A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=772944#post772944][b]Ardai Tánya - 2019.09.13. 21:38[/b][/url]

Meglepő módon a tegnap estét most otthon töltöttem. Egyedül. Tudtam, hogy Robinak - akármennyire is tagadja - ez a meccs nagyon is fontos volt. Egy élő legenda a sok itteni kviddicses számára, és most élesben kell előttük játszania. Na nem mintha féltettem volna, mert egyáltalán nem. Ha veszít is, azt elbírja az egója, majd másokat hibáztat érte. Viszont nem bírtam újra meg újra meghallgatni, ahogy az egyes cselezéseket magyarázza nekem, és közben hol egyik, hol a másik csapatot szidja.
Viszont a meccsre képtelen voltam kimenni. Életemben csak egyszer próbálkoztam meg ezzel, és akkor is majd'hülyét kaptam a játék stílusán. Egy iskola vagyunk, az Isten szerelmére. Azonban mostanra már sikerült elfogadnom annyira, hogy ha valaki felhozza a témát - lásd Várffy -, akkor ne kezdjek azonnal vérre menő vitát csapni. Viszont hogy újra lemenjek egy ilyet megnézni, az hótziher, hogy nem fog bekövetkezni.
Így történt, hogy majdnem utolsó emberként tudtam meg, hogy Robi a gyengélkedőn végezte. Mikor az egyik kollégám elmondta nekem, akkor kikerekedett szemekkel néztem rá öt percig, mert nem akartam elhinni, aztán pedig máris rohantam végig a fél iskolán.
Mire odaértem, már ébren volt. Pár szót váltottam a nővérrel, de nem sok jóval kecsegtetett. Az ágyához sétáltam, és megfogtam ép kezét. Leguggoltam az ágya mellé, és aggódva néztem rá. - Szia - mosolyogtam lágyan. - Hogy vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=773693#post773693][b]Ardai Tánya - 2019.09.17. 22:36[/b][/url]

Láttam a szemében, hogy tényleg örül nekem, és nem csak úgy mondja. Jobban átláttam rajta, mint bárki más. Mindenki csak a macsó férfit látta benne, az igazi legendát, én viszont már rég nem csak a felszínt látom. Sokszor volt, hogy az ágyban fekve csak néztem, ahogy alszik. Nyugodtan, semmi színjátékkal. Most pedig megint egy újabb fal bomlott le köztünk.
Ahogy felemelte a kezét, én úgy rezzentem össze. Felszisszentem, és pár másodperc után elkaptam a pillantásom. Szinte éreztem a fájdalmát. - Uram Isten, mégis mi a jószagú szent ég történt ezen a meccsen? - háborodtam fel. El se tudtam képzelni, hogy harapódzhatott el egy békés iskolai meccs ennyire. Hogy Várffy ilyen rosszul járjon. - Be kéne szüntetni ezt a játékot, ez veszélyes még a felnőttekre nézve is, nemhogy a gyerekekre - kezdtem el a kiakadásomat, mert ezek után képtelen voltam visszafogni magam. Azonnal elöntött a düh. - És mégis a Játékvezető ezt hogy hagyhatta? Neki az a dolga, hogy kézben tartsa a dolgokat. Tudom, hogy jó játékos vagy, de attól még rajtad is kellett volna tartania a szemét - adtam az égi beszédet Robinak, hiszen a tényen kívül, hogy megsérült, semmi más nem jutott el hozzám. Elmondani nem tudtam, hogy mennyire megijedtem, amikor csak annyit közöltek velem, hogy ott van. Még talán magamnak sem ismertem be, hogy mennyit jelentett számomra a férfi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=774327#post774327][b]Ardai Tánya - 2019.09.21. 22:15[/b][/url]

Egy pillanatig csak meredtem Robira, mint aki nem hisz a saját fülének. - Hogy mit csináltál? - kérdeztem meg, bár választ nem vártam. - Mégis hogy a fenébe jutott eszedbe ilyet csinálni? - vontam kérdőre, de mielőtt bármit szólhatott volna, már folytattam is. Igazából nem is volt olyan rossz stresszlevezetés ez az ordibálás dolog. Amióta nem laktam otthon, egyre kevesebbet gyakoroltam. - Mi lett volna, ha még ennél is rosszabbul ér véget? Hm? Abba belegondoltál? Mi lett volna az iskolával? A gyerekekkel, akik látták? Vagy akiket tanítasz? - soroltam, aztán halkan, elfúló hangon hozzátettem: - Mi lett volna velem?
Egy ideig csak néztem Várffyra, mint aki vár valamire. De aztán csak-csak a kiskutyaszemei győztek, és egy engedékeny sóhajtás kíséretében közelebb hajoltam hozzá. - Meg kell hogy mondjam, nem tudom mennyire érdemled meg - suttogtam egy milliméterrel az ajka előtt, hogy miközben mozgott a szám, súrolta az övét. Szabad kezemmel megfogtam a nyakát, és egy apró puszit nyomtam szája bal sarkába. Elmosolyodtam, de nem távolodtam. Tudtam, hogy kérni fog még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=774465#post774465][b]Ardai Tánya - 2019.09.22. 18:13[/b][/url]

Robi kezének érintése a csípőmön még mindig ugyanolyan hatást váltott ki belőlem, mint először. Jobb volt, mint a reggeli szellő az arcodon és az első korty kávé reggelente. Csókja jobban megrészegített, mint a legerősebb alkohol a világon, és mégis nem bírtam abbahagyni. Pláne most, hogy még mindig dolgozott az agyamban a féltés.
- Már nagyon sok jó ötletem van - csillant fel a szemem azonnal, és nem csak azért, mert jól esett, hogy megemlítette, hanem mert nekem is nagyon sokat jelentett a lehetőség. - Úgyhogy ha felépülsz, megengedem, hogy meghallgasd őket, és építő kritikát mondj rájuk - hecceltem. Tudta jól, hogy sokat jelentett nekem a szava, pláne akkor, ha a tanításról volt szó. Néha meséltem neki az előkészítősökről, hogy miket csinálunk órán vagy hogy milyen elszólásaik voltak. Ugyanúgy szokott rajtuk nevetni, ahogy én.
- Mit mondott az orvos? Csontnövesztés lesz? - húztam el a számat, még mindig ugyanolyan közel maradva a férfihez. Nem is akartam nagyon távolabb lenni tőle, egyszerűen még mindig hevesen dobogott a szívem, ha arra gondoltam, hogy megsérült, vagy ha véletlen a kezére néztem.
- Ne aggódj, itt leszek veled végig, ha kell - jelentettem ki magabiztosan, bár biztos voltam benne, hogy nem csak neki, de nekem is fájna, ha látnám őt szenvedni. Viszont érte megérte erősnek lennem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=774491#post774491][b]Ardai Tánya - 2019.09.22. 20:01[/b][/url]

- A harmadikosok? - húztam össze a szemöldököm. - Miért pont velük kapcsolatban? - furcsálltam a kijelentését. Tudtam, hogy igazából még rengeteg időnk lesz ezeket megtárgyalni, de egyszerűen rögtön felkeltette a kíváncsiságomat. És nem csak ezzel, de minden mással kapcsolatban is.
Szélesen elmosolyodtam az önfényezésére. Ez bizonyította számomra, hogy nincs is azért annyira rosszul. - Ehhez nem kell diplomás orvosnak lenni, én is meg tudom állapítani rólad. És nem mellesleg ha meggyógyulsz, akkor rendesen ki is fogom használni - pusziltam meg a száján. Reméltem, hogy pontosan érti mire is gondolok, ha másból nem is, abból az első, hosszú csókból, az elején.
Sóhajtottam. Lélekben már elkezdtem magam felkészíteni, hogy bizony erős leszek, és végig ott leszek mellette. Viszont azért egy kis megnyugvással is eltöltött, hogy még sem kell ott lennem. Csak ezt nem akartam a tudtára adni. - Jó, de én leszek az első, akit beengednek hozzád, és ebből nem engedek - jelentettem ki, ha pedig én valamit elhatározok, annak úgy is kell lennie.
Közelebb húzott, jól esett az érintése. Rögtön behunytam a szemem, ahogy összeért a homlokunk. Viszont amikor beszélni kezdett, felnéztem rá.
Szavai hideg zuhanyként értek, szinte teljesen lefagytam, és ez valószínűleg az arcomra is volt írva. - Hát én... öhmm... - Tudtam, hogy ez egyenlő lenne egy igazi kapcsolattal. Gyakolatilag már egészen olyanok voltunk, viszont elméletben mindig is megmaradtunk a barátság extrákkal szinten. Lesütöttem a szemem. Rögtön eszembe jutott Kirill. A két férfi nem volt egy szinten, de pont akkor romlott el minden az elsővel, amikor komolyabb lett a kapcsolatunk. - Nem akarom elrontani, amink van - ismertem be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=774507#post774507][b]Ardai Tánya - 2019.09.22. 21:03[/b][/url]

Valahol belül tudtam, hogy ez volt a helyes döntés. Ha nem költözünk össze, akkor nem válik az egész kínossá, nem kezdünk el feltételeket szabni, csak ugyanúgy vagyunk továbbra is. Viszont igaz volt, hogy csak szimplán megijedtem egy ilyen típusú döntéstől. És azt akartam, hogy ezt ő is tudja.
- Ne gondold, hogy ez miattad van, mert te fantasztikus vagy - jelentettem ki magabiztosan. Igen, tudtam, hogy van mással is. Igen, megbeszéltük azt is, mert így volt okés. És ezzel együtt is tudtam, hogy nála jobbat nem is kaphatnék. Viszont továbbra sem tudtam megmagyarázni, hogy miért mondtam nemet.
- Persze, hogy el. Félig már amúgy is ott lakom, és nem is szándékozom nagyon kevesebb időt tölteni ott. Viszont csak veled vagyok hajlandó - tértem vissza a viccelődös stílusra. Most nem volt idő azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha igent mondok. Most csak azt akartam, hogy jobban legyen, és idegeskedéssel ez nem megy. Amúgy is, a mi kapcsolatunkban az volt a jó, hogy nem agyaltunk túl semmit.
- Ha akarod, itt maradok estére - ajánlottam fel, hiszen egészen késő volt. Szinte biztos voltam benne, hogy másnap fognak vele komolyabban foglalkozni.