28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Gyengélkedő - Catherine Shayleen Black hozzászólásai (17 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 24. 13:39 | Link

Theory

Amióta eldöntetett, hogy egy ideig Magyarországon fog dolgozni, szinte azonnal tudta, hogy a Bagolykőbe vissza szeretne térni. Elvégre tetemesen hosszú éveket töltött el az iskola falai között, ha pedig egyszer már gyógyító lett, valamit szeretne visszaadni ezekből az élményekből. Meg hát az sem elhanyagolható tény, hogy öccse is itt van, így végre együtt tölthetnek majd egy kis időt - ami az elmúlt időszakra nem volt jellemző. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a pár nappal ezelőtti pánikrohama. Will nem igazán értett egyet azzal, hogy rögtön munkába álljon a lány, de mivel Shayleen hajthatatlan volt, így nem volt más választása, engedett neki.
Így történhet meg, hogy az ex-levitás épp a Gyengélkedőben olvassa a Gyógyítás a modern korban új kiadványát - tényleg lektort kéne cserélniük, vagy egyáltalán szerezniük, mert kérdéses, hogy van-e nekik -, mikor valaki megérkezik és jöttének hangot is ad. Egy könnyed mozdulattal zárja össze az addig olvasott magazint és már indul is, hogy segédkezzen a kis be...
Hoppá. Konkrétan az érkező olyan fehér, mint a fal. És a haja is. Ha a lány most idős lenne, valószínűleg nem tudná kivenni Theory sziluettjét, mivel beleolvadna a falba. Hihetetlen. Leplezve megdöbbenését azonnal kedvesen elmosolyodik. - Szia, gyere csak be. Miben segíthetek? - őszintén szólva a lány első gondolata, hogy a rellonos minden bizonnyal rosszul van. Eszébe sem jut, hogy mondjuk megvágta magát, mert azért nem olyan feltűnő a seb és nem is folyik patakokban a vér, hogy ne lehessen elmenni mellette. Akármi IS lehet a baj, de leginkább bármi.
Az egyik ágyhoz vezeti és megkéri, hogy üljön le, csak akkor kezdi jobban szemügyre venni páciensét. Tulajdonképpen semmi rendelleneset nem lát rajta elsőre, teljesen egészségesnek tűnik, tehát minden bizonnyal ilyen az alap bőrszíne. Ami valahol megnyugtató tény.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 24. 15:21 | Link

Theory

Bár elsőre arra tippelt volna, hogy a lány le van gyengülve - elvégre nagyon sápadt és vékony -, végül a helyzet más fordulatot vesz. Maga elé tartja tenyerét és megmutatja az abban éktelenkedő vágást. Shayleen azért látott már csúnyábbat is, de nem ez a legszebb. Nem húzza el száját, sőt tulajdonképpen semmilyen reakciót nem mutat, ami nem meglepő, mert épp pár hete fekete, fekélyes kelésekkel kellett foglalkoznia. Azok után kevés dolog az, ami igazán meg tudja forgatni a gyomrát.
- Máris bekötözöm, csak lefertőtlenítem. Ki tudja, mi minden volt azon a nem tudjuk min - elmosolyodik és már veszi is elő a fertőtlenítéshez szükséges eszközöket. - Gyakran előfordul, hogy nem tudsz aludni? - természetesen kötelessége megkérdezni ezt is, hiszen nemcsak magára, de másokra nézve is veszélyes lehet, ha kialvatlanul kószál az iskolában. Erre itt a bizonyíték egy vágás formájában. Már épp bemutatkozna, mikor a perifériájában látni véli egy aprócska valami mozgását. Mi tagadás, nem túl ijedős fajta, ettől még reflexszerűen kapja oda fejét és csak azért nem sikít fel, mert a döbbenettől a szava is eláll. Mit keres egy patkány a gyengélkedőn?! Már épp nyúlna azonnal a pálcájáért, hogy kiiktassa, mikor harci sérültje által elhangzik a védőbeszéd.
- Meg kell kérjelek, hogy legközelebb, ha ide jössz, ne hozd magaddal. Ez mégis csak a gyengélkedő és akármilyen tiszta ez az állat, akkor is fertőzésveszélyes - feddőn csóválja meg fejét, míg tüdejéből kiszakad végre a levegő. Ezek a mai fiatalok... Ő annak idején kiskutyát és kiscicát szeretett volna, meg sok-sok aranyos nyulat, de hogy patkányt...? Már jó, hogy nem egy óriáspitont! Mi jöhet még? Arról nem beszélve, hogy neki aztán végképp nincs fogalma róla, mi szép vagy nem, egyáltalán mi egészséges, de azért egy albínó patkány valahogy ijesztőbbnek tűnik egy normál patkánynál. Olyan, mintha szellemet látna az ember.
Egy széket húz Theory elé és leül, majd elkezdi a seb kitisztítását. Hála istennek látszik, hogy nem vészes a helyzet, nem kezdett el begyulladni, tulajdonképpen tényleg csak rutinból kell megtisztítani a sérült területet. - Még be sem mutatkoztam. Shayleen vagyok. Új vagy még a Bagolykőben, igaz? - miközben kezdené bekötözni a sebet felpillant a rellonosra és egy biztató mosolyt küld felé. Ő is volt új és tudja, milyen ez. Neki százszor ilyenebb volt az anorexiája miatt, túl egy majdnem halálon. Senkinek sem kívánná.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 25. 14:27 | Link

Theory

Csendben és figyelmesen hallgatja a rellonost, néha biccent egyet, hogy jelezze, tényleg ott van fejben. Alapvetően egyébként semmi baja a patkányokkal, mint háziállatokkal, és noha ő sosem tartana, ez nem kell, hogy másokat is gátoljon.
- A bátyád is idejár? - mivel érzékeli, hogy azzal, hogy beszélteti, el tudja terelni a figyelmét a sebellátásról, egyből igyekszik szóval tartani a másikat. Tudniillik nem mindenki bírja a látványt, akinek meg esetleg nincs baja vele, rendelkezhet alacsony fájdalomküszöbbel, ami jelenthet komoly gondot az ellátás szempontjából. Az a lényeg, hogy a lánynak jó legyen.
- Igazán érdekes névválasztás, még nem találkoztam vele soha. Elmondták esetleg a szüleid, hogy miért ezt kaptad? - közben a fertőtlenítéssel elkészül és már veszi is elő a steril sebfedőt, hogy aztán kötésrögzítővel láthassa el a sérült kezet. Az a helyzet, hogy egy csomó dologra vannak már bájitalok és varázslatok, amik mondjuk el-eltüntetnek ilyen és ehhez hasonló sebeket és vágásokat, Shayleen valahogy mégis ragaszkodik ezekhez a földhöz ragadtabb dolgokhoz. Nyilván egy törött csontot nem fog hat hétig gipszben tartani, de egy közepesen mély vágás esetén, ami nem jelent életveszélyt, de még csak egyéb komoly következményt sem, nem látja értelmét, hogy bűbájokkal bíbelődjön.
- Szeretem az állatokat. Mármint minden állatot, még a patkányokat is alapvetően. Na jó, talán a hüllőket és a rovarokat nem, de azokat ki szereti? - kissé elhúzza száját, miközben felteszi ezt a kérdést, leginkább magának. Merthogy abszolút költői. Nem találkozott még olyan emberrel, aki szívesen feküdt volna össze egy pitonnal vagy simogatott volna pókot. Még engem is kiráz a hideg a gondolattól, nemhogy a lányt. - Egyébként nekem is van egy öcsém, úgyhogy tudom, milyen érzés az, ha testvére van az embernek. Néha borzasztóan fárasztó - kedvesen mosolyodik el és, bár szavai akár bántóak is lehetnének, tekintetéből kiolvasható, hogy milyen nagy szeretettel gondol Adrian-re. Hát igen, egy testvér mindig testvér marad.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 25. 17:47 | Link

Theory

Kicsit összevonja szemöldökét erre a kijelentésre. Érthető, ha testvérek között megy a húza-vona, hiszen ők is csinálták Adriannel - meg nagyjából mindenki, akinek csak egy percig is volt testvére -, de sosem mondta volna, hogy inkább csak piszkálják egymást. Felettébb különös.
- Ezek szerint a sérelmeitek valahol mélyebben gyökereznek? - milyen szakszerű megfogalmazás Dr. Black, miből gondolta? Tán csak nem saját magából tetszik kiindulni? Minő dráma, minő meglepetés. Elvégre ő meg a szüleivel csinálja ugyanezt. Amikor épp nem valami kedvességet vág a fejükhöz, akkor általában tüntető csendbe burkolózik. Illetve manapság már annyira nem, de közel sincs még rendben a kapcsolatuk.
- Még a nevetek is passzol, nem semmi - kedvesen rámosolyog, majd egy picit el kell töprengjen. Mert igen, melyik gyerek ne kérdezte volna meg, hogy miért az lett a neve, ami. Ennyi erővel Béla is lehetne (megint csak bocs Béla), miért pont Shayleen? Attól a ténytől eltekintve, hogy a Béla férfi név, ő meg lány. Mert ez mondjuk fontos szempont. - Édesapám nagyon hisz a nevek erejében. Állítólag, mikor megtudta, hogy lány leszek, hetekig kereste a tökéletes nevet. Egyébként eredetileg csak Shay lettem volna, ami vakot, vagy szem nélkülit jelent, bár gondolom apámat nem ez fogta meg benne - hozzáteszem, elnézve a lány eddigi életútját, valahol nagyon is találó a szem nélkül jelző. Az anorexia vakká és elszigeteltté tette, végig a sötétben járt, míg végül kiért a fényre. - Inkább a másik két jelentésére fókuszáltak, ami nem más, mint ajándék és fenséges, tanult, rejtett zseni. Egész jól hangzik így utólag - töprengőn hagyja félbe a cselekvést, aztán megvonja a vállát és folytatja ott, ahol abbahagyta. Rém érdekfeszítő lehetett a kis monológja.
A pókok említésére láthatóan kirázza a hideg. Soha, de soha a büdös életben nem akar többé megküzdeni egyetlen olyan nyolclábú szörnnyel sem. Egyesek azt állítják, hogy aranyos állatka. Elment az eszük? - Inkább hagyjuk is a témát - csak ráerősít a nyilvánvalóra, hogy amennyiben nem terelődik a beszélgetés más mederbe, valószínűleg itt fog idegsokkot kapni. Pókok, pfuj.
- Egy kicsit úgy érzem, hogy nem jöttök ki jól a tesóddal. Történt valami köztetek? Elvégre hibák és idegesítő szokások ide vagy oda, mégis csak az ikred - nagy barna szemeivel érdeklődőn vizslatja Theory arcát, talán még a fejét is oldalra billenti egy picit. Merthogy idő közben a kötés elkészült és a rellonos, ha menni akarna, mehetne is. De ha már itt vannak, miért ne beszélhetnének? Főleg, ha ez picit könnyít egy diák lelkén.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 26. 08:44 | Link

Theory

Igen, jól. Shayleen érzései e pillanatban nem leolvashatók arcáról. A pozitív és negatív emlékek elöntik elméjét, miközben igyekszik továbbra is Theory-ra koncentrálni. Talán apjára haragszik a legkevésbé, valahol mindig is papucs volt és nem feltétlenül arról volt szó, hogy nem akarta látni a problémát, inkább arról, hogy nem tudott vele mit kezdeni. De az anyja... Mielőtt a mélyről induló düh megint fekélyként lepné el bensőjét, visszanyomja oda, ahonnan jött. Így a jó.
- Értem - biccent egyet és igyekszik összeszedni a hallottakkal kapcsolatos gondolatait. - Furcsa, hogy a szüleitek sosem avatkoztak közbe. Elvégre, ha mindkettőtökre elegendő figyelmet fordítanak, akkor nem szabadna, hogy ebből baj legyen. Vagyis így érzem - igen. nem egyszerűen így érzi, így tapasztalta. Adrian volt mindig a tökéletes, legalábbis azután biztos, hogy a szülők egy tragikus estén felfedezték lányuk abnormalitását. Az élesen kirajzolódó bordák, a jól látható csontok, ahogy a bőr szinte már hús nélkül tapad a testére. Ha addig jó lehetett volna minden, hát azután biztos rosszra fordult. - Nem vagyok valami nagy pszichológus, szóval, ha beszélnétek is erről valakivel, vagyis leginkább Te, azt nem velem kellene tennetek. Szívesen meghallgatlak, de nem én vagyok a megfelelő ember, hogy okosat mondjak, bár szívesen tenném - olyan kedves és megnyugtató mosoly ül arcán, szemében némi csalódottsággal vegyítve, hogy nem lehet rá haragudni. Nem lehet nem szeretni a jóságát. Lehet, hogy nem tökéletes, lehet, hogy sok mindenben hibázott, de egy dolog biztos: mindig is másokért élt és sohasem magáért. Ez pedig minden rezdüléséből tisztán kiolvasható.
- Igen is, meg nem is. De mivel tudom, hogy azt szeretnéd, ne mondjam el senkinek, így ez a mi titkunk marad - rákacsint a rellonosra és feltápászkodik a székről. - Egyébként kész is vagy. Mindenképp vigyázz rá, hogy ne érje víz és szeretném, ha minden nap újrakötnéd. Ehhez persze adok segédeszközt. Nem nagy ördöngösség, de ha nem megy, gyere be nyugodtan bármikor, én itt leszek - gyorsan előszedi, amit adni akar a lánynak, aztán beleteszi egy kis zacskóba őket, hogy ne kelljen kézben vinnie. Már csak azért is, mert jelenleg "félkezű" a vágott tenyere miatt.
- Szeretnél még maradni vagy mész órára? - nem ejtették a fejére, nyilván nem olyan érdekfeszítő egyik tanóra sem, ami indokolná egy lógás kihagyását. Meg ugye az is lehet, hogy esetleg van még mondandója Theory-nak, valami nyomja a lelkét, vagy csak beszélgetne. Shayleen ezért is van itt.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 29. 13:12 | Link

Emily
I wish I could feel your pain

Shayleen már akkor megszokta a szimulánsokat, mikor még diák volt. Természetesen ezek a tanulók nem tűntek el minden nyom nélkül, ott vannak ők továbbra is. Előcsalogatásukra alkalmas a röpi, dolgozat, esszé és vizsga szavak, ezek automatikusan kiváltják azt a reflexszerű reakciót, hogy haldokolni kezdjenek. Ez a mai is egy ilyen nap, két diák váratlanul rosszul lett és azonnal le kellett dőlniük. A lány persze rögtön tudta, hogy kutya bajuk, de mivel mindig is jó fejnek tartotta magát, így egy "többet ne forduljon elő" pillantás kíséretében megengedte, hogy ledőljenek. Mondjuk az tény, hogy egyből el is aludtak, de mindegy.
Épp a naplóba akarta beírni a mai pácienseket, mikor kétségbeesetten berontott egy lány a gyengélkedőre és nagyon Willt akarta. Aztán amikor végre odaért elé, akkor lett csak igazán nagy a megdöbbenés. Merthogy Shayleen nem számított Emily-re, de Emily sem őrá. Egy pillanatra lefagy, aztán megpillantja a felvágott tenyeret és a csordogáló vért, majd Ems arcát és akkor végre valahára kapcsol.
- Nincs itt, de majd én segítek - mielőtt még a lány tiltakozhatna, megragadja kezét és egy közeli székre ülteti. A sebet elnézve nem vészesen mély vagy nagy, egy egyszerű vágás, amit rossz helyen ejtettek. A vér mennyiségéből persze ijesztőnek tűnhet, de közel sem olyan nagy a baj. Előveszi pálcáját, ezúttal nem szórakozik a mugli módszerekkel. - Valetudo - a megfelelő pálcamozdulattal kiegészítve a vágásra irányítja pálcáját, ami egy pillanat alatt összehúzza a sebet, mintha mi sem történt volna. Mikor végez, gyorsan elővesz egy tiszta törölközőt és némi vizet, hogy letörölgethesse Emily karjáról a vért.
- Mindjárt elkészülök és akkor rendben leszel - egy futó mosoly erejéig felpillant rá, azonban mélyen belül érzi, hogy nem engedheti így útjára a másikat. Merthogy tud róla, hogy ő és Adrian... Szóval tud róla. - Nézd, szörnyen sajnálom, ami történt. Szeretném, ha tudnád, hogy nem a Te hibád volt. És azt is sajnálom, hogy így alakult - utalva ezzel a szakításra. Szomorkás mosolya elárulja, hogy nem hazudik. Végre egy ember, akit igazán meg tudott volna kedvelni és rendes párja lehetett volna az öccsének, de ő elbaltázta. Ez az angyal pedig itt maradt szárnyaszegetten.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 29. 15:18 | Link

Emily
I wish I could feel your pain

Erre a mondatra elmosolyodik és bennem meg felvillan a kép, ahogy egy levélvágó kés uralma alá hajtja az összes többi kést, és mint egy diktátor igazi beszédet mond és szónokol. Annyi bizonyos, hogy nem KÉSlekedik. Még jó, hogy Shayleen legalább egy fokkal normálisabb, mint én, így szimplán mulatságosnak tartja ezt a kijelentést.
- Legközelebb vigyázz magadra jobban. Ha gondolod, megmutatom a tökéletes technikát - próbálja nem elviccelni a dolgot, de nehezére esik. Elvégre tényleg kifejezett tehetségre vall, ha valaki még így is képes elvágni a saját tenyerét (!). Mindenesetre a seb ellátva, vér nagyjából eltüntetve és mázli, hogy nem folyt rá a csinos estélyire. Apropó, mire ez a felhajtás? Mielőtt megkérdezné, inkább másra terelődik a szó.
Nagyon lereagálni nem tudja, hogy a másik kedvesnek tartja. Sohasem biztos magában, hiszen nagyon sokszor mogorva, attól függetlenül is, hogy manapság már nem a betegsége határozza meg aktuális hangulatát. Egyébként, ha már itt tartanak, lehet, hogy érdemes lesz elárulnia egy s mást, hogy Emily tényleg elhiggye, hogy nem ő a hibás.
- Kérlek, ne ostorozd magad! - automatikusan nyúl a lány ép kezéért, hogy saját tenyerébe zárja. A vékony ujjak finoman fonódnak Emily kézfejére és egy apró szorítást is érezhet, ami biztatás akar lenni. - Adrian nincs jól. Ez valahol az én hibám is, mert miattam lettünk ilyen elcseszettek - ő, aki soha nem káromkodik, most megteszi, igaz ez valami egészen light-os verzió. Hatalmas barna szemei a lány íriszeibe fúródnak, úgy folytatja tovább. - A létező legjobb választás voltál neki, mert szelíd vagy és kedves. Gondoskodtál róla akkor is, mikor én nem tudtam és ezért soha nem lehetek elég hálás neked - ha valaki kérdezné, miért tartják jámbornak, naivnak, jólelkűnek és egy szentnek, akkor ezután már tudja a választ. Képtelen rosszat feltételezni másokról, az pedig őt viseli meg a legjobban, ha egy ártatlan, jó lélek esik áldozatul egy érzelmi viharban. Mert Adrian-ben az dúlt. És ezt most Emily sínylette meg.
- Ezer örömmel beszélgetek veled - hangja lágyan cseng és nyomatékosítva szavait egy széket magának is odahúz, hogy le tudjon ülni a lánnyal szemben. Épp csak keresztbe veti lábát, mikor felmerül a legutóbbi incidens. Összepréseli ajkait és hirtelen nem tudja, hol kezdje. - Jól vagyok, köszönöm - ezután lesüti a szemét és egy mély levegőt kell vennie, hogy képes legyen folytatni. - Tudod, én annak idején anorexiás voltam. Nagyon súlyos volt az állapotom, többször jósoltak az orvosok korai halált és túl sokáig voltam kórházi termekben és szobákban. Adrian az egész gyermekkorát és fiatal felnőttkorát úgy töltötte mellettem, hogy én tulajdonképpen haldokoltam. Nem tudom neked elmagyarázni, ami akkor zajlott bennem, nem is hiszem, hogy megértenéd - oldalra pillant az alvó fiúk felé, majd folytatja, ugyanolyan halkan, ahogy eddig beszélt. - Amikor azt mondtad, hogy éhezett és a húgodat is éheztették... Bennem csak egyszerűen elpattant valami. Tudom, ez teljesen más volt, mint az enyém, de a gondolattól egyszerűen pánikba estem. Nem tudtam... Kordában tartani az érzéseimet - nagyon ritkán beszél bármennyit is erről, bár hozzáteszem, ez csak a felszín kapargatása. A valóban lezajló érzéseiről senki sem tud. Sem Aiden, sem Adrian, sem egyetlen volt pszichiátere. A naplója az egyetlen tanú, aki tettestársként őrzi a benne rejlő végtelen sötétséget.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 31. 12:57 | Link

Emily
I wish I could feel your pain

Shayleen meglepetten néz a lányra. Ezek szerint kvibli lenne? Vagy hogy érti? Mivel alapvetően tapintatlanságnak érezni feltenni a kérdést, így inkább csak némán bólint egy pár másodperc múlva. Félreértés ne essék, akár kvibli, akár a világ legnagyobb varázslója, mindez nem befolyásol semmit. Se jobb, se rosszabb ember nem lesz tőle. Aztán végül Emily magától fejti ki, mi a helyzet. Így már azért valamivel értelmesebben biccent, de nem firtatja a dolgot. Sejti, mennyi problémája lehetett ebből a lánynak, nem fogja bolygatni, ha nem muszáj.
- Hogy lennél már az? - szinte felháborodik a kijelentésen, látszik is arcán a hirtelen megjelenő feldúltság. Hogy gondolhatja, hogy nem szuper csajszi? - Aki ilyesmit mond, az nem normális. Nincs veled az ég világon semmi probléma. És, ha volna is, akkor sem volna joga senkinek ahhoz, hogy éreztesse veled - ez a fajta mélyről jövő indulat persze a saját sérelmeiből táplálkozik. Hányszor is érezte úgy, hogy nem elég? A család selejtje, akit rejtegetni kell, akit szégyellnek és, akin állandóan megy a vita, hogy ki miatt lett ilyen. Rémes. Ebben élt, ebben nőtt fel és azóta is azon dolgozik, hogy valamiképp a totális katasztrófát elviselhető abnormalitássá formálja.
- Ugyan, dehogy is - hitetlenül szakad fel belőle egyetlen nevetésfoszlány, miközben legyint egyet. Hogyisne! - Adrian miattam lett ilyen. Nem akarhat maga mellé olyan embert, mint én - a határozottsága már-már csodálatra méltó lenne, ha nem lenne ennyire pejoratív önmagára nézve. Mert egyébként hihetetlen, milyen könnyedén jelenti ki, hogy minden az ő hibája. Ezt annak idején a pszichiáterének is elmondta egyik komolyabb kirohanása alkalmával. A nő persze számított arra, hogy Shayleen mindenért IS magát hibáztatja majd, de ilyesfajta öngyűlöletet még ő sem tudott elképzelni. Ez persze azóta alakult, de a lányban továbbra is úgy él gyermekkoruk, mint a családcsonkítás iskolapéldája.
- Nagyon szerencsés, hogy mellette áll az, akit szeret - bár reagált volna a gondolatok első részére is, amikor a klinika szóba kerül, hirtelen ő is visszarepül évekkel korábbra. Ha nagyon erősen koncentrál, még mindig érzi a nyelőcsövét felsértő csövet, amivel etették, ahogyan kényszerítették. A folyamatos infúzió és felügyelet, a sürgő orvosok, akik az életéért küzdöttek. Nyel egyet és megkönnyebbül, hogy már csak az emlékeiből tudja felidézni e mozzanat fájdalmát. - Nagyon sokan nem jönnek ki onnan. Azok a szerencsések, akik mégis, pedig vagy megállnak a lábukon, vagy visszakerülnek oda. Kétszer jöttem ki, nem akarom harmadjára is átélni. Remélem, hogy hamarosan ő is felépül - szemei olyan őszintén csillognak, mint még tán soha, pedig ő sohasem hazudik. Íriszeiből erőt és kitartást sugároz, némi reménnyel vegyítve, mert ez az, amire igazán nagy szükség van ilyenkor. Ha van, aki fogja az ember kezét ezekben a nehéz időkben, a szó szerint sorsdöntő pillanatokban, akkor képes vagy újra felállni és tovább menni. De ehhez hit is kell. Kell, hogy ne add fel akkor sem, amikor hullámvölgybe kerülsz.
- Köszönöm, hogy gondoskodtál róla, mikor én nem tettem - megszorítja a lány kezeit és szemeibe könny gyűlik. - Talán az öcsém soha nem lesz képes megbocsájtani nekem mindezért, de igyekszem jóvá tenni, amit csak lehet. Minden nap ezen fogok dolgozni - elszántsága meglepő, hisz mindketten hibáztak testvéri kapcsolatukban. A fiú sem tökéletes, nem minden Shayleen hibája. Mily meglepő is lenne, ha végre egyszer elfogadná ezt...!
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. augusztus 7. 12:51 | Link

Emily
I wish I could feel your pain

Shayleent természetesen nyomasztják a történtek. Főleg azért, mert Emily-nek fogalma sincs, mi történt azután, hogy ő és Will kiléptek a szobából. Tulajdonképpen akkor szabadult el az igazi pokol, merthogy a lány egészen egyszerűen ideg összeroppanást kaphatott, még ha csak gyengébbet is. Olyasmiket vágott Adrian fejéhez, amit sohasem akart, egyszerűen csak az évek alatt felgyűlt fájdalom, elnyomás, düh és harag egyszerre szakadt ki belőle. Bár ne így történt volna, bár ne velük! De talán még mindig jobb, hogy Adrian volt vele abban a pillanatban.
- Tudom, de... Én nagyon goromba voltam vele. Nem voltál ott, nem értheted, fogalmad sincs, miket vágtam a fejéhez, de nem is gondolom úgy! Csak egyszerűen valami eltört bennem és én... Én... - a szája elé kapja a kezét, ahogy visszaemlékszik. Kimondta, mennyi mindent gyűlöl, kimondta, ami egész addig nyomasztotta és az utolsó pillanatban, amikor már tényleg minden összedőlni látszott, félbehagyta a gondolatot. Sírt, kétségbeesett, nem tudta mit tegyen, miközben a maró, igazságtalan és igaztalan mondat befejezése ott ült ajkain. És téged is. Libabőrös lesz a karja, ahogy eszébe jut Adrian elszörnyedt arca, ahogy eltorzul. Az események pedig olyan gyorsan történtek. A szike a kezében, hogy képes lett volna saját testvére előtt bántani magát fizikálisan... Az annyira vágyott támaszték nélküli életet végre megkapta. És fogalma sincs, hogy hova fog érkezni így, hogy ezzel együtt minden talaj kicsúszott a lábai alól. Még Aidennek sem merte megírni a történteket, bár ki tudja, Adrian beszélt-e róla neki.
- Tudom, hogy az. És annyira szeretem! De azt is tudom, hogy hogyan élte az életét mellettem és most hogyan éli. Ez így nincs jól... - bár megfogadta, hogy abbahagyja az önostorozást, könnyebb azt mondani, mint csinálni. Amikor minden nap érzi, hogy Adrian úgy lépked mellette, mintha üvegszilánkok lennének a padlón, minden nap azzal a tudattal közeledik felé, hogy újra beteg lesz és akkor... Nagyon nehéz ez neki. Persze, alapvetően tudja, hogy öccse egy remek ember, sőt még ezzel együtt is az, hogy Shayleen mellett szinte sohasem bontakozik ki. De talán majd egyszer...
- Mellettem is lett volna, ha nem lököm el magamtól. De szerencsére azóta már... - elmosolyodik és hirtelen melegség önti el testét. Ha Aidenre gondol, egyszerűen nem tud mást tenni, csak mosolyogni. Hihetetlen, milyen sokat kellett várniuk egymásra és aztán mennyire más és csodás volt az egész, mint ahogy azt a lány képzelte. És ennyi idő után ilyen szerelmes! No igen, ez párja érdeme. - Bocsánat, kicsit elkalandoztam - enyhe pír játszik arcán, ami egyértelműen elárulja, hogy az a személy, akiről beszél, nagyon fontos a számára. Ő maga sem hitte volna, hogy megtörténik, de megtörtént. Ő pedig úgy igyekszik, ahogy még soha.
Engedi, hogy Emily megszorítsa a kezét és viszonozza is a gesztust. A nő most neki egy kapaszkodó, és nem igen akaródzik elengednie. Hatalmas bűntudata van, rosszul érzi magát mindenért, amit tett és helyre akarja hozni. De szégyelli bevallani a másiknak, mi mindent mondott a legutóbb. - Akkor örülök - bár egy mosoly ül ki arcára, ez a mosoly valahol keserédes. Emily nem tudhatja, mi történt köztük és lehet, hogy Adrian nem mondta, hogy haragudna, viszont a helyében Shayleen biztos így tenne. De nem akarja elkeseríteni a lányt, nem szabad. Így lesz jó.
- Remélem, hogy barátok maradtok majd és... Talán mi is.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. augusztus 12. 14:43 | Link

Emily
I wish I could feel your pain

Összepréseli ajkait és erre már nem mond semmit. Így is fogalmazhatunk, kiadta a feszültséget. Vajon, ha Adriant kérdeznék meg erről, ő is ezt gondolná? Ilyen egyszerűen? Erősen kétlem. Eközben Emily folyatja, ő pedig csendben próbálja megemészteni a hallottakat. A végén egy aprócska mosoly kúszik fel arcára, bár ő is tudja, hogy közel sem mindig olyan, mint azon a reggelen volt. Mi több, az utóbbi időben egyre kevésbé olyan. A rendelőben történtek óta hihetetlenül sokat rágódik és ez kihat az életstílusára is. Bár a benne fel-felsejlő tiltakozás, hogy újra beteg legyen, egyelőre elegendő tartóerő, már érzi a hullámokat. A fejét kényszeríti a felszínen maradásra, de a hullámok folyton magasabbra törnek és még csak pár, ártatlan kortyot nyelt le belőlük. Próbál Aidenre és Adrianre gondolni, ez adja az erőt, hogy ne akarjon inkább víz alá merülni. Fuldoklom. A gondolat torkára forrasztja a szót, csakhogy megacélozza magát. Nem engedem, hogy megint Te nyerj.
- Szeretném, ha végre normálisan élné az életét. Lehet, hogy nem vagyok annyira szörnyű, mint amilyennek látom magam, de az vitathatatlan tény, hogy nem csak pozitív hatással voltam az öcsémre - a lány, legyen bármily naiv és optimista, beláthatja, hogy Shayleennek igaza van. Bármennyire is igyekszünk jó példát mutatni, főleg testvérként, egyértelműen kimondható, hogy a sok jó mellett bizonyos mértékű rosszat is adunk. Az persze más kérdés, hogy az ex-levitás szerint lényegesen több negatívumot köszönhet az öccse, mint pozitívumot, de nincs kedve beleállni egy meddő vitába ezzel kapcsolatban.
A kijelentésre csak vörösebb színűre vált az arca. Ez egy tagadhatatlan tény, Shayleen még ennyi idő után is fülig szerelmes. Aiden valószínűleg a lány életének végéig ki fogja tudni hozni belőle a piros minden egyes árnyalatát, a lehetőség pedig nem csak szeme előtt fog lebegni, hanem valóban meg is teszi majd. - Tudod... Nekem ő az első. Csak ő félt egy komoly kapcsolattól, én pedig attól, hogy nem vagyok elég jó neki. Amikor másodjára kórházba kerültem, azon az estén... Amikor harminckét kiló voltam... - nyel egyet, ahogy ezt a számot kiejti ajkain. Emily csak sejtheti, mennyire volt csont sovány a lány. Bár nem verseny, feltételezhetően az ő testvére korántsem ment el idáig. - Akkor veszekedtünk és én a szeme láttára estem össze. Bevitt a kórházba, várt rám és velem volt. Befeküdt az ágyamba és nem engedett el. Azelőtt is tudtam, hogy szeretem, de azt hiszem, aznap jöttem csak rá, hogy valójában mennyire - hangja meglepően halk, mintha csak egy titkot mesélne el éppen a másiknak és tulajdonképpen ez így is van. Bár Adrian ott volt az események egy részében, erről sohasem mesélt neki Shayleen. Nem azért, mert titkolózott volna, hanem mert utána összeverekedett a két fiú és már mindegy lett volna. Így hát ez a kettejük titka maradt, ami most már nem csak az övék. Hiszen már Emily is tudja.
- Ennek nagyon örülök. És remélem, hogy sikerül majd megtalálnod azt, aki képes lesz értékelni és megbecsülni téged és a tenyerén hordoz majd - barna szemei melegséget sugároznak, ahogy íriszeit a másikéba fúrja. A kirohanása óta érzi, hogy a súly nagy része eltűnt mellkasáról, azonban egyetlen elrendezetlen dolga még akadt. Adrian.
A barátságuk hallatán megszorítja Emily kezét. Jól jönne valaki, akire számíthat. Talán a lánynál végre megtalálja a számításait. Ahogy mocorgást hall az egyik ágyról, rájön, milyen régóta is ülnek ott. - Akkor még mindenképp beszélünk. Megnézem, mit szimulálnak a gyerekek - rákacsint Emily-re és egy intés kíséretében már sétál az egyik ágyhoz, hogy megtudakolja, jobban van-e a szegény beteg...
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. augusztus 20. 18:58 | Link

A mindig Boldog Nara

Lassan vége a vizsgaidőszaknak, azonban a szimulánsok nem hogy fogynának, egyre többen vannak. Shayleen nem panaszkodhat arra, hogy nincs dolga, ugyanis a sok léhűtő, pótvizsga pótvizsgájának a pótvizsgájára készülő tanuló szívesen dönt úgy, hogy bedobja az aduászt: rosszul van. Idejönnek valami mondva csinált indokkal, a lánynak meg persze kötelessége ellátni őket, de legalább megvizsgálnia, majd útjukra engedi a csapatot. Ilyenkor amúgy nagyon pipa, mert ha tényleg érkezik olyan, akinek szüksége van segítségre, az vagy vár, vagy bekerül a "te is lógsz a vizsgáról" skatulyába.
Épp elengedi az egyik srácot azzal az intelemmel, hogy még pont beér a vizsgája végére és befejezheti, mikor Nara igen boldogan (név szóvicc, figyelitek?) becsörtet a Gyengélkedőre. Persze ez nem újdonság, ő az esetek 99%-ában boldog - vagyis száz, ha igen szigorúak akarunk lenni -, ez pedig általában Shayleent is jobb kedvre deríti. Főleg ezeken a napokon, mikor rengeteg olyan "beteggel" van dolga, akik nem is azok.
- Szia Nara, csüccsenj le valahova, mindjárt megyek - kedvesen mosolyog rá, őt mindig szívesen látja. Mondjuk az is igaz, hogy jobb szereti, ha egy hónapban csak egyszer találkoznak, elvégre a leányzó szívritmus zavaros, ha többször kell jönnie, az bajt jelent. Mindenesetre a hónapról hónapra adagolt bájitalok egyelőre remekül működnek, nem érkezett még panasz az eridonostól, ha pedig beütne a ménkő, akkor ott a heves szívverések elleni. Bár az ex-levitás kissé tart attól, hogyha Nara egyszer szerelmes lesz, valószínűleg napjában többször kapkodhatja majd be azt a verzióját a gyógyszerének, legalábbis abból kiindulva, hogy a nő egészséges szíve mi mindent produkált... Mindenesetre egyelőre nem tud ilyesmiről - a kastélyban ugyanis a falnak is füle van, sokszor szó szerint.
Elbocsátja az utolsó színlelőt is és fáradtan felsóhajt. Mindjárt vége a napnak, nem lesz több vizsga és nem kell mosolyognia minden simlis diáknak. Jaj de nem szereti ezt a részét a munkájának. - Na gyere, adom is a gyógyszered - már épp nyúlna a havi adagért, mikor észreveszi, hogy az előbb kitett üvegpalackok közül mindkettő üres. Meg is áll mozdulata a levegőben és visszafordul. - Mi történt? - a kérdését nem kell konkretizálnia, valószínűleg Nara is kitalálhatja, mire irányul.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. augusztus 26. 09:34 | Link

A mindig Boldog Nara

Ahogy a diákok végre elszivárogtak, hogy szimulálásukat befejezve már vissza se térjenek a vizsgájukra, Shayleennek lehetősége adódott azzal foglalkozni, akivel tényleg kell. Nara viszonylag rendszeres jelenléte már megszokottá vált a lánynak, minden alkalommal ugyanazzal a mosollyal fogadja az eridonost. Ritkán akad egyébként ilyen jellegű betege, a legtöbben alkalmi sérülésekkel és vírusokkal jönnek be hozzá, csak a lány állandó.
Egy kiürült palack teljesen rendben van, na de kettő? Nem csoda, hogy az ex-levitás rögtön kérdőre vonja Narát, elvégre sohasem jelent jót, ha a szapora szívverésre adott italt beveszi. Vannak az olyan optimális esetek, mint amilyen a mostani is, hogy ráijesztettek, meg vannak a nem olyan optimális esetek is, minthogy a szíve rendetlenkedik. Ez cseppet sem játék, mégis, mikor meghallja az okot, vonásai kissé megenyhülnek. Ő is tudja, hogy a lány mindig igyekszik vigyázni magára, szerencsére ritkán fordul elő, hogy bármi baja lenne, így nincs értelme annak, hogy jól megszidja.
- És ki volt ilyen mókás kedvében? - arcán mosoly bujkál, ahogy felteszi a kérdést, mégis megfejthetetlen, vajon mire is gondol. Annyi bizonyosan látszik rajta, hogy nem szeretne fejeket venni, ellenben érdekli a nagy sztori. Eközben az üres palackokat elveszi, hogy az új bájitalokat beletölthesse. Természetesen előtte fertőtleníti ismét és kimossa, hogy semmiképp se fordulhasson elő valamilyen komplikáció. Ezek az italok elvileg több hónapig is jók, mégis úgy szokása a gyógyítóknak, hogy legfeljebb egy havi adagot adnak ki. Arról nem beszélve, hogy a palackba beszáradt folyadék is okozhat kellemetlen mellékhatásokat.
- Na és mi a terved most, hogy itt a vizsgaidőszak vége? - hátrapillant egy kis időre, míg a kérdést Narának intézi, aztán visszafordul az épp elkészülő palackokhoz. Hála a varázsvilág adta lehetőségeknek, könnyedén ki lehet gőzölni mindent, pusztán egy kis mágia segítségével.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. szeptember 17. 21:51 | Link

A mindig Boldog Nara

Kissé meglepődik, hogy pont ez a két ember az, aki a frászt hozza szegény szívbeteg eridonosra. Persze véletlenek mindig akadnak, de így első hallásra szinte már kész masterplan az egész. Természetesen ezek a gondolatok szép sorjában kivetülnek arcára, így Narának nem kell sokáig gondolkodnia, vajon mi lesz a következő mondat, mely elhagyja majd a nő száját.
- Na most már érdekel a sztori. Rosszban sántikáltál? - cinkosan csillannak meg szemei, hiszen ő is volt kamasz. Jó, ez igazából baromira nem látszott rajta, mert vagy halálba éheztette és sportolta magát, vagy a torkán ledugott csövekkel küzdött. Kamaszkorának egyetlen fénypontjaként Aident jelöli meg, mert neki köszönhetően kijutott Shayleennek a kamasz szerelemből is, de azért ez vajmi kevés. Ő sose ment el a haverokkal berúgni vagy bulizni, egyszer sem járkált takarodó után és amikor óráról kirúgta Barbi, arról is a rellonos tehetett. Szóval igen, ebben kimerül az ő "lázadó" korszaka.
- És mi mindent szeretnél majd vásárolni? - mosolyogva hallgatja az élménybeszámolót. Na, ez a bőbeszédű Nara az, akit eddig hiányolt, hiszen olyan csendes volt, amióta csak bejött! Már szinte aggódni kezdett, hogy komoly baja van a lánynak. Egyébként érdekes, hogy sokfelé járt már Európában, de Horvátországba még nem jutott el, szóval, ha az eridonos visszajön, mindenképp ki akarja majd kérdezni, milyen volt a nyaralása. - Óóó, hát persze. Meg megyek máshová is dolgozni. Általában Willel rotálódunk ilyenkor, úgyhogy lesz időm pihenni - vagy nem. Mert a nő pontosan jól tudja, hogy mennie kell majd külföldi ispotályokba is segédkezni. Belepusztulna, ha csak egyetlen hétvégét is otthon kéne töltenie nyugalomban. Eközben az immáron fertőtlenített palackokat arrébb teszi és előveszi a külön félretett bájitalokat, hogy aztán lassanként átöntse őket. Nem mindig ilyen hosszadalmas ez a folyamat, elvégre jobb esetben csak egy üveggel van dolga és nem kettővel, de ilyen az élet.
- Hogy sikerültek a vizsgáid? - oldalra pillant, hogy Nara érzékelje, attól, hogy épp a keze jár, a figyelme még az eridonosé. Ez is csak egy azon kedves gesztusok közül, amit Shayleen mindenki felé megtesz. Hiszi, hogyha minden embert meghallgatna valaki, már jobb lenne a világ.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. szeptember 29. 19:34 | Link

A mindig Boldog Nara

Hallgatja a történteket és egy széles mosoly kúszik fel lassanként az arcára. Érezte ő, hogy valami turpisság van a dologban és lám, igaza is lett. Narára mondjuk senki sem mondhatja, hogy égetnivalóan rossz, nem zavar túl nagy vizet és jól tanul, szóval csak néhány elvétett gyermeki csintalanság fordul elő. Meg néha ilyenek.
- És milyen bájital volt fontosabb, mint egy kihagyhatatlan, roppant izgalmas reptan? - érezni lehet a hangjában, hogy szavai ironikusak. Sosem szerette, ráadásul a kviddicstől is világ életében ódzkodott. Nem is csoda, vasággyal együtt negyvenöt-ötven kilósan sem gurkót ütögetni, sem a megütött vasak elől menekülni nem volt humora. Így is minden alkalommal rosszul volt, mikor Adriant vagy Aident látta játszani, pedig egyiküket sem nevezhetjük ügyetlennek a maguk posztján. - Egyébként nem jutott még eszedbe, hogy te is kviddicsezz? Mostanában megint aranykorát éli - persze hallott a kialakult feszültségről, meg ott volt Masa is, aki belerepült a saját gurkójába. Vagy magára ütötte? Akárhogy, semmiképp sem áll jól a játékosok szénája, arról nem beszélve, hogy az Unikornis-Squadron meccsen Panda baját is csúnyán ellátták, ahogyan Lili sem menekülhetett a gurkó elől. A nő szerint be kéne tiltani ezt a sportot az iskolákban, de ezzel ugye egyedül van.
A lelkesedés hallatán önkéntelenül is felnevet, mert valahogy el tudja képzelni az eridonost, ahogy áll a sok finomság előtt és vég nélkül válogat, mindenből kér egy keveset, de van, amiből egészen sokat és el sem bírja majd a kezében, hanem inkább bevásárlókosárban tolja maga előtt a hatalmas mennyiséget. Igen, ez a kép abszolút reális Shayleen szerint is. - Óóó, jó dolgok ezek. Én annyira nem vagyok vásárolgatós, de néhány új darab mindig fel tud dobni egy kicsit. Meg néha mást is... - észre sem veszi, hogy míg ezt kimondja, rákvörösre pirul. A legutóbbi meglepetése igen jóra sikerült és, bár nem sokáig maradt rajta a ruha, azért emlékezetes volt. Lehet megint be kéne újítania valamit és meglepni kedvesét egy merészebb darabbal. Talán később elmegy vásárolni. - Semmiképp se hagyd ki, állítólag nagyon finomak. Meg persze lehet, hogy a háztársaid is örülnének egy kis édességnek, nem tudom, kivel vagy igazán jóba, de mindenki szereti a finomságokat - eközben a bájital egyetlen elvesztegetett csepp nélkül kerül át Nara palackjába és már készen is vannak. Illetve csak majdnem, hiszen emellé mindig jár egy kis extra beszélgetés. A legutóbb vagy fél órát ücsörögtek, köszönhetően a Gyengélkedőn uralkodó csendnek és hullaszagnak. Na jó, hullaszag nem volt.
- Nem vagy semmi. Gratulálok! - elismerően biccent, miközben az üvegeket a lány felé nyújtja. - Valószínűleg Angliába megyek és hívtak Wales-be is. Ezen kívül... Azt hiszem elkísérem a páromat ide-oda, néhány jótékonysági vagy politikai estre, csupa hivatalos esemény - könnyedén huppan le az egyik székre és dobja át egyik lábát a másikon. Egyébként eszében sincs elhagyni a Bagolykövet, ahhoz valami nagyon nagy és nagyon megtisztelő felkérésnek kéne érkeznie, de ez nem valószínű. Vannak nála kiválóbb mágusok a földön, akik megváltják a világot, ő nem biztos, hogy valaha közéjük fog tartozni.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. október 5. 13:22 | Link

Várffy-Zoller Róbert
a hadi rokkant

Rémesen érzi magát továbbra is, megmagyarázhatatlanul sokat gondol a titkos könyvtárban történtekre. Hogy lehetett ennyire buta? Egy könyv fölé hajolva igyekszik mindent megtudni a vélamágiáról és az az ellen való védekezésről, nem is kell neki sok idő, hogy megtalálja az ellenálló bájital receptjét. Egy biztos: nem hagyja, hogy az a fiú még egyszer így csapdába csalja, így hát el fogja készíteni a főzetet.
Gondolataiból egy érkező hangja rázza fel, azonban a "hahó" ellenére nem mozdul helyéről. Biztos egy újabb szimuláns. Nem jellemző ám rá ez a magatartás, most mégsem érez magában lelki erőt, hogy végighallgasson egy újabb kitalált sztorit arra hivatkozva, hogy az amúgy makk egészséges diák miért olyan nagyon beteg, hogy az egész órát itt töltse. A fenébe is, év eleje van, legalább ilyenkor járjanak be! Így hát csendes tudatlanságban lapoz egyet az előtte heverő könyvben, ez az idill azonban Robi megérkezéséig tart. Ahogy a elhúzza a függönyt, Shayleen felkapja a fejét és az utolsó pillanatban sikerül visszafognia magát, hogy ne üljön ki arcára, amit gondol. Mindig is tudta, hogy Várffy egy fennhéjázó, öntelt hólyag, de a gurkós eset minden határon túlment.
- Szia - elmosolyodik, tekintete a férfi arcáról egyenesen a kezére téved. Távolról jónak tűnt, de ki tudja. - Hogy érzed magad? - volt pár nehéz pillanata a gyengélkedőn, elvégre egy szilánkosra törő kezet nem egy pálcaintésre rak rendbe az ember. Az, hogy még a nagy Várffy-Zoller Róbert is némileg megtört a betegágyban fetrengve, ad némi bizonyosságot azt illetően, hogy ő is ember. Még ha istennek is hiszi magát.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. október 5. 15:05 | Link

Várffy-Zoller Róbert
a hadi rokkant

A válaszra biccent egyet, bár mivel gyógyító, így tudja, a "jól vagyok" sokszor nem fedi az igazságot. Gyakran derül ki, hogy aki azt mutatja, remekül érzi magát, egy-egy vizsgálat során megtörik és aztán kibukik, hogy nem mondott egészen igazat.
- Csak nyugodtan, foglalj helyet - nem szokása idebent fogadni senkit, de mivel ez egy ellenőrző vizsgálat, nem tartja szükségesnek kimozdulni innen. Minden eszköz a rendelkezésükre áll a szobában is.
Nem kerüli el figyelmét a férfi kidolgozott felső teste, de természetesen Shayleen számára a tökéletes csakis Aiden lehet. Meg szakmai ártalom, hogy látott már pár hasonlót, nem most fog tőle zavarba jönni. - Tudsz esetleg ajánlani jobbat? - felvonja fél szemöldökét, miközben felkel, hogy Robihoz lépjen és kinyújtsa kezét, elkérve ezzel a férfi karját. Az utalás nem félreérthető, így nem ragozza túl. - Hát nem tudom, ha egy háromnegyed vélával találkozik az ember, szerintem a rutin nem sokat ér - elhúzza a száját és mondaná, hogy tapasztalat, de ezt az információt megtartja magának, úgyis levágós lehet, hogy miért kutat a témában. Nyilván egészen máshogy alakul minden, ha tudja, mivel van dolga, hiszen ezernyi módon el lehet kerülni azt, hogy hasson az ember lányára, ő viszont nem volt a megfelelő információ birtokában.
- Ez fáj? - közben ujjaival az alkar közepétől indul lefelé, erősen masszírozva a csontot, végig a csuklón és az ujjakon. Elég erős bájitalt kapott, nem valószínű, hogy lesz baja a kezével, de először jobb meggyőződni róla. Utána már megnézhetik, hogy bír el nehezebb feladatokkal.
Szál megtekintése

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. október 12. 21:22 | Link

Várffy-Zoller Róbert
a hadi rokkant

Ahogy Robi megszólal, Shayleen szemöldöke egészen hajáig kúszik szinte, mert alig bírja elhinni, hogy a férfi épp magát dicséri. Egyébként kéretlenül, tegyük hozzá. Nem kételkedik a jó szándékában, de talán érdemes az embernek magának eldöntenie, mi olvasmányos és mi hasznos.
- Mindenképp utánanézek - nem akar udvariatlan lenni, így nem mond ennél többet. Mondjuk attól, hogy Várffy-val nehéz egy helyiségben maradni, hiszen az egoja minden létező lényt kitúr onnan, még az is lehet, hogy jót mond. Egy próbát megér, maximum legközelebb jól megmondja neki, hogy közel sem olyan csodás, mint amilyennek képzeli magát. - Elvileg vértisztított - felsóhajt, miközben belekezd. - A családja célja, hogy tiszta vérű vélák legyenek. A háromnegyed véla egy véla és egy félvéla szülőből jön össze. Elvileg négy-öt generáció szükséges ahhoz, hogy teljes értékű vélákká váljanak - mondjuk, hogy ez miért jó, azt még senki sem tudta elmagyarázni Shayleennek. Mi több, ő sokkal inkább érzékeli negatívumnak a fajuk adta sajátságokat, bár tény, hogy amire képesek az erejükkel, az nem semmi. Vegyük csak Mihail-t, aki oly könnyedén babonázta meg különösebb erőfeszítés nélkül, hogy azóta is nyögi. Szerencsére Aidennek meg sem fordult a fejében, hogy azt higgye, a nő belement volna bármilyen körülmények között ilyesmibe. Még az is lehet, hogy komoly ügyet csinál majd belőle, bár erről próbálta lebeszélni. Nincs szükség a balhéra.
- Szívesen elkerülöm őket. Csak sajnos nincs rájuk írva - megvonja vállait. Nem ő kereste a bajt, az csak úgy... Jött magától. - Ismertem, igen. De tudtommal ő nem élt vissza a mágiájával, ellentétben másokkal, akik igen - nem volt sok kontaktja a modellel, de úton-útfélen bele lehetett botlani, hiszen a mai napig aktív. Persze azóta férjhez ment, de ettől még nem tűnt el a süllyesztőben.
- Örülök, hogy nem fáj - a bók hatására ugyan kissé szégyenlősen elmosolyodik, ez a görbe azonban tova is tűnik, mikor Robi folytatja. Szúrós pillantással néz a férfira, és kétszer is át kell fogalmaznia, amit mondani akar. - Majd a kedves barátnőd megmasszírozza az elvásott válladat - ez még a szebbik verziója annak, amit először gondolt. Elengedi a kezét és előveszi a kis stresszlabdát. Ezzel szokták ugyanis megtornáztatni a már kissé elmacskásodott tagot. Persze a nagy Várffy-Zoller Róbertnek nincs szüksége ilyesmire, de majd ha a kemény labdácskát össze tudja szorítani minden gond nélkül többször egymás után, akkor visszatérhetnek erre a kérdésre. - Elárulod, miért ütöttél bele a gurkóba ököllel, vagy ne is akarjam tudni?
Szál megtekintése

Gyengélkedő - Catherine Shayleen Black hozzászólásai (17 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet