28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ho-ho-ho-hó! 🎅
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Theory Delacroix
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 24. 12:47 | Link

Catherine Shayleen Black

~ csak a bátyám meg ne tudja, mert akkor egy életen át hallgathatom ~



Egy icurka-picurkát fáradt voltam. Nehézkesen kecmeregtem ki az ágyból, mivel előző este alig aludtam valamennyit. Még szoktatnom kellett magam az új helyhez, az új helyzethez, ezek gondolatához. A megoldáson törtem a fejem, de újra és újra ott lyukadtam ki, hogy nem igazán van kedvem változtatni. Lesz, ami lesz.
Az egyetlen, ami némi megnyugvást jelentett, hogy ameddig én nem hőbörgök a helyzet miatt, addig a „drága” ─ nálam csak két perccel idősebb ─ bátyám idegbeteg miatta. Ő világ életében nehezen fogadta el, ha nem Ő lehet a középpontban. Most ott van, mivel fiú létére elég lányos, de emiatt is nyafog. Sosem fogom megérteni Theont, de szerencsére ez nem zárja ki azt, hogy szeressem Őt. Hiszen mégis csak a testvérem, és ezen a tényen nincs ember, aki változtatni tudna. Ami azt illeti, ha lehetne, kétszer is átgondoltam volna, jó-e nekem éppen Ő…
Szerencsére gyorsan összekaptam magam, és kellő rohanással odaértem az első órám kezdetére. Majd a másodikra is, de harmadik már váratott magára. Óra végén segítettem elpakolni, hogy jobb hírnevet szerezzek magamnak, de abból csak az lett, hogy valamivel elvágtam a kezem. Hogy mivel, az nem tudom, mert a vér jobban lekötött, de biztosan nem volt halálos, mert nem volt akkora a riadalom. Gyorsan átnavigáltak a gyengélkedőhöz, azonban az ajtaján már egyedül léptem át. Vagyis többedmagammal, mivel a kicsi kincsem, akit Theon nyárson akart megsütni, a zsebemben volt, de egyelőre még nem adott magáról különösebb életjelet.
─ Jó napot! Csak megsúgom, hogy először vagyok itt… ─ nézelődni kezdtem. Amerre csak elláttam, fehér falak és fény. Sokkal jobb volt, mint egy kórház, de a bent terjengő illat hasonlított hozzá. Szépen lecövekeltem az ajtó mellett, majd vártam. A kezem már nem vérzett annyira, de gondolom jobbnak látták, ha elnavigálnak vele ide, mint kiskoromban a volt tanáraim.
Hogy őszinte legyek, csak egy dolgot reméltem, hogy nem fog Theon fülébe jutni, hogy milyen szerencsétlen voltam. Most is. Mint mindig. De nem akartam ezt is egy életen át hallgatni, mint azt, amikor Delacroix nagyiék házában beszorultam egy ládába…
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 24. 13:39 | Link

Theory

Amióta eldöntetett, hogy egy ideig Magyarországon fog dolgozni, szinte azonnal tudta, hogy a Bagolykőbe vissza szeretne térni. Elvégre tetemesen hosszú éveket töltött el az iskola falai között, ha pedig egyszer már gyógyító lett, valamit szeretne visszaadni ezekből az élményekből. Meg hát az sem elhanyagolható tény, hogy öccse is itt van, így végre együtt tölthetnek majd egy kis időt - ami az elmúlt időszakra nem volt jellemző. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a pár nappal ezelőtti pánikrohama. Will nem igazán értett egyet azzal, hogy rögtön munkába álljon a lány, de mivel Shayleen hajthatatlan volt, így nem volt más választása, engedett neki.
Így történhet meg, hogy az ex-levitás épp a Gyengélkedőben olvassa a Gyógyítás a modern korban új kiadványát - tényleg lektort kéne cserélniük, vagy egyáltalán szerezniük, mert kérdéses, hogy van-e nekik -, mikor valaki megérkezik és jöttének hangot is ad. Egy könnyed mozdulattal zárja össze az addig olvasott magazint és már indul is, hogy segédkezzen a kis be...
Hoppá. Konkrétan az érkező olyan fehér, mint a fal. És a haja is. Ha a lány most idős lenne, valószínűleg nem tudná kivenni Theory sziluettjét, mivel beleolvadna a falba. Hihetetlen. Leplezve megdöbbenését azonnal kedvesen elmosolyodik. - Szia, gyere csak be. Miben segíthetek? - őszintén szólva a lány első gondolata, hogy a rellonos minden bizonnyal rosszul van. Eszébe sem jut, hogy mondjuk megvágta magát, mert azért nem olyan feltűnő a seb és nem is folyik patakokban a vér, hogy ne lehessen elmenni mellette. Akármi IS lehet a baj, de leginkább bármi.
Az egyik ágyhoz vezeti és megkéri, hogy üljön le, csak akkor kezdi jobban szemügyre venni páciensét. Tulajdonképpen semmi rendelleneset nem lát rajta elsőre, teljesen egészségesnek tűnik, tehát minden bizonnyal ilyen az alap bőrszíne. Ami valahol megnyugtató tény.
Hozzászólásai ebben a témában

Theory Delacroix
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 24. 14:48 | Link

Shayleen



Álmaimban sem gondoltam volna, hogy a gyengélkedőn egy fiatal nőbe fogok botlani, és nem egy idősebbe. Síri csendben pislogtam rá, mint aki megszeppent, azonban korántsem erről volt szó, egyszerűen csak megdöbbentem. Pár másodperc múlva viszont arra jutottam, kit érdekel, mennyi idős, oka van annak, hogy itt van.
Az ágyhoz sétáltam, majd ügyesen és okosan leültem rá, és igyekeztem viszonozni a mosolyát, miközben felmért engem. Fogalmam sem volt, mi járhatott a fejében, de talán jobb is volt így.
─ Elvágtam. Nem emlékszem, mivel. ─ közöltem halálos higgadtsággal, majd megemeltem a jobbom, és kitártam az ujjaim, hogy a tenyeremen láthatóvá váljon az a kevésbé mély, de annál hosszabb seb, ami már alig vérzett. Egy kicsit szégyelltem is magam amiatt, hogy rögtön az első napjaimon ilyen történt velem. ─ De nem olyan vészes. Csak egy ici-picit fáj. Kicsit fáradt vagyok, mert az este nehezen tudtam elaludni.
Mint semmiből a villám, tért magához a hófehér golyó a zsebemben, és kezdett el mocorogni odabent, majd pottyant ki az erszényből, és landolt a matrac sarkán. Különösebben rá sem hederített a gyógyítóra, akinek a sziluettje csak pillanatokig tükröződött a kis vörös szemein, majd kacifántos útnak indult az ágyon. Néha két lábra állt, a levegőbe szagolt, majd trappolt lelkesen tovább. ─ Ő belőlem esett ki. ─ nyilvánítottam ki, ha látta ezt, ha nem. ─ És néha harap.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 24. 15:21 | Link

Theory

Bár elsőre arra tippelt volna, hogy a lány le van gyengülve - elvégre nagyon sápadt és vékony -, végül a helyzet más fordulatot vesz. Maga elé tartja tenyerét és megmutatja az abban éktelenkedő vágást. Shayleen azért látott már csúnyábbat is, de nem ez a legszebb. Nem húzza el száját, sőt tulajdonképpen semmilyen reakciót nem mutat, ami nem meglepő, mert épp pár hete fekete, fekélyes kelésekkel kellett foglalkoznia. Azok után kevés dolog az, ami igazán meg tudja forgatni a gyomrát.
- Máris bekötözöm, csak lefertőtlenítem. Ki tudja, mi minden volt azon a nem tudjuk min - elmosolyodik és már veszi is elő a fertőtlenítéshez szükséges eszközöket. - Gyakran előfordul, hogy nem tudsz aludni? - természetesen kötelessége megkérdezni ezt is, hiszen nemcsak magára, de másokra nézve is veszélyes lehet, ha kialvatlanul kószál az iskolában. Erre itt a bizonyíték egy vágás formájában. Már épp bemutatkozna, mikor a perifériájában látni véli egy aprócska valami mozgását. Mi tagadás, nem túl ijedős fajta, ettől még reflexszerűen kapja oda fejét és csak azért nem sikít fel, mert a döbbenettől a szava is eláll. Mit keres egy patkány a gyengélkedőn?! Már épp nyúlna azonnal a pálcájáért, hogy kiiktassa, mikor harci sérültje által elhangzik a védőbeszéd.
- Meg kell kérjelek, hogy legközelebb, ha ide jössz, ne hozd magaddal. Ez mégis csak a gyengélkedő és akármilyen tiszta ez az állat, akkor is fertőzésveszélyes - feddőn csóválja meg fejét, míg tüdejéből kiszakad végre a levegő. Ezek a mai fiatalok... Ő annak idején kiskutyát és kiscicát szeretett volna, meg sok-sok aranyos nyulat, de hogy patkányt...? Már jó, hogy nem egy óriáspitont! Mi jöhet még? Arról nem beszélve, hogy neki aztán végképp nincs fogalma róla, mi szép vagy nem, egyáltalán mi egészséges, de azért egy albínó patkány valahogy ijesztőbbnek tűnik egy normál patkánynál. Olyan, mintha szellemet látna az ember.
Egy széket húz Theory elé és leül, majd elkezdi a seb kitisztítását. Hála istennek látszik, hogy nem vészes a helyzet, nem kezdett el begyulladni, tulajdonképpen tényleg csak rutinból kell megtisztítani a sérült területet. - Még be sem mutatkoztam. Shayleen vagyok. Új vagy még a Bagolykőben, igaz? - miközben kezdené bekötözni a sebet felpillant a rellonosra és egy biztató mosolyt küld felé. Ő is volt új és tudja, milyen ez. Neki százszor ilyenebb volt az anorexiája miatt, túl egy majdnem halálon. Senkinek sem kívánná.
Hozzászólásai ebben a témában

Theory Delacroix
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 24. 16:39 | Link

Shayleen



Síri csendben, kissé elpilledve, lomhán pislogtam fel a nőre, majd nyakamat kitekerve a patkányom irányába.
─ Edgar mindig ilyen. Egész nap tud aludni a zsebemben, de csak akkor kel fel, amikor azt egyáltalán nem kéne. Este pedig mindig zörög, de nem miatta nem alszom. Még szoktatom magam az új helyhez, az új helyzethez. Egy kicsit nehéz vadidegenekkel lenni, főleg ha egész eddigi életedben egyedül sem voltál. Van egy bátyám, aki két perccel idősebb nálam. Ikrek vagyunk, ami üvölt is rólunk. Szörnyen kibírhatatlan, de mivel a testvérem, szeretem Őt.
Mélyet lélegeztem. Leszaladt a torkomon a rendelőre, kórházra emlékeztető illat, és számtalan emlék jutott az eszembe. Mindig is szörnyen esetlen voltam. De Theon mindig mellettem volt, főleg olyankor, amikor szükségem volt rá. Egy kicsit hiányzott a bátyám, de ezt soha nem ismertem volna be. A legnagyobb közös vonásunk a büszkeségünk. A fertőtlenítő puszta gondolatától is sziszegni támadt kedvem, és a kisszékes-kézfogós jelenet pedig halálra rémített.
Hála Shayleen mosolyának, amit nekem szegezett, már nem is érdekelt annyira, mint ügyködik a mancsommal.
─ Theory. ─ mutatkoztam be én is, halkan, mosolyogva. ─ És igen, új vagyok. ─ a patkány idő közben megpróbált felkapaszkodni rám, de végül eltért az eredeti tervétől, és nem trappolt végig a szabad karomon, egyenesen a vállamig. Hogy mi miatt, nem tudom, de a csöpp érintése elég volt ahhoz, hogy azonnal ránézzek.
─ Nem kedveled a patkányokat, igaz? Pedig tüneményes állatok, és okosak is. Na, nem éppen Edgar, de a többi igen. Az emberek többsége nem kedveli őket. A bátyám sem. Edgar miatta szokott rá a harapásra, de engem nem bánt, mégiscsak én etetem.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 25. 14:27 | Link

Theory

Csendben és figyelmesen hallgatja a rellonost, néha biccent egyet, hogy jelezze, tényleg ott van fejben. Alapvetően egyébként semmi baja a patkányokkal, mint háziállatokkal, és noha ő sosem tartana, ez nem kell, hogy másokat is gátoljon.
- A bátyád is idejár? - mivel érzékeli, hogy azzal, hogy beszélteti, el tudja terelni a figyelmét a sebellátásról, egyből igyekszik szóval tartani a másikat. Tudniillik nem mindenki bírja a látványt, akinek meg esetleg nincs baja vele, rendelkezhet alacsony fájdalomküszöbbel, ami jelenthet komoly gondot az ellátás szempontjából. Az a lényeg, hogy a lánynak jó legyen.
- Igazán érdekes névválasztás, még nem találkoztam vele soha. Elmondták esetleg a szüleid, hogy miért ezt kaptad? - közben a fertőtlenítéssel elkészül és már veszi is elő a steril sebfedőt, hogy aztán kötésrögzítővel láthassa el a sérült kezet. Az a helyzet, hogy egy csomó dologra vannak már bájitalok és varázslatok, amik mondjuk el-eltüntetnek ilyen és ehhez hasonló sebeket és vágásokat, Shayleen valahogy mégis ragaszkodik ezekhez a földhöz ragadtabb dolgokhoz. Nyilván egy törött csontot nem fog hat hétig gipszben tartani, de egy közepesen mély vágás esetén, ami nem jelent életveszélyt, de még csak egyéb komoly következményt sem, nem látja értelmét, hogy bűbájokkal bíbelődjön.
- Szeretem az állatokat. Mármint minden állatot, még a patkányokat is alapvetően. Na jó, talán a hüllőket és a rovarokat nem, de azokat ki szereti? - kissé elhúzza száját, miközben felteszi ezt a kérdést, leginkább magának. Merthogy abszolút költői. Nem találkozott még olyan emberrel, aki szívesen feküdt volna össze egy pitonnal vagy simogatott volna pókot. Még engem is kiráz a hideg a gondolattól, nemhogy a lányt. - Egyébként nekem is van egy öcsém, úgyhogy tudom, milyen érzés az, ha testvére van az embernek. Néha borzasztóan fárasztó - kedvesen mosolyodik el és, bár szavai akár bántóak is lehetnének, tekintetéből kiolvasható, hogy milyen nagy szeretettel gondol Adrian-re. Hát igen, egy testvér mindig testvér marad.
Hozzászólásai ebben a témában

Theory Delacroix
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 25. 15:47 | Link

Shayleen



Látványosan nem arra koncentráltam, amit Shayleen csinált a kezemmel. A gyomrom sok dolgot elbírt már, de ha volt rá lehetőségem, inkább másra koncentráltam, így a fehér falak lettek a kiválasztottaim.
─ Igen, Ő is idejár. Ráadásul zöld, mint én. Nincs olyan nap, hogy ne szólnánk legalább egy szót egymáshoz. Bár az esetek kilencven százalékában csak valamit a másik fejéhez vágunk. ─ tisztáztam a tényállást. Theon és én egymásnak lettünk teremtve, ha nem lenne, nem tudnám, hogy kit szidhatnék állandóan. Sokkal szebb vele az életem…
─ Anyát egyszer megkérdeztem. Nem igazán tudta megindokolni. Szerintem hirtelen felindulás volt. ─ ami azt illeti, nem hogy a nevem kiválasztására nem fordított kellő időt, de ránk sem. ─ A bátyám neve Theon. Gondolom én azért lettem Theory, hogy passzoljanak egymáshoz a kezdőbetűink. ─ mosolyogtam a házamat megszégyenítő szelídséggel. ─ Ha már itt tartunk, a Shayleen is különleges név. Először hallom. Te esetleg tudod, miért pont ezt kaptad? ─ vetettem fel a kérdést kölcsön kenyér visszajár alapon. Hátha a nő érdekesebb válasszal tud majd szolgálni, mint amelyet én hirtelen össze tudtam kaparni.
─ Jogos… ─ szusszantam. ─ A hüllők talán nem is annyira vészesek, de a rovarokat én sem viselem el. Főleg a pókokat. ─ Theon nálam is jobban rettegett tőlük, én mentettem ki mindig a karmaik közül. ─ A fárasztó enyhe kifejezés a bátyámra. Ő egyenesen elviselhetetlen. Szörnyen hisztis, nem viseli el, ha nem az van, amit eltervezett, vagy nem Ő van a figyelem középpontjában. És szörnyen lányos is. Egy egész fodrászkellékest hozott magával otthonról. ─ kezdtem el hunyorogni, amikor a fivéremre gondoltam, de csak közel tíz másodpercig, utána az arcom kitisztult. ─ Azért egy kicsit szeretem. De csak egy kicsit. ─ jegyeztem meg halkan.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 25. 17:47 | Link

Theory

Kicsit összevonja szemöldökét erre a kijelentésre. Érthető, ha testvérek között megy a húza-vona, hiszen ők is csinálták Adriannel - meg nagyjából mindenki, akinek csak egy percig is volt testvére -, de sosem mondta volna, hogy inkább csak piszkálják egymást. Felettébb különös.
- Ezek szerint a sérelmeitek valahol mélyebben gyökereznek? - milyen szakszerű megfogalmazás Dr. Black, miből gondolta? Tán csak nem saját magából tetszik kiindulni? Minő dráma, minő meglepetés. Elvégre ő meg a szüleivel csinálja ugyanezt. Amikor épp nem valami kedvességet vág a fejükhöz, akkor általában tüntető csendbe burkolózik. Illetve manapság már annyira nem, de közel sincs még rendben a kapcsolatuk.
- Még a nevetek is passzol, nem semmi - kedvesen rámosolyog, majd egy picit el kell töprengjen. Mert igen, melyik gyerek ne kérdezte volna meg, hogy miért az lett a neve, ami. Ennyi erővel Béla is lehetne (megint csak bocs Béla), miért pont Shayleen? Attól a ténytől eltekintve, hogy a Béla férfi név, ő meg lány. Mert ez mondjuk fontos szempont. - Édesapám nagyon hisz a nevek erejében. Állítólag, mikor megtudta, hogy lány leszek, hetekig kereste a tökéletes nevet. Egyébként eredetileg csak Shay lettem volna, ami vakot, vagy szem nélkülit jelent, bár gondolom apámat nem ez fogta meg benne - hozzáteszem, elnézve a lány eddigi életútját, valahol nagyon is találó a szem nélkül jelző. Az anorexia vakká és elszigeteltté tette, végig a sötétben járt, míg végül kiért a fényre. - Inkább a másik két jelentésére fókuszáltak, ami nem más, mint ajándék és fenséges, tanult, rejtett zseni. Egész jól hangzik így utólag - töprengőn hagyja félbe a cselekvést, aztán megvonja a vállát és folytatja ott, ahol abbahagyta. Rém érdekfeszítő lehetett a kis monológja.
A pókok említésére láthatóan kirázza a hideg. Soha, de soha a büdös életben nem akar többé megküzdeni egyetlen olyan nyolclábú szörnnyel sem. Egyesek azt állítják, hogy aranyos állatka. Elment az eszük? - Inkább hagyjuk is a témát - csak ráerősít a nyilvánvalóra, hogy amennyiben nem terelődik a beszélgetés más mederbe, valószínűleg itt fog idegsokkot kapni. Pókok, pfuj.
- Egy kicsit úgy érzem, hogy nem jöttök ki jól a tesóddal. Történt valami köztetek? Elvégre hibák és idegesítő szokások ide vagy oda, mégis csak az ikred - nagy barna szemeivel érdeklődőn vizslatja Theory arcát, talán még a fejét is oldalra billenti egy picit. Merthogy idő közben a kötés elkészült és a rellonos, ha menni akarna, mehetne is. De ha már itt vannak, miért ne beszélhetnének? Főleg, ha ez picit könnyít egy diák lelkén.
Hozzászólásai ebben a témában

Theory Delacroix
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 25. 20:09 | Link

Shayleen



Némán hallgattam Shayleent, miközben ügyeskedett a kötéssel. Nem siettem sehová, főleg nem órára. Ilyen szempontból átlagos gyerek voltam. De ha maradni akartam, az azt jelentette, hogy továbbra is beszélgetnem kell majd vele. Kedves és jó hallgatóság is, ráadásul a következtető képessége is példás, de nem igazán szoktam magamról beszélni. Helyesbítek, magunkról. ─ Édesapád végül nagyon jól választott. ─ mosolyogtam. Nem jutott eszembe jobb, így a gesztus mellé hozzácsaptam az első adandó gondolatom. Mivel gyógyító, és nagy sikerrel elemezget, valóban egy zseni.
─ Szerintem is. ─ szusszantam. Látszott rajta, hogy érzékenyen érintette a téma, így el kellett engednem. Ma olyan kedves voltam. Ez is lett a vesztem. Ezért vagyok most itt.
─ Amióta az eszemet tudom, Theon mellettem volt. És megkeserítette az életem. Ő nem igazán tudja elviselni, ha nem körülötte forog a világ. Emiatt neheztel rám még mindig, mert ugye anyunak és apunak nem csak Ő volt. Talán innen ered a csatabárdunk. Meg onnan, hogy Ő szörnyen lusta, és csak várja, hogy a szájába essen a sült galamb, ameddig én teszek is érte valamit, és így gyakran volt sikerem. Alapjaiba véve nem rossz testvér, de a hozzáállása az élethez valami szörnyű. Mostanság többet nyűglődik maga miatt, mert már nincsenek itt a szüleink, vagy a nagyszüleink, hogy istápolják Őt. Bármennyire is fáj elviselnie, csak én maradtam neki, de túl büszke hozzá, hogy ezt beismerje, így ha találkozunk, ezt elfedvén csak a vérem tudja szívni, én meg viszonzásul az övét. Ugyebár az évek meg a rutin. ─ egyszer van egy évben gyereknap, ahol málnás vattacukrot lehet kapni. ─ De ugye téged is köt az orvosi titoktartás? ─ Theon nem tudhatja meg, hogy a szívem legmélyén szeretem. Azzal csak két kilót hízna a mája… És nem férnénk el egy kastélyban az egójával.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2019. július 26. 08:44 | Link

Theory

Igen, jól. Shayleen érzései e pillanatban nem leolvashatók arcáról. A pozitív és negatív emlékek elöntik elméjét, miközben igyekszik továbbra is Theory-ra koncentrálni. Talán apjára haragszik a legkevésbé, valahol mindig is papucs volt és nem feltétlenül arról volt szó, hogy nem akarta látni a problémát, inkább arról, hogy nem tudott vele mit kezdeni. De az anyja... Mielőtt a mélyről induló düh megint fekélyként lepné el bensőjét, visszanyomja oda, ahonnan jött. Így a jó.
- Értem - biccent egyet és igyekszik összeszedni a hallottakkal kapcsolatos gondolatait. - Furcsa, hogy a szüleitek sosem avatkoztak közbe. Elvégre, ha mindkettőtökre elegendő figyelmet fordítanak, akkor nem szabadna, hogy ebből baj legyen. Vagyis így érzem - igen. nem egyszerűen így érzi, így tapasztalta. Adrian volt mindig a tökéletes, legalábbis azután biztos, hogy a szülők egy tragikus estén felfedezték lányuk abnormalitását. Az élesen kirajzolódó bordák, a jól látható csontok, ahogy a bőr szinte már hús nélkül tapad a testére. Ha addig jó lehetett volna minden, hát azután biztos rosszra fordult. - Nem vagyok valami nagy pszichológus, szóval, ha beszélnétek is erről valakivel, vagyis leginkább Te, azt nem velem kellene tennetek. Szívesen meghallgatlak, de nem én vagyok a megfelelő ember, hogy okosat mondjak, bár szívesen tenném - olyan kedves és megnyugtató mosoly ül arcán, szemében némi csalódottsággal vegyítve, hogy nem lehet rá haragudni. Nem lehet nem szeretni a jóságát. Lehet, hogy nem tökéletes, lehet, hogy sok mindenben hibázott, de egy dolog biztos: mindig is másokért élt és sohasem magáért. Ez pedig minden rezdüléséből tisztán kiolvasható.
- Igen is, meg nem is. De mivel tudom, hogy azt szeretnéd, ne mondjam el senkinek, így ez a mi titkunk marad - rákacsint a rellonosra és feltápászkodik a székről. - Egyébként kész is vagy. Mindenképp vigyázz rá, hogy ne érje víz és szeretném, ha minden nap újrakötnéd. Ehhez persze adok segédeszközt. Nem nagy ördöngösség, de ha nem megy, gyere be nyugodtan bármikor, én itt leszek - gyorsan előszedi, amit adni akar a lánynak, aztán beleteszi egy kis zacskóba őket, hogy ne kelljen kézben vinnie. Már csak azért is, mert jelenleg "félkezű" a vágott tenyere miatt.
- Szeretnél még maradni vagy mész órára? - nem ejtették a fejére, nyilván nem olyan érdekfeszítő egyik tanóra sem, ami indokolná egy lógás kihagyását. Meg ugye az is lehet, hogy esetleg van még mondandója Theory-nak, valami nyomja a lelkét, vagy csak beszélgetne. Shayleen ezért is van itt.
Hozzászólásai ebben a témában

Theory Delacroix
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 36
Írta: 2019. július 26. 17:41 | Link

Shayleen



─ Igazad van. ─ jegyeztem meg halkan a szülőket érintő részre. Tény, hogy több időt voltunk a nagyszüleinknél, mint otthon. ─ Hhhh, akkor megnyugodtam… ─ túrtam bele az ép kezemmel a hófehér hajamba. Megkönnyebbültem, nem is akárhogy. Theon így is épp elég beképzelt volt, nem szabadott, hogy adjam alá a lovat. ─ Nem igazán szorulok tanácsra, legalábbis nem Theont illetőleg. Elég nagylány vagyok hozzá, hogy elbírjak a bátyámmal. Az eltelt évek alatt felvérteztem magam ellene, szóval nem kell félteni engem, legalábbis azt hiszem. Egy kis piszkálódásba, meg egy kis hajhúzásba eddig sem haltunk bele, szóval merem azt feltételezni, ezután sem fogunk. ─ mosolyodtam el, majd megdöntöttem a kobakom oldalra. ─ Viszont nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattál, és hogy ilyen kedves vagy velem. Szerencsés az iskola egy ilyen elhivatott gyógyítóval. ─ ezek csak a tények voltak, amik kicsúsztak a számon. Shayleen nem munkaként fogta fel, hogy itt kellett lennie, hanem láthatóan a szívét és a lelkét is beleadta a feladatába. Kevés az ilyen jóindulatú ember, bár Ő sem hibátlan. Nem fogom elfelejteni, ahogyan Edgarra nézett.
─ Értem. Víz. Jegyeztem. Ha pedig nem boldogulok el az újrakötéssel, akkor feltétlen visszanézek. ─ nézegettem meg a kötést, miközben a magasba emeltem a jobbom. Célnak megfelelt. ─ Az ellátást is nagyon szépen köszönöm. ─ szusszantam. Ezután elkaptam a zacskó és Edgar grabancát, aki persze, hogy nem koncentrált, és megleptem, amit egy tompa cincogással jutalmazott. Pillanatokkal később már a zsebemben tudtam a patkányt, mintha itt sem lett volna. ─ Igazán remek ajánlat, de nem akarok pótolni, szóval azt hiszem, visszasomfordálok órára. Ha valami gondom-bajom lesz, és ellátásra vagy beszélgetésre szorulok, még feltétlen visszanézek ide, hozzád. Addig is jó munkát kívánok, már ha az ilyen lehet jó. ─ reflexből a jobbom emeltem, hogy királynősen búcsút intsek, mert ugyebár nem az utca túloldalán voltam, hogy elnagyolt mozdulatokkal kapálóznom kelljen.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet