Ez a folyosó talán a legrejtélyesebb, hiszen a lakók gyakran elvándorolnak, egyetlen egy van aki állandó, nem más, mint a Bibircsókos banya aki nem szeret messzire menni, mégis mindent tud az iskolában, minden olyat, melyről talán a többi portrénak még fogalma sincs. Nagyszerű képessége, hogy képes szinte beleolvadni egy-egy tájképbe a körülötte lévő keretek valamelyikében és addig mozdulatlan lenni, amíg az előtte lévő cselekmények le nem folynak. Érdekes egy folyosószakasz ez, hiszen a páncélok végig egymástól azonos távolságra vannak, kivéve a banya eredeti kerete alatti területet, ott ugyanis egy hosszú, kényelmesen elsüppedő kanapé van, melyen a diákok várakozhatnak vagy pihenhetnek, ha éppen nem kell sehova rohanniuk, sokan nem veszik észre, hogy ez csak egy csali annak érdekében, hogy még több pletyka elhangozzon, inkább kihasználják a kényelmes lehetőséget, melyet később súlyosan megbánnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=398293#post398293][b]Evelin Ordassy - 2014.10.04. 19:55[/b][/url]

A mai este is átlagos... pont olyan, mint az összes többi az elmúlt pár hónapban... Ami igaz, az igaz... képtelen voltam aludni, csak forgolódtam az ágyamban... Viszont a mai este egy kicsit más, egyetlen dologban el tér a többitől... Most nem azért indulok csavarogni a folyosókon az éjszaka közepén jóval takarodó után, mert szimplán unatkozom, hanem azért, mert nem találom a fekete cicámat sehol... Nagyon aggódom érte, mert nem szokása eltűnni ilyenkor... Általában mindig velem alszik, de ma nem volt a megszokott helyén... Lövésem sincs, hogy merre lehet a drága, de a fejembe vettem, hogy meg fogom találni bármi áron... A hálókörletemből nem volt nagy ördöngösség kilógni... Lehet azért, mert már megtettem egy párszor, azt hiszem már rutinosnak számítok ilyen téren... Ma rajtam kívül nem volt ébren senki, szóval nem volt aki megakadályozta volna a szökési kísérletemet... A legutóbbi ember, aki nyakon csípett Izabella volt, bár azt a találkozást bünti nélkül megúsztam... A kékek ilyen szempontból igazi angyalok... Szépen csendben lopakodva haladok a folyosón a kék pizsamámban, nyuszi füles mamusszal, meg egy szokásomtól eltérő fehér masnival a hajamban... Az egyetlen fény amire hagyakozhatok, azt a kezemben lévő pálcám árasztja... Lehet, hogy rossz ötlet, ha világítok, mert feltűnő, de ha nem tenném bizonyára sikerülne felbuknom valahol, amit persze nem szeretnék... Nincs kedvem meglátogatni a gyengélkedőt... Egy pillanatra megtorpantam egy aprócska nesz hallatán... A legelső gondolatom az volt, cseppet sem meglepő módon, hogy meg van a cicám... Nem is tévedtem... a cicus velem szemben trappolt a folyosón. Érdekes módon még engem is nagy ívben elkerült, hiába nyúltam érte... Biztosan sietett valamerre... de miért? Ilyen sem szokott csinálni. A rákövetkező gondolataim egy dolog körül forogtak... ~Mi vagy ki lehet arra amerről jött a cica?~ Szépen lassan elindultam, majd rá pár másodpercre már ugrándozva haladtam a folyosón... Mi lenne velem, ha ezt nem tenném meg... Nem is lennék önmagam...
- Van ott valaki? Halihó!
Ennyit az inkognitómról... Csak az én pihent elmém képes arra, hogy kiabáljon az éjszaka közepén, hátha felébresztek valakit vele... Én már csak ilyen vagyok...  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=398708#post398708][b]Evelin Ordassy - 2014.10.05. 12:54[/b][/url]

Az én kis pihent elmémnek köszönhetően már megint rosszkor vagyok rossz helyen... Már várható volt, hogy bekövetkezik előbb, vagy utóbb az a végzetes találkozás egy prefektussal... Az elsőt volt szerencsém megúszni, de ez alól nem valószínű, hogy kibújok, bármennyire is szeretnék... Az ugrándozásomnak a folyosón véget vet egy ember aki elém áll... Egy szerencséje volt, hogy most az egyszer előre néztem és sikerült észrevennem őt, mielőtt nekimentem volna... Az éppen fényben úszó pálcámat kissé felemelem, majd követem a tekintetemmel a fényt, mellyel az utamat álló illetőre világítok... Először csak szótlanul, kissé megszeppenve bámulom őt, majd a fejemben megfordul egy nagyon bölcs gondolat, amelyről meg kell biztosodnom... Először csak néztem, majd összeszedve némi bátorságot vettem egy mély levegőt, majd felemeltem az üres kezemet és a mutató ujjammal vállon böktem a lányt, persze nagyon óvatosan...
- Jéé egy ember!
Amikor megbiztosodtam róla, hogy egy emberről van szó megengedtem magamnak egy mosolyt, majd hátraléptem tőle egy lépést... Ebben az iskolában ki tudja, hogy mikor mivel, kivel, vagy milyen lénnyel hoz össze a szél... de lehet ezt élvezem a legjobban... A lány kizárásos alapon nem szellem, sem vámpír... Mind a két fajjal volt szerencsém összefutni az ittlétem alatt, szóval biztosan tudnám, hogy ha az lenne... A tekintetemet megint a lányra emelem és a kérdésére válaszolván tisztázni kezdem a tény állást...
- Hogy hova azt sajnos nem tudom, én csak azért nem alszom, mert nem tudtam elaludni és észrevettem, hogy nincs meg a cicám, és hát... a fejembe vettem, hogy meg fogom találni... Soha sem szökik meg tőlem ilyen későn, szóval aggódtam érte... De már tudom, hogy jól van, mert az előbb szaladt arra, amerről jöttem... Érdekes módon nem állt meg nekem, biztosan megijedhetett valamitől... Szerinted?
Az egész szövegemet elmondtam a lánynak egy szuszra, szinte már elhadarva... Megint alaposan szemügyre veszem a lányt, majd valami furcsa érzés fog el... Normális ember nem sétálgat este a kastélyban, mert mindenki tudja, hogy nem szabad... És ha ő mégis itt van, akkor kizárásos alapon... ő egy prefektus... A tekintetemet leeresztem a földre, tudván, hogy nagy bajban vagyok...
- Hoppá...
Ezt a mondatot elsuttogtam a föld felé, rádöbbentem, hogy bekövetkezett az, amire sokan figyelmeztettek... Mégis a dolgoknak mindig a jó oldalát kell nézni... Itt van velem egy számomra új ember akivel még nem volt szerencsém találkozni... Legalább ennek tudok most örülni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=438&post=405407#post405407][b]Evelin Ordassy - 2014.10.17. 19:22[/b][/url]

Ez az egyik legérdekesebb estém itt az iskolában. Életemben azt hiszem másodjára hoz össze a sors prefektussal. Az első találkozást volt szerencsém megúszni, de a mostanit már nem valószínű, hogy sikerül, bármennyire is szeretnén. A lány arckifejezéséből csak a rosszabbik dolgot tudom levonni, most bizonyára kapok majd egy csúnya rossz büntimunkát. Azt hiszem félnem kellene egy kicsit, de még sem teszem. Miért is pont most tartanék volna bármitől is. Volt olyan estém, amikor egy vámpírral beszélgettem az éjszaka közepén, meg olyan is amikor szellemmel cseverésztem. Azt hiszem a csúnya rossz prefit is túlélem majd valahogy, de a "jutalmamat" a szökdösésért nem valószínű. A lány szavaira inkább nem is válaszolok semmit, mert lehet annak rossz vége lenne. Így is érdekes embernek  hihet, különösen az okosságtól duzzadó kijelentéseim miatt. Nem akarom velük még jobban súlyosbítani az így is elég érdekes szituációt, amelyből nem valószínű, hogy valaha is kimászok. Csak annyira telik tőlem, hogy állok a lány előtt teljes kerti törpe valómban és nagyot nyelek, amikor megpöccintette a prefektusi jelvényét. Önkénytelenül is elmosolyodom rajta, pedig belűről nem vagyok éppenséggel a legvidámabb ember.
- Azt hiszem most bajban vagyok, igaz? Vagyis inkább ne is válaszolj, tudom a választ.
Igen, bajban vagyok... de még mekkorában. Már csak az bosszant, hogy még a macskám is eltűnt, ráadásul úgy néz ki, hogy ma nem lesz lehetőségem előkeríteni. Veszek egy nagy levegőt, majd összeszedem a maradék bátorságomat és a végén megszólalok.
- Állok elébe bármi is lesz.
Legalább a dolognak van egy jó oldala is, ha kapok bünti feladatot, akkor nem fogok unatkozni. Takarítani szeretek, és mindig segítek az emberek ott ahol tudok. Mindennek van pozitív oldala is és mindig azt kell figyelni. Meg megúszni úgy sem fogom a dolgot, szóval inkább meg sem mozdulok, hanem bűnbánó arckifejezéssel állok a prefi előtt a földet bámulva abban reménykedve, hogy kegyes módon megesik rajtam a szíve.