36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Hok Olívia
INAKTÍV


•Hook•
offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 218
Írta: 2018. március 20. 12:39 | Link


•Réges-régen,
egy messzi-messzi
vizsgaidőszak előtt•
•Öltözékem•


Hát, nem minden jöhet össze az életben. Néha pedig nem is kell hozzá túl sokat tenni, hogy valami tökéletesen balul sikerüljön.
Pontosan ez történt Olíviával is. Mikor aznap kiment a pályára, egy seprűvel a kezében, mit sem sejtve, mindössze azért, hogy gyakoroljon egy kis kviddicset, hogy ne süljön fel a következő meccs előtt, még nem is sejtette, hogy a gurkó nem lesz a legjobb barátja.
Minden rendben is ment egy ideig, sőt, egészen jól ülte már meg a seprűt, és egyre jobban sikerült a célzás is... aztán pedig a semmiből... BUMM!

Mikor felébred, hirtelen azt sem tudja, hol van. Az első, ami feltűnik neki, az, hogy minden túlságosan tiszta. És világos. És fényes. És fúj fény.
De nem elég, hogy ez mind együttvéve kiégeti a szemét, még a feje is úgy megfájdul, hogy csillagokat lát tőle.
- Mi történt? - dörzsöli is meg a halántékát, és próbál erősen visszaemlékezni. Rémlik neki a seprű, a pálya, meg a gyakorlás... ám ekkor beugrik a gurkó is. Ahogyan beugrott. A képbe... meg az ő fejének. Fájdalmasan felnyög a gondolatra, és megpróbál felülni. Nem maradhat itt, még ezer dolga van, és hamarosan vizsgaidőszak is! Tanulnia kell, és bármi is történt, ettől senki nem tántoríthatja el! Bár a kviddicsezés felől hirtelen kétségei támadnak, de még túlságosan fáj a feje ahhoz, hogy ezt mind komolyan végiggondolhassa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2018. március 22. 18:18 | Link


Az igazán lényeges érzelmek híján, amik az élni akarásért és az önfenntartásért felelnek, Valerynek soha nem volt nehezére kárt okoznia magában, vagy olyan dolgokban, amik cserébe kárt okozhatnak neki, legyenek azok emberek vagy állatok. Amennyiben pedig elvesznek tőle valamit, a magához képest egész erős akaraterejével egyenesen boldogságot okoz neki.
Valery sokáig próbálta visszafojtani a feltörő haragot, ami akkor kerítette hatalmába, amikor elvették tőle a tőrét. Azt a tőrt, amit ugyan ő maga is lopott, a sok kár, amit okozott vele, a nem létező szívéhez növesztette a tárgyat. Hamar rá kellett jönnie, hogy nem szerezheti vissza. Sokat kutatott Riley iránt, és hamar rá kellett jönnie, hogy a férfi jól képzett pszichológus, egyenlő olyan ember, akit a saját érdekében jobb elkerülnie, amennyiben nem akar lelepleződni. Ő pedig nem akar. Az iskolai késeken ülő bűbájra hamar rájött, már akkor, amikor megfogalmazódott a fejében a gondolat. Egy ideig egy érmét élesített a falon, de az nem volt elég effektív, és amúgy is hamar elkopott. Így nem maradt más választása, mint a gyengélkedőről ellopni valamit, ahova azonban először be kellett juttassa magát. Ha pedig valamiben, hát kreativitásban soha nem szenvedett kárt, mindenki más, főleg a testvérei nyomorúságára. Az előbb említett érmével kaparta addig az alkarja bőrét, amíg az ki nem vérzett, és a konkrét, egyenes vágások hiányában szinte teljesen biztos abban, hogy senki nem fog szándékosságra gyanakodni. Így áll most itt, két fehér ágy között, jobb karját szorongatva, a kétségbeesés és fájdalom tökéletes imitációjával arcán, és egész, enyhén remegő testén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. március 22. 19:09 | Link

Valery

A mai nap tökéletesen alkalmas arra, hogy leltározzak, hiszen egyedül vagyok, és gyengélkedő emberek sem szaladgálnak a közelben. Tökéletes. Természetesen az előírásoknak megfelelően felhúztam az egyenruhámat, a halványkék öltözet főlé a fehér köpenyt is. Bármikor jöhet bárki, ugyebár. Számítani nem számítok rá, így teljes nyugalomban, egyik fülembe dugott zenével, az ütemre dobolva a lábammal kezdem el összeírni a benti készleteket, míg egy másuk lapra elkezdem jegyzetelni azt, hogy mire lesz szükségünk, miket kell tartalmazni a következő szállítmánynak. Kellemes nap, jó zene, nyugalom, nem is kell más. Nem is nagyon figyelek a környezetemre, míg csak a lap aljára nem érek, akkor veszem észre, hogy Pamacska a puffskein ugrál az asztalon, jelezve, hogy valaki érkezett.
Összevonom a szemöldököm, miközben kikapcsolom, majd leteszem a lejátszót. Még mindig ugrál, szóval biztos, hogy van kint valaki. Kilépve egy pillanat alatt észreveszem a lányt, ahogy ott áll a két ágy között, és a karjából csöpög a vér. Már nem káromkodok, amikor meglátok valakit sebekkel vagy átkokkal. Az elején megdöbbentem, és ösztönösen szólásra nyitottam a számat. Most már nem. Odasietek hozzá, és finoman, a vállánál fogva ültetem le az ágyra.
- Szia, én Will vagyok, téged hogy hívnak?
Egy széket húzok oda, leülve vele szembe, finoman fejtem le az ujjait a vérző sebről, miközben kék szemeimmel a riadt bambi tekintetet figyelem. Szegény kislány, látszik, hogy mennyire megijedt. Remélem, hogy tudom majd enyhíteni a riadalmát.
- Bántottak vagy véletlen baleset? Nekem elmondhatod.
Közben igyekszem megvizsgálni az összevisszaságot, mely az alkarját borítja. Ez hirtelen bármi lehet, akár mágia, akár támadás, akár csak egy rossz mozdulat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2018. március 22. 19:56 | Link


Mióta nincs az anyja közelében, kénytelen volt legalább annyira túltenni általános ember-, mint alsórendű faj, undorán, annyira, hogy a saját érdekében hajlandó legyen elviselni az érintéseiket. Amikor William hozzá nyúl, akkor is csak éppen annyira rándul meg jobbja, amennyire belefér az ijedt, kislányos fájdalomba.
- Va... mh - szerepébe illően, megszeppenve, vékonyka hangon kezd bele nevébe, majd újra megrázza a fejét, és szusszan is, hogy megerőltesse magát, elméletben persze. - Valery - vörös szempillái alól pillog fel a férfira, aki azonnal a megmentésére sietett, ahogy az várható volt. Ismét összerezzen, ahogy Will a sebhez ér, kicsit fészkelődik is, miközben a karját tartó kezet figyeli, majd, a következő kérdésre, újra csak megrázza a fejét. Meg kell vallani, szereti, sőt imádja, amikor valaki úgy viszonyul hozzá, ahogy ő szeretné, hogy viszonyuljanak. Az mindig azt jelenti, hogy tökéletesen párosítja össze az emberi mimikákat és reakciókat, egy új, hihető palástban. Művészet.
- A bátyám.. Véletlenül - továbbra is nehézkesen motyog, lehajtott fejjel, ahogy másik, ép kezével a füle mögé tűri a haját. Coltonnal soha nem is volt más kapcsolatuk. Az óta a bizonyos este óta, amikor a bátyja hazajött a kórházból, és észrevehetően csak jobban neheztelt rá az ajándéka miatt, amivel őszintén kárpótolni akarta, már nem akar neki ajándékokat adni. Legalábbis nem a jó fajtából. Így pedig minden egyes alkalmon kapva kap, hogy árthasson neki, akár mások, ismeretlenek szemében is.
Utoljára módosította:Valery Madelaine Fisher, 2018. március 22. 19:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. március 22. 20:23 | Link

Valery

Abban biztos vagyok, hogy nem véletlenül történt, de lehetett hirtelen felindulásból. Magamról tudom, hogy nagyon nehéz természetem volt ennyi idősen, agresszív voltam, eltiltva a sportoktól, rendszeres zeneterápián próbáltak olyan megoldást találni, mellyel csökkent annak az esélye, hogy kárt tegyek valakiben. Azt hiszem, jót tett, hogy felfigyeltek erre, mert így most itt állok, pontosabban ülök, és egy nagyon fontos hivatásnak élhetek. Enélkül nem biztos.
- Cole... ő sok időt tölt Adrian Blackkel.
Ez ténymegállapítás, és nem kérdés, saját magam összerakom a képet, hogy ezzel együtt azt is, hogy lehet, a sok együtt töltött idő, a hormonok agresszivitást váltanak ki Coleból is, aki kamaszévei végén az utolsó nagy fellángolását éli. Talán az lenne furcsa, ha a húgai nem lennének sebesek az ő keze által. Éppen ezért nem is kerítek nagyobb feneket a dolognak, miközben felkelek, és a közeli szekrényhez lépek, nemi fertőtlenítőért, bájitalos krémért és kötszerért lépve. Kiveszek még egy ollót is, először az egyik szikét akartam, de végül nem nagyon érzem szükségesnek. Visszalépek, és megint leülök vele szemben.
- Egy kicsit csípni fog, de nagyon óvatos leszek. Egy este alatt helyrejön.
Először egy gyorsan összesodort és pamaccsá alakított gézdarabra fertőtlenítőt csepegtetek, majd ujjaimat jobban ráfogom a lány vékonyka csuklójára, és gyors mozdulatokkal kitisztítom a sebeket. Tudom, hogy csípi, éppen ezért a művelet után ráfújok.
- Ez pedig eléggé felmelegíti majd. Nem éget, csak olyan lesz, mintha nagyon meleg lenne a pulcsid, de reggelig nem szabad majd levenned a kötést, ez fontos, mert csak úgy gyógyul be teljesen. Figyelj, elméletileg el kell engedjelek, de ha úgy érzed, hogy jobb lenne a mai estét a tesódtól távol tölteni, akkor maradj itt nyugodtan ma éjszakára. Csak én vagyok itt, és nekem leltáraznom kell bent, szóval nem zavarna senki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2018. március 22. 20:53 | Link


- Igen, igen - aprókat bólogat, miközben megint Will arcára pillant, majd megint le. - Hozzá akartam menni először, de aztán nem akartam, hogy azt higgye miatt van - kicsit elmélázva folytatja. Az igazság az, hogy tudja, Adrian már túl sokat hallott és látott belőle, róla ahhoz, hogy bármit is elhiggyen neki. Így, bár talán biztosabb lenne az éles tárgyak élessége az ő házából, soha nem jutna be oda. - Tudod, most lesz itt végzős, meg ott van neki az egyetem is.. Kedves, de tudom, hogy milyen kimerítő neki - a mi kis kedves Valerynk, aki már szinte annyira törődik más érzéseivel, mint a nővére, Emily. Ahogy mondogatja, fel sem ütné a fejét a gondolat, hogy onnan tud ilyeneket? Mégiscsak a bátyja barátja, vagy valami olyasmi, és aki kicsit is ismeri a fiút tudja, hogy nem csak az iskolában létezik.
Tekintetével végig követi a fiú mozgását, ahogy a szekrényhez sétál, majd, ahogy rendezgeti a dolgokat, és elővesz egy ollót is, ami, ugyan nem a szike, de máris több mint a semmi. Valery egy érméből is képes volt veszélyes tárgyat készíteni, hát egy ollóval mit kezdene. A gondolatai ellenére, amikor Will megfordul, továbbra is a nagyra nyílt, barna szemekkel találja szembe magát.
- Rendben - bólogat, de azért kicsit felszisszen, és apró keze is megrezzen a másik biztos tartása alatt. Nem annyira, hogy bármiben is megzavarja, éppen csak, ahogy az elvárt.
- Majd megfújkálom magam - halkan nevetgél a gyerekes viccre, ami, mintha csak ő fejében lenne annyira vicces ebben a helyzetben. A valóság az, hogy Valery fejében semmi nem vicces, minden vagy fehér, vagy fekete, vagy jó, vagy rossz. Nincsenek olyan átmenetek, hogy vicces. De az emberek csinálnak ilyet, és úgy véli, most beleillik a képbe, amit kialakít magától.
- Nem tudom... Cole nem bántana még egyszer, biztos - annyira nem is biztos az - de ha nem zavarok tényleg, akkor.. - szégyenlősen elhallgat, még a szemeit is lesüti, mert ez mégis mekkora kérés már a vörös hajú, harmadikos kislánytól. Hatalmas. Borzalmasan nagy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. március 22. 21:35 | Link

Valery

- Persze, a végzős év sosem könnyű.
Én is ott ültem a jelentkezési lapok felett. Mi legyen? Mugli egyetem vagy mágikus? Nappali vagy levelező? Végül a nagy tanácstalanságban minden lett. PTE is AMS is. Így kellett lennie. Most már a végén egyensúlyozok a történetnek, ha minden jól megy, a jövőév végére talán már néhány papírral gazdagabb is leszek. Hogy után mi lesz? Fogalmam sincs még. Lejár itt a mandátumom, szóval jó kérdés.
- Ne félj tőlem.
Mondom halvány mosollyal, miközben már csak azt várom, hogy a bájital némiképp beleivódjon a sebekbe. Legalább nem mágikus, már ez is jó. Könnyebben fog gyógyulni, reggelre nyoma sem marad. Amit haragos pirosból kellemes narancsba fakul, nekiállok bekötni.
- Nem zavarsz, hidd el. Ha éhes leszel, és szereted a salátákat, akkor abban a szekrényben találsz.
Mutatok a mágikusan hűtött szekrényre. Mindig hozok magammal pár félét, amit csak úgy összedobok, amikor unatkozom otthon. Felkelve visszatolom a széket a helyére, majd egy távolabbi ágy felé mutatok.
- Én azt a helyet javasolom. Mivel nincs most itt senki, azt választod, amelyiket szeretnéd. De eddig azon feküdtek a legkevesebben. Van ott pár könyv is. Azokat a szekrényeket úgyis csak reggel akartam átnézni.
Ott a fényt is maga állíthatja, és ha be is jön valaki, ott kellemesen elpihenhet, oda eléggé elszeparáltan lehet.
- Pihenj egy kicsit. Holnapra szebb lesz a világ. Ha bármi kell, akkor ott vagyok bent. Ja igen!
Egy másik szekrényhez lépek, melyből párnát és takarót veszek elő, amiket felé nyújtok, ha pedig nincs kérdése vagy kérése, visszasétálok az irodába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2018. március 23. 23:53 | Link

Nyestus.
#pizsiben #zene #még mindig a gyengélkedőben


A történtek után még mindig az ágyat nyomtam, immáron kipihentebbnek éreztem magam, de még valljuk be, nem volt az igazi. Úgy éreztem magam, mintha továbbra sem csillapodott volna a lázam, pedig a homlokom nem éreztem forrónak, csak az a nyamvadt gyengeség és végtagfájdalom. De ha még csak ennyi lett volna, nem! Az eset óta úgy éreztem magam, mint egy kvibli. Nemhogy a piromágiámnak annyi, még a pálcámmal sem tudok varázsolni vagy csak nagyon nyögvenyelősen és még az se sikerül. Nagyon sokat sírtam miatta esténként. Már olyanokon agyaltam, hogy ennyi volt az itteni pályafutásom, vagy mehetek haza és ez csak egy szép álom volt és sorolhatnám.
Voltak már az eset után páran nálam, tökre jól esett, hogy rám néztek és beszélgettek velem. Elméletileg pár napon belül mehetek haza és otthon lábadozhatok tovább, már alig várom!
Olive néni is volt itt, nem volt túl boldog, persze örült, hogy nem lett semmi komolyabb bajom vagy ilyesmi, de mondta, hogy az MM is értesült a kis kitörésemről és.... hát igen, bírósági ügy lesz lehet. Hurrá. Már csak ez kellett. Viszont a jó hír, hogy a kvibliség nem maradandó, de sokáig szenvedek majd vele. Legalább nem maradandó!
Egy mellettem lévő ágyon egy gurkóval agyoncsapott fiú feküdt, nem irigyeltem, állítólag lapockán csókolta a kis szemét, juj. Az elmúlt két napban próbáltam vele dumálni, de nem nagyon akart velem kommunikálni és úgy éreztem magamat, mint a vénasszonyok a buszon, akik akkor és olyanokkal akarnak mindig beszélgetni, amikor senkit és semmit nem érdekel a mondókája. Pont úgy éreztem magamat.
Hátradőlve, az egyik Monchichimet magam elé húzva elkezdtem a hüvelykujját a szájába nyomkodni és kihúzni. Azon gondolkodtam, hogy kinek szóljak, hogy felmenjen megetetni a két kis rosszaságot, talán megint szólok Scarlettnek, hátha lesz olyan cuki és kicseréli a vizük meg ad nekik kaját. Majd felhívom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. március 24. 20:37 | Link

Olívia
Amikor ő kviddicsezett.
Kinézetem

Eléggé csúnya eset esett meg ezen a kviddics meccsen. Én meg kimentem, és jól végignéztem, szóval az a minimum, hogy most itt vagyok. Olívia elég csúnyán megszenvedte ezt a történetet, így szerettem volna itt lenni, amikor felébred, legyen az bármikor. Mivel sokan voltak itt, Will azt mondta, a saját döntésem, hogy alszok-e a kényelmetlen széken. Végül valahogy itt ragadtam, és tényleg aludtam kicsit azon a széken, ami olyan kényelmetlen. Valóban az, a nyakam érzem, hogy teljesen beállt. Egy órát, talán kettőt töltöttem hülye pózban, de ez is elég volt. Azóta meg olvasok, és igyekszem nem zavarni a pihenőket. Egész jól meg, a könyvem felénél járok, amikor Olívia felébred, és megszólal. Elmosolyodom, megnézem az oldalszámot, majd felkelve átülök az ágy szélére.
- Szia, kviddicseztél. Kemény gyerek vagy.
Válaszolom neki mosolyogva, megsimítva a karját. Nem beszélek hangosan, de mivel közel vagyok hozzá, értheti, amit mondok. Mivel a sebesültek között még mindig van olyan, aki alszik, ezért igyekszem nem zavarni az embereket.
- Hogy érzed magad? Szóljak Willnek?
Nem tudom, hogy mit kellene tennem, lehet azonnal hozzá kéne mennem. Mondott valamit, de most nem vagyok benne biztos, hogy azt, hogy menjek hozzá, vagy, hogy azt, hogy csak akkor, ha Olívia is, vagy az, aki éppen felkel, kéri. Kicsit felügyelő lettem, míg ő a jelentéseket írta. Büszke vagyok rá, hogy ilyet rám bíztak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. március 25. 17:42 | Link

március 26. délután

Nagy léptekkel haladok a nyugati szárny második emeletén. A vizsgaidőszaknak vége, egy ideje elkezdődött a szünet is, de szokás szerint a kastély nincs kiürülve. Szünet ide vagy oda, nekem már nincs értelme számolgatnom a napokat a végéig, a tanév kezdetekor már úgysem jövök vissza.
A folyosón ritkábban lehet belebotlani diákokba, így hamar odaérek a gyengélkedő ajtajához. A nagy sietség ellenére, a kilincset megfogva megtorpanok. Habozok, elhúzom a kezemet. Egy pillanatig az ajtó előtt állva szerencsétlenkedek, benyissak, ne nyissak? Végül kopogásra emelem a kezem, de úgy hallatszik, senki nem válaszol, így hát lenyomom a kilincset és belépek.
Gyorsan körbenézek, de üresnek látszik a szoba. Gondoltam is, hogy nem nagyon lesznek bent fekvők a gyengélkedőn, a szünetben Will inkább a papírmunkával és a leltárral szokott foglalkozni.
- Will? - Nem emelem fel a hangom túlságosan, - Will, itt vagy?
A falak visszaverik a hangomat. Olyan, mintha az egész szoba kongna az ürességtől.
Körbejáratom a tekintetem a helyiségen. Nem először fordulok meg itt, elvégre itt dolgozik a párom naphosszat, és persze a meccsekről is kerültem már be egy-két nap kényszer pihenőre gurkótalálat, vagy más miatt.
A gondolatra elkomorodom egy pillanatra. Nem voltam Visegrádon már egy hete, és fogalmam sincs mikor leszek legközelebb, vagy leszek-e még valaha. Will persze nem tud a kihagyásokról, nem is nagyon tűnhetett fel neki, hiszen mindig akad dolga, ami itt tartja a gyengélkedőn.      
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. március 27. 06:25 | Link

Norinám

Ímhol vala, elkészült a nagy mű, vagyis teljesen ledokumentáltam a legutolsó kis beteg, egy elsős eridonos minden tettét és reakcióját. Egy átok találta el szegénykémet, amitől elkezdett kihullani a haja, és lány létére olyan hisztérikussá vált, hogy le kellett kötöznöm. Nagyon remélem, hogy ennek nem megy híre. Jól kezdődne a tavasz, ha rögtön azzal indítanék, hogy tizennégy éves lányokat kötözök le. Mondjuk ez nem jelenti azt, hogy a Bojarski-Liebhart-Sieger trió nem fog így is napokon át élcelődni azon, hogy pont az ilyen helyzetek miatt lettem orvos. Nyilván, pont ezért választottam az emberek gyógyítását, és nem az emberek gyógyulása miatt. Saját magamat hergelem már most, mert tudom, hogy ők hergelni fognak, ám mivel alkohol is lesz a történetben, ezért pont nem fog zavarni. Imádom őket. Csak így szimplán.
A hang lassan jut el a tudatomig, miközben önmagam lektorát játszom, de azért sikerül felfognom, hogy a "Will" hívószó hozzám kapcsolódik, a hangot pedig ezer közül is megismerném, így megengedem magamnak azt a kis pluszt, hogy ne felkeljek, hanem a székemet olyan szögben és intenzitással lökjem meg, hogy az lendületesen suhanjon ki velem a gyengélkedő fő terébe. Próbálom olyan szögben megközelíteni a nőszeményt, hogy az ölembe tudjam húzni, és ha ez sikerrel jár, vele együtt haladok még, amíg van lendület, miközben énekelek. Nem, ezért a tavasz a felelős, és nem a lekötözött kislány, köszönöm:
- Minket vár a világ, bársony egeken ringat; téged hívlak te szép hercegnő, halld a szív szavát! Véled mámorító versenyt szállni a széllel, szőnyegünkön ma éjjel utunk meséken visz át...
Itt pedig lelassulunk, és végül kiskutya szemekkel pillantok fel rá, ha már erre járt, remélem, nem bánta meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. március 27. 17:30 | Link

március 26. délután


Meglepetten huppanok az ölébe. Ha másért nem is, az ilyen fogadtatásért megéri ritkábban találkozni, mint az átlag párok.
- Érzed már a szív szavát, a közeledben jár, a nagy Ő az éjen oson át, és előtted áll... - folytatom én is vigyorogva a dalolást a kedvenc mesémből, persze nem olyan mesterien, mint a zuram, de hát valamiben lehet jobb nálam, na.
Erre volt most szükségem. Will az egyetlen, aki három másodperc leforgása alatt képes változtatni a hangulatomon jó irányba. Persze rosszba is, de hát arra bárki képes.
A gurulós szék lassan veszít a lendületből és megáll, de nem igyekszem annyira feltápászkodni belőle.
- Szívem, látom jó kedved van - Suttogom, és egy csókkal megerősítem benne, hogy biztos az legyen, mielőtt újra kinyitom a számat. Remélem akkor is az lesz, amikor elmondom neki, hogy mi végett is jöttem tulajdonképpen. Bár az első pillanattól kezdve biztos voltam benne, hogy ő jobban fog örülni a hírnek, mint én elsőre. Csak vegyem a bátorságot kinyögni végre.
- Figyelj... van valami, amit meg kellene beszélnünk.
Tudom, tudom mennyire idegesítő és idegtépő ilyet hallani a párodtól, tudom jól. De egyszerűen nem tudok máshogy belekezdeni.
Valószínűleg ezt Will is érzi, ha más nem, a lesütött szemek és a köpenye gombjával babráló ujjaim érzékeltetik azt a feszültséget, ami ekkor bennem épp felszínre készül törni. Pedig tudom, hogy Will majd' kiugrik a bőréből, ha meghallja. Mégis olyan ideges vagyok.  
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. március 28. 12:20 | Link

Norinka

- Egyszer felléphetnénk együtt az előkészítőben. Disney összes, újrahangszerelve.
Mondjuk ez önmagában sem hülyeség, lehet, hogy fel is vetem a lányoknak, mi lenne ha, csak úgy jófejségből egyszer elmennénk szórakoztatni a törpiket. Csípem a gyerekeket, ezért is orientálódok az irányukba.
- Lehet rossz? Most simogattam meg egy csinos nőci combját.
Nem, valóban nem találkozunk sokat, aminél az elején bűntudatom volt, aztán ráébredtem, hogy mind a kettőnket boldogsággal tölt el a hivatásunk, és mivel mind a ketten nagy áldozatot hozunk egymásért és önmagunkért is, ezért teljes mértékben meg tudjuk érteni azt, hogy a másik min megy át ilyenkor. Éppen ezért, a ritka alkalmakkor, amikor éppen nem a másik akaratlan, majd nagyon is irányzott bosszantása a cél, képesek vagyunk a lehető legtöbb boldogságot adni. A csipkelődésben is egyre jobban megtaláljuk a végpontot, ami után már csak szeretgetjük a másikat meg bambi szemekkel nézünk rá, szóval igencsak büszke vagyok magunkra.
- Két valamit, mert nekem is mondanom kell valamit. De tudom, hogy te mit akarsz mondani, szóval udvariatlanul kezdem én. Megkeresett a polgármester, hogy a falu gyógyítója egy ideig távol lesz, és helyettesítenem kéne. Itt már jeleztem, nem tudja pontosan, hogy mennyi idő. Viszont ez azt jelenti, hogy ha éppen otthon vagy, akkor többet látod a fejem, mert minden nap pár órás a rendelés, viszoooooont, ügyeletet vállalok.
Ergo nullától huszonnégy óráig bármikor, bárki jöhet, és én fogadom. De nem árt kicsit rendet rakni, jön a húsvét, meg amúgy is. Kis teret lakunk be egy nagy házban, leginkább mert semmi időnk nincs, de legalább bővíthetnénk, legalább kifestenék, vagy ilyesmi, amire az asszony utasítást ad.
- És most nézzük kedvesem a jöttöd okát. Megint beszéltél anyáddal, és átlépted a kétszázas vendégkeretet, ugye?
Kérdezem bujkáló mosollyal. A kis, meghitt esküvői mítosz már igencsak nagy banzájnál tart, én meg csak veszem a mély levegőket, és valljuk be, élvezem. Ki ne élvezné? Tortakóstolás, pezsgőválogatás, majd megint tortakóstolás, menük végigevése. A végén annyi lesz a "már majdnem normális emberként nézel ki Payne!" alakomnak, és jön a "Jesszus haver lenyelted magad?" állapot.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. március 28. 13:51 | Link

március 26. délután


- Tudod, hogy mit akarok mondani? - kérdezem alig hallhatóan sokkal inkább magamtól, mint Willtől. Tényleg tudja, hogy mi az ábra, és ezt csak ilyen félvállról mondja?
A fejemben mindenféle gondolatok cikáznak ide-oda, és majdnem elnyomják Will hangját, ami kívülről érkezik. Polgármester, gyógyító, helyettesítés, oké. Rábólintok. Normális idegállapotomban valószínűleg gratulálnék, vele együtt örülnék, vagy valami, de most csak arra vagyok képes, hogy tovább babráljak a gombjaival, miközben az ölében ülök, és próbálok nem szívinfarktust kapni.
- Az jó, a közeljövőben valószínűleg úgyis sok időt fogok otthon tölteni - válaszolok, de még mindig a gombokhoz beszélve, véletlenül se felnézve, Will szemébe.
Jó is lenne, ha tényleg többet lenne otthon, legalább én sem lennék olyan sokat egyedül. Ebben a helyzetben igazából kapóra is jön ez az álláslehetőség.
- Nem az esküvőről van szó - Fészkelődök az ölében. Mondjuk erősen érinti az esküvőt is, de még inkább az életünket, előre láthatóan úgy... halálunk napjáig, - Az elmúlt egy héten egy edzésre sem mentem el. Azért, mert... kilencvenkilenc százalékig biztos vagyok benne, hogy kisbabánk lesz. - Az utolsó három szót úgy mondom ki, hogy végig Will szemébe nézek. Kíváncsi vagyok a reakciójára, és többek között azért is, mert ahogy belekezdtem, egyre könnyebb és könnyebb volt kimondani a szavakat, már nem is érzem magamban azt a feszültséget, amit korábban. Végül is... már egy ideje beszéltünk a gyerekvállalásról, sőt, Will volt az, aki felhozta a témát, többek között a családja részéről fennálló aggodalom miatt, ami az átlagosnál ritkább találkozásaink eredménye. Úgyhogy, ha minden jól megy, az anyósék megnyugodhatnak, lesz unoka.      
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. március 28. 20:11 | Link

Norina

- Mi?
Az eddigi "jaj de jópofa vagyok" előadásomat váratlanul megszakítva, olyan döbbenten nézek rá, mintha most látnám először, és amúgy se tudom, hogy mégis, hogyan került ide vagy ki ő egyáltalán. Érzem, hogy az ujjaim elernyednek, és szabályosan utána kell kapnom, visszahúzni őt magamhoz jobban, mielőtt még leesik. Szép is lenne, itt ledobom, miközben éppen azt közli velem, hogy gyerekünk lesz.
Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, mit mondjak. Csak nézem őt, és lassan felfogom, hogy miről is van szó. Mármint tudom, de azért ezt realizálnom is kell. Nagy családban nőttem fel, szerintem rekordot döntöttem testvérek és mostohaanyák terén, mindig is nagy családra vágytam én is, azonban úgy gondoltam, hogy jó, ha egy gyerekünk lesz, hiszen mind a ketten eléggé fontosnak tartjuk a karrierünket. És most itt van a NŐ, így csupa nagy betűvel, és a világ legcsodálatosabb dolgát mondja nekem.
Érzem, ahogy elhomályosul a világ, egyetlen pillanat alatt a Föld kifordult a sarkánál, és mi most hirtelen egy nagyon új szakaszba léptünk. Egyetlen szempillantás, ennyi volt. Sosem látott még sírni, idegességemben is talán csak egyszer jelentek meg könnyek a szememben, amikor Travis megnyilvánulása miatt apám nekiállt kizárni mindenkit az örökségből, és a hatodik nejére kívánta hagyni az egészet. Akkor is leginkább azért, mert a kisebb testvéreim előtt üvöltözött, akik már abban a korban voltak, hogy felfogták, mint is mond az apjuk. Akkor nagyon ideges voltam, most viszont boldog vagyok, hihetetlenül boldog.
- Köszönöm.
Érzem, ahogy az első könnyek legördülnek az arcomon, és bár nem szándékozom most én a gyengébbiknek tűnni, mégsem tudok ellenállni az érzelmeknek. Az arcomat Norina vállába fúrom, és igyekszem nyugtatni magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. március 29. 10:06 | Link

március 26. délután

A szívem ismét a torkomba ugrik. Ahogy kimondom a szavakat, Will egyszerre úgy néz rám, ahogy még sose. A világ hirtelen forogni kezd körülöttem. Az öléből majdnem lebucskázom, nem tudom, hogy a szédülés miatt van-e, vagy másért, de Will a karomra szorít, így nem kötök ki a földön. Én vagyok az, aki a legjobban ismeri Willt, ebben biztos vagyok, de most mégis képtelen vagyok megállapítani, hogy Will mit érez. Jót, vagy talán rosszat? A rizsszem méretű valami mindkét esetben a hasamban van, ezen ebben a pillanatban nem tudok változtatni, és őszintén... az elmúlt egy héten volt időm gondolkozni erről, és arra jutottam, hogy hiába tett keresztbe a karrieremnek, a bennem növekvő életet mindenképp meg kell védenem. Nem vagyok még tisztában a terhesség minden csínjával bínjával, de elképzelhető, hogy a hormonok és az anyai ösztön beszél belőlem, ami már megjelenik az első hónapban is.
- Köszönöd? - nevetek, - Úgy emlékszem, te is nagyban közrejátszottál.
Szorosan ölelem Willt, és a hátát simogatom. Nem tervezett baba volt ugyan, de hát így alakult. Legalább fiatal szülők leszünk, és nem járókerettel megyünk a ballagására.
- Szívem - tolom el magamtól egy kicsit, hogy a szemébe tudjak nézni, - Várjuk meg mit mond az orvos, addig ne szóljunk senkinek, jó?
Eredetileg amíg a legnagyobb esély van a vetélésre, addig nem szólnék senki másnak, de az esküvő miatt ez nem opció. De legalább amíg az orvos biztosra mondja, hogy baba, és tudni fogjuk hogy tuti nem téves riasztás, addig meg szeretném tartani magunk között.
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Valery Madelaine Fisher
INAKTÍV


†antichrist†
offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 68
Írta: 2018. március 31. 13:05 | Link


- Igen, nagyon remélem is, hogy sikerülni fog neki - őszintén szólva; tényleg, de ez ne tévesszen meg senkit, most sem a jóindulat vezérli kicsi, sötét szívét. Pontosan tudja, hogy a bátyját, és a bátyja ki nem mondott pasiját nagyon sokáig csak az iskola tartotta össze, és most, hogy Cole kiballag, el fog kerülni innen, Adrian itt marad egyedül egy évig, majd, ahogy a madarak csicsergik, Amerikában akarja folytatni. Ami rengeteg távolság, és mindenki tudja, mi minden távkapcsolat vége - neki pedig mi sem jelent nagyobb boldogságot, mint látni másokat, ahogy szomorkodnak. Kedves lány, kedves testvér.
- Jaj, nem félek - kicsit zavartan nevetgélve rázza meg a fejét, vöröses tincsei pedig ennek hatására boldogan hullámoznak. - Csak meglepett, kicsit - megvonogatva éppen szabad vállát hajtja is oldalra fejét, ahogy hol a fiút, hol pedig a sebet nézi. Tulajdonképp már az sem váltott ki különösebb hatást belőle, amikor okozta magának, így ezek az apró mozdulatok is mind csak a kis színjátékába tartoznak. Nem ma kezdte.
- Nagyon szépen köszönöm, tényleg - hálás mosollyal az arcán néz Willre, amikor magyarázni kezd a szerényekről, meg ágyakról, salátákról. Valójában, ha tényleg képes lenne ilyen érzésekre, valóban hálás lenne neki - amiért így adja neki a lehetőségeket, ennél konkrétabb már csak akkor lehetne, ha a kezébe nyomna egy szikét, mondván, tessék, itt van, vidd csak el. Lecsúszva az ágyról, amin eddig ült, fogadja el a takarót és a párnát, majd elindul az ágy felé is, amit az előbb mutattak.
Bebújva várja meg, amíg Will eltűnik az irodában. Vár. Először csak a hűtött szekrényig sétál el, majd vissza, egy biztos terepen kísérletezik, amit felajánlottak neki, és egészen biztosan nem történhet belőle baj. Majd a salátás tálat visszaviszi, majd megint visszasétál halkan az ágyig, amíg a férfi megszokja a mozgását, a jelenlétét, hogy felfedezi a terepet. Csak ez után kezd el a szekrény irányába pislogni, de nem veti rá magát egyből - van még ideje kidolgozni a kis tervét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. március 31. 13:18 | Link

Norina

Olyan vagyok, mint egy nagy gyerek, de nem érdekel, mert számomra az, hogy gyermekem lesz, határozottan a világ legcsodálatosabb híre. Tudom, hogy még nem mostanra terveztük a dolgot, de mégis örülök neki, hogy most történt. Legalább az elején ott leszek vele, ott akarok lenni.
- De a karriered? Mi lesz így vele?
Tény, hogy mint orvos - vagy legalábbis a jövőben azzá váló tanonc -, őszintén utáltam, hogy kviddicsezik. Nem magát a sportot, mert sportoljon, de a kocogás vagy a jóga s éppen elég szép sport, nem kell neki egy ilyen veszélyeset csinálnia. Azonban tudom, hogy mennyire szereti, hogy milyen fontos neki, és nem akarom, hogy a baba miatt azt érezze, elvettem, elvettünk tőle valamit, ami nélkül nem tud élni. Ez akár akaratlanul is megtörténhet, nem szándékos eset, nem is nézném ki belőle, de láttam is már ilyet, tanultam is róla, tudom, hogy meg kell beszélnünk. Nem szeretem a szőnyeg alá söpörni a problémákat, és tudom, hogy ilyen esetben jó, ha tervezünk, és alternatívákkal számolunk. Lesz egy kisbabánk! Hihetetlenül boldog vagyok, de nem akarom azt, hogy ez csak egyirányú legyen, nekem az a legfontosabb, hogy Norina boldog legyen.
- Mi lenne, ha csak akkor szólnánk, amikor már a nemét is tudjuk? a huszadik héten? Akkor már félidőben vagyunk.
Szerintem addig nem is nagyon fog jönni hozzánk senki, így nem is biztos, hogy fel fog tűnni nekik, hogy babánk lesz. Ha meg mégis, hát akkor újratervezünk, ilyen egyszerű.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. március 31. 18:59 | Link

március 26. délután


Will kérdésére egy nagy sóhaj az első reakció.
- A kviddicsnek vége. Kilenc hónapig mindenképp, azután pedig ki tudja.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ez volt az első gondolat ami megfogalmazódott bennem. És elítélendő, vagy sem, ez az érzés elnyomott mindenféle boldogságérzetet az első napokban. Nem csak arról van szó, hogy mi lesz a karrieremmel. Én ezt nemcsak karrierként fogtam fel, nekem ez jelentette a kikapcsolódást is, a szórakozást. Elgondolkoztam rajta, hogy mi lenne ha terhesen is folytatnám, hisz láttam már ilyet a suliban is, de hamar elvetettem az ötletet. Egy jól irányzott gurkótalálat, és ott helyben vetélek el a seprűn ülve. Nem lehetek ilyen felelőtlen.  
- Will... szerinted rossz anya leszek, ha az első gondolatom az volt, hogy ezzel tönkrement amiért dolgoztam? Amiért elvégeztem a mestertanoncit, és amiért feláldoztam a szabadidőmet? - A plafonra nézve próbálom visszatartani az előtörő könnyeket. Én próbáltam máshogy felfogni a dolgokat, de az első pár nap leginkább a letargiáról szólt, holott a legcsodásabb dolog történik most velem, ami egy nővel és egy pár életében megtörténhet.
- Nem indultam jól az anyaság terén. Viszont eltelt egy hét és... azt hiszem észhez tértem - törlöm le az arcomon leszaladt könnycseppet.
Legbelül végig örültem neki, de a másik felem mégis csak a rossz dolgokat sorakoztatta fel bennem, ami nem volt rám jó hatással.
- Én nem szeretnék addig várni. Jót tenne, ha anyával is tudnék beszélni már. És az esküvő miatt úgysem tudjuk eltitkolni. Kérdezősködni fognak, ha úgy döntünk, hogy eltoljuk, ha pedig nem toljuk el, úgyis látni fogják. Húsz hét rengeteg idő - válaszolom,- És egyébként sem vagyok olyan súlycsoport, hogy el tudjam rejteni. Szerintem egy hónap és látszik majd - simítok végig a hasamon.
Tényleg jó lenne, ha el tudnám mondani anyának. Persze Will is nagy segítség, de ebben a helyzetben anya is tudna tanácsokat adni.
- Persze nem azt mondom, hogy kürtöljük világgá, de legalább a szűk családi körnek elmondhatnánk - nézek fel rá.    
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. április 1. 18:06 | Link

Fanni-Panni
#Loveyourmusic#vigyázzmagadrajobban#meglátogatlakgyakran


Nem tudja pontosan, hogy mi történt Fannival, de amiket hallott egyik sem hangzott jól. Valakik azt suttogták, hogy elvesztette az elemi mágiáját. Az pedig lássuk be nem jó. Még ő is így gondolja, pedig ő aztán eléggé irtózik az EMtől. De most hogy kezdi elfogadni és jobban foglalkozik vele, úgy érzi ez egy fontos dolog és nem biztos benne, hogy tudna nélküle élni. Arról nem is beszélve, hogy milyen áron történt mindez Fannival! Muszáj meglátogatnia és valahogy, bár fogalma sincs hogy... segíteni a másiknak. Sok minden fut át a fején. Például, hogy mivel ellentétes az elemük, lehet rossz hatással lesz a másikra. De akár ennek az ellenkezője is fenn állhat. Gyakorláshoz elvileg pont egy ellentétes elemű személy kéne. Csak neki sosem volt eddig elég önbizalma. Most viszont egész biztos fel fogja vetni Fanninak a dolgot, feltéve, hogy az eridonos jobban van. Ha valóban elveszett az eleme, ahogy pletykálják, akkor inkább fel sem hozza a dolgot.
A kezét tördelve, kissé idegesen lép be az ajtón. Az eridon meccsen látta utoljára a másikat és hát... szégyen vagy sem, nem sokat beszéltek az utóbbi időben. Szóval nem is tudja pontosan, hogy hogy is állnak, de szereti hinni, hogy a jó viszony, jó marad, akkor is ha hosszú kihagyásokkal teli.
- Sz...sz...szia! - Int egyet bizonytalanul pár méterre a másik ágyától, ezzel próbálva felhívni magára a figyelmet, bár a hangja nem éppen erőteljes, így az se biztos, hogy Fanni meghallja. De azért összeszedi magát és a másik ágyához lépked, aztán valamilyen őrült gondolattól vezérelve, nem az ágy melletti székre huppan le, hanem bizony a főnix lábainál az ágyra.
- Ho...ho...hogy vagy? - kérdezi meg egy félszeg mosollyal, azon agyalva, hogy illik-e ilyesmit kérdezni egy gyengélkedőn fekvő társától. De sajnos nincs jobb ötlete beszélgetés indításra...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2018. április 3. 12:40 | Link

Nyestus.
#pizsiben #zene #még mindig a gyengélkedőben


Hatalmas, műszenvedésektől gazdag sóhajok hagyták el ajkaimat és tekintetemet is a plafonnak szegeztem a nagy művészkedésben.
Tényleg nem volt ott semmi, amivel leköthetem magamat, se egy könyv, se papír, se ceruza. A telefonom is bekrepált, szóval ha jól leszek, vihetem megcsináltatni és újrarúnáztatni. Komolyan nem tudtam magammal mit kezdeni, úgy éreztem, hogy eldurran az agyam. A gyógyító rosszalló pillantásokat vetett rám, amikor megpróbáltam a gurkós sráccal kommunikálni, miközben aludt. Nappal volt, minek alszik?! Este meg majd aktív lesz és én nem fogok aludni miatta.
Egyszer csak egy ismerős alak jelenik meg a szemem sarkában, de nem tulajdonítottam nagy figyelmet elsőre neki, biztos voltam benne, hogy úgysem hozzám jön.
Tévedtem.
A vékonyka hangja megütötte a fülem, de nem értettem tisztán, így az egész fejem az irányába fordítottam. Nyestus volt, jézusom, a meccs óta nem láttam. Hú, de szép a haja! Egyik régi barátnőmre emlékeztetett, akitől apa hozta el Himét, mert corgikat tenyésztenek és sok sok sok corgija van. Tök szép helyen élnek és vicces egy családja van. A bátya meg valami eszméletlenül helyes. Na, neki is ilyen szép vöröses-barnás haja van!
- Szia - köszöntem vissza a lánynak széles mosollyal az arcomon és letettem az ölembe a monchichim aztán felültem. Lábaim odébb húztam, hogy jobban elférjen, úgy éreztem, hogy sokkal nyitottabb volt velem, mint mondjuk másokkal. Végülis, "csak" gólya korunk óta ismerjük egymást és jó barátnők vagyunk. Ő a kedvenc navinesem.
- Hát, nem fogom azt mondani, hogy jól, mert akkor hazudnék, szóval nem túl jól - ráztam meg a fejemet, ami még kicsit lüktetett és szédülős volt.
- Hallotad te is, hogy mitörtént? - kérdeztem kissé keserű mosollyal - Olive néni nagyon ki volt akadva rám? - elemi mágus volt, akárcsak én, biztos hallhatta a történteket, mégha csak dióhéjban is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2018. április 14. 11:37 | Link

Norinám  Love

- Jaj, Norinka, dehogy leszel rossz anya. Nekem is ez volt az első gondolatom.
Vigasztalásként nyomok egy puszit a nyakára, remélve, hogy tényleg enyhül némiképp a rossz érzése. Beszéltünk róla, hogy lesznek gyerekeink, még akkor, amikor egy ideig az öccsére vigyáztunk. Jó volt, rutinossá vált, és amikor elment, hiányzott. De nekem még van vissza egy kevés az iskolából, a végső vizsgáim, és ő is még éppen csak most kezdett el igazán belelendülni. Az öt éves terveink végén emlegettük a gyermekvállalást, így bár örülök neki, tudom, hogy hirtelen jött. Esküvő és házátalakítás, karrier mind a kettőnk részéről. Itt tartottunk az ötletelésben, és nem ott, hogy szülők leszünk. Azt hiszem, a sors azonban mást szánt nekünk.
- Ne sírj, hát milyen szülőkkel indul ez a szerencsétlen, ha csak bőgni tudunk?
Félig nevetve, félig könnyezve kérdezem tőle. Az biztos, hogy annak örülök, hogy most nincs itt más, egy pillanat alatt szárnyra kelne mindenféle pletyka, köztük az igazság is. Nem hiszem, hogy nekünk erre most szükségünk lenne.
- Igazad van, az a legfontosabb, hogy anyuddal meg tudd vitatni a dogokat, az érzelmi életed nagyon felhevült lesz most.
Reálisan próbálok gondolkozni, és jelen pillanatban igyekszem kizárni mindazt, amit arról tanultam, milyen is az, amikor egy nő állapotos, hogy mi minden történik a testével, és azt is, hogy ezt felelőtlenül én okoztam.
- Ugye tudod, hogy a szűk családi kör nálam egy apával, hat anyával, tizenkét testvérrel, két sógornővel, egy sógorral és két sógorjelölttel kezdődik?
Emelem meg a szemöldököm kicsit, és csak reménykedek benne, hogy nem hagytam ki senkit. Eléggé népes az én családom, és nem olyan okos ötlet szelektálni. Ha anyámnak és a húgaimnak mondom el, úgyis továbbadják.
- Április végén vagy májusban nagyon szép esküvőket lehet tartani.
Vetem fel az ötletet, mert azt akarom, hogy az esküvőjén olyan ruhában legyen, amilyet álmodott, és nem olyanban mit fel tud rángatni a pocakjára.
- Mára végeztem, elviszlek fagyizni, és ha jól viselkedsz, még cukorkát is kaphatsz a tetejére.
A perverzebbik mosolyommal zárom a mondatot, és ha benne van, indulhatunk is akár.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2018. április 14. 20:36 | Link

Szépvölgyi Richárd

.. pedig nem mondhatja, hogy olyan gyakran keveredett volna az ominózus végzős bál óta verekedésbe vagy párbajba. Egyébként sem szokta ezeket kezdeményezni, nem keresi a bajt. A provokációba is csupán akkor áll bele, ha rossz lábbal kel fel. Ma rossz lábbal kelt, és tényleg, a másik fél igazán kitartó volt. Nem érti, hogy miért kell ennyire erőltetni, ha tudják ők is, mi lesz a vége.
Egy csonttörő átok eltalálta a bal karját, ezt a sérülést be kellett vállalnia, mert pálcát még mindig nem akart fogni, ahogy a varázserejét sem kívánta használni már egy ideje. Örülhetett is a másik fiú, hogy emiatt volt ideje átkozni, cserébe ezalatt Dante legyűrte a távolságot kettejük közt, kicsavarta a kezéből a pálcát, és onnantól igazából nem kellett sokat erőlködnie, még törött kézzel sem. Nem hiába varázslattal támadt az ellenfél, a fizikai fölény teljesen egyértelmű volt. Utána addig ütött - majd mikor a földre került az eridonos, rúgott, míg az már nem könyörgött, hogy hagyja abba.
Hiába, ha nem erősíted meg bennük, hogy nem éri meg, visszajönnek.
Ő is hasonlóan vélekedik erről, a tapasztalat ezt igazolja, bár az emberek mindig alul tudják múlni az elvárásait. Azt gondolná, hogy a bál után békénhagyják, de mindig vannak ellenpéldák.
Nagy elővigyázatossággal szeparálták el őket egymástól, merthát a gyengélkedőn kötött ki az az eridonos felsős is, akivel a "szóváltás" történt. Őt ott látjk el, Dante pedig a helyiségnek egész a másik végében vár a sorára, elfüggönyzött ágynál, nehogy "felzaklassa" a másik felet. Ez is jellemző - valahogy mindig kihozzák az egészből, hogy ő a hunyó. Pedig a baljós kisugárzásáról igazán nem ő tehet.
Hát, mindegy. Neki sem rossz, hogy nem kell a gyengélkedő lábadozó népét bámulnia. Mozgásképtelen karját maga mellett pihentetve hátát az ágy táblájának veti, és vár.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2018. április 14. 20:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2018. április 14. 21:05 | Link


Az utóbbi időben, amíg eltűntem, elég sok dolog történt. Átalakult az életem. Kezdjük ott, hogy magányos farkasként gépiesen csinálom a dolgaim egy pár hónapja, az otthonomban (ami most a hajó) még mindig egy illegálisan hozzám kerülő mágikus tárgyat őrizgetve. Jó, mi?
Talán ez lehet az egyik oka, hogy nem vettek fel az Akadémiára. Nem vettek fel. Minden kiválóan sikerült - fizikai alkalmassági, elméleti, minden, kivéve... kivéve a pszichológiai tesztet. Az alapján nem vagyok alkalmas, ezt pedig azóta is nehezen heverem ki. Emiatt pedig gyógyítóira mentem, ugye. Nem vagyok... nem vagyok túl boldog. Ha valamit nem tudok, azt meg tudom tanulni. De egy pszichológiai teszt... azt nem tudom kijavítani csak úgy.
Tehát, mivel elkezdtem az egyetemet, a gyakornokoskodásom is folytatódik itt, a Gyengélkedőn, egy-két könnyebb eset már akkor sem okozott gondot, mikor csak egy hete kezdtem a mestertanoncit. Igazán furcsa, hogy már nem a kék nyakkendőmben mászkálok, hanem csak... csak úgy a saját ruhámban.
Ahogy arra számítani lehet ebben az iskolában, ismét egy verekedés illetve párbaj két szerencsés túlélőjét kaptuk estére. Szinte rezignáltan kérdezem ki az eridonos srácot, mi történt, de eléggé ijedtnek látom, mikor kérdezem, vagy legalábbis bevallani nehezére esik neki az eseményeket. Bár ki tudja, lehet csak adja az ártatlant, vagy csak szégyenli, hogy elverték. Vagy arra vár, hogy ne figyeljek oda, és akkor megint nekieshessen az áldozatnak.
Csak akkor fordulok a másik ágyhoz - melyet gondosan elfüggönyöztünk természetesen -, mikor elláttam a srác sérüléseit. Mikor átcsúszok a függönyök közt (nem szeretném, ha véletlenül is balhé lenne, ha csak egy pillanatra is észreveszik a másikat), az újdonsült szemüvegemet kissé feljebb nyomom az orromon, hogy jobban lássam a papírt, ami előttem van. Igen, eljött a szemüveg időszaka is. Túl sokat olvasok sötétben.
- Szervusz, Dante - köszönök neki felpillantva a papírból. Mit ne mondjak, egy-kétszer megfordult már köreinkben, így nem kell bemutatkoznunk egymásnak. Tegezem, mert képmutatásnak érezném, hogy alig húsz-huszonegy éves létemre nagy magázódásba fogjak. - Egy oldalról hallottam már az egészet, de megtennéd, hogy pontosítasz, mi találta el a karod? Ő nem tudta felidézni - utalok a függöny túloldalán lévő delikvensre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2018. április 14. 22:18 | Link

Szépvölgyi Richárd

Remélte, hogyha már ellátják, akkor nem egy gyakornok fogja tenni, hanem egy valódi gyógyító. Erre idejön a srác, akit még emlékszik, hogy nem egyszer látott a folyosón az iskolai talárban - amit mondjuk ő meg folyamatosan "elfelejt" felvenni. Most tényleg ő fogja ellátni?
Nem sok bizodalma van az érkezőben, fel is vonja az egyik szemöldökét kétkedőn, mikor fiú oldalra hajtva a függönyt beslisszol mellé.
- Eltört a karom. Nem kell nagy dedukciós tehetség ahhoz, mi talált el. - Mormogja egykedvűen egyfajta elzárkózó szkepticizmussal a hangjában. Mintha már az, hogy Richárdnak ezt meg kellett kérdeznie, megingatta volna a bizalmát a hozzáértésében.
Ami nem igaz, de az egyébként sem volt, nehéz lenne elrontani valamit, ami eleve nem is létezett.
- Mindegy, legyen meg a sikerélménye, hogy egy varázslat sikerült, forraszd össze a csontot, aztán haladjunk. - Nincs túl jó kedvében. Ilyenkor mindig rájön, hogy alapesetben akár ő maga is képes lett volna begyógyítani egy törött kart, de nemcsak, hogy mostanság komolyabb varázslatokat sem nagyon használ, de a gyógyító mágiákhoz eleve nem is értett soha. Egyszerűen nem sikerülnek - bosszantó másokra utalva lenni, ez csapódik le a mostani viselkedésében is.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2018. április 14. 22:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2018. április 14. 22:38 | Link


Kissé oldalra hajtom a fejem, ahogy Dante megszólal, és enyhén elmosolyodom. Igen? Azt mondod, nem kell? Mindig meg vagyok áldva ezekkel az idióta kisiskolásokkal, hihetetlen. Egyik bunkóbb, mint a másik. De persze... a gyakorlat az gyakorlat.
- Nos, azt is feltételezhettem volna, hogy egyszerűen csak a hátadba térdelt és ráestél a kezedre, de azért kedves próbálkozás volt. Most maradj nyugton. - Felelem, miközben a karjához nyúlok, és megnyomkodom pár helyen, persze csak finoman, hogy úgy nagyjából felmérjem, mennyire rossz a helyzet. Aztán persze az ifjú már megint megszólal (tényleg, ilyenkor harminc évesnek érzem magam, azért hívom így, hogy ifjú), és nem kedvelem az arroganciáját. Ugyanilyen arrogáns volt Sebby is, mikor megismertem, annak se lett jó vége.
- Te is összeforraszthatod, ha szeretnéd, feltételezem, ha ennyire evidens számodra minden, ez is menni fog. - Nincsen kifejezetten támadó él a hangomban, sőt, szinte békésen felelem neki. Ezt Márktól tanultam, a nevelőapámtól, ő szokott ilyen birkatürelemmel hozzáállni az afféle kedves betegeihez, mint Dante.
A pálcámat előhúzva végül bűbájokat kezdek motyogni, kellő magabiztossággal, sőt, szinte már unottan. Ez a csonttörés dolog - a múltkor, mikor... kicsit rosszul sikerült az aeromágia-kísérletem, a saját csontom is összeforrasztottam, igaz, az csak egy helyen tört el, nem minimum három, mint Dante esetében.
- Sajnos kénytelen leszek sínt tenni a karodra, legalább három helyen eltört. - Közlöm a lehető legsemlegesebben, miközben egy fájdalomcsillapító/érzéstelenítő bűbáj után elkezdem pálcával összehegeszteni a csontokat. - Ne mozgasd, jó? - kérem, érződik is a hangsúlyomból, hogy ez annyit tesz, "kíméljük meg egymást a dolgok megnehezítésétől". Nem mondanám, hogy annyira sziszifuszi munka ez, de azért valamennyi odafigyelést igényel, így oda is koncentrálok.
Maximum egy percnyi varázsolgatást követően leeresztem a pálcám, hogy ellenőrizni tudjam, jó munkát végeztem-e - ehhez pedig ismét az szükséges, hogy hozzáérjek a karjához. Gondolom, nagyon örülni fog neki.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2018. április 14. 22:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2018. április 15. 21:53 | Link

Szépvölgyi Richárd

- Tök mindegy, törött kar, törött kar mindkét esetben. - Flegmán vállat von, a mozdulat elején még mind a két válla mozdul, a felénél azonban az egyik megbicsaklik, ahogy rájön, hogy hoppá, ahhoz sérült csontok kapcsolódnak. Lassan kifújja a levegőt. Viszonylag magas a fájdalomküszöbe, emiatt nem aggódik különösebben, de még úgy sem kellemes. Kinyújtva hagyja a karját, úgy, hogy ne érje nagy terhelés. Sőt, tulajdonképpen semmilyen terhelés ne érje. Most még viszonylagos türelménél van, jót tett, hogy levezethette az energiáit az Eridonoson.
- Össze is forraszthatom, csak akkor kénytelen lennék jelezni az iskolavezetőség felé, hogy a gyengélkedő szarra sem alkalmas. - Nem mintha valaha venné a fáradtságot, hogy tényleg megkeressen bárkit, akárkit az ügyben, de a szenvtelen, kilengések nélküli hangtónus, amellyel a szavakat ejti kifejezetten hitelessé teszik akarva-akaratlanul. Számára egyszerű a kérdés: a gyengélkedő, mint helyszín és annak "alkalmazottai" azért vannak, hogy ellássák a sérüléseket. Akár tetszik, akár nem. Azt pedig nem áll szándékában a fiúval megosztani, hogy az ilyesfajta varázslatok számára nem opciók.
Az érzéstelenítő bűbáj hatására először csak enyhén bizseregni kezd a karja, aztán nem sokat érez abból, amit a másik ténykedik, csak tompán szűrődnek át az érzékelésén az ingerek.
- Jól hangzik. - némi szkepticizmus kiérződik a hangjából, a három hely azért némileg kellemetlen váratlansággal éri. Érezte ő, hogy fáj, mint a pokol, de legfeljebb kettő helyet tippelt volna meg. Lehetett volna rosszabb is, ez hamar begyógyul - érkezik a kommentár a gondolatai közt, amely lehetne a sajátja is a maga kifacsart nemtörődömségével, de csak állandó "utastársa" fűz megjegyzést a dolgokhoz. Lepillant a mostmár nem is tudja hanyadjára a karján matató kezekre és.. tényleg szükség van erre? Eh. A napja-estéje már így is el van rontva, jól ismeri, hogy megy ez itt, most még benn fogják estére tartani, amíg legalább annyira nem forrnak össze a csontok, hogy szabadabban mozgatni tudja a sínbe tett kezét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. április 17. 19:51 | Link

március 26. délután


Nagy kő esik le a szívemről, amiért Will ennyire jól fogadja. Mélyen belül tudtam, hogy nem kell attól tartanom, hogy ne támogatna, vagy rosszul reagálná le, hiszen szeretjük egymást, akartunk gyereket, és hát hiába jött korábban a tervezettnél, akkor is a miénk. Talán keresztbe húzta a számításainkat, és le kell mondanunk néhány dologról miatta, de cserébe egy másik álmunk valóra válik.
Elmosolyodom, amikor Will eszembe juttatja a szűk családi körének kismillió tagját.
- Jó, ezt nem gondoltam át - törlöm meg az arcom, - Majd lesz, ahogy lesz. Az esküvő meg... hát, talán április végén még rám jön majd a ruha.
Tavasszal tényleg szép esküvők szoktak lenni. És legalább nincs se túl meleg, se túl hideg. Végül is, elsülhet ez még jobban is, mint ahogy egyébként lett volna.
- Hallottad? - teszem rá a kezeim a hasamra, - Kapunk cukorkát is.
Will mindig tudja mi az, amivel elcsábíthat. Néha úgy érzem, ilyen esetekben egy tízéves szintjén állunk. Édességgel rávehetőek vagyunk szinte mindenre, kibékülni, vagy jobb kedvre derülni, mindegy, csak evés legyen a vége.  
Feltápászkodom Will öléből, megvárom amíg bezárja a gyengélkedő ajtaját, és kézenfogva elindulunk hazafelé, útbaejtve a cukrászdát.
Utoljára módosította:Kálnoki Norina, 2018. április 28. 11:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Írta: 2018. április 27. 17:08 | Link

Fanni-Panni
#Loveyourmusic#vigyázzmagadrajobban#meglátogatlakgyakran


Fanni végül észreveszi, és a lábait is arrébb húzza, hogy Nyeste kényelmesen az eridonos testi épségét nem fenyegetve tud az ágyra ülni. Igaz továbbra sem tudja, hogy mit is mondhatna, meg hogyan, de szerencsére a másik mindig is a fecsegősebb fajta volt, és úgy tűnik a beszédtől a gyengélkedő sem vette el a kedvét. Igaz a válasz, hogy nincs túl jól, nem annyira tetszik Nyestének el is húzza a száját, aztán meg csak megcsóválja a fejét. Hallott ezt-azt, de hogy mennyi igaz belőle azt nem tudja... Inkább nem részletezné. De azért megjegyzi:
- Nnnn....nem nem-nem tu...tu..tudom mmmm...mi ig...gggaz és mi n...n...nnnem. - Kezeivel is tesz egyfajta mozdulatot, ami azt jelzi fogalma sincs elhiggy-e a pletykákat vagy sem. Aztán pedig válaszol Fanni másik kérdésére is.
- Sz...sz...szerintem nnnnnnem aka...aka...akadt ki csak csak csak fff..ffffélt.
Reméli érthető, mert hosszabban nem szívesen fejti ki. Várja is a másik reakcióját, addig meg tovább agyal, hogy mit csinálhatna, vagy mondhatna, hogy feldobja Fannit. Mert bár kapott egy mosolyt már tőle, azért érzi Nyeste, hogy a lány, akinek az ágyán ül, nem a mindig derűs, vadul pörgős, tüzes Fanni, akit megismert, amikor az iskolát kezdték.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2018. június 1. 19:11 | Link

Ryan

Aki rosszban sántikál ugye, esélyes, hogy megbotlik. Nekem ez meg úgy sikerült, hogy még csak rosszban sem sántikáltam, csak valahogy túl sok könyvet akartam a könyvtártól a hálószobámig eljuttatni. Ennek eredményeként az egyik lépcsőt pedig vagy benéztem, vagy ahogy léptem, úgy gondolta, hogy megviccel és elbújik. Nem tudom, hogy mi történt pontosan, de mindenesetre egy pillanattal később már gurultam lefelé, aztán bumm, filmszakadás. Mikor megint kinyitottam a szemem, csak Will szőrös vigyorát láttam, és szépen kis is oktatott arról, hogy a tudás nem egyenlő a mértéktelenséggel. Hát valóban egy picit erős készletet halmoztam fel, és kicsit sem figyeltem az intő jelekre. Csak tanulni akartam, hogy majd a vizsgákon minél jobb eredményt érjek el.
Ehhez képest most tölthetem a hétvégét a gyengélkedőn. Nem kellene, ha a nagy bizonygatás közben, hogy nincs bajom, ne pattantam volna fel, és miközben Will elkapott, ne hánytam volna le a cipőjét. Még jó, hogy ő és nem Adrian. Az nagyon égő lett volna. Remélem éjjel is Will lesz inkább itt velünk, és nem cserélődnek, vagy ha igen, akkor sem Mr. Blackre. Nem akarom, hogy Cole megtudja, mennyire szerencsétlen vagyok.
A hányás után jó ideig megint szundítottam, csak most vacsoraidőben tértem magamhoz, talán egy öt perce. Éhes vagyok, és ma sültkrumpli is volt a menün, láttam, és már nagyon rákészültem, de tuti az ilyen begyógyszerezett, bebájitalozott, bekötött fejűeknek, mint amilyen én vagyok, nem jár más, csak kórházi koszt. Nem akarok trutyit enni, bár nem hiszem, hogy nekem, aki bármiből bármennyit meg tudna enni, éppen most kezdene el problémám lenni ezzel. Egyelőre viszont csak várok, és nézem az ajtót. Jó lenne elmenni innen.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 7 ... 15 16 [17] 18 19 ... 27 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet