36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. október 23. 20:42 | Link

Sebastian
vizsgaidőszak vége felé

Sietség nélkül szedi a lépcsőket - mezítlábas, gyors, szinte pattogós léptekkel, termete adta könnyedséggel. Fejek fordulnak utána, sőt, egyesek megállnak mentükben és úgy figyelik, ahogy elhalad mellettük. Feltűnést kelt, még úgy is, hogy a vizsgaidőszak utolsó napjaiban járnak, így sokak orra ki sem látszik a könyvekből, jegyzetekből. A suttogás, mint egy uszály terül szét nyomában, a tekinteteket mintha mágnes vonzaná.
Megszokott, elhanyagoltnak tetsző külsejéből semmi sem maradt. Gondosan vágott, rövid tincsei csak annyira kócosak, amennyire jólesik nekik, de nem lógnak a szemébe és vonásai sem bújnak meg többé mögöttük. Öltözéke többé nem rejt és nem takargat, hanem kényelmesen simul rá, kihangsúlyozva karcsúságát. Halk csilingelés kíséri, ahogy megtorpanás nélkül belép a gyengélkedőre, a megszokott fotel felé törve magának utat az ágyak közt.
Köszönés helyett magához öleli hátulról a másik vállát, arcát annak nyakához dörgölve. Dorombol, míg a fülébe szuszog, homlokát Sebastian halántékának támasztva, gyengéd erőszakkal követeli a figyelmét.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. október 23. 20:54 | Link

Ruru

A könyvek lassan már toronyban álltak mellette, mert csak azokat adta vissza orvosának, amiket maradéktalanul megjegyzett, a többit, amiben lehet, hogy még szeretne majd visszakeresni valamit, inkább magánál tartotta. Mostanában kezdte magát egyre kiegyensúlyozottabbnak érezni, valószínűleg azért, mert lassan beállt a napirendje, és ez biztosnak tűnő pontokat hozott az életébe.
Ahogy Riley meghagyta, most is a fotelben ülve olvasott, bár hazudott volna, ha letagadja, hogy nagyon is vonzotta az ágy. Mégis igyekezett betartani az orvos minden javaslatát, mert tudta, hogy önmagától nem képes még helyes lépéseket tenni, nem bírálhatja felül a szakember szavát.
Éppen lapozott egyet a nem rég kezdett könyvben, mikor nyílt mögötte a gyengélkedő ajtaja, de nem vetett rá sok ügyet, hiszen számos ember megfordult erre egy nap során. Csak akkor kezdett fülelni, mikor tudat alatt érzékelte, hogy felé közelednek a könnyed léptek, így nem érte teljesen váratlanul az ölelés. Nem kellett sokáig találgatnia, hogy ki lehet az, egyetlen ember volt csupán, akitől számíthatott ilyesféle köszönésre. Ajkai mosolyra húzódtak, a könyvet pedig lejjebb engedte az ölébe, ahogy szemeit lehunyva élvezte pár pillanatig a dorombolást és a közelséget.
Csak egy megérzés volt csupán, hogy a másik azt szeretné, hogyha felé fordulna, de Sebastian azért még megtette, és ámulatában egy pillanatra lefagyott attól, amit látott.
- Wow - szaladt ki a száján az őszinte meglepettség hangja, majd kicsit bizonytalanul megemelte a kezét, hogy végigsimítson Ru arcán és haján. - Wow - ismételte újra, miközben ujjai leszaladtak a vadonatújnak tűnő ruhára a fiú mellkasán, a mozdulattal bizonyítva saját maga előtt, hogy nem káprázatot lát.
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. október 23. 22:14 | Link

Sebastian

Ez a pillanat gömbölyű, annyira egész és semmi más nem férne el benne. Cseppnyi öröm, ahogy a másik megnyugtató illata és melege megcirógatja érzékeit, mielőtt még megmártózna gondolataiban. Szelíd a sodrásuk, nem kavarognak örvényként és nem rántják magukkal, sokkal inkább úgy rebbennek fel jöttére, mint apró szentjánosbogarak. Ajkai mosolyra húzódtak, mert annyira jó volt érezni a változást, de képtelen nyugton maradni - türelmetlensége jóformán tapintható, annyira feszült körötte a levegő.
Ahogy Sebastian mozdul, elereszti és kiegyenesedik, de a mosolya nem tűnik el, csupán árnyalatot vált, ahogy megkerüli a fotelt. Érzi magán a tekintetét és kezeit széttárva körbefordul a tengelye körül, hogy megmutassa magát, mielőtt nevetve ledobná magát a karfára. Innen kényelmesen eléri a szőkét, hogy futó csókot lopjon tőle, ezzel is bizonyítva, hogy nagyon is valóságos.*
- Hízelkedő,-*leheli neki, homlokát az övének döntve és mosolyogva. Sebbynek más okból meglepő a látvány, mint a kastélylakók maradékának; s talán nem is annyira a túlméretezett ruhák alatt rejtőzők, mintsem Ru leplezetlen kisugárzása lehet szokatlan. A hófehér kéz becéző motozása tincsei közt azonban a régi.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. október 23. 22:55 | Link

Ruru

Lenyűgözte, amit látott, de nem csak amiatt, amit a szemei fogtak fel a helyzetből, hanem Ru kisugárzása miatt is. A fiú magabiztosnak tűnt, és láthatóan jól érezte magát a bőrében, ebben a megszokottnál annyival többet mutató ruházatban is. A haja egyenetlenségei eltűntek, tincsei csinosan rendezve rebbentek koponyája körül, és alakja is jól láthatóan rajzolódott ki viselete alatt. Hatalmasnak tűnt a változás, de ahogy Ru leült a karfára és Sebastian csókot kapott, ha lehunyta a szemét, akkor éppen olyan volt a simítás, az íz, mint annak előtte. Az ujjak rebbenése is ismerős, otthonos érzést loptak a lelkébe, de felnézve ismét szembetalálta magát az új frizurával. Kellett egy kis idő, hogy kibogozza a dolgokat, addig pedig csak nézte Rurut, néha hozzá-hozzáérve.
- Annyira más lettél... de nagyon jól áll - mondta, és az egészbe vegyült jócskán elismerés és tetszés, de valahol hátul kérdések húzódtak meg, és nem tartott sokáig, hogy mondatokká fogalmazódjanak.
- Ugye nagyon megnéztek? - váltott át gondolatokra, mellé rakva a magyarázatot is, avagy hogy a folyosóra és a többi diákra célzott.
- Ki segített? Miért most? - kérdezte, mert úgy érezte, hogy kell, hogy legyen az egész mögött valami több, mint egyszerű hóbort. Közben azonban nem tudta levenni a szemét a fiúról, szinte itta látványát, ha már kezei nem érinthették itt úgy, ahogy szerette volna. Csak arcát simogatta meg ismét tenyerével, kedvesen mosolyogva rá, még ha a fiú nem is láthatta igazán.
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. október 23. 23:57 | Link

Sebastian

Semmiség-forma érintések repkednek, amíg Sebastian issza a látványt és a részleteket, amik felett oly' könnyű elsiklani - Ru engedi, hogy kedvére feltérképezze ezt az új-régi külsőt, sütkérezve a figyelmében, csodálatában. Mostanra gyerekjáték egymásra hangolódniuk, s mintha visszazökkenne a helyes ritmusba, a helyes időbe, belesimul a másik tenyerébe.*
- Nem más. Látható,-*javítja ki Sebastiant, mert bár hirtelen és markáns a változás, igazából nem akar más lenni, sem annak tűnni. Csupán rejtőzködést nem hajlandó folytatni, hisz így is túl sokáig bujkált mások tekintete elől.
Elméje szomjasan fonja körbe Sebastianét - iszonyat régen beszélgethettek utoljára a kapcson keresztül, ez a pár hét jóformán éveknek tetszik.
~ És úgy láttak, ahogy én akarom; annak, ami valójában vagyok.~ Elégedettség csendült a dallamban, még ha meg is lapult mögötte egy csipetnyi nervozitás - időbe telik, míg maradéktalanul kényelmessé válik ez az egész. Kételyeknek azonban semmi nyoma.
~ Lizit kértem meg,~ feleli, bár ez magától értetődő valahol, szűk ismerőskörét tekintve. A második válasz előtt egy lélegzetvételnyi megtorpanás van, nem tétovázás, még csak nem is bizonytalanság; a dallamok felkavarodnak és hirtelen sokkal erősebbé válik valami, ami eddig is ott lüktetett a háttérben.
~ Beleszerettem.~ Mintha ez mindent megmagyarázna. Mintha természetes lenne. Mintha már egy kicsit azelőtt véget ért volna, hogy valójában elkezdődött.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. október 24. 20:50 | Link

Ruru

Nem biztos, hogy meg tudta volna magyarázni másnak, hogy miért is olyan jó, amikor nem csak ujjaikkal érintik egymást, hanem gondolataik is összeérnek. Most teljesen észrevétlen, automatikus váltott át varázslatra, és csak akkor kapott észbe, mikor megérezte Ru örömét. Az ő ajkai is mosolyra húzódtak, mert az, hogy képes volt a mágiájához nyúlni, azt jelentette, hogy tényleg jobban van.
~ Azt hiszem, alaposan meglephetted őket - futott újra végig kézfeje a fiú arcán. Szerette volna azt hinni, hogy ő eddig is úgy látta Rurut, amilyen valójában, bár teljesen biztos nem lehetett benne, hiába figyelte olykor a fiú emlékeiben lüktető dallamot, vagy használta gondolatait fogódzkodó gyanánt.
~ Ó, ennek tulajdonképpen meg sem kellene lepnie - felelte, elvégre azt még ő is tudta, hogy a vámpírnak híresen jó a stílusérzéke. Valószínűleg nem véletlen, ha ennyi évszázada lenne felszedni a tudást, akkor talán ő sem nyúlna furcsa ruhák után merészebb napjain.
Azonban még nem kapott mindenre választ. Mielőtt Ru ismét megszólalt volna, már érezte a változást, hogy valami különleges kavarog odabent, és kíváncsian kezdett közeledni az egész gócpontjához. A kavargó érzés, ami meglegyintette, ismerősnek tűnt, de valahogy mégis másnak, mint amit tudott volna hova tenni - a fiú gondolatával egy időben kezdte sejteni, hogy miről is van szó, de a bizonyosságig nem jutott volna magától.
Pillantása Ru arcára rebbent. Nem kellett magyarázni, hogy kibe szeretett bele, és így már egészen összeállt a kép. Aztán ismét befelé figyelt, követte egy darabon a boldog-szomorú, különleges, eleven folyamot, de megállt a partján. Nem érte lüktetett, mégis gyönyörűnek találta, nem csak az érzést, hanem Rut magát, szerelmesen. Aztán elhátrált, figyelmét a mostra irányította, de saját magával kapcsolatban nem érzett változást - olyan marad minden, mint most. Talán. Ha jól érti. És ez így teljesen rendben is volt, még ha meg is értené, ha nem így lenne.
- Megpróbálod elcsábítani? - kérdezte érdeklődve, bár a szó nem fedte teljesen a mögöttes gondolatokat. Egyszerre próbálta közvetíteni azt a többsíkú lehetőséget, ami az egészben rejlett, komoly kapcsolattól kezdve egy egyszerű légyottig. Nem ismerte a férfit igazán, de ebben a pillanatban szentül hitte, hogy Rurunak bármelyik menne. Lehengerlő volt a kisugárzása.
- Meg tudod mutatni neki, hogy milyenné tett? - kérdezett újra, arra az érzésre és változásra utalva, ami az imént olyan nagyon lenyűgözte.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. október 24. 23:33
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. október 24. 23:18 | Link

Sebastian

Elakad a lélegzete a belé nyilalló fájdalomtól, ahogy Sebastiant figyeli - az a gyöngédség, amivel előbb az új érzés felé fordul, s csak utána érinti az őket összekötő szálat, kétségbeejtő. Azoknak az éjszakáknak a kínja ér össze benne, amikor magára hagyta őt, mert nem segíthetett neki; s amiken a sötét szüntelen azt suttogta, másnak sem. Megtalálták az árnyékok, amiknek hátat fordított és letaglózta saját gyengesége. Tenni akart, tennie kellett, mégis tétlen-tehetetlen egyre csak várt.
Tenyerei közé fogja az arcot, aminek minden vonását ismeri már, s úgy érinti, mintha üvegből lenne, ujjaival és ajkaival egyaránt. Dallama, akár a frissen hullott hó, puhán burkolja be a másikat, különös súllyal nehezedve rá, kimondatlan kívánságként. Egyikük sem tehet róla, s ez csak annál kegyetlenebbé teszi az egészet.

Sajnálom.


A válasz helyén furcsa, kavargó csönd marad. Meginog egy pillanatra. Megtehetné. Még csak nem is lenne nehéz, akármennyire hidegen is hagyja Tobiast a külső, elég lenne megosztani vele a vágyódást, amit érez. Adhatna neki, jótékony feledést, szabadságot, még talán boldogságot is. De mindez ürességet szülne csak - ködöt merne tenyerével, mert ha birtokolná is, sosem kapná meg, amire valóban szomjazik. Hogy követeljék a figyelmét, hogy vágyják a törődését, hogy kérjék a hangját. Végül egyszerűen elmosolyodik.
~ Te megtennéd?~ kérdez vissza, bár tudja a választ. Fáj levegőt venni, mintha bármelyik pillanatban elhasadhatna. Mert gyönyörű álom lenne. Kicsalni belőle azokat a hangokat, dallamokat, amiket senki más sem tud.
Felcsendül benne a nevetése és szeretne álmodni, de inkább az ajkába harap.
~ Igen. Azt akarom, hogy megértse és elfogadja. Se többet, se kevesebbet.~ A gondolat fémes ízt hagy a szájban. Annyira nyers, annyira húsba vágóan józan és nehéz.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. október 25. 00:12 | Link

Ruru

Ahogy a szerelem, úgy a fájdalom is eljutott hozzá és letaglózta. Ru gyengéd érintéseitől könnybe lábadt a szeme, de nem saját maga miatt, hanem azért, mert értette, hogy mi húzódik az egész mögött, és szörnyű volt, hogy a fiúnak így sajog. Ennek nem lenne szabad fájnia, soha. Szavakká formált választ képtelen volt adni, így inkább lerakta a könyvet és az ölébe húzta Rurut, körbefonva őt karjaival, tenyerével simítva végig a hátán. Tudta, hogy a fiú nem tehet róla, és úgy érezte, hogy most érkezett el az az idő, mikor neki kell a másik mellett állnia, és segíteni neki, ahogy tud. Talán csak figyelmet és ölelést tud neki adni, de azt tiszta szívéből. Szerette a fiút, úgy, ahogy képes volt rá, a maga módján, és most annyira együttérzett vele, hogy belesajdult a szíve.
~ Nem - felelte aztán, bár végig kellett gondolnia a válaszát, mert sosem került még ilyen helyzetbe. De nem volt nehéz megértenie; álnokul szerzett, hamis pillanatok lennének, ráadásul kihasználás, ha a másik a mágiáját használná. Azonban az a gondolat nem hagyta nyugodni, hogy a férfinek, ha szeme van, ha akaratlan érzéseket csen, akkor enélkül is látnia kellene, hogy mit szalaszt el. Ru különleges volt, és nem csak a külseje, hanem az is, ami odabent lakott.
A fiú túlságosan is nehéz gondolatai aztán újra szóra bírták. Balja a fiú arcára simult, homlokát az övéhez döntötte.
~ Talán észrevesz. Nem jósolhatod meg. - A gondolat is puha volt, mint egy takaró, de őszintén hitt benne, hogy igaza lehet. Ha a másik is látná azt a különleges zsongást, akkor talán épp annyira lenyűgözné, mint őt.
~ Vagy van valakije..? - jutott aztán eszébe, mert ez eddig fel sem merült a gondolatai között, és könnyen lehet, hogy ilyesmi áll Ru útjában. Tudta, hogy a fiú nem tiporna bele a szeretett lény életébe csak azért, hogy előnyhöz jusson.
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. október 26. 00:31 | Link

Sebastian

Elmaszatol a másik arcán egy cseppet ujjbegyeivel, reszketeg félelemmel a mozdulatban - nem akarja, hogy Sebastian megint rosszul legyen, hogy olyan terhet cipeljen, ami nem az övé. Szavak nélküli válasza törli csak el ezt a szorongást és hagyja, hogy mozdítsák, megpihenve a fiú ölelésében. Belesüpped a gyengédségbe és fél karjával a másik nyakát öleli, tarkóján rajzolva lusta krikszkrakszokat, elnyúló hallgatásba burkolózva.
~ Van valaki, aki birtokolja. És ott van Adam is,~ feleli aztán, szemernyit sem rejtve véka alá abból a dühből és viszolygásból, amit a Tobiast mindenhova követő árnyék vált ki belőle. A melankólikus vámpír más, ő mintha csak darabja lenne a szeretett férfinek, elfogadja és kedveli, még ha a legtöbben nem is erre következtetnének abból, ahogy kerüli. Azonban minden simítás, minden gondolat és érzés, amivel Sebastian feléje fordul, elvesz a súlyból és melengeti. Csitítják és lefeszegetik lényéről saját érzéseinek görcsös markolását; kérés nélkül kapja őket, függetlenül attól, megérdemli-e.
~ Csak azt tudom, hogy nem rajta múlik a boldogságom.~ Nem akar várni és olyan reményeket dajkálni, amik felemésztik, őt és kevéske idejét egyaránt. Akármilyen fájdalmas is, tudja, hogy képes továbblépni, hogy az érzés, ha nem is enyészik el, idővel megkopik majd.
Illúziók helyett az itt és mostot választja. Körülfonja Sebastian elméjét, biztos, menedéket nyújtó dallamok ölelésébe zárva. Meg akarja mutatni neki, milyen fontos számára, hogy egyedi és pótolhatatlan, hogy bár törött, nem veszíthet értékéből. Végighúzza ujját a repedéseken, olyan óvatossággal, mintha szappanbuborékot akarna magához édesgetni - gyógyulsz, látod? Erősödsz, színesedsz, küzdesz. Esendő vagy, gyarló vagy, ember vagy és csodálatos.*
~ Jó így. Elég. ~ Sosem érezte, hogy a másik szeretete ne a legtöbb lenne, amit adhat - nem állította mérlegre, nem hasonlítgatta össze senkiével, még csak címkét sem próbált ragasztani rá. A szőke tincsek közé fúrta ujjait és megragadta azt a ritmust, ami az övék volt, elbújva az idő elől egy kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. október 27. 23:37 | Link

Ruru

Nem tudta volna eltitkolni meglepettségét a "birtokolni" szó hallatán, mert ő sosem gondolta úgy, hogy egy embert lehet birtokolni. Ru indulatai viszont legalább részben megmagyarázták a dolgot, Sebastiant gondterhelt homlokráncolásra késztetve. Nem szívesen mondott ítéletet mások döntései felett, mostanában úgy is érezte, hogy nincs is ilyesmihez joga, de ha valamit, azt meg tudta fejteni Ru gondolataiból, hogy valóban birtoklásról van szó.
~ Ez nem helyes. - Nem tehetett róla, de egyszerűen ezt érezte, mert szentül hitte, hogy nem szabad valakit olyan szorosan fogni, hogy ne tudjon szabadulni, ha akar.
Ru azonban továbbgördítette a beszélgetés fonalát, és Sebastian inkább rá figyelt az alig-alig ismert férfi helyett. Súlyos volt minden lemondástól terhes gondolat, de megértette azt, hogy miért érez így a másik és nem is tudott volna neki ellentmondani. Mióta látta, hogy a fiú hogyan érzékeli az idő múlását egészen másképp tekintett minden döntésére.
~ Máskor is beszélgethetünk majd róla, ha könnyebbé teszi neked - ajánlotta, és közben gondolatai azt üzenték egyre, hogy ott lesz Rurunak, ameddig szüksége van rá, és megpróbál neki támaszt adni, mikor nagyon nehéz lesz. Annak idején ő senkinek sem beszélt arról, hogy mennyire fájt a félig kényszerű szakítás, akkoriban nem is nagyon lett volna kinek, és ez bár másvalami, másféle gyötrődés, mégis átlátta, hogy mennyire képes elevenbe vágni.
Ahogy Ru gondolatai szinte átölelték az övéit és összemosódtak a határok, lehunyta a szemét, hogy úgy élvezze ezt a nagyon intim pillanatot. Jólesett neki a fiú törődése és az is, hogy ismét használhatták az elmekapcsot, mert valóban, voltak pillanatok, amikor nagyon magányosnak tűnt a világ enélkül. A másik gondolatai olyasmire emlékeztették most, amit még mindig nagyon gyakran tévesztett szem elől, hiába igyekezett, és jó volt tudni, biztosan tudni, hogy a másik tényleg értékesnek tartja őt. Néha mostanában Sebastian nagyon kevésnek érezte azt, amit képes adni bárkinek is, noha régen nem foglalkozott ezzel, de most elkezdte látni a hibákat, hiányosságokat, problémákat. Jó volt a tudat, hogy Ru így is szerette.
~ Én szeretném, ha többet adhatnék neked... - felelte, és nem is feltétlenül csak a szeretetre gondolt, hanem inkább arra a rengeteg időre, amit a saját problémájába burkolózva töltött, ahelyett, hogy igazán figyelt volna a fiúra. Hiába lett volna lehetetlen mindezt megváltoztatni, mégis lelkiismeret furdalása volt tőle és azt kívánta, bár máshogy alakult volna. Most azonban legalább arra módja volt, érintéssel, közelséggel viszonozza mindazt, ahogy a fiú törődött vele, mikor még arra sem tudta rávenni egyedül magát, hogy egyen. Óvatosan húzta még közelebb Rurut, szoros ölelésbe zárva, hosszú percekig hallgatva és csak befelé figyelve. Azt nézte, ahogy mintha hullámok mosnák, lassan megfakul az előbbi téma, még ha a háttérben ott dobog is tovább, csendben. Viszont Ru most csak vele törődött épp, neki adta az idejét, Sebastian pedig elmerült a pillanatban.
~ Velem maradsz ma éjjel? - kérdezte aztán, mert a másik mostanában nem nagyon tudott maradni, és hiányzott neki az, hogy együtt aludjanak.
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. október 28. 22:04 | Link

Sebastian

~ Nem én döntök erről.~ Ettől még azonban futótűzként harapóznak el indulatai, fogcsikorgató türelmetlenség és olvadó fémként izzó düh. Mégsem tesz semmit, csupán ujjai szorulnak ökölbe és körmei vájódnak tenyerébe, ahogy hagyja, hogy lobogjanak, amíg el nem emésztik az összes levegőt, belefulladva saját hamvaikba. Amíg nem Tobias közvetlen közelében van, meg tudja őrizni józanságát és az elmúlt évek nagyrészt megtanították rá, hogyan bánjon érzéseivel.
Az idő pedig könyörtelenül pergett, így vagy úgy.
~ Ott voltam. Te nem akartál támaszt. De Riley jó, sokkal jobb. Érzem rajtad,~ felel a kimondatlanra, nem vádolóan, puszta tárgyilagossággal. Nincs benne harag vagy féltékenység, mindössze tisztázni akar mindent, hogy ne maradjanak tüskék és törések az emlékek között. Mind követtek el hibákat, jellemükből fakadóan vagy a körülmények áldozataként; a hangsúlyt viszont arra fekteti, hogy őszintén szembenézzen mindezzel és túllépjen rajta.
~ Senki sem adhat többet, mint amennyije épp van. Minden nappal egy kicsivel erősebb, több leszel. Várd ki.~ Ismeri az érzést, mely sokszor úgy tapad rá, mintha második bőre lenne. Neki is tanulnia kell - megtanulni, hogy hogyan adja vagy kérje mástól azt, amire valakinek szüksége van; hogyan fordítsa erejét ma még elérhetetlenül távolinak tetsző célok felé tett lépésre; vagy egyszerűen hogyan legyen türelmesebb és meddig legyen az.
Kicsit fészkelődik, mielőtt belesimulna az ölelésbe, úgy helyezkedve, hogy kényelmesen teleszuszoghassa Sebastian nyakának hajlatát - előszeretettel fészkelt ebbe a zugba, ahol a finom bőr alatt érezhette a lüktetést. Lélegzeteik nesze összevegyül, ahogy felveszik egymás ritmusát, Ru ujjai pedig önkéntelenül is felfedezőútra indulnak, újrarajzolva a másik vonalait. Hallgatásának, akárcsak szemeinek, ezer árnyalata van, s ez a mostani egészen gyöngyházfény-szerű. Megbújnak benne a színek, mert egyik sem igazán domináns és egész lényét betöltő, de gyakorlott szem könnyen felismeri őket. A kérésre felemeli a fejét, orrával követve a másik vonalait, mintha súgni akarna valamit, csak hogy ajkai megállapodjanak a járomcsontja szélén.
~ Maradhatok?~ Visszakérdez, mert bár többnyire nem érdeklik a szabályok, az orvos által szabottakat a legelejétől betartja - megértette, hogy itt tétje van, nem is kicsi.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. október 29. 16:31 | Link

Ruru

Persze, ő is tudta, hogy nem Ruru tehet arról, hogy ez a helyzet és nem is igazán tud vele mit tenni, de ettől még nem lett kevésbé furcsa az egész - sem kevésbé ijesztő.
~ Ott voltál, de nem voltál elég közel. Alig ismertelek - felelte, hiszen akkor még az elmekapocs sem volt meg semmilyen szinten. Mielőtt szakított Farkassal, épp csak egy-két nappal előtte tört meg a védelem, ami addig nem engedte Rurunak azt sem, hogy a dallamát hallja. Ugyan már volt valami kezdődő barátság közöttük, de koránt sem annyi és olyan, hogy megossza vele ezt a fájdalmat, főleg, ha az egészet közben felülírta az, amit Seth kapcsán érzett.
~ Riley segít jó irányba néznem. Nem tudtam, hogy ha elmondom a történetet egy szakembernek, akkor nem fog azonnal feljelenteni, de most már mindegy volt, mert Seth is megtudta. Sajnálom, hogy nem hittem el neked, hogy van, aki segíthet - gondolta. Őszintén bánta, hogy nem hallgatott a fiúra akkor, pedig folyton terelni próbálta a helyes út felé, de a félelem és a szorongás nem engedte, hogy eljusson Sebastianhoz igazán az üzenet mélysége. Biztos volt benne, hogy lecsukják, ha kiderül, és nem beszélhet senkinek róla, már csak azért sem, mert Seth törékeny világát felborítaná. De most már túl volt a nehezén, vagy legalábbis az egyik legnehezebb részén, és csak tovább kellett lépdelni, hogy képes legyen helyrehozni a kapcsolatukat a bátyjával. Még mumusként magasodott előtte a közelgő találkozás, de egyre inkább úgy érezte, hogy meg tud majd birkózni a helyzettel.
Tanult a hibáiból és most kérdés nélkül hitt Rurunak, mikor felelt neki, és igyekezett türelemre inteni magát. Érdekes kérdés volt egyébként, hogy ha képes lesz többet adni, akkor mi is lesz az, de ez nem olyasmi volt, amit most meg tudott volna jósolni, vagy akár csak megpróbálkozhatott volna vele, így elengedte az átsuhanó gondolatot, inkább a jelenre fókuszálva.
Jólesett neki a gyengédség, amivel a fiú felé fordult, és határozott, de kedveskedő érintésekkel viszonozta a figyelmességet.
~ Megígérte, hogy benéz még ma délután, hoz néhány új könyvet, úgyhogy majd megkérdezhetjük - felelte a kérdésre, miközben nagyon örült neki, hogy Ru hajlandó lenne maradni. Riley meg majd csak befut, addig is nagyon szívesen ölelgeti ültükben a fiút.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. november 1. 12:48
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. október 29. 20:43 | Link

Sebastian

~ A kapocs miatt olyan, mintha sokkal több idő telt volna el, mióta nem vagy idegen. A dallamod segített megérteni téged.~ Talán nem önzetlen és nem nyújtja boldog-boldogtalannak a kezét, de nem is dugja homokba a fejét. Tényleg ott volt, még ha a másik oldalról nézve a köztük lévő távolság hatalmasnak is tetszett. Visszanézve könnyű látni, mennyire nem tudott volna segíteni Sebastinnak; utólag sokszor minden olyan világos és egyszerű. De ez is elmúlt és a sajnálkozásra is csak fejrázásra hasonlító dallam rebben fel.
~ Kellett valami, ami megtöri az ellenállásod. Csak nem találtam meg időben,~ veti fel, mert Sebastian nem akart tudomást venni a problémáról, még kevésbé beismerni és tenni ellene. Épp ezért nem ment semmire vele Zója, vagy azok, akik megpróbáltak beszélni a fejével, de még ő sem. A lényeg azonban, hogy Riley-nak sikerült. A dallamából tudta, hogy megvannak benne a kellő tulajdonságok, de csak akkor nyugodott meg igazán, amikor érezte a változást, hogy  Sebastian végre mozdult és javulni kezdett. Mérhetetlenül megkönnyebbült, mert az útmutatásra volt a legnagyobb szükségük - bár elég bizarr, hogy a megfelelő embert  importálni kellett egy másik kontinensről.
Már csak neki hiányzik a megfelelő irány, de kétli, hogy bárki is tudhatná helyette, merre kellene indulnia.
~ Csinálsz mostanában bármit olvasáson kívül?~, ráncolja a szemöldökét, mert a szőke számára kialakított kis rész láttán bárki könnyen azt hihetné, hogy Sebastian voltaképp betegszabadságát töltő könyvtáros. A gondolatban lappang némi rosszallás, ami azonban gyorsan átalakul és Ru pillanatokon belül talpon van, sőt, úton a gyengélkedő ajtaja felé.
Minek mondaná, hogy mindjárt jön, ha mindjárt jön?
Pár perccel később tér vissza, egy hátizsáknyi holmival és két hegedűtokkal, annak biztos jeleként, hogy a szobájukban járt. A nagyját leszórja az ágyra, a hangszerekkel viszont kivételes óvatossággal bánik, féltő mozdulattal emeli ki tokjából a sajátját és nyújtja oda Sebastiannak.
Utoljára módosította:Ruarc L. Mornien, 2017. november 1. 17:27
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. november 1. 18:53 | Link

Ruru

~ Összefolyik az idő - bólintott gondolatban. Tényleg olyan volt valahol, mintha mindig is ismerte volna a fiút, hiába volt tisztában vele, hogy ez nem így van, sőt, rengeteg időbe és energiába került, míg eljutottak idáig. Túl sokáig féltek valakitől, aki meglehetősen hasonló hozzájuk.
A gondolat második felére nem felelt, mert Ru enélkül is tudhatta, hogy Sebastian egy pillanatig sem érezte úgy, hogy a fiú felelőssége lett volna vigyázni rá, és inkább csak hálás volt érte, hogy mégis megtette. A kontinenseken átívelő gondolatfoszlányt viszont megmosolyogta, mert tényleg elég különös helyzet volt ez így.
~ Nem nagyon - jött aztán a válasz, amin érződött, hogy szinte büszke rá, hogy mennyit olvas mostanában, mert mikor nagyon rosszul volt, akkor már ezzel sem foglalkozott. El is siklott Ru rosszallása felett, mert ő maga rendkívül élvezte a helyzetet, már úgy a jövőben tornyosuló, kellemetlen lefolyású beszélgetésektől eltekintve.
Egy pillanatra nem tudta hova tenni, mikor Ru felpattant, és épp csak elkapott valamit a szándékból, mielőtt a fiú kívül került volna a legilimencia hatáskörén, így mindössze annyit állapíthatott meg, hogy vissza fog jönni. Mikor azonban felpakolva érkezett vissza, kicsit megütközve nézett rá - ha ez válasz arra, hogy folyton olvas, akkor vajon most mi fog történni?
Persze aztán realizálta, hogy a fiúnál hegedűtokok is vannak, és volt egy "aha!" pillanata, bár a táska még mindig magyarázatra szorult volna. Mindenesetre érdeklődve figyelte, hogy mi történik. Mikor a fiú felé nyújtotta a gyönyörű, értékes hangszert, akkor viszont leesett az álla, annyira, hogy elfelejtett a legilimenciához nyúlni ismét.
- Biztos vagy te ebben..? - kérdezte döbbenten, mert pontosan tudta, hogy mennyit számít egy melodimágusnak a hangszere, de ha nem érkezett visszakozás, akkor érte nyúlt, és végtelenül óvatosan vette kézbe a hegedűt.
- Olyan különös a tapintása... de kellemes - állapította meg, mert valójában a hangszer Rurura emlékeztette valamiért. Talán mert egyszerre törékeny és erős, különleges.
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. november 1. 20:04 | Link

Sebastian

A másik döbbenete hallatán némi értetlenséggel "néz" vissza, elvégre elég egyértelmű a gesztusa és ha lobbanékony is, könnyelműnek aligha tarthatja őt a fotelben ülő. Bizonygatás helyett mozdulatlanul vár, amíg Sebastian ki nem veszi a kezéből a karcsú, fém és üveg testet, majd a vonót is.
- A neve Meallán. Villámlás.-*A melodimágus hangszerek sokfélék, akár a pálcák, temperamentummal és tudattal bírnak. Ő még nem ért hozzájuk, csak érzés alapján sejti, melyik mennyire engedékeny vagy tartózkodó, de azt tudja, hogy hegedűje az elhagyása dacára is megőrizte hűségét. A két év alatt, mióta valóban használja, kiismerte és beleszeretett ebbe a gyönyörű, érzékeny, szilaj hangszerbe. Kristálytiszta és átható hangja mostanra lényének részévé vált, s mi más kísérhetne egy orkánt, mint villám és mennydörgése?
- Így dorombol. Játssz rajta!-*A két szó félúton reked utasítás és kérés közt. A különös bizsergés, amiről a másik beszél, az anyagában rejlő mágia, amihez aligha engedi majd hozzáférni a hangszer Sebastiant; ám ha nem téved, meg kell szólaljon a kezében.
Talán nem ezt kellett volna elsőként adnia, elvégre a táskája csak apróságokkal van tele. Mégis, ezt akarta a leginkább adni, mint kimondatlan kívánságot, hátha találhat Sebby más módot arra, hogy behangolja saját magát; és mint énjének olyan töredékét, amit kevéssé ismerhetett.
Ha a másik feláll a fotelből, elfoglalja a helyét, maga alá húzva lábait és Sebastian felé fülel.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. november 1. 20:40 | Link

Ruru

Furcsa volt a kezében tartani a hegedűt, mintha valami állandó vibrálást érzett volna a felülete alatt, pedig józan ésszel ez lehetetlen. Mégis, ki se kellett mondania, Ruru mégis tudta, hogy mire gondol, és magyarázattal szolgált.
A felszólítás viszont elbizonytalanította Sebastiant. Szétnézett maguk körül, de egy teremtett lélek sem volt a gyengélkedőn éppen, pedig jó lehetőséget adott volna arra valaki jelenléte, hogy nemet mondjon. Igaz, egy része szerette volna kipróbálni a hangszert, de közben félt, hogy már nagyon berozsdásodott a tudása, és egyébként sem érezte magában az energiát arra, hogy zenéljen. Viszont azt is tudta, hogy Runak nem nagyon lehet ellentmondani, így végül felkelt a fotelből és megállt az ablak mellett.
Hosszasan tanulmányozta a hegedű vonalait, mielőtt felemelte volna a hangszert, és jó pár nagy és mély levegővétel után helyezte csak a vonót a húrokra, egyelőre hangtalanul. Megpróbált átfókuszálni és dallam után keresgélt fejben, de sehogy sem talált egy igazán jót sem. Egyetlen egy volt, ami eszébe jutott, az, amit Ru játszott neki annyiszor, de tartott tőle, hogy ha ő játszaná, akkor megkopna a dallam varázsa. Tudta, hogy koránt sem olyan jó ebben, mint a fiú.
Végül leeresztette a hangszert és inkább az egyenes utat választotta.
- Nem tudom, hogy mit - mondta, és bár nem adta vissza a hangszert, sem a helyéről nem mozdult el, azért némi segítség elkelt volna számára, hogy ebből zene is legyen.
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. november 1. 21:04 | Link

Sebastian
Autumn leaves

Hosszúra nyúlik a csend és némán figyeli, hogy őrlik Sebastian gondolatai a pillanatokat, hogyan szitálja be a bizonytalanság homokja és akasztja meg. A görcsösség, ami a ki tudja, hány éven át rákényszerítettek eredménye, nem először akadályozza; és nem csak ebben.
Felkel, jóformán még a kérdés kimondása előtt, s az ágyhoz lép. Kitapintja a másik tok csatjait, hogy némi matatást követően kiemelje a klasszikus hegedűt. Hosszú pillanatokig ismerkedik vele, mielőtt hozzáfogna a hangolásához, s karcsú, fehér ujjai addigra betéve ismerik vonalait. A húrok után a vonót ellenőrzi, gyanta után túr, aztán dolga végeztével visszadobja. Az arányok, a fogás szokatlan számára, mégsem habozik, amikor a vonót a húrokhoz illeszti - minden mozdulattal szokja és magabiztosan játszik, ha kicsit lassabban is.
Jazz. Valahogy lényéből fakad ez a stílus, a zabolátlan, örökké változó, kötetlen dallamok. Nincs két egyforma dallam és pont ezt szereti benne; sosem éli kétszer ugyanazt a pillanatot, nem játssza kétszer ugyanazt a zenét. Képtelen veszteg állni, mozognia kell, ringani és ha a dallam azt követeli, lépni, menni is. Talán pont ezért is a hegedű az ő hangszere, nem köti meg, mint a zongora.
Nem lehet lemásolni sem, de Sebastian szabadon csatlakozhat és hallgathat el, akár darabkákban is, ahogy jónak érzi. Minek túlgondolni? A zene is halandó, minden alkalommal újjászületik, más és más hangszereken, kezek által, más és más szívekben. Nem kell hozzá képlet.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. november 1. 22:22 | Link

Ruru
A zene

Kicsit megnyugodva figyelte, ahogy Ru kinyitja a másik hegedű tokját is, mert ez valószínűleg azt jelentette, hogy ő is segít majd a zenével. Csendesen, az ablakpárkánynak dőlve nézte, ahogy a fiú rendbe tette a rég nem használt hangszert, aztán hosszú pillanatokig csak figyelte a dallamot, mielőtt megpróbált volna csatlakozni. Beugrott neki, hogy ilyet Radúzzal is csináltak, és akkor is nagyon élvezte, mert ha valaki más mellett játszik, akkor látja, hogy milyen utat kövessen, de mégis marad némi szabadsága, hiszen sosem tudhatja, hogyan folytatja a másik.
Illetve...
Az első szólamok után ismét összehangolta gondolataikat, mert így könnyebb volt követnie Rurut, és az első perc után már egészen kényelmesen játszott a különös hegedűn. Nem volt olyan a hangja, mint mikor a másik fiú kezében van, talán nem is lehetett, de azért kellemes volt hallgatni, amint a kicsit szomorkás dallam körbekússza a szobát.
Nem a jazz volt Sebastian kedvence, de most örömét lelte benne, és bár nem azonnal, de végül sikerült elengednie magát, és itt-ott rögtönözni a kikövetkeztetett folytatásokon túl is. Egy ponton, valahol a jazzes dallam vége felé átvette a vezetést, és valamiből, maga se tudta, hogy miből átköltött zenébe kezdett. Olyan volt, mint ahogy mostanában érezte magát, már nem igazán nyomasztó, de még mindig érzelmes és hol heves, hol furcsán elcsendesedő melódia. Lehunyta a szemét és átadta magát a dallamnak, valahol megtörve karót nyelt mozdulatlanságát is, együtt mozogva a zenével. Úgysem látta senki.
Aztán mikor vége lett, akkor mély levegőt vett és reszketeg kézzel, de nagyon óvatosan rakta le Ru hangszerét az ágyra, aztán ő maga is mellé ült.
Nagyon-nagyon régen játszott már ilyen szabadon.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. november 1. 22:22
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. november 4. 20:27 | Link

Sebastian

Sosem erőltette rám senki, hogy tanuljak - visszatekintve inkább terelgetésnek tűnik, ahogy Abel felkeltette az érdeklődésemet és hagyta, hogy a kíváncsiságom és a makacsságom elvégezzék a munka maradékát. A hangszereket is én választottam, a hangjukba szerettem bele és amikor először érinthettem zongorabillentyűket, tudtam, hogy valami egész életre szóló legyint meg. Valahogy természetesnek, helyesnek tűnt a kezdetektől fogva, szelíd, megértő óriásnak. Egy kéz, két kéz, négy kéz, összhangban vagy versenyezve, ellenpontok és harmóniák.
A hegedű egy más világ.... Éles fémhúrok, torz, rekedt hangok, fájdalom. Egyedül a hangszer ellen. Minden hamis, minden kicsavart és idegen volt. Sokszor csak azért nem adtam fel, hogy legyőzzem, mert be akartam törni, le akartam igázni, akaratomhoz hajlítani - amihez arra volt szükség, hogy én idomuljak, az én tartásom legyen kifogástalan, az én mozdulataim alakuljanak át.
Különös, hogy végül mégis ez a hangszer választott ki magának; hogy eltűrte hanyagságom, viszolygásom, árulásom. Elfogadott. Kivárt. Bízott.


Ahogy összekapcsolódik elméjük, egy réges-régi érzés támad fel benne - valaha játszott úgy, hogy nemcsak a vörös szeplős, sápadt kezek értek hozzá-hozzá, de a gondolatai is összesimultak Abeléivel. Valahol fájdalmasan szép, még ha nem is ugyanaz, még ha Sebastian félénk és bizonytalan is. Feltűnésmentesen húzódik egyre inkább a háttérbe, ahogy a másiknak sikerül elengednie magát és mosolyok futnak át arcán, akár a nyári égen egymást kergető felhők árnyéka.

Van egy törés. Egy pont, ahol Sebastian eltűnik. A gondolatai, az érzései felolvadnak a zenében, végtelennek tűnő dallamként csordulva túl, ömölve belőle és a hangszerből. Ru egy pillanat alatt elhallgat, vonóját leeresztve és fejét a kölcsönvett hegedűn pihenteti, mintha valaki vállára hajtaná. Figyel, minden ízében csak a dallamra figyel, a húrokkal együtt rezeg és ujjai meg-megrándulnak, ugyanazon hangok után kaparászva. Nehezen lélegzik, szaggatottan kapkodva a sekély kortyokat, de nem mozdul, amíg vége nem szakad a zenének.
A legközelebbi biztos hely után tapogatózva letesz, szinte lecsapja a hegedűt, hozzá mérten óriás lépéssel szelve át a kettejük közti távolságot. Gondolattalan, ösztönös vonzás ez, még ha a fiú előtt állva meg is torpan egy töredék pillanatra.
Összefogja a remegő kezeket, tenyerei közé zárva és mellkasához szorítva őket. Most, hogy Sebastian ül, könnyen lehajolhat, hogy homlokon csókolja, elidőzve ajkaival. A másik homlokának támasztja sajátját, időt adva, miközben alig-érintésekkel cirógatják ujjai az övénél jóval nagyobb kézfejeket. Minden egyes mozdulata olyan óvatos, mintha a fiú is üvegből lenne - nem nehezedik rá, nem szorítja, de nem is engedi el, egy pillanatra sem.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. november 5. 15:02 | Link

Ruru

Úgy érezte, hogy teljesen kimerült, pedig csak rövid ideig játszott. Kicsit olyan érzés volt, mint mikor sír, és utána tompábbnak tetszik a világ. Mély lélegzetvételekkel nyugtatta magát, míg nem egészen elcsitult, de addigra már Ru is mellette volt és a kezéért nyúlt. Engedte neki, hiszen biztonságot adott neki a két apró kéz, és a bordák mögött olyan jól érezhetően verdeső szív. Lehunyta szemeit, ahogy az ajkak a homlokát érintették, és valahogy egészen kicsinek érezte most magát. Kezeit teljesen Ru mellkasára simította, megpróbálva ezzel az egyetlen érintéssel minél többet befogadni lényéből, és hálásan fogadta a fiú simogató mozdulatait. Nem voltak konkrét gondolatai, most csak létezett, kicsit elvesztve a szavak fonalát, érzései egyre lassabban kavarogtak, de annak ellenére, hogy nem érezte magát boldognak, mégsem volt semmi negatív a helyzetben. Szomorú volt, igen, de bizonyosságként dobolt benne, hogy ez kellett, és jó volt, és segített. És nagyon fontos volt számára, hogy Ru hegedűjén játszhatott.
~ Köszönöm - akadt fent egy gondolat a sodráson, őszinte hálával fordulva a fiú felé. Sebastian remegése közben alábbhagyott, már csak néha-néha rezzent meg a keze, de egyelőre nem akarta elengedni Rurut.
Végül, talán percek teltek el, de ölébe húzta a fiút ismét, hogy jó alaposan megölelgethesse. Arcát a nyakába fúrta, megszokásból ott keresve tincsei illatát, de aztán mikor rájött, hogy ez így nem fog összejönni, akkor sem mozdult meg, mert a selymes, puha bőr is épp olyan jónak ítéltetett.
~ Játsszunk máskor is együtt - kérte, mert valahogy úgy érezte, hogy kell neki, hogy valaki fogja a kezét ahhoz, hogy megtalálja az utat a zenében, azt a sajátot, ami az olyan katarzisokhoz vezet, mint az iménti. El is határozta, hogy ezentúl több gondot fordít majd a saját hangszerére.
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. november 5. 20:24 | Link

#thirdwheel #awkwardawards2k17

Megköszörülöm a torkom, megpróbálva finoman figyelmet kérni.
Mármint, épp az imént néztem végig egy nagyon is bensőséges jelenetet, szóval akár rezesbanda kíséretében is bevonulhatnék, de mentségemre szóljon, annyira meglepett és lenyűgözött a zene, hogy teljesen elfelejtkeztem mindenféle illemről. Az érzések, ekképpen pedig az emberek sem racionálisak, akármennyire is igyekeznek civilizált, felsőbbrendű lénynek tűnni - én sem vagyok kivétel. A dallam magával ragadott, s mire feleszméltem, kegyetlenség lett volna szétugrasztani Sebastiant és Ruarcot. Tudom, hogy itt megfordulhattam volna, kisétálva a gyengélkedőről, hogy visszatérjek egy alkalmasabb pillanatban (és valószínűleg a legtöbb jóérzésű ember így is tett volna); azonban gyarlóságom győzött.
Láttam valamit, ami eddig elkerülte a figyelmem - valamit, ami megbújt a részletekben és nem állt össze, kíváncsiságom pedig annyira eluralkodott rajtam, hogy igazából még csak el sem rejtőztem.
Hölgyeim és uraim, Riley G. Meyers, diplomás pszichológus, kezdő kukkoló!
Viiisszatérve a jelenbe, kezemben egy adag könyvvel odasétálok az ágyhoz és kedvesen - bár teljesen feleslegesen - rámosolygok a kisebbik srácra.*
- Megtennéd, hogy adsz pár percet? Addig mondjuk leugorhatnál a konyhára kajáért,-*javaslom neki, amit egykedvűnek tetsző szótlansággal vesz tudomásul. Épp' csak a hegedűjét rakja el a tokjába (jogos, én se akarnám egy jávorszarvas közelében szem előtt hagyni), mielőtt elcsattogna.*
- Haragszol?-
*ülök le megszokott fotelembe, Sebastiannal szemben. A térdemen nyugtatom a könyveket, amik miatt beugrottam; de van valami más is, amiről beszélnék, ha nem harapja le visszakézről a fejem.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. november 5. 20:54 | Link

Dr. Meyers

Látványosan összerezzent a kívülről jövő hang hallatán, ami egy pillanat alatt kiszakította kettejük csendes, csodás, színes világából, ahol igazán osztozni tudtak az érzelmeken és gondolatokon. Felnézett, és haragos pillantást küldött orvosa felé, mikor realizálta, hogy kivel van dolga, de aztán rájött, hogy hiszen éppen őt várták és meg is ígérte, hogy ma jön, szóval számíthatott volna rá. Bosszúsága mégsem múlt el teljesen nyomtalan, és csak kellemetlenebb lett, mikor Ru felkelt az öléből és elindult a konyha felé. Igaz, Sebastian gyomra egyetértő taktust nyomott épp az orvos szavaival.
- Kicsit - felelte őszintén Riley kérdésére. - De szólt, hogy jön és amúgy is kérdezni akartam valamit, úgyhogy nem kellett volna teljesen váratlanul érnie, hogy itt van - tette hozzá, kifejtve az előbbi gondolatmenetet, megpróbálva reális mederbe terelni érzéseit. Érdekes módon még csak nem is az zavarta, hogy a pszichológusa figyelte őket, elvégre így is rengeteget tud már róla, hanem inkább az, hogy kénytelenek voltak elszakadni egymástól. De ha már itt tartunk...
- Itt maradhat éjszakára Ru? Régen aludtunk már együtt és hiányzik - kérdezte, tovább lépve kicsit, megpróbálva elengedni az előbbi kellemetlen érzés maradékát. Nem voltak igazán kétségei afelől, hogy megengedik-e nekik, mert az évnek ebben a szakában alig-alig tévelygett valaki erre, ráadásul még csak beszéddel sem szokták megtörni a csendet, hála az elmekapocsnak, de így volt a helyzet tiszta és átlátható. Egyébként még jó, hogy létezett ez a fajta kommunikáció Ru és Sebastian között, különben ha szavait és hangszínét is meglesi a doktor, akkor valószínűleg nem merül ki ennyiben a mérge, mint így.
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. november 6. 21:08 | Link

Sebastian

- Én is lehettem volna tapintatosabb, sajnálom. Még sosem láttalak titeket együtt, sem zenélni, elragadt a kíváncsiságom.-*Nem üres szavakkal dobálózom, tényleg jó szándékom ellenére lettem nem kívánt harmadik. Megfordítva azonban a legjobb, amit tehetünk, ha kihasználjuk ezt a szerencsétlen helyzetet és a lehető legtöbbet kihozzuk belőle. Előbb még azonban válaszolok a kérdésre, derűs mosollyal - elvégre igazán nem fenyeget, hogy az ágy ne bírná el kettejüket.*
- Nem látom akadályát. A monitor-bűbájnak viszont maradnia kell,-*figyelmeztetem, bár ebben az esetben nem is arról van szó, hogy Ruarc elégtelen felügyelet lenne. Az elmúlt hetekben már bizonyította, hogy megértette és betartja a közösen lefektetett szabályokat; ezen felül is úgy látom, hogy jó hatással van Sebastianra. Ő adhatja a gyógyuláshoz szükséges közelséget, szeretetet, gyengédséget, amit én, pozíciómból fakadóan, nem tehetek meg.
Tűnődöm egy pillanatig, hogy a lehető legvilágosabban tudjak fogalmazni, mielőtt farkasszemet néznék kicsit morc páciensemmel.*
- A ti kommunikációtok jóformán ismeretlen és elérhetetlen másoknak. Elképzelni is nehéz számomra, milyen érzés lehet egy ilyen kapocs. A testbeszédetek meglepett és...a legjobb szó talán, hogy megkönnyebbültem, mennyire jól használjátok.-*Osztom meg Sebastiannal a megfigyeléseimet, egyrészt, hogy oldjam a bosszúságát, másrészt, az én nézőpontomat is megmutatom, hogy megérthesse - ami neki természetessé vált esetleg, kívülről nézve páratlan ritkaság. Lehunyom a szemem, felidézve a képeket, mutatóujjammal hangtalanul dobolva a térdemen egyensúlyozott könyv borítóján.*
- Tudtad, hogy lassan pislantasz rá?-*bukik ki végül belőlem az egyik furcsa részlet, amiről kétlem, hogy szándékos - azt pedig, hogy aranyos, csak Veritaserum alatt vallom ki. Ismeretségünk rövid ideje alatt rájöttem, hogy ez Sebastiannál sértésszámba megy.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. november 6. 21:31 | Link

Dr. Meyers

- Nagyon rég nem nyúltam hegedűhöz... - felelte Sebastian, ily módon jelezve, hogy valószínűleg másokat is meglepett volna a zene, úgyhogy nem fúj érte, hogy felkeltette orvosa kíváncsiságát. - Ráadásul Ru a kezembe adta a melodimágus hangszerét, ez nagy dolog - tette még hozzá. Valószínűleg, ha nem ez történt volna, akkor nem játszott volna semmit, de ilyesmit tapintatlanság lett volna visszautasítani, és igazából nem is akart ilyet tenni, inspirálta a hangszer.
- Rendben - derült fel kicsit az arca, mikor megkapták az engedélyt. - Köszönöm - szúrta még mögé, a szokott módon kicsit halkabban, mint egyébként beszél, de a hála kifejezésével mindig is gondjai voltak, ha komolyan gondolta. Igaz, egyre bátrabban próbálkozott már vele, főleg az orvosával szemben.
Riley szavai viszont mélyen elgondolkoztatták. Eltartott egy darabig, mire összeszedte mindazt, amit el szeretett volna mondani, és újra megszólalt.
- Valójában nagyon sokáig rettegtem attól, amit Ru csinál. Volt egy év, amikor, mint később kiderült, kölcsönösen féltünk egymástól, és egy ponton rájöttem, hogy Ruru hallja a gondolataimat, vagy legalábbis egy részüket, és ez teljesen kiakasztott. De volt egy varázslat, ami miatt nem hallhatta a dallamom... ő ezért félt tőlem. Egy éjszaka viszont mikor zongorázott, akkor véletlenül meglestem, pont mint ahogy most magát bevonzotta a zene - gesztikulált az ajtó felé -, és utána szükség volt rá, hogy használjam a legilimenciám rajta. És úgy hallott. Aztán már könnyebb volt, és idővel elkezdték követni egymást az események - fejezte be a mesélés nagyobbik részét. Riley kétségkívül sikeresen terelte el a figyelmét arról, hogy az imént megzavarta őket.
- Sokáig késleltetve tudtam csak figyelni a gondolatait, mert a rendes legilimencia nem enged mást, először úgy kommunikáltunk, mikor már figyeltünk egymásra. De miatta tanultam meg a magas legilimenciát, hogy megadjam neki azt a szabadságot, amit szeretett volna, és hogy nekem is egyszerűbb legyen. Mióta befejeztem a tanulását, nem használtam más emberen.
Riley-nak mindig meglepően könnyű volt mesélni. Sebastian szerette, ahogy a férfi ilyenkor tényleg rá figyelt és ha kellett, akkor segített meglátni az összefüggéseket, ráadásul feleslegeset sohasem kérdezett. Az ülések során elértek odáig, hogy a fiú már megbízott benne annyira, hogy akár magától is meséljen neki, anélkül, hogy Riley kifejezetten kérné, ahogy most is történt. Igazából még jól is esett neki valakinek elmondani ezeket a történeteket, mert Riley felől azt érezte, hogy tényleg érdekli, még ha a munkájához is tartozik, hogy foglalkozzon vele.
A férfi utolsó megjegyzésére viszont csak értetlenül pislogott.
- Hogy mit csinálok? - kérdezte, miközben törökülése húzta lábait és félig bebugyolálta magát a paplanba. Azért csak félig, mert nem szeretett volna semmit sem lelökni az ágyról nagy igyekezetében, de hűvösnek találta a levegőt.
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. november 12. 22:13 | Link

#curiositykilledthecat

- Ha jól értem, akkor a melodimágus hangszer olyasmi, mint a varázspálca?-* kérdezem, a biztonság kedvéért - az elmélettel nagyrészt tisztában vagyok, de sosem tanulmányoztam részletekbe menően, szóval most kiaknázhatom, hogy Sebastian szeret és tud is magyarázni. Azt persze értem a kontextusból, hogy Ruarc bizalmából és kötődéséből fakadó kivételes gesztus volt ez, csak a kíváncsiság fúrja az oldalam, van-e esetleg más jelentősége is.
- Szívesen. Sőt, örülök is, hogy van kérésed.-*Mosolygok, mert jó jel, hogy vágyik valamire és tesz is azért, hogy megkapja. Kis lépések.
Tanulmányozom az arcát, ahogy elmerül az emlékeiben és küszködik a szavakkal. Gyakran megesik még, dolgozunk rajta, s munkám jutalma egy-egy ilyen kéretlen darabka, történetrészlet, apró titok. Kivárom, hogy összeillesztgesse, nem aggódva azon, mennyi időt vesz igénybe. Megéri.*
- Szerintem a legtöbb embert megrémíti a lehetőség, abból kiindulva, mennyire rühellik az "agyturkászokat". Nem csodálom, hogy összezavart, amikor ennek a logikának a tökéletes ellentétével találkoztál,-*ingatom meg a fejem, miközben a mondandóját emésztem. Annyira bizarr elképzelni, hogy a lélek egyetlen dallamba sűríthető valamiképp, s hogy ez mások számára értelmes és kibogozható. Sok kérdésem lenne még, ajjaj, de még mennyi. Cinkos pillantást vetek Sebastianra, durcás kis fintorral szusszanva.*
- Erről egyszer még szívesen elbeszélgetnék, ám úgy érzem, ahhoz egy vödör kávé és egy egész nap - vagy éjszaka - kellene.-*Ennyivel azonban el is engedem a témát, mert akármennyire is élvezetem lelem a csevejeinkben, a terápia az első.
A kielégíthetetlen tudásszomjamat amúgy is bele kellene fojtanom az iPadomon halmozódó friss kutatások jelentéseibe.
Sokan a fél karjukat odaadnák azért, amit ő egyszerűen úgy ír le, mintha csak kézikönyvből sajátította volna el. Nincs benne semmi kérkedő vagy lenéző, de szerintem sokszor nincs tudatában, hogy a könnyedség, amivel véghezviszi a varázslatait, milyen félelmetes lehet. Még számomra is az néha, pedig hasonló csónakban evezünk, ha belegondolok.*
- Csodállak azért, hogy ilyen fiatalon ennyire keményen tudsz dolgozni, ha valamit akarsz, mert csak a tehetség kevés volna ehhez. Az pedig csak tovább fokozza, hogy valaki más kedvéért ekkora fába vágtad a fejszéd. Megpróbálom mostantól ezt is beépíteni a gyakorlatokba, ha egetértesz. Mondd, még mindig nem bízol az okklumenciámban?-*Vetem fel a kérdést, ami a jelek szerint időszerűvé vált és átrendezheti némileg a következő ülésre tervezetteket - nem véletlenül van mindig fél ábécényi tartalék tervem...
Nem voltam mindig ilyen jó hallgatóság, de megtanultam előnyt kovácsolni közvetlenségemből és érzékenységemből. Mindig is szerettem megfigyelni másokat, hogyan reagálnak, mi mozgatja őket, bár eredetileg én magam vágytam a figyelem középpontjában állni. Ahogy felnőttem, úgy tolódott a hangsúly a "kapni"-ról az "adni" felé.*
- A macskák testbeszédének része, általában akkor csinálják, ha megbíznak valakiben és a szimpátiájukat akarják jelezni. Így,-*szemléltetem, hátha akkor könnyebben beugrik. A gesztus több szempontból is érdekes - egyrészt, mert ezek szerint úgy ragadt rá Sebastianra, hogy észre sem vette; másrészt, ez a "kölcsönvett" elem a legtöbb ember számára értelmezhetetlen.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. november 15. 01:01 | Link

Dr. Meyers

- Hasonló - bólintott a fiú a kérdésre. - Viszont míg a pálcák egy erősebb varázsló kezében mindenképp produkálnak valami eredményt, ha a varázsló azt akarja, a hangszer esetében egyáltalán nem volt törvényszerű, hogy meg fog szólalni a kezemben - magyarázta meg, hogy mi is a helyzet. - Ráadásul egy roppant érzékeny szerkezetről van szó, nem véletlen, hogy nem szívesen készítenek üvegből ilyesmit - tette még hozzá.
Nem vette észre, de valójában hatalmas változás volt, hogy egyre többet és egyre szívesebben magyarázott, lassan visszatérve ahhoz a szokáshoz, ami régebben a sajátja volt. Nem valószínű, hogy képes lett volna mindenkivel így viselkedni, de Riley felé elkezdett tényleg megnyílni.
Ezt mutatta az is, amilyen pozitivitással felelt a férfi megjegyzésére.
- Majd ha meggyógyultam megejtjük - eresztett meg egy egészen halvány, bizakodó mosolyt. Fáradt volt és nyúzott, ez tény, de jót tett neki Ru és a zene, és hogy valami mást csinált, mint amiket egyébként szokott. Ráadásul feldobta, hogy a fiú ma vele maradhat, így pedig sokkal könnyebb volt színesebbnek látni a világot és vidámabb helynek.
A legilimenciával kapcsolatos eszmefuttatás viszont elgondolkodtatta, és nem is tudta megállni, hogy ne feleljen rá.
- Igazából ez nem kemény munka. Mármint... nem elhatározom, hogy én most keményen fogok dolgozni azért, hogy megtanuljak valamit, hanem csinálom mert érdekel és mert így látom jónak. És ha valamire ráfókuszálok, akkor nagyon nehéz nem arra fordítanom az időm jelentős részét.
Valószínűleg pont ez jelentette az egyik legnagyobb problémát is, hiába volt nagy segítség a tanulás terén. Ez a fajta szemellenzős fókuszálás akadályozta meg azt is, hogy kiszakadjon az önmarcangoló körökből, és emiatt zárta ki a világot, még ha csak most tudatosította is ezt először.
Mielőtt válaszolt volna Riley következő kérdésére, hezitált kicsit, és némileg bizonytalanul szólalt meg végül.
- Ne vegye magára, de a védelmi varázslatai után... vannak kétségeim - vonta össze a szemöldökét maga elé nézve, mint aki próbál olyan indokokat találni, amikkel megmagyarázhatja magának, hogy miért kellene elhinnie bemondásra, hogy Riley jó okklumentor. Sajnos, hiába igyekezett bízni orvosában, ez egyelőre nagyon nem jött össze bizonyíték nélkül.
- Milyen módon építenénk ezt be a terápiába? - nézett fel aztán végül a másikra.
A következő kérdés azonban meglepő felfedezést hozott, főleg, amikor Riley megmagyarázta és be is mutatta, hogy mire gondol.
- Ezt szokta csinálni Sherlock - realizálta Sebastian, akinek jól látszott az arcán, hogy ezt bizony most tudatosította először. - Tényleg ezt csinálom Rurunak? - pislogott aztán kicsit ijedten Riley-ra, miközben az arcán halvány pír jelent meg. Még jó, hogy ezt nem vette észre, különben a dolog gördült volna tovább, és csakhamar teljesen vörös fejjel ülhetett volna az ágyon. Az az eset ugyebár, amikor már attól pirul az ember, hogy elkezdett pirulni.
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. november 18. 23:52 | Link

#satisfactionbroughtitback

Buzgón bólogatok, mert akármilyen szívesen is ásnám bele magam a témába, tényleg nem időzhetek itt túl sokáig. Be kell érnem ezekkel a morzsákkal, esetleg utánaolvasni - nem mintha túl sok szakirodalom létezne, de valaki tuti fel tud nekem hajtani egy barátságos hangszerkészítőt, ha kiskutyaszemeket meresztek rá.*
- Deal!-*Nevetek fel, a kezemet nyújtva, mert erre örömmel alkuszom. Mindig is lenyűgözött, ahogy a terápia során az emberek apránként magukra találnak, ahogy egyre több látszik belőlük és erősödnek, ahogy felfedezik olyan részeiket, amikről talán nem is tudtak. Közös utazás ez, aminek a végén nehéz búcsúzni, mégis alig várom, hogy kisétáljanak az ajtómon, mert ott toporognak az új életük küszöbén.
Megdörgölöm az államat, nem vonva kétségbe a szavait, mert valóban ilyen érzés lehet számára; a erőfeszítés eltörpül a megszerzett ismeretek, a fejlődés adta motiváció mellett. Az intellektusának szüksége is van az ilyen kihívásokra, célokra. Előredőlök, a térdemen egyensúlyozott könyveket inkább letéve az éjjeliszekrényre, bár megállom, hogy előkapjam a telefonom és azonnal jegyzetelésbe fogjak.*
- Ennek egy része az autizmusodból is fakad, viszont a nagyobbik része - és számomra itt van a hangsúly - igenis kemény munka. Olyan dolgokat viszel véghez, amihez nincs igazán útmutatásod. Te magad tervezed meg, osztod be az erődet, keresed meg a megoldást. Talán emiatt is szoktad meg, hogy nem támaszkodsz másokra és nehéz segítséget kérned.-*Az egész jó oldala, hogy meg lehet tanulni kezelni ezt a beszűküléssel járó extrém koncentrációt úgy, hogy ne menjen minden más rovására. Csak az eszközökre van szüksége.
Meg egy kis jómodorra.*
- Nekem a transzfiguráció az, ami neked a bűbájtan,-*felszegem a fejem, megpercegtetve sebtében magamra bűvölt cicafüleimet. Durcás arckifejezésem azonban egy pillanatig tart csak, mókázom, eszem ágában sincs valóban megsértődni - ha faragatlan is, tényleg csapnivaló vagyok bűbájokból.*- Mindazonáltal valamelyik következő foglalkozásunk keretében próbára teheted az okklumenciámat, ha segít megnyugodni, egy feltétellel. Csak magas legilimenciát használhatsz, anélkül, hogy feszegetnéd vagy tapogatnád a falaimat.-*Ez a kitétel nagyon fontos és nem kétlem, hogy nehéz is lesz Sebastian számára. Farkasszemet nézek vele, nyíltan és egyszerűen, mint mindig.*
- Értem, hogy mi szüli a bizalmatlanságodat és szeretnék segíteni. Vannak azonban határok. A te nyugalmad kedvéért nem fogom kockára tenni a többi páciensem titkait, még akkor sem, ha ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy nem férnél hozzá. Neked pedig tiszteletben kell tartanod, hogy nem szeretném, ha hozzáférnél a személyes dolgaimhoz, mert a terápia ezt kívánja meg. Közvetett módon próbára tehetsz, ameddig csak találékonyságod terjed.-Ha megengedném neki, akkor nem lennék méltó a bizalmára, mert ugyanezen elven kiszolgáltathatnám valaki másnak mindazt, amit már gondjaimra bízott. Ez egy lehetőség és bőven hagyok időt, hogy megfontolja, él-e vele, vagy hogyan fordítsa saját javára.
Mára úgyis feléltem az időmet.*
- Bár nem veleszületett képességed, szeretném, ha megtalálnád neki a helyet és az időt az életedben, illetve ha lenne egy szabály- és értékrendszer, ami alapján használod. Hogy a részeddé váljon.-*Van pár ötletem, de a lépéseimet gyakran az adott helyzet diktálja, nem az eredeti elképzeléseim. Szedelődzködni kezdek, ahogy a gyengélkedő ajtaját hallom nyílni, feltápászkodva.*
- Igen. Azt nem tudom, ő érzékeli-e, de esetleg figyeld, van-e más is, akire hunyorogsz. Hátha felfedezel valami érdekeset. A könyvekhez,-*intek a szekrény felé,*- mellékeltem az útmutatót. A viszont látásra!-*Meghajlás helyett csak biccentek, elsétálva a javasasszony irodája felé, mielőtt elhagyom a szárnyat.
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. november 25. 20:30 | Link

Dr. Meyers

Figyelmesen hallgatta Riley okfejtését, annak dacára is, hogy olvasott már erről valamelyik könyvben. Néha nehezen azonosította be, hogy miket is  produkál ő maga abból, amivel már leírva találkozott, de hát ezért is volt szüksége orvosra, hogy segítsen neki meglátni azt, amire egyedül vak volt.
A cicafüleken halkan nevetett, mert Riley mindig képes volt meglepni a metamorfmágiájával, ráadásul Sebastian számára az állati kiegészítők számítottak a legmókásabbnak.
- Nagyon selymesnek tűnnek a fülei, Doktor úr - jegyezte meg enyhén élcelődő hangsúllyal, de kicsit sem bántón, csupán tovább gördítve a viccet. Viszont Riley szavaitól csakhamar átfókuszált.
Nem tagadhatta volna, hogy mélységesen meglepődött a felvetésen. Miután átbeszéltek mindent, neki többé nem volt szándékában felhozni a témát, és nem is igazán tudta, hogy hogyan reagáljon erre. Hiszen ha nem nézheti meg, hogy milyen erősek a falak, akkor nem sok értelme van a legilimenciával próbálkozni, nem igaz?
Összehúzott szemekkel döntötte picit oldalra a fejét, miközben Riley arcáról próbált leolvasni valamit, bármit. Az eszével tudta, hogy orvosa szándékai mögött nincs semmi rossz, mégis olyan érzése volt, mintha valahol csapdát kéne sejtenie.
Szerencsére a magyarázat feloldotta ezt a hirtelen görcsöt, és ismét ellazulva hümmögött egy sort.
- Át kell még gondolnom, hogy szeretnék-e élni vele - felelte végül kimérten, mert talán a fáradtsága miatt, de hirtelenjében nem jutott eszébe semmilyen alternatív tesztelési mód.
A hunyorgásos téma viszont ismét csak odébb terelte a gondolatait, és egészen érdekes kísérletnek érezte, hogy megnézze, vajon más is kap-e a macskaszeretlekből.
- Rendben - bólintott aztán egy kis mosollyal az instrukciókra. - Viszlát legközelebb - köszönt, de ahelyett, hogy Riley hátát figyelte volna, miközben távozott, inkább Ru felé kukucskált.
Mikor odaért a fiú, és Sebastian érzései szerint már a pszichológus sem volt hallótávolságon belül, akkor rögtön beszélni kezdett.
- Képzeld, azt mondta, hogy hunyorgok rád, mint a macskák arra, akit kedvelnek - mesélte, miközben felmérte, hogy milyen étel érkezett a fiúval. Krumpli és sajt, némi zöldséggel, meg leves, ami feltehetőleg kapott egy bűbájt a manóktól, mert bárhogy is lépett a fiú, meg se rezzent a tálban. Igazán előrelátó.
- Gyere - csinált helyet gyorsan az ágyon, óvatosan odébb túrva a dolgokat, hogy Ru is le tudjon ülni, illetve a tálcát is legyen hova tenni. - Köszönöm a vacsorát. Te készítetted? - kérdezte kicsit reménykedve, mert tudta, hogy akkor finom fűszeres lesz minden. A manók is jól főztek, de ők kicsit általánosabb ízlésvilágot voltak kénytelenek követni, Ru viszont remekül bánt a különféle fűszerek harmóniájával.
Hozzászólásai ebben a témában


Ruarc L. Mornien
Független varázsló, Végzett Diák


Kvibli melodimágus
offline
RPG hsz: 231
Összes hsz: 474
Írta: 2017. december 17. 23:55 | Link

Sebastian

Odafészkel, probléma nélkül megtalálva a helyet mindennek, mert ennyi idő alatt betéve ismeri már Sebastian kis sarkának földrajzát, legfeljebb a széthagyott könyvek térítik el olykor. A fal és Sebby közé túrja be magát, a tálcát a másik ölébe helyezi, de megtorpan pár pillanatra a hallottak nyomán. Ujjai hallgatagon követik a tányér peremének vonalát.*
- Éreztem, de nem tudtam, hogy hunyorgás. Gyakran csinálod, amikor csak úgy...vagy?-*A helyes kifejezés talán a merengés lenne, de mint sokszor, a szó elillan előle és nem fecsérel a keresésére időt. Ha a másik érteni akarja, bármikor megmerítkezhet a gondolataiban, bármilyen leírásnál pontosabb képet kapva. Ahogy visszagondol az érzésre, finoman hintázni kezd, apró kis mosoly kucorodik a szája szélére és a fiú felé billenti fejét, nyakát mutatva, mintha hallgatózna.*
- Szeretem.-*Ezt mindenképp közölni akarta, ha nem is fejti ki; aztán jön a következő kérdés és továbblép.*
- Részben, mert gyorsan akartam. Fűszereztem,-*magyaráz, miközben ölébe veszi a csuprot, amiben az ő része van, kitapintva a kiskanalat. Kukoricaleves, tejszínesen-csípősen, friss gyömbérrel, chilivel, curryvel - az illata is melengeti, s csendesen eszeget. Nagyjából annyi időbe telik neki megenni, amíg Sebastian - jobb napjain - eltüntet egy kétfogásos ebédet.
Hozzászólásai ebben a témában
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. december 18. 23:35 | Link

Ruru

Szívesen leste volna meg Ruru gondolatait, mikor a hunyorgásra terelődött a téma, de azután, hogy először használta ma hosszú kihagyást követően a legilimenciát, ráadásul a zene és a Riley-val való beszélgetés is kimerítő volt számára, inkább nem kockáztatott meg most egy újabb próbálkozást.
- Én nem tudtam róla - felelte. - Nagyon furán nézhet ki... - töprengett el egy pillanatra, de természetesen nem érdekelte különösebben, hogy valójában mennyire furcsa vagy sem, inkább megpróbálta elképzelni, hogyan is festhet ez az ő prezentálásában.
Ru rövid megjegyzése viszont mosolyt csalt az arcára, mert jólesett tudni, hogy a fiú örül az ilyen apró, sokszor talán teljesen akaratlan jelzéseknek is.
- Szeretem, hogy szereted az ilyesmit - mondta aztán még mindig kis mosollyal a szája szegletében, egyszerűen nem tudta megállni, de utána már az ételre terelődött a figyelme.
Nem sietett, de valóban hamarabb végzett a levessel, mint Ru a sajátjával, bár amekkora kanállal evett, Sebastiannak igazán nem is lehetett ez kihívás - körülbelül egy evezőlapát méretű darabot pakoltak a manók a leveséhez -, viszont a sajtból csak az egyiket ette meg, a másik szeletet automatikusan meghagyta a mellette ülőnek.
- Nagyon... karakteres? Arvid így mondaná, azt hiszem - merengett el a kifejezés és a sajt felett egy pillanatra, mielőtt átadta volna a tálcát. - Finom lett, köszönöm - tette még hozzá, és most kivételesen észrevette, hogy valóban ráhunyorgott a fiúra, miközben ránézett. A felismerés egy pillanatnyi szünetet kreált, aztán csendes nevetés tört elő belőle, miközben a poharáért nyúlt.
- Nagyon furcsa rájönni, hogy miket csinálok akaratlanul - magyarázta meg a nevetés okát, még ha Ru amúgy is tudhatta, olvashatta, de Sebastian valahogy most szükségét érezte annak, hogy hangosan is megállapítsa a nyilvánvalót. - Miket hoztál még egyébként? - pislogott aztán az ágyra halmozott holmik felé, amiket Ru pakolt oda, még mielőtt zenélésbe kezdtek volna.
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet