36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Angelinne Stanwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 2354
Írta: 2012. szeptember 27. 21:53 | Link



A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:
  • Anastasia Strakhova
  • Szentmihályi L. Izabella
  • Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:
  • Catherine Hope Brightmore


Kedves Diákság!


1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Utoljára módosította:Egervári Léda, 2023. december 25. 22:03
Hozzászólásai ebben a témában
Jenna Harvey
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 23. 19:05 | Link

(Terminátor 2)
Az ítélet napja (büntetőmunka)


    Az előző este meglehetősen érdekesre sikeredett. Másképpen nem tudnánk jellemezni azt, hogy csöppnyi bolygónkat az igazságtalanság tartja rettegésben, s ezekben az állapotokban él leányunk, Jenna Harvey. Szegény páránk - na jó, még nem váltott halmazállapotot, úgy hogy maradjunk annyiban, hogy szegény szilárdkánk büntető feladatokra kényszerül, csak mert majdnem kioltotta az életét egy grandiózus bestia; tudom, ez a szó most mindenkinek betett, akkor inkább azt mondom, hogy monumentális, és nem kell kihívni az olvasóhoz a mentőket.
    Hát ez a helyzet Jennafalván. Büntit kapott. Most először! Elkámpicsorodva, mégis a dühtől vezérelve csapja lábait a földhöz: így siet a gyengélkedőre, ahol majd ki kell pucolnia a bides, redvás ágytálakat. Csókolom szomszéd, van itt kegyelem? Ja, hogy nincs?! Ez siralmas. Nagyban sóhajtozik a kastély nyugati szárnyában. Második emeletre kell sietnie, különben még azért is megbüntetnék, mert elkésett, de kérem szépen, itt még azért is megbírságolnák, hogy levegőt mert szívni - ez pedig egy katasztrofális hír, hogy még Szellő István is fapofával jelentené be az esti híradóban.
Megérkezik végül. Jóformán majdnem letöri a kilincset, de még így is lehet hallani, hogy itt egy morcos harcos fog belépni az ajtón; és ezúttal nem summáját írom Eger várának mint Tinódi, hogy a hős szőke megmentette a törökök kezétől a magyarok becsületét. Itt bizony arról van szó, hogy egy mérges majom teszi be lábait a lábadozó helyiségbe, és még banánt sem evett reggel, ami jócskán lecsillapíthatná a kedélyeket.
- Jó nagyot! - köszön tréfásan a bent lévő egy-két sérültnek, de végül azt pillantja meg, hogy nincs itt senki sem. Hurrá! Kevesebb kacaj. Becsukja maga mögött az ajtót, de lassacskán ciklonunk tönkre vágja az egész mágustanodát. Az ember ha ingerült, akkor jobb elkerülni!
    Beköszön a javasasszonynak, így illendő. Mindezt mosolyogva teszi, de azon a mosolyon is lehet látni az... Iróniát? Ugyanis ez nem a legkellemesebb reggele, mert most éppen hajnal van, mindenki alszik ő meg ezt a feladatot kezdi csak el. Undorító.
Ásítozva lép a legelső ágyhoz. Szúrós szemekkel keresi az ágytálat, amit ki kell suvickolnia a két kezével, ráadásul kesztyűt sem kapott, csak egy rongyot, egy vödör hideg vizet és hadd szóljon!
- Hogy szakadna a nyakába egy elefánt! Mégis miért? Lehet, hogy szingli... - tűnődik az ok-okozati dolgokon, majd a rongyocskát a vízbe meríti és szépen el kezdi törölni agy ágytál belsejét.
- Disgusting! - szólal meg végül angol nyelven, meglehetősen Mr Bean hanglejtéssel, de már a sírás közelében jár. Nem veti meg a piszkos munkát, de ez most távol áll tőle. Folyton csak ezt a szót morogja, a javasasszony most jókat nevethet.
Utoljára módosította:Jenna Harvey, 2012. október 23. 19:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kékessy Fédra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 25. 01:24 | Link

Büntető munka (ellenőrzés)

Azt mondják, az éjszaka jó tanácsadó. Van ebben igazság, minden esetre a haragomat úgy elfújta, mint a szél, ám a világért sem mulasztom el a büntető munka ellenőrzését, mert ezt a Levita házvezetőjének is megígértem, így nem is lesz benne hiba. A másodikra kell felmennem, ezeken a magas lépcsőkön, korán reggel, amikor még az ember izmai nincsenek bejáratódva és még a reggeli töklevét sem itta meg, már ez is épp elég büntetésnek. Nehezen veszem a lépcsőfokokat, az őszi reggel nyirkos levegője mintha még a falakon keresztül is behatolna. Látok néhány baglyot kirepülni a bagolyházból, sürgős és halaszthatatlan levelet vihetnek ilyen korai órán.Én ráértem volna később felkelni, de Jenna, ahogy tegnap megtudtam a nevét, bizonyára hamarosan végez a munkával, hiszen reggeli idő lesz mindjárt. Azt nem akarom, hogy a finom falatokról is lecsússzon, bár tegnap eléggé nagy mérgemben még azt sem tartottam volna kizártnak. A szigorúság látszatát megőrizve nyitok be a Gyengélkedőre. Kurta köszönés után, kérdőn nézek a Javasasszonyra, aki befelé int a fejével. Arra felé nézve egy könnyeivel küzdő szőkét látok egy vödör víz fölé hajolva, ahogy az utolsó tálakat sikálja. Közelebb lépek, hogy biztosan észrevegyen és ne ijedjen meg, majd ráköszönök.
-Jó reggelt kisasszony!- A szoba üres, nem fekszik az ágyakon senki, úgyhogy a lány nyugodtan végezheti feladatát, amíg én leülök az egyik üres ágyra.
-Gondolom el tudott volna képzelni sokkalta szebbet is.- Kezdek bele mondandómba.
-Nos, ez csak magától függ a jövőben. A házvezetője megkért, hogy tájékoztassam, miben vétett a házirend ellen, de én jobb szeretném az ön szájából hallani. Menjen, mossa meg a kezét, meg arcát is, pakolja el a tálakat, meg a vödröt a ronggyal, aztán várom vissza egy kis beszélgetésre! Igyekezzen, ha még reggelizni is akar óra előtt! - Nógatom a gyorsabb pakolásra, hiszen a mosogatást már befejezte.
-Aztán, ha végzett, hozzon egy széket, üljön le ide velem szemben, és meséljen nekem a házirendről!-
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jenna Harvey
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 29. 19:32 | Link

Bűntény Büntetés; Kékessy tanárnő


    Az ember élete akár egy telített pohár; csordultig tele van méltánytalan, elfogult helyzetekkel. Jelen körülmények között megengedhet magának egy-két könnycseppet legördülni gondterhelt arcán, de ennyi, ácsi, ne tovább! Ő érett, felelősségteljes, szívós, eltökélt nő, aki képes bárki és bármi ellen harcot vívni a szabadságért s igazságért - ezt gondolja magában, persze sokkal zűrösebb és irracionálisabb módon, mint megszokhattuk tőle. De ki nem tépelődni ilyen gyerekesen ebben a szituációban? Hiszen - ahogy már korábban is említettem - itt most rengeteg igazságtalanság érte, hogy szinte lefejelhetné, mint vasorrú bába a mágnesasztalt.
    Szorgosan tisztítja az ágytálakat. Már a végénél tart, amikor benyit valaki, tehát szemét az ajtóra tapasztja. Végül megérkezik a tanárnő, nyilvánvalóan ellenőrzést tart. Leányunk lehajtja bukóját, ugyanis nem akarja megláttatni a fiatal nővel, hogy a feje most úgy néz ki, mint egy támadó menyét; már ha csak ránéznék, akkor is szívrohamot kapnánk, sőt! Ha nem lenne megkeresztelve, akkor még a pap is vízipisztollyal keresztelné meg. Végül összeszedi elhullott kitartásának darabjait, mintha egy markológép-kiállításon lenne.
- Kellemes reggelt! - köszön illedelmesen, de meglepő fordulat az, hogy nem szól vissza semmit, és még a 'kellemes' szót sem nyomatékosította meg. Ez a megadását jelentheti, ez pedig olyan ritka, mint hullaházban a tömegverekedés.
- Rendben! - még egy utolsó körkörös mozdulat és már végzett is az utolsó redvás ágytállal. Orrfacsaró bűz, dzsuvás, szutykos eszközök. Sikítana, mint a horror filmekben a harcipockok, akik ahelyett, hogy menekülnének a helyszínről, még leállnak sikítozni egy sort hátha, tudod, elmenekül a támadó; vagy az ordítozástól szakadna ki a dobhártyája, vagy a szájszagtól ájulna be.
   A vödör tartalmát kiüríti a közeli mosdóba, a rongyot belehelyezi az üres vödörbe, és ezt átadja a javasasszonynak. Megsuvickolja kezét, arcát már nem, aztán odacipel egy széket a tanárnő elé. Jenna meg van lepődve, mint kos a fotocellás ajtó előtt, ugyanis nem érti, hogy a professzor miért nem dühös a tegnapi miatt.
- Nos... - kezd bele remegő hangon, - este tíz után nem lehet kimegy, nem szabad rongálás, tilos tanárt támadni, átkokat szórni tilos, főleg tanárra tilos, páncéltörés és festmények rongálása tilos, tilos engedély nélkül megy... - sorolja hadarva. Számára ezt könnyű elmondani, mint az egyszeregyet, vagy akár olyan könnyű, mint az ágybavizelés tölcsér nélkül, csak... Az az érzés ott belül. Mikor végez, akkor csak mereszti szemeit, mint hal a szatyorban, és mint mikor Vazul néni azt hitte, hogy a taxisofőr fel akarja csípni a gumiszagú kezével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kékessy Fédra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. október 30. 23:08 | Link

Miss Harvey, büntető munka

Csak figyelem a lányt, szinte szótlan, csak a köszönésemre reagál, de arra is inkább nem mondana semmit. Van még benne harag, de nem kellett volna meggondolatlannak lennie. Nem csodálkozom az elkeseredésén és a mérgén sem, engem se töltene el örömmel hajnalok hajnalán egy ilyen munka, de a büntetés ezért büntetés. Talán szigorú voltam, de gyorsan el is hessegetem magamtól ezt a gondolatot. Meg kell őriznem a hidegvérem vagy legalábbis annak látszatát, de azért van szívem. Türelmesen várok, míg befejezi az utolsó tál elmosását is, aztán kiüríti a vödröt, majd a ronggyal együtt elrakja. Alaposan megmossa a kezét. Azt nem mondtam egy szóval sem, hogy nem használhat gumikesztyűt és álmomban sem gondoltam, hogy anélkül fogja csinálni. Azon gondolkodom közben, hogy biztosan van valami fertőtlenítő bűbáj vagy hasonló, majd megbeszélem a Javasasszonnyal, ő jártasabb ezekben a dolgokban, hogy a biztonság kedvéért vegye kezelésbe Jenna kezét! Mikor mindennel elkészült és egy széket húz elém,e szavakkal fordulok hozzá.
-Rendben van, üljön le és hallgatom.- Próbálok még szigorú arcot vágni, amíg elnyökögi a házirendet. ~Tisztában van vele.~
-Látom tudja, csak nem értem, hogy akkor miért nem lehet betartani?- Költőinek szánom a kérdést és a továbbiakban már nem érdekel a dolog. Biztos vagyok benne, hogy nem fordul elő hasonlóan kirívó eset vele, hiszen eddig sem volt probléma a magatartásával, ha jól tudom.
-Jól van! Most menjen reggelizni, aztán nyomás órára és a jóslástan teremben ne nagyon nyitogassa a szekrényt, amíg a mumus ott van! Rossz belegondolni, mi lett volna, ha nem vagyok ott. Részemről az ügy lezárva, még nézzen be a Javasasszonyhoz, hogy fertőtlenítse a kezét! Most elmehet!- Felállok az ágyról és kifelé veszem az irányt.

//Köszönöm a játékot! //
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2012. december 3. 19:25 | Link

Ben-Ben ;
A Griffek-Hurrikánok meccs után

Veszítettünk.
Nem tudom, mikor lépek már túl ezen. Mikor legyintek a kezemmel és vonom meg a vállam minden egyes elvesztett meccs után. Senki nem nyerhet mindig. Mégis, az érzés, hogy mi megtettünk mindent és ez nem volt elég - kvázi - semmire, maga alá gyűrt, amint leléptünk a pályáról. De nem éppen volt időm ezzel foglalkozni. Mivel az én csapatomról volt szó és azon szerencsések közé tartoztam, akiknek nem esett komolyabb baja, segítettem a többieknek. Az, hogy én is estem egyet, miután a gurkó kettétörte a seprűmet, már nem számított. Sosem tartoztam a nyafogósok közé. Egy embert támogattam az egyik kezemmel, másikkal pedig Ikimonot segítettem a gyengélkedő felé, nem volt semmi időm azzal törődni, hogy mi fáj és mi nem.
Egyszerű, kemény arckifejezést varázsoltam az arcomra. A gyengélkedő szinte hemzsegett a diákoktól, szegény ápoló azt sem tudta, hova nézzen, mit tegyen, kivel foglalkozzon, akkora volt a kavarodás. Én csak szerényen lehuppantam az egyik székre, ahol az ülni képes, lehetőleg törés, illetve nyílt seb nélküli betegek várakoztak, hogy sorra kerüljenek. Tudtam, hogy nem kéne elmennem, kicsit talán be is ütöttem a fejem. Most, hogy itt ültem a melegben, az arcom egyre jobban elkezdett égni.
Az arcom. A kviddicstalárom szélével megtöröltem. Ugyan jobb esetben már odaszáradt volna rá a vér, de mivel esős meccsben volt részünk, még sikerült egy-két húzással elmaszatolnom. Tovább tisztogattam az arcom, talán úgy nézhetett ki, hogy sírok és éppen a könnyeimet törölgetem. De azt hiszem, ép eszű ember nem feltételez rólam ilyet, vagy aki egy kicsit is ismer. Kemény arckifejezéssel néztem, csak akkor fintorogtam enyhét, amikor nem messze tőlünk Ikimono törött karját látták el. Egy halk sóhaj kíséretében ejtettem le a véres talárt a helyére, majd lecibáltam a kezeimről a sárkánybőr kesztyűket és a földre dobtam, egy laza mozdulattal berúgtam a székem alá. Még csak át sem öltöztem, a félig vizes lófarkam, az összes kóccal csak úgy volt.
Csodás nap. Tetszik, tényleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lévai P. Benjámin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 5. 19:59 | Link

Lorelai



Bár én a meccs során egy karcolást se szereztem, mégis követtem a többieket, a gyengélkedő felé, de csak miután megszabadultam a kviddics felszerelésemtől. Az öltözőben lecseréltem a nedves, sáros cuccaim, bedobáltam őket a táskámba az ütőm mellé, aztán indultam is.
A gyengélkedő bejáratától néhány lépésnyire, egy pillanatra megálltam, tekintetemmel végigpásztáztam a diáksereget, amikor pedig végre sikerült kiszúrnom Ikimonot, majd Lorelai-t is, egy kicsit elgondolkoztam. Ahogy láttam a lányok arcán a messziről is jól észrevehető csalódottságot, egy kicsit én is elfintorodtam. Nagyon is bosszantott, hogy hiába tettünk meg mindent, ami csak tőlünk telhető volt, mégis vesztettünk. Én is dühös voltam, csalódott és tanácstalan.
Lori ott ült egy széken, várva a nem is kicsit elfoglalt javasasszonyra, aki láthatólag nem igazán készült fel a sebesült tömegre.
Megpróbáltam rendezni az arckifejezésem, s a lehető legkevesebb érzelem kimutatását produkálni, majd odalépkedtem Lorihoz.
- Egyben vagy? - Kérdeztem a hangomban kevés aggodalommal, közben elkaptam egy széket, és odahúztam a lány mellé, hogy én is letelepedhessek.
- Húzós meccs volt. - Tekintetem Iki irányába fordítottam, akit az ápoló épp akkor látott el.
Elhúztam a szám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Írta: 2013. január 7. 18:36 | Link

Griffek - Sárkányok meccs után össznépi gyenguszozás.
egyelőre mindenki, aki jön.

Igen, ez a meccs most nem volt olyan sikeres mint az előző, semmiféle szempontból sem. Egyrészt kikaptunk, másrészt pedig megint eltrafálták a már kétszer törött bal lábamat. Most megérte a harmadikat is, nagyon örülök neki, mit ne mondjak. De ettől szép ez a sport, vannak kisebb illetve nagyobb sérülések. Bár én még a szerencsésebb kategória vagyok, Timi és Emy teljesen harcképtelenek, a másik csapat kapitánya sem néz ki a legjobban.
Leszállás után Robi és Leonie segítségével egyből eltámolygok a gyengélkedőre. Egyedül ezt egy nyílt töréssel annyira nem lenne egyszerű megtenni, rám fér egy kis támogatás. Egész kis tömeg vonul utánunk, aggódó barátnők és rajongók jönnek, bár az utóbbi szekció szerencsére féluton leszakad. Nincs túl sok hangulatom most az emberekhez elég ez a "családi kör" egyelőre.
Úgy nézem, nem én vagyok az egyetlen, aki segítségre szorul, a másik őrzőlányt is ketten hozzák, neki is a lábát kapta el a gurkó. Neki nem olyan magas még a fájdalomküszöbe a jelek szerint, rettenetesen eltorzult arccal néz. Mint "vén róka", átéltem már pár komolyabb törést és zúzódást, volt időm rendesen kiképződni az évek alatt. A legkomolyabb egy bordatörés volt, mikor majdnem kilyukadt a tüdőm. De még élek és mozgok, szóval túlélhető, csak nagyon kellemetlen.
Lassan érünk csak fel a gyengélkedőre, nem igazán tudok gyorsan mozogni, meg hogy őszinte legyek, nem is akarok. Eddig hajtás volt, most egy kis nyugalom a vágyam.
Leonie és Robi leültetnek egy ágyra és kicsit aggódva néznek rám. Megértem, rossz látni, ha a csapattársaid sérültek, ismerem az érzést.
- Menjetek nyugodtan, én jól leszek.
Rájuk mosolygok és feltornázom magamat az ágyra, vagyis inkább a törött lábamat igyekszem stabil helyzetbe hozni. Most amíg nem jön a javasasszony nézegethetem a véres, kiálló csontomat. Éljen!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. január 7. 21:05 | Link

Meccs utáni gyenguszozás
Griffek-Lovagok

Első meccs: változó vélemény. Jó amiért nyertek, bár ezt odáig nem is fogta fel, és rossz, sokak között ő is lesérült. A többiekkel együtt szállt le a pályáról, de lábra állni már nem volt olyan egyszerű. Szerencsére kapott segítséget, anélkül egy lépést sem jutott volna, nemhogy el a gyengélkedőig. Ahogy lassacskán botorkált elnézegette a többieket. A fájdalmat nem igazán érezte, csak azokban a pillanatokban, amikor eszeveszettül belenyilallt, és olyankor arcán akaratlanul is megjelentek a fájdalmát tanúsító vonások. Még nem játszott, nem volt gyakorlott, és fájdalomküszöbe sem volt akkora, mint gondolta, de tisztában volt vele, hogy a kviddics ezzel jár, ráadásul ő jelentkezett. Nem is bánta, és remélhetőleg sosem fogja. Igazán szeret repülni, és szerencsére tudott másra gondolni. Anélkül igazi kínszenvedés lett volna eljutni a célhoz. Így is lassúra sikeredett,  már sóvárogva várta a pillanatokat, hogy leülhessen az egyik ágyra. Ezen momentum pár perc után be is következet.  Csapattársai elengedték az ágy mellett állva, és már saját erőből sikerült elhelyeznie magát ülő helyzetbe. Le, azaz felrakta lábát is, és akkor vetette rá az első komolyabb pillantást. Szörnyülködve tekintett végtagjára, majd a többi teremben lévőre. Akkor figyelt fel arra, hogy a másik őrző ágya mellé telepedett le, és csodák csodájára, a lábuk is ugyanolyan állapotban van. A sors iróniája, de ez kicsit sem érdekelte már, inkább őrülten várta a javasasszony érkezését. Hiába, a lelki fájdalommal így is jobb barátságot kötött, mint a fizikaival. Szinte már unatkozott is, de élvezve azt a nyugalmat, ami nem volt meg meccs közben. Újabb körbetekintés, az arcok vizsgálata. Még szerencsésnek gondolta magát, Kristóffal, Kath-el és a többiekkel ellentétben. őket olyan mértékben eltalálta a kis szörnyeteg, hogy tulajdonképp mozgásképtelenek. Néhányan. Elnézve játékos társait, látta, hogy az igazán súlyos sérüléseket szenvedők is bírják. Ez arra ösztönözte, hogy tegye félre szenvedéseit, és egy kicsit foglalkozzon másokkal is.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. január 18. 15:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 4. 21:50 | Link

Erkélyesek - Adri, Leonie, és srácok, ha jöttök, na meg a Javasbácsi
Előzmény: Erkély

Nem mondható esemény mentes napnak a mai Mary számára. Épp elég izgalom, hogy kikecmergett a Navine körletéből az órákon kívül, nem hogy ilyen közelről végigélvezhessen egy addig ismeretlen, tini-szappanopera jelenetet. Merthogy idő közben biztossá vált: Ez nem csak szappanoperaszerű, ez egy szappanopera. Habár ehhez eddig sem fért kétség. Egy élettel teli lány, aki megcsalással vádolja háztársát, ki ezek szerint több annál, mikor hirtelen betoppan a képbe két másik, kik előbb okoznak fájdalmat, minthogy kérdeznek. És ez még semmi, ugyanis egy másik fiú is érkezik, ki úgy véli, járnak az először említett hölgyikével. Idő közben az állítólagos megcsaló lelép a színről, mikor is kezdetét veszi a szeretlek-nem szeretlek vita, kicsit más párbeszédi megfogalmazásokkal. De nem telik belé sok idő, a kiviharzott fél úgy dönt, visszatér. Perceken belül pedig a fölösleges ötödik, illetve Mary, kap is a fejére, nyakába, hátába, kicsit még a lábára is. Egészen pontosan valami trutyit, mely fagyasztó érzést keltő hatása ellenére égési, és húzós fájdalmakkal jár. De ha csupán ennyi volna a probléma, Marynk hálát adna az égnek, de sajnos ennél egy cseppet drasztikusabb a helyzet. Ezt ildomos így érteni, ugyanis a kis Navinés szó szerint elkezdett zsugorodni, és még a nagy, korábban trutyit tartalmazó fémvödör is kinyilvánította nemtetszését fejének, mi nincs túlontúl jó hatással se a lány közérzetére, sem pedig látására.
- Nem hiszem, hogy ők voltak... Várj, mi az, hogy pont velem? - kérdi meglepődött arcot vágva Adriót. Igyekszik bármire odafigyelni, és összpontosítani, ami eltereli figyelmét a fájdalomról, meg a hülye trutymó érzékeléséről. Ennek érdekében pedig képes a legapróbb csekélységen is fennakadni. Érzi közben, hogy valami nincsen rendben vele. Valami baj van, de az a baj nem a trutyi, és fájdalom, hanem... ~ Miért érzem úgy, hogy alacsonyabb vagyok? Miért kezdett el nőni körülöttem... Minden? Á, biztos csak káprázik a szemem! ~ A gondolatmenet végén hevesen megrázza fejét, összeszorított szemekkel. Mikor pár másodperc múlva kinyitja, hiába égeti bőrét a ragadós valami, a hidegség érzése mégis elnyomja azt az ijedtséggel karöltve, és remegni kezd.
- Miért vagytok nagyobbak vagy húsz centivel!? - néz körül ijedten. Nem lehet ilyen mértékű hallucinációja... Vagy mégis? Még jobban megüthette fejét az a vödör, mint sejtette...
- Igen, tudok jönni. De siessünk, mert nem tudom pontosan, hol is van, és... Istenem, én összemegyek! - kezd pánikolni, és sietve kirohan az ajtón. Együtt mennek hát tovább a gyengélkedő felé. Mary már-már rohan, közben fokozatosan veszítve méretéből. Semmi kedve véglegesen elfogyni, mégis egyre kisebb, és kisebb lesz. Mire végre eljutnak a gyengélkedőig, már csak nyolcvan és hetven centi között van a mérete, azonban trutyi már alig fellelhető rajta. A fájdalom kezd múlni a zsugorodással egyetemben, és a hangja is vékonyodik. A végére igazi kis törpe lesz belőle. Vagy semmi... Épp ezért, minél előbb be kéne jutni a gyenguszra vezető ajtón.
- Kinyitná valaki? Nem érem el a kilincset... - szólal meg, mint aki magába eresztette volna három, héliummal felfújt lufi tartalmát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 5. 14:49 | Link

II. felvonás
Erkélyjelenet folytatása

Már unta a sok rizsát meg hegyi beszédet, amivel az ő és egymás lelkére akartak hatni, egyetlen vágya volt, hogy elmenekülhessen. Nem kell neki a tinidráma, ez az amiből mindig is szívesen kivonta volna magát, mert nem az ő stílusa. Most is inkább csak bután néz, mint értelmesen szól, meg próbál nem nevetni Adrika lehengerlő stílusán, ahogy éppen osztja két diáktársukat. És ilyenkor azt hihetné az ember, hogy több meglepetés már nem érheti őket, de az igazi Máricsuri forgatókönyvírók sosem adják fel, szóval jön egy vödörnyi flatty, ami egyenesen Mary nyakában landol. Kis vörösünk először nem győz eléggé frászt kapni a hirtelen fordulattól, aztán pedig annak hatásától.
-Mary! Te összemész! – Állapítja meg a helyzet magaslatán állva, a valószínűleg mindenki számára látható tényt. Gyorsan összekapja magát, és a fiúkákkal alig foglalkozva odaugrik a lányhoz, de nem mer hozzáérni, nehogy maga is elkezdjen összemenni. Te jó ég! Nem akar még a mostaninál is törpébb lenni, már éppen elfogadta önmagát, nem akar újra terápiás kezelésekre járni.
-Menjünk! – Ért egyet hevesen bólogatva a szőkével, és már rohannak is a gyengélkedőre. Talán nem ártott volna babakocsit is hozniuk magukkal, Mary számára kevésbé lenne fárasztó úgy az út.
-Nyitom! – Odaszökken a Gyengélkedő ajtajához, és kivágja azt. Szó szerint beesik Mary előtt a nagy hévtől, de egy pillanattal később már el is áll az útból, hogy a többiek bejöhessenek.
-Csókolom! – Köszön hangosan, bár körbe sem nézett, hogy van-e itt valaki rajtuk kívül. Azért lehet, hogy nem ártana, ha jönne a segítség, mert szegény Mary roppant ramatyul néz ki, és valószínűleg nem szeretne örök életére ilyen kis pici maradni. Bár vállalhatna munkát eztán, mint kerti törpe, nincs is egészségesebb, mint a szabadban lenni a nap huszonnégy órájában.
-Ha ilyen maradsz, hazavihetlek? – Vigyorog a lányra. Semmi gúnyolódás, teljesen komolyan gondolja. Lenne egy saját babája, és biztos remekül tudna gondoskodni róla, csak néha felejtené el megetetni…
-Vennék Neked sok szép ruhát, meg mindent, amit szeretnél! Csak vigyáznod kéne a nyulammal, mert alig kisebb nálad, csak szőrösebb. Lehet, hogy féltékeny lenne, és meg kéne vele birkóznod… - Sosem vezérelné rosszindulat, de tényleg kezd jót mulatni a lányon. Hát szégyen, de ez a kis vörös semmit sem tud elég komolyan venni.
-Ha hozzád érünk, mi is összemegyünk? - Adri felé fordul lelkesen – Nem próbáljuk ki? Csak a kisujjunkkal! Képzeld csak el, egy mini kisujj! – Jót mulat a szeme előtt lebegő látványon, a szőkeség meg a mindjárt lecsapja, amiért ilyen idegesítő.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. március 5. 17:31 | Link

hospital de dramática

Erkély folytatás

* Azért örült a drága kis unikornis, hogy végre kiszabadulhatott a meztelen férfitestek közül. Elvégre a kék szemek érzékenyek mindenféle külső behatásra, Adrinak pedig határozottan az előbb említett színben tündökölnek a pislogói. Reméli, hogy nem követik őket, hanem szép férfiasan megtépik a másikat, majd mennek, mint akik jól végezték dolgukat. Szívesen megnézte volna a csihipuhit, de sajna most fontosabb dolga akadt Mary kapcsán.  Előtte áll még 6-7 év az iskola falai között, csak lesz még esélye kakasharcot nézni. Ilyen szappanoperában nem valószínű, hogy része lesz, de ezt nem is bánja. Valahogy nem szereti, ha a gyomrocskáját nyálas szövegekkel felkavarják.
A múlton rágódni kár, így gyorsan vissza a lényeghez. A 3 leányzó sietős léptekkel közelíti meg a gyengélkedő nevű létesítményt, ami csudamessze feküdt az erkélytől.  Szobatársa lényeges méretcsökkenésen esik át, mire odaérnek.  Nem sokat szólt Maryhez útközben, nemigen tud sok biztatót mondani. Adri valahogy olyan, mint Bendegúz, aki mindig jó szándékú gyerek volt, csak mire a szándék végére ért valahogy rossz lett. Rendes lány ő, nem akarja megijeszteni háztársát, noha alapvetően szívesen teszi azt.  De annak ellenére, hogy szőke ő is nagyon jól tudja, mindent a maga idejében kell csinálni.  Különben sincs túl virulós kedve, eldöntötte, hogy el fogja kerülni a gyenguszt. A lelkére lett kötve, hogy azonnal menjen el a javasasszonyhoz és jelentse be a problémáját, mert bármikor rosszul lehet. Ugyan, rendesen szed minden bájitalt, a kviddicset leszámítva abszolút stresszmentes életet él. Különben is, mindenki azzal jön, hogy Adrika sportoljon, mert az jót fog neki tenni. Egy meccse volt, élvezte az elejétől a végéig, úgyhogy senki nem szólhat semmit.
Leonie kinyitja Mary kérésére az ajtót, sőt azzal a lendülettel majdnem hasra is vágódik. A szőkeség a csapat végén kullog, arcán halovány félmosollyal, ami Leonie mutatványának szól, majd először szólal meg Leonie köszönésére reagálva.* - Állítólag valami külföldi, nem tud magyarul. * Mondja karját keresztbefonva. Ha nem beszéli a németet, akkor ő nem tud segíteni. Valamennyit tudnak Activitizni, de azt nem könnyű elmutogatni, hogy nyálka okozta a problémát. Ő bizony nem fogja haboztatni a nyálát, inkább vesz Marynek egy babaházat, ha így marad. Vagy ácsol neki egy ágyat, olyat amilyen Pumuklinak volt.  Körbepillant a helyiségen, mire grimaszba rándul az arca. Ő bizony nem akar bekerülni ide, úgyhogy jobb lesz, ha rendben ketyeg a ketyegője. Közben figyeli, amiket Leonie mond. Ezúttal nem próbálja meg leplezni a vigyorgást, még ha kezét a homlokához is emeli, mialatt lesüti a tekintetét. Ezt ő sem mondhatta volna szebben. Kétségtelen, hogy a tragikomikus a helyzet, de Adri inkább nem szólal meg, csak figyeli a lányok társalgását. Azonban amikor hozzáfordul a főnixlány, akkor kénytelen mondani valamit.* - Gondolom. Vagy megkötött már? * Feleli miközben újfent fintorral méreget ezúttal Maryt.* - Fáj még? * Teszi fel az újabb kérdést a szobatársának.* - Nyugi, segíteni fog! Gondolom… * Folytatja kedves hangon, nem számítva rá, hogy az utólagos megjegyzésével semmisé teheti a biztató szavakat. * - Én biztos nem érek hozzá! * Fejezi be miközben egy lépést hátrább lép Marytől, nehogy az véletlenül rávesse magát lelkesedésében. Ha neki is bent kell maradnia, akkor mindenképpen kiderül, hogy gond van a szívével.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 5. 22:08 | Link

Erkélyes lányok

*Éppen az csöndes magány gyönyöreit élvezem, mikor a bűbájokkal ellátott függönyön keresztül mozgolódás szűrődik a gyengélkedő felől, nyílik az ajtó, valaki hangosan beköszön az éterbe. Félreteszem az üresen előttem heverő naplót, és felpattanok, hogy a jövevények elé siessek. Sietek, mint eddig minden alkalommal, ha nyílni hallottam a ajtót. Ugyanakkor a tény, hogy diáklányok jókedvű szavai ütik meg a fülem, szinte azonnal lehúz valamennyit a lelkesedésemből. A jókedvű csevej ugyanis nem éppen a komoly, de legalábbis nem mindennapi helyzetek, súlyos sérülések velejárója. Ilyenkor az ember inkább ijedtséget vagy netalántán kétségbeesést várna. A csicsergő lány hangokat viszont nem tudom mihez kötni. Nem épp ilyen hangulatban szokás felkeresni a gyengélkedőt. Bár az is igaz, még mindig nem büszkélkedhetek sok tapasztalattal a kastélylakók kezelése terén. A levitás prefektust leszámítva, csupán görcs-és stresszoldót kellett osztogatnom a napokban a vizsgaidőszak áldozatainak. Bár jobban szeretem ha némiképp nagyobb a kihívás, egyelőre nem panaszkodom. Ez az időszak főképp arról szól most számomra, hogy megismerjem a kastélyt, az itteni szokásokat meg esetlegesen még a diákok mentalitását is. Csak hogy tudjam, mire kell számítani errefelé.
Barátságos mégis tekintélyt parancsoló ábrázattal lépek be a helyiségbe. De hogy a megjelenésem összességében mennyire mutat komolynak, már nem tudom eldönteni. Egy egyszerű, kopottas fekete talárt viselek, a hosszú hajam egyszerű lófarokba van kötve a tarkómnál, a jobb fülemben egy fából készült karika-fülbevaló lóg. Még tisztán elkapom a lányok utóbbi mondatait arról, hogy vajon megértsék-e barátnőjüket, és ha igen, akkor vajon mi fog történni. Elfojtok egy halvány mosolyt, és inkább nem reagálok a dologra. Szeretem kiélvezni, ha a körülöttem állók azt hiszik, nem értem őket. Így gyakran többet tudok meg másokról, mint amennyit egy beszélgetés során valaha is elárulnának nekem. *
- Üdvözlöm a hölgyeket! * köszöntöm a diákokat* ~Köszönni megtanulhatnék magyarul is...~* , s közben végigjártatom rajtuk a tekintetem. Felcsillan a szemem, majd pillantásom a házimanó-méretű lánykán állapodik meg. Nem szeretnék egészségtelennek tűnő örömöt és lelkesedést mutatni, de azért a szám sarkában egy elégedett mosoly bujkál. Ez már határozottan érdekesebbnek ígérkező történet, mint egy horzsolás vagy mezei megfázás. Mint általában most sem kötnek le olyan apróságok, hogy akár annyi figyelmet szenteljek a lányoknak, hogy megállapítsam, milyen érzelmekkel fogadtak. Csak az áldozat és a probléma körül csoportosulnak a gondolataim. *
- Pálca vagy bájital? * a rám jellemző tömör, tárgyilagos hangon kérdezem. Egyrészt nem szeretem húzni az időt a formaságokkal, vagy hogy egyáltalán teljes mondatokban beszéljek. És már csak azért is igyekszem minél egyszerűbben fogalmazni, mert egyelőre nem tudom, a lányok mennyit beszélnek angolul. Mindeközben le sem veszem a szemem az apró lányról, azt figyelem folytatódik-e még, és ha igen, meddig a zsugorodás. Magamban pedig sorra veszem a lehetőségeket. Benne a van a pakliban, hogy valami varázsige sült el rosszul.* ~ Na ezért nem szeretem én a pálcát...megbízhatatlan. ~* Illetve, ami valószínűbb, hogy valamilyen zsugorító főzet bánt el a lánnyal. *
- Ha szeretnétek, maradhattok * közlöm a törpike gardedámjainak címezve. Nem vagyok jártas a fiatal lányok szokásaiban, de azt tudom, hogy rendszerint elég erős bennük az összetartó szellem, ha valahová menni kell. És ki vagyok én, hogy megakadályozzam őket abban, hogy az első sorból nézhessék mi történik a barátnőjükkel? Engem aztán hidegen hagy, van-e közönségem, avagy nincs. *
Utoljára módosította:Chaske Tsosie, 2013. március 5. 22:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 7. 18:42 | Link

Lányok és a gyógyító

Igaz a lányok hamarabb értek nálam a gyengélkedőre, de majd kiköptem a tüdőmet úgy rohantam utánuk. Nem kellett volna az a kis hátráltatás, amivel szembekerültem. Talán Mary hamarabb került volna  a gyógyító elé, akiről csak annyit tudok, hogy Ő is angol mint én. Vagy mégsem?

Épp az Ő hangját hallom, "ha akartok maradhattok". Ez biztos a két kísérőnek szól. Majd elesve a küszöbben épp jókor érkeztem.
-Mr.Tsosie! Elnézést, Mary a barátnőm, maradhatok én is? Nagyon féltem Őt.
Ez így igaz. Ebben a nagy kastélyban Ő az egyetlen lány, aki elég bátorságot érzett rá, hogy eljöjjön velem a Kísértetlakba. Így valamennyire közel került hozzám.
A két grácia most kicsit furcsán néz rám. Adri rosszallása érthető lenne, na de miért is? Most mindannyian Mary állapota miatt vagyunk itt.
-Ígérem meg sem mukkanok, ha kell!
Közben azon gondolkodtam, vajon mitől lett ilyen alacsony az amúgy sem túl nagy növésű lány.
Vajon milyen szer került rá? Valaki viccből, vagy buta tréfából esetleg haragból vagy féltékenységből tette ezt vele? Esetleg csak épp egy jó áldozatnak tűnt az erkélyen, mert épp jó helyen állt?
Vagy valaki másnak kellett volna ott lennie a csapatból?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 8. 18:18 | Link

Erkélyesek + Javasbácsi Cheesy

Mikor odaérnek, Leonie nyitja ki az ajtót Mary előtt, hogy aztán beessen rajta. Mary épp megkérdezné, jól van-e, de mikor látja, hogy minden rendben, inkább beszalad.
- Jó napot! - kiabál ő is, kicsit talán vékonyabb hangon, pusztán udvariasságból. Mert hát, a gyógyító is ember, ahogy mindenki más is, aki bent van - ha vannak bent egyáltalán. A vöröske Maryhez intézett szavai, nem kicsit lepik meg a lányt. Nagy kerek, és megilletődött szemekkel néz, a per pillanat nála jóval magasabb Leonie-re. Nem tudja hova tenni a lány szavait, és először szentül hiszi, hogy csak viccel. Az újdonsült manócska azonban nem látja jelét a lányon, hogy ne gondolta volna komolyan.
- Inkább kihagynám. - nyel ijedt képpel Leonira meredve. Egyszerre lepte, és ijesztette meg lány. Kicsit abszurdnak tartotta, önmagában azt, hogy pici marad, nem hogy a lány játékaként élje le életét. Vagy minek lehet nevezni egy manóméretű lányt, aki nem is hozzátartozó...
- Nem tudom... De inkább ne próbáljátok ki. - vonja meg a vállát a vöröske kérdésére. Leonieval ellentétben, Adri láthatóan nem próbálná ki. Mikor a szőke is felteszi maga érdeklődő mondatát a trutyi jelenlegi minőségéről, Mary csak a fejét rázza. Nem igen hiszi, hogy ez az izé képes volna megkeményedni, illetve megkötni. Elvégre nem cementről, vagy műanyagról beszélünk. Legalábbis remélhetőleg. Nem volna édes dolog, ha a méretvesztés mellett még olyan kemény izé is lenne rajta.
- Igen, de csak kicsit. - ereszt meg egy röpke vigyort Adri felé. A fájdalom szűnni látszott, ahogy a lány egyre kisebb és kisebb lett. A lányt meglepi Adria kedvessége, de megnyugodva fújja ki a levegőt, mikor az hátrébb lép tőle. Kicsit ijesztőnek hat - egyelőre -, ha a szőkeség kedves.
Ekkor betoppan a gyógyító, illetve a javasbácsi. Angolul köszön, így Mary épphogy érti, mit mond. Nem igen tud angolul, más nyelven meg még annyit se. ~ Istenem, ezt jobban át kellett volna gondolnom! ~ Nyel egy nagyot, miközben gyomorgörcse szép lassan erősödni kezd. ~ Csak most segíts meg! ~ Még keresztet is vetne, de nem akarja, hogy feltűnjön a többieknek. No nem azért, mert szégyelli, inkább azért, mert nem akarja, hogy megtudják, fél. Pontosabban, hogy mitől fél. A férfi felcsillanó szemei meglepik a lányt, és mikor a férfi felteszi a kérdést, Mary kissé a lányok irányába fordítja fejét, szemét továbbra is a férfin tartva.
- Öhm... Tud valamelyikőtök angolul? - kérdi, kissé félve. Érzi, hogy ezzel most nagyon le fog bukni, de per pillanat ez nem igazán érdekli. Nincsen kedve bogárméretűként leélni életét. Vagy elfogyni...
Ekkor már Ron is betoppan a helyiségbe. ~ Nagyon félt? Azért annyira nem nagy a baj. Ugye? ~ A lány nem tudja, sírjon-e, vagy nevessen. De már annyira szétveti az ideg, hogy akaratlanul is elkezd idiótán vigyorogni. Nevethetnékje van az előtte lebegő képtől, hogyan is nézhet ki így, ilyen picikén. És az, hogy nem tudja, ilyen marad-e, pedig megint csak vigyori hatást vált ki belőle. Tudniillik, ha ideges, nevetnie kell, akárcsak ha mérges, vagy jókedvű. Elég érdekesen van összerakva arcmimikája, meg kell hagyni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. március 8. 18:32 | Link

Erkély

Ez a semmirekellő Ron próbál csatázni? Nem veszi észre, hogy magasabb vagyok? Aki beszól egy nála magasabbnak annak tuti nincs ép elméje. Mit képzel magáról? Hogy beszél velem ez a nyálas szappanopera hős? Ez a kis szépfiú, aki nem tiszteli a nagyobbat? Én szégyelleném magam, ha így néznék ki. Még hogy jártak Leonieval? Nem tudom kinézni a kis vörösből. Elég jól ismerem, hogy nem állna le holmi Ronnal. Vagy, ha mégis Leonie sokkal jobbat érdemel.
-Kit neveztél te híu ficsurnak, te neveletlen?
Kezdett elönteni a düh. Eddig csak Leoniet szerettem volna megvédeni minden rossztól, de ez már személyes. Engem sérteget, a szülei nem tanították meg neki, hogy viselkedjen úgy ahogy egy férfinek kell.
-így viselkedsz, és te hívod magad férfinek?
Szavain hallatszik az angol akcentus. Szerintem tipikus kő gazdag szülők fia akik nem voltak képesek egy kis illemet tanítani fiúkának. Angliában majdnem mindenki gazdag, de a neveletlenek különösen. De ha ők nem tették, akkor megteszem majd én. Ő elszaladt a gyengélkedőre. Én utána siettem, de mindenek előtt, útközben felvettem egy talárt magamra, mivel a klubhelyiséget utamba ejtettem. A kedvenc talárom volt, amibe beleraktam varázspálcámat is mivel tudtam szükségem lesz rá. Majd a gyengélkedőre mentem. Mikor megláttam, hogy bent van Mr. Tsoise kinyitottam a gyengélkedő ajtaját, és kiráncigáltam Ront.
-Elnézést!
Ejha Mary eléggé összement, remélem nem lesz komoly baja. Csak ez a paraszt tehette vele. Ezt nem hagyom szó nélkül. A folyosóra rángattam Ront, majd eltaszítottam magamtól pár méterre. Előkaptam taláromból a varázspálcámat majd kimondtam:
-Digitus Arcus!
Ha eltalálja nem fogok habozni, és ki fogom mondani:
-Fixample!

//A digitus arcus nem sikerül tökéletesen, de a középső ujjra rátekeredik a gyűrűs és a kisujj is félig, ami elég fájdalmas lehet, a fixample azonban tökéletesen működik, így az tartani fog. //

Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 16. 16:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 8. 20:40 | Link

Túl sokan

-Nem tud magyarul? – Csodálkozik Adria szavain. Hogy lehet egy olyan gyógyítót idehozni, aki nem beszéli a nyelvüket? Akkor hogyan érti meg a diákok panaszait?
-Biztos szeret activityzni a gyógyító néni! De mi van akkor, ha valami súlyos eset jön? Akkor nincsen idő mutogatni meg ilyenek, vagy ide szótárral kéne jönni? De az is lehet, hogy csúcsszuper, és elég rápillantania a betegre. Vajon, ha rám nézne, megállapítaná, ha valami lappangó betegségem lenne? – Az agybajt minden bizonnyal, többet valószínűleg nem. Viszont még csak nem is sejti, hogy Adriánál lenne mit kitalálni, úgyhogy a kis vörös beletrafált a közepébe. A fecsegést viszont abba nem tudná hagyni, tény, hogy nem pánikol kellően Mary törpeségét illetően.
-Én csak egy hangyányit tudok angolul. Esetleg köszönni. – Vigyorogva megvonogatja a vállát, és már-már tényleg azt hihetné az ember, hogy nincs több új a nap alatt, de ekkor megérkezik.
-Gyógyító bácsi? – Eddig mindig javasasszonyokról hallott itt az iskolában, szóval ez most meglepetés a számára. Ráadásul egy indián. Apacs pacsit neki! Apacsit!
-Csókolom! Ön… húúú… indiánnak tetszik lenni? – Egészen belelkesedik ettől a tudattól. Meg, ha már a bácsi úgysem érti, nyugodt szívvel beszélhet közben Adrinak is.
-Szerinted vannak neki woodoo babái is? – Kérdezi izgatottan Riától, kicsit még suttog is, miközben odalép mellé. – Vagy most áldozatot fog bemutatni? Vagy hogyan szokás ez? Ha valakinek kell a szíve ahhoz, hogy Mary jobban legyen, akkor Te mész.. – Mennyire gondolja komolyan a szavait? Igazából ez elég kérdéses nála, de mielőtt még közösen eltöprenghetnének ezen, beállít Ronci is. Áhh, ezek szerint nem verték agyon. Remek, elvégre szegény gyerek semmit nem csinált, csak mókáztak a vöröskével. Most már akár Maryre is figyelhetne.
-Meg lehet gyógyítani? Újra nagy lesz? – Kérdezi a fura nevű úriembertől, akiről még mindig azt hiszi, hogy nem érti, szóval akár be is foghatná. Ez meg is történik egy pillanatra, hogy mintegy véletlenül a háta mögé lopózzon, és szemügyre vehesse a csodaszép haját.
-Milyen szééép a haja! Adri, látod? – Zsolti fiú is berobban, mire törpénk ugrik egy nagyot ijedtében, de a hang a torkán akad, mikor meglátja, hogy a srác kirángatja háztársát. Oké, ez most komolyan ijesztő!
-Jajj! Jajajajj! Tessék csinálni valamit, bácsi, kérem! – Mondjuk zárja be az ajtót utánuk, az a biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. március 8. 22:47 | Link

Úgy biza

* Finoman bólint Leonie kérdésére, miszerint a javasasszony nem magyar. Legalábbis ő ezt hallotta, de a pletykákra nem feltétlenül kell adni. Bár ez furcsa vád lenne, elvégre hamar kiderül, hogy az illető beszéli-e a nyelvet, avagy sem. * - Annyit én is tudok, még jó, hogy Mary angol és neki van baja, nem nekünk. * Feleli egykedvűen, lankadó figyelemmel a téma iránt. Ekkor megjelenik egy lófarkas… férfi? Ez már mindjárt érdekesebb, javasasszonyról tudott, az itt álló ember pedig határozottan nem asszonyi küllemű. Igazi, markáns vonásokkal rendelkező. Indián? Winnetu idejött az ő iskolájukba, és itt gyógyít? Az igen! Még sosem látott valódi indiánt, de hallott róla, hogy igazán érdekes gyógyítási módszereik vannak. * -Jó napot!* Köszön a férfinek magyarul. Ez még sikerülne angolul is, de nem erőlködik. - Akkor jó, jobb lesz Mary! *Válaszol kedvesen mosolyogva Marynek. Biztatni próbálja, ami nem jellemző rá, de sajnos elég sok tapasztalata van neki is az ilyen helyekkel kapcsolatban. Kezelték mugli- és varázslókórházban egyaránt. Igaz, az apacsok még kimaradtak a repertoárjából. Most sínen van az egészsége, így remélhetőleg ki is fognak a továbbiakban is, noha egész szimpatikus neki a férfi a maga ijesztősége mellett. Mary csak nem szokik hozzá ahhoz, hogy ilyen vele, egyszerűen csak az empátiát is ki kellett próbálnia. Van ez így, valaki a fűvel, valaki az emberséggel kísérletezik. * - Nem tudom, de elvileg lehetnek neki. Ne engedd, hogy a hajadhoz érjen!*Súgja oda, miközben a sajátját jó alaposan hátra simítja. Nem szeretné, ha csak úgy ugráltatnák, mert egyszer betette ide a lábát. Túl fiatal még ahhoz, hogy marionett bábuvá váljon.* - Áldozatot? Nem tudom, de az én szívemmel nem sokra megy. Bájitalokat szedek rá. * Mondja ezúttal normális hangerővel, elvégre nem bunkó ő, hogy társaságban suttogjon. Kapott ő nevelést, vagy mi a szöszt.* - Mondjuk, ezt ő nem tudja. * Folytatja nagyot nyelve. Ha áldozatbemutatásra kerül sor, majd elárulja, hogy mi baja, hátha akkor nem az övé kell. Leonie körbejárja a bácsit. Bátor tett, ő biztosan nem merné.*- Nem, milyen? Meddig ér?*Kérdi meglepve. Biztos azért fogta össze, mert már sokan csináltak belőle woodoo babát, előrelátó ember.* - Mi, Te nem tudsz? Mary, Te angol vagy! *Válaszolja riadt arccal. Most már őszintén aggódik a lányért, mi van, ha az agyát is megtámadta az a nyálka, és most az emlékeit is elfelejti? Te jó ég! Neki kellesz mindent újra megtanítania neki? Ezen nincs sok ideje mélázni, mert betör a két aranyifjú. Valami morgásszerű visító hangot ad ki magából, majd Leonie vállába csapja a fejét. Miért kell itt lenniük? Miért? Leonie megcsalója folyékonyan nyomja az angolt, grimaszolva figyeli a srácot. Szíve szerint benyögné neki, amit egy humor műsorban hallott, miszerint „húzzál el, mer’ leköplek”. A franc essen abba a fene nagy neveltetésébe, hogy nem köpköd. Így inkább csak csendesen forrong magában, amikor megért egy szót. Friend. Freund. Barát? Neki nem barátja Mary.* - Állj le, Mary az én barátom, te hoztad rá a bajt! Menj innen! * Azzal a mozdulattal Mary és a srác közé veti magát, hogy megvédje a fiú által hozott újabb bajoktól aprócska szobatársát. Közben belegondolt, hogy mit mondott ki. Barát? Így még senkit nem nevezett, soha.  Őrá sem mondhatták még valami sokan ezt, biztos, hogy Mary most furcsán fog ránézni emiatt az érzelgős maszlag miatt. Ekkor megjelenik a másik jómadár is.* - ELÉG MÁÁÁÁÁÁÁÁR! * Üvölti el magát szinte önkívületi állapotban. Nem lehet igaz, hogy nem tudnak tőlük megszabadulni. Zsolti kirángatja az ismeretlen legényt a helyiségből, majd átkozódás hangja hallatszik. Nagy a kísértés, hogy ne menjen ki röhögni, de azzal elrontana mindent. Most olyan kis pozitívnak látszik, le kell ezt a képet rombolni? De legalább már van kinek a szívét feláldozni az övék helyett. Nem hiszi, hogy a férfi jó szemmel nézi ezt a kis… khm… közjátékot.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 9. 19:05 | Link

Zsolti Fiú


Épp elmondtam amit akartam a gyógyítónak, mikor megjelent mögöttem Zsolti. Kirántott a teremből, így Adria szavait sem értettem.
Persze Zsolti kihasználva előnyét azonnal pálcát rántott. Nem csodálkoztam. Az Ő helyében én nem futnék egy lány után sem. Főleg, hogy jóképű vagyok.- futott át a gondolat a fejemben.
Ez okozta a vesztem. Épp éreztem, hogy a kezem görcsbe rándul, majd úgy marad. Na, ha a pálcám a kezemben lett volna.... akkor sem tudnám használni.
Épp jókor. Mary bajban van és becsörtet Zsolti.... Nem kellett volna heccelni. Mit akar a kis kamasz férfinak lenni még, hiszen gyerek. Én sem vagyok férfi, de tudom hol a helyem.

Itt már rajtam csak a két kezem segíthet. Nem akarom megverni, de védekezni muszáj szerintem. Várom, hát a támadását, vagy a kiabálását, mert, hogy normálisan nem fog beszélni az biztos, túl ideges és féltékeny.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 9. 23:00 | Link

Erkélyes banda

*Én csak egyetlen szót vártam a lányok valamelyikétől, hogy biztos lehessek benne, milyen eredetű a zsugorodás. Ennyire lett volna szükségem, hogy nyugodtan végezhessem a munkám, de nem volt ilyen szerencsém. A lányok jó kedvűnek tűntek távolról is, de reméltem, a gyengélkedő hangulata, az én megjelenésem következtében kellő komolysággal kezelik majd a helyzetet. Nem is tudom, mikor tévedtem ekkorát.
Kiderül, hogy a lányok nem tudnak angolul, ami igencsak meg fogja nehezíteni a kommunikációt. Pedig az angol világnyelv, és egyébként is úgy hallottam, hogy errefelé szinte minden náció képviselteti magát, és sokan rendelkeznek itt angol felmenőkkel.
A vöröske azonnal lázba jön a származásom miatt, és nem is rejti véka alá a vad elgondolásait. Ilyenkor szeretem, ha az emberek azt hiszik, nem értem, mit mondanak. Bár hiperaktív lánykát figyelve, azt is el tudom képzelni, hogy mindezt akkor is előadná, ha tisztában lenne vele, minden szavát értem. Habár a suttogásnál azért hegyeznem kell a fülem. Jót szórakozok magamban, megfordul a fejemben, hogy lerántom a leplet a titokról, csak hogy egy picit megijesszem a lányokat, de visszafogom magam. Nem kerül nagy erőfeszítésembe kifejezéstelen arcot vágni - sokszor gyakoroltam már. Egyik lányról a másikra vándorol a tekintetem, mintha csak a beszélgetésüket próbálnám követni, de a pillantásom mégis túlnyomó részt a szőke lányom pihen meg, miután a szavaikból kivettem, hogy valami gond van a szívével. Elég pár alapos pillantást vetnem rá, és megérzem, hogy valóban nincs minden rendben a lányka ketyegőjével. De ahhoz, hogy ennél többet tudjak meg már beszélgetnem kellene a lánnyal és vizsgálatokra lenne szükség. Kíváncsi vagyok a dologra, mint minden kezelhető, de gyógyíthatatlannak titulált betegségre. Most azonban mégsem ez élvez prioritást, hanem a manó méretűre zsugorodott lány.
Aztán befut egy fiú is, akinek a jelenlétében legalább annyi pozitívum van, hogy angolul szólít meg. Kezdünk kicsit sokan lenni a helyiségben, de a tömeg nem egyáltalán nem zavar a munkámban, így bólintok egyet a fiú szavaira, jelezve, hogy maradhat.
Az ezek után lejátszódó események viszont már kezdik súrolni a tűréshatáromat. A vöröske körbejár rajtam, a hajamat nézi, még mindig lelkesen kérdezősködik. Közben a szöszi a manócska védelmére kel a barátként bemutatkozó fiúval szemben, és érkezik még egy srác, akit láthatóan senki nem hívott. Már csak a kommunikációs nehézségek miatt sem csapok szét köztük, inkább hagyom, ha rendezzék le maguk közt a dolgokat. Egyébként sem tisztem megnevelni a diákokat.Nem tartom magam savanyú embernek, értem a poént, de a diákok viselkedését csak komor pillantásokkal tudom jutalmazni. Elfordulok tőlük, és az egyik szekrényben kezdek kutakodni, mikor a két srác már eltűnt a helyiségből, már újra a lányok előtt állok. Kérdés nélkül csöppentek egy csepp indigókék folyadékot a manó-lány fejére.*
- Ezzel most megállapítjuk, hogy zsugorító főzet-e a ludas. Ha az, meg fog állni a zsugorodás, egyébként pedig nem történik semmi * Kommentálom az eseményeket, nem zavartatva magam amiatt, hogy a lányok nem nagyon fogják érteni, mit mondok. Úgy tűnik, helyes volt a feltételezésem. A manó-lány magassága nagyjából 30 centiméteres marad. Az biztos, hogy nem a hagyományos fajta, hiszen azt le kellett volna nyelnie a lánynak. Ez sokkal erősebb szer lehetett, ha elég volt a lány bőrével érintkeznie. Összeráncolt homlokkal gondolkodom egy rövid ideig, majd megint csak eltávolodok a lányoktól.  hogy ezúttal kicsit hosszasabb keresgélés után térjek vissza. Közben csak fél füllel hallom, hogy a folyosón megy az átkozódás, de emiatt sem zavartatom magam. Amíg nem jönnek be a gyengélkedőre, nem érdekel, mit csinálnak. *
- Tehát, ebből innod kell, és meglátjuk, működik-e. * magyarázom  a manólányak mutogatva is a cselekvést. Egyelőre nem vagyok benne biztos, hogy a hagyományos ellenszer működni fog. Csak erősen remélem, hogy igen, máskülönben ki kell kísérleteznem a megfelelő arányokat egy ellenszerhez.
Mivel a nagyjából tíz centis fiola a lány jelenlegi méreteihez viszonyítva elég nagy, ha senkinek nincs ellenvetése felveszem az apró leányzót, és segítek neki kortyolni a főzetből.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. március 10. 19:42 | Link

Erkély

Nem vagyok még elég tehetséges... Nem sikerült úgy, ahogy szerettem volna összecsomózni ennek a bájgúnárnak a kezeit. De mielőtt tovább tudnék cselekedni, nem szabad neki engednem, hogy elővegye ismét pálcáját. Az előbb működött a fixample, vagyis azt elég jól tudom, hogy még egyszer sikerüljön:
-Fixample!
Odamentem, hogy megnézzem karjai odaragadtak-e testéhez. Ha teljesen odaragadna  elmosolyodnék gúnyosan. Egy tanár helyében érezné magam aki a neveletlen diákot próbálja móresre tanítani.
-Most szájalj!
Körülötte kezdtem járkálni. Körbe-körbe. Mikor szembe kerültem vele megálltam.
-Mit képzelsz te magadról? El vagy kényeztetve, és nem becsülöd az életed? Azt hiszed te vagy a világ közepe?
Ökölbe szorítottam a kezemet és jó mélyen a szemébe néztem.
-Neveletlen!
Ekkor lendítettem az ökölbe szorított jobb kezem. Eddig a testem mellett volt majdnem, hogy leszorítva. De most már repült az öklöm Ron "cuki-muki" arca felé.  Minden erőm összegyűjtöttem, igyekeztem úgy ütni ahogy egyik bokszoló ismerősöm tanította. Beleraktam vállam, testem. A düh fűtött, a dühből merítettem erőt, hogy Ront padlóra küldjem. Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg s kit hogyan talál meg? Én tudom. Ron arcán ér földet.

/Mesélő: Talál-e az ütésem? Ron leesik-e? A varázsigék, hogy sikerülnek?/
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 16. 16:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. március 12. 01:35 | Link

Embörök Cheesy

Leonie teljesen belelkesül, mikor kiderül, hogy a gyógyító nem szimplán férfi, ennek tetejében indián. Az apró Mary ki sem szúrja, míg Leonie nem említi, illetve teszi föl a kérdést. ~ Jé, tényleg! Most hogy mondja... ~ Kerekednek ki a szemei hangyányit. Tényleg elég érdekes, de fölöslegesnek tartja a rákérdezést, hisz a javasbácsi úgy sem érti meg. Mary meg alig tud angolul, s habár tudása talán kiterjedne a kérdésre, fogalma sincs, hogy mondják az indiánnak. Beégni meg nem szeretne. Legalábbis egyelőre. Mert nagyon úgy néz ki, hogy perceken belül kiderül a turpisság, mi szerint nem is angol. Ismét nagyot nyel, szinte már reflex szerűen, hisz egyre jobban fél. Ezt viszont igyekszik leplezni, s eddig elég jól megy. Legalábbis az idióta görcsös vigyorra való hajlama még nem jelentkezett, elpirulni nem szokott, nem is érzi, hogy égne az arca. Kicsit leizzadt, de annak - javarészt - a futás az oka. A tenyere izzad még, de az egyrészt nem látszik, másrészt neki, mióta az eszét tudja, folyton izzad. Kivéve, ha teljesen kifeszíti, no de azért annyira nem érdekli, hogy vegye a fáradtságot.
- Köszi. - biccent, picit még mindig furcsállva Adri rendességét. Ezt tényleg nem szokta meg a lánytól, de igazság szerint így, hogy kezdte felfogni ép ésszel a lány szavait, egészen jól esett neki. Eközben Leonie is fáradhatatlanul járatja száját, mi cseppet sem zavarja Maryt, sőt, ellenben igen csak nagy meglepődéseket termel, vele együtt egyre kisebbre zsugorodó agyacskájában. Egyre nagyobbra tágulnak szemei, ahogy a vöröskét - illetve számára lassan vörös óriást - hallgatja.
- Woodoo? Minek kellenének neki woodoo babák? Ő gyógyító, nem másokat szenvedtető őrült, sötét mágusféleség. Azon kívül, szerintem az indiánoknak nem szokásuk woodoozni. Mondjuk, ezen téren egyáltalán nem vagyok otthon, ez csak saját vélemény... - teszem még hozzá, biztos ami biztos. Tovább hallgatva a lányt, Marynek lassan ki is esnek szemgolyói. Igazán megrökönyödtetőek a hölgyike száján kibukkanó szavak.
- Bocsi, de kétlem, hogy áldozatot kéne bemutatni. És ha igen, inkább maradok törpe, minthogy bárki szíve odavesszen, de komolyan! Régen amúgy is mindig törpe akartam lenni... - von vállat, egy erőtlen vigyor kíséretében. Adri sem rest megszólalni, ami talán még jobban meglepi az újdonsült törpét.
- Mi a baj a szíveddel? - kérdi aggódva, nagy szemeket meresztve a lányra. Ezután Leonie a javasbácsi háta mögé "lopózik", hogy megszemlélje a bácsi haját. Maryt ez már nem nagyon érdekli, hiszen gyakorlatilag elárulta magát. Teljes tudatban, hisz tisztában volt vele, ha rákérdez, rájönnek. De már úgy volt vele, szobatársainak úgy is szólna, Leonie mással van elfoglalva, a javasbácsit meg bizonyára nem ez érdekli Mary. Illetve, nem ezért.
- Na igen... Elméletben... - mondja elfúló hangon Adria megrökönyödöttségére. - Gyakorlatban ellenben Magyar. - folytatná is, de ekkor észreveszi, hogy Ron jött be a helyiségbe, és lányt meglepi Adri ezt követő hirtelen kirohanása.
- Nyugi Adri, Ronnal tényleg barátok vagyunk és kétlem, hogy ő ön... Várj, mi? - a lány tudatáig későn jut el, mit is mondott pontosan szobatárnője. De abban biztos volt, nem sokan hallhatták ezt tőle, és az az igazság, jó érzéssel töltötte el. Különösen azok után, hogy kiderült, hazudott. Mindenkinek hazudott. Kivéve talán egy embert, de ő sem tudja a teljes igazságot - és valószínűleg nem is fogja senki, legalábbis míg nem rendeződik a dolog. Meg amúgy is el akarta mondani a szobatársainak, hisz azért mégse élhet le gyakorlatilag hét-nyolc évet mellettük, a nélkül, hogy ne szólna. És minél tovább halogatja, annál nehezebb lesz a vallomás.
Ez után Zsót is betoppan, hogy kirángassa Ront, hadd hadakozzék vele tovább. Alapvetően - főleg ha nagyobb lenne - nem szívesen hagyná, de most túl sok minden van, mi lefoglalja.
Miután a srácok eltűntek a gyengélkedőből az ajtó elé, a Javasbácsi jön, és csak úgy rácseppent valamit Mary fejére. A kis - nagyon kis - Navinés nem húzódik el, nem fél, kíváncsian várja a fejleményeket. Tudja, a gyógyító csak a dolgát végzi, bár a zsugorodáson kívül, nem igen ért semmit a férfi szavaiból. Meglepődve tapasztalja azonban, hogy a  folyamatos méretvesztésnek vége, és leragadt harminc centinél.
- Tyű, köszönöm szépen! - mondja a javasbácsihoz intézve szavait, kivételesen angolul, mert ennyit még tud. Ez után a bácsi visszavonul a szekrényhez, tovább keresgélve. Mary azonban nagyon szeretne tisztában lenni a szűk szavú férfi mondatainak tartalmával, és erre csak egy lehetőséget tud.
- Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem jól jönne egy tolmács. - sóhajt egyet, majd megint nagyot nyel, és, kissé elmélyített hangon, hogy meg ne süketüljenek, kikiált, hogy a fiúk meghallják.
- Hé, srácok! Bocs, hogy megzavarom a hadakozást, de jól jönne egy tolmács! Tudsz jönni, Ron? - üvölti jó hangosan, úgyhogy hiába kicsi, lehetetlen, hogy a fiúk meg ne hallják. Tisztában van vele, hogy a fiú, Ron ténylegesen angol, ellenben a lány még nem említette meg neki származását, így nem is kerülhet bajba, ha felkéri tolmácsnak. Előtte nincs mivel lebuknia, ahogy Zsolt előtt sem.
Ezután a gyógyító visszatér, megint magyaráz valamit, amiből annyit ért, hogy innia kell abból a nagy fiolából. Ekkor a bácsi felemeli Maryt, és a lány segítséggel engedelmesen iszik az italból. Vár, hogy történjen valami, azaz nőjön meg. De hiába vár, nem történik semmi sem. Végignéz a helyiségben lévőkön, kérdőn tekint a javasra, de csak nem akar megnőni. Nem mintha ez bármit is segítene. Most kezdi csak frusztrálni, hogy ilyen irdatlan pici, és ekkora óriások veszik körül. ~ Nekem annyi! ~ Teszi meg magában a megállapítást, és egyre jobban reménykedik, hogy a gyógyító nem adja fel, és visszanöveszti a kis Navinést. Nem mintha félne a jelenlévőktől, vagy ilyesmi, de azért na.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. március 14. 15:20 | Link

Szupercsapat

Igaza van a nehezen megjegyezhető nevű bácsinak, mert hölgyikénk ugyanúgy ontaná magából a kultúrát, ha tudná, hogy a törzsfőnök éppenséggel érti minden egyes szavát. Csak annyiban változna a helyzet, hogy akkor neki címezne minden kérdést, és nem diáktársainak, akik legalább annyira nem tudják a válaszokat, mint ő maga.
-Miért ne lehetne woodoo babája? – Vonogatja meg a vállát. – Szerintem az nem csak gonosz dolgokra való. És amúgy is… fő a biztonság – Rávigyorog Adrira, miközben maga is hátrasimítja tincseit. Lehet, igaza van a leányzónak, jobban kéne vigyáznia a hajszálaira, nehogy áldozattá váljon időközben. Ki tudja, talán Fekete Sörény szabadidejében szeret babázni. Máskor is láttunk már felnőtt testbe zárt gyermeki lelket. Valószínűleg egyszer Leonie is remek példája lesz ennek.
-Úúú, Neked baj van a szíveddel? – Kérdezi elkerekedett szemekkel, és ha nem illetődne meg ennyire a hírtől, talán még el is kezdene énekelni a témában: „Varázsolj a szívemmel…” Ha már egyszer áldozatbemutatásról volt szó.
-És nem akarsz szólni Copfos Sas bácsinak, hátha tud valami okosat? – Nem gúnynévvel illeti a férfit, csupán a mugli tv-ben egyszer látott egy filmet, ahol minden indiánt hasonló neveken szólítottak. Volt Ülő Bika meg Sólyomszem és társai… ennek a bácsinak meg olyan a pillantása, akár egy sasnak.
-Úúú, nagyon szép a haja. – Kommentálja az eseményeket, miközben visszamászik Adri mellé. – Majdnem olyan hosszú, mint a tiéd, csak csillogó fekete. Vajon balzsamot használ? Biztos valami indiános, füves pakolás. Kár, hogy nem értjük egymást, mert akkor megkérdezhetném… – Állapítja meg, miközben tekintete az említett frizura és Mary között vándorol oda-vissza. Bár nem látszik, igenis érdekli a manócska sorsa. Talán azért nem aggodalmaskodik olyan feltűnően, mert velük van Gyógyí-Tó is. Akinek a látvány olyan nyugodtságot áraszt vöröskénk számára, mintha tényleg egy tavat bámulna a partról. Szörnyen igazságtalan, hogy a bácsi még mindig nem árulta el, érti őket, mert Leonie-t láthatóan roppantul érdekli az indián úr, és amit csinál. Még a folyosón tomboló fiúcskákat is képes elfelejteni miatta.
-Váóóó! Megálltál az összemenésben! Láttad ezt Adri? – Mivel senki nem mondta, hogy tartsa a távolságot, egészen közel lép a kísérletező pároshoz, hogy mindent jól megfigyelhessen.
-És abban mi van? – Mutogat a fiolára, mintha legalábbis lenne olyan, aki válaszolni tudna a kérdésére. Talán meg kéne tanulnia angolul, még hasznát vehetné az elkövetkezendő időkben. S miközben Cudar Szem felveszi a kislányt, Leonie újból Adria felé fordul.
-Azt hiszem, gyógyító akarok lenni! – Áll elő neki újabb őrült gondolataival roppant vidáman és még annál is lelkesebben. – Szerinted lehetnék? Hmhm? Ez olyan izgalmasnak látszik! – Nagyjából minden nap mást talál ki, mi szeretne lenni, ha egyszer megnő… mármint korát tekintve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Újvári Adria
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 5025
Írta: 2013. március 14. 18:48 | Link

Tömeg


* A javasbácsi még biztosan nem dolgozott 3 ennyire infantilis gyerekkel, mint amilyenek ezek a csajok. Adri normál esetben egyáltalán nem így viselkedik, sokkal inkább kimért, de a stressz, hogy egy ilyen helyen kell tengetnie az idejét, mint a gyengélkedő érdekes dolgokat hoz ki belőle. Meg persze Leonie is, eléggé kedveli a kviddics meccsről, meg is mentette az irháját. Igazából nem is érti, hogy a vörös hajú lány miért teszi és mondja, amit. Amúgy is képtelen elgondolásai szoktak lenni, ebben meglepő módon túl is tesz a szőkeségen, aki magában jól elszórakozik azon, ahogy az uffancs ide meg oda néz, és nem érti a nekimondottakat. Kicsit olyan érzés, mint amikor a Szomszédokban Julcsi azon panaszkodott a nagyanyjának, hogy a szülei otthon angolul veszekednek, hogy ne értsen belőle semmit. Ki tudja, ha tudna angolul is képes volna magyarul folytatni a társalgást a többiekkel, csak úgy passzióból.  Ám a férfi egy pillanatra elmereng Adrin, mintha csak értette volna azt, ami az imént kicsúszott a száján a szívéről. De az lehetetlen, nem szólt egy magyar szót sem, akkor hogy érthetné meg, amit itt beszélnek? Biztos a haja teszi, mint Sámsonnak. Ha fognának egy sarlót, és lenyesnék vele a lófarkat, akkor nem értené, amit itt beszélnek.  Vagy de, csak kitépné az övéket is, s akkor jönne a wodoozás. A nyelvét a nagyőrlői közé szorítva mereng el, miközben picit szúrósabban néz az indiánra. Ha tudja, akkor már úgyis mindegy, ha meg tényleg nem érti a nyelvet, akkor is, így válaszol a lányok kérdéseire, miközben félszemmel lesi a férfi reakcióját.* - Igen, de már egész jó. Hivatalosan be kellett volna jelentenem a suliban. * Kezd bele komoran a történetbe, majd megáll egy szusszanásnyi időre. Nem tudja, hogy mennyi mindent meséljen el. * - Nem mindig működik megfelelően, de mindig van nálam egy bájital ilyenkorra.*Folytatja picit bőbeszédűbben, majd Leonie feloldja a savanyú citrom ábrázatát. Szélesen a vörösre vigyorog, talán ilyen őszinte mosolyt még nem is láthattak a képén, amióta ismerik. Mary remélhetőleg nem szokja meg ezt a fajta viselkedést tőle, mert csak a kiskori traumák miatti zavar okoz nála ilyen beszédességet meg közvetlenséget.* - Copfos Sas? Ha értené, most meghalnál. * Mondja kuncogva, miközben kezével eltakarja a száját. Néhány másodperc után összeszedi magát annyira, hogy a témának megfelelő komolysággal válaszoljon Leonienak.* - Öhm... hát kéne. De nem tudom, mit mondana, a muglik már műteni akarták meg kütyüt beültetni. Most megszívnám vele, mert az elektromos. *Felel olyan részletességgel, hogy még magát is meglepi. Meg kéne innen lépnie, már nagyon furcsa ez a viselkedés.  A végén még virágkoszorúkat kezd el fonni, és ad még az uff bácsi fejére is egyet, ha így folytatja. Szóval inkább elhallgat, ám újra elvigyorodik azon, amit Leonie mond. Most már egészen biztos, hogy a lányból is a legrosszabbat hozza ki a gyengélkedő. Biztos valami terjed a levegőben, mondjuk Winnetou éppen békepipát szívott a cowboyokkal, amikor megzavarták a mulatságot. Vajon az indiánoknak is van táncháza?* - Ja, lehet. Ha puha, akkor biztos. * Feleli komolyan, majd rájön, hogy lehet, hogy Leonienak nem kéne ilyeneket mondani, mert képes visszamenni és letesztelni a haja állapotát. Ezen nem ér rá sokáig aggódni, inkább Mary felé tereli a figyelmét.* - Elméletben? Mint nekem a svábság? *Kérdi az értetlenségtől némi grimasszal az arcán. Más magyarázatot nem tud így hirtelen erre találni, elvégre minek lenne valaki pózból angol. Újból romba dönti a tekintélyét, amikor barátjának nevezte a barnahajú leányzót. Valahogy javítania kéne a dolgon, nem hiheti azt Mary, hogy érzelgős, vagy bármi ilyesmi, így figyelmen kívül hagyja a kérdést, és inkább kikukucskál az ajtón, ahol a fiúk javában tépik egymást. Képzeletbeli gonosz kacajt hallat és magában dörzsöli a tenyerét. Ám közben Mary szeretné, ha Ron fordítana neki, így elinvitálja attól, hogy őszőkesége szórakozhasson. Általában haragudna a lányra, de most megint előtört belőle az empátia, így szó nélkül követi őket és csak remélni tudja, hogy a másik terelő inkább kint megvárja Ront. Az előbb már csúnyán nézett az apacs, nem kéne kifüstöltetni magukat innen.  Ő megáll az egyik ágynak dőlve valami 2 méterre Marytől, s onnan lesi az eseményeket. Aggódó pillantásokat vet a szobatársára, amikor nem használ a bájital. Úgy bólint Leonienak a kérdésre, hogy rá sem néz, egyre csak Maryt meg az indiánt figyeli. Amikor a vöröske megkérdi, hogy milyen gyógyító lenne, csak bizonytalanul elhúzza a száját, csak kurtán válaszol.* - Háááát….
Utoljára módosította:Újvári Adria, 2013. március 14. 19:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ronald Little-Leah
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 17. 09:36 | Link

Zsolti fiú

Na Zsolti fiú már megint nagyképűsködik. Igaz az előbb sikerült a bűbája, de most felkészültem a következő támadására. A támadása nem ért váratlanul, de most átverem.
Fixample! - hallom hangosan, de már közben suttogom az enyémet is vele egy idejűleg.
-Protego! - nagyon halkan. Így az átok nem ért el, de a kezem mint akire az átok hatott magam mellé szorítottam.
Nekiállt kiabálni, a szájából mint a tevéknek fröcskölt a nyál az arcom felé.
Kicsit nagyképűen, hülye pofát vágva, erőlködve, mintha szorulása lenne a wc-n felém lendítette gyatra izomzatú kezét. Ha eltalálja az arcom ripityára töri az öklét az biztos. Nem akartam, hogy a gyengélkedőre kerüljön, ezért kivédtem az ütését, majd jót nevetve lesújtottam a már háttal álló ellenfelem szabad hátára. Az ütés csak annyira volt erős, hogy kibillentse az egyensúlyából, vagy mégsem?
-Petrificus Totalus! - a fiú vélhetőleg megdermedt.
-Na ide figyelj, nem érdekel ezentúl mit csinálsz te kis mitugrász. Tartsd meg a barátnődet. Nekem semmi közöm hozzá. Csak hülyéskedtünk. Az, hogy nem vagy komplett és féltékenységi rohamod van, azt mutatja, hogy nem bízol meg a kis vöröskében. Szóval hagyj békén a sunyi támadásaidtól, a nagy szádtól és kerülj el. Én sem foglak keresni. Az ilyen kis beképzelt alakok mint te is vagy, nem az én baráti körömbe valók. Menj vissza a házadba és ott ugrálj.
Majd elindultam a a házam felé. Amint beértem a klubhelyiségbe, elmeséltem milyen hülye helyzetbe kerültem. Az Eridonosokkal jót mulattunk Zsolti fiún.
Ennyi esemény elég is volt egy napra. Elindultam a hálótermembe olvasgatni.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. április 1. 21:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. március 29. 19:25 | Link

Csipetcsapat

*Most már egy kicsit, mit kicsit!, nagyon bánom, hogy a Törpilla kísérőinek megengedtem, hogy maradjanak. Nem mintha zavarnának a gondolkodásban, koncentrálásban, bármiben, nagyon jól ki tudom őket zárni, csak egyszerűen irritál a tudat, hogy itt vannak, szemérmetlenül kibeszélnek, és a sok locsogás közepette teljesen felesleges is lenne tőlük bármit kérdezni. Egyelőre még türtőztetem magam, de érzem, hogy egyre közelebb kerülök ahhoz a ponthoz, amikor Maryn kívül mindenkit el fogok küldeni. Bár, ha belegondolok, a szőkeséggel is szeretnék majd elbeszélgetni. Az egész beszélgetésükből csak az Adria szívére vonatkozó rész érdekel. Itt is csak az a gond, hogy láthatóan ő sem beszél angolul. De azért majd  valakinek nem ártana közölni vele, hogy elég felelőtlen dolog elhallgatni ilyesmit. Ezen kívül pedig kíváncsi lennék, hogy mégis milyen bájitalt szed. De mindezt majd csak akkor, ha Maryt sikerül megnövesztenem, most övé az elsőbbség. A zsugorodást sikerül megállítanom. Ez már részsiker. Biztatás és pozitív energiák sugárzása helyett viszont Mary hideg, szúrós pillantásokat kap tőlem, amikor kiszól a fiúknak. A beszűrődő zajokból egyértelmű, hogy ezek ketten odakint mindjárt egymás torkának esnek, amivel semmi bajom nincs. Azzal már lenne, ha mindezt idebent folytatnák. Szerencsére azonban az említett nem jelenik meg a gyengélkedőn, aminek felettébb örülök. Elég nem nekem a csicsergő lányok társasága, a fiúkat már nem tűrném meg.
Egy mezei zsugorító főzet ellenszere semmit sem használ, a lányka még egy millimétert sem nő. Ezt a homlokomat ráncolva, kissé gondterhelt arckifejezéssel konstatálom. Nem olyan egyszerű a helyzet, mint ahogy gondoltam, sokkal több időt fog igénybe venni. Ez az egy, amit sajnálok; az idő. Örülök, hogy olyan feladatom van, ami tényleg igénybe veszi a képességeimet és megmozgatja az agytekervényeimet, csak a hosszas kísérletezés kilátása nem áll közel a szívemhez. Mindig is ebből állt az életem, próbálkozok, kísérletezek és már a legapróbb eredménynek is örülök. De ilyenkor arról van szó, ami a saját érdekem, a saját célom. A kötelességemre, a munkámra viszont már sajnálom ezt az időt. *
- Lányok! * szólítom meg őket emelt hangon, hogy hagyják abba a csacsogást, és egy picit próbáljanak meg rám figyelni. * - Mindegy * Legyintek lemondóan. Végül mégsem teszem fel a kérdéseimet, mert activity-zni nincs kedvem, és egyébként sem úgy tűnnek, mint akik hoztak nekem mintát a Maryt ért kotyvalékból. A jelek szerint az egész felszívódott miután reakcióba lépett Mary testével. Pedig sokkal könnyebb dolgom lenne, ha előbb bevizsgálhatnám a főzetet. Mostanra már nagyon zavarnak a nyelvi nehézségek, de sajnos tehetetlen vagyok az ügyben, az pedig teljességgel kizárt, hogy a mutogatással hülyét csináljak magamból. Akkor már inkább a nehezebb utat választom - megoldok mindent egyedül. Megint szóra nyitom a szám, már hozzászoktam, hogy mindig kommentáljam, hogy mit csinálok, mi fog történni, mi a baj. De feleslegesen nem szeretem jártatni a számat, márpedig az eddigiek alapján hiába kezdeném ecsetelni, hogy mi a gond, a lányok nem értenék, ami elég frusztráló.
Fogom magam megint a szekrényekhez sétálok előszedek két bőrkötéses könyvet, lepakolom őket a, majd kipakolom a bájitalfőzéshez szükséges eszközöket és hozzávalókat. Az alap bájital megvan, csak a hozzávalók arányával kell majd játszadoznom. Számomra ez csak egy megoldandó probléma, az a része már kevésbé érdekel, hogy ki volt ebben a kastélyban olyan idióta, hogy készített egy totálisan félresikerült zsugorító főzetet, és aztán az hogy került kapcsolatba Maryvel.
Ha nem vagyok kénytelen válaszolni a lányok esetleges kérdéseire, vagy nem dühítenek fel valamivel, akkor a következő fél órát néma főzőcskézéssel töltöm. Ha esetleg türelmetlenek lennének, az sem zavar ha Adria és Leonie itt hagyják a barátnőjüket. Mindenesetre egy jó fél óra múlva ejtem meg az első próbát, egy kis kanállal nyújtok Mary felé a kőzetből, hogy igyon belőle. Csak egy hiú ábránd volt, hogy rögtön elsőre sikerüljön eltalálnom az arányokat, Mary mérete továbbra sem változik. Ezt egy apró sóhajjal veszem tudomásul, és folytatom a bájital főzését. Elmélyedve tanulmányozom közben a szakirodalmat, néha motyogok is magamban, egymás után dobálom a hozzávalókat az üstbe, és ezúttal is több mint egy fél óra telik el, mire újabb próbát teszek. Ezúttal siker koronázza az erőfeszítéseimet. Ha Mary inni kezdi a felé nyújtott fiola tartalmát elkezd nőni valamivel lassabban, mint ahogy összement, de mégiscsak nő. *
- Addig idd, amíg ugyanolyan magas nem vagy, mint voltál * magyarázom a hatást, amire valószínűleg magától is rájön, hiszen ha elveszi a szájától az üvegcsét a növekedés megáll. Büszkén figyelem a fejleményeket. *
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. április 1. 12:23 | Link

Chaske Tsosie és cicagyümölcs

Glyniss sietősen veszi az irányt a gyengélkedő felé, be is kanyarodik szélsebesen az ajtón, kezéből egy cica lóg fájdalmasan nyávogva. Azonnal a gyógyítót keresi, akit hamarost meglát az egyik ágy környékén. Határozottan elé libben és felmutatja neki a cicust.
-Jó napot Gyógyító Úr! Én Glyniss vagyok és ez itt a barátom Vanília. -mutatja fel a szőrgolyót, majd hogy ne nézzék idevaló betegnek, hogy egy cicát mutogat mindenkinek hozzá teszi. -Ő egy lány. Mármint ember volt, csak a teaházban megivott egy valamiféle varázsturmixot, és utána cicává változott. Azt gondoltam, majdcsak elmúlik, jól el is játszottunk, de aztán elkezdett kellemetlenül nyávogni. Gondolom mert nem tud visszaváltozni. Úgyhogy siettem ide. Nem tudom mi lehetett a baja. Egy ilyen turmixnak nem szabadott volna tartósnak maradni, hacsak nem érzékeny valamelyik összetevőre. -magyarázza észrevételeit.-Remélem tud rajta segíteni. -nyújtja a medikus felé Vaníliát.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. április 1. 21:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.
Erdei Gyümölcs Perwinkle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. április 1. 12:39 | Link

Gyógyító úr és a Glyniss

  Míg tartott az utazás, odabújtam Glyniss-hez, és nyugodtam pihentem, néha pedig keservesen felnyávogtam. Gyorsan oda is értünk a gyengélkedő ajtajába. A barátnőm bevitt, és elkezdett beszélni, majd a gyógyító kezébe nyomott. Miután átkerültem az idegen kézbe, hirtelen felugrottam, és panaszosan nyivákolni kezdtem. Kiugrottam a gyógyító kezéből, és Glyniss lába köré csavarodtam. Úgy látszott, feltörtek bennem a macska ösztönök. Lefeküdtem, de tudtam, nem sokáig lesz nyugtom. Biztos valami gusztustalan löttyöt fognak leönteni a torkom és gondolom nem lesz olyan íze, mint a halnak.
HALNAK? Jézusom! Már tényleg macska vagyok! - gondoltam, erre elborzadva.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. április 1. 21:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Chaske Tsosie
INAKTÍV


Uff bácsi.
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 334
Írta: 2013. április 1. 23:27 | Link

Miss Clarkson és Miss Perwinkle

*A mai napom elég eseménydúsra sikeredett eddig, amit egy cseppet sem bántam. Egyelőre még nem vált idegesítő rutinná, hogy mindig újra kell töltenem a bájital készletemet felkészülve a leggyakoribb iskolai balesetekre. Ezzel csak az volt a probléma, hogy a top 10 leggyakoribb iskolai balesetekről még nem láttam grafikont, diagramot vagy más egyéb kimutatást, így csak a megérzéseimre hagyatkoztam a döntésben. Azt azonban mindenképpen jól tettem, hogy a csonttörést felvettem a listára, mindig van csontforrasztó bájitallal átitatott kötés raktáron, ugyanis ma két fiút szállítottak a gyengélkedőre törött lábakkal. Nem mindennapi dolog, ha két fiú a "lépcsőn lebucskázva" mindketten eltörik a sípcsontjukat. Ezen a sztorin csak egyet mosolyogtam, hiszen én egy szóval sem kértem tőlük magyarázatot. Nem nagyon foglalkozom az előzményekkel, csak a sérüléssel. Számomra maga a betegség, a seb az érdekes, nem pedig hogy milyen körülmények között tett rá szert valaki. Egy törés esetében pedig még csak az sem számít, mi okozta. Éppen az utolsó réteg kötést tekerem a második számú fiú lábára, valaki becsörtet a gyengélkedő ajtaján. Csak egy fájdalmas pillantással nyugtázom a tényt, de nem fordulok az ajtó felé míg nem végeztem a törött lábúakkal. Közlöm velük, hogy most mankóval már mehetnek is a dolgukra. Mire megfordulok már egy égővörös hajú leányzó áll előttem, aki egy macskát dug az orrom alá. *
- Üdvözlöm kisasszony! * köszöntöm, és örülök, hogy ezúttal legalább rendesen fogok tudni beszélgetni a pácienssel. Az első mondata hallatán megfordul a fejemben, hogy valószínűleg csak eltévesztette az ajtót, és valójában a pszichológust keresi. De mint felelősségteljes gyógyító egy ilyen gondolatnak nem adhatok hangot, így inkább csak rezzenéstelen arccal várom a folytatást. Az szerencsére már meggyőz róla, hogy itt valóban rám lesz szükség. A meséjéből gyorsan leszűröm a lényegi információkat, bájital miatt változott át a lány. Pont. Mivel megint csak nincs mintám az említett turmixból, nem tudom megmondani elmúlna-e a hatása idővel vagy nem, és mivel Vaníliáról sem tudom, hogy egyáltalán érzékeny-e valamire, ezen részt sem veszem készpénznek. Főleg mivel mindez egy gólya szájából hangzott el, akiről nem az süt, hogy túlzottan jártas  lenne a bájitalokban. Így csak annyiból indulok ki, amit tényleg biztosra vehetek. *
- Értem, megteszem, amit tudok. * közlöm egy barátságos arckifejezés kíséretében. Elvégre nem vagyok én mogorva.Megpróbálom átvenni a macskát, ha már egyszer Glyniss nagyon ide akarja adni. De valószínűleg a macska is megérezhette, hogy egyrészt nem nagyon vágyom az érintésére, másrészt pedig az semmivel nem segít a gyógyításban, ha a kezemben tartom. Legalább jelen esetben nem. Így nem is nagyon próbálom megakadályozni, hogy a kis szőrös kiugorjon a kezemből és barátnője lábánál keressen menedéket.
- Próbálja meg megnyugtatni, kisasszony, mindjárt visszajövök * ezzel a lendülettel egy picit magukra is hagyom a lányokat és elkezdtek kutakodni a szekrényben. Van valahol egy üveg tisztítóvizem, amit például a Gringottsban is alkalmaztak a tolvajok leleplezésére, mivel minden varázslatot megszüntet. nem gondoltam volna, hogy ebből is többet kellene tartanom, de ki tudja, igény szerint töltöm fel a készletet. Néhány percnyi matatás után egy nagyobbacska fiolával térek vissza a lányokhoz, aminek a végén permetezőfej van. *
- Ez tisztítóvíz, meg fogja szüntetni a varázslatot, csak ne engedd, hogy elszökjön a...Vanília * magyarázom Glyniss-nek. Ha a cica nem szökik meg, fújuk rá a tisztítóvízből és perceken belül újra lánnyá változik. *
Utoljára módosította:Chaske Tsosie, 2013. április 1. 23:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Glyniss Clarkson
INAKTÍV


Csillagszemű Vadóczka
offline
RPG hsz: 31
Összes hsz: 35
Írta: 2013. április 2. 09:49 | Link

Chaske Tsosie és Vanília

A gyógyító készségesen rendelkezésükre áll és mindent megtesz, hogy segítségükre legyen. Amikor átnyújtja a férfinek a cicát, Vanília lehet úgy gondolja, mégsincs szüksége a gyógymódra, így kiugrik a kezéből. Glyniss lábánál tekergőzik. A lány  megpróbálja újból kézbe venni, ha hagyja, közben pedig szavakkal nyugtatni Vaníliát.-Gyere ide, mindjárt meggyógyítanak. Biztos nem fog fájni.-simogatja  a cicus fejét, ha engedi Vanília. Közben megérkezik a gyógyító az úgynevezett tisztítóvízzel, ekkor ha sikerül elkapnia Vaníliát és nem csusszant ki a keze közül, Glyniss határozottan megragadja és tartja, amíg a varázs izet rá locsolják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Néha, nagy ritkán magamban beszélek. Remek tanácsokat adok magamnak. Időnként még meg is fogadom őket.

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet