritkán jelentett jót, úgyhogy hajnalban még kávé előtt felbontottam a küldeményt és ez helyes döntésnek bizonyult, mert így legalább semmit sem nyeltem félre. Sikertelen öngyilkossági kísérlet, meredt rám a pergamenről és az ilyen mindig lebénít néhány másodpercre. Le kellett ülnöm, mielőtt tovább olvastam volna, utána pedig egyenest megkerestem Freudot és főztem egy kávét.
A puha bundát fésülgettem ujjaimmal, miközben farkasszemet néztem az iskolai nyilvántartás vaskos darabjával az asztalomon - nem mintha tulajának neve ismeretlen lett volna előttem, a bátyja házvezetőségi tag, ráadásul bűbájszakértőként már kértem is a segítségüket. Végül elszántam magam és feloldottam a titkosító bűbájt, ami az aktát védte, hogy elkezdhessem olvasni.
Feltalálói engedély. Tizenöt évesen az MMM alkalmazottja. Tizenhat évesen bejegyzett legilimentor. Ugyanezen évből egy bírósági ügyre utaló bejegyzés, egy pszichológusi jelentéssel megtoldva. Tizenhét évesen az MMM vizsgálata során bizonyított legilimenciával való visszaélés. Tizennyolc évesen legilimencia tanár és bájitaltanra szakosodott mestertanonc - egyidőben. Drogproblémára utaló jelek miatti szerződésbontás és kényszerített terápia. Zója néhány teljes sikertelenségről beszámoló jegyzete. Tizenkilenc évesen bejegyzett magasszintű legilimentor.
Hoooly.Sh*t.

Mindenesetre jó, hogy nem kell az egész utat lesétálnom és a rendelőmből egyenest az iskolai váróba juthatok, mert messze több időt elvett az iratok feldogozása, mint vártam. Lesöprök pár szál macskaszőrt a ruhámról, mielőtt felmásznék a gyengélkedőig, hogy csendesen beosonjak. Előbb a gyógyítóval beszélek, hogy megerősítse, Sebastian alkalmas bármiféle beszélgetésre.
Aztán veszek egy mély levegőt és megközelítem az ágyat, odahúzva magamnak egy széket is.*
- Jó reggelt! Hogy érzed magad?-*Telepszem le egy félmosollyal, mert a találkozásnak örülök, de a körülményeknek sajnos nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=699539#post699539][b]Dr. Riley Meyers - 2017.09.03. 22:28[/b][/url]

Követtem a pillantását, meglepve pislogva párat a szomszéd ágyon szuszogó hófehér jelenségre - sose láttam még albínót, ez a srác pedig icipici. Hirtelenjében meg se tudnám mondani, hány éves, bár azt hiszem, ezeket nem lesz nehéz kideríteni. Ami jelenleg érdekesebb, az az apró fintor és az azt kiváltó érzések.
De nem eszik ilyen forrón a kását.
- Ew. Igazán sajnálom, akkor sose kínállak majd vele. A teák förtelmesek, de kitűnő kakaót főzök,-*ajánlottam fel, mert szeretem megkínálni a klienseimet és elég gyorsan meg is jegyzem a kedvenc italaikat.
- Igen. Legalább addig, amíg helyre nem hozunk annyira, hogy magad dönthess, ha váltani szeretnél,-*bólintottam, mert tisztában vagyok vele, hogy nem minden terapeuta és nem minden módszer hatásos mindenki számára. Abban viszont biztos vagyok, hogy tudok segíteni az elindulásban.
- Két lehetőségem van számodra. Az egyik, hogy ma kicsit tovább maradok és átrágjuk, hogy is nézne ki az egész terápia menete, a terápiás szerződés és mik legyenek a céljaink. A másik lehetőséged, hogy adok egy-két könyvet, amikből kialakíthatod a saját képed, és utána ülünk le tárgyalni.-*Sehol sem láttam, hogy bárki is csináltatott volna vele intelligenciateszteket, de azok alapján, amiket az aktájában láttam, bőven átlag feletti a szintje. A gyengélkedőről úgysem mozdulhat most, amíg jóvá nem hagyom, szóval ideje lesz és fontos, hogy ne érezze magát teljesen kiszolgáltatottnak. Kell neki ez a kontroll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=699658#post699658][b]Dr. Riley Meyers - 2017.09.04. 23:18[/b][/url]

Biztató ez a mosolyka, valamint az agresszió hiánya - meglepően nyugodtan viselkedik és óvatosan figyelem testbeszédét, hogy kiderítsem, valóban ennyire higgadt-e. Sajnos, ha valakinek konkrét terve van, hogyan is hajtsa végre, sokszor pont így reagál, mert csak a megfelelő alkalmat kell kivárnia.
- Dehogynem,-*rázom meg fejem finoman, barátságos mosollyal.*- Viszont mindenképp megfigyelés alatt kell tartanunk egy ideig, úgyhogy egy darabig még a gyengélkedőn maradsz. Ha szeretnél, írhatunk egy listát valakinek, aki behozza a cuccaidat,-*vetem fel, mert nem szeretném megfosztani attól az érzelmi támasztól, amit az ismerős tárgyak közelsége jelenthet. Persze át fognak esni egy ellenőrzésen, méghozzá egy alaposon, hogy véletlenül se kerülhessen a birtokába veszélyes holmi - nem kívánom alábecsülni.
Erőt kellett vennem magamon, hogy ne forgassam a szemem a felvetésére, mert ez a létező legfárasztóbb sztereotípia volt és tökéletesen mutatta, hogy Zója semmire se ment a fiúval. Akármilyen fárasztó is, a komoly és őszinte hozzáállás most jobb lesz, mint a szarkazmus.*
- Nem, ezt az eljárást már nagyon régen meghaladta a pszichológia. A terapeuta feladata, hogy tudományos módszerek alkalmazásával segítse a klienst az általa kitűzött célok elérésében. Vannak problémák és helyzetek, ahol az ilyen feltárás segít, azonban akkor sem ezzel kezdődik a terápia.-*Kis szünetet iktatok be, hogy lehetőséget adjak kérdezni; kényelmesen előrehajolok és összekulcsolt kezeimre támasztom állam.  Nem sietek és egyelőre Sebastianon sem látom, hogy felzaklatná vagy túlzottan fárasztaná a velem való társalgás.*
- Tehettél kárt az inakban vagy az idegekben és az ilyen sebek gyógyítása bonyolultabb. Mielőtt elmegyek, beszélek még a gyógyítóval, esetleg szólok, hogy vegye le,-*magyarázom, ami sajnos csak félig a medimágusi képzésnek köszönhető ismeret; nem először van szerencsém sikertelen öngyilkoshoz.
Mert amennyire leírták, ez tényleg csak a szerencsén múlt.*
- A bátyáddal előbb én szeretnék beszélni; azt hiszem, sejted, mennyire felzaklatták a történtek. Jelenleg két dolog dönt arról, ki látogat meg: hogy te szeretnéd-e és hogy én jónak látom-e. Egyrészt, mert most nyugalomra lesz szükséged, másrészt azért, mert nem mindenki kezeli egyformán jól a helyzetet. Lehet, hogy az első találkozásoknál szeretnék majd jelen lenni,-*Ez sajnos nem alku tárgya, legalábbis addig nem, amíg biztos nem leszek abban, hogy nem fenyeget visszaesés. Fontos, hogy legyenek mellette, akik támogatják, viszont a vádaskodás, a bűntudatkeltés és a veszekedések tabunak számítanak. A zsebeimet meglapogatva szedem elő a telefonom, hogy két-három pöccintéssel később megkíséreljem felolvasni a jegyzeteimet.*
- Még két nevet jelöltek meg nekem közeli hozzátartozókként, Agatha Nightingalet és Szépvölgyi Richárdot. Esetleg más, akit szeretnél fogadni?-*Ujjamat a billentyűzet felett tartom, hogy szükség esetén bepötyöghessem a listára, mert ezt még ma jó lenne elintézni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=700278#post700278][b]Dr. Riley Meyers - 2017.09.09. 20:32[/b][/url]

- Mivel a megfigyeléssel párhuzamosan elkezdjük a kezelést, igen. Egyrészt le kell futtatni a teszteket, amik felmérik, mik a lehetséges fiziológiai vagy pszichológiai okai az öngyilkossági kísérletnek, és ezeket követően ki kell alakítani egy kezelési tervet. Másrészt a következő kísérlet megakadályozása a cél. Harmadrészt sokan elhanyagolták magukat és gyógyszereket is kapnak, úgyhogy stabilizálni kell őket. Plusz környezetváltás.-*Érthető, de ettől még lehangoló a szkepticizmusa, annyira elterjedt az emberek közt, hogy az egyéb, káros előítéletekről már ne is beszéljünk. Ismét beiktatok egy kis szünetet, helyet hagyva az esetleges kérdéseknek, mielőtt folytatnánk.*
- Itt hagyok akkor neked két könyvet, de ha eszedbe jutna bármi, nyugodtan üzenj valakivel.-*bólintok, zsebemből egy adag miniatürizált könyvet húzva elő, egy picit böngészve köztük, mielőtt letenném az éjjeli szekrényre a kiválasztottakat, pálcaintéssel olvasható méretűre alakítva vissza. Ezek jó kezdetnek tűnnek, mert egyrészt a terápiával, másrészt kicsit a történelemmel is foglalkoznak. Személyesebb hangvételű könyveket majd a tesztek után választok, mert nem hiszem, hogy a véletlenszerű olvasmányok jó benyomást tennének.
Hmmm. Kíváncsiság-szagot érzek?*
- Vannak rövid távú és hosszú távú célok. Az előbbiekkel kezdünk, ezek többnyire egyszerűbb technikák, amik segítenek a páciensnek visszaszerezni a biztonságérzetet, az önállóságát és a kontrollt, fokozatosan egyre megterhelőbb szituációk megoldását is lehetővé téve. Emellett idő kell, amíg kiépül egyfajta bizalom és tisztelet a terapeuta és a páciense közt.-*A legtöbb embernek meglepetés, hogy senki (mármint egyetlen épeszű terapeuta) sem várja el, hogy azonnal kiöntsék a szívüket. Ez nem így működik, sokan nem is állnak készen erre, és maga a kimondás még nem gyógyít meg.
A részletekről azonban talán később. Estig itt ülhetek, ha mindent át akarunk rágni.*
- Rendben. Mindazonáltal megadom neki az elérhetőségeim,-*pötyögöm be a telefonomba a megjegyzéseket az egyes személyekhez, a lehetséges időpontokat és kombinációkat fontolgatva számukra. A folytatásra felnézek és már nyitnám a számat, amikor Sebastian pontosít, megelőzve értetlenkedésem.*
- Már majdnem megkérdeztem, ő esetleg a háziállatod-e,-*ismerem be nevetve, miközben beletúrok a hajamba, majd felírom a nevet, pár másodperc erejéig pillantásommal elidőzve az alvó alakon.
- Ó, remekül működnek!-*tartom fel a kezem, amin kilenc ujj látható - mielőtt azonban Sebastian szívrohamot kapna, megrázom a balom és ismét teljes a számuk.*
- Tényleg nem észleltem semmiféle problémát eddig, szóval emiatt most ne aggódj.-*somolygok rá cinkosan, mert ennél nyilvánvalóbb terelést keresve sem találhatott volna ki, de voltaképp nem zavar. Coping mechanism, csak épp egyike azoknak, amikről le kell majd szokjon idővel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=700350#post700350][b]Dr. Riley Meyers - 2017.09.09. 22:53[/b][/url]

- Vissza fognak. Amikor készen állsz rá.-*részemről nagyjából itt van ennek a gondolatmenetnek, mert jelenleg még nagyon távoli ez; felesleges ezen stresszelni ebben a pillanatban. Kétségtelen, hogy a tetteinek vannak és lesznek következményei, de mindent a maga idejében.
- A terápia lényege, hogy megváltoztasd az ártalmas viselkedési és gondolkodási mintákat, valamint eszközöket ad a kezedbe, amikkel megoldhatod a problémákat és konfliktusokat, valamint effektívebb kommunikációra tanít. Megmutatja, hogyan hozd helyre, amit a szülők, a betegség, a környezet vagy trauma tönkretett,-*kicsit mintha elbeszélnénk egymás mellett, bár nyugodtan lehet, hogy csak én nem ittam elég kávét. Elmélyülten vakargatom a szakállamat (vagy amit annak csúfolunk), mert Sebastian hasonlata, ha nem is hibás, de valahogy sántít. Összedörzsölöm a tenyereimet, míg a megfelelő szavak után kutatok.*
- Voltaképp leginkább az a cél, hogy a segítségével kiépíthesd a saját rendszered, annak megfelelően, mire van szükséged, milyen vagy és milyen szeretnél lenni.-*Fogalmazom kissé át, mert nem kifejezetten gondolatokra építünk, hanem viselkedésre, rutinra, néha egészen lényegtelennek tűnő apróságokra is.
- Királyság.-*bővítem egy mosollyal a jegyzeteimet, beírva a négylábút a "családtagok" listára, amit Sebastian következő megszólalása azonnal igazol is. Tűnődően megingatom a fejem a kérdésre.*
- Nem tudom, de kiderítem és ha mást nem, kerítek neki szállást.-*Nekem is van szőrmókom, szóval ezt most szépen fel is tolom a fontossági listám tetejére. Macska-jaj!
Remélhetőleg lesz valaki, aki befogadja, mert Freud nem túlzottan társasági típus, a súlykategóriája pedig nyomatékot ad az ízlésének.*
- Yup. De állítólag a humorom is veleszületett rendellenesség,-*dőlök hátra kényelmesen, a zsebembe csúsztatva a telefont. Sokan talán nehezményeznék a vicceimet, azonban a humor szerves része a terápiának és a gyógyulásnak - minden az időzítésen múlik és általában ráérzek, mikor engedhetem meg magamnak.*
- Csak, ha szükségesnek ítélem,-*emelem meg kihívóan egyik szemöldököm. Nem szokásom gyötörni a pácienseket, hacsak nem muszájból gyakorlok rájuk nyomást, esetleg régi, nehezen levetkőzhető rossz szokásokkal küzdünk.*
- Erről fogunk még beszélni, de hozzátenném azt, hogy ide sem olyan könnyű betörni,-*kocogtatom meg a halántékom mutatóujjammal.*- Amit mondasz, köztünk marad, amíg nem veszélyes rád vagy másokra nézve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=700913#post700913][b]Dr. Riley Meyers - 2017.09.13. 00:19[/b][/url]

- Kezdetnek jó. Először mindenképp a legsürgetőbb problémákkal és hiányosságokkal foglalkozunk majd,-*ergo azzal, ami az ember nem akar lenni, ami a leginkább zavarja a jelenlegi önmagában (vagy ami másokat a leginkább zavar, van ilyen is). A többi meg a jövő zenéje.*
- Nincs mit,-*visszamosolyogtam, mert számomra magától értetődő, hogy állatot nem hagyunk cserben ilyen helyzetben. Plusz valahol ez is jelzésértékű, hogy képes racionálisan gondolkodni és másra is figyelni. Jó jel, de most gyorsan keresek valami fát és lekopogom rajta.
- Hízelgő,-*bólogatok elismerést mímelő arccal, derűsen. Egyébként Emilytől idéztem, aki a legbiztosabb forrás, lévén ő ismer a legrégebben és legközelebbről. Na ja, hónapokig rugdostam a veséjét és életem végéig nem hagyja, hogy erről megfeledkezzem.
Legalább tudom, kitől is örököltem a fent említett humort.*
- Megbeszéljük,-*ismétlem magam, de ezt nem itt és nem most kívánom bizonygatni. A munkám része a titoktartás és ennek megfelelő kiképzéssel plusz védelemmel láttak el.
Amerikában az emberek nagyon szeretik a titkaikat.
A szemüveg szó hallatán pókerarc mögött pislogok párat, megpróbálva elképzelni Sebastiant vele - őszintén szólva abszolút illik is ahhoz az elképzeléshez, amit az aktáját olvasva alakítottam ki. Bááár...azt hiszem, az IQ-teszt eredménye sokkal inkább kihangsúlyozza majd az intellektusát, mint holmi pápaszem.*
- Rendben, ráállítom a manókat,-*biccentettem, még utoljára előkapva a telefont, hogy felírjam a kérdéses ókulárét; aztán a készülékkel a kezemben tanumányoztam pár pillanatig Sebastiant. Az elmúlt időszak vastagon rajta hagyta a nyomát, a kötések és a gyengélkedő díszletei nélkül is elég kísérteties látványt nyújtott volna. A csendes várakozása viszont egyfajta végszóként is szolgált számomra - úgy tűnt, egyébként is lassulnak a reakciói, szóval esélyesen álmosodik.*
- Ma pihenj és lazíts, egyelőre nyugtod lesz másoktól. Holnap pedig visszajövök és csinálunk néhány tesztet, ha elég jól leszel hozzá; ha meg nem, akkor kitalálunk mást.-*egyszerűen felálltam a székről, nem veregetve vállon vagy nyújtva felé a jobbom - a hozzá hasonló páciensek szeretnek maguk kezdeményezni fizikai kontaktust. Csak mosolyogva búcsút intek, hogy a széket visszarakva eredeti helyére, elinduljak megkeresni a gyógyítót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=704015#post704015][b]Dr. Riley Meyers - 2017.09.25. 23:59[/b][/url]

Ahogy Murphy tartja, ha minden simán megy, valami felett elsiklottál.
Az előző ülés jól sikerült - még mindig rengeteg idő ment el a kérdések megválaszolásával, de jócskán haladtunk és a könyvek is segítettek abban, hogy kisebb ellenállást kelljen leküzdenem, ha valami újat javasoltam. Várható volt, hogy ezek után esetleg megingás jön majd, főleg, hogy ismét halasztást kért, kitérve a névtelen probléma elől.
Arra azonban nem számítottam, hogy el se jön - minden terápiával kapcsolatosat nagyon komolyan vett és betartott, márpedig sem bagoly, sem egyéb üzenet nem érkezett tőle. Öt percet vártam, mielőtt összefogtam volna a holmimat, hogy sietve elinduljak a gyengélkedőre. Útközben nem találkozom vele, így minden lépéssel egyre jobban aggódom, amíg átérek a déliből a nyugatiba, megmászva a lépcsőket.
Szomorú látvány fogad az ágyánál és önkéntelenül is végigkutatom tekintetemmel a környezetét, mielőtt leguggolnék elé, óvatosan megérintve a dudort, ahol vállát sejtem.*
- Sebastian!-*puha, semleges tónust használok, hogy ne ijesszem meg és ne rontsam tovább a helyzetet.*- Szeretném, ha beszélnél velem. Mondd el, mi történt, hogy segíthessek,-*kérem, mert nem kerülte el a figyelmemet az éjjeli szekrényén az ismeretlen, kézírásos kötet. Lehet, hogy nincs köze ehhez a visszaeséshez, de egyértelműen valami személyes. Türelmesen várom, hogy feleljen, hallani akarom a hangját, mert nincs aggasztóbb a csendnél, amibe burkolózik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=704026#post704026][b]Dr. Riley Meyers - 2017.09.26. 10:41[/b][/url]

A pszichológusok nem érzéketlen, felsőbbrendű lények, akik pusztán a kezelések alatt alacsonyodnak le az emberekhez. Az, amint a pácienseim átmennek vagy átmentek, engem is megvisel és ha nem én kezelném őket, akkor is törődnék velük. Empátiának hívják és nekem több is jutott a szokottnál, úgyhogy egyáltalán nem egyszerű betartani a szabályokat, amik terapeutaként megszabják, mit tehetek és mit nem. Azonban tudom, hogy szükségesek, így sosem szegtem még meg őket.
Most nem sün. Csigabiga. Nem szúr, de amint megkocogtatom törékeny kis házát, azonnal elbújik és nem is akar előjönni. Leülök az odahúzott székre, hogy megértse, nem fenyegeti veszély és nem is megyek sehova egyhamar, aztán csak várok. Néha ez a legnehezebb, időt adni és tehetetlenül figyelni, hogy valaki szenved.
A hangja rosszabb, mint amikor először beszéltem vele - hiányzik belőle a megszokott makacsság, az a harcrakész ellenségesség, amivel akkor fogadott.
- Többet is,-*mosolyodom el egy egészen picit, hogy felállva kerítsek egy egész doboznyit; sőt, némi gondolkodást követően magamhoz rendelek egy házimanót és mire visszaérek Sebastian ágyához, a szekrényen már ott gőzölög a bögre a gyógyteával. Kamilla, citromfű, passiflora, levendula, szederlevél.*
- Két dolgot szeretnék mondani, mielőtt elkezdjük,-*tartom még fel a kezem, egy kis időt kérve, míg elhelyezkedem.*- Tudom, hogy ez nem megy parancsra, de ha segít, akkor ne tartsd vissza az indulatokat. Vannak és lesznek rosszabb napok, a folyamat része, nem gyengeség,-*az elején semmiképp sincs értelme szégyenkezni miattuk, amikor még olyan kevés eszköz van a kezében, hogy megbirkózhasson velük. Sokat kell még tanulnia és úgy érzem, feldolgoznia is, mielőtt jól tudja majd kezelni őket.*
- A másik, hogy ha nagyon elakadsz, de folytatni akarod, használhatunk merengőt. Az sem mentesít a teher alól, hogy kimondassam veled, mit éreztél és gondoltál, de segíteni tudok benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=704434#post704434][b]Dr. Riley Meyers - 2017.09.30. 19:17[/b][/url]

- Most jegyzetelni és kérdezni fogok, rendben? Nagyon sok, különböző időben történt eseményről beszélsz és nem akarom elveszteni a fonalat vagy félreérteni valamit.-*Lassú mozdulattal elővettem a táblagépem, új dokumentumot nyitva és megkíséreltem rendezni mindent, ami eddig elhangzott. Időrendben haladva bántalmazással kezdődik - ez lehetett a traumatizáló tényező, ami miatt annyira bizalmatlan, nem a titok, amire eredetileg gyanakodtam - és ide tudom beilleszteni végre a névváltoztatást is. Itt van egy elég nagy fehér folt, mert csak az aktában írtakra támaszkodhatok, egészen a másfél évvel ezelőtti konfliktusig, ahol az egyik testvér összeroppan(?) és amikor az emlékelvétel történik. A maradék hónapokban az ő állapota stabil, bár kérdéses, ez milyen állapot stabilitása is. Sebastian nehezen követhető ütemben, de fokozatosan romlik, amíg hirtelen felindulásból el nem követi az öngyilkossági kísérletét. Ez konfrontációra kényszeríti a résztvevőket - bár Sebastian még így is ügyelt rá, hogy egyetlen nevet se említsen, mindenképp közeli személyek, akiknek esetleg feltűnt volna a változás vagy tudnak a múltban történtekről. A napló megjelenése valószínűleg egy újabb konfrontáció, a bátyjával, de erre rá kell kérdeznem. Nagy levegőt veszek és lassan fújom ki, ahogy szórakozottan csavargatom a hajam a tarkómon, töprengve.
Ez itt most egy hatalmas aknamező.*
- Visszafelé szeretnék haladni, de nem foglak kényszeríteni egyetlen kérdés megválaszolására sem. Ha valami túl sok, csak jelezd nekem, kérlek. Jó?-*Nekem sem egyszerű ez, mert arra kérem, hogy élje újra a friss traumát - ha lenne más módom rá, hogy segítsek megoldást találni a helyzetre, azt választanám. Azonban csak úgy tudom más megvilágításba helyezni a történteket és új kontextust adni nekik, ha válaszokat kapok, márpedig sajnos gyanítom, hogy ő a teljes történet egyedüli ismerője.*
- Hogy került hozzád a napló és mi volt pontosan benne, ami miatt úgy gondolod, feleslegesen cselekedtél?-*Ebben a pillanatban ez egy nagyon fontos kérdés, mert a bátyja szavával nem vitatkozhatok, viszont Sebastian hajlamos a kognitív torzítás egy fajtájára - nem mintha nem esnénk áldozatául néha mindannyian annak, hogy azt hisszük, tudjuk, mi jár mások fejében pusztán szavaik hallatán vagy tetteik láttán. Az egyetlen, akiről tudom, hogy mentes ettől, az az albínó barátja, aki szó szerint gondolatokat olvas, míg mi többiek csak elhitetjük magunkkal.*

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=704871#post704871][b]Dr. Riley Meyers - 2017.10.04. 21:38[/b][/url]

- Nyugalom. Megoldások keresésében jobb vagyok, mint bűbájokban,-*kockáztattam meg egy egészen aprócska, szájzugban meglapuló mosolyt, mert A, tényleg szánalmas, hogy ennyire gyengék az ilyen típusú varázslataim és B, szeretném, ha legalább egy kicsit nem adná fel. Ostobaság lenne azt várni, hogy felpattanjon és egy csapással legyőzze ezt az elébe tornyosuló óriást - de szükség van arra, hogy legalább egy lépést megtegyen. Annyi elég is egyszerre.
Testbeszédét figyelve hallgatom, csak itt-ott kockáztatva meg egy pillantást a kijelzőre, hogy jelszavasan lejegyezzem a legfontosabbakat.*
- Ez deperszonalizációnak hangzik. Seth most valószínűleg úgy érzi, mintha saját életének kívülálló megfigyelője lenne; vagy mintha a teste nem az övé lenne. Nagyon gyakori jelenség és ebben a helyzetben valószínűleg stresszreakció,-*a homlokomat dörzsölöm, míg azon agyalok, hogyan közelíthetném - közelíthetnénk - meg ezt a problémát. Először a legégetőbb kérdésekre próbálok valamiféle választ adni.*
- Bármit is tesz vagy mond, vedd figyelembe, hogy ha igazam van, akkor most torzult az észlelése és ez az állapot gyakran jár együtt erős szorongással, pánikkal. A szó bizonyos értelmében akivel beszéltél, az tényleg nem a bátyád volt.-*Azt hiszem, szükség lesz egy mihamarabb megejtett csoportos beszélgetésre, de nem azelőtt, hogy Sebastian elég erős lenne a szembesítéshez.
- Alig maréknyi információ birtokában nehéz megítélni, mekkora veszélyben volt, de iszonyatosan megrémíthetett a viselkedése, ha egy ennyire radikális és veszélyes megoldást választottál. A hibát nem itt követted el, mert bizonyos értelemben az erős nyugtatók is elnyomják az emlékezést és a gondolkodást. A gond az, hogy így nem lehet meggyógyulni, ahogy neked sem segített a függőség; és hogy nem kértél-kaptál megfelelő segítséget.-*Ez egy terapeuta szemszöge, mert nem vagyok én se ítélőszék, se auror, hogy bűnösökre vadásszak. Mindenki követ el hibákat, csinál hülyeségeket és ezek nagysága sokszor egyén- és nem törvényfüggő.*
- Azt hiszem, ez a napló lehetett az utolsó kapaszkodója,-*érintem meg a kötetet, kísérletet sem téve rá, hogy kézbe vegyem vagy lapozgassam.*- Hogyan felügyelted az állapotát?-*nézek rá, őszinte kíváncsisággal, mert ez akár a gyógyászat számára is értékes információ lehet, még akkor is, ha magas legilimenciával alig páran bírnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=704952#post704952][b]Dr. Riley Meyers - 2017.10.05. 23:05[/b][/url]

Megengedek magamnak egy kuncogást, úgyis a saját számlámra megy, meg kicsit talán a szüleimére, akik - a kezdeti kudarcok ellenére - mégis tudóst neveltek belőlem. Ezzel majd máskor dicsekszem el, amikor nem kell egyedül nevetnem magamon.
Ennyi idő után is nehéz figyelni mások szenvedését és közben arra koncentrálni, hogy tudásom javát nyújthassam, hogy segítsek, akármilyen fájdalmas, félelmetes és nehéz is a következő lépés. Hagyom, mert hagynom kell sírni; de minél tovább beszélek, annál inkább feladni látszik, magába zárkózva.*
- Sebastian,-*szólítom meg, s ha továbbra sem néz rám, nyitott tenyerem csúsztatom elé. Átérzem, min mehet keresztül, és emlékeztetem rá, hogy nincs egyedül.*- Az, hogy képes és hajlandó kommunikálni, együttműködni, kiindulópont. Lehetőség, hogy újrakezdjétek. És most nem lesztek egyedül,-*a hangom nyugodt és tárgyilagos, mert csodákat nem ígérhetek, de támaszt és segítséget igen. Minél többet látok a két testvérből, annál egyértelműbb, hogy mindkettejüknek óriási szüksége van erre, hogy feldolgozhassák a történteket.
A kicsavart válasz voltaképp mindent elmond nekem, amit tudni akarok és lenyelek egy sóhajt, mert érzéseim szerint még sokáig eltart majd, hogy ne jöjjön fel minden foglalkozáson ez a bizalmatlanság.*
- Melodimágia. Rendben, az elég pontos, ha jól használják,-*írom fel, sőt, ha minden igaz, passzív formájában nem interferál a legilimenciával sem. Ha nem ebben a hatalmas katyvaszban kotorásznék, még fel is villanyozna, hogy ilyen különleges varázsformákkal dolgozhatok és bőszen gyűjteném az információkat; per pillanat csak tovább komplikálja a dolgokat. Feltételezhetően az "azt hittük" is ezért többesszám, bár erről még megkérdezem...az érintettet.
A fiú mozdul és nem néz rám, a szavai pedig váratlan, de nem új könyörtelenséggel szólnak.*
- A tudta és beleegyezése nélkül vitted véghez, ez tény. Ezen nem lehet változtatni, és talán sosem tudjuk meg, mi történt volna, ha. De elhiszem, hogy akkor és ott az életét féltetted, ami érthetővé teszi, hogy bármit megtettél volna, hogy megmentsd. Nem vagy és nem voltál gonosz, csak kétségbeesett.-*Számtalan példát tudnék felhozni valódi, értelmetlen és céltalan emberi gonoszságra, de nem az a célom, hogy versenyezzünk. Van egy sokkal jobb ötletem, így átmenetileg feladom passzív megfigyelői posztomat, figyelmét követelve.*
- Mi az, amit szeretnél? Ha bármit és mindent helyre lehetne hozni, milyen életet szeretnél?-*Mozdítanom kell rajta, másfelé fordítani a tekintetét, ami túl rég óta figyeli már ugyanazt a pontot.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=705153#post705153][b]Dr. Riley Meyers - 2017.10.07. 22:31[/b][/url]

A szusszanásra nem reagálok, a kérdésre azonban felnézek, félretéve a jegyzeteimet egy pillanatra.*
- Amíg nincs tudomásom bántalmazásról vagy közvetlen fenyegetésről, az itt elhangzókat bizalmasan kezelem. Akármilyen bizarr is,-*szusszanok egy enyhe grimasszal, mert ez  kicsit hihetetlen,*- a helyenkénti túlzott mágiahasználat ellenére sem látom ezeknek nyomát.-*Talán jobb is nem menni bele a részletekbe és a miértekbe. Ruarc végtelenül nyers és őszinte módon közölte velem, miről és miért nem hajlandó beszélni velem, minden másra - többek közt némely gondolatomra is - azonnal válaszolva, sajátos stílusában.
Valószínűleg azért veszem könnyebben az ilyeneket, mert én is egyfajta anomália vagyok.
Visszatérve a Selwyn családhoz, nem vonom kétségbe, amit a fiú mond és nem is próbálom győzködni.*
- Érthető, de ő nem is emlékszik mindarra, ami odáig vezetett, ha jól vettem ki a szavaidból. Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudja az állításaid. A napló  párbeszédet kezdeményező gesztus szerintem - nem tart ártatlannak, viszont megátalkodottnak sem.-*Ez szubjektív vélemény, valami, amit inkább megérzésekre alapozok, semmint kézzelfogható bizonyítékokra; ám Seth naplója olyan, mintha odaadta volna a hiányzó darabokat, hogy összeállhasson a teljes kép, hogy Sebastian végre tényleg mindent lásson. Remélem, hogy lesz módom vagy módunk erről is beszélni vele, ezen a ponton azonban csak ennyi, remény.
Ez a szék kényelmetlen, mégsem fészkelődöm - nem akarom, hogy Sebastian azt higgye, eluntam a várakozást, vagy hogy sürgetem. A kérdéseimre nincs helytelen válasz, így a nem tudom-ot is elfogadnám, legfeljebb feladnám házi feladatnak, hogy gondolkodjon rajta. Mégis, némi töprengés után megnevez valamit, amit már fel tudok használni célként, sőt, szépen beleillik abba a tervbe, ami a fejemben kezdett körvonalazódni. Bólintok, majd még párat billen fejem, ahogy megfogalmazom a mondandómat.*
- Rendben. El tudod fogadni, hogy nem vagy képes befolyásolni az érzéseit? Hogy nem tartozol felelősséggel azért, amit érez?-*Az emberek sokszor nem mernek lépni attól való félelmükben, hogy valakinek fájdalmat okoznak; vagy éppen ezzel zsarolják őket. Azt akarom, hogy Sebastian tudatosítsa ezt, hogy megértse, amennyiben kudarcot vallunk, nem ő ennek az oka.*
- Ha igen, megteszünk minden tőlünk telhetőt, amint készen állsz rá. Mindkettőtöknek szeretnék segíteni, de nálam te vagy az első helyen.-*Konkrét lépésekről csak akkor kezdek beszélni, ha ezen átrágtuk magunkat, mert meg akarok csináltatni vele még egy gyakorlatot, kifejezetten az örökös rágódása miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=705271#post705271][b]Dr. Riley Meyers - 2017.10.08. 23:12[/b][/url]

Erről a Selwyn-mentalitásról el fogunk még beszélgetni, de nem itt és nem most. Addig még sokat fogunk ásni és lapátolni; addig is apró széljegyzet csupán a szókapcsolat.*
- Sose fogom megérteni, mi baja mindenkinek a barátságos, altruista és flegma emberekkel,-*csóválom a fejem, mert tényleg az legyen valaki legnagyobb tragédiája, hogy elszegődik a Navine/Hufflepuff/akármi élére. Jó kérdés amúgy, én hova kerültem volna, de sosem foglalkoztatott igazán és annyit változtam az évek során, hogy szerintem minden Teszlek Süvegek ősanyja is belesült volna a dologba.
Még szép, hogy nem hagyom annyiban! Abból élek, hogy emberek vérét szívom, amíg annyira az agyukra nem megyek, hogy inkább meggyógyulnak, csak hogy megszabaduljanak tőlem.
- Megértem,-*nem győzködöm és nem is magyarázkodom, mert Sebastian van annyira intelligens, hogy maga is átlássa a kérés értelmét és fontosságát. A gyógyuláshoz szükséges lesz, hogy kimondjon és megtegyen dolgokat, amik alighanem évek, ha nem évtizedek óta fojtottak és titkoltak el. Azonban nem mindegy, mikor és hogyan történik ez, úgyhogy amennyiben lesz módom, úgy irányítom majd a kezelést, hogy mindketten készen álljanak rá.
- Rajtam úgyse ronthatsz sokat,-*legyintek, abszolút lemondó arcot mellékelve. Értelmetlennek látom, hogy további köröket fussak, akkor inkább lecsapom. Egyébként nem szokásom a humorommal fenyíteni embereket, de Sebastian sorozatosan megszegi kimondatlan egyezségünket.
A glutton for punishment, ain't he?
Gonoszul kihasználom néma töprengését, hogy átcsoportosítsam rém hosszú végtagjaimat és valamivel kényelmesebben ülhessek; ez az egy-két perc viszont elég rá, hogy tényleg összeszedje magát és önként mozduljon. Mosollyal üdvözlöm ismét köreinkben.*
- Remek! Természetesen megőrzöm és én is úgy vélem, jobb lesz apránként, kis adagokban olvasni.-*Egyelőre nem nyúlok érte, nem szalad el. Helyette papír után kotorászok, hogy egy tűfilccel egyetemben Sebastian kezébe nyomjam, egy könyvet is mellékelve, alátétnek.*
- Ma megtanítok neked egy trükköt. Olyankor jön jól, ha azon kapod magad, hogy megint olyasmin jár az agyad, amin már régóta rágódsz. Az, hogy az ember tanulni próbál egy-egy szituációból, természetes és jó dolog. Minden ilyen elemzés és elmélkedés elér azonban egy pontot, ahol a beleölt energia nem hoz további hasznos ismereteket és értelmetlenné válik.-*Érzéseim szerint igényel némi felvezetést, ezért igyekszem egyszerűen és lényegretörően megmagyarázni, miért akarom most végeztetni el vele.*
- Másfél éve rágódsz azon az éjjelen. Szeretném, ha most szánnál rá 10, legfeljebb 15 percet, hogy minden részletét átgondold, leírd valamennyi tanulságát: mit csináltál jól, mit csinálnál másképp, mire tanított meg. Ha megvan a lista, átolvassuk, hozzáteszem az én meglátásaimat. Utána pedig lezárjuk. Mert nem tudsz rajta változtatni többé,-*fejezem be, kezeimet összekulcsolva és ölembe ejtve. Az iPad sarkában ott világít a pici  digitális óra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=705850#post705850][b]Dr. Riley Meyers - 2017.10.16. 21:03[/b][/url]

Ha a gondolatai nem is, az érzései elég olvashatóan kiülnek az arcára - a bizonytalanság, a félelem és a beletörődés, több réteg kimerültség alatt. Jó, hogy legalább egy része elfogadja a folyamat szükségességét; a többit fokozatosan kell majd meggyőzni, ahogy kisebb-nagyobb eredményeket tudunk felmutatni.
Megrázom a fejem, amit mond, újdonság számomra, s hümmögve hallgatom magyarázatát. Megdörgölöm a szakállam a mutatóujjammal, egy pillanatra az ajkamon nyugtatom, magam elé meredve.*
- Az emberi élet értéke, legalábbis szerintem, nem növekszik vagy csökken a korral, változik tapasztalatoktól vagy személyiségtől függően. Viszont az, hogy valamit arannyal fognak össze, egyszerre igényel hozzáértést és hoz létre egy nemcsak tartós, de szép tárgyat is. Ebben látom a hasonlóságot, kihozza a törésből a legjobbat és ismét egésszé teszi az embert.-*Felemelem az arcom, visszatalálva a jelenbe egy szelíd mosollyal.
Ki tudja, hány karátos lennék, ha tényleg bearanyoznák a lelkemet pókhálóként átszövő repedéseket.
Bólintok, mert érthető a szkepticizmusa, de én teljesen más szögből látom ezt a problémát.*
- Valóban lehetetlen, mert nem létezik egyetlen konkrét, tökéletes megoldás; nincs vége a "végiggondolásnak". Az agynak ez egyfajta rágógumi; a traumatikus élményeknél pedig annál is inkább, hogy sokan kényszeresen újraélik, csak hogy megpróbáljanak kontrollt szerezni.-*Az evolúció sok szempontból megszívatta a Homo sapiens sapienst, ez is a csomag része, akár a többi elfuserált sajátosság.
Az elkövetkező perceket azzal töltöm, hogy magam is nyitok egy dokumentumot - senkitől sem várhatom el, hogy a kézírásomat bogozza - és rögzítem a saját gondolataimat, meg-megállva és merengés közben az iPad oldalát kocogtatva ujjammal. Ennyivel is gyorsabb lesz a végén összesíteni, elvégre minden foglalkozáson kicsit másba kóstolunk bele, a mai session pedig leginkább a rágódásról és kényszeres gondolatokról szól. Néhányszor felpillantok, ellenőrizve Sebastiant, röviden elidőzve összpontosítást tükröző arcán, de ettől eltekintve síri csendben dolgozunk mindketten.*
- Persze,-*nyúlok a listáért, hogy összehasonlíthassam a sajátommal. Beletelik pár percbe, amíg egyesítem a kettőt, átfogalmazva Sebastian mondatait. Végül odanyújtom a ketyerémet, az én verziómmal, hogy elolvassa és megbeszélhessük.

Mit csináltam jól?
- kiviteleztél egy magas szintű, visszafordítható varázslatot
- beszéltél a problémáról Seth-tel
+ az eredeti elképzelésed egy reális, jól felépített kezelési terv volt
+ figyeltétek Seth állapotát és a varázslat stabilitását
+ krízishelyzetben is épkézláb tervvel álltál elő, amivel időt nyertél


Mit csináltam rosszul?
- a halogatást, ami miatt megromlott a kapcsolatotok és az egészségi állapotod
- nem támasztottad alá a döntéseid valódi tényekkel
-- egyedül próbáltál megbirkózni egy erődet meghaladó feladattal
-- nem fordultál szakemberhez, sem szakirodalomhoz
-- nem készítettél új tervet, amikor az elsőről letettél
-- kognitív torzítások: mind-reading, fortune telling, musterbation

Mi a tanulság?
- nem ismered eléggé a saját határaidat, sem a bátyádéit
- nem figyelsz annyira a körülötted élőkre, mint szeretnéd
- az emberek nem olvasnak gondolatot(többnyire), ezért kommunikálniuk kell
-- nem vagy mentes a kognitív torzításoktól
-- nem vagy és nem is kell mindentudónak lenned
-- a problémákat úgy tudod megoldani, ha megoldod őket
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=706159#post706159][b]Dr. Riley Meyers - 2017.10.19. 23:22[/b][/url]

- Ah, elnézést, félreértettem,-*szúrom közbe, még ha evidens is és sokan talán szükségtelennek tartanák a bocsánatkérést. Nekem így tiszta a kommunikáció, függetlenül attól, kivel is beszélek épp'. Figyelmesen hallgatom, kivárva a magyarázat végét, bár megint vitatkozhatnékom támad.*
- Egyetlen kapcsolat sem készen kapott. Vannak gondatlan, sőt, kegyetlen szülők, remek mostohák, testvéreknél is szorosabb kapcsolatú barátok és a sor még hosszú. Lehet, hogy neked természetesnek tűnt, mert inkább a bátyád áldozott a kapcsolatotokra, de ez is döntés és energia kérdése volt.-*Egy autista számára ez lehet nehezen érthető és érzékelhető, ezért nem is hibáztatom, mindössze a figyelmét szeretném felhívni rá. *
- Az, hogy most újra kell építeni a kapcsolatot, lehetőség arra, hogy értékeljetek. Mi működött, milyen hibákat követtetek el, mire vagytok hajlamosak, ami árt a kapcsolatnak. Az, hogy tudatosabban, több odafigyeléssel alakítjátok, elsőre szokatlan lehet, de valóban mélyebbé, értékesebbé teheti.-*Ezt sokáig lehetne vesézni és abszolút nyitott is vagyok a beszélgetésre, ha Sebastiant érdekli, főleg azt látva, mennyire fontos neki a testvére. Viszont az is világos, mennyire elcsigázott, úgyhogy azt hiszem, nem ma fogjuk átrágni.
Bólintok, mert ezt a mozzanatot említették már nekem, bár akkor nem sejtettem, hogy ekkora jelentőséggel bír. Ez végképp nem ritkaság - az emberek ijesztően sokszor még saját magukkal sem őszinték, így mire eljutok a valódi történetig, mindig megizzaszt az ásás.
Most egész archeológiai feltárás vár rám, úgy érzem. Arany helyett aranyvérűek.*
- Ugyanazon mész keresztül, amennyire látom, és a legkevésbé sem meglepő, tekintve, hogy végignézted a legszörnyűbb emlékeit. Ha jól sejtem, bőven volt köztük, amiről nem tudtál - gyakori, hogy a traumát megélő nem osztja meg a történteket másokkal, mert úgy hiszi, mivel ők nem élték át, nem is fogják megérteni.-*Sok dolgot a részletekből kell összeraknom és rengeteg darabkám hiányzik, azonban nem véletlenül választottam ezt a hivatást. Ami fontos, hogy erősítsem Sebastianban a tudatot, hogy amit tesz vagy érez, okkal történik, ha nem is racionálisak vagy jók a mozgatórugói; hogy nincs egyedül és hogy van kiút.
Mert van.*
- Idézd fel ezt a beszélgetést. Emlékeztesd magad arra, hogy a múltat nem tudod megváltoztatni, hogy mit tanultál belőle és hogy önsanyargatás helyett sokkal jobb dolgokra is fordíthatod az energiádat. Tehetsz azért, hogy a jelen és a jövő jobb legyen. Tehetsz azért, hogy egyre kevesebbszer és végül egyáltalán ne kövesd el a régi hibákat. Segíthetsz Sethnek feldolgozni, amit egyedül nem tudott. Szakítsd meg a gondolatokat, amint észreveszed, hogy megint ezen jár az eszed, csinálj valamit, amit hasznosnak érzel. Ha pedig nagyon rossz, akkor keress valakit, akivel beszélhetsz.-*A táskám felé nyúlok, hogy elővegyem az eddig hanyagolt könyveket; az egyiket rögtön fel is lapozom, megkeresve a bekezdést, ami Sebastian listája láttán azonnal eszembe jutott. Odanyújtom neki, mutatóujjammal megkocogtatva a lap tetejét.*
- Szeretném, ha ezt elolvasnád és memorizálnád. Ezek kognitív torzítások, amiket említettem, mindegyikhez tartoznak gyakorlatok, amikkel le lehet őket küzdeni. Próbáld meg figyelni magad, hogy fel tudd ismerni őket, aztán legközelebb elbeszélgetünk róluk.-*Elteszem a naplót, mentem az ülésről készült jegyzeteket és elpakolom az iPadet is, majd elgondolkodva nézem Sebastian arcát.*
- A következő foglalkozásig jobb, ha nem találkozol a bátyáddal. Nem akarom kizárni sem az életedből, sem a kezelésből, csak várni, amíg jobban leszel. Szeretnéd, hogy beszéljek vele?-*Nemcsak a válaszát figyelem, hanem a testbeszédét is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=707405#post707405][b]Dr. Riley Meyers - 2017.11.05. 20:24[/b][/url]

Megköszörülöm a torkom, megpróbálva finoman figyelmet kérni.
Mármint, épp az imént néztem végig egy nagyon is bensőséges jelenetet, szóval akár rezesbanda kíséretében is bevonulhatnék, de mentségemre szóljon, annyira meglepett és lenyűgözött a zene, hogy teljesen elfelejtkeztem mindenféle illemről. Az érzések, ekképpen pedig az emberek sem racionálisak, akármennyire is igyekeznek civilizált, felsőbbrendű lénynek tűnni - én sem vagyok kivétel. A dallam magával ragadott, s mire feleszméltem, kegyetlenség lett volna szétugrasztani Sebastiant és Ruarcot. Tudom, hogy itt megfordulhattam volna, kisétálva a gyengélkedőről, hogy visszatérjek egy alkalmasabb pillanatban (és valószínűleg a legtöbb jóérzésű ember így is tett volna); azonban gyarlóságom győzött.
Láttam valamit, ami eddig elkerülte a figyelmem - valamit, ami megbújt a részletekben és nem állt össze, kíváncsiságom pedig annyira eluralkodott rajtam, hogy igazából még csak el sem rejtőztem.
Hölgyeim és uraim, Riley G. Meyers, diplomás pszichológus, kezdő kukkoló!
Viiisszatérve a jelenbe, kezemben egy adag könyvvel odasétálok az ágyhoz és kedvesen - bár teljesen feleslegesen - rámosolygok a kisebbik srácra.*
- Megtennéd, hogy adsz pár percet? Addig mondjuk leugorhatnál a konyhára kajáért,-*javaslom neki, amit egykedvűnek tetsző szótlansággal vesz tudomásul. Épp' csak a hegedűjét rakja el a tokjába (jogos, én se akarnám egy jávorszarvas közelében szem előtt hagyni), mielőtt elcsattogna.*
- Haragszol?-*ülök le megszokott fotelembe, Sebastiannal szemben. A térdemen nyugtatom a könyveket, amik miatt beugrottam; de van valami más is, amiről beszélnék, ha nem harapja le visszakézről a fejem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=707444#post707444][b]Dr. Riley Meyers - 2017.11.06. 21:08[/b][/url]

- Én is lehettem volna tapintatosabb, sajnálom. Még sosem láttalak titeket együtt, sem zenélni, elragadt a kíváncsiságom.-*Nem üres szavakkal dobálózom, tényleg jó szándékom ellenére lettem nem kívánt harmadik. Megfordítva azonban a legjobb, amit tehetünk, ha kihasználjuk ezt a szerencsétlen helyzetet és a lehető legtöbbet kihozzuk belőle. Előbb még azonban válaszolok a kérdésre, derűs mosollyal - elvégre igazán nem fenyeget, hogy az ágy ne bírná el kettejüket.*
- Nem látom akadályát. A monitor-bűbájnak viszont maradnia kell,-*figyelmeztetem, bár ebben az esetben nem is arról van szó, hogy Ruarc elégtelen felügyelet lenne. Az elmúlt hetekben már bizonyította, hogy megértette és betartja a közösen lefektetett szabályokat; ezen felül is úgy látom, hogy jó hatással van Sebastianra. Ő adhatja a gyógyuláshoz szükséges közelséget, szeretetet, gyengédséget, amit én, pozíciómból fakadóan, nem tehetek meg.
Tűnődöm egy pillanatig, hogy a lehető legvilágosabban tudjak fogalmazni, mielőtt farkasszemet néznék kicsit morc páciensemmel.*
- A ti kommunikációtok jóformán ismeretlen és elérhetetlen másoknak. Elképzelni is nehéz számomra, milyen érzés lehet egy ilyen kapocs. A testbeszédetek meglepett és...a legjobb szó talán, hogy megkönnyebbültem, mennyire jól használjátok.-*Osztom meg Sebastiannal a megfigyeléseimet, egyrészt, hogy oldjam a bosszúságát, másrészt, az én nézőpontomat is megmutatom, hogy megérthesse - ami neki természetessé vált esetleg, kívülről nézve páratlan ritkaság. Lehunyom a szemem, felidézve a képeket, mutatóujjammal hangtalanul dobolva a térdemen egyensúlyozott könyv borítóján.*
- Tudtad, hogy lassan pislantasz rá?-*bukik ki végül belőlem az egyik furcsa részlet, amiről kétlem, hogy szándékos - azt pedig, hogy aranyos, csak Veritaserum alatt vallom ki. Ismeretségünk rövid ideje alatt rájöttem, hogy ez Sebastiannál sértésszámba megy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=708079#post708079][b]Dr. Riley Meyers - 2017.11.12. 22:13[/b][/url]

- Ha jól értem, akkor a melodimágus hangszer olyasmi, mint a varázspálca?-* kérdezem, a biztonság kedvéért - az elmélettel nagyrészt tisztában vagyok, de sosem tanulmányoztam részletekbe menően, szóval most kiaknázhatom, hogy Sebastian szeret és tud is magyarázni. Azt persze értem a kontextusból, hogy Ruarc bizalmából és kötődéséből fakadó kivételes gesztus volt ez, csak a kíváncsiság fúrja az oldalam, van-e esetleg más jelentősége is.
- Szívesen. Sőt, örülök is, hogy van kérésed.-*Mosolygok, mert jó jel, hogy vágyik valamire és tesz is azért, hogy megkapja. Kis lépések.
Tanulmányozom az arcát, ahogy elmerül az emlékeiben és küszködik a szavakkal. Gyakran megesik még, dolgozunk rajta, s munkám jutalma egy-egy ilyen kéretlen darabka, történetrészlet, apró titok. Kivárom, hogy összeillesztgesse, nem aggódva azon, mennyi időt vesz igénybe. Megéri.*
- Szerintem a legtöbb embert megrémíti a lehetőség, abból kiindulva, mennyire rühellik az "agyturkászokat". Nem csodálom, hogy összezavart, amikor ennek a logikának a tökéletes ellentétével találkoztál,-*ingatom meg a fejem, miközben a mondandóját emésztem. Annyira bizarr elképzelni, hogy a lélek egyetlen dallamba sűríthető valamiképp, s hogy ez mások számára értelmes és kibogozható. Sok kérdésem lenne még, ajjaj, de még mennyi. Cinkos pillantást vetek Sebastianra, durcás kis fintorral szusszanva.*
- Erről egyszer még szívesen elbeszélgetnék, ám úgy érzem, ahhoz egy vödör kávé és egy egész nap - vagy éjszaka - kellene.-*Ennyivel azonban el is engedem a témát, mert akármennyire is élvezetem lelem a csevejeinkben, a terápia az első.
A kielégíthetetlen tudásszomjamat amúgy is bele kellene fojtanom az iPadomon halmozódó friss kutatások jelentéseibe.
Sokan a fél karjukat odaadnák azért, amit ő egyszerűen úgy ír le, mintha csak kézikönyvből sajátította volna el. Nincs benne semmi kérkedő vagy lenéző, de szerintem sokszor nincs tudatában, hogy a könnyedség, amivel véghezviszi a varázslatait, milyen félelmetes lehet. Még számomra is az néha, pedig hasonló csónakban evezünk, ha belegondolok.*
- Csodállak azért, hogy ilyen fiatalon ennyire keményen tudsz dolgozni, ha valamit akarsz, mert csak a tehetség kevés volna ehhez. Az pedig csak tovább fokozza, hogy valaki más kedvéért ekkora fába vágtad a fejszéd. Megpróbálom mostantól ezt is beépíteni a gyakorlatokba, ha egetértesz. Mondd, még mindig nem bízol az okklumenciámban?-*Vetem fel a kérdést, ami a jelek szerint időszerűvé vált és átrendezheti némileg a következő ülésre tervezetteket - nem véletlenül van mindig fél ábécényi tartalék tervem...
Nem voltam mindig ilyen jó hallgatóság, de megtanultam előnyt kovácsolni közvetlenségemből és érzékenységemből. Mindig is szerettem megfigyelni másokat, hogyan reagálnak, mi mozgatja őket, bár eredetileg én magam vágytam a figyelem középpontjában állni. Ahogy felnőttem, úgy tolódott a hangsúly a "kapni"-ról az "adni" felé.*
- A macskák testbeszédének része, általában akkor csinálják, ha megbíznak valakiben és a szimpátiájukat akarják jelezni. Így,-*szemléltetem, hátha akkor könnyebben beugrik. A gesztus több szempontból is érdekes - egyrészt, mert ezek szerint úgy ragadt rá Sebastianra, hogy észre sem vette; másrészt, ez a "kölcsönvett" elem a legtöbb ember számára értelmezhetetlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=708548#post708548][b]Dr. Riley Meyers - 2017.11.18. 23:52[/b][/url]

Buzgón bólogatok, mert akármilyen szívesen is ásnám bele magam a témába, tényleg nem időzhetek itt túl sokáig. Be kell érnem ezekkel a morzsákkal, esetleg utánaolvasni - nem mintha túl sok szakirodalom létezne, de valaki tuti fel tud nekem hajtani egy barátságos hangszerkészítőt, ha kiskutyaszemeket meresztek rá.*
- Deal!-*Nevetek fel, a kezemet nyújtva, mert erre örömmel alkuszom. Mindig is lenyűgözött, ahogy a terápia során az emberek apránként magukra találnak, ahogy egyre több látszik belőlük és erősödnek, ahogy felfedezik olyan részeiket, amikről talán nem is tudtak. Közös utazás ez, aminek a végén nehéz búcsúzni, mégis alig várom, hogy kisétáljanak az ajtómon, mert ott toporognak az új életük küszöbén.
Megdörgölöm az államat, nem vonva kétségbe a szavait, mert valóban ilyen érzés lehet számára; a erőfeszítés eltörpül a megszerzett ismeretek, a fejlődés adta motiváció mellett. Az intellektusának szüksége is van az ilyen kihívásokra, célokra. Előredőlök, a térdemen egyensúlyozott könyveket inkább letéve az éjjeliszekrényre, bár megállom, hogy előkapjam a telefonom és azonnal jegyzetelésbe fogjak.*
- Ennek egy része az autizmusodból is fakad, viszont a nagyobbik része - és számomra itt van a hangsúly - igenis kemény munka. Olyan dolgokat viszel véghez, amihez nincs igazán útmutatásod. Te magad tervezed meg, osztod be az erődet, keresed meg a megoldást. Talán emiatt is szoktad meg, hogy nem támaszkodsz másokra és nehéz segítséget kérned.-*Az egész jó oldala, hogy meg lehet tanulni kezelni ezt a beszűküléssel járó extrém koncentrációt úgy, hogy ne menjen minden más rovására. Csak az eszközökre van szüksége.
Meg egy kis jómodorra.*
- Nekem a transzfiguráció az, ami neked a bűbájtan,-*felszegem a fejem, megpercegtetve sebtében magamra bűvölt cicafüleimet. Durcás arckifejezésem azonban egy pillanatig tart csak, mókázom, eszem ágában sincs valóban megsértődni - ha faragatlan is, tényleg csapnivaló vagyok bűbájokból.*- Mindazonáltal valamelyik következő foglalkozásunk keretében próbára teheted az okklumenciámat, ha segít megnyugodni, egy feltétellel. Csak magas legilimenciát használhatsz, anélkül, hogy feszegetnéd vagy tapogatnád a falaimat.-*Ez a kitétel nagyon fontos és nem kétlem, hogy nehéz is lesz Sebastian számára. Farkasszemet nézek vele, nyíltan és egyszerűen, mint mindig.*
- Értem, hogy mi szüli a bizalmatlanságodat és szeretnék segíteni. Vannak azonban határok. A te nyugalmad kedvéért nem fogom kockára tenni a többi páciensem titkait, még akkor sem, ha ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy nem férnél hozzá. Neked pedig tiszteletben kell tartanod, hogy nem szeretném, ha hozzáférnél a személyes dolgaimhoz, mert a terápia ezt kívánja meg. Közvetett módon próbára tehetsz, ameddig csak találékonyságod terjed.-Ha megengedném neki, akkor nem lennék méltó a bizalmára, mert ugyanezen elven kiszolgáltathatnám valaki másnak mindazt, amit már gondjaimra bízott. Ez egy lehetőség és bőven hagyok időt, hogy megfontolja, él-e vele, vagy hogyan fordítsa saját javára.
Mára úgyis feléltem az időmet.*
- Bár nem veleszületett képességed, szeretném, ha megtalálnád neki a helyet és az időt az életedben, illetve ha lenne egy szabály- és értékrendszer, ami alapján használod. Hogy a részeddé váljon.-*Van pár ötletem, de a lépéseimet gyakran az adott helyzet diktálja, nem az eredeti elképzeléseim. Szedelődzködni kezdek, ahogy a gyengélkedő ajtaját hallom nyílni, feltápászkodva.*
- Igen. Azt nem tudom, ő érzékeli-e, de esetleg figyeld, van-e más is, akire hunyorogsz. Hátha felfedezel valami érdekeset. A könyvekhez,-*intek a szekrény felé,*- mellékeltem az útmutatót. A viszont látásra!-*Meghajlás helyett csak biccentek, elsétálva a javasasszony irodája felé, mielőtt elhagyom a szárnyat.