36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 33 34 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. szeptember 25. 17:43 | Link

Soha ne hidd, hogy ha a napod átlagosan kezdődik, akkor az is marad...
Borbála


Már alapból nem szimpatikus valaki, aki miatt legurulok a lépcsőn, hogy aztán valószínűleg a bokámat is eltörjem. De ha utána még béna viccekkel próbálja oldani a feszültséget, akkor már tényleg nem kérek többet belőle. Így volt ez most is, ráadásul láttam a szőke lányon, hogy tipikusan az a folyamatosan pörgő csaj, amitől egyébként általában a hideg ráz. Azonban szükségem volt rá, hogy valaki elkísérjen a Gyengélkedőbe, így nem nagyon volt más választásom, mint, hogy lehetőleg nem török ki és nem alázom porig az egész iskola előtt.
Szerencsére a béna viccére is sikerült befognom a számat, inkább nem is válaszoltam, így csak egy szemöldökfelvonást kapott tölem válaszul.
Mikor fájdalmasan visszahuppantam a földre, mert mint kiderült rá sem tudok állni a lábamra, a szőke belém karolt, így azért kicsit könnyebb volt a menés. Bár valószínű, hogy így is egy örökkévalóság volt az út a Gyengélkedőbe. Ennek nagyon örültem, hogy kb úgy bánt velem, mint egy óvodással és ezt közöltem is vele, mivel ezt azért, már tényleg nem viseltem el:
-Kaelyn vagyok. Nem valami óvodás, ha esetleg elsőre nem vetted volna észre. Ja és már most elejét veszem minden kérdésednek, hidd el nem akarsz megismerni, mert nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon. Csak segíts eljutni a Gyengélkedőbe, ha már miattad gurultam, és máskor inkább kerülj ki. Hidd el nem lesz nehéz, elég feltnő jelenség vagyok.
Utoljára módosította:Kaelyn Westfall, 2016. szeptember 25. 17:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. szeptember 25. 17:59 | Link

Gyengélkedős Útitárs – avagy karambol a folyosón
Kaelyn


És mellélőtt. Az ellenkező hatást váltotta ki, még mielőtt Bori bármit is gondolhatott volna. Esze ágában sem volt óvodásként tekintenie a  - most már kiderült – Kaelyn nevű lányra, csak aggódott.
 - Jó, igyekszem, ne haragudj! – És a vicc, hogy még igaza is volt benne, mert hát azért ez nem egy versenypálya, ahol gond nélkül száguldozhat, kéne is találni valamit, amivel itt, ebben a nagy-nagy épületben levezeti azt a túltengő energiamennyiséget.
  – Nem is mondtam, hogy meg akarnálak ismerni. Még csak gondolni se gondoltam ilyesmit, efelől megnyugodhatsz – forgatta a szemét. Miért kell túlragozni minden ilyen szitut? Egy Bocsi azt cső, letudhatták volna, elkíséri a gyengélkedőre, és sztori letudva, de neeem, még hisztizni kell egy sort, mert próbál kedves lenni az ember. Rellonosok!
Talán mégsem volt olyan melléfogott döntés a beosztásom? Mégis van navinés oldalam?
Nicsak, miből lesz a cserebogár…
  – Legközelebb akkor nem aggódom – jegyezte meg élcelődve egy csöppet, amit a túlreagálásnak szánt.
Az út a gyengélkedőig biztonságos volt, bár sokkal lassabb, mint ahogy azt ő szerette, és igazából nem is nagyon akart itt kikötni, de hát, ha már így alakult, akkor megpróbálta kihozni ebből a félresikerült szituációból is a lehető legjobbat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. október 1. 22:52 | Link

Soha ne hidd, hogy ha a napod átlagosan kezdődik, akkor az is marad...
Borbála


Igazán nem így akartam elkezdeni ezt a napot, de tényleg. Nem terveztem, hogy valószínűleg a napom hátralevő részét, és reméljük csak azt, egy kificamodott, vagy esetleg el is törött bokával és egy nem túl szimpatikus csaj társaságában majd a Gyengélkedőn fogom tölteni. Erre mi történek. Ez a kissé túlpörgött valaki sikeresen nekemrohan a lépcsőn. Így mérgelődtem magamban, miközben a Gyengélkedő felé tartottunk. Amúgy sem volt kellemes a hangulat, de a lány ráadásul még meg is sértődött rám, mivel közöltem vele, hogy nem kívánok olyannal összebarátkozni, akivel épp most gurultam le a lépcsőn. Jó mondjuk én tényleg azt hittem, hogy majd el akar velem kezdeni jópofizni. Valahogy első ránézésre teljesen olyannak tűnt. Ebben viszont most lehet, hogy tévedtem, amit elég fura volt beismerni még magamnak is. De azért még a megjegyzésemért csak nem kértem bocsánatot. Az már tényleg sok lett volna tőlem. Így jutottunk el a Gyengélkedő ajtajáig, szép lassú tempóban. Ezekután már nem sok beszélnivalónk volt így csendben haladtunk, és én személy szerint vártam a pillanatot, hogy mostmár megszabaduljunk egymástól. Nagyon reméltem, hogy ez be is fog következni, miközben beléptünk a Gyengélkedő ajtaján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2016. október 16. 00:42 | Link

Kaelyn és Borbála

A lehető legjobban igyekszem elkülöníteni magamban a munkát és a magánéletemet. Ahogy egyre jobban bonyolódik a kettő, ez egyre nehezebb, de még egészen jól kitartok. Pontosabban, az, hogy nem vagyok túlságosan kedves és nem tűröm a színlelő kisdiákokat, az nem annak köszönhető, hogy rossz a hangulatom. Ezt az év többi napján is pontosan ugyanígy csinálom. Kifejezetten az őszi időszakban, amikor bejön a hűvösebb idő, és nagyon sokan betegszenek meg hirtelen. Sokan nem öltöznek fel rendesen, vagy csak az időjárás tol ki velük, na meg persze az éjszakai hidegben, a reggeli fagyokban nagyon is jól érzik magukat a vírusok. Az iskolánk pedig ebből a szempontból egy igen zárt környezet, ami bármilyen fertőzés, illetve betegség terjedésére tökéletes. Nem kell tovább részleteznem, azt hiszem, mit művel az őszi és a tavaszi időszak a gyengélkedővel.
Zajos, pörgős, és sajnos egyik diákra sem jut pár percnél több időm. A legtöbb ágy foglalt, sokan fekszenek bent, többek nagy buborékokba zárva, hogy véletlen se fertőzzenek meg semmit. Természetesen, ugyanúgy átengedi a levegőt és a hangokat, a fertőző dolgokat viszont nem. Nagyon kényelmes kis bűbáj, meg persze könnyen sterilizálható, és ilyenkor abszolút el sem tudom képzelni, a mugli világban hogyan oldanak meg ilyen dolgokat.
Már éppen leülök egy picit pihenni, az egész napos pörgés után, nagy szusszanással, amikor újabb diákok jelennek meg a gyengélkedő ajtajában. Kivételesen nem orrot fújva, köhögve, hanem egy eldeformálódott bokával, amit egyből kiszúrok. Nagyot sóhajtok, megforgatom a fejem, majd felállok, magamra veszem semleges arckifejezésem, úgy közelítem meg őket.
- Szép napot, Lorelai Riviera vagyok, gyógyító. Jöjjenek velem - segítek a lány támogatásában, miközben a vizsgáló felé terelem őket, ahol sokkal nagyobb nyugalom van, na meg megfelelő eszközök, hogy felmérjem, mi is a helyzet a lánnyal.
- Közben pedig ajánlom, hogy mutatkozzanak be és szépen magyarázzák meg, mi történt, és hogyan - javasolom, mert van egy olyan érzésem, hogy nem a délutáni leckeírás közben sérült meg a hölgy így.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hunyadváry Borbála
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. október 16. 22:08 | Link

Gyengélkedős Útitárs – avagy karambol a folyosón
Kaelyn és Lori néni Smiley


Szerencsére a kedves gázolt hallgatott inkább, és nem várta meg, amíg Miss Duracell-nyuszinak megered a nyelve. Márpedig igencsak nagy szájjal rendelkezett a hölgyemény, úgyhogy nem kellett félteni őt, de azért szívesen túlesett volna ezen a gyengélkedős látogatáson.
Úgy kerülte ő az orvos meg a gyengélkedő/kórház/ispotály gondolatát is, mint paraszt a kolerát meg a pestist annak idején a középkorban.
A gyógyít megjelenése, és kérdése csak hab volt azon a bizonyos tortának nevezett édességen, ami ezúttal mindennek nevezhető, csak édesnek nem.
 - Hunyadváry Borbála, Navine. Karamboloztunk a folyosón, későn vettem észre, és gurultunk pár métert a lépcsőn. – Mivel az ő figyelmetlenségéből származott a baleset, jogosnak és kötelességének érezte, hogy ő is számoljon be a körülményekről, amik Kaelyn sérülését előidézték.
Neki mindegy, csak őt ne tartsák ott, semmilyen célból, sőt, már most húzta volna a nyúlbakancsot, ha tehette volna.
Ó, csak végezzünk már!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaelyn Westfall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 53
Írta: 2016. október 25. 18:49 | Link

Soha ne hidd, hogy ha a napod átlagosan kezdődik, akkor az is marad...
Borbála és Lorelai K. Riviera


Szerencsére végre megérkeztünk a Gyengélkedőhöz. Nem biztos, hogy sokkal több időt képes leszek eltölteni a lány társaságában. Még sosem jártam a Gyengélkedőn, bár igazából nem is nagyon hiányzott volna ez az élmény, igazán kibírtam volna nélküle. De nézzük mindennek a jó oldalát, legalább ezt a részét is megismerhetem a kastélynak. Amint beléptünk az ajtón, rögtön odajött hozzánk a gyógyító és be is mutatkozott.
 - Kaelyn Westfall, Rellon - mutatkoztam be én is. Közben pedig a másik lány már tömören össze is foglalta, hogy mi történt. Csak éppen egy szerintem igenis fontos részletet felejtett el megemlíteni:
 - Igazából én nem simán karambolnak nevezném azt ami történt, mert az úgy hangoznak mintha mind a ketten hibásak lennénk abban ami történt. Borbála jött belém, mert képtelen volt figyelni és így gurultunk le a lépcsőn - szóltam közbe és elmeséltem az én verziómat is a történtekről. - Most pedig eléggé fáj a bokám, ráállni sem tudok. Tudna segíteni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You will search for me in another person. I promise.
- And you will never find me.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 12:24 | Link

Leon Rjurik

- Ilda, figyelsz rám? Jó lesz akkor ez a kiselőadás anyagához, vagy még elmenjünk a könyvtárba anyagot gyűjteni?- Egy lelkes, levitás fiatal tanonc igyekezett kicsikarni belőlem a véleményemet, hiszen amiatt is találkoztunk a társalgóban, hogy közösen elkészítsük az előadásunkat egy ismert auror munkásságának kapcsán. Alfréd lelkesnek tűnt a feladatot illetően, s jobb esetben én is szívesen pörögtem volna rá a feladatra, ezúttal azonban komoly fájdalmaim voltak, s már a reggeli órákban lenyelt fájdalomcsillapító sem hatott, s érzéseim már az arcomat is átfestették, komor vonásokkal barázdálták bőrömet.
- Igen, figyelek Alfréd, de ez most úgy érzem, hogy nem megy, mert nem tudok koncentrálni. Nagyon fáj a lábam, éjszaka alig aludtam és azt hiszem, hogy egyáltalán nem múlt a fájdalom, sőt, sokkal rosszabb lett. - Sóhaj hagyta el ajkaimat, miközben pillantásomat a srác íriszeire emeltem, s elnézést kérően érintettem meg könyvet lapozgató kézfejét.
- Ígérem, kerítünk rá alkalmat, hogy kidolgozzuk az előadást és oda fogom tenni magam, de most muszáj a gyengélkedőre mennem. Ne haragudj. - Elnézést kérően biccentettem Alfréd felé, aki először értetlenül pillantott rám, de miután közöltem vele, hogy mi a bajom, megértően bólintott, s még azt is felajánlotta,hogy elkísér. Erre persze nem volt szükség, nem akartam visszaélni a segítőkészségével, amúgy is akadt jobb dolga, s magam is elég makacs természet voltam ahhoz, hogy hagyjam magam gyengének látszani. Emiatt egyedül vettem célba a gyengélkedőt, ahová már összeszorított fogakkal, bicegve értem el, s már ordítani tudtam volna a fájdalomtól.
A víz levert, ahogy elértem az ajtót, a fájdalom miatt rosszullét kerülgetett, és nem is mertem rápillantani sajgó végtagomra. Egyszerűen csak abban reménykedtem, hogy hamarosan kapok valami szert, amitől jobban lehetek.
Jobbomat ökölbe szorítva, három koppintást mértem a gyengélkedő ajtajára, majd utána nyomtam le a kilincset, hogy átléphessem a szoba küszöbét. Legnagyobb meglepetésemre azonban a javasasszonyt - aki három nappal korábban látta el sérüléseimet - sehol sem láttam.
- Elnézést, van itt valaki? Kérem..Ön nem tudja véletlenül, hogy hol van a javasasszony? - Egy fiatal férfit pillantottam meg , akit korábban még egyszer sem láttam a gyengélkedőn. Fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet, mindenesetre nem tudtam már tovább megállni a lábaimon, így az egyik székhez sántikáltam, s fájdalomtól eltorzult arccal telepedtem meg az ülőalkalmatosságon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. november 19. 22:51 | Link

Götze Ilda

Az első nap igen csendesen telik a gyengélkedőn. Leon nyugodtan, rejtvényt fejtve ücsörög és várja, hogy valaki betérjen. Nyilván jó, hogy nem tolonganak errefelé a diákok, de azért valahol sajnálja is, hisz az elmúlt pár óra teljesen eseménytelen, szinte már unalmas.
Egészen addig igaz ez, míg egy fiatal hölgy be nem toppan hozzá. Illetőleg a legkevésbé sem toppan, sokkal inkább biceg, ezt nem lehet nem észrevenni. Ahogy felpillant, rögtön fel is kel asztala mögül, bár kissé elkésik, mert a leányzó addigra már leroskad az egyik székre. Kedvesen és így már valamivel lassabb tempóban ér oda és nyújtja kezét első páciensének. Mármint, a kastély falai közötti első páciensének. Jó ég...
- Szervusz, Leon vagyok, az új gyógyító. Ha nem haragszol meg, tegezlek - egy aranyos mosoly ível ajkaira, miközben leguggol, hogy szemügyre vegye Ilda fájó bokáját, ami már messziről is látszott, hogy csúnyán be van dagadva. - Szabad? - a kérdés tulajdonképpen költői, mert finoman feljebb tűri a nadrágot és óvatosan végighúzza az ujjait a duzzadt felületen. Ez egy igen csúnya ficam lesz. Sok gyógyítótól eltérően ő maga nem húzza el a száját, nem kelt ezzel is nagyobb pánikot, helyette felnéz a rellonosra és továbbra is nyugalmat próbál sugározni. Elvégre aggodalomra valóban semmi ok.
- Csúnyán kificamítottad a bokádat. Elég nagy baj, hogy csak most jöttél, a napokban történt a baleset, ugye? - míg elmegy fájdalomcsillapítóért, addig igyekszik szóval tartani a lányt, hogy ne a fájdalommal vagy az egyébként nem túl szép látványt nyújtó végtagjával foglalkozzon. Ha kéne, még a költöző madarakról is tartana előadást, bár erre minden valószínűség szerint nem lesz szükség. Miközben figyel Ildára, addig szépen meg is találja a keresett bájitalt és gyógyszert, mielőtt azonban visszasétálna a sérülthöz, előtte egy pohárért nyúl, hogy megtöltse vízzel. Nem lesz itt baj.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 24. 23:03 | Link

Leon

Más esetben talán illetlenség azonnal székre telepedni, mielőtt az ember lánya tisztességesen bemutatkozna a vendéglátójánál, s illedelmesen kérdezne rá az efféle lehetőségekre. Ezúttal azonban úgy gondoltam, hogy talán a gyógyító – vagy segéde – majd elnéző lesz velem, s nem fogja fejemet venni, ha azonnal kényelembe helyezem magam.
A szék elfoglalását követően pillantottam csak a férfire, akit ezután szúrtam ki az asztala mögött. Meglepett az új arc, hisz korábban még nem láttam őt az intézményben, s legutóbb is egy nő látta el a sérüléseimet. Emiatt egy pillanatra talán láthatta kiülni arcomra a meglepettség szülte vonásokat, ezeket azonban hirtelen szőtték át a fájdalom szülte redők.
- Az új? Nem is tudtam, hogy új gyógyítót kapunk. Nem, dehogy haragszom, nem is tűnsz annyira idősnek – jegyeztem meg, hisz akárhogy is néztem a férfit, úgy legfeljebb harmincnak tűnhetett első ránézésre, s így alig volt idősebb tíz évnél.
- Igen, persze. Ilda vagyok, Götze Ilda. – Mutatkoztam be, ahogyan az szokás, ha már az ember meglátogatja a gyengélkedőt. Közben végig figyeltem Leon tevékenységét, de ahogy ujjaival hozzáért a bokámhoz, azonnal felszisszentem a fájdalomtól, s még egy kis könny is szökött a szemem sarkába, amit igyekeztem visszatartani, hogy még se tűnjek olyan páciensnek, aki rendkívül rosszul viseli a kezelést.
- Igen, elég borzalmasan fest. – Sóhajtva bólintottam, hisz az elmúlt három nap alatt sokkal csúnyább lett a bokám, mint amilyen előtte volt.
- Ami azt illeti, én már voltam itt. Három napja történt a baleset repüléstanon, azután jöttem fel a gyengélkedőre és egy hölgy kezelt. Akkor még nem tűnt ennyire szörnyűnek a bokám, ő csak ránézett, majd kiírt nekem egy tégely kenőcsöt, és azt mondta, hogy naponta háromszor kenjem be vele. Ezt meg is tettem, és az első napon még mászkáltam is, de egyre csak rosszabb lett. Talán be kellett volna gipszelni? – Kérdeztem némi aggodalommal, miközben figyeltem, hová tart a férfi.
- Leon, ez nagyon fáj, és már éjszaka sem bírtam aludni. A szobatársamat is kiidegeltem vele. – Vallottam be a gyógyítónak, miközben tekintetem a férfi kék íriszeibe fúrtam.
- Ezek mik? Ettől majd jobban lennék? Egyébként mikor költöztél a kastélyba? Vagy bejársz valahonnét? – Egy kicsit próbáltam elterelni a figyelmemet a fájdalmamról, hogy ne kezdjek szipogásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. december 12. 18:58 | Link

Kasza Fanni Stefánia
- a Rellon-Eridon meccs után -


Annyi maradt meg, hogy a cikesz közelebb került az arcomhoz, én meg utána kaptam, aztán éreztem, hogy a markomban van valami (mert annyira hideg volt, hogy ennél többet nem tudtam megállapítani). Előrenyújtottam a kezem, és láttam, hogy a labda egyik szárnya az ujjaim közül mered ki, így hát felrántottam a seprűm, egy íves kanyart írtam le felfelé, és a magasba emeltem a labdát. Oké, egy teljesítve, egy még hátra van, a Navine ellen.
A csapattársaimmal való ünneplés a pályán persze nem marad el, üvöltözünk meg minden, ahogy rellonosokhoz illik, és amúgy imádom hallani a tömeg reakcióját, amikor felemelem a cikeszt ismét a földön. Egy emberként hördül fel a páholy, én meg csak élvezem hallgatni. Ez amúgy a legkirályabb asszem' a fogóságban.
Jó, oké, az, hogy a lábam fáj, meg a csuklóm, meg a tüdőm, meg a vállam, meg nem érzem a testem a hidegtől és járni alig tudok, az... elhanyagolható lenne, asszem', de mindegy is, mert rögtön közlik velem, hogy a-a, there is no KH-ban ivás (ja, szigorúan sütőtöklé), hanem szépen indulás a gyenguszra, ahol legalább felmelegítenek (még ennél is jobban, lol), meg kapok valami ellátást. Szóval nem nagyon van mit tenni, a többi sérülttel együtt, nagyjából a saját lábamon indulok el arra, aztán levetem magam az egyik ágyra, és fáradtan hátradőlök, miután már megvolt az átöltözés polgáriba.
Öcsém, milyen jó, hogy van valami meleg és puha a hátam alatt. Jézusom, mennyire elfáradtam.
Kapok egy teát a kezembe, amiből kortyolni is kezdek, és iszonyat mód jól tud esni, hogy valami forró perzseli a torkom, és nem az a fagyos levegő, ami odakint volt. A gyógyító halk mormogása és vizsgálata amúgy nem zavar, mármint becsukom a szemem, néha esetleg felnyögök, ha nagyon fájó pontot érint, de ennél többet nem csinálok, csak elernyesztem a tagjaim, és élvezem a melegítőbűbájokat. Soha többé ki nem megyek a fűtött terekből.
Egy kis idő múltán jövök csak rá, hogy amúgy baromira nem vagyok egyedül, szóval körbepillantok, s magam mellett a másik fogót, Fannit pillantom meg. Megmozgatom kissé a tagjaim, és tudatosítom, hogy a cikeszt mellesleg még mindig nem engedtem el, szóval zsebre vágom. Pár pillanat csend.
- Te tényleg leugrottál arról a nyomorult seprűről? - kérdem vigyorogva, a végére már el is röhögöm magam. Nincs itt feszkó, a pályán kívül nekem aztán nem ellenségem senki, általában. Igaz, a levegőben gyilkolni tudnék, de ez igazán részletkérdés.
- Szép volt amúgy. Kezet nyújtanék, de kiment miattad a csuklóm. - A hangomban semmi vádló nincs mellesleg; csupán még mindig benne van az a furcsa euforikus érzés, amit egy ilyen meccs után tapasztalhat az ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. december 12. 19:44 | Link

Allan Colton Fisher
~Eridon vs. Rellon meccs után~


Ugrásra készen egyensúlyoztam azon a vékony kis seprűnyélen. Esküszöm, hogy semmiféle ninjutsut nem használtam a fennmaradás érdekében. Végül, amikor éreztem, hogy itt az idő, ugrottam. Egy valamire nem számítottam, hogy az a fadarab csúszott, én meg megbillentem. Utolsó esélyként próbáltam a labdáért nyúlni, de elég szépen mellément a kezem s már zuhantam is lefelé, seprűről. Reflexszerűen felsikoltottam, elkapott a halálfélelem, ahogy éreztem a gravitáció vonzáshullámát. Elkönyveltem máris a fejemben, hogy én ezt nem élem túl, szóval a szemeim behunytam, úgy vártam a végzetemre. Viszont a zuhanás nem tartott addig, mint gondoltam. Éltem, két kar között „ébredtem” az első ember, akit láttam: Kevin. Amennyire fáztam, csoda, hogy el tudtam még valamennyire pirulni. Jó, oké. Ott volt nekem Mattrac és szerettem, imádtam..... de azért egy izmos csapatkapitány karjai közt elég zavarba ejtő tud lenni az ottlét. Amikor elkapott, a fejem hátra bakkant, meghúztam a nyakam is. Igazából már oly’ mindegy volt nekem, így is totál le voltam amortizálva, egy húzódás már nem osztott-szorzott rajta.
Kevin lehozott a pályáról és nem engedte, hogy a saját lábaimon menjek a gyenguszra, elvitt. Teljesen feleslegesnek tartottam, ennyire nem voltam tropa, tejesen túldramatizálta dolgot, foglalkozott volna Lanettával, őt oldalba csókolta a gurkó, én meg csak megijedtem, ha a többit nem nézzük... Egyszer a szíve viszi a sírba ezt a gyereket, komolyan.
A gyengélkedőről elzavartam a szöszihez is, hogy őt is nézze meg, addig én leszereltem magamról taláromat meg minden olyan felszerelést, amire már nem volt szükségem. Már csak a saját ruháim voltak rajtam, ami gyakorlatilag rám fagytak, a takaró alá olyan gyorsan befészkeltem magamat, ahogy csak bírtam. Jobb kezemmel húztam magamhoz a teámat, szürcsölni kezdtem. Éreztem, ahogy a meleg átjárta a didergő testem egészét. Égetett, mart; szóval fújtam a bögrémben lévő italt. Nem én kaptam el az aranyost, nem is bántam, mert ez a meccs száz cikeszt is megért. Jól éreztem magamat bár mindenem fájt a végére.
Egy ismerős hang ütötte meg a füleimet, akkor szürcsöltem bele a teámba ismét, de félre is nyeltem. Ügyetlenül, köhögve tettem le a teámat az éjjeliszekrényemre s a hang irányába néztem.
- A cél érdekében bármit! - elvigyorodtam a megszóláson, láttam, hogy nem haragudott már rám annyira, mint néhány perccel ezelőtt. Ez tök jó! Így sokkal szimpibbnek tűnt, mint a pályán, ott ijesztőbb volt...
- Mondja ezt az, akinek a válla olyan kemény, hogy egy gurkó is elbújhat mellette - nevetve nyelvet öltöttem rá, még mindig éreztem a vállamba belehasító fájdalmat. Szerencsére nem volt túl vészes egyik sérülésem sem, így nem vártam olyan sürgősen a gyógyítók jövetelét. Lanettának és Michonnenak több szüksége volt rájuk.
- Hallod, egy-egy - jelentettem ki az állást, hiszen az első közös meccsünkkor én kaptam el a cikeszt, viszont most ő - Rohadt jó voltál, szinte uraltad a pályát - jegyeztem meg elismerően bólogatva - Mondanám, hogy taníts mester, de az olyan nyeh.... - mosolyogtam továbbra is, hiszen tényleg elég furcsán adta volna magát a helyzet, hogy ellenfelek, de egymást edzik... érted. Kevin és Mini lehet, leverné a vesénket ezért, bár… kitudja.
Utoljára módosította:Kasza Fanni Stefánia, 2016. december 12. 20:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2016. december 16. 19:20 | Link

Kasza Fanni Stefánia


Ja, eléggé elképedtem, amikor Fanni csak úgy lazán leugrott. Én azért ezt nem csináltam volna, mert a jövő idényben sem akarnám fogó nélkül hagyni a srácokat (mert engem aztán tuti nem kapna el Aiden), meg amúgy sincs kedvem meghalni a pályán. Mindegy, bátor húzás volt, még akkor is, ha amúgy meg hülyeség. Ezt a kettőt mondjuk alig egy hajszál választja el. Ezt senki sem tudja jobban, mint én.
- Te meg vagy húzatva. - Visszaröhögök Fannira, ja, egy ilyen meccs után még a vesztes csapat sem siránkozik, azért volt itt mit játszani. Erősek voltunk mindketten. - Ezért sem sokban különbözünk. - Végül rávillantok egy vigyort.
Megint nevetek, amint a vállam keménységét emlegeti. Hááát, igen. Eddig sajnos kénytelen voltam visszafogni az agresszív énemet odafent, de ha te vagy a CSK a pályán, némileg kevésbé van ugye megkötve a kezed.
- Kösz, volt hol gyakorolnom. Aiden majdnem ledarált párszor edzésen, szal' közelről ismerem, hogyan kell vállal hárítani. - Hát, az valóban nem volt szép. Mármint persze, ha eszembe jut az az ominózus edzés, nincs semmi negatív árnyalat benne; hiszen én kértem, hogy Mínea eddzen engem külön is. Arra akartam kiélezni magam, hogy végre ne menjek fejjel a gurkónak (szó szerint), és tudjak kétfelé is koncentrálni, ami bár ezen a meccsen nem nagyon jött össze, legközelebb mégis biztos, hogy fogom tudni alkalmazni a tanultakat. Nem mókás, amikor két gurkó van a pályán, és mindkettő rád jön, miközben neked el kell kapnod a cikeszt. Két órán keresztül. Csak a Rellon.
- Lesz az még kettő-egy is - emelem rá a tekintetem, sokat sejtető vigyorral. Na, vajon kinek a javára?
A dicséretre bólintok egyet köszönetképpen (bár a nyakam is sajog). Tulajdonképpen az ilyesmi nálam tudatos. Úgy is kaptam már el cikeszt, hogy azt se vették észre, hogy létezem, és pont ez vált előnyömre - az Eridon ellen viszont a saját fegyverét akartam fordítani, a hevességet és a dominanciát, ami őket jellemzi általában. Majd meglátjuk, hogy exhugrásként hogyan viselkedem a navinések ellen.
- Haha, én nem tudlak tanítani. Kérd meg Míneát. Vagyis... ja, inkább ne - vigyorgok rá. - Ne, tényleg ne. Ha jót akarsz.
Mini még mindig egy állat. Ezen az a tény sem változtat, hogy formás a hátsója, és az sem, hogy lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. december 19. 20:02 | Link

Allan Colton Fisher
~Eridon vs. Rellon meccs után~


Vigyorogva szemöldökvonogatással válaszoltam Colenak, amikor az kijelentette, hogy nem vagyok tiszta fialás. Nos... ez tény igaz volt rám, ha meccsezek, ha nem. Szerettem kockáztatni, néha akarva néha anélkül. A legutóbb például át sem gondoltam, csak mozdultam még azelőtt, hogy az agyam valami jó kis ellenérvet generálhatott volna az ugrás előtt. Ez persze nem maradt el, hiszen most kezdtem belegondolni, mi lett volna, ha Kevin nem kap el. Mi lett volna, ha én ott leesek és palacsintafogóvá lapultam volna? Egyre több rémkép kezdett felhalmozódni a fejemben, muszáj voltam kizökkenteni magamat belőle, mielőtt elkap a pánikroham vagy valami attól lazább brainf*ck. Tény, hogy a cél érdekében bármit kifejezés igaz volt rám, de... áh hagyjuk.
Mr Kemény Váll elmesélte, hogy ki által edződött meg így, én egy ilyen Jézus atya úristen fejjel néztem vissza rá. Engem azért valamennyire kíméltek edzéseken és nem aprítottak fel még tüzelőnek. De lehet pont erre lesz majd szükségem a későbbiekben. Erre inkább nem is mondtam semmit, az arcom mindent elárult, amit gondoltam. A tipikus Mother of God meme lenne a legjobb képillusztráció rám.
- Már alig várom, fogópajtás - ki nyújtottam az olvadozó kezem, hogy egy ökölpacsit adhassak neki, de eszembe jutott, hogy épp az előbb közölte velem, nekem hála fájt a csuklója - Öhm.. akkor gondoljuk azt, hogy ökölpacsiztunk! – Visszahúztam a mancsom. Jobb nem jutott az eszembe, a kacsingatás meg már ooooolyan félreérthető lett volna. Vagy azt hinné egy külsős, hogy valami belement a szemembe és próbálom kipislogni. Vigyorogva.
- Az elmondásaid alapján veled járnék a legjobban, ha azt mondod Mini és Aiden állatok. Nem mondom, hogy félek tőlük, mert nem félek én senkitől... csak érted, fogótól jobb tanulni. Ha kell, belógok hozzátok azt hazudva, hogy prefektusi megbeszélnivalóm van veled a kviddics pályátokon seprűkkel és cikesszel - az eridonból kiindulva mertem feltételezni, hogy a Rellonban is van valami hasonló kaliberű cucckombó.
- Tavaly nem egyszer beszöktem a sárgákhoz és körülbelül háromszor kaptak el. Ebből kétszer megúsztam figyelmeztetéssel - Ilyen a büntetlen előélet, janem.
- De amúgy csak viccelek, nem akarok rád, se rátok akaszkodni, még valamelyik okos azt fogja mondani, hogy el akarom lopni a titkos cseleiteket és tégla vagyok meg cement! A-a, nem játszunk ilyet. Esetleg sült csirkének hívhat, de téglának nem! – nem tudom mennyire hagytam szóhoz jutni, de már azonnal kértem is ki magamnak.
- Szereted a sört? - gyors témaváltás - Ha igen, akkor holnap elmehetnénk meginni egyet a gyógyulásunkra meg arra, hogy jól kijövünk, meg... mert megkívántam, és mert tök menőnek érzem magam, ha nálam idősebbekkel lógok - vihorászva fejtettem ki a tervemet és a végén megint csak kinyújtottam a nyelvem. Erről sose szokok le. Minek azt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Leon Rjurik
INAKTÍV


Leonka
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 101
Írta: 2016. december 20. 21:19 | Link

Götze Ilda

- Örülök, hogy annyinak tűnök, amennyi vagyok. A ráncokat ne is nézd, a munkámmal és nem a korral jár - elmosolyodik, a maga nyomi módján vicces szeretett volna lenni. Aztán lehet, hogy az is volt, de azért érzi, hogy ezt nem kéne erőltetnie. Miért nem tud ő is olyan kis humoros lenni, mint mások? Neki ez a keresztje.
- Nos, Ilda. Nem lesz semmi baj, erről biztosíthatlak - a lány bokáját vizsgálva igyekszik a lehető legóvatosabb lenni, de ahogyan az várható, egy apró érintés is igen nagy fájdalmat jelent. Nem csoda, bucira van dagadva és különféle színben pompáznak rajta a foltok. Ez akár törés is lehetne, de akkor bicegni sem lenne vele képes, szóval... Csúnya ficam ez és valószínűleg szalagot is érint valamelyest.
Nyugodtan - de nem ráérősen! - keresgél a bájitalok és gyógyszerek között, míg kihalássza a legmegfelelőbbeket, majd magához vesz egy pohár vizet is, úgy indul vissza a lányhoz. - Nem csodálom, hogy fáj, de hamarosan jobban leszel, ígérem - a feltett kérdéseket egyelőre figyelmen kívül hagyja, noha nem felejti el, ugyanis első a kezelés, aztán a csevegés. - Idd meg ezt a bájitalt. Szörnyen rossz íze lesz, ezért itt egy kis víz. Ez elmulasztja a fájdalmadat. A többi gyógyszerből pedig napi egy, három napon keresztül, illetve kapsz majd egy másik kenőcsöt is - odanyújtja az orvosságot és a poharat is, hogy a lány az elmondottaknak megfelelően bevehesse. A pirulák egyébként fájdalomcsökkentők is és külön ficami sérülésre szokták adni. Nemrég fejlesztették ki őket, csak egy-két éve került forgalomba, de a kviddicsesek körében például életmentőnek számít. Ebben az esetben sajnos szükség is van rá.
- Most bekenem a bokádat és rögzítem egy kötéssel, addig mesélek egy kicsit - elmosolyodik és elmegy gézért, fásliért és azért a bizonyos kenőcsért, majd egy széket húz Ildához és nagyon óvatosan a térdére támasztja a lány sarkát. - Kérdéseidre válaszolva, három napja vagyok nálatok gyógyító, előtte az ország minden táján önkéntes szervezeteknél dolgoztam és segítettem a sebesülteken vagy szegény varázslócsaládokon. Nem költöztem fel a kastélyba, a faluban lakom egy pici lakásban, amolyan zug nekem, ahová elvonulhatok, ha itt végeztem - miközben beszél, bekeni a sérült végtagot, amely remélhetőleg már feleannyira sem fáj a bájital hatására, majd óvatosan ráhelyezi a gézlapokat és bekötözi Ilda bokáját a fáslival, melyet hozott. Az a helyzet, hogy egyelőre a mágusok se találtak jobb módszert a végtagok rögzítésére a fáslinál, tehát... Ez van. - Ezt a kenőcsöt odaadom neked, attól függően, hogy van a bokád, minimum napi egyszer kell vele kezelned, háromnál többször viszont felesleges. Hűsítő hatású és lelohasztja a gyulladást, tehát elvileg egy fél órán belül már jobban kell lenned tőle - türelmesen magyaráz, majd mondandója végén átnyújtja a kencét is, hogy végül asztalához sétáljon és feljegyezze a legfontosabbakat: ki, mikor, miért, mit kapott, ilyesmi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Tuningherceg
Írta: 2017. január 18. 19:57
| Link

#bénavagyok #mármegintápolnodkell

Ismerkedésünk is valami ilyesmivel kezdődött. A élet iróniája, hogy épp az Edictum azon cikkét olvastam, melyben arról tudósítanak, hogy a kastélyból lefelé vezető ösvényen vigyázzunk, mert nem működnek a csúszásgátló bűbájok, erre azon kaptam magam, hogy lábam alól kicsúszik a talaj, az újság lapja pedig elszállnak. Megszólalni és levegőt venni se volt időm, mert a földön találtam magam. Fájdalmat éreztem a fejem hátsó részén és teljes sötétség.
A gyengélkedőn tértem magamhoz, ami már ismerős volt - nem is én lennék, ha havonta nem töltenék legalább egy fél napot ágyhoz kötve a bájitaloktól és fertőtlenítőktől bűzlő helyiségben.
Fáj a fejem és a hátam, előbbi pedig azért is rossz, mert hiába a gyógyítók, a két és fél évvel ezelőtti baleset következményei elkerülése érdekében nem lehet sokat tenni vele, csak gyorsítani a felépülést.
Mázli, hogy azon az incidensen kívül minden emlékem megmaradt. Most már tűkön ülve, jobban mondva fekve várom, hogy valaki áldását adja a távozásra és Kolos értem jöjjön. Ha már kényszerpihenőre raknak, legalább a szobámban tölthessem el...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. január 18. 23:08 | Link



Úgy tűnt, elkerülhetetlen az a szituáció, amiben Myra az elesett, védtelen hercegkisassonyt, míg Kolos a megmentő szőke herceget játssza. Kapcsolatukban valahogy nem is lehetne más dinamika. Pedig Kolos nem éppen úgy ismerte meg Myrát, mint aki nem tud egyedül megtenni pár lépcsőfokot. Persze akkor még nem volt szó hidegről, jégről és befuccsoló bűbájokról.
Amint megkapta a baglyot, már indult is Myra szobájába, hogy előkészítse szegény betegnek a terepet, majd magához vett egy kevés narancsot, hisz abban sok a C vitamin, és az bizony ha a törésre nem is a legjobb, de betegnek azt kell adni és pont. Aztán már indult is a gyengélkedőre.
Kivételesen nem siette el a dolgot. Jól mulatott a szituáción, hisz így Myra bármennyire is hívják, kénytelen lesz egy ideig a négy fal között maradni valaki olyannal, aki majd a gondját látja.
Megállt az ajtóban, és onnan vigyorgott a lányra, majd a narancsot egyik kezéből a másikba passzolva indult el Myra ágya felé.
- Most azt kellene mondanom, hogy meglepődtem? - tette fel óvatosan a kérdést.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. január 19. 20:33 | Link

#miértkéstél #nemvicces

Kezdem unni, hogy a plafont kell néznem hosszú ideje. A gyógyító tudtára adom ezt, de azzal nyugtat, hogy üzentek a páromnak és ő jön nemsokára, ezzel viszont az a probléma, hogy az a nemsokára már körülbelül másfél órája lett volna.
Szenvedek, fel akarok kelni és menni egyedül, de csupán annyit engednek, hogy felüljek és magamra vegyem a pulóverem. Minden egyéb holmim az ágy végében össze van rakva, de elnézve azokat, képtelen lennék akárcsak a kabátot is megtartani fél percnél tovább.
Lustán és haragosan pislogok az érkező fiú felé. Szám széle megremeg és a szemébe nézve megingatom a fejem amennyire tudom. Társul hozzá egy fájdalmas sziszegés is, bár nem tudom, mi fáj, a fejem, vagy a gerincem.
- Nem olyan vicces... Betörött a fejem és agyrázkódásom volt - morogva közlöm Kolossal a tényeket és lerántom magamról a takarót, hogy kikászálódhassak az ágy szélére.
- Vigyél haza. Holnap edzésre kell mennem - az agyrázkódás, na meg a makacsság okozza, hogy még így is el akarok menni a csapathoz a tiltás ellenére. Sajnálom Ardait, de képtelen vagyok kedvesebb hangot megütni, csak nyújtom felé mindkét kezem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. február 3. 10:43 | Link



A mogorva Myra válaszára még mindig csak mosolyog, és előtte megállva méregeti a lányt, szakértő szemmel vizslatva a fejét.
- Akkor szépen helyretettek, pont olyan a fejformád, mint előtte volt. - Óvatosan fölé hajolt és nyomott rá egy puszit, biztos ami biztos. Rosszabb csak nem lesz tőle.
Elhátrált egy lépést, és éppen nyitotta volna a száját, hogy beszámoljon arról, milyen szépen előkészítette a szobát az elkövetkezendő jó hosszú időre, amíg a beteg kénytelen lesz ágyban maradni. Már előre eltervezte, hogyan fogják együtt elütni az időt, és hogy ideiglenesen kénytelen lesz beköltözni hozzá, hisz valakinek csak ápolnia is kell őt.
Aztán tessék. Myrának jött ez az örült ötlete, és Kolos ahelyett, hogy segített volna felállni, csak felnevetett a hihetetlen elképzelésen.
- Hogy te? Edzésre? Ugyan már! - Ráérősen elkezdte meghámozni a kezében dobált narancsot, miközben folytatta. - Egyrészt a gyógyító a lelkemre kötötte, hogy ne engedjelek sehova. Másrészt meg amúgy sem engednélek ki azokhoz a vadállatokhoz. A végén még leesel a seprűről, vagy levernek egy gurkóval, vagy Merlin tudja, mit csinálnak ott veled! - Myra felé nyújtott egy gerezdet, majd ő is bekapott egyet. - Röviden: ne is álmodj arról, hogy az elkövetkezendő hetekben megszabadulsz a társaságomtól.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. február 3. 18:09 | Link

#amúgyszeretlek

Szívesen vágnék pofát a megszólalására, de szerencséje, hogy puszival tálalta a fejformám változatlanságát. Kolos és az ő képessége arra, hogy bármilyen helyzetben leállítson. Sóhajtva ingatom meg valamelyest a fejem, szeretnék máris a tárgyra térni. Mennék, igazából már mentem volna, minél előbb el erről a fertőtlenítőszagú helyről.
Tartom a kezeim néhány másodpercig, aztán leengedem. Értetlenkedve nézek rá, aki a nyugalom megtestesítője jelen pillanatban. Olyan formában tálalja a kviddicstől való eltiltást, amire köpni-nyelni nem tudok. Csak pislogok nagyokat ott az ágy szélén ülve.
- Mióta vagy az apám? - süt az arcomról, hogy nem értem a helyzetet. Pár másodpercig bámulok a narancsra, meg rá és elveszem, ha már vitázni kell a lehetőségekről, legyen mi erőt ad. - Először is, ők nem vadállatok. Csak lányok és...izmos fiúk...és gurkók. Nem nagy ügy, de tényleg - vonom meg a vállam és beleharapok a narancsgerezdbe. Rágcsálom, míg a többi információ is eljut az agyamig.
- Várj... Velem akarsz maradni...hetekig? - felvonom a szemöldököm és a szemébe nézek. Ez máris jobban hangzik. Tekintve, hogy heti szinten milyen kevés az együtt töltött óráink száma, egészen tetszetőssé teszi a kényszerpihenőt. - Nem lehetne, hogy úgy maradj velem, hogy közben edzhessek? - őzike szemeket meresztek kedvesemre. Le se veszem róla a szemem míg betömöm a maradék narancsot is és egy hirtelen lendülettel lábra állok. Megkapaszkodok az ágy szélében, szédülök és fáj mindenem. - Egy hét...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Kolos
Független varázsló, Végzett Diák


#colos #mester #aranyvérű gypsy #king of dragons
offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 2643
Írta: 2017. február 6. 19:01 | Link



Myra válaszára először csak megforgatja a szemét. Főleg az "izmos pasik" kijelentésen. Még fel is szisszent egy aprót. Inkább tovább választotta szét a gerezdeket. Hát lehet ilyen nehéz felfogású szegény lány? Fogjuk a fejsérülésre.
- Nem csak hogy akarok, de fogok is - vigyorgott szélesen, miközben lehajolt hozzá, hogy szemük egy magasságban legyen. - Ettől pedig bármennyire is jó az indokod, nem tágítok. - Egészen közel hajolt hozzá, majd mielőtt még megcsókolta volna, felmutatta a következő cikk narancsot, és leült szorosan Myra mellé.
- Tudod Myra... - kezdett bele elmélyülten maga elé bámulva - mindig is csodáltam a lelkesedésed meg a kitartásod. Éppen ezért... - izgatottan megfordult, egyik térdét fel az ágyra fektetve, hogy pontosan a lánnyal szembe kerüljön. - Kidolgoztam egy edzéstervet. Úgy hívják, hogy "Maradj a fenekeden, Kolos terápián vagy" - jelentette ki, majd egy pillanatra elgondolkodott. - A néven még dolgoznom kell.
Myra olyan váratlanul állt fel, hogy Kolos is csak késve pattant fel, mikor látta a lányt megszédülni. Kész szerencse, hogy ott volt neki legalább a szék. Mögé állt, és átkarolta mindkét vállát, csak hogy biztosan álljon a lábán.
- Én egy hónapra gondoltam. És hidd el, neked is az lenne a legjobb - súgta a fülébe, majd megpuszilta a nyakát.
- Nincs vita, egyeztettem erről a gyógyítóval - jelentette ki, miközben gyorsan összeszedte Myra holmiját az indulásra. Egyszerűen semmi sem tudta elvenni a jókedvét.
Utoljára módosította:Ardai Kolos, 2017. július 14. 22:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

               E  S   D

Scar (alias Jetta) öribarija | exrellonos | 2016 karácsonyi bál rejtélye | Narnia uralkodója #azigazságos[/size
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2017. február 6. 21:09 | Link

#  Love

Mernék én nemet mondani a drága páromnak... Oké, végül is merek, de ahogy látszik, felesleges. Ahhoz képest, hogy ő a fiatalabb ebben a kapcsolatban, néha tényleg apásan viselkedik.
Elmosolyodok, mert jó érzés a közelsége és a gondoskodása, azzal viszont nehezen értek egyet, amit kitalált. Elvégre nem történt nagy baj, csak eltúlozza a gyógyító, Kolosról nem is beszélve!
Mikor belekezd az általa kitalált edzéstervbe, kíváncsian fordítom felé a fejem. Néhány másodpercig nézek rá amolyan "komolyan?" arckifejezéssel, aztán nyüszögve ugyan, de elnevetem magam.
- Hihetetlen vagy - állapítom meg, bár ezt már tudja. - Imádni fogom ezt a terápiát.
Tényleg, a kényszerpihenő felesleges, nem akarom, ezt a pasit viszont annál inkább. Elkergetem a bűntudat okozta gondolatokat, melyeknek most nincs helyük a fejemben és hirtelen elhatározásból indulok neki magam az utamnak. Mert hát igen, Ő jöhet, egy-két nap bele is fér, több azonban nem. Megmutatom, hogy jól vagyok!
Nagy francokat. Szerencse, hogy van mibe kapaszkodni.
Erőtlenül tovább próbálkozok a pihenőidő csökkentése érdekében. Mély levegőt veszek ahogy átölel és megtart, mind a tíz ujjamat a karjára fonom. Tudnék neki nemet mondani? Beleborzongok nyakam érintésébe.
- Nem tudod, mire vállalkoztál - ingatom meg a fejem és szinte fizikai fájdalmat okoz, hogy eltávolodik. Belátom, hogy nincs értelme vitába szállni és jobb ha átadom az irányítást. Egyelőre.
- Tudod ugye, hogy így neked kell majd edzened velem? - pislogok rá ártatlanul miközben lassan megindulok a gyengélkedő ajtaja felé. Ideje menni már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Podmaniczky Ádám
INAKTÍV


PodiÁdi | Team Eridon <3
offline
RPG hsz: 184
Összes hsz: 1519
Írta: 2017. március 12. 23:50 | Link

Még tegnap este történt


Azt hiszem elkapott a nátha. Szóltak többen is, hogy vigyázzak, Abigél is féltő gonddal óvott, javasolta, hogy az immunrendszerem növeljem. Egy kis nátha? Mi az nekem? Halálos betegség. Én azonban mindig azt hiszem, hogy majd jobb lesz, majd nem fog annyira megütni. Nem igaz. Meg fog ütni, fájni fog és rossz lesz. Bosszankodva és egy kicsit szipogva - miért nincs ilyenkor nálam papírzsepi? - sétálok vissza az itteni szobámba. Mivel az asszony az egyetemen van, így nem volt kedvem hazamenni Rózsa nénihez. Zuhany, jó forró vízzel, majd pizsi, és irány az ágy. Jó is lesz aludni egyet.


Hajnali három múlt négy perccel:


Kezd fájni a torkom, a szám is ki van száradva. Bár megnyalom az ajkaimat, még én is elcsodálkozom rajta, milyen gyorsan kicserepesedtek. Kitapogatom a pálcámat, és a gyér fénynél, nem mintha lenne itt bárki is, akire figyelnem kell, vánszorgok ki a fürdőbe. Vizet töltök és gyors egymásutánba négy pohárral is megiszok. Szegény gyomrom jajjongva fordul fel, de nem köszön vissza a víz, így visszavánszorgok az ágyba. Vissza a takaró alá. Fázom, és ahogy elnézem az ujjaim között odaszáradt zöld tinta van. Megdörzsölöm, de nem tűnik el. Biztos a dolgozatok javítása közben történt. Alszom inkább.


Hat ötvenöt. Két madár csiripel.


Fáztam, mikor visszafeküdtem, majd alig egy órával később melegem lett, így felkelve kinyitottam az ablakomat. Egy kis friss levegő kellett már, itt bent mindennek beteg szaga van. Végrendelkeznem kellene. Erre emlékszem. Papírt és tollat fogtam, de a Drága Ab után bealudtam. A feleségem neve elcsúszott tollfolttá vált. A fejem zsong és viszket a hátam, meg a hasam. Előbbit még fektemben az ággyal próbálom megvakarni, sikertelenül. Felkelve a hasammal is megpróbálkozom, ám amit tapintok, megállít a mozdulatokban.


Hét óra három. A tükör előtt.


Csak nézem a hasam, nézem a lábam. Nézem a hátam. Alsónadrágban állok a tülör előtt, és nézem a zöldes pikkelyeket, melyek a bőrömön jelentek meg. Sárkányhimlő. Ez egészen biztos. Tegnap kezdődhetett, amikor az időm nagy részét az Eridonban töltöttem. Beszélgettem a gyermekeimmel, Viktorral. És most kijött rajtam. Nem tinta volt, tünet. Mostanra ott is kérgessé vált a bőröm. Gondolkodás nélkül kapok a seprűm után, egy pillanattal később az ajtó csapódik mögöttem, a mágikus zár lezárja a helyiséget.


Hét tizennyolc


Egy perccel ezelőtt még a tükör előtt álltam, most már egy külön részen, elzárva a "hétköznapi" betegektől, bebugyolálva fekszem. A seprűm a falnak támasztva, reszketek. Bár kaptam pizsamát, irritál, muszáj kigombolnom, hogy legalább a hasamon ne irritáljon. Levelet írnék, Viktornak, Abigélnek, de nem engedik. Majd értesítik a barátomat és a feleségemet, hogy szépen lassan meghalok itt. (Állítólag nem, de tudom, hogy igen.)
Utoljára módosította:Podmaniczky Ádám, 2017. március 12. 23:51
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2017. március 15. 16:19 | Link

Valami van, de még ilyennel nem találkoztam


Ma valahogy nem éreztem valami fényesen magam. Egész nap be volt dugulva az orrom, alig kaptam levegőt. A fejem is sajgott, a torkom is, ez utóbbi a szokásosnál is szárazabbnak tűnik. Mikor délután beértem a klubhelyiségbe és muszáj volt levennem a cipőt, mert szörnyen viszketett a lábujjaim köze, majd beleőrültem. Furcsa, eddig nem tapasztalt pikkelyszerű keléseket láttam rajtuk. Hogy mi történt velem, azt nem tudtam megmagyarázni. Szenvedve haladtam végig a gyengélkedő felé. Inkább vizsgáljanak meg, mintsem valami átváltozáson essek át. Csak nem valamiféle gyíkember leszek? Csak azt ne! Főleg ne legyen tudathasadással. Igyekeztem normális ember benyomását kelteni, de mennyire mehet az, ha olyan szinten viszketsz, hogy az őrület határán táncolsz vele? Néha sajnos a kényszer nagyobb úr volt nálam, óvatosan megvakartam, hogy kicsit enyhítsek rajta.
Vagy valaki megátkozott volna? De hát nem találkoztam senkivel, aki pálcát szegezett volna rám. Még csak nem is mormolt senki se semmiféle átkot.
Reméltem, hogy nem átkoztak meg. Viszont azt sem tudom, hogy mi ez, meg hogy a fenébe kaphattam el. Kivel futottam össze, aki ilyet hordozott magán? Nem tudom.
Kezemre pillantva a zöld folt, amivel a lábamon találkoztam, itt is kiütközött. Olyan, mintha valakinek a zöld tintájába nyúltam volna. Vagy elkövethettem valami olyan csínyt, aminek ez a büntetése?
Belöktem a gyengélkedő ajtaját, majd szenvedő arccal és annál nagyobb félelemmel a szememben kerestem valakit, aki tud érdemben segíteni. Agyamban vadul cikázott egyetlen apró godnolat: ~Mi a fene történt velem és vajon megúszom ezt az egészet bármi baj nélkül?
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2017. július 5. 11:40 | Link

Alex

Már megint a gyengélkedőn. Lassan már teljesen otthonosan érezte itt magát, hiszen annyiszor kényszerült már ide jönni, hogy szinte megszámolni sem tudja. Igazán szerencsétlen időszakon van túl. Először a drága Mark miatt került ide többször, aztán a váll sérülés miatt, és amiatt, hogy nem vigyázott rá utána eléggé. Most csak egy szimpla bokaficammal hozta őt ide, amikor is valahogy rosszul lépett a lépcsőn, és nem elég, hogy lezakózott vagy öt lépcsőfokon emiatt, nem, még a bokáját is ki kellett ficamítania. Szerencsére a körülvevő diákok segítettek betámogatni a gyenguszra, nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Mielőtt elmentek volna, még hálásan rájuk mosolygott, és megköszönte a két srácnak a segítségüket.
 Rajta kívül, szinte senki nem volt a teremben, hiszen nagyjából lement a sárkányhimlő járvány, valamint nyáron azért nem sűrűn szoktak megfázni, vagy ilyesmi módon megbetegedni az emberek, így aztán inkább a sérülések veszik át ezek helyét. Most csak egy másik lányt látott talán törött lábbal, meg egy srácot akit csak így látásból ismert. A lány mélyen aludt, a srác pedig szorgosan körmölt valamit, talán egy házi dolgozatot, így aztán a penna sercegésén kívül néma csend honolt odabent. Tekintve, hogy délután volt az ablakon keresztül behallatszódott ahogy az odakint relaxáló diákok beszélgetnek, és nevetnek. Eredetileg ő is oda készült, ki a szabadba, de persze muszáj volt összeszedni a sérülést. Egyetlen szerencséjére a srácok a táskáját is elhozták, így aztán könyv és más egyéb unaloműzésre kiváló tárgy volt nála. Viszont a lehető legrosszabb helyre tették le, az ágy végébe, így aztán nehezen tudta elérni. Igyekezett előrébb csúszni az ágyon, de ez kinyújtott lábbal közel sem volt olyan egyszerű mint azt gondolta volna.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alex T. Rainbow
INAKTÍV


cicanyelvű halacska
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 85
Írta: 2017. augusztus 9. 21:16 | Link

Rebi


Alex nem éppen kétbalkezességéről híres. Sőt, fürge kis ujjai egész ügyesen oldják meg a rájuk ruházott feladatokat. Nos, a mostani alkalom kivétel volt. Félénk főhősünk ugyanis kivételesen nem pálcával, hanem kiskéssel vagdosta le az arra megérett virágokat, ágakat, amiket vagy díszítésre, vagy valami másra szánt volna. Éppen ezért nagyobb volt az esélye, hogy belevág a kis ujjbegyébe. Hát, ez meg is történt. Ahogy a baj bekövetkezett, halk, rövidke sikítással kiejtette az eszközt apró kezei közül, a vágásból pedig pillanatok alatt rubinvörös vércseppek serkentek ki. Nem holmi szeleburdi, óvatlan kisgyerek a mi Alexünk, tudta, mit kell tenni: gyorsan összecsukta "fegyverét", és  felsőjével leszorította a vérző sebet, és mivel úgy ítélte meg, hogy egy kis, polipokkal díszített sebtapasz nem megfelelő kezelése ennek a sérülésnek, egyből rohant is a gyengélkedőre. Igyekezett minél gyorsabban és feltűnésmentesebben közlekedni, mint mindig. Érezte, hogy inge ujjához szorított sarkán egyre növekszik a vörös folt. Végre elérte a Gyengélkedőt. Mivel elfelejtette, hogy van egy szabad keze, először a kis vállával próbálta belökni az ajtót, aminek csak egy nagy puff lett a vége, illetve, hogy az ajtó visszalökte. Így már egy vágott ujjal és fájó vállal nyitott be a betegellátó helyiségbe. Azok akik bent (és ébren) voltak, azoknak mind feltűnt sebesült hősünk érkezése, aki ettől szokás szerint lefagyott, és akár a teljes vérmennyisége is kifolyhatott volna, ő akkor is úgy maradt volna és tartotta volna az akaratlan szemkontaktust a lánnyal, aki épp a táskáját próbálta elérni. Alex teljesen el volt veszve, nem tudott egy szót sem kierőltetni fehér kis fogai közül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. augusztus 11. 20:54 | Link


A nyugtató tea egyelőre az ágy melletti éjjeliszekrényen gőzölög, miközben hátra pillantok az ágyban fekvő Rosiera, majd vissza a gyógyítóhoz. Idegesen kezdem rágni a körmöm, miközben beszél, bólogatok mellé, elmondom, hogy a dolgom végeztem, aztán vissza is sétálok a lányhoz. Szürreális képet kelt, ahogy szinte eltűnik a takaró alatt, mintha ott már nem is lenne test, fakó, élettelen, egykor vörös haja még most is elüt a steril fehérségtől.
Utálom az ilyen helyeket. Leülök mellette az ágyon, szembe fordulva vele, lehúzva cipőim húzom fel lábaim. Nem fogok egy ideig innen lelécelni, ameddig azt nem látom, hogy valamivel jobban van, biztosan nem. Nem illik ide. Nem szabadna itt lennie. Hamarabb észrevehettem volna.
- Rosie - megköszörülöm a torkom, de még így sem beszélek hangosan. Sőt, ami azt illeti, elég halkan beszélek. Nem mintha titok lenne. Mindenki tudja. Mégsem akarom úgy kezelni, mintha olyan lenne, mert nekem nem olyan.
- Emlékszel Shayleenre? A nővéremre. Ő is a Roxfortba járt, és most ő is itt mestertanonc - nem hiszem, hogy eszébe jutna, de azért egy próbát megér. Ha mást nem, legalább tudni fogja, hogy kiről beszélek. - Ő is ezt csinálta mint te most - nem nézek rá, legalábbis a szemébe nem. Helyette inkább az ölembe veszem a kezét, és az ujjaival játszom. Vagy a csontjaival. Opcionális. - Kórházba került, Rosie. Shay kórházba került, és lenyomtak egy csövet a torkán, hogy etethessék - csak azért mondom ezt el, mert már nem tudja titkolni. Mert én tudom, és bár nem fogom világgá kürtölni, szólni fogok róla a bátyjának, és ha kell, akkor beviszem egy kórházba, ahol majd vele is ugyan ezt fogják csinálni. Lehet, hogy startból oda kellett volna mennem vele. - Majdnem meghalt - felpillantok rá, hogy figyel-e rám, majd vissza a kezére. - A szépséged nem... Abban mutatkozik meg, ha kórosan sovány vagy - megingatom fejem, miközben összeszorítom ajkaim, és elhúzom szám.
- Figyelj, Rosie. Fontos vagy, jó? És ha elfogynál... Az rossz lenne, érted?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. augusztus 17. 11:20 | Link



Oldalára fordulva kuporodik össze a takaró alatt. Sérült térdét ugyan kénytelen nyújtva tartani, hiszen a kötés nem is engedné, hogy behajlítsa, de azért úgy mozdul, hogy azon az oldalán nyugodva másik lábát egészen a mellkasáig tudja húzni. Zavarja az itt terjengő fertőtlenítőszag. Nem erős, de mégis érzi. Meg ez a fehér, steril környezet sem éppen kellemes. Bágyadtan pislog maga elé még mindig a bájital és a bűbáj együttes, ám fokozatosan gyengülő hatásaként. Az újabb nyugtató főzet meg ott gőzölög az ágya melletti kisszekrényen, csak éppen nem áll szándékában meginni.
- Hhm...? - Nem szólal meg, csak ennyit reagál a nevére. Kérdő hangsúllyal hümmög megemelve a szemöldökét egy futó pillanatra. Nem éppen jólneveltségre valló reakció, de ebben a pillanatban mindössze ennyire futja. Ha nem lenne kába, feltehetőleg haragudna, hogy mit keres a gyengélkedőn, és miért kell Adriannek hős lovagot játszani, amikor semmi baja - mert láthatóan semmi baja, az a pólya a lábán nincs is ott - és így tovább. Shayleen említésére felpillant azért a fiú arcára, majd ismét a bögrét kezdi bámulni. Meg nem issza. Az ötórai teákra emlékezteti, amik remek kis elfoglaltságnak tudnak számítani, amíg van kivel és van miről beszélni, de neki már lassan egy barátja sem marad, akivel leülhetne teázni. A tánc van, azzal meg ilyet nem lehet. Végighallgatja a rellonos mondandóját, majd alig észrevehetően megrázza a fejét.
- Én nem vagyok beteg... - feleli végül némi gondolkodást követően. Meg kórosan sovány sem. Anya biztos azt mondaná, hogy van még honnan leadnom, ha elég jó akarok lenni. Val meg... - nem fejezi be a mondatot. Hátraigazítja a haját inkább, pontosabban azt a képzeletbeli hajtincset, amelyik éppen nem lóg az arcába. - Nem fogyok el, de emlékszel? Elkaptam a cikeszt az első meccsemen. Amikor Cole ellen... és ha könnyű vagyok, azt is könnyebb lesz. Jobb leszek fogónak is, meg a balett is jobban megy, és akkor szép is vagyok - válaszolja halvány, ábrándos mosollyal az arcán, hiszen ez az ő fejében még mindig egy elérendő cél, amiért éppen nagyon dolgozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. augusztus 17. 12:39 | Link


- Nem vagy beteg... Hát persze - lassan bólintok, miközben valami mosolyféle ül ki az arcomra. Nem mintha olyan boldog lennék, vagy olyan vicces lenne a helyzet. Ez inkább ilyen önirónia, hogy persze, hogy nem beteg, nem is értem mire gondoltam. Vagy mit vártam egyáltalán.
- Rosie, Cole is sok cikeszt kapott már el, és nem azért, mert vékony, vagy mert minél könnyebb akar lenni - megingatom a fejem, miközben az arcát kezdem vizslatni. Annyira tehetetlennek érzem magam, pedig annyira segíteni akarok rajta, és annyira rossz ez az érzés. Utálom ezt az egészet. Olyan mintha a mumusom folyamatosan visszatérne az életembe, csak így, a semmiből, különböző emberek alakjában. Bár ha ez így lenne, és Rosie valójában nem itt feküdne alig negyven kilóval, hanem egy sokkal egészségesebb testben a saját ágyában, akkor örömmel vetném magam a mumusom elé, esküszöm. Sírhatnékom van ettől az egész felállástól, pedig én aztán igazán ritkán érzek ilyet. Nem lehet rábeszélni, és totál mindegy lenne, ha a tükör elé állítanám, mert akkor sem látná magát, csak a képet, amit mások kreáltak a fejében. Erősen harapok rá alsó ajkamra, miközben lehajtva fejem szusszanok fel ismét. Shayleen is csak akkor állt le, amikor fájt neki. Valódi fizikai, égető fájdalom kell, ami nem az éhség, hanem annak a csillapítása. Csak érteném, miért kell ezt csinálniuk magukkal. Akkor próbáljuk meg másik oldalról megközelíteni az egész problémát.
- Figyelj csak - tovább játszadozom a kezével, ide oda mozgatom a hideg ujjait a sajátjaim közt. - Nehezebben megy a balett, igaz? - felpillantva teszem fel a kérdést, óvatosan, nem akarom, hogy támadásnak vegye az egészet. Bár egy ilyen kötélen akármikor leeshetek, akármilyen mondattól, szóval ja. - Mi lenne, ha kialakítanánk neked egy étrendet, hm? Hogy jobb legyél. És szép is maradhass - mondjuk jogosan tevődik fel a kérdés, hogy milyen étrendről beszélek egyáltalán, amikor nem is eszik. De azért egy próbát megér.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Sebastian Jared Selwyn
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2017. szeptember 1. 23:25 | Link

Leendő terapeutám

A reggel egy idegen ágyban érte.
Mikor kinyitotta a szemét, nagyon lassan eszmélt csak rá a világra, ahogy a nap sugarai résnyire nyitott szemébe szűrődtek át a szőke szempillákon. Először el sem jutott az agyáig, hogy mi történt, miért fekszik a gyógyszerszagú szobában, aztán észrevette a mellette ülő gyógyítót, és minden a helyére került a fejében.
- Ru..?! - esett kétségbe, mikor rájött, hogy szobatársa nincs ott, ahova még az éjjel feküdt, de aztán felfedezte, hogy a fiú az egyik közeli ágyon pihen. Csendben is maradt inkább, mert nem akarta felkelteni, hiszen neki is egyértelműen szüksége volt a regenerálódásra. Sóhajtva dőlt vissza a párnára, aztán végighallgatta a magyarázatot, és mikor addig jutottak, hogy hamarosan jönni fog egy pszichológus, akkor akaratlanul is összerezzent. Két lehetőség jött szóba, és egyiktől sem volt túl boldog, de tény, hogy a süteményes colos még mindig szimpatikusabb megoldásnak tűnt.
Bólogatott mindenre, amit a gyógyító mondott, de nem beszélt igazán az egyetlen elhangzott szó után. Még mindig nehezen mozogtak a fogaskerekek az agyában, hála a rengeteg nyugtatónak, amit belenyomtak. Nem tudta, hogy mit fog mondani a szakembernek, ha ideér, csak abban volt biztos, hogy ez a nap a fájdalmas szembenézések napja lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2017. szeptember 2. 13:54 | Link

Sebastian Jared Selwyn

Az éjjel baglyom jött.
Az ilyesmi ritkán jelentett jót, úgyhogy hajnalban még kávé előtt felbontottam a küldeményt és ez helyes döntésnek bizonyult, mert így legalább semmit sem nyeltem félre. Sikertelen öngyilkossági kísérlet, meredt rám a pergamenről és az ilyen mindig lebénít néhány másodpercre. Le kellett ülnöm, mielőtt tovább olvastam volna, utána pedig egyenest megkerestem Freudot és főztem egy kávét.
A puha bundát fésülgettem ujjaimmal, miközben farkasszemet néztem az iskolai nyilvántartás vaskos darabjával az asztalomon - nem mintha tulajának neve ismeretlen lett volna előttem, a bátyja házvezetőségi tag, ráadásul bűbájszakértőként már kértem is a segítségüket. Végül elszántam magam és feloldottam a titkosító bűbájt, ami az aktát védte, hogy elkezdhessem olvasni.
Feltalálói engedély. Tizenöt évesen az MMM alkalmazottja. Tizenhat évesen bejegyzett legilimentor. Ugyanezen évből egy bírósági ügyre utaló bejegyzés, egy pszichológusi jelentéssel megtoldva. Tizenhét évesen az MMM vizsgálata során bizonyított legilimenciával való visszaélés. Tizennyolc évesen legilimencia tanár és bájitaltanra szakosodott mestertanonc - egyidőben. Drogproblémára utaló jelek miatti szerződésbontás és kényszerített terápia. Zója néhány teljes sikertelenségről beszámoló jegyzete. Tizenkilenc évesen bejegyzett magasszintű legilimentor.
Hoooly.Sh*t.

Mindenesetre jó, hogy nem kell az egész utat lesétálnom és a rendelőmből egyenest az iskolai váróba juthatok, mert messze több időt elvett az iratok feldogozása, mint vártam. Lesöprök pár szál macskaszőrt a ruhámról, mielőtt felmásznék a gyengélkedőig, hogy csendesen beosonjak. Előbb a gyógyítóval beszélek, hogy megerősítse, Sebastian alkalmas bármiféle beszélgetésre.
Aztán veszek egy mély levegőt és megközelítem az ágyat, odahúzva magamnak egy széket is.*
- Jó reggelt! Hogy érzed magad?-*Telepszem le egy félmosollyal, mert a találkozásnak örülök, de a körülményeknek sajnos nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 15 ... 23 ... 33 34 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet