Shayleen
Az utolsó vizsganapon, délután



Felettébb nagy volt az öröme, amint kilépett a teremből- az utolsó vizsgájáról,- a folyosóra. Az elmúlt napok megfeszített tempója, az órákig tartó magolások és pálcamozdulatok gyakorlása egy hatalmas szikla súlyával nehezedtek a lányra. De ennek szerencsére már vége! Temérdek szabadidő várt rá, amit büntetlenül kiélvezhetett mielőtt még hazautazna a szüleihez. Eszébe is jutott, hogy felkeresi háztársát, Sebit hogy a vacsorára együtt menjenek majd le a nagyterembe. Ám mielőtt még beszélhetett volna a fiúval, meg kellett ejtenie a szokásos körét a gyengélkedőn.
Nara havi rendszerességgel látogatta az iskola gyógyítóját, Shayleen-t akitől mindig gyógyfőzetekkel távozott. Szívritmus zavara folyamatos kezelést kívánt, így a lány havonta egyszer megmászta az összes lépcsőt a második emeletig. Szerencsére nem sokan tudtak a betegségéről- nem mintha szégyellte volna,- de nem akarta, hogy sajnálkozzanak miatta. A problémát amúgy mugli orvosok fedezték fel nála, amikor 12 éves volt. Nagyon nem szeretett a várótermekben órákon át unatkozni, mire sorra került. A vizsgálóban hideg tappancsot nyomtak a mellkasának és hátának, majd a vérnyomásmérővel összepréselték a karját. Borzalmas...
Levakarhatatlan mosoly terült el az arcán, ahogy dúdolva, énekelve közelített a célpontja felé. Ha nem lett volna nála a hátitáskája, akkor még bizonyára táncra is perdült volna a diktált ritmusra. Még így, ruganyos léptei miatt is olykor összekoccantak az üres üvegek a táskájában. Egy páran biztosan bolondnak titulálták, ahogy magában énekelt, de ő senkit sem vett észre és nem is zavartatta magát.
A gyengélkedő ajtaja elé érve egy forgással fejezte be a dúdolt számot, így nyitott be a helyiségbe.
- Csókolooom!- hatalmas mosollyal és a kelleténél egy fokkal hangosabban köszöntötte a gyógyítót és azt a pár beteget, akik a szobában tartózkodtak, majd beljebb lépett, hogy be tudja csukni maga után az ajtót. Nem ment beljebb, annak ellenére sem, hogy már jól ismerte a gyengélkedőt. Szépen megvárta, hogy sorra kerüljön és Shayleen vele tudjon majd foglalkozni. Addig is levette mázsás súlyú hátitáskáját vállairól, hogy előszedje mindkét üres üvegpalackot. Sajnos most nemcsak az általános gyógyszerét kellett visszahoznia, hanem a heves szívverések ellenit is és épp azon gondolkozott, hogy az igazság mely árnyalatát fogja Shayleen előtt feltárni. Mi is okozta a hirtelen rohamot, amiért ezt is be kellett vennie.

Shayleen
Az utolsó vizsganapon, délután



Felettébb nagy volt az öröme, amint kilépett a teremből- az utolsó vizsgájáról,- a folyosóra. Az elmúlt napok megfeszített tempója, az órákig tartó magolások és pálcamozdulatok gyakorlása egy hatalmas szikla súlyával nehezedtek a lányra. De ennek szerencsére már vége! Temérdek szabadidő várt rá, amit büntetlenül kiélvezhetett mielőtt még hazautazna a szüleihez. Eszébe is jutott, hogy felkeresi háztársát, Sebit hogy a vacsorára együtt menjenek majd le a nagyterembe. Ám mielőtt még beszélhetett volna a fiúval, meg kellett ejtenie a szokásos körét a gyengélkedőn.
Nara havi rendszerességgel látogatta az iskola gyógyítóját, Shayleen-t akitől mindig gyógyfőzetekkel távozott. Szívritmus zavara folyamatos kezelést kívánt, így a lány havonta egyszer megmászta az összes lépcsőt a második emeletig. Szerencsére nem sokan tudtak a betegségéről- nem mintha szégyellte volna,- de nem akarta, hogy sajnálkozzanak miatta. A problémát amúgy mugli orvosok fedezték fel nála, amikor 12 éves volt. Nagyon nem szeretett a várótermekben órákon át unatkozni, mire sorra került. A vizsgálóban hideg tappancsot nyomtak a mellkasának és hátának, majd a vérnyomásmérővel összepréselték a karját. Borzalmas...
Levakarhatatlan mosoly terült el az arcán, ahogy dúdolva, énekelve közelített a célpontja felé. Ha nem lett volna nála a hátitáskája, akkor még bizonyára táncra is perdült volna a diktált ritmusra. Még így, ruganyos léptei miatt is olykor összekoccantak az üres üvegek a táskájában. Egy páran biztosan bolondnak titulálták, ahogy magában énekelt, de ő senkit sem vett észre és nem is zavartatta magát.
A gyengélkedő ajtaja elé érve egy forgással fejezte be a dúdolt számot, így nyitott be a helyiségbe.
- Csókolooom!- hatalmas mosollyal és a kelleténél egy fokkal hangosabban köszöntötte a gyógyítót és azt a pár beteget, akik a szobában tartózkodtak, majd beljebb lépett, hogy be tudja csukni maga után az ajtót. Nem ment beljebb, annak ellenére sem, hogy már jól ismerte a gyengélkedőt. Szépen megvárta, hogy sorra kerüljön és Shayleen vele tudjon majd foglalkozni. Addig is levette mázsás súlyú hátitáskáját vállairól, hogy előszedje mindkét üres üvegpalackot. Sajnos most nemcsak az általános gyógyszerét kellett visszahoznia, hanem a heves szívverések ellenit is és épp azon gondolkozott, hogy az igazság mely árnyalatát fogja Shayleen előtt feltárni. Mi is okozta a hirtelen rohamot, amiért ezt is be kellett vennie.

A mindig Boldog Nara

Shayleen
Az utolsó vizsganapon, délután



Nem is kellett sokáig várnia, Shayleen hangja ütötte meg a fülét, amitől ösztönösen még szélesebbre húzódott a mosolya és nagyot bólintott válaszként, amikor megpillantotta a gyógyítót. Ugyanolyan ruganyos léptekkel-mint idefele,- letelepedett a bal oldali első ágyra, az üvegeket pedig óvatosan lerakta az éjjeliszekrényre. A hátizsákja a földre került és végül a talárját is rárakta szépen összehajtogatva, miután kihámozta magát belőle. Tekintetével végig követte az eseményeket, figyelte a diákokat, de minél jobban vizslatta őket, annál kevésbé értette a helyzetet. Mintha annak a feje fájt volna, amannak meg talán a hasa, mégis a vizsgálat alatt minden érintett porcikájuknál feljajdulhattak, amit a paraván sem nyomott el. Az elsőéves nem igazán értette a helyzetet, de mivel igen kíváncsi típus volt, egy percig sem vette le a tekintetét diáktársairól.
Ha Shayleen nem ültette volna le, talán még mindig ott álldogálna az ajtó közelében zavartan simítgatva szoknyája ráncait, már amennyire az üres üvegek engednék a szabad mozgást ujjainak. Shayleen is sokkal fáradtabbnak tűnt, mint az előző látogatásánál, Nara épp ezért arra a következtetésre jutott, hogy már csak a forgatag végét láthatta. Az eridonos ugyanis igyekezett olyan időszakokban betoppanni, amikor szerinte nincs senki, így kerülte a kviddicsmeccsek napjait, amikor a megannyi zúzódás, sérülés és egyéb csúnyaságok között nem akart még púp lenni a nő hátán.
Egyre csak ürült a szoba, ahogy időről-időre valaki távozott, végül teljesen elnéptelenedett. Nara habozás nélkül, gyorsan leugrott az ágyról, amint Shayleen szavai újra neki szóltak és követte őt. Amikor feltette a kérdést, Nara természetesen tudta hogy mire gondolt. Furcsa helyzet volt számára is, hisz hónapokig nem kellett bevennie, aztán egyszer csak bumm, jöttek a heves szívverések. Egy pillanatra meg is torpant, de igazán csak egy kis időre, miután már lassabb tempóban közeledett Shayleen felé.
- Megijesztettek, kétszer egymás után- kezdte a lány bő lére eresztett mondandóját. Elmesélte, hogy épp a hálótermében foglalatoskodott valamivel, aminek teljes figyelmet szentelt. Nem csak az idő múlását nem vette észre, hanem azt sem, hogy az egyik prefektus, Eszter is ott volt a helyiségben és a nem várt kérdés okozta ijedelemtől iszonyatosan szaporán vert a szíve. A jó hír az volt, hogy sikeresen alkalmazta a légzéstechnikát, amivel folyamatosan javult az állapota, de ekkor toppant be a házvezető úr, szinte lemásolva Eszter belépőjét. A prefektustól már remegő kezekkel vette el a főzetet, aki - Nara véleménye szerint,- nagyon jól kezelte a helyzetet és egyből megtalálta a gyógyszerét. Persze nagyon megijedt, de most már csak nevet a dolgon, bár ez akkor sem volt másként.
Azt már nem igazán tette hozzá, hogy mindezt csak magának köszönhette. Egy elrontott bájital miatt sietett Eszter a hálóterembe, mert azt hitte, hogy Nara magára gyújtja az egész helyiséget.

A mindig Boldog Nara

Shayleen
Az utolsó vizsganapon, délután



Nara kíváncsian fürkészte Shayleen minden mozdulatát, ahogy fertőtlenítette az üvegeket. Rájött, hogy sohasem figyelte meg igazán, mit is csinál a gyógyító miután átadja neki az üvegcséket. Ekkor ugyanis mindig lányos csevelybe bonyolódtak, ami  elragadta Nara figyelmét. Nem is volt csoda, hiszen annyit tudott beszélni, hogy néha még Zalán sem tudott mellette megszólalni, pedig a srác egy turbó dumagép.
Elhatározta, hogy ezentúl sokkal jobban oda fog figyelni. Talán a szülei is megenyhülnek majd, ha megtudják hogy elkezdett érdeklődni a szakmák iránt. Shayleen-t és a gyógyítói hivatást mindig is csodálta, bár tartott attól, hogy neki sosem lesz ehhez elég türelme. Főleg a szimulánsokhoz, amelyekből jócskán kijárt Shayleen-nek a héten. Azonban a bájitalfőzés is nagyon érdekelte, bár a legutóbbi próbálkozása nem járt túl sok sikerrel.
- Huh, hát először Eszter, a házunk egyik prefektusa, majd Sárközi bácsi, a házvezető- miközben válaszolt a kérdésre, megtámaszkodott az utolsó ágyak egyikén. A hangsúlya természetes volt, mintha csak azt mondta volna, hogy a padtársa űzött vele tréfát. Még szándékosan nem akarta elmondani Shayleen-nek a teljes történetet, kicsit tartott attól, hogy a lány kineveti, sőt butának tartja majd, ha elmeséli neki. Visszagondolva valóban nem volt egy jó húzás a részéről. Elkapta a hév, ami miatt már nem tudott józanul ítélni.
- Képzeld, most utazom először külföldre. Hopp-port fogunk használni, mert a rokonaink Horvátországba költöztek ki úgy egy hónapja. Már nagyon várom, holnap után indulok haza, hogy legyen időnk még vásárolni. Azt nagyon szeretem- már az utazás gondolatától lázba jött és csillogtak a szemei. Az új ruhákról és holmikról már ne is beszéljünk. Nara remélte, hogy talál majd pár csinos darabot, amivel felkeltheti Sebestyén figyelmét.
- Ugye a szünetben te is tudsz majd pihenni, nem kell végig itt lenned?- kérdezte, miközben jobban rádőlt az ágykeret végére, hogy Shayleen válla fölött átkukucskálva meglesse, hogy hol tart a folyamat és memorizálja a lépéseket, feladatokat, ha egyszer mégis gyógyító szeretne lenni.

A mindig Boldog Nara

Shayleen
Az utolsó vizsganapon, délután



- Rosszban sántikálni? Ugyan már, ma született kneazle vagyok! Az viszont lehetséges, hogy egyik nap kihagytam a délutáni repüléstan órát, hogy helyette bájitalokat főzzek. Talán még az is megesett, hogy elrontottam az egyiket, ami miatt Eszti azt hitte, hogy felgyújtom az egész hálókörletet. Viszont, hogy Sárközi bácsi hogyan keveredett oda, látod... az számomra is rejtély maradt- a lehető legangyalibb mosolyát vette elő, amíg dióhéjban eldarálta a történtek lényegét. Még számára is meglepő volt, hogy ilyen könnyedén, szinte kicsúszott belőle a válasz, míg eddig kerülgette a forró kását. Valószínűleg a két hét intenzív könyvtárazás és tanulás miatt gubózott be ennyire, no meg a fáradtság ami ezekkel járt. Shayleen társasága azonban mindig gyógyírként hatott Narára. Úgy érezte, a gyógyító meghallgatja és megérti őt. Nem azért tesz fel kérdéseket, hogy utána jól leszidja, hanem egyszerűen érdekli, mit történt a másikkal.
Izgalma egyre fokozódni látszott, még az arcocskája is kissé kipirult, ahogy az utazásra terelődött a szó.
- Uuuu, ha rajtam múlna nagyon sok édességet vennék. Csupa csokit és cukrot, amíg sokkot nem kap a szervezetem a dózistól. De most sajnos nem ez lesz. Anya szerint a legtöbb holmimat kinőttem, meg amúgy is az egyhetes nyaralásra az egész gardróbot el kell vinni ugyebár....- szemeit forgatva sóhajtozott sanyarú sorsán. Persze ez mind túlzás volt a lány részéről. A vásárlás sem lesz rossz, igazi csajos program. Eszter, az édesanyja már igyekezett némi tapasztalatot átadni a lányának az öltözködéssel és hát... a fiúkkal kapcsolatban.
- Azért egy-két horvát édességet biztosan ki fogok könyörögni- nevetett az eridonos.
Figyelmesen hallgatta Shayleent és terveit a szünetre. Nara attól tartott, hogyha Shayleen máshova is dolgozni megy, abból aztán semmilyen pihenés nem lesz. No, meg egy kicsit félt attól is, nehogy elcsábítsák Shayleen-t a másik helyre, mert nagyon megszerette a lányt és nem tudna mást elképzelni az iskola gyógyítójaként.
Amíg Shayleen átönti az orvosságát, még a levegőt is visszatartja, nehogy megzavarja a mozdulatban a lányt. Pedig Nara már belül tombolt, hogy milyen izgalmas dolog. Végig szurkolt, hogy egy csepp se menjen félre. Valahogy ezek a precíz mozdulatok mindig örömmel töltötték el.
- Már csak a Bűbájtanra és a Sötét Varázslatok Kivédésére várok, de a többi kiváló- mosolygott Nara és alig várta, hogy végre elújságolja majd a szüleinek, hogy milyen jól teljesített az első év végén.
- Merrefelé fogsz utazni?- kérdezte végül a lány.

A mindig Boldog Nara