28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 1658
Írta: 2018. július 15. 20:30 | Link


A füst még mindig kaparja a torkomat, a sérült lábam miatt pedig alig bírok Cath mellett csoszogni a folyosón. Próbálok nem ránehezedni teljesen, bár alacsony vagyok, és a magasságomhoz mindössze 54 kiló párosul, azért igyekszem nem teljesen kifárasztani.
Szinte azonnal odasietett hozzám, amint alkalma volt rá, pedig a vonatút óta alig párszor találkoztam vele. Némán sántikálok mellette, a karomat átdobva a vállán. Nem tudnék megszólalni. Se a belélegzett füst, se a fáradtság, se a fájdalom nem hagy szóhoz jutni. Könnycseppek szaladgálnak le egymás után, csípve a felszakad számat, és az arcomon lévő karcolásokat. Remeg az ajkam, és kapkodom a levegőt. Most, hogy kijutottam és biztonságban vagyok, már nyugodtan elgyengülhetek. Volt egy olyan pillanat odabent, amikor azt hittem, hogy leülök a lépcsőre, és semmi nem érdekel a továbbiakban, de összeszedtem magam.
Cath egészen a Gyengélkedőig kísér, ahol már egy-két komolyabb sérüléseket elszenvedett levitás fekszik, sírdogál, vagy éppen eszméletét vesztve hever az ágyakon.
Az ablak melletti ágy szabad, így Cath segítségével odavánszorgom, és végre vízszintbe helyezem magam. A lábaimat nem rakom fel, az túlságosan fáj, inkább csak lógva hagyom.
Pár szót beszélek a lánnyal, mielőtt kimenne, hogy megnézze, tud-e még segíteni valahol. Biztosított róla, hogy ideküldi a bátyját hozzám, hogy biztosan jó kezekben legyek. A vonaton szóba került Will is, ahogy az is, hogy én milyen rokonomhoz érkezem az iskolába, így Cath lett az első, akinek nagy vonalakban beszéltem róla, hogy mit is keresek az országban.
A lehunyt szememből még mindig megállás nélkül folydogálnak a könnyek, de a légzésem kezd visszaállni a normál tempójába.
Remélem, apu hamar értesül róla, hogy már a gyengélkedőn vagyok, nem akarom, hogy halálra izgulja magát, vagy beugorjon utánam a romok közé.
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
Gyógyító, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 189
Összes hsz: 625
Írta: 2018. július 15. 20:57 | Link

Maja Nerella

Nem tudok szóhoz jutni, de nincs se jogom, se időm arra, hogy most a saját szenvedésemet helyezzem előtérbe. Rengetegen fognak érkezni még ide, és tudom, hogy az az első, hogy őket ellássam. Az iroda falára körbe Glaciusszal jégsugarakat lövök, míg az egész helyiséget hőhűtő bűbájjal kezelem. Ez kitart addig, amíg a kintieket ellátom.
- Menj ki.
Fordulok hirtelen a belépő felé, aki a húgom, és aki egy pillanat alatt megérti, hogy miről van szó. Nem akarom, hogy lássa ezt, mert tudom, hogy attól fél, egy nap Chris is ilyen sorsra jut. Nem mintha az öcsénk hősként végezné. Kilép, én pedig követem, és lezárom az irodát, olyan erős bűbájjal, melyet csak az itt dolgozók lennének képesek oldani. Arra, hogy ő elmenne még segíteni, de nekem oda kéne mennem a négyes ágyhoz, csak bólintok, és útjára engedem, én is a sajátomra indulok.
- Héhéhé, nincs semmi baj, ne félj.
Tudom, könnyű ezt mondani. Finoman letörlöm a lány könnyeit, nem mintha ne szöknének rögtön másikak a helyükbe, és balommal a tarkóját támasztva, megemelem kissé. A polcról egy légúttisztító főzetet emelek le, melynek ezüstöskék színe van.
- Nagyon erős, mint az extra erős rágók, de segíteni fog, csak le kell nyelned, fontos, hogy az egészet lenyeld.
Ha engedelmeskedik, akkor finoman, és nem erőltetve, de leöntöm a torkán a folyadékot. Ez a legfontosabb, hogy tudjon beszélni, és hogy a riadalma is egy kissé aláhagyjon. Engem nem érdekel az, amit valószínűleg ő sem tud, hogy mégis hogyan történt a robbanás, más dolgokat kérdezek.
- Van valaki, akit értesítsünk, hogy itt vagy, biztonságban?
Fontos, hogy a biztonság szót értse, hiszen ez is egy nyugalmat elősegítő kezdeményezés a részemről.
- Ha valahol zsibbad, szúr vagy bármilyen természetellenes érzést érzel, kérlek, szólj.
Hozzászólásai ebben a témában

Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 1658
Írta: 2018. július 15. 21:24 | Link



Összerezzenek, amikor egy mély férfihangot hallok a fejem mellől, pedig lágyan szól hozzám, annyira, hogy kedvem lenne megölelni, amikor az arcomhoz ér, hogy letörölje a könnyeimet.
A kezét a tarkóm alá csúsztatja, hogy megemelje a fejemet, arrébblökve az összekuszálódott, vakolatot, port, és egyéb nyalánkságokat tartalmazó hajzuhatagomat.
Kinyitom a szemem, és némiképp megpróbálom lenyugtatni magam, és a sírástól kapkodó légzésemet normalizálni. Fogalmam sincs mit tartalmaz az üvegcse, amit a polcról leemel, de gondolkozás nélkül nyelem, ahogy azt a számba önti apránként. Olyan kisugárzása van ennek a férfinak, hogy szinte rögtön nyugodtabbnak érzem magam, a könnyek is elapadnak. Cath szerencsés, hogy ilyen bátyja van. Biztos nagyon jó testvér.
Willnek igaza volt, tényleg rágóhoz, vagy fogkrémhez tudnám hasonlítani a kék lötty ízét. Egyáltalán nem volt rossz, és a légzésem is rögtön könnyebb lett tőle. Hálásan pislogva nézek fel rá, és letörlöm az utolsó könnycseppemet is, ami már a nyakamon igyekezett lefelé a párnahuzatra.
Bólintok Will kérdésére. Apa. Ő az egyetlen, akit tud értesíteni, és akit szeretnék itt látni. Soha eddigi életemben nem volt mellettem más, anyán kívül, ha beteg voltam. Ő virrasztott mellettem, fogta a kezem, és nyugtatgatott, hogy minden rendben lesz. Ő már nem tud itt lenni az ágyam mellett, de apa igen. Neki kell átvennie anya helyét.
- Igen... - Próbálgatom a hangom -, az apukámat. Kedves Antalt... hívd ide, kérlek.
Nem sokan tudják az iskolában, hogy az Eridon házvezető helyettese az apukám, vagy hogy egyáltalán van egy ilyen idős lánya, de nem törődöm most ezzel. Ugyan a légzésem könnyebb lett, erőm még nincs túl sokat beszélni.
A lábamat még mindig lógasztva hagyom, bár jó lenne, ha fel tudnám rakni, mert ha nem áramlana bele a vér, talán kevésbé fájna.
- Minden rendben, de a lábam - mutatok le rájuk -, lehet hogy eltört.
Egyelőre ez a legnagyobb fájdalmam, a többit meg se érzem.  
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
Gyógyító, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 189
Összes hsz: 625
Írta: 2018. augusztus 11. 08:04 | Link

Maja Nerella

- Antal az édesapád?
Ugye itt az emberben rengeteg kérdés felmerül, például az, hogy miért nem a férfi nevét viseli. Az én családom eléggé kifordult, de mindahányan vagyunk, apánk nevét viseljük. Mondjuk nem akarok én ebbe beleszólni, hiszen én azt akartam, hogy Cody a fiam a nejem nevét is viselje, hogy a család általunk is biztosan fennmaradjon, de az elég hosszú lett volna. Biztos neki is ez az oka, pedig nem hangzik rosszul, Kedves-Kelevitz Maja Nerella, csak mire felírja a nevét, más készen van az első két feladattal. Viszont nincs mit időm ezen elmélkedni.
- Rendben, mindjárt idehívjuk. Cath! Keresd meg a házvezető-helyettesedet, ő a lánya, szüksége van rá.
A húgom legalább értelmes, többnyire. Néha úgy érzem, hogy mindent, mi értelem szorulhatott volna az ikrekbe, azt Cath elszívta, míg Chris ezért minden mást szív el. A helyzet bonyolult, azt hiszem. Viszont Cath elszalad, így én tudok a fekvővel foglalkozni.
- Nem lesz semmi baj.
Kékjeimmel mélyen a lány szemébe nézek, hogy valamennyire megnyugtassam, megsimogatom a haját is a jobbommal, míg a bal kezemmel az ő balját fogom. Szeretek nonverbális kommunikációs csatornát is kialakítani a betegeimmel.
- Melyik nevedet szereted használni?
Kérdezem, miközben elengedve őt, egy nagyobb ollóval a kezemben a lábához sétálok, és egy apró vágás után, két kézzel szakítom szét az anyagot a lábain. Valóban látszik a különbség, és a törés is, csúnya látvány, de nem esek kétségbe.
- Hozok egy bájitalt, ezt meg kell innod, kicsit elbódít, mert a lábad összerakása nagyon fájdalmas lesz, de nem szeretném, ha szenvednél. Egy pillanat.
Szükségem lenne még több emberre, a fene se készült ilyesmire. Érzem, hogy ideges vagyok, hogy szét tudnék verni valamit. De nem szabad. Codyra gondolok, Norinára, meg a kint fekvő lányra. Segítenem kell, most ez a legfontosabb. Gyorsan kikeresem a bájitalt, kisétálva pedig egyenesen hozzá megyek. Mire az apja ideér, már javában a helyreállításon fogok dolgozni. A fejét kicsit megemelem, hogy könnyebben igyon.
Hozzászólásai ebben a témában

Kedves Antal Nimród
INAKTÍV


K. A. N.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2018. augusztus 23. 23:31 | Link

Maja és Will


Ugyan hivatalosan semmi köze már a minisztériumhoz, a gyakorlatban ez egyáltalán nem így van. Csakhogy ez a gyakorlat alárendelődik annak a célnak, amelynek köszönhetően már második tanéve élvezi a tanítás mindenféle gyönyöreit - vagy inkább szenvedi, de ez csupán részletkérdés meg főként egyéni probléma -  ahelyett, hogy a humán transzfiguráció kutatásának szentelné minden idejét. Persze, mondaná, hogy jó nagy hülye volt, amiért ezt az egész akciót előléptetésnek élte meg, de tulajdonképpen az volt, hiszen így már szinte aurornak számít és minden információt a megfigyelési osztálynak szolgáltat be. Most is a minisztériumban tett éppen egy kitérőt azzal az ürüggyel, hogy megpróbál szerezni az iskola számára egyet legalább azon varázstárgyak közül, amelyek az átalakulást megelőzően is képesek megmutatni, milyen állatalakja lesz a leendő animágusnak, de persze azért megivott egy kávét is a volt főnökével és elmondta, hogy éppen nem történt semmi érdekes már egy ideje, amit jelenthetne. Alig fél órája tért vissza, hogy két nyakláncot és egy karperecet helyezzen el az Átváltoztatástan tanteremben, hogy majd érdekesség gyanánt a kíváncsi tanoncok megszemlélhessék a saját alakjukat, illetve a minisztérium által alkalmazott varázstárgykészítők zsenialitásának megtestesülését is megcsodálhassák, majd pedig Majára várva holmi házvezető-helyettesi tevékenységeket intézzen el, de éppen csak megérkezett, máris egy patrónussal találta szembe magát. A hódot nem volt nehéz felismerni, de ezt csak még egyértelműbbé tette a hang, amikor a közvetített üzenetet átadta. Megomlott a Levita tornya azalatt, amíg ő nem volt itt. Kérik is a jelentést róla holnapra. El is káromkodja magát hirtelen nem egyszer, közben olyan idegesen és aggódva ráncolva a homlokát, hogy látványosan taszítóbb lesz, mint egyébként szokása, és az asztal szélébe kell kapaszkodnia, hogy össze ne törjön valamit. Ez a tetves iskola, hát ez nem a lányának való. Roxfortba kellene járnia, a fenébe is, de most nem költözhet el csak úgy Angliába, hogy Maja ott tanulhasson. Idegesen szusszantva indul útnak nyomban, maga sem tudja merre, fújtatva közben, ujjai ritmikusan szorítva ökölbe és engedve ki, azzal a reménnyel, hogy elkap egy házvezetőt, hogy megrázza a talárjánál fogva, mielőtt még hangyává változtatja és megtapossa azon nyomban. Hogy lehet ilyet megengedni? Vagy lehet, hogy a gondnokot kellene elkapnia, amiért nem figyelt eléggé a bűbájokra? A francba is. Ez nem lehet igaz. Vajon mi lehet Majával. A doxi essen az egészbe, elátkoz itt mindenkit, ha csak egy hajaszála is meggörbült a lányának. Hát átviszi az Eridonba, hogy ragyásodjon meg az összes felelőtlen vezetőségi tag, hogy egy padlásszörny szépségkirálynő lehessen mellettük. Úgy fújtat, mint egy gőzmozdony, még el is trappol az eridonos leányzó mellett, aki pedig megpróbálja megállítani. Szüksége van némi kitartásra, mire sikerül, és elismerés neki, hiszen ez nem éppen az eridonosok fő erénye, ezt meg kell vallani. Végül hajlandó követni, de csak azért, mert azt mondja, Maja a gyengélkedőn van és jó kezekben. Hála Merlinnek. Beérve már át is szeli azt a pár métert az ajtótól az ágyig, leülve annak a szélére és két keze közé fogja Maja kezét, hogy aztán aggódva pislogjon le rá.
- Mi történt? Mégis hogyan? Komolyan átkérlek az Eridonba, mert ez így a legkevésbé sincs rendben. Sőt a Rellonba, mert az pincében van és esélytelen, hogy beomoljon. Hogy vagy? Hol fáj, kincsem? - érdeklődik számtalan kérdést zúdítva szegény lányra teljesen hirtelen. - Mi baja? Rendbe fog jönni? - fordul aztán a gyógyító felé nemsokára, erre talán ő tud inkább válaszolni, mint a szakértő a témában.
Hozzászólásai ebben a témában

Kelevitz Maja Nerella
Prefektus Levita, Szertelen Szfinxek csapatkapitány, Szertelen Szfinxek csapattag, Animágus, Levita úrhölgy, Elsős mestertanonc


Anti bácsi kicsi lánya | nyuszkó | Majuszbajusz
offline
RPG hsz: 86
Összes hsz: 1658
Írta: 2018. augusztus 25. 14:59 | Link



- Igen, az - biccentek egy aprót.
Nem kezd el kérdezősködni apuról, pedig az arckifejezése elárulja, hogy a fejében mindenféle gondolatok cikáznak, és ezért nagyon hálás vagyok neki. Nincs most itt az ideje annak a beszélgetésnek.
Meglep, hogy Cath még mindig itt van, azt hittem, hogy visszament segíteni. Ő előbb tudta, mint bárki más, hogy az apámat jöttem megkeresni ide, de az neki is új információ, hogy a saját HVH-ja az. Odakapom a fejem, hogy lássam a reakcióját, de már csak egy hosszú, vörös hajzuhatagot látok kilibbenni az ajtón. Sóhajtva lehunyom a szemem egy pillanatra. Remélem, nem sértődött meg, hogy elhallgattam előle ezt az apró részletet. Bár a vonaton még nem tudhattam, hogy eridonos, és azt sem, hogy apu pont annak a háznak a házvezető-helyettese, vagy hogy egyáltalán betölt bármiféle posztot azon kívül, hogy tanár. Elhessegetem a gondolatot, hogy azóta eltelt pár nap, ami alatt elmondhattam volna neki.
Will biztosít róla, hogy minden rendben lesz, én pedig egy félmosolyt erőltetve az arcomra, bólintok. Egy pillanatra szinte elfelejtem, hogy a lábam majd szét szakad, úgy fáj, amikor megsimítja a gubancos hajamat, és megfogja a kezem...
- Nem hoztak be egy kék hajú fiút? - Hirtelen jön a kérdés, talán Will gondoskodó érintése juttatja eszembe. Megemelem egy picit a felsőtestem, hogy körül tudjak nézni a szobában, de Jint nem látom - Egyszerre jöttünk ki a toronyból... az öccse is velünk volt... - visszadőlök az ágyra, és megnyugtatom magam, hogy ha engem megtaláltak, akkor a mellettem a padlóra eső másik kettőt is észrevették. Nyilvánvaló.
Közben Will elenged, és egy ollóval a lábam felé igyekszik.
- A Maját - Ennyi telik csak tőlem, ami a válaszadást illeti, mert közben felemelem a fejem annyira, hogy lássam mi történik. Ahogy a nadrág elválik a lábamtól, felszisszenek. Nem szép. Csoda, hogy egyáltalán elfért a farmerban, így, elefántláb méretűre dagadva.
A látványtól bágyadtan bólogatok csak, amint Will elmondja, mi fog történni. Hátradőlök, és kiiszom a második bájitalt is. Ha ettől függ, hogy mennyire fogom érezni a fájdalmat, akkor nem tanácsos otthagyni.
Alig telik el pár pillanat, és a testem kezd lassan elzsibbadni. Könnyűnek érzem magam, a tekintetem pedig minduntalan elhomályosodik, mert azt is fárasztónak találom, hogy állandóan fókuszáljak valamire.
Talán egy-két perc ki is esik, mert mire legközelebb érzékelem a környezetemet, apu áll fölöttem, és fogja a kezemet.
- Minden oké, apu, nyugi - fordítom felé az arcom. Felnézek rá, kettőt látva az aggodalmas tekintetéből. Most tényleg minden okénak tűnik, legalábbis idebentről, ebben a puha és kellemes lebegésben.
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
Gyógyító, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 189
Összes hsz: 625
Írta: 2018. szeptember 8. 14:20 | Link

Maja és a Kedves édesapja

- Nem is tudtam, hogy van még egy lánya, professzor úr.
Én az a fajta vagyok, aki mellett nyugodtan pletykálhatnak, mert egyrészt nem adja tovább, másrészt meg nem tölti azzal a napja egy bizonyos szakaszát, hogy azon elmélkedjen, mit is jelent ez. Szóval én az ilyesmit nem szoktam annyira összerakni.
- Nem kell aggódnia, nem lesz baja. Szakszerű ellátásban részesítjük.
Hogy éppen ilyenkor nincs itt Adrian! Pedig nekem rá lenne most szükségem, vele megvolt az a harmónia, amit úgy is tudtam produkálni, hogy nem kellett beszélgetnünk sem egymással. Mind a ketten tudtuk a magunk dolgát, és azt is, hogy mit tudunk mi vagy a másik jobban csinálni. Mostanra azonban más világ van, és tudom, hogy Adrian érdeke is ez, az, hogy jobban legyen. Mindannyian azt akarjuk, hogy legyen jövője.
- A rellon sem biztonságosabb, és az sem kizárt, hogy emögött az eset mögött nem egy eridonos vagy egy rellonos áll.
Ez az Will, így kell egy aggódó apát még fel is húzni. Amúgy nincs benne semmi házak közötti gyűlölet, mert ő az Eridon ház egyik feje, én meg a Rellon ház volt diákja vagyok. Szóval ez mindenhogyan egy semleges utalás arra, hogy könnyű leírni egy házat azonnal, különösen úgy, hogy ki tudja, mi maradt meg belőle.
- Biztosan jól van ő is, most több helyiségben látjuk el a sérülteket, a könnyebbek egy szomszédos teremben vannak, de ha szeretnéd, Cath megkeresi neked. Viszont most előbb rám kell koncentrálnod, mert rendbe kell hoznom a lábad. Amint zsibbadni kezdesz, hozzálátok, egy kicsit kellemetlen érzés lesz, de fogd apukád kezét, és akkor nem lesz semmi baj. Rendben?
Legalább a férfi itt lesz vele, tud kire összpontosítani, és Cath is itt van, így ha a tanára be akarná törni az orrom, akkor ő majd megvéd engem.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet