36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 [2] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. december 19. 23:49 | Link

Sebby

- Pihenj. Van időd,-*nemcsak az éjjelről beszél, amikor alig-alig szokott aludni, hanem az előttük álló napokról, hetekről, hónapokról is. Megcirógatja lélegzetével, ahogy vállára hajtja a fejét egy kicsit, beérve a közelséggel, a közös hallgatással és vacsorájukkal.
Az embernek csak a pillanatokról kell gondoskodnia, hogy az évek gondot viseljenek magukra.
- Nem baj. Senki sem ismeri teljesen magát. Nem is kell,-*a hangja, akár egy vállvonás. Az, hogy ezekkel a sosem látott, meg nem érthető, kibogozhatatlan részletekkel együtt is elfogadják, szeressék, sokkal fontosabb számára. Nem szükséges, hogy ismerje minden sebhely, heg és forradás történetét ahhoz, hogy érezze őket és ne felejtsen el a rossz napokon óvatosan érni hozzájuk; nem kell nevét tudnia a virágoknak, hogy illatukban, színeikben gyönyörködhessen.
De elkalandozott, a kukoricalevesen nyammogva, s Sebastian hangja rántja vissza.*
- Összeillett az illatuk,-*közli, mintha ez mindent érthetőbbé tenne; a felkínált szelethez viszont nem nyúl, inkább félreteszi, üres bögréjével együtt. Az ölébe húzza a táskát, hogy túrni kezdjen benne, szép fokozatosan szedegetve elő a hozottakat: a telefonját és a fülhallgatóját, két nagyobb bájitalos fiolának tetsző üveget, egy zacskó teát, egy szép, kemény fedelű füzetet és egy kis, lapos dobozkát.*
- Születésnapodra. Meg amúgy is,-*tolja elé a kupacot, különösebb magyarázat nélkül, mielőtt a fülest Sebby fejére biggyeszti és keresgélni kezd. Kisvártatva meg is találja a valamit, a szőke pedig furcsán ismerős miákolást és dorombolást hallhat.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. december 21. 23:38 | Link

Ruru

Megnyugtatónak érezte a fiú közelségét, ahogy a testének kellemes melegét is, ami átszivárgott ruháikon keresztül, mikor Ru odadőlt hozzá. Mély levegőt vett és nagyon lassan fújta ki, hogy annyira elcsitítsa gondolatait, hogy teljesen a pillanatra tudjon figyelni. A másik közelsége annak dacára is nyugalommal töltötte el, hogy már nem hangolta be őt soha.
- Bárcsak végtelen lenne ez a pillanat - szaladt ki a száján, miközben lehunyt szemmel figyelt befelé, és Rurura is, arra a könnyed lüktetésre, ami a fiú halántékánál dobolt. Az, hogy képes volt szeretni Rurut, biztos jele volt annak, hogy él benne még az a valaki, aki régen volt, és hogy érdemes küzdenie. Arcát egy pillanatra a fiú tincsei közé fúrta, illatukat lopva, miközben úgy érezte, hogy túlcsordulnak benne az érzelmek. Hálát érzett, boldogságot, és vágyat arra, hogy gyengéden bánjon a számára különleges lénnyel.
Mikor végeztek az evéssel, nehezen lépett tovább és indult el gondolataival más irányba, de aztán eszébe jutott, hogy a fiú nem csak a hangszereket hozta magával.
- Oh - lepődött meg Sebby, mikor a másik felelt és megmutatta, mi egyébbel érkezett. - Köszönöm- mondta, kicsit zavarban, mert ő maga teljesen elfeledkezett a saját születésnapjáról. Egyelőre nem volt módja nekiállni megnézni, hogy mi minden került elé, mert közben Ru a fejére tette a fülhallgatót, úgyhogy Sebastian inkább csak az ölébe ejtette kezeit, és kíváncsian fülelt, hogy vajon mi lesz ebből. Mikor aztán elindult a lejátszás, elsőre nem érette, hogy mit is hall, de aztán kapcsolt és az arcán érzelmek hulláma szaladt végig.
- Jaj, Sherlock! - kapta a szája elé a kezét, mert úgy érezte, hogy túl hangosan szólalt meg, de aztán ismét le is engedte, mert jobban érdekelte, hogy milyen hangokat ad ki a cicája. Hiányzott neki a szőrgolyó, aki szinte minden pillanatot vele töltött hosszú időn keresztül, és most, hogy hallotta, könnybe lábadtak a szemei. Boldog volt attól, hogy hallhatja őt, és tudja, hogy jól van, de szerette volna magához ölelni végre.
- Át tudod rakni a hangot az én telefonomra, kérlek? - fordult aztán kérlelő hanggal Ruru felé, mert szerette volna, ha akkor is meghallgathatja majd a felvételt, ha egyedül lesz, mikor ráborul a szoba sötétje. Közben enyhe szipogással karöltve törölte meg a szemeit, már nem is foglalkozva vele igazán, hogy az utóbbi időben gyakorlatilag bármikor és bármitől képes elsírni magát.
Következőnek a füzetet vette a kezébe, óvatosan futtatva végig az ujjait a fedélen, mielőtt kinyitotta volna. Üres volt, de ez azt is jelentette, hogy neki kell megtölteni valamivel, bármivel, ami egy újabb apró cél, amiért nem adhatja fel. Kellettek neki az ilyenek, amik akkor is emlékeztetik arra, hogy van célja a jelenlétének, mikor senki sincs mellette, hogy elmondja, mikor meginog. Aztán az üvegcsék következtek, amiket kinyitott, hogy illatukat előbb óvatosan maga felé legyezze, de mikor meggyőződött a biztonságos mivoltukról, bele is szagolt mindkettőbe.
- Bennük mi van..? - kérdezte, egyrészt a folyadék típusára vonatkoztatva, másrészt arra, hogy milyen esszenciát tartalmaznak.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. december 22. 10:32
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. december 25. 23:11 | Link

Sebastian

Sütkérezik, megmártózva a másik dallamában, tenyerébe merve gondolataiból és hagyva, hogy ujjai között tovaperegjenek. Sebastian érzései egyre tisztulnak, gyarapodnak, apró gesztusaiból is egyre gyakrabban kapott Ru. A tincsei közti szuszogásra felnyúl, finoman érintve a megkopott, ám lassan újból színt nyerő arcot. Aztán folytatják a vacsorát, csendes egyetértésben eszegetve és jó így.

Némán figyeli a másikat, miközben az Sherlockot hallgatja, szó nélkül adva keze ügyébe a papírzsebkendős dobozt, ami állandóan az ágya mellett áll mostanában. Orrát futólag a fiúéhoz dörgöli, kórust dorombolva a macskával.*
- Persze.-*Pár mozdulattal meg is teszi, elvégre Sebastian mobilját is ő segített beállítani. A dorombolás mellé azonban zenét is másol, amiket a másik majd megtalál, ha álmatlan éjjeleken szüksége lesz rá. Épp ezért sem jelenti be külön, csak dolga végeztével félreteszi mindkét ketyerét, hogy ne legyenek útban.*
- Kidíszítheted, ha akarod. Én csak a papírt figyeltem, és a kötést.-*Azt se tudja voltaképp, milyen színű is a füzet; a lényeg, hogy nem állatbőr fedi, lapjai finomak, de nem túl vékonyak és időtálló munka. A doktor ajánlotta a naplózást vagy az írást, neki pedig megtetszett az ötlet, Sebastianhoz illőnek érezte - mintha az a része, ami nehezen talált szavakra, könnyebben idomulna a lapokhoz, amiket annyira szeret. Egy saját könyv, amibe bármit és mindent leírhat. Minden ajándékát így választotta most, nem azt találgatva, mire vágyik a másik, hanem mire van szüksége, mi segíthet neki.*
- Olaj, masszírozáshoz. Egy hűt, egy melegít,-*kezével érinti meg a kérdéses üvegcséket, amiből egy narancsvirág és fűszerek, míg a másik menta, citromfű és gyógynövények illatát árasztja. Egyben felajánlás is.*
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. december 28. 23:29 | Link

Ruru

Tudta, hogy sokan hogyan gondolkodnak arról, ha egy férfi sír, de neki sosem ez volt a visszatartó erő - egyszerűen csak nem ment. Most mégis hálás volt azért, hogy Rurut nem érdekli az ilyesmi, sőt, természetesnek veszi azt is, hogy minden apró érzelmi kilengés ezt okozza mostanában nála. Valószínűleg a gyógyszerek hatása, hogy olyan, mintha megnyitottak volna egy csapot, amit sosem tud teljesen elzárni. Hol az öröm forró könnyei peregtek az arcán, hol a bánat jéghidege, ami torkára fagyasztotta a szavakat és szívét is jeges markolásába fogta. Most éppen belenevetett az egészbe, mikor Ru is dorombolni kezdett és macskamód hozzádörgölőzött, mert imádta ezt a kedves gesztust, ezt a könnyedséget, nyíltságot, amivel a másik képes volt felé fordulni.
- Akár. Majd kicsit később, ha már biztos leszek benne, hogy nem fogom a következő pillanatban utálni, amit csináltam - bólintott lassan, alaposan meggondolva a válaszát. A lehetőségnek viszont nagyon örült, mert nem szeretett volna fecnikre jegyzetelni, holott néha úgy érezte, hogy gondolatai hullámot vetnek és átcsapnak a feje fölött. Ilyenkor jó lett volna, ha ahelyett, hogy bent festik feketére a falakat, kifelé ömölhetne minden, vagy épp, ha az örömet adó apróságoknak és pillanatoknak nyoma marad, amit visszaolvashat. Fel is merült benne, hogy külön irányban fogja elkezdeni az írást, hogy elválassza a jót és a rosszat, mint Seth tette, hogy aztán később ne fusson bele olyan dolgokba, amikbe nem akar.
- Szeretném, ha valahogy nyomot hagynál rajta - mondta aztán bizonytalan hangon, mert nem tudta, hogyan valósíthatná meg. - Esetleg... használhatom ecsetnek az ujjaid..? - Egy fát képzelt el, színes levelekkel, amik apró ujjlenyomatok. Pont olyan picik, mint Ru ujjacskái, de nem volt benne biztos, hogy a másik lelkesedik majd az ötletért.
A kis üvegcsék tartalmán egy pillanatra meglepődött, de aztán elmosolyodott, mert értette a célzást és örült neki.
- Ha már úgyis itt maradsz ma, akkor kipróbálhatnánk - mondta, csak gondolatban téve hozzá a részleteket, avagy, hogy ha Ru szeretné, akkor ő is szívesen kipróbálja, hogy milyen ezekkel masszírozni. Mindkét olaj illata tetszett neki, bár talán most a narancsvirágoshoz egy kicsit jobban volt kedve, de végül is lesz még idejük arra, hogy kipróbálják mindkettőt és még akár többet is.
Következőnek a tea jutott sorra, aminek először az összetevőit olvasta el, és csak utána kukkantott bele a papírzacskóba, amiből finom illatok törtek elő, amint kinyitotta azt.
- Olyan... megnyugtató illata van..? - kockáztatta meg, bár nem volt benne egészen biztos, hogy ez a jó kifejezés, de a lényeg, hogy tetszett neki a keverék.
A végére pedig a kis, lapos doboz maradt, amiről el sem tudta igazán képzelni, hogy mit rejthet, de ahelyett, hogy gyorsan kinyitotta volna, inkább elidőzött még felette kicsit, magában találgatva és élvezve a meglepetés izgalmát. Aztán végül felemelte a tetejét, és csendesen pislogott a karkötőre, aminek finom vonalai vonzották a szemét és az ujjait, viszont kevéssé értette a lényegét. A többi ajándék mind hasznosnak vagy kellemesnek tűnt, az ékszer viszont egyszerűen csak szép, szívesen is viselné, de nincs funkciója. Vagy mégis..?
- Miért ezt választottad? - kérdezte meg végül Rurut magát, hogy válaszra lelhessen.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. december 28. 23:31
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. december 31. 23:21 | Link

Sebby

- Hm?-*értetlenül billenti oldalra a fejét, mintha nem hallotta volna elég jól az imént, pedig a gondot sokkal inkább az okozza, hogy nem tudja elképzelni a dolgot. Sebby már nem festett, amikor egy szobába kerültek és akár a rajzokat, a képeket sem tudta lefordítani a saját, belső nyelvére. A vonalak szinte semmit sem mondtak neki, mert az echon át "látott" világ darabjait nem ismerte fel bennük.
- Rád fér,-*értett egyet, nem is fejtegetve tovább a kérdést, kissé eleresztve a füle mellett a felajánlást - volt ugyan valaha szó arról, hogy majd tanítgatja a fogásokra a szőkét, de sosem jutottak odáig, a tapasztalatlan kezekhez viszont nem érezte magában most a türelmet. Szerencse, hogy szeretett masszírozni, még ha apró kezei miatt nem is tudott nagy erőt kifejteni.
- Nyugtató tea. Hogy ha nem tudsz aludni, ne kelljen gyógyszer. Vagy ha stresszes napod van,-*ez félig-meddig Riley ötlete, pontosabban tanácsa volt, mert Ru nem akart az ő jóváhagyása nélkül adni ilyesmit; az orvos azonban maga is jónak tartotta, mert ezzel is csökkenthették a függőség kialakulásának valószínűségét.
A másik sokáig elbabrált a dobozzal, míg a fiú csendesen hintázott és várta a reakcióját. A kérdésre előredőlt, megdermedve.*
- Kabala. Emlékeztet, mi a fontos,-*ujjai botladozva kitapintották a doboz szélét, onnan a láncot és a hozzá tartozó, foghíjasan elhelyezett díszeket - szerencsekarkötő volt, abból a fajtából, amihez viselője maga válogathatja össze a függőket. Az egyik ezüst dísz ragdollt mintázott, kicsi, kék kövekkel a szeme helyén, a másik mancslenyomatot, a harmadik pedig egy könyvet. Aztán az ujjak tovasiklottak, Sebby kézfejétől indulva lefelé, a csuklója irányába, hogy megcirógassák a halványan kitapintható, hosszanti vonalakat.*
- Azt akarom, hogy ha a hegekre nézel, ezt lásd helyettük.-*Nyers? Persze, hogy az. Egyik ajándéka sem olyasmi, amire a másik vágyott volna, de ez az, ami a legélesebben mutatja gondolkodásának furcsaságát. Kész tényként kezeli a történteket és azt is, hogy ismétlődhetnek, de nem követi el még egyszer ugyanazokat a hibákat.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2018. január 1. 19:11 | Link

Ruru

- Ujjheggyel is lehet mintákat létrehozni, és ha előbb színes festékbe nyomom az ujjaid, aztán meg a papírra a megfelelő mintázatban, akkor nagyon érdekes dolgok jöhetnek ki belőle - magyarázta, mikor észrevette a fiú bizonytalanságát. Még nem volt benne biztos, hogy mit akar, de fákat, különféle növényeket, absztrakt mintákat remekül lehetett ezzel a módszerrel is papírra vinni. Az ujjlenyomat pedig egyedi, megismételhetetlen, sajátos különlegesség, még ha ő lenne az egyetlen, aki tudja, hogy kiét használta festéshez.
A masszírozást nem forszírozta, tulajdonképpen jólesett volna neki úgy is, ha aztán nem kell felkelnie az ágyról jó darabig, hogy viszonozza a szívességet, hanem ellazultan heverhetne egy fél éjszakát. A tea viszont felkeltette az érdeklődését, bár sajnos nem akarta megkockáztatni, hogy akkor igyon belőle, mikor Ru is itt marad vele kivételesen, hiszen nem akart hamar elaludni. Jó lett volna hosszasan beszélgetni, egymásra figyelni, de az nem ment neki, ha elnyomta az álmosság.
- Jól hangzik. Lehet a gyógyszereim mellé, vagy meg kell mutatnom Riley-nak előbb? - kérdezte, lévén most nem érzékelte a fiú gondolatait.
Mikor a kis doboz került sorra, Sebastiant jócskán elgondolkodtatta a benne rejlő ékszer. Csendesen figyelte, ahogy Ru ujjai végigfutnak a dobozon, majd mikor a karjához ért, akkor tekintetével követte a mozdulatot, és odafordította csuklóját a fiúnak. Attól, hogy Ru a szemmel alig-alig észrevehető, de még mindig tapintható vonalakat érintette, kiszolgáltatottnak érezte magát, de ebben az esetben nem a rossz értelemben. Nem volt benne semmi szörnyű, hogy a fiú pontosan ismerte a hibáit, a rossz döntéseit és azok következményét, mert maradéktalanul megbízott benne, és az ajándékát is ezzel a bizalommal fogadta végül, nem akadva fenn a jelentésén.
- Hogy azt lássam, ami éltet, és ne azt, ahogy kiolthatom az életem - foglalta össze a saját szavaival, miközben felcsatolta a karkötőt. Jól illett a csukójára, valószínűleg jobban, mintha látó vette volna, hiszen Ru csalhatatlan tapintása ügyesebben adta meg számára azt, hogy mi is érheti majd körbe Sebastian kezét.
Már nem esett nehezére az öngyilkosságról beszélni, szavakba önteni, amit tett, ami történt, legalábbis bizonyos emberek előtt könnyebb volt a helyén kezelni a dolgot, hála Riley munkájának. Egy pillanatra felrémlett lelki szemei előtt a kép, amit még egy madártól csent, amikor Ru próbálta meg annak idején, de végül hagyta elúszni az egészet, még ha pillantása meg is pihent egy időre a szemben ülőn.
- Te milyen jelkép lennél, ha választhatnál? - kérdezte végül kíváncsian.
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2018. január 2. 00:20 | Link

Sebby

Hümmög, ezzel jelezve, hogy megértette, bár elképzelni továbbra sem tudja igazán, de nem is töri magát. Pusztán elfogadja, hogy a világ egy része rejtve marad előle, ahogy mindig is elillant. Amíg Sebastian nem akarja levágni és a szó szoros értelmében ecsetként használni az ujjait, nincs oka tiltakozni, így hát elengedi az egészet.
- Ő ajánlotta,-*oszlatja el a kételyeket, a szőke gondolatai nyomán félretéve a zacskót - nem mintha bánná, ha esetleg csak összebújva aludni vágyna, de határozottan szívesebben töltené a kapott időt mással most, hogy Sebastian elég erős hozzá.
Nem helyesel, de nem is tiltakozik, mert a szavak olyan bizonytalanok és illékonyak. Ezt is akarja, ám ennél többet is; mert míg kívülről nézve hasonlónak tűnhetnek a bőrüket szabdaló nyomok, senki sem érzi nála jobban, mennyire másak is. Az ő szemében nem harci sérülések a vonalak - annak látta őket, ami valójában voltak. Sebastian ölébe mászik, könnyű csókot lopva, majd ajkaihoz emeli a másik csuklóját, hogy ugyanolyan gyöngéden cirógasson végig rajta. Végül a szőke tenyerébe simul arcával, egészen közel hajolva és kinyitja a szemét.*
- Hogy sose legyél egyedül. Hogy elkísérjenek a pillanatok, amikre emlékezni akarsz. Akikre emlékezni akarsz,-*suttogásig halkul a hangja, ahogy egészen körülfonja a fiú nyakát karjaival. Nem adhatott neki patrónust, ami távol tartja tőle a fájdalmat és a sötétséget, de talán segíthet szikránként összegyűjteni az erőt, ami a megidézéséhez kell. A kérdésre tekintete megrezzen, s szemhéjai mögé rejtőzik, mint aki ott keresi a választ.*
- Nem tudom. Dallam vagyok, sosem kép, ha magamra gondolok.-*Mindig, mindenki hang és zene, ami néha testet és formát ölt ugyan fejében, de ritka az ilyen.*
- Válassz te,-*javasolja aztán, kicsit talán kíváncsian is, mert néha oly' furcsának és követhetetlennek tűnik az emberek gondolkodása.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2018. január 2. 01:08 | Link

Ruru

Beleremegett a szíve a mozdulatba, ahogy Ru a csuklóját csókolta. Képtelen lett volna szavakba önteni azt, amit érzett, és most még hálásabb volt azért, hogy már nem feszülnek köztük a beszéd korlátai, mert így talán a másik is érthette, hogy miből fakad az a halk, reszketeg sóhaj, ami elhagyta ajkait. Ru törődése és érintései többet jelentettek neki, mint bármilyen gyógytea vagy könyv, mert ha meg nem is gyógyíthatta, azt érezte tőle, hogy tényleg számít, hogy létezik vagy sem. Lehunyt szemmel ölelte hát magához, egyesével bontogatva a szavai mögött rejlő indokokat és igazságokat, míg úgy nem érezte, hogy egészen átszűrte lelkén az ajándék lényegét.
Örült neki, és jó volt látnia a karján az ajándékot, de bár nem tehetett róla, mégis ott motozott egy gondolat hátul, amit végül nem öntött szavakba, hiszen a másik így is érthette, kikutathatta a gyökerét, ha akarta. Sebastian félt, attól, hogy mi lesz, ha egyszer ezek az apró mementók is fájdalmassá válnak, ha elveszít valakit, ha csalódni fog, ha végül csak az ezüstös ékszer marad a kezében, ahogy Ruruval is történt. Belefúrta arcát Ru nyakába, mélyen magába szívva az illatát, apránként küzdve le a kellemetlen gondolatokat, ahogy Riley-tól tanulta, míg végül továbbsiklott egy következő kérdésre.
- Nem tudom... rengeteg dolog lehetne, de... egyik sem tökéletes - töprengett el, miközben homlokát ráncolta és megpróbálta megtalálni azt a jelképet, ami teljes mértékben Ruru lenne számára. - A Hold, egy égen pislákoló apró csillag, lidércfény, hangjegy... - sorolta azokat, amik hirtelen az eszébe jutottak. Sajnos csak eddig jutott, mielőtt eljutott volna hozzá a nyíló ajtó hangja, ahogy a javasasszony belépett a kórterembe, és elindult feléjük. Elérkezett az esti gyógyszerek ideje.
Sebastian némileg kibontakozott Ru öleléséből, amíg gyors diskurzust folytatott a hölggyel, mivel most nem szerette volna, ha olyan bájitalokat kap, amiktől elpilled, illetve röviden megmagyarázta a másik fiú jelenlétének az okát is, és továbbadta orvosának engedélyét. Jó pár perc eltelt ezzel a kis közjátékkal, mire Sebastian visszatérhetett ahhoz, hogy Rurura figyeljen, de ekkorra már szétgurultak az előző témához tartozó gondolatai, így inkább félrerakta őket későbbre.
- Hasra feküdjek akkor..? - vetette fel, ha már a másik masszázst ajánlgatott.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 [2] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet