Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=788606#post788606][b]Joyce A. Han - 2020.01.11. 16:51[/b][/url]

Éppen a könyvtárba szaladt, hogy az új álommelójához szerezzen pár könyvet. Ezen a héten már harmadszorra gondolta meg magát a mi leszek ha nagy leszek kérdésben. Aznap reggel még árus akart lenni, ezért a testvérének elkezdte mutogatni a karkötőit, hogy mi mennyibe kerül, de persze Lloyd nem vett semmit. Talán azért gondolta meg Joy magát (megint).
Így történt, hogy pontosan azon a délutánon a folyosón beleszaladt egy számára teljesen ismeretlen iskolatársába. De így szó szerint, szaladt, és ráesett, ezzel feldöntve mindkettejüket. Joy így annyit gondolt, mit képzel ez, hogy nem figyel maga elé? Bele se gondolt, hogy ő lehet a hibás, az nem ő lenne. Melyik univerzumban van az, hogy Joyce Aurora Han-nak elsőre az jut eszébe hogy ő a hibás? Hát egy távoliban, az biztos.
Gyorsan talpra ugrott, de nem hagyhatta ott a srácot szó nélkül, nem tudta megállni.
- Hé, vak vagy? - normális hangerőn mondta, tehát kiabálva. De ez is hozzátartozik Joyce-hoz, nem tud normális hangerőn beszélni, mindig kiabál. Amikor meg ő azt gondolja, hogy na ez kiabálás, már mindenki megsüketült, a siketek duplán. De úgy nem szokott beszélni, megszokta hogy már a neki normális hangerőért is mindenki szól neki, hogy ne legyen ennyire hangos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=788617#post788617][b]Joyce A. Han - 2020.01.11. 18:42[/b][/url]

Hogy ő vak? Kikéri magának, csodálatos látása van! Nagyon sok aprócska részletet észrevesz bárhol, bármikor! Na az aztán teljességgel kizárt, hisz ha vak lenne, akkor nem látná, hogy hol akarja megütni a srácot. De még visszafogja magát. A hangsúly a még-en van.
- Én nem vagyok vak! - harci pózba áll, és ugrál. Mint egy izgága kisgyerek, úgy néz ki kívülről. - Vagy teszteljük le? Eltalálom a jobb szemed az öklömmel? - ami persze csak azért fájt volna a másiknak, mert a szem az szem. De Joy a babakezeivel nem ütött volna túlságosan erőset. És őszintén, kicsit félt valahol belül attól hogy most meg akarja ütni, de nem mutatta.
Amikor azt a törött napszemüveget meglengette előtte, elkezdett nevetni.
- Úristen, bele ne halj abba hogy eltört ez a szar! Egyáltalán miért van rajtad télen, idebent? - ahogy a személyes terébe hajolt a másik, legszívesebben hátrébb lépett volna egy jó nagyot, de nem tette. - Mivel fizessek? Nem dolgozom, hogy legyen pénzem... - igaz van zsebpénze, de abból nem adna soha se egy kis hülye napszemüvegre. Főleg egy olyannak, aki miatt elesett a folyosón. És természetesen Joy továbbra is úgy gondolja, nem az ő hibája. Miért is lenne? Ő csak sietett, nem csinált semmit! A srác nem állt arrébb mikor Joy épp arra szaladt. Erről ő nem tehetett. A srác füleinek meg egy perc csendet, a lány annyira kiabált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=789957#post789957][b]Joyce A. Han - 2020.01.19. 22:41[/b][/url]

Felfújta az arcát, oké a kis pálca kezeivel nem tudna a fiúnak ártani. Leengedte a mancsait, és csak dühösen bámult fel a másikra. De nem mondott semmit, csak nézett. Ha a szemeinek olyan szuperereje lett volna, hogy akire csúnyán néz, az meghalna, akkor Theon már minimum ötször halott lett volna, meg még sok más ember is ezen a földkerekségen. De most koncentráljunk arra a pillanatra, mikor a srácot akarta kinyírni a két szemével.
Nem is igazán foglalkoztatta, hogy a srác a hülye napszemüvegét mutogatta neki. Hisz ha összetörött, akkor minek csinálja még a hisztit? Hagyja már őt békén. Nem tudja megcsinálni, és ha megtudná, akkor se mutatna túl sok hajlandóságot rá, nem az ő problémája.
- Geez. - és ezt nem azért mondta, mert elszörnyedt volna, hogy hu de megsajnálta a srácot - Bele ne halj, hogy valaki elvert és megvannak a nyomai. - megforgatta a szemeit, és már készült volna indulni tovább, mikor a srác olyat tett, amire Joy egyáltalán nem számított.
Ahogy a fenekéhez ér a srác keze, Joyce sikítva elkezdi csapkodni a srácot.
- Úristen, te beteg vagy! - próbált neki ártani a gyenge kezecskéivel ami persze nem nagyon akart neki összejönni. - Fhúj, eszedbe ne jusson még egyszer hozzám érned! - szerintem Theon füleinek áshatjuk a sírját, úgy kiabál, még a megszokottnál is hangosabban a lány. Mondjuk meg lehet érteni, egy hölgy fenekét senki se tapogassa!