A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=164521#post164521][b]Yarista Palarn - 2013.08.18. 23:15[/b][/url]

Kati és Fela bá’

Ki tudja már miért, talán még Yarista sem, de a mai este eléggé elhúzódott odakint. Elment a cukrászdába és csodák-csodájára Allegrát pillantotta meg kifelé bámulva az üzletből. Gyorsan kifizette a sütit és az italát, majd kirohant senkit nem kímélve az ajtón és a nyomába eredt az edzőjének. Nagyon ritka vendég a Bagolykőben, legalábbis Yar alig szokta látni, és ha látja is, nincs ideje odamenni hozzá. Edzésen meg nincs idő beszélgetni, utána meg már Yarnak nincs kedve. Ez van, nagyon ritka, amikor leülhet a lánnyal egy kis csevejre. Most viszont lekanyarodott azon a sarkon, ahol a lány eltűnt, de nem találta meg őt. ~ A fenébe! ~ Mérgelődött, de ekkor mintha három sarokkal arrébb megint látta volna, úgyhogy most már gyorsan kezdett el futni. Haladt egyre jobban, közelítve a célpontot, mint egy mugli filmben, de legalább egy óra eltelt, mire elég közel ért a célpontjához.
- Helló Legra! – üdvözölte ziháltan a lányt, aki megfordult felé, hogy Yar ledöbbenhessen. Egyáltalán nem Allegra Black állt vele szemben, hanem egy teljesen ismeretlen nő.
- Kinek szólított kedvesem? – kérdezte az őszbe csavarodó hajú hölgy, Yar pedig átkozta magát, főleg azért, mert hibája a takarodó elmúlását vonta maga után.
- Sajnálom, csak összekevertem a világ legjobb kviddicsjátékosával – mondta mosolyogva, majd egy viszláttal és egy intéssel már a kastély felé is iramodott, otthagyva az idős döbbent hölgyet. Most már csak a rellonos fogdmegeket kellett kikerülnie, a többinél talán ki tudja magát magyarázni valahogy (jó vicc, de egy próbát megér a nem rellonosoknál). Ahogy oson visszafelé, észreveszi, hogy kinyílik az üvegház ajtaja. ~ Hehe, nem csak én járok tilosban, ha ezt az öreg tud… ~ A mondatot már nem tudja befejezni, mert Felgaund professzor akkor lép ki az üvegházból, valakit lebegtetve! Majdnem kilép a búvóhelye mögül annyira meglepődik, de aztán mégis megőrzi az önuralmát. Egy hosszú hajú valaki lehet, mert lelóg a haja, ahogy lebegve viszi a tanár úr „áldozatát”.  A kíváncsiságát nem tudja félredobni, így követi a párost viszonylag messziről. Felagund prof nem szokott szórakozni, de, hogy valakit így elgyepáljon… arról voltak kétségei. ~ Lehet, hogy evett valamit egy öngyilkosjelölt? Akkor meg mákja van… ~ Morfondírozik, ahogy sarokról sarokra követi őket. Elérkeznek a gyengélkedőig, ahol látja a diákok által csak Uff bácsinak hívott gyógyítót, de aztán az is elmegy. Már csak arra kíváncsi, hogy ki az áldozat, miközben Felagund ossza az észt. Amikor meghallja Kati hangját megdermed, és hitetlenkedik. Róla aztán semmi ilyet nem tud elképzelni. ~ Lehet, hogy megtámadták prefiskedés közben? ~ Gyúl fény az agyában, de aztán gyorsan ki is oltja azt, nehogy lebukjon. A beszélgetésből csak pár szót csíp el, azért tart Felagundtól, aki megbüntetné azért is, ha rossz ásónyomot tenne egy veteménybe. Azért erről szó sincs, csak nem bünteti meg az öreg, mert takarodó után van, és igazán jól teljesít az órákon is. Nyilván ez semmit sem jelent, de ha már megbünteti az öreg, akkor talán az enyhébbik büntetést fogja megkapni. De a fájdalmas hangok nem hagyják nyugodni, ezért beront Katihoz és elképedve nézi a lány csúnya foltjait.
- Merlinre! Prof, remélem, megmenti! – egy kicsit meg is löki az öreget, reméli, hogy annyira azért nem, hogy el is essen, de hát mégiscsak a legjobb barátjáról van szó.
- Mi történt veled? Valami eszetlen rád támadott, mikor tilosban járt, igaz? – reménykedik ebben a verzióban, mert Katinál mást nem nagyon tud elhinni. Ekkor jut el a tudatáig egy apró csattanás, ami közvetlenül a professzor mellől érkezik. „Rögtön” odakapja a fejét és látja, hogy egy lilás színű folyadék ment szét a padlón.
- Ez mi volt? Bocsánat professzor, nem volt szándékos, csak a barátom… Ugye nem lesz baja? – érdeklődik egy cseppnyi aggodalommal a hangjában és beharapja az alsó ajkát. Nem akarja kimutatni a valódi érzelmeit, hogy mennyire aggódik valójában, tudja, hogy ez Felagundnak nem tetszene, de nem is érdekelné. Volt már ilyen találkozásunk máskor is, akkor sem hatotta meg a dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=164648#post164648][b]Yarista Palarn - 2013.08.19. 17:32[/b][/url]

Hiába, soha sem volt túl meggondolt, ha a barátairól volt szó. ha pedig Katáról, akkor még sokkal jobban nem gondolta meg a cselekedetei várható kimenetelét, nem beszélve a későbbi következményekről. Amikor meghallotta a legjobb barátja nyögését nem tudott tovább uralkodni magán, tudatában volt annak, hogy Felagund valószínűleg nem fogja csak úgy elengedni, mert ő csak segíteni akart. Arra nem gondolt, hogy a professzor már rajta van az ügyön és valóban csak kicsit ment neki, de a professzor nem számíthatott ilyen közeli találkozásra az exrellonossal. Mindenki tudja, hogy milyen mogorva az öreg és ha véletlenül megdicsér valamit, azt jobb, ha aláíratja vele és kiteszi a falára, mert az évtizedes esemény nagyjából, és büszke lehet rá. Nem beszélve arról, hogy Felagund prof elég szókimondó, így inkább elkerülik vele a találkozást a diákok, Yarista szerint még a tanárok is. Viszont nagyon nagy koponya, akármennyire nem emberbarát is a jelleme, ezért Yarista kedveli az öreget, már amennyire tudja. Persze megtanulta már, hogy nem mondhat ilyet, mert Felagund azt is utálja, így az egy alakalom kivételével, nem is alkalmazza nála ezt a dolgot, mert minek. Tehát ilyen vészjósló előjelek ellenére is meglökte a professzorát, aki kiejtett valamit a kezéből, és nagy robajjal pattant szét. Amíg Yarista aggódva kérdezősködött kiderült, hogy az ellenszer utolsó fiolájáról van szó.
- Ba… - ugyan befejezte az egyszavas mondatot, ami önkéntelenül is kicsúszott a száján, de leírni is szégyen ezt a káromkodását. Teljesen leverte a víz egy pillanat alatt és elfehéredett, amikor Felagund elmondja, hogy mi volt az és az öreg sem lett ettől a ténytől túl jó színben.  Viszont nincs ideje ezzel foglalkozni, mert a beteg barátja felkiált és borzasztó fizikai fájdalmat okoz neki, meg a környező üvegpolcokat és bennük tárolt anyagokat egy sikítással töri millió darabra. Yarista beleesik az egyik ilyen polcba, szanaszét vagdosva a bőrét és ruháját. Hangos kiáltást hallat ő is, csak ez a fájdalom másnak nem jár problémával. Egyelőre bent marad a szekrénybe ülve és megnézi magát. Még csak mérges sem tud lenni Katára, mert egy merő vér. A legfeltűnőbb változás, ami a testén látszik, az a kulcscsontjából kiálló 30 centis üvegdarab, aminek a végéről a saját vére csorog le. Tudja, hogy Kati melodimágia tanonc, úgy gondolja, hogy ez az lehetett. Mindenhol meg van vágva, az arca, a lábai, a karjai, és a teste is szerzett kisebb sebeket, de a kiálló üvegdarab jelenti a legnagyobb problémát. Matatni kezd a talárja zsebében és szerencséje van. A Boszorkányfű-kivonatnak nem esett baja, így megmenekülhet a hosszú gyógyulástól. Remegő kézzel pattintja le harmadjára a kupakját és a seb felé tartja. Tudja, hogy ez nem lesz egyszerű művelet, úgyhogy rácseppent egyet a sebre és abban a pillanatban egy nagyon hangos – de férfias – sikollyal kirántja az üvegdarabot. Könnyek gyűlnek a szemébe a fájdalomtól rövid időn belül, de a hadművelet sikeresen zárul, ahogy a seb is. Becsukja a fiolát és elteszi, miközben Felagund valami pálcamágiát végez el Katán. Gőze sincs, hogy mi ez, sosem hallotta, de valami nagy erejű lehet, mert nem két másodpercig tart. Lassan feltápászkodik és megnézi a közepes sebeket magán, majd be is gyógyítja azokat az animágia órán elsajátított varázslattal.
- Sanareum profundisque vulneribus! Obturatio sanguis! – a másodikkal már a vérzéseit állítja el, és látja megtántorodni ebben a pillanatban az öreget. Már ugrana oda, de sikerül a professzornak leülnie az ágyra. Yarista el is indult és fájdalomba forduló véres arccal lassított vissza csigatempóba, majd húzva a lábát odament a Béna Hármas szuperhőscsapat utolsó tagjaként.
- Megmarad a barátom? – kérdezi őszinte aggodalommal a szemeiben a professzortól, miközben néhány szisszenéssel lehajol Felagund pálcájáért, és odanyújtja neki. Mivel nem tud Katihoz máshogy odaférni, megtámaszkodik az ágykeretben, némi vért csöpögtetve a bénult lányra és mosolyt próbál erőltetni az arcára, sikertelenül.
- Mi történt? – kérdezi, már ő sem tudja hanyadjára, láthatóan cseppet sem érdekeli az, hogy az előbb majdnem elvérzett. Persze még most is folyik belőle a fémes ízű életlé, de nem érzi magát fáradtnak, tehát minden rendben. Fáj neki, de minden rendben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=167549#post167549][b]Yarista Palarn - 2013.08.26. 14:05[/b][/url]

Ami megtört, az megtörtént, Yarista nem tudott ellenállni a melodimágiának. Más kérdés az, hogy sikeresen meggyógyította magát, amennyire csak tudta. Ha most jobban lelkiismeretes lenne, biztos azon gondolkodna, hogy a legjobb barátja miért akarta tulajdonképpen megölni. De úgy van vele, hogy biztos meglesz rá a megfelelő magyarázat. Az első szavak mégsem a lánytól jönnek, hanem a professzortól.
- Animágián tanultam professzor úr, tudja, elég sokszor megsérülök gyakorlás közben. Bár ez kissé keményebb volt, mint az én sérüléseim általában, de túlélem – nyugtatja meg a professzorát, ha ideges lenne, bár egyáltalán nem tűnik annak, inkább csak kimerültnek. Ez érthető, mert egy nem egyszerű varázslatot hajtott végre, és ez által kiküszöbölte az ő hibáját.
- Nem kételkedtem a szakértelmében professzor – teszi még hozzá, miközben visszaadja a tanerő pálcáját, amit a varázslat után veszített el. Yarista örömmel nyugtázza, hogy kati rendben van, legalábbis kezd visszatérni az alapszíne. Láthatóan a lány is megnyugszik, mert már nem hisztériázik – Yarnak nagyon úgy tűnt, hogy ez történt -, nem értette, hogy mitől volt halálos veszélyben Kati, ha a professzor simán megmentette. Illetve ha nem is simán, tökéletes magabiztossággal, ami azt jelenti, hogy a barátja nem volt veszélyben. Nos, ami ezután jön, meghökkenti Yaristát, még a szája is „o” betűt formáz egy pillanatig a döbbenettől. Kiderül, hogy Ákos elhagyta Katit, méghozzá nagyon sietősen. A fele szöveget fel sem fogja Yarista, mert úgy tudta, hogy Kati és Ákos szuperül megvannak, a lányt még soha sem látta ennyire boldognak, és ennyire elkeseredettnek sem, mint most. Hirtelen nem is tudja, hogy hogyan reagáljon, mert úgy szeretne, hogy az a barátjának jó legyen. Szidja Ákost, vagy próbálja vigasztalni, esetleg mindkettő? Nem volt még ilyen helyzetben Katival kapcsolatban, így nagyjából a saját tapasztalataira tud építkezni, de tudja, hogy egészen más jellemek ők ketten, így elég nehéz lesz megtalálni a jó utat. Már éppen szólna, mikor a professzorra pillantva nem jön ki hang a torkán. Mély undor ül az öreg arcán, és ezt a pillanatot választja az elmenetelre. Távozása előtt még megosztja, hogy mi lesz a büntetőmunka mindkettőjüknek – ez ugye nem érte meglepetésként a fiút -, de a munka hallatán kicsit beleborzong a dologba. ~ Már megint az a francos erdő. Mindenképpen ki akarnak nyírni, úgy tűnik. ~ Bosszankodik egy sort magában, majd Felagundnak bólintva elfogadja a kirótt feladatot, nem mintha lett volna más választása. Talán jobb is lenne akkor kommunikálni Ákosról és a szakításról, de ahogy Katira néz, aki éppen meg akar halni lelki fájdalmában, inkább úgy dönt, hogy itt marad, legalább, amíg Uff bácsi rendbe rakja őt is, elbeszélgethetnek. Amíg a prof be nem vágja maga mögött az ajtót, addig nem szólal meg, csak egy jó minőségű zsebkendőt ad a lánynak, hogy azzal törölje meg a könnyeit, előtte úgysem kell szégyenkeznie emiatt.
- Egy gonddal kevesebb – elmosolyodik, miközben megkapja a kérdést és a bocsánatkérést is. Az ágy szélére ül és próbál mosolyogni kedvesen, amennyire csak lehet.
- Nyugi, túlélem. Bár azért sokszor nem kéne alkalmaznod ellenem – vigyorog egy picit, majd sóhajt egy nagyot.
- Szóval elhagyott, szó nélkül és nem ad magyarázatot. Vagy valami ilyesmit vettem le. Nem gondoltam volna róla, amennyire én ismertem egy szerény gyerek és inkább rólad képzeltem el, hogy ha egyszer szakítotok, te fogod megtenni ezt a lépést. Sajnálom, hogy így alakult veletek, mert tudom, hogy szeretted – fejezi be ennyivel, mert nem akarja, hogy túlságosan is feltépje a még be sem hegedt sebeket.
- És mi volt a proffal? Valahogy nem illik a képbe Ákos és a Fela együtt. Mit törtem össze és mitől akadtál ki? Nem hiszem, hogy Ákos volt az oka…  – most már kimondja a az öreg becenevét, amit a diákok használnak. Remélhetőleg nem jön vissza valamiért, nem kellene meghosszabbítani a büntetését. Nagyon kíváncsi, hogy mi ez az egész és miért is kapott Kati büntetőmunkát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=168673#post168673][b]Yarista Palarn - 2013.08.28. 12:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=507115#post507115][b]Yarista Palarn - 2015.08.19. 22:38[/b][/url]

A szezon véget ért és nyert a… ezt nem most fogjuk még megtudni, és különben is jelenleg nem ez foglalkoztatja a kviddicsest. Hatalmas ováció fogadta a győztes csapatot, igyekezett gyorsan véget vetni a hivatalos résznek és útra kelt – miután a labdákat elzárta újra -, hogy megnézze a két nagy sérültet. Még most is, odafelé tartva csóválja a fejét, hogy hogyan juthatott Dávidnak ez a „csel” az eszébe. Tény, hogy látványos volt és váratlan, de az is tény, hogy még a muglik istenei is a fiúval voltak. Már vissza kéne indulni Skóciába, de nem hagyhatja ki, hogy megnézze a két fiatalt magának, már csak azért is, hogy erőt adjon nekik. Ő is volt már ezen a helyen nem egyszer, meg azóta is, a kviddics veszélyes sport, de lehet veszélyesebbé tenni, ha őrültek vagyunk. Yarista is csinált már necces dolgokat, de ezt nem próbálta még, igazából eszébe sem jutott, mert annyira veszélyes, hogy ha mégis a fejébe ötlött volna, azonnal kidobta volna a kukába az ötletet. A gyengélkedőn meglátogatja az indián gyógyítót, aki megnyugtatja, hogy a sérültek felépülnek, igaz, a két delikvensnek hosszabb lesz az épülés, akár testi, akár lelki értelemben. Nem olyan jó 8-10 méterről lezuhanni egy kvaffért. Végül elbúcsúzik, majd belép a gyengélkedőbe. Az ismerős és utált illat azonnal megcsapja az orrát, de egy halvány most felpasszíroz a képére és máris elindul feléjük. Az ágy mellett egy vörös taláros ismeretlen lány is van, aki éppen vizet ad Norbinak. Közben hallja Inedra szavait, és elmosolyodik rajtuk.
- Üdv – köszön gyorsan, majd Inedrához lép először, mégiscsak őt ismeri jobban.
- Minden oké te túlbuzgó? Ha látod, hogy egy őrül közelít, nem kell neked is megőrülnöd. Pedig már te régi motoros vagy Indi – csóválja a fejét. – Gyógyulgass csak, nem maradok, csak látni szerettem volna a két… – letesz egy csokikvaffot a lány éjjeliszekrényére, miután legyint egyet. Odasétál Norbihoz is, és hosszasan nézi. ~ Jól elbántak egymással az már biztos! ~
- Nem az eredményt nem mondom el. Még valaki hamarabb gyógyulna meg – vigyorog tovább, majd elkomorodik az arca.
- Aztán neked ez, drága barátom, mégis hogy jutott eszedbe? Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, sőt. Nagyon ügyes voltál mindenki szerencséjére. Ha még egy gurkó is becsatlakozik, lehet, hogy megy az egész bagázs. Szóval… hallgatlak – odahúz egy karfa nélküli széket maga alá, ami bántóan csikorog pár másodpercig.
- Van benned kurázsi, de túlléped a határokat sokszor. Talán valakihez járhatnál, ha komolyan gondolod ezt az egészet. De akkor kicsit le kell törnöd az egót, tudom, hogy nehéz – itt természetesen magára utal. Mondjuk ő a kviddicset mindig alázattal csinálta, minden esetben, bár a csibészség azért benne is megvolt. A meggondolatlanság már kevésbé, de azért ő sem volt szent, nem kell azt hinni. A másik csokikvaffot Dávid szekrényére helyezi és várja, hogy miket erőltet ki magából a szerencsétlenül járt srác.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=507360#post507360][b]Yarista Palarn - 2015.08.20. 19:43[/b][/url]

- Na igen, talán igazad van – végül is meg kell ismerni a határainkat. Az más kérdés, hogy ennél azért vannak biztonságosabb módszerek is, mint másodmagunkkal belefúródni a földbe. De most már mindegy és Indi is megtanulta a leckét a saját bevallása szerint. Bátorító mosolyt küld felé és lesöpör néhány izzadságcseppet a lány homlokáról. Felkaccan a gondolatra, hogy kiutálják Indrát a levitások, erre semmi esélyt nem lát.
- Szerintem aki ennyire küzd a kvaffért, nem utál ki senki. Sőt biztos vagyok benne, hogy hamarosan itt fognak tobzódni melletted, akár nyertek, akár nem. Ugyanúgy, ahogy Dávid mellett… érdemes lesz megnézni Uff bácsi fejét majd – kacsint egyet mosolyogva, mert tudja, hogy a morgós indián nem igazán szívleli, ha egynél több látogatója van valakinek egyszerre.
- Nem is gondoltam, hogy most eszed meg. Szükséged van valamire, amíg megérkeznek a többiek? – érdeklődik, a választól függően marad, vagy átsétál a főkolomposhoz. Nem is tudja elsőre, hogy leordítsa-e a fejét a srácnak, vagy gratuláljon a szerencséjének, de abban biztos, hogy számon kéri. Akármennyire is bravúros dolgot vitt végbe Dávid, nagyon felelőtlen volt előbb magával, aztán kétszer Inderával. Ami nem megbocsájtható kategória még akkor sem, ha mondjuk úgy, hogy a természet visszakérte a szívességet, amit adott.
- Valaminek a belátása mindig hasznos dolog. Bár tény, hogy a zuhanás segítette ennek a ténynek az elfogadását. Mindenesetre adok egy tippet. Ezt szemből repülve is megpróbálhatod máskor. Akkor nagyobb a lendület, szembe mentek egymással, és ha eltalálod a kvaffot, biztosan a tiéd, plusz a többiek háttal lesznek. Na, mit szólsz? – vigyorodik el. Hiszen a legtöbben meccsen ez a helyzet, szemből próbálják a másikat szerelni, hiszen akkor, ha sikerül máris lehet támadni a gyűrűket. Az más kérdés, hogy itt az egyenseprűkkel szintén kockázatos, de nem annyira, mint hogy hátrafelé ülve imádkozunk, hogy sikerüljön.
Azért dicséretet is ad, hiszen Dávid igazán jó egyensúlyérzékkel rendelkezik. Mert hibás dolog lett volna ezt a szerencsére fogni. Megfogalmazódik benne egy gondolat, habár még nem biztos benne, hiszen a delikvens, akit gondolatban választott, nem biztos, hogy elég elhivatott az egészhez. Ez máris kiderül abból, hogy nem lecsap az utalt lehetőségre, mint gyönytyúk a takonyra, mint annak idején ő Legránál, hanem visszakérdez. Nem biztos magában, de Yarista szereti a kihívást, viszont el kell gondolkodnia az egészen komolyabban.
- Ezt nem nekem kell tudnom. Ha te nem tudod eldönteni, ne erőltesd. Ha nincs meg magadban a tettvágy és az önbizalom, akkor nem lehet belőled kiemelkedő játékos. Nyilván nem is mindenki lesz az, talán te sem, de ezek nélkül biztosan nem – rápillant a lányra, aki Dávid mellett várakozik, ugyanis nem igazán akar zavarni. A lényeget megtudta, a két fiatal jó kezekben lesz.
- Később még beszélünk, remélem, hogy jövőre látlak benneteket a pályán. Sok sikert a többiekhez – kacsint a két delikvensre, majd Szírára néz.
- Ne haragudj a zavarásért – int mindenkinek, majd komótosan elmegy a gyengélkedőről. Még kifelé visszagondol az esetre, és biztosan meg fogja osztani a klubnál ezt az élményt. Természetesen a kitalált nevével együtt.