A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=647399#post647399][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.12.12. 19:44[/b][/url]

Ugrásra készen egyensúlyoztam azon a vékony kis seprűnyélen. Esküszöm, hogy semmiféle ninjutsut nem használtam a fennmaradás érdekében. Végül, amikor éreztem, hogy itt az idő, ugrottam. Egy valamire nem számítottam, hogy az a fadarab csúszott, én meg megbillentem. Utolsó esélyként próbáltam a labdáért nyúlni, de elég szépen mellément a kezem s már zuhantam is lefelé, seprűről. Reflexszerűen felsikoltottam, elkapott a halálfélelem, ahogy éreztem a gravitáció vonzáshullámát. Elkönyveltem máris a fejemben, hogy én ezt nem élem túl, szóval a szemeim behunytam, úgy vártam a végzetemre. Viszont a zuhanás nem tartott addig, mint gondoltam. Éltem, két kar között „ébredtem” az első ember, akit láttam: Kevin. Amennyire fáztam, csoda, hogy el tudtam még valamennyire pirulni. Jó, oké. Ott volt nekem Mattrac és szerettem, imádtam..... de azért egy izmos csapatkapitány karjai közt elég zavarba ejtő tud lenni az ottlét. Amikor elkapott, a fejem hátra bakkant, meghúztam a nyakam is. Igazából már oly’ mindegy volt nekem, így is totál le voltam amortizálva, egy húzódás már nem osztott-szorzott rajta.
Kevin lehozott a pályáról és nem engedte, hogy a saját lábaimon menjek a gyenguszra, elvitt. Teljesen feleslegesnek tartottam, ennyire nem voltam tropa, tejesen túldramatizálta dolgot, foglalkozott volna Lanettával, őt oldalba csókolta a gurkó, én meg csak megijedtem, ha a többit nem nézzük... Egyszer a szíve viszi a sírba ezt a gyereket, komolyan.
A gyengélkedőről elzavartam a szöszihez is, hogy őt is nézze meg, addig én leszereltem magamról taláromat meg minden olyan felszerelést, amire már nem volt szükségem. Már csak a saját ruháim voltak rajtam, ami gyakorlatilag rám fagytak, a takaró alá olyan gyorsan befészkeltem magamat, ahogy csak bírtam. Jobb kezemmel húztam magamhoz a teámat, szürcsölni kezdtem. Éreztem, ahogy a meleg átjárta a didergő testem egészét. Égetett, mart; szóval fújtam a bögrémben lévő italt. Nem én kaptam el az aranyost, nem is bántam, mert ez a meccs száz cikeszt is megért. Jól éreztem magamat bár mindenem fájt a végére.
Egy ismerős hang ütötte meg a füleimet, akkor szürcsöltem bele a teámba ismét, de félre is nyeltem. Ügyetlenül, köhögve tettem le a teámat az éjjeliszekrényemre s a hang irányába néztem.
- A cél érdekében bármit! - elvigyorodtam a megszóláson, láttam, hogy nem haragudott már rám annyira, mint néhány perccel ezelőtt. Ez tök jó! Így sokkal szimpibbnek tűnt, mint a pályán, ott ijesztőbb volt...
- Mondja ezt az, akinek a válla olyan kemény, hogy egy gurkó is elbújhat mellette - nevetve nyelvet öltöttem rá, még mindig éreztem a vállamba belehasító fájdalmat. Szerencsére nem volt túl vészes egyik sérülésem sem, így nem vártam olyan sürgősen a gyógyítók jövetelét. Lanettának és Michonnenak több szüksége volt rájuk.
- Hallod, egy-egy - jelentettem ki az állást, hiszen az első közös meccsünkkor én kaptam el a cikeszt, viszont most ő - Rohadt jó voltál, szinte uraltad a pályát - jegyeztem meg elismerően bólogatva - Mondanám, hogy taníts mester, de az olyan nyeh.... - mosolyogtam továbbra is, hiszen tényleg elég furcsán adta volna magát a helyzet, hogy ellenfelek, de egymást edzik... érted. Kevin és Mini lehet, leverné a vesénket ezért, bár… kitudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=649429#post649429][b]Kasza Fanni Stefánia - 2016.12.19. 20:02[/b][/url]

Vigyorogva szemöldökvonogatással válaszoltam Colenak, amikor az kijelentette, hogy nem vagyok tiszta fialás. Nos... ez tény igaz volt rám, ha meccsezek, ha nem. Szerettem kockáztatni, néha akarva néha anélkül. A legutóbb például át sem gondoltam, csak mozdultam még azelőtt, hogy az agyam valami jó kis ellenérvet generálhatott volna az ugrás előtt. Ez persze nem maradt el, hiszen most kezdtem belegondolni, mi lett volna, ha Kevin nem kap el. Mi lett volna, ha én ott leesek és palacsintafogóvá lapultam volna? Egyre több rémkép kezdett felhalmozódni a fejemben, muszáj voltam kizökkenteni magamat belőle, mielőtt elkap a pánikroham vagy valami attól lazább brainf*ck. Tény, hogy a cél érdekében bármit kifejezés igaz volt rám, de... áh hagyjuk.
Mr Kemény Váll elmesélte, hogy ki által edződött meg így, én egy ilyen Jézus atya úristen fejjel néztem vissza rá. Engem azért valamennyire kíméltek edzéseken és nem aprítottak fel még tüzelőnek. De lehet pont erre lesz majd szükségem a későbbiekben. Erre inkább nem is mondtam semmit, az arcom mindent elárult, amit gondoltam. A tipikus Mother of God meme lenne a legjobb képillusztráció rám.
- Már alig várom, fogópajtás - ki nyújtottam az olvadozó kezem, hogy egy ökölpacsit adhassak neki, de eszembe jutott, hogy épp az előbb közölte velem, nekem hála fájt a csuklója - Öhm.. akkor gondoljuk azt, hogy ökölpacsiztunk! – Visszahúztam a mancsom. Jobb nem jutott az eszembe, a kacsingatás meg már ooooolyan félreérthető lett volna. Vagy azt hinné egy külsős, hogy valami belement a szemembe és próbálom kipislogni. Vigyorogva.
- Az elmondásaid alapján veled járnék a legjobban, ha azt mondod Mini és Aiden állatok. Nem mondom, hogy félek tőlük, mert nem félek én senkitől... csak érted, fogótól jobb tanulni. Ha kell, belógok hozzátok azt hazudva, hogy prefektusi megbeszélnivalóm van veled a kviddics pályátokon seprűkkel és cikesszel - az eridonból kiindulva mertem feltételezni, hogy a Rellonban is van valami hasonló kaliberű cucckombó.
- Tavaly nem egyszer beszöktem a sárgákhoz és körülbelül háromszor kaptak el. Ebből kétszer megúsztam figyelmeztetéssel - Ilyen a büntetlen előélet, janem.
- De amúgy csak viccelek, nem akarok rád, se rátok akaszkodni, még valamelyik okos azt fogja mondani, hogy el akarom lopni a titkos cseleiteket és tégla vagyok meg cement! A-a, nem játszunk ilyet. Esetleg sült csirkének hívhat, de téglának nem! – nem tudom mennyire hagytam szóhoz jutni, de már azonnal kértem is ki magamnak.
- Szereted a sört? - gyors témaváltás - Ha igen, akkor holnap elmehetnénk meginni egyet a gyógyulásunkra meg arra, hogy jól kijövünk, meg... mert megkívántam, és mert tök menőnek érzem magam, ha nálam idősebbekkel lógok - vihorászva fejtettem ki a tervemet és a végén megint csak kinyújtottam a nyelvem. Erről sose szokok le. Minek azt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=717912#post717912][b]Kasza Fanni Stefánia - 2018.03.23. 23:53[/b][/url]

A történtek után még mindig az ágyat nyomtam, immáron kipihentebbnek éreztem magam, de még valljuk be, nem volt az igazi. Úgy éreztem magam, mintha továbbra sem csillapodott volna a lázam, pedig a homlokom nem éreztem forrónak, csak az a nyamvadt gyengeség és végtagfájdalom. De ha még csak ennyi lett volna, nem! Az eset óta úgy éreztem magam, mint egy kvibli. Nemhogy a piromágiámnak annyi, még a pálcámmal sem tudok varázsolni vagy csak nagyon nyögvenyelősen és még az se sikerül. Nagyon sokat sírtam miatta esténként. Már olyanokon agyaltam, hogy ennyi volt az itteni pályafutásom, vagy mehetek haza és ez csak egy szép álom volt és sorolhatnám.
Voltak már az eset után páran nálam, tökre jól esett, hogy rám néztek és beszélgettek velem. Elméletileg pár napon belül mehetek haza és otthon lábadozhatok tovább, már alig várom!
Olive néni is volt itt, nem volt túl boldog, persze örült, hogy nem lett semmi komolyabb bajom vagy ilyesmi, de mondta, hogy az MM is értesült a kis kitörésemről és.... hát igen, bírósági ügy lesz lehet. Hurrá. Már csak ez kellett. Viszont a jó hír, hogy a kvibliség nem maradandó, de sokáig szenvedek majd vele. Legalább nem maradandó!
Egy mellettem lévő ágyon egy gurkóval agyoncsapott fiú feküdt, nem irigyeltem, állítólag lapockán csókolta a kis szemét, juj. Az elmúlt két napban próbáltam vele dumálni, de nem nagyon akart velem kommunikálni és úgy éreztem magamat, mint a vénasszonyok a buszon, akik akkor és olyanokkal akarnak mindig beszélgetni, amikor senkit és semmit nem érdekel a mondókája. Pont úgy éreztem magamat.
Hátradőlve, az egyik Monchichimet magam elé húzva elkezdtem a hüvelykujját a szájába nyomkodni és kihúzni. Azon gondolkodtam, hogy kinek szóljak, hogy felmenjen megetetni a két kis rosszaságot, talán megint szólok Scarlettnek, hátha lesz olyan cuki és kicseréli a vizük meg ad nekik kaját. Majd felhívom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=719479#post719479][b]Kasza Fanni Stefánia - 2018.04.03. 12:40[/b][/url]

Hatalmas, műszenvedésektől gazdag sóhajok hagyták el ajkaimat és tekintetemet is a plafonnak szegeztem a nagy művészkedésben.
Tényleg nem volt ott semmi, amivel leköthetem magamat, se egy könyv, se papír, se ceruza. A telefonom is bekrepált, szóval ha jól leszek, vihetem megcsináltatni és újrarúnáztatni. Komolyan nem tudtam magammal mit kezdeni, úgy éreztem, hogy eldurran az agyam. A gyógyító rosszalló pillantásokat vetett rám, amikor megpróbáltam a gurkós sráccal kommunikálni, miközben aludt. Nappal volt, minek alszik?! Este meg majd aktív lesz és én nem fogok aludni miatta.
Egyszer csak egy ismerős alak jelenik meg a szemem sarkában, de nem tulajdonítottam nagy figyelmet elsőre neki, biztos voltam benne, hogy úgysem hozzám jön.
Tévedtem.
A vékonyka hangja megütötte a fülem, de nem értettem tisztán, így az egész fejem az irányába fordítottam. Nyestus volt, jézusom, a meccs óta nem láttam. Hú, de szép a haja! Egyik régi barátnőmre emlékeztetett, akitől apa hozta el Himét, mert corgikat tenyésztenek és sok sok sok corgija van. Tök szép helyen élnek és vicces egy családja van. A bátya meg valami eszméletlenül helyes. Na, neki is ilyen szép vöröses-barnás haja van!
- Szia - köszöntem vissza a lánynak széles mosollyal az arcomon és letettem az ölembe a monchichim aztán felültem. Lábaim odébb húztam, hogy jobban elférjen, úgy éreztem, hogy sokkal nyitottabb volt velem, mint mondjuk másokkal. Végülis, "csak" gólya korunk óta ismerjük egymást és jó barátnők vagyunk. Ő a kedvenc navinesem.
- Hát, nem fogom azt mondani, hogy jól, mert akkor hazudnék, szóval nem túl jól - ráztam meg a fejemet, ami még kicsit lüktetett és szédülős volt.
- Hallotad te is, hogy mitörtént? - kérdeztem kissé keserű mosollyal - Olive néni nagyon ki volt akadva rám? - elemi mágus volt, akárcsak én, biztos hallhatta a történteket, mégha csak dióhéjban is.