Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=744047#post744047][b]Rhédey I. Pandora - 2018.12.27. 21:16[/b][/url]

Az ünnepek érdekesek voltak nekem mindig, nem kifejezetten vallási vagy nagyon megszokott hagyományok útján ismertem. Voltak szokások és közösségi elvek, amiket be kellett tartani. Például huszonnegyedikén déltől a faluban sem lehetett dolgozgatni nem még munkahelyeken. Ha valaki mosott vagy főzött, azt már kinézték, előre mindennel el kellett készülni és csak huszonhatodikán indult újra az élet. Mit szerettem ebben? Azt a teljes huszonnégy órát, ami nekem járt. Pont ebbe esett a szülinapom, amire minden évben ugyan az volt a kívánságom. Édesapámmal elmentünk a közeli hegyekbe túrázni, ha az idő engedte állatokat nézni és madáretetőket feltölteni.Idén nem pont így alakult, mondhatni el voltam előre kenődve, huszonkettedike van és még az se volt biztos, hogy haza tudok utazni. Félretettem a vonatjegyem árát, de semmi levél nem mondta, hogy várnak is. Rosszul éreztem magam, meg attól is, ahogy a talált tárgyas dobozom cipeltem. Kiselejteztem reggel a dolgaim és sok dologra bukkantam, amit még sosem láttam. Út közben meg-megállítottak páran és aki, amit felismert odaadtam, hogy ja, igen találtam. Igen, manókkal, mert azok rokonai vagyok, természetesen. Nem, nem viseltem jól és legszívesebben sikítottam meg toporzékoltam volna minden házimanós megjegyzésre, mégis csendesen csak mentem tovább. Addig, míg egy fiú ki nem tette elém a lábát - direkt - én meg megbotlottam és a dobozom egy része kiborult. Inkább leguggoltam felszedegetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=744244#post744244][b]Rhédey I. Pandora - 2018.12.29. 00:59[/b][/url]

Azt hiszem a csendes tűrés és a hallgatás néha nagyon is a véremben van. Édesanyám állítólag így szállt szembe a családdal, azzal a bizonyos vihart hozó szótlansággal és békés várakozással. Meg gondolom az is sokat dobott a dolgon, hogy kedvelték őt sokan a világon és segítettek neki elmenekülni, mikor arra volt szükség. Nem sok dologra emlékszem a vele való kiskoromból, de a képek, amiket mindig visszanézek azt mutatják, hogy gyakran kamatoztatta a határozottan szép és csodás kinézetét. Én ha tudnék se hiszem, hogy ezzel operálnék. Nem hiszem, hogy holnap ki fog derülni, hogy én is ilyen elbűvölős vagyok, mert az a vélavér annyit ér. Nem hiszem, nekem minden az életem nehezítéséhez adott eddig csak hozzá.
- Nincs gond - mondtam szinte fel se nézve a dolgokból és megvonva a vállam. Nem szerettem, mikor azt éreztem, hogy valaki sajnál. Sóhajtottam egyet csak azután néztem fel. Éppen belecsúszott a dobozba egy pár fülbevaló és egy óra, mikor hozzám szólt ismét, egészen összerezdültem és inkább csak azért mert még mindig nehezen szokom meg, mikor szembesítenek bármivel. Bármivel, amit nem is értek.
- Hogy mi? - néztem fel értetlenül átkarolva a dobozt és fel is állva. - Ezek... talált tárgyak a kastélyból. Lehet a tiéd, nem tudom, de szívesen odaadom - turkáltam bele, hogy kiszedjem, amit az előbb beletettem és ez beletelt pár másodpercbe. Kellemetlenül éreztem magam, szerintem egész felszaladt a meleg az arcomba, éppen csak ki nem vörösödtem, hogy a picit megremegő kezem kikotorta végre a karra valót. Megnéztem még egyszer a tenyeremben, nem volt igazán ismerős végül a tenyerem felfelé fordítva nyújtottam oda, meg kicsit felfelé. Hozzá képest is igencsak alacsonyan voltam. - Miért hiszed hogy loptam? Én csak találtam dolgokat, gondoltam így egyben jó lesz - részigazság. Tényleg csak úgy nálam teremtek, de sejtem, hogy hogyan...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=745635#post745635][b]Rhédey I. Pandora - 2019.01.07. 15:28[/b][/url]

A beszédesség nem mindig nagy erősségem, most is leginkább csak figyeltem a fiút még azon voltam, hogy a cuccaim és a maradék önbecsülésem is mellé felszedjem majd pedig a dobozomba pakoljam. Volt itt minden. Kesztyűk, sálak, hógömb, egy dobozolt nyaklánc, egy óra, egy nagy boríték és némi egyéb, műanyag kacat is, amikről azt sem tudom mik vagy mire jók. Az itteni diákoknak nagyon furcsa dolgaik vannak. Pár napja például láttam az egyik szobatársamnál valami furcsa evőeszközszerűt, ami olyan volt, mint egy olló, ő meg a szeméhez nyomkodta. Ki érti mik ezek?
- Igen, sokszor látom őket, tudod alacsonyan vagyok, észreveszem a pad alatt, a széken, az ablakpárkányban - vontam meg a vállam. Igazából a sálat például az egyik üres teremben egy széken láttam meg elsőre. Bár arra nem emlékeztem, hogy magammal is vittem, de ma reggel ez is a szobánkban volt. Szerencsére nem olyan feltűnő mert Blue szekrényében minden is van, a vörös meg sosem kérdez a másik oldalról.
- Igen, gondoltam így leviszem a tanárihoz, elteszik és ha keresik, ott megvan - mondtam neki látva az értetlen arcot. Szerintem teljesen egyértelmű, hogy vagy oda, vagy a gondnoknak kéne, de utóbbit nem ismerem és fogalmam sincs hova kell hozzá menni. Persze meg is kérdezhettem volna már, de nem tettem. Mindenesetre én próbálkozom jól cselekedni.
- Nem vagyok szakértő, de szerintem az órák nem ugrálnak - húztam össze a szemeim ahogy rá néztem. Éreztem, tudtam mit mondd ezzel, de nem. Csak nem, közel sem éreztem ezt a bűnömnek, amit próbál rám kenni. Nem is találkoztunk még, honnan vesz ilyeneket? - Miért kellene nekem? Van saját órám. És képzeld, pénzem is, amennyi kell. - Nyilván nem sok, de eszem ágában sincs kiárusítani ezeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=751064#post751064][b]Rhédey I. Pandora - 2019.03.01. 16:30[/b][/url]

Hallgat, méreget és furcsán néz. Nem mintha ez új lenne, sajnos elég jól ismerem már az ilyet és nem mondhatnám, hogy kellemes görcs áll a gyomromba és a torkomba. Nyelek is egyet, majd kicsit csalódottan meredek a padlóra. Nem sóhajtozok, még csak nem is folytatom azt, amit elkezdtem történetként. Ha akar hinni, fog, ha nem, akkor nem. Mi az igazság? Leginkább én sem tudom mindig, ami bánt, de ha ezt teregetném mindenhol, csak több bélegem lenne, mint egy gyűjtőnek.
- Miért ne adnám vissza a talált dolgokat? Ezért is viszem a tanáriba, ők jobban ismerik a tulajdonosokat - böktem a fejemmel abba az irányba, amerre a folyosó elvinne az oktatóink irodáihoz. Ha van talált tárgyas rész, vagy bármi hasonló, akkor nekem még sosem meséltek róla, de előbb vagy utóbb biztos megmondanák. Gondolom.
- Mert nem karóra. És nem csórok el semmit - ismételtem utána a szót, de annyira idegen volt és csak következtetni tudtam, hogy ő amúgy a lopásra akar vele célozni. Erről majd valami értelmes embert egyszer meg kell kérdeznem mit takar. De most nem igen érek rá erre. A doboz súlya nem csak a kezeim, de a gyomrom is nyomta. Csak oda akartam adni a tanároknak, hogy minden oda kerülhessen, ahova való.
- Ártatlan és cuki? - néztem elég bután rá, mert ilyet se sűrűn hallok, már hogy legtöbbször semmilyen jelzőt, ami nem teljesen pejoratív - ezt  aszót meg ismerem, igen. Lehet most se értette jól, csak a hangsúlyt nem értettem? Bonyolult. - Nem ragad a kezem, megmostam éppen mielőtt elindultam lefelé - tettem hozzá nagyon okosan és ügyesen. Nyilván ha eddig fura voltam, most majd nem leszek. Mert hát ki ne mosna kezet, hogy ne ragadjon?
- Csak fogd az órád, vagy amit szeretnél, én elviszem a helyére és többet látnod sem kell - fújtattam nagyot és mérgesen fel is kaptam a dobozt az ölembe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=755334#post755334][b]Rhédey I. Pandora - 2019.04.13. 19:56[/b][/url]

- Már elmondtam, nem vagyok tolvaj - sóhajtottam tényleg elég keserűen meredve már a padlóra. Nem volt kedvem hadakozni vagy vitázni, nem ő az első, aki meggyanúsít, és abból, ami néha van, biztos nem is az utolsó. Ettől még nem hazudtam, hogy nekem nem kellene semmire az órája, ha pénzre lenne szükségem van két kezem meg lábam, el tudok menni keresni munkát. Meg igazából ezen már nem kell fájjon a fejem. - Bók? - kérdeztem elég értetlenül, tényleg nem értettem most mi is történik. Előbb olyan elutasító, haragos és gyanúsító volt, ebbe nem fér semmi dicséret, se felém se úgy amúgy. És nem is tűnt nekem úgy, hogy erre érdemes lennék szerinte. Igaza volt abban az otthoni barátaimnak, hogy lehet hogy nem vagyok olyan teljesen, mint ők, de olyan sem, mint az emberek. Nem fogom én megérteni mindig, mi is zajlik.
- Mi - meredtem rá nagy szemekkel, aztán kicsit elvörösödve néztem másfelé, áhhá, vicc. Érdekességeket tanulok ma is, bár ezt valószínűleg el fogom felejteni, általában nem azért nevettetek meg embereket, mert olyan mókás tréfákat ismerek. Inkább van valami, amiben már annyira eltérek, hogy az röhejes.
- Ne haragudj, nem úgy értettem - kértem végül elnézést az előbbi indulatért egy nagy sóhajjal. - Csak azt mondtam, ha más is a tiéd, nyugodtan keresd ki, azt legalább már nem a tanároknak kell kiokoskodni - vontam picit a vállamon. Én tényleg úgy gondoltam, hog átadom nekik, ők pedig majd jól kiokoskodják mi és hova való, és senkinek nem lesz ebből kára.
- Navine - mondom, mikor a mondandója végére ér, aztán hirtelen ráncolom össze a nózim - már nem a nevem, nyilván, az a házam. Szóval én meg Pandora - mondtam végül a nevem is, majd megingattam a fejem a felajánlásra. Nem ismétlem meg magam, hogy nincs rá szükségem, és emlékeim szerint - én igyekszem bízni magamban - nem is akartam elvenni vagy eltulajdonítani.
- Ez kedves tőled - billegtem kicsit, aztán csak a dobozt jobban megmarkolva kicsit kínosan éreztem magam, így megkerülve elkezdtem elindulni tovább, aztán még megálltam. - De ugye erre van a tanári, azt jól mondták?