 A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely. Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát. A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább. Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban. Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt. A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve. A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet. A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak. Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember. Gyógyítók:
- Anastasia Strakhova
- Szentmihályi L. Izabella
- Thorsten Löwenherz
Gyógyítósegédek:
- Catherine Hope Brightmore
Kedves Diákság!1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen. 2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.
|
|
|
|
Látogató;;
-Mert a rossz hírt is hoznia kell valakinek.-
- Kristóf?
Még párszor elhagyta a név félkómás állapotban ajkait, de a fájdalom teljesen maga alá gyűrte a lányt. A legrosszabb még csak akkor jött pedig, mikor magához térítették őt. Ekkor már sürgött körülötte a jól ismert gyógyítói arc, érezte, ahogy hol a kezét, hol a fejét mozgatják, de minden egyes apró érintés is fájdalmat okozott újra. A talpától a feje búbjáig hasított végig benne, ahogy a kezét arrébb emelve lehámozták róla a védőfelszerelést. Aztán valami borzalmas ízű dolgot itattak vele, ezek után pedig újabb képszakadás következett.
fogalma sincs mennyi időre, hogyan és miképpen ütötte ki akár a szer, akár a fájdalom, de tudta, hogy sokat nem javult még a dolog, hiszen ahogy szemeit kinyitotta, és fejével oldalra próbált fordulni, egész testében megremegett oldala szúrásától. Bal fele teljesen odavolt a gurkótól, még a csuklója is fájt mindig a ficamtól, de az teljesen elenyésző volt ahhoz képest. Nem látott éppen senkit maga körül, vagy csak korlátozta őt, hogy egy irányba bírt nézni és kész, kifújt. Dúlt benne némi indulat, a kíváncsiság és az aggodalom is. Mi van most a csapatával? Tisztában volt vele, hogy a manőverét nem fogja mindenki megdicsérni, és abban is, hogy ettől még szükséges volt, de utált ide kerülni ezek után. Maga mellett balra - erre sikerült elfordítani a fejét, és egyelőre nem nagyon mozgott volna - nem feküdt senki. Vagy nincs még vége, vagy megúszták, mindkettőben látna rációt, de leginkább reménykedik. Most veszi csak észre, hogy nedves lett a felsője és a párna is, ahogy könnyei is kicsordultak a mozdulatsortól. azonban jött az indián bácsi, mint megmentő. Kapott fájdalomcsillapítót, sok instrukciót, és parancsot a fekvésre.
De legalább a fogója akkor megmenekült. Vajon...elkapja, vagy elkapta a kis aranyost?
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
|
Írta: 2014. december 4. 20:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=431249#post431249][b]Czettner R. Luca - 2014.12.04. 20:25[/b][/url] Látogató;;
-Mert a rossz hírt is hoznia kell valakinek.-- Kristóf?Még párszor elhagyta a név félkómás állapotban ajkait, de a fájdalom teljesen maga alá gyűrte a lányt. A legrosszabb még csak akkor jött pedig, mikor magához térítették őt. Ekkor már sürgött körülötte a jól ismert gyógyítói arc, érezte, ahogy hol a kezét, hol a fejét mozgatják, de minden egyes apró érintés is fájdalmat okozott újra. A talpától a feje búbjáig hasított végig benne, ahogy a kezét arrébb emelve lehámozták róla a védőfelszerelést. Aztán valami borzalmas ízű dolgot itattak vele, ezek után pedig újabb képszakadás következett. fogalma sincs mennyi időre, hogyan és miképpen ütötte ki akár a szer, akár a fájdalom, de tudta, hogy sokat nem javult még a dolog, hiszen ahogy szemeit kinyitotta, és fejével oldalra próbált fordulni, egész testében megremegett oldala szúrásától. Bal fele teljesen odavolt a gurkótól, még a csuklója is fájt mindig a ficamtól, de az teljesen elenyésző volt ahhoz képest. Nem látott éppen senkit maga körül, vagy csak korlátozta őt, hogy egy irányba bírt nézni és kész, kifújt. Dúlt benne némi indulat, a kíváncsiság és az aggodalom is. Mi van most a csapatával? Tisztában volt vele, hogy a manőverét nem fogja mindenki megdicsérni, és abban is, hogy ettől még szükséges volt, de utált ide kerülni ezek után. Maga mellett balra - erre sikerült elfordítani a fejét, és egyelőre nem nagyon mozgott volna - nem feküdt senki. Vagy nincs még vége, vagy megúszták, mindkettőben látna rációt, de leginkább reménykedik. Most veszi csak észre, hogy nedves lett a felsője és a párna is, ahogy könnyei is kicsordultak a mozdulatsortól. azonban jött az indián bácsi, mint megmentő. Kapott fájdalomcsillapítót, sok instrukciót, és parancsot a fekvésre. De legalább a fogója akkor megmenekült. Vajon...elkapja, vagy elkapta a kis aranyost?
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥ 
|
|
|
Végardó Erik
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
|
|
Írta: 2014. december 4. 21:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=431317#post431317][b]Végardó Erik - 2014.12.04. 21:49[/b][/url] Rögtön felpattant, amikor meglátta a balesetet. Gyilkosságot?
A levitások durván játszottak: kipécézték a fogót, és mindenáron le akarták szedni. Taktikának nem utolsó, de azért meglepő volt, hogy a szfinxek háza ilyenre vetemedik. A Rellontól nem vár mást az ember. Az agresszív játék megspékelve egy kis öngyilkos heroizmussal eredményezte azt, hogy Luca az oldalába kapott egy gurkót. Esélye sem volt.
A lány még földet sem ért, Erik megindult, és fellökve néhány a sorában ülőt ledobogott a lelátóról, onnan futva igyekezett a gyengélkedőhöz, ahová feltételezte, hogy a terelőcskét vitték. Valóban oda került Luca, de persze Eriket nem engedték a javas körül lábatlankodni, míg az dolgát végezte. A fiú ügyefogyottan visszasétált a kviddicspályához, de már csak a lépcsőnél állva nézte végig a meccs további részét és a Levita győzelmét, aztán elsőként lépett le a fele ünneplő, fele csalódott tömegből. A gyengélkedő még mindig zárva volt a látogatók elől.
Már nem emlékezett, mit művelt egész délután, míg végre beesteledett. Csak remélhetjük, hogy valamelyik tantárgyából volt korrepetáláson az eridonos főokosnál, ugyanis a hajtósrác majdnem mindenből bukásra vagy elégségesre állt.
Leszállt az est, és valami sokkal különlegesebb esemény is vele együtt: Erik első szabályszegésének holdjára virradtunk. A mackós alkatú ötödikes, a lopakodás művészetének megszégyenítője valami csoda folytán (vagy az ünneplő, esetleg lusta prefektusoknak hála) senkivel sem találkozott egész úton a kórteremig.
Nem esett nehezére a bejutás, de az ablakokon beszűrődő halvány esti fényben beletelt egy kis időbe, míg keresettjét meglelte. Az utolsó függöny mögött pihent a lány, csukott szemmel. Erik amennyire tőle telt, halkan odalépett hozzá, és óvatosan, mint egy porcelánmadárkát, nagy kezébe fogta a kis kezet.
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
|
Írta: 2014. december 4. 22:23
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=431342#post431342][b]Czettner R. Luca - 2014.12.04. 22:23[/b][/url] Eriknyuszi;;Egyre többször sikerült kis időkre magához térnie, de valóban a alvás volt az egyetlen, ami segíthetett most, ezzel nem is akart hadakozni, főleg, mert pont úgy érezte magát, mint aki 5 napja nem aludt és még az úthenger is átment rajta. Se nem volt jó, se nem volt élhető állapot, de már évekkel ezelőtt, mikor először szállt seprűre, tudta miket vállal be, így a csalódottság és a düh elmaradt. Inkább aggodalom és izgalom volt benne, a többiek érdekelték. Képtelen volt csak a gyógyulásra koncentrálni, ahogy kérték tőle, még nem tudott semmit. Álmában is kviddicses képek kergették folyamatosan, amik néha jól, néha nem végződtek. Már-már lázálomnak nevezte volna, de vélhetően a fájdalom generálta benne. Nyugtalan volt és védtelen, egyik se a kedvence. Miután beesteledett, elcsendesült minden, ismét elszenderedett, de nem nyugodott a lelke. Mozgásra ugyan nem, de a kezének mozdítására, automatikusan szorított rá lágyan az övét tartó kézre, aztán szemét is nyitogatni kezdte. - Ki...?Igen, még mindig nem volt kellemes a mozgás, de attól a szörnyű létől, amit kapott, sokkal tompább lett. Fejét a látogatója felé fordította, akit a rossz fényviszonyok miatt idő volt kitalálnia ki az, de aztán halvány mosoly után lett tiszta a kép. Az eridonos hajtó, akivel a meccsen is kint volt. Már akkor is nagyon jó volt őt látni, most meg pláne jól esett neki. Viszont ebből tudta is, hogy biztosan ott volt, látta. Mindent látott. - A csapat... rendben van? Érdeklődött, a beszéde tiszta volt, és reálisabb sokkal, mint a volt helyetteséhez szóló kérlelések a legelején. Egészen magához tért, most még az állapota is stagnált ezen a nem fáj annyira szinten, amin létezni tudott az ember. Minimálisan próbált feljebb csúszni, nagyjából ment is, de nagyokat szisszent. A kötés körbe a törzsén érezte, ahogy súrlódik, és ettől nem kellemes érzéseket idézett a gurkó becsapódásának helyén. - Mi lett a vége, Erik? Megint...?Nem akart pesszimista lenni, de csak rossz érzések kavarogtak benne, főleg, hogy ott sem tudott lenni segíteni, hibásnak érezte magát. Messze volt, nem tudta szerelni a gurkót...
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Végardó Erik
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
|
|
Írta: 2014. december 4. 23:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=431431#post431431][b]Végardó Erik - 2014.12.04. 23:29[/b][/url] Nem is olyan erőtlenül szorított vissza Luca, mint ahogy Erik számított volna rá. Terelőkéz.
- Én - suttogta Erik Luca kérdésére, ezzel biztos sokat segített.
- Erik - tette hozzá még mindig suttogva, mikor ez neki is leesett.
- Jól vagy? - kérdezte egyszerre a lánnyal. Aztán egyszerre vártak. Végül a fiú belekezdett.
- Jól vannak, nem történt semmi baj, miután leestél. Az új terelő is becsülettel küzdött.
Két mondat egymás után! Erik, ez igen! Mi van veled?
Á, ne higgyük, hogy hirtelen belevaló Disney-herceggé változott. Ezen a ponton eszébe jutott, hogy Luca kezét fogja, és gyorsan el akarta rántani a sajátját. De hát a lány az övét szorította, és milyen kínos lenne az a pillanat is. Hát a fiú mintegy véletlenül ottfelejtette mancsát. Egy apró kis simításra is vette a bátorságot a hüvelykjével a finom kézfejen.
Luca az eredményt tudakolta. Az eridonos arckifejezésében benne volt a válasz, mielőtt kimondta volna.
- 170-40 a Levitának - motyogta gyászosan, már amennyire gyászos hangot tud megütni egy motyogó ember. Eriket birkatürelműnek, egykedvűnek ismerhetik, de a kviddics valami olyan, ami olykor kihozza belőle az indulatokat. Például csak a kviddicsvereségek miatt tud bosszankodni, ezért nagyon is megérti, milyen rossz lehet Lucának úgy feküdni összetörve a gyengélkedőn, hogy még csak nem is nyert a csapatuk. De legalább megmentette a fogót. Még ha őrült ötlet is volt ez.
Szeretné azt mondani, hogy nincs veszve semmi, de a Navine majdnem 150 ponttal le van maradva. Ha az Eridon megveri a tabella élén álló Rellont, akkor is 340 pontjuk lesz legalább, és képtelenség hogy a sárgák több, mint 15 gólt dobjanak az utolsó meccsükön a Rellon ellen.
Ehhez bezzeg van esze a srácnak. Mugliismeretből brillírozna ennyire.
Inkább nem szól semmit. A következő meccs az Eridon-Rellon lesz, és Eriknek gyomorfájása van, ha csak rágondol.
Nem tudja mit mondjon, pedig nagyon szeretne szórakoztató lenni... talán itt az ideje elbúcsúzni...
|
|
|
|
|
Czettner R. Luca
INAKTÍV
Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
|
|
Írta: 2014. december 7. 20:14
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=433162#post433162][b]Czettner R. Luca - 2014.12.07. 20:14[/b][/url] Eriik;;A tudatáig egész gyorsan jut el a hang, de a felismerés ebből még nem ment igazán, ám a névvel már jobban ki volt segítve. Kis idő kellett, de tudta, hogy az eridonos hajtó hozzá érkezett látogatóba, és mivel már annyival is képben volt, hogy a lelátóról jöhetett, ha így idekeveredett, egyből érdeklődött is a többiekről. Megnyugodott, mikor pozitív dolgokat hallott vissza, majd tekintete a takaróra siklott, ahol alatta a kötést érezte magán. - Már rendben leszek. Összerakott az indián gyógyító, csak még fáj...Kicsit elcsuklik a hangja a végére a fészkelődésben fel is szisszen, de aztán abbahagyva, próbál kényelmesen, kicsit hunyorogva Erikre nézni, miközben már nem annyira szorítva, de még fogja az érte aggódó kezet. Jól esett neki tagadhatatlanul, hogy valaki bejött hozzá, és valahogy annak is örül, hogy ez nem a csapata lett első körben. Nagyon nem viselné jól, ha a vezérüket bénán kéne pesztrálniuk egy kórteremben. - Megint...Aztán bármennyire is halkan és leplezve jött a válasz, ettől még nem lett kevésbé keserű a csapatkapitány számára. Az előző meccsükön is igyekeztek azért az erejükhöz mérten, itt meg amíg ott volt a lelküket is kiadták a pályán, valami emberfeletti módon igyekezett mindenki. Mégis az eredmény ugyan az... Kicsit esztétikailag szebb, ám cseppet sem mutat jobbat. A másik részről pedig pontosan tudja ez mit jelent. Nem egy éltanuló a leányzó, de a matekozással, főleg ha kviddics a téma nem volt még sosem baja. A kupát itt elvesztették, ha csak nem jön közbe valami emberfeletti esemény. Ezekben már nem hisz annyira. - Tudom, hogy mindent megtettek... érzem.Lemondó kicsit, ám tényleg hisz ebben, de fogalma sincs, mit ronthatott el idén, ami tavaly még rendben ment. Mi változott ennyit. Nyilván össze kell szokni az újakkal, elment a fix pontja, egy csomóan jobb lehetőségek miatt távoztak... Jó igazából érzi, hogy alig kaparták össze magukat, és csodát se kéne várni, mégis tavaly is rosszul álltak az elején, aztán miből lett a cserebogár? - Győzzétek le a rellont, Erik, képesek vagytok rá.
|
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
|
|
|
Végardó Erik
INAKTÍV
offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
|
|
Írta: 2014. december 12. 21:31
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=436056#post436056][b]Végardó Erik - 2014.12.12. 21:31[/b][/url] Eriknek a lányt nézve bűntudata támad, hogy legyőzték a Navinét a legutóbbi meccsükön. Nonszensz.
De Luca erős, és meglepően jól viseli a rossz hírt. És Eriket biztatja. A fiú viszont nem birtokolja azt az optimizmust, amivel a másik bátorítani próbálja. A Rellon gyilkos bagázs. Szét fogják szedni őket a pályán. A fiú néha arra gondol, jobb lenne, ha eltolnák ezt az egész meccset. Pedig akkor semmiképp sem nyerhetnének, persze.
- Lesz... ami lesz - nyökögi a fiú, nemcsak bizonytalan hangon, de bizonytalan szavakkal is.
Pedig tavaly utolsó helyen végeztek a sárkányok, hogy szerezhettek ilyen jó játékosokat egy nyári szünet és az első iskolahónap alatt?
Most már a srácnak izzadni kezd a tenyere, hát amint észreveszi, kicsúsztatja a kezét Lucáéból. Szörnyen néz ki a lány. Neki pedig sem vigasztaló, sem figyelemelterelő téma nem jut az eszébe. "Hamarosan nyílik a hanga." "Elena Rose csütörtökön nagyon közel ült hozzám órán." "Most tudtam meg, hogy a muglik nem látják a dementorokat."
Semelyik nem tűnik megfelelő beszédtémának. Másnak miért megy ez ennyire egyszerűen? Például Lucának. Talán leckéket kéne vennie tőle! Igen!
- Volna... - kezd bele, mikor nyikordulást hall a közelből, gyanúsan épp a gyógyító szobájának irányából.
Mennem kell - üzeni a szemével Erik, majd utolsó pillantást vetve a lányra, térdelésből guggolásba billenti magát, és görnyedve odarohan az ajtóhoz. Nem csukta kilincsre, így könnyen kitárja, és eltűnik a másik oldalán, halkan beklikkentve a zárat.
|
|
|
|
|
