Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=592251#post592251][b]Járási S. Jeromos - 2016.05.06. 20:50[/b][/url]

Az első napok mindig a legizgalmasabbak. Legalábbis mások ezt hiszik. Pedig komolyan, csak jól kell forgatni a lapokat és minden nap a vidámparkban érezheti magát az ember. Még vicces dolgokat sem kell ehhez megkóstolni, höhö. Viszont úgy tényleg nem nehéz, ha van kéznél egy ormányos medvéd. Olyan, mint egy rakat három éves kis pólyás egy testbe zárva. De mégis, lehet nem imádni? Szőrös, meg cuki és ha meglátják, ugyan olyan három éves szintre süllyednek le az emberek. Na nem, mintha hősünk nem így tenne. Három éve alkotnak már beszt frend féle kapcsolatot, de mégis sokszor úgy tűnik, hogy az állat vigyáz a már felnőtt számba menő férfiemberre.
De térjünk át a lényegesebb történésekhez, bár mindennek lesz értelme, amiről eddig hadováltam, csak ki kell várni. A lényeg, hogy megérkezett. A kastélyba, a világba, az életbe... kiszabadult az anyja őrző-védő karjai közül, ezzel újabb veszedelemmel sújtva a tudatlan embernépet. És mi az első dolga? Természetesen, kisgyereket játszani az édességboltban; összetaperolni, összenyalogatni mindent, amihez csak ér. Mindezt hű társával, Rudolffal. Szerencsétlen állat megbolondul kissé az új szagoktól meg magától a placctól, de így is kb azt lehetne kiolvasni a tekintetéből, ahogy Jeromosunkra néz, hogy köpd ki azonnal, te elmeháborodott, ki tudja, hogy ki fogdosta össze már előtted!
Szóval így érnek el a kastély ezen részébe is. Jeromos arcán tömény áhítat, száját azt becsukni képtelen, az a csoda, hogy a nyálát nem folyatja bámészkodás közben. A másik csoda, hogy eddig még egy diákra sem szállt rá, mint egy idegesítő szúnyog. Lehet tényleg jó hatással lesz rá a való világ?
Viszont Rudolf a jelek szerint annál inkább szeretne új barátságokat kötni. Őszőkeségünk felé indul, biztos azok a félloknik keltették fel az érdeklődését. Hosszú orrocskáját a lábához nyomja, kissé rágcsálódni is kezd, puszta figyelemfelkeltés céljából, majd nagy, barna, csillogó szemeit a lányra is függeszti.
Már csak egy kérdés van, ami foglalkoztathat mindenkit... Ez alatt mégis merre kóborol Jeromos? Egy nagyon érdekes, talán a középkorból fennmaradt kajafoltot elemez a fal túlsó oldalán. Hisz hősünk csak úgy falja a történelmet!
Nahát, már akkoriban is volt krumplipüré?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=592306#post592306][b]Járási S. Jeromos - 2016.05.06. 22:49[/b][/url]

Elsőnek ejtsünk szót medvénkről, aki láthatóan nagyon is könnyen a figyelem középpontjába került. Ha Jeromos figyelne, biztosan melegség öntené el a mellkasát, apai büszkeség, mert bizony egészen bizonyosan állítaná, hogy ezt tőle tanulta. De ugye ki tudja már, hogy miképp történt ez valójában az ókori időkben. Mert három év nagyon is hosszú idő ám.
De nem terelem feleslegesen szót, maradjunk csak szépen Rudolfnál. Orrlikai buzgón végzik a dolgokat, minden apró szagforrást azonosít. Egy ilyen jóravaló állat mellett nincs is szükség lejárati dátumra az ételeken. Szőre vonzza az ember tekintetét, olyan puhának és bársonyosnak tűnik és megsúgom, hogy az is. Legszívesebben csak hozzábújnánk és az arcunkat dörgölnénk a puha szőrméhez. Pontosan ez látszott szőkeségünk tekintetében is. Rudolf kíváncsian méregette az idegent, meg-megbökdöste orrocskájával, hogy akkor most ez is valami fura szobor, vagy tényleg tud mozogni, mint a gazdája?
Az utóbbi nyert, állatunk legnagyobb örömére. Buzgón szaglászni kezdte az óvatosan felé nyújtott kezet, hosszú nyelve végig is szántotta hirtelen a vékony ujjakat, hogy az ízét is megtapasztalja.
Eközben főhősünk régészeket meghazudtolva állapította meg, hogy a krumplipüré még e századi, sőt, talán épp ma kerülhetett fel a falra. Eddig nem gondolta, hogy ott is lehet ilyesmit tárolni, de rá kellett jönnie, hogy egészen kitűnő az ötlet. Hisz ki lenne az az idióta, aki onnan akarná lenyalogatni, ugye?
Teljes lelki békével, igazi zen állapotban fordul, mintha csak megérezte volna, hogy egy másodperc múlva hozzá fognak szólni. Bárgyú vigyor költözött Jeromos arcára, ahogy felé fordult, majd ahogy felmérte az óvatlan lány és véreb... illetve vérmedvénk helyzetét, lassan fintorrá alakult, mintha csak egy lassított komédiás filmet néznénk.
- Én nem ten... - Lassú, megfontolt szavak... akartak lenni, de már az utolsó szótag előtt megtörtént a baj. Figyelmetlen leányzónk oly gyönyörűen feszes farmerja -mely biztosan ugyan olyan szépen keretezte domborulatait állóhelyzetben -, leszakadt egy erősebb rántással. Legalábbis egy része. A kék anyag jobb lábszára immár cafatokban lógott Rudolfunk szájából, akit csupán a játékos kíváncsiság vezérelt tettére. Hát lehet rá haragudni? Ha Jeromos nem koncentrálna annyira áldozatunkra, akkor biztos gügyögve dicsérgetné állatát, hogy milyen szépen megtanult vetkőztetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=598531#post598531][b]Járási S. Jeromos - 2016.06.02. 15:13[/b][/url]

Hősünk kezdte valami király grafikával rendelkező háborús videojátékban érezni magát. A lány hangja úgy járta körbe a folyosót, mint a legnagyobb főgonosz eltorzított, visszhangzó robajnak tetsző szavai. Szegény Rudolfunk pedig az ártatlan hős, kinek le kell győznie magát a sátánt. Medvénk szemében értetlenség csillogott. Ugyanolyannak látta a lányt, mint gazdáját, csak éppen a szőre volt hosszabb. Nem értette, hogy miért reagál ennyire vehemensen a játékra invitálást követően. Hisz játszani mindenki szeret, nem?
Jeromosunk mentegetőzve emelte maga elé kezeit, mintha ő tehetne az elszenvedett kárról. Pedig, ha tudná Hedda, hogy a java még csak most következik...
De maradjunk még Jeromosnál. Higgadt maradt tőle teljesen szokatlan módon, de ő sajnos tudja előre, hogy mi következhet. Száját többször is kitátja, hogy szavakat formáljon, de végül mindannyiszor képtelen halat játszani, mert a lányból vízesésszerűen ömlenek a szavak. Amivel talán nem is lenne gond, ha más frekvencián művelné. Hisz nézzünk csak szegény medvénkre, hogy milyen hatást kelt benne így.
Ha az ormányos medvék tudnának sírni, esetünkben biztosan zokogva rohanna el ijedtében. De nem, ennél keményebb fából faragták ezeket az állatokat. Lassan távolodni kezd Heddától, a farmercafatokat természetesen magával rángatva. Farkincáját a magasba emeli, mintegy figyelmeztetésként, amiből hősünk egyből képes is érteni.
- Héhéhéhéh, állj, állj, állj, állj, állj. - Mantrázza a felé viharzó szőkeségnek, de szavai nem érnek el hozzá, túlzottan belelovalta magát Őszőkeségünk szidalmazásába. A szavak szegény lelkéig hatolnak, már épp kezdi sajnálni az immár közszeméremsértő ruházatban dühöngő jelenséget. Viszont tekintete medvénkre téved és láthatóan elnyúlik az arca.
- Nyugodj le, akkor meg tudlak menteni! - Próbálja megfogni a lány kezeit, de manővere kudarcba fullad. Tekintete ide-oda cikázik állata és füstfelhő között. Már hallani tetszik a horrorfilmekből ismert krípi hangeffektust, ahogy medvéje feléjük curikkol, farkát a magasba emelve, így tiszta helyet adva a... tüzelésre.
- Fedezékbe! - Túlharsogja Hedda szidalmazását, majd az ütlegelések elől kitérve a padlóra veti magát és odébb gurul. A lánynak ideje sincs hülyének nézni őt, mivel megérezheti a bombázás kellemetlenségét saját magán. De hogy is van ez?
Medvénk hátsó nyílásából előbb szidott szőrének színéhez anyag kezd folyékony mivoltában záporozni a lányra - jobb estben csak a hátára, ha nem fordult meg. Lassan a bűz belengi a folyosó ezen szakaszát és medvénk, mint aki jól végezte a dolgát, szépen előre masírozik, faképnél hagyva a semmirekellő gazdáját. Jeromos csak remélni tudja, hogy Rudolfunk majd meggyászolja ennek végén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=608848#post608848][b]Járási S. Jeromos - 2016.07.16. 11:34[/b][/url]

Sosem gondolta volna, hogy már az első pár napja ennyire eseménydús lesz! Ez a hely maga a paradicsom. de komolyan. Gyönyörű emberek mindenfelé, annyi kaja, amennyit képtelenség felfalni és még a lehetőségek tárháza végtelen. Talán hősünk jobban bevetette volna magát a szőkeséggel szemben is, ha Rudolf nem vonta volna magára a rivaldafényt. De hát ilyenek az egészséges férfiak, versengenek. Ki tud többet enni, ki szedi fel a jobb nőt... és azért el kell, hogy ismerjük, medvénknek kitűnő ízlése van - ezt bizony Jeromostól tanulta el.
A kialakult helyzet komikumát annyira tudná értékelni, de látva az immár hajléktalannak kinéző tüneményt, valahogy nincs szíve önfeledtül nevetni a helyzeten. Bár... hősünk azt sem képes megérteni, hogy miért füstölög ennyire a másik, hogy majd' fel robban. Elképzelhető, hogyha nem medvénk nyitott volna tüzet, akkor a szőke ördög mindkettejüket kicsinálta volna. Bár ennél szebb halált kívánna magának bárki is?
Viszont gurulás közben elmélázik kissé, hogy mennyire menő lenne egy mugli film főhőse lenni. Csak lerántaná magával Szőkeciklont és együtt hemperegnének el az atomcsapás elől. Ha Őszőkeségünk nem féltené annyira férfiasságát, vagy bármely egyéb testrészét, akkor bizony tetszelgett volna ebben a menő szerepben. Így viszont... csak a saját bőrét volt képes menteni. Talán nem épp ezzel fog indítani az unokáiknál, ha a megismerkedésükről érdeklődnek.
Kicsit odébb, a falnak veti hátát és elnyúlt arccal figyeli az áldozatot. Talán sosem érzett lelkifurka kezd növekedni a mellkasában, ahogy figyeli a lány drámai pillanatát, ami csak az övé. Tökéletes előadásmód, de mégis mily szörnyen bűzös köntösben. Ahogy medvénk eliszkol a szőkeség halálos karrmai elől, Jeromosunk feltápászkodik és fehér zászló híján a kezeit emeli a magasba, úgy közeledik lassan felé, hogy a kezét nyújtva felsegítse... csak reméli, hogy nem ez lesz életének utolsó megmozdulása.
- Csak új neki a környezet. Sajnálom, tényleg. De tudod miért jobb az ormányos medve a borzoknál? Mert ha támad, a második fürdő után teljesen elmegy a szag. Mert most... hát nincs rózsaillat. De te így is szép vagy. - Hősünk, hogy javítson helyzetét, megereszt egy szélesebb, barátságosnak szént mosolyt, ami tán kissé bárgyúra is sikerül. De ha nem nyomják az arcát cserébe a bűz forrásába, akkor már megérte.
- Odaadom a pólóm. Csak az lett... trutyis, így vissza tudsz menni. A gatyám is odaadnám, de nem akarok én megrontani senkit visszafelé. - Szabad kezét a tarkójához emeli és kicsit meg is dörzsöli. Mit tehetne? Felajánlhatná kárpótlásul a fele királyságát, de... dehogy tenné. Neki kell az egész.