36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Várffy Sára
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 128
Írta: 2019. január 14. 18:16 | Link

Will

Ketten cipelnek fel a gyengélkedőre, ezt is csak a két kézből tudom, amik támogatnak. A könnyeim patakokban folynak, és a fájdalom nem akar szűnni.
Én mondtam, hogy hülyeség lenne engem kviddicsre buzdítani. Megmondták, hogy a lábam miatt már nem csinálhatok akármit, hogy a mozgás koordinációmnak is annyi, erre mégis felpattantam a seprűre. Miért? Mert nem akartam csalódást okozni senkinek, és egy pillanatra elhittem, talán még be is kerülnék a csapatba.
De nem, nem elég, hogy úgy zúgtam le a seprűről, hogy azt öröm volt nézni, még nem is olyan alacsonyról, a lábam érte először a földet, és megint hallottam a reccsenést. A fájdalom mellett még aggódik is. Nem akarok tolószéket, meg egy lábat, és megesküszöm Merlinre, ha ezt helyre tudják nekem pofozni, sétálni is csak lassan fogok.
Persze sok kérdő, meg sajnálkozó tekintet is elkísér utamon. Nyilván nem minden nap lehet látni az ablakból, ilyen kiváló zuhanást. Valahogy nem tudok törődni velük, a számat harapdálom, hogy ne ordítsak fel, vagy kezdjek el zokogni, pedig mennyire ezt tenném. A gyengélkedő ajtaja viszont nyílik, és először a mellém szegődött kneazlet látom meg a könnyfátylon keresztül. Nem tudom, mennyire szabad itt bent lennie, de kicsit elfog a nyugalom, persze az értetlenség mellett, hogy mit keres mégis itt. Utána kéne néznem, hogy működnek őt.
A cica sok vizet nem zavar különben. Az ágy tövében nyaldossa mancsait, de látszik rajta, hogy nem hajlandó tágítani mellőlem. Nagyon szeretem, annak ellenére, hogy nevet még nem sikerült adnom neki.
Letesznek az ágyra, legalább is halványan érzékelem. Aztán az ajtó már csukódik is utánuk, én meg csak várok. Főleg arra, hogy elapadjanak a könnyeim.
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2019. január 18. 15:25 | Link

Sára


Papírmunka. Nem is bánom ma annyira, mint hittem, hogy fogom. Szépen lassan minden a helyére kerül, és olyan lesz, mintha sosem lett volna sehol se kiesés, se átszerveződés. Több időt kellene otthon lennem, de tudtuk, hogy ha ez a pillanat eljön, akkor a dolgok áthárulnak Norinára. Igyekszem könnyíteni őt, és átvenni terheket, de jelenleg úgy érzem, hogy ha még valamit felveszek, elúszok. Amikor a egész projektet elkezdtem, még csak Chris-re kellett figyelnem, hogy ne ölje meg magát. Ma már ott van Annie és Cath is, ráadásul az apám agymenése is rátett egyet erre az egészre. Éppen egy hosszútávú szerződést bogarászok át, két önéletrajz között levezetésként, amikor nyílik az ajtóm, és a belépő röviden tájékoztat, hogy mi történt. Nem késlekedem, azonnal felkelek, és kilépek az iroda nyugalmából.
- Kösz.
Pillantok a csukódó ajtóra, mert a srác, aki szólt, le is lépett. Jó kis banda ez, minden van bennük, csak nagyon mélyen titkolják. Közelebb lépek a beteghez, és akkor látom meg a kneazle-t. Nem szólok egy szót sem, amennyi minden és mindenki megfordul itt, belefér. Vagy legalábbis valami olyasmi. Tiszta állatok, sőt, az állatok sokszor sokkal tisztábbak, mint az emberek. Egy fiola tartalmát pohárba töltöm, hozzá vizet öntök, az ital színe élénk rózsaszínre vált. Sára fejét megemelve finoman megitatom. Semmi különös, csak egy kis nyugtató ital.
- Kérlek, meséld el, mi történt.
Fordulok hozzá kedvesen, miközben elkezdem átvizsgálni a testét. A fiú, aki hozta, mondott valamit, de annyira nem pontosat, meg látszott, hogy feszeng is. Inkább tőle akarom hallani. Mondjuk lehet, hogy az a legnagyobb baj, hogy ő egy Várffy lány, nyilván Robival senki sem akar kekeckedni.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet