37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet
Gyengélkedő - Elliot A. J. Wayne hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Elliot Asa Jacob Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. december 9. 23:19 | Link

~ A meccs után ~


Mondanom sem kell, hogy mennyire vártam ezt a mérkőzést. Noha nem szurkoltam egyik csapatnak sem, mert a Rellonban ott az illető, akiért dobog a szívem, és igazságtalannak éreztem volna a szurkolást. A kviddics pedig mindig is vonzott, de inkább nem álltam be a csapatba. Izgatottan néztem az összecsapást, mindaddig, amíg Axel zuhanni nem kezdett. Gyomrom összeszorult, és azonnal megindultam lefelé, ám mire leértem, már vitték is, gondolom a Gyengélkedőre. Követtem őket, mert ott akartam lenni mellette, mikor felébred. Mikor odaértünk, egyelőre nem mentem be… le kellett nyugodnom, különben megtalálom ütni azt a terelőt. Nem igazán érdekel az, hogy most a háztársam vagy sem, Axel épsége fontosabb. Vettem pár mély levegőt, azután lassan bementem a Gyengélkedőre. A bent lévőknek, csak egy intéssel köszöntem, az utam pedig egyenesen Axel ágyához vezetett. Leültem annak szélére, és aggódva néztem, hogy mikor nyitja ki a szemeit.
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el, de megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, mikor láttam, hogy ébredezik. Felfele nézett, valószínű, hogy nem is vett észre, ezért nem is szólaltam meg egy ideig. Megpróbált oldalra fordulni, de nem ment neki, így maradt hanyatt fekve. Ekkor döntöttem úgy, hogy megszólalok.
– Remélem az esés észhez térített Kamikaze. –mérgesen ugyan, de bujkáló vigyorral néztem rá. Éreztetni akartam vele, hogy nem volt egy jó ötlet, hogy belemenjen a terelőbe, és kiüsse magát emiatt, de ugyanakkor örültem, hogy már végre felébredt. Fontos személy az életemben, és fogalmam nincs, hogy mi lett volna, ha komolyabb baja történik. A térde így is megsínylette, de a gyógyító rendbe fogja hozni. A lábadozásban meg segítek majd neki, feltéve, ha addig nem megy az idegeimre.
– Hogy érzed magad? –kérdeztem halványan mosolyogva, és megenyhülve a kérdést. Közelebb ültem hozzá egy kicsit, aztán megtámasztottam a fejemet a kezeimen. Ha nem lenne itt a fél kviddicses gárda, mást is mondanék neki, de egyelőre magamban tartom.
Szál megtekintése

Elliot Asa Jacob Knight
INAKTÍV


Griffendéles exTerelő
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 1065
Írta: 2013. december 11. 20:11 | Link

~ A meccs után; Axel és a dühöngő Luca ~


– Örülj, ha van egy kitűnő gyógyító a suliban, és összekaparta azt a csöppnyi eszedet is, ami van. –továbbra is mérgesen közöltem vele a tényeket, de azért megkönnyebbültem, hogy végre felébredt. Egyáltalán nem értem, hogy minek kellett végrehajtani azt a hülye belemenést. Bőven elég lett volna, ha csak letaszítja a másikat, vagy inkább békén hagyja. De nem, Axelnak ütköznie kellett.
– Éld is túl, te lökött. Nem tudom, eljöttem onnan, miután landoltál a földön. –megráztam a fejem, és halványan mosolyogtam rá. Látszott rajtam, hogy már megnyugodtam, és elfogadtam a helyzetet. Az, hogy Axel szenved a fájdalomtól, hát megérdemli, mivel ő csinálta magának, viselje is el. Persze, még mindig másképpen cselekednék, ha csak ketten lennénk, de kénytelen meglenni az ápolásom nélkül.
– Nem láttam volna, hogy darabokban hoznák be, szóval biztosan egyben van. Valahol itt fekszik ő is, de egyenesen hozzád jöttem ide, nem figyeltem másra. –vontam meg a vállamat. Annyira rossz így látni őt… olyan, mint mikor én feküdtem a gyengélkedőn, csak én bőven később ébredtem fel a zuhanás után. Axel szerencsésebben megúszta az esést, és ha nem lenne most ágyhoz kötve, kapna tőlem egy atyai öklöst a gyomrába, amiért önként beutaltatta magát a gyengélkedőre.
– Szükséged van valamire? –észrevétlenül –mármint másnak észrevétlen, Axelnak nem– kúsztattam oda egyik kezemet az övéhez, és kézfejére tettem a tenyerem. Nem tudom, hogy más benéz-e hozzá, mindenesetre én itt leszek, és lesem minden kívánságát. Igaz, az is közrejátszik, hogy szeretem őt, de na. Ha egyszer játszhatom az aggódó szerelmest, akkor kapok az alkalmon.
Utána hirtelen történnek az események. A Navine csapatkapitánya ott terem Axel ágya mellett, és pofon vágja a fiút. Nem akartam átmászni Axelen, ezért felkeltem, hogy megkerüljem az ágyat, és lefogjam Lucát. Ekkor már párnával ütlegelte őt, ezért megfogtam a karját, és arrébb húztam onnan. Nem fogtam túl erősen, csak határozottan, hogy ne tudja kitépni magát a karjaim közül.
– Hagyd már békén. Legalább várd meg, még felépül. –morogtam a lánynak, és úgy álltam, hogy ne tudjon Axel közelébe férkőzni. – Normális vagy te? Oké, hogy felment benned a pumpa, de ne itt akard megbosszulni a hős lovagodat. –itt nem Kristófra gondoltam, mert egyből leesett a tantusz, hogy a sárgák fogója már foglalt, és nem Luca a jelölt. Ha kell, még pálcát is fogok a lányra, hogy nyomatékosítsam azt, hogy nem fogom Axel közelébe engedni.
Utoljára módosította:Elliot Asa Jacob Knight, 2013. december 11. 20:20 Szál megtekintése

Gyengélkedő - Elliot A. J. Wayne hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet