36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Gyengélkedő - Michelle Angelique Saint-Venant hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. január 13. 18:56 | Link

Vasil Előzmény

Michelle, a mindig kiegyensúlyozott Michelle kissé pánikba esett. Most épp a gyengélkedőn csücsül Vasil ágya mellett, akit már elláttak a gyógyítók, vagyis pontosabban egy, Lorelai. A korcsolyapályás baleset pillanatok tört része alatt sikerült és bár a rellonosnak is fáj egy picit a térde és könyöke, azért közel sem olyan vészes a helyzete, mint a fiúnak. Amikor landoltak, sajnos nem álltak meg a jég közepén, hanem iszonyat sebességgel kezdtek száguldani a fal felé és bár kapálózhattak volna a megállásért, felesleges volt. Vasil nagyon csúnyán beverte a fejét, mondhatni teljes lendülettel csapódott neki a pálya szélének, ezzel egyidejűleg pedig megszabadult az eszméletétől is. Az mondjuk vigasztaló lehet, hogy a korábbinál hülyébbé nem igen válhat, de szőkeségünk humorérzéke valahol elfogyott félúton a kastély felé. Fellebegtette az eszméletlen fiút és fájó láb ide vagy oda, futott. Soha, senkiért nem aggódik, de mivel a navinés konkrétan felfogta a Venant lány zuhanását és még karakteres bika módjára neki is rontott a falnak, így Michelle minden erejével a kastélyba jutáson dolgozott. Kissé bicegve, de felkocogott és most is arra vár, hogy Vasil magához térjen. Rémes volt az a hisztis gyerek, az anyjáról nem is beszélve. Hiába a sok bocsánatkérés, a rellonos elküldte őket melegebb éghajlatra.
Felpillant az órára és konstatálja, hogy lassan este tíz, takarodó van. Mindegy, akkor itt alszik, nem megy haza. A hirtelen feléledt aggodalom kissé megijeszti. Viszont annyi pozitívum van, hogy jól megnézi magának a navinést, ezt ugyanis eddig nem tette meg. Amúgy, ez titok, de egy gyengébb pillanatában, valamikor kilenc körül megpuszilta Vasil feje búbját és elmormolt egy köszönömöt. Na de ez hétpecsétes. Senki sem tudhatja meg, főleg a bolgár nem. Keresztbe veti lábát és finoman a fiú kezébe csúsztatja sajátját. Csak annyit akar, hogy felébredjen, aztán már itt sincs, de meg kell győződnie arról, hogy nem lett komolyabb baja. Addig márpedig nem mozdul innen.
Szál megtekintése

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. január 13. 21:03 | Link

Vasil

A szőke kissé nyúzott a baleset miatt, főleg, mivel már két órája eszméletlen Vasil. Semmi jót nem jelent, bár Lori mondta, hogy egy ideig aludni fog, na de az "egy ideig" nem említette, hogy órákat jelent. Félidőben Michelle elvesztette az önkontrollját, de mivel senki sem volt tanúja, így nem kell gyilkolnia. Még szerencse. Most azonban a navinés kezét finoman fogva ül és gondolkodik. Vagy inkább bambul. Aztán hirtelen, illetve annyira nem hirtelen, de a fiú felébred. A Venant lány megkönnyebbülten sóhajt fel, most már minden rendben lesz. Az ébredező Vasilra pillantva viszont picit elmosolyodik.
- Helló, te bolgár bika - a név találó, tök fejjel ment a falnak. A torokköszörülésnél úgy gondolja, illene vizet adni a szerencsétlen szomjazónak, de mikor erre gondol, Vasil megszorítja a kezét. Aztán lazít is rajta, ekkor pedig Michelle is ráeszmél, hogy még mindig fogja. Nos, ezzel érkezik el a pont, amikor el is engedi, ennyi elég is volt az aggodalmas anyuci szerepből. Minden oké, a navis meggyógyul, soha jobban nem lesz, kötelességét elvégezte, ennyi volt.
- Elvesztetted az eszméleted, de megmaradsz - közli egyszerűen, majd a pohár vízért nyúl, pont akkor, mikor Vasil felülni készül. Naná, hogy fáj neki, mégis mit gondolt? Kinyitja a szemét és kutya baja, kipattan az ágyból? Szőkeségünk a poharat visszateszi a helyére és felkel, hogy visszanyomja a fiút az ágyra, majd azzal a lendülettel le is csüccsen a szélére. Lemondóan sóhajt egyet és megrázza a fejét. Ejnye.
- Mi lenne, ha nem próbálnál meg akrobatizálni? Nem vagy még jól, muszáj az éjszakát a gyengélkedő töltened - kezeit az ölébe ejti és úgy néz a bolgárra, mint egy kisgyerekre, aki otthon fekszik betegen, de mindenáron játszani akar. A Venant menne már haza, de ameddig a fiú vissza nem alszik, addig muszáj szóval tartania, mert különben képes és felkel, hogy visszamenjen a Navinébe. Pedig most nem arra van szüksége. Ejj, ejj.
- Egyébként köszönöm - mellékesen még hozzáteszi, mert hát hozzá kell tennie. Ha Vasil nem fordul alulra, Michelle is úgy jár, mint ő. Az lett volna csak szép...
Szál megtekintése

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. január 13. 21:53 | Link

Vasil

Vasil még csak most ébredezik, de máris vicces kedvében érzi magát, ez jellemző. Most viszont Michelle hajlandó eltekinteni a szigorúságtól, inkább csak megforgatja szemeit. Mit tehetne, de tényleg? Ez a szerencsétlen már egyszer elvesztette ma az eszméletét, elég az neki. Így is eszméletlen élmény volt.
- Nagyon vicces. Tovább fogsz minket boldogítani, előre tudom - teátrálisan dramatizálja túl a dolgot, szinte meg is sajnálná az ember, ha nem tudná, hogy végtelenül humoros hangulatában van. A felkelés ötletét egyből elveti, már csak azért is, mert nem szereti, ha egy fiú sziszeg. Ne sziszegjen, fájjon csendben magának, és ha már ilyen jól elvan, talán gondolkozzon is, mielőtt cselekszik. Bár jelenleg a fejét ért sérülések miatt ez ideiglenesen kivitelezhetetlen, a rellonos tart tőle, hogy ez a helyzet később sem fog változni.
- Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál - meleg mosoly költözik arcára, de továbbra is csak ül az ágy szélén, nem mozdul, pedig mehetne. Hihetetlen, hogy ez a fickó ott van, ahol nem kéne lennie, most meg még hőst is csinál magából. Illetve mártír hőst. Lovagiasan mentette meg Michelle-t a fal csókjától, ez pedig valahol bosszantja a lányt. Nem szorul ő segítségre, nehezen viseli, ha vigyáznak rá. Eddig se tették, fura lenne, ha most kezdenék el.
- Hogy vállaltad helyettem a hülyülés egy fájdalmasabb formáját - azzal biccent a fiú feje felé. - Hogy megérte-e, az majd később kiderül - legyint egyet, a kijelentésére. Nyilván megérte. Bár még csak most kezdődött el az új év, a jótétlélek csupor ki is ürült, szóval nagy bajban lesz, ha megint valaki segítségére kell majd sietnie. Mondhatni Vasil másfél hét leforgása alatt elfogyasztotta az egész éves segítségnyújtási hajlandóságot, s mivel Michelle jogilag nem kötelezett a rászorulók megsegítésére, így valószínűleg egy ideig hanyagolni fogja az efféle tevékenységet.
A kérésre az éjjeli szekrényhez nyúl, hogy levegye róla a poharat és odaadja a bolgárnak. Hát azért már megitatni nem fogja, kérem alássan, csak nem olyan szerencsétlen, hogy magára öntse... Ha meg igen, ez csak víz, megszárad. De azért reménykedjünk a legjobbakban.
- Itt kell valószínűleg éjszakáznom, ha nem szeretnék egy zaftos büntetőmunkát, elmúlt este tíz, hemzseg a prefektusoktól a suli - egy újabb lemondó sóhaj hagyja el ajkait és megint az órára pillant. Esélytelen. Viszont a listájára feljegyzi az illúziómágia tanulást. Bárcsak elrejtőzhetne mindenki elől... De nincs így, úgyhogy ez az éjszaka egy kényelmetlen széken fog telni. Ezután viszont egy masszázskupont behajt Vasilon, az fix.
Szál megtekintése

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. március 15. 19:36 | Link

Vasil

Rosszallóan, de mosolyogva csóválja meg a fejét, most nincs itt az ideje, hogy rászóljon a másikra amiatt a bizonyos jelző miatt. No meg tényleg bélpoklos, hiába akarunk szépíteni rajta. Amit elé tesznek, azt tuti megeszi, ráadásul itt olyan kajákról is beszélhetünk, mint a finomfőzelék, ami köztudott, hogy nem is finom. Szóval igazából a szőke egy ponton túl igazi, vérbeli konyhamalac. De ez titok, mivel az esetek nagy részében ezt a szerepet a fiúk töltik be.
- Nélküled minden napom üres és szürke lenne! - égnek emeli tekintetét és igen durván ironikus hangsúlyt üt meg, de a végén kedvesen pillant a bolgárra. Talán tényleg hiányozna neki, főleg ennyi hülyeség után. Arról nem beszélve, hogy ez a szerencsétlen szomjas és, ha már a rellonos idáig elhozta, hogy jobban legyen, nem fogja hagyni, hogy itt belehaljon a vízhiányba. Oda is adja a poharat, de meg már nem itatja, szerencsére nincs is rá szükség. Valószínűleg kemény rájátszás lenne, ha mégis neki kéne intézkednie.
- Ugyan - legyint egyet. Nem új házat épített neki, hanem adott egy pohár vizet. Bár ez is nagy dolog, mert kedves volt. Akkor visszaszívjuk azt a legyintést. - Ó, tényleg - összeszaladnak a szemöldökei. Annyira az ötödikes beidegződése maradt meg, hogy elfelejtette, mestertanoncként arra jár-kel, amerre akar. - Én még ahhoz szoktam, hogy ötödikes vagyok - ez az a pont, ahol elkezd kuncogni saját magán. Gratulálunk Michelle, ez igazán szőke megmozdulás volt, de itt volt már az ideje, hogy egy kicsit te is beégj Vasil előtt.
- Tudom, hogy nagyon szeretnél velem aludni, de nem korai ez még? - felvonja fél szemöldökét huncut mosollyal az arcán, mert biztos benne, hogy erre el fog pirulni. Túl könnyű kellemetlen helyzetbe hozni a fiút, Michelle pedig túlságosan élvezi. A navinés a hálálkodás kezdésénél már kezdi nyúzni a rellonos idegeit. Venantunk tipikusan nem az a fajta, akinek bármit is meg kéne hálálni. Még akkor sem, ha a hálaadó olyan, mint a Dimitrov srác.
- Miattad zakóztunk egy hatalmasat, szóval a helyedben csendben maradnék - fenyegetően rázza meg mutatóujját a levegőben, de látszik, hogy csak tréfál. Az órára pillant és rá kell jönnie, baromira elfáradt. A korcsolyázás, Vasil felcipelése - még ha pálcával is -, aztán az izgalom, hogy mennyire marad meg a srác... Sokkal inkább idegi fáradtság ez, mintsem fizikai, mert Michelle igen jó kondiban van, ezt kár is lenne vitatni. Felsóhajt és feltápászkodik az ágyról, majd int egyet a bolgárnak.
- Azt hiszem megyek. Jó légy és gyógyulj meg! - még utoljára visszapillant és elmosolyodik, majd kilép a Gyengélkedőről és elindul hazafelé. Csak a lábai viszik előre, ő már valahol szundikál. A sors fintora, hogy egyetlen prefektusba sem akad bele, így végképp egyedül marad a gondolataival. A kusza gondolataival.
Szál megtekintése

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. augusztus 30. 23:24 | Link

Inzulin és egy kicsit Robi
Mi a kénköves pokol? Tulajdonképpen a kviddicset simán be lehetett volna tolni a két világháború helyére, az emberek legalább olyan hatékonyan hullottak ezen a meccsen, mint ott. Tagadhatatlan, hogy ez szőkénket egy cseppet sem foglalkoztatta, egészen addig a pontig, míg Izára nem került a sor. Szemei elkerekedtek, ahogy tehetetlenül kellett szemlélnie barátnője teljes, totális és végleges kiiktatását. Ilyen a mesében sem létezik. Szíve meglódult, egyik keze ajka elé kúszott, de hang egy szál se jött ki rajta. Két terelő egy gurkóval, egy áldozat. Nem volt kérdés, hogy maga is rohan a gyengélkedőre amint tud. Senki sem érdekelte őt igazán, csak Izabella, de ő nagyon. Most úgy átfutott agyán a revenge gondolata, de ez ilyen játék, mind tudták, mit vállalnak. Nincs konkrét és egyértelmű hibás, ez ebből áll, akinek meg nem tetszik, ne játsszon. Kész.
Viszonylag hamar beér maga is a gyengélkedőre, a levitás viszont még bőven eszméletlen. Mély levegőt kell vennie, hogy ne üvöltsön valakivel, hogy "hahó, kéne egy kis segítség". Ebből is látszik, hogy most valóban fontos neki a lány, de hogy ezt ki is mutassa, még nem volt rá példa. Közben a csapattársak szállingóznak befelé, Michelle pedig a falnak dőlve, keresztbe font karral ácsorog és vár. Még akkor sem mozdul semmit, mikor Robi érkezik meg, bár legbelül mulattatja a dolog. Nem abban a cinikus és bántó értelemben, inkább az "áhá, tudtam" verzióra tippelnék. Csak akkor löki el magát a faltól, mikor Iza megmoccan. Hála Imhotepnek az égnek! A kérdést még éppen hallja és mosolyogva pillant háztársára, hogy ne szóljon semmit.
- Legyőzted önmagad, legyen elég ennyi - lehuppan egy gyorsan odarántott székre és, ha bármelyik levitás megpróbál rosszallóan rájuk nézni, azt elevenen aprítja fel tekintetével. Mert azért már na. Talán nem kéne megszakítania ezt a felettébb romantikus pillanatot, de hát... Időzíteni tudni kell.
Utoljára módosította:Michelle Angelique Saint-Venant, 2015. augusztus 31. 20:18 Szál megtekintése

Michelle Angelique Saint-Venant
INAKTÍV


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 292
Összes hsz: 2151
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Inzulin és egy kicsit Robi
Robi annyira aranyos! Még egy kvaffot is hozott Izának, ami Michelle-t mosolygásra késztetné, ha legjobb barátnője épp nem összetörve feküdne a gyengélkedőn. Ez a helyzet némileg segít neki abban, hogy elfojtsa kikívánkozó mosolyát, vagy legalábbis nyomtalanul eltüntesse.
- Ez a minimum. Ne is viccelj ilyesmivel – megcsóválja fejét, majd óvatosan, ha a lány is engedi, megfogja annak kezét. Nem úgy értve, hogy jól megszorongatja, rázza és levágja, inkább csak finoman megsimogatja és ott is hagyja. Annyira aranyos, hogy így aggódik, meg törődik a levitással, csak hát ezt az egész gyengélkedő szeme láttára… Azt hiszem, végre valahára felnőtt és abbahagyja a gyerekes „én nem érzek semmit, nem szeretek senkit” viselkedést. Ha baj van, ott kell lenni és kész.
- Csak egy gurkó volt, de felért három úthengerrel is – prefektánk természetesen most is hozza a formáját, nem akarja, hogy a másik aggódjon érte, hogy esetleg beütötte a fejét és azért olyan cuki. Aggódjon maga miatt, aztán majd jól leteremti a lányt, hogy nem vigyázott magára jobban. Mert bizony leteremti! Az eredmény viszont olyan téma, amit Michelle nem szeretne feszegetni. Tudja nagyon jól, mennyire fontos volt ez a meccs Izabella számára. Óvatosan Robira sandít és fogalma sincs mit válaszoljon. Most elhangozhatna egy rakat statisztika, hogy hány gól jutott be itt és ott, mégis a cikesz döntött. A cikesz, amit az eridonosok kaptak el.
- Mindent kivédtél és bravúrosan játszottál. Megérte kiülnöm a meccsre – halál lazán tereli a témát és nem hajlandó válaszolni az egyszerű kérdésre. Nagyon nem áll készen a lány egy nemleges feleletre. Akárhogy is, a rellonos tuti nem lesz a rossz hír hozója. Úgyis Robi a lovag, bizonyítsa is be. Legyen kíméletes, de őszinte, aztán vigasztalja meg a lányt. Erről jut eszembe, még beszélnie kell a levitással erről. Valami van a levegőben.
Szál megtekintése

Gyengélkedő - Michelle Angelique Saint-Venant hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet