36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Bibircsókos banya folyosója - Ainsley Bolton hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 26. 21:22 | Link

Lora
könyvecském | daily look

A szobámban gyorsan felkaptam a szoknyámat és a kedvenc felsőmet. Gondoltam elmegyek, sétálok egy kicsit a kastélyban, leülök olvasgatok vagy csak elmerengek egy kicsit. Megfogtam a könyvemet, amit már korábban az ágyamra dobtam és beletettem a kis táskámba. A pálcámtól elkezdve a kis csecsebecséimen keresztül, mindenemet abban tartottam.
    Kiléptem a szobámból, majd a Nyugati szárny felé indultam. Padok, székek, vagy asztalok után kutattam a szememmel. Miközben kerestem a tökéletes pontot az olvasásra, elkezdtem kutakodni az oldalamon nyugvó szütyőmben, hátha találok valami kis rágcsálnivalót, de semmi nem akadt a kezeim közé.
    Nem sok séta után felfedeztem a banya portréja alatti óriási kanapét. Boldogan süppedtem bele. Egy ideig csak nézelődtem, figyeltem a páncélokat, a portrékat, ahogy halkan egymással beszélgetnek. Mosolyra húzódott a szám és belenyúltam a táskámba és kivettem a könyvemet.
    Fellapoztam és el kezdtem olvasni. Annyira belemerültem a könyvbe, hogy teljesen elvesztettem az időérzékemet. Már lassan egy órája olvashattam, amikor úgy döntöttem, hogy kinyújtóztatom a csontjaimat és sétálgatok egy kicsit.
    Sétáltam egy keveset, majd belenyúltam a táskámba és egy hajgumi segítségével gyors kontyba csavartam a hajamat. Lassan mászkáltam a folyosón a képeket bámulva. Néha-néha megálltam, hogy a számomra érdekesnek tűnő képeket közelebbről is megnézhessem. Amikor már eléggé kinyújtóztattam magam, visszaindultam a jó kis ülőhelyem felé.
     Beledobtam magam és felhúztam a lábaimat, hátha így még jobban kényelembe tudom magam helyezni. A fejemet hátrahajtottam és elővettem ismét a könyvemet.
   
Szál megtekintése
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 26. 22:23 | Link

Lora
könyvecském | daily look

Felpillantottam a könyvemről és az előttem álló lányra emeltem a tekintetem. Emlékeztem rá, volt közösen óránk. Még nem nagyon volt alkalmunk beszélgetni, csak látásból ismertem.
     - Persze, nyugodtan - mosolyogtam rá kedvesen. - Nem akarok udvariatlan lenni, de Lora, igaz? - kicsit elpirultam, hogy nem voltam biztos a nevében, de a későbbi félreértések elkerüléséért inkább megkérdeztem, minthogy eltévesszem. Elővettem a könyvjelzőmet és a helyére tettem, majd becsuktam és az ölembe helyeztem.
     - Egy mugli írónő könyve, amiben fél angyalokról ír. Szerintem igazán érdekes, de ritkán olvasok ilyeneket. Gondoltam követem kicsit a "divatot",
 aztán olvasok valami sikerkönyvet
- kuncogtam. Ritkán szoktam fantasy vagy tini romantikus regényeket olvasni. Inkább a klasszikusok kedvelője vagyok, nem rajongok az ilyenekért, de néha jó egy kis kikapcsolódás. - Te is szoktál olvasni? - pillantottam rá reménykedőn, hátha találok valakit, akivel meg tudom beszélni ezeket. Persze a Levita tele van hozzám hasonló könyvmolyokkal, de mindig felüdülés számomra egy másik könyvszeretővel beszélgetni.
     - Köszönöm szépen - vettem el tőle a borítékot. - Már kerestem a szobámban, de azt hittem, hogy valamelyik táskámban vagy zsebembe felejtettem - örültem, hogy megtalálta nekem. - A szüleim küldték,
 gondolom már aggódtak értem. Régen nem tudtam velük beszélni
- elszomorodtam. Elég nehéz időszak ez most nekik és szörnyen éreztem magam, hogy nem lehettem velük, pedig biztos voltam abban, hogy minden segítség jól jött volna nekik. Nem akartam ott kibontani, mert ha valami rossz hírt kaptam, akkor nem hiszem hogy tudtam volna kezelni.
     - És te? Hogy-hogy erre jársz? - próbáltam valami témát feldobni, de a kreativitásom nem éppen a tetőfokán volt aznap. - Egy kis mozgásra vágytál vagy valami dolgod van erre felé? - pillantottam rá érdeklődően. - Persze, csak ha nem titkos, nem akarok illetlen lenni.
Szál megtekintése
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 26. 23:26 | Link

Lora
könyvecském | daily look

Megnyugodtam, hogy jól emlékeztem. Elég jó a név- és arcmemóriám, de nem voltam biztos magamban mindettől függetlenül, pedig már elég sokszor megbizonyosodhattam volna róla, hogy nincsen ezzel gondom.
     - Igen, már kiskorom óta nagyon szívesen olvasok - kicsit elszomorodtam, hogy nem kedveli az olvasást, de majd találunk másik témát, hiszen vannak még más érdekes dolgok is a világban.
     Nehéz volt másoknak a szüleimről beszélni, de örültem, hogy nem is nagyon kérdezősködött róluk. Nem szívesen mondom el az ilyen személyes dolgokat senkinek, inkább magamban tartom. A legtöbb embert nem is érdekelné és sajnáltatni, sem akarom magamat.
     - Nem könnyű, de egyszer ígyis-úgyis el kell válni tőlük - láttam, hogy együtt érez. Gondolom neki is nehéz volt ott hagyni a családot. - Már azért kezdek hozzászokni - egy mosolyt erőltettem az arcomra, majd hagytam, hogy a beszélgetés messzebbre terelődjön.
     - Hát igen, szerintem sem. Mondjuk szerintem csak nem lehet az összes ilyen... - próbáltam a megfelelő szót megtalálni, hogy ne illessem őket bármilyen rossz szóval sem. - goromba. Biztos vannak kedvesebbek is, csak ezek szerint még egyikünk sem találkozott velük - kuncogtam. A Rellon ház sem a kedves diákjairól volt híres, de ilyen emberek is vannak, így szeretjük őket.
     - Néha jó egy kis testmozgás, az iskola meg úgyis óriási, el lehet itt akár órákig is bolyongani - én is szívesen mászkáltam csak úgy céltalanul. Mindig megnyugtatnak a nagy falak, a festmények vagy éppen az ismerős arcok.
     - Gondoltam keresek valami kényelmes kis helyet, aztán csak úgy elindultam és itt kötöttem ki - végignéztem a folyosón. Nekem olyan otthonosnak hatott, az egész iskola. Bárhová mentem itt, mindig kényelmesen éreztem magam ezek között a falak között. - Igen, már én is hallottam hírét, hogy szereti kihallgatni mások beszélgetéseit, de nem tudtam ellenállni ennek a jó kis fotelnak - súgtam vissza a lánynak, halvány mosollyal az arcomon. Ahogy felpillantottam a portréra láttam, hogy a banya átsétált egy másik festményre, így már nem igazán kellett tartanunk attól, hogy kihallgatja mit beszélünk. Nem, mintha olyan titkos dolgokat osztanánk meg egymással, csak mégis kellemesebb abban a tudatban beszélgetni valakivel, hogy nem hallgatja valaki más is rajtunk kívül.
     - Azt már tudom, hogy nem szeretsz olvasni, de van valami olyan dolog, amit szívesen csinálsz szabadidődben? - kezdeményeztem valami könnyedebb témát. Örültem, hogy összefutottunk, így legalább egy kicsit jobban meg tudjuk egymást ismerni, mert azért az egy tanóra közben nem éppen lehetséges.
Szál megtekintése
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 27. 00:16 | Link

Lora
könyvecském | daily look

     - Így érthető, miért nem kedveled őket. Én még nem találkoztam sok rellonossal, csak órákon vagy láttam őket, de különösebben összetűzésbe nem keveredtem velük. Próbálom kerülni az ilyesféle konfliktusokat. Nem látom sok értelmét a veszekedésnek vagy a felesleges piszkálódásnak - nem voltam soha sem olyan veszekedős típus. Mindig szerettem az ilyen dolgokat ésszerűen szavakkal és kiabálás nélkül megoldani. - Azért próbálom kerülni őket, mert nem örülnék az ellenségeknek, ezért megtartom a szükséges három lépés távolságot. Ettől függetlenül még mindig él bennem a remény, hogy egyszer majd találkozom egy olyan rellonossal, aki nem akar majd egyből belém kötni.
      - Remélem, mindig is szerettem emberek között lenni, elég társasági lény vagyok. Néha kell egy kis kikapcsolódás, olyan olvasok vagy festek, de egyébként imádom a nagy társaságokat, csak még itt nem nagyon volt lehetőségem szociális életet élni - nevettem el magam. Amióta idekerültem, nem volt semmi olyan program, ami elnyerte volna tetszésemet, de biztos voltam benne, hogy majd találok magamnak valamit, amit élvezni fogok.
      Figyeltem, ahogy a velem szembe ülő lány próbálja kényelembe helyezni magát, több kevesebb sikerrel. Lassan már az én lábam is kezdett kissé elzsibbadni, úgyhogy kinyújtóztattam egy kicsit.
      - Velem is előfordul néha, pont mint most - nevettem fel. A vállaimat is megmozgattam kicsit, nehogy a végén még azok is elzsibbadjanak.
      - Az igazán jó hobbi, én is régebben próbálkoztam írással, de nem éreztem annyira magaménak. Pár verset én is írtam, de szerintem el is égettem őket olyat szörnyűek lettek - mosolyodtam el, visszagondolva az emlékekre. Szörnyűek voltak a verseim. Minden olvasó ember megpróbálkozik élete során legalább egyszer az írással és sokaknak ez be is válik, de nem nekem. - Rengeteg verset szoktam olvasni, nagyon szeretem őket. Mostanában inkább a regényeknél ragadtam le, de mindenféle témában szoktam olvasgatni, amikor van egy kis szabadidőm vagy kedvem. Amikor rossz kedvem van, akkor mindig előveszek egy verses kötetet és keresek valami olyan ami jobb kedvre derít - könnyű engem felvidítani egy jó kis könyvvel vagy verssel. - És azt megkérdezhetem, hogy te milyen verseket szoktál írni? - érdeklődtem.
     - Hátha meghall valami kis szaftos pletykát vagy érdekes történetet - nevettem fel, lehet, hogy a kelleténél kicsit hangosabban, mert a közeli porték közül néhány érdeklődve pillantott rám. - Elnézést - mosolyogtam az értetlenkedő arcokra.
Szál megtekintése
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 27. 01:12 | Link

Lora
könyvecském | daily look

     - Érthető, mondjuk én nem hiszem, hogy csak úgy annyiban hagynám, de ki tudja, hogy amikor körbeáll néhány ijesztő rellonos mit tennék - halványan elmosolyodtam. - Majd egyszer talán megismerünk valaki kevésbé faragatlant is.
     - Igen, láttam már az iskolában, de személyesen nem ismerem. Hogyhogy az ellenséged? Nem tűnsz olyan lánynak, akire így meg lehet haragudni - értetlenül néztem rá. Kedvesnek tűnt és például az eddigi beszélgetésünk alapján elég sok minden közös van bennünk. Persze, nem mindenki kedvelhet mindenkit, de az, hogy ellenségekké váljanak, ahhoz azért már kell valaminek történnie. Persze, az is lehet, hogy csak a lány eridonos kötözködése okán fajult el a helyzet.
     Teljesen értettem, hogy miért nem bízik meg annak a két háznak a lakóiban, nem próbáltam győzködni, mert elég hajthatatlannak tűnt ezzel kapcsolatban. Én erről azért nem nagyon tudok pontosan véleményt formálni, mivel még nagyon egyik ház tagjaival sem kerültem közelebbi viszonyba, de gondolom ez majd az idő múlásával úgyis változik.
     - Nekem is sok művész barátom van, aki jobban szereti a magányt, mert ők így jobban tudnak alkotni - mosolyodtam el. - Én inkább azt vallom, hogy élem az életemet, társaságba járok és barátkozok, majd abból merítek a rajzaimhoz ötleteket. Meg persze, amikor az ember nagy társaságba jár, mindig talál valakit, akinek büszkélkedhet az alkotásaival - megint kibújt belőlem a kis magamutogató. Ilyen, amikor az ember egy exhibicionista, művész apa mellett nő fel.
     - Mindig jó olyan emberrel találkozni, aki hasonló véleménnyel van a művészetről, mint én - mindkettőnk arca felderült. Kellemesen csevegtünk olyan dolgokról, amiket mind a ketten szerettünk. Jó kis felüdülés az ilyen. - Amióta idejöttem még nem igazán tudtam erről senkivel sem beszélni.
     - Ha nem túl tolakodó, majd elolvashatnék néhányat? Csak ha nem gond! - nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, azzal, hogy a verseit megmutassa, tudom ez elég nehéz tud lenni egy kezdő művésznek, írónak.
     - Sokféle dologról írtam, például a halálról, valahogy az mindig egy elég fontos téma volt az életemben - nem akartam erre kitérni, úgyhogy nem nagyon hagytam szünetet arra, hogy reagálhasson rá bármit is. - Az volt mindig a bajom a regényírással, hogy túl sok mindenről szerettem volna írni és egyszerűen nem tudtam megfelelően összerendezni a gondolatimat. Szóban valahogy könnyebbnek érzem, írás közben valahogy folyton elkalandozok.
     Ahogy Lora megszólalt én is a portré felé pillantottam és láttam, hogy a banya lassan, észrevétlenül megpróbált visszasompolyogni, de nem igazán jött neki össze. Ahogy előhúzta a drazsét a zsebéből, én egyből lecsaptam rá.
     - Remélem nem gond, ha veszek - mosolyodtam el, de addigra már legalább három darabot sikeresen a számba juttattam. - Már nagyon régen ettem ilyet, hiányzott az íze - kuncogtam.
     
Szál megtekintése
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 27. 17:36 | Link

Lora
könyvecském | daily look

     - Ha nem vagyok tolakodó, megkérdezhetem, hogy mi történt? - láttam, hogy elég fontos téma ez neki és nem lehetett könnyű átvészelnie. Szívesen segítettem volna neki, csak sajnos nem tudtam, hogy pontosan mi is történt, de persze olyan témákat sem akartam bolygatni, amiket ő érzékenynek talál. - Nem kell válaszolni, he nem szeretnél - pillantottam rá megértően, tudom milyen nehéz olyan dolgokról beszélni másoknak, amelyek fájnak nekünk.
     - Ha jól tudom Bogolyfalván van egy bestiárium, oda el tudod vinni.
 Úgy emlékszem, hogy a vizsgálat még ingyenes is
- éreztem, hogy nagyon szereti a kiskutyáját. Én is így voltam Áfonyával, szinte már el sem tudtam képzelni nélküle az életem. Tanulni nem nagyon szokott hagyni, imádja a figyelmet, olyan mint én. Ő az én kis lelki társam, csak macskában. Akárhányszor belépek a szobába, egyből a lábam köré csavarodik és hangos dorombolásba kezd. Esténként mindig az ágyam közepén pihen, nehogy még csak véletlenül is el tudjak mellette férni. - Szívesen elkísérlek, ha szükséged van segítségre vagy egy kis társaságra vágysz - mosolyogtam rá szívélyesen.
     - Teljesen értem a te oldaladat is. Régen én is többet dolgozgattam egyedül, aztán egy idő után elkezdtek a barátaim átjárni, hogy megnézzék,
 ahogy festek vagy rajzolok, egy idő után annyira megszoktam, hogy most már az emberek jelenléte nélkül nehéz bármit is csinálnom
- nem sok emberrel találkoztam, akik szerettek volna úgy alkotni, hogy közben valaki ül és figyeli őket vagy csak beszél hozzá, így nem nagyon tudtam ilyen közös alkotó délutánokat szervezni, amit nagyon bántam.
     - Majd akkor valamikor összehozhatunk egy ilyen "mutassuk meg mit csináltunk" találkozót, aztán mindenki hozza, amije van - széles vigyorra húztam a számat, szívesen mutattam meg másoknak a rajzaimat. Persze, volt akinek nem tetszett és páran ezt el is mondták, de én szerettem csinálni, úgyhogy abbahagyni semmiképpen sem szerettem volna. - Van pár olyan képem, amit nem tudok úgy magammal cipelni, de van pár telerajzolt füzetem, azokat tudom felajánlani - mosolyodtam el halványan.
     Láttam rajta, hogy egy kicsit felkavarta a halál említése. Nem voltam benne biztos, hogy miért. Gondolom, ő is megélt dolgokat, nem csak én. Néha a legboldogabb, legkedvesebb emberek mennek át a legnehezebb dolgokon. Ezt nem éppen magamra értettem, inkább általánosításból gondoltam. Nekem se könnyű, de vannak olyanok, akik nálam ezerszer rosszabb helyzetbe kerültek, akaratukon kívül.
     - Köszi - mosolyogva próbáltam kiválogatni a kevésbé veszélyesnek tűnő drazsékat több kevesebb sikerrel. Pár kellemetlennel sikeresen összefutottam, de a legtöbb igazán finom volt. - Az én táskámban is szokott lenni néha valami kis finomság, ide felé is az után kutattam, de most kivételesen semmit nem hoztam magammal - nem vagyok valami nagy evő, de egy kis rágcsálnivaló mindig jól jön, főleg egy olyan embernek, aki képes akár órákra is egy könyv olvasásával elidőzni.
     - Pontosan, még kisebb novellákkal úgy ahogy megbirkóztam, de a regény az azért egészen más. Nem, mintha a novelláim olyan csodálatosra sikeredtek volna, de még mindig olvashatóbbak, mint a verseim - ismét mosoly ült az arcomra. Amikor visszaolvastam a régebbi írásaimat, mindig jókat derültem a hibáimon. Lehet, azokat ma már nem véteném el, helyette valami egészen más badarságot írnék le.
     - Még nincsen igazán tervem, teljesen szabad vagyok - még nem szerveztem semmilyen programot magamnak az ott tartózkodásom alatt, bármilyen rövid idő is legyen az. Szívesen felfedeztem volna a kastélyt vagy Bogolyfalvát, hiszen erre még nem igazán volt lehetőségem azóta, hogy megérkeztem.  
Szál megtekintése
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 27. 21:17 | Link

Lora
könyvecském | daily look

     Láttam, hogy ez az egész mennyire rosszul érintette és tényleg megsajnáltam. Hiszen nem tehetett minderről, nem szándékosan csinálta, de mégis ő járt rosszabbul.
     - Igazán sajnálom - az eridonosok se a hidegvérűségükről híresek, de azért ez is egy szélsőséges szituáció volt. - Gondolom, ez azért elég rendesen elrontotta a játékélményt - ilyenkor sajnos nincsen olyan, amit tudnánk tenni. A lobbanékony embereknél a legjobb, amit csinálhatunk, hogy hagyjuk őket lenyugodni. Persze, ez Lora esetében nem éppen lett volna lehetséges, hiszen pont az esemény kellős-közepén volt, így nem igazán tudta volna csillapodni hagyni a kedélyeket.
     Mivel láttam, hogy eléggé felkavarta ez a téma, inkább hagytam, hogy folyjon tovább a beszélgetés, nem feszegettem tovább ezt a dolgot. Felhúztam a lábaim és kezeimmel átkulcsoltam, hogy egy kicsit kényelmesebb pozícióba helyezzem magam. Elrendeztem a szoknyám és ismét a lányra pillantottam.
     - Nekem is van cicám, tudom milyen rossz, amikor beteg - nem sokszor gyengélkedett Áfonya, de amikor igen, akkor midig, a lehető leghamarabb állatorvoshoz vittem, hogy minél előbb jobban legyen. Szörnyű volt nézni, ahogy szenved. - És Aladár milyen fajtájú kutya? - mindig is macska-párti voltam, de a kutyákkal is elég jó kijöttem, ellentétben anyámmal, aki mindig is halálosan rettegett tőlük. Teljesen mindegy volt, hogy mekkorák vagy milyenek, ő nem bírta őket elviselni a közvetlen közelében.
     - Ennek igazán örülök - majd felnevettem a hirtelen felszólalásán. - De te sem! Minden versedet, amit csak találsz el szeretném olvasni - széles vigyorra húztam a szám. Nem fogom olyan könnyen futni hagyni, hogy csak pár verset mutasson meg, az összeset el óhajtottam olvasni.
     - Ha keresünk még pár embert, még akár egy állandó kört is csinálhatnánk. Mondjuk adott időpontokban összeülhetnénk és egymás műveiről beszélhetnénk. Mivel sokféle dologhoz értünk, ezért tudnánk egymásnak tanácsokat adni - egyből felvillanyozódtam annak hallatán, hogy szervezni kéne valamit. Pont amennyire szerettem a közösségi programokat, pont annyira szerettem előkészíteni őket. - Mindenki hozhatná az adott alkotását, amin dolgozik vagy amit már befejezett és nem is az hogy véleményezhetnénk, hanem tanácsot adhatnánk a dologgal kapcsolatban, amin éppen dolgozik.
     - Akár ilyen kis belsős "versenyt" is tarthatnánk, hogy mondjuk akik verset írnak azok kiválasztják a legszebb verset vagy akármi - nagyon feldobódtam és már akkor egyből neki is álltam volna toborozni az embereket, de tudtam, hogy azért még jóval komolyabban ki kell ezt az egészet dolgoznunk, hogyha bármit is szeretnénk ebből később megvalósítani.
     - Jól jön egy kis energia-löket egy hosszú nap után - általában én is édességet tartok magamnál. - Imádok mindent, ami cukros és édes! Régebben szoktam sütni, de itt nem nagyon van rá lehetőségem. Tortákat vagy muffinokat csináltam - elmosolyodtam, ahogy visszagondoltam a kellemes emlékeimre. Kislány koromban még anyukám tanított meg mindenféle sütemény készíteni. Ennek persze a barátaim nagyon örültek, mert mindig annyit sütöttünk, hogy nekik is bőven jutott belőle. Persze az utóbbi időben már otthon sem nagyon sütöttünk közösen. Néha én bevettem magam a konyhába és megpróbáltam valami finomat csinálni, hogy a szüleim kedvére tegyek, de legtöbbször nem igazán kértek, úgyhogy vagy ki kellett dobnom vagy odaadtam valamelyik szomszédunknak.
     - A novella írást mindig egy egyszerűbb műfajnak tartottam, mert mégis ki lehet dolgozni a karaktereket, de nem túl terjengős és így azok az emberek is szívesen elolvassák, akiket elriaszt egy hosszú könyv látványa - a lányra mosolyogtam. - Novellákat szoktál olvasni vagy csak a verseknél maradsz?
     - Nekem tetszik az ötlet, ha gondolod beültetünk aztán egy sütit is ehetünk, most hogy így megbeszéltük, hogy mindketten szeretjük az édességeket - mindig felüdülés volt egy hasonlóan kreatív emberrel beszélgetni. - Vagy amihez kedved van, akár valahol a suliban is maradhatunk. Nekem teljesen mindegy!
Szál megtekintése
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. május 28. 17:16 | Link

Lora
könyvecském | daily look

     - Emiatt van rosszul Aladár? - eléggé meglepődtem, nem gondoltam, hogy egy ilyen esemény akár egy kutyát is ennyire meg tud rémiszteni. - A boston terrierek aranyosak - nekünk ugye soha nem volt kutyánk, de néhány házzal odébb lakó szomszédunk tartott egy gyönyörű, zsemleszínű labradort. Mindig, amikor boltba mentem vittem neki valami kis apróságot, mondjuk egy kis csontot vagy jutalom falatot. Egy idő után már kifejezettem vettem neki valamit. Olyan hálás volt, láttam a szemein.
     Érdeklődve figyeltem, ahogy Lora egyre jobban fészkelődik a fotelben. Én is éreztem, hogy valami, mintha csipkedne, de eddig nem vettem róla különösebben tudomást. Addigra azonban már egyre jobban kezdtem érezni, mintha apró kis lények mászkálnának rajtam és csipkednének.
     - Hidd el, van időm szívesen olvasom mások írásait - mosolyogtam, mert már alig vártam, hogy nekikezdhessek az olvasásnak. Imádtam a barátaim történeteit olvasni, mert olyankor egyre jobban meg tudtam őket ismerni.
     - Majd ezt még jobban kidolgozzuk, szerintem jó kis programot lehetne belőle gyártani - nagyon izgatott lettem a művészkör említésére. Szívesen csináltam volna ilyesmit, hiszen így rengeteg hozzám hasonlóan kreatív embert tudnék megismerni az iskolán belül is.
    - Milyen rágó ez? - érdeklődve méregettem, valami nem volt rendben vele kapcsolatban, de mindettől függetlenül nagyon hívogatónak tűnt. - Igaz inkább a sütiket kedvelem, de egy jó rágót sem vetek meg. Bízok az ízlésedben, úgyhogy megeszek egyet, de akkor te is, hogy lássam nem akarsz-e megmérgezni - nevettem rá. Túlságosan ajánlgatta, lehet, hogy hányás ízű vagy akármi.
     - Szavadon foglak! - mosolyogtam a lányra. Nem engedem csak úgy futni hagyni, mindig jó egy kis intellektuális program, főleg ha süti is van hozzá.
     - Nem hiszem, hogy az én novelláimban olyan sok örömet fogsz lelni,
 de ha ragaszkodsz hozzá keresek neked valami jobbat, ami legalább viselhető minőségű
- egyre több csípést éreztem és már lassan úgy voltam vele, hogy megbolondulok tőlük. Elkezdtem vakarni a hátam és észrevettem, hogy Lora is hasonló gondoktól szenved, de rajta már kiütéseket is véltem felfedezni.
     - Szerintem van itt valami ebben a fotelban - még jobban vakarózni kezdtem, majd felpattantam és kicsit ugráltam, hátha ez segít valamit a helyzeten, de ugyanúgy viszketett a hátam. - Mi a fene? Gondolom téged is megcsípett ez a cucc - próbáltam nem vakarózni, de szörnyen viszketett. Egyre messzebb mentem a foteltől, hátha az segít valamit, de a csak nem csillapodott az égető érzés.
Szál megtekintése
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 2. 21:19 | Link

Lora
könyvecském | daily look

 - Kedves, hogy ezt gondolod, de majd ha elolvastál legalább egyet szerintem elég rendesen meg fog változni a véleményed - nevettem fel. Sok mindenben biztos voltam magamban, például a tudásomban, a festményeimben, a rajzaimban, de az írásaimmal mindig hadilábon álltam. Szerettem írni, de tudtam hogy nem megy. Akárkinek mutattam, mindenki azt mondta, hogy jók a novelláim és a verseim, de valahogy én nem éreztem így. Arra gondoltam, hogy csak azért mondják, hogy tetszik nekik, hogy ne bántsanak meg.
     - Akkor erről a művészestről még mindenképpen beszélünk - ugyanazt a lelkesedést láttam rajta, mint amit magamon éreztem. Jó érzés volt olyan emberrel beszélgetni, aki hasonló érdeklődésű és ugyanannyira buzgó, mint én.
     Egyre jobban elkezdtem vakarózni és kisebb-nagyobb foltokat fedeztem fel szerte a testemen. A viszketés lassan már fájdalomba ment át, attól tartottam, hogy véresre kaparom a csípéseimet csípéseimet. Ahogy jobban szemügyre vettem magamat, még több pöttyöt találtam.
     - Ötletem sincs, de lassan abbahagyhatnák, mert nagyon fáj mindenem - épphogy álltam a fajdalomtól, a falnak és a fotelnak támaszkodtam, hogy meg tudjak állni. - El kéne mennünk a gyengélkedőre, mert már alig állok a lábamon. Tudnál kicsit segíteni? - kértem meg Lorát, ahogy ellöktem magam a faltól.
Szál megtekintése
Ainsley Bolton
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. július 15. 12:28 | Link

Lora
könyvecském | daily look
ZÁRÁS - köszönöm a játékot Kiss

  - Szerintem is az lenne a legjobb, ha elindulnánk a gyengélkedőre. Viszket és fáj minden porcikám - válaszoltam és próbáltam minél ügyesebben a lábaimon megmaradni.
  Egyre nehezebben álltam a lábamon és ugyanezt vettem észre Lorán is. Próbáltam a lehető legkevésbé ingatagul elindulni, de nem nagyon sikerült. A falnak támaszkodtam, miközben a lány belém karolt. Így próbáltunk a gyengélkedő közelébe férkőzni. A folyosó végénél járhattunk, amikor a mellettem támolygó társam ismét megszólalt.
  - Nagyon remélem, hogy eltudják, nem szeretnék, így élni az életem hátralévő részében - nem komolyan mondtam, de még így is kirázott a hideg már csak a gondolattól, hogy ezt még évekig el kelljen viselnem. - Nem tudom, remélem hamar találnak rá valami gyógyírt, mert már nagyon viszket mindenem - mondtam elhaló hangon. Ahogy haladtunk előre úgy lettem egyre rosszabbul. Fájtak a lábaim, a karjaim, a hátam és az összes testrészem. Egy pillanatra meg kellett állnom, mert rám jött a köhöghetnék, ezért a falnak támaszkodva próbáltam javítani a helyzet, sikertelenül. Nehezen, de tovább indultam.
  Már egy jó ideje mentünk és egyre rosszabbul éreztem magam. Reméltem, hogy perceken belül a gyengélkedőre érünk, mert attól tartottam, hogy ha nem érünk oda hamarosan, akkor biztos voltam benne, hogy összeesek.
  Amikor a gyengélkedő folyosójára értünk irtózatosan megkönnyebbültem, már azt hittem, hogy sohasem érünk oda. Kinyitottam előttünk az ajtót és így már mindketten könnyedén beléphettünk.
Szál megtekintése
Bibircsókos banya folyosója - Ainsley Bolton hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet