A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=326506#post326506][b]Podmaniczky Ádám - 2014.06.29. 21:16[/b][/url]

Tűzpróba, mert miért is ne? Normális vagyok én? Nem, határozottan nem. Végül is megkaptam a feladatom, majd három napig ültem fölötte, mire kínrímjeim végére értem. Sosem leszek költő, úgy tűnik minden művészi véna a nővéremé, Andiné lett, én meg, hát én meg még mindig nem tudom, hogy akkor mi a csuda legyen belőlem. Mindenesetre ezen majd ráérek jövőre kétségbeesni, most az a lényeg, hogy az első felét teljesítsem a feladatomnak. A gyengélkedőre vezető folyosón kémként osontam, fekete táskába rejtett kellékeimhez fekete inget és rövidnadrágot, valamint fekete sportcipőt húztam. Elmaradhatatlan tartozékként egy fekete napszemüveget is felcsúsztattam az orromra, így úgy néztem ki, mint egy mini maffizózó. A falhoz simulva haladtam, ujjaimmal pisztolyt formálva, míg oda nem értem. Láttam, hogy Uff nagyfőnök éppen a nagyterem felé tart, így beosontam, az egyik ágyra pakoltam, és elhúztam a függönyt.
Először is piros-narancs fürdőgatyát húztam, majd szépen komótosan testfestékkel elkezdtem főnixet rajzolni a lábaimra, a mellkasomra, végül a kezeimre. Mikor mindezzel megvoltam, még egyszer elmorogtam, amit megírtam. A cuccaimat elpakoltam, magamhoz vettem a nyakba akasztható mini dobkészletem. Hallottam ahogy valaki benyitott, de nem gátolt, sőt segített a feladatban. Valakinek lennie kell, hát van. Előugrottam újdonsült indiánként, majd a dobokat ütögetve nekiálltam előadni szegény lánynak a művem. Jó, hogy nem kviddicsmeccs után vagyunk azért:

A végén a nyávogást nem hagyhattam ki, főleg mert a főnix és a nyuszifiú annyira se illenek össze, mint a nyuszifiú és meaw. Ütemesen doboltam, miközben olykor, mint aki átéli a ritmust, fordultam egyet.

A második rész végénél újra pörgök, és mint egy őrült, még a fejemet is rázom. Lassan minden feszélyező gondolat eltűnik, és gyerekek, komolyan mondom, én ezt élvezem. Szegény lány, nem láttam még itt, de tuti, hülyének néz.

Közelebb lépek a lányhoz, és most mint egy őrült rockisten próbálom bevonni az egyszemélyes közönségemet is.

Az utolsó ó itt is elnyúlik, gyorsítok a doboláson, majd egy nagy ütéssel lezárom, és meghajolok a lány előtt, akire felnézve ismerem fel a szemeit, és ettől egyből olyan vörös leszek, mint a bőrömön a főnixklán.
- Boglárka?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=403495#post403495][b]Podmaniczky Ádám - 2014.10.14. 15:40[/b][/url]

Tegnap mire ideértem, addigra Uff bácsi szabályosan kidobott, így ma órák után tértem vissza a lányhoz. Előtte még LLG óra keretein belül lesétáltam a faluba, hogy szerezzek neki süteményt. A manók kosztja isteni, de tudom, hogy a gyengélkedőn megszorítások vannak. Mivel így is csak hajszál híján osontam el Gréta néni figyelő szemei elől, így nem császkálhatok csak úgy ott, csak amikor a nő már biztosan kiért. Szóval leszállingóztam a faluba, hogy szerezzek neki süteményt.
A zsákmánnyal a táskámban térek vissza, mászok végig a folyosón, hogy eljussak a gyengélkedőre. Nem is értem, miért van emeleten, hiszen ha valaki itt gyilkolgat meg valaki mást, akkor mire végigvonszolják felfelé, addigra annyi lesz neki. De ők tudják, biztos oka van. Talán Uff bá szellemeinek kell a magasság. Ezen agyalva térek be a gyengélkedőre, ahol vannak még áldozatok. Őrültek, mint a kviddics, amit játszottak.
- Ez csak természetes. Hogy érzed magad?
Érdeklődök, miközben kinyitom a táskám, és szépen elkezdtem kipakolni a tartalmát. Odalent nem kevés süteményt szedettem össze Verocskával. Így jár az, aki főnökként beáll dolgozni is. Saját bevallása szerint nem kellene, de szereti csinálni, így hát csinálja is. Érdekes, de szimpatikus főnök. Ha más nem lesz, akkor lehet beállok hozzá, így belegondolva ez nem is rossz ötlet. Beszélek majd vele mindenképpen, na de az első a kedves beteg.
- Nem lehet. A kviddics miatt most kicsit visszafogtam az édességeket. Kell vennem új ruhákat, mert két mérettel lejjebb adtam, igen rövid idő alatt. Remélem a sport megtartja majd.
Ezt még nem meséltem senkinek, de Gwen különleges. Az egyik legjobb barátom, így hát neki elmerem mesélni. Nagyon örültem, hogy összejött, és bár van még rajtam plusz, de nem annyi, így már fel lehet vállalni a kviddicset, aminek kifejezetten örülök.
- Viszont hoztam neked valamit. Pontosabban mint látod, rengeteg mindent. Ez mind azért van, hogy erősödj és ne legyen rossz, amíg itt kell lenned.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=406636#post406636][b]Podmaniczky Ádám - 2014.10.19. 20:19[/b][/url]

- Az jó, örülök. Remélem, hogy hamar kikerülsz innen, mert elég unalmas nélküled, és a csapatnak is szüksége van rád, hiszen fontos ember vagy ott is.
Jó azért szerencsére nem történt komoly baj, de hát én ilyen kis érzékeny lélek vagyok, még ha nem is hiszik el, de nekem ez komoly érzelmi reakciókat váltott ki, ki tudja akkor mi lesz majd meccsen ha porba hullunk. Remélem, inkább az ellenfél teszi ezt, mi pedig szépen elszállunk a kupáig. Szép is lenne.  Már nagyon várom, hogy ott tartsunk. Mindjárt meccs, mindjárt meccs, hihetetlenül lassan telik az idő, ha az ember nagyon vár valamit. Aznap biztos, hogy gyomorgörcsöm lesz, meg előtte este is. Csak ne egyek össze mindent, mert amikor izgulok, azt szoktam.
- Hát ha végignézel ezen mind, szerintem megéri néhány plusz kört futni. Majd jössz velem, nekem úgyis kétszer annyit kell futnom, legalább lesz partnerem hozzá.
Nem is lenne rossz, bár gondolkoztam rajta, hogy lenézek a rúnázós boltba, és előkeresem a régi MP3-amat, hátha életet tudnak verni bele. Azon van mindenféle zene, amikre tudok futni. Persze előbb a fejemet kéne utolérnem, aztán jöhet a szórakozás. Annát is meg kell keresnem, mert elég érdekes pletykát hallottam róla, és egy újságcikket is mutattak, ahol bizony valami sráccal enyelgett egy képen, ezt pedig nem így kéne. Mondom én. Ez viszont megint egy más téma.
- Persze.
Visszarázódva a jelenbe nézek a lányra, majd fogom a poharat és felkelve odasétálok a kancsókhoz, hogy az egyikből friss vizet töltsek a lánynak. Vannak itt még páran, de elég nyugis a hely most éppen. Felé nyújtva a poharat előbb megvárom míg iszik, majd letéve a polcra telepedek vissza eredeti helyemre. Uhh nagyfőnök csak nem fog szólni miatta. Legalábbis nagyon remélem.
- A sok süti nem elég?
Kérdezem mosolyogva, de persze nem csak ennyivel és a házijával jöttem, hanem hoztam még egy apróságot, amit mosolyogva húzok elő.
- Ez a medál meg van bűvölve. Ha megdörzsölöd, akkor érzem az enyémen, hogy szükséged van rám, és el tudok indulni hozzád, vagy a keresésedre és viszont. Lent láttam meg a falu kirakatában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=410627#post410627][b]Podmaniczky Ádám - 2014.10.26. 23:38[/b][/url]

- Tudom, de szeretem, ha együtt van a csapat. Sokkal jobb hangulatú úgy az edzés, hogy nem szomorkodunk, mert valaki nincs ott.
Márpedig van keserűség is akkor, amikor nem teljes a csapat. Ez a kapitányságosdi különben is új nekem. Szeretném jól csinálni, de érzem a nyomást, ami nem tetszik. Az olyan dolgok, melyek rutinosan mennek már, nem okoznak zavart, ám amelyekkel meggyűlik a bajom azok annál többet. A kviddics is ilyen. A lelkemre kötötték, hogy csináljam jól és jól akarom, de mi van, ha elszúrom. Amíg nem leszünk túl az első meccsen, addig nem tudok nyugodtan aludni. A meccs pedig legyen vagy siker vagy bukás, ezen majd utána ráérek agyalni, a lényeg, hogy ott és akkor mindent megtegyünk a célért.
- Mert ez nem cukrászda kisasszony, itt az ember életben akar maradni nem lufivá változni, ha ez önnek nem felel meg, keresse fel Roósz professzort, majd ő segít a gondján.
Miközben beszélek, kihúzom magam, már csak az olvasószemüveg hiányzik az orromról, mely mindig rajtam lenne, de átnéznék felette. A hangom okoskodó, és tanító, sőt, még az ujjammal is fenyegetőzök. Aztán végignézek Gwenen és a végén prüszkölve elnevetem magam.
- Nekem teljesen megfelel. Minden alkalmat megragadok a gyakorlásra. Muszáj fejlődnöm. Amúgy megvannak a meccsidőpontjaink. Navine, Rellon, Eridon. Majd Ash és te lemeccselitek, hogy mikor ki lesz a fogó, ebbe nem szólok bele.
Mosolyogva ölelek vissza. Szeretem ajándékokkal elhalmozni azokat akiket szeretek, és szeretem azt is, ha így örülnek neki. Ilyenkor elégedett vagyok azzal, hogy még mindig jól tudok választani.
- Majd ha már ehetsz fagyit meg ilyeneket. Akkor mindenképpen szeretnék. Viszont lassan mennem kell, neked meg aludnod kell.
Felkelve a hátamra dobom az iskolatáskám, ami tele van még könyvekkel, hiszen nem volt időm lepakolni. Közelebb lépve Gwenhez nyomok egy puszit a homlokára, majd ellépve elmosolyodom.
- Igyekezz kikerülni innen, sápaszt ez a sok fehér. Ha kellek, tudod, hogy találsz meg. Aludjál, ez parancs.
Kacsintok is egyet, majd az ajtóhoz lépve még intek neki egyet, mielőtt kilépnék a folyosóra és elindulnék a végeláthatatlan bűbájtanba való belefulladásom felé vezető úton.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=597330#post597330][b]Podmaniczky Ádám - 2016.05.29. 21:47[/b][/url]

Ezt az érzést valahogy senkinek sem kívánom. Sosem jó az, ha valami történik az ember óráján. Sok diák van, akik azért tesznek, hogy szabotálják az órákat. Viszont ezeket az ember az évek folyamán egyre jobban megtanulják kezelni. Én még igen kezdő vagyok, de mondhatjuk úgy, hogy remek mestereim voltak, hiszen tanáraim számos leleményes válasszal tudták visszaverni a lázongó diákságot. Szóval bevallom őszintén, van, amikor elég jól le tudom kezelni a helyzeteket, van, amikor meg nem.
Ez a mostani? Fogalmam sincs, hogyan oldottam meg. Nem tudom, hogyan kerültünk ide, minden annyira ösztönösen ment. Magamban körülbelül ezredszer adok hálát Merlinnek, hogy volt annyi lélekjelenlétem, hogy nem estem pánikba, vagy csináltam valami nagy hülyeséget. Csak most, ahogy már túlvagyok az első sokkon, most, hogy már Csani biztonságban van, érzem, ahogy remeg a kezem. Eddig kifelé tekintettem, így most zavartan rejtem a zsebemben, miközben a betegágy felé fordulok. Mintha valami nagy titkot rejtenék el. Pedig csak ember vagyok, semmi több, és ezt igazán nincs okom szégyellni.
- Ne tedd, erről nem tehetsz.
Nyugalmat erőltetek a hangomba, és egy mosolyt az arcomra. Közelebb lépek, majd leülök az ágy szélére, vigyázva, nehogy a lábát találjam el, nem kellene neki még egy Ádámnyi súly is a lábára, elég ijedelem volt már ma.
- Az idősebbik nővérem pánikbeteg.
Ettől függetlenül rég nem láttam már ilyet, és Andine is jól van, szóval tényleg régen volt már utoljára, hogy cselekednem kellett, és akkor sem voltam egyedül. Azt hiszem, ezzel az előbbi információval csak magamat akartam nyugtatni.
- Gyakran van rosszulléted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=605000#post605000][b]Podmaniczky Ádám - 2016.06.26. 12:33[/b][/url]

- Ugyan, ez nem olyan, amiről tehetsz.
Felelem szórakozottan. Nem is értem, hogy miért hibáztatja magát. Ez nem olyan, amiről bárki tehet. Meg kell tanulni vele együtt élni, és mindenkinek tiszteletben kell tartani. Ettől igazán nem lesz kevesebb ember, sem olyan, akinek szégyenkeznie kell emiatt.
- Ez természetes.
Érzem, hogy zavarban vagyok. Örökre hálás. Nagy szavak ezek. Jóleső, de nagyon zavarba ejtő szavak. Szerencse, hogy pont nála történt, a sors kegyes volt Csanádhoz, és kegyetlen hozzám, hiszen ilyet nem szívesen él át az ember. Nem akarok belegondolni abba, hogy mi lenne, ha nem értenék hozzá. Mit tettem volna akkor? Így is remeg mindenem, kétségbe vagyok esve, és nem akarok arra gondolni, hogy mi lett volna, ha... mégis újra és újra felrémlik előttem a legrosszabb eshetőség.
- Nem árt, vizsgaanyag lesz.
Vagyis gondolom, hogy az lesz. Hirtelen az se jut eszembe, hogy mi is volt a mai órán, hogy mit beszéltünk, milyen téma volt. Csak az van előttem, ahogy Csanád rosszul lesz. De legalább vidámabb, nyugodtabb az arca. Ez azért jó. Remélem, hamarosan az év szívverésem is normalizálódik.
- Ez a második tanévem. Igazából még tanulok, de mivel nem volt tanár, ezért nem hangoztatja senki, hogy gyakorlótanár vagyok, csak a bérem.
Nevetek fel kicsit. Bár nem vicc, tényleg kevesebbet keresek, illetve bármikor eltanácsolhatnak, ha valami miatt nem felelek meg.
- A következő félévben lesz a záróvizsgám, és ha megfelelek, akkor hivatalosan is tanár leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=608911#post608911][b]Podmaniczky Ádám - 2016.07.16. 18:14[/b][/url]

- Hm?
Egy kis ideig nem figyelek arra, hogy mi is történik körülöttem. Elmerülök a gondolataimban, és mikor visszatérek, egyből orvost akarnak hívni hozzám. Az állapotom azonban teljesen normális, és bár mostanában sokszor előfordul ez, attól még nem vagyok beteg, csupán szerelmes. Amióta Abi mint társ van jelen az életemben, gyakran elkalandoznak a gondolataim. Ilyenkor olyanokon elmélkedek, mint: „Milyen szép volt tegnap, amikor megcsillant a haján a fény” vagy „Vajon mit csinálhat most éppen?”
- Jól vagyok, csak elgondolkoztam.
Elgondolkoztam… na persze. Nem éppen ez az igazság, de hát nem fogom ecsetelni, hogy olyan szerelmes vagyok, mint még soha. Azt hiszem ilyen az a bizonyos első szerelem, de nekem az sem volt kirívóbb a többinél. Ez a lány azonban, teljesen kikészít érzelmileg.
- Köszönöm, remélem valóban sokáig élvezhetem még a tanítást.
Szeretem a választásomat, szeretek tanítani, így nagyon jól jött ez a lehetőség. Mellette ott van a cukrászda, amit szintén nagyon szeretek, hiszen ott a szervezés mélyebb bugyraiba is belevethetem magam. Ezen kívül imádom, hogy az ott dolgozók többsége újító szellemmel veti bele magát mindenfélébe, amit a fejembe veszek, hogy simán a gondolataimat kibontják, realizálják. Olyan szuper most ott a csapatom, hogy nem tudok egy rossz szót sem szólni.
- Viszont ehhez az is kell, hogy most pihenj egy nagyot. Én nem is zavarok tovább, hamarosan amúgy is kidobnának innen. Csak akkor kelj fel, ha már tényleg jól érzed magad.
Mosolyodok el szélesen, és biccentek egy aprót is felé, mielőtt kisétálok a gyengélkedőről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=666887#post666887][b]Podmaniczky Ádám - 2017.03.12. 23:50[/b][/url]

Azt hiszem elkapott a nátha. Szóltak többen is, hogy vigyázzak, Abigél is féltő gonddal óvott, javasolta, hogy az immunrendszerem növeljem. Egy kis nátha? Mi az nekem? Halálos betegség. Én azonban mindig azt hiszem, hogy majd jobb lesz, majd nem fog annyira megütni. Nem igaz. Meg fog ütni, fájni fog és rossz lesz. Bosszankodva és egy kicsit szipogva - miért nincs ilyenkor nálam papírzsepi? - sétálok vissza az itteni szobámba. Mivel az asszony az egyetemen van, így nem volt kedvem hazamenni Rózsa nénihez. Zuhany, jó forró vízzel, majd pizsi, és irány az ágy. Jó is lesz aludni egyet.

Kezd fájni a torkom, a szám is ki van száradva. Bár megnyalom az ajkaimat, még én is elcsodálkozom rajta, milyen gyorsan kicserepesedtek. Kitapogatom a pálcámat, és a gyér fénynél, nem mintha lenne itt bárki is, akire figyelnem kell, vánszorgok ki a fürdőbe. Vizet töltök és gyors egymásutánba négy pohárral is megiszok. Szegény gyomrom jajjongva fordul fel, de nem köszön vissza a víz, így visszavánszorgok az ágyba. Vissza a takaró alá. Fázom, és ahogy elnézem az ujjaim között odaszáradt zöld tinta van. Megdörzsölöm, de nem tűnik el. Biztos a dolgozatok javítása közben történt. Alszom inkább.

Fáztam, mikor visszafeküdtem, majd alig egy órával később melegem lett, így felkelve kinyitottam az ablakomat. Egy kis friss levegő kellett már, itt bent mindennek beteg szaga van. Végrendelkeznem kellene. Erre emlékszem. Papírt és tollat fogtam, de a Drága Ab után bealudtam. A feleségem neve elcsúszott tollfolttá vált. A fejem zsong és viszket a hátam, meg a hasam. Előbbit még fektemben az ággyal próbálom megvakarni, sikertelenül. Felkelve a hasammal is megpróbálkozom, ám amit tapintok, megállít a mozdulatokban.

Csak nézem a hasam, nézem a lábam. Nézem a hátam. Alsónadrágban állok a tülör előtt, és nézem a zöldes pikkelyeket, melyek a bőrömön jelentek meg. Sárkányhimlő. Ez egészen biztos. Tegnap kezdődhetett, amikor az időm nagy részét az Eridonban töltöttem. Beszélgettem a gyermekeimmel, Viktorral. És most kijött rajtam. Nem tinta volt, tünet. Mostanra ott is kérgessé vált a bőröm. Gondolkodás nélkül kapok a seprűm után, egy pillanattal később az ajtó csapódik mögöttem, a mágikus zár lezárja a helyiséget.

Egy perccel ezelőtt még a tükör előtt álltam, most már egy külön részen, elzárva a "hétköznapi" betegektől, bebugyolálva fekszem. A seprűm a falnak támasztva, reszketek. Bár kaptam pizsamát, irritál, muszáj kigombolnom, hogy legalább a hasamon ne irritáljon. Levelet írnék, Viktornak, Abigélnek, de nem engedik. Majd értesítik a barátomat és a feleségemet, hogy szépen lassan meghalok itt. (Állítólag nem, de tudom, hogy igen.)