A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

A kezem tökéletesen rendbe jött, semmi baja nem volt már szerencsére, de köteleztek rá, hogy menjek vissza kontrollra. Úgyhogy kelletlenül, de így tettem. Tudtam, hogy Shayleen lesz az ügyeletes gyógyító, aki még mestertanonc volt, amikor a Levita házvezető-helyettesi posztját töltöttem be. A torony összeomlása utáni táborozáskor történt köztünk egy kis affér, nem úgy viselkedett velem, mint ahogyan azt a pozíciómból adódóan jogosan elvárhattam volna. Azóta már megbocsátottam nekik ezt a hibáját, utólag valószínűleg ő is szégyellte a minősíthetetlen magatartását. Most viszont a sorsom a kezébe került, nehezen is barátkoztam meg a kiszolgáltatott helyzetbe kerülés gondolatával. De hát ez van, ha az ember gyógyítóhoz megy, ezért is próbáltam mindig elkerülni, hogy szükségem legyen rájuk.  
Bekopogtam a gyengélkedőn, válasz nem jött, úgyhogy benyitottam. Csend és hullaszag. Nem túl biztató a helytől, ahol elvileg meggyógyulnak az emberek. Biztos a hátsó szobában van Shayleen, elindultam a terem vége felé. Közben elhaladtam az ágy mellett, ahol feküdtem a sérülésem után. Megálltam egy pillanatra, és rátekintettem. Igen, rá fogok rakatni egy emléktáblát, valami olyan szöveggel, hogy itt gyógyították Várffy-Zoller Róbertet, miután puszta kézzel szétütött egy gurkót. Az ilyen legendás eseményeknek mégiscsak illik mementót állítani.
- Hahó! - húztam el résnyire a gyógyítói szoba függönyét. Bealudt talán, vagy mit csinál ez a nő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=776937#post776937][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.10.05. 12:19[/b][/url]

A kezem tökéletesen rendbe jött, semmi baja nem volt már szerencsére, de köteleztek rá, hogy menjek vissza kontrollra. Úgyhogy kelletlenül, de így tettem. Tudtam, hogy Shayleen lesz az ügyeletes gyógyító, aki még mestertanonc volt, amikor a Levita házvezető-helyettesi posztját töltöttem be. A torony összeomlása utáni táborozáskor történt köztünk egy kis affér, nem úgy viselkedett velem, mint ahogyan azt a pozíciómból adódóan jogosan elvárhattam volna. Azóta már megbocsátottam nekik ezt a hibáját, utólag valószínűleg ő is szégyellte a minősíthetetlen magatartását. Most viszont a sorsom a kezébe került, nehezen is barátkoztam meg a kiszolgáltatott helyzetbe kerülés gondolatával. De hát ez van, ha az ember gyógyítóhoz megy, ezért is próbáltam mindig elkerülni, hogy szükségem legyen rájuk.  
Bekopogtam a gyengélkedőn, válasz nem jött, úgyhogy benyitottam. Csend és hullaszag. Nem túl biztató a helytől, ahol elvileg meggyógyulnak az emberek. Biztos a hátsó szobában van Shayleen, elindultam a terem vége felé. Közben elhaladtam az ágy mellett, ahol feküdtem a sérülésem után. Megálltam egy pillanatra, és rátekintettem. Igen, rá fogok rakatni egy emléktáblát, valami olyan szöveggel, hogy itt gyógyították Várffy-Zoller Róbertet, miután puszta kézzel szétütött egy gurkót. Az ilyen legendás eseményeknek mégiscsak illik mementót állítani.
- Hahó! - húztam el résnyire a gyógyítói szoba függönyét. Bealudt talán, vagy mit csinál ez a nő?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=776950#post776950][b]Catherine Shayleen Black - 2019.10.05. 13:22[/b][/url]

Rémesen érzi magát továbbra is, megmagyarázhatatlanul sokat gondol a titkos könyvtárban történtekre. Hogy lehetett ennyire buta? Egy könyv fölé hajolva igyekszik mindent megtudni a vélamágiáról és az az ellen való védekezésről, nem is kell neki sok idő, hogy megtalálja az ellenálló bájital receptjét. Egy biztos: nem hagyja, hogy az a fiú még egyszer így csapdába csalja, így hát el fogja készíteni a főzetet.
Gondolataiból egy érkező hangja rázza fel, azonban a "hahó" ellenére nem mozdul helyéről. Biztos egy újabb szimuláns. Nem jellemző ám rá ez a magatartás, most mégsem érez magában lelki erőt, hogy végighallgasson egy újabb kitalált sztorit arra hivatkozva, hogy az amúgy makk egészséges diák miért olyan nagyon beteg, hogy az egész órát itt töltse. A fenébe is, év eleje van, legalább ilyenkor járjanak be! Így hát csendes tudatlanságban lapoz egyet az előtte heverő könyvben, ez az idill azonban Robi megérkezéséig tart. Ahogy a elhúzza a függönyt, Shayleen felkapja a fejét és az utolsó pillanatban sikerül visszafognia magát, hogy ne üljön ki arcára, amit gondol. Mindig is tudta, hogy Várffy egy fennhéjázó, öntelt hólyag, de a gurkós eset minden határon túlment.
- Szia - elmosolyodik, tekintete a férfi arcáról egyenesen a kezére téved. Távolról jónak tűnt, de ki tudja. - Hogy érzed magad? - volt pár nehéz pillanata a gyengélkedőn, elvégre egy szilánkosra törő kezet nem egy pálcaintésre rak rendbe az ember. Az, hogy még a nagy Várffy-Zoller Róbert is némileg megtört a betegágyban fetrengve, ad némi bizonyosságot azt illetően, hogy ő is ember. Még ha istennek is hiszi magát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=776959#post776959][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.10.05. 14:04[/b][/url]

Catherine Shayleen Black

Csak meglett Shayleen, csupán annyi történt, hogy nagyon belefeledkezett egy könyvbe. Kemény meló gyógyítónak lenni, az egyszer biztos.
- Remekül vagyok, köszönöm. - húztam ki magamat. De tudtam, hogy a bemondás nem elég, alapos vizsgálatnak nézek elébe.
- Megvizsgálsz itt? Mert akkor leülök, ha nem bánod. - minél előbb túl akartam esni ezen az egészen, nekem ez a szoba is tökéletesen megfelelt ahhoz, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Neki is álltam vetkőzni, gyorsan lekaptam az ingemet, szabaddá téve a felső testemet.
Közben akaratlanul is ránéztem a könyvre, meg tulajdonképpen érdekelt is, hogy mi lehetett benn olyan érdekfeszítő, hogy háttérbe szorítsa a munkaköri kötelességet.
- Vélamágia? Nem ez a legjobb könyv a témában, de bevezetőnek megteszi. - képtelen voltam magamban tartani a szót. Volt szerencsém megismerni pár vélát közelebbről is, bőven szereztem tapasztalatot a témában. Gyakorlati tapasztalatot. Nem úgy, mint általában azok, akik az ilyenféle vaskos könyveket írják.
- A meglepetés a legfőbb fegyverük. Rutin kérdése, és az ember szinte teljesen immúnissá válik. - ugyan nem kérdeztek, de elkezdtem beszélni a témáról, így kevésbé éreztem azt, hogy kiszolgáltatott helyzetben vagyok. Egyszer, amikor odakeveredtem a pszichológushoz, akkor is minden másról beszéltem, sőt flörtöltem, pusztán azért, mert képtelen voltam elfogadni a páciens szerepét. Olyan lealacsonyítónak éreztem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=776966#post776966][b]Catherine Shayleen Black - 2019.10.05. 15:05[/b][/url]

A válaszra biccent egyet, bár mivel gyógyító, így tudja, a "jól vagyok" sokszor nem fedi az igazságot. Gyakran derül ki, hogy aki azt mutatja, remekül érzi magát, egy-egy vizsgálat során megtörik és aztán kibukik, hogy nem mondott egészen igazat.
- Csak nyugodtan, foglalj helyet - nem szokása idebent fogadni senkit, de mivel ez egy ellenőrző vizsgálat, nem tartja szükségesnek kimozdulni innen. Minden eszköz a rendelkezésükre áll a szobában is.
Nem kerüli el figyelmét a férfi kidolgozott felső teste, de természetesen Shayleen számára a tökéletes csakis Aiden lehet. Meg szakmai ártalom, hogy látott már pár hasonlót, nem most fog tőle zavarba jönni. - Tudsz esetleg ajánlani jobbat? - felvonja fél szemöldökét, miközben felkel, hogy Robihoz lépjen és kinyújtsa kezét, elkérve ezzel a férfi karját. Az utalás nem félreérthető, így nem ragozza túl. - Hát nem tudom, ha egy háromnegyed vélával találkozik az ember, szerintem a rutin nem sokat ér - elhúzza a száját és mondaná, hogy tapasztalat, de ezt az információt megtartja magának, úgyis levágós lehet, hogy miért kutat a témában. Nyilván egészen máshogy alakul minden, ha tudja, mivel van dolga, hiszen ezernyi módon el lehet kerülni azt, hogy hasson az ember lányára, ő viszont nem volt a megfelelő információ birtokában.
- Ez fáj? - közben ujjaival az alkar közepétől indul lefelé, erősen masszírozva a csontot, végig a csuklón és az ujjakon. Elég erős bájitalt kapott, nem valószínű, hogy lesz baja a kezével, de először jobb meggyőződni róla. Utána már megnézhetik, hogy bír el nehezebb feladatokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=776972#post776972][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.10.05. 15:39[/b][/url]

Catherine Shayleen Black

Kényelmesen helyet foglaltam, és átadtam magamat Shayleen gondoskodó kezeinek.
- Például én is írtam pár esetről. Ráadásul az én stílusom nem olyan száraz, mint a többi idevágó könyvé. Szórakozva lehet tanulni belőle. - a kalandjaim nemcsak érdekfeszítő, de kifejezetten hasznos olvasmányt is jelentettek mindenki számára. Ezért tettem kötelező tananyaggá.      
- Háromnegyed véla? Az hogyan is jön össze? - próbáltam lejátszani fejben, hogy ki kivel feküdt össze, ami ezt a kombinációt adta ki, de megakadtam.
- Ne találkozz velük, ez a legtutibb recept. - mondtam ki a nyilvánvalót, mert az már egyértelművé vált, hogy Shaylennek gondjai akadtak a fajtájukkal, és azért érdeklődött a téma iránt.      
- Ha meg mégsem kerülhető el a találkozás, akkor használd a pálcádat, és menekülj. - ha képes az ember gyorsan reagálni, akkor nincs véla, aki hatalmába kerítse.
- Diákkoromban a tanodában hemzsegtek a szebbnél-szebb véla származású lányok. Ott volt például Egerszegi Nina. Még ma is csettintenem kell, ha eszembe jut. Pedig nem is volt szőke. A szőkék a gyengéim. - sztorizgattam, hogy ezzel is leplezzem az idegességemet.
- Nem fáj. Sőt, kifejezetten kellemes. Arany kezed van! - kacsintottam elégedetten. Ki ne élvezné, ha egy csinos nő masszírozza?
- Kicsit a vállamat is megnyomkodhatnád. Úgy érzem, bekötött, mert annyira óvtam az egész karomat. - tettem egy meglehetősen pofátlan kérést. Az indokom azért talán elfogadhatónak tűnt. Máskülönben gyorsan véget fog érni ez a vizsgálat, azt hiszem, mert ki leszek dobva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=777879#post777879][b]Catherine Shayleen Black - 2019.10.12. 21:22[/b][/url]

Ahogy Robi megszólal, Shayleen szemöldöke egészen hajáig kúszik szinte, mert alig bírja elhinni, hogy a férfi épp magát dicséri. Egyébként kéretlenül, tegyük hozzá. Nem kételkedik a jó szándékában, de talán érdemes az embernek magának eldöntenie, mi olvasmányos és mi hasznos.
- Mindenképp utánanézek - nem akar udvariatlan lenni, így nem mond ennél többet. Mondjuk attól, hogy Várffy-val nehéz egy helyiségben maradni, hiszen az egoja minden létező lényt kitúr onnan, még az is lehet, hogy jót mond. Egy próbát megér, maximum legközelebb jól megmondja neki, hogy közel sem olyan csodás, mint amilyennek képzeli magát. - Elvileg vértisztított - felsóhajt, miközben belekezd. - A családja célja, hogy tiszta vérű vélák legyenek. A háromnegyed véla egy véla és egy félvéla szülőből jön össze. Elvileg négy-öt generáció szükséges ahhoz, hogy teljes értékű vélákká váljanak - mondjuk, hogy ez miért jó, azt még senki sem tudta elmagyarázni Shayleennek. Mi több, ő sokkal inkább érzékeli negatívumnak a fajuk adta sajátságokat, bár tény, hogy amire képesek az erejükkel, az nem semmi. Vegyük csak Mihail-t, aki oly könnyedén babonázta meg különösebb erőfeszítés nélkül, hogy azóta is nyögi. Szerencsére Aidennek meg sem fordult a fejében, hogy azt higgye, a nő belement volna bármilyen körülmények között ilyesmibe. Még az is lehet, hogy komoly ügyet csinál majd belőle, bár erről próbálta lebeszélni. Nincs szükség a balhéra.
- Szívesen elkerülöm őket. Csak sajnos nincs rájuk írva - megvonja vállait. Nem ő kereste a bajt, az csak úgy... Jött magától. - Ismertem, igen. De tudtommal ő nem élt vissza a mágiájával, ellentétben másokkal, akik igen - nem volt sok kontaktja a modellel, de úton-útfélen bele lehetett botlani, hiszen a mai napig aktív. Persze azóta férjhez ment, de ettől még nem tűnt el a süllyesztőben.
- Örülök, hogy nem fáj - a bók hatására ugyan kissé szégyenlősen elmosolyodik, ez a görbe azonban tova is tűnik, mikor Robi folytatja. Szúrós pillantással néz a férfira, és kétszer is át kell fogalmaznia, amit mondani akar. - Majd a kedves barátnőd megmasszírozza az elvásott válladat - ez még a szebbik verziója annak, amit először gondolt. Elengedi a kezét és előveszi a kis stresszlabdát. Ezzel szokták ugyanis megtornáztatni a már kissé elmacskásodott tagot. Persze a nagy Várffy-Zoller Róbertnek nincs szüksége ilyesmire, de majd ha a kemény labdácskát össze tudja szorítani minden gond nélkül többször egymás után, akkor visszatérhetnek erre a kérdésre. - Elárulod, miért ütöttél bele a gurkóba ököllel, vagy ne is akarjam tudni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=777970#post777970][b]Várffy-Zoller Róbert - 2019.10.13. 13:58[/b][/url]

Catherine Shayleen Black

Shayleen komoly tájékozódottságról tett tanúbizonyságot a vélákat illetően. Úgy beszélt, akár egy lexikon, le se tagadhatná, hogy levitás volt. Viszont aggasztónak tartottam, hogy a vélamágiával kapcsolatos visszaélésekre utalt. Komoly problémákat okozhatott, ha ebből tendencia lesz.
- Amúgy szívesen mutatok egy-két tuti varázslatot, hogy legközelebb ne legyen gondod. - ajánlottam fel a segítségemet. Gyógyítóként, pláne volt levitásként nem gondoltam volna róla, hogy nagy gyakorlati tudással rendelkezzen ilyen téren. És ezt könyvekből nem pótolhatta.  
Hiába kértem rá, a vállamat nem volt hajlandó megmasszírozni. Mindegy, fog ő még álmatlanul forgolódni, hogy kihagyta ezt a lehetőséget. Aztán adott egy stresszlabdát, nyilvánvalóan azért, hogy gyorsan más mederbe terelje a számára kellemetlenné váló helyzetet. Mos komolyan, miért kellett úgy odalennie egy kis masszírozástól? Könnyen elcsábulna, csakis ez lehetett az oka. Unottan kezdtem el nyomogatni a labdácskát.
- Győzni akartam mindenáron.  - rántottam meg a vállamat, a kérdésre, hogy miért ütöttem bele a gurkóba. Akkor és ott nekem egyértelmű volt, hogy ezt kell tennem. Egy kívülálló ezt nehezen érthette meg.
- Ismered az érzést, amikor valamiben mindenképpen nyerni akarsz? Mert akkor tudod, hogy miről beszélek. - Shayleen nem valószínű, hogy rajongott a kviddicsért, így azzal hiába példálóztam volna. De ha belegondol például abba, hogy egy levitásnak milyen fontos a házkupa megszerzése, akkor meg fogja tudni érteni az őrültnek tűnő tettem motivációját.