- Még lehetsz! - kacsintottam rá nevetve. Végül is csak rajta múlt a dolog!
- Bizony ám! De jó neki, úgy megtanulnék íjászkodni! - mondtam neki álmodozó hangnemben. Bizony nem lenne rossz célba lövőst játszani, talán majd egyszer kipróbálom, aztán majd kiderül, mennyire vagyok jó benne.
- Jaj, ne is légy az! Tudod, hogy csakis saját magadért szeretlek! Nem szeretném, hogy megváltozz bárkiért vagy bármiért is! - mondtam neki csilingelő hangon, jó hangosan, hogy a szunyálást tettető banya is hallja minden szavamat. Minél hitelesebbek vagyunk, annál jobb. Bence meg egyébként is benne volt a dologban, hiszen megvitattuk, hogy hogyan kellene lépre csalni a galád festményt. Egy szavam sem lehetett, ő volt a tökéletes bűntárs és remekül játszotta a szerepét.
- Az lehet, hogy nem ereszkedik le, de azért ha tetszik neki Emily, lehet, hogy kivételt tesz. Végül is, ki tudja? Nem tudhatjuk, mi zajlik a háttérben valójában - közöltem vele sejtelmesen, mintha egy igazi pletykáról lenne szó. Közben egyre közelebb lépdeltünk a portré irányába, majd egy kis idő után már oda is értünk, épp elé. Miután feltettem neki a "nagy kérdést", meglepődve vettem észre, hogy hebegett-habogott eleinte. Te jó ég, Bence! Most légy erős! Le ne buktass minket, kérlek! Majd szerencsénkre rögtön kapcsolt és válaszolt is, aminek hatására teljesen megkönnyebbültem.
- Helyes. Végre véget ér ez a kettős játék - szegeztem rá komoly pillantással a tekintetem. Nem hiába jártam színjátszós csoportba, remekül ment a színészkedés. Amúgy is gyakorolni akartam az ott elsajátítottakat, hát most volt rá módom bőven. Hirtelen megfagyott a vér az ereimben, mikor közelebb húzott magához, mintha meg akarna csókolni, pár másodpercig nem tudtam mire vélni a dolgot, de aztán sikeresen kapcsoltam, hogy ez is az ördögi tervünk része, majd miután elsuttogta, hogy mi a további teendő, a tettek mezejére léptem. A fiú kimondta a Prohibere varázslatot, mire a banya egyenesen ráragadt a vásznon található talajra. Én sem tétlenkedtem, tudtam, hogy rögtön cselekednem kell, ha azt akarjuk, hogy sikeres legyen ez az akció. Elővettem a pálcámat, aztán határozott mozdulattal a portréra szegezve jól érthetően kimondtam a varázsszót:
- Pofix!
A varázslat hatására a nyanya egyenesen megkukult, egy árva szó sem jött ki a száján, pedig láttam rajta, hogy igyekezett kimutatni az őt ért sérelmet.
- Adj egy pacsit! Nagyok vagyunk! Sikerült! - lelkendeztem boldogan, hiszen a nehezén már túl voltunk.
- Most már csak a zsugorító bűbáj van hátra, aztán már küldhetjük is egy bagollyal Las Vegas-ba - közöltem Bencével boldogan. Remekül alakult idáig minden, ez egy tökéletes csapatmunka volt!