[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=621045#post621045][b]Raven Blackwell - 2016.09.22. 20:04[/b][/url]
TristamKis híján ismét elaludt, mikor egy hang rángatta vissza a valóságba. Először egyáltalán nem értette, hogy mit is akar tőle a másik, mégis milyen barátra gondol, milyen összeveszésre, és úgy általában mi a csuda gondja van, úgyhogy előbb elnyílt ajkakkal és teljes döbbenettel nézett rá, aztán homlokráncolós töprengéssel, végül mikor szóhoz jutott, akkor kicsit oldalra billentett fejjel felelt.
-
De hát nekem nincs is barátom - jegyezte meg, mert mostanra már nagyjából kibogozta, hogy miről is lehet szó. Normális ember ettől a hangnemtől egyébként, amit a vele szemben álló megengedett magának, valószínűleg igencsak mérges lett volna és elküldi melegebb éghajlatra. Nem így Raven. Kíváncsian vette inkább el a kezéből a borítékot, aztán gyorsan ki is bontotta, mert egyrészt a levéltitok, mint olyan, nem jelentett neki túl sokat, másrészt meg érdekelte, hogy mégis mi lehet a rejtély nyitja.
-
Ó, de kár... - szontyolodott el aztán. -
Ez a szobatársamé - pillantott ismét a másikra. -
Megmondjam neki, hogy kérjen tőled bocsánatot? - kérdezte érdeklődő és kicsit talán együttérző hangnemben, mert biztosan nem volt jó érzés, hogy megzavarták a fiú álmát.
Zsebre rakta aztán a levelet, mert majd odaadja a lánynak, akivel egy ideje közös szobán osztoztak. Őszintén szólva Raven kicsit már unta is, hogy mindig a barátjáról beszél, hol azért, mert éppen odavan érte, hol meg azért, mert összevesztek.
-
Kérsz gumicukrot? Energiát ad, úgy látom rád férne, úgy nézel ki, mint akit megcsókolt egy dementor - nyújtotta a fiú felé a zacskót, jóindulatú hangon kínálva az édességet.
- Ne haragudj, sürgős dolgom támadt, majdnem elfelejtettem, hogy van még egy halaszthatatlan tennivalóm! Örültem a találkozásnak, szia! - jelentette ki hirtelen a lány, majd visszaviharzott a körletébe.
/Lezártam a játékot, mert Raven Blackwell közben törölve lett./