36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. szeptember 21. 23:50 | Link

Emma néni

Idejét se tudom már, hogy hány napja vagyok bezárva a gyengélkedőre… Mint valami rab, csak mégsem. Ki se mehetek, mondván, hogy nincs senki, aki kikísérne. Ez pedig akkora kiszúrás velem. Mondják azt, hogy szánalmas vagyok és küldjenek haza, csak ne kelljen itt gubbasztanom. A legrosszabb az egészben, hogy azt sem tudom, hogy mikor van nappal és mikor éjszaka. Egyedül az éghajlat segít benne, de éjjel nem tudok kiszökni, hiszen be van zárva az ajtó… Vagy mindig rossz dolgot akarok kinyitni, illetve lefülel a gyógyító bácsi. Ebből az következik, hogy akkor kell lelépnem, amikor nappal van, és sokan vannak itt. Ez viszont nem mindig adatik meg, ráadásul a járásom is elég bizonytalan így, hogy vak vagyok. Pedig ki kell jutnom a friss levegőre, mert meg fogok bolondulni, és bedugnak valami intézetbe. Ott meg aztán még jobban vizsgálgatni fognak, mert a tetejében még varázsló is vagyok. Rossz ez így, nagyon rossz…
Előnye mondjuk ennek a rossz dolognak is van. Nem kellett órákra mennem, a vizsgáimat pedig egészen egyedi módon tehettem le. Bár csak a tanár, és az igazgató volt jelen, mindig úgy éreztem, hogy több szempár szegeződik rám. Most viszont egy sincs. Úgy tudom, hogy valami gálamérkőzés van, vagy mi a fene, így nyugodt szívvel le tudok lépni, hiszen senki nincs a gyengélkedő közelében. Bekapcsoltam a hallókészüléket, szép lassan lemásztam az ágyról, és abban kapaszkodva, megindultam a vélt kijárat felé. A hideg kő jót tesz a talpamnak, hiszen napok óta csak a takaró alá volt dugva. Elhagytam az első ágyat, majd a másodikat is és a harmadikat is. Leghátsó ágyat kaptam, hogy ne zavarjak senkit sem, és engem se zavarjanak meg. Néha azért jó lenne beszélgetni valakivel, de akkor felfedném a titkomat, ami nem lenne most jó. Na de hol is tartottam? Ja ott, hogy nekiütköztem valaminek, ami kemény és fájdalmas. Mivel kitapintottam rajta a kilincset, nyilván egy ajtó lesz az, így boldogan nyomom le a zárnyitó szerkentyűt. Meglepetésemre kattan is egyet, és utat nyit nekem, vélhetőleg a folyosóra. Kiléptem a gyengélkedőről, és egyik kezemet a falon húztam végig, hogy ezzel tudjam, merre is visz az utam. Lassú, kicsit bizonytalan léptekkel haladtam valamerre, és bár kifele szeretnék menni, nem most akarok egy lépcsőn lezúgni.
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. október 9. 17:18 | Link



Sűrűbbre sikerült ez a szüneti időszak, mint arra számított. Diákként anno egészen másként teltek ezen időszak napjai, most sem kell megszakadnia szerencsére, de nagyon furcsa, hogy a navinések igazgatása mellett azért akad még tanári is, ráadásul a következő évtől Zoé is itt lesz a karban mellette. A boltjuk dolgainak átbeszéléséről érkezik éppen vissza a kastélyba, sajnos késésben van minden honnét. Megígérte, mivel a gyermekei –igen, a sárgácskák mind azok- is felszálltak ma, hogy megmutassák milyen az, amikor profin, szépen és látványosan játszanak egy jót. Kristóf ismét ezen a pályán, Luca „kisdikként” nagyok közt debütál, de ott van volt HVH-ja, Marki is, aki kapitányként vezeti őket. Na és napestig sorolhatná még a neveket. Mondjuk az új játékvezetőre is kíváncsi lett volna, Ármint volt szerencséje jó párszor látni, furcsa lehet, hogy nem ő reppen fel és osztja az utasításokat, hiszen nem egy meccse volt már itt.
De még mindig nem volt útra készen a pályához. Pár napja beszélgetett Védával, mikor otthonról jött a faluból és nem az irodájából, hogy mi a helyzet a családdal és mesélt neki az egyik rokonfiúcskáról, aki a főnixeket erősíti. Sajnos a sárkánytanos néninek ideje annyi nem volt, hogy Ririke körmére nézzen –aki mostanság elég rossz-, nemhogy látogasson, de rosszul viselte ő is, hogy senki nem megy szegényhez, vagy sétál vele egyet, Emma meg egy tündérbogár és magától felajánlkozott, hogy benéz hozzá egy kis időre.
Így esett, hogy éppen a lépcsőn tartott sietősen felfelé, mikor megpillantotta a tetején a kisfiút közeledni. Kettesével szedte a lépcsőket, a táv leküzdése érdekében lesett felfelé, hogy időben odaérjen, mielőtt baj lenne. Azért milyen jó, hogy azok közé a nők közé tartozik, akiknek mindegy mi van a lábukon, bajban bokatörés nélkül nitróznak előre. Nagyon nem bírná elviselni a lelke, ha látja az esetet és tehetetlenül végignéz egy ilyen zakót esetleg. Egyébként is, nem sok köze van hozzá, mégis Védát és Domit is jól ismeri, akiknek fontos Ádám, igen, mert hogy így hívják, ennek is tudatában van azért már.
Lihegve érkezik, ahogy koppan cipője az utolsó lépcsőfokon is, majd nem erősen kapja el Ádám kezét, és fordítja maga felé.
- Hé,hé,hé…óvatosan! Nem akarnád magad még a sétától is megvonni, igaz?
Kedves, szinte mosolygó hangon kezd bele, nem leszúrásnak szánja, inkább amolyan figyelmeztetésnek. Elég sokan felismerik hangról, megnyilvánulásról, egyesek még a vanília illatról is, de egyébként kellően szétszórt és sosem gondol bele, hogy be kéne mutatkozzon, vagy legalább jelet adni, hogy én vagyok, helló. Illetve azért meri feltételezni, hogy akit ő ismer, az is ismeri őt. alapvetően az idősebb diákjait se magázza, ahogy ő sem várja el tőlük, ezért is, mert ilyen közvetlenül a közepébe vágni. Közben a folytatásra is rátér, amiben az aggodalom is bekúszik a képbe.
- Hallottam róla, hogy nem igen van társaságod, de ha én megfelelek… sétálhatnánk egyet, valami kevésbé közveszélyes helyen. Rendben vagy egyébként? Ugye eddig nem bóklásztál csak úgy itt?
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. október 13. 12:29 | Link

Emma néni

Egészen jól haladtam a folyosón, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy veszélyben lennék. Talán ma van az a nap, amikor végre kijutok innen, és szívhatok egy kis friss levegőt? Több gálamérkőzést kellene szervezni, és akkor meg is tudok lógni. Igen ám, csak amint ezt a gondolataimban helyreraktam, máris éreztem, hogy eltűnik a talpam alól a talaj, én pedig kapaszkodás híján zúgok lefelé… Illetve zúgnék, mert valaki még időben elkapja a kezemet, ezzel megmentve az életemet. Szívem kalapált, mintha ki akarna ugrani, légzésem kicsit szaporább, mint az átlagos. Lefüleltek, de lényegében örülök ennek, mert ha nem tették volna, tuti borulok. Karomat is ki akartam tépni az illető kezéből, de a szorítás inkább gyengédebb volt, ráadásul finom vanília illatot éreztem a közelemben, és a kérdés is női hanghoz párosult. Az illető nem a gyógyító, ami megnyugtatott, de hirtelenjében nem tudom beazonosítani, hogy kivel is kellene beszélgetnem. A probléma második fele pedig az, hogy az illető meg nem tudja a titkomat, és nyilván nem tud jelelni sem, így patt helyzetben vagyok. Kénytelen leszek megszólalni, hogy kommunikálhassunk, de előbb megráztam a fejemet a kérdésére. Természetes, hogy nem akarom megvonni magam a sétától, de ennek a kalandnak itt és most vége lett. Emma néni –mert közben rájöttem ám, hogy ki is van itt velem– lesz az én társaságom, de ha én szótlan leszek, dög unalmas lehet majd velem. Sóhajtottam egy nagyot, majd vettem egy mély levegőt is, aztán megfogtam a tanerő kezét, és a fal mellett visszaindultam a gyengélkedő felé. Arra, hogy minden rendben, csak bólintottam, hogy igen, másik kérdésére pedig halványan elvigyorodtam. Ebből le lehetett szűrni, hogy egyedül bolyongtam a folyosón, de nem is töltöttem kint öt percnél több időt. Legalábbis nekem kevésnek tűnt.
– Jó, sétáljunk… de ne tessék beárulni a gyógyító bácsinak, mert akkor nagyobb figyelmet fordít rám, és évezredek telnek el, mire kijöhetek abból a szobából… –fordítottam felé bűnbánó arcocskámat, és lassan lépkedtem tovább. Ha már sétálunk, jó lenne egy cipő is, mert fogalmam sincs, hogy merre szeretne vinni engem, de ha kimegyünk a falak közül, biztosan hidegebb lesz a talaj. Márpedig nem lenne jó még egy megfázás is, és a fúj ízű löttyök tömkelege.
Utoljára módosította:Gyarmathi Mihály Ádám, 2014. november 5. 19:06
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. október 31. 11:04 | Link



Magában elég hamar túlesett a sokkon, amit a csatangoló kisdiák okozott, aki láthatóan se kép, se hang alapon közelített a végzetébe. Akár honnan nézzük, az Emmában lévő óvó szellem feléledt, eddig is folyton ott volt, hiszen több diák van kezei alatt házvezető-helyettesként, mint amivel valószínűleg elbír, mégis ilyenkor teljesedik ki. Ránézve az eridonos diákocskára sietett fel – magassarkú, soha többet, hiába alacsony, ez már biztos – és fogta karon. Nem volt boldog, hogy itt futott össze vele, de elégedetten fújta ki magát, mikor hallgatva rá, visszaindultak a másik irányba, pontosan a Gyengélkedő bejáratához. Ekkor tekintett le, hogy mezítláb császkál a kisfiú. Az kéne még csak, hogy meg is fázzon pluszban, senki nem szerethet beteg lenni, a kúrákat és gyógyító főzeteket meg pláne, szóval határozott koordinálással terelte be a helyiségbe, majd a hátsó ágy felé, ami a legbelakottabbnak tűnt, és ahol egy pár cipőt is látott.
- Előtte szépen keresünk neked egy lábbelit, aztán lehet szó arról a sétáról komolyabban. Rendben vagy egyébként? Chaske nem eszik embert szerintem, de nyugi, köztünk marad.
Próbált megnyugtató és kedves lenni egyszerre, nem volt szándékában amúgy se árulkodni és bezáratni ide szegény párát, mint a királylányt szokás a toronyba, egyszerűen csak ő is aggódott. Mi van ha gyakran császkál így egyedül, és egyszer baj lesz? Nem szabad az ilyet megkockáztatni. Közben elérkeztek az ágyig, ahol a cipőt előszedve, átnyújtotta neki, ha kellett segített természetesen, miközben körbenézett, hátha szüksége lenne valamire abban az időben még, amit kötelezően előírt neki az élet itt. Nem lehet kellemes, nagyon nem, nem csodálja azért ezeket a kis magánakciókat.
- Ádika, ígérj meg nekem valamit. Ha sétálni szeretnél, inkább üzensz nekem ezentúl, de nem császkálsz egyedül, mert bármi baj lehet. Rendben?
Azzal felegyenesedett és személyes ártalmából köthetően igazította meg az ágyat meg pár ruhadarabot, aztán ha elkészült a fiúcska, kézen fogta és elindult vele kifelé, de megtorpant egy pillanatra, és felkapott egy pulóvert a kezébe, ha kifelé vennék az utat, se legye gond.
- Hová mennél szívesen, most egész sok időm van, bármi lehet az úti cél.
Hozzászólásai ebben a témában
Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. november 10. 13:03 | Link

Emma néni

A navinések házvezető-helyettese meglepően kedves volt velem. Áldom a szerencsémet, hogy ő fülelt le, mert fogalmam sincs, hogy mi lett volna, ha mondjuk a saját házam házvezető-helyettese akad rá. Dwayne bácsi olyan szigorúnak tűnik, és szó szerint összerezzenek, ha meghallom a közelben. Olyankor mindig az jár a fejemben, hogy rosszat tehettem, és most jön közölni, hogy ki vagyok csapva a suliból, vagy éppenséggel Zsombicc kicsapásának hírét hozza. Mindegy is, most az volt a legfontosabb, hogy végre kimehetek, noha nem egyedül.
Lassan, még kicsit bizonytalanul lépkedtem, hiába érezhettem magam biztonságban Emma néni mellett. Mikor megálltunk, kitapogattam az ágyam szélét, és szépen felültem rá. A cipőimet a kezembe kaptam, de előbb a bennük elrejtett zoknikat vettem fel, majd a cipőket is. A fűzők bekötésével vakon nem boldogultam valami jól, ám Emma néni ebben is segített. Zavarban, és némileg kínosan is éreztem magamat; vörösödő arcom csak tetézte ezt. Komolyan úgy festek itt, mint egy béna óvodás, akinek a cipőit a rá vigyázó dadusnak kell megkötnie. Tenni viszont nem tudok ellene, magatehetetlen vagyok, ameddig nem látok. Kérdése így később jutott el hozzám, de nem voltam tiszteletlen, hogy figyelmen kívül hagyjam, ezért mosolyt varázsoltam az arcomra, és vélhetőleg Emma nénire néztem.
– Köszönöm a kérdést, rendben vagyok, csak nagyon unatkozok egyedül. Nem eszik, de mindig visszaparancsol az ágyba, ha éppen felkelek… Pedig néha csak az ablakig szeretnék eljutni, és kinézni rajta… még ha nem is látok. –sóhajtottam a válasz után, majd lekászálódtam az ágyról, ismét megfogtam a tanerő kezét, és engedtem, hogy vezessen. Közben ígéretet kért tőlem, amitől cseppet vonakodtam, de ennyivel tartozok neki. Így egyik kezemet a szívemre tetem, még a másikat felemeltem, és bólintottam egyet, hogy megígérem. Arra pedig, hogy merre menjünk, rögtön rá akartam vágni, hogy nézzük meg a gálameccset, de elvetettem.
– A gálameccset szerettem volna nézni, de a kezdetleges lelkesedés alábbhagyott… Lehetne, hogy a Vízeséshez menjünk? Nem akarok belemenni a vízbe, mert rettegek tőle, csak ott szeretnék sétálni. Ugye lehet Emma néni? –hangomban csengett a kisfiús ártatlanság, kíváncsiság és vágyakozás egyvelege. Első úti célnak megfelel, utána majd eljutunk még máshova.
Hozzászólásai ebben a témában

Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2014. december 4. 21:05 | Link

Ádibogyó
- Öltözék -


Nem szívleli ő a gyengélkedőt, a sok betegecske diáknak azonban kijár minden segítség. Tartja ő legalábbis, a maga nemében is próbálkozik, de nem lépett gyógyítói pályára sosem, nem az ő világa jó neki a katedra, na meg a sárkányok. Az örök szenvedélyek. Viszont az utóbbi időben nem egyszer vette már észre magán micsoda empátiával és felelősségérzettel pátyolgatja itt a fiatalokat, nem is volt kérdés tehát, hogy Ádikának segíteni akar majd, nem pedig büntetést osztani rá.
- Ez normális reakció, ő csak vigyáz itt mindenkire, ez a dolga. Na jó.. megsúgok valamit, talán egy kicsit komor és ókori a felfogása is, de csak jót akar.
Egészen halkan, kicsit kuncogva tette hozzá a második mondatot, miközben igyekezett a fiúcskának mindenben a segítségére lenni. Cipők kész, ruha megvan. Hm-hm, talán útra készek. Pillanatnyilag nem látta sehol a gyógyítót, így egy pergamenre gyorsan ráfirkálta még utolsó mozzanatként, hogy vele van az eridonos, nem szökött el, és időben visszajönnek. aztán kézenfogta őt és elindult vele, egyelőre céltalanul, de várva, mit is szeretne.
- Hát, nem is bánom annyira, hogy már nem szeretnél. Bár van fent több kedves ismerősöm is, nem vagyok annyira otthon a dologban, csak unatkoznál ott mellettem.
Vallja meg őszintén, miközben lassan battyognak a folyosón, kipillantva pedig boldogan tapasztalja, hogy az idő sem annyira szörnyű szerencsére. az ötlet pedig meglepte, de elmosolyodott, maguk elé figyelt, hiszen duplán szükséges volt ez most, aztán végül kedves és csilingelő hangján fordult hozzá.
- Rendben, menjünk a vízeséshez, de nem leszünk sokat a víz közelében nagyon, mert ott hűvösebb van, és te sem szeretnél biztos plusz napokat az Indián bácsival.
Ó, micsoda anyai mondandók, csodálkozik néha az ember, hogy viselik mégis ilyen jól tőle a dolgokat, hiszen a maga módján azért elég határozottan tudja előhozni a kéréseit. De lehet csak nem is igazán ellenkeznének, de, hogy most is így van-e még nem tudja.
- A tesód járt bent nálad mostanában? Nem találkoztam vele órán érdekes módon.
Nem tartozik a legszigorúbb tanárok közé, mégis érdekli azért, merre is császkálnak a fiatalok, persze nem tervezi megbüntetni, ahogy azt sem, hogy felelősségre vonja, de talán Ádikánál volt, az meg azért Emma számára egy bocsánatos bűn abszolút.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet