37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Hok Olívia
INAKTÍV


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2018. március 20. 12:39 | Link


•Réges-régen,
egy messzi-messzi
vizsgaidőszak előtt•
•Öltözékem•


Hát, nem minden jöhet össze az életben. Néha pedig nem is kell hozzá túl sokat tenni, hogy valami tökéletesen balul sikerüljön.
Pontosan ez történt Olíviával is. Mikor aznap kiment a pályára, egy seprűvel a kezében, mit sem sejtve, mindössze azért, hogy gyakoroljon egy kis kviddicset, hogy ne süljön fel a következő meccs előtt, még nem is sejtette, hogy a gurkó nem lesz a legjobb barátja.
Minden rendben is ment egy ideig, sőt, egészen jól ülte már meg a seprűt, és egyre jobban sikerült a célzás is... aztán pedig a semmiből... BUMM!

Mikor felébred, hirtelen azt sem tudja, hol van. Az első, ami feltűnik neki, az, hogy minden túlságosan tiszta. És világos. És fényes. És fúj fény.
De nem elég, hogy ez mind együttvéve kiégeti a szemét, még a feje is úgy megfájdul, hogy csillagokat lát tőle.
- Mi történt? - dörzsöli is meg a halántékát, és próbál erősen visszaemlékezni. Rémlik neki a seprű, a pálya, meg a gyakorlás... ám ekkor beugrik a gurkó is. Ahogyan beugrott. A képbe... meg az ő fejének. Fájdalmasan felnyög a gondolatra, és megpróbál felülni. Nem maradhat itt, még ezer dolga van, és hamarosan vizsgaidőszak is! Tanulnia kell, és bármi is történt, ettől senki nem tántoríthatja el! Bár a kviddicsezés felől hirtelen kétségei támadnak, de még túlságosan fáj a feje ahhoz, hogy ezt mind komolyan végiggondolhassa.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. március 24. 20:37 | Link

Olívia
Amikor ő kviddicsezett.
Kinézetem

Eléggé csúnya eset esett meg ezen a kviddics meccsen. Én meg kimentem, és jól végignéztem, szóval az a minimum, hogy most itt vagyok. Olívia elég csúnyán megszenvedte ezt a történetet, így szerettem volna itt lenni, amikor felébred, legyen az bármikor. Mivel sokan voltak itt, Will azt mondta, a saját döntésem, hogy alszok-e a kényelmetlen széken. Végül valahogy itt ragadtam, és tényleg aludtam kicsit azon a széken, ami olyan kényelmetlen. Valóban az, a nyakam érzem, hogy teljesen beállt. Egy órát, talán kettőt töltöttem hülye pózban, de ez is elég volt. Azóta meg olvasok, és igyekszem nem zavarni a pihenőket. Egész jól meg, a könyvem felénél járok, amikor Olívia felébred, és megszólal. Elmosolyodom, megnézem az oldalszámot, majd felkelve átülök az ágy szélére.
- Szia, kviddicseztél. Kemény gyerek vagy.
Válaszolom neki mosolyogva, megsimítva a karját. Nem beszélek hangosan, de mivel közel vagyok hozzá, értheti, amit mondok. Mivel a sebesültek között még mindig van olyan, aki alszik, ezért igyekszem nem zavarni az embereket.
- Hogy érzed magad? Szóljak Willnek?
Nem tudom, hogy mit kellene tennem, lehet azonnal hozzá kéne mennem. Mondott valamit, de most nem vagyok benne biztos, hogy azt, hogy menjek hozzá, vagy, hogy azt, hogy csak akkor, ha Olívia is, vagy az, aki éppen felkel, kéri. Kicsit felügyelő lettem, míg ő a jelentéseket írta. Büszke vagyok rá, hogy ilyet rám bíztak.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet