36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 2. 14:18 | Link

Dr. Meyers

Az elkerülhetetlen nem sokáig váratott magára - a pszichológus, aki csakhamar megjelent az ajtóban, egyrészt szorongással töltötte el Sebastiant, másrészt némi megkönnyebbülést jelentett számára a személye, mert nagyon nem akart a másik szakemberrel beszélgetni. Nem állt jól azzal, hogy ha nőkkel kellett kommunikálnia a szigorúan hivatalos kapcsolattartáson túl, márpedig úgy tűnt az eddigiek alapján, hogy egy terápia azért ennél nagyobb nyitottságot igényel.
Mondjuk Sebastiannak a nyitottsággal is gondja volt.
Szótlan követte a szemével, ahogy a férfi közeledett és leült az ágya mellé. A pillantása egy villanásnyira Rurura vándorolt a másik ágyon, megállapodva a rövidre nyírt haj maradékain, és vonásain szinte szomorú fintor futott végig, de aztán figyelmét ismét az érkezőre irányította.
- Mintha kávét itattak volna velem - felelte, némi gondolkodás után magyarázatot is fűzve hozzá. - Kétszer ittam, mindkétszer rókáztam tőle.
Nem igazán tudta, hogy mit mondhatna még, úgyhogy inkább kérdezett.
- Ön lesz a terapeutám? - kérdezte, mintha amúgy nem lenne egyértelmű, de arra megfelelt ez is, hogy kitöltse a csendet.
Egyelőre még nehéz volt elképzelnie, hogy valóban együtt dolgozzon a férfivel a probléma megoldásán, hiába határozta el az éjjel, hogy megpróbál tenni valamit a fejlődés... gyógyulás? érdekében. Nehezen tudta elhinni, hogy ebben tényleg segíthet valaki, akinek soha köze nem volt olyan élményekhez, amikkel neki kellett megbirkózni, és akinek ráadásul továbbra sem mondhatja el a probléma felét, avagy Seth és az emlékek ügyét. Ennek ellenére csendben várta a továbbiakban, hogy mi lesz, és tényleg nagyon igyekezett, hogy ne küldje el a fenébe, ahogy a reflex parancsolná.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. szeptember 2. 23:26 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. szeptember 3. 22:28 | Link

Követtem a pillantását, meglepve pislogva párat a szomszéd ágyon szuszogó hófehér jelenségre - sose láttam még albínót, ez a srác pedig icipici. Hirtelenjében meg se tudnám mondani, hány éves, bár azt hiszem, ezeket nem lesz nehéz kideríteni. Ami jelenleg érdekesebb, az az apró fintor és az azt kiváltó érzések.
De nem eszik ilyen forrón a kását.
- Ew. Igazán sajnálom, akkor sose kínállak majd vele. A teák förtelmesek, de kitűnő kakaót főzök,-*ajánlottam fel, mert szeretem megkínálni a klienseimet és elég gyorsan meg is jegyzem a kedvenc italaikat.
- Igen. Legalább addig, amíg helyre nem hozunk annyira, hogy magad dönthess, ha váltani szeretnél,-*bólintottam, mert tisztában vagyok vele, hogy nem minden terapeuta és nem minden módszer hatásos mindenki számára. Abban viszont biztos vagyok, hogy tudok segíteni az elindulásban.
- Két lehetőségem van számodra. Az egyik, hogy ma kicsit tovább maradok és átrágjuk, hogy is nézne ki az egész terápia menete, a terápiás szerződés és mik legyenek a céljaink. A másik lehetőséged, hogy adok egy-két könyvet, amikből kialakíthatod a saját képed, és utána ülünk le tárgyalni.-*Sehol sem láttam, hogy bárki is csináltatott volna vele intelligenciateszteket, de azok alapján, amiket az aktájában láttam, bőven átlag feletti a szintje. A gyengélkedőről úgysem mozdulhat most, amíg jóvá nem hagyom, szóval ideje lesz és fontos, hogy ne érezze magát teljesen kiszolgáltatottnak. Kell neki ez a kontroll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 3. 23:16 | Link

Dr. Meyers

- Bármi jó, ami nem kávé... vagy veritaszérum - felelte Sebby, csak félig-meddig viccelve, mert még mindig eléggé homályos elképzelései voltak a pszichológus valódi munkájáról, mert Zójára, még ha magyarázott is neki bármit, dacból sosem figyelt. - A kakaó tökéletes lesz, főleg, ha van némi pillecukor is - jelent meg az arcán egy egészen halovány mosoly, egy apró töredéket megmutatva a férfinak a régi Sebastian maradékaiból. Igaz, már az édesség sem vonzotta egy ideje, de megszokás nagy úr, ha más nem, hát beszélgetés közben legalább.
A választ hallva bólintott, aztán félig kérdő, félig "úgyis tudom a választ" hangsúllyal szólalt meg újra.
- Gondolom, hogy abszolút semmibe sincs beleszólásom - vetette fel. Nem voltak illúziói, bár csak ebben a pillanatban esett le neki, hogy valószínűleg a gyengélkedőt sem hagyhatja el egyhamar. Valószínűleg riasztóbűbájokkal figyelik, nehogy ismét elboruljon valami a fejében, és esetleg megpróbálja a teáskanállal vágni fel az ereit. Hm, melós lenne.
- Ez sokkal hivatalosabbnak hangzik így, mint amire számítottam - felelte, ráncokba szaladt homlokkal. A szerződés és a tárgyalás szavak miatt sokkal kevésbé tűnt az egész egy beteg kezelésének, mint amennyire egyébként gondolta. - Megfelelnek a könyvek, de azért pár kérdésem lenne. Most akkor itt senki sem várja el, hogy a zsebkendőmet szorongatva elsírjam a bánatom, miközben egy kanapén heverek? - érdeklődte, mert nagyon úgy tűnt, hogy nem ilyesmiről lesz szó. Sajnálatos módon tényleg most először nyitotta ki a füleit, hogy meghallgassa egy szakember szavait, így abszolút a nulláról kellett kezdeni vele. Egyedül a PTSD-vel volt tisztában nagyjából, mert arról Seth miatt olvasott bőven, de minden mást módszeresen kizárt az életéből.
- A kötéseknek meddig kell maradniuk? Felteszem, nem okoztam nagy kárt, ha még itt vagyok, szóval már nem látom értelmüket... - emelte meg aztán szemléltetésképp a karját. Kicsit sajnálta, hogy a gyógyítót elfelejtette az előbb megkérdezni erről, mert határozottan zavarta a sok géz, aminek ráadásul valószínűleg már kevés funkciója van. - Illetve a bátyám be lesz ide engedve, és ha igen, akkor mikor jön? - tette fel az utolsó kérdését is, bár ebben már tényleg nem volt biztos, hogy a pszichológus tud válasszal szolgálni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. szeptember 4. 23:18 | Link

Biztató ez a mosolyka, valamint az agresszió hiánya - meglepően nyugodtan viselkedik és óvatosan figyelem testbeszédét, hogy kiderítsem, valóban ennyire higgadt-e. Sajnos, ha valakinek konkrét terve van, hogyan is hajtsa végre, sokszor pont így reagál, mert csak a megfelelő alkalmat kell kivárnia.
- Dehogynem,-*rázom meg fejem finoman, barátságos mosollyal.*- Viszont mindenképp megfigyelés alatt kell tartanunk egy ideig, úgyhogy egy darabig még a gyengélkedőn maradsz. Ha szeretnél, írhatunk egy listát valakinek, aki behozza a cuccaidat,-*vetem fel, mert nem szeretném megfosztani attól az érzelmi támasztól, amit az ismerős tárgyak közelsége jelenthet. Persze át fognak esni egy ellenőrzésen, méghozzá egy alaposon, hogy véletlenül se kerülhessen a birtokába veszélyes holmi - nem kívánom alábecsülni.
Erőt kellett vennem magamon, hogy ne forgassam a szemem a felvetésére, mert ez a létező legfárasztóbb sztereotípia volt és tökéletesen mutatta, hogy Zója semmire se ment a fiúval. Akármilyen fárasztó is, a komoly és őszinte hozzáállás most jobb lesz, mint a szarkazmus.*
- Nem, ezt az eljárást már nagyon régen meghaladta a pszichológia. A terapeuta feladata, hogy tudományos módszerek alkalmazásával segítse a klienst az általa kitűzött célok elérésében. Vannak problémák és helyzetek, ahol az ilyen feltárás segít, azonban akkor sem ezzel kezdődik a terápia.-*Kis szünetet iktatok be, hogy lehetőséget adjak kérdezni; kényelmesen előrehajolok és összekulcsolt kezeimre támasztom állam.  Nem sietek és egyelőre Sebastianon sem látom, hogy felzaklatná vagy túlzottan fárasztaná a velem való társalgás.*
- Tehettél kárt az inakban vagy az idegekben és az ilyen sebek gyógyítása bonyolultabb. Mielőtt elmegyek, beszélek még a gyógyítóval, esetleg szólok, hogy vegye le,-*magyarázom, ami sajnos csak félig a medimágusi képzésnek köszönhető ismeret; nem először van szerencsém sikertelen öngyilkoshoz.
Mert amennyire leírták, ez tényleg csak a szerencsén múlt.*
- A bátyáddal előbb én szeretnék beszélni; azt hiszem, sejted, mennyire felzaklatták a történtek. Jelenleg két dolog dönt arról, ki látogat meg: hogy te szeretnéd-e és hogy én jónak látom-e. Egyrészt, mert most nyugalomra lesz szükséged, másrészt azért, mert nem mindenki kezeli egyformán jól a helyzetet. Lehet, hogy az első találkozásoknál szeretnék majd jelen lenni,-*Ez sajnos nem alku tárgya, legalábbis addig nem, amíg biztos nem leszek abban, hogy nem fenyeget visszaesés. Fontos, hogy legyenek mellette, akik támogatják, viszont a vádaskodás, a bűntudatkeltés és a veszekedések tabunak számítanak. A zsebeimet meglapogatva szedem elő a telefonom, hogy két-három pöccintéssel később megkíséreljem felolvasni a jegyzeteimet.*
- Még két nevet jelöltek meg nekem közeli hozzátartozókként, Agatha Nightingalet és Szépvölgyi Richárdot. Esetleg más, akit szeretnél fogadni?-*Ujjamat a billentyűzet felett tartom, hogy szükség esetén bepötyöghessem a listára, mert ezt még ma jó lenne elintézni.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2017. szeptember 4. 23:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. szeptember 6. 21:30 | Link



- Ismerted te Coltont korábban? Anya azzal piszkálta, hogy ha többet eszik, egyszer elgurul. Szerintem még most is számol, különben nem kapna el egy cikeszt sem - válaszolja maga elé bámulva. Kissé mintha megmozdítaná a fejét, de nehéz eldönteni, hogy megrázta, vagy csak összerezzent valami apró kis inger hatására. Fáradtan szusszan aztán, majd lehunyja a szemét. Nemhogy kedve, de energiája sincs lassan ehhez a beszélgetéshez. Úgy érzi, menten el fog aludni a puha takaró alatt még akkor is, ha ebben a teremben folyton érződik a gyógyszerek és fertőtlenítők enyhén kellemetlen szaga. Szája elé emeli a kezét, amíg ásít, lehunyva addig is a szemét, majd egyre hosszabb ideig marad csukva a szemhéja pislogás közben is.
- Uhm... az azért van, mert nem gyakorlok eleget még mindig. Többet kellene, de ehelyett olyan tölteléktárgyaim vannak, mint a zene elmélete... - dünnyögi válaszul arcát félig a párnába fúrva, így már csak fél szemmel pislog fel, amikor épp nem pihenteti azt is.
- Majd... most ehhez túl fáradt vagyok, de a gyógyító amúgy is azt mondja általában, hogy csak nem iszok elég folyadékot. Holnap biztos megint kapok egy maréknyi vitamint meg néhány utasítást... és... - motyog még egy ideig lehunyt szemmel, aztán ez is abbamarad. Nem is nyitja már ki a szemét, a légzése pedig lassan egyenletessé válik. Alszik. Ettől ugyan nem lesz jobb, de pillanatnyilag tényleg ráfér a pihenés is. Mocorog kicsit aztán még inkább befészkelve magát kényelmesen a takaró alá, hogy majd az igazak álmát aludhassa egészen reggelig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 9. 18:22 | Link

Dr. Meyers

Enyhén félrebillentette a fejét a válasz hallatán, ami a gyengélkedőről való távozását illette. Kissé kétségesnek tartotta, hogy úgy általában bármit is ér az ideiglenes megfigyelés, hiszen ha valaki elszánta magát, akkor egyszerűen ki kell várnia, hogy kiengedjék, nem igaz? Persze ő most nem törte ilyesmiben a fejét, az tény, a lehetőségek viszont így is végigpörögtek az agyán. Végül nem is tudta megállni, ki ne mondja.
- És ez tényleg hatásos szokott lenni? - érdeklődött némi szkepticizmussal a hangjában. Arra viszont, hogy a holmiját be akarták neki hozni, csak a fejét rázta meg.
- Nem kell semmi, maximum valami könyv, hogy ne unatkozzak - felelte. Sebastian sosem kötődött igazán a tárgyakhoz, így most sem érezte, hogy szüksége lenne bármire is abból az alig néhány holmiból, amit az iskolában töltött ideje alatt felhalmozott, lévén korábbról semmije sem maradt.
A magyarázatot aztán némileg megkönnyebbülve hallgatta, még ha tudta is, hogy nála eleve nem opció a veritaszérum, még ha meg is szeretné valaki próbálni így bírni beszédre. Viszont a doktor szavaiból egyenesen következett egy újabb kérdés.
- Akkor hogy kezdődik a terápia? Már a célokon és a szerződésen túl.
Tényleg érdekelte a dolog, hiszen igyekezett rávenni magát arra, hogy részt vegyen ebben az egészben, de ehhez nem ártott, ha fel tud készülni lélekben arra, hogy mi következik.
A géz kapcsán már csak bólintott egyet, mert nem akarta magyarázni, hogy nem fáj a karja, csak húzódik rajta a bőr, és egyébként is tudja mozgatni az ujjait, de mivel neki nem volt különösebb tapasztalata medimágia terén, belátta, hogy jobb, ha ezúttal nem okoskodik. Amúgy sem volt abban a helyzetben.
- Rendben - kapta meg a doktor arra az engedélyt, hogy ott legyen, mikor Sebastian találkozik a többiekkel. Nem igazán tűnt fel neki, hogy ez nem kérés volt, hanem tény, ezért úgy vette, hogy máris megkapta az első döntési lehetőséget, ami kifejezetten jólesett neki. Arról már nem is beszélve, hogy meglehetősen kétségbeesett volt annak kapcsán, hogy mi fog történni, ha bejön valaki hozzá látogatóba, úgyhogy valójában még hálás is volt azért, mert az orvosa ilyen szépen megelőzte, hogy esetleg kérnie kelljen, hogy vele legyen. Bár kétségtelen, hogy Sebbynek nem jutott volna eszébe magától igazán ez az opció, és inkább megpróbált volna egyedül keresztülvergődni az egészen.
A névlista viszont komolyan gondolkodóba ejtette. Az nem volt kérdés, hogy Agatha bejöhet-e hozzá, bár volt egy olyan sejtése, hogy van mitől félnie az anyatigris kapcsán, de Ricsivel határozottan nem akart most szembenézni.
- Richárd nem jöhet be - felelte hát végül. Nem tudta volna elviselni most azt a nézést, amit kapott volna, elvégre a másik épp csak nemrégiben figyelmeztette arra, hogy hova vezethet a függés. Na nem mintha magától nem tudta volna, de így azért ez mégis egészen más. - Rurut viszont írjuk fel - tette aztán hozzá, majd mikor kapcsolt, hogy ez valószínűleg kevéske segítség volt az idegen doktornak, a másik ágyon alvó fiú felé billentette a fejét jelzésképpen. - Ruarc.
Az már csak a reflexszerű terelés következménye volt, hogy következőnek egy témához abszolút nem kapcsolódó kérdést tett fel.
- Na, és hogy működnek a védővarázslatok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. szeptember 9. 20:32 | Link

- Mivel a megfigyeléssel párhuzamosan elkezdjük a kezelést, igen. Egyrészt le kell futtatni a teszteket, amik felmérik, mik a lehetséges fiziológiai vagy pszichológiai okai az öngyilkossági kísérletnek, és ezeket követően ki kell alakítani egy kezelési tervet. Másrészt a következő kísérlet megakadályozása a cél. Harmadrészt sokan elhanyagolták magukat és gyógyszereket is kapnak, úgyhogy stabilizálni kell őket. Plusz környezetváltás.-*Érthető, de ettől még lehangoló a szkepticizmusa, annyira elterjedt az emberek közt, hogy az egyéb, káros előítéletekről már ne is beszéljünk. Ismét beiktatok egy kis szünetet, helyet hagyva az esetleges kérdéseknek, mielőtt folytatnánk.*
- Itt hagyok akkor neked két könyvet, de ha eszedbe jutna bármi, nyugodtan üzenj valakivel.-*bólintok, zsebemből egy adag miniatürizált könyvet húzva elő, egy picit böngészve köztük, mielőtt letenném az éjjeli szekrényre a kiválasztottakat, pálcaintéssel olvasható méretűre alakítva vissza. Ezek jó kezdetnek tűnnek, mert egyrészt a terápiával, másrészt kicsit a történelemmel is foglalkoznak. Személyesebb hangvételű könyveket majd a tesztek után választok, mert nem hiszem, hogy a véletlenszerű olvasmányok jó benyomást tennének.
Hmmm. Kíváncsiság-szagot érzek?*
- Vannak rövid távú és hosszú távú célok. Az előbbiekkel kezdünk, ezek többnyire egyszerűbb technikák, amik segítenek a páciensnek visszaszerezni a biztonságérzetet, az önállóságát és a kontrollt, fokozatosan egyre megterhelőbb szituációk megoldását is lehetővé téve. Emellett idő kell, amíg kiépül egyfajta bizalom és tisztelet a terapeuta és a páciense közt.-*A legtöbb embernek meglepetés, hogy senki (mármint egyetlen épeszű terapeuta) sem várja el, hogy azonnal kiöntsék a szívüket. Ez nem így működik, sokan nem is állnak készen erre, és maga a kimondás még nem gyógyít meg.
A részletekről azonban talán később. Estig itt ülhetek, ha mindent át akarunk rágni.*
- Rendben. Mindazonáltal megadom neki az elérhetőségeim,-*pötyögöm be a telefonomba a megjegyzéseket az egyes személyekhez, a lehetséges időpontokat és kombinációkat fontolgatva számukra. A folytatásra felnézek és már nyitnám a számat, amikor Sebastian pontosít, megelőzve értetlenkedésem.*
- Már majdnem megkérdeztem, ő esetleg a háziállatod-e,-*ismerem be nevetve, miközben beletúrok a hajamba, majd felírom a nevet, pár másodperc erejéig pillantásommal elidőzve az alvó alakon.
- Ó, remekül működnek!-*tartom fel a kezem, amin kilenc ujj látható - mielőtt azonban Sebastian szívrohamot kapna, megrázom a balom és ismét teljes a számuk.*
- Tényleg nem észleltem semmiféle problémát eddig, szóval emiatt most ne aggódj.-*somolygok rá cinkosan, mert ennél nyilvánvalóbb terelést keresve sem találhatott volna ki, de voltaképp nem zavar. Coping mechanism, csak épp egyike azoknak, amikről le kell majd szokjon idővel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 9. 21:56 | Link

Dr. Meyers

- Mintha ezután visszaengednének a diákok közé - felelte olyan hangon, amihez csak a szemforgatás hiányzott, hiszen biztos volt benne, hogy most már tényleg nem fogják neki engedni, hogy az Eridon toronyban lakjon a kiskorú diákokkal. Meg tudta érteni egyébként, de azért úgy ennyit a környezetváltozásról.
A célokkal kapcsolatos magyarázatot viszont figyelmesen hallgatta, és néhány másodpercig töprengett rajta, mielőtt megszólalt volna.
- Tehát ha jól értem, akkor a közös munka nem feltétlenül egyszerű beszélgetés és a problémák előadása, hanem egyfajta rendszerben való gondolkodás? - összegezte, hogy mit sikerült leszűrnie az elmondottakból. Ez a szemléletmód szimpatikus volt számára, de kétségtelen, hogy nem hatotta meg még így sem, hogy nem hallgatott annak idején Zójára, aki valószínűleg hasonló dolgokat próbált meg elmagyarázni neki. Az akkor volt, ez meg most van.
Arra, hogy Ricsi megkapja a doktor elérhetőségét, Sebastian csak egyszerűen vállat vont, mert nem igazán tudott mit hozzáfűzni - neki teljesen mindegy volt, hogy a másik kettő mit beszél egymással, amíg neki marad ideje arra, hogy megszokja a gondolatot, hogy ismét beszéljen a többiekkel is.
- Nem, a macskámat Sherlocknak hívják - rázta meg a fejét. Sajnos azt meg sem kellett kérdeznie, hogy tudja, hogy a cica nem jöhet be a gyengélkedőre, pedig szívesen látta volna. Meg is torpant egy időre a beszédben, aztán bizonytalan hangon adott egy darabkát a történetéből Dr. Meyersnek.
- Kiraktam őt a szobából, mikor... tudja. Nem akartam sokkolni. Róla ki gondoskodik most? - kérdezte végül. Valószínűleg erre Ruru is választ tudna adni, ha a mellette ülő férfi nem is tudja a megoldást, de ha már eszébe jutott, akkor meg is kérdezte. Ráadásul jó átvezető volt az előtte elhangzottak felől a terelés irányába.
Amikor a férfi felmutatta kilenc ujjal rendelkező kezét, akkor Sebastian egy pillanatra annyira kizökkent a gondolatmenetből, hogy csak pislogni tudott. Kicsit kétségbe is esett, hogy ugyan mit tolhatott el a varázslatok közül, de mire végigpörgette magában a hibalehetőségeket, addigra  már Riley megrázta a kezét és előkerült a hiányzó testrész.
- Wow. Metamorfmágus? - kérdezte kíváncsian, mert az ilyesmi ritkaságnak számított, és nagyon érdekes mágiaágnak. Legalábbis Sebastian egészen különleges tulajdonságnak találta, de számára minden, a hagyományostól eltérő mágiatípus érdeklődésre adott okot.
- Remélem, azért nem gyakran szokta sokkterápiával gyógyítani a betegeit - szusszant, de érezhetően csak tetetett volt a bosszúsága, mert valójában nagyon is mókásnak találta a dolgot. Nos, igen, végül is Seth mellett nőtt fel.
- Mindenesetre jó tudni, hogy működnek, legalább akkor sem fog senki ránk törni, ha velem foglalkozik - vette elő aztán a praktikusabbik énjét, noha belül még mindig remekül szórakozott, csak épp a legutóbbi találkozás óta tudta, hogy hamvába holt kísérlet, ha viccelni próbál a férfivel - és nem a doc hibájából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. szeptember 9. 22:53 | Link

- Vissza fognak. Amikor készen állsz rá.-*részemről nagyjából itt van ennek a gondolatmenetnek, mert jelenleg még nagyon távoli ez; felesleges ezen stresszelni ebben a pillanatban. Kétségtelen, hogy a tetteinek vannak és lesznek következményei, de mindent a maga idejében.
- A terápia lényege, hogy megváltoztasd az ártalmas viselkedési és gondolkodási mintákat, valamint eszközöket ad a kezedbe, amikkel megoldhatod a problémákat és konfliktusokat, valamint effektívebb kommunikációra tanít. Megmutatja, hogyan hozd helyre, amit a szülők, a betegség, a környezet vagy trauma tönkretett,-*kicsit mintha elbeszélnénk egymás mellett, bár nyugodtan lehet, hogy csak én nem ittam elég kávét. Elmélyülten vakargatom a szakállamat (vagy amit annak csúfolunk), mert Sebastian hasonlata, ha nem is hibás, de valahogy sántít. Összedörzsölöm a tenyereimet, míg a megfelelő szavak után kutatok.*
- Voltaképp leginkább az a cél, hogy a segítségével kiépíthesd a saját rendszered, annak megfelelően, mire van szükséged, milyen vagy és milyen szeretnél lenni.-*Fogalmazom kissé át, mert nem kifejezetten gondolatokra építünk, hanem viselkedésre, rutinra, néha egészen lényegtelennek tűnő apróságokra is.
- Királyság.-*bővítem egy mosollyal a jegyzeteimet, beírva a négylábút a "családtagok" listára, amit Sebastian következő megszólalása azonnal igazol is. Tűnődően megingatom a fejem a kérdésre.*
- Nem tudom, de kiderítem és ha mást nem, kerítek neki szállást.-*Nekem is van szőrmókom, szóval ezt most szépen fel is tolom a fontossági listám tetejére. Macska-jaj!
Remélhetőleg lesz valaki, aki befogadja, mert Freud nem túlzottan társasági típus, a súlykategóriája pedig nyomatékot ad az ízlésének.*
- Yup. De állítólag a humorom is veleszületett rendellenesség,-*dőlök hátra kényelmesen, a zsebembe csúsztatva a telefont. Sokan talán nehezményeznék a vicceimet, azonban a humor szerves része a terápiának és a gyógyulásnak - minden az időzítésen múlik és általában ráérzek, mikor engedhetem meg magamnak.*
- Csak, ha szükségesnek ítélem,-*emelem meg kihívóan egyik szemöldököm. Nem szokásom gyötörni a pácienseket, hacsak nem muszájból gyakorlok rájuk nyomást, esetleg régi, nehezen levetkőzhető rossz szokásokkal küzdünk.*
- Erről fogunk még beszélni, de hozzátenném azt, hogy ide sem olyan könnyű betörni,-*kocogtatom meg a halántékom mutatóujjammal.*- Amit mondasz, köztünk marad, amíg nem veszélyes rád vagy másokra nézve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 11. 22:24 | Link

Dr. Meyers

Bár Sebastian ezúttal eltekintett a hangos választól, azért egy halk fújtatást engedélyezett magának - nem volt benne biztos, hogy valóban szeretné-e, hogy visszakerüljön a Farkasodúba, vagy úgy általában az iskolába. Ez az egész még mindig szörnyen értelmetlennek tűnt számára.
- Tényleg szükség van arra, hogy megmondja az ember, hogy milyen akar lenni? Nem elég, hogy milyen nem akar? - szaladt ki a száján a kérdés. Szörnyen nehéznek tűnt ebben a pillanatban számára, hogy meghatározzon bármi konkrétat, még ha tudta is, hogy nem kell azonnal megtalálnia ezekre a dolgokra a válaszokat. Azt már viszont látta előre, hogy nem fog neki jót tenni, hogyha sokáig kell várakoznia itt tétlen, mert bár az a fajta ember volt, aki nagyon nehézkesen szánta el magát a tettekre többnyire, ha egyszer megvolt az elhatározás, akkor szeretett mielőbb nekiugrani a megvalósításnak. Most még kába volt ugyan, de ettől függetlenül még elevenen élt benne az éjszaka emléke és a döntés, amit hozott.
Utána viszont a családtagokra terelődött a téma, és Sebastian újabb jó pontot adott fejben a dokinak, amiért hajlandó volt Sherlock sorsával is foglalkozni.
- Köszönöm - mondta, kicsit nyugodtabban húzva fel az álláig a takarót, helyezkedve az ágyon.
Bár kétségtelen, a következő pillanatban már kedve lett volna hirtelen felülni a döbbenettől, de még jó, hogy megkímélte magát ettől, mert hamarosan kiderült a turpisság.
- Nem hiszem, hogy nagyot tévedett, aki ezt mondta - felelte Sebby kicsit csipkelődve, ami talán megengedhető volt azután, hogy a férfi épp ráhozta a frászt az imént, de, hogy lássa a másik, hogy nem gondolja komolyan, szavait a már korábban megmutatott halovány mosoly kísérte.
Az viszont, amit a gondolatok védelméről mondott a doki, Sebastian számára minimum kétséges volt. Nem is tudta megállni a "na persze" hangú szusszanást és a kis mosolyt, amivel erőteljesebben fejezhette ki kétségeit.
- Hiszem, ha látom - vonta meg végül a vállát. A másik biztosan látta az aktáját és akkor tisztában van azzal is, hogy mennyire erőteljes Sebastian képessége. Valószínűleg némi figyelmeztető felhang is volt Dr. Meyers szavaiban, tekintettel a legilimenciával való múltbéli visszaélésre, de efelett Sebby inkább elsiklott egyelőre - nem volt értelme most firtatni vagy nagyszabású ígéreteket tenni arról, hogy nem fog megpróbálni a férfi fejébe nézni. Most nem is ment volna.
- Ó, a szemüvegem! - jutott eszébe aztán hirtelen váltással, mikor pillantása a könyvekre vándorolt, hogy hiába az olvasnivaló, ha látni nem fogja. - Nem tudom, hogy egyben van-e, de valahol a szobánk társalgó részén lesz, a fal mellett. Arra szükségem lenne - adta meg a szükséges paramétereket a férfinek, hogy teljesíthesse a kérését.
Ezen kívül gyakorlatilag már csak az érdekelte, hogy mikor fog a másik legközelebb erre járni, mert ismét álmosodni kezdett kissé. Na meg talán jó lett volna kicsit tájékozódnia a könyvekből, mielőtt folytatják a dolgot, de volt olyan jó fej, hogy meg akarta adni a lehetőséget a férfinek arra, hogy továbbfűzze a gondolatai szálát, mielőtt Sebastian jelzésszerűen lezárná a beszélgetést a kérdéssel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. szeptember 13. 00:19 | Link

- Kezdetnek jó. Először mindenképp a legsürgetőbb problémákkal és hiányosságokkal foglalkozunk majd,-*ergo azzal, ami az ember nem akar lenni, ami a leginkább zavarja a jelenlegi önmagában (vagy ami másokat a leginkább zavar, van ilyen is). A többi meg a jövő zenéje.*
- Nincs mit,-*visszamosolyogtam, mert számomra magától értetődő, hogy állatot nem hagyunk cserben ilyen helyzetben. Plusz valahol ez is jelzésértékű, hogy képes racionálisan gondolkodni és másra is figyelni. Jó jel, de most gyorsan keresek valami fát és lekopogom rajta.
- Hízelgő,-*bólogatok elismerést mímelő arccal, derűsen. Egyébként Emilytől idéztem, aki a legbiztosabb forrás, lévén ő ismer a legrégebben és legközelebbről. Na ja, hónapokig rugdostam a veséjét és életem végéig nem hagyja, hogy erről megfeledkezzem.
Legalább tudom, kitől is örököltem a fent említett humort.*
- Megbeszéljük,-*ismétlem magam, de ezt nem itt és nem most kívánom bizonygatni. A munkám része a titoktartás és ennek megfelelő kiképzéssel plusz védelemmel láttak el.
Amerikában az emberek nagyon szeretik a titkaikat.
A szemüveg szó hallatán pókerarc mögött pislogok párat, megpróbálva elképzelni Sebastiant vele - őszintén szólva abszolút illik is ahhoz az elképzeléshez, amit az aktáját olvasva alakítottam ki. Bááár...azt hiszem, az IQ-teszt eredménye sokkal inkább kihangsúlyozza majd az intellektusát, mint holmi pápaszem.*
- Rendben, ráállítom a manókat,-*biccentettem, még utoljára előkapva a telefont, hogy felírjam a kérdéses ókulárét; aztán a készülékkel a kezemben tanumányoztam pár pillanatig Sebastiant. Az elmúlt időszak vastagon rajta hagyta a nyomát, a kötések és a gyengélkedő díszletei nélkül is elég kísérteties látványt nyújtott volna. A csendes várakozása viszont egyfajta végszóként is szolgált számomra - úgy tűnt, egyébként is lassulnak a reakciói, szóval esélyesen álmosodik.*
- Ma pihenj és lazíts, egyelőre nyugtod lesz másoktól. Holnap pedig visszajövök és csinálunk néhány tesztet, ha elég jól leszel hozzá; ha meg nem, akkor kitalálunk mást.-*egyszerűen felálltam a székről, nem veregetve vállon vagy nyújtva felé a jobbom - a hozzá hasonló páciensek szeretnek maguk kezdeményezni fizikai kontaktust. Csak mosolyogva búcsút intek, hogy a széket visszarakva eredeti helyére, elinduljak megkeresni a gyógyítót.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2017. szeptember 24. 17:51 | Link

Sebastian
Szeptember 13., ötödik látogatás

Mióta Avery elmondta, kétszer járt itt - először csak benézett, amikor az öccse aludt, hogy váltson pár szót a javasasszonnyal és a pszichológussal; másodszor azonban sokáig ültek a látogatásokhoz kialakított kis társalgórészen, ahol nem zavarták a többi gyengélkedőn tartózkodót, erről-arról beszélgetve. Ügyelt a megjelenésére és a stílusára, hogy semmiben se térjen el a tőle megszokottól, miközben a vele szemben ülő félidegent tanulmányozta és várt. Várta. Hiába.  
Miközben a már ismerős, kopott fotelban ült és a Sebastianért induló ápoló hátát nézte eltűnőben, a száraz, udvarias mosoly maradéka is lepergett róla. Bűvészt megszégyenítő, elegáns mozdulattal húzta elő a pálcáját, hogy megfelelő bűbájokkal szigetelje el a sarkat a többi résztől - precíz, gördülékenyen egymáshoz fűzött intésekkel dolgozott, hangtalanul. Utolsó vonásként az asztalra helyezi az eszközt, illúzióval kendőzve el a nem kívánt pillantások elől, bár kétli, hogy sokan látnák a gesztusban a jelentőséget.
A kávéja után nyúl, hátradőlve és az ablakon át az oly' ismerős tájat fürkészi, míg a karfán könyököl és beszívja a megnyugtató aromát, ami elnyomja a gyengélkedő idegborzolóan steril kórház-szagát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 24. 19:01 | Link

Seth
Szeptember 13., ötödik látogatás

Ma a délutáni olvasás helyett látogató érkezett hozzá, ami egyszerre jelentett örömteli változatosságot, és hozott némi szorongást, amit behangolás nélkül Seth közelében mindig érzett. Mostanában a legtöbbet, természetesen Rurun kívül, érdekes módon Averyvel beszélgetett, mert a férfi minden délután benézett hozzá, még ha csak néhány percre is. Narancsot hozott neki, édességet, amit éjszaka Sebastian általában be is majszolt, illetve könyveket, hogy tudjon akkor is foglalkozni valamivel, ha az orvostól kapott olvasmányok már elfognak. Seth csak egyszer jött, igaz, akkor elég sokáig beszélgettek, de mégis furcsállotta kicsit a fiú, hogy a bátyja ilyen ritkán néz felé. Talán ez is az "új" Seth sajátossága, hiszen régen talán az ágya szélét sem lett volna hajlandó elhagyni. A gondolattól sóhajtott egy nagyot, aztán megérkezett a nővér, ő pedig cipőt húzott, hogy elinduljon a társalgóba. Nem tudta, hogy meddig engedik még, hogy itt töltse az időt, holott a legutóbbi ülésen ismét időt kellett kérnie Riley-tól ahhoz, hogy elmondja a fő problémát, ami miatt nem akar hazamenni. Egyszerűen képtelen volt olyan formába önteni ezt az egészet, ami nem jelentett veszélyt az ő szemében, ilyen vagy olyan módon.
Az ápoló csak az ajtóig kísérte, hiszen tudta már a járást, kezdett megszokott vendég lenni itt. Viszonylag semleges érzésekkel indult el a bátyja felé, még várva is, hogy valami érdekesről beszélgessenek, de gyakorlatilag abban a pillanatban riadót fújt az elméje, amint meglátta a pálcát az asztalon. Pillantása Seth-re rebbent, aztán vissza az asztalra, arcán pedig látszott a pillanatnyi riadalom. Aztán összeszedte magát, vagy legalábbis elkezdte győzködni az agyát, hogy Seth talán csak a kávéját melegítette meg, ez semmit sem jelent, és leült.
- Szervusz. Hogy vagy? - kérdezte, egyre növekvő szorongással, mert meglehetősen nehéz volt hinnie saját magának.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. szeptember 24. 19:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2017. szeptember 24. 20:02 | Link

Sebastian
Szeptember 13., ötödik látogatás

Hallotta a csosszanó lépteket és fejét az érkező felé fordította, egyetlen pillantással mérve végig alakját, arcán hosszabban időzve el. Van egy halvány mosoly, ami mintha eltévedt volna, sehogy sem találja helyét Seth ajkain és nem is tükröződik a tekintetében. Furcsamód azonban más érzelemnek sincs igazán nyoma, mint ha az ember túl messziről néz egy képet és a vonások kivehetetlenné válnak. Mozdulatai szótlanok, belesimulnak a köztük elterülő csendbe. Belekortyol a kávéjába, majd a másik bögre felé int fejével, ami az asztal másik felén vár, alighanem Sebastianra.*
- Szia. Hoztam kakaót, bár valószínűleg a következő tíz évre el vagy már látva édességgel,-*tette hozzá nyugodtan, megvárva, hogy a másik leüljön. A kávéjának felszínét fürkészi pár pillanatig, a rajta megülő páragomolyokon merengve. Nincs ebben sok szokatlan, mindenki a maga módján téblábol a fiú körül, amióta csak magához tért.
Az ő kivételével.*
- Tudom, hogy nem vagyok a bátyád,-*törte meg a hallgatást, felpillantva és farkasszemet nézve Sebastiannal. A hangja nem árulkodik indulatokról, még csak nem is erősebb a szokottnál.*- Tudom, hogy nem a bátyád vagyok. De azt nem, miért hallgattad és hallgatod el előlem még most is.-*A tekintete nem engedi a másikét és ha most nem is úgy tűnik, fel van készülve rá, hogy Sebastian menekülni próbál majd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 24. 20:32 | Link

Seth
Szeptember 13., ötödik látogatás

Valami nem volt rendben. Lehet, hogy most koránt sem értett mindent, amit Seth-től látott, mert olykor máshogy reagált, mint amit megtanult tőle gyerekkoruk során, de mégis egyértelműen volt valami zavaró az egész helyzetben. Talán az arckifejezése, az a furcsa mosoly, talán valami más... talán csak Sebastiannak volt rossz előérzete.
- Köszönöm - viszonozta a halvány mosolyt és maga elé húzta a kakaót, de csak a bögre köré simította ujjait, bele nem ivott.
Amit nagyon is jól tett.
Nem hitte, hogy bárki is a kezébe veszi az irányítást, és elmondja Seth-nek, hogy mi történt, pedig számíthatott volna rá, miután orvosi vélemény mondta ki, hogy nem döntésképes és némileg beszámíthatatlan. A szavak hallatán azonnal végigszaladt a tagjain a remegés, gyomra összeszorult és elindult a torka felé, miközben meglódult körülötte a világ. Egyszerre volt ijedt és kétségbeesett, és ha képes lett volna felpattanni, akkor minden bizonnyal menekülőre fogja, azonban a lábai nem igazán akartak engedelmeskedni, így csak elengedte a bögrét és gyakorlatilag belepréselte magát a fotelbe, ösztönösen próbálva távolabb kerülni Seth-től, aki még ha fenyegetést nem is jelentett, de olyan problémába nyúlt bele, ami Sebastiant egy pillanat alatt padlóra küldte.
És Sebbynek még mindig az volt az érzése, hogy Seth roppant kíméletesen vetette az orra elé a témát.
Végül eltépte a tekintetét Seth-től és felhúzta a lábait, hogy térdei mögé bújhasson, átölelve lábait. Egészen kicsire húzta össze magát, miközben próbált úrrá lenni azon a rémisztő kavalkádon, ami a lelkében tombolt épp, és igyekezett normálisan lélegezni. Nem igazán ment.
- Féltem - nyögte ki végül, nagyon nehezen préselve ki a szót, mert mintha valami erősen szorította volna a torkát. Valójában a múlt idő nem volt reális, mert most is félt éppen, nagyon is, irreálisan erősen érezve azt, hogy el akar tűnni a föld színéről. De most legalább hadakozott az érzés ellen, mert valami egészen aprócska hang, ott legbelül, azt mondta, hogy már legalább túl van ezen is, és igazából meg kellene könnyebbülnie. Most már úgyis mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2017. szeptember 24. 21:42 | Link

Sebastian
Szeptember 13., ötödik látogatás

Nem törekedett kíméletességre, mert egyetlen utat sem látott, ami fájdalommentesen vezetett volna innen. Ez nem a másfél évről szólt; nem csak erről a másfél évről. Az életét írták át, az emlékeit szabták át, s ezzel őt magát is, bár ezen a ponton nem volt biztos benne, hogy is hívják, vagy van-e neve egyáltalán.
Nem ő élt abban a házban. Nem az ő szülei voltak. Nem ő szeretett bele Averybe. Nem az ő barátai vették körbe. Hanem Sethé. Sethé az öltöny, amit mintha rá öntöttek volna; Sethé az emberek valódi mosolya; Sethé az élet, amit bitorol.
Egyedül az érzései voltak a sajátjai, s ez a másfél évnyi ébren álmodás. Valahol sajnálta a fiút, akinek alakja úgy feszült meg, mintha ostorral vágott volna végig rajta; valahol fájt, hogy összegömbölyödött előtte, mintha megütötte volna. Lehet, hogy nem úgy szerette, ahogy Seth; de szerette a maga módján, ahogy tőle telt.
Nem közelített és nem is nyúlt feléje - Sebastian minden mozdulatából, de a hangjából is elutasítást érzett, elutasítását annak, akivé őt tette. Ő egy átmeneti kényszermegoldás, egy utánzat; teljesen mindegy, jól vagy rosszabbul sikerült-e az eredetinél. Akármit tesz, valaki más árnyéka mozdul a háta mögött.*
- Fogalmam sincs, higgyek-e neked. Hogy hihetek-e. Vagy hogy számít-e. Hogy van-e választásom és súlya annak, amit teszek.-*A gondolatait adta, nyersen és finomítatlanul, érzelemmentesen.*- Miattam nem akarod elhagyni a gyengélkedőt, ugye? Mondd meg, mit tegyek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 24. 21:58 | Link

Seth
Szeptember 13., ötödik látogatás

Ettől a pillanattól, ettől a beszélgetéstől úgy rettegett mindeddig, hogy szinte megbénította a félelem, ha rá gondolt. Nem véletlenül nem lépett - először még Seth-et védte, aztán már saját magát is, ahogy egyre inkább elodázta az egészet. Tudta, hogy kellett volna, de mintha máshogy érzékelte volna az időt - noha másfél éve tartotta sötétségben a bátyját, valójában számára alig néhány hónapnak tűnt az egész. Tudta, hogy nem így van, de nem érezte.
Seth szavai az akkori időket idézték, távoli visszhangként mondva el szinte teljesen ugyanazt. Talán Sebastian pillanatnyilag orvosolta a bajt, valójában éppen ugyanoda lyukadtak ki most is, hiszen Seth megkérdőjelezte, hogy mennyire van értelme bárminek is, amit tesz. A fotelben kuporgó fiú még nem tudott válaszolni, egyelőre még mindig magával viaskodott, és csak akkor reagált, mikor Seth a gyengélkedő kérdését hozta fel. Lassan bólintott, mert kénytelen volt igazat adni a bátyjának. Nem tagadhatta, valóban miatta nem akart hazamenni. A javaslatra viszont nem tudott mit mondani igazán.
- Semmit. Már mindegy. - Kényszerítette magát, hogy ne fogja be a fülét, és ne zárja ki teljesen a külvilágot, ahogy letaglózta az elveszettség érzése, de nem követhette el még egyszer ugyanazt a hibát. Belemart hát inkább ujjaival a nadrágjába, hogy ne kezdje el emelni a kezét, és mély lélegzetekkel nyugtatta magát. Mikor egy kicsit jobb lett, akkor felemelte a fejét, de szemei csukva volt egyelőre. Még túl sok lett volna körülötte a világ.
- Nem kell a szavamnak hinned. Ha megengeded, akkor megmutathatom - felelte végül kissé megkésve bátyja mondanivalójának az elejére, rekedtes hangon.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. szeptember 24. 23:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2017. szeptember 24. 23:47 | Link

Sebastian
Szeptember 13., ötödik látogatás

Némán figyeli a másik szenvedését, mielőtt illúzióból falat vonna maguk köré, mert elég, ha ő látja a megtört alakot, aki beszélni sem tud hozzá; ahogy ő sem mondhat Sebastiannak semmit, ami most segítene. Ülnek hát egymás mellett és hallgatnak, ki-ki a saját világába zárva, míg az idő egyformán telik.
Bólint és belekortyol a forró italba. Semmit. Tényleg mindegy, mit tesz vagy akar tenni, ha a másik képtelen nemhogy a szemébe, de rá nézni is. Fáj, de már ez sem úgy fáj, nem olyan élesen; mint egy régi sebhely, felsajog, ha rosszul mozdul az ember. A kérdések is ilyenek, tegnap óta porosodó, idejétmúlt gondolatok, amiket csak azért mond ki, mert nem tehet másként.*
- Nem tudom, min változtathatna.-*Kézzelfoghatóvá tenni emlékeinek pusztítását, láthatóvá a töréseket, tapinthatóvá a rettegést - mi értelme ennek? Belekortyol a kávéjába, visszacsöppenve abba a pillanatba, amikor néhány napja először töltötte el az érzés.
Hogy valaki értelmetlenül nagy árat akart fizetni ezért a pár hónapért.*
- Nem merült fel benned, hogy jobb lett volna hagyni elmenni?-*Egyszerű kérdés, mert ezen a ponton kétségtelen, hogy létezése teher - elvesztette a többiek bizalmát, s kapcsolataik lassan, de biztosan felszínes, semmitmondó ismeretté halványodtak. Seth indította el ezt a lavinát, akarva vagy akaratlan és úgy tűnik, ő minden, amit meg tudtak menteni belőle; ám ez nem volt, talán nem is lehetett elég.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 25. 00:09 | Link

Seth
Szeptember 13., ötödik látogatás

Nem vette észre, hogy illúzióba burkolták és nem érdekelte, hogy ki látja. Elég feladatot adott neki az, hogy kievickéljen abból, ami elragadni készülte. Egy régi emlék sejlett fel valahonnan, ahogy klausztrofóbiától beszűkült tudattal remegett egy szekrény mélyén, és a bátyja fogta őt, nyugtatta őt, igyekezet biztonságot teremteni a világban. Most ott ült mellette és csak nézte, magán érezte a pillantását, vagy talán csak képzelte, de mindegy is volt - sehol sem volt a védelem. Sehol nem voltak azok a karok, amik visszaránthatták volna őt ennek az egésznek a széléről, és még csak nem is a bátyja tehetett róla, hogy ez így van, hanem ő, csakis ő, többszörösen is ő. Túl sok helyen fordíthatta volna meg a történetük folyását, rengeteg alkalma lett volna, hogy elkerüljék ezt a pillanatot, ezt a beszélgetést, ami ki tudja hova vezetett.
- Érezhetnéd, hogy miért tettem - felelte halkan Sebastian. Nem a töréseket akarta mutatni, és nem azt, hogy hogyan pusztítottak az emlékek. A szeretetet akarta megmutatni a másiknak, ami miatt megpróbálta őt óvni, a félelmet attól, hogy baja esik, és azt, ami munkált benne - a vágyat, hogy időt adjon és esélyt a gyógyulásra, még ha egy ponton ő maga is volt az, aki miatt félrecsúszott az egész. Mert nem tudott megbirkózni azzal, amiről azt hitte, hogy menni fog. Meg akarta mutatni, hogy milyen érzés volt attól félni, hogy ha elmondja, amit tett, és Seth visszakapja az emlékeit, akkor rosszra fordul minden és elveszíti.
A másik hangja, mintha csak hallotta volna a gondolatait, úgy szólalt meg ismét mellette.
- SOHA! - kiáltott fel Sebastian őszinte dühvel. Szeme kipattant és haragosan nézett szembe Seth-tel, egy pillanat alatt váltva testhelyzetet, és előbbi összegubózásából ugrásra kész mozdulat vált, pedig nem akart sehova sem menni, csupán az indulat dolgozott benne. Arca kipirosodott és mintha könnyek gyűltek volna a szemébe, de lehet, hogy csak a fények játéka láttatta úgy. Hogy juthat ilyen a másik eszébe?! Sebastian számára nem volt kérdés, hogy áldozatot hoz-e, és még csak nem is érezte annak. Az események szerencsétlen láncolatának élte meg az egészet, és ha valakit, hát azokat tekintette tehernek, akik bár tudtak a dologról, de segítség helyett csak hibáztatták, vagy éppen elmentek mellette.
- Azt visszhangzod, ami miatt féltem elmondani! Nem akarom, hogy ezt érezd, nem, ezt nem lehet, nincs igazad!! - hajolt még inkább előre, hogy ki tudja, mi tartotta csak egyensúlyban. Ekkor vette csak észre, hogy jószerével kiabál, és riadtan nézett szét maguk körül, ám de senki sem reagálta hangra. Evidensen egy varázslat kellős közepén ültek. Ennek ellenére elhallgatott és ismét hátradőlt a fotelben. A hirtelen harag kiragadta a legrosszabb mélypontról egy időre, és most szúrós tekintettel méregette a bátyját.
- Mennyit mondtak el? - kérdezte végül, hosszú hallgatás után. Nem számított, hogy ki volt, aki felfedte az igazságot, az viszont nagyon is, hogy mennyire mondott valós információkat Seth-nek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2017. szeptember 25. 19:08 | Link

Sebastian
Szeptember 13., ötödik látogatás

Sokáig hallgat, rezzenéstelenül állva a másik haragját, tűnődő egykedvűséggel szemlélve a kirohanást és a hirtelen lecsillapodást egyaránt. Ha kezdetben mozdult is valami még benne, mostanra elillant - hiába az indulatoktól terhes levegő súlya, ha úgy érzi, füstöt kortyol és ködöt nyel. Való igaz, kísértetként tartották itt, s aligha érthette meg Sebastian annak szürrealitását, ahogy egyik pillanatról a másikra légüres térben találta magát, mert a valóság és a puszta illúziók megkülönböztethetetlenné váltak. Nem maradt mibe kapaszkodnia, így mintha lét és nemlét határán lebegett volna, annak tudatában, hogy megcsonkított maradványa valakinek.*
- Megerőszakoltad az elméjét.-*Sem düh, sem fájdalom, még csak meglepettség sem látszik az arcán - egyszerű tárgyilagossággal néz farkasszemet a másikkal, azzal a fajta udvarias figyelemmel, ami valódi érdeklődéstől mentes.*
- Az ő elméjét. A feloldozást, amire annyira vágysz, én nem adhatom meg. Annyit tehetek, hogy maradok és segítek, amíg vissza nem hozod.-*A szavaknak súlya volt, mégis szárazan peregtek, furcsán koppanva, mielőtt Sebastian lábához gurultak volna.
Válasz helyett maga mellé nyúl a fotelbe, hogy az asztalra helyezzen egy kopott bőrkötésű, jóformán karvastag könyvet. Nem, nem is könyv volt, a kilógó lapok egyikén-másikán mintha írott betűk sötétlettek volna - valamiféle jobb napokat látott füzet lehetett. Felállt, egyik kezében kávéját tartva, a másikkal pálcáját véve el, hogy feloldja a varázslatokat.*
- Majd benézek, ha addig nem tiltasz ki.-*Búcsút int, lassan megindulva az ajtó felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 25. 20:50 | Link

Seth
Szeptember 13., ötödik látogatás

Kimondva még jobban fájtak a szavak, mint amikor csak saját magában gondolt rájuk. Tudta, hogy Seth igazat mond, és neki sem volt igazán jobb szava arra, amit tett, még ha szükséges is volt abban a pillanatban. Azzal is tisztában volt viszont, hogy az már tényleg az ő lelkén szárad, hogy nem tett semmit az elmúlt másfél évben.
- Nem kell feloldozás. - Ennyi volt csupán a hozzáfűznivalója. Nem érdekelte ebben a pillanatban, hogy megbocsássanak neki, bár tény, hogy gondolatai szanaszét csapongtak. Olyasmire vágyott, ami nem történhetett meg, mert szerette volna, ha az idő kereke valahogy visszafordul és újrakezdhetik. Mindketten.
Helyette azonban maradt az indulat és a szégyen.
Csendben figyelte, ahogy válasz helyett a másik egy könyvet rak az asztalra - mostanában mindenki ezt csinálta vele -, de jobban megnézve ez nem is könyv volt igazán. Seth így válaszolt, értette ő, mert a másik egyszerűen felkelt és elköszönt ezek után, Sebastian pedig még sokáig meredt a helyre, ahol bátyjának háta eltűnt a szeme elől. Fogalma sem volt, hogy mit kezdjen most ezzel az egész helyzettel, és valójában túl fáradtnak érezte magát ahhoz, hogy bármit is tegyen, így hát lassan, vontatottan felkelt végül ültéből, felvette a könyvet, és elindult a szobák irányába. Érezte, hogy vagy most, vagy soha, mert még talpon tartotta az előző adag érzelem, de ez nem sokáig lesz így.

Éjszaka ébredt, a gyengélkedő halk neszei vették körbe, odabent pedig feketén játszó cseppek kergették egymást, a másodperceket számolva. Éppen az ágyára vetült a hold halovány sugara, hát kinyitotta a szemét, és szemben találta magát a könyvvel, amit az éjjeliszekrényre tett, mielőtt a délután elbújt volna a takarója alatt, várva a megváltó öntudatlanságot. Most viszont felült és felkapcsolta a kislámpát, szemüvege után kutatott egy darabig, aztán belelapozott a kötetbe. Kézzel rótt sorokat talált, naplóbejegyzéseket, amibe véletlenszerű sorrendben olvasott bele, mert egyszerre nem tudta volna átrágni magát rajtuk. Évek során felgyűlt jegyzetek voltak, amik egy olyan darabkát adtak neki a bátyja életéből, amit még az emlékei birtokában sem ismert. Egy olyan töredéket, ami egyszerre volt megnyugtató és mélységesen felkavaró, ahogy felfedte, hogy talán teljesen felesleges volt minden, amit Sebastian eddig tett.  Szükségtelen, céltalan.

Nem indult el a pszichológusi ülésre, és az ápoló, akit délben jószerével elküldött a fenébe az étellel együtt, nem is merte igazán győzködni, inkább eltűnt valamerre, ismét magára hagyva a fiút az ágyban. Nem kelt fel egész nap, csak összegömbölyödve feküdt a paplan alatt, és hol elnyomta az álom, hol önmagával és a végtelen üresség érzésével viaskodott, ami aztán át-átcsapott fájdalmas önmarcangolásba. Újabb körök, újak és régiek egyaránt, amik egyre mélyebbre rántották.

Hát sohasem lesz vége?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. szeptember 25. 23:59 | Link

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

Ahogy Murphy tartja, ha minden simán megy, valami felett elsiklottál.
Az előző ülés jól sikerült - még mindig rengeteg idő ment el a kérdések megválaszolásával, de jócskán haladtunk és a könyvek is segítettek abban, hogy kisebb ellenállást kelljen leküzdenem, ha valami újat javasoltam. Várható volt, hogy ezek után esetleg megingás jön majd, főleg, hogy ismét halasztást kért, kitérve a névtelen probléma elől.
Arra azonban nem számítottam, hogy el se jön - minden terápiával kapcsolatosat nagyon komolyan vett és betartott, márpedig sem bagoly, sem egyéb üzenet nem érkezett tőle. Öt percet vártam, mielőtt összefogtam volna a holmimat, hogy sietve elinduljak a gyengélkedőre. Útközben nem találkozom vele, így minden lépéssel egyre jobban aggódom, amíg átérek a déliből a nyugatiba, megmászva a lépcsőket.
Szomorú látvány fogad az ágyánál és önkéntelenül is végigkutatom tekintetemmel a környezetét, mielőtt leguggolnék elé, óvatosan megérintve a dudort, ahol vállát sejtem.*
- Sebastian!-*puha, semleges tónust használok, hogy ne ijesszem meg és ne rontsam tovább a helyzetet.*- Szeretném, ha beszélnél velem. Mondd el, mi történt, hogy segíthessek,-*kérem, mert nem kerülte el a figyelmemet az éjjeli szekrényén az ismeretlen, kézírásos kötet. Lehet, hogy nincs köze ehhez a visszaeséshez, de egyértelműen valami személyes. Türelmesen várom, hogy feleljen, hallani akarom a hangját, mert nincs aggasztóbb a csendnél, amibe burkolózik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 26. 00:16 | Link

Dr. Meyers

Ugyan számíthatott volna rá, hogy ha nem indul el az ülésre, akkor a pszichológusa jön majd el hozzá, ezt a tényt mégis kizárta valamiért az elméje. Mikor a férfi a vállához ért és meghallotta a nevét, Sebastian egész testében összerezzent, mintha áram szaladt volna végig a testén, de aztán ismét elernyedtek izmai, és belemarkolt a paplanba, hogy arca elé húzza a puha takarót. Szinte egészen összegömbölyödött az ágynemű alatt, csak szőke, kócos tincsei kandikáltak ki legfelül.
Egyszerre érezte azt, hogy legszívesebben elküldené a másikat, és azt, hogy talán könnyebb lenne tényleg beszélni vele. Talán kicsit még jól is esett neki az érdeklődése, még ha tudta is, hogy Riley törődése csupán a munkája miatt létezik. Hosszú csend következett, miután a férfi befejezte a mondanivalóját, aztán egy ponton halk hangok kezdek kiszűrődni a takaró alól, és megrázkódott a fiú válla. Gyűlölte magát érte, hogy egy idegen előtt sírta el magát, de jelen pillanatban ez sem tudta annyira érdekelni, hogy megpróbálja visszafogni a zokogást. Arcát belefúrta a párnába, hogy alig kapott levegőt, és így legalább biztosan nem kellett látnia Riley arcát, ahogy az ő rettenetesen szánalmas kínlódását nézi - legalábbis Sebastian ilyennek érezte a helyzetet. Aztán lassan elcsitult, megint csend következett, végül, nagyon hosszú idő után mozdult egy kicsit, hogy érthető legyen, amit mond.
- Rendben - hangzott a rekedt, csendes, törődött hang. - Elmesélem az egészet - tette még hozzá, miközben nagy nehezen rávette magát, hogy oldalára forduljon az ágyban, aztán félig ülő helyzetbe tornászta magát. Szemein tisztán látszott, hogy nem először sírta el magát az utóbbi órákban. - De adna előbb egy zsebkendőt? - szipogott halkan. Ezen a ponton már mindegy volt, hogy elmondja-e az egész históriát a másiknak, vagy tovább ül a titkain, hiszen Seth már tudta. Seth már mindent tudott, és ő is tudta már, hogy mennyire értelmetlen volt ez az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. szeptember 26. 10:41 | Link

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

A pszichológusok nem érzéketlen, felsőbbrendű lények, akik pusztán a kezelések alatt alacsonyodnak le az emberekhez. Az, amint a pácienseim átmennek vagy átmentek, engem is megvisel és ha nem én kezelném őket, akkor is törődnék velük. Empátiának hívják és nekem több is jutott a szokottnál, úgyhogy egyáltalán nem egyszerű betartani a szabályokat, amik terapeutaként megszabják, mit tehetek és mit nem. Azonban tudom, hogy szükségesek, így sosem szegtem még meg őket.
Most nem sün. Csigabiga. Nem szúr, de amint megkocogtatom törékeny kis házát, azonnal elbújik és nem is akar előjönni. Leülök az odahúzott székre, hogy megértse, nem fenyegeti veszély és nem is megyek sehova egyhamar, aztán csak várok. Néha ez a legnehezebb, időt adni és tehetetlenül figyelni, hogy valaki szenved.
A hangja rosszabb, mint amikor először beszéltem vele - hiányzik belőle a megszokott makacsság, az a harcrakész ellenségesség, amivel akkor fogadott.
- Többet is,-*mosolyodom el egy egészen picit, hogy felállva kerítsek egy egész doboznyit; sőt, némi gondolkodást követően magamhoz rendelek egy házimanót és mire visszaérek Sebastian ágyához, a szekrényen már ott gőzölög a bögre a gyógyteával. Kamilla, citromfű, passiflora, levendula, szederlevél.*
- Két dolgot szeretnék mondani, mielőtt elkezdjük,-*tartom még fel a kezem, egy kis időt kérve, míg elhelyezkedem.*- Tudom, hogy ez nem megy parancsra, de ha segít, akkor ne tartsd vissza az indulatokat. Vannak és lesznek rosszabb napok, a folyamat része, nem gyengeség,-*az elején semmiképp sincs értelme szégyenkezni miattuk, amikor még olyan kevés eszköz van a kezében, hogy megbirkózhasson velük. Sokat kell még tanulnia és úgy érzem, feldolgoznia is, mielőtt jól tudja majd kezelni őket.*
- A másik, hogy ha nagyon elakadsz, de folytatni akarod, használhatunk merengőt. Az sem mentesít a teher alól, hogy kimondassam veled, mit éreztél és gondoltál, de segíteni tudok benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 26. 21:08 | Link

Dr. Meyers

A férfi mosolya apró és jóindulatú volt, Sebastian fejében mégis megfordult, hogy mennyire különös, hogy mások ilyenkor is képesek rá. Tűnődve nézte a férfi mozgását aztán, ahogy zsebkendőért indult, aztán arcát, amikor megállt mellette. Kicsit irigy volt rá, mert Sebby ebben a pillanatban úgy érezte, hogy olyan messze van a boldogság és nyugalom, hogy talán soha többé el sem éri.
Törökülésbe tornászta magát, és miután már némileg kapott levegőt és az arcát is megtörölgette, a teáért nyúlt. Egyelőre nem ivott bele, de a stressztől jégcsapszerű kezeinek jólesett a bögre melege, ahogy köré fonta ujjait. Riley szavaira bólintott csupán némi gondolkodás után, amíg mérlegelte a férfi mondanivalóját. Nem mondta volna, hogy teljes lélekkel el tudja hinni, amit mondott neki, de legalább megpróbálja, ha más nem. Sajnos a Selwynekbe belenevelt, egyébként teljesen felesleges feszes tartás és álarc még most is dolgozott benne, talán ezért is nem tudott mindig sírni, mikor azzal könnyíthetett volna a súlyon, ami rátelepedett.
A merengős ötlet viszont kicsit meglepte, oldalra is billent a feje egy aprócskát, elmerengve nézve a másikra.
- Rendben - bólintott aztán ismét. Talán valóban lesznek részek, amiket egyszerűbb lesz megmutatni, de nem most. Legalábbis nem az elején. Erről még úgy érezte, hogy tud beszélni, a régi emlékek viszont lehetnek ennél sokkal kényesebbek, szavakba nehezen önthetők. Ez most lényegében csak egy vallomás.
- Levédené az ágy környékét, hogy ne halljanak minket? - kérdezte aztán, kissé még mindig tompa hangon. A férfi pedig becsülettel neki is állt, hogy eleget tegyen a kérésének, még ha a teljesítménye Sebastiant arra is késztette, hogy némi hitetlenséggel és felhúzott szemöldökkel nézzen rá. Ha kicsit jobban érezte volna magát, akkor talán csípős megjegyzést is tűzött volna mellé, például, hogy ennél még jelenlegi állapotában is erősebb varázslatot hozhatott volna létre, de a célnak tulajdonképpen megfelelt, amit Riley kreált - csak nem fog túl sokáig kitartani, maximum egy-két órát. Igaz, ennyi valószínűleg bőven elég is lesz nekik.
Miután a fiú végül belekortyolt a teába, némi hallgatás után, maga elé és a bögrére meredve elkezdte.
- Másfél évvel ezelőtt a bátyám annyira rosszul volt, hogy egy szóváltás során nekem esett. Bár bajom nem lett, de kiderült, hogy kis híján múlik, hogy megölje magát. Legalábbis úgy tűnt - gyűltek újra könnyek a szemébe egy pillanat alatt, de két nagy levegő után, ha nehezen is, de folytatni tudta. - Mivel kiütötték, így ideiglenes megoldásként sok-sok óra munkával átnéztem a legtraumatikusabb emlékeit, és ahol kellett, ott elzártam őket, ahol muszáj volt, ott pedig újat adtam neki. Voltak dolgok, amik egyszerűen nem juthattak ki... - akadt meg. Hirtelen már arra sem emlékezett, hogy mégis mik voltak azok. - Az volt a terv, hogy ha jobban lesz és stabil lesz, és ha elkezd foglalkozni a problémával, akkor majd visszakap apránként mindent. De... féltem. Hogy ha ez megtörténik, akkor elveszítem. Közben meg gyötört a bűntudat, mert ez fekete mágia - szorultak rá ujjai a bögrére, ahogy küszködött, hogy tovább tudjon beszélni. - És az emlékei... rettenetes dolgokat tettek vele! - szinte jajdult a hangja, ahogy kiejtette a szavakat. - És én... én nem akartam, hogy ismét rosszul legyen. - Lassan hintázni kezdett, ahogy Ru szokott. - Szinten volt tartva... hazudtunk neki. Gyűlöltem magam érte, de féltem lépni. És arra gondoltam, hogy ha nem lennék, akkor boldogan élhetne, anélkül, hogy tudná, mi történt vele, hogyan nőtt fel... hiszen az apánk csak eszköznek használta, hogy testőr legyen mellettem! - Elkezdtek folyni a könnyei. - És most.. most elmondták neki, hogy mit tettem, és... és... - akadozott a hangja, ahogy ismét rátört a sírás. - Az egész értelmetlen volt! A naplója... - pillantott oldalra. - Azt írta, hogy nem akart meghalni, és sok mélypontja volt, és én még csak észre sem vettem! És az amit vele tettem, az színtiszta értelmetlen gonoszság! - Megremegett a keze, hogy a tea is kilöttyent kicsit, de nem érdekelte, csak szorongatta tovább, mert legalább fogódzkodót jelentett és egy olyan pontot az ágyon, amire rászegezheti a tekintetét. - Eddig legalább láttam az elmúlt időszak célját, de most... most pontosan tudom, hogy mit érzett azon az éjszakán. A feleslegességet, hogy amiket tett, azoknak nincs súlyuk.
Hirtelen hallgatott el, mert hirtelenjében kifogyott a gondolatokból. Ujjai lassan elernyedtek, a sírás is abbamaradt, ahogy az érzelmi hullám átcsapott rajta, aztán elcsitult. Nem volt benne biztos, hogy Riley-nak ezért az egészért fel kell-e őt jelentenie, de ezen a ponton nem is érdekelte igazán.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. szeptember 30. 19:17 | Link

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

- Most jegyzetelni és kérdezni fogok, rendben? Nagyon sok, különböző időben történt eseményről beszélsz és nem akarom elveszteni a fonalat vagy félreérteni valamit.-*Lassú mozdulattal elővettem a táblagépem, új dokumentumot nyitva és megkíséreltem rendezni mindent, ami eddig elhangzott. Időrendben haladva bántalmazással kezdődik - ez lehetett a traumatizáló tényező, ami miatt annyira bizalmatlan, nem a titok, amire eredetileg gyanakodtam - és ide tudom beilleszteni végre a névváltoztatást is. Itt van egy elég nagy fehér folt, mert csak az aktában írtakra támaszkodhatok, egészen a másfél évvel ezelőtti konfliktusig, ahol az egyik testvér összeroppan(?) és amikor az emlékelvétel történik. A maradék hónapokban az ő állapota stabil, bár kérdéses, ez milyen állapot stabilitása is. Sebastian nehezen követhető ütemben, de fokozatosan romlik, amíg hirtelen felindulásból el nem követi az öngyilkossági kísérletét. Ez konfrontációra kényszeríti a résztvevőket - bár Sebastian még így is ügyelt rá, hogy egyetlen nevet se említsen, mindenképp közeli személyek, akiknek esetleg feltűnt volna a változás vagy tudnak a múltban történtekről. A napló megjelenése valószínűleg egy újabb konfrontáció, a bátyjával, de erre rá kell kérdeznem. Nagy levegőt veszek és lassan fújom ki, ahogy szórakozottan csavargatom a hajam a tarkómon, töprengve.
Ez itt most egy hatalmas aknamező.*
- Visszafelé szeretnék haladni, de nem foglak kényszeríteni egyetlen kérdés megválaszolására sem. Ha valami túl sok, csak jelezd nekem, kérlek. Jó?-*Nekem sem egyszerű ez, mert arra kérem, hogy élje újra a friss traumát - ha lenne más módom rá, hogy segítsek megoldást találni a helyzetre, azt választanám. Azonban csak úgy tudom más megvilágításba helyezni a történteket és új kontextust adni nekik, ha válaszokat kapok, márpedig sajnos gyanítom, hogy ő a teljes történet egyedüli ismerője.*
- Hogy került hozzád a napló és mi volt pontosan benne, ami miatt úgy gondolod, feleslegesen cselekedtél?-*Ebben a pillanatban ez egy nagyon fontos kérdés, mert a bátyja szavával nem vitatkozhatok, viszont Sebastian hajlamos a kognitív torzítás egy fajtájára - nem mintha nem esnénk áldozatául néha mindannyian annak, hogy azt hisszük, tudjuk, mi jár mások fejében pusztán szavaik hallatán vagy tetteik láttán. Az egyetlen, akiről tudom, hogy mentes ettől, az az albínó barátja, aki szó szerint gondolatokat olvas, míg mi többiek csak elhitetjük magunkkal.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 30. 20:21 | Link

Dr. Meyers

A meglepően józan és realista válasz, amiben Sebastian nem érzékelte az ítélkezés morzsáját sem, egy kicsit magához térítette a fiút. Néhány másodperc késéssel bólintott rá a férfi szavaira, mert igazán nem számított már, ha feljegyzések készülnek erről az egészről - ha nem félt volna, hogy lebuktatja magát, talán neki is kellett volna ilyesmit készíteni, hogy átlássa az egészet. Kár, hogy ez csak most suhant át a fején, egy elég tompa gondolat formájában.
Az újabb felvetésre ismét bólintott, ezúttal kicsit gyorsabban, míg végül lerakta az eddig szorongatott bögrét, és ölébe ejtette kezeit. Határozottan olyan volt a testtartása, mint azoknak, akik már feladták, hogy megpróbáljanak úszni az árral szemben, és csak hagyják magukat sodorni. Riley gyakorlatilag szinte bármit kérdezhetett volna tőle ebben a pillanatban, valószínűleg válaszolt volna rá.
A megválaszolandó kérdés viszont azt igényelte, hogy újra megszólaljon, szóval némi torokköszörülés után, kissé fátyolos hangon nekiveselkedett.
- Eljött tegnap és magával hozta. Először elmondta nekem, hogy már tudja, hogy mi történt, és azt mondta, hogy ő nem Seth, és csak annyit tud tenni, hogy marad és segít, amíg ismét visszahozom őt. Megkérdezte, hogy gondoltam-e rá, hogy jobb lett volna őt menni hagyni... megmondtam neki, hogy soha, mert tényleg soha, és megkérdeztem, hogy mennyit tud, de erre egyszerűen felkelt és otthagyott, ezzel... - tett egy bizonytalan mozdulatot a napló felé. Meg kellett kicsit állnia, hogy zilált gondolatait összeszedje és képes legyen összefoglalni a leírtakat, vagy legalábbis a nagyobb részüket, mert nem volt érkezése ennyi idő alatt végigolvasni a füzetet.
- Sok-sok éve írta... Mélypontokról ír, és arról, hogy gondolt rá, hogy meghal, de mindig volt, aki miatt nem tette volna meg. Miattam nem tette volna meg. És vannak benne olyan részek, amiben arról ír, hogy miért hálás... és értem is az volt, én meg azt hittem, hogy gyűlöl - gyűltek ismét könnyek a fiú szemébe. - De valójában nem... Akkor még nem, most nem tudom - akadt meg egy pillanatra, mikor rájött, hogy ez az utóbbi események kapcsán akár változhatott is. - De nem akart meghalni igazán, és... és akkor talán jobb lett volna más megoldást használni, de mi tényleg azt hittük, hogy már nagyon közel van ahhoz, hogy nagy baj legyen... - szipogott csendesen. - Nézze meg, ha akarja... - nyúlt ismét a füzet felé gesztusszerűen, de aztán ismét visszaejtette a kezét az ölébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. október 4. 21:38 | Link

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

- Nyugalom. Megoldások keresésében jobb vagyok, mint bűbájokban,-*kockáztattam meg egy egészen aprócska, szájzugban meglapuló mosolyt, mert A, tényleg szánalmas, hogy ennyire gyengék az ilyen típusú varázslataim és B, szeretném, ha legalább egy kicsit nem adná fel. Ostobaság lenne azt várni, hogy felpattanjon és egy csapással legyőzze ezt az elébe tornyosuló óriást - de szükség van arra, hogy legalább egy lépést megtegyen. Annyi elég is egyszerre.
Testbeszédét figyelve hallgatom, csak itt-ott kockáztatva meg egy pillantást a kijelzőre, hogy jelszavasan lejegyezzem a legfontosabbakat.*
- Ez deperszonalizációnak hangzik. Seth most valószínűleg úgy érzi, mintha saját életének kívülálló megfigyelője lenne; vagy mintha a teste nem az övé lenne. Nagyon gyakori jelenség és ebben a helyzetben valószínűleg stresszreakció,-*a homlokomat dörzsölöm, míg azon agyalok, hogyan közelíthetném - közelíthetnénk - meg ezt a problémát. Először a legégetőbb kérdésekre próbálok valamiféle választ adni.*
- Bármit is tesz vagy mond, vedd figyelembe, hogy ha igazam van, akkor most torzult az észlelése és ez az állapot gyakran jár együtt erős szorongással, pánikkal. A szó bizonyos értelmében akivel beszéltél, az tényleg nem a bátyád volt.-*Azt hiszem, szükség lesz egy mihamarabb megejtett csoportos beszélgetésre, de nem azelőtt, hogy Sebastian elég erős lenne a szembesítéshez.
- Alig maréknyi információ birtokában nehéz megítélni, mekkora veszélyben volt, de iszonyatosan megrémíthetett a viselkedése, ha egy ennyire radikális és veszélyes megoldást választottál. A hibát nem itt követted el, mert bizonyos értelemben az erős nyugtatók is elnyomják az emlékezést és a gondolkodást. A gond az, hogy így nem lehet meggyógyulni, ahogy neked sem segített a függőség; és hogy nem kértél-kaptál megfelelő segítséget.-*Ez egy terapeuta szemszöge, mert nem vagyok én se ítélőszék, se auror, hogy bűnösökre vadásszak. Mindenki követ el hibákat, csinál hülyeségeket és ezek nagysága sokszor egyén- és nem törvényfüggő.*
- Azt hiszem, ez a napló lehetett az utolsó kapaszkodója,-*érintem meg a kötetet, kísérletet sem téve rá, hogy kézbe vegyem vagy lapozgassam.*- Hogyan felügyelted az állapotát?-*nézek rá, őszinte kíváncsisággal, mert ez akár a gyógyászat számára is értékes információ lehet, még akkor is, ha magas legilimenciával alig páran bírnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. október 5. 21:15 | Link

Dr. Meyers

- Hála Merlinnek - szaladt ki a száján a válasz. Egy rövid pillanatra áttört a kétségbeesésen Sebby szokott stílusa, mert máshogy nehéz is lett volna reagálni arra, amilyen teljesítménye van a doktornak a bűbájok terén. Mármint, valószínűleg sokan elégségesnek tartották volna, de Selwyn mércével már igencsak más volt a helyzet. Utána viszont visszatértek az előző témához, aminek hatására a szőke fejben ismét visszazökkent minden az előző vágányra.
A doktor szavait csendben hallgatta, csak könnyei eredtek el újra és újra néhány másodpercre, teljesen akaratlanul, mintha valaki megnyitott volna egy csapot, amit nem lehet igazán elzárni újra. Valahogy így is volt, mert azok az érzések, amiket olyan sokáig magában hordozott, ezernyi burok alá csomagolva, most kitörtek és szerteszaladtak a világban, mint holmi üveggyöngyök - és nem ő volt az egyetlen, aki elesett rajtuk.
- Remek - szúrta közbe halkan, mikor Riley elmondta, hogy részben tényleg nem a bátyja szólt hozzá. Hangja törődött, fáradt volt, mint akinek már mindegy, hogy mondanak-e neki még néhány újabb rossz hírt. Igazából Sebastian sem gondolta, hogy tényleg ugyanúgy dönt és cselekszik a bátyja, mint egyébként tenné, de az ő szemében ugyanaz a személy volt, csak éppen hiányzott egy része. Pótolhatatlan, egyedi része, de a maradék az ugyanúgy Seth volt. És talán mégsem.
Arra, hogy hol rontotta el, nem igazán tudott felelni, és valójában az sem nyugtatta meg igazán, hogy az orvosa szerint még csak nem is a legilimencia volt a legfőbb gond. Egyszerűen ebben a pillanatban képtelen volt azt érezni, hogy bármit is jól csinált. Hazudott volna, ha nem vallja be, legalább magának, hogy megfordult a fejében, hogy addig kibírja valahogy, amíg Seth visszakapja önmagát, aztán részéről befejezni ezeket a látszólag teljesen felesleges köröket, csak éppen most már nem érezte ezt jó megoldásnak, ki tudja miért. Nem tehette meg ezt Seth-tel, akkor sem, ha gyűlölni fogja őt. Nem tehette meg Ruruval. Talán egy nap az is elég indok lesz, hogy nem teheti meg saját magáért... bár most ez a hang még mélyen hallgatott.
Egy ponton szinte katatóniába csapott át, ahogy hallgatta a férfit, és közben maga elé meredt, gondolataiba mélyedve, csak az zökkentette ki, mikor Riley kérdezett. Sebastian ráemelte a tekintetét, belenézve a férfi szemébe, összeszorítva közben ajkait. Hogy figyelte? Ő sehogy. De nem teheti meg... nem mondhatja meg... megteheti?
- Nem én voltam - adott végül kitérő választ. - Sethnek erős a védelme, ha eszméleténél van észrevette volna, hogy legilimentálom.
Hátradőlt az ágy végéhez, térdeit felhúzva maga elé, kiszúrva egy pontot valahol felettük.
- Elég volt egyszer... egyszer megerőszakolnom az elméjét - fejezte be valamivel halkabban, mint ahogy elkezdte, de kényszerítve magát, hogy azt a szót használja, amit a bátyja. Egyszerűen túlságosan is igaznak érezte. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy beszéljen-e arról, hogy az apjuk hányszor tette meg, de végül nem kezdett bele. Nem érezte, hogy ezen a ponton lenne értelme, a leggaládabb tettet ő követte el a testvérével, és ez visszavonhatatlan.
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2017. október 5. 21:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. október 5. 23:05 | Link

Sebastian
| második hét | harmadik foglalkozás |

Megengedek magamnak egy kuncogást, úgyis a saját számlámra megy, meg kicsit talán a szüleimére, akik - a kezdeti kudarcok ellenére - mégis tudóst neveltek belőlem. Ezzel majd máskor dicsekszem el, amikor nem kell egyedül nevetnem magamon.
Ennyi idő után is nehéz figyelni mások szenvedését és közben arra koncentrálni, hogy tudásom javát nyújthassam, hogy segítsek, akármilyen fájdalmas, félelmetes és nehéz is a következő lépés. Hagyom, mert hagynom kell sírni; de minél tovább beszélek, annál inkább feladni látszik, magába zárkózva.*
- Sebastian,-*szólítom meg, s ha továbbra sem néz rám, nyitott tenyerem csúsztatom elé. Átérzem, min mehet keresztül, és emlékeztetem rá, hogy nincs egyedül.*- Az, hogy képes és hajlandó kommunikálni, együttműködni, kiindulópont. Lehetőség, hogy újrakezdjétek. És most nem lesztek egyedül,-*a hangom nyugodt és tárgyilagos, mert csodákat nem ígérhetek, de támaszt és segítséget igen. Minél többet látok a két testvérből, annál egyértelműbb, hogy mindkettejüknek óriási szüksége van erre, hogy feldolgozhassák a történteket.
A kicsavart válasz voltaképp mindent elmond nekem, amit tudni akarok és lenyelek egy sóhajt, mert érzéseim szerint még sokáig eltart majd, hogy ne jöjjön fel minden foglalkozáson ez a bizalmatlanság.*
- Melodimágia. Rendben, az elég pontos, ha jól használják,-*írom fel, sőt, ha minden igaz, passzív formájában nem interferál a legilimenciával sem. Ha nem ebben a hatalmas katyvaszban kotorásznék, még fel is villanyozna, hogy ilyen különleges varázsformákkal dolgozhatok és bőszen gyűjteném az információkat; per pillanat csak tovább komplikálja a dolgokat. Feltételezhetően az "azt hittük" is ezért többesszám, bár erről még megkérdezem...az érintettet.
A fiú mozdul és nem néz rám, a szavai pedig váratlan, de nem új könyörtelenséggel szólnak.*
- A tudta és beleegyezése nélkül vitted véghez, ez tény. Ezen nem lehet változtatni, és talán sosem tudjuk meg, mi történt volna, ha. De elhiszem, hogy akkor és ott az életét féltetted, ami érthetővé teszi, hogy bármit megtettél volna, hogy megmentsd. Nem vagy és nem voltál gonosz, csak kétségbeesett.-*Számtalan példát tudnék felhozni valódi, értelmetlen és céltalan emberi gonoszságra, de nem az a célom, hogy versenyezzünk. Van egy sokkal jobb ötletem, így átmenetileg feladom passzív megfigyelői posztomat, figyelmét követelve.*
- Mi az, amit szeretnél? Ha bármit és mindent helyre lehetne hozni, milyen életet szeretnél?-*Mozdítanom kell rajta, másfelé fordítani a tekintetét, ami túl rég óta figyeli már ugyanazt a pontot.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 12 13 [14] 15 16 ... 24 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet